HERMANN GUSZTÁV MIHÁLY A székely székek ÖNKORMÁNYZAT, AUTONÓMIA A KÖZÉPKORI SZÉKELYFÖLDÖN 74 & A középkorban és a kora újkorban a székelység széles körű no ha egy re fo gyó au to nóm jogokkal rendelkezett. A középkori Magyar Királyság keleti végein található Székelyföld sajátos önkormányzati rendszerét három szilárd pillér tartotta össze: a székelyek adómentessége, a szabad székelység sajátos, kiváltságos rendi tagolódása és a Székelyföld, ezen belül a székely székek önálló közigazgatási szervezete. 74 &
A SZÉKELYEK ADÓMENTESSÉGE Az adó fi ze tés alól fel men tett szé ke - lyek nek a kö zép kor ban egyet len ter - mény be li kö te le zett sé gük volt a köz - ponti hatalom felé: a király koronázása, házassága, illetve trónörökös szüle - tése alkalmával lerovandó ökörsütés. Ez nem tévesztendő össze a nép ün ne - pélyeken ma újra dívó, látványos gasztro nó miai szol gál ta tás sal, ne ve pe dig on nan ered, hogy a ki rály szá má ra összegyűjtött ökröket (minden székely portáról egyet) tüzes vassal megbélye - gez ték, vagyis az ök rök bőrére billogot sütöttek. A szé kely ség kez det ben vél he tően két rendbe szervező dött, de 1339-ben egy for rás már a szé ke lyek há rom rend - jé ről (tria genera siculorum) be szél. A rang lét ra fel ső fo kán a tiszt sé ge ket viselő, többedmagukkal hadba vonuló fő em be rek (primores) áll tak, utá nuk kö vet kez tek a lo von ha da ko zó ló fők (primipili), vé gül a gya lo gos köz ren - dűek (communitas). E katonai tagolódás kez det től össze füg gött a va gyo ni rétegződéssel, az idő múltával pedig a ren dek köz ti tár sa dal mi el kü lö nü lés egyre hangsúlyosabbá vált. De a király - ság korában, függetlenül a rendi beta - golódástól, minden székely egyenlő, ne - mesi jogállású, szabad ember volt. Magyarország vármegyékre osztott túlnyomó részétől eltérően a Szé kely - föld más kiváltságos csoportok által lakott vidékekhez hasonlóan székekre tagolódott. A szék elnevezés talán a te - rületén illetékes igazságszolgáltatási fórum ra, a bí rói szék re utal hat. A székely széknek a törvénykezési, közigazgatási, közegészségügyi feladatok mellett jelentős szerepe volt a katonáskodó székely társadalom hadi igazgatásában is. A székely széki intézmény végleges ki kris tá lyo so dá sa, il let ve ez zel pár hu - za mo san a hét szék kiala ku lá sa a 14. század végére fejeződött be. Udvarhely főszék (capitalis sedes) területi súlypont ja a Nagyküküllő fel ső fo lyá sá ra esett, át nyúl va az Olt víz gyűjtő meden - céjéhez tartozó Homoródok, a Vargyas meg a Kor mos vi dé ké re. Marosszék a Ma ros és a Nyá rád men tén ala kult, Csík szék az Olt és a Ma ros fel ső folyásán, Sepsiszék az Olt és a Feketeügy kö zött, Orbaiszék a Feketeügytől bal - ra, Kézdiszék az utób bi víz fo lyás fel ső szakaszán, a Kárpátok karéjának védelmé ben. Aranyosszék a Szé kely föld törzs te rü le té től kis sé tá vo labb, a vár - me gyék kö zé éke lőd ve jött lét re az V. Ist ván (1270 1272) ál tal oda te le pí - tett kézdi székelyeknek köszönhetően a ha son ne vű fo lyó, il let ve a Ma ros vi - zének ölelésében. A 17. század kezdetén Sepsi-, Kézdi- és Orbaiszék egye sü - lé se ré vén jött lét re Háromszék, így a szé kely szé kek szá ma öt re csök kent. Né hány szék ke be lé ben ún. fiú szé - kek, illetve társszékek alakultak: Udvar - hely anyaszékből ki vált Ke reszt úr és Bardóc fiú szék; Sepsiszékben Miklósvár mint társszék; hasonlóképpen társszékként különült el Csíkszék törzsterüle - té től Kászon és Gyergyó. Marosszék esetében vitatott, hogy (Nyárád-)Szereda korábban közigazgatási tekintetben is különálló fiúszék volt-e, vagy csak ké - sőbb és csupán a bíráskodásban jutott részben önálló szerephez. Egyesülésük után Sepsi-, Kézdi- és Orbai szék szin - tén társszékekként alkottak új közigaz - gatási egységet. E te rü le ti egy sé gek kö zü gyeit a szék gyű lés in téz te, mely egy ben sza - bálytalan időközönként összehívott bí - ró sá gi fó rum is volt. Részt ve he tett és vok sol ha tott itt min den sza bad szé - kely, ám idő vel az al só rend bé liek vé - le mény nyil vá ní tá si jo gát kor lá toz ták. A székek választott tisztségviselőinek jelölése eleinte úgy történt, hogy biz - to sít va le gyen a hat szé kely nem össze - sen 24 ágá nak a fő tisztségekben való vál ta ko zá sa. Ez egy ősi nem zet sé gi szer ve zet kö zép ko ri ma rad vá nyá nak tűnik, bár több kutató kétségbe vonja e rendszer letelepedés előtti gyökereit. A szék leg főbb tiszt ség vi se lő je a had - nagy vagy szék ka pi tány (maior exer - citus, capitaneus) volt, aki ha dá sza ti teendői mellett a bíráskodásban is fő - sze re pet ját szott, utób bi te vé keny sé - gében a székbíró (iudex sedis) segítette, va la mint az es küd tek (seniores), akik ál ta lá ban szé ken ként tu cat nyian vettek részt az ítélethozatalban. 16 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
NE MEK ÉS ÁGAK Marosszéken a 16. szá zad ele jén a fœ tiszt sé gek (bí ró ság, had - nagyság) betöltése még oklevéllel iga zol ha tóan egy hat nem re és 24 ág ra épü lœ, váltakozó rendszer sze rint tör tént. A tör té né - szek egy ré sze ma is azt vall ja, hogy ez egy ré gi, még a hon fog - lalás elœtti nemzetségi szervezet maradványa. E ne mek és ágak a következœk: ADORJÁN NEM Vácmán, Telegd, Va ja és Poson ágak MEGGYES NEM Meggyes, Kürt, Du dor, Gyáros ágak JENà NEM Balási, Új, Szomorú, Boroszló ágak HALOM NEM Halond, Náznán, Pé ter, György ágak ABRÁN NEM GyerŒ, Új, Nagy, Karácson ágak ÃRLÃC NEM Ecken, SeprŒd, Szovát és Bod ágak Marosszéken kívül, a Székelyföld más ré szein a for rá sok ban nem találkozunk e rendszer mıködésének közvetlen nyomaival, de a hat nem re va ló uta lás, a ne mek és ágak nevei valamennyi széken elœfordulnak az okleveles, illetve a hely- és személynévanyagban. Az egész székelységet érintő közös ügyekben a székely nemzetgyűlés volt illetékes dönteni. Ezt a székelyek ispánja (comes siculorum) hív ta össze, aki eltérően a fentebb felsorolt tisztségviselőktől nem a szék, il let ve a szé kely közösség hagyományos módon kijelöltválasztott hivatalnoka volt, hanem a király nevezte ki. Az uralkodónak arra is gond ja volt, hogy ne a szé ke lyek kö zül válassza őt, ha nem elein te a ma gyaror - szági, majd az erdélyi nemesek soraiból. Nem is élt a szé ke lyek kö zött, rang já - hoz kap cso ló dó bir tok köz pont ja Gör - gény vá rá ban volt. Rend kí vü li hely ze - tekben a nemzetgyűlést összehívhatta a capitalis sedes, azaz Udvarhelyszék fő - kapitánya is. Udvarhelyszék főszék jellege központi fekvéséből adó dott, ez az oka an nak is, hogy a gyűléseket általában itt tartották. TITOKZATOS ÉS EGYEDI? A székelyek fentebb sorolt kiváltságait összefüggő rend szer ben először az 1499. jú lius 13-án kelt, II. Ulász ló ál tal ki bo csá tott ok le vél tár ja elénk, hi vat - koz ván egyút tal a haj da ni di cső ma - gyar királyok által adományozott ko - ráb bi jo gok ra. A pri vi lé giu mok nak vi - szont mi kép pen ez len ni szo kott jól meg ha tá ro zott el lenér té ke is volt: a ki rály se re gét ke le ti had já ra tain kö - te les el kí sér ni min den had ké pes szé - kely, míg dél re csak a had ra fog ha tók felének kellett az uralkodóval tartania, nyu ga ti és észa ki had já rat ese tén pe - dig a sze mé lyes had fel ke lés he lyett a szé ke lyek től in kább meg fe le lő kép pen felfegyverzett zsoldosok állítását várta a központi hatalom. A királyi haderő tehát a székelyekre in kább a ke le ti sztyeppei né pek könnyű - lovasságával vívandó harcokban számí - tott, a jól fel fegy ver zett és kép zett pán - cé losha dak el len más mó don kér te segít sé gü ket. A szé ke lyek a fen tiek tükrében részletekbe menő pontossággal meghatározott módon részt vállal tak a ki rály ság ha di gé pe ze té nek mű köd te té sé ben, az ural ko dó pe dig en nek fe jé ben kü lön le ges au to nóm jogállást biztosított számukra. Nem a mi ti kus rég múlt ban gyö ke re ző elő jo - gok ról van szó, mint azt so kan ma is gon dol ják, ha nem a kor ban meg szo - kott, prózai adok-kapok viszonyról. A má sik ugyan csak máig élő tév - hit a fen ti rend szer rel kap cso lat ban, hogy ez nem csupán misztikusan rejtélyes jogi képződmény volt, de egyedülálló is. E vélekedés nem új keletű: a fia tal Kossuth például meggyőződéssel vallotta, hogy a szé kely ség az egész ke resz - tény Eu ró pá ban (legfölebb tán a Baskokat ki vé ve) egye dül volt ké pes ere - deti szabadnép typusát minden feudalizmusi fertéztetéstől tisztán tartani. Pe dig nem kel lett vol na ily tá vol ra tekinteni a székely szabadságok analó - giáit keresve, sokkal közelebbi hasonlatképpen kínálkozott a kunok és a já - szok középkori önkormányzati szerve - ze te. Az 1279-es má so dik kun tör vény sze rint a ku nok hét törzs re vagy nem - zetségre tagolódtak. A hat kun szék élén a szék ka pi tánnyal (!) az ún. szál - lásokból alakult ki, vélhetően a 14. szá - zad folyamán. A já szok élü kön a bí rói teendőket is ellátó kapitánnyal ugyan - csak bi zo nyos ka to nai szol gá la to kért cserébe élhettek az autonóm bírásko- RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 17
dás jogával. A 14 15. század fordulójáig ők is adómentességet élveztek. A szepesi lándzsás nemesek egyes véle ke dé sek sze rint a ka bar tör zsek le - szár ma zot tai. Felada tuk a ki rály ság északi határának védelme volt a Magas- Tátra délkeleti előterében. 1243-ban elnyert kiváltságlevelük biztosította számukra a szabad bíróválasztást, valamint javaik és az ezekhez kapcsolódó kötelezett sé geik leány ágon va ló to vább örö - kíté sét (mely igen csak ha son lí tott a székely fiúleányság intézményére). Határ őri teendőik mel lett a lán d zsás ne - mesek eleinte kötelesek voltak a széke lyek hez ha son lóan el kí sér ni a ki - rályt a hadjáratai alkalmával. Az ed dig fel so rolt a szé ke lyek kel eset leg ro kon ság ban is ál ló, Ma - gyarországra telepedett keleti népelemek székelyekhez hasonló jogál lá sát még csak-csak tu do má - sul ven nénk, ám an nál in kább meg le pő dünk, ami kor Er - dély kö zép ko ri tár sa dal - má nak más, szin tén ha - di alapon kedvezményezett csoportjainak stá tu szá ra derül fény. Pedig ilyen kiváltságos közösséget alkotott a ré gi Te - mes és Krassó vármegye keleti ré szén kiala kí - tott nyolc bá ná - ti ro mán ke rü - 18 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
let (vagy szék): Karánsebes, Lu gos, Mi - háld, Halmas, Krassófő, Borzafő, Ilyéd és Kom ját. Ha son ló jo gok kal él tek a Dé li-kár pá tok tö vé ben a fogarasföldi román bojárok, illetve északon Kővárvidéke vegyes, de többségében román privilegizált lakói. Ezek az emberek is ki vált sá gai kért cse ré be a szé ke lyek - hez hasonlóan kötelesek voltak őriz - ni a szom széd sá guk ban hú zó dó or - szághatárokat, vagy lovok há tán szol - gálnak az [Fogarasi] várhoz, valamikor az szük ség kévanja, illetve az [Kővári] várhoz lovak hátán imide-amoda való küldözéssel. Az előjogok közös gyöke rei nek tu da ta is meg volt ben nük. Aligha véletlen például, hogy a bánáti Monostor falu román lakói büszkén állí tot ták 1520-ban, hogy amennyi ben va la ki kö zü lük meg sze gi a kö zös ség tör vé nyeit, az zal more siculorum, vagyis szé ke lyek mód já ra bán nak el (ami természetesen semmi jót nem je - lentett az illetőre nézve). Az er dé lyi ro má nok kö ré ben lét re - jött autonóm szerveződések a térségben végbemenő átalakulások nyomán viszonylag hamar megszűntek, felol - dódtak a fokozatosan egységesedő vár - me gyei szer ve zet ben, így nem cso da, hogy jórészt feledésbe merültek. ROMLADOZÓ TARTÓPILLÉREK De mi történt a székelység önkormányza ti rend sze ré vel? kí nál ko zik a kér - dés a fen teb biek is me re té ben. Tény, hogy a szé kely ki vált sá gok min den más csoport privilégiumainál szívósabbaknak bizonyultak. Pedig a hanyatlás je lei itt is lát ha tó vá vál tak már a ki rály - ság korában. Felgyorsult a társadalom bel ső dif fe ren ciá ló dá sa, az al só ré teg - ből pe dig egy re töb ben süllyed tek job - bágysorba. Ezek után a társadalmi feszültségek, villongások sem késtek. Az ön ál ló ad mi niszt rá ció fa lán is rés ke - let ke zett: meg je lent a ki rály bí ró, aki ugyanúgy a ki rály em be re (homo re - gius), mint az is pán, de ilyen tiszt ség - viselő min den szék ben volt egy (majd az al ki rály bí rák meg je le né sé vel több is), ráadá sul fo lya ma to san ott tar tóz - kodott. De nemcsak a székelység változott, hanem az azt körülvevő vi lág is. A dol - RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 19
A REND TAR TÓ SZÉ KELY FA LU A székely autonómiának fontos eleme volt a falvak önigazgatása. Az ún. fa lu tör vény nem ki - zárólagos székely különlegesség, rengeteget Œriztek meg például osztrák és német területen. Székelyföldön már a 15. században, esetleg korábban is számolnunk kell a falu életét szabályozó íratlan törvényekkel, akár írottakkal is, melyek azonban elvesztek. A gyergyóújfalusi 1581-es falutörvény ki is mond ja, hogy az falunak vég zé se volt még a ré gi szé - kely szabadságnak idejében is, mely til tot ta a köz föl dek ön ké - nyes foglalását. A régi székely szabadság ideje pe dig az 1562- es felkelés elœtt volt, ami kor még a székelység a királyság korabeli jogokat élvezte. A fa lu tör vény-al ko tás vi rág - ko rá nak a fe je de lem ség ko ra szá mí tott. A fa lu tör vé nyek tárgykörét késœbb a csá szá ri ha - ta lom szı kí te ni pró bál ta, sa ját pa ran cso la tai val ke resz tez te, a fal vak mégis 1849-ig él tek a sa ját tör vény al ko tá sá nak le - hetœségével. A fa lu tör vé nye ket ál ta lá ban mind a tel jes fa lu al kot ta: ló - fœk, gyalogok, még a jobbágyok is. Egy faj ta fa lu gyı lé sen tör - tént ez, ahol a kü lön bö zœ rendı falusfelek mel lett je len volt a fa - lu ban bir tok ló ne mes vagy an - nak gondviselœje (intézœje) is. A törvények és rendtartó végzések mindenre kiterjedtek, ami a falu életében fontos lehetett: a föld hasz ná lat ra, az er dœk, lege lœk, ka szá lók hasz ná la tá ra, a közvagyon megtartására és az ellene vétœk megbüntetésére, a kö ze gész ség ügyi, köz biz ton sá - gi kérdésekre, a közrend megœr - zé sé re, a jó er köl csök vi gyá zá - sára. A rend kí vü li ter mé sze ti csa pá sok kö zös erœ vel tör té nœ ki védé sé re is gon dol tak, mint Udvarhelyszéken vagy az idœrœl idœ re köz is mer ten ra kon cát lan Fehérnyikó men ti Kobátfalván, amint ezt 1597-es ada tok bi zo - nyítják. gok pe dig ter mé sze te sen össze függ - nek. Átalakult a hadászat, a hadviselés művészete és tudománya. A lőfegyverek, illetve a velük való bánásmód szín - vonala meghatározóvá vált, a hadjáratok meg nyúl tak, ami hát rá nyos hely - zet be hoz ta a föld jéért és an nak ter mé - séért, házáért és annak népéért aggódó félprofi székely parasztkatonát. Középés Délkelet-Európa geopolitikai arculata sem ha son lí tott a ko ráb bi ra. 1541 után az erdélyi fejedelmek ugyanazon tö rök szul tán nak adóz tak (no ha nem egyen lő mér ték ben), mint a Kár pá to - kon tú li ro mán vaj dák. A keleti végeket őrző székelyek kiváltságainak katonai cse re ér té ke te hát egy re zsu go ro dott. Ezek után nem kés het tek a szé kely - sé get érin tő lé nye gi vál to zá sok sem. 1562-ben az al só rend, a szé kely köz - ség (communitas) fokozódó talajvesztése és kétségbeesése, a térség politikai instabilitása, illetve egyes főemberek a változások korával járó hatalmi szövetségkeresése nyomán a feszültségek János Zsigmond választott király elleni nyílt lá za dás ba csap tak át. A felkelés leverését követő segesvári országgyű - lés, illetve az itt hozott határozatok szellemében az uralkodó intézkedései gyöke re sen át ren dez ték Szé kely föld köz - igazgatását. A székbeli rendek kebeléből a régi katonai demokrácia szabályai szerint választott tisztségviselők eltűn - tek, ettől kezdve az udvarhelyi várban székelő hat szék kapitánya (capitaneus sex sedium) lett az egész Szé kely föld haderejének, adminisztrációjának feje, a bíráskodás első embere. Őt ter mé - sze te sen az ural ko dó ne vez te ki. A com munitas vagy a gya lo gok rendje gyakorlatilag elvesztette kiváltságos státuszát, a fejedelmi jobbágyokhoz hasonló kategóriává vált. A Székelyföl dön újon nan felépült két vár az ud - varhelyi, illetve a sepsiszékbeli várhegyi összeol va sott ne vei is üzen nek: Szé - kely Tá madt Szé kely Bán ja. Ké sőbb e meg szo rí tá sok va la me - lyest eny hül tek: 1601 de cem be ré ben Báthori Zsig mond új ra biz to sí tot ta a szé kely köz ség sza bad jog ál lá sát, il - let ve bi zo nyos kö tött sé gek mel lett visszaad ta a szék ka pi tá nyok vá lasz tá - sá nak jo gát. Szék bí rók kal vi szont ez - után sem találkozunk az oklevelekben, e hivatal végképp eltűnt a szé ki tiszt sé - gek sorából. A székely nemzetgyűlés is teljesen elvesztette korábbi jelentőségét, te vé keny sé ge tar tó san szü ne telt. Beth len Gá bor ko rá tól kez dődően a székek főkirálybíráit ugyan a he lyi ren - dek választhatták, de a központi hatalom a leg kü lön bö zőbb esz kö zök kel avatkozott be a jelölés és voksolás folyamatába. II. ULÁSZ LÓ 1499-ES KI VÁLT SÁG LE VE LE (RÉSZ LET) Mi kor a ki rály sze mé lye sen megy ha dá val ke let fe lé, Mold - va el len, az összes szé kely ség lovasok és gyalogok tartoznak fejenként, hadra felkészülten a király hada elœtt elöl men ni s az ország határain kívül saját költségükön tizenöt napig az ütközetet bevárni, úgyszintén vissza - tér té ben a ki rá lyi se re get há tul követni. Mi kor a fel ség ugyan a ke le ti ré szek fe lé sze mé lye sét kül di had ba, ak kor a szé kely ség nek fe le men jen ve le az elœb bi mó - don. Mikor dél felé Havasalföldére sze mé lye sen ve ze ti ha dát a ki - rály, ak kor a szé kely ség tel jes fe - le része lovasság és gyalogság me net elöl, jö vet há tul megy az or szág ha tá rain kí vül, s ott az üt kö ze tet 15 na pig tar to zik be - várni; mikor délfelé személyesét küldi, a székelység ötödrésze köteles hadi szolgálatot tenni. Mikor nyugatra megy személyesen, minden tízüléses székely zsoldost tartozik állítani a király szolgálatára; ha pedig észak felé személyesen visel háborút, a szé ke lyek hu szad ré sze kö te les zsoldost állítani, s ilyenkor minden szék tar to zik a fœbb rendbœl egy kapitányt adni. Eze ken kí vül az egész szé kely - ség a ki rály, vaj da vagy szé kely is pán ren de le té re Erdély orszá - got ott, ahol szük sé ges, mi nél szeb ben fel fegy ver kez ve, mint eddig, ezután is védelmezni tar - tozik. Ezért a szé ke lyek, mint ad dig a hajdani dicsœ magyar királyok által adományozott igaz nemesek, min den adó tól vagy más rovataltól men te sek és sza ba - dok [ ] A székelyek a királynak törvé - nyes megkoronáztatásakor minden szé kely ülés rœl tar toz nak egy ökröt adni 20 RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN
A Habsburg-korban az önkormányzat ke re tei to vább szű kül tek. Pe dig I. Li pót Er dély re vo nat ko zó al kot - mány le ve le, a vég le ges for má ban 1691. de cem ber 4-én kiadott Diploma Leopoldinum a székelységről még a kö - vetkezőket írta: A székelyek, eme legharciasabb néptörzs, mint eddig voltak, úgy ezután is men te sek le gye nek min - den adófizetéstől, min den té li és nyá ri ka to nai el szál lá so lás ter hé től s bir to - kaik után, amelyeket a hadfölkelés kötelezettsége mellett bírnak, tizedfizetés - től és egyéb szolgálmányoktól. Ezek el - lenében a haza védelmére saját költségükön katonáskodni tartoznak ezután is. A szé kely pa rasz tok, vagyis job bá - gyok nem ér tet nek ez alá. A Rá kó czi-sza bad ság harc után vi - szont mi vel job bá ra a ku ru cok párt - ján áll tak a szé ke lyek fegy ve reit be - gyűj töt ték, és meg szün tet ték a szék - ka pi tá nyi hi va talt. Az or szág új urai nem tar tot tak igényt a szé kely ség ko - ráb bi mó don le rótt ka to nai szol gá la - taira. A főkirálybíró választásának joga elvileg a székbeli rendeknél maradt, de a gyakorlatban ez puszta jelöléssé vált: a je löl tek so rá ból az ural ko dó tet szés szerint választotta ki a cím nyertesét, függetlenül a kapott szavazatok számától. A szé kely nem zet gyű lés tel je sen megszűnt ha csak nem te kint jük an - nak a szé kely szé kek kö ve tei nek Sze - benben, az erdélyi országgyűlések hely - színén tartott afféle előszobai egyez - te té seit, ame lye ket ők nagy stí lűen nemzetgyűlésnek neveznek. Nem ál lít hat juk vi szont, hogy a szé - kely ség au to nóm jog ál lá sa egé szé ben felszámolódott. A székbeli rendek, noha erősen korlátozott módon, továbbra is beleszóltak a főkirálybíró személyének kiválasztásába. Ők választották az alkirálybírákat, a vármegyei szolgabírókhoz ha son ló já rá si dullókat, vala mint a szék töb bi hi va tal no kát. A szék kö z - ügyei vel kap cso lat ban to vább ra is a szék gyű lés (aho gyan ak kor ne vez ték: gyrásszék ) volt a dön tőképes fórum. Ezek az ál la po tok fenn ma rad tak egé - szen 1848-ig, ami kor a szé ke lyek jel ké - pes gesz tus ként ma guk mond tak le ki vált sá gaik ról: előbb Ud var helyszék rendjei április 3-án kezdődő közgyűlé - sü kön, majd az ok tó ber 16 17-én tar - tott agyagfalvi székely nemzetgyűlés mely egyszersmind a székelység magyar forradalomhoz való csatlakozásáról is döntött határozott ugyanígy. A szé - kelység ekképpen formálisan is betagolódott a nyelvi-kulturális alapokon szer - veződő polgári magyar nemzetbe. A forradalom után felálló ideiglenes ka to nai köz igaz ga tás meg szün tet te a székely székek rendszerét, amely 1860- ban alakult újjá. Ismét hivatalba léptek a vá lasz tott fő- és al ki rály bí rák, já rá si dullók, ám ez még sem a ré gi szé kely ön kor mány zat volt. Az 1876-os köz - igazgatási törvény tett pontot a történet vé gé re: Ma gyaror szág te rü le tén meg szűnt min den ad di gi kü lön le ges státuszú autonóm szervező dés, a szé - kely székek nagyjából korábbi határaik kö zött (mint Udvarhelyszék, Há - rom szék, Csík-Gyergyó-Kászon) vagy összeillesztve-elegyítve addig is várme - gyei területekkel (Marosszék, Aranyos - szék) betagolódtak az egységes magyar vármegyei közigazgatásba. RUBICON TÖRTÉNELMI MAGAZIN 21