Claire Kenneth Éjszaka Kairóban
Claire Kenneth Éjszaka Kairóban Regény 2010
Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Árkádia Budapest, 1989 Korrektor: Hoppe Adrienn Borító: Rimanóczy Andrea
I. Az asszony fent állt az erkélyen, és a fürdőzőket nézte. A keramitkockás úszómedence teli volt sikongó, lubickoló, hancúrozó emberekkel, hangjuk egybeolvadt a túl hangos dzsesszel. Az asszony unta ezt. Néhány lépésnyire innen, kéken és végtelenül, ott hullámzott a tenger. Az asszony vágyódva nézte. Kiúszni messzire, és nem látni senkit, nem gondolni semmire De nem lehetett, az úgynevezett társaság ide járt a kaszinóba, ahol néger dzsessz játszott, valódi angol whiskyt szolgáltak fel, és ha valaki meglátott és megkívánt egy csuromvizes, tapadó trikós női testet, néhány perc múlva már egy tánc ürügyén nyugodtan ölelgethette. Lent, a datolyapálmák közé zsúfolt asztalok között, kis négyszögön, néhány pár táncolt. A fullasztó melegben két hatalmas ventilátor próbálta megmozgatni a levegőt, de nem tudták felvenni a versenyt az afrikai nap perzselő sugaraival. Két arab pincér szakadatlanul hordta az óriás jégdarabokat. Nagy üvegtálcájukat fejük felett tartva, minduntalan felbukkant fehér burnuszos alakjuk az asztalok között. Anna szomjas is volt, de nem volt kedve lemenni. Itt fent, az erkélyen úgy érezte magát, mintha páholyból nézné ezt a színes forgatagot. Nekitámaszkodott a korlátnak, és közben egy-egy ösztönös mozdulattal megrázta még nedves, kibontott haját. Fél óra alatt megszárad, és akkor hazamegy, határozta el. Hét órára légy itthon mondta Arne, a szokott, ellentmondást nem tűrő hangján. Otthon Ez az otthon két egymásba nyíló szállodai szoba volt a Grand Hotelban, rengeteg, félig kicsomagolt hajóbőrönddel, amelyekben minden ruhát átforgattak a kikötő buzgó hivatalnokai. Mert hívhattak valakit Arne Jörgsennek, lehetett a svéd gyapottröszt vezére, aki első osztályú luxuskabinban érkezik meg Alexandriába, itt mégiscsak idegen, akit ugyanúgy átvizsgálnak, mint a fedélközi utast, akinek csak egy batyuja van. Mert Alexandria szinte mágnesszerűen vonzotta a világ kalandorait, mintha Afrika kapuja volna, amelyen keresztül mindenáron be akartak jutni az arany, a pénz, a korlátlan lehetőségek világába Nehéz volt őket megkülönböztetni a valódi milliomosoktól, akik tényleg csak azért jöttek, hogy életük változatos képeskönyvéből ne hagyják ki Egyiptomot, lefényképeztessék magukat teveháton a sivatagban, háttérben a szfinxszel és a piramisokkal. 5
De kémek is érkeztek, nemzetközi ügynökök, mert ezen a tavaszon, 1939-ben, már háborús hírek szállingóztak Európából, bár még nem történt semmi A Stanley Bay-i kaszinóban még a legnagyobb egyetértésben lubickoltak a kék úszómedencében az angolok, a németek és a görögök. A parketten még összesimulva tangózott az öreg amerikai milliomosnő a szép olasz dzsigolójával. Anna önkéntelenül elmosolyodott, olyan groteszk látvány volt a múmiaszerűen kifestett matróna és ifjú táncosa. A mosoly még az arcán csillogott, mikor pillantása hirtelen egy férfi tekintetével találkozott. A férfi már régen nézte Annát. Nézd, mosolyog mondta barátjának, akivel a legszélső asztalnál ültek. Na látod mondta a másik, mikor az előbb szóltam neked, meg sem akartál fordulni, most meg bámulod, ahelyett, hogy felmennél, és megismerkednél vele! Ha ismerkedni akarna, itt ülne valamelyik asztalnál, és nem vonulna félre az erkélyre válaszolt George. De rád mosolygott biztatta tovább Harry, és gyönyörű nő, az vitathatatlan! Gyönyörű mondta George, és nézte az asszonyt, aki még mindig ott állt az erkélyen, karcsún és szőkén, égszínkék fürdőruhában, de most már nem mosolygott. Megérezte, hogy azok ketten róla beszélnek. Ha festő volnék, mint te, okvetlenül lefesteném. Valami olyat mondanék neki, hogy Észak-Skóciától Kelet-Afrikáig még nem találkoztam szebb alakú nővel! Hát jó, le fogom festeni mondta George. Néhány piasztert dobott az asztalra. Két ginem volt, fizesd ki. Holnap találkozunk McCornick ezredeséknél szólt még utána Harry, de George már nem hallotta, elindult az erkély lépcsői felé. Anna látta, hogy a férfi felkelt az asztaltól, és biztos volt benne, hogy idejön. Félreértette a mosolyt, biztatásnak vette, és most jön Anna így még senkivel sem ismerkedett meg soha. Tudta, hogy a férfiak, akik utána jönnek, valami könnyű siker reményében teszik ezt. A férfiak mindig és mindenütt csak a kalandot keresik, és szinte megijednek, ha szerelem lesz belőle. A nők viszont mindig a szerelmet hajszolják, az igazi, nagy szerelemmel akarnak végre találkozni, és csak kalandokat kapnak cserébe 6
Anna arra gondolt, hogy elmegy, és mire a férfi megkerüli a teraszt, és felér, ő már nem lesz itt. De valami fogva tartotta, és nem mozdult. Vannak pillanatok az életben, mikor csak pár lépést kellene tenni, és az ember elkerülhetné a végzetét De Anna elmulasztotta ezt a pár lépést, és ott maradt. A férfi fehér ruhás alakja már feltűnt a lépcsőfeljárónál, magas volt és karcsú, barnára sült arcából vidám-kéken csillogtak a szemei. Annán átvillant, hogy úgy tesz, mintha már ismerné, mintha összetévesztené valakivel Hello! Dr. Burns nevetett felé, kedves, hogy végre megismer! George azonnal kapcsolt. A nő megjátssza, hogy összetéveszti valakivel, hogy formát adjon az ismerkedésüknek. Tehát olyan nő, aki súlyt helyez a társasági formákra. Bár az is lehet, hogy tényleg összetéveszti. Láttam, hogy egyedül unatkozik idefent, gondoltam, elszórakoztatom. Nem unatkoztam válaszolt Anna majdnem kifogástalan angol kiejtéssel, csak nézegettem ezt a különös forgatagot Én meg magát néztem! Ne akarjon udvarolni, dr. Burns, két nap előtt a hajón fel sem kért táncolni folytatta Anna a játszmát, és észrevette, hogy a férfi zavarba jön. Csak tudnám, milyen hajón gondolta George, és most már kezdte elhinni, hogy a nő tényleg összetéveszti valakivel. Így közelebbről még sokkal jobban tetszett neki, és örült, hogy rászánta magát a kalandra. Még néhány percig dr. Burns leszek, határozta el, és vigyázott minden szavára. Annát mulattatta a játék, és kíváncsian várta, hogy a férfi mikor árulja el magát. Nem kellett sokáig várni. Mikor megkérdezte, hogy Mrs. Burns miért nincs itt, hiszen a hajón mindig az uszodában volt látható, George nevetve jegyezte meg, hogy valószínűleg a vízbe fúlt Anna tágra nyitott szemekkel nézett fel rá. Ugyanis folytatta George, ha tudni akarja, én nem vagyok Burns, csak szerencsém van, és maga összetévesztett vele. George Dowery vagyok. Micsoda hasonlatosság! De hát nem értem, egyáltalán hogy jutott eszébe feljönni hozzám? Az embernek eszébe jutnak néha ilyen rendkívüli dolgok. Meglát valakit Valakit, akihez még csak hasonlót sem látott soha, és nem akarja elmulasztani az alkalmat, hogy megismerhesse 7
Néhány zavart perc következett, Anna még megjátszotta a csodálkozását a meglepő hasonlatosság felett, aztán dr. Burns nem létező alakja egyszer és mindenkorra eltűnt a láthatárról. Most George szeretett volna kérdezősködni, egyszerre minden érdekelte, hirtelen mindent tudni akart az asszonyról, mint mikor valaki belenéz egy érdekes könyvbe, és percek alatt szeretné elolvasni, annyira érdekli a tartalma. A kiejtése után ítélve nem angol. Eltaláltam? Magyar vagyok! Magyar? És két napja érkezett! Ezzel már mást is elárult magáról Mit? Az Alhambrában tegnap óta az új műsorban tizenkét magyar lány táncol. Nagyon csinosak, piros csizmát viselnek, és Igen! Eltalálta! George le volt hűtve. Erre nem számított, egy kis olcsó, éjszakai táncosnő, ilyenek sohasem érdekelték. És maga? Festő vagyok. Megláttam, és elhatároztam, hogy megfestem az aktját. Remek alakja van, kár, hogy nem meztelenül lép fel az Alhambrában. Minden este tapsolnék magának Anna most már látta, hogy rossz vágányon halad a beszélgetésük. A férfi a következő percben már közölte vele, hogy este benéz a mulatóba, együtt vacsorázhatnak, esetleg Sajnos nem! Már megígértem egy idős úrnak, hogy vele vacsorázom mondta Anna, és várta a hatást. Ügyes mondta gúnyosan George, csak két napja van itt, és máris sikerült egy idős urat felcsípni! Ó nevetett Anna, már öt éve sikerült! Nem értem Az idős úr a férjem, üzleti ügyben jött Egyiptomba, és engem is magával hozott. Különben azt sem tudom, hol az Alhambra, és még sosem volt piros csizmám! George nem tudta, miért örül ennek. Végeredményben mindegy neki, hogy ez a szőke asszony kis táncosnő-e vagy társaságbeli hölgy. Jó hallgatni a hangját, közelről nézni az arcát, beszélni hozzá, itt ülni mellette Szinte repült az idő, észre sem vették, már hét óra volt. Sietnem kell mondotta Anna, és megindult az öltöző felé. Egy nagy falitükör előtt megálltak. 8