Settembrini: A SZÍNHÁZ ÉS A SZABADKŐMŰVESSÉG Úgy jártam ismét, mint Umberto Eco egyetemistája, aki először Geológia címmel akar egy összefoglaló művet létrehozni, s ahogy egyre jobban elmélyed a témában, rádöbben arra, hogy ez nagyon általános téma, s szerencsésebb lenne, ha csak a Vulkanológiáról, mint a geológia egyik ágazatáról írna. Aztán belátja, hogy ez még mindig túl átfogó megközelítése e tudományterületnek, s elég lesz, ha csak Mexikó vulkánjairól publikál. Ám minél több anyagot gyűjt hozzá, szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy keze alól legfeljebb egy felületes ujjgyakorlat kerekedhetne az újonnan választott feladattal kapcsolatban. Így ráébred arra, hogy a téma további leszűkítéséből rangosabb tanulmány születhet a Popocatepetl története címmel. De még ez is túl nagy falatnak bizonyul, s az egyetemista kiegyezik egy még szűkebb, rövidebb időt felölelő tudományos vizsgálattal, és a Paricutin vulkán története 1943. február 20- ai születésétől, az 1952. március 4-i pusztulásáig. címmel megírja céltudatos dolgozatát. Micsoda nagyképű cím ez, hogy A színház és a szabadkőművesség. Ahhoz, hogy a történeti, filozófiai, esztétikai és etikai kapcsolódásokat bebizonyítsam, legalább 300 oldalon kellene végigpásztázni a szabadkőművesség irodalmát, és párhuzamosan, ugyanilyen léptékben a színházművészetét is. És még így is felületes maradnék. Tehát előttem is az az út áll, mint az egyszeri egyetemista előtt: kiragadni egy motívumot az egészből, melyen keresztül mégis felvillanthatom a színház és a szabadkőművesség kapcsolódási pontjait. Ez maga a tudást megőrző TITKOS HAGYATÉK. www.saspaholy.hu 1

Antikváriumi kalandozásaim során rábukkantam egy könyvre, mely a színészi munka és hatás első írott titkos elmélete. Szerzője, az 1362-ben született Zeámi Mester, a színjátszás legősibb állapotát rögzítő és mindmáig megőrző színház, a japán nó-színház legnagyobb hatású, szintézist teremtő alakja. Zeámi mester - aki maga is színész, illetve színpadi szerző és szerzetes volt - titkos, csak a család tehetséges tagjainak szánt könyvek sorában írta le a színészi munka az átváltozás és alakítás és a színészi hatás technikáját. Japánban úgy tartják, hogy a nószínháznak áldó ereje van, és ezért méltó rá, hogy mind a mai napig a templomok előtt játsszák, mert a színész is a nézők személyiségét-, a lelkek közös templomát építi. Ezt a művészi munkát elemzi a tudatos művész erejével Zeami. Mesterségét a legősibb formában gyakorolja maszk, zene, dal, szöveg és mágikus mozgás segítségével -- és mégis: szálára szedi, ízekre bontja elméleti írásaiban. Zeámi titkos írásainak célja, hogy a színészi munka eszközeit hozzáférhetővé tegye,de csak azon családtagok számára és ezért is titkosak a nó gyakorlatáról szóló elmélkedések! akik a legtehetségesebbek, a legalkalmasabbak és teljes életüket erre a művészetre szentelik. De hát mit takar ez az egy szótagnyi kifejezés, hogy: nó? A nó képességet, tudást jelent. Igéből származik, s az ige jelentése: képes valamire, valami a hatalmában van, meg tud tenni valamit. Ezenkívül még azt jelenti, hogy: készség, kivitelezés, művészet. Ez a tudás az előadás minden részletét meghatározza, és megmutatja a színésznek a hatáshoz vezető utat, azt, hogyan kell a néző szívét megragadni, és mind az öt érzékét. Erről szól a titkos hagyaték. Ez a hagyaték azért titkos, mert csak a család tagjaihoz szól. Idegen kézbe nem kerülhet. A családon belül is csak a tehetséges gyerekek, a tehetséges 2 www.saspaholy.hu

utódok ismerhetik meg. (Természetesen mindig fiúkról, férfi örökösökről van szó, hiszen a női szerepeket is férfiak játsszák.) A nó-hagyomány szakít a vérségi kötelékkel, mert kimondja: ha nincs tehetséges az utódok között, meg kel keresni, és örökbe kell fogadni azt a tehetséges fiút, akire a hagyomány átszállhat. Félreértés ne essék: ezt az írásbeli titkos hagyatékot az utódok nem gyerekkorukban ismerik meg, hanem csak miután felserdültek, és kiderült róluk, hogy szívüket a színházzal eljegyezték. A család megőrizte a titkát, több mint ötszáz éven át. Először 1909-ben jelenik meg Zeámi Mester tizenhat írása. És itt érkezünk a döntő kérdéshez, hogy miért titkos ez a hagyaték? Ez a hagyaték a művészi alkotás folyamatát elemzi, és a hatás módját, lehetőségét. Ma azt mondanánk: céljában és tartalmában tiszta művészetpszichológia. Hogy mégsem az, az abból adódik, hogy Zeámi számára még a részek nincsenek kiszakítva az egészből. Nála minden szent vagy megszentelt a kövek, a növények, az állatok is -, a kozmikus rend része. Csak a démonok serege szakította ki magát ebből a rendből, vált önálló résszé. És a részek halmaza: a káosz. Ez a titkos hagyaték egy utat jelöl meg. Olyan utat, amelyen a színész a SZEMÉLYISÉGE és a VILÁG rejtett benseje felé halad. (Az én XX. századi Mesterem, Sztanyiszlavszkíj, a nagy orosz színészpedagógus, ezt Tudatmélyi apánknak és Természet anyánknak nevezte.) Minden mesterség titkát, ahogy a királyi művészetekét is, őrizték a múlt időkig. Őrizték a kontároktól és a riválisoktól, mert az érdek azt kívánta. De titokban tartották azért is, mert akár az ércek, akár a fák-füvek, akár az állati bőrök adták a mesterség nyersanyagát - ezeknek az anyagoknak a természete, változása a világrend törvényeit őrizte. Megismerésük a világrend titkaiba való bepillantás volt. És ehhez a tudáshoz csak az www.saspaholy.hu 3

juthatott, akiről hihető volt, hogy élni ugyan fog vele, de visszaélni nem! Ha ugyanis avatatlan vagy méltatlan ember tudta meg a titkokat, a tudás rontó erejűvé vált, mert kiszakítva a kozmoszból, öncélúvá lett: a káosz erőit növelte. Hát még ha ezek a titkok az emberi személyiséggel való manipuláció fogásai, a másik emberre gyakorolt hatás eszközei! Ha a titkot felfedjük mondja Zeámi Mester --, a legtöbbször semmi rendkívüli nem lép a napvilágra. Mégis, aki azt hiszi, hogy akkor felesleges a titkot megőrizni, azt bizonyítja csak, hogy a titkok hatalmas működését nem ismeri. Mert lehet ugyan, hogy bizonyos dolgok lényegtelennek látszanak, de csak azért mert nem közölhetők teljes mélységükben a másik ember erőfeszítése nélkül. Olyan természetűek, hogy csak az foghatja fel őket, aki maga is előrehaladt a tudat megvilágosodásának útján. A színésznek ugyanis először önmagán kell dolgoznia, s csak azután a szerepén, hiszen minden a maga mesterségében tökéletes mester, önnönmaga világképe is. A jó pap holtig tanul. Ez igaz a színészre is. Testét és lelkét egyszerre iskolázza; kétfelől indul el, hogy önmagát és a világot megismerhesse és hogy ezt az ismeretet azután a közönségre sugározza. Teste, lelke és szelleme folytonos tréningben van. És ez nemcsak arra az időre érvényes, amikor a színész a színpadon áll, mondja Zeámi hanem ha nappal és éjjel, bárhol is jár, áll, ül, vagy fekszik, mindig és mindenütt anélkül, hogy csak egy pillanatra is lebénulna, össze kell tartania látó szívében a tízezer eszközt, a művészi kifejezés tízezer lehetőségét. Zeámi Mesternél a színész képzése a növendék jellemére épít és épül. A jellem jó tulajdonságait hívja elő, erősíti meg. Ezekből veti meg a testi, a szellemi és technikai tréning alapjait. Morális képzésben, részesíti tanítványait. Azt mondja, hogy: Az érzéki szerelem, a szerencsejáték, a 4 www.saspaholy.hu

borital mértéket meghaladó élvezete három súlyos tilalom; mivel ezt már az ősök is fontos törvényként becsülték. A színész a testét akrobatikusan, szellemét filozofikusan és áhítatosan képezi; életmódja minden részlete kimunkált; minden e folytonos éber összhangot szolgálja. A színész élete sok lemondással jár, de mégis közösségi és teljes körré kerekedő élet. Családja van, társulata és közössége az emberi viszonylatok sokaságába ágyazottan él. Figyeljük meg, hogy e titkos hagyaték szerint Zeámi mester, elődei tapasztalatait is tanításaiba sűrítve, fokról fokra, hogy vezeti növendékeit, majd egyenrangú művésztársait a kiteljesedő művészi alkotáshoz. Azt írja, hogy: Ebben a művészetben mintegy hétéves korban kezd a tanuláshoz az ember. Ez években minden egyes gyermek művészi tehetsége magától a napvilágra jő. Táncoljanak vagy forogjanak, énekeljenek vagy haragudjanak mindig őrizzük meg őket a maguk természetességében, és hagyjuk, hogy úgy mozogjanak amint az szívükből fakad. Tizenkét-tizenhárom éves korban már az értelem is képes a tudás megragadására. Ekkor lassan bevezethetjük a tanítványt egy-egy színpadi darabba is. De: a gyerek játsszon gyerekesen, maszkot ne hordjon, amíg csak kellemteli gyermeki alakja és megjelenése változatlan! A tréning ezekben az években már szigorodik, ahogy Zeámi figyelmeztet: A hevesen gyors táncot nagyon korrektül kell kiviteleznünk, az éneknek kínos pontossággal kell a szavakkal összehangzania. Tizenhét-tizennyolc éves korral nehéz, de fontos időszak kezdődik. A fiú sovány és ügyetlen, a hangja is megváltozott, könnyen csügged. Sőt: szégyelli magát; látja, hogy a közönség derül rajta; buzgósága alábbhagy. De azt tanácsolja a Mester, hogy a gyakorló évek alatt ügyet se kell vetni rá, ha mások gúnyolódnak, nevetgélnek, ujjukkal mutogatnak. A www.saspaholy.hu 5

növendéknek éppen most kell visszahúzódnia a világtól, és gyakorolnia a hangját a mindenkori hangfekvésben és a természetes hangterjedelmen belül, de fáradhatatlanul. Most kell, hogy táplálja szívében a művészethez szító szenvedélyt, és tudja mindig, hogy éppen ez a pillanat dönt egész jövendő élete felől. Huszonnégy-huszonöt éves korban jön el a tudatos gyakorlás ideje. A hang erőre kap, a test felnőtt alakká épül. E két fontos dolog: hang és tartás most nyerik el végleges formájukat. Most kezdődik csak a három típus öregember asszony és égi szűz - valamint a harcos és démon ábrázolásának rendszeres gyakorlása. A harmincnegyedik-harmincötödik életévében éri el a színész a legteljesebb kibontakozását. Ezekben az években különösen vigyázzon magára az ember. Ekkor válik valódi tulajdonává mindaz, amit eddig tanult, és ekkor ismeri fel jövendő stílusát! Negyvennégy-negyvenöt éves korától a színésznek a játékán akkor is változtatnia kell tanácsolja ezt Zeámi Mester --, ha világhírt és a legmagasabb mesteri rangot elérte művészetében; jó partnert kell választania, hogy az a játékban támogassa őt, mivel a művészi képességek ugyan nem csökkennek, de a testi erő fogy. Maszk nélkül ne játsszon az öregedő színész. Ne igyekezzék többé a túlzottan finom, részletező ábrázolásra. Játsszon az egyéniségéhez különösen jól illő stílusban könnyedén, egészen lazán. Ötven év fölött egyetlen tanács: a színész tartsa vissza magát; keveset játsszon egyre kevesebbet, hisz a hozzá jól illő szerepek száma egyre fogy és játéka is legyen mind tartózkodóbb, mert hiszen egyre kevesebb benne az olyan elem, amit még látni érdemes. A most elhangzottak Zeámi Mester titkos hagyatékának kiinduló gondolatait jelentik. A titkot meg kell őrizni! Meg kell őrizni azért is, hogy 6 www.saspaholy.hu

a közönséget újonnan és váratlanul érje-- ahogyan a Mester fogalmazott --, a nó virágzása, a tudás megcsillanása a színész játékában. Ez a játék elragadóan hathat a közönségre, de csak akkor, ha a közönségnek sejtelme sincs róla, hogy most történik valami, sőt azt hiszi: most éppen semmi nem történik Buddha negyvenkilenc napig, hét hétig ült, lelkének titkaiba merülten, hallgatagon a sziklabarlangban. Ez után tanítványainak serege elé lépett, és szólt hozzájuk a megváltás útjáról, az önösség leküzdéséről és az elhomályosító szenvedélyek kiégetéséről. Prédikációja közben hirtelen elhallgatott, észrevétlenül, rövid pillanatra csak, leszakított egy piros virágot a sziklafal előtti bozót ágáról, és azt forgatta az ujjai között, ideoda, ide-oda. A tanítványok a Megvilágosodott ajkán csüggtek, és nem vették észre ezt a mozdulatot. Csak egyikük, Kasjapa látta a virágot a mester kezében, és nevetett. Megértette, hogy mi a megváltás. www.saspaholy.hu 7