KAIRÓ, SZEPTEMBER

Átírás

1 1 KAIRÓ, SZEPTEMBER A hosszú, csillogó-villogó, koromfekete limuzin lassan kihajtott a követség kapuján, egy pillanatra megállt, aztán nekieredt a forgalomnak. Elölrôl és hátulról két-két rendôrmotor szegôdött kíséretéül. A konvoj száz méteren keresztül egyenesen haladt, elsuhant az út két oldalát szegélyezô fák és épületek között, majd két jobbkanyar következett a Corniche el-nil irányában. A többi autós nagy szemeket meresztve próbálta kideríteni, ki ülhet a limuzinban, de a sötétített ablakok csak két homályos emberfej körvonalát engedték látni. Kis amerikai zászló lobogott a kocsi bal elsô szárnyán. Egy kilométer után a konvoj forgalmas út- és felüljáró-keresztezôdéshez ért. Az elöl haladó motorok lassítottak, bekapcsolták szirénájukat, és az aszfaltlabirintusban óvatosan vezetve a limuzint, nekivágtak a keresztezôdésnek, majd felhajtottak egy kevésbé forgalmas felüljáróra. A konvoj gyorsított, és követte a repülôteret jelzô táblákat. A hátsó motorosok összehajoltak, és beszélgetni kezdtek. A csattanás hirtelen történt és olyan halkan, hogy nem vált azonnal nyilvánvalóvá: robbanás történt. Tompa puffanás és dobbanás hallatszott, a limuzin a levegôbe emelkedett, átpördült az út túloldalára, és a betonfalba 16 Sussman/Kambuszesz H 520 press.indd 16

2 ütközött. Csak akkor lett egyértelmû, hogy nem egyszerû közúti balesetrôl van szó, amikor újabb, ezúttal hangosabb puffanás rázta meg a sérült jármûvet, és lángcsóva csapott ki az alvázból. A motorbiciklik csikorogva fékeztek. A limuzin elsô ajtaja kivágódott, és a sofôr üvöltve, lángoló kabátban zuhant ki rajta. Két motoros a saját kabátjával betakarta, a többiek pedig megpróbáltak hozzáférni a jármú hátsó ajtajához, amelyen ôrjöngô kezek dörömböltek belülrôl. Fekete füstfátyol emelkedett az égbe, és a levegô sûrûvé vált az égô benzin és gumi fanyar bûzétôl. Néhány autó lelassított és megállt, a bennük ülôk kíváncsian bámészkodtak. A limuzin orrán a csillagos, sávos lobogó lángra kapott, és pillanatok alatt elhamvadt. 17 Sussman/Kambuszesz H 520 press.indd 17

3 2 A NYUGATI-SIVATAG, EGY HÉTTEL KÉSÔBB Kurva anyád! üvöltött fel örömében a sofôr, amikor négykerék-meghajtású Toyotája elrugaszkodott a dûne csúcsától, a levegôben lebegett, akár valami nagy, otromba madár, és lehuppant a másik oldalon. A jármú orra veszélyes szögben billent lefelé, s egy pillanatig úgy tûnt, a férfi elveszti uralmát a kocsi felett, de aztán mégis sikerült újra egyensúlyba hoznia, s amint a lejtô aljára ért, ismét beletaposott a gázba, s hajtott tovább a következô dûne felé. A kibaszott kurva anyád! ordította. Még húsz percen át üvöltözött, a dzsip magnójából bömbölt a zene, szôke haja lobogott a szélben, míg végül lefékezett egy magas homokgerincen, és leállította a motort. Beleszippantott a jointjába, megragadta a messzelátót, és kiugrott a kocsiból, csizmája ropogott a homokon. A sivatag vészjóslóan csöndes volt, a levegô forróságtól sûrû, a fakó ég súlyosan nehezedett a tájra. Egy pillanatra megállt, végighordozta pillantását a körülötte elterülô dûnék és kavicsdombok rendetlen halmain, e különös, nem e világi, élettelen és mozdulatlan tájon, és újabb joint slukk után szeméhez emelte és északnyugat felé fordította a messzelátót. Oázissáv szegélyezte félhold alakú mészkôfal futott végig a láthatáron. A pálmaligetek és sós tavak között 18 Sussman/Kambuszesz H 520 press.indd 18

4 szétszórva apró fehér falvak húzódtak meg, a megmûvelt terület nyugati végén derengô nagyobb fehér folt pedig kisvárost jelzett. A Szíva-oázis mosolygott a férfi, s az orrlyukán füstkígyót eregetett. Hála istennek! Pár percig nem mozdult, a tájat pásztázta a távcsövével, majd visszaszállt a dzsipbe, beindította a motort, hogy a feldübörgô magnóval újra felverje a sivatag csendjét. Egy óra alatt érte el az oázis szélét, ahol a zötykölôdôs sivatagit szilárd földút váltotta fel. Jobbra három rádióés egy beton víztorony emelkedett. Egy falka csaholó vadkutya szegôdött dísztárcsája nyomába. Szevasztok, srácok, jó látni titeket is! Röhögött, dudált, és nagy porfelhôt kavarva ide-oda farolt az autóval, amitôl a kutyák kénytelenek voltak szétszéledni. Elhajtott néhány parabolaantenna és ideiglenes katonai sátor mellett, aztán kiért egy aszfaltútra, amely egészen a még a dûnetetôrôl látott nagy település, Szíva város központjába vezetett. A hely majdnem teljesen elhagyatott volt. Az úton csak egy-két szamár vontatta szekér nyikorgott, a fôtéren pedig poros zöldséges stand körül egy csoport nô tolongott. A nôk arcát szürke pamutsál takarta. Mindenki más fedél alatt keresett menedéket a déli hôség elôl. A tér szélén, romos épületekkel fedett magas szikladomb tövében parkolt le, a hátsó ülésrôl nagy, kibélelt borítékot vett elô, és anélkül, hogy az ajtó bezárásával bajlódott volna, elindult, hogy átvágjon a téren. Megállt egy üzlet elôtt, röviden beszélt a tulajdonossal, a Toyota felé bólintva papírlapot és egy köteg pénzt nyújtott át neki, majd folytatta útját, bekanyarodott egy mellékutcába, és belépett egy Welcome Hotel feliratot viselô ütött-kopott épületbe. Amikor meglátta, a pult mögött álló férfi örömkiáltást hallatott, felpattant, és elôsietett üdvözlésére. 19 Sussman/Kambuszesz H 520 press.indd 19

5 Dr. John! Visszajött! Milyen jó látni magát! Berberül beszélt, és a fiatalember ugyanezen a nyelven válaszolt. Magát is, Jakub. Hogy van? Hát. És maga? Piszkosan mondta a fiatalember, és leporolta I Love Egypt feliratú trikóját. Le kell zuhanyoznom. Hogyne, hogyne. Tudja, hol találja. Tartok tôle, hogy meleg víz nincs, de a hidegbôl annyit használhat, amenynyit csak akar. Mohamed, Mohamed! A szomszéd szobából elôjött egy fiú. Dr. John visszajött. Hozz neki törölközôt és szappant, hogy lezuhanyozhasson! A fiú hangos papucscsattogással távozott. Akar enni? kérdezte Jakub. Még szép, hogy akarok! Az elmúlt nyolc héten babon és szardíniakonzerven éltem. Minden éjjel Jakub currys csirkéjérôl álmodtam. A férfi nevetett. Sült krumplit kér hozzá? Sült krumplit, friss kenyeret, hideg kólát, amit csak adni tud. Jakub erre csak még inkább nevetett. Semmit sem változott, dr. John! A fiú közben újra felbukkant; törölközôt és kis szappant nyújtott át. Elôször telefonálnom kell mondta a fiatalember. Semmi akadálya. Jöjjön, jöjjön! A tulajdonos telezsúfolt szobába vezette, ahol egy halom szamárfüles képeslaptól roskadozó iratszekrény tetején telefon várta. A fiatalember a borítékot letette egy székre, leemelte a kagylót és tárcsázott. Néhányszor kicsengett, mire valaki beleszólt. Halló, tudná kapcsolni... kérdezte most arabul. Jakub intett neki, és magára hagyta. Néhány perc múlva egy üveg kólával tért vissza, de mivel vendége még 20 Sussman/Kambuszesz H 520 press.indd 20

6 mindig beszélt, a kólát az iratszekrényen hagyta, és újra eltûnt, hogy nekilásson az ebéd elkészítésének. Harminc perccel késôbb a fiatalember letusolva, megborotválkozva és napbarnított homlokából kifésült hajjal a hotel kertjében álló göcsörtös pálmafa árnyékában ült, és mohón lakmározott. Szóval mi minden történt a világban, Jakub? kérdezte, letépett egy darab kenyeret, és beletunkolta a tányérja szélén lévô szószba. Jakub a kóláját szürcsölgette. Hallott az amerikai nagykövetrôl? Semmirôl nem hallottam semmit. Mintha a Marson lettem volna az elmúlt két hónapban. Felrobbantották. A fiatalember halkan füttyentett. Egy hete mondta Jakub. Kairóban. A Bosszú Kardja. Meghalt? Nem, túlélte. De éppen csak hogy. A fiatalember felmordult. Kár. A világ sokkal egészségesebb hely volna, ha minden hivatalnokot kiirtanának. Ez a curry fantasztikus, Jakub. A terem túlsó végében két, európainak látszó lány felkelt az asztaltól, és elhaladt mellettük. Egyikük visszafordult, és rámosolygott a fiatalemberre. Ô viszonzásul bólintott. Szerintem tetszik neki vigyorgott Jakub, amikor a lányok eltûntek. Lehet vont vállat a társa. De majd közlöm vele, hogy régész vagyok, és úgy elfut, hogy meg sem áll egy kibaszott mérföldön át. Sose áruld el egy nônek, mivel foglalkozol ez a régészet elsô szabálya, Jakub. Az maga a halálcsók. Amikor az utolsó curry- és sültkrumplifalatokkal is végzett, kényelembe helyezte magát. Feje fölött, a fa körül 21 Sussman/Kambuszesz H 520 press.indd 21

7 legyek zümmögtek. A levegôben forróság, égett fa és sült hús szaga terjengett. És mennyi ideig marad? kérdezte Jakub. A Szíva-oázisban? Tán egy órát. Utána visszatér a sivatagba. Utána visszatérek a sivatagba. Jakub a fejét csóválta. Már egy éve kint van. Visszajön, feltankol, majd újra eltûnik. Mit csinál ott kint a világ végén? Méréseket végzek mosolygott a fiatalember. És lyukakat ások. És térképeket rajzolok. És nagyon izgalmas napokon akár még fényképeket is készítek. És mit keres? Egy sírt? Talán lehet annak mondani vont vállat. És megtalálta már? Ki tudja, Jakub? Talán. Talán nem. A sivatag a bolondját járatja az emberrel. Azt gondolná, talált valamit, aztán kiderül, hogy semmi érdekeset. Máskor azt hiszi, amit talált, nem ér semmit, de rájön, hogy mégis ér. A Szahara ahogy nálunk otthon mondják úgy kelleti magát, mint valami kibaszott ringyó. Ezt angolul mondta, és Jakub botladozó nyelvvel ismételte a szavait: Egh kibashot ringlo. A fiatalember nevetett, cigarettát vett elô és az ingzsebébôl egy kis zacskó füvet. Ahogy mondja, Jakub. Egh kibashot ringlo. És akkor még finomak voltunk. Gyorsan sodort egy jointot, meggyújtotta, mélyet szippantva belôle, a fa törzsének vetette a fejét, majd elégedetten kifújta a füstöt. Túl sokat szív abból a vacakból, dr. John korholta az egyiptomi. Be fog csavarodni tôle. Éppen ellenkezôleg, barátom sóhajtotta a fiatalember. Odakint a sivatagban épp ez az istenverte dolog segít megôrizni a józan eszemet. 22 Sussman/Kambuszesz H 520 press.indd 22