1. nap (2010.09.05.) Vasárnap Reggel 5 órakor keltem, hogy összepakoljak a nagy utazásra. Miután minden holmim a helyére került, indultam Paksra. A Penny parkolóban volt a találkozó fél 7-kor, hogy 7 órakor el tudjunk indulni. Weisz János tanár úr kiosztotta a biztosítási papírokat, ezalatt megérkezett a Mercedes kisbusz, mellyel Krakkóba utaztunk. Elbúcsúztunk a hozzátartozóktól, bepakoltuk az utánfutóba minden nagyobb táskánkat, majd pár perc múlva el is indultunk. Az út izgalmas volt, hiszen jó volt a társaság és a hangulat. Páran így is aludtak az út során, többek közt én is. A 10 órás utazás alatt háromszor álltunk meg, egyszer Pest fölött, egyszer a Szlovák határnál, egyszer pedig Szlovákiában. 2 sofőrünk volt, akik rendkívül kedvesek voltak velünk. Délután 5 óra fele érkeztünk meg a kollégiumba, ahol Margó néni, az itteni angoltanárnő köszöntött minket. Azonnal angolul kezdett kommunikálni velünk, ami először furcsa volt, aztán egyre izgalmasabb, amint elkaptunk pár szót, és értettük. Kipakoltunk és elfoglaltuk a szobákat. Fakas Dani barátommal kerültem egy 2 ágyas szobába, mely tiszta, igényes és rendezett volt. Este 6 órakor volt az első itteni vacsoránk, mely egy különleges ízesítésű leves volt. Első látásra az ellátásba nem lehetett belekötni. A kollégium is igényes, semmi kifogás nem merült fel bennünk. A tanárúr nem volt aznap velünk, csak másnap érkezett meg, így a tanárnő gondjaira voltunk bízva. Vacsora után még utoljára párszor elgyakoroltuk a másnap előadandó prezentációt, mielőtt a tanárnő rövid tájékoztatót tartott a másnapi programról. Ezután elmentünk a közeli éjjelnappali boltba, ahol mindenki beszerezte a neki fontos termékeket. Molnár Tamással elmentem sétálni, a többiek viszont visszamentek a szállásra. 10 óra körül mi is visszaértünk, lefürödtünk, majd alvás előtt megnéztünk Danival egy vígjátékot. Hajnali fél 1 körül mindketten elaludtunk. 1
2. nap (2010.09.06.) Hétfő Ma reggel 8 órakor keltünk, hogy a 8 órára megbeszélt reggelire leérjünk. A reggeli mindenki igényeit kielégítette, ugyanis volt minden, mi szem szánknak ingere. Gabonapehelytől kezdve a virslin át a sajtos-salátás szendvicsig. Ezután volt 30 percünk összekészülődni a délelőtti iskolalátogatásra. Első helyszín egy előadóterem, ahol a projektor már készen állt az előadásunk bemutatására. Kicsöngetéskor megtelt az egész terem az iskola tanulóival. Elsőként két lengyel tanuló tartott egy előadást angol nyelven, melynek során bemutatták Lengyelországot, Krakkót és az iskolát. Ezt követően kezdődött a mi előadásunk, melyet én kezdtem. Kisebb elakadásokon kívül problémamentesen lezajlott az egész. Az igazgató úr tartott egy rövid beszédet, melyben jó időtöltést kívánt nekünk. A két lengyel előadó körbe vezetett minket az iskolában, mely számunkra nagynak tűnt. Jártunk a tornateremben, az informatika teremben, és a megszokott tantermekben. Az újabb kicsöngetés után megteltek a folyosók, kezdődött az élet. A lengyel tanulók csak sokatmondóan mosolyogtak ránk, mi követtük a példájukat. Dél körül visszatértünk a kollégiumba, ahol 1 órás pihenő után mindenki örömére következett az ebéd. A menü egy húsleveshez hasonlatos előétellel kezdődött, majd egy Krumplipürével körített hús volt a második. Ezután elindultunk a tanár úr kíséretében, valamint egy angolul jól beszélő lengyel idegenvezető nővel, a Fizika kertjébe. 20 perces séta után odaértünk egy park közepén lévő elkerített helyre. Itt számos érdekes és izgalmas dologgal találkoztunk, melyek mindegyikére van fizikai magyarázat. A bejárattól fogva egy újabb idegenvezető hölgy is kísért bennünket, és angol nyelven magyarázta a fizikai törvényeket. Remekül éreztük magunkat mindannyian. Rengeteg kép és videó készült a program alatt. Körülbelül két órát töltöttünk itt, mielőtt visszamentünk a szállásunkra. Rövid pihenő után következett a hideg ételes ínyenc vacsora. Miután mindenki jóllakott, diavetítő segítségével átnéztük a képeket. Kiválasztottuk a legjobbakat, melyek a beszámolókba kerülnek. Miután végeztünk minden ment a megszokott kerékvágásba, majd egy izgalmas film után elaludtunk. 2
3. nap (2010.09.07.) Kedd Reggel 7 óra után kicsivel felkeltünk, hogy összekészüljünk a reggelihez, ami 7:25-kor volt. A reggeli bőséges volt, finomabbnál finomabb ételek kerültek az asztalra. Reggeli után átmentünk az iskolába, ahol egy számítógép terembe vezettek bennünket. Az egész délelőttöt ott töltöttük, lengyel végzős diákok társaságában, valamint egy informatika tanárral. Megismerkedtünk a C++ nevű programozó programmal. Egyre jobban élvezzük az angol nyelv használatát, és sokat tanulunk belőle. A programmal készítettünk gombnyomásra megjelenő formákat, amiket tetszésünk szerint színezhettünk. A segítő diákok jókedvűek, és figyelmesek voltak. Délben visszatértünk a kollégiumba, ahol egy kis rövid pihenő után fél 1-kor leültünk ebédelni. Az ebéd ma is hús, krumpli és saláta köret volt, ami mindenki tetszését elnyerte. Ebéd után nem sokkal elindultunk városnézésre, ahova már villamossal mentünk. A villamoson, és az utcákon rengeteg különleges ember van. Első állomásunk a Wawel királyi palota, és vár volt. Gyönyörű építmény, melyre mindannyian rácsodálkoztunk. Idegenvezetőnk egy itt élő magyar hölgy volt, aki minden kérdésünkre válaszolt, és mindent bemutatott. Körbe jártuk az egész palotát, melyben szebbnél szebb gobleineket, freskókat és királyi tárgyakat figyelhettünk meg. Minden egyes tárgynak meg van a maga története. Ezután bementünk a waweli székesegyházba, aminek középpontjában egy ezüst kripta áll. Különösen megfogott minket az ablakon beszivárgó fénysugarak összpontosulása, mely megvilágította a sírhelyet. Pompás díszítésű falak vettek minket körül. Felmentünk megnézni a székesegyház hatalmas harangját, melynek legendája szerint, az érintéskor elmondott kívánság teljesülni fog. A torony ablakából gyönyörű a kilátás a városra, melyről képek is készültek. Az épület alatt híres uralkodók, nemzeti hősök, és kormányzók sírjai állnak. Báthory István sírjánál a csoportunk elénekelte a magyar himnuszt. A Wawelt elhagyva elmentünk megnézni Krakkó legrégebbi egyetemét, melyből nem sokat láttunk felújítás miatt. Miután az idegenvezető hölgy elmondta a fontos információkat az egyetemről, továbbhaladva a főtéren kötöttünk ki. Itt van a legnagyobb élet a város keretein belül. Rengeteg ember, rengeteg bolt, kocsma, élőzenés éttermek, és emlékművek láthatók a tér minden pontján. Közepén egy templomtorony áll, melyből óránként trombita szó hallatszik. Lovas kocsik masíroztak át a téren, melyek fel voltak díszítve. Miután kicsit körülnéztünk, az idegenvezetőnk elbúcsúzott tőlünk, mi megköszöntük segítségét, és a villamos felé vettük az irányt. Miután megérkeztünk a szállásunkra, következett a vacsora. Életemben először itt ettem ízletes lecsót. A vacsora befejeztével elmentünk egy közeli boltba, vettünk innivalót, és nassolnivalót estére. Megírtam a beszámolómat, és most megyek aludni. 3
4. nap (2010.09.08.) Szerda Ma reggel a szokásos időpontban keltünk, 7 órakor. Megreggelizett az egész társaság, majd elindultunk délelőtti programunkra. Egy csinos idegenvezető hölgy kíséretében busszal, és villamossal mentünk a gyárhoz, mely Krakkó közelében található. Miután bementünk, elénk toltak egy kocsi sárga munkavédelmi sisakot, ami kötelező a gyár egész területén. Egy ott dolgozó ember vezetett minket, először is egy makett, és egy rajz segítségével angol nyelven elmagyarázta a hőerőmű működését. Az egész egy körforgáson alapul. Ezután megnéztük a hatalmas víztartályokat, melyekben több ezer liter víz van, melyet többszöri tisztítás után hűtésre használnak. A gyárban egy bizonyos biomasszával fűtenek, mely nem jellegzetes és erős szaga van. Meglátogattuk az irodákat, ahol különleges berendezések voltak, onnan irányítanak mindent. Az erőmű a fél város energia ellátását szolgáltatja, ami azért nem kis teljesítmény. Megcsodáltuk a hatalmas turbinákat, és a hűtőrendszert. Miután körbejártuk a gyárat, felszálltunk a buszra, és visszajöttünk a kollégiumba. Ebédre rengeteg ételt kaptunk, ami nem utolsó sorban finom is volt. Egy rövid szieszta után lementünk az iskola tornatermébe, ahol fociban mérkőztünk meg az iskola tanulóival. Mindenki élvezte a játékot, és jól szórakozott. Maradtunk még játszani, majd rövidesen visszatértünk a kollégiumba. Lefürödt ünk, aztán négyen kimentünk villamossal a főtérre, ahol brakedance előadást néztünk, és jól szórakoztunk. Megismerkedtünk lengyel lányokkal, akikkel angolul kommunikálunk. Kedvesek a lengyelek, bár kivétel mindig akad. 7 órára visszatértünk a kollégiumba, hogy ott legyünk vacsoránál. Utána képválogatás, mely alatt mindig jó a hangulat. Este beszélgettünk még egy kicsit, majd mindenki elaludt. 4
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 5. nap (2010.09.09.) Csütörtök 7 órakor kipattantam az ágyból, mert korgott a gyomrom. A reggeli finom volt, virsli, felvágott, saláta, sajtok, kenyér, müzli stb. Miután megreggeliztünk, átmentünk az iskolába, ahol egy mikroprocesszorokról szóló órán vettünk részt. 2 csoportra osztották a társaságot. Először számítógépen programoztunk, majd 2 óra elteltével cseréltünk a másik csoporttal, és egy dobozon programoztunk egy ledet, mely villogott, és sípolt is. Délben vége lett az óránknak, visszajöttünk a kollégiumba ebédelni. Ebédre sült csirkét és krumplipürét kaptunk. Délután villamossal az idegenvezetővel megbeszélt találkozó pontra siettünk. Az idegenvezetőnk perfect beszél magyarul, és lengyelül úgy szint, megkönnyítve ezzel is a mi dolgunkat. Elvezetett minket különféle templomokba, hiszen Krakkó a templomok városa. Az itt élők kiszámolták, hogy annyi templom van a városban, hogy ha minden vasárnap másikban miséznének, több mint 2 évig járnák a templomokat. Átmentünk a Visztula fölött, a zsidónegyedbe, ahol emlékműveket, zsinagógákat néztünk meg. Rengeteg érdekes történetet, és legendát hallunk minden épületről. Miután mindent megnéztünk, meglátogattuk a Mária templomot, ahol az oltár mögött egy hatalmas fából faragott??? látható. Egyszerűen lenyűgöző a díszítés. A főtérről elmentünk a Püspöki palotához, ahol megnéztük a rózsaablakot, és sok új, érdekes információt tudtunk meg a pápáról. Körbejártuk az óvárost, megnéztük a Barbakánt, és az óváros falait. Nem sokkal ezután elbúcsúztunk az idegenvezető hölgytől, és visszasiettünk a 7 órára kiírt vacsorára. Vacsora után következett a képválogatás, majd este mindenki összepakolt a hétvégi utazásra. Végre megcsinálták a szobában az internetet, így már tudunk kommunikálni az otthoniakkal. Miután megírtuk a beszámolóinkat, mindenki ágynak esett, és egy pillanat alatt elaludtunk. 5
6. nap (2010.09.10.) Péntek A Péntek reggel ugyanolyan volt, mint a többi hétköznap. Korán fel kellett kelnünk, hogy beérjünk a gyakorlatra. Délelőtt kétszer 2 óra grafikai óránk volt, mely mindenki számára bonyolultnak bizonyult. Első program mellyel dolgoztunk a Gimp2 nevű program, mellyel hegyeket készítettünk. Ez még ment mindenkinek, de a segítőknek itt is akadt dolga. A hegyeket árnyékoltuk, szabadkézzel rajzoltuk őket és a környezetet, majd ködöt is varázsoltunk köré. Második program egy 3 dimenziós program, melyben rengetek gomb, funkció, és lehetőség tárult elénk. Itt egy szobát készítettünk, melynek falait pontos adatok alapján illesztettük be. A szoba egyik falában egy hatalmas ablak volt, melyből belső kamera által ki lehetett látni a házból. Kívülre tetszőleges környezetet készíthettünk. A szobába csináltunk berendezést, többnyire székeket, asztalt, az asztalra poharakat, tálakat. Lassan haladtunk, és sok segítséggel, de végül kész lett. Az órák befejeztével megköszöntük idegen tanárainknak segítségüket. Kisebb ajándékcsomagot is kaptak emlékül. A diák segítők is kaptak egy tábla csokit. Ezután visszamentünk a kollégiumba, ahol megebédeltünk. Az ebéd ellen nem lehet kifogást találni, persze van ami nem ízlik. Ebéd után összeszedtük minden szükséges holminkat, ami a hétvégi zakopane-i utazáshoz kell. Mindenki felkapta a batyuját, és a tanárurat, valamint tanárnőt követve kimentünk a Krakkói vonatállomásra. Mivel az út hosszú, villamossal mentünk. A vonatunk fél 3-kor indult. Az út 4 órás volt, mely alatt többek aludtak, de voltak akik a másikat szórakoztatták. Mikor odaértünk szakadt az eső, így volt csak igazán izgalmas a másfél kilométeres út a Bristol Hotelig. Eláztunk mi is, és a cuccaink is. A hotel igazán kényelmes, kétágyas szobába kerültem Farkas Danival. Azonnal mentünk az étkezőbe vacsorázni. Az étel minőségével, és mennyiségével sem voltunk igazán megelégedve. Este elmentünk körülnézni a városba. Bejártuk az egész sétálóutcát, ahol jól szórakoztunk. Éjjel hajnalban értünk haza, lefürödtünk, majd mentünk aludni. 6
7. nap (2010.09.11.) Szombat Szombaton végre valahára sokáig aludhattunk. 9 órakor volt a reggeli, ami végül is tűrhető volt, de nem olyan, mint a kollégiumban. Reggeli után tartottunk egy megbeszélést, melynek során egyeztettük a programot. Délelőtt szabadprogramként elmentünk a városi piacra, ahol szuveníreket vettünk a családtagjainknak, persze meg magunknak. A piacon rengeteg ruha, sajt, fafaragványok és bizsu ékszerek kaphatók. Farkas Danival mentem délelőtti sétánkra, és vettem ajándékokat szüleimnek és nővéremnek. Magamnak egy sétálóutcai boltban egy ezüst keresztet vettem. Beszereztük a legfinomabb sajtokat. Sok magyarral találkoztunk, eladókkal, és turistákkal úgyszintén. Negyed kettőre beszéltük meg a találkozót az egész csapattal, hogy a sétálóutcai éttermekből választva megebédeljünk, ugyanis szombaton nem kaptunk ebédet. Egy hangulatos étteremben ettünk, mindenki választott magának egy ételt, és mellé innivalót. Grillcsirkét ettem salátával és krumplival. Miután megebédeltünk, felmentünk a hotelbe, ahol lepihentünk, majd délután a zakopanei aquaparkba mentünk. Két órára mentünk. Bent volt 4 csúszda, jakuzzi, örvénymedence, masszírozófürdők és szaunák. Mindenki remekül szórakozott, majd miután a csapat tagjai kicsúszkálták magukat, kimentünk, megszárítkoztunk, majd visszamentünk a hotelba. Este szabadprogram volt. Elmentünk ismét a sétálóutcába, ahol pizzáztunk és kávéztunk. Az árak itt sem túl olcsók, körülbelül, mint Magyarországon. Hajnalban visszaértünk a hotelba, lefürödtünk, és lefeküdtünk aludni. 7
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 8. nap (2010.09.12.) Vasárnap Vasárnap reggel ismét korán kelhettünk, 8:40-kor. A reggeli ma sem nyerte el tetszésemet. Kevés volt, és nem is olyan finom. Reggeli után összepakoltuk minden holminkat, lehordtuk az egyik földszinti terembe, hogy miután visszatértünk a hotelba azonnal tudjunk indulni a vonathoz. Együtt az egész csapattal elindultunk a piac végén lévő felvonóhoz. Ez a felvonó a Gubalowkára vitt minket. Az út körülbelül csak 5 percig tartott, de olyan magasra mentünk, hogy útközben bedugult és ropogott a fülünk. Mikor felértünk, a tanár úr azt mondta, hogy másfél óra szabadidő után fél 2-kor találkozunk a felvonónál. Körülnéztünk a helyi boltokban, ahol szuveníreket lehetett kapni, bár kicsit drágán. A srácokkal elmentünk egy büfébe, ahol ettünk hot-dogot, hamburgert meg vettünk innivalót. Érdekes volt, hogy egy táblán megpillantottuk a kürtőskalács szót. Egy magyar kürtőskalács bolt van a Gubalowkán. Miután jóllaktunk, még egyszer körülnéztünk, fényképeztünk párat, majd lesétáltunk a hegyoldalban fekvő hatalmas rét közepére. Lefeküdtünk pihenni, aztán elaludtunk. A megbeszélt időpontban találkoztunk a csapat többi tagjával, beszálltunk a felvonóba és lementünk a hegyről. Elmentünk a tegnapi étterembe, ismét rendeltünk magunknak ebédet, mellé üdítőt. Körül-belül másfél óra alatt kényelmesen megebédeltünk, majd felsétáltunk a hotelba. Az út innen elég hosszú, 3-4 kilométer. Felfele menet bementünk egy boltba, ahol mindenkinek lett véve innivaló, nassolni való, és ilyen apróságok. Felértünk, mindenki elrendezte szükséges dolgait, összeszedtük cuccainkat, és elindultunk a vasútállomásra. Odaértünk, és 20 perces várakozás után már indultunk is. A hazafelé vezető út most is fárasztóan hosszú volt. Most kevesebben aludtak, mint az oda felé vezető úton. Jókat nevettünk, szórakoztunk. Voltak akik papírra írták beszámolójukat. Este 8 óra körül értünk Krakkóba, majd hosszas tanakodás után a jó villamos járatot megtalálva negyed 10-kor már a kollégium kapuin léptünk be. Este lefürödtünk, majd gyorsan elaludtunk, hiszen mindenkit kifárasztott a hosszú út. 8
9. nap (2010.09.13.) Hétfő Hétfőn ismét korán keltünk fel, hogy a délelőtti órákon részt tudjunk venni. Reggeliztünk, fogat mostunk, összeszedtük magunkat, majd átmentünk az iskolába. Egy ismerős terembe léptünk be, ahol már voltunk, ugyan ezekkel az oktatókkal. Ismét két csoportra oszlódtunk, hogy így 2 féle feladatot tudjunk megoldani. Első két órában a csapatommal az oszcilloszkóp segítségével, és a bináris számrendszer megfelelő alkalmazásával oldottunk meg feladatokat. Az oszcilloszkóp össze volt kötve a számítógéppel. A feladat arról szólt, hogy az oszcilloszkópról kellett leolvasni a jeleket, leírni bináris számrendszerrel, és felismerni a különbségeket és a hasonlóságokat. Ez a feladatmegoldás töltötte ki az első két óránkat, majd kaptunk 10 perc szünetet. A szünet befejeztével helyet cseréltünk a másik csoporttal. A második 2 órában mikrokontroller programozása volt a feladatunk, a DSM-51 nevű programozó készülékkel. A cél az volt, hogy a készülékben lévő led lámpa kigyulladjon, és a zümmer sípoljon. A feladat befejezésével a segítő tanár megmutatta, hogy kell a DSM-51 és a számítógép segítségével beprogramozni egy útkereszteződést. A programozó készülékre rákötött egy ledekből összerakott 4-es útkereszteződés modellt. Miután végeztünk, odaadtuk a segítő tanároknak az ajándékokat, melyeket a tanár úr rendezett. Nagyon örültek neki, hiszen egyáltalán nem számítottak rá. Ezután visszajöttünk a szállásunkra, megebédeltünk, majd fényképeket válogattunk. Fénykép válogatás után szabad programunk volt, amit mindenki beszámoló írással töltött el. Este fele megérkeztek az ESZI-s 12.C sek. Elrendezkedtek, majd közösen vacsoráztunk velük. Vacsora után lepihentünk a szobákba, elintéztük az utolsó finomításokat a hétvégi beszámolóinkról, majd laptopon filmet néztünk. Este korán lefeküdtünk aludni, körülbelül 11 órakor. 9
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 10. nap (2010.09.14.) Kedd A Kedd reggel szokványosan kezdődött korai kelésünkkel. A reggeli mint mindig finom, és tápláló volt. Délelőtt bementünk az iskolába, ahol a kiírt óráinkra vártunk. Az aulában foglaltunk helyet, mert nem tudtuk melyik terembe lesznek megtartva az órák. Körül-belül 10 perc elteltével egy hölgy lépett oda hozzánk, és angolul közölte, hogy az órákat tartó tanár lebetegedett, ezért elmaradnak. Első verzió szerint egy múzeum látogatásra mentünk volna helyette, de átgondolva a heti tervezett programunkat, rájöttünk hogy az már csütörtökre van tervezve. Így választhattunk, hogy a 12.C-sek után megyünk a városba, vagy a kollégiumban dolgozunk a beszámolóinkon. A társaság egésze úgy döntött, hogy inkább pihenünk délelőtt, és csiszolgatjuk a napi beszámolókat. 11:45 kor következett az ebéd, amivel fél óra alatt végeztünk is. Ezután összepakoltuk cuccainkat, és a 12.-esek buszával elindultunk Wieliczka-ba, ahol egy Unesco által a világörökség részévé nyilvánított sóbányát látogattunk meg. Az út 45 perc körül volt, akadálymentesen. Miután leszálltunk 30-40 perc szabadidőt kaptunk, ugyanis ennyi kellett a bejutásunkhoz. Ezalatt az idő alatt mindenki vehetett magának souvenireket, vagy ha megéhezett, megszomjazott, innivalót és ennivalót. A bánya bejárata bent van a főépületben, egy fa ajtó mögött. Az angol nyelven kiválóan beszélő idegenvezető hölgy elmondta, hogy a legmélyebb pont, ahova le fogunk menni 130 méter mély. Elindultunk le egy szűk, több száz lépcsőből álló levezető szakaszon. Több perces folyamatos lépcsőzés után leértünk a bányába. Több termen áthaladva sóból faragott emberalakokat láttunk, köztük Kopernikusz só szobrát is. Két kápolnát néztünk meg, az elsőben sóval tartósított fa szobrokat láttunk. A legszebb, és leghíresebb kápolna a Szent Kinga kápolna. Több évtizeden keresztül dolgoztak rajta. Pontosabban 3 ember dolgozott rajta egyenként, egymás után. A terem falai egybeállók, nem külön elemekből lettek építve. Minden sóból készült, a csillárok, a képek, a díszek. Persze a tartó szerkezetet és a lámpákat leszámítva. Ezután egy 5 perces pihenőt tartottunk, vettünk innivalót, és souvenireket, a bánya aljában lévő büfékben. A következő termek mozgó fa 10
szobrok, és makettek segítségével mutatták be, hogy a bányászok miként és hogyan dolgoztak. Egyik teremben Goethe sóból faragott szobrát csodálhattuk meg. Következő teremben egy mesterséges bányató helyezkedett el, ahol hangszórókból a bányászat jellegzetes hangjait, robbantásokat, és Schubert zenéjét hallottuk. Ez annak érzékeltetése, hogy amíg a bányászok dolgoztak, Schubert zenéjével segítette a munkát. Utunk végén egy hatalmas terembe mentünk, ahol egy hosszú butiksoron souvenireket lehetett kapni. Amint kiértünk a bányából, beültünk a buszba és visszatértünk a kollégiumba. Mindenki megírta beszámolóját, majd vacsoráztunk. Vacsora után bementünk Krakkó főterére, ahol 2 és fél órás szabadprogramunk volt. 11 óra fele elindultunk vissza a szállásra. Villamossal körülbelül 20 perc ez az út. Lefürödtünk, és elmentünk aludni. 11
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 11. nap (2010.09.15.) Szerda Szerda reggel korán felkeltem, hogy a tanárnőnek segítve elmenjek bevásárolni a programoktól zsúfolt napra. Vettünk üdítőt, és ételt a csapat tagjainak. Visszamentünk a kollégiumba, a többiekkel megreggeliztünk, majd összepakoltunk. 8:45 re jött értünk a busz, mely egyenesen Auswitzba vitt minket. Másfél óra hosszas utazás után odaértünk. Az idegenvezetőnk egy hölgy volt, aki kicsit nehézkesen, de folyékonyan beszélt magyarul. Kaptunk fejhallgatókat, és erősítőket, ő pedig mikrofonba beszélt, hogy jól halljuk amit mond. Az 1-es csatornán hallottuk őt. A főbejáraton mentünk be, mely fölé vasból ez van írva: ARBEIT MACHT FREI. Magyarul azt jelenti, A MUNKA SZABADDÁ TESZ. Egész Auswitz területe dupla szöges dróttal van körül kerítve, melybe annak idején áramot is vezettek. Több épületbe bementünk. Egy épületben a foglyok szállását néztük meg. Másikban eredeti fényképeket a foglyokról, nőkről és férfiakról, kiknek a foglalkozása is fel van tüntetve. Két épület között megtekintettük a kivégző falat. Egy épületben fennmaradt használati tárgyakat fésűket, fogkeféket, cipőpasztákat, cipőket és edényeket láthattunk. Egy szobában 2 tonna emberi haj tárult a szemünk elé. Ez a meggyilkoltak haja, melyet elgázosítás után levágtak, és szövetként felhasználták. Bementünk egy magyarok által készített terembe, ahol magyar kiírások, vetítők magyar nyelvű tájékoztatói egészítették ki tudásunkat. Ezután leadtuk fejhallgatóinkat, és az erősítőket, hogy elindulhassunk következő úti célunkhoz, Birkenauba. Birkenau egy hatalmas terülten fekvő haláltábor volt, Auswitz közelében. Itt is szögesdrótok vették körül a tábor egész területét. Megnéztük, hogy milyen szörnyű körülmények közt éltek a zsidó, cigány és egyéb nemzetiségű foglyok. Láttuk, hol végezték ki őket, és hol érkezett be a vonat, mellyel deportálták őket. Végül felmentünk a főbejárattal egybekötött főtoronyba, ahonnan az egész területet lehetett látni. Elbúcsúztunk a 12.-es társainktól, majd visszabuszoztunk Auswitzba. Itt elköszöntük az idegenvezetőnktől. A hazaút előtt 12
tartottunk egy 10 perces szünetet, mely alatt szuveníreket lehetett beszerezni. A hazaút jóval hosszabb volt, mint az odaút, ugyanis dugóba keveredtünk. Miután visszaértünk, 5 órakor megvacsoráztuk. Ezután átmentünk az iskola sportcsarnokába, ahol egy iskolai csapat ellen fociztunk. A meccsek befejeztével páran még bementünk a konditerembe is egy fél órára. Utána képválogatás következett. Rendeltünk pizzát, lefürödtünk, megettük és mentünk aludni. 13
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 12. nap (2010.09.16.) Csütörtök A csütörtök reggel kicsit könnyedebb volt mint a többi hétköznap. Fél 8-kor keltem, mert a reggeli 8 órára volt kiírva. Reggeli után elindultunk gyalog, a kollégium közelében lévő repülőgép kiállításhoz. A bejáratnál vártunk pár percet, míg a tanárnő elintézte a jegyeket, majd elindultunk egy hangárba, ahol II. Világháborús repülőgépek álltak. Ezek azért nagyon értékesek, mert az utolsó darab belőlük. Már akkor is odafigyeltek az emberek a gépek biztonságára. Egy hengeren 2 gyertya helyezkedett el, ha netán az egyik elromlik, a másik még mindig üzemel. Rengeteg hatalmas, ritka, és hihetetlen adatokkal rendelkező repülőgépeket és helikoptereket láthattunk. A II. Világháborúból láttunk német, és angol gépeket. Volt amelyikbe bele is nézhettünk. Rengeteg kapcsolót és kijelzőt láttunk bennük. Egyik teremben régi gépek melett mai motor márkákat is láttunk, többek közt a Mercedes, BMW, a Rolls Royce. Miután lefényképezkedtünk pár géppel, visszatértünk a kollégiumba. Megebédeltük, majd egy kis pihenés után elmentünk egy újabb múzeumba. Itt rengeteg régi autót láttunk, melyekről adatok voltak kiírva. Láttuk a Pápamobilt, ami eredetileg páncélozott, és a legmodernebb felszereléssel rendelkezik, valamint régi kispolskikat. A másik oldalon veterán motorok voltak végigállítva, melyek közül nekem a legnagyobb, egy felújított 998ccm-s motorral rendelkező, oldalkocsis háromkerekű volt a kedvencem. A következő teremben Régi asztali fúrókat, patkoló gépeket és eredeti írógépeket láttunk. A külső teremben fizikai törvények bemutatását segítő eszközöket láttunk életnagyságban, például mókuskerék, billiárdasztal golyókkal, stb. Az egész a magyarországi Csodák Palotájára hasonlított. Ezután újra a kollégium felé vettük az irányt, ahol összekészülődtünk, és átmentünk az iskolába, a fél 4-től megtartandó gyakorlatainkra. Farkas Danival voltam párba, akivel UTP kábeleket készítettünk. A kábelek egyik végét egy elosztóba, másikat egy színek szerint elosztott csatlakozóba kellett dugni. Negyed 8-kor végeztünk, visszamentünk, vacsoráztunk, és mentünk aludni, mert nagyon fárasztó volt ez a nap. 14
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 13. nap (2010.09.17.) Péntek Péntek reggel 7:45-kor keltem, mert negyed kilenckor már indultunk is a Krakkó TV épületébe. Villamossal és busszal jutottunk el odáig. Margó néni elkísért minket, hogy könnyebben megértessük magunkat a TVsekkel. Először a kinti helyiségben ültünk le, majd jött egy úriember, aki irányított minket az épületben. Elsőként egy hatalmas terembe léptünk, ahol rengeteg ember volt, és egy élő adást forgattak. Az adásban 3 ember mond el egy történetet az életéből, amit egy négyfős zsűri bírált. Aki megnyeri az pénzjutalmat kap. Betoltak egy tuningolt motort, amin mindenki elcsodálkozott. Beindították, majd észrevettük hogy az ülés alatt 2 darab palack helyezkedett el, amikre NoS felirat volt írva. Ezután több terembe vezetett végig minket a vezetőnk, melyekbe az adást vágták össze. A következő teremben egy hatalmas keverő pultot láttunk, melyet egy ember kezelt. Be szerettünk volna menni a vezérlő terembe, de mielőtt beléptünk volna, kiugrott egy hölgy, és összeráncolt homlokkal becsukta az orrunk előtt az ajtót. Lengyelország legjobb felszereléssel rendelkező TV Stúdiója a krakkói stúdió. Egy teremben bemutatták a régi eszközöket, hogy régen hogyan készítették a felvételeket. Ezután két csoportra bomlottunk, mert az élő adást legjobb az emeletről megnézni, ott viszont nem fértünk el mind. 5 percet volt bent mind a 2 csoport. Véget ért az utunk a stúdióban. Az épület előtt átadtuk az ajándékokat, csináltunk egy csoportképet, majd mivel a tervezettnél előbb végeztünk, átmentünk a mellettünk lévő plázába, ahol 1 óra szabadidőt kaptunk vásárlásra. Ezután egy rövid séta után felültünk a villamosra, mely a kollégiumba hozott minket. Negyed kettőkor ebédeltünk, majd felmentünk a szobáinkba összekészülődni a hétvégére. Mindenki összepakolt, majd elindultunk vacsorázni egy közeli pizzériába. Megettem egy közepes pizzát, hogy az úton ne éhezzek. Visszamentünk a kollégiumba, felkaptuk táskáinkat, majd elindultunk a vonathoz. A peronon 20 percet várakoztunk, majd mikor beállt a vonat, szépen kényelmesen felszálltunk. Végigmentünk 2 vagonon, és sehol sem volt ülőhelyünk. Pár órát vártunk bízva benne, hogy lesz hely, aztán elálmosodtunk a gondolattól, hogy 13 órás az út, és a folyosó közepén lefeküdtünk aludni. Kényelmetlen volt, és mindig rajtunk másztak át a kabinban ülők, mikor WC-re mentek. Ez az este így alakult. 15
14. nap (2010.09.18.) Szombat Hajnali fél 5 körül felkeltünk a folyosóról, mert egy kabinban felszabadult pár hely. Társaim elfoglalták, majd szóltak egy kis idő múlva, hogy menjünk be. Nagyon jól esett egy kis alvás a kipárnázott üléseken. Aludtunk körül-belül másfél órát, majd kicsit kimentünk levegőzni. A kabinból egyre többen szálltak le. Az utolsó órában egy lengyel fiatal maradt csak bent velünk. Két lányt behívtunk a folyosóról, hogy ők is kényelmesen utazhassanak. Összeismerkedtünk velük, és megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot az interneten keresztül. 10 óra fele megérkeztünk Gdanskba, ahol leszállva már köszöntött is minket az idegenvezetőnk. A szállás körül-belül 10-15 percnyi gyaloglás után elérhető lett volna, de mi többszöri eltévedés után 1 órára nyújtottuk ezt az időt. A szállásunk egy kollégiumban volt, ahol 3 ágyas szobákban szállásoltak el minket. Hodován Viktorral és Farkas Danival kerültem egy szobába. Egy félórás pihenő után elindultunk a villamoshoz, mely a város sétáló utcájára vitt minket. A sétálóutcán végig hangulatos kocsmák, éttermek foglaltak helyet, valamint bazárok, melyekben méreg drága borostyán ékszereket lehetett kapni. A közepén egy Poszeidont ábrázoló szökőkút állt. Egy folyó folyt át a sétáló utca alatt. A hídról rengeteg nagy hajót láttunk. Ezután beültünk egy étterembe, és több étel közül választva megebédeltünk. Miután mindenki jóllakott, meglátogattuk Jan Heweliusz szobrát. Ezután kisétáltunk a tengerhez, először egy mólóra mentünk, ahol rengeteg sirályt láttunk az égen, és rengeteg medúzát a tengerben. Kimentünk a móló végére, ahol építkezés folyik, és egy plakáton láthattuk milyen lesz, ha készen lesz. A mólóról egyenesen a tengerpartra mentünk, ahol homokpart fekszik, elválasztva így a vizet a betonrengetegtől. Én térdig bementem a vízbe, bár nagyon hideg volt. Megfogtam egy medúzát, bár nem tudtam csíp-e. Nem csíptek, így megnéztük, hogy is néznek ki a vízből kiemelve. A parton 20-25 percet töltöttünk el, majd villamossal visszatértünk a kollégiumba. Este átmentünk a kollégiummal szemben lévő pizzériába, megünnepelni Farkas Dani születésnapját. Nem maradtunk sokáig, 11 óra körül visszamentünk szobáinkba, majd rövid beszélgetés után elaludtunk. 16
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 15. nap (2010.09.19.) Vasárnap Reggel 8 órakor keltünk, hogy legyen időnk összepakolni, és lefürdeni mielőtt elhagynánk a kollégiumot. 9 órára kellet kimennünk a kollégium aulájába, ahol mindenki ott volt időre, csak az idegenvezetőink nem. Sajnos ők lekésték a villamosukat, így a tervezettnél később indultunk. Villamossal kimentünk egy vonatállomásra, ahol egy csomagmegőrzőben elhelyeztük nagytáskáinkat, hogy ne keljen cipekedni a városon át. Ezután vonattal kimentünk a tengerpartra, ahol félmeztelenül egy szál farmerban térdig merészkedtem a vízbe. A parton rengeteg sirály, galamb, és hattyú volt. Maradt pár kiflim a reggeliből, amivel megetettem a hattyúkat. A madarak olyan szelídek voltak, hogy kézből is meg lehetett őket etetni. Annyi medúza volt, hogy a vízben gázolva folyton a lábunknak csapódtak. Kivettem egyet, és kihajítottam a partra. Molnár Tamást szerencsétlenségére pont fejbe találta, amin mindenki jót mulatott, még ő maga is. Hidegebb volt mint tegnap, mert fújt a szél, de hála istennek sütött a nap, így nem fáztunk. A vízen rengeteg vitorlás hajó úszott, hiszen kedvező volt a széljárás. Egy órát töltöttünk kint a parton, majd a kikötő felé vettük az irányt. A kikötőben egy hatalmas, díszekkel teli hajó állt, mely hasonlított egy kalózhajóra. Orrán egy hatalmas fémből készült sárkány díszelgett. Miután lefényképezkedtünk a hajóval, bementünk a közeli Akvárium -nak nevezett kiállításra. Ez végül is egy hüllőpark volt, melyben rengeteg halat, krokodilt, kígyót, teknősbékát, cápát, medúzát, és egyéb tengeri élőlényeket láttunk. Miután megnéztük mind a 4 szint állatait, kerestünk egy éttermet, ahol mindenki rendelt magának ételt. Akik elsőként megkapták, már majdnem be is fejezték, de én és 4 társam még nem kaptuk meg az ebédünket. Bementünk megkérdezni miért nem kaptuk meg a rendelést, mire kiderült, hogy elfeledkeztek rólunk. Ezután pár percre már elő is állt az ételünk. Miután jóllaktunk, többen beültek egy part menti kávézóba, mi viszont 8-an úgy gondoltuk, kávézni otthon is lehet, de a parton bolondozni nem. Így hát lementünk a partra etettük a madarakat, és szórakoztunk. Nagyon jól éreztem magam itt. Esett egy kis eső, melynek egy hatalmas, pompás színeket produkáló teljes szivárványt köszönhettünk. Visszamentünk a többiekhez, akikkel elindultunk a vonatállomásra. Felvettük cuccainkat, és kiálltunk a peronra. 20 perces várakozás után jött a vonat. Most már értettük, nem szabad félvállról venni a helyfoglalást. Amint megállt a vonat, az emberek futottak, mint az állatok, és lökdösődtek. Furcsa volt ez nekünk, hiszen otthon nem látni ilyet. De mi magyar gyerekek vagyunk, így leleményesen találtunk magunknak helyet. A haza vezető út kényelmes volt, bár nem sokat aludtunk, mert a lengyel lányok nagyon sokat tudnak beszélni. 17
16. nap (2010.09.20.) Hétfő Reggel 7 órára értünk Krakkóba, ahol leszállás után megkerestük a megfelelő villamost. Mialatt vártunk, odaadtuk az ajándékot idegenvezetőnknek. Mikor visszaértünk, mindenki felment a szobájába pihenni. Engem megviselt az utazás, rosszul éreztem magam. Délelőtt aludtam, addig a többiek mostak, reggeliztek, beszámolókat írtak. 12:30-kor volt ebéd, melyet sajnos ki kellett hagynom, mert még mindig rosszul voltam. Majd következett a képválogatás, ahol a többiek kiválogatták a hétvégi képeket. Ebéd után összeszedtünk 1 napi cuccunkat, ugyanis hétfő este a niepołomicei csillagvizsgálóban töltöttük az éjszakát. Felszálltunk egy kisbuszra, ahol szűkösen is, de elfértünk. Háromnegyed órás utazás után odaértünk. Leszálltunk a buszról, ellenőriztük a létszámot, majd elindultunk a szállásra, ami 10 perc volt gyalog. Lepakoltunk a 8 személyes, 2 emeletes faházakban, majd egy kis városnézésre indultunk, ahol megnéztük a helyi kastélyt, egy hatalmas fém szobrot, mely egy lovagot ábrázol, valamint egy kis parkot. Elmentünk bevásárolni az esti grillezéshez egy közeli boltba. Visszatértünk a csillagvizsgálóba, ahol bepácoltuk a húst, és mindent előkészítettünk. Egyszer csak megérkezett egy asztrológus, aki a távcsövek kiosztása után gyors léptekkel elindult a városba. Mi követtük őt, és közben megtudtuk, hogy ő lesz az idegenvezetőnk. Első hely, melyről mesélt egy női szobor, mely egy nyílpuskát tart a kezében. Ez a szobor azt a lányt ábrázolja, aki régen megmentette a király életét, mikor rátámadt egy bölény. Az úriember körbevezetett minket a kastélyban, ahol lefényképezkedtünk az udvaron ülő szoborral, mely egy udvari bolondot ábrázolt. Számos érdekes információ hangzott el a kastélyról, de talán a legfontosabb, hogy mai formáját az utolsó 20 év felújításainak köszönheti. Szóltak, hogy a kastély zár, így elindultunk egy dombra, melyről 100 kilométeres távolságba is el lehet látni. Itt vettük hasznát a távcsöveknek, melyekkel megnéztük a Holdat, és a tájat. Fél órát töltöttünk itt, majd visszatértünk a szállásra. Elkezdtük készíteni az ételt, mialatt a prof a focipályán álló teleszkóphoz hívott minket. Megnéztük vele a Holdat, valamint a prof egy igen erős zöld fényű lézer segítségével mesélt a csillagokról. Az étel 1 óra alatt elkészült, melyet gyorsan felfaltunk, de mindenki jóllakott. Ezután a főépület kupolájába mentünk, ahol a professzor beállította az ottani igen profi teleszkópot, hogy a Jupitert lássuk vele. Olyan részletesen láttuk, hogy megfigyelhettük a gyűrűit, és a holdjait. 4 holdja van, ezeket Galilei-holdaknak nevezzük; Io-t, Europa-t, Ganymedest, Callisto-t. Itt készítettünk fényképeket úgy, hogy egy Canon márkájú fényképező gépet rácsatlakoztattuk a teleszkópra. Ezután átmentünk egy hatalmas faépületbe, amiről kiderült, hogy egy planetárium. Itt vetítő és internet segítségével okosodtunk a csillagokról. Majd egy kupola tetejű terembe mentünk, aminek közepén egy régi projektor állt. A prof felvázolta mit fogunk látni, de akkor még nem hittem, hogy ennyire csodálatos lesz. Teljes sötétségbe borult a terem, és a plafonon megjelentek a csillagok, maximálisan élethűen. Elmagyarázta a csillagképeket, melyhez ismét a lézert használta. Az előadás során hallottunk egy nagy puffanást, azt hittük hogy a professzor úr leejtett valamit. Majd mikor felkapcsolta a villanyokat, láttuk, hogy egy villanykörte, és a teleszkóp motorja, mely forgatta a csillagokat, füstöl. Gyorsan szóltunk a profnak, hogy füstöl a gép. Ezzel véget ért az aznapi csillagászatunk. Bementünk a jó meleg faházakba, és hajnali 1 óra körül elaludtunk. 18
17. nap (2010.09.21.) Kedd Reggel 8 óra előtt keltem egy kicsivel, hogy megreggelizzek, és 9 óráig el tudjam hagyni a szállást. Megreggeliztünk, ott ahol előző nap este grilleztünk. Teát és hideg ételt reggeliztünk. Ezután kipakoltunk a faházakból, és áthordtuk a cuccainkat a csillagvizsgáló irodájába, ami a teleszkóp alatt helyezkedett el. Ezután felmentünk a teleszkóphoz, hogy megvizsgáljuk a Napot. A prof. bemérte a Napot, ezután figyelmeztetett minket, hogy ez nagyon veszélyes művelet, ugyanis a teleszkóp annyira felerősíti a napfény erejét, hogy éget. Ezt bizonyítva elé rakott egy lapot, mely azonnal elkezdett füstölni, és meg is gyulladt. A képet kivetítette egy, a teleszkóptól 1,5 méterre lévő vászonra. Itt egy halvány sárga foltot láttunk, melyen nem túl jól, de lehetett látni a napkitöréseket. Ezután rárakott a teleszkópra egy védő lencsét, amely leszűri a káros sugarakat, és a hőt. Belenéztünk, és láttuk a Napot felnagyítva. Láttuk a napkitöréseket, fekete pontokként. A nap széle rojtos volt, a napkitöréseknek hála. Miután mindenki megnézte, a professzor úr hozott egy laptopot, melyet egy kábel segítségével rákötött a teleszkópra. A laptopot egy ládába helyezte, melyet letakart egy fekete lepedővel. A lepedő alá bebújva tudtuk megnézni a képet, melyen láttuk a Nap körüli gázok mozgásait. Ezután lementünk, felkaptuk cuccainkat, átadtuk az ajándékot, majd elindultunk a pályaudvarra. Több mint fél órát kellett várni, mire jött egy olyan busz, mely hajlandó volt elvinni Krakkó-ig az egész csapatot. Miután visszatértünk a kollégiumba, megebédeltünk, majd következett egy rövid pihenő. Ezután lementünk a kollégium elé, ahol 2 idegenvezető fogadott minket. Velük együtt mentünk a Krakkói rádióba. Bementünk az előtérbe, ahol pár perc elteltével 2 újabb ismeretlen arc köszöntött minket. Egyikük egy vidám férfi, másik egy alacsony hölgy, aki perfect beszél magyarul. Először egy kis történettel indítottak, mely szerint ezen a helyen a legjobb Krakkó akusztikája. A legenda szerint réges-régen az épület ablakaiból énekeltek az ott lakók, akik rájöttek, hogy egész krakkóban hallatszik énekük. Ezután egy nagy és díszes terembe vezettek minket, amiről megtudtuk, hogy azonnali felvételeket is készítenek ott, és egyben koncertterem. A következő terem közepén egy hatalmas keverőpult állt, ahol egy ember ült. Elmondták, hogy itt vágják össze az előzőleg felvett zenéket, felvételeket. Felmentünk megnézni a stúdiókat, ahol az élő adások folynak. Az egyikben több ember is ült, és ki volt írva, hogy csendet kérünk. A falak különleges anyaggal vannak bevonva, ami elnyeli a fölösleges zajokat, és teljesen hangszigeteltté teszi a termet. Miután a vezetőink közölték, hogy végeztünk, villamosra szálltunk, és elmentünk a krakkói újsághoz. Beérve, kis várakozás után bevezettek minket egy konferenciaterembe. Itt egy hölgy elmesélte az újság történetét, valamint, hogy mit tartalmaz. Fontos, hogy az újság nem csak Krakkó újságja, 19
hanem úgymond regionális. A környező városokban is kapható, és az ottani híreket is tartalmazza. A főoldal mindig egy krakkói hírt tartalmaz. Közben bejött az újság egyik fotósa, és egy látszólag profi géppel fotókat készített rólunk. A hölgy mesélt a falon lévő képekről, melyek a legrégebbi, épen fennmaradt újságlapok voltak. Ezek után átmentünk megnézni, hogy hol dolgoznak az újságírók. Sok újságíró éppen kávézott, ezért sok üres hely volt. Itt megmutatták, hogyan vágják, és változtatják a képeket photoshop segítségével, melyek az újságba kerülnek. Kaptunk egy kis ajándékot az újságíróktól, mely egy főoldal volt, közepén a mi képünkkel. Az a kép került be, melyet a fotós csinált az előadás alatt. Kimentünk az épületből, átadtuk az ajándékokat idegenvezetőinknek, majd villamossal visszamentünk a szállásra. Vacsoráztunk, képeket válogattunk, lefürödtünk, majd rövid beszélgetés után elmentünk aludni. 20
18. nap (2010.09.22.) Szerda Reggel fél 8-kor keltem fel, mint mindenki más, hogy időben odaérjek a reggelihez. Megreggeliztünk jóízűen, majd tisztálkodtam, majd lementem a megbeszélt találkozó helyre, mely ismét csak a kollégium bejárata volt. Itt találkoztunk Margóval, aki aznap velünk jött délelőtti programunkra. Villamossal mentünk a PKP informatikai központjába, azaz a lengyel vasút irányító központjához. Bevezettek minket egy gépterembe, ahol mindenkinek a kezébe nyomtak egy prospektust, melyben a szöveg lengyelül íródott, úgyhogy csak a képeket nézegettük. Az előadást adó úriember bekapcsolta a projektort, mely egy rövid filmet játszott le nekünk. A film a vasút történelméről szólt, melyről előadónk mesélt, melyet Margó lefordított angolra, hogy értsük. Elmesélte, hogy a cég első számítógépe egy egész termet elfoglalt, ahova a mostaniakból tucatjával fér. Elmondta, hogy a vasúton belül 3 ág létezik, egyik a személyszállítás, másik a teherszállítás, harmadik az emberek különleges igényeivel foglalkozik. A következő teremben hatalmas szekrényeket láttunk, melyekben modemek voltak, és rengeteg kábel és csatlakozó. Megnéztünk egy nagyon régi számítógépet, melyet már nem használnak, inkább csak muzeális értéke van. Elköszöntünk az előadónktól, és átmentünk a PKP telekommunikáció osztályára. Itt egy új előadó vezetett minket az első terembe, ahol magas CISCO tornyokat láttunk. A hűtésük miatt itt elég erős zaj volt, nehéz volt érteni amit az előadó mondott, de azért a lényeget értettük. Következő teremben modemek voltak elhelyezve, melyek hatalmas területek internet elérhetőségét szolgáltatták. Utolsó teremben egy óriási számítógép volt, mely a hálózat hibáit jelezte ki. Elköszöntünk, majd felszálltunk a legelső villamosra, mely a PKP energetikai épületébe vitt minket. Egy konferencia terembe mentünk, ahol az asztalon tálakban tejkaramellát raktak ki nekünk, valamint PKP-s nyakba akasztót és tollat. Itt levetítettek nekünk egy filmet, mely egy olyan vonatról szólt, melyen egy daru van, amivel a vezetékeket szerelte. Miután megnéztük a filmet, rövid előadást hallottunk erről a vonatról. Ezután villamossal bementünk Krakkó legnagyobb bevásárlóközpontjába. Itt megbeszéltük, hogy mindenki szabad kimenőt kap, csak az ebédre érjen vissza a kollégiumba. Pár barátommal elmentünk a főtérre beszerezni a még hiányzó szuveníreket. Villamossal mentünk vissza a kollégiumba, ahol ebéd után rövid pihenőt tartottunk. Ezután átmentünk az iskolába, ahol négy telekommunikációs gyakorlatunk volt. Ismét Farkas Dániellel dolgoztam. Elsőként egy astabil multivibrátort kellett összeraknunk. Nem tűnt nehéznek a feladat. Megcsináltuk az utasítások szerint, de nem működött. Többszöri próbálkozás után segítséget kértünk. Segítőnk megtalálta a hibát. Az egyik tranzisztor elromlott. Kicserélték nekünk, és így azonnal sikerült. Feladatunk az volt, hogy megállapítsuk az időállandót, melyet az oszcilloszkóp jelzett ki. Következő feladatunk volt, egy monostabil generátort összerakni. Itt 2 ellenállás volt a kapcsolásban melyek értékét megváloztathattuk. Itt szintén az időállandót kerestük. Először a 2 ellenállással, majd csak az egyessel, majd csak a kettessel. Utolsó feladatunk egy bistabil multivibrátor összerakása volt. Itt csak a helyes 21
működést kellett leellenőriznünk. Kis idő múlva mindenki végzett és átadtuk az ajándékokat. Este páran bementünk a városba, azon belül is a főtérre. A tanáraink külön mentek. Fél 11-re megbeszéltük a találkozót, hogy az utolsó villamossal visszaérjünk a kollégiumba. Amint visszaértünk, lefürödtünk, megírtuk beszámolóinkat, majd elaludtunk. 22
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 19. nap (2010.09.23.) Csütörtök Reggel 7 óra körül keltem, lementem reggelizni, ahol egy kis útravalót készítettünk magunknak az útra. Fogat mostunk, megmosakodtunk, majd 8 órakor lementünk a kisbuszhoz, mellyel Niedzica-ba mentünk. A sofőr elég vadul vezetett, de azért elaludtam. Horváth Csaba barátommal a leghátsó üléseken végig aludtuk az utat. A falu a Dunajec folyó mellett helyezkedik el. Először megnéztük a vízierőművet. Az erőmű két tó között van, amely tavak az erőmű építésekor jöttek létre, és árvízvédelmi célokat is szolgálnak. Ide tilos volt fényképezőgépet és mobiltelefont bevinni. Átmentünk egy fémérzékelő kapun, ahol az övcsatom bejelzett, de átengedtek. Egy ottani dolgozó vezetett körbe minket. Első állomásunk egy teraszon volt, ahonnan teljesen beláttunk egy csarnokot. A csarnok középpontjában két Skoda generátor állt, melyeket egy kuplung kapcsol össze a turbinákkal. Egy vezérlőteremből irányítják az egészet, valamint a Visztulán lévő erőműveket is. A falon képek lógtak, melyek bemutatták az erőmű roppant egyszerű működését. Ezután kimentünk a felszínre, ahonnan ismét a föld alá vezettek minket. Egy folyosón végigmentünk a gát alatt. Volt egy szakasz, ahol 3 méterenként csapok lógtak ki a betonból, melyek a nyomáskiegyenlítődést segítették. Hogy újra kiérjünk a felszínre 400 lépcsőt kellett megmásznunk. Kiérve elbúcsúzkodtunk vezetőnktől, majd lementünk a buszhoz enni pár falatot. Volt még időnk a várlátogatás előtt, így hát felmentünk a gát mellett lévő kávézóba. Fél óra után elmentünk a várba. Megtudtuk, hogy a nagy Magyarország idején ez a vár volt Magyarország legészakibb vára. Bejártuk a királyi étkezőt, a börtönt, a termeket, majd kimentünk a vár felső részére, ahonnan gyönyörű volt a kilátás a gátra, és a tavakra. Ezután a trófea terembe mentünk, ahol állati trófeák voltak a falon. Bár nem igaziak voltak, de mégis gyönyörűek. Felmentünk a vár legmagasabb pontjára, ahol éppen építkezés folyt, és csináltunk egy csoportképet. Miután mindent megnéztünk, visszamentünk a buszhoz, és elindultunk a délutáni programunkra, raftingolni. Azt hittük egyesével megyünk, és tetőtöl talpig vizesek leszünk, de csalódnunk kellett. 12 ember ült be egy nagy csónakba, mely rekeszekre volt osztva. Két férfi úgymond csáklyázva irányította a csónakot. Párszor becsaptak a hullámok, de nem volt vészes. Az egyik férfi többször is lefényképezett minket. Mindenkire ráadta díszes mellényét, sapkáját, és átadta a csáklyázó botot. Ki lehetett próbálni, és lefényképezkedni. Út közben gyönyörű volt a táj, mely elénk tárult. Hatalmas hegyek, erdők, kacsák, és a majdnem érintetlen természet. Két és fél órás raftingolás után egy ismeretlen helyen kiszálltunk, és megkerestük a buszt. A hazaút is zötyögős volt, de a fáradalmakat ismét itt pihentük ki Csabival. Visszamentünk a kollégiumba, ahol vacsoráztunk, képeket válogattunk, lefürödtünk, majd megírtuk beszámolóinkat. Miután végeztünk, nem túl későn elaludtunk. 23
20. nap (2010.09.24.) Péntek Ma reggel nem kellett korán kelnünk, így 8:50-ig aludhattam. Felkeltem, majd irány az étkezde, ahol már mindenki ott volt. Miután mindenki jól lakott, felmentünk a szobáinkba, tisztálkodtunk, majd a kollégium előtt találkoztunk. Átmentünk az iskolába, ahol az előadóterembe vezettek minket, ahová első nap. Körül-belül 10 percig csak mi voltunk a teremben, és Margó. Amikor kicsöngettek, lengyel diákok özönlöttek be a terembe, majd az igazgató úr is. Rövid beszédet tartott, amit Margó fordított le angolra. Ezután mindenkit egyesével szólított, mi felálltunk, odamentünk hozzá és átvettük a képzésről szóló bizonyítványokat. Ezután projektoron képeket nézegettünk, ami alatt hangulatos zenék szóltak. Ezután visszamentünk a kollégiumba, mindenki bepakolt a táskájába egy papucsot, egy törölközőt és egy fürdőgatyát. Indulhattunk is a krakkói aqvaparkba. Egy hölgy vezetett el minket oda, ami olyan 30 percre volt a kollégiumtól gyalog. 2 órára váltottunk jegyet, amihez kaptunk plusz 10 percet, törölközésre, és öltözködésre. Bent rengeteg csúszda, medence és jakuzzi volt. Nagyon jól éreztük magunkat, remekül szórakoztunk. Volt 10 csúszda, melyeknek mindnek megvolt a maga különlegessége. Miután lejárt az idő, siettünk, hogy időben kiérjünk. Visszamentünk a kollégiumba, ahol jóízűen ettük az ebédet, hiszen az élményfürdő kiszívta az energiánkat. Ebéd után rövid pihenőt tartottunk, és átmentünk az iskolába, hogy megtartsák nekünk azt a gyakorlatot, ami még régebben elmaradt. Ez a logisztika volt, melyen papírokat kaptunk, melyeken rengeteg információt láttunk. Ezen információk segítségével kellett megoldanunk különböző feladatokat. A foglalkozás végeztével átadtuk az ajándékokat a tanárnőnek, majd visszamentünk a kollégiumba. Kis időnk volt átvenni szép ruhánkat, ugyanis ma tartottuk a good-bye partyt. Együtt vacsoráztunk mindazokkal a tanárokkal, akikkel voltak óráink, és az igazgató úrral, valamint Zbisekkel és Margóval. Vacsora után felmentünk szombáinkba, megírtuk beszámolóinkat, lefürödtünk, majd elmentünk aludni. 24
Leonardo da Vinci Mobilitás Program 2010 21. nap (2010.09.25.) Szombat Szombat reggel nagyon korán keltünk, hogy mire a busz beér a kollégiumhoz, megreggelizve, táskáinkkal együtt készen álljunk az útra. Az utolsó reggeli bőséges,és finom volt. Mindenki kapott egy kis csomagot, melyben volt csoki, szendvicsek, innivaló. A sofőrök is velünk reggeliztek, hiszen már 7 óra előtt odaértek a kollégiumhoz. Fél 8 körül, minután mindenki bepakolt az utánfutóba, elbúcsúzkodtunk Margótól, beültünk a kisbuszba, majd elindultunk hazafelé. Senki sem aludt kifelé Krakkóból, hiszen akkor láthattuk utoljára az ismerős utcákat. Kibontottuk útravalóinkat, ettünk pár falatot, majd előbb utóbb mindenkit elnyomott az álom. A sofőrök figyelmesek voltak, mert hoztak DVD filmeket. A buszban volt egy lejátszó, amin le lehet ezeket a filmeket játszani. Egy filmet néztünk meg, a Jaguár című filmet. Hazafele menet ugyanúgy mint odafele, rengeteg szerpentinen mentünk. Annyit kellett fékezni lefele menet, hogy felforrósodtak a féktárcsák. A sofőrök lehűtötték, majd gurulva haladtunk tovább, úgymond nyugdíjas tempóban. A türelmetlen kamionosok, és autósok persze csak dudáltak mögöttünk. Az első leállónál félreálltunk, és ásványvízzel hűtöttük a tárcsákat. Olyan forrók voltak, hogy amint rálocsoltuk a vizet, az gőzzé vált. Itt mindenki elintézte legszükségesebbnek érzett dolgát, majd miután visszahűtötték a tárcsákat, továbbmentünk. Még kétszer megálltunk Magyarországon. Előbb hazavittük a tanárnőt, és pár csoporttársamat, majd legközelebb csak Pakson álltunk meg. Itt már mindenkit vártak a szüleik, vagy egyéb családtagjaik. Elbúcsúzkodtam a többiektől, hiszen véget ért a kaland. Hazamentem, ahonnan rövid élménybeszámoló után bementem Szekszárdra, a barátaimhoz. Este későn értem haza, majd lefeküdtem aludni. 25