SZIRTFOKNAK LENNI Riport Béres Józseffel Rájöttem, hogy míg a műtrágyával csak makroelemeket (nitrogén, kálium, foszfor) juttattak a földbe, s közben a mikroelemekből nem jut elegendő a talajba. S elkezdtem vizsgálni a talajok mikroelem készletét. Nem akarták elhinni, hogy a nanogram/kg hatóanyag mennyiség befolyásolhatja az eredményeket. Megkerestek a dögei TSZ-ből ahol Brojler csirkékkel foglalkoznak, jöttek, hogy a csirkéknél olyan bajok vannak, hogy a tojások nagy része nem fejlődik ki és azok is csak lassan fejlődnek. Ezeknek megvizsgáltam a máját, izomzatát, veséjét és összehasonlítottam az egészséges csirkékével. Utána összehasonlítottam a környezetüket. Észrevettem, hogy ahol a csirkék mintegy 90-95%-ban kikeltek ott az ólnak a kerítésén volt egy lyuk és ott a tyúkok a szomszéd legelőre kiszöktek megvizsgáltam ezeknek a tojásait és15-30%-kal nagyobb volt a mikroelem készlete. Ez az ötlet vezetett a Béres csepp feltalálásáig.
Hogyan lehetett eljutni a Béres csepp feltalálásáig? Milyen előzményei voltak? Záhony községben születtem l920. február 7-én. Akkor nem volt még általános iskola elemi iskolába jártam és kitűnő eredménnyel végeztem. Nagy volt a családunk 8-an voltunk testvérek és be kellett segíteni a család fenntartásába. A tanulás mellet már hatnyolcéves koromban dolgoznom kellett. Nagyon szerettem a növényeket és természetet a mi kertünk is tele volt virágokkal, növényekkel és mikor látták, hogy én azt rendkívül gondossággal és pontossággal gondozom, meghívtak olyan helyekre, ahol díszkertészet, szőlőkertészet és gyümölcskertészet volt. Besegítettem, tanácsokat adtam, magam is sok mindent elvégeztem, például rózsákat oltottam. Ez már egy kevés keresetet biztosított a nekem és családomnak. Amikor nagyobb lettem, olyan l5-17 éves, akkor megindult Záhonyba Máramarosból a rengeteg fenyőgerenda leszállítása a Tiszán. Ott találtam munkát mivel a felnőtt embereknek több bért adtak, de látták, hogy nagyon pontosan és lelkiismeretesen dolgozom, ezért felnőtteknek járó bért kaptam. Szabolcs-Szatmár megyében akkor már előtérbe került az almatelepítés és gyümölcsösök telepítése, akkor engem megbíztak almásláda gyártásával. Azok 25 kg-os, elég nagy ládák voltak, amelyekben Norvégiába, Svédországba, tehát elég távoli országokba is a legkitűnőbb minőségű almát szállították. Elég jól kerestem, de mégsem nekem való munka volt ez, mert mint említettem a növényeket, a természetet szeretem. Az előrejutáshoz nem sok reményem volt. Mint említettem nagy családunk volt,és én mint kitűnő tanuló voltam, Peley József református lelkész azt akarta, hogy teológiára menjek, és a református egyház minden költséget fizet tanulmányaim alatt. Az édesapám elég makacs ember volt, és azt mondta, hogy. Én is végigdolgoztam az életemet, itt maradsz fiam, nem lesz belőled úriember. Nem az úriemberségre törekedtem, hanem a tanulással előrejutni. Na ennek az lett a következménye, hogy tovább dolgoztam, és felvételt hirdettek Magyarországon a Duna-Tisza Közi Mezőgazdasági Kamara Kertmunkásképző Intézetében. Tizennyolc éves koromban kezdtem, és kitűnő eredménnyel végeztem, húsz éves koromban, l940-ben. Hazajöttem Záhonyba, és mint említettem itt nagyon széles körben ment a gyümölcstelepítés és mivel szakember nem nagyon volt, elkezdtem a segítségnyújtást. Egyrészt a telepítőknek adtam tanácsot másrészt a 2
gyümölcsfák metszéséről, gondozásáról, permetezéséről, az alma szedésére. Tartottam előadásokat tartottam, itt a megyében. Azonban l941. november ll-én megkaptam a katonai behívómat. Elvittek Szolyvára a 25. hegyivadász zászlóaljhoz, és az első három hónap kiképzés után engem áthelyeztek a műszakiakhoz, amely Alsóbereczki és Székely között volt. Amikor lejárt volna a kötelező katonaidő, akkorára a Donkanyarban óriási veszteség érte a második magyar hadsereget. Az én zászlóaljamat a szovjet katonák előrenyomulásának megakadályoztatására osztották be. Nagyon nehéz időket élt át a zászlóaljam, különösen az árkászok, akiknek később a parancsnoka lettem, és meg is sebesültem. A bal karom és a vállam béna lett, a fogságból úgy jöttem haza, hogy munkaképtelen voltam, de dolgoznom kellett, és folytattam a kertészeti munkákat. Jobb kézzel, amit tehettem, megmutattam, megcsináltam. Záhonyban is megalakult az úgynevezett termelési szövetkezet meg hitelszövetkezet és a lakosság engem választott elnökévé. Dolgoztam is itt, azonban rossz világ következett. Az akkori politika meghatározta, hogy ki nem végezhet szellemi munkát. Egy rosszindulatú nő, aki bekerült a pártbizottságba, azt híresztelte rólam, hogy Szálassynak voltam a szárnysegédje, pedig nem is ismertem. Amikor hazajöttem újra kezdeni kellett a munkámat, mivel a kertészeti iskola nem volt már elegendő, középiskolai tanulmányokat kezdtem. Már korábban elkezdtem Kassán a Premontrei gimnáziumban, elvégeztem két tanévet utána Nyíregyházán az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban, érettségiztem. A buzgóság nem hagyott és tovább akartam tanulni. 28 éves koromban érettségiztem le, és negyven évesen szereztem mérnöki diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Az agrártudományi munkámat én már korábban elkezdtem, és ez az volt, hogy megalapították itt Kisvárdán és országszerte a gépállomásokat. Kisvárda volt a kisvárdai és mándoki járásnak a székhelye. Oda kerültem, mert mivel műszaki munkát nem végezhettem és jött a Nagy Imre politikája szakmám szerint oda mehettem, ahova akartam. Én akkor Kisvárdát jelöltem meg, mivel a feleségem is kisvárdai volt. A gépállomáson olyan eredményeket értem el, hogy A minisztérium is odafigyelt erre a munkára. Onnan egy rosszindulatú igazgató miatt jöttem el ehhez a kutatóintézethez. Meghívott Taichman Vilmos, aki ennek a telepnek volt a vezetője. Ő német származásu, nagyon jó növénynemesítő szakember volt. Ő állította elő a gülbaba 3
burgonyát, kisvárdai rózsát, az aranyalmát és még sok más burgonya fajtát, ezen kívül a szöszösbükkönyt, homokirozsot, csillagfürtöt és még sok más növényt. Béres József felesége az ajaki iskolában tanított A kisvárdai gépállomás nem nagyon tetszett akkor, illetve már korábban el akartam menni a gépállomásról. A forradalmi események miatt leváltották azt az igazgatót, és Budapestről hoztak oda egy alacsony kemény vágású szigorú embert, aki egyik esetben behívott az irodájába és azt mondta nekem, hogy na fiam mindenkit megkérdeztem Kisvárdán és környékén, mert laboratóriumot kell felállítani gépállomáson és ahhoz jó működő szakemberek, kellenek. Ezért én téged választottalak, hát elfogadod-e? Elfogadtam, és visszakerültem a mezőgazdaságnak annak a posztjára, ahol növényeket és betegségieket vizsgálhattam a gyökerektől a terméséig befejezve. Igen jó eredményeket értem el. Igen ám de aztán jöttek olyan furcsa dolgok, hogy olyan embereket helyeztek el, illetve oda, akik a pártpolitikájuk miatt megfelelőbbnek tartottak, mint amilyen én voltam. Ebben az időben a történt, növénynemesítő kutató, aki már ismerte az én korábbi munkáimat és meghívott ehhez az intézethez, ahol én azt a kutatást kezdtem folytatni, amit a gépállomáson abbahagytam. Az volt a lényege, hogy segíteni kell a mezőgazdaságot korszerű módszerekkel, segíteni a növényvédelmet, a növelni termés mennyiségét és javítani a minőségét. Amikor idekerültem megkérdezte Vilmos bácsi, hogy mit szeretnék csinálni. Én pedig mondtam, hogy azt, amit a régi munkahelyemen. Megkaptam a paprika, burgonya, bab vírusbetegségeire vonatkozó kutatást. Itt azt kell tudni, hogy az ötvenes-hatvanas években olyan keveset termett a burgonya, hogy nem volt érdemes elvetni. Az ajaki határban, voltak ilyen területek, de máshol is előfordultak. A betegség okát a szakemberek két szemszögből közelítették meg. Az egyik tábor, akik a vírusfertőzésben, a másik tábor a genetikai talajuntságban látta a problémát. Én, aki 4
kijártam rendszeresen az ültetvényeket szemlézni, azt a feladatot kaptam, hogy állapítsam meg a pontos okát a vírusfertőzésnek. Rájöttem, hogy míg a műtrágyával csak makroelemeket (nitrogén, kálium, foszfor) juttattak a földbe, s közben a mikroelemekből nem jut elegendő a talajba. S elkezdtem vizsgálni a talajok mikroelem készletét. Nem akarták elhinni, hogy a nanogram/kg hatóanyag mennyiség befolyásolhatja az eredményeket. Megkerestek a dögei TSZ-ből ahol Brojler csirkékkel foglalkoznak, jöttek, hogy a csirkéknél olyan bajok vannak, hogy a tojások nagy része nem fejlődik ki és azok is csak lassan fejlődnek. Ezeknek megvizsgáltam a máját, izomzatát, veséjét és összehasonlítottam az egészséges csirkékével. Utána összehasonlítottam a környezetüket. Észrevettem, hogy ahol a csirkék mintegy 90-95%-ban kikeltek ott az ólnak a kerítésén volt egy lyuk és ott a tyúkok a szomszéd legelőre kiszöktek megvizsgáltam ezeknek a tojásait és 15-30%-kal nagyobb volt a mikroelem készlete. Eközben én már kísérleteztem a Béres cseppel, bár még csak a laborba tudták. A húgomnak agydaganata volt, és egy-két hónapot jósoltak neki. Mikor már négy elemet ismertem, elkezdtem neki adni a Béres cseppet. Negyvennyolc évig élt: Autóbalesetben halt meg. Ennek gyorsan híre ment, mivel tudták, hogy gyógyíthatatlan betegség volt, elkezdtek hozzám járni. Többen jöttek hozzám Kisvárdából, Ajakról. A csepp hatóanyagait felderítettem és 1972-re kialakult a Béres csepp, amely mára világhírű lett. A Béres cseppben olyan mikroelemek vannak, amelyet semmilyen élőlény nem képes nélkülözni, mert enzimekhez adja azokat az elektronokat, amelyek a táplálék lebontását segítik és ezek az elektronok más elemmel helyettesítve, más közegben a szervezet felépítését szolgálják. Ennek gyorsan elterjedt a híre, és egyszer minden szép napon a házam előtt ott állt négyszáz-ötszáz ember. Sokan jöttek a környékről, de, jöttek más országokból is. Hazánkban és külföldön is sokan meggyógyultak nemcsak a daganatos emberek, de más betegségektől szenvedő emberek is Az orvosok a segítséget megtagadták, hiába kértük a megye vezetőivel. Engem egyszer felkerestek Baraczkó András, Ratkó József megyei emberek és Kósa Ferenc filmrendező Nagy László költő, és még sok más híres ember, és meghívtak engem Tiszadobra egy beszélgetésre. Kósa Ferenc a rendező azt mondta, hogy nem lehet, hogy én a fürdőszobában állítsam elő az életmentő cseppeket, és elhatározta, hogy dokumentumfilmet fognak készíteni erről. Igen de ahhoz is pénz kellett. Elmentek Pozsgai Imréhez. 5
Ő megértette, mert Nagy László és még sokan mások jó barátai voltak. Megkapták a pénzt. 1975-76-ban elkészült Az Utolsó szó jogán című dokumentumfilm első része. Mikor híre ment akkor Acél György betiltatta. A filmet elzárták, nem lehetet levetíteni. De készítettek egy filmkópiát, amit külföldre vittek. 1985-ben megengedték Kósa Ferencnek, hogy végigjárja azokat a betegeket, akik a filmben szerepeltek. Meglepő eredményt tapasztaltak, a betegek nagy része még élt és dolgozott. 1987-ben levetítésre került a két tíz eves különbséggel készült film a Kongresszusi Palotában sok hazai és külföldi vendég előtt. Eközben 1972 ben elkészült a Béres cseppnek az a formája, ami ma is forgalomban van. Sok ember meggyógyult tőle. Gyorsan terjedt a híre, mire Nagy László belopakodott a minisztériumi gyűlésre és odasúgta Pozsgainak, hogy ha nem adnak engedélyt a Béres cseppnek azonnali gyártására, akkor nagy botrányt csapnak külföldön. A Minisztérium azonnal döntött, hogy a Herbária gyárthatja a Béres cseppet. Tavaly jelent meg egy könyvem Maribus daganatok címmel. Közben sorra kaptam a kitüntetéseket a világ minden tájáról. Mivel foglalkozik mostanában? A régi kísérletek értékelésével. Elővettem a 20-30 éves rákos mintákat és megdöbbenve láttam. hogy a sejtek még most is szaporodásra képesek. Láthatóan még most is 81 évesen jó szellemi és fizikai kondícióban tetszik lenni! Tetszik szedni a Béres cseppet? Természetesen, és mindenkinek ajánlom! Az utóbbi évtizedekben az intenzív termelés miatt gyorsan csökkent a mikroelem készlete a talajnak. Eddig a termesztés és fogyasztás helyileg nem vált el egymástól. A növényekbe beépült anyagok az állati és emberi trágyával visszakerült a talajba. Most a 6
termesztés falun, az állattenyésztés távolabb nagyüzemekben, a fogyasztás a városban történik. A csatornázás áldásos hatása mellett arra is gondolni kell, hogy a mikroelemek a csatornákon keresztül a tengerbe kerülnek. 1-200 év múlva már csak mesterségesen lehet előállítani azt, amit ma a növényekből nyerünk. Létrejön egy új kontraszelekció: a civilizált világban csak az maradhat életben aki meg tudja fizetni a mesterséges nyomelemeket! Ezt már más gyógyszergyárak is látják és sorra jelennek meg a nyomelemeket tartalmazó ételkiegészítők. Kovács István Dobrai Dániel Gubik László és Dr. Béres József 7