Ének-zene Helyi tantárgyi tanterv A művészetek műveltségterület iskolai modulrendszere által meghatározott tanulócsoportok 11-12. évfolyamok A művészetek műveltségterület órakerete: Évfolyam Heti órakeret Évi órakeret Helyi tervezésű órakeret órakeret 11. 2 72 64 8 12. 2 64 56 8 A tantárggyal kapcsolatos pedagógiai szervezési megjegyzések: Az ének-zene tantárgyat 11-12. évfolyamon a művészetek műveltségterület modulrendszerén belül oktatjuk. Az iskola rendelkezik arról, hogy az évi órakereten belül az alábbi modulokból és az egyéb művészeti tárgyak moduljaiból melyeket, és milyen időkeretben kínál fel az adott év 11-12. évfolyamán. A helyi tanterv alapját jelentő kerettanterv: A kerettantervek kiadásának és jóváhagyásának rendjéről szóló 51/2012. (XII. 21.) EMMI-rendelet 3. sz. mellékletében kiadott ének-zene tantárgyi kerettanterv (A-változata) alapján készült helyi tanterv. Megjegyzés: A 11-12. évfolyam ének-zene óráinak pedagógiai szakmai eredményességét segíti az előző évek ének-zene és egyházi ének tantárgyainak tanórai, valamint az énekkar szakköri keretekben végzett tevékenysége, ez évben pedig az egyéb művészeti tárgyak modulrendszerű oktatása. A tantárgy helyi tantervét kidolgozta: Az RPI ének tantervi munkacsoportja: Draskóczy Balázs, Dr. Farkasné Sajó Márta, Körösmezei-Varga Zsuzsanna, Laczkó Éva - 1 -
Az ének-zene modulok rendszere: 1 kód modul címe rövid tartalmi áttekintés éneklés/ zenehallgatás ai M1 A többszólamú éneklés kultúrája Az énekkari munka délelőtti órakeretben való folytatására született modul. M2 Az egyházi énekek csoportjai Egyházzenei modul zenetörténeti vonatkozásokkal, az egyházi ének 11-12-dikes tanítására a bővített énekanyaggal. M3 A populáris zene évszázadai A könnyűzenét előzményekkel, zenetörténeti kontextusban bemutató közérthető tanegység M4 Református diákhagyományok A 12-dikes műsorok zenei elemei és a ballagási dalok gyakorlása köré csoportosított művelődéstörténeti anyag. M5 Zenefogyasztás A mai kor zenéhez való sajátos hozzáállásából, a zenehallgatás átértékelődéséből kiinduló, kifejezetten az átlagnak szóló M6 A folklór zenetörténeti kölcsönhatásai laikus megközelítésű modul. A magyar és más népek népzenéjét valamint klasszikusokra gyakorolt hatását bemutató és elemző tanegység. M7 Klasszikus zenei továbbképző A 9-10. osztályokból kimaradó klasszikus zenei anyag megismertetését célzó, a középszintű ének-zene érettségit is előkészítő modul. M8 Zene és képzőművészet A zenei alkotásokat komplex módon közvetítő, a középszintű ének-zene érettségit is előkészítő M9 M10 Az operától a musicalig (Zeneművek színpadon, filmen) Klasszikusok és a jazz klasszikusai művészettörténeti anyag. A klasszikus és kortárs zenei műveket filmes szemüvegen keresztül bemutató, a középszintű ének-zene érettségit is előkészítő modul. A jazz történetét, nagyjait és klasszikusokra gyakorolt hatását elemző és közreadó tanegység. éves 30/6 36 (32) 30/6 36 (32) 9/9 18 (16) 13/5 18 (16) 4/14 18 (16) 18/18 36 (32) 12/24 36 (32) 10/26 36 (32) 10/26 36 (32) 10/26 36 (32) A modulok mindegyike alkalmazható 11-12. évfolyamon is, 12-dikben a tananyag főként a zenehallgatási anyag arányos csökkentésével. A könnyebb kezelhetőség kedvéért a tananyag éves tervezésénél *-gal jelöltük azokat az órákat, amelyek egy ilyen csökkentés esetén elhagyhatók, a témakörök, illetve a tantárgy összánál pedig zárójelbe tettük a 12. évfolyamon használatos okat. 1 A teljes modulrendszert a Kerettanterv alapján kidolgozta: az RPI ének tantervi munkacsoportja. - 2 -
A helyi tantárgyi tanterv áttekintése M1 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 27 3 30 Zenei befogadás - Zenehallgatás 5 1 6 M2 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 27 3 30 Zenei befogadás - Zenehallgatás 5 1 6 M3 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 8 1 9 Zenei befogadás - Zenehallgatás 8 1 9 Évfolyam összesen 16 2 18 M4 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 12 1 13 Zenei befogadás - Zenehallgatás 4 1 5 Évfolyam összesen 16 2 18 M5 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 3 1 4 Zenei befogadás - Zenehallgatás 13 1 14 Évfolyam összesen 16 2 18 M6 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 15 3 18 Zenei befogadás - Zenehallgatás 17 1 18 M7 Helyi többlet - 3 -
Zenei reprodukció - Éneklés 9 3 12 Zenei befogadás - Zenehallgatás 23 1 24 M8 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 7 3 10 Zenei befogadás - Zenehallgatás 25 1 26 M9 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 7 3 10 Zenei befogadás - Zenehallgatás 25 1 26 M10 Helyi többlet Zenei reprodukció - Éneklés 7 3 10 Zenei befogadás - Zenehallgatás 25 1 26 Az ok tanévenkénti okat jelentenek. A tantárgy helyi tantervében a kerettanterv kiegészítésére biztosított órakeret felhasználása A 36/32 órás modulok esetén: Szabad órakeret: 4 Tematikai egység Téma Óraszám Zenei reprodukció - Éneklés Egyházi énekek 3 Zenei befogadás - Zenehallgatás Bibliai témájú zeneművek 1 Összesen: 4 A 18/16 órás modulok esetén: Szabad órakeret: 2 Tematikai egység Téma Óraszám Zenei reprodukció - Éneklés Egyházi énekek 1 Zenei befogadás - Zenehallgatás Bibliai témájú zeneművek 1 Összesen: 2-4 -
Tantárgyi bevezető: Ének-zene helyi tantárgyi tanterv 11-12. osztály - modulok A szabályozás szerint a gimnázium 9 10. évfolyamán kötelező tantárgy az ének-zene, míg a 11 12. évfolyamon a művészetek műveltségterület tantárgyai közül (ének-zene, dráma és tánc, vizuális kultúra, mozgóképkultúra és médiaismeret) az iskola döntheti el, hogy az adott órakeretből mely tantárgyakat és milyen arányban fogja tanítani. A 11 12. évfolyamon a művészetek műveltségterület kötelező összes kerete heti 2 óra/évfolyam. Ennek megfelelően az iskola a 11 12. évfolyamon a számára megfelelő jellemzőkkel ruházhatja fel a művészeti oktatását azáltal, hogy a számára megfelelő művészeti tantárgyak kiválasztásával vagy akár komplex művészeti oktatásban gondolkodva alakítja ki a művészeti tantárgyak struktúráját a helyi tantervében. Ebből következik, hogy minden művészeti tantárgy, így az ének-zene is heti 2 óra/évfolyamra készítette el a kerettantervét, ám annak felhasználása az iskola igényeinek függvényében értelmezendő. Munkacsoportunk által kidolgozott modulrendszer lehetővé teszi, hogy az éves 11. évfolyamon: 72 órás, 12. évfolyamon 64 órás órakeretet az iskola nagyon sokféle módon oszthassa fel. A lehetőség arra is kiterjed, hogy akár évente változzon a modulkínálat, figyelembe véve az adott évfolyam irányultságát, felkészültségét, érdeklődését, továbbtanulási céljait. A modul időkeretének felhasználása szintén többféle: egy 36 órás modult pl. lehet teljes tanévben heti 1 órában, de lehet félévig heti 2 órában tanítani. A modulbeosztás lehetőségeit szeretnénk néhány példával szemléltetni. Az esetelemzések próbálják a lehetőségek sokféleségét bemutatni, de ezeken felül természetesen számtalan megoldás létezhet: 1. példa: Az iskola felkínálja 11. évfolyamra az M1 és M2 ének-zenei modult. Ebben az esetben a 11. évfolyam tanulóinak mindegyike kötelező módon vesz részt a többszólamú éneklés és az egyháziének-történeti órákon, heti 1-1 órában. Az M2 modul használata az egyházi ének tantárgy 9. évfolyamon önálló tantárgyként való bevezetését is kiválthatja, az M1 modul pedig az énekkari próbák délutáni elfoglaltságait helyettesítheti. 2. példa: Az iskola 11. évfolyamon nyolc 36 órás modult kínál fel: az ének-zene M7-et, és M8-at valamint 2-2 dráma és tánc, vizuális kultúra valamint mozgóképkultúra és médiaismeret modult. A diákok saját választásuk alapján vesznek részt 2 modulon, heti 1-1 órában. (További variáció: tömbösítve, heti 2-2 órában fél-fél évig) 3. példa: Az iskola 11. évfolyamon lehetőséget ad a diákoknak a műveltségterület négy tantárgya közötti választásra, majd a tantárgy tanárának arra, hogy az adott összetételű csoport számára figyelembe véve az érdeklődési területet, továbbtanulási célokat melyik modulok bevezetését tartja adekvát megoldásnak. (Itt is további variációs lehetőség a modul tömbösített tanítása.) 4. példa: 12. évfolyamon az iskola szeretné a ballagási énekeket teljes évfolyammal tanítási órakeretben gyakoroltatni. Kötelező jelleggel 2X16 órás és 1X32 órás modul keretében először az ének-zene M3 (16 órás), majd az M10 (36 órás) egységeken vesz részt az osztály heti 2 órában, végül az M4 modul zárja a sort heti 2 órában (ballagási és szerenádos dalok gyakorlása). Az egyéb művészeti tárgyak moduljait munkacsoportunk nem ismeri, de a teljesebb kép kedvéért, elméleti lehetőségként számoltunk velük. Az ének-zenei modulok időkerete ajánlásnak tekintendő. Minden 36 órás modulunk használható a 12. évfolyamon is, arányosan csökkentve a tananyagot. Mi javasoljuk az egész éves 36 vagy 32 órás felhasználást, de - 5 -
ahol úgy célszerűbb, elsősorban a zenehallgatási anyagot arányosan csökkentve a féléves felhasználás is megfelelő lehet. A modulok rendszerét az iskola határozza meg saját hagyományai, értékrendszere, irányultsága valamint a tanulók érdeklődése mentén. Azon iskolák, amelyek eddigi rendjük szerint 11-12. évfolyamon is tanítottak ének-zenét, s így ebbe a tantárgyba integrálva tanították az egyházi éneket, továbbra is megtarthatják eddigi gyakorlatukat, felhasználva erre az ének-zene modulokat, mivel tantervünkbe minden évfolyamon beépítettük az egyházi énekeket. Az ének-zene tantárgy tanításának legfőbb céljai megismertetni a gyermekeket az éneklés és a zenélés örömével, valamint kulcsokat adni számukra a zene élményt nyújtó megismeréséhez, megértéséhez és élvezetéhez. Ezeknek a céloknak az elérését segíti a kiválasztott repertoár. Az iskolai ének-zene tanulás várt eredménye: a zenei gyakorlat és a zenehallgatás során a tanulók széles körű élményeket szereznek, amely segíti őket eligazodni a körülöttük lévő sokszínű zenei világban. Az iskolai zenepedagógiai munka Kodály Zoltán alapelveire épül, az aktív éneklést és zenélést szorgalmazza, tradicionális népzenén és igényes műzenén alapul. A zenei hallásfejlesztés a relatív szolmizáció segítségével történik. A klasszikus remekművek értő befogadása fejleszti az érzelmi intelligenciát. A kerettantervben feltüntetett anyagon keresztül a tanulók megismerik népzenénk és más népek zenéje, nemzeti zenei kultúránk és a klasszikus zene, a jazz, valamint a populáris műfajok igényes szemelvényeit. A zenepedagógiai munka a tanulók iskolában, iskolán kívül szerzett zenei tapasztalataira, zenei élményeire, illetve adott esetben zenei gyakorlatára épülhet, amely ösztönözheti őket énekkarokban és házizenélésen való aktív részvételre. Az ének-zene óra elsősorban pozitív zenei élmények és gyakorlati tapasztalatok megszerzésére való, a személyiségfejlődés szempontjából azonban rendkívül fontos az ott megszerzett ismeretanyag, műveltségtartalom is. A keresztyén ember életében az éneklés imádság, tanítás, Isten dicséretének, a hálaadásnak és a szeretetnek kifejezése. A református iskola énekoktatásában tehát kiemelt szerepe kell, hogy legyen az Istenről és Istenhez szóló énekeknek: a zsoltároknak, dicséreteknek, istentiszteleti, ifjúsági énekeknek. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek nem csupán mellékesen vagy kikapcsolódásképp, hanem teljes örömmel és figyelemmel tudjanak rész venni az éneklésben, hogy az énekek megismerése által istentiszteleti részvételük és lelki életük egyaránt gazdagodjék. Az egyházi énekek biztos tudása elősegíti, hogy a tanulók a gyülekezetek aktív tagjaivá váljanak, a gyülekezetek zenei szolgálatában részt vegyenek. Az ének-zene tanítása során a fejlesztési célok nem válnak el élesen órakeretre, tananyagegységekre. Minden órán sor kerül éneklésre, fejlesztik a növendékek zenei generatív készségét, zenét hallgatnak. Ezt segíti a minden órán megjelenő felismerő kottaolvasás és a befogadói kompetenciák fejlesztése. A fejlesztési célok a tanítás során mindig az előző ismeretanyagra, elért fejlesztésre építve, komplex módon jelennek meg. A feltüntetett tematikai egységek és közműveltségi tartalmak megjelenése a közoktatás gyakorlatában természetesen átfedik egymást, a tagolás csak a könnyebb áttekinthetőséget szolgálja, a feltüntetett ajánlások pedig az éves össz vonatkozásában nyújtanak tájékoztatást, illetve a tevékenységek egymáshoz viszonyított arányát jelölik. A kerettantervben feltüntetett ajánlott az össz 90%-ára ad kötelező fejlesztési tartalmat, míg a fennmaradó 10%-ra szabad felhasználást biztosít a tervezés során. Zenei reprodukció - 6 -
Éneklés Az iskolai ének-zenei nevelés elsődleges élményforrásai a közös éneklés és az elmélyült zenehallgatás. Az ének-zene órán tanult zenei anyag egy részét énekléssel és kreatív zenei gyakorlatokkal készítik elő, illetve sajátítják el. Az énekórai műhelymunkát kórus egészíti ki, amely közösségformáló erőt képvisel. Cél, hogy a kóruséneklés örömét a tanulók az ünnepi alkalmak és hétköznapok számos területén megoszthassák másokkal (pl. ünnepségen, hangversenyen, közös éneklés a kirándulásokon, baráti összejöveteleken, közösségi alkalmakon). Az énekes anyag egy része mindvégig a magyar népdal, a 3. osztálytól kezdve a klasszikus zenei szemelvények száma növekszik, s a 7. osztálytól kezdve kiegészül a jazz és az igényes populáris zene válogatott szemelvényeivel elsősorban a befogadói hozzáállás különbségeinek érzékeltetése és a zenei minőség iránti érzékenység fejlesztése céljából, amelyek műfaji határoktól függetlenül értelmezhetők. A református iskolákban kibővül ez az énekanyag a gyülekezeti énekekkel (válogatás évszázadok magyar és európai énekkincséből, illeszkedve az iskola életének eseményeihez: ünnepségekhez, rendezvényekhez, közös áhítatokhoz), népi dallamokra készült egyházi kontrafaktumokkal, igényes populárisabb ifjúsági énekekkel, valamint a többszólamúság gyakorlására alkalmas bibliai szövegű kánonokkal (klasszikus és kortárs szerzők), és Taize-i énekekkel. Zenei befogadás Befogadói kompetenciák fejlesztése A befogadói kompetenciák fejlesztése a zenehallgatás anyagának mélyreható megismerését segíti elő. A befogadói kompetenciák fejlesztése során az érzelmi és intellektuális befogadás egyensúlyának kell érvényesülnie. A befogadói kompetenciák fejlesztésével megalapozható a tanulók zenehallgatói magatartása, akik a zenehallgatás során olyan élményeket minél többféle és valóságos zenei tapasztalatokat szereznek a hallgatott zenéről, amelyek hatására egyre inkább különbséget tudnak tenni az elmélyült zenehallgatás (vagyis a zene befogadása) és a háttérzene fogyasztása között. Csend és teljes figyelem nélkül nem jön létre élményt adó zenei befogadás. A művészi értékű zene befogadójává csak az a tanuló válik, aki teljes figyelmét képes a hallott zene felé irányítani. A befogadói kompetencia fejlesztése éppen ezért részben a figyelem készségének kialakítása és folyamatos erősítése felé irányul. Az alsó tagozatban a gyermek a játékos tevékenység során képes leginkább az elmélyült figyelemre. Az alsóbb osztályokban a mozgás és az éneklés szorosan összekapcsolódik. A zeneérzés fejlesztése mellett a mozgás is lehetőséget ad a zenei jelenségek megéreztetésére és megértésére, a zenei készségek elmélyítésére is. A teljes figyelem képességének kialakulását a Kokas-pedagógia szemlélete és módszerei is hatékonyan segítik. Rendszeres zenehallgatás. A zeneművek zenei és zenén kívüli tartalmának, üzenetének megértéséhez szükség van a zenei élmények rendszeres biztosítására: minden órán legyen zenehallgatás, amely az élmény (örömszerző) funkción túl alapját adja a generatív készségek formálódásának, hiszen a generativitás a sokrétű zenei élményből fejlődik ki. Adekvát befogadói attitűd. A zenehallgatási anyag értő befogadását segíti az adekvát befogadói attitűd kialakítása, azaz fontos, hogy a tanulók kellő nyitottsággal forduljanak a hallgatott zene felé. A nyitott befogadói attitűd támogatja a zenei hatás - 7 -
megfelelő megélését, így segíti a zene különböző megnyilvánulásainak, például funkciójának, stílusának és műfajának pontos értelmezését, elfogadását és pozitív értékelését. A befogadói kompetencia fejlesztését segíti elő elsősorban a zenében rejlő gesztusok, karakterek, érzelmek, hangulatok érzékelésének és átérzésének képessége, másodsorban pedig a biztos és differenciált hallási képesség (ritmus-, dallam- és hangszínérzék) és a zenei memória. Ezeket rendszeres és nagy mennyiségű énekléssel és a generatív készségek más fejlesztő gyakorlataival alakíthatják. Zeneelméleti és zenetörténeti alapismeretek minden esetben a zenei befogadást segítik, az elméleti és a lexikális adatok közül elsősorban a kiválasztott művel kapcsolódókkal foglalkozzanak. A lényegláttatásnak és az életszerűségnek minden esetben kulcsszerepet kell kapnia, ezért teljes mértékben mellőzendő az öncélú adatközlés és a nagy mennyiségű memorizálás. Egy szerzői életrajz ismertetésében például nem az önmagukban semmitmondó dátumok és a tartózkodási helyek felsorolása és visszakérdezése, hanem a szerző személyiségének bemutatása, művészi és emberi élethelyzeteinek, a környezetével való kölcsönhatásának, problémáinak, sorsfordulatainak átéreztetése és mindennek művészetére gyakorolt hatása az elsődleges tartalom. Ezt helyenként megtámogathatják a jól megválasztott tényadatok (dátumok, helyszínek), mindenkor kisegítő, tájékozódást könnyítő jelleggel. Ugyanez érvényes az elméleti ismeretekre: a formatan, az összhangzattan vagy a szolmizáció alapinformációi csak akkor válnak hasznossá, ha zenei érzetekhez kapcsolódnak, ha segítenek a gyerekeknek átérezni azokat a zenei jelenségeket, amelyekről szólnak. Zenehallgatás A rendszeres és figyelmes zenehallgatással a tanulók zene iránti fogékonyságát és zenei ízlését formálják. A zenehallgatási anyag kiválasztásakor a zenei teljességre kell törekedni. Lehetőleg teljes műveket hallgassanak meg, hiszen a tanulók befogadói kompetenciáját s elsősorban zenei formaérzékét a teljes kompozíciók bemutatása fejleszti. A műalkotás egészéről kell benyomást szerezniük, mielőtt a részletekre irányítják a figyelmüket. Miközben a figyelem irányítása bizonyos jelentéstartalmak megvilágítása érdekében fontos, fokozottan figyeljenek arra, hogy a szempontok ne tereljék el a tanulók figyelmét a mű egészének élményszerű befogadásáról. Az első hat osztályban nem kronológiai rendbe szervezve ismertessék meg a tanulókat a zeneművekkel, hanem az életkori sajátosságok gondos figyelembevételével a kétéves ciklusok mindegyikében a zeneirodalom, a zenei stílusok és műfajok teljes spektrumából válogassanak. A nyolcosztályos iskolatípus utolsó két osztályában sor kerülhet kronologikus rendszerezésre, de csak az ismeretközlés szintjén. A 6 és 8 osztályos gimnáziumban a zenei stíluskorszakok tudatosítása csak a 9 10. osztály tantervének feladata. A 11-12. évfolyamon a társművészetek, tantárgyi kapcsolatok összefüggéseinek elemző, értő feldolgozására is lehetőség nyílik. Az értő, elemző, az éneklésre, zenehallgatásra építő önálló véleményalkotás elősegíti az ismeretek rendszerezését, elmélyítését. A református iskolák zenehallgatási anyaga kiegészül az énekeskönyv énekanyagának a zeneirodalom különböző korszakaiból származó feldolgozásaival, szemléltetve a formai és műfaji gazdagságot, stílusbeli sokszínűséget. A felsőbb osztályokban ezt kiegészíti az ének-zene órán megismert műfajok és művek mai, aktuális liturgikus és egyéb egyházi jellegű használatának felmutatása, illetve néhány zene- és egyházzenetörténeti szempontból egyaránt fontos nagyobb lélegzetű zeneművek megismertetése. - 8 -
Ízelítőt adunk a szórakoztató zene és az egyházzene kölcsönhatásaiból (dicsőítés különböző műfaji keretek között), s keressük a művek adott korszaktól és stílustól független értékét. Zenehallgatásnál figyelve a ma felnövő generációk vizuális igényére törekedjenek DVD-n elérhető koncertfelvételek bemutatására is. Használják ki az internet és a digitális tábla lehetőségeit is. Az iskolai zenehallgatás célja nem lehet minden remekmű, s az összes zenei műfaj megismertetése, sokkal fontosabb a befogadói kompetenciák fejlesztése és a zenehallgatás igényének kialakítása, amely biztosítja az egész életen át tartó zenei érdeklődést. Bízniuk kell abban, hogy a meg nem ismert műveket a tanulók életük folyamán megismerik, amennyiben kialakították bennük az igényt az értékes művek hallgatására. Az iskolai zenehallgatás mellett keresni kell a lehetőséget az élő zenehallgatásra, a rendszeres hangverseny-látogatásra, és ösztönözni a tanulókat a zenei információk gyűjtésére. A hangversenyek kifejezetten ahhoz a korcsoporthoz szóljanak, akikkel a látogatást teszik. Rendkívül fontos, hogy a hangverseny legyen előkészített, az órákon ismerjenek meg néhány zenei témát, a művek kontextusát, majd az azt követő alkalommal beszélgetéssel segítsék az élmények feldolgozását. Használják ki a koncertpedagógia adta lehetőségeket! Tárgyi feltételek Szaktanterem pianínóval vagy zongorával Megfelelő nagyságú tér a mozgáshoz, énekes játékokhoz Megfelelő méretű, jól szellőztethető terem a kórusmunkához, kottatár Ötvonalas tábla, mágneses tábla, vagy digitális tábla Ritmushangszerek Jó minőségű CD- és DVD-lejátszó, erősítő, hangszórók Számítógép internetkapcsolattal, projektor vagy digitális tábla Hangtár, hozzáférhető hanganyag Tankönyvek Református énekeskönyvek, egyházi énekgyűjtemények Az ének-zene tantárgy a 11 12. évfolyamon a NAT alábbi fejlesztési területeit képviseli hatékonyan: erkölcsi, hitbeli nevelés, nemzeti öntudat, hazafias nevelés, felelősségvállalás másokért, önkéntesség, médiatudatosságra nevelés, az önismeret és a társas kultúra fejlesztése, a testi és lelki egészségre nevelés. A kulcskompetenciák közül támogatja az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség, anyanyelvi kommunikáció, idegen nyelvi kommunikáció, digitális kompetencia, kezdeményezőképesség, vállalkozói kompetencia, hatékony, önálló tanulás fejlesztését. Ebben az életkorban a zenei stílusnak megfelelő előadásmód, a kommunikatív muzikalitás továbbfejlesztése áll a középpontban. Érdemes kisebb alkalmi együtténeklő csoportoknak is rendszeres funkcionális énekes feladatot adni (pl.: énekes néphagyomány felelevenítése, projektnapok zenei elemei, bensőséges közösségi-egyházi ünnepeken való aktív részvétel, osztályéneklési verseny, iskolai vetélkedők stb.). Az elsajátított népzenei anyag néptánc élményekhez kapcsolódik. A táncházi lehetőség felkínálása, esetleg rendszeres, projektszerű vagy tömbösített órák formájában történő megvalósítása nagymértékben segíti a dalanyag funkcióba kerülését. Az énekes anyagban a klasszikus és populáris zenei műfajok szemelvényei mellett nagy jelentősége van a - 9 -