ÉRTESÍTŐ Demokratikus Közéletért Alapítvány XVII. évf. 9. sz., 2011. szeptember Közhasznú Szervezet megjelenik havonta Internetcím: http://bajnok.hu/ertesito E-mail: pista@bajnok.hu Tartalom Bajnok István: Gondolod, jó irányban vagyunk? 1 Kunszery Gyula: Költői levél 3 Ember- és erkölcstan: egy pedagógiai hungarikum hányattatott sorsa 4 Bajnok István: Őszinte szó 6 Bajnok István: Miért lett kiemelt egyház a Hit Gyülekezete? 7 Gondolod, jó irányba vagyunk? Az irány jó, de a veszély nagy a elbukásra. Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak. (Jakab 4.17) Másfél év nagy idő! Szavakban néhány kormányzati nyilatkozatban már tudjuk, mit kellene tenni. Vezetőink a nemzetközi helyzet alakulására hivatkozva jelentős változásokat csak korlátozott mértékben tudtak hozni. Azt nem mondhatjuk, hogy semmi változás nem történt, hiszen megszűnt a diktatúra, az embernek nem kell már félnie a jövőtől, a rendőrség túlkapásaitól, reményeink növekedtek a két évvel ezelőtti állapotokhoz képest. De azt sem mondhatjuk, hogy eljött a Kánaán! A változások kezdetén vagyunk, még sok mindennek meg kellene változni az emberek érdekében. Az irány jónak látszik, de csak a jövő fogja eldönteni, hogy tényleg jó irányba tartunk-e.
Talán ezért jó, ha nemcsak kritizálva helyzetünket egy pár szükségesnek tartott dologra felhívjuk vezetőink figyelmét. Sokat halljuk a médiában, hogy a volt politikai vezetők milyen jelentős hibákat mondhatjuk lopásokat, csalásokat, sikkasztásokat követtek el. Ezt bizonyítják, hogy sorra veszik őrizetbe őket, sajnos még kevés ítélet született ezen ügyekkel kapcsolatosan. A bizonyítási eljárások lassan csörgedeznek, hosszú ideig tartó vizsgálatok vannak folyamatban. Az újsághírek bizonyítva láttatják a bűnök elkövetését, a bíróságok viszont vontatottan hozzák ítéleteiket. Mi lehet az oka ennek a lassúságnak? A törvények, rendeletek hiányossága? A vizsgáló hatóságok szakszerűtlensége? A bírósági rendszer nehézkessége, bírók számának hiánya? Ki tudja? Okos embereknek ki kellene már találni, hogy ne évekig, hónapokig húzódjanak a bírósági ügyek. Mi, laikusok, csak felsorolni tudjuk a tapasztalt hiányosságokat. Ez nem rosszindulat részünkről, hanem türelmetlenség. Ezerszámra képeznek jogászokat, ügyvédeket. Tapasztalatokban sincs hiány. Miért van akkor ez a vontatottság az ítélkezésben? Az előbb említettek után nagyobb jelentőségűnek tartom a jövő politikai, gazdasági irányvonal konkrétabb meghatározását. Olyan törvények, rendeletek hozását kívánjuk, amelyek megakadályozzák az elmúlt időszak politikusainak lopásait, csalásait, sikkasztásait. Konkrétabban, nemcsak törvényeket, rendeleteket kell hozni (erre is szükség van!), hogy a közéleti tevékenység tisztuljon, hanem véleményem szerint a közerkölcs, a közvélemény formálásával is törődni kellene! Új közéleti helyzetet kell teremteni. Ez már nem jogászi feladat! Az emberek tudatát kell megváltoztatni, hogy a jövőben ilyen esetek kevésbé forduljanak elő. Az emberek tudatába kell beleplántálni az erkölcsi érzéket. Képletesen úgy is mondhatnám, nem közmunkával kell megvalósítani, hogy rend legyen a portán, a házam táján, hanem rá kell ébreszteni és ha ez nem megy, bizonyos eszközökkel rákényszeríteni az embereket, hogy portájukon, házukban rendet teremtsenek. Tiszta udvar, rendes ház mozgalom erkölcsi kötelessége kellene lennie minden embernek. Ezt nem lehet törvényekkel, rendeletekkel megkövetelni! Erre rá kell nevelni, ébreszteni a lakosságot. Szorosan kapcsolódik ehhez az új generáció nevelésének kérdése. Már gyerekkorban, ifjúsági korban meg kellene követelni a rendteremtést a fiataloktól is. Ismétlem, ez nem jogi feladat, ebben a szülőknek, a nevelőknek, tanároknak van fontos feladatuk. Úgy is mondhatjuk, ez már nemzetnevelés! Ezt mulasztották el az elmúlt korszak vezetői! Mi tartsuk ezt nélkülözhetetlen követelménynek! A rendet ne mások munkájával, fizetésért próbáljuk megvalósítani. A közmunka bizonyos helyzetek rendbehozatalára jó, de el kell ismerni, ez nem termelő munka, ezért kevés adó folyik be, vagy semmi. Az államnak adófizető munkásokra van szüksége, adófizető vállalatokra. A közmunka a szociális segélyt helyettesítheti, akkor jó, ha munkára nevel. Ha munka helyett a munka alóli lógásra szoktat, akkor nem valósul meg eredeti célja. Ezt figyelmeztetésnek tartom, nem elítélésnek. Fontosnak tartom a jövő szempontjából azt is, hogy állami vállalatok legyenek gazdaságilag fontos területeken. Nem igaz az a régi államvezetői álláspont, hogy az állam rossz gazda! Bármilyen vállalat rossz lesz, ha a vezetője tehetségtelen, csak a saját javát tartja szem előtt, ha korrupt, egyszóval alkalmatlan vezetőnek. Az ilyen vállalatvezetőktől Isten mentsen bennünket! Nemzetgazdaság szempontjából fontos területek: a víz, a gáz, az elektromos áram termelése, forgalmazása, vasipar, élelmiszeripar stb. területeken az állam beavatkozása, állami vállalatok létesítését szükségesnek tartom. Ilyen pontokat nem szabad profitra éhes kapitalisták kezébe adni. 2 DEKA ÉRTESÍTŐ
Az említettek megvalósításához az oktatási, nevelési rendszer javítása szükséges. Ismétlem, fontos az alkotmány módosítása, de nem elég, elengedhetetlen feladatnak tartom az oktatási, nevelési rendszer javítását, vagyis a közerkölcs, a közvélemény keresztényivé tételét. Az embereket és a fiatalokat is nemcsak rendeletekkel, törvényekkel kell kényszeríteni a helyes álláspont elfogadására, hanem neveléssel, erkölcsi tartásra kell szoktatni. Ezt hiányolom. Nagyobb figyelmet kellene fordítani az ifjúságra, a jövő generáció tagjára, és ha kell, kényszerítsük a drog-, alkoholfogyasztás, egyéb tiltásokon kívül a helyes magatartásra, értékes munkára, jövőjének megbecsülésére is. dr. Bajnok István Költői levél Ortutay Gyulához Miniszter Úr, Kedves Barátom! Engedd meg, hogy magázzalak, oly nagy köztünk a rangkülönbség, gerinces Ön, s én ázalag. Ön mondá, hogy már készülőben egy újabb törvénytervezet, mely minket a fakultatívos hitoktatáshoz elvezet, s Ön ezt helyesli, hirdetvén, hogy a lelkiismeret szabad. (Ez alapon Rousseau törölné az összes tárgyakat!) Henrik királynak büszke trónért Párizs megért egy misét, de bársonyszék és szabad hittan hát ez sem éppen semmiség! Magyar műveltség vallás nélkül? Miniszter Úr, nevetni kell, hiszen egész kultúránkat a Keresztkútnál kezdtük el. Az első kedves gügyögésünk a mély hitünkről mond regét, az isa pur es chomuv vogmunk s a Königsbergi töredék, a példázatok, szép legendák, a siralmak és himnuszok, s Balassi két szerelmi dal közt bűnbánatos zsoltárt susog. Aztán a magyar szellem-élet tovább a hit körül forog, erről vitáznak szenvedéllyel Pázmány, s a prédikátorok. Zrínyink hatalmas eposzához a Szent Szűztől kér ihletet, s egy délceg bécsi gárda-hadnagy a vallásról bölcselkedett, s törékeny testtel, rossz tüdővel, mely sípol, liheg, zihál, a lélek halhatatlanságát hirdette Vitéz Mihály. Majd Berzsenyi az Istenséghez zengett fohászos háladalt, s Kölcsey meg úgy könyörgött Isten áld meg a magyart! És Arany János azt kívánta ez nem hazugság, nem rege, hogy kis kacsóit összetéve imádkozzék gyermeke. De hallgassuk meg tán Petőfit, a szabadság dalnokát! az Istenünkre esketett fel, hogy nem leszünk rabok tovább! XVII. évf. 9. szám 3
Hitünknek ősi lombos fáját nem érte semmi hervadás, tragédiáját Úr szavával fejezte be a nagy Madách. Aranykötésű imakönyvről dalolt Reviczky boldogan, az Illés tüzes szekerével Adynk az ég felé rohan. Itt minden művész, mint Jákob az angyalokkal vív tusát, hadd említsem csak Liszt miséit és Munkácsynak Krisztusát Hát mindezért bizony honunkban tompult az agy, fakult a szív, ha vallásunknak oktatása csak amolyan fakultatív. Magyar kultúra vallás nélkül, ott lenne, hol a mádi jó izraelita, Miniszter Uram Önt várja már a rádió, ADDIÓ! Kunszery Gyula Megjegyzés: úgy látszik, régen is szükség volt az ifjúság nemzeti, erkölcsi nevelésére! Ember- és erkölcstan: egy pedagógiai hungarikum hányattatott sorsa Az emberismeret és etika helyzete Európában nagyon különbözik a vallásos nevelés (nevezetesen a hittan) erősebb vagy gyengébb, monopol, hegemón, egyenlő vagy félreszorított pozíciója tekintetében. Ebben a vonatkozásban jelentős változások történetek a legutóbbi negyedszázadban is. Ma már csak néhány országban (Görögországban, Írországban, Máltán, Horvátországban) van alternatíva nélküli kötelező hittan, olyan országokban, ahol a lakosság túlnyomó vagy jelentős többsége vallásos, ahol az egyházak kezén van az iskolák jelentős része, ahol politikai erők hatalma védi még a hittan monopol vagy hegemón helyzetét. Hazánk nem ilyen ország, hiszen a felnőtt lakosságnak csupán 15-18 százaléka rendszeres vallásgyakorló. Néhány országban (például Lengyelország, Ausztria, Németország) a hittan státusa: kötelezően választható tárgy. Vagyis az oktatásügy alternatívát kínál a szülők és diákok számára: a vallástan vagy etika választására. Végül jó néhány országban a hittan fakultatív, és a mindenki számára kötelező tárgyak között az erkölcsi és a társadalomismereti tematikához tartozó tárgyak a leggyakoribbak. Nyilvánvaló azoknak az európai elképzeléseknek a gyengéje, melyek valamely témakör monopol vagy hegemón helyzetével és fontos tematikák feltűnő hiányával jellemezhetők. Túl elvont vagy éppen életidegen elképzelés alig akad, gyakoribb a gyakorlatközeliség erényét túlzásba vivő pragmatizmus. Meglehetősen problematikusnak vélem az elsőre roppant demokratikusnak tűnő választhatóságot. Először is azért, mert több helyen nem is annyira a diák vagy a szülő választ, hanem az erőteljes ideológiai és politikai hatásoktól befolyásolt iskola, vagy pedig a többség dönt elve alapján a hittan alternatíváját választó kisebbség valamiféle hátrányt szenved: a hittanos gyerek kimarad az emberi és társadalmi jelenségek szélesebb és alaposabb megismeréséből, valamint a 4 DEKA ÉRTESÍTŐ
másféle vallási és erkölcsi rendszerek megismeréséből; a hittan alternatíváját választók pedig a vallásismeretből. A nagyobb veszteség rendre a hittant választókat éri. Ebbe a tipológiába meglehetősen nehezen illeszthető be az Európa-szerte egyedülálló magyarországi koncepció és gyakorlat. Az igazi hungarikumnak tekinthető hazai találmány lényege a leíró embertudományok (lélektan, szociológia, kulturális antropológia, politológia, ökológia) és normatív embertudományok (etika, filozófiai antropológia) egymásra épülése, ötvözete, szerves egysége. Másképpen fogalmazva: az ember és társadalom működése a magyarországi modellben nem marad leíró, pragmatikus szinten, hanem erkölcsi és filozófiai nézőpontból reflektált. Mindennek eredményeképpen elkerülhetők mind a pszichologizálás, mind a szociologizálás, mind a moralizálás buktatói, rövidre záró redukciói. Azért is nehéz tipológia-rendszerünkben ezt a sajátosan magyar pedagógiai innovációt elhelyezni, mert a) ez a tárgy hazánkban kötelező, b) erőteljesebben megjelenik benne a lélektani és filozófiai dimenzió, mint a legtöbb európai országban. A tantárgyba beépített etika egy olyan konszenzus-etika, mely ellen a különböző világnézetű pedagógusok, szülők és diákok, továbbá a hitoktatók döntő többsége nem emelt kifogást. Az Emberismet, Emberismeret és etika, Ember-, erkölcs- és társadalomismeret, Etika néven szereplő, de nagyon hasonló tartalmú tantárgyak tanítását gazdag tantárgypedagógiai apparátus segíti: tantervek, tankönyvek, módszertani segédletek egész arzenálja. Az egyházak szakértői úgy látják, hogy a hazai ember- és erkölcstanra jól ráépíthető a hittan. A hiányzó láncszem a vallástan, ami még a rendszerváltás előtt egy évvel szerepelt a Nemzeti Alaptanterv első változatában, és éppen az Antall-kormány idején maradt ki az elképzelésből. Az ember- és erkölcstan ugyan szerepel a vallás-tematikában, de ez nem pótolja a hittanos gyerekek számára is fontos tárgyat. Megjelenésekor a magyar innováció szinte egyedálló volt Európában kötelező jellegével, komplexitásával, a leíró és normatív embertudományok összehangolásával. Abban az időben még Európában sokkal inkább jellemző volt a hittan uralkodó helyzete, s jóval kisebb arányban jelent meg mind az Etika, mind a semleges Vallástan, mind pedig a többdimenziós tárgyak. Míg Európában az utóbbi tíz évben erősödött az ember-, erkölcs-, társadalom- és vallásismeret jelenléte az oktatásügyben, hazánkban jelentősen gyengült (először akkor, amikor az előző Fidesz-kormányzat idején egyharmadára csökkent a tárgy óraszáma), annak ellenére, hogy ebben az időszakban kezdődött el az egyetemi szintű tanárképzés. Mára ennek a jobb sorsa érdemes magyar találmány helyzetének fokozatos rosszabbodása következtében ebben a tekintetben Európa perifériájára kerültünk. Ennek oka elsősorban a tantárgy óraszámának minimálisra csökkenése, más tárgyakkal való összeolvaszthatósága (és ennek általánossá váló gyakorlata), jó néhány esetben a tárgy teljes mértékű ami természetesen törvényellenes szabotázsnak tekinthető kiiktatása. Ennek a visszafejlődésnek okát elsősorban a magyarországi felemás modernizációnak a rendszerváltás utáni folytatódásában látom, nevezetesen abban, hogy a rendszerváltás előtti pszeudo-szocializmus után egy pszeudo-kapitalizmus következett, miközben a még gyenge minőségi kereszténydemokrácia, szociáldemokrácia és liberalizmus nem tudta megfelelőképpen elűzni a feudalizmus vissza-visszatérő kísérteteit, nem tudtak megfelelő érték-alternatívát állítani a biztonságelvű fogyasztói pragmatizmusnak. XVII. évf. 9. szám 5
Az alaposabban tájékozódni szándékozók számára: Kamarás István (1997) Emberismeret, embertan, embertérkép. Vigilia, 6. sz. 435-442. Kamarás István (2001) Embertan, erkölcstan, vallástan, hittan nyílt levél Orbán Viktorhoz. Élet és Irodalom, aug. 3-5. Kamarás István (2009) Emberismeret és etika nálunk és más nemzeteknél. Iskolakultúra,10. sz. 125-132. Géczi János, Kamarás István (2010) Honnan hová, embertan? Nagyítás. 20. sz. (V.19.) 1, 4-5. Kamarás István OJD, szociológus, akadémiai doktor Őszinte szó Szokás szerint minden évben kétszer márciusban és szeptemberben szoktunk az Értesítő megjelenéséhez adományt gyűjteni. Így az 500 példányt öt év alatt 4000 példányra tudtuk ingyenesen növelni. Akciónk sikeres eredményéről minden évben az áprilisi számban közölt közhasznúsági jelentésben tájékoztatást adunk. Bevételeinket korábban kb. 50%-ban önöktől kaptuk támogatásként, 25%-ban pályázatokon nyertük, 10%-ban a szja 1%-os adományából és 15%-ban alapítványi kölcsönből fedeztük. Az Értesítőt 1993-ban indítottuk a KDNP kerületi lapjaként az időközben meghalt dr. Dörnyei Béla kollégámmal és legutóbb a KDNP-elnökség (Semjén Zsolt) engedélyével. 2006-ban a párt új vezetősége megvonta anyagi támogatását a laptól és vette át a lap megjelentetésének költségeit a DEKA. 2006-tól a lap megjelenését sem pártok, sem egyházak, sem egyes politikai személyek nem támogatják, de nem is várunk tőlük támogatást. A lap keretében több oldalról a napi politikai eseményekről adunk hiteles tájékoztatást, és ezzel az a célunk, hogy az embereket gondolkozásra szoktassuk. Ugyanis tapasztalható, hogy a média tájékoztatása irányított (személyektől, pártoktól), még a pártatlannak gondolt esetekben is. A mi cikkíróink alapgondolata a keresztény, nemzeti érdek szolgálata. Ezt nyíltan valljuk, minden pártérdek szolgálata nélkül. Fontosnak tartjuk a közerkölcs javítását, jövőnk érdekében az ifjúság nevelését, példaképek bemutatását. Nem tartjuk helyesnek, hogy politikai vezetőink csak szóban ismételgetik a szükséges teendőket, elvárásokat, de a cselekedetek, a tettek többnyire elmaradnak. Pedig a tettek értékelik az elmondott szavakat. A hibás döntésekre is fel kell hívni a figyelmet, bármely oldalról tapasztaljuk azt. Ezért nem sértődhet meg senki sem. Egy konkrét példát említek. 2005. 05. 21-én a KDNP OV-n látható többséggel egyetlen ellenszavazattal alapszabályba vették a kettős párttagságot. Ellenszavazatom miatt engem ezért ki akartak zárni a pártból. A fegyelmi másodfokon nem lett jogerős (az OV 2010. 12. 19-i ülésén), mivel az OV tagjai elutasították a vezetőség véleményét. Ugyanis a kb. 250 tagú OV tagjai közül csak 54- en szavaztak (mintegy 20%) kizárásomra. 5 év alatt ilyen nagyot változott a tagság véleménye. Felmerül a kérdés: nem kellene ezért az alapszabályt is változtatni? A példát csak a korábban említettek igazolására hoztam fel, lehetne több példát is említeni, de nem célom ellenfeleket gyártani. Az önkényeskedéssel, diktatúrával mindenkor hajlandó 6 DEKA ÉRTESÍTŐ
vagyok szembeszállni javító szándékkal, erőszak nélkül. Meg kell mondanom őszintén a véleményem, akik csak mondják, de nem bizonyítják esetenként, hogy egy személy vagy szervezet bűnt követett el mert véleményük szerint a bűn elkövetése fajukban van (négerek, cigányok, zsidók stb., vagyis kollektív bűnősök), ezt az álláspontot nem tudom elfogadni, mert kollektív bűnösök nincsenek. Akik ezt vallják, azoknak helyesnek kell tartani a benesi dekrétumokat is, a magyar és német kollektív háborús bűnösségről. Ismétlem, én csak a bűn tényleges, bizonyított elkövetőjét tartom bűnösnek. Tudom, ezzel a véleménnyel nem mindenki ért egyet, de nem akarom Benes elveit igazolni a kollektív bűnösség elismerésével. A bűnelkövetőt büntetni kell, akár magyar, német, angol, amerikai, francia stb. nép tagja vagy néger, cigány vagy zsidó stb. fajú! A kis kitérő után visszatérve az eredeti mondanivalómra, a támogatások ösztönzésére a következőkre szeretném felhívni figyelmüket Arra hivatkozva, hogy az állam adósságokkal küszködik, tőlünk megvontak minden pályázati támogatást. Már 2010 2011 években sem kaptunk egy fillért sem a Nemzeti Civil Alapítványtól, ahonnan szoktunk kapni pályázati pénzt. Máshol is próbálkoztunk (önkormányzattól, más szervezetektől), eredménytelenül. Ezért kénytelenek leszünk példányszámunkat csökkenteni. A posta- és papírköltség a legnagyobb költségünk, ezért a múlt havi számban jeleztük, aki e-maillel rendelkezik, az közölje velünk, ezáltal díjmentesen tudjuk a lapot küldeni. A helyzetünkből adódóan, aki bármely kevés összeggel is támogat bennünket, azoknak a tettét köszönjük, és továbbra is küldeni fogjuk a lapot. Nekünk személyi kiadásaink nincsenek, tiszteletdíjat senkinek nem fizetünk, utazási költségeket sem térítünk senkinek. Mindenki saját lehetősége, véleménye alapján cselekedjen. Mellékelünk egy csekkbefizetési lapot, hogy mindenki tehetsége szerint adakozzon. Tisztelettel a szerkesztők nevében: dr. Bajnok István Miért lett kiemelt egyház a Hit Gyülekezete? Még egy szó az egyházügyi törvényről. A törvénytervezetet a Kereszténydemokrata Néppárt készítette elő. Valószínű, hogy ez nem a nagyobb kettős párt -tag, a Fidesz kívánsága ellenére történt. Közös megegyezés volt, hogy az egyházak elismerésének kérdése nem bírósághoz tartozó ügy maradt, hanem a parlamenti képviselők kétharmados döntésének körébe került. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem törvények előírásai alapján határoznak a bíróságok az egyházak elismeréséről, hanem politikai kérdésként erről a parlament dönt. Ez kiolvasható a tervezetből is. Ma már nincsen történelmi egyház, 100 éves múlt, 25-50 000 fős tagsági kategória. A tervezet három csoportba sorolta az egyházakat. Egy: bevett/elismert felekezetek (?), kettő: köztevékenységet ellátó egyházak, három: a világvallásokhoz kötődő vallások. A tervezet a vallásokat politikai szempontokból értékeli. Ez egyértelműen liberális szempontból való értékelés. Nem vizsgálja a tanítás igazságát, a hittételeit, vagyis ma már lehetőség lesz például egyházzá nyilvánítani bizonyos feltételek mellett a szegedi boszorkány egyházat is. XVII. évf. 9. szám 7
A Heti Válasz 29. száma szerint Erdő Péter bíboros is meglepetésének adott hangot, amiért végül nem a bíróság, hanem az Országgyűlés határoz a vallásügyi kérdésben. Közli Semjén Zsolt KDNP-s miniszterelnök-helyettes magyarázatát: Az én teológiai ízlésemnek nem mindenben felel meg a Hit Gyülekezete ( ), de ha egyszer a magyar társadalom ilyen mértékben támogatja a Hit Gyülekezetét, akkor észszerű, hogy az Országgyűlés ezt akceptálja. A szja 1%-os adományok esetén ezt úgy lehet értelmezni, hogy amely egyház sok felajánlást (pénzt) kap, az valószínűleg igen nagylétszámú tagsággal is rendelkezik. Semjén augusztus 20-án az Echo TV-beli nyilatkozatában ezzel magyarázta a Hit Gyülekezet elfogadását. Említette, az 1%-os felajánlásokban a negyedik legtöbb pénzt kapó egyház a Hit Gyülekezete. Igaz, ehhez hozzá kellett volna fűznie azt is, hogy a havi több milliós havi jövedelemmel rendelkezők adójának sokkal nagyobb az 1%-os összege, mint a szegény, minimálbért kapókénak. Vagyis a gazdagok sokkal több pénzt adhatnak, mint a szegény dolgozók! Ezért ebből nem következik, hogy a több adományt kapó egyház egyben nagyobb támogatottsággal (létszámmal) is rendelkezik! Az egyházaknak szánt összeg és az adományozók létszáma között különbség van. Lehet a létszámhoz kapcsolni az elismerést, de akkor a Jehova Tanúi egyházat is el kellett volna ismerni, akiknek taglétszáma a Hit Gyülekezetével vetekszik. Pénzadomány alapján viszont akár a Soros Alapítványt is egyházzá lehetne nyilvánítani, aki pénzzel meg tudná venni az egyházi jogot. Mindezekből levonható az a következtetés, hogy politikai szempontokból történő elismerése egyes szervezeteknek nem tartjuk helyesnek. Kíváncsian várhatjuk, vajon közzéteszik-e a jövőben, hogy mennyi állami támogatást kapnak az elismert egyházi szervezetek és miért? Ugyanis politikai szempontok lehetnek: a pártok számára szavazatok gyűjtése a választásokon, nemzetközi pártkapcsolatok bővítésének segítése, nemzetközi területen olcsó hitelek szerzésének segítése, törvények elfogadtatásának támogatása, média hangjának megváltoztatása stb. Nagyon sajnálom, hogy ebben az ügyben a Kereszténydemokrata Néppárt nem bizonyult vitaképes partnernek az egyházak elismerésének kérdésében. Kénytelen volt korábbi keresztényi álláspontját megváltoztatni (az elnök beleegyezésével). dr. Bajnok István TERJESZD AZ ÉRTESÍTŐT! Ha több példányt kívánsz, vagy nem kívánod további küldését ingyenes havilapunknak, kérem, jelezd kívánságod teljesítjük. Ha támogatni kívánod megjelenését, bankszámlaszámunk: OTP 11711034-20833390. A Demokratikus Közéletért Alapítvány (DEKA) lapja. Felelős szerkesztő: dr. Baj nok Ist ván. Szerkesztőség: 1111 Budapest, Bartók Béla út 18. Tel./fax: 386 4476 8 DEKA ÉRTESÍTŐ