TÖRÖKBÁLINTI CIVIL KONCEPCIÓ tervezet

TÖRÖKBÁLINTI CIVIL KONCEPCIÓ tervezet Bevezetés Törökbálint Város Önkormányzata többszörös előkészítés után elkészítette az Önkormányzat civil koncepcióját, ám ez nem kizárólag az önkormányzati feladatokat foglalja össze, hanem a város komplex, koncepciózus civiltársadalmi fejlesztését szolgálja. Törökbálint településtörténete és jelenlegi civilszervezeti fejlettsége alapján 10-12 éves távlatban törekszik megfogalmazni a közösségi teendőket. Ez egyébként egyaránt jelent szellemi, lelki, társadalmi és egyúttal intézményi fejlődést. A civil koncepció az elmúlt években szükségképpen mindenhol felértékelődött, egy-egy város (vagy térség) civilstratégiája kardinális jelentőségűvé vált. Ennek oka egyrészt az, hogy főként a gazdasági folyamatok krízisei a helyi társadalmak fenntarthatóságát megkérdőjelezték, ráadásul például a városi társadalmak közösségi újrateremtése évtizedek óta egyébként is napirenden van. Miután a civil koncepció nem csak szűken a civil szervezetekkel foglalkozik, hanem az egész lokális civil társadalommal, beleértve a családok és közösségeik, továbbá a helyi polgárok életét, a civil koncepció Törökbálint teljes közösségének fejlesztését szolgálja. A legtöbb demokrácia és az Európai Unió is a képviseleti demokrácia elvén alapszik. A polgárok szavaznak, és így kiválasztják, hogy kik képviseljék őket a parlamentekben és az önkormányzatokban. A választások útján a polgárok a hatalmat átruházzák a politikusokra, és ez utóbbiak pedig felelősséggel tartoznak azért, hogy ezt a hatalmat a szavazók érdekében használják a kormányzásban és az önkormányzatokban. Ma a jelenlegi demokrácia általános jellemzése már kikristályosodott. A képviseleti demokrácia a széleskörű európai elemzések szerint - már nem kielégítő az uniós polgárok számára, s általános elégedetlenség érzése figyelhető meg. Ez az elégedetlenség különböző jelenségekben gyökerezik. Először is a globalizációhoz való alkalmazkodás nehéz feladatából származik, másodszor pedig a jóléti államok lerombolásából, ami megrendíti a képviseleti demokráciát. Harmadszor, az emberek egyre kevésbé hisznek a kormányok problémamegoldó képességében. Negyedszer, nő a politikai fogyasztói magatartás, a képviseleti demokrácia pilléreit jelentő politikai pártok és például a szakszervezetek tagsága csökken. Ötödször, a polgárokat jobbára csak a választási években vonják be a döntéshozatali folyamatba, amikor szavazniuk kell, a választások között pedig az emberek ritkán és korlátozott mértékben tudják befolyásolni a politikusok döntéseit. Hatodszor, a részvétel hagyományos politikai módozatai, úgymint tagság valamely pártban, már nem, vagy kevésbé vonzzák az embereket, hiszen nem érzik úgy, hogy a politikusok képviselnék őket. Hetedszer pedig a képviseleti demokrácia nem enged mindenkit szóhoz jutni, például a 18 éven aluliak és a külföldiek nem szavazhatnak, tehát nem vehetnek részt a döntéshozatali folyamatban. Végül nem beszélve többek között arról, hogy ma általában a politikai folyamatok mögött jelentős mértékben a gazdasági közvetlen érdekek és különösen a nagy gazdasági érdekkörök manipulációi bújnak meg. Az egész globális, vagy lokális világunkban ismételten tudatosul, hogy a közösségi megváltás aligha kívülről, sokkal inkább belülről, a helyi társadalomból érkezik. Nem másoktól jön, még akkor sem, ha mások sokat segíthetnek is. Nincs mire várnunk a változások idején, holott a várakozás állapota egyébként izgalmas lehet. Minden városban a belső döntéseket mindenkinek naponta kell meghozni, s naponta kell azzal szembesülnie, hogy miben volt erős és gyenge. A 1

közösségek (például az önkormányzatok, az egyházak, az iskolák, a vállalkozások) vezetőinek pedig mindent meg kell tenni azért, hogy intézményes és intézményeken túli, inspiráló, de szervezett támogatást adjanak a személyes és kollektív jó döntések meghozatalához és az ezekből következő közösségi cselekvésekhez. Reméljük, hogy a civil koncepció megszületése és a részvételi demokrácia kezdeményezés a résztvevők erős elszántságával párosulva Törökbálinton segíteni fogja a helyi közösségek és az intézmények útkeresését, megújulását és megerősödését. I. A Civil Koncepció céljai A Civil Koncepció az eddigi törekvéseket folytatva, ugyanakkor az új kihívásokra választ adva a következő átfogó fontosabb célcsoportokat fogalmazza meg: Törökbálint saját arcú, élő, változásra képes, fejlődő város maradjon és legyen a főváros környéki agglomerációban A város helyi, avagy civil társadalma folyamatosan újuljon meg, s valódi közösséggé váljon, sőt egyre inkább sokrétűen életképes, gazdagon önszervező, részben önellátó közösségi hálózat legyen A civil társadalom alapjaként az együttélő családok hozzák létre a családok közötti életminőséget fejlesztő együttműködéseket szolgáló utcaközösségeket Törökbálint társadalmának érdek- és értékcsoportjai a továbbiakban is hozzanak létre és eredményesen működtessenek törökbálinti civil szervezeteket, civil társaságokat A város önkormányzata és civil társadalma az egyenrangúság és kölcsönösség alapján - egyaránt támogassa, hozza létre és stabilizálja a törökbálinti részvételi demokráciát és ennek konkrét elemeit, formáit Törökbálint Önkormányzata és a város civil társadalma között jöjjön létre az együttműködést részletesen meghatározó és szabályozó társadalmi szerződés A város civil társadalma folyamatosan szervezze meg önmaga képzésének intézményes formáit, például a Törökbálinti Civilegyetemet Törökbálint Önkormányzata és a törökbálinti civil társadalom állandó (strukturált) párbeszédet folytasson és a kölcsönös érdek- és értékharmonizáció alapján működjön együtt, egyaránt támaszkodva az önkormányzati és civil intézményekre A két fél szervezett párbeszéde és jövőtervezése alapján szülessen meg Törökbálint jövőkoncepciója (lásd például: Részvételi Város), majd ebből fogalmazódjon részletes stratégiája, amelyet legalább két-három évenként gondoljanak tovább Törökbálint Önkormányzata saját forrásai és lehetőségei szerint állandóan támogassa, pályázati keretek között részben vagy fontosabb esetekben függően a lehetőségektől - minél nagyobb mértékben finanszírozza a civil társadalom törekvéseit. A Civil Koncepció természetesen további célokat is tartalmaz. II. Helyzetkép és önfejlődés (Civil társadalom, civil szervezetek és közösségfejlesztés) Törökbálint helyi társadalma (a város egész helyi társadalma, benne az önkormányzásban közvetlenül résztvevők is) nem különleges társadalom. Az egykori főváros közeli község radikális kibővülései, a nagy számú betelepülők ugyan átrendezték a régi lokális közösséget 1, de az 1 Az persze meglepő, hogy Törökbálinton még mindig élő probléma az őslakosok és a betelepültek közötti társadalmi és szemléleti különbség. Erről szinte minden beszélgetőpartnerünk szólt. 2

átrendeződés akkor is végbement volna, ha a lakosság száma ugrásszerűen nem nött volna meg. Természetesen a város lelkületét az is átszabta, hogy Törökbálint ma már agglomerációs kapitalista szolgáltató városként is funkcionál. Ha ez nem így lenne, akkor is bekövetkezett volna az a társadalomfejlődési állomás, hogy egy tökéletesen müködő önkormányzat sem tudná a helyi társadalmat közösséggé formálni. Ennek ellenére a polgárok többségében Törökbálinton sem tudatosul, hogy minden várt változás és fejlődés elképzelhetetlen a helyi civil társadalom aktív és intenzív szerepvállalásai nélkül 2. Ez látszólag ugyan sokáig nem hiányzott, de ez a felismerés mára sokak előtt nyilvánvalóvá válik. Ez a feltétele annak, hogy a magasabb szintű önfejlődés felgyorsuljon. 3 Törökbálinton széleskörű vélekedés, hogy náluk nagyjából minden rendben van, mert sok a civil szervezet, holott ez önmagában csak egy pozitív feltétel. Érdemes felismerni, hogy az összes civil szervezet is a lakosságnak csak egy töredékét éri el, ráadásul a civil szervezetek többsége érthetően csak részcélokért dolgozik, s nem kapcsolódik be (mert nem is dolga) a közösségi társadalom fejlesztésébe. Ezért kikerülhetetlen új gondolatok, új megoldások, s ezeket szolgáló új közösségi intézmények szükségesek. Mielőtt a Civil Koncepció elemeit ismertetnék, fontos, hogy néhány fontos közösség- és társadalomfejlesztési felismerést összefoglaljunk. A demokratikus rendszerek akkor működnek megfelelően, ha jól szervezettek, nem csupán a közképviselet, hanem a civil párbeszéd szintjén is, ahol szervezett civil társadalom folyamatosan tárgyal és együttműködik az intézményekkel. Ezt a szervezettséget majd részben az utcaközösségek, részben a civil szervezetek, részben a magisztrátus teszi lehetővé. (A magisztrátus fogalmát lásd a fogalomrendszerről is szóló fejezetben.) A törökbálinti civil társadalom fejlesztésének egyes számú, s egyben kiemelt feladata a városi társadalomfejlesztés tudatos erősítése és szolgálata. A jövő feltétele és garanciája: az erős, cselekvőkész, öngondoskodó lokális társadalom. És ennek érdekében magas tudatossági fokon szoros együttműködésre van szükség önkormányzat, civil szervezetek, helyi intézmények és a város polgárai között. A közösségfejlesztés az önkéntesség kiteljesedése, ám ugyanakkor az önkéntesség kibontakoztatása minden támogatást megérdemel. A rend kedvéért megjegyezzük, hogy a közösségfejlesztés nem politikai akció, nem szolgál közvetlenül semmilyen politikai célt, ám természetesen a politikának is kiemelt érdeke a szerves, tudatos, értékközpontú közösségfejlesztés. Ezért javasoltuk például, hogy Törökbálinton jöjjenek létre az utcaközösségek, avagy kéthárom együttélő utcában a családok kisebbsége vagy többsége minden felismert problémára keressen megoldást, önkéntes résztvevői magatartással. Törökbálint városi mérete miatt jó megoldásnak tűnik az iker-utcaközösségek létrejötteis. (Az iker-utcaközösség két szomszédos utcaközösség egymást segítő és kiegészítő modelljét jelenti.) (A definíció) Az utcaközösségek mindegyike egy vagy több utca családjainak közössége. Általában 150-200 helyi polgár; avagy 50-80 család (illetve egyedül élő ember). Ez az a mikroközösség, amely még viszonylag jól áttekinthető, de már falun sem mindig igaz, hogy egymás szomszédságában élők mindnyájan ismerik egymást. Ellenben nagyjából mindenki tud a másik 50-100 családról, ha mást nem, akkor híreket, eseményeket. Az utcaközösség az együtt-élőkből, vagy az egymáshoz közel élőkből nem vérségi, nem családi-rokonsági alapon teljesen önkéntesen élő közösséget hoz létre. Ebből nem az következik, hogy ebben rögtön minden család vagy helyi polgár részt vesz, hanem fokozatosan, egyre többen ismerik meg egymást jobban és kezdenek figyelni egymásra. 2 Számunkra például poitív jel az, hogy a tradicionális, kerersztény családok között többekben ismét igény van a komaság visszaállítására. Ugyanilyen pozitív jel, hogy a városszépítés és az ennek érdekében történő közcselekvések sokakban tartós érdeklődést és megbecsülést váltanak ki. Szintén komoly fejlemény, hogy a városban spontáűn módon már korábban megindultak az utcákon belüli és közötti közösségi összefogások. 3 Az önkormányzat az elmúlt években egyre tudatosabban, s egyre gyorsabban próbált meg reagálni a civil társadalom egyes törekvéseire, miközben a városi társadalom szélesebb körű reakciók gyakran elmaradtak, vagy csak késve történtek meg. (Ez a kettős folyamat is jól reprezentálja, hogy miért szükséges új társadalomfejlődés.) 3

Az utcaközösségek szívesen építenének a komaság intézményére és más hasonló hagyományra, különösen azokon a településeken, ahol ilyen jellegű közösségi-családi intézmények még megmaradtak. Ezért azt is mondhatjuk, hogy az ideális utcaközösségek úgy képzelhetők el, mintha mindenki mindenkinek komája lenne, hiszen ez nagyon szoros érzelmi, lelki, szellemi, erkölcsi és spirituális kapcsolathálózat. A mai lokális társadalom ez bármennyire is paradoxon ma inkább az izolációk hálózata. Az egyes polgár gyakran izolált saját családjában, vagy saját utcájában is, s leginkább izoláltnak érzi magát a helyi vagy tágabban a lokális társadalomban. A családok közötti egymásara figyelés, problémaészlelés vagy kölcsönös segítés is messze elmaradt a normális együttműködési hagyományoktól vagy tapasztalatoktól. Ugyanakkor az utóbbi öt évben mintha egy ellentétes trend is elindult volna, mióta egyre több család vagy polgár felismeri, hogy az együttélő családok mindenekelőtt egymásra számíthatnak. A fejlődés későbbi szakaszában persze az utcaközösségek további feladatokat vállalnak. A közösséggé válás folyamatának egértése nélkül sehol nem beszélhetünk helyi társadalomfejlesztésről. Az utcaközösségek sőr bármilyen közösségek - fejlődésének már részletesen leírhatók az általános lépcsőfokai: 1. Először csak érzelmi közösség 2. Majd információs-kommunikációs közösség, avagy beszélgető közösség (+ virtuális közösség interneten) 3. Környezetszépítő- és fejlesztő közösség (saját házuk, kertjük, utcájuk, terük, stb.) 4. Lokális gazdasági közösség. Aztán részben együtt gazdálkodó, részben önellátó, értékesítő, fogyasztó közösség (pld: helyi gazdaság új formái jönnek létre, ökofarmok, csereklubok, stb.) 5. Lokális közpolitikai közösség (közügyekben közös gondolkodás és cselekvés + utcaközösségi képviselő választása) 6. Egyre inkább egymást segítő és önsegítő közösség (koma-közösség, szociális közösség, stb.) 7. Tudás közösség (tudást teremtő, közvetítő közösség) 8. Mentális közösség (személyes és közösségi lélekfejlesztés, öngyógyítás, lásd az ÉLSZprogram törekvéseit, stb.) 9. Szeretet közösség (vagy például lelki közösség). A magas szintű közösségeknek eddig is, most is számos változata volt és van. Természetesen a sorrend nagyon változó lehet, egyszerre több lépcsőfok is végbe mehet, vagy lépcsőfokokon a közösségfejlődés hol feljebb mehet, vagy hol lejjebb csúszhat. Fontos megjegyezni, hogy nem szabad erőltetni a közösségek szerveződését, nincs értelme számonkérni az állandó közcselekvéseket. Egyébként is teljesen normálisnak kell elfogadni, hogy egy-egy utcaközösség bármilyen okból megtorpan, vagy hosszabb ideig vegetál. A szervezők és szakértők célja nem lehet más, mint a minél önállóbb, szervesebb, kiérleltebb közösségfejlődés menjen végbe. Mindennek vannak akadályai? Több fontos feltétel hiányzik hozzá? Mindig is lesznek akadályok és korlátozott feltételek. Ettől függetlenül a kisközösségi teremtés mindig is életjavító és lélekemelő megoldást hoz. Kellenek hozzá a városi intézmények segítségei? Nem kételkedhetünk abban, hogy ezek többsége már létezik vagy megszületik majd. Többek között ezért indult meg Törökbálinton a közösségpolgárság erősítéséért a város civilegyeteme, amely a közösségi rész-tulajdonossághoz, a részvétel-vállaláshoz szükséges tudásokat és módszereket kínálja, s remélhetőleg javítja a város kollektív tudatát. III. Civil társadalom és a részvételi demokrácia kiépülése 4

A civil társadalom önmagára találásának, önszervező képessége erősödésének, működőképessége javulásának, az életminőség valódi növekedésének, önkormányzat és helyi polgárok együttműködése teljesebbé válásának kiemelt lehetősége és formája a részvételi demokrácia. A részvétel hiányának kérdését a városi intézmények önmagukban nem tudják megoldani; ehhez még a helyi politikai folyamatok sem elegendőek. Ezért foglalták bele elsőként a részvételi demokrácia elvét az Európai Alkotmányba, hiszen ez kifejezi, hogy elkötelezett polgárok és szervezeteik részvétele nélkül az Európai Unió azon törekvése, hogy területén belül a szabadság, a demokrácia, az igazságosság és a biztonság érvényesüljön, nem valósulhat meg. A részvételi demokrácia elve elismeri, hogy a civil társadalomnak fontos szerepe van az európai integrációban és a társadalomfejlesztésben. A részvételi folyamatok rendkívül fontosak, mivel a demokrácia jelentésének szerves részét képezik. A demokráciának be kell vonnia a nyilvánosságot, és aktív polgárokra van szüksége, hiszen a társadalmi célok megvitatása, a nyilvánosság érdeklődése és a politikába való bevonása mellett kell meghatározni és megvalósítani. Az érintett felek odafigyelése, részvétele és hozzájárulása nélkül nem születhet jó politika. Habár az egyes politikák megfogalmazása során az Európai Bizottság már az Európai Alkotmány elkészülése előtt is konzultált számos szervezett csoporttal, a részvételi demokráciát az Alkotmány I-46. cikke intézményesítette. A 46. cikk: A részvételi demokrácia elve (1) Az intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák. (2) Az intézmények az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn. (3) A Bizottság, annak érdekében, hogy biztosítsa az Unió fellépéseinek koherenciáját és átláthatóságát, az érintett felekkel széles körű előzetes konzultációkat folytat. (4) Legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy a Bizottság terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint az Alkotmány végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség. Az ilyen polgári kezdeményezésre alkalmazandó eljárásokra és feltételekre vonatkozó rendelkezéseket európai törvény állapítja meg. Az EU alkotmánya a részvételi demokrácia mellett tehát külön paragrafusban rögzíti az állampolgári kezdeményezés kérdéskörét (I-46 cikkely, 4. ). Az állampolgári részvétel négy fő területe: Javaslattételi jog: minden állampolgárnak jogában áll javaslatokat tenni az őt érintő témákban Informálás és informálódási jog: minden állampolgár számára biztosítani kell az információkhoz jutás lehetőségét, beleértve a más állampolgárok által tett javaslatok és ellenérvek megismerését. Vitatkozás joga: minden állampolgárnak joga van az újra informálódáshoz, saját nézeteinek kifejtéséhez és új javaslattételhez respektálva mások személyiségét és véleményét. Döntési jog: az állampolgároknak jogukban áll a megfelelő szinteken (település, lakókörzet, városnegyed stb.) véleményüket szavazás útján kinyilvánítani nem csak a választott képviselő személyét illetően, hanem minden olyan kérdésben, amely közvetlenül érinti életüket. A Lisszaboni Szerződés ezt a koncepciót egy az egyben átvette, és ez szolgál alapul az európai polgárság jogi kereteinek meghatározásához. A civil párbeszéd és a szociális párbeszéd között fontos különbséget tenni. Az Európai Alkotmány első részének 46. cikke a részvételi demokráciáról és a civil párbeszédről szól, a 47. cikke pedig a szociális partnerekről és az autonóm szociális párbeszédről. A szociális párbeszéd összehozza az Unión belüli szociális partnereket (a szakszervezeteket, a munkaadókat és a gyáriparosokat), lefed mindent, ami a munka világát érinti, és több hatalommal rendelkezik, mint ami egy egyszerű konzultatív státusszal jár. A civil párbeszéd a civil társadalmi szervezeteket hozza 5

össze, és lefed mindent, kivéve a munka világát. A kettő bizonyos mértékben elkerülhetetlenül fedi egymást, de mind a nem kormányzati szervezetek, mind pedig a szociális partnerek azt akarják, hogy eljárásaik teljesen elkülönüljenek. Megállapítható egyúttal az is, hogy Európában ma a polgárok részvételét még ritkán alkalmazzák rendszerszerűen, hanem számos helyen inkább kísérleti jelleggel. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb esetben a helyi önkormányzatok fogadókészségétől függött (és függ még ma is gyakran), hogy miként intézményesült a részvételi demokrácia a napi gyakorlatban. Sok európai országban hangos szóval hívják fel a polgárokat a döntéshozatalban való részvételre. Eszközök növekvő választéka áll a helyi önkormányzatok rendelkezésére, ilyen a polgári döntőbíróságok, a polgári vitafórum, a kerületi költségvetés stb. A polgári részvételt hagyományosan a városi és a regionális tervezésben használják fel, de egyre inkább alkalmazzák a szociális és biztonsági politikákban. Újabb fejlemény, hogy a helyi lakosság önsegítő szervezetei szívességbankok, helyi pénz programok, lakó- és utca közösségek önkéntes társulásai stb. egyre aktívabban veszik ki részüket a helyi problémák megoldásából. Ott ahol a részvételi demokrácia intézményes keretei már létrejöttek, ezek a civil szerveződések hatékony részévé váltak a lokális problémakezelésnek. Ott viszont ahol a részvételi demokrácia nem intézményesült, az önsegítő civil szervezetek munkájának hatékonysága illetve hosszú távú fennmaradása kétséges, gyakran a civilek és az önkormányzatok összeütközésének terepévé váltak. A kormányzás valódi krízistereppé változik, mert a civilek saját tevékenységüket nem együttműködésként, hanem a kormányzatönkormányzat tehetetlenségének bizonyítékaként élik meg. Európa politikai rendszere tehát gyorsan változik, szerte a világon a demokrácia demokratizálásán gondolkodnak. Új demokrácia modellek és programok jelennek meg: e- demokrácia, részvételi demokrácia, direkt demokrácia, közvetlen demokrácia, szakrális demokrácia. Az új demokrácia-utak, irányok kirajzolódnak. Lehet választani, lehet dönteni. Helyzetértékeléseinkben haragudhatunk bármennyire a külvilágra, a szomszédra, a városra, a hatalomra, a globalizációra, de az a közismert igazság nagyon nehezen cáfolható meg, hogy saját világunkban, családunkban, baráti körünkben mi vagyunk az illetékesek, és mi hozzuk a döntéseket. Ezért az a célunk Törökbálinton, hogy helyi szinten a következő döntés váljon véglegessé: a képviseleti demokráciától jussunk el a részvételi demokráciáig. A részvételi demokrácián belül is több alternatíva, több megoldás, több módszer kínálkozik. Ezért ismét nincs kaptafa, nincs egyetlen megoldás, de a határvonalon át kell lépni: a helyi társadalom tényleges részvétele nélkül nincs részvételi demokrácia. Ma minden településnek az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagát hogyan szervezze meg jobban, és polgárainak többségét hogyan emelje fel a részvételi szabadság állapotába. Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogy Magyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalán nem vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belső alakítói. A részvételi demokrácia alapvető elve az, avagy a demokrácia úgy fejlődjön tovább, hogy a lakosság ne csak négy évenként egyszer vehessen részt közvetlenül és személyesen a választásokon hozott politikai döntésekben; további alapvető elve az, hogy az önkormányzat és a helyi polgárok nem csak politikai célú, hanem magasabb minőségű, vagy közösségi értelmű konkrét, program központú társadalmi szerződést valósítanak meg. A társadalmi szerződés minden állampolgárnak, minden családnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehetővé teszi, hogy a városok polgárai részt vehessenek a jelen és a jövő formálásában. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételi demokrácia megvalósuljon és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat a szétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy a helyi polgárok egymásra figyelve és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövőképüket. A társadalmi/közösségi szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évek végéig fogalmazódott meg, de a szerződés meghosszabbítható, ha az első tíz évben eredményes lesz. A társadalmi szerződés középpontjában az szerepel, hogy a létrejövő társadalmi szerződés és részvételi demokrácia segítségével a településeken mindenkinek javulhasson az életminősége. Lokális szinten tehát új paradigmaként és új alternatívaként részvételi demokráciát 6

szeretnének egyre több településen. Törökbálinton is. A részvételi demokrácia modellje és gyakorlata a képviseleti demokrácia mellett születik meg. Ez az európai és egyben magyar elgondolás azokat az önkormányzatokat és polgármestereket képviseli és fogja össze, akik, és amelyek együttműködésükkel hozzá kívánnak járulni a közösségi munka, a közösségi tervezés és felelősségvállalás társadalmi súlyának növeléséhez, és ennek új formájaként a közösségi hagyományok erősítésével - a részvételi demokráciák kialakításához. Az új demokráciához új minőségi helyi társadalom és az intelligens társadalomhoz részvételi demokrácia szükséges. Törökbálinton tehát a Városi Önkormányzat megfogalmazza a 46. cikkhez hasonlóan: a részvételi demokrácia elveit Törökbálinton: (1) Az Önkormányzat és a városi intézmények a megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek a város és társadalmának bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azokat nyilvánosan megvitathassák. (2) Az Önkormányzat és a városi intézmények az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet tartanak fenn. (3) Törökbálint Önkormányzata, annak érdekében, hogy biztosítsa a város lépéseinek koherenciáját és átláthatóságát, az érintett felekkel széles körű előzetes konzultációkat folytat. (4) Legalább ezer törökbálinti polgár kezdeményezheti, hogy az Önkormányzat terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint városiönkormányzati jogi aktus elfogadására van szükség. Az ilyen polgári kezdeményezésre alkalmazandó eljárásokra és feltételekre vonatkozó rendelkezéseket a Civil Koncepció állapítja meg. A részvételi demokrácia általános módszerei: strukturált városi párbeszéd, civil (utcaközösségi) képviselők hálózata, a strukturált párbeszéden túl társadalmi szerződés, s a társadalmi szerződés után a részvételi demokrácia intézményesítése magisztrátus keretében, sőt a magisztrátussal párhuzamosan intelligens helyi társadalom fejlesztése, és végül mindehhez új közösségi képzés, új tudás befogadása, a civilegyetem létrehozása. 4 Az új program szerint így az alapvető cél és feladat a helyi közösségek és a közösségek kollektív tudatmezőinek és közösségi cselekvéseinek fejlesztése, továbbá az ehhez szükséges jogi, önkormányzati, társadalmi, tudásbeli, kommunikációs feltételek megteremtése. Többek között ezek: A részvételi demokrácia és egyben az e-demokrácia programok, és evvel a kollektív (avagy közösségi) tudat és tudás fejlesztésére is alapozott új demokrácia modell elterjesztése A települési kisebb és nagyobb (család, baráti kör, utcaközösség, szellemi csoport, civil szervezet, stb.) közösségek és közösségi tudatok megerősítése, újraszervezése A helyi társadalmi (vagy közösségi) szerződés megkötése Magisztrátus vagy más intézményes formában a társadalmi szerződés valóra váltása, egyúttal közösségi koordinálása, sőt inspirálása A szerves közösségszemlélet és az erre épülő helyi intelligens (tudásalapú) társadalom fejlesztése, terjesztése A közösség és a helyi demokrácia fejlesztéséhez szükséges tudások megszerzésének támogatása és a civilegyetem folyamatos fenntartása A részvételi és az elektronikus demokrácia kultúrájának fejlesztése a helyi közösségekben és önkormányzati intézményekben A belső széthúzások csökkentése, a túlfűtött egyéni ambíciók csendesítése, a lokális előítéletek enyhítése, az értékvesztés helyett értékprioritások, a családi izoláltság helyett kulturált együttműködés Önkormányzatok, társadalmi és kulturális szervezetek, civil közösségek részvételi kultúrájának fejlesztése, konkrét támogató szolgáltatások megvalósítása (például e-közigazgatás folyamatos fejlesztése, közösségi döntéshozatal erősítése, helyi népszavazások rendszere, együttműködő információs és tudáshálózatok) A nemzetközi részvételi és e-demokrácia fejlesztések vívmányainak, valamint az e- 4 Törökbálintra már eddig is jellemző volt, hogy ezekből a módszerekből többet kipróbált, alkalmazott. 7

részvételi tapasztalatok hazai bemutatása, lokális tapasztalatcserék szervezése, hazai tapasztalatok nemzetközi terjesztése A város átfogó jövőkoncepciójának kidolgozása, jövőtudatosság fenntartása, közösségi fejlesztési programok módszertani támogatása; regionális és kistérségi szintű közösségfejlesztési programok kezdeményezése A helyi termékek felértékelése, a helyi gazdaság támogatása, a helyi szolgáltatások erősítése, helyi pénzhelyettesítő eszközök bevezetés, avagy új lokális, hagyományfolytató, közösségalapú, környezetbarát, alternatív gazdaságminták és gyakorlatok elterjesztése Sokrétű társadalmi, gazdasági, oktatási (stb.) valódi stratégiák kutatása, fejlesztése, avagy új politikai, társadalmi, szellemi, ökológiai program vállalása; különös tekintettel a komplex önellátási rendszerek kiépítésére. Stb.A szűkebb és tágabb világunk jelentős változások előtt áll. A kialakult válság tehát fordulópontot jelent valamennyi közösség számára. Ezért itt az idő, hogy lépjünk. IV. Civil Koncepció stratégiai vizíójának megvalósítása A Civil koncepció a következő kiemelt feladatokat fogalmazza meg Törökbálint társadalma és Önkormányzata számára: 1. (Utcaközösségek szervezése) A helyi társadalom közösségi újraépítése érdekében egyik kezdeményezőként és támogatóként a törökbálinti polgárokkal és civil szervezetekkel közösenelindítják az utcaközösségek szervezését. Ez alapozza meg a törökbálinti civil társadalom rekonstrukcióját. 2. (Városi jövőkoncepció kidolgozása) A felkért városi és külső szakértők elkészítik Törökbálint jövőkoncepcióját, amely széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetés után lehetővé teszi a városi új stratégiájának megfogalmazását. 3. (Társadalmi szerződés megkötése) A város önkormányzata és a civil társadalom között hosszútávra szóló társadalmi szerződés előkészítése, megírása, elfogadása ünnepélyes keretek között. 4. (Civil közösségi akcióterv kidolgozása) A Civil Koncepció megvitatása és önkormányzati elfogadása után elkészül Törökbálint helyi társadalmának közösségi akcióterve, amely egy (vagy két) önkormányzati ciklusra szól. V. A koncepció jogszabályi háttere és fogalomrendszere 5 Az önkormányzat civil szervezetekkel való együttműködésének jogszabályi háttere az Országgyűlés által 2011. december 5-én elfogadott, Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011/CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil törvény), amely létrehozta azokat a jogszabályi kereteket, amelyek meghatározzák a civil szervezetekkel kapcsolatos jogi környezetet és megteremtik az egységes joggyakorlat kialakításának feltételeit. A törvény keretjogszabályként egyesíti magában a civil szervezetekre vonatkozó legfontosabb korábbi külön törvényekben (az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben, a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvényben és a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2007. évi L. törvényben) szabályozott jogintézményeket. Az elfogadott jogszabály hatálya a 5 Innen kezdve átvettük a korábbi törökbálinti civiil koncepció második részét (Törökbálint Város Önkormányzatának Civil Koncepciója.Tervezet társadalmi vitára. A 2012. szeptember 6-i testületi ülésre lett beterjesztve.), de tartalmilag bővítettük, s továbbfejlesztettük, ugyanakkor pedig szerettük volna megőrizni a korábbi elképzelés fontosabb konkrét lépéseit is. 8