Parodisztikus sci-fi novella

Regőczi Gergely ME-Kísérlet Parodisztikus sci-fi novella MISKOLC - BUDAPEST 1999.-2008.

Regőczi Gergely: ME-Kísérlet. Parodisztikus sci-fi novella. A mű adatai: Ötlet: Miskolc, kb. 1999. 10. hó Novella írásának kezdete: Miskolc, kb. 1999. 10. hó Elkészülés időpontja: v1.00 : Miskolc, 1999. 12. 31. v1.05 : Miskolc, 1999. 12. 31. v1.21 : Budapest, 2001. 08. 23. v1.22 : Budapest, 2001. 09. 16. v1.30 : Budapest, 2008. 06. 13. Szavak száma: 17.413 Karakterek száma szóközök nélkül: 109.839 Karakterek száma szóközökkel: 127.081 Előszó és köszönetnyilvánítás: Ez életem első nagyobb lélegzetű írásműve, melyet az egyetemi élet, az ottani jó barátaim ihlettek. A szereplőim valós személyek, sok esemény valóban megtörtént, de természetesen rengeteg minden csak a képzeletem szüleménye. Bevallom, kicsit kritikusan, sarkítottan szemlélem a dolgokat, sok szempontból elégedetlen vagyok világunkkal, így a megfelelő figyelemfelkeltő hatás elérése érdekében vannak eltúlzott epizódjai a történetnek. Azért remélem, hogy így is lesznek olyanok, akiknek meg fogja nyerni tetszését! Köszönöm öcsémnek, Attilának az ötleteit és biztató szavait, illetve a Sorsnak (nevezzük így a világ eseményeit befolyásoló tényezők számunkra átláthatatlanul bonyolult alakulását) azt, hogy megismerhettem a műben szereplő személyeket, mivel sok-sok kellemes élménnyel, vidám órával ajándékoztak meg az együtt töltött évek során. Ezért szeretném név szerint is megemlíteni őket: Bartos Viktória, Kelemen Judit, Mártha Judit, Pap Gabriella, Berta Tibor, Dávid Gergely. A novellában található egyes aforizmák, mondások a Szabad Föld folyóirat régebbi számaiból származnak (Kópiás Sándor: Fele se tréfa), némelyek szerzője pedig ismeretlen. Köszönet a nagyszerű szentenciákért! Kellemes szórakozást kívánok az olvasáshoz! Regőczi Gergely 1

- Jelentés a hajónaplóba, közlemény a GalSzöv hírközlési csatornákra: Galaktikus idő szerint 7719. 10. 82-e van, bioritmusunk szerinti alap-időszámítási egységünk, ezt nevezzük napnak, 83,57 százaléka folyt már el, tehát szövetségünk központi bolygóján már 8,57 százalék telt el az este beállta óta. Persze mindez itt az űrhajón semmiféle jelentőséggel nem bír, de jólesik nosztalgiázni, gondolatban szülőbolygónkra látogatni Koordinátáink: 10045637-63428266-51892200, sebességünk 0,017 fénynap/százalék, ami a fénysebesség valamivel több, mint másfélszerese. Utunk nyolcezer napja tart. A legénység körében már kezdett eluralkodni az apátia, hosszú ideje semmivel sem tudtam lelkesedést önteni beléjük. De most, ahogy közeledünk úti célunk felé, úgy tér vissza százalékról százalékra szektoidjaim életkedve. A galaxis egyik félreeső szegmensébe hatolunk be. Én, Wendor, részesültem abban a hatalmas megtiszteltetésben, hogy a Fejlett Intelligenciával Rendelkező Fajok Galaktikus Szövetsége, röviden a GalSzöv, mint vizsgálatvezető tudóst megbízott az Erplorex nevű kutató-felfedező űrhajó kapitányi posztjával. Galaxisunknak ebbe a valóban félreeső zugába ez az űrhajónk teszi be először a hajtóműveit, mivel ez a rész még a legjelentéktelenebb közlekedési útvonalainkon is kívül esik Wendor néhány pillanat erejéig elmélázott. Persze erre fel azonnal megkérdezhetnék szövetségi állampolgártársaim, hogy akkor miért küldenek ide egy, az adófizetők drága pénzén felszerelt, legmodernebb fejlesztésű, hadi- és kutatócélokra egyaránt alkalmazható, a maga 800 méteres hosszúságával nem elhanyagolható méretű űrhajót. A kérdés természetesen jogos, hisz mindenki szeretné tudni, hogy miért nem saját közvetlen környezetünk jobbá tételére fordítja kormányunk a rendelkezésére álló tőkét, hanem bizonytalan kimenetelű expedíciókra. Tisztában vagyok vele, hogy jelentésem másolata továbbításra kerül anyabolygónk irányába, ezért is szánom ezt egy amolyan sajtótájékoztató-féleségnek. Küldetésünk mindeddig szigorúan titkosnak minősült, mert nem tudhattuk, hogy milyen tettekre ragadtatnák magukat a hír hallatán a Szövetségünkön belüli lázongó anarchisták. Ezek a társadalmi rétegek ez idáig számos bevetést hajtottak végre kormányunk számára fontos projektek ellen, ezért nem informáltuk eddig felfedezésünkről, kutatóutunk céljáról a közvéleményt a kapitány nem akarta tovább fokozni a feszültséget, ennek szellemében folytatta beszámolóját. Azt még mindig nem mondtam el, hogy tulajdonképpen mi is az a nagy felfedezés, ami miatt ekkora körültekintéssel jártunk el expedíciónk előkészítésében, de most már nem is halogatom tovább az okok feltárását Pontosan tizenötezer napja, vagyis 15 éve sikerült gyenge, de bizonyíthatóan szabályos rádiójelzéseket fognunk, és irányukat bemérnünk. Időszámításunk kezdete, vagyis a Galaktikus Szövetség megalakulása óta nem bukkantunk egyetlen újabb olyan bolygóra sem, amely értelmes életnek adott volna otthont. Az is egy különösen érdekes momentum, hogy a planéta viszonylag közel fekszik Szövetségünk határaihoz, mégsem volt sejtelmünk még a létezéséről sem. Ezért is keltett nagy izgalmat ezen rádiójelek befogása. A Tudományos Akadémia azonnal elhatározta a rádióforrás felkutatását, erre a célra többévi költségvetéséből előzetesen elkülönített pénzeszközöket, és hiteleket vett fel az űrhajó építési költségeire is. Az előkészületek során a rögzített jelhalmazok egy részét sikerült megfejteni, és ezek alapján kétdimenziós képsorozatot összeállítani. Ha hipotéziseink nem csalnak, a most felkutatandó bolygót is szektoid-típusú élőlények népesítik be, ez azt jelenti, hogy testfelépítésük a miénkhez nagymértékben hasonlít. A kapcsolatfelvételben rejlő lehetőségek jelentősségét egyelőre még nem tudjuk felbecsülni, hiszen az általunk először fogott jelek mára már 28,6 évessé váltak, tehát adataink időközben eléggé elavultak. Nemrég kaptunk jelentést az előreküldött felderítőinktől, hogy a célbolygó egy tengely körüli fordulata ugyanannyi ideig tart, mint a mi központi bolygónké, viszont náluk egy keringési egység centrális csillagjuk körül csupán 0,365-szer annyi időt vesz igénybe, mint nálunk. Ez szektoidul annyit jelent, hogy míg nálunk egy év 1000 napból áll, náluk csak 365-ből. Ha az ő valószínűsíthető mértékegységeikkel számolnánk, akkor körülbelül 37,26 fényév távolságra vannak a hozzájuk legközelebb eső határbolygónktól, és 78,35 éve indították útnak az általunk először befogott 2

rádióadásokat, melyek azonban még nem képi jellegűek voltak. Most kezdjük meg a fékezési manővereket, a célnaprendszer határán vagyunk. Mostantól átállítjuk rendszereinket a helyi időszámításra, hogy ne kavarodjanak össze jelentéseinkben az adatok. Be kell fejeznem eszmefuttatásomat, mert csakis a lehető legkörültekintőbben közelíthetjük meg az ominózus planétát, és ehhez a rádiócsend is hozzátartozik. Közlemény vége. Átnézek a hajóhídra, már biztos létrejött a vizuális összeköttetés az ismeretlen égitesttel gondolta Wendor, azzal elhagyta fülkéjét, és elindult a fényesen kivilágított folyosón a szemben lévő távoli ajtó felé. Mikor már kellően megközelítette azt, a fotocella érzékelte jelenlétét, és halk sziszegő hang kíséretében a falba siklott a páncélborítású nyílászáró. Ismét lenyűgözte az eléje táruló látvány: az ajtóval szemközt hatalmas panorámaablakok nyíltak a világegyetem végtelen térségeire, tisztán fénylettek a csillagok, és középen az egyik immár szemmel láthatóan is elkülönült a többitől, nagyobb látszólagos mérete folytán. - Uram! zavarta meg Wendor kapitány gyönyörködő ábrándozását elsőtisztjének, Aloysusnak, a tisztelgése. - Üdvözlöm, főhadnagy! Jelentést kérek! szólította fel beosztottját a kapitány. - Hajónk minden rendszere működőképes, a célobjektum megközelítése folyamatban, várható érkezés időpontja 40,65 százalék múlva, ellenséges aktivitás nem észlelhető. - Köszönöm, de azért biztonság esetére helyezzék üzembe az összes álcázó berendezést, végül álljanak orbitális pályára a bolygó körül! És ne is próbáljanak lebeszélni róla, hogy személyesen vezessem a felszíni bevetést! Értesítsenek, ha megérkeztünk, addig megyek, és áttanulmányozom az előre kidolgozott vizsgálati és kapcsolatfelvételi terveket. - Ahogy óhajtja, uram! Hihetetlen, nem éreztem még sose ilyen izgalmat, mint most. Alig bírom kivárni a hátralévő 40,54%-ot gondolta Wendor, miután órájára pillantott, majd sietősen a kabinja felé vette az irányt. Ennek a fülkének is fotocellás ajtaja volt, de a helyiség mérete és berendezése korántsem volt oly impozáns, mint a parancsnoki hídé. Egy funkcionalista módon berendezett, egyszerű, de világos szoba tárult a kapitány szemei elé. A falak, látható világítótestek nélkül, saját maguk bocsátottak ki pasztellszínű fényt. A lakkréteggel bevont, nemesgázokat tartalmazó mikrokapszulákkal megszórt fémlemezek a beléjük vezetett feszültség hatására világítottak plazmafényükkel. Wendor leült számítógépe elé, és beütötte titkos kódját, amely csak a cél kellő megközelítésével vált érvényessé, a parancsnok is most nyerhetett először bepillantást küldetésük konkrét céljaiba: Első pont: A célbolygó általános tanulmányozása. Második pont: Mintavétel élő szervezetekből, fiziológiai- és életfunkció vizsgálatok, különös tekintettel az uralkodó fajra. Harmadik pont: A technikai fejlettség vizsgálata. Negyedik pont: Nyílt kapcsolatfelvétel a bolygó véletlenszerűen kiválasztott lényeivel, ezúton információgyűjtés kognitív és affektív személyiség-összetevőik jellemzőiről. Ötödik pont: Megfelelő értékek elérése esetén hivatalos kapcsolatfelvétel a bolygó kormányával. (Esetleg technikai támogatás nyújtása.) A megvalósítás konkrét módjainak kiválasztását a kapitány és tanácsadó testületének belátására bízzuk. Wendor a kurta utasítássor áttekintése után áramtalanította komputerét, majd nyugovóra tért, hogy a következő nap bevetésein friss lehessen. Hamar el is nyomta az álom. Már ekkor anticipálta a másnapi eseményeket, szinte már maga előtt látta, hogy egy hatalmas, díszes 3

teremben kezet ráz a Bolygó vezetőjével, és mindenki számára kedvező, valamint örömteli lesz a civilizációk találkozása. Amikor 7719. 10. 83-án reggel 22%-kor felébresztette elsőtisztje, csak ennyi maradt meg emlékezetében álmából. - Ébredjen, uram! A számítógép által választott ponton geostacionárius pályára álltunk a bolygó fölött. Már reggel öt óra tizenhét perc van, greenwichi idő szerint, ideje felkelni. - Öt micsoda van? - Öt óra tizenhét, vagyis már tizennyolc perc. Maga utasított minket, hogy alkalmazkodjunk a Föld, ez a bolygó helyi neve, saját mértékegységeihez. Az öt óra tizennyolc 22,07 százalékot jelent, mert itt a napot 24 egyenlő egységre osztják, és ezt bontják további 60 alegységre. Ezt és még sok más mindent is megtudtunk a helyi hírközlés részleges dekódolásából, például a Föld koordináta-beosztását: most a keleti hosszúság 20º 45 48 és az északi szélesség 48º 04 49 metszéspontja fölött lebegünk. - Akkor maguk igazán nem tétlenkedtek az utóbbi kilenc óra negyvennégy percben, amióta magukra hagytam önöket. - Uram, maga roppant gyorsan alkalmazkodott az új időszámításhoz! - Semmiség, azonnal indulok a hídra. - Kapitány a hídon! hadarta erélyes hangon a szabályzatban szereplő formulát Gyraldo hadnagy, mihelyst felettese belépett a vezérlőterembe. - Jó reggelt mindenkinek! viszonozta a köszöntést Wendor. Akkor lássunk munkához, mi a helyzet a Földdel? - Uram, már minden általános adatot megtudtunk róla: Átmérője 12756 kilométer, mindent helyi mértékegységben adnék meg, de a táblázatokban természetesen szektoidul is szerepelnek ezek az információk. Szóval, a bolygó egyenlítőjének hossza kb. 40000 km, naptól való közepes távolsága 150 millió km, tömege 6000 trillió tonna. A hőmérsékleti sávok 70-től +50 Celsius-fok között mozognak, a légkör főként nitrogénből és oxigénből áll. Első ránézésre szinte tökéletes mása a mi otthonunknak. Az élővilág egyedei nem egyenletesen oszlanak el a Föld felszínén, hanem élőhelyeiken kisebb-nagyobb csoportosulásokba tömörülve találhatóak. A legegyszerűbb felépítésű közösségekben azonos fajhoz tartozó egyedek élnek együtt. Ezt a közösséget nevezik populációnak. Természetes körülmények között azonban a különböző fajok populációi nem elszigetelten, hanem egymással szoros kapcsolatban, összefüggő közösségben, társulásban élnek. A földrajzi övekre jellemző éghajlatot együttesen alakítják ki a Föld felszínére jutó napenergia mennyisége, a sugárzást felfogó feszín sajátosságai és a helyi hatásokat módosító lég- és tengeráramlások. A társulások az éghajlati övekhez igazodva nagy egységekben szintén övezetes módon rendeződnek el. Ezt a jelenséget nevezik zonalitásnak. A társulások zonálisan elhelyezkedő, egész kontinensekre kiterjedő nagy egységei a biomok. A Föld felszínét alkotó földrajzi burok a levegő-, a víz- és a kőzetburok egy részét benépesíti a Föld élővilága. Az élővilág szerveződésének ezt az egész földi életet átfogó, legmagasabb szintjét bioszférának nevez - Oké, oké, ennyi nekem elég is lesz, a többit hagyja meg a biológiai részlegnek. Úgy veszem észre, hogy ezzel az első pont kívánalmainak meg is feleltünk. A második és harmadik vizsgálati pont követelményeit egyszerre is kielégíthetnénk, de ezt már csak a helyszínen tehetjük meg. Várjunk estig a bevetéssel, akkor nincs olyan nagy tömeg a nyílt területeken, valamint nem olyan feltűnő, ha egyes egyedeket elfogunk, és felhozunk ide tanulmányozás céljából. - Bassza meg, már megint hétfő van, pedig utálok hajnalban kelni, ilyenkor novemberben meg főleg, szinte egész nap sötét van, gusztustalan! morogta Gergő, amikor 6:15-kor 4

megszólalt az ébresztőórája. Ma ráadásul csak délután vannak óráim, de mégis muszáj ilyen korán kiküszködnöm magam az ágyból, hogy könyvtárba mehessek anyagot gyűjteni a szakdolgozatomhoz Huhh, nyugodt vagyok, nyugodt vagyok Kajálok, aztán irány az Egyetem. 7 óra 15-kor Gergő már a miskolci Villanyrendőrnél lévő buszmegállóban várakozott egy 22-es jelzésű, elektromos felsővezetékhez nem kötött tömegközlekedési eszközre. Épp azon elmélkedett, hogy a szakadó hóesésben mennyi idő kell ahhoz, hogy ekvivalenssé váljon egy hóemberrel, amikor megpillantotta egyik egyetemi tankörtársnőjét feléje közeledni. - Szia Viki! Hogy s mint vagy ma reggel? üdvözölte, amint odaért mellé a magas, mosolygós, hosszú szőke haját sapkával elfedő, vastag dzsekibe bugyolált huszonéves lány. - Szia Gergő, köszi, jól! De mit csinálsz te ilyen korán itt? nézett meglepetten a szintén magas, vékony, de sötét hajú, didergő fiúra. - Fázom Egyébként ezt én is kérdezhetném tőled. Amúgy könyvtárba megyek adott felvilágosítást Gergő. - Én is. Irodalom? - Most nem, szakdoga. - Aha sóhajtott együttérzéssel a lány. Ott jön a busz! örült meg. Felszálltak, de akárhogy meresztették szemüket, egyetlen darab szabad ülőhelynél többet sehogy sem tudtak felfedezni. Odatámolyogtak az erősen billegő-hullámzó fedélzeten, majd megkísérelték megoldani a súlyos problémát: ki foglalhasson helyet. Egy ideig mindketten szótlanul bámulták a csábítóan komfortos párnázott széket, udvariasságból arra vártak, hogy majd a másik leül. Végül Gergő törte meg a csendet: - Nem közösülünk? kérdezte meg jó hangosan. Viki nem lepődött meg a helyszínhez és időponthoz nem illő tevékenységet javasló kérdésen, hiszen az egész egyetemi tankörük majdnem egyfolytában pikáns megjegyzésekkel szokta cukkolni egymást, de arra azért nem jött rá, hogy most mire is akar kilyukadni a srác. A duplaülőhely egyik felét elfoglaló idős hölgy azonban már korántsem volt ilyen toleráns. Megvető, undort kifejező arccal fordult a fiatalok felé, dacosan felállt, időben jelezte leszállási szándékát, és még mielőtt elhagyhatta volna a járművet, véleményét is maga elé morogta: - Ez a mai fiatalság! Micsoda erkölcsi fertő! Egy buszon akarnak mondanivalója végét elnyomta a kitáruló pneumatikus ajtó sziszegése. Gergő nevetve dobta le magát a felszabadult helyre, és Vikit is maga mellé invitálta. - Nem tudom, miért kellett úgy felháborodnia ezen az ártalmatlan kérdésen intett kezével az utcára lépő néni felé Gergő. Hiszen ha ketten ültünk volna azon az egy helyen, akkor az lett volna a közös-ülés Most már a lány is kacagott tankörtársa abszolút eszementségén, és immár kényelmes körülmények közt folytatódhatott a beszélgetés. - Hihetetlenül üres most ez a busz észrevételezte egy gyors körbepillantás után álmélkodva Gergő. Máskor még az állóhelyekért is meg kell küzdeni. - Biztos mindenki hógolyózni ment Egyetem helyett replikázott azonnal Viki. - Aha, én is szívesen átszakítanám néhány arra érdemes tanár fejét egy-egy cseppfolyós nitrogénnel szilárdított hógolyóval, hehehe, az Anti Kegyetlenkedő Tanár Alakulat nevében. - Ma is kellően brutális hangulatban vagy! Biztonságba helyezzem magam, vagy nem kell tartanom egy esetleges heteroagresszív rohamodtól? Ekkor azonban félbe kellett szakítaniuk eszmecseréjüket, mert amint a busz a Cementipari Gépjavító nevezetű megálló után elindult lefelé a lejtőn, arra figyeltek fel, hogy a sofőr lefordul székéről. - Nézd csak, a vezető nem bírta a strapát! jegyezte meg vicces hangnemben Gergő. Most teljesülhet egy régi vágyam, vezethetem a buszt, és megmentem az utasok életét. 5

- Háát, nem is tudom, hogy attól féljek-e jobban, hogy nincs sofőr, vagy attól, hogy te lennél az rettent meg Viki. - Nincs mitől tartanod, én igazából csak a rajzaimban, írásaimban vagyok brutális, a valódi énem egy szelíd kis bárányka. Ezt Gergő már csak a vezetőfülke felé rohanás közben kiáltotta hátra, mert látta, hogy az utasoknak kezd feltűnni, hogy már nem kormányoz senki, és a kapaszkodókat görcsösen szorítva sikoltoznak vagy imádkoznak, de cselekedni egyikük sem óhajt. A busz már félig áttért az ellentétes irányú forgalom sávjába, mire Gergő előreért, és kifundálta, hogy mit is tegyen. Többen dudáltak a szembejövők közül, mialatt a fiú félrelökte a hullát. Mihelyst azonban felismerték, hogy a hangeffektusoktól még nem fog kitérni a tömegközlekedési eszköz, félrerántották a kormányt, és beleszaladtak az árokba. Gergőt ez nem tudta érdekelni, hiszen egy hirtelen kormánymozdulattól a jeges úton egyből kifarolt volna a busz, és lekaszabolja a szembejövőket, esetleg fel is borul, és akkor az utasoknak is bajuk eshet. Finoman, óvatosan lassított a járművön, visszavezette a saját sávjába, végül baj nélkül beértek az egyetemi végállomásra. Amint leállította a buszt, nem állhatta meg, hogy a mikrofonon keresztül ne szóljon az utasokhoz: - Hurrá, megérkeztünk, Miskolci Egyetem, végállomás! Mindenkinek jó tanulást! Na, kifelé! ezután végighúzta ujját az ajtónyitó gombokon. Maga is kikászálódott a vezetőfülkéből, és mosolyogva szétnézett. Falfehér arcokkal, bamba vagy rémült tekintetekkel találkozott pillantása. - Mi van, ilyen szarul vezetek? Mindenki tengeribeteg lett? tudakolta. Néhány utas tagadólag megcsóválta fejét. Hogy mégis mi lehetett a gond, akkor tudta meg, amikor majdnem elbotlott a lábai előtt szétvetett karokkal heverő, kidülledt szemű, elkékült ajkú tetemben. Nem egy felemelő látvány, már képes volt megérteni a többiek lelkiállapotát. Tiszteletteljesen átlépve a holttestet Vikihez sietett, karjánál fogva felsegítette a hölgyet, majd elhagyták a nyomasztó helyszínt. Kint mindketten fellélegeztek. Viszont Gergőnek nem sok nyugalmat hagytak, azzal idegesítették fel az illetékesek, hogy meg kell várnia, amíg a rendőrség kiér, és vallomást tehet, tanúskodhat, vagy valami ilyesmi. Amikor fél kettő körül már vagy tizedszerre mondta el a tényállást, komoly légzőgyakorlatokat kellet végeznie, hogy ne váljék heteroagresszívvá, és ne kezdjen el üvöltözni a rendőrökkel, hogy ennyi idő alatt már több oldalt is megírhatott volna abból a rohadt szakdolgozatból. Végül egy bizonyos okból megnyugodott, és elégedettség töltötte el. - Elismeréssel tartozunk Önnek azért, amit az utasok testi épségének fenntartásáért tett! mondott köszönetet a vizsgálatvezető rendőr-őrnagy (mivel az ügy jelentőségére való tekintettel magas rangban lévő tisztet küldtek a helyszínre), miközben kezet rázott Gergővel. Számíthat rá, hogy a polgármester kitüntetésben fogja részesíteni Önt. - Lehetne egy konkrét kívánságom? - Ha teljesíthető a kérés, a tette feljogosítja erre. - Oké! Akkor, ha megírnák helyettem a szakdolgozatom, és egy hasonmásommal be is taníttatnák, aki természetesen meg is védené a vizsgabizottság előtt, annak nagyon tudnék örülni, és méltányos elismerésnek tartanám szolgálataim csereértékeként - Hm, nem tűnik teljesen törvényesnek a dolog, de azért ebben az esetben talán kivételt tehetünk. Azon leszek, hogy elintéztessem az ügyet a polgármesterrel ígérte az őrnagy, majd gondolatban hozzátette. Hú, szerencsére nem követelt túl sokat ez a marha, a polgármester pedig örülhet, hogy egy több tízmillió értékű busz, amely ráadásul nem is volt biztosítva, sértetlenül átvészelte az esetet. Mit érdeklik őt az egyes emberek - Köszönöm szépen! Akkor mehetek? - Persze, és még egyszer hálás köszönet a lélekjelenlétéért! búcsúzott a rendőr-őrnagy. 6

- Viki, leköteleztél, hogy szolidaritásból nem hagytál magamra ebben a kimerítő szituációban! fordult Gergő immár tankörtársnője felé. Legközelebb ilyen esetben majd te vezess, és akkor neked is elkészül a szakdolgozatod vigyorgott boldogan. - Rendben. Csupán az a baj, vagy inkább szerencse, hogy egy hasonló esemény bekövetkeztének valószínűsége mindössze egy a milliárdhoz. - Csak elég sokat kell utazgatnod! - Jó, azt úgyis szoktam, de most már siessünk, mert mindjárt kezdődik az óra. Tényleg, eddig még nem volt időm megkérdezni, hogy mit szólnál egy bulihoz ma este az E/2 koliban? - Majd fent kifaggatok néhány embert, és ha többen is jönnek, akkor nagy örömmel tartanék veled. A C/1 épület felé indultak oly módon, hogy a főbejáratnak helyt adó üvegcsarnok kapuján belépve balra vették az irányt, útközben észrevettek egy ismerős arcot az Erste Bank bankjegykiadó automatájánál. Természetesen nem mentek el szó nélkül a nem túl magas, vékony testalkatú, vörösesbarna hullámos hajú, enyhén szeplős, festői arcú, télikabátban pompázó, tevékenységébe belefeledkező lány mellett. - Szia Judit! Mi az a vezeték, amit bedugtál a kártya helyére? kérdezte Viki, midőn tankörtársnője mellé ért, és percipiálta, hogy miért is takarja el a megszólított hosszú kabátjával a gépet. - Jaj, Viki, a szívbajt hozod rám, hogy így hátulról orv módon megijesztesz! Már azt hittem, hogy a bank biztonsági embere jött ki gyanakvóan-óvatosan körbe is pillantott. Ugyanis most próbálom ki az új kódfeltörő gépemet, amit a párom fabrikált nekem előzetes szülinapi ajándékként a háziműhelyében. - Hűha, akkor már nem lesznek anyagi gondjaitok! Írhatnál pár ezerrel többet a felveendő összeghez, hogy nekem is jusson egy kis zsebpénz! kérlelte a csodálkozástól elkerekedett szemekkel a szőke lány. A bankok százmilliárdos évi nyereségeihez képest ez úgyis aprópénz, fel sem fog tűnni nekik fűzte még hozzá. - Jó, akkor beütök kétszázezret, aztán délután elmehetnénk ruhát próbálni a városba, és vehetnénk valami exkluzívat a szalagavatóra. - Ha hozzájárultok, én is szívesen elkísérnélek titeket, hiszen még most is nyomaszt mulasztásom súlya, hogy múltkor nem tekintettem meg divatbemutatótokat. És még valami: Nincs kedved este bulizni egyet a te-diszkóban? kapcsolódott be Gergő is a beszélgetésbe Judit felé fordulva. - Persze, hogy elkísérhetsz minket, de miféle diszkóról beszélsz? - Hát az egyetemi te-diszkóról; az E/2, vagyis egyes szám második személy azt jelenti, nem? sütött el egy erőtlen szóviccet a srác. - Ah, már megint kezded a hülyéskedést? kérdezte Judit felsóhajtva, de most nem alkalmazhatta szokásos, ilyen esetekre kialakított enyhe csapásszerű mozdulatsorát Gergő ellen, mert nem akarta, hogy meglássák az automatához kötött kódfejtő komputert, így mozdulatlanul állt tovább a gép mellett. Ekkor a bankautomata megadta magát, Judit felvett kétszázezret, kihúzta a vezetékeket a gépből, majd mindhárman elindultak a harmadik emeletre, ahol az óra várhatóan megtartásra kerül. - Sose mondtad, hogy a barátod ilyen zseniális műszaki konstruktőr, nem akartok esetleg eladni nekem is egy ilyen, hogy is nevezzem, életkörülmény-javító berendezést? kérdezte Gergő a birtoklási vágy villogó fényeivel a szemében. - Tudod, a párom egy perfekcionista típus, nem akart apró részeredményeket hasznosítani, inkább vártunk, amíg elkészül a nagy mű a maga tökéletességében. Egyébként korlátozott számban tényleg eladunk ilyen gépeket, ha a velük felvett összegek negyedét mindig átutaljátok a számlánkra. 7

- Aha, és hol vesztek kastélyt? Egyébként az ajánlat igen méltányos, hol kell aláírni a szerződést? Ekkorra fel is értek a terembe, a közelgő unalmas óra tudata sem vette el jó hangulatukat. Viki már úgy lépett be a tanhelyiségbe, hogy azonnal a csoportnak szegezte a kérdést: Ki jön ma este bulizni? Meglepődött azon, hogy most kivételesen majdnem mindenki előjegyezte magát az eseményre, a találkozó helyét Judit kollégiumi szobájába beszélték meg este nyolcra. Este hét óra negyvenkor szinte az egész tankör ott várakozott a Villanyrendőr buszmegállóban, hogy kijuthassanak az Egyetemváros területére. Miután odaértek, és leszálltak a buszról, hamarosan egy furcsa jelenségre lettek figyelmesek. Hirtelen kialudt az összes fény a környéken, így a csoportnak meg kellett állnia, mert a koromsötétben csak nekimentek volna valami fának vagy oszlopnak. Arra senki sem figyelt fel, hogy az áramszünet bekövetkeztével egy időben a busz és az összes környéken tartózkodó jármű hajtóműve is leállt. - Nézzétek, hullócsillagok! kiáltott föl lelkesedéssel teli hangon Gabi, miközben az égre mutatott. Azt, hogy mely irányba nyújtotta karját, a többiek nem láthatták, de mindenki egyből odanézett, ahol a kistermetű, mosolygós, kerek arcú, szőkésbarna, hosszú hullámos hajú lányt sejtették, majd fel az égre, és valóban észrevettek két gyorsan száguldó fénypontot, amelyek majdnem függőlegesen haladtak lefelé, legalábbis a megfigyelők szemszögéből úgy tűnt. Miután a fényecskék eltűntek a csillagokkal pöttyözött égbolt-háttérről, hamarosan bekapcsolt a közvilágítás is. - Még jó, hogy jött ez az áramszünet, különben sose vettük volna észre a hullócsillagokat. jegyezte meg Viki. - Ha igazi hulló csillagokat vennénk észre, az elég kellemetlen következményekkel járna a bolygó sorsára nézve próbált viccelődni Tibi. Mint ha egy szikla zuhanna egy paradicsomra, szétfröccsennénk, hehehe. Most azonban senki sem nevetett a magas, viszonylag masszív testfelépítésű, rövid barna hajú srác tréfáján, mert még mindenki a különös természeti jelenség romantikus és katartikus hatásának befolyása alatt állt. A természet kis csodái szinte hihetetlen mértékben képesek az emberek fantáziáját, érzelmeit megmozgatni, és így, hogy egynek teljes sötétségben és sejtelmes csendben lehettek a tanúi, mindenki a gondolataiba mélyedve, tekintetét a fénypontok eltűnésének irányába fordítva állt. Rövidesen Gabi vetett véget a hallgatásnak praktikus tanácsával: - Most már indulnunk kéne, elmúlt nyolc óra, Judit biztosan türelmetlenül várja érkezésünket. És ez a metszően hideg novemberi szellőcske sem tesz jót a komfortérzetemnek tette hozzá mintegy mellékesen. Jelentés a hajónaplóba: Két kétfős egység kapott parancsot felszíni bevetésre, az egyiknek én személyesen is tagja vagyok. Két kis leszállóegységgel ereszkedünk függőlegesen az alattunk elhelyezkedő koordinátákra. Helyi idő szerint 19:58 van, már három órája beállt a sötét napszak. Technikai jellegű megfigyelés: Szenzoraink a Föld uralkodó fajának élőhelyeit megközelítve négyzetes arányban növekvő elektromágneses mezőt regisztráltak. Megállapítást nyert, hogy az emberek, ahogy magukat nevezik, legjelentősebb energiafajtája a fémben folyó elektronáramlás munkavégző képességének kihasználása. Ez nálunk is így van, 8

az emberiség viszont még nem alkalmaz megfelelő árnyékolást a hálózati elemek körül, ez eredményezi a csoportosulási gócaik körül kialakuló elektromágneses erőteret. És valószínűleg az árnyékolás hiányával magyarázható az is, hogy hajtóműveink megzavarták elektromos rendszereiket, így extrém energiahiány alakult ki, ami csak földet érésünk, és meghajtó egységeink leállítása után szűnt meg. Most elhagyjuk leszállómoduljainkat. Jelentés vége. - Aloysus, helyezzék üzembe a fénytranszformátorokat, hogy ne keltsünk feltűnést és esetleges pánikot a lakosság körében adta ki a parancsot Wendor kommunikátorán keresztül a másik egységnek. Ugyanis, ha a földiek minket is embereknek néznek, jobban beilleszkedhetünk társaságukba, és a felfedezés veszélye nélkül tevékenykedhetünk magyarázta meg mellette lépkedő társának, Gyraldonak a kapitány. - Ez logikus, uram. És melyik létesítményt tanulmányozzuk először? - Szerencsére számítógépünknek sikerült viszonylag nagy találati pontossággal dekódolnia az itt honos nyelvjárást, így megérthetjük az őslakosság egymás közötti interakcióit, és a jeleiket is tudjuk olvasni. Mit is kérdezett? Ja! Menjünk be mondjuk azt a nagyobb társaságot követve abba a kollégiumépületbe, de maradjunk le egy kicsit. Az objektum elé érve megállásra kényszerültek az ajtó előtt. - Vajon miért nem nyílik ki? Lehet, hogy speciális jeladóval rendelkező személyek léphetnek csak be? Várjunk, és figyeljük meg a feljogosított egyének viselkedését ezzel a rendszerrel szemben. Már jönnek is néhányan gondolkodott hangosan a kapitány. - Nézze, érintésre reagáló automatika, próbáljuk ki mi is! Wendor ekkor néhányszor hozzáért az ajtóhoz, de az nem mozdult. - Nem értem, hogyan működik ez a biztonsági rendszer Hatoljunk be valaki mögött beosonva. Újra arra járt egy diák, belökte a nyílászárót, majd berobogott. Wendor és Gyraldo utána siettek. A kapitány be is jutott, de a visszacsapódó lengőajtó telibe találta hadnagyát, aki fejével betörte az üveget, majd az ajtó visszalökte őt a külső járdára. Gyraldo ettől a megaláztatástól igen ideges lett, és csak az tartotta vissza attól, hogy előkapja fegyverét, és keretestől berobbantsa a kapukat, hogy elöljárója figyelmeztetően felé intett ujjával. A csörömpölésre kijött a portás is, és kitámasztotta az ajtót, hogy be tudja vonszolni a sérült diáknak kinéző alakot. Eközben dühösen üvöltözött Gyraldoval, hogy miként lehet már kora este annyira bebaszva, hogy az ajtót sem veszi észre. Kellemetlen incidens volt, de a lényeg, hogy átjutottak a védelmi rendszeren. Amint Gyraldonak sikerült megnyugtatnia az üveg miatt hőbörgő portást, és udvariasan elutasította az orvosi segítség ajánlatát is, körbenéztek, és elhatározták, hogy fölmennek a lépcsőn. - Uram, gondolkodtam, és eszembe jutott valami. Mint észrevehettük, a lépcső sem bent, sem az épület előtt nem önműködő. Mi van, ha az ajtó is manuálisan, izomerővel üzemeltethető? kérdezte Gyraldo hadnagy a felettesétől. - Talán igaza van, de meg kell vallanom, én ilyet még csak nem is feltételeztem volna soha, annyira megszoktam már a teljes automatizáció kényelmét. A lépcsőnél tényleg látható volt, hogy az mozdulatlan, de az ajtóról eszembe se jutott volna, hogy nem automata Legalább már ezt is tudjuk De vajon miért ilyen gyér a folyosók és lépcsőházak megvilágítottsága, az emberi lényeknek ennyire fényérzékeny volna a szemük? Ekkor egy kollégista fiú botorkálása közepette épp belerúgott egy hulladékgyűjtő edénybe, amely ettől az erőhatástól felborult, és tartalma szétszóródott a padló már régóta darabokra tört kövezetén. (A kollégium-felújítási program keretei között még nem került sor erre az épületre. A magyar viszonyokat ismerve ugyanis egyáltalán nem szokatlan, ha a pénzek rejtélyes körülmények közt eltűnnek ) De a szétgórt szemétnek köszönhetően legalább ennyivel puhábbra zuhant az egyensúlyát vesztett diák. 9

- Hogy az a kurva isten bassza meg azt a sok genyót, aki mindig lekapcsolja este a villanyt az egész épületben, aztán elsikkasztja a megtakarítást a fenntartási költségvetésből, a faszomat! káromkodott egy magyarosan ízeset. - Úgy látszik, mégse olyan jó a földiek szeme, de nem tudtam teljes mértékben felfogni, hogy milyen intenciója volt kijelentésének első tagmondatával, és hogy mire utalt a sikkasztás szóval morfondírozott halkan Wendor a számára ismeretlen fogalmak hallatán. Időközben az idegenek már az első emelet közösségi terében szemlélődtek. Egy televíziókészüléket ült körül néhány ifjú földi egyed, a csoportban vegyesen helyet kaptak hím- és nőnemű példányok. Ez még nem is adott volna okot különösebb csodálkozásra, hisz otthon náluk is léteznek hasonló oktatási módszerek, csupáncsak a műsor tartalma volt kissé meghökkentő, sőt megrázó, lesújtó számukra. Az előadók minden következetesség nélkül veszekedtek, dühöngtek, érzelegtek, ármánykodtak, anélkül, hogy bármi konstruktívat is végrehajtottak volna. - Bocsáss meg! szólított meg Wendor egy meredten bámuló lányt. Áruld már el, hogy mi ez, amit néztek! Majdnem egy percbe telt, mire elhatolt a hölgyemény tudatáig, hogy valaki egy kérdést tehetett fel neki. - Mit akarsz? Nem látod, hogy tévézek! Ez a legkirályabb sorozat, ami csak létezik, majd ha vége, beszélgethetünk róla! támadt neki a lány, majd észbe kapott, és gyorsan újra a tévé felé fordította figyelmét, nehogy akár csak egyetlen másodpercet is feleslegesen elmulasszon. Tekintete hamarosan üvegessé vált. - Sajnálom, hogy megzavartunk! mentegetőzött az udvarias űrhajóparancsnok, majd amint Gyraldo egy kis műszeren mutatott neki valamit, gyorsan hozzátette. De azt hiszem, hogy azt az eszmecserét inkább nem várjuk meg. Félrevonultak egy sarokba. - Kipróbálta rajtuk a hordozható MRI-t? - Igen. Megvizsgáltam az agyaik által kibocsátott elektromágneses mezőket, és azt tapasztaltam, hogy kognitív aktivitásuk szintje jóformán a nullához tart. Úgy tűnik, hogy náluk ez a készülék inkább az agy elemző funkcióinak kiiktatására, és az ősagy affektivitásért, érzelmekért felelős centrumainak serkentésére alkalmazható, miközben ráadásként bódító hatást fejt ki a mozgatóidegekre is. Mentális kábítószer. Pont fordítva, mint nálunk. - Különös. Ahelyett, hogy inkább növelni próbálnák agyaik kapacitását Hiába, idegen kultúra, idegen szokások Wendorék ekkor elszánták magukat, hogy legyűrve ellenszenvüket a lepusztult architektúrával és a rovartevékenységgel szemben, továbbhaladnak a teremből kivezető hosszú, sötét folyosón. - A röntgenradarom szerint itt nyílik balra egy nagyobb téregység, ami kisebb cellákra osztatott fel, tanulmányozzuk vizuálisan is a funkció kiderítése céljából! - Uram, ezt a helyiséget kb. egyszer egy méter alapterületű, préselt faforgácslemezekből sajtolt térelválasztó elemekkel szeparált kisebb kabinokra osztották fel. A belső falakon összefüggő írásjegyek találhatóak, néhányat felolvasok: Az élet olyan, mint egy motor, be kell rúgni, másként nem megy! Vagy: A tanárok példaképek, és a képeket fel szokták akasztani. Esetleg még egyet: A hullát hidegen hagyja a nyomozás eredménye. A fülke hátsó traktusában húzókarral ellátott tartályt látok a falon, alatta a földbe ágyazott ülőalkalmatosságot. Wendor is belépett az egyik kabinba, és kíváncsiságból megtekintette az ottani feliratokat. - Ha nem létezne utolsó pillanat, semmi sem készülne el. Ma kell leadnom a szakdogámat. Az erőnlétről gyakran beszélünk, az észenlétről soha, s ez meg is látszik a világon. Nem vagyok komplett őrült, pár darab még hiányzik! idézgetett. Meglepő. Az ilyen jellegű, viszont sokkal higiénikusabb helyiségek mifelénk az anyagcserével kapcsolatos 10

tevékenységek elvégzésének megkönnyítésére szolgálnak, itt viszont szemmel láthatóan kulturális aspektusokkal egészül ki funkciójuk. Lehetséges, hogy a szaglószervet ingerlő, sőt irritáló molekulaszerkezeteknek is hangulatteremtő feladatuk van Mindenesetre ez a mi érzékszerveinkre taszító hatással viseltetik, úgyhogy inkább hagyjuk el az épületnek eme szektorát! Továbbsétáltak, és benéztek a következő balra nyíló szobába. Két vidám lány vihorászott egy hőtermelő eszköz előtt, amellyel H 2 O-t hevítettek. Amint észrevették a két fiút, összedugták fejüket, és sugdolóztak egy sort: - Milyen jó hapsik! - Ja, nem ismered őket? - Sajnos nem, de ez nem lehet akadály! Wendor és Gyraldo természetesen minden szót hallottak, jó kis mikrofonok és erősítők tartoztak felszerelésükhöz. Egymásra néztek, és sejtelmesen elmosolyodtak. Ha tudnák, hogy valójában milyen a külsőnk, talán más véleményen lennének gyanították. - Meghívhatunk titeket egy teára? kérdezte az egyik lány. - Köszönöm, de én pillanatnyilag inkább eltekintenék ettől a bizonyosan élvezetes kulináris lehetőségtől hárította el az ajánlatot Wendor egy koliban túlzottan udvariasan és mesterkélten hangzó módon. A lányok valóban furcsán mérték végig. - Úgy beszélsz, mintha a Holdról jöttél volna! - És honnan tudhatjátok, hogy tényleg nem onnan jöttem-e? Mindenesetre még csiszolnom kell a magyartudásomon Wendor a továbbiakban is kimérten viselkedett, nem akarta idejekorán felfedni inkognitóját, így a lányok is mellőzni kezdték, lemondó pillantásokkal sújtva őt. Gyraldo kalandvágyóbb volt, így hajlandónak mutatkozott egy tea elfogyasztására, majd ő is sürgősen elbúcsúzott az emberi egyedektől, és kilépett a folyosón várakozó feletteséhez. - Nos, milyen volt az ital? érdeklődött a parancsnok. - Az elkészítés minden fázisában megkóstoltam, és műszerrel is megvizsgáltam a folyadékot. A forráspontra hevített vízbe növényi eredetű szárított port áztattak, ez erősen kesernyés ízt adott neki. Ezután cukorral elnyomták a keserű ízt, majd citromlé belefacsarásával az édeset tették savanyúvá. Végül az edényt hideg vízbe állították, hogy a termikus kölcsönhatás elve alapján csökkentsék hőmérsékletét. Amikor felhívtam figyelmüket következetlenségükre, és megtudakoltam, hogy miért nem isznak egyszerűen meglangyosított citromlevet, elküldtek valamilyen előttem ismeretlen helyre, nevezetesen a picsába. - Eddigi tapasztalataim alapján nem úgy tűnik, mint ha az emberi faj ténylegesen annyira racionális lenne, mint ahogyan azt magukról állítják. - Ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket, lehet, hogy csak nem a megfelelő alanyokkal experimentáltunk eddig. Mi lenne, ha kiválasztanánk egy számozott helyiséget, és inkább ott végeznénk alapos felmérést, mintsem hogy mindenhol csak futólag folytatunk le felszínes vizsgálatokat tanácsolta Gyraldo figyelmeztetően felemelt mutatóujjal. - Jó ötlet, ez a 113-as jelzésű szoba megteszi, itt fémbe gravírozott jelzés díszíti a nyílászáró egységet, ez arra utalhat, hogy valamilyen szempontból az átlagostól pozitív irányban eltérő jelentőségű tevékenység folyhat itt, vagy rangos személy lakóhelyével állunk szemben. - Korábban ide tért be az a nagyobb csoport is, amelyet még az épület előtt figyelhettünk meg. Javasolhatnám, hogy ne zavarjuk meg a kiválasztott kísérleti személyek autentikus diskurzusát, hanem inkább helyezzük a kulcslyukba a hologramfelvevőt, és vetítsük ide a szoba képét? Úgyis teljesen kihalt a folyosó. 11

- Magából még jó parancsnok lesz egyszer, Gyraldo, figyelemre méltó észrevételei és ötletei vannak dicsérte alárendeltjét Wendor kapitány. Eközben azonban már bele is telepítették a nyílásba az apró optikát, amely vezeték nélküli összeköttetésben állt a földre helyezett antenna- és vetítőegységgel. Elsőként egy zöld fénysugár tört elő függőlegesen a kis dobozból, majd legyezőszerűen széttárult, végül a középpont körül körbefordult, így egy sejtelmesen hunyorogva világító, a csúcsára állított kúp keletkezett a kollégium folyosóján. Ezután jelent meg benne a szoba háromdimenziós képe, először csak kontúrosan, majd a terek kitöltése és színezése következett. A falak mellé állított négy fekhelyen körben négy nőnemű és három hímnemű egyed ült, és láthatóan, gesztikuláció kíséretében társalogtak. Eztán jött be a hang is, bár az ajtó hangáteresztő képessége elég jelentős volt, szinte nem is lett volna szükség mikrofonra. Rövid idő alatt a számítógép képessé vált a beszélő individuumokhoz neveket is hozzárendelni, így Wendorék a megszólított személyeket még azok válaszadása előtt azonosíthatták, ezáltal jól követhetővé és analizálhatóvá vált a kommunikáció folyamata. Wendor és Gyraldo belehallgattak a beszélgetésbe. - Hol vannak a szobatársaid, kilakoltattad őket tudván, hogy ma ilyen sokan leszünk? kérdezte Gabi a vendéglátótól, mihelyst feltűnt neki, hogy most először nincs átjáróházjellege a helyiségnek. - Így is lehetne mondani, de más formában, mint ahogy gondolhatnátok. Ugyanis kibéreltem egymagamnak ezt a négyágyas lakosztályt, és nekik is egyet-egyet. Már futja rá - Hogyhogy, nyertél a lottón? ámult el majd mindenki. Csak Viki és Gergő kacsintott Juditra, ezzel fejezve ki cinkosságukat a pénzforrás ismeretének titkában. - A párom ilyen jól keres válaszolt Judit, majd másra terelte a szót. Úgy örülök, hogy eljöttetek, már egy hete nem buliztunk, teljesen be vagyok sózva! Mikor mehetnénk végre a Kettesbe? Már majdnem fél tíz van. Indulok átöltözni, addig várjatok meg itt! Kinyitva az ajtót, azt vette észre, hogy két árnyalak ugrik be a folyosó végének kíváncsi szemek elől oltalmat nyújtó sötétjébe. Nem tudta mire vélni a dolgot, el sem tudta képzelni, ki és miért akart hallgatózni a szobája előtt. De már tényleg akkora izgalommal várta a bulizást, hogy nem szentelt további figyelmet a két idegennek, hanem bevonult a mosdóba. Óvatosan átlépdeste a földön fetrengő, vagy már fetrengeni sem bíró merevrészegeket, közben elszörnyülködött az emberi nem számos képviselőjének gyarlóságain. Ekkor azonban belelépett egy tócsába, és komoly erőfeszítésébe, lelki erejébe került, hogy amikor lehajolt cipőjét megtörölni, és mellékesen észlelte, miből is áll az említett ominózus tócsa, ne gyarapítsa tovább annak tartalmát azonos kvalitású darabos folyadékkal. Megpróbálta tudatából száműzni a képet, felállt és a csapokhoz járult. Amikor épp fogkrémtől habzó szájjal állt a repedt, csorba tükör előtt, megpillantott benne egy feltápászkodó hímnemű egyedet, mely épp a hőforrás csöveibe kapaszkodva próbálta perspektívájának iránypontjait a horizontvonal fölé tornászni. Az önmagában, hogy megkísérli visszanyerni emberi tartását, még nem lett volna baj, az azonban már cseppet sem volt Judit ínyére, hogy az egyén odabotladozott mellé, teletöltötte félig emésztett tápanyaggal a csapot, majd Juditot bámulva azzal bókolt-hódolt a szépséges ifjú hölgynek, hogy milyen jól áll neki a veszettség, a habzó száj Judit teljesen kikészült ettől a pár perctől a kollégiumi mosdóban, ezért dolgát félig végezve, viszont lépéseire immár kifejezetten ügyelve, visszasietett a szobába. Itt szükségmegoldásként kénytelen volt megkérni a társaság férfitagjait, hogy tekintetüket 12

fordítsák a másik irányba, amíg ő átvedlik. Nem tudta, hogy miért ad ki Tibi furcsa, közelebbről meg nem határozható hangokat. A srác eközben azon élvezkedett, hogy egy pici tükörből figyelte Judit öltözékváltó tevékenységét, már előre készült a kukkolófelszerelésével, amelyet jól álcázott, hogy többször is bevethesse. Eközben a csoport nőtagjai arról beszélgettek, hogy ki milyen ruhát akar varratni a szalagavatóra, arisztokrata hölgyek teadélutánjának tűnt a társalgás, ahol különböző női praktikákat tárgyaltak ki. Gergő pedig a fiúknak mesélt arról, hogy milyen szadista-brutális történeteket talált ki megint, kellemetlen személyek eltávolítási módjait részletesen kidolgozva, hallgatósága még segített is további véres ötletekkel bővíteni arzenálját. Vérszomjas nevetéssel kísérték mondanivalójukat. A lányoknak erről jutott eszükbe, hogy indíthatna egy másik újságot is, amelyben a tőlük hallott szerelmi történeteket, pletykákat és praktikákat írhatná meg, így egy kissé finomabb és kultúráltabb műfajban is kipróbálhatná magát. Még egy találó címet is kiötöltek az újságnak: Teregető. Gergőnek tetszett a javaslat, de úgy vélte, hogy a lányok nem gondolják komolyan ezt az ötletet, mert a tőlük vett anyagot inkább zsarolási célokra lehetne felhasználni, semmint szépirodalmi olvasmányként. Tíz óra körül útnak indultak a Kettes kollégium felé, melynek földszinti terme adott otthont az Egyetem diszkójának. Nem figyeltek fel rá, hogy két alak a sötétség jótékony takarásába burkolózva távolról követi őket. Mire a Kettes bejáratához értek, már eléggé tetemes hőleadás ment végbe szervezetükben a metszően hideg téli estén, ezért örültek, hogy végre bemehetnek. Nemsokára Wendor és Gyraldo is odaértek: - Szabad ég alatt már jelentős teljesítményen kell üzemeltetni fűtőszálas öltözékünket. Jó lenne bejutni, hogy takarékoskodhassunk az energiával állapította meg Gyraldo. - Helyes, de vajon mi a funkciója annak a két nagydarab egyednek a bejáratnál? Amint odaértek, megtudták: - Diákigazolványt és 500 Ft-ot kérnék! Honnan szerezzünk azonosító okmányt és fizetőeszközt? morfondírozott magában Wendor. Mindenképp be kell jutnunk, hogy megfigyelhessük a reprezentatív csoport viselkedését! - Na mi van, csávókáim, ha nincs igazolvány, nem jöttök be! - De nekünk muszáj, nem tehetne most az egyszer kivételt velünk? A két kidobóember ekkora pofátlanság hallatán meglepetten összenézett, majd újra a kellemetlenkedő vendégek felé fordultak. - Elbírjátok a saját súlyotokat? kérdezte egyikük. - Természetesen húzta ki magát Wendor. - Akkor hordjátok el magatokat! ajánlotta az izomagyú, egy nemrég olvasott viccet felidézve. A két földönkívüli értetlenül bámult a kidobóemberekre, akik ezt makacs ellenkezésként értelmezték, így felhatalmazva érezhették magukat, hogy erős taszító mozdulatokkal eltávolítsák az alkalmatlankodókat az előtérből. - Mások is várnak a sorukra, és ők fizetnek is, úgyhogy kopjatok le! hallatszott még bentről. - Bassza meg! szólalt meg Wendor, átvéve egy gyakori földi szófordulatot, talán anélkül, hogy tudta volna, mit jelent. Keljünk fel, mert ruházatunk elolvasztja a havat, és még átázunk! Amúgy nincs baj. Láttam, hogy milyen igazolvány kell nekik, meggyártjuk 13

helyben, új alakot veszünk föl, és öt percen belül bent is vagyunk csendült immár magabiztosan a kapitány hangja. Elhatározásukat tettek követték. Néhány perc múlva két vigyorgó srác állt meg a bejáratnál, diadalmasan meglobogtatták igazolványaikat, egy marék pénzt szórtak az asztalra, majd meg sem várva a kézfejre pecsételést, bevonultak a diszkóba. Bent igen meglepő látvány fogadta őket. Első pillantásra a terjedelmes csarnokban csak egy nagy, hullámzó masszát véltek felfedezni, amely a levegő és a falak rezonanciájának ritmusára végezte örvénylő-kavargó mozgását. Jobban megfigyelve az eseményeket azonban rájöttek, hogy az a bizonyos massza elkülöníthető földlakókból áll, akik ugrálnak, és egymást lökdösik a nagy tömegben. Kerestek maguknak ülőhelyet egy félreeső sarokban, majd a látottak kielemzésébe kezdtek: - Kapitány úr, azért, hogy én ide bejöttem, fizetés-kiegészítő prémiumot fogok követelni a veszélyes munkakörülményekre hivatkozva. Legalább már védőöltözéket húztunk volna! - Egyetértek, Gyraldo, hallószerveim tűrőképességének legvégső határait teszi próbára ez a zaj, amit a bennszülöttek szemmel láthatóan élveznek. A füstkoncentráció annyira magas, hogy az már jóval az egészségügyi határérték fölött van, a bevetés végeztével légúttisztíttatást kell kérvényeznünk a hajóorvosnál, ha nem akarunk idő előtt elhunyni - Igen, uram. Én ráadásul alig látok valamit, nemcsak azért, mert ez a tömény füst fehér fátyolba borítja a termet, hanem mert erősen marja látószerveimet, mintha könnygázgránáttal támadták volna ezt a helyet - És azt megfigyelte, hogy csizmáink talpai alatt az emberek folyadéktároló palackjainak összezúzásából származó üvegszilánkok ropogtak? Lehet, hogy tönkretették a kedvenc lábbelimet. - Igen, ezt én is észrevettem. Kíváncsiságom kezd erőre kapni, izgat, hogy vajon miért élvezik a földiek ezt a szörnyű helyet. - Ahogy mondja! Gyraldo, nem tekintjük meg itt is a hátsó helyiségeket? Most a használati szokásokat is szemügyre vehetnénk mutatott a kapitány az aréna végéből nyíló ajtóra, ahonnan fehér neonfény szűrődött ki, és sűrűn járkáltak ki-be a földlakók. - Realizálható ötlet, de javaslom, hogy előtte helyezzük szaglószerveinkbe a miniatűr légszűrőt! - A galaxisát! Ezt már jóval korábban is megtehettük volna! Akkor talán nem szédülnék ennyire ettől az orrfacsaró illatanyag-felhőtől utalt a dohányosok által előállított környezetkárosító szennyeződésekre. Felkerekedtek, és a tömegen átfurakodva bejutottak a Férfi mosdó jelzésű téregységbe. A küszöb átlépése után rögvest toccsanásokra lettek figyelmesek. Lábuk körül halványsárga folyadék gyűrűzött. Rendíthetetlenül nyomultak tovább. - Multifunkciós folyadékelnyelő utalt Gyraldo a pissoirokra, mivel az egyikbe épp gyomortartalmát ürítette valaki, aki falfehér arccal görnyedt feléje, és görcsösen markolta az eszköz porcelánperemét, egy másikba vizeletet eresztettek, többé-kevésbé sikeresen eltalálva az optimális irányt, a harmadik pedig egyszerűen kapaszkodó gyanánt szolgált egy eszméletvesztéséből magához térő egyén számára. Minek iszol annyit, hogy visszajöjjön? Semmit sem lehet a telinél tovább tölteni adott tippet az okádást épp abbahagyó fiúnak. A megszólított üres tekintettel bámult vissza rá, de aztán csak elhatolhatott valami a tudatáig, mert megszólalt: - Úgy láccik, ogy nem ettem elég zsíros kenyeret! - Miért, milyen kapcsolatban áll az ivás a zsíros kenyérrel? csodálkozott a srácra Gyraldo. - A zsír e vileg megakadályozza a zalkohól fe szívódását a gyomorbó dadogta a választ. 14

- Értem, de akkor nem lenne egyszerűbb kevesebbet inni? - Hogyhogy kevesebbet?! Az ivás az élet értelme! a megrázkódtatástól a fiú szinte kijózanodott. - Hagyjuk ezt! legyintett az ufonauta értetlenkedő lemondással a hangjában. Az eszmecserét követően benyitottak a vécét rejtő kabinokba is, feliratokat nem találtak, viszont obszerválhatták, ahogyan egy ifjonc a kivert aljú vécécsészén ülve orrába szippant valami fehér port egy papírlapról. Tekintete hamarosan még üvegesebbé vált, és a padlóra zuhant. - Mi lehetett ez? lepődött meg Gyraldo. - Nem tudom, vizsgáld meg az orvosi műszerrel! Mindenesetre itt kizárólag funkcionális szempontok érvényesülnek a helyiségek használatában, kulturális aspektusoknak nyoma sincs. Eközben beosztottja végrehajtott egy orvosi beavatkozást is az önkívületbe zuhant földlakón, praktikus kis készüléke segítségével kivonta szervezetéből az elejtett papíron talált maradékkal megegyező anyagot. A srác rövidesen kinyitotta szemeit, bambán szétnézett, órájára pillantott, majd éktelen haragra gerjedt, felugrott, és ordítva elrohant. - Megölöm azt a szemetet! Tíz percig se tartott a hatása, és volt pofája első osztályú anyagként árulni! - Mi volt az, Gyraldo? - Valamiféle ismeretlen összetételű pszichoaktív szer, nagymértékben befolyásolja a tudatállapotot, rendkívüli idegroncsoló hatása van, és gyorsan függőségi tüneteket produkál. Eddig csak hanyatló civilizációknál volt megfigyelhető hasonló narkotikumok általános használata magyarázta felettesének. - Nem tudhatjuk, hogy mennyire általános az elterjedtsége mondta Wendor csekély reménykedéssel a hangjában. Eddig nem sok jót ígér ez a planéta sóhajtott szomorúan. Tanácstalanul hagyták el a mellékhelyiséget, visszaültek korábban elhagyott asztaluk mellé, majd figyelmük ismételten a kiválasztott csoport felé fordult. Ezalatt a távolról hébe-hóba megfigyelés alatt tartott társaság egy kört formázva próbált táncolni. Azért csak próbált, mert minden irányból lökdösték őket, olyan sokan voltak, hogy szinte mozogniuk sem kellett, mert a zene ritmusára egyszer az egyik, majd a másik oldalról taszították meg az embert erőteljesen. Gergő, mivel most se túlzottan volt képes megérteni, hogy mit akarnak vele néha közölni tankörtársai (hasztalanul próbálták túlkiabálni a zenét), ezért elugrabugrált, eközben gondolataiba mélyedt: Azt még meg tudom érteni, hogy nem rossz sok ember között bulizni, mert magával ragad a tömeg hangulata, tényleg el lehet feledkezni egy időre minden másról, és ez tetszik. Azt viszont sose bírtam felérni ésszel, hogy mi a jó abban, ha valaki hullarészegre issza magát, aztán pedig, amikor felébred, panaszkodik, hogy milyen másnapos. De amint kiheveri, már dicsekszik is vagánysága újabb korszakalkotó tettével. Belevalósága mércéje, hogy hány órányi emlékezetkiesésről vagy folyamatos hányásról számolhat be barátainak és elvtársainak. Hát normális az ilyen? Akármerre nézek, az asztalokra borulva alvó, vagy ájult embereket(?) látok. Vajon hogy fognak ezek hazakerülni? Addig rendben a dolog, hogy a kidobóemberek kivágják őket a kapu elé, de mi lesz azokkal, akik nem térnek magukhoz a hidegben? Ezek tényleg tartják magukat ahhoz a hitvalláshoz, hogy: Kerüld a másnaposságot, maradj részeg! Nekem ezzel nem egyezik a véleményem, de itt és most valószínűleg kisebbségben lennék. Ezen kívül mindenkinek joga van úgy megölni magát, ahogy az neki tetsző. Jó kis lassú öngyilkosság. Hm, itt mellettem ez a csávó még bír állni. Azzal, hogy néhány centis kilengéssel billeg egyhelyben, és ahogy a sörösüveget ritmusra mozgatva szorongatja 15

kezében, már-már tánc benyomását kelti. Azt persze nem hiszem, hogy még tudná, hogy hol van De hát ez csak az ő baja, viszont ez a rohadt cigifüst meglehetősen zavar, kaparja a torkom, és könnyezik tőle a szemem, jobb lesz közelebb állni a ventillátorhoz, ha nem akarok megfulladni. Nem tudják ezek, hogy az ember oxigént lélegzik be? Vagy csak én vagyok ilyen régimódi? A cigi is drága módja az öngyilkosságnak, ráadásul sokáig kell várni a hatásra, és kellemetlen melléktüneteket is okozhat. Sok bunkó, múltkor is megégették Vikit egy cigivel. És még valaki azt mondta, hogy az emberek intelligens, értelmes lények Már nem lenne szabad semmin se csodálkoznom. Persze azért mindenki nem hülye, ha nyitnának egy nemdohányzó diszkót, az is zsúfolásig megtelne. Na, már megint jön néhány tahó a lányokat molesztálni, de most egy kis meglepetést is tartogatunk számukra, megbeszéltünk Tibivel és a másik Gergővel, akit általában Gerinek szoktunk nevezni, egy akciótervet, hehehe. Amint nyilvánvalóvá vált a jövevények szándéka, a srácok az előre begyakorolt fogásokkal kicsavarták egy-egy kellemetlenkedő személy kezeit, majd az ajtóhoz taszítgatták, néhány száz méterre a diszkótól pedig fenyegetések közepette egyszerűen a földre lökték őket. - Ezeket nem érdemes megvernünk, olyan részegek, hogy egyrészt ma már úgyse találnának vissza a Kettesbe, másrészt holnap amúgy sem emlékeznének rá, hogy hol és miért szerezték zúzódásaikat tanácsolta a többieknek a magas, hullámos barna hajú, mindig vagy lezser, szándékosan kiszakított ruhákat, vagy szinte már túlzóan elegáns öltözéket hordó Geri. - Igen, inkább siessünk vissza, mert lehet, hogy időközben új elhárítási feladatok is adódtak javasolta Tibi is. - Ha így folytatjuk, hajnali háromra félig kiürítjük a diszkót. Lehet, hogy álarcot is kellene viselnünk, mert ha egyszer véletlenül mégis felismernének minket, ne adj Isten, egyidejűleg akár tízen-húszan is, akkor lehet, hogy kevés lenne az eddig elsajátított karate- és egyéb küzdősport-tudásunk tette hozzá Gergő. Ezt követően mindhárman gyors léptekkel indultak el a diszkó felé, hogy szükség esetén ismét a magukra hagyott lányok védelmére kelhessenek, ami ugyan már a középkor óta elavult szokás, de nekik elhatározásuk szerint ez a lovagiasság lesz az attribútumuk. - Nézze, visszajöttek a hímnemű egyedek jelentette ki Gyraldo, mihelyst visszatért a fiúk észrevétlen megfigyeléséből. Igazán veszélyes tettlegességre nem került sor, csupán a nőstények birtoklási jogai körül alakultak ki nézeteltéréseik. Furcsa ez egy ilyen, kívülről fejlettnek tűnő társadalomban. - Két óra negyvenöt van, és ha jól értettem asztalszomszédunk összeakadó nyelvvel megkísérelt felvilágosítását, tizenöt perc múlva lesz vége a bulinak, ez a pontos terminus arra a kollektív pszichózisra, tömeges őrületre, amelynek itt tanúi lehettünk. Próbáljunk a megfigyelt csoport közelébe táncolni, ahogy ők ezt a rángatózó cselekvést nevezik, és helyezzünk el ruházatukon jeladót, hogy holnap, azaz ma délelőtt is megtaláljuk majd őket. Aztán visszamegyünk az űrhajóra. Ezzel felálltak, de hiába szerettek volna kijönni asztaluk mögül, mivel mindkét irányba elállták, illetve elfeküdték útjukat a bútordarabra borult, alkoholmámorban ringatózó egyedek. Ezért, tőlük szokatlan módon, az asztalon kellett átmászniuk, de egy ilyen fontos és érdekes kísérlet érdekében minden kellemetlenségre készen álltak. Ez azonban még tényleg csak az első kisebbfajta bosszúság volt, mert az, hogy néhány métert megtegyenek a nagy és szakadatlanul örvénylő tömegben, jelentős erőfeszítésükbe került, ugyanis az oldalirányú erőhatások szüntelenül módosították haladási irányvektorukat, gyakran tapostak egykori kedvenc csizmáikra (azokról már rég lemondtak, annyi károsító környezeti behatás érte már 16

őket), ilyenkor megbotlottak, néha majdnem el is estek. Útközben eszükbe ötlött a fizikából ismert entrópia törvénye, amely azt állapítja meg, hogy magára hagyott zárt rendszerben az atomi, molekuláris részecskék a lehető legnagyobb rendezetlenség, tehát legegyenletesebb eloszlás felé törekszenek. Az erről a teremről készített videofelvétel tökéletes szemléltető eszköz lesz otthonunk ifjú diákjai számára. Az ilyen szokatlan példákkal illusztrált fizikai törvényszerűségek sokkal jobban megragadnak az emlékezetben, mint a hagyományos, egyhangú kísérletekkel alátámasztottak. El lehet felejteni az üres szobában röpködő darazsak esetét tűnődött Wendor. Végül azért csak sikerült a Csoport közelébe férkőzniük, majd alattomban a kiszemelt személyek ruháira tűzték a szinte észrevehetetlenül piciny jeladókat. Csak egyszer hibáztak Judit hirtelen hátrafordult, és lecsapott - Hányszor kell még megmondanom, hogy szálljatok le rólam, és ne birizgáljátok a blúzom pántjait! már szinte üvöltve méltatlankodott, úgy, hogy még a zenét is túlharsogta, azt dühében észre sem vette, hogy nem is ugyanaz volt a szemtelenkedő delikvens, mint a korábbi alkalmak esetében. Lassan már nagyon elegem lesz mindenből és mindenkiből! háborgott. - Akkor hamarosan nagyon boldoggá fogsz válni! ordította a lány fülébe Gergő, hogy biztosan meghallja. - Már miért válnék? hökkent meg Judit. - Miért, ha mindenből eleged lesz, akkor semmi sem fog hiányozni, nemde bár? - Jaj, Gergő! Ilyen fárasztó poénokat is csak te tudsz kitalálni! sóhajtott, feldühített állapotában nem tudván értékelni a beszólást. - Há úgy láccik, ogy kikosaraztak, kisapám, nem vagy a csaj esete, hehe ezt a mondatot nagy erőfeszítésébe telt ily tűrhetően artikulálnia a csoport mellett dülöngélve tántorgó táncot lejtő csávónak, aki együttérzése kifejezéseként a pofontól hátraesett Gyraldo kezébe nyomta sörösüvegét. Igyá bazd eg, a joút tesz ilyenkó. Gyraldo föltápászkodott, intett a kapitánynak, majd együtt elhagyták a helyiséget. Kint méltatlankodva kifakadt: - Ez nem az én éjszakám, uram. Háromszor is pórul jártam, először a nem fotocellás ajtó rajtam széttört üvegének szilánkjait tanulmányozhattam behatóan, aztán kidobtak minket a szórakozóhely bejáratánál, ráadásul most még ez a nő is úgy felpofozott egy ilyen apróság miatt, hogy majdnem leszakadt a fejem, ki se néztem volna belőle ekkora erőt! - Ne is törődjön vele, az a lényeg, hogy komoly sérülések nélkül kibírtuk az estét, és ezekkel az incidensekkel is érdekes tapasztalatokat szereztünk a Föld uralkodó fajának életviteli szokásairól. De most már szaporázzuk meg lépteinket, mert reggelig még ki kell értékelnünk a gyűjtött adatokat. Nem sokkal ezután a megjelölt csoport is elhagyta a diszkót, és elhatározták, hogy elsétálnak az ilyen korai időpontban is közlekedő 32-es busz megállójáig, hogy ne kelljen taxira pazarolniuk a pénzt. Hirtelen minden elsötétedett körülöttük. - Nézzétek, megint ott van két hullócsillag, de most felfelé száguldanak mondta meglepetten a másik Judit, akit csak azért szólítottak Jutkának, hogy meg lehessen különböztetni őket egymástól. Hiszen küllemre is eléggé eltérőek. Jutka magas volt, teltebb idomú, hosszú szőkésbarna hajú, hosszúkás arcú, de szintén vidám teremtés. Hogy lehetséges ez? - Elvileg ez is elképzelhető, a Földnek egy negyed gömbcikkel arrébb metszi a légkörét, és így nekik nem számít, hogy számunkra ez az irány lefelé vagy felfelé van-e, azok ott 17

mindenféleképpen a Föld képzeletbeli meghosszabbított sugarát metszik merőlegesen. szúrt közbe Viktória egy tudományos magyarázatot. - Nem nagyon értem, hogy mire gondolsz, Viki hangzott több felől is. - Majd ha lesz fény, és adtok egy papírt is, megpróbálom vizualizálni nektek. - Épp ez az, a fény Pont ezért nem lehet hullócsillag, akármilyen elegáns is a bizonyításod jegyezte meg halkan, minden sértő szándék nélkül Gergő. - Miért, mi a baj az elméletemmel? háborodott fel egy kicsit a lány. - Azzal nincs semmi baj, de az nem lehet a véletlen műve, hogy egy este kétszer is áramkimaradás van a városban De egyelőre nem mondok többet, amíg nincs bizonyítékom. Ekkorra eltűntek a hullócsillagok is, nemsokára visszakapcsoltak az utcai közvilágítás ostorlámpái, a taxisofőrök lassan befejezték a káromkodást, mert sikerült beindítaniuk autóikat. A csoport is továbbindult, a megálló felé sétálva beszélgettek, viccelődtek, majd felszálltak a hamarosan megjelenő buszra. Most a sofőrnek se lett semmi baja, így minden különösebb izgalom nélkül mindannyian hazajutottak. - Nézze a monitort, a csoport tagjai hogyan szóródnak szét fokozatosan! Minél távolabb vannak a kiindulási ponttól, annál kevesebben maradtak már csak együtt. Négy óra, az utolsó két egymás mellett lévő pont is szétvált, és ellentétes irányba kezdett haladni. Négy-harminc, minden mozgás megszűnt, a jeladók helye megállapodott. Ezúton megtudhatjuk lakóhelyeiket is közölte gondolatait elmélkedve a mellette álló Gyraldoval a kapitány, majd kiadta ezzel kapcsolatos parancsát is. Vesse egybe a térképpel az adatokat! Wendor ekkor vette észre a hajóhídra belépő helyettesét, Aloysust: - Végre megjött, főhadnagy! Már igen kíváncsi vagyok, hogy az önök csoportja milyen új megfigyelési eredményekkel szolgálhat a vizsgált célobjektumok ügyében. - Uram, több mintát is vettünk a helyi lakosság egyedei közül, és utána vizsgálatok céljából felvittük őket a leszállóegységre. - És milyen szempontok alapján történt a kiválasztás? - Nos, először is az ön parancsára alkalmazkodtunk a földi életformák külleméhez, ezután véletlenszerűen választottunk ki egy egyedet, odamentünk hozzá, majd egy egyszerű kérdést tettünk fel neki: Kérem, tudna nekem segíteni egy intelligens embert találni? - És eztán mi történt? - Az egyed azt válaszolta, hogy persze, szívesen segít, itt van mindjárt ő maga, az intelligencia és kultúráltság példaképe. Erre tisztelettudóan megkértük, hogy ha volna némi ideje, akkor fáradjon velünk egy röpke eszmecserére. Elkísértük a leszállóegységünkbe, hogy nyugodt körülmények között beszélgethessünk. Útközben azonban észrevettük, hogy egyáltalán nem biztos, hogy igazán nagy kedvvel jön, mert sok kitérőt tett, lehajolt néhány fa tövénél, majd furcsa hangokat hallatott, és folyadékot eresztett ki szájnyílásából. Mi ezt habozásként interpretáltuk, de aztán mégis velünk tartott. A kezében végig egy barna, papírcímkés üveget szorongatott, és amikor megkérdeztük, hogy mi van benne, azt válaszolta, hogy folyékony kenyér. Az űrhajóban először általános intelligencia- és képességvizsgálatnak vetettük alá az egyedet. A matematikai és kombinatorikai készsége siralmas volt, a legegyszerűbb alapműveletek elvégzésére sem volt képes. A koordinációs képessége sem volt túl jó, amikor megkértük, hogy nyissa ki ő egy nyomógombbal az ajtót, csak sokadszori próbálkozásra sikerült neki. Nem értettük, hogy egy magát intelligensnek valló egyén miért képtelen olyan feladatok megoldására, amelyek még a földi hírközlési eszközök adatai alapján is a legalapvetőbbek közé tartoznak. Ezért hajtottunk végre az alanyon különböző orvosi vizsgálatokat. Először testnedvanalízist végeztünk. Az érrendszerben, földi kifejezésekkel élve, vért és etil-alkoholt (CH 3 CH 2 -OH) találtunk. Ezt 18

látva a vizsgálati személy megkérdezte: Na, mennyi az alkoholom vérszintje?, ezután vad röhögésben tört ki. Még nem vagyunk teljesen tisztában az ember pontos anatómiai és fiziológiai felépítésével, de úgy gondoljuk, hogy az alkohol nem tartozhat az eredeti alapkomponensek közé. A központi idegrendszert is szemügyre vettük. A koponya mérete alapján az agytérfogatot 1400 cm 3 -re becsültük, de az MRI, a mágneses rezonanciára alapozott képalkotó készülék mindössze néhány száz köbcenti élő neuronszövetet mutatott ki, a koponyatérfogat maradék részében elhalt ideggócokat találtunk. Mivel egy személy vizsgálata alapján nem vonhatunk le következtetéseket az egész fajra nézve, töröltük a paciens emlékezetét, ha volt neki egyáltalán, visszavittük, majd újra próbálkoztunk. Az első megszólított ismét azt a felvilágosítást adta, hogy ő a legintelligensebb ember, akit ismer, így őt is elhoztuk kísérletezés céljából. De vele sem értünk el jobb eredményeket. Az összes készsége, képessége alulfejlett, valószínűsíthetően visszafejlett volt. Ennek is töröltük az emlékezetét, mivel pszichológiai tesztünk kiszámíthatatlannak minősítette. Még tettünk néhány kísérletet, de minden arra irányuló erőfeszítésünk, hogy legalább egyetlen intelligens embert találjunk, kudarcba fulladt. Viszont nagyfokú korrelációt fedeztünk fel az üvegszorongatás kondicionálódottságának és az agy sorvadtságának mértéke között, ezáltal valószínűsíthető, hogy az alkohol nevű szer nagymértékű idegszövet-roncsoló hatással bír. Az űrhajón már mindenki arról próbál elméleteket felállítani, hogy vajon miért fogyasztanak az emberi egyedek önként ebből a szerből, de nem sikerült épkézláb ötlettel előállniuk. A mi vizsgálódásaink színhelye, az E/2 jelzésű épület és környéke szintén az önkéntes alkoholfogyasztás nagy központjának tűnik. - Hm, nekünk is hasonló tapasztalataink voltak. Nagyon különös Lehetséges, hogy az emberiség már túlhaladta önmagát, és a hanyatlás útjára lépett civilizációjuk? Erre nézve még végzünk kísérleteket. Ezt az Ismer intelligens embert? próbát a mi vizsgálati csoportunkon is végrehajtjuk még ma. De ideje lenne pihennünk is egy keveset. Már reggel hat van, és kilenckor kelnünk kell. Vegye át valaki az ügyeletet a hídon. Reggel keddi nap lévén tíz óra fele érkezett meg a Csoport néhány képviselője a 308- as előadóterembe. Kicsit furcsállották, hogy hamarosan megjelent két ember, akik létrára állva neoncsöveket kezdtek cserélgetni, ugyanis a karbantartás és takarítás nem túl gyakori és precízen elvégzett tevékenység az Egyetem fenntartóinak körében. A műszakiak ezzel gyorsan végeztek is, és kisiettek a teremből, épp mielőtt a szürke öltönyt viselő előadó tanár belépett volna. A tanerő a maga monoton, vontatott stílusában belefogott a második világháború utáni német irodalom érdekfeszítő műveiről szóló felolvasásába (mivel a Csoport tagjai egytől-egyig német nyelvtanári szakra jártak, ha ezt eddig még nem említettem volna), s ebbe úgy belefeledkezett, hogy az sem tűnt fel neki, hogy majd mindenki mással foglalkozik. Egyesek könyvet olvasnak, mások a következő órákra tanulnak, ismét mások levelezést folytatnak, netán amőbáznak, ki-ki kedve szerint választhatott kiegészítő tevékenységet. Egy idő után azonban már olyannyira fárasztóvá vált a figyelmes, érdeklődő arckifejezés szimulálása, hogy a diákok egyre feszélyezettebben érezték magukat a halálunalmas, monoton környezetben, egyesek a padra borulva elvesztették eszméletüket, mások ideges pótcselekvésekbe fogtak, a felgyülemlő agresszivitást levezetendő. Gergő egy ideig szavakat tanult, majd amint már nem volt képes kirekeszteni tudatából a tanár zavaró hangját, kénytelen volt befejezni a memorizálást. Amint a táskájába tette a szótárfüzetét, egy lapot vett észre. Ez egy sokkal korábbi tanóráról származott, és Tibi, valamint Gergő írásos dialógusát örökítette meg. Elolvasott részleteket, és meggyőződött róla, hogy akkor is elég gyötrően unalmas lehetett az előadás, ha a pihentagyúság ily magas fokán sikerült a levelezést folytatni. 19