NAGY BÉLA * MAURITZ BÉLA
A MÚLT MAGYAR TUDÓSAI FÔSZERKESZTÔ SZABADVÁRY FERENC
NAGY BÉLA MAURITZ BÉLA A AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST
Megjelent a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával ISBN 978 963 05 8637 5 Kiadja az Akadémiai Kiadó, az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztôk Egyesülésének tagja 1117 Budapest, Prielle Kornélia u. 19. www.akkrt.hu www.szakkonyv.hu Elsô magyar nyelvû kiadás: 2008 Nagy Béla, 2008 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elôadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetôen is. Printed in Hungary
TARTALOM Bevezetés... 7 Családi környezete, ifjúsága... 10 Egyetemi tanulmányai... 13 A hazatérés után... 17 Az MTA levelezô tagságára vonatkozó ajánlásai... 22 Az MTA rendes tagságára vonatkozó ajánlása... 37 Közéleti funkciói... 47 Egyetemi oktatói tevékenysége... 49 Mauritz Béla akadémiai visszaminôsítésének története.. 54 Családi élete... 70 Mauritz Béla akadémiai tagságának visszaállítása.... 78 Mauritz Béla újratemetése... 82 Összefoglalás...... 87 Bibliográfia... 89
BEVEZETÉS Mauritz Bélával 1963-ban, még negyedéves egyetemi hallgató koromban találkoztam személyesen elôször és utoljára a Magyar Állami Földtani Intézet könyvtárában. Addig csak a nevét hallottam tanítómesteremtôl, Sztrókay Kálmán Imre professzortól, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének vezetôjétôl, Mauritz Béla tanszéki utódjától. Sztrókay professzor mindig nagy tisztelettel beszélt nekünk, hallgatóinak az elôdjérôl. Szakdolgozati témaválasztásom igazán szerencsésen alakult. Az 1960-as évek elejétôl az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalat megkezdte a mátraszentimrei érctelér kutatását. Ennek az érces telérnek szerettem volna az ásványtani és ércteleptani feldolgozását elvégezni. Szerencsés voltam, mert erre Vadász Elemér professzor úr is az áldását adta. A téma 7
kidolgozását a szakirodalom feldolgozásával kezdtem a MÁFI Könyvtárában és Kézirattárában. Az egyik ilyen irodalmazással töltött napon a MÁFI Könyvtárában Mauritz Béla, a kért folyóiratokra várakozva, hozzám lépett és megkérdezte, hogy mivel foglalkozom. A kérdéstôl meglepetten, nagyon röviden tájékoztattam a szakdolgozati témámról. Mauritz professzor úr meghallgatva válaszomat azt javasolta, hogy kérjem ki Vendel Miklós soproni professzor ércteleptani jegyzetét, amelyben a hidrotermális ércesedésekre vonatkozóan nagyon sok hasznos információt találhatok. Természetesen megköszöntem a segítségét, és úgy jártam el, ahogy tanácsolta. Sajnos ezt követôen már személyesen nem találkoztunk. Nevével késôbb a szakirodalmon kívül a Magyar Tudományos Akadémián, az 1989-es közgyûlésen, az 1949-es kizárásokat felülvizsgáló rehabilitációs eljárások során találkoztam ismét. Életének számtalan pozitív vonatkozására elôdje, Krenner József és 8
tanszéki utódja, Szádeczky-Kardoss Elemér életének feldolgozása során figyeltem fel ismét. A döntô indíttatást, hogy Mauritz Béláról az MTA Múlt Magyar Tudósai sorozatában írjak, Sztrókay Kálmán Imre professzor nekem dedikált cikke adta, amelyet Mauritz Béla születésének 100. évfordulója tiszteletére írt a Magyarhoni Földtani Társulat kiadványában, a Földtani Közlönyben. Az igen megtisztelô dedikációt idézem: Az elhunyt nagy elôd tanítványa a kiváló tanítványának. 1982. Sz. K. 9
CSALÁDI KÖRNYEZETE, IFJÚSÁGA Mauritz Béla 1881. május 3-án Kassán született pedagógus családban. Édesanyja, született Heinrich Amália (1846 1935) háztartásbeli. Édesapja, Mauritz Rezsô (1839 1902) kassai középiskolai tanár. A családnak hat gyermeke született: Géza (1872 1935), Erzsébet (1874 1953), Matild (1876 1957), Gyula (1877 1904), Béla (1881 1971) és Vilma (1884 1955). Mauritz Rezsô Rozsnyón és Kassán iskolaigazgatói tisztséget is betöltött. Ebbôl a beosztásból helyezték át Budapestre, a VI. kerületi reáliskola (Fasori Gimnázium) vezetôjének. A hatgyermekes család Budapestre költözése után Mauritz Béla itt folytatta középiskolai tanulmányait. Alig múlt 17 éves, amikor kitûnô minôsítéssel érettségizett. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után felvételt nyert az Eötvös Collegiumba, amely akkor még a IX. kerületben, a mai Gönczy Pál utcában mûkö- 10
dött. Ezzel egy idôben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem vegytan természetrajz tanári szakára. A Mauritz család a Szepességbôl, Göllnicbányáról származott. A család eredetérôl Szepesházy Kálmán 2008. január 25- én, a Mauritz-tanítványok baráti összejövetelén a következô történetet mesélte: A francia vallásháborúk idején, Franciaországból egy Moritz Degre nevezetû protestáns kékfestô menekült Magyarországra és telepedett le Göllnitzbányán. A család alapításakor az anyakönyvvezetô a kékfestô Moritz keresztnevét családi névként értelmezte, és azt hibásan Mauritz névként írta le. Ezt követôen a leszármazottai már Mauritz családnéven szerepeltek. Mauritz Béla számos tanítványának visszaemlékezésébôl tudjuk, hogy fegyelmezett, szerény, takarékos, minden hivalkodás nélküli viselkedését gyermekkorában szívta magába a zipszer miliôben. Hallgatóinak mindig nagy szeretettel beszélt fiatalkori élményeirôl: a Göllnic-völgyi vashámorok hangulatáról, a környék hatalmas fenyveseirôl, a köz- 11
tük fellelhetô zöld, füves tisztásokról, amelyek látványát a nyári vakációk idején itta magába. Visszaemlékezett arra is, hogy a zsarkócai bánya hányóján gyûjtött csillogó ásványok világa határozta meg az életútját. Hasonlóan sokszor és sok szeretettel emlékezett meg az Eötvös Collegiumban töltött éveirôl is. Ezekrôl már egyetemi tanár korában az általa vezetett szakmai kirándulásokon beszélt szívesen. 12