Tapsi Gergő közlekedni tanul Egy szép nyári napon elérkezett Tapsi Gerg ő 9. születésnapja. Tapsi úr és felesége egy igazi tűzpiros biciklivel lepték meg gyermeküket, amit teljesen felszereltek. Ezüstösen csillogó lámpája, prizmái hívogatóan kacsintgattak fiúkra. Elhatározták, hogy megtanítják arra, hogyan bringázhat biztonságosan egyedül. - A közlekedésnek rengeteg módja van-magyarázta Tapsi úr fiának. - Mesélj róla, apu! kérte Gerg ő. - Mehetünk például biciklivel, gyalogosan és autóval. Sokféle mód létezik-mondta Tapsi úr. Mit szólnál hozzá, ha délután sétálnánk egyet a parkban és a városban? - Gyakorolhatnánk a közlekedést- mondta Tapsi asszony de inkább pattanjunk fel a biciklire és azzal menjünk. - Ó igen! Ez remek ötlet, nagyon szeretném kipróbálni az ajándékomat!- örvendezett Gerg ő. Felvették bukósisakjaikat, csomagoltak elemózsiát és a nyúlcsalád elindult a városba. - Nagyon szép az új sisakom, de miért kell ezt viselnem-nézett Gerg ő kérdőn anyjára. - Kisfiam, még nem biciklizel magabiztosan. Ha elesel és nincs rajtad a fejfed őd, megütheted a kobakodat. Azért kaptad, hogy megvédjük a kis buksid. Az utcájuk végén egy lámpa állta útjukat. Pirosan világított, és Tapsi úr fékezett Gerg ő nagy bánatára. - Apa, miért nem megyünk tovább? Az út másik oldalán ott a park! - Gergő itt meg kell állni. Ez egy közlekedési lámpa, amire mindig oda kell figyelni! Amikor pirosan világít, tilos átmenni, ha zöldre vált, csak akkor indulhatsz. A lámpa váltott, a nyúlcsalád elindult. Tekertek-tekertek. Játszottak a parkban, uzsonnáztak, körbe biciklizték Tapsivárost, és nagyon jól érezték magukat. Délután az elfáradt kis tapsival elindultak haza.
- Apu, csak ennyi biciklis szabály van? Csak a lámpára kell figyelnem? -kérdezte tudásra szomjazva Gergő. - Természetesen nem. Arra is figyelj, hogy a biciklisek az út jobb oldalán, ott is csak a szélén mehetnek vagy a bicikliúton. Ahogy mi is tettük. Nem szabad akadályoznunk a forgalmat. A kanyarodást jelezned kell kéztartással. Látod, azok a biciklisek is pont ezt teszik, akik velünk szembe jönnek. Megmutatják, melyik irányba szeretnének lefordulni. No meg a megfelel ő öltözet is fontos, mint a bukósisak, de err ől már mesélt neked anyu. Álljunk meg! Kezd sötétedni, vegyük fel a fényvisszaver ő mellényeinket, hogy jobban lássanak minket az autósok. A lámpákat is kapcsoljuk fel a biciklin. Mert attól hogy te látsz, nem biztos, hogy más is észrevesz. Látni, é s látszani! Ez nagyon fontos szabály - mondta Tapsi úr. - Ezt értem apu! No, de az a sárga villogó mi a kocsikon? - Az kicsim az index. Emlékszel, a kerékpáros a kezét emeli, ha le akar kanyarodni. Az autókon ez a lámpa jelzi a többi autósnak, biciklisnek, és gyalogosnak, hogy merre akar fordulni. Vagy jobbra, vagy balra, attól függ ően, merre kacsingat a lámpa. - Ezt már értem, de érdekelne még valami. Mi az a ködlámpa? Az iskolában hallottam róla Füles Banditól. - A ködlámpa lefelé világít. Ha nem így lenne, fénye visszaver ődne a fém dolgokról. Ezt csak ködben használjuk, mert jobban látunk vele, és mások is jobban látnak minket, mert er ősebb a fénye. Éppen ezért nem szabad felkapcsolni máskor, mert zavarhatjuk vele az úton közlekedőket. Ahogy így beszélgettek, elhaladt mellettük egy szirénázó t űzoltókocsi. Tapsi papa lehúzódott családjával az út padkájára. A fiúcskát nagyon érdekelte, amit látott, hát kérdezett is. - Miért villog annak a nagy autónak a tetején a lámpa? És mi ez a fülsüketít ő hang? Nem gondolja a sofőr, hogy ez zavarja városunk békés nyugalmát?- morgolódott. - Nem szabad rájuk dühösnek lenned! A tűzoltóautón, mentőautón, rendőrautón láthatod ezt a megkülönböztető jelzést. Van szirénájuk, és lámpájuk. Pontosan azért, mert ha
valamelyikünkkel valami baj történik, siethessenek a megmentésünkre. A jelzéseik arra figyelmeztetnek, hogy húzódjunk le el őlük, hogy mihamarabb a céljukhoz érjenek, és tudjanak segíteni. Nem lármázni akarnak, hanem felhívni a körülöttük közleked ők figyelmét arra, hogy nekik sietniük kell menteni. Ők az egyetlenek, akik áthajthatnak a piros lámpán, vagy a stoptáblás kereszteződésen, mert az élet védelmét szolgálják. Ezért akárhogyan sietünk, nem lehet olyan fontos dolgunk, mint nekik. El kell engedni őket. A tanítással gyorsan elrepült az idő, észre sem vették, hogy már a házuk el őtt állnak, lerakták a bicikliket és kint maradtak még egy kicsit az udvaron. A kerítésen keresztül még mindig a forgalmat nézték, és beszélgettek. Lassan sötétbe borult a vidék, de a napi élmények nem hagyták nyugodni a kis tapsit. - Menjünk be, és készítsünk kekszb ől egy várost, hogy jobban megértsd a sportszer ű közlekedés szabályait - javasolta Tapsi asszony. - Remek ötlet, menjünk a boltba alapanyagért makettünkhöz-lelkesedett Tapsi Gerg ő. Beültek apjával az autóba és elindultak. A gyermek még most is lázban égett és kérdezgette apját. - Megengeded, hogy melléd üljek az els ő ülésre? Kérlek! - Ne butáskodj, kis buksim. Tudod a gyermekülésben a helyed hátul. Ez nem játék dolog. - De, miért kell nekem gyerekülésben ülnöm? Elöl jobban látnék, és már sötét van, úgy sem veszi észre senki. - Mert te még kicsi vagy! Elvágná a biztonsági öv a nyakadat, ha baj lenne. Ez a kis fotelecske gyerekekre van tervezve. Megemel benneteket, é s biztonságosan fognak a pántjai. - Akkor neked miért kell biztonsági öv apu? - Azért, mert amikor ütközés történik, a kocsi hátra lök ődik, én pedig könnyen előre eshetnék, de az öv megfog. Egy ilyen eset sajnos bármikor megtörténhet. Ha például valaki nem ismeri, vagy nem tartja be a KRESZ szabályait.
Az autó lassan megállt. Gerg ő türelmetlenül kérdezte: - Apu, miért álltál meg? - Mert itt áll egy tábla. Ezekr ől még nem beszéltünk. Ez az els őbbségadás kötelező tábla a főúton közlekedőnek ad elsőbbséget a mellékúton közlekedőkkel szemben. - Tehát ő hamarabb átmehet a keresztez ődésen? - Igen, kisfiam. Ezeket a jelzéseket figyelve, és betartva kerülhetjük el azt, hogy karambolozzunk. - Ez nagyon érdekes, még táblákat szeretnék látni! Beszéd nélkül mondja el nekünk, hogy mit kell tennünk. A kocsi lassan elindult és megkerülte a templomot. A kis csibész már türelmetlen volt, hát megkérdezte apját: - Miért kerültük meg a templomot, hiszen a szembelév ő utcán egyenesen a boltig jutunk? - Mert látod, itt is egy tábla! Ez azt mutatja, hogy ahol mi szeretnénk menni az egyirányú út, csak ebből az irányból lehet oda behajtani. A kocsi fordult és a bolt előtt megállt. A nyuszik kiszálltak, és a boltban kekszet vásároltak. Gergő még egy csomag cukrot és egy tábla csokit is kapott, mert ilyen érdekl ődő volt. Hazafelé menet is sok érdekesség történt. Megálltak a zebrák el őtt, áthajtottak egy zöld lámpán A fiúcska nagyon figyelt, hátha lát még egy közlekedési táblát, és kérdezhet. Hamarosan meg is pillantott egy stoptáblát. - Apu, mit jelent az, hogy STOP? - Itt meg kell állni, alaposan szét kell nézni. Nem csak lassítani kell, mert ez a keresztez ődés veszélyes. Látod, ez annyira fontos figyelmeztetés, hogy piros a színe és nincs is másik ilyen alakú tábla.
- Ez annyira érdekes. A kekszvárosba is teszünk táblákat apu? Mert most már értem, hogy csak akkor mehetünk biztonságban bárhová, ha figyelünk ezekre, és betartjuk az utasításaikat. - Persze kincsem! Nézd már haza is érkeztünk. Mondd el anyának, milyen táblákat ismertél meg. Biztosan elkészíti neked cukorból. Tapsi úr és fia figyelmesen közlekedve, épségben hazaértek két csomag keksszel. Gergő sok élménnyel és tudással gazdagodott. Boldog volt, hogy most már egyedül is fogja tudni, hogyan biciklizzen a városban, betartva a szabályokat. Fel is építették a sütivárost, olyan szépre, hogy még a polgármester is megirigyelte volna, ha látja. Ha meg nem építették volna, az én mesém is tovább tartott volna.