MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 40. Rácz Endre (1922 1992) BUDAPEST 1994 1

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán Technikai szerkesztő Földi Éva ISSN 963 462 939 3 Bolla Kálmán Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. 9421733 AKAPRINT Nyomdaipari Kft. Budapest. F.v.: Dr. Héczey Lászlóné. 2

RÁCZ ENDRE (1922 1992) 3

üres 4

RÁCZ ENDRE VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Ifjúságomnak három nagy élménye, amely egész életpályámat meghatározta, a magyar neveléstörténet három progresszív kollégiumtípusához fűződik. Az ősi pápai református kollégium amelynek tízéves koromtól, 1932-től nyolc esztendőn át voltam a diákja anyagi támogatásával lehetővé tette, hogy egyáltalán tanulhattam. Kiváló tanáraival a tudományos érdeklődésnek, demokratikus önkormányzati intézményeivel pedig a közéleti gondolkodásmódnak a csíráit ültette belém. Az Eötvös Kollégium amelynek 1940-től 46-ig voltam a tagja mindenekelőtt a tudományos kutatás szenvedélyére nevelt, de nevelt politikailag is: a polgári antifasizmustól elvezetett egészen a marxista világnézetig. 1946 után miközben több vidéki és budapesti középiskolában és általános iskolában tanárkodtam bekapcsolódtam a népi kollégium-mozgalomba, előbb vidéki középiskolás kollégium, majd budapesti bölcsészkollégium igazgatójaként és végül, a NÉKOSZ legfelsőbb vezetőségének a tagjaként. Itt kapcsolódott össze szakmai és ideológiai ismeretanyagom a gyakorlattal, edződött eleven nevelőmunkává, mindennapi politikai cselekvéssé. Így lett életem három elválaszthatatlan része a tudományos kutatás, az oktató nevelőmunka és a közéleti tevékenység. A tudományos búvárkodás iránti vonzalmat persze mindenekelőtt az Eötvös Kollégium oltotta belém. Mint magyar latin szakos tanárjelöltet itt kiváló nyelvészek oktattak, így például Bárczi Géza, Hadrovics László, Lakó György, aztán a fiatal Balázs János, s közéjük számítom az irodalomtörténész, nyelvészbarát Keresztury Dezsőt is. De mindenekelőtt Tosu tanár úr volt rám a legnagyobb hatással, azaz Pais Dezső professzor: ő vizsgáztatott a kollégiumi felvételin, az úgynevezett fejtapogatáson. Az egyetemen az ő tanítványai közé szegődtem, ő irányította szakdolgozatomat, disszertációm munkálatait. Mint a legtöbb Paistanítvány, magam is a névtudomány területéről indultam el. 1946-ban szereztem bölcsészdoktori fokozatot, értekezésem a XIV. századi magyar becézőneveket vizsgálta okleveles anyag alapján. Ezután már az említett általános és középiskolai munkás és hasznos tanári évek következtek. 1951-ben kineveztek a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolára adjunktusnak, majd később docensnek. A tudományos érdeklődésem ettől kezdve a főiskolai oktatás kívánalmainak megfelelően elsősorban a leíró nyelvészet és a nyelvművelés felé fordult. Tudományos és oktatói pályámon újabb fordulatot jelentett, hogy a budapesti főiskolának 1955-ben történt indokolatlan és érthetetlen megszüntetése után a szegedi József Attila Tudományegyetem docense lettem, s itt tanítottam egészen 1963-ig. S bár első szerelmemmel, a névtudománnyal továbbra is kacérkodtam (számos ilyen tárgyú publikációm jelent meg), hű feleségem azonban most már a grammatika 5

maradt, mindenekelőtt a leíró és a történeti mondattan. 1962-ben védtem meg kandidátusi értekezésemet, amelyben a magyar nyelv következményes mondatait vizsgáltam leíró és történeti szempontból. A Művelődésügyi Minisztérium 1963-ban Szegedről az Eötvös Loránd Tudományegyetemre helyezett át, ahol a legfőbb feladatom a leíró nyelvészeti oktatás és kutatás irányítása volt. Először az I. számú nyelvtudományi tanszéken dolgoztam (Pais Dezső egykori tanszékén), később, 1970-ben átkerültem az újonnan szervezett Mai Magyar Nyelvi Tanszékre. 1975-ben kineveztek egyetemi tanárnak. Szerkesztésemben készült el a leíró nyelvtannak az egyetemi oktatás történetében legelső tankönyve, A mai magyar nyelv c. könyv, amelynek nagyobb mondattani részét magam írtam. 1968-as megjelenése óta már három újabb kiadást ért meg. Szemere Gyulával együtt írtam a tantárgy második egyetemi tankönyvét, a Mondattani elemzések-et, ez 1972-ben jelent meg. A tanszéken tovább dolgozunk a leíró nyelvészeti kutatásnak és a leíró grammatikának a korszerűsítésén. Ennek a munkának az a célja, hogy kidolgozzunk egy új tudományos nyelvtant, s az előmunkálatok eredményei tanulmánykötetekben láttak már napvilágot. Ezeket együtt szerkesztem Szathmári Istvánnal. Már megjelent az alaktani és a szófajtani tanulmánykötet, valamint a mondattani kötet, sajtó alatt van a szójelentéstani és szókészlettani kötet, s végül az előkészület stádiumában van a szövegtani tanulmánygyűjte- mény. Említett tevékenységeimhez szervesen hozzátartozik az egyetemi nyelvészeti oktatás módszerére irányuló vizsgálódásom, amely elsősorban a kiscsoportos oktatás tantervi helyének és szerepének a megállapításával, valamint a számonkérés korszerű formáival foglalkozik. Fontos feladatköröm a tanári továbbképzés is. Vidéki középiskolai tanárok és a Nemzetközi Előkészítő Intézet tanárainak grammatikai továbbképzésében vettem részt egyetemi keretekben, s az egyetemi kereteken kívül továbbképzési előadásokat tartok rendszeresen fővárosi, sőt országos, illetőleg megyei továbbképző szervek rendezésében. Foglalkozom a leíró nyelvtan iskolai oktatásának a kérdéseivel is, részt vettem iskolai tankönyvek és módszertani segédletek írásában, lektorálásában, s részt veszek az akadémiai, Művelődésügyi Minisztériumnak az oktatás korszerűsítésére irányuló vizsgálataiban, az ún. hatos kutatási főirányban. Tudománynépszerűsítő tevékenységem eredménye egyebek között a Takács Etellel közösen írt Kis magyar nyelvtan, amelynek a közelmúltban jelent meg az 5. kiadása. Leíró nyelvészeti kutatásaim középpontjában jelenleg a mondat- és szövegszerveződés egyik legfontosabb eszközének, a kongruenciának a vizsgálata áll. Ebből a témakörből egy könyvnyi terjedelmű dolgozatot kívánok készíteni, s már több kisebb cikkem is jelent meg, sőt egy nagyobb tanulmányom, A mondatbeli egyeztetés főbb kérdései a magyarban címmel, a Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványainak a sorozatában. Leíró nyelvtani búvárkodásaimhoz kapcsolódnak nyelvtörténeti, stilisztikai és nyelvművelő kutatásaim, munkásságom is. Részt vettem ez ideig az új történeti grammatika kidolgozásában, stilisztikai vizsgálódásaim pedig főleg a 6

grammatikai és stilisztikai kategóriák összefüggésének a vizsgálatára irányulnak. A nyelvművelő mozgalomba annak megújhodásától, 1950-től kezdve kapcsolódtam be. Idevágó publikációim a nyelvművelő folyóiratok, szakfolyóiratok és a napilapok és hetilapok nyelvművelő rovatain kívül megjelentek reprezentatív nyelvművelő kötetekben, s részt veszek mint munkatárs az új, nagyméretű Nyelvművelő Kézikönyvnek a munkálataiban, ez már a kiadás előtt (áll), jövő könyvnapra fog megjelenni az első kötete; szerkesztőségi bizottsági tagja vagyok a Magyar Nyelvőrnek, rovatvezetője az Édes Anyanyelvünk című folyóiratnak és szerkesztője a Magyar Nemzet nyelvművelő rovatának. Ami társadalmi munkásságomat illeti, tudománynépszerűsítő, továbbképző és nyelvművelő előadásaimon kívül ide számítható tudományszervező, tudomány- és oktatáspolitikai tevékenységem. Tagja vagyok több akadémiai, minisztériumi és egyetemi bizottságnak (többnek éveken át titkára is voltam), vezetőségi tagja vagyok a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat budapesti, illetőleg országos nyelvi szakosztályának. Ami pályám további alakulásának a vezérelveit illeti, arról a következőket mondhatom. Nem szeretnék ezután sem teljesen szakítani a névtudománnyal, ahol a legfőbb teendő napjainkban az országos méretekben megindult anyaggyűjtésnek a kiteljesítése és a névtudomány mint komplex tudomány önálló kutatási elveinek a kidolgozása. Ezen a területen több tanítványom is dolgozik. Közülük a legbüszkébb Ördög Ferencre vagyok, aki a magyar névtudomány egyik vezéralakjává nőtte ki magát. Nem nélkülözhetem tanítványaim és munkatársaim segítségét a fő feladatban, az új, korszerű leíró grammatika megteremtésében. Ez a gárda, amely ezen a területen dolgozik, úgy jellemezhető, hogy azt az iskolát követi, amelyet így nevezünk: a klasszikus grammatika megújítása. Így látjuk ugyanis, hogy az új grammatikaelméleti irányzatok számos, igen nagy horderejű eredményt értek el, s kitűnő módszereket honosítottak meg, de még egyikük sem volt ez ideig képes a teljes nyelvi rendszer leírására, tehát arra a feladatra, amelyet a klasszikus grammatika, ha fogyatékosan is, a maga módján már betöltött, amelyet már megoldott. A magyar leíró grammatikai kutatások, amelyekre eleinte az új- grammatikus iskola tanításai, később Saussure nézetei voltak nagy hatással, éppen e tudománytörténeti meghatározottságuk révén úgy fejlődtek, hogy alkalmassá váltak az új irányzatok számos eredményének és módszerének, például a transzformációnak a beolvasztására. Természetesen a jelenlegi helyzetben nagyon fontosnak tartom a többi modern grammatikaelméleti irány támogatását, irányzat segítését is. Az igazság szerint a követendő dolog, hogy ezen a téren egészséges verseny alakuljon ki a különböző tudományos iskolák között. Amit a leíró nyelvtanról mondtam, az mutatis mutandis áll a történeti nyelvtudományra is. 7

A feladatok mind a két területen igen nagyok: meg kell teremtenünk egy új magyar leíró és egy új magyar történeti nyelvtant. De a végső cél még ennél is ígéretesebb: egyre közelebb kell kerülni e két szemlélet, a rendszerében vizsgált állapot és az ugyancsak a rendszerében vizsgált mozgás ábrázolásának a szintéziséhez. Jövőbeli munkásságommal elsősorban ezt a célt kívánom szolgálni. A videofelvétel 1979. június 15-én készült, szövegét Földi Éva. Jegyezte le. 8

RÁCZ ENDRE PUBLIKÁCIÓINAK JEGYZÉKE 1946. A magyar nyelvi becézés a XVI. században. Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. Budapest. A -kó, (-kő) becéző képző első jelentkezései. MNy XLII, 51 3. 1951. Helyesírási tankönyv. Budapest. Társszerző: Benkő Loránd, Takács Etel. Tájékoztató az általános iskolai magyar nyelvtankönyvhöz. Budapest. Társszerző: Takács Etel. 1952. A magyar nyelv tanítása. Budapest. Társszerző: Fábián Pál, Kerékgyártó Imre. A magyar nyelv tankönyve. I. rész. Budapest. Társszerző: Takács Etel, Weber Mihály. Szeressük és ápoljuk anyanyelvünket. Íttörővezető VI/10. 12 3. 1953. A magyar nyelv tankönyve. II. rész. Budapest.Társszerző:Takács Etel, Weber Mihály. Ismertetés az újabban megjelent nyelvtudományi munkákról. Anyanyelvünk az iskolában I, 27 30. Felszólalás a II. Országos Nyelvészkongresszuson. I. OK IV, 398 400 = MNyTK 83. 398 400. 1954. Ady Csák Máté földjén című versének nyelvtani elemzéséhez. Anyanyelvünk az iskolában I, 146 50. A hasonlító mellékmondatokról. Anyanyelvünk az iskolában I, 188 90. Vitaindító beszámoló a "Nyelvművelésünk főbb kérdései" című tanulmánygyűjtemény vitáján. Nyr LXXVIII, 130 46. A gimnáziumi tankönyv nyelvhelyességi megjegyzéseinek margójára. Anyanyelvünk az iskolában II, 56 8. Hogyan lettek vezeték- és keresztnevekből közhasználatú szók? Élet és Tudomány IX/48. 1511 2. 9

1955. A III. országos nyelvészkongresszus és a nyelvtudomány egyetemi-főiskolai oktatása. Felsőoktatási Szemle IV, 25 32. Megalkuvás vagy dialektikus szemlélet? (Nyelvművelő vitacikk.) Anyanyelvünk az iskolában II, 119 21. Mondattani kérdésekről. Anyanyelvünk az iskolában II, 126 8. A Magyar Nyelv jubileumára. Anyanyelvünk az iskolában II, 154 5. Helyesírási kiegészítő "A magyar nyelv tankönyve " I. és II.részének anyagához. Budapest. Társszerző: Takács Etel. (Újabb kiadása: 1956.) Vita a "Magyar Nyelvőr"-ről. Vitaindító referátum. I. OK VII, 473 80. 1956. A névadásról. A József Attila Szabadegyetem jegyzete. Soksz. kézirat. é.n. Budapest. A következményes mellékmondatok mondattani osztályozása. PaisEml. Budapest, 234 8. Az ikerítéssel alakult becéző nevek történetéhez. MNy LII, 48 52. ">>Megyek a Bánk bánba<< >>Megyek a Bánk bánra<<". Nyr LXXX, 193 5. A határozói-jelzői mellékmondatok. Nyr LXXX, 300 6. 1957. Hozzászólás az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának vitaülésén Tompa Józsefnek "Készülő leíró nyelvtanunk vitás kérdéseiről" című előadásához. I. OK IX, 366 8. A becéző nevek megkülönböztető szerepéről. AUS Nyelv és Irodalom II, 133 9. Az egyszerű mondat vizsgálata. I. rész. In: Magyar nyelvhelyesség. Budapest, 213 45. A határozók osztályozásának kérdéséhez. Nyr LXXXI, 227 32. Az értelmezői mellékmondat. MNy LIII, 403 12. A személybeli egyeztetés a vonatkozó mellékmondatokban. AUS Néprajz és Nyelvtudomány I, 87 103. 1958. Legyen vagy ne legyen? Nyr LXXXII, 273 80. Az alárendelt mondatoknak egy sajátos csoportjáról. A magyar nyelv és irodalom tanítása I/6. 4 9. Lélekfa. Ujjbegy. Nyr LXXXII, 489 91. Műhold. Nyr LXXXII, 511. p. Ikerítéssel alakult becéző neveinkről. AUS Néprajz és Nyelvtudomány II, 43 8. = Nyelvészeti Dolgozatok 3. Szeged, 1959. 10

1959. A magyar megengedő és feltételes mellékmondatok kérdéséhez. MNy LV, 68 76. A tárgyas ragozás használatáról. In: Iskolai nyelvművelő. Budapest, 236 42. Kis magyar nyelvtan. Budapest. Társszerző: Takács Etel. (1991-ig 9 kiadásban) Beszámoló az új egyetemi magyar nyelvészeti tanterv vitájáról. MNy LV, 327 43. Társszerző: Benkő Loránd, Sulán Béla. 1960. Néhány szempont becéző keresztneveink vizsgálatához. In: Névtudományi vizsgálatok. Budapest, 146 9. Anyanyelvi műveltségünk konferenciája. Nyr LXXXIV, 3 15. Rövidüléssel alakult becéző nevek a XIV. században. AUS Néprajz és Nyelvtudomány III IV, 69 84 = Nyelvészeti dolgozatok 11. Szeged. Vita a magyar nyelvtudomány egyetemi oktatásának megjavításáról. Felsőoktatási Szemle IX, 312 6. "Boldog új évet" vagy "Boldog újévet"? Nyr LXXXIV, 254 5. Nyelvtani elemzések II. Budapest. A következményes mondatok a mai magyar nyelvben. Nyelvészeti Dolgozatok 17. Szeged. Károly Sándor: Az értelmező és az értelmezői mondat a magyarban. Nyr LXXXIV, 488 98. Felszólalás a pécsi nyelvművelő konferencián. In: Anyanyelvi műveltségünk. Budapest, 45 8. 1961. Tanulókocsival a játszóutcán át. In: Édes Anyanyelvünk. Szerk. Lőrincze Lajos. Budapest, 21 2. A kocsi a nyelv országútján. Uo. 261 2. Mennyi is a harmadfél? Uo. 271 2. Erdő, mező ázik. Uo. 325 6. Az egri kávésnak két lányát ismérek. Uo. 372 3. Még néhány szó a tárgyas ragozásról más szempontból. Uo. 374 5. Az egyszerű mondat vizsgálata. I. rész. In: Magyar nyelvhelyesség. Szerk. Deme László Köves Béla. 2., mód. kiadás. Budapest, 225 59. Csicsa és társai. AUS. In memoriam Gedeon Mészöly. 143 9 = Nyelvészeti Dolgozatok 20. Szeged. Az állítmány egyeztetése az értelmezős szerkezetekkel. Nyr LXXXV, 403 15. Az azért kötőszó használata régebbi kódexeink következtető mondataiban. MNy LVII, 435 42. 1962. A Dél-Magyarország c. napilap nyelvhasználatáról. Kiadja MUOSZ elnöksége mellett működő Nyelvművelő Bizottság. Soksz. kézirat. H., é. n. 11

Nyelvtani tanulmányok. Szerk. Sulán Béla. MTud LXIX, (új folyam: VII), 272 4. A következményes mondatok stilisztikai szerepe. AUS Néprajz és Nyelvtudomány V VI, 21 7. = Nyelvészeti Dolgozatok 27. Szeged. B. Lőrinczy Éva: Képző- és névrendszertani vizsgálódások. Nyr LXXXVI, 339 44. Berrár Jolán: A magyar hasonlító mondatok története a XVI. század közepéig. NyK LXIV, 423 9. 1963. Hány kerület a három kerület? Élet és Tudomány XVIII/13. 406. p. A magyar nyelv következményes mondatai. NytudÉrt 39. Budapest. Az ismét "elfelejtett" hanem. Nyr LXXXVII, 162 9. Megjegyzések a Helyesírási Tanácsadó Szótárhoz. MNy LIX, 240 5. A magyar nyelv következtető mondatainak története a XVI. század elejéig. AUS Néprajz és Nyelvtudomány VII, 19 29. = Nyelvészeti Dolgozatok 35. Szeged. A Katalin név kalotaszegi Tata becézőjéről. MNy LIX, 474 5. 1964. A tehát (tahát) kötőszóvá fejlődésének kezdetei. NytudÉrt 40. 307 10. "A birtokos jelző és társának" alakja. Nyr LXXXVIII, 106 10. Nyelvtani elemzések III. Budapest. Hadd legyen per! Nyr LXXXVIII, 415 8. Két mondat elemzése. Magyartanítás VII, 234. p. Nyelvművelő jegyzetek a mondatszerkesztés köréből. AUS Néprajz és Nyelvtudomány VIII, 33 9. = Nyelvészeti Dolgozatok 48. Szeged. 1965. A többszörösen összetett mondat alaptípusai a magyar nyelvben. NytudÉrt 46. 85 92. 1966. Manci. MNyj XII, 81 93. A névrövidítéses becézés újabb előfordulásairól. MNy LXII, 408 20. 1967. Megjegyzések a magyar becézőnevek alakulásmódjairól. MNy LXIII, 292 7. Az alany és az állítmány egyeztetésének néhány kérdése a mai magyar nyelvben. NytudÉrt 58. 273 8. 1968. Az állítmányi mellékmondat és az általános iskolai nyelvtantanítás. Magyartanítás XI, 95 6. 12

A mai magyar nyelv. Egyetemi tankönyv. Szerk. Rácz Endre. Budapest. Társszerzők: Bencédy József, Fábián Pál, Velcsov Mártonné. (1991-ig 8 kiadásban jelent meg.) 1969. Az anyanyelvi ismeretek oktatásának tervezetei a Magyar Tanácsköztársaság idejéből. NytudÉrt 65. 66 87. Mikorra érvényes az ifjúsági mozibérlet? Élet és Tudomány XXIV, 1462. p. Hozzászólás Telegdi Zsigmondnak "Általános nyelvészetünk helyzete" című előadásához. Általános nyelvészetünk helyzete. Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon. (A debreceni nyelvészaktíva ülésének előadásai és felszólalásai.) Szerk. Imre Samu. H. és é. n., 92 4. Hozzászólás Herman Józsefnek "Az alkalmazott nyelvészet helyzete Magyarországon" című előadásához. Uo. 157 8. H. Molnár Ilona: Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben. Nyr XCIII, 495 504. 1970. Butik a Váci utcában? Élet és Tudomány XXV, 131. p. A rádió hírközlésének néhány sajátos nyelvhelyességi kérdése. Nyr XCIV, 150 9. Mondatelemzések. Nyr XCIV, 186 8. Adaptáció a becézőnév-képzésben. NytudÉrt 70. 125 9. A kiscsoportos oktatás a nyelvtudományban. FelsőoktSzemle XIX, 598 603. József Tompa: Ungarische Grammatik. Nouvelles Études Hongroises IV V, 279 80. 1971. A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Szerkesztette: Papp Ferenc. Mtud LXXVIII, 56 8. Az állítmány számbeli egyeztetése több különböző számú alannyal a mai magyar nyelvben. MNy LXVII, 144 55, 228 96. A Sírius csillag Pila nevéről. Nyr XCV, 203 5. Rundó. Nyr XCV, 206. p. A Müncheni Kódex 1466-ból. Szerk. Nyíri Antal. Munkatársak: Bodnár Ferenc, Pálfalvi Etelka, Rácz Endre, Velcsov Mártonné, Végh József Mihály. Budapest. A kiscsoportos oktatás néhány kérdéséről. In: A magyar nyelv kutatásának és oktatásának módszertani kérdései. Szerk. Hajdú Mihály Pusztai Ferenc. NytudDolg 6. Budapest, 175 82. 1972. Kutyaütő. Nyr XCVI, 81 3. Mondattani elemzések. Budapest, 179 369. Társszerző: Szemere Gyula. Újabb tanúvallomások az ami pörben. Nyr XCVI, 367 9. 13

1973. Ezerkilencszázhetvenhárom év? In: Anyanyelvi kaleidoszkóp. Szerk. Grétsy László. Budapest, 146. p. Vigyáznók? Uo. 152. p. Közlekedési és nyelvi balesetek. Uo. 179. p. "Lakájos" kollégium. Uo. 201. p. "Zsu" és társai. Somogyi Néplap júl. 29. 8. p. Die Adaptation bei der Bildung von ungarischen Kosenamen. AUB SLingu IV, 29 36. Megjegyzések Hadrovics Lászlónak "A funkcionális magyar mondattan alapjai" című művéről. ÁltNyT IX, 147 63. Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről. Nyr XCVII, 443 54. Függelék Deme Lászlónak "Magyar nyelvészeti kutatómunkánkról" c. tanulmányához. I. OK XXVIII, 455 7. (Imre Samuval és Deme Lászlóval közösen.) 1974. Ördög Ferenc: Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. Zalai Tükör 1974/I. 184 98. Elnöki bevezető. In: Anyanyelvünk az általános iskolában. Szerk. Szathmári István. Budapest, 75 9. Rendbe hozott tudósok és egyéb furcsaságok. Magyar Nemzet ápr. 14. 13. p. A határozatlan névelőről. Somogyi Néplap ápr. 28. 7. p. Csöre. Magyar Nemzet júl. 14. 13. p. Az értelmi egyeztetés a magyar nyelvben. NytudÉrt 83. Budapest, 476 82. Fejenként száz üveg bor? Élet és Tudomány XXIX, 1596. p. A birtokos személyragozásnak a birtok többségét kifejező alakrendszere. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szófajtana és alaktana köréből. Szerk. Rácz Endre Szathmári István. Budapest, 135 49. Tartózkodott munkások, alkotott művészek. Magyar Hírlap szept. 28. Hét vége c. melléklet III. p. Szerkesztői üzenetek helyett. Magyar Nemzet okt. 13. 13. p. József Attila: Eső. Nyr XCVIII, 290 8. Kerengő. Nyr XCVIII, 374. p. Magyar becenevek. A TIT kiadványa. Nyelvi Ismeretterjesztés 1974/2. Budapest. Intranzitív igék befejezett melléknévi igenevének jelzői használata. Nyr XCVIII, 385 98. Söprögetés saját házunk táján. Élet és Tudomány XXIX, 2084. p. A klasszikus grammatika megújítása és az iskolai nyelvtanoktatás. MNy LXX, 385 96. Őket vagy azokat? Nyelvünk és Kultúránk 17. 32 3. 1975. 14

Munkafüzetek az anyanyelvi nevelés szolgálatában. Pedagógiai Szemle XXV, 192 5. Melyiket kedveli? Magyar Nemzet jan. 12. 13. p. Anyanyelvi nevelésünk korszerűsítéséről. MNyTK 142. Budapest. Tranzitív igék befejezett melléknévi igenevének jelzői használata. Nyr XCIX, 3 11. Mai magyar nyelvi gyakorlatok I. Szerk. Szemere Gyula. Budapest. Összegyűjtötték Tolna megye földrajzi neveit. Hétfői Magyar Hírlap május 19. 4. p. Huszonéves. Nyr XCIX, 243. p. A befejezett melléknévi igenév jelzői használatáról. MNyTK 140. Budapest, 87 95. = Zalai Tükör 1975/II, 87 95. Über einige Fragen der Kongruenz zwischen Subjekt und Prädikat in der ungarischen Sprache. Congressus Tertius Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars I, Tallinn, 661 5. "Borozgatánk apámmal". Magyar Nemzet szept. 14. 13. p. Nem mind arany, amely fénylik? Magyar Hírlap szept. 20. 6. p. 1976. Kongruencia és redundancia. MNy LXXII, 53 9. Tréfás és komoly kétértelműségek. Magyar Nemzet jún. 13. 13. p. A jugoszláviai magyar sportsajtó nyelvéről. In: Nyelvhasználati szintek és stilisztikai vétségek közéleti nyelvünkben. Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Ada, 1976, 50 71. Íjra közölve (rövidítésekkel): Nyelvművelő. Az újvidéki Magyar Szó melléklete. dec. 4. 1. p., 1977. jan. 8. 1. p., febr. 5. 1. p., márc. 5. 1. p., ápr. 2. 2. p. Anyanyelvünk új szófűzése, mondatszerkezeti jelenségeinek bemutatása, értékelése. In: Mai magyar nyelvünk. Szerk. Grétsy László. Budapest, 45 73. 1977. Nagyobb az apjától? Magyar Nemzet febr. 13. 13. p. A nyelvtudomány jövőjéről. In: Vita a nyelvtudomány jövőjéről. Szerk. I. Gallasy Magdolna. ELTE NyelvtDolg 21. Budapest, 60 1. Anyanyelvi nevelésünk grammatikai alapjáról. Acta Academiae Pedagogicae Nyíregyháziensis Tomus 7/C, 169 76. Magasság és mélység. (Emlékezés Gombocz Zoltánra.) Magyar Nemzet jún. 12. 13. p. Az egyeztetés főbb kérdései a magyar nyelvben. Tanulmányok a mai magyar nyelv mondattana köréből. Szerk. Rácz Endre Szathmári István. Budapest, 35 77. = MNyTK 149. Budapest. Gombocz Zoltán magyar grammatikai munkássága. MNy LXXIII, 444 58. Az állítmány egyeztetése a gyűjtőnévi alannyal. Nyr CI, 385 402. 15

Csapdák a mondatszerkesztésben. In: Az anyanyelv az ember életében. Szerk. Bachát László. Budapest, 77 88. 1978. A történeti nyelvtudomány kérdéséhez. MNy LXXIV, 66 8. Kongruenz und Redundanz. AUB SLingu VIII, 19 27. Felszólalás az MTA Anyanyelvi és Alkalmazott Nyelvészeti Bizottságának "A nyelvi-nyelvészeti ismeretterjesztés helyzete, feladata és lehetőségei" c. együttes ülésén. Nyr CII, 76 7. Mai magyar nyelvi gyakorlatok II. Szerk. Szemere Gyula. Budapest. "Látványos" szürkeség. In: Nyelvünk világa. Szerk. Kovalovszky Miklós. Budapest, 112 4. Orvoslásra szorul-e a fog? Uo. 211 3. Hová váltsunk jegyet? Uo. 225 7. Miután. Magyar Nemzet aug. 13. 13. p. Ferenc Ördög, Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén. [Untersuchungen über Personennamen in den Landschaften Göcsej und Hetés.] Onoma XXI, 682 4. A jugoszláviai magyar nyelvű kémiatankönyvek nyelvhasználatáról. Oktatás és nevelés VI/26. (Szarvas Gábos Nyelvművelő Napok. Ada, 1978). Szabadka, 57 71. = Nyr CIII, 173 6. Éppen ellenkezőleg! Népszabadság nov. 26. 14. p. 1979. Édes Anyanyelvünk. Magyar Nemzet febr. 11. 13. p. Farkasszem. Édes Anyanyelvünk 1. 5 6. Dobostorta a mackóból. Édes Anyanyelvünk 2. 5. p. Házfelügyelő meg a Gondnok. Élet és Tudomány XXXIV, 554. p. Hiba van a kréta körül. Nyr CIII, 228 9. Móra Ferenc meg az ami. Édes Anyanyelvünk 3. 6. p. Rekontra. Magyar Nemzet okt. 14. 13. p. Das Schaffen von Zoltán Gombocz auf dem Gebiet der ungarischen Grammatik. AUB SLingu IX, 91 111. A gólt jelentő találat. Nyr CIII, 426 9. Névészeti terminológiai megjegyzések. Névtani Értesítő 2. 28 31. 1980. Korszerűbben. Magyar Nemzet febr. 10. 13. p. A homonimák szépirodalmi előfordulásairól. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szókészlettana és jelentéstana köréből. Szerk. Rácz Endre Szathmári István. Budapest, 157 206. Juhász Gyula: Szerelem? Édes Anyanyelvünk 1. 7. p. 16

"Információ"-özön. In: Új anyanyelvi kaleidoszkóp. Szerk. Felde Györgyi Grétsy László. Budapest, 113. p. Találat? Uo. 160. p. Rövid-i-tsünk! Uo. 253. p. Nyelvművelés és grammatika. Magyar Nemzet jún. 1. 14. p. Grammatika és nyelvművelés. Magyar Nemzet jún. 6. 9. p. Mindent megvalósíthatunk? Édes Anyanyelvünk 2. 2. p. Nyelvművelő Kézikönyv I. Budapest. (Munkatárs.) Az állítmány egyeztetése a mennyiségjelzős alannyal a mondategységen belül. Nyr CIV, 257 73. Az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének grammatikai megalapozásáról. Nyr CIV, 456 69. A magyar leíró nyelvtani kutatások helyzete és feladatai. NytudÉrt 104. Budapest, 61 75. Stand und Aufgaben der ungarischen deskriptiven grammatischen Forschungen. AUB SLingu XI, 11 30. 1981. Tolerancia? Magyar Nemzet márc. 8. 13. p. Töményebb lett a "feles"? Édes Anyanyelvünk 1. 4. p. Az állítmány egyeztetése a mennyiségjelzős alannyal a mondategység határán túl. Nyr CV, 134 45. Alkotott és kiállított személyiségek. Édes Anyanyelvünk 2. 1 2. Egy új összegzés nyelvművelésünk történetéről és főbb kérdéseiről. Nyr CV, 396 405. Számbeli egyeztetés halmozott jelzőjű főnevek mellett. In: Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Szerk. Hajdú Mihály Kiss Jenő. Budapest, 211 8. A tulajdonnevek grammatikájáról. Névtani Értesítő 6. 55 60. 1982. Mondattani elemzések. 2., bőv. kiadás. Budapest, 179 369. Társszerző: Szemere Gyula. Barla Gyula: Nyelvtan, stílus, iskola. Édes Anyanyelvünk 2. 16. p. A nyelvtudós Arany. Édes Anyanyelvünk 3. 4. p. Előszó. In: Dolgozatok a magyar leíró nyelvtan köréből. ELTE NyelvtDolg 33. Budapest, 3 5. "Fáj a lábaim". (Az állítmány egyeztetése a többes számú birtokszóval). In: Hagyományápolás és megújulás. Debreceni Magyar Nyelvészeti Napok. Szerk. Sebestyén Árpád. Debrecen, 141 61. A tulajdonnevek és az egyeztetés. In: Név és társadalom. Szerk. Hajdú Mihály Rácz Endre. MNyTK 160. 231 3. = Honismereti Tanulmányok VII, 231 3. 17

1983. Komitativitáció és kongruencia. (Az állítmány egyeztetése a társhatározós alannyal). MNy LXXIX, 129 37. Egyeztetés és szöveggrammatika. In: Tanulmányok a mai magyar nyelv szövegtana köréből. Szerk. Rácz Endre Szathmári István. Budapest, 249 95. Garmada. Magyar Nemzet aug. 14. 8. p. Változó nyelvünk a változó világban. Édes Anyanyelvünk 3. 4 5. Egy nyelvjárási inkongruencia beütései a köznyelvbe. MNy LXXIX, 416 20. A szenvedő jelentés felé? Nyr CVII, 394 7. A tapolcai járás földrajzi nevei c. kötetről. Horizont XI/2. 42 5. 1984. Sziszifuszi tolerancia. Magyar Nemzet febr. 3. 12. p. Szavak sajtóhibából. Édes Anyanyelvünk 2. 5. p. Tájékoztató "A magyar nyelv történeti nyelvtana" munkálatairól: III. Tájékoztató a mondattani részhez. IV. Tájékoztató a szöveggrammatikai részhez. MNy LXXX, 142 4. Előszó "A szövegnyelvészet eredményei" című előadáshoz. In: Az új tantervek alapjai és tendenciái. Szerk. Bachát László Fülöp Lajos Szathmári István. OPI, Budapest, 101 2. Utószó Nagy Ferenc szövegtani előadásához. Uo. 21 3. Diáknyelvünk történetéből: A szecska. Édes Anyanyelvünk 3. 5. p. Diáknyelvünk múltjából: A szekunda. Édes Anyanyelvünk 4. 6. p. Az igei állítmány egyeztetése az és/s kötőszóval kapcsolt két alany után. In: Studia in honorem J. Balázs offerta a collegis et discipulis. Szerk. Szathmári István Bencze Lóránt. Budapest, 229 41. Die Kongruenz des nachstehenden verbalen Prädikats mit zwei durch die Konjunktion és/s gekoppelten Subjekten. AUB SLingu XV, 189 98. 1985. Költői kétértelműségek. Édes Anyanyelvünk 1. 1. p. A gyes meg a gyed. Édes Anyanyelvünk 3. 5. p. A grammatika szerepe az anyanyelvi nevelésben. MNy LXXXI, 257 66. Beszámoló az "Adalékok a magyar, illetőleg a magyarországi nyelvtudomány történetéhez" című pályázat eredményéről. MNy LXXXI, 506 10. Az állítmány egyeztetése két vagy több egyes számú, halmozott alannyal a mondategység határán túl. Nyr CIX, 391 401. Nyelvművelő Kézikönyv II. Budapest. (Munkatárs.) A magyar nyelvtudomány helyzete, eredményei és tervei, különös tekintettel az egyetemi oktatásra. In: Magyar nyelv külföldieknek. A VI. magyar lektori konferencia anyaga. Szerk. Giay Béla. Budapest, 17 30. 18

1986. A csép, a maca meg a TESz. Névtani Értesítő 11. 14 8. A grammatika szerepe az anyanyelvi nevelésben. (Újraközlés). In: Az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének áramában. Szerk. Bachát László Fülöp Lajos Szathmári István. Budapest, 103 27. Az anyanyelvi nevelés korszerűsítésének grammatikai megalapozásáról. In: Program az anyanyelvi nevelés továbbfejlesztésére. Szerk. Szende Aladár. Budapest, 112 29. Diáknyelvünk történetéből. A kicsapás. Édes Anyanyelvünk 4. 5. p. Tompa József köszöntése. MNy LXXXII, 494 7. 1987. Egy képző karrierje. Édes Anyanyelvünk. 1. 7. p. Aki színész. Édes Anyanyelvünk. 2. 5. p. A mai magyar nyelv változásai. MNy LXXXIII, 1 7. Diáknyelv Pápán a harmincas években. MNy LXXXIII, 145 56. "Jelenjél meg világosan." In: Nagy magyar nevelők. Rab István emlékezete. Veszprém, 135 9. Kis magyar nyelvtan. 7. átdolg. kiadás. Budapest. Társszerző: Takács Etel. Redundáns formák a magyar nyelv grammatikai rendszerében. MNy LXXXIII, 274 84. Számbeli egyeztetés a halmozott (mellérendelt) egyes számú főnevek névmásításában. Nyr CXI, 137 47. A magyar nyelvbeli egyeztetés főbb sajátságai. MNy LXXXIII, 500 7. Ki porából nőttél... Édes Anyanyelvünk 3. 5. p. Arany János különös egyeztetéséhez. Édes Anyanyelvünk 3. 6. p. 1988. Kálmán Béla hetvenöt éves. Magyar Nemzet febr. 29. 4. p. A pápai járás földrajzi nevei c. kötetről. Horizont XVI, 1. 29 35. Tárgyas vagy alanyi ragozás? Édes Anyanyelvünk 2. 4 5. Stílus és egyeztetés. In: A magyar nyelv rétegződése. Szerk. Kiss Jenő Szűts László. Budapest, 797 802. Valóban remek rímek. Édes Anyanyelvünk 3. 8. p. Mit is mond a cinkeszó? Édes Anyanyelvünk 4. 5 6. Wortfolge und Kongruenz im Ungarischen. AUB SLingu XIX, 265 8. 1989. Eredő: eredet vagy eredmény? Népszava márc. 13. 6. p. "Életét vesztette, amikor..." (A baleseti híreknek egy újabb típusáról.) Édes Anyanyelvünk 1. 4 5. Meghalt Balázs János, a magyar és általános nyelvészet nagy tudósa. Magyar Nemzet márc. 23. 6. p. 19