Szociális kiadások 1. Vezetői áttekintés Mostani elemzésünkben a szociális kiadások közé a családpolitikai, gyermekvédelmi és gyermekjóléti, és szociális kiadásokat és a társadalmi felzárkózást segítő kiadásokat soroltuk. Nem soroljuk ide a nyugdíjakat és nyugdíjszerű ellátásokat (rokkantsági, özvegyi, árvasági), a táppénzt, és az álláskeresési járadékot - bár szakterületileg ide tartoznak a téma jelentőségénél és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásánál fogva azokról külön elemzésben írunk. A fenti területekre, tehát a szociális kiadásokra összességében 2012-ben 1 488 milliárd forintot tervez költeni a kormány, ami a központi költségvetés kiadásainak 10,2 %-a. Összehasonlításképpen: ez reálértékben (azaz ha beleszámoljuk az inflációt) közel 7 %-os csökkenést jelent az idénre tervezett kiadásokhoz képest és egyúttal a szociális feladatok súlyának csökkenését is az idei 11,1 %-hoz képest. A szociális célokra tervezett kiadások többsége reálértékben 4-10 %-al csökken. Három nagyobb tétel nő jelentősen: a döntően uniós forrásból működő Társadalmi Megújulás Operatív Program, az önkormányzatok szociális feladatainak finanszírozása, és az egyházi szociális intézményi normatíva kiegészítése. A legjelentősebb csökkenés három területet érint: a lakossági energiafogyasztás támogatását, a Nemzeti Civil Alapprogramot, illetve a támogató szolgáltatások, közösségi ellátások (jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, utcai szociális munka és krízisközpont) finanszírozását érinti. A szektor egészére szánt ráfordítások csökkenése szakmai alapon nem indokolható, a legnagyobb, közel 30 milliárdos tételé azonban igen. Az energiafogyasztás támogatása a gáz- és távhő támogatást tartalmazza, amelyet már bevezetésekor is vitattak a szakemberek, mivel nem éppen oda kerül, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, és nem ösztönöz az energiatakarékosságra. A támogatás nem szűnik meg teljesen, hanem beépül a lényegesen célzottabb és minden szegény számára elérhető lakásfenntartási támogatásba részben ez magyarázza az önkormányzatok
2 szociális feladataira szánt keret növelését, mivel ebből fizetik a lakásfenntartási támogatást. Az utóbbi bővítésre a közfoglalkoztatási programok alakulásának bizonytalansága ad további magyarázatot. 2. Általános költségvetés elemzés A szociális kiadások közé soroltuk a családpolitikai, gyermekvédelmi és gyermekjóléti, és szociális kiadásokat és a társadalmi felzárkózást segítő kiadásokat is. Ezekre összességében 2012-ben 1 490 milliárd forintot tervez költeni a kormány, ami a központi költségvetés kiadásainak 10,3 %-a. Ez reálértékben közel 7 %-os csökkenést jelent az idénre tervezett kiadásokhoz képest és egyúttal a szociális feladatok súlyának csökkenését is az idei 11,1 %-hoz képest. A szociális célokra tervezett kiadások többsége reálértékben 4-10 %-kal csökken. Három nagyobb tétel nő jelentősen: a döntően uniós forrásból működő Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP, 125 helyett 153 milliárd), az önkormányzatok szociális feladatainak finanszírozása (89 helyett 139 milliárd), és az egyházi szociális intézményi normatíva kiegészítése (6 helyett 13 milliárd). A legjelentősebb csökkenés három területet: a lakossági energiafogyasztás támogatását (30 milliárd helyett 0,3 milliárd), a Nemzeti Civil Alapprogramot (NCA. 3,6 helyett 1,4 milliárd), illetve a támogató szolgáltatások, közösségi ellátások 1 finanszírozását (7,3 helyett 4,4 milliárd) érinti. A szociális terület egészére szánt ráfordítások csökkenése szakmai alapon nem indokolható. Ezen a területen legfeljebb a kiadások átcsoportosítására, egyes pénzbeli ellátások csökkentésére és a szolgáltatások bővítésére lehetne szükség. A fenti említett nagyobb elvonások közül a legnagyobb tétel, az energiafogyasztás támogatásának megszüntetése viszont a költségvetési kényszeren túli, szociális és környezetvédelmi érvekkel is alátámasztható lépés. Ez a tétel a gáz- és távhő támogatást tartalmazza, amelyet már bevezetésekor is vitattak a szakemberek: egyrészt mivel a felső középosztályt is támogatja, az kap többet, aki többet fogyaszt és a jellemzően nem gázzal fűtő szegények nem férnek hozzá, másrészt mivel nem ösztönöz az energiatakarékosságra. A támogatás pedig nem szűnik meg teljesen, hanem beépül a lényegesen célzottabb és minden szegény számára elérhető lakásfenntartási támogatásba. Az uniós pénzből finanszírozott ún. TÁMOP program növekedése részlegesen kompenzálhatja a veszteseket, ez a kompenzáció azonban átmeneti (az uniós 1 Támogató szolgáltatások, közösségi ellátások, jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, utcai szociális munka és krízisközpont.
3 támogatások idővel csökkennek) és bizonytalan, mivel ezt a forrást jellemzően pályázati úton, túlságosan bonyolult rendszer szerint osztják el. Ez különösen a támogató szolgáltatások és más közösségi ellátások esetében jelent nagy kockázatot, mivel ezek esetében folyamatos szükségletek ellátásáról van szó, ami nem igazítható a pályázati rendszer ütemezéséhez (sem a kifizetések késedelméhez). A támogató szolgáltatások azt biztosítják, hogy a fogyatékossággal élő személyek ott éljenek, ahol mindenki más: integráltan, családjuk közelében, és nem egy peremkerületi vagy határszéli tömegintézményben. 2 Elsősorban a lakáson kívüli közszolgáltatások elérését segítik, illetve szükség szerint a fogyatékos személy önállóságának megőrzése mellett a lakáson belüli speciális segítséget nyújtanak. A szolgáltatások biztosítása, sőt bővítése amellett, hogy hazai jogszabályok és nemzetközi egyezmények is rögzítik az érintettek erre való jogát más kormányzati célok elérésének is feltétele volna. A megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottságának jelentős növelését és a fogyatékosok nagylétszámú intézményeinek uniós forrásból tervezett lebontását (kitagolását) sem lehet megvalósítani ezeknek a szolgáltatásoknak a fejlesztése nélkül. A tervek szerint az önkormányzatok szociális feladatainak finanszírozására szánt keret közel másfélszeresére nő. Ezt a keretet az önkormányzatok a következőkre használhatják fel: a nem munkaképes, de aktív korú és más ellátásra nem jogosult emberek rendszeres szociális segélyére, az időskorúak járadékára, adósságcsökkentési támogatásra, lakásfenntartási támogatásra, előrefizetős gáz- vagy áramfogyasztást mérő készülék felszerelési költségeinek megtérítésére, ápolási díjra, foglalkoztatást helyettesítő támogatásra, óvodáztatási támogatásra, és még néhány kisebb kiadási típusra. A költségvetési tervezet nem részletezi, hogy ezen belül melyik kiadásban várható nagyobb növekedés, csak feltételezzük, hogy a bővítést két tétel indokolta: egyfelől, hogy a gáz- és távhő támogatás beépült a lakásfenntartási támogatásba, másfelől, hogy ebből finanszírozható azoknak a tartós munkanélkülieknek az ellátása, akik számára nem tudnak közfoglalkoztatást biztosítani. 2 Részletesebb leírást lásd: Arany Amália, Helmeczi Erika, Kanyik Csaba és Dr. Szabó Miklós: Támogató szolgáltatás. 2007. http://www.hfk.hu/docs/070327/tam.pdf
4 Az erre szoruló munkanélküliek száma pedig több okból is növekedhet: a munkanélküli járadék megrövidítése, a minimálbér emelése, illetve ha a közmunkák költsége a tervezettnél nagyobb lesz és így kevesebb ember foglalkoztatását sikerül megoldani. A tervezet egyébként arra is lehetőséget adna, hogy a kormány átcsoportosítson a közfoglalkoztatási keret (Munkaerőpiaci Alap Startmunka program előirányzata) a helyi önkormányzatok támogatásai és helyben maradó személyi jövedelemadója fejezet, és az egyes szociális feladatok támogatására szolgáló keret között, amennyiben ezt a közfoglalkoztatásban részt vevők létszámának, illetve a foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők számának év közbeni alakulása indokolttá teszi. 3. A lakásfenntartási támogatás átalakítása Az energiafogyasztás támogatásának megszüntetése a költségvetési kényszeren túli, szociális és környezetvédelmi érvekkel is alátámasztható lépés. Ez a 30 milliárd forintos tétel a gáz- és távhő támogatást tartalmazza, amelyet már bevezetésekor is vitattak a szakemberek: egyrészt mivel nem jól a felső középosztályt is támogatja, az kap többet, aki többet fogyaszt, és a jellemzően nem gázzal fűtő szegények nem férnek hozzá, másrészt mivel nem ösztönöz az energiatakarékosságra. 3.1. A gázár-támogatás átalakításának indokai A gáz- és távhőtámogatást 2003-ban vezették be, akkor lényegében csak a fogyasztástól függött, és egy magas fogyasztási küszöbig minden háztartás megkapta. Ezt 2006 óta több módosításban fokozatosan alakították át, először csoportos célzású, majd részben a jövedelemtől és részben a fogyasztástól függő támogatássá. Ezek a módosítások javították valamelyest a támogatás célzását, de nem változtattak azon az alapvető hibáján, hogy a támogatás összege a fogyasztással arányosan növekszik. Ez azzal jár, hogy a fogyasztók nem a tényleges árnak megfelelően alakítják fogyasztásukat, így ez optimális (tényleges piaci árnak megfelelő) feletti fogyasztási szintet (pazarlást) eredményez, és nem ösztönzi az energiatakarékosságot. 3 További hátránya, hogy nehezen tervezhető a költségvetési kiadás, hiszen a fogyasztás az időjárástól is függ. A fogyasztástól függő támogatások a társadalmi igazságosság kritériumát sem teljesítik, hiszen több támogatást kap az, aki többet fogyaszt (ha többsávos a támogatás, akkor a sávon belül, ha egységes, akkor az összes fogyasztón belül). A 2003-as gázár-támogatás további hibája, hogy volt nem jogosult rá az, aki más energiaforrást (például fát vagy bioenergiát) használ. 4 Végül, a rendszer az 3 A fogyasztás arányában adott, és a gázszámlán jóváírt támogatás előnye, hogy így nem válik láthatóvá a gáz tényleges ára, és a lakosság kevésbé érzékeli a nagymértékű áremelést. Ugyanez a hátránya is, ugyanis ezáltal fennmarad az eddigi állapot, amelyben megéri elavult szigetelési technológiával házat építeni, illetve nem éri meg utólag szigetelni. 4 Vezetékes gázt a háztartások 90 %-a használ, és 10 % használ más energiaforrást (villany, szén, fa, stb).
5 indokoltnál lényegesen nagyobb lakossági körnek, a háztartások kétharmadának biztosított jogosultságot, ami egyrészt igazságtalan, másrészt jelentős adminisztratív költségekkel is járt. Ezeket a hatékonysági és igazságossági problémákat egy olyan egységes lakásrezsitámogatás bevezetésével lehet megoldani, melynek összege nem a fogyasztástól, hanem a lakás paramétereitől (lakásméret, alapvető technológiai jellemzők) függ, a felhasznált energiaforrástól függetlenül jár, de sokkal szűkebb kör, csak a leginkább rászorulók (a háztartások legszegényebb tizede vagy huszada) kaphatják, és a jogosultság elbírálását nem önálló, központi adminisztráció végzi, hanem a segélyezési rendszerben történik, jövedelemteszt alapján. 3.2. A gáz- és távhő ártámogatás megszüntetésének költségvetési hatása A 2011. szeptemberével bevezetett új rendszerben a gáz- és távhő ártámogatás megszűnik, illetve beépül a lakásfenntartási támogatásba. Az utóbbi is átalakul valamelyest: a jogosultságot nem az egy főre, hanem az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem alapján számítják, és a jogosultsági határt az öregségi nyugdíjminimum 150 % helyett 250 %-ára emelik, ez jelenleg 71 200 forint. Ez a határ lényegesen magasabb, mint más, jövedelmi rászorultságon osztott segélyek esetében (a rendszeres szociális segély határa például 25650 forint) így a támogatás célzása továbbra is túlságosan bő, annyival azonban javulhat, hogy az igénylésnek vagyoni feltételei is lesznek, ami várhatóan szűkíti majd a jogosultak körét. 5 A célzást tovább lehetne javítani a jogosultsági határ csökkentésével, további lényeges megtakarítást azonban valószínűleg már nem lehet elérni, mivel a lakásfenntartás költségei is növekedtek, és az alsó jövedelmi ötöd lakásfenntartási kiadásainak 20-30 %-os támogatása korábbi számítások szerint egy nagyságrendileg 20-30 milliárd forintos tétel. Ha tehát szűkítenék a jogosultságot, akkor a megtakarításokat a támogatási összeg emelésére lenne érdemes fordítani. A 2012. évi tervben nem közölt a kormány olyan számításokat, amely alapján meg lehetne becsülni, hogy mennyibe fog kerülni az új lakásfenntartási támogatás. A szaktárca tájékoztatója szerint a támogatás igénybevevői köre két irányban is bővül: egyrészt a jövedelemkorlát emelése, másrészt amiatt, hogy a támogatást azok is igénybe vehetik, akik nem gázzal vagy távhővel fűtenek. Ugyanakkor a lakásfenntartási támogatást vagyoni teszthez kötik, ami szűkítheti a jogosultak körét ennek részletes feltételei azonban még nem ismertek. 6 Ez egyúttal azt a kockázatot is tartalmazza, hogy ha a vagyoni és jövedelmi feltételek érvényesítése nem egységesen történik a helyi önkormányzatokban, sérülhet a támogatás hozzáférhetőségének igazságossága (azonos jövedelmi helyzetű igénylők az ország más településein más esélyekkel jutnak hozzá). 5 Forrás: NEFMI tájékoztatója, 2011. augusztus 25. http://www.kormany.hu/download/3/11/50000/a%20lak%c3%a1sfenntart%c3%a1si%20t%c3%a1mogat%c 3%A1s%202011.%20szeptember%201- j%c3%a9t%c5%91l%20hat%c3%a1lyba%20l%c3%a9p%c5%91%20v%c3%a1ltoz%c3%a1sair%c3%b3l.doc 6 Forrás. https://ugyintezes.magyarorszag.hu/ugyek/410003/420005/szocialis_tamogatas20091202.html?ugy=lasfentt am.html#topicissue
6 Melléklet: Az érintett szervezetek érvei a Támogató szolgálatok finanszírozási keretének csökkentése ellen. 1. A költségvetési törvény tervezetében rendelkezésre álló összeg a 2011. évi keret 60%-a, ebből az eddigiek mellett további két szolgáltatás országos szintű működését kellene fedezni. Ez nyilvánvalóan irreális elvárás. 2. A tervezett összeg a pályázati finanszírozású szolgáltatások jelentős részének azonnali megszűnését jelenti. A támogató szolgáltatások esetében a jelenleg működő 340 szolgáltatóból akár 170-200 is kieshet rendszerből, ezzel egész kistérségnyi területeken maradnak segítség nélkül a fogyatékkal élők. A túlélő szolgáltatók esetében a támogatás csökkenése és a 2012. évre tervezett intézkedések többletköltségei kritikus pénzügyi helyzetet teremhetnek, kapacitásuk pedig csak minimális és romló minőségű szolgáltatásra lesz elegendő. Különösen nehéz helyzetbe kerülnek az alacsony feladatmutatóra befogadást nyerő és a vállalt feladatmutatót jelentősen túlteljesítő szolgáltatók. 3. Az intézkedések veszélyezteti a támogató szolgáltatás célcsoportját, az alapvető szükségletek kielégítését, akadályozza a fogyatékkal élők és családtagjaik munkavállalását és növeli a célcsoport kiszolgáltatottságát, krízishelyzetek kialakulásának veszélyét. Összességében 12-14.000, szociálisan rászorult, súlyos fogyatékossággal élő személy ellátása kerül veszélybe. 4. A támogató szolgáltatások számos tevékenységi elemét más szolgáltatói rendszerek nem tudják kiváltani. A fejlesztést, habilitációt-rehabilitációt folytató intézmények, oktatási intézmények, egészségügyi és szociális szolgáltatók működése károsodhat az által, hogy a célcsoport nem lesz képes a szolgáltatásokhoz hozzáférni. 5. A szolgáltatások megszűnése óriási mennyiségi és minőségi humánerőforrás veszteséget is jelent (a munkanélkülivé váló szociális szakdolgozók száma csak a támogató szolgálatnál 700-1000 főre tehető) melynek szimbolikus és anyagi értéke is jelentős. Az utcára kerülő szakemberek tovább rontják a hazai foglalkoztatási adatokat, a foglalkoztatásba való bevonásuk közvetlen és járulékos költségek összességében többe fognak kerülni, mintha eredeti munkakörükben dolgoztak volna tovább. 6. Miközben a szolgáltatásra jogosultak és a szolgáltatás iránti igények jelentősen emelkedtek az elmúlt években, a szolgáltatási kapacitás éppen ellenkezőleg, jelentős csökkentés előtt áll. A támogató szolgáltatás iránti potenciális és valós kereslet is jelentősen nőtt az elmúlt években, az ennek való megfelelés csak a szolgálatok finanszírozásának javításával érhető el. 7. Az állami humán szolgáltatások csökkentése után számítani lehet a fekete gondozás széles körű és tömeges megjelenésére. A fekete gondozás kontrollálhatatlan szakmai tartalommal működik, az igénybevevői kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, emellett komoly nemzetgazdasági károkat is okoz. 8. Az elvonás arról ad tanúbizonyságot, hogy az állam nem kíván az Alaptörvényben és a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinek eleget tenni, a fogyatékkal élőket magára hagyja. 9. A támogató szolgáltatások működtetése összességében a ráfordításokkal nagyságrendileg megegyező bevételhez juttatja az állami költségvetést, ugyanakkor kiváltja drágább és kevésbé hatékony ellátási formák (pénzbeli támogatások, bentlakásos intézményi férőhelyek) fenntartását. 10. A pályázati finanszírozási rendszerben működő szolgáltatások az elmúlt években kijelölték a szociális humán szolgáltatások fejlesztési irányát, értékes
7 szakmai tapasztalatokhoz juttatták a döntéshozókat, modellértékű szakmai programokat valósítottak meg (a rendszer számos eleme jelenik meg a Nemzeti Szociálpolitikai Programban is). A jelen költségvetési törvény ennek a három éves munkának az eredményeit teszi tönkre, ahelyett, hogy továbbvinné, tovább építené a rendszert. 11. A fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek tervezett kiváltásában a támogató szolgáltatás fontos szerepet játszik. A 2012-2014. évi befogadással kapcsolatos szakmai előkészítő tevékenységekben ez szemlélet nagy hangsúlyt kapott (Szakmai ajánlás Támogató szolgálatok részére, 2011). Ennek tükrében a rendelkezésre álló forrásokat nem szűkíteni, hanem éppen ellenkezőleg, bővíteni kellene, hiszen a kitagolás során jelentős új igényeket kell ellátnia a szolgáltatásnak. Forrás: http://www.peticiok.com/peticio_a_tamogato_szolgalatokert