Földtani Közlöny, Bull, of the Hungarian Geol. Soc. (197S) 108. 149-157 Kritikus tethysi és pannon tektonika Dr. Stegena Lajos és Dr. Horváth Ferenc (Reflexió Balkay В. a Földtani Közlöny 105/4 számában hozzászólásához) (2 ábrával) Bevezetés megjelent A Földtani Közlöny 105/2. számában megjelent tanulmányunkban (STEGENA, GÉOZY és HORVÁTH, 1975) a Pannon-medence késő-kainozóos fejlődésére lemeztektonikus modellt adtunk, amely a következőkben foglalható össze: A nem egy veretű (hanem részben európai részben afrikai lemezrészekből összeállt) Pannon terület alá a felsőoligocén-középsőmiocén során az európai lemez felől (és feltehetőleg az Adria felől is) szubdukciós folyamatok irányultak. Ezek egyrészt felgyűrték a Külső Kárpátok (és Dinaridák) hegyívét másrészt a mélybe kerülő volatilok, a súrlódásos hő és/vagy másodlagos köpenyáramlások révén a Pannon terület alatt részleges köpenyolvadást hoztak létre. A részlegesen olvadt köpenyanyag felemelkedett (aktív köpeny-diapir), elérve a szilárd kérget oldalt szétterült és alulról elvékonyította azt (szubkrusztális erózió). Az elvékonyodott kéreg izosztatikusan lesüllyedt; a süllyedés mértékét a lerakódott üledékek felfokozták. így jött létre a zömmel pannóniai üledékekkel feltöltött ívközi Pannon-medence. E modell előnye, hogy: 1. Közös okra vezeti vissza a Kárpátok miocén orogenezisét és a hegységív konkáv oldalánlétrejött posztorogén Pannon-medence kifejlődését. A Kárpátok és a Pannon-medence egymásmellettiségét soha nem tekintették véletlennek, eddig azonban nem volt elmélet, amely a közös okot megadta volna. 2. Összhangban van a medence számos lényeges (általános jellegű, nagy területre érvényes) földtani-geofizikai bélyegével. Nevezetesen, megmagyarázza, miért anomális (átlagosnál kisebb sűrűségű és forróbb) a felsőköpeny, miért vékony a kéreg (amely úgy van elvékonyodva, hogy az alsókéreg egy része hiányzik), mi okozta a miocén-pleisztocén vulkanizmust, a Pannon-medence nagy hőanomáliáját és az intenzív pliocén-kvarter süllyedést. Mindezek a bélyegek a felsőoligocén-középsőmiocén korú kárpáti szubdukció által létrehozott köpeny-diapir eredményei. Abból kiindulva, hogy a Pannon terület a szubdukciós folyamat során (kb. a miocén végéig) általában kompressziós, majd utána extenziós jellegű volt, levezethető a miocén riolit-andezites vulkanizmus és annak átváltása a pliocén bazaltos vulkanizmusba, a terület blokkos (,,basin and range",,tectonique cassant") lesüllyedése és az üledékek lényegében atektonizált jellege. Az elmélet egy sor izgató kérdést vet fel" (BALKAY, 1975). Az ilyenfajta elméletek felvetői számára szinte kötelező, hogy kritikusan megvizsgáljanak minden, az elmélettel lényegileg kapcsolódó új ismeretet, és e vizsgálat tükrében bizonyítsák, módosítsák vagy elvessék nézeteiket. Jelen dolgozat célja kritikus tethysi-pannon vizsgálódás BALKAY (1975) figyelemre méltó hozzászólása tükrében. Tethysi és globális összevetések 1. Egy másik tanulmányunkban (HORVÁTH, GÉCZY és STEGENA, 1974; 1975) összefoglaltuk a kontinentális és óceáni kérgű ívközi medencékre vonatkozó ismereteket. A rájuk vonatkozó ismeretek foka különböző; a legjobban ismert Tirrén- és Pannon-medencék összehasonlító vizsgálata (BOCCALETTI, HORVÁTH, LODDO, MONGELLI és STEGENA, 1976) lényeges analógiákra vezetett. A cirkum-
150 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet pacifikus gyűrű Ny-i oldalán szintén megtalálhatók az ívközi medencék (partmenti tengerek formájában, mint pl. az Ohotszki, a Japán, a Fülöp tengerek; KARIG, 1971, MATSTTDA és UYEDA, 1971). A kritikus hozzáállás azonban felveti a kérdést: miért nem süllyedt le atethysi rendszerben Irán és Tibet, és miért nincsenek ívközi medencék az Andok mögött? Nem minden részükben megoldott kérdések, bár vannak elfogadható lemeztektonikus megoldások. WILSON és BTJRKE (1972) a lemezek relatív (egymásra vonatkoztatott) sebessége mellett azok abszolút (a köpenyre vonatkoztatott) sebességét is figyelembe véve a következő eredményre jut: ha a (kontinentális) lemez, amely alá a szomszédos (óceáni) lemez tolódik, a köpenyhez képest áll (pl. Ázsia), akkor létrejön az ívközi medence. Ha a kontinentális lemez (a köpenyhez képest) a szubdukciós zóna irányában mozog (mint Dél-Amerika), akkor az ívközi medence kialakulására kedvezőtlenek a feltételek, mivel a kinyíló medence a kontinens mozgása miatt állandóan záródik. DALZIEL és társai (1974) az Andok D-i részén egykori szigetiv-ívközi medence maradványait mutatták ki. Az ívközi medence az alsókrétában nyílt ki és a felsőkrétában záródott, amikor a dél-amerikai lemez mozgása nagyobb sebességre váltott. Az iráni és tibeti köztes területek le nem süllyedését, és általában a tethysi rendszer ázsiai részén az ívközi medencék hiányát abban kereshetjük, hogy ez az öv kontinentális litoszféra-lemezek (Ázsia, Arábia, India) ütközésének az öve (DEWEY és BÍRD, 1970), amely folyamat még ma is tart (NOWROOZI, 1972). À Vörös-tenger kinyílása ma is folyamatban van (CRAWFORD, 1974), az Irán- -Arábiai rendszer a miocén óta 700 km térrövidülést vett fel, és a Zagroszhegység alatti aktív Benioff-zóna jelzi, hogy a térrövidülés még nem fejeződött be (NOWROOZI, 1971). Az indiai szubkontinens É-ra vándorlását újabban VERMA (1976) paleomágneses úton, BARDHAN (1976) pedig földtani módszerrel mutatta ki, megállapítván, hogy a Himalájától D-re fekvő nagy medence aljzata a TethysD-i partvonalához tartozó self. A hegységképződés, a kompresszió azonban még itt sincs befejezve; BOULANGER (1974) a Pamir recens vertikális és horizontális (!) mozgását cm/év nagyságrendben mérte, geodéziai úton. Az erős, szórt szeizmicitás és vastag kéreg mind Iránban mind Tibetben arra utal, hogy e területeken nincsenek meg a köztes medence kialakulásához szükséges extenziós feszültségviszonyok. Ezek inkább érvek, mint bizonyítások; mindenesetre a lemeztektonika lényegesen többet mond, különösen a jól tanulmányozott ívközi medencékről, mint a régebbi nézetek, pl. a köztes tömeg elmélet. (Ez sensu stricto nem elmélet, csupán fenomenológiai regisztrálása annak, hogy a lánchegységek között vannak fel nem gyűrt, tehát feltevés szerint szilárdabb, immobilisabb részek. A mélyszerkezeti vizsgálatok nem mutattak semmi olyasmit, hogy a Pannon-medence, és más ívközi medencék mélyszerkezete merevebb lenne. Sőt ellenkezőleg, ezeken a területeken a melegebb felsőköpeny képlékenyebb felsőköpenyt és kérget jelez.) És, bár él a meditálás (MARTIN, 1972; BALKAY, 1975, 1. pont), hogy az orogenezis torlódásos öveiben miért is jelennek meg a tenziós jellegű szinorogén és zömmel posztorogén üledékekkel töltött hegységközi medencék, a lemeztektonika, a fentiekben vázoltak szerinti módon és mérvben, választ ad e kérdésre. 2. A kritikus szemlélet egy második, lényegesnek tűnő kérdést is felvet. Pvideg lemezeket feltételezve nehéz megérteni a hegységív felől a medenceközép felé irányuló szubdukciót, mert az a medence alatt torlódást eredményez (BALKAY, 1975, 2. pont). A feltételezetten ívelt felszíni nyomvonalú kárpáti szubdukció azonban nem specifikus, hanem általános jelenség: majd min-
Stegen a H о r v á t h: Kritikus tethysi és pannon tektonika 151 den jelenlegi mélytengeri árok (a szubdukciós nyomvonal) ívelt jellegű. Mivel az alábukó lemez nem teljesen rideg (és egyre kevéssé az, minél hosszabb ideje illetve minél mélyebbre tolódott alá), a körülményeknek megfelelően deformálódik és/vagy törik (szakad). A modern Benioff-zónák világosan mutatják ezeket a formákat a Mediterráneumban (RITSEMA, 1972; CAPTJTO et al., 1972; MORELLI et al, 1975) és a Nyugat-Pacifikumban (KATSTJMATA és SYKES, 1969) (1. ábra). H" 18 14» 18 1. ábra. A Benioff-sík elhelyezkedésének mélységi izovonalai a Tirrén-medence alatt (Сдрито et al., 1972 nyomán Az ívelt szubdukciós folyamatok pontosabb tárgyalását elősegítené a lemezek alátolódási (és általában mozgási) mechanizmusának pontosabb tisztázása. Van olyan nézet (pl. BTTLLARD, 1969; BALKAY, 1975, 4. pont), hogy az akkréciós, forró és emiatt könnyű lemezrész a felszínre kerülvén egy bizonyos földtani idő alatti vándorlása során kihűl, sűrűbbé válik az asztenoszféránál, és ez okozza a szubdukciót. Ma ezt az erőhatást is figyelembe véve elsősorban a mélyáramlásokat (konvekciós köpenyáramlások) teszik felelőssé a lemezek mozgatásáért (Mo KENZIE, 1969; AND REWS, 1972). Mindenesetre, az alábukó litoszféra-lemez hidegebb a környezeténél, hogyan tud mégis hőtöbbletet eredményezni a mögöttes ívközi medencék területén (BALKAY, 1975, 4. pont)? Ezt a köpenyanyag-feláramlás (köpeny-diapir) hozza létre, amely az ívközi medencék kialakulását irányítja (HASEBE et al., 1970, COLEMAN, 1975). Kevéssé megmagyarázott kérdés, hogy hogyan hozza létre az alátolódó lemez a köpeny-diapirt? Több magyarázat és mo- 2 ' ábm lez?mti^-thlycsfíf lé *~ 3 Földtani Közlöny
152 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet dell van e folyamat leírására (pl. TURCOTTE és SCHUBERT, 1973, ANDREWS és SLEEP, 1974), a mégis fennálló problémák abból adódnak, hogy nem ismerjük még a szükséges pontossággal a felsőköpeny anyagi tulajdonságait. 3. Egy kritikus elméletnek valóban minden más lehetőséget meg kellene vizsgálni és mindegyiket elvetni" (BALKAY, 1975, 6. pont), a maga nézetének alátámasztására. Tulajdonképpen ezt végezte és végzi a földtudományokkal foglalkozók hosszú nemzedéke. Vizsgálatuk eredménye: legalábbis jelenleg, csak a lemeztektonika él mint nagytektonikai elmélet, nincs megfelelő alternatívája, amely a megismert geofizikai és földtani regionális tényeket, azok minden lényeges elemét mégcsak meg is kísérelné oly egységesen és egyszerűen magyarázni, mint a lemeztektonika. Más modern nézet (oceanifikálódás, BELOUSSOV, 1970) ellentmondásokra vezetett (JACOBY, 1972) és nincs bizonyító háttere. Minden régebbi nézet (WEGENER, TAYLOR, AMPEERER, VAN BEM- MELEN, GRIGGS, HAARMANN) pedig már a történelemé, az úttörőknek kijáró elismeréssel és avval a felismeréssel, hogy a lemeztektonika egy-egy elemét (WE- GENER-kontinensvándorlás, AMPFERER-szubdukció) zseniálisan elő re jelezték. Ha elfogadjuk a lemeztektonika érvényességét annak klasszikus vizsgálati területére, a Pacifikumra (és a tények lenyűgöző hatására el kell fogadnunk), akkor csak egyetlen kitérőnk marad ott (a Pacifikumban) érvényes lehet, de a világ más részein (pl. a Tethys vagy szűkebben a Kárpát Balkán területén) nem. Vannak ilyen feltevések (pl. MARTIN, 1972, SZÉNÁS, 1972), de ezek ellentmondásra vezetnek: minden földi főkör mentén üi. a horizontális lemezsebességek összege mindenkor zérus kell legyen, másként a Föld gömbalakja eltorzul, ami energetikailag elképzelhetetlen és nem figyelhető meg. Ebből következik a Tethys kényszerű" bezáródása, egy, nagyjából Venezuela partjainál levő forgáspont körül, 0.0009 ívperc/óv sebességgel; ez az Alpok távolságánál 1400 km/60 millió év térrövidülést jelent (STEGENA, 1975). A lemeztektonika általános érvényességére utal a hegységképződés általános érvényességűnek vett (DE SITTER, 1963) geoszinklinálisos elmélete is: a hegységképződési folyamat vezérmotívumai (mély süllyedés, üledékgyűjtés, bázisos magmatizmus, szinorogén flis és vulkanizmus, kompresszió, szubszekvens vulkanizmus, kiemelkedés, finális vulkanizmus, erózió), többé-kevésbé mindenütt megjelennek; így van egy hegységképződési folyamat, amely alapvonásaiban egyforma hasonló kellett legyen mind a pacifikus mind a tethysi hegységrendszer területén. A lemeztektonika szerint a fennálló hegységszerkezeti különbségeket főleg a kolliziók különbsége (óceán-kontinens, óceán-szigetív, kontinens-kontinens), a lemezek különböző sebessége (DEWEY és BÍRD, 1970), és az hozza létre, hogy a Tethys zömmel bezárult, a Pacifikum záródó* óceán (SYLVESTER-BRADLEY, 1968, ILLIES, 1969). Bár e megfontolások azt mutatják, hogy a lemeztektonika általános érvényű, a földfelszín minden pontján hat", ez nem jelenti azt, hogy minden földfelszíni jelenség a lemeztektonikából vezethető vagy vezetendő le. Ugyanakkor a lemeztektonika feladatának érzi, hogy magyarázatot adjon minden lényeges (-globális vagy regionális elterjedésű) földtani-geofizikai ismeretre. A Pannonmedencét illetően úgy véljük (szemben BALKAY nézetével, 1975, 6. pont), sok ilyen megfelelő mérvű ismeret rendelkezésünkre áll, hála elődeink és kortársaink * Konszumálódó, konszumációs, konszumpciós, ahogy tetszik; ez utóbbi nyelvtanilag helyesebb (BALKAY, 1975) de sajnos (?) a szaknyelvet sem latin grammatikusok csinálják.
Stegen a H о r v á t h: Kritikus tethysi és pannon tektonika 153 kutatásainak. így bátran foghatunk regionális tektogenetikai vizsgálódásokhoz, miként azt a nagy elődök (STILLE, LÓCZY,... ) lényegesen kevesebb adat birtokában és a geotudományok fejletlenebb fokán is, nem kevés sikerrel tették. 4. A lemeztektonikusok nagyjából (a kréta óta) állandó horizontális lemezmozgás-sebességgel számolnak (HEIRTZLER és társai 1968), a földtani tények viszont inkább a hegységképződés hirtelen szakaszait (paroxizmusait) látszanak regisztrálni. Ez utóbbi vetette fel az intermittáló (szakaszos) spreading gondolatát (Mc ELHINNY, 1972, LE PICHON, 1973). Erre gondolhat BALKAY (1975, 532. old. 1. pont) is, amikor szaggatott kéreg- és köpenyfolyamatot javasol. Az intermittálás elfogadása ott ütközik nehézségbe, hogy túl jól" ismerjük a harmadidőszak 34 és a mezozoikum 22 földmágneses térfordulását 153 millió évig (felsőjura) visszamenően, és az ezekből, a tengeri mágneses mérések alapján levezetett lemezmozgásokat. Bizonyos lokális intermittálások lehetségesek. Izlandon, a San Andreas törésvonalnál és más szárazföldi területen haladó lemezszegélyek mentén végzett geodéziai mérésekés más megfigyelések alapján tudjuk, hogy a lemezek gyakran évekig nem mozognak, majd egy-egy nagyobb földrengés során akár több méteres elmozdulások is létrejönnek. Millió éves időskálán azonban a lemezek mozgása általában folytonosnak tekinthető. Az érem másik oldalát vizsgálva, a pillanatszerű és világméretű orogén fázisok fogalmát STILLE vezette be. Később többen demonstrálták, hogy e fázisok gyakran földtani értelemben is hosszú időt fognak át és megjelenésük sem globális; elsőként GILLTJLY (1949) demonstrálta ezt az Appalache-hegységre. Ma, ahogyan azt TRÜMPY (1973) a Nyugati Alpok hegysógképződési fázisait tárgyaló munkájában írja, általában főleg Nyugat-Európában alkalmazzák STILLE nevezéktanát, de a kutatások eredményeként a fázisokat időben széthúzzák (pl. újstájer fázis: a felsőoligocéntől a középsőmiocénig). A fázisok időbeli szétkenésének szélsőséges példája RUTTEN (1969). A Kárpát-Balkán területen végzett újabb vizsgálatok is időben széthúzott orogén fázisokra vezettek (MAHEL, 1974). A Pannon-medence problémái E tethysi ós globális körültekintés mellett szükséges egy kritikus Pannonmedencei összevetés a földtani tényekkel; nézzük a BALKAY (1975) által megjelöltökre és sorrendben. BALKAY (2. pont) úgy véli, hogy egy ÉK DNy-i (Orosz-tábla Dinaridák) szubdukció jobban egyezne a Pannon-medence belsejének határozott ÉK DNy-i főcsapásával, mint a centrikusán a medence felé irányuló szubdukciós folyamat, az előbbi viszont a Kárpátok cipóformáját" hagyja magyarázatlanul. Vonatkozó tanulmányunk 10. ábrája egy szelvényben (Orosz tábla Dinaridák) illusztrálja a szubdukciós folyamatot, de nem akarja azt jelezni, hogy ez a két irány a szubdukciós főirány. A terület alpi tektonikai fejlődése térben bonyolult, időben kiterjedt módon játszódott le. A Kárpát Dinári rendszer egykori (jura-alsókréta) mélytengeri (óceáni kérgű) területeinek maradványait (szutura-zónák) a Külső és Belső Kárpátok határzónájában, az Igal-Bükk zóna peremein, a Maros vonal mentén, a dinári ofiolit övben és a Vardar zónában lehet megtalálni (SZÁDECZKY KARDOSS, 1974, ROTH, 1974, LEXA és KONECNY, 1974, DIMITRIJEVIC, 1974, HERZ és SAVU, 1974). Túlzott egyszerűsítés lenne 3*
154 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet azt gondolni, bogy ezen övek mai geográfiai elrendeződése az egykori szubduk ciós zónák elrendeződését pontosan tükrözi és hogy a szubdukciók egyidőben zajlottak volna le. A vizsgált területen két fő, alpi" szubdukciós fázisra lehet következtetni (középső-felsőkréta- paleocén, oligocén-miocén) és feltehetőleg egy fázison belül sem egyetlen összefüggő szubdukciós zóna létezett, hanem a terület mikrolemez mozgásainak megfelelően, a hely és idő függvényében összetett módon zajlott le a folyamat (CHANNELL és HORVÁTH, 1976). Erre a Ny-i, K-i és D-i Kárpátok tektogenezisében tapasztalható eltérések (pl. a szubszekvens vulkanizmus és a fő tektonikai deformációk korában) világosan utalnak. A Pannon-medence paleozóos-mezozóos aljzatának van határozott ÉK DNy-i főiránya, amelynek kialakításában nem a felsőoligocén középsőmiocón szubdukció játszotta a döntő szerepet, de amely valamilyen módon preformálta a neogén-kvarter üledékgyűjtő és az ignimbrites vulkanizmus elterjedésének főcsapását. A Kárpátok mai cipóformájának" kialakításában plio-pleisztocén folyamatok is szerepet játszhattak: a Pannon-medence (néhányszor 10 km-es) extenziója növelte a kárpáti ív görbültségét. Összefoglalva, a kárpáti területen bizonyos időeltérésekkel, de általában két fő (alpi) fázisban aktív, néhány, a jelenlegi szutura-zónáknál enyhébben ívelt szubdukciós zóna létezhetett. Ezek pontos rekonstrukciója a Kárpát-Balkán terület alapos földtani-geofizikai ismerete és bizonyos további vizsgálatok révén valószínűleg részleteiben is tisztázható lesz. 2. GÉCZY (1972) felteszi, hogy a Pannon terület aljzata a mezozóos Tethys É-i és D-i pereméről származó két mikrolemezből tevődik össze, éspedig inverz helyzetben (a D-i perem É-on, az É-i D-en van). BALKAY (1975, 3. pont) megjegyzi, hogy ilyen hatalmas méretű és intenzitású föltételezett mozgásnak szembeszökő tektonikai bélyegekben kellene tükröződnie, márpedig ilyen bélyegeket tudtommal nem sikerült fölfedezni". GÉCZY eredményein kívül azonban van néhány más alapvető eredmény is e tárgyban. A Szolnok Debrecen máramarosi flis vályú (BALOGH és KŐRÖSSY, 1968), ós az Igal-bükki eugeoszinklinális (WEIN, 1969), valamint a kapcsolódó ofiolitok demonstrálják, hogy a Pannon-medence aljzatát egy ÉK DNy irányú mobilis zóna vá aszt ja két részre. NAGY (1971) és GÉCZY (1972) felhívta a figyelmet a két rész mezozoikumának markáns eltérésére. SZEPESHÁZY (1975) elsősorban az Alföld és környezete mélyfúrási anyagának alapos ismeretében kifejti, hogy a terület két, földtani fejlődéstörténetét, rétegtanát és nagyszerkezeti felépítését tekintve egymástól alapvetően különböző félre osztható", a Zágráb Hernád vonal mentén. SZEPES HÁZY szerint ezek a részek eredetileg a nagy Tethys geoszinklinális rendszer különböző, egymástól tekintélyes távolságra levő részein halmozódtak fel, s az Alpoknak és Kárpátoknak a krétától a neogónig tartó kialakulása közben tektonikusán kerültek egymás mellé." E lényeges és valószínűleg több fázisban végbement mozgásokra* további fontos bizonyítékot adnak (MÁRTON P. szóbeli közlése) a hazai mezozóos kőzeteken végzett paleomágneses vizsgálatok. 3. Lemeztektonikus modellünk szerint a Pannon terület a miocénben még zömmel kompressziós, majd a pliocéntől extenziós jellegű volt. BALKAY (1975, 6. pont) megjegyzi, hogy a cserháti (és talán más) alsótortonai andezittelérek «Bármilyen (szinisztrális vagy dextrális) transzform mozgás létrehoz(hat) É D-i helycserét, kivéve a K Ny irányúak, ahogy a 2. ábra mutatja; itt téved BAIKAY (1975, 3. pont).
Stegen a H о r v á t h: Kritikus tethysi és pannon tektonika 155 jellegzetes hasadék-típusú vulkanizmusok, aligha keletkezhettek nyomófeszültség alatt. Másrészről pedig, a Mecsek-hegységben és a Muraközben későneogénkvarter korú gyűrődéses formák vannak. Ezek a tények csak periférikusán érintik azt a tételt, hogy a Pannon terület a pliocénig általában kompressziós, majd a pliocéntől (vagy már a miocén közepétől) általában extenziós jellegű volt. KROPOTKIN (1972) vizsgálatai azt mutatják, hogy a horizontális feszültségek, amelyek (a jelen korban) egyes helyeken nagyon jelentősek, irány és nagyság szerint regionálisan állandók, konformisak, de jelentős lokális eltérések is fellépnek. Pl. Skandinávia kérgét zömmel ÉNy DK irányú, horizontális nyomó feszültségek jellemzik, de vannak helyek ahol másirányú és húzó feszültségek lépnek fel. Megjegyzendő még, hogy lemeztektonikai megfontolások vezettek arra a lényeges vulkanolcgiai felismerésre, hogy a Benioff öv (az elsődleges magmakamrák") mélysége korrelál a vulkáni kőzetek K, Na/Si hányadosával (HATHEBTON és DICKINSON, 1969), valamint arra, hogy az andezit-vulkanizmus képes a benne levő vízgőz nagy parciális nyomása miatt kompressziós területeken is a felszínre törni (SCHOLZ et al., 1971 ). Az utóbbi megállapítás lehetővé teszi (de nem bizonyítja), hogy a Cserhát tortonai andezit-teléreit nyomás alatt keletkezettnek feltételezzük. Későneogén-kvarter gyűrődéses formák az egész külső kárpáti ívben vannak (MAHEL, 1974, 6. old), a Pannon-medencében csak a Muraközben ós a Mecsekben, periférikus jelleggel és kis intenzitással. Létezésüket talán a peremi helyzetük magyarázza, gravitációs csúszás, vagy a medencehatároló törés inverz jellege révén. Másrészt meg kell jegyezni, hogy húzófeszültségeknek kitett területeken nem egységesen jön létre a süllyedés. A kéreg normál vetők mentén blokkokra szakad és a süllyedő blokkok között bizonyos egységek relatív vagy abszolút értelemben emelkedhetnek. Ezt RÓNAI (1973) recens vertikális kéregmozgási vizsgálatai jól demonstrálják. Ilyen emelkedő kéregrészek is hozzájárulnak ahhoz, hogy extenziós területeken enyhén gyűrt formaelemek lokálisan kialakuljanak. Javaslatok további kutatásokra A Pannon-medence lemeztektonikai elméletének továbbépítését BALKAY véleményével (1975. 533. old.) összhangban az eddigi eredmények kontrolljában, és a prekainozóoa történet továbbkutatásában látjuk. Megjegyzésén felbuzdulva, néhány általunk fontosnak vélt kutatási irányt és feladatot felsorolunk. 1. A Pannon-medence vulkáni kőzeteiről sok elemzési adat van és történtek is kísérletek a relatív К (Na) módszer alkalmazására a primer magmakamra mélységének meghatározása céljából (SZÁDBCZKY KABDOSS, 1974). Ujabban francia és japán geokémikusok kritizálják e módszert (pl. VITRAC et al., 1974) és helyette a frakcionált kristályosodásra kevésbé érzékeny Th/Cs, Th/P, Th/Hf, Nb/Zr, Nb/Hf mikroelem-arányokat (TREUIL, 1974) és más módszereket ajánlanak (lásd WEDEPOHL, 1974 összefoglalóját). E vizsgálatok eredményei a primer magmakamra-mélységek révén hozzájárulhatnak a paleo-szubdukciós zónák megismeréséhez. 2. A hazai jura-alsókréta (?) bázisos-ultrabázisos kőzetek (ofiolitos összlet) geokémiai és rádioizotópos vizsgálata jelentős eredményekkel járhat. MEIJER (1974) szerint a Pb izotóp arányok alapján el lehet különíteni az óceáni, az ívközi és kontinentális eredetű bazaltokat. LANPHERE és társai (1975) a dinári Ofiolit övben, peridotitok amfiboljain végzett K-Ar kormeghatározások alapján arra következtettek, hogy az ofiolitok jura korú (160 180 millió éves) óceáni kéreg és felsőköpeny származékok. 3. Részletező mélyszerkezeti, kéreg- és felsőköpeny-szerkezeti vizsgálatokat lenne célszerű végezni az Igal-Bükk zónát harántoló szelvények mentén földtani és komplex geofizikai módszerekkel. (Ilyen jellegű program lényegében folyamatban van a Darnó-vonal körzetében a KFH égisze alatt.)
156 Földtani Közlöny 108. kötet, 2. füzet 4. A mezozóos (elsősorban üledékes) kőzetek paleomágneses vizsgálatától szintén alapvető előrehaladás várható, elsősorban a terület prekainozóos tektonikáját illetően. Bizonyos, rendkívül érdekes jura üledékvizsgálatok máris folyamatban vannak (MÁKTON P. szóbeli közlése). 5. Korszerű módszerekkel reambulálni és továbbfejleszteni kell azokat az adatokat, amelyeken a Pannon-medencebeli pozitív hőanomália alapul. 6. Az országról és környezetéről készült szatellita felvételek egységes szempontú kiértékelésével várhatóan pontosíthatók a hazai fő tektonikai vonalak valamint ezek alpikárpáti kapcsolatai. 7. A lemeztektonikával foglalkozó sokezer cikk áttekintését megkönnyítendő adtak ki az Egyesült Államokban, majd újabban a Szovjetunióban a lemeztektonika alapműveit" tartalmazó cikkgyűjteményt (Сох, 1973, ZONENSOHEIN és KOVALEVA, 1974). Igen hasznos lenne egy hasonló cikkgyűjtemény magyar nyelvű kiadása is, figyelembe véve a legújabb eredményeket és speciális hazai vonatkozásokat. Még sok más teendő is felsorolható lenne, amelyek hozzásegítenének a hegységívek konkáv oldalán kialakult posztorogén süllyedékek, az ívközi medencék tektogenezisánek pontosításához. A jelenlegihez hasonló korrekt diszkussziók is hasonlóképpen fontosak. Irodalom References ANDREWS, D. J. (1972): Numerical simulation of sea-floor spreading. Journ. Geophys. Res., 77., 6470 6481. ANDREWS, D. J., SLEEP, N. H. (1974): Numerical modelling of tectonic flow behind island arcs. Geophys. Journ. Roy. astr. Soc, 38., 237-251. BALKAY В. (1975): Hozzászólás Dr. Stegena Lajos, Dr. Géczy Barnabás és Horváth Ferenc,,A Pannon-medence későkazinozóos fejlődése c. dolgozatához. Föld. Közi. 105 (4)., 531 533. BALOGH, K., KÖRÖSSY, L. (1968): Tektonische Karte Ungarns im Masstabe 1 ; 1 ООО 000. Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 12 (1-4)., 255 262. BARDHAN, M. (1976): Evolution of the regional hydrogeologic units of the Great Indian sedimentary basin in relation to prevailing tectonic movements. Int. Hydrogeol. Conf. IAH-IASH, Budapest, Abstracts, 36. BELOr/SSOV, V. V. (1970): Against the hypothesis of ocean-floor spreading. Tectonophysics, 9., 489 511. BOCCALETTI, M., HORVÁTH, F., LODDO, M., MONQELLI, F., STEGENA, L. (1976): The Tyrrhenian and Pannonian basins: A comparison of two Mediterranean interarc basins. Tectonophysics (nyomás alatt) BOULANGER, J. D. (1974): Szóbeli közlés BULLARD, E. (1969): The origin of the oceans. Sei. Am., Sept. OAPUTO, M., PANZA, G. F., POSTPISCHL, D. (1972): New evidences about the deep structure of the Lipari arc. Tectonophysics, 15., 219-231. OHANNELL, J. E. T., HORVÁTH, F. (1976): The African (Adriatic) promontory as a palaeogeographical premise for Alpine orogeny and plate movements in the Carpatho-Balkan region. Tectonophysics (nyomás alatt) COLEMAN, jr. M. (1975): Island arcs. Earth Sei. Rev., 11 (1). Cox, A. (szerk.) (1973): Plate tectonics and geomagnetic reversals. Frelman and Co., San Francisco CRAWFORD, A. R. (1972): Iran, continental drift and plate tectonics. Int. Geol. Congr., Canada 1972, Sec. 3., Tectonics, 106 112. DALZIEL, I. w., DE WIT, M. J., PALMER, K. F. (1974): Fossil marginal basin in the southern Andes. Nature, 250 (5464)., 291-294. DE SITTER, L. U. (1963): The relation between geology and geophysics. ICSU Review of World Sciences, 5., 20 24. DEWEY, J. F., BIRD, J. M. (1970): Mountain belts and the new global tectonics. J. Geophys. Res. 75 (14)., 3179 3206. DIMITRIJEVIC, M. D. (1974): The Dinarides: A model based on new global tectonics. In: Metallogeny and concepts of the geoteetonic developement of Yugoslavia. Belgrade GÉCZY В. (19721: A jura faunaprovinciák kialakulása és a Mediterrán lemeztektonika. MTA X. Oszt. Közi., 5 (3 4)., 297-311. GILLULY, J. (1949): The distribution of mountain building in geologic time. Geol. Soc. Am. Bull., 60., 561 590. HASEBE, K., FUJII, N., UYEDA, S. (1970): Thermal processes under Island arcs: Tectonophysics, 10., 335 355. HATHERTON, T., DICKINSON, W. R. (1969): The relationship between andesitic volcanism and seismicity in Indonesia, the Lesser Antilles, and other island arcs. Journ. Geophys. Res., 74., 5301 5310. HEIRTZLER, J. R., DICKSON, G. О., HERRON, E. M., PITMAN, W. О, LE PICHON, X. (1968): Marine magnetic anomalies, geomagnetic field reversals, and motions of the ocean floor and continents, Journ. Geophys. Res., 73., 2119 2136. HERZ, N., SAVU, H. (1974): Plate tectonic history of Romania. Geol. Soc. Am. Bull., 85: 1429 1440. HORVÁTH, F., GÉCZY, В., STEGENA, L. (1975): Ensimatic and ensialic interarc basins. J. Geophys. Res., 80(2): 281 283. HORVÁTH F., STEGENA L., GÉCZY B. (1974): Szialikus és szimaikus ívközi medencék. Földt. Kut. XVII., 11 16. ILLIES, J. H. (1969): An international belt of the world rift system. Tectonophysics, 8 (1)., 5 29. JACOBY, W. R., (1972): Oceanization and isostasy: a discussion. Tectonophysics, 15., 331 333. KARIS, D. E. (1971): Origin and developement of marginal basins in the western Pacific. Journ. Geophys. Res., 76., 2542-2561. KATSUMATA, M., SYKES, L. R. (1969): Seismicity and tectonics of the Western Pacific. Journ. Geophys. Res. 74 (25). 5923-5948. KROPOTKIN, P. N. (1972): The state of stresses in the Earth's crust as based on measurements in mines and geophysical data.-24th IGC, Section 3, 64 70, Montreal LANPHERE, M. A., COLEMAN, R. G., KARAMATA, S., PAMIC, J. (1975): Age of amphibolites associated with Alpine peridotites in the Dinaride Ophiolite zone, Yugoslavia. Earth Planet. Sei. Lett. 26., 271 276. LE PICHON, X. (1973): Sea-floor spreading and continental drift. In: A. Cox (szerk.): Plate tectonics and geomagnetic revelsals. Freeman and Co., San Francisco, 89 121. LEXA, J., KONECNY, V. (1974): The Carpathian volcanic arc: a discussion. Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 18 (3 4)., 279-293. MAHEL, M. (szerk.) (1974): Tectonics of the Carpathian Balkan regions. Bratislava
Stegena Horváth: Kritikus teihysi és pannon tektonika 157 MARTIN, R. (1972): Sixty years of global tectonics pros and cons of some modern concepts. 24th IGC, Section 3,143 152, Montreal. MATSUDA, T., TJYEDA, S. (1971): On the Pacific-type orogeny and its model-extension of the paired belts concept and possible origin of marginal seas. Tectonophysics, 11, 5 27. MOELHINNY, M. W. (1972): Paleomagnetism and plate tectonics. 24th IGC, Section 3, 153, Montreal. MCKENZIE, D. P. (1969): Speculations on the consequences and causes of plate motions. Geophys. Journ. Boy. asfcr. Soc, 18: 1-32. MEIJER A. (1974): Pb isotopic data bearing on the origin of volcanic rocks of the Mariana island arc system. Abstracts of EGS-ESC Symp, F. 10., Trieste. MORELLI, C., PISANI, M., GANTAR, C. (1975): Geophysical studies in the Aegean sea and in the Eastern Mediterranean. Boll. Geofis. 66: 127 167. NAGY E. (1971): A lábai fázis jelentősége a Dunántúl szerkezetfejlődése szempontjából. M. Áll. Föld. Int. évi jel. 1969. évről, 583-586. NOWROOZI, A.A. (1971) : Seismo-tectonics of the Persian plateau, eastern Turkey, Caucasus, and Hindu-Kush regions. Bull. Seism. Soc. Am. 61 (2)., 317-341. NOWROOZI A.A. (1972) : Focal mechanism of eartquakes in Persia, Turkey, West Pakistan, and Afghanistan and plate tectonics of the Middle Bast. Bull. Seism. Soc. Am., 62 (3)., 823-850. PviTSEMA, A.B. (1972): Deep earthquakes of the Tyrrhenian sea. Verh. Ned. Geol. Mijbouwka. Genoot. 51 (5)., 541 545. BÓNAI A. (1973): A negyedkori kéregmozgások térképe Magyarországon. MTA X. Oszt. Közi., 6 (1 4)., 241 243. BOTH, Z. (1974): Palaeotectonic classification of the géosynclinal filling of the Outer Carpathians. Sbornik Geol. Ved, Geol., 26., 95-100. BÜTTEN, M. G. (1969): The geology of western Europe. Elsevier Publ. Co., Amsterdam SCHOLZ С H BARAZANGI, M., SBAR, M. L. (1971): Late Cenozoic evolution of the Great basin, Western United States, as an ensialic interarc basin. Geol. Soc. Am. Bull., 82-, 2979-2990. STEGENA, L. (1975): Plattentektonik, Tethys und das Pannonische Becken. In M. MAHEL: Tectonic problems of Alpine system, Bratislava, 87 108. STEGENA L., GÉCZY В., HORVÁTH F. (1975): A Pannon-medence késö-kainozőos fejlődése. Földt. Közi. 105 (2)., 101 STEGENA, L., GÉCZY, В., HORVÁTH, F. (1975): Late Cenozoic evolution of the Pannonian Basin. Tectonophysics, 26., 71-90. SYLVESTER-BRADLEY, Р. С. (1968): Tethys: the lost ocean. Sei. Journ, 4 (9)., 47 53. SZÁDECZKY-KARDOSS, E. (1974): Alpiner Magmatismus and Plattentektonik des karpatischen Beckensystems. Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 18 (3-4)., 213-233. SZEPESHÁZY К. (1975): Az Északkeleti-Kárpátok földtani felépítésének és a kárpáti térségben való nagyszerkezeti helyzetének vázlata. Ált. Földt. Szemle 8. füzet, 25 45. SZÉNÁS, GY. (1972): The Carpathian system and global tectonics. Tectonophysics, 15 (4)., 267 286. TREUIL, N. (1974): Paper on the EGS Symp., Trieste. TRÜMPY, B. (1973): The timing of orogenic events in the Central Alps. In: DE JONG, K. A. and SCHÖLTEN, В. (szerk.), Gravity and tectonics. Wiley-Interscience Publ., New York TURCOTTE, D., SCHUBERT, G. (1973): Frictional heating of the descending lithosphère. Journ. Geophys. Bes., 78., 5876 5886. VERMA, В.. K. (1976): Előadás az ELTE Geofizikai Tanszékén. VITRAC А., НАМЕТ, J., ALLÈGRE, С. J. (1974): Granitization process during orogenesis. Estimation of mantle contribution in continental crust based on Sr 87/Sr 86. Abstracts of the EGS Symp., Trieste WEDEPOHL, К. H. (1974): The contribution of chemical data to assumptions about the origin of magmas (a review). Abstr. of EGS-ESC Symp., Gen. 21., Trieste WEIN, GY. (1969): Tectonic review of the Neogene covered areas of Hungary. Acta Geol. Acad. Sei. Hung., 13., 399 436. WILSON, J. T., BURKE, K. (1972): Two types of mountain building. Nature, 239 (5373)., 448 449. ZONENSCHEIN, L.P., KOVALEVA, A.A. (szerk.) (1974): Novaja globalnaja tektonika (tektonika plit). Izd. Mir., Moszkva