História 1983-04. Created by XMLmind XSL-FO Converter.



Hasonló dokumentumok
Így került le a lófarkas lobogó Buda váráról

Horváth Mihály Történelemverseny középiskolások számára. A török kiűzése Magyarországról ( ) ESSZÉ. 120 perc.

Indiai titkaim 14.- Két falu Krassó-Szörényben

Horváth Mihály Történelemverseny középiskolások számára. A török kiűzése Magyarországról ( )

KORA ÚJKOR, ÚJKOR Családi ügyek Orániai Vilmos és a Habsburgok V. Károly lemondása után

BÁTHORI GÁBOR. Az Erdélyi Fejedelemség és a Porta politikai és katonai szövetsége Bocskai István és Bethlen Gábor fejedelemsége idején

A szatmári béke. Magyarország a szatmári béke idején

hogy ezzel a szultánt János ellen fordítja. I. Ferdinánd

Az Oszmán Birodalom a XIV-XVI. században 13. sz. vége Turkisztánból, határőrök Kisázsiában szeldzsuk din. kihalása 13o1. I. Oszmán - szultán -

Gabona majorság Ötvösség szabóság Demográfiai és etnikai változás

I. Mátyás ( ) az igazságos

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból

A Nagy Háború ( ) emlékezete Megyei Történelem Verseny. 1. forduló - megoldások

V. TOLLFORGATÓ TEHETSÉGKUTATÓ VERSENY TÖRTÉNELEM 7-8. OSZTÁLY. Tanuló neve:... Osztálya:... Iskola neve: Címe: Felkészítő tanár neve:...

Buda Eliberata. III. Jan Sobieski lengyel királyra emlékezünk

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból

Kössünk békét! SZKA_210_11

Erdély. Erdőelve, azaz Erdőn túli. Latinul Transsylvania. Kétféle értelmezésben használjuk: - történelmi Erdély (Belső-Erdély) - jelenkori Erdély

1.2. l) frank uralkodó vagy császár ( ) vagy a középkori császári hatalom megteremtője összesen 12 pont

TÖRTÉNELEM FELADATLAP

MAGYARORSZÁQ NEMZETKÖZI KAPCSOLATAINAK TÖRTÉNETE

ELSÕ KÖNYV

I. feladat. Ne a tojást törd!

Az Oszmán Birodalom kialakulása Törökellenes harcok 1458-ig

Az olasz ellenállás és a szövetségesek közötti kapcsolatok

MAGYARORSZÁG A II. VILÁGHÁBORÚBAN június : Fegyveres semlegesség Belépés a háborúba Harc a tengely oldalán

A csapat száma: A feladatokat Érsek Attila készítette I. feladat Ne a tojást törd! 1. Ilyen típusú épületben kötött házasságot II.

TÖRTÉNELEM 8. évfolyamos tanulók számára 2. forduló Össz.pontszám:

Különös házasság Erdély aranykorából

Budapest ostromkalauz

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. A konferenciáról készült ismertető elérhető az alábbi honlapcímen: információk/pályázatok

HUNYADI MÁTYÁS URALKODÁSA ( ) Csapat neve:... Iskola:... A forduló maximális pontszáma: 61 pont

A világháború után kiadott uj angol katonai szolgálati szabályzatban egy helyen a következők olvashatók: A brit világbirodalom messze szétszórt

A kormányzó és a trón. Alkotmányos szerepvállalás vagy dinasztikus tervek a Horthy családban

1918. október július március 21. Kitör az őszirózsás forradalom. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzen Szerbiának

Az ország három részre szakad. 1) A Mohács utáni évek 1526: II.Lajos halála A kettős királyválasztás

Neved:. Elért pontszámod:... / 90 pont

Királynők a házban (2016) A Szegedi SZC Kőrösy József Gazdasági Szakképző Iskolája komplex történelem csapatversenyének feladatsora

Párhuzamos történet, avagy hová juthat el egy tehetséges ember Kelet- és Nyugat-Magyarországon

1. TOTÓ. 1. Széchenyi Ferenc 2. Széchenyi István X. Kossuth Lajos X pozsonyi 2. kéttáblás X. évenkénti

ÚJKOR A félszigeti háború Spanyolországban és Portugáliában

B. Szabó János Sudár Balázs A hatalom csúcsain

T ÖRTÉNELEM 9. év f o lyam

Az a hír járja. Etényi Nóra értelmezésében a nyilvánosság nemcsak az információhoz jutást, hanem. AETAS 20. évf

A Magyar Államvasutak két különleges akciója a Nagy háború alatt. Prof. Dr. Majdán János Rektor emeritus Budapest, május 8.

DEBRECEN VÁROS TÖRTÉNETI KRONOLÓGIÁJA II. Gazdag István

B) Mintafeladatok. Középszint szöveges, kifejtendő, elemző feladat

1 Tiszták, hősök, szentek. Árpád-házi Szent István Boldog Bajor Gizella Árpád-házi Szent Imre Árpád-házi Szent László Árpád-házi Szent Piroska

A KÖZÉPISKOLÁSOK FELADATAI január január január január 8.

3 Tiszták, hősök, szentek. Árpád-házi Szent Erzsébet Árpád-házi Szent Kinga Árpád-házi Boldog Jolán Árpád-házi Szent Margit Szent Hedvig

Műveltség és társadalmi szerepek: az arisztokrácia változó társadalmi szerepei Kora újkori szekció (Papp Klára)

Iskolai történelem verseny Szulejmán kora. Csapattagok: Elért pontszám:

Az Erdélyi Fejedelemség. 1. A fejedelemség születése

Az 1918 elõtti Magyarország közismerten

A tiszafüredi tiszti gyűlés és a tavaszi hadjárat előkészítése, 1849 márciusában

A VÁROSOK SZÜLETÉSE ÉS A RENDISÉG KIALAKULÁSA ( század)

ZSOLDOS ATTILA: A Szent Korona. A korona a történelemben és a nemzeti hagyományban I. A koronázási jelvények A jogar A palást Országalma

BankVelem PénzOkos Kupa 1. forduló 1. Sokszor hallani, hogy a honfoglaló magyarok a nyereg alatt puhították a húst. Tényleg igaz, hogy a húst a

1. IDÉZETEK. Válaszoljon az alábbi idézetekhez kapcsolódó kérdésekre!

Az Anjouk évszázada II. I. (Nagy) Lajos

Osztályozó vizsga témái. Történelem

I. FORDULÓ. Ki volt a magyar uralkodó a szabadságharc kirobbanásának idején?

II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Műveltségi csapatverseny

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához

Geofrámia kivonatok - Enoszuke

d barokk c görög/római g mezopotámiai toronytemplom b román f bizánci

Osztályozó- és javítóvizsga Történelem tantárgyból

Javítóvizsga témakörök Történelem, 11.c

GRÓF KOHÁRY ISTVÁN MEGYEI TÖRTÉNELMI EMLÉKVERSENY II. FORDULÓ MEGOLDÁSOK

Magyar uralkodók listája A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Olaszország hadba lép

I. Erdély földrajzi helyzete 1. Erdély a Magyar Királyság legkeletibb része 1541-ig, az ország három részre szakadásáig. Földrajzi szempontból a

ZENTA EMBERVESZTESÉGEI A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K)BAN

ORSZÁGOS TÖRTÉNELEM TANTÁRGYI VERSENY 2011/2012 MEGYEI FORDULÓ JAVÍTÁSI ÚTMUTATÓ ÉS JAVÍTÓKULCS

Óvatos duhaj volt Széll Kálmán

Arany János FELLÁZADTUNK-E MI MAGYAROK?

A győztes mohácsi csata

HATÁRTALANUL A FELVIDÉKEN

Mohács közvetlen előzményei, az ország három részre szakadása és a török berendezkedése Magyarországon

A macedón nemzeti öntudat történeti alakulása

Történelem 13/I. 8. A francia abszolutizmus Mutassa be a francia abszolutizmust XIV. Lajos korában!

Indiai titkaim 32 Két világ határán

ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK

Bírói számadás, emlékirat, egyházlátogatási jegyzőkönyv a Tolna Megyei Levéltár legújabb kiadványa

ÁLLÁSFOGLALÁS A CIVIL TÁRSADALMI RÉSZVÉTELRŐL ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ DUNA RÉGIÓRA VONATKOZÓ STRATÉGIÁJÁRÓL

Írásban kérem megválaszolni:

A TÖRÖK BENYOMULÁSA, AZ ORSZÁG RÉSZEKRE SZAKADÁSA. 1. II. Lajos uralma ( )

Az írásbeli érettségi témakörei

Kutatási tárgykörök I. A történelemkutatás módszertana. 1. Régészet. 2. Őstörténet. 3. Családtörténet.

NÁDASDY TAMÁS HALÁLÁNAK 450. ÉVFORDULÓJÁN A KEGYELMED SZERELMES URÁT AZ ÚRISTEN EZ VILÁGBÓL KIVETTE CÍMŰ KONFERENCIA

A biztonság és a légvédelmi rakétacsapatok

Magyar várak a XV-XVI. században I. forduló

Révkomárom után. Európai utas OTTHON LENNI

Amohácsi vész utáni Magyarország három részre szakadt. A

A limanowai csata emléknapja Sopronban

TÖRTÉNELEM. Tanulmányok alatti vizsgák

A SZABADKAI KÖZSÉGI FŐGYMNASIUM RÖVID TÖRTÉNETE ( )

FÖLDES GYÖRGY A magyar szovjet viszony között

nagyobb szerepet kap s lassanként egészen átveszi a nyers erő szerepét. A küzdelem végcélja közben állandóan ugyanaz marad: az t. i.

Történelmi verseny 2. forduló. A) Partium történetéhez kapcsolódó feladatlap

Átírás:

História 1983-04

História 1983-04 Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli engedélyéhez van kötve.

Tartalom 1.... 1 1. Bécs és Sztambul között. Thököly Imre pályafutása... 1 2. Képek... 4 2.... 10 1. Egy kiállítás képei. Bécs 1683. évi ostromának 300. évfordulójára Bécsben rendezett kiállításról 10 2. Képek... 10 3.... 12 1. A török kiûzése Magyarországról... 12 2. Képek... 15 4.... 20 1. A szultáni szeráj... 20 2. Képek... 23 5.... 29 1. Aktív vagy passzív? Külkereskedelmünk a 15. században... 29 2. Képek... 32 6.... 33 1. Haynau elsõ áldozata. A másik Mednyánszky. Mednyánszky László... 33 2. Képek... 35 7.... 38 1. A frankhamisítás és a magyar emigráció... 38 2. Képek... 40 8.... 45 1. Pénzhamisítók karikatúrákon... 45 2. Képek... 45 9.... 50 1. Víziturisztika, társas és filléres hajóutak a Dunán... 50 2. Képek... 53 10.... 54 1. Teleki Pál haláláról. Pintér István, Barcs Sándor, Bakay Lajos, Kádár László, Gerlei Ferenc, Czaba József és Komjáthy Miklós írásai... 54 11.... 57 1. Teleki Pál haláláról. Pintér István, Barcs Sándor, Bakay Lajos, Kádár László, Gerlei Ferenc, Czaba József és Komjáthy Miklós írásai... 57 12.... 58 1. Teleki Pál haláláról. Pintér István, Barcs Sándor, Bakay Lajos, Kádár László, Gerlei Ferenc, Czaba József és Komjáthy Miklós írásai... 58 13.... 61 1. Teleki Pál haláláról. Pintér István, Barcs Sándor, Bakay Lajos, Kádár László, Gerlei Ferenc, Czaba József és Komjáthy Miklós írásai... 61 14.... 63 1. Teleki Pál haláláról. Pintér István, Barcs Sándor, Bakay Lajos, Kádár László, Gerlei Ferenc, Czaba József és Komjáthy Miklós írásai... 63 2. Képek... 64 15.... 66 1. Teleki Pál haláláról. Pintér István, Barcs Sándor, Bakay Lajos, Kádár László, Gerlei Ferenc, Czaba József és Komjáthy Miklós írásai... 66 16.... 67 1. Tankönyv és tanterv... 67 17.... 69 1. Tanár diák érettségi... 69 18.... 71 1. Külföldi turisták Magyarországon, 19581968... 71 2. Képek... 74 iii

1. Bécs és Sztambul között. Thököly Imre pályafutása ÉVFORDULÓ BENCZÉDI László Bécs és Sztambul között Thököly Imre pályafutása Háromszáz esztendővel ezelőtt, 1683 szeptemberében az akkori világ legnagyobb kiterjedésű állama, a török birodalom Bécset kívánta bevenni. A sikertelen ostrom indította meg azt a felszabadító háborút, amelynek eredményeként másfél évszázados hódoltatás után a törököt kiverték Magyarország területéről. 1678 szeptemberének első napjaiban váratlan esemény került feljegyzésre az akkor már 6 év óta tartó Habsburgellenes kuruc mozgalom mindaddig meglehetősen szegényes hadikrónikájába. Az Erdély szélein kvártélyozó felkelő seregek egy része, amely addigi vállalkozásaiban alig lépte túl a Tisza vonalát, megelégelte a környező császári őrségekkel vívott kisszerű csetepatékat, s átkelve a Tiszán, nekivágott a magasra törő felsőmagyarországi hegyek messzeségének. A harci vágytól égő, zsákmányéhes csapatok szeptember 4-én indultak el Szatmár melletti majtényi szállásaikról, s a hónap végén már a Vág völgyén száguldottak végig, hogy aztán szűk hegyi átjárókon keletre kanyarodva, október első napjaiban a Garam-környék kulcsfontosságú bányavárosait vegyék ostrom alá. 1672 óta ez volt a magyarországi felkelők első átütő katonai sikere egyben olyan fejleménye, amely egy csapásra felhívta magára a külföld, mondhatni, egész Európa figyelmét. A vállalkozás élén egy ekkor feltűnt, mindössze 21 éves fiatalember, gróf Thököly Imre (1657 1705) állt, oldalán a magyar ezredeken kívül francia pénzen toborzott lengyelországi segélyhadakkal és harci tapasztalatokban gazdag francia főtisztekkel. Származás, neveltetés A Thököly-család nagy gazdagsága ellenére sem tartozott a magyarországi főnemesség igazán tekintélyes nemzetségei közé. A famíliát Imre dédapja, az eredetileg lókereskedéssel foglalkozó Thököly Sebestyén emelte ki az ismeretlenség homályából, aki az udvarnak tett szolgálatai ellenében 1572-ben kapott Miksa királytól nemeslevelet, majd a késmárki vár és uradalom megszerzése után 1598-ban Rudolftól bárói rangot. Ő is, valamint István fia is (Imre nagy apja) jó házasságokat kötöttek. A Thökölyek így a magyarországi arisztokrácia legelőkelőbb köreivel kerültek rokoni kapcsolatba, miközben tovább gyarapították birtokaikat. Imre apja, (II.) István is Bethlen Gábor erdélyi fejedelem családjának leszármazottját vette feleségül, s ezáltal az északmagyarországi birtokállományt tekintélyes erdélyi uradalmakkal toldotta meg. Ugyanez az István volt az is, aki 1654-ben III. Ferdinándtól grófi rangot kapott. E folyamatot nem kísérte a királyi vagy rendi tisztségekben való előrehaladás, e téren Imre nagyapja mindössze a királyi tábla ülnökségéig jutott. Nem örvendett valami jó hírnévnek a késmárki udvar sem, ahol a korán félárvaságra jutott Thököly (anyját 3 éves korában elvesztve) a gyermekéveit töltötte. De Thököly Imre gyermek- és serdülőkora más szempontból is meglehetősen zaklatott volt. Apja részt vett az 1664 utáni mágnás-összeesküvésben, ezért 1670 decemberében összes magyarországi javait konfiskálták, miközben ő maga a császári seregek árvai ostromgyűrűjében váratlanul meghalt. A teljes árvaságra jutott Imre ekkor Erdélybe menekült. Az eperjesi evangélikus gimnáziumban, majd 1670 után a nagyenyedi református kollégiumban végezte tanulmányait. Az 1670-es év drámai eseményei nem múltak el benne nyomtalanul. Mint később feljegyezték róla: engesztelhetetlen gyűlöletet érzett az ausztriai ház iránt. Elérve a nagykorúságot, egyre türelmetlenebbül várta, hogy a felkelők fegyveres küzdelméhez csatlakozhassék. Állandó unszolásának engedve, Apafi Mihály erdélyi fejedelem végül is 1677 őszén magán személyként kiengedte őt a kuruc seregek közé. Ámde Thököly nem lett volna Thököly, ha rövid idő alatt szét nem töri ezt a nagyon is kedve ellenére történt megszorítást. Kurucok fővezére Mert ha Thököly műveltsége, zaklatott ifjúságából következőleg, nem is lehetett túl mély, nagyon is hamar megmutatkozott, hogy egyéniségének meghatározó vonása a tehetség, méghozzá a sokoldalú tehetség volt, amely a mindenkori feladatoktól függően tudott alakot cserélni. Innét van az, hogy az élet legkülönbözőbb területein akár hadvezérként a kuruc seregek élén, akár gazdasági irányítók jövedelmei szaporításában, akár államszervezőként, mint Felső-Magyarország fejedelme egyaránt tanújelét adta átlagon felüli képességeinek. 1

Frissessége, lendülete életkorát meghazudtoló érettséggel, s ami külön feltűnő, az emberekkel való kivételes bánni tudással párosult. De a tehetségnek bármennyire sok változatát összpontosította is magában, Thököly Imre naggyá levésének, történelmi jelentőségének a kulcsa leginkább mégis valahol a kuruc seregekhez való sajátos viszonyában és egyben katonai kiválóságában rejlik. Mert ha valami, akkor az ezzel az eldurvult hadinéppel való bánni tudás emberpróbáló feladat volt, s míg mások sorra elbuktak ezen a vizsgán, Thököly fényesen helytállt. Abban, hogy Thököly viszonylag rövid idő alatt fel tudta sorakoztatni maga mögött ezt a nehezen kezelhető katonaságot, a saját rátermettségén kívül még két objektív körülmény játszotta kezére. Az egyik, mint láttuk az, hogy az elkobzott magyarországi birtokokon kívül a másik magyar hazában Erdélyben is jelentős jószágai voltak, s így, a bujdosók többségével ellentétben, az egész erdélyi politikai vezető réteggel szemben is meg tudta őrizni anyagi függetlenségét. A másik körülmény, amely felemelkedését megalapozta, hogy Thököly már a felkelők közé való kimenetele első napjaitól fogva a kuruc seregek legképzettebb részével, a bécsi udvar által 1672-ben szélnek eresztett ónodi és szendrői végvári ezredekkel kötötte össze a sorsát, s ez a szövetség aztán mintegy mágnesként ragadta magához a felkelő hadak egyéb kötelékeit. Ennek a folyamatnak volt mintegy betetőzése az összes katonai erőknek az az 1680. január 8-i hajdúszoboszlói választása, amely Thökölyt tette meg a kuruc seregek fővezérévé. Ez a választás hatalmas sikert jelentett az akkor 23 éves Thökölynek, annál is inkább, mert az ifjú arisztokrata a felkelés irányításának hatalmi szférájában is óriási akadályokkal találta szembe magát. Így mindenekelőtt a bujdosók korábbi tényleges és névleges fővezérei, Teleki Mihály erdélyi tanácsúr és kővári kapitány, továbbá az 1667-ben elhunyt Wesselényi Ferenc nádor Pál nevű unokaöccse vetettek gáncsot neki. De ami ennél is súlyosabb (és az eddigi történeti irodalomban alig ismert), kezdetben a Fényes Porta magyarországi hatalmasságai is a legnagyobb fokú bizalmatlansággal, sőt ellenségességgel követték Thökölynek a felkelők élén tett első lépéseit. Így a francia támogatással vezetett 1678-as hadjáratát olyan veszélyes factio -nak, azaz pártütésnek tartották, amely a kuruc mozgalom feloszlásának veszélyét idézte fel szemükben. Thököly Váradra beküldött magyarázkodó követét egyszerűen lekaszabolták, s amellett 200 kuruc katona családját hurcolták el túszként, hogy Thököly törökhűségét biztosítsák. Egyik forrásunk szerint a török főembereknek még az is megfordult az agyában, hogy a kurucoknak más fejet csináljanak, mivel, úgymond, gyermek a generálisuk, s deák a tanácsuk. Mindennek ismeretében domborodik ki igazán a hajdúszoboszlói választás jelentősége, amely mintegy legitimálta Thököly főségét a bujdosók közösségében. Így válik az is érthetővé, hogy a szoboszlói választást követően kb. más fél hónap múlva, 1680. február végén kereste fel első ízben portai csausz Thököly Imrét, amivel Isztambul a maga részéről is elismerte az ifjú gróf kuruc mozgalmon belüli elsőségét. Ne felejtsük: mindez kb. két és fél évvel Thököly aktív politikai pályafutásának a kezdete után történt. S ezért nem megalapozatlan azt állítani, hogy a kuruc generális, miközben folytatta a magyar felkelők Habsburg-ellenes küzdelmét, egyidejűleg az erdélyi gyámkodással szemben és a török elismerésének elnyerése végett is megvívta a maga külön csatáját saját cselekvési szabadságának a kiszélesítéséért. Magyarország és az ottomán világbirodalom A magyarországi felkelők politikai gondolkodásában már jóval Thököly színre lépése előtt szinte axiómává vált az a (később persze gyökeresen tévesnek bizonyult) meggyőződés, hogy a Magyarország területe felett osztozkodó két birodalom viszonylatában a hatalmi mérleg tartósan, ha ugyan nem végérvényesen az oszmánok javára billent. Ezt a tanulságot az ellenzékiek elsősorban az 1664. évi vasvári békéből szűrték le, amelyet a bécsi udvar küldöttei, Montecuccoli azt megelőző fényes szentgotthárdi győzelme ellenére, előnytelen feltételek mellett írtak alá. Ebből ugyanis arra következtettek, hogy a török oly hatalmas, hogy Thököly szavával szólva még szerencsétlen pillanatában is a győzedelmes fél szokott utána járni, mert tegyük mi értelemszerűen hozzá hosszabb háborúban nem mer vele ujjat húzni. Ebből a tapasztalatból hajtott aztán ki az Ottomán Birodalom legyőzhetetlenségének a mítosza, amely a legpregnánsabban Teleki Mihálynak egy, a bujdosókhoz intézett 1677 októberi intésében jutott kifejezésre: szabadulásukat csak úgy várhatják figyelmeztette őket ha szerencséjüket a Fényes Birodalom egész világon, hosszában és székében való elterjedésével kapcsolják össze. Ez a már nem is Imperium Ottomanicum -ban, hanem egyenesen Universum Ottomanicum -ban való gondolkodásmód aztán úgy érvelt tovább, hogy ha a törökkel nyíltan szembeszállunk, akkor úgyis elbukunk, s ez esetben elkerülhetetlenül a teljesen bekebelezett balkáni országok (Görögország, Bulgária, Szerbia, Bosznia) sorsa lesz az osztályrészünk ha viszont önként vállaljuk a behódolást, akkor (Erdély példájára) a külpolitikai függés fejében megtarthatjuk saját intézményeinket, belső önállóságunkat. S ez már csak azért is kívánatosnak tűnt a számukra, mert az ellenkező oldalon ott kísértett Csehország elrettentő példája (illetve általában az abszolutizmus egész Európában végbemenő előnyomulása), amelytől a magyar uralkodó osztály hagyományos 2

rendi kormányzási jogait féltette. Egyszóval a magyar nemesség egyfajta szorító présben érezte magát, egyfelől a balkáni típusú török alávetés, másfelől az európai abszolutista jellegű fejlődés között, s ebből a csávából a török felé való előremenekülésben keresett kiutat. Mindez összefüggött természetesen vallási motívumokkal is, amennyiben a Habsburg-ellenreformáció által létében fenyegetett magyarországi protestantizmus vallása háborítatlan gyakorlását remélte a török fennhatóságtól. S mindehhez járult még egy fontos indítóok: a békére, a nyugalomra és az állandóságra irányuló vágy az ekkor már csaknem másfél évszázada hadszíntérül szolgáló országban. A magyarországi felkelők úgy ítélték meg, hogy a német oltalom elégtelenségével szemben a Porta védnöksége zavartalanabb mindennapi életet biztosíthat az ország lakosságának. 1681 83: sikerek szárnyán E politikai megfontolások jegyében a magyarországi elégedetlenek már az 1660-as évektől kezdve a török aktív, azaz offenzív fellépésére alapozták számításaikat. De a Porta előbb Velencével, majd Lengyelországgal, s végül 1677-től Oroszországgal háborúzott. Csak miután 1681 februárjában Moszkvával békét kötött, fordult figyelme a magyarországi hadszíntér felé. Ezért vált 1681 a Thököly-felkelés és a Bécs elleni támadás előkészítésének döntő évévé. Az orosz béke után egy hónappal, március közepén, a Porta egyik bizalmi embere, Csonka bég kereste fel Thökölyt téti szálláshelyén. Forrásaink arra utalnak, hogy a kuruc fővezér már ekkor, 1681 márciusában ígéretet kaphatott a török közeli magyarországi hadjáratára, olyan ajánlatok kíséretében, amelyekkel a bécsi udvar esetleges ellenszolgáltatásai semmiképpen sem kelhettek versenyre. Mert abban, hogy Thököly reményei egyre feljebb szárnyalhattak, a török biztatásokon túl a bécsi udvar magyarországi politikájának sajátos vonásai is szerepet játszottak. A Habsburg-kormányzatnak szemmel láthatólag terhes volt mind a távol eső keleti országrészek kormányzása, mind pedig a Thökölyvel szembeni katonai védelem kellő szinten tartása. A bécsi államférfiak egészében olyan benyomást keltettek a kortársakban, hogy Magyarország csak mint a török elleni védelem előterepe játszik szerepet számításaikban, de az ország rendben tartása terhes kolonc számukra, amelytől akár szívesen is szabadulnának. Mindez párosult az ún. spanyol párt döntő kormányzati befolyásával. E párt tagjai mindenáron kerülni akarták a keleti török háborút, hogy az osztrák Habsburgok döntő erejét, a spanyol Habsburg-ág érdekeinek megfelelően, nyugaton, XIV. Lajossal szemben koncentrálhassák. E politika keretében jó viszonyt ápoltak Thökölyvel, ami tovább növelte a kuruc vezér önbizalmát. Kezdetben minden igazolni látszott optimizmusát. 1682-ben sorozatos sikerek jelezték felívelő pályáját: a bécsi udvar hozzájárulásával júniusban feleségül vette a dúsgazdag Zrínyi Ilonát (s ezzel a kezére kerültek az országrészekre kiterjedő hatalmas Rákóczi-birtokok), júliusban a császáriaktól bevette a keleti országrészek fővárosát, Kassát (s ezzel birtokába jutott a felső-magyarországi 13 vármegye központi kormányszerve, a szepesi kamara), szeptemberben elfoglalta Füleket, ahol átvehette a felső-magyarországi fejedelemségről szóló szultáni athnámét, az év őszén karddal felövezett követeit maga Lipót császár fogadta audiencián, s mindezt betetőzte az 1683 januári kassai országgyűlése, amelyen a császár maga is képviseltette magát. Mindezt a kortársak, pártállástól és vérmérséklettől függően, hol elragadtatott, hol irigykedő, hol maliciózus megjegyzésekkel kísérték: Igazán a szerencse fia, mert akármerre forduljon a dolog, csak jól lesz dolga mondták egyesek, abból az alkalomból, hogy 1683 júniusában (!) a császáriak Sárospatak várát is önként átadták neki. Thököly uram elhitette magával, hogy mindkét ellenség [ti. a német és a török] üstökét a markában tartja, de rajta fog veszteni jósolták meg mások, a politikájában rejlő óriási kockázatok láttán. S ismerjük el, valóban rendkívüli teljesítmény lett volna (amelyre török győzelem esetén lett is volna bizonyos esélye), ha a két birodalom közötti gigászi mérkőzésből, mint törpe harmadik, ő került volna ki nyertes félként. Az egész ország feletti uralomért Mi volt mármost a kuruc fejedelem szerepe a török 1683-as támadásának és Bécs ostromának előkészítésében? A fejedelem szeme előtt a (legalábbis török meg nem szállta) Magyarország egésze feletti uralom megszerzése lebeghetett a legfőbb célként. Ezt támasztja alá egyebek mellett az a beszéd is, amellyel az 1683 januári kassai gyűlés Thökölyhez közelálló szószólója az ottani tanácskozást berekesztette: engedje meg Isten, hogy kegyelmes urunk őnagysága [Thököly] ezután nemcsak ennek a 20 vármegyének, de az egész országnak és ahhoz tartozó országoknak és tartományoknak hirdethessen gyűlést. Ne áltassuk magunkat: ezt a célt Thököly csak a Habsburgok felett aratott döntő török győzelem, azaz Bécs bevétele útján érhette volna el. Más bizonyítékok alapján is bizonyosnak tarthatjuk, hogy Thököly helyeselte, netán javasolta is a Bécs elleni hadjáratot, de azzal a lényeges megszorítással, hogy Bécs török bevétele számára nem öncél, hanem eszköz volt az integer Magyarországnak az ő fősége és a török protektorátusa alatti helyreállításához. Ennek nem mond ellent az egyik oszmán forrásnak az az állítása sem, hogy az 1683. június 10-i eszéki tanácskozáson Kara 3

Musztafa nagyvezír Thökölynek ígérte a bécsi királyságot. A kuruc fejedelem számára aki ezt az ajánlatot ugyancsak örömmel fogadhatta Bécs birtoklása amolyan záloga lehetett volna Magyarország egésze feletti uralmának. Külön kérdés Thökölynek a bécsi ostrom heteiben és hónapjaiban tanúsított magatartása, amely már önmagában is ellentmond az 1683-as bécsi török ostrom fő felelősségét a kuruc fejedelem nyakába varró felfogásnak. Tudnunk kell ugyanis, hogy Thököly végül is nem csatlakozott a bécsi ostromzárhoz, hanem a Duna bal partján operált, s Pozsony elfoglalásán kívül néhány betörést kísérelt meg Morvaországba. A bécsi ostromtól való távolmaradása többféle magyarázatra adott lehetőséget. Viszonylagos passzivitását a történeti irodalom egy része azzal hozza összefüggésbe, hogy Sobieski János lengyel király mérséklő befolyást gyakorolt a hozzá érzelmileg közelálló ellenfelére. Minthogy a két uralkodó között még 1683 augusztusában is kimutatható kapcsolat állt fenn, ez az értelmezés meggyőzőnek látszik. De lehetséges (a lengyel kapcsolatnak nem ellentmondó) más magyarázat is. Erre vonatkozólag érdemes a kuruc fejedelemnek egy 1683. szeptember 10-én kelt, s a török főtáborban tartózkodó követéhez írt levelét idéznünk. E levelében Thököly Kara Musztafa azon augusztus 27-i rendeletének végrehajtását utasította vissza, amellyel a nagyvezír Bécs alá szólította őt. A fejedelem érvelésében politikai, katonai és technikai érvek egyaránt hangot kaptak, de a legnagyobb nyomaték arra esett, hogy távoztával veszedelembe kerülhet a Garamtól innen eső egész Északnyugat-Magyarország, amelynek 13 esztendeig való fegyverkezés és vérontás után jutott a birtokába. Ebből a levélből is kiderül, hogy Thököly nem Bécsben, hanem Magyarországban gondolkodott. S amellett egy másik feltevés is megkockáztatható. Thököly jól ismerte a magyar történelmet: erre számos megnyilatkozásából következtethetünk. Vajon nem fordult-e meg a fejében, hogy 1526-ban, Mohács után a török úgy vette birtokába a teljesen védtelen budai várat, hogy 10 napos tartózkodás után ki is vonult belőle. Még abban az esetben is tehát, ha Kara Musztafa elfoglalja (és nyilván alaposan kifosztja) Bécset, a török katonai akciórádiusz korlátai mellett lehetett-e komolyan számítani Bécs tartós török bekebelezésére? Ha viszont nem, akkor nem az következett-e Thököly ratio status -ából (ezt a kifejezést ő maga gyakran használta), hogy a balkáni téli kvártélyokra törvényszerűen visszavonuló oszmán seregek távozása után egész Magyarországon ő legyen a helyzet ura minél érintetlenebb katonai erővel? A bécsi fordulat után Bécs védőinek hősi helytállása és az 1683. szeptember 12-i kahlenbergi győzelem véget vetett az ostrom előtti hatalmi szituációnak. A töröknek Habsburg vezetéssel Magyarországról történt kiűzése kiemelkedő korszakhatár egész Kelet-Közép-Európa, s ezen belül elsősorban Magyarország történetében. Az, hogy a magyar állam nem került a tőlünk délre fekvő balkáni országok sorsára, s elkerülte az oszmán uralom még két évszázadig való prolongálódását, mindenekelőtt a császári hadak győzelmeinek köszönhető. Ez a gyökeres fordulat viszont, amely megnyitotta Magyarország újkori felemelkedésének útját, egyben szükségszerűen a szakadékba taszította Thököly Imrét, aki sorozatos csalódások és megalázó kudarcok után, mindenkitől elhagyatva halt meg kis-ázsiai száműzetésében. A konstrukció, amelyre épített a két hatalom közötti erőviszonyok felmérése alapjaiban volt hibás, s ő ezért a hibáért dicsőségének néhány éve után két hosszú évtizeden át vezekelt. Egyvalamit azonban Thököly még a bukásában is elért: az 1664 utáni tűrhetetlennek érzett status quo felrobbantásával valójában a 150 éven át fennálló katonai patthelyzet felszámolásához járult hozzá. S ez nem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy Lipót és a bécsi miniszterek mindenáron a változatlanságot akarták Magyarországon, s ha rajtuk múlik, még akár évtizedekig várathatott volna magára hazánknak a török uralom alóli felszabadulása. Mindez egy okkal több ahhoz, hogy megállapítsuk: annak az erőfeszítésnek, amely fenntartotta a magyar államiság folytonosságát, a törökellenes magyarok mellett, s velük együtt, a Habsburg ellenes magyarok is részesei voltak, s ez utóbbiak sorában, a maga összes tévedéseivel együtt, megvan a helye a megbűnhődött kuruc király -nak. 2. Képek 4

5

6

7

8

9

1. Egy kiállítás képei. Bécs 1683. évi ostromának 300. évfordulójára Bécsben rendezett kiállításról GYARAPODÓ KÖZGYŰJTEMÉNYEINK RÓZSA György Egy kiállítás képei Az idei év jubileumai között kiemelkedő helyet foglal el Bécs 1683. évi török ostromának háromszázadik évfordulója. A bécsi Künstlerhausban (Művészházban) és a Historisches Museum der Stadt Wien-ben (Bécs város Történeti Múzeumában) májustól októberig látható kiállítás rendezői nemcsak az ostrom lefolyásának szemléletes rekonstrukcióját választották feladatul, de igyekeztek bemutatni az oszmán birodalommal való érintkezés egykorú és a későbbi századokban jelentkező széleskörű hatását is. Mivel Bécs felszabadításában és az Esztergom körüli harcokban döntő szerepe volt Sobieski János lengyel királynak, az év utolsó hónapjaiban a krakkói Wawelban is kiállítás készül a nagy törökverő hős emlékére. A magyar múzeumok, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum jelentős mennyiségű anyag kölcsönzésével járul hozzá a két említett kiállítás sikeréhez. Az azóta eltelt háromszáz év folyamán nemcsak a múzeumok és könyvtárak, de a jeles magángyűjtők (Jankovich Miklós, Apponyi Sándor, Lanfranconi Enea, Ernszt Lajos) is szorgalmasan gyűjtötték a felszabadító hadjáratok írott, képes és tárgyi emlékeit. Így a történettudomány fejlődésével párhuzamosan a régmúlt eseménysorozat egyre szemléletesebb, egyre komplexebb rekonstrukciója vált lehetségessé. Lapunk következő oldalain azokból a darabokból teszünk közzé, amelyek a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményéből a krakkói és bécsi kiállításokon szerepelnek. A bemutatott festmények és metszetek német, osztrák, francia, olasz és németalföldi művészek alkotásai és főleg az arckép és csatakép műfajába tartoznak. A művészek között vannak olyanok, akik a helyszínen jártak (Justus van der Nypoort), mások a hadvezérek udvarával álltak kapcsolatban és hivatalos megrendelésre dolgoztak (Sebastien le Clerc, Romeyn de Hooghe). A sokszorosított grafikai alkotások legnagyobb része azonban a korabeli közönségnek az események iránti érdeklődésében rejlő üzleti lehetőségek kihasználása (azaz árusítás) céljából készült. Nincs most mód valamennyi közölt kép jellemzésére, de hadd emeljünk ki közülük kettőt. Thököly Imre mellképe ugyan a távoli Németalföldön dolgozó művészek kezét dicséri, de az az egészalakos kompozíció, amelyet előképül használtak Magyarországról, Thököly környezetéből, feltehetőleg az ő tudtával került külföldre. Kiküldésének célja a kuruc vezér alakjának népszerűsítése volt. Művészet és politika kapcsolatát bizonyítja az a karikatúra is, amely a szultán betegágya körül orvosként szorgoskodó európai uralkodókat állítja elénk és nyilvánvalóan hangulatkeltés, a kép mozgósító erejében rejlő politikai propagandalehetőség kihasználása céljából született meg. 2. Képek 10

11

1. A török kiûzése Magyarországról HECKENAST Gusztáv A török kiűzése Magyarországról A magyar rendek 1683 vészterhes nyarán a földönfutóvá lett Esterházy Pál nádor és néhány katolikus kivételével a török mellé álltak; ki németgyűlöletből, ki politikai megfontolásból, ki egyszerűen féltében. Thököly Imre csillaga most ért zenitjére, de pislákoló fényét elnyelte a félhold ragyogása. A kuruc fejedelem immár az egész királyi Magyarország ura volt, csak azt nem tudta, lesz-e még országa, mire a hadjárat véget ér. Nem szakította meg a török elől titkolt érintkezését Sobieskivel Sobieski János (1624 1696), 1674-től III. János néven lengyel király. Kezdetben franciabarát politikát folytatott, ennek megfelelően békében élt a törökökkel és támogatta a Habsburgok ellen lázadó kurucokat. A törökök hadikészülődése miatt 1683 tavaszán szövetséget kötött Lipóttal, s jelentős szerepe volt Bécs felmentésében., és ismételt felszólítás ellenére sem jelent meg hadaival Kara Musztafa nagyvezír Bécs alatti táborában. Így igyekezett politikai mozgásteret biztosítani magának, bármiként fordul is az ostromlott Bécs sorsa. Erre törekedtek a magyar arisztokrácia néhány hónappal azelőtt még Habsburg-hű vezetői is. Ők igaz, katonáik nélkül megjelentek Bécs alatt a török táborban, hogy kidolgozzák és előterjesszék politikai elképzeléseiket. Először csak Magyarországot osztották fel egymás között, de a nyár vége felé úgy látszik komolyan számoltak már Bécs elestével, és ekkor Batthyány Kristóf Stájerországot, Draskovich Miklós országbíró Ausztriát, Czobor Ádám Morvaországot kérte magának mint török hűbéres fejedelemséget; Erdődy Miklós báné lett volna Horvátország, a távollevő Thökölyé pedig az egész magyar királyság, évi 400 000 tallér adó fejében. Csonka bég, a Thököly, és a Habsburgok ellen fordult magyar urak mellé rendelt török követ és katonai tanácsadó néhány évvel később leplezetlen megvetéssel számolt be Strattmann kancellárnak ezekről a tervezgetésekről. Pedig a magyar arisztokraták mint előrelátó politikusok, egyszerűen csak felkészültek a hadjárat minden lehetséges kimenetelére. Világos volt előttük, hogy számukra szemben Thökölyvel a török veresége esetén is nyitva fog állni az amnesztia útja. Így, miután igényeiket a Habsburgok veresége esetére is bejelentették, s az események menetét amúgy sem befolyásolhatták, továbbra is katonáik nélkül, de így is, úgy is a győztesek oldalára kerülve kivárták, hogy miként végződik Bécs ostroma. Alig három héttel a nagy osztozkodás után Lotharingiai Károly herceg és Sobieski János lengyel király egyesített seregei szeptember 12-én a Bécsi-erdő magaslatairól a török táborra zúdultak. Bécs hős védőinek volt még erejük hozzá, hogy kitörjenek az ostromlott falak mögül. A két tűz közé került törököket elsöpörte a felmentő sereg támadása, s a leszálló éjszakában fellobogtak a győzelem örömtüzei, de rögtön fellángolt a vetélkedés is Bécs megmentésének dicsőségéért. Sobieski mindenki mást mellőzve másnap Te Deum-ot tartatott a Szent István-templomban, s Lipót császár csak harmadnapon vonulhatott be felszabadított székvárosába. Néhány nappal a bécsi győzelem után Lipót császár utasította portai követét a béketárgyalások megkezdésére. A török azonban nem mérte még fel vereségének súlyát, s elzárkózott a tárgyalások elől. Ezért Lotharingiai Károly a Duna mentén a nagyvezír seregének üldözésére indult, október 9-én Párkánynál győzelmet aratott a budai pasa felett, október 27-én pedig elfoglalta Esztergomot. A törökhöz csatlakozott magyarok számára a bécsi udvar amnesztiát hirdetett, mire azok Thököly és hívei kivételével sorra visszatértek Lipót hűségére. Sobieski Észak-Magyarországon keresztül vonult haza Lengyelországba, s visszafoglalta ezt az országrészt Thökölytől a Habsburg uralkodó számára. Október végére az 1683 nyarán török uralom alá került magyar terület felszabadult, s Esztergom várával a császári hadvezetés fontos hídfőhöz jutott török területen is. A szultán kivégeztette Kara Musztafa nagyvezírt, de továbbra sem hajlott a békére. Erre 1683 novemberében, Bécsben felülkerekedett a háborús párt. Lotharingiai Károly javaslatára Lipót császár elszánta magát a háború folytatására, a török kiűzésére Magyarországról és a Balkánról. A császári sereg győzelmei évszázadok óta megkopott gondolkodási mechanizmust indítottak be. Az európai közvélemény a török háborút ismét az egész keresztény világ közös ügyének látta, amelynek a középkori szereposztás szerint szellemi irányítója a pápa, világi végrehajtója a császár kellett hogy legyen. A pápa már évek óta készen állt, most az események rákényszerítették a császárt is, hogy vállalja hagyományszabta feladatát. 12

1684 tavaszán a pápai diplomácia kezdeményezésére létrejött a Habsburg birodalom, Lengyelország és Velence törökellenes szövetsége, a Szent Liga, amelyhez két évvel később Oroszország is csatlakozott. A háborúhoz szükséges anyagi eszközök jelentős részét XI. Ince pápa bocsátotta a liga rendelkezésére, bőkezűen áldozva az egyházi vagyonból. Nagy volt a kockázat, ám a siker hatalmas erkölcsi és anyagi hasznot ígért. Részt vettek a háborúban a német birodalom fejedelmei is. Ők nem lévén szomszédai a töröknek hódításra nem számíthattak, ezért a zsákmányban való részesedésen felül hatalmas összegű segélypénzeket kötöttek ki maguknak. A birodalmi fejedelmeknek kifizetett subsidium évente több mint 4 millió forintot tett ki, míg az egész hadra kelt sereg ellátására és zsoldjára 8,5 millió forint jutott. A Szent Liga elképzelése az volt, hogy a hadsereg eltartásának oroszlánrészét a hadszíntér, azaz Magyarország lakosságának kell biztosítani. A háború sikere érdekében rendezni kellett a Habsburg birodalom és Franciaország viszonyát. XIV. Lajosnak az adott helyzetben érdeke volt a Habsburg török háború, mert ez lekötötte a császár erőit keleten; ezért 1684-ben 20 évre fegyverszünetet kötött Lipóttal. A két fronton való háború veszedelmét ezzel a Habsburg diplomácia egy időre kiküszöbölte, ám a Habsburg hadvezetésnek ebben az esztendőben már nem sikerült nagyobb eredményeket elérnie: Buda kellő előkészítés nélkül megkísérelt ostroma kudarccal végződött. A török magyarországi hatalmi rendszerének legfiatalabb képződménye, Thököly felső-magyarországi vazallus fejedelemsége viszont gyorsan összeomlott. Thököly a változás jelentőségét nem tudta felmérni, bár tapasztalnia kellett, hogy míg régebben tárgyaló partnernek tekintették, most már nem állnak szóba vele. Sobieski útján különbékét kért a császártól, s a lengyel király, aki szívesen befolyása alá vonta volna Magyarországot, Erdélyt, sőt a román Vajdaságokat is, hajlandónak mutatkozott a közvetítésre. Lipót azonban, mivel nem kívánt teret engedni leendő országaiban a lengyeleknek, elzárkózott minden tárgyalás elől, csupán amnesztiát kínált Thökölynek, ha meghódol és visszavonul a magánéletbe. A kuruc fejedelem erre nem tudta rászánni magát; még bízott tagadhatatlan államszervező képességeiben és a hadiszerencse változásában. Alattvalói viszont egyre kevésbé bíztak már benne; a megyék nemessége elfordult tőle, hatalmát csak nyers katonai erővel s csak ideigóráig tudta fenntartani. Várai egymás után a császáriak kezére kerültek. Amikor pedig Lotharingiai Károly 1685. augusztus 19-én visszafoglalta a töröktől Érsekújvárt, a kuruc katonák is tömegesen tértek a császár hűségére. Ebben a helyzetben a váradi pasa Thököly felkínálása árán remélt békét kötni a Habsburgokkal, és elfogatta őt. Bécsnek azonban a hatalmát vesztett Thököly már áldozatként sem kellett. A pasa életével fizetett oktalan lépéséért, a szultán a sietve szabadon bocsátott fejedelmet kitüntetésekkel halmozta el, de a hibát jóvátenni többé nem lehetett. Thököly elfogatásának hírére Kassa harc nélkül megnyitotta kapuit, és a legtekintélyesebb kuruc parancsnokok is császári szolgálatba álltak. Csak felesége, Zrínyi Ilona tartott ki Thököly mellett, és védelmezte még közel két és fél évig Munkács várát; de ennek hadászati jelentősége már nem volt. A törökellenes felszabadító háború első sikereinek tanulságait a kurucok tömegei is levonták: beálltak a török ellen harcolók soraiba. Ezt Thököly most már, ha akarta volna, sem tehette meg; az amnesztia lehetőségétől is megfosztva, török csapattisztként várta sorsának jobbra fordulását. A következő években a Habsburgok seregei győzelmet győzelemre halmozva kiszorították a törököt az országból. Évről évre hatalmas hadseregek vonultak fel a Duna mentén, s teleltek át az ország töröktől megkímélt területein, pusztítva, zsarolva és kirabolva a föld szerencsétlen népét. Javarészt a német birodalom különböző tartományaiból jöttek, de voltak köztük olaszok, spanyolok, franciák, angolok és szép számmal magyarok is. Kit vallásos lelkesedés, kit kalandvágy, kit császárhűség vagy hazaszeretet hajtott, de senki nem vetette meg a zsákmányt, s elvette, amire kedve támadt, akár töröktől, akár paraszttól, polgártól vagy nemestől. De tízezrek életüket is áldozták Magyarország felszabadításáért a török uralom alól, akármilyen nemes vagy rút volt is ez az élet. Idegenek és országlakosok felmérhetetlen véres szenvedéséből ezekben az években kerekedett ki az újkori magyar történet színtere, a töröktől megszabadított történelmi Magyarország. A hadvezérek császári szolgálatba állt német birodalmi fejedelmek, olasz zsoldoskatonák és XIV. Lajos országából disszidált nagy tehetségű kalandorok voltak. Az ország lakói közül senki sem juthatott irányító szerephez az ország jövőjét meghatározó vállalkozásban. Buda elveszte (1541) óta minden török háború kimondott vagy titokban áhított célja a magyar királyok középkori székvárosának visszafoglalása volt. A császári sereg Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel bajor választófejedelem kettős fővezérlete alatt 1686 júniusában vonult Buda alá. Létszáma 80 000 fő körül lehetett, ebből legalább 15 000-en voltak magyarok, elsősorban egykori kurucok. Az ostrom közel három hónapig tartott. Közben, augusztus második felében, megérkezett a nagyvezír felmentő serege, de nem merte megtámadni az ostromlók jól elsáncolt táborát és miután némi erősítést juttatott be a várba, sorsára hagyta Budát. Szeptember 2- án került sor az utolsó rohamra. Délután 2 órakor Lotharingiai Károly csapatai északról, a bajorok délről 13

nyomultak a várba. Az utolsó budai pasa, a 70 éves arnót Abdi Abdurrahman harcolva esett el, a palota kigyulladt, a lángok átterjedtek a város házaira, s a 145 éves török uralom vérbe és füstbe hanyatlott. Mialatt a császárváros és egész Európa Buda visszafoglalását ünnepelte, Miksa Emánuel a Dél-Dunántúlról és a Duna Tisza közéről is kiűzte a törököt, felszabadítva Pécset és Szegedet. A hadszíntér az ország szívéből a Délvidékre helyeződött át. 1687-ben a Buda visszahódítására készülő nagyvezír csak Dél-Baranyáig jutott, seregét Lotharingiai Károly Nagyharsánynál verte szét, az ún. második mohácsi csatában. Az erdélyi fejedelemség jövendő sorsa is eldőlt. A 16 17. századi országegyesítő kísérletek azon akadálya ugyanis, hogy a magyar király nem tarthatja hatalmában Erdélyt, amíg Buda és a Nagyalföld török kézen van, az új helyzetben megszűnt. A Budát visszafoglaló Lotharingiai Károly a nagyharsányi győzelem után seregét Erdélybe vezette téli szállásra. Apafi kormánya nem tanúsított ellenállást. Erdélynek a Habsburg államrendszer országai közé történt beillesztésével a török hatalom kiszorítása a középkori magyar állam területéről lényegében befejeződött. Már csak néhány magyarországi vár volt török kézen, de utánpótlás, megerősítés nélkül maradván, ezek is sorra kapituláltak. 1688-ban Székesfehérvár, 1689- ben Szigetvár, 1690-ben Kanizsa, 1692-ben Várad, 1694-ben Gyula került a császári csapatok kezére. A fő hadszíntér a Balkán félszigetre helyeződött át, a császári fősereg 1688 nyarán átkelt a Dunán és elfoglalta Nándorfehérvárt (Belgrád). XIV. Lajos már Nagyharsány óta növekvő aggodalommal figyelte a Habsburgok sikereit, Nándorfehérvár elfoglalásának hírére a francia sereg betört a német birodalomba. A Habsburg hatalom kétfrontos háborúra kényszerült. A franciák előnyomulását ugyan a császár és az augsburgi ligában egyesült szövetségesei megállították, de Lipót legjobb hadvezérét, Lotharingiai Károlyt áthelyezték a nyugati frontra, és évről évre egyre nagyobb erőket kellett elvonni a balkáni hadszíntérről. Franciaország hadba lépése megmentette a török birodalmat. A fordulat nem egyik napról a másikra következett be. A császáriak 1689-ben még folytatták előnyomulásukat, megszállták Vidint, Ništ, Skopjét és egész Albániát. A balkáni népek felszabadítóként fogadták őket, és fegyvert fogtak a török ellen. Ám a következő évben megindult a nagy török ellentámadás, a balkáni hódítások sorra elvesztek, Köprülü Musztafa nagyvezír 1690 nyarán már Nándorfehérvárhoz közeledett. A török sereg jobbszárnyán Thököly vonult Erdély ellen. Átkelt a Déli Kárpátok járhatatlannak vélt gerincén és váratlanul megjelent az erdélyi császári sereg hátában. Zernyestnél volt az ütközet, Teleki Mihály kancellár holtan maradt a csatatéren, a császári vezér, Heissler tábornok fogságba esett. Mivel Apafi Mihály még az év tavaszán meghalt, az erdélyi rendek fejedelmükké választották Thökölyt. Thököly sikerének híre nagy horderejű döntésre kényszerítette Bádeni Lajos császári főparancsnokot: vagy Erdélyt, vagy Nándorfehérvárt sorsára kellett hagynia. A kitűnő államférfi és jeles hadvezér felmérte, hogy Magyarország megtartása szempontjából Erdély a fontosabb. Erőltetett menetben odasietett, s Thökölyt néhány hét alatt ki is szorította a fejedelemségből, alvezérei viszont közben feladták Nándorfehérvárt a töröknek. 1691 nyarán Köprülü Musztafa megkísérelte Magyarország visszahódítását. Bádeni Lajos az ország belsejébe vezető fő hadiúton, a szerémségi Szalánkemennél sáncolta el magát. Augusztus 19-én vívták meg a már nyolc éve tartó háború legvéresebb csatáját. A bádeni őrgróf 7000 embert, köztük 300 tisztet vesztett, de felmorzsolta és megsemmisítette a török sereget; maga a nagyvezír is elesett. A következő években mind a nyugati, mind a török hadszíntéren tovább folyt a háború. Minden esztendő meghozta a maga győzelmeit és veszteségeit, de a helyzet nem változott. Ez nyugaton a kompromisszumos békét készítette elő, amelyet évekig húzódó tárgyalások után Ryswickban írtak alá 1697-ben. Ugyanebben az évben a török még egy utolsó kísérletet tett Magyarország visszahódítására. A szultán személyesen állt hadai élére, nagyvezíre jól előkészítette a támadást. A török vezetés tisztában volt vele, hogy az ország népének különböző rétegei elégedetlenek a Habsburg uralommal, s gyűlölet tölti el őket a császári katonákkal szemben. Török hadak viszont már évek óta nem jártak az ország belsejében. Lehetségesnek látszott egy Habsburg-ellenes magyar felkelés kirobbantása a török ellen vonuló császári seregek hátában. Thököly fejedelemsége visszaszerzésének reményében kapható volt a vállalkozásra, érintkezésbe lépett itthoni híveivel, s 1697 nyár elejére felkelést készített elő a Tisza-vidéken. A török kuruc támadás kombinált haditervébe azonban a végrehajtás során több hiba csúszott, július 1-jén csak a Hegyalján robbant ki a felkelés Tokaji Ferenc hadnagy vezetésével. Tokaji Thököly nevében szólította harcba a jobbágyokat és az ország nemességét; a hegyaljai jobbágyok csatlakoztak is a kurucokhoz, a nemesség 14

azonban távol maradt, majd a császáriak mellé állt. Mire a szultán Magyarországra ért, a hegyaljai felkelést már vérbe fojtották. A török sereg eljutott a Bácskába, s a nagyvezír úgy határozott, hogy a Tiszántúlra nyomul és megkísérli újra fellobbantani a kuruc felkelést. Savoyai Eugén azonban szeptember 11-én késő délután utolérte Zentánál. A török éppen átkelőben volt a Tiszán, amikor Eugén herceg rájuk támadt. Maga a nap sem akart előbb lenyugodni, míg ragyogó szemével felséged fegyvereinek teljes diadalát végig nem nézhette jelentette a győztes fővezér Bécsbe. A szultán Temesvárra futott, a nagyvezír elesett, Thököly a holtak közt lappangva várta ki az éjszakát. A török támadás összeomlott. Karlócán, 1699. január 26-án a császár, Lengyelország és Velence képviselői aláírták a békét a török birodalommal. A szultán elismerte, hogy a Maros Tisza köze és Temesvár kivételével egész Magyarország és Erdély Habsburg uralom alá jutott, és hozzájárult a határ menti török erődök lerombolásához. A török kormány, hogy a békebontás veszedelmét kizárja, Thökölyt és maradék híveit Kis-Ázsiába internálta. A török orientációnak Magyarországon nem maradt bázisa, s a török birodalom többé nem avatkozott be semmilyen formában Magyarország belügyeibe. A karlócai békével egész Magyarország és Erdély átkerült a Habsburg hatalmi szférába. 2. Képek 15

16

17

18

19

1. A szultáni szeráj HEGYI Klára A szultáni szeráj A szultáni udvar első isztambuli palotája, a Régi szeráj a város közepén épült fel, bizánci kolostor romjain. Nem lakták sokáig később az elhunyt uralkodók háreme vonult ide vissza mert átköltöztek az 1478-ra elkészült Topkapi szerájba. A szeráj, amely 1839-ig adott otthont a szultáni családnak, mellette egy világhatalmi és igazgatási központjának, viszonylag kis területet foglalt el, jóllehet a benne élő és dolgozó több ezer ember mindennapjaiban sűrítve jelen volt az egész birodalom. A trón öröklése A hatalom szilárdságát a 14. századtól véres öröklési rend biztosította: minden feleslegessé vált szultánivadék, azaz potenciális trónkövetelő kiirtása a trónra került szultán mellől. E véres színjátékok egy része itt, a szeráj csendes, belső termeiben játszódott le. 1603-ban azonban egy tizennégy éves gyermek került trónra, akinek még nem voltak utódai. Öccsét ezért nem ölték meg, hanem bezárták a szerájba. Az eset precedenst, az uralkodói szerep lassú átalakulása, a hatalmi hierarchia átrendeződése pedig olyan helyzetet teremtett, amelyben a precedens gyakorlattá vált. A szultáni hercegeket ezután szeráj-fogságra ítélve többnyire élni hagyták. A trón nem a kiszemelt és uralkodásra nevelt fiúra szállt, hanem a háremben unatkozó várományosok legidősebbikére. Amikor ez az új öröklési rend a 17. század első felében győzelemre jutott, az államvezetés már második átalakulását élte át. Az első a 15. század második felének nagy változása volt, amelynek során az önállósággal felruházott, szabad származású katonai vezetők helyét egy főleg renegátokból kinevelt, új elit foglalta el, s ezzel párhuzamosan kiépült a centralizált államigazgatás. A Topkapi szerájba már az új elit telepedett be, s intézte innen, jó bürokraták pontosságával, a birodalom nagy és kis ügyeit. Munkáját aktív uralkodók irányították. A díván A szeráj középső udvarának bal oldalán áll egy 1525-ben emelt kupolás épület: a szultáni tanács, a díván ülésterme. A 16. században hetente négy délelőtt ülésezett itt a díván, s döntött előbb a birodalom külkapcsolatait érintő kérdésekben, azután belső ügyeiben. Létrehozója, Orhán szultán idején legfeljebb négy tagból állt, Nagy Szulejmán korában (1520 1566) a szultánon kívül tizenegyből. Ők jelentették az államvezetés világi szféráját. Legrangosabbjuk, a szultán után első embert a nagyvezír, őt még három vezír követte. A birtokés pénzügyekért két defterdár felelt, a jogi életért a bírák rendjének főnökei: két kádiaszkar, a külügyekért és az iratkiállításért a kancellária vezetője: a nisándzsi. Tanácskozási joggal vett részt az üléseken a Balkán kormányzója: a ruméliai beglerbég és a flottaparancsnok: a kapudán pasa. A díván-tagok számbeli megszaporodása az elterebélyesedő bürokrácia egyik mutatója. A 16. század aprólékosan szabályozott központi kormányzata szakágazatok egymást támogató, gondosan összeillesztett rendszerévé nőtt, amely túlzásba vitt centralizmussal vonta a legkisebb ügyeket is a díván hatáskörébe, alig hagyva érdemi tennivalót az önállótlanságra kárhoztatott tartományi kormányzónak. Az államvezetésnek ez a kiválóan dolgozó rendszere tökéletes volt, s éppen ezért bukásra ítélt. Másodszori, 17. századi változása már inkább bomlás, mint átalakulás. A hárem-nevelte szultánok egyre kevesebbet foglalkoztak az államügyekkel, s csak időnként helyettesítették őket erőskezű nagyvezírek. A feszes rendet hatalmi marakodások és intrikák zűrzavara váltotta fel. Ennek a második, előnytelen változásnak a során olyan méltóságok szereztek egyre nagyobb hatalmat, akik korábban a világi, politikai vezetésre alig gyakoroltak befolyást. A vallási-jogi hierarchia élén már Nagy Szulejmán korában végbement a vezetésváltás. A sejhüliszlám, a vallási szféra feje, rangban a két kádiaszkar elé került, s vele együtt a változtatásra már amúgy is erőtlen államvezetésre rátelepedett az iszlám ortodoxia mindent megbéklyózó konzervativizmusa. A lankadó hadisikerektől, majd sorozatos kudarcoktól feldühödött katonaság is egyre többször zavarta fel a szeráj életét. Lázadásai ugyan a palota falain kívül tomboltak, de vezetői már nemcsak hódolni és zsoldjukat átvenni jelentek meg a kapukon belül, hanem követelni és főembereket gyilkolni is. Az állam vezetőinek ez a brutális szelekciója a 17. század megszokott jelenségévé vált. Végül a hatalmi harcok porondján csatasorba lépett egy szerájon belüli, megtörhetetlen erő is: a hárem. 20

A hárem A kupolás díván-ház hátsó fala mögött már a hárem legdélibb udvara kezdődött. A háremet deszkából összetákolt vagy faragott kövekből emelt fal vette körül, hogy elzárja a török otthonok legbensőségesebb részét, a nők és gyermekek lakóterét, amely tiltott terület volt mindenki előtt, aki nem tartozott a szűken vett családhoz. A tilalom és a fal elsősorban a hárem lakóit védte a külső világtól, de fordított irányban is funkcionált, a bentit sem engedte hatni a falon kívülire. A központi hatalom ereje és aktivitása az oszmán birodalom felemelkedésének századaiban teljessé tudta tenni a szultáni háremek elzártságát és eleve kizárta annak lehetőségét, hogy az asszonyok beleszólhassanak a nagypolitikába. Amíg Kis-Ázsiában és a Balkánon még léteztek önálló államok, haladékot remélő, veszélyeztetett fejedelmek lányai lettek a szultánok rangban első feleségei. E diplomáciai házasságokban a feleségeknek az volt a feladatuk, hogy személyükben részei legyenek az államközi kapcsolatoknak, új uruknak és birodalmának pedig örökösöket szüljenek és neveljenek fel; Szultánapák és szultánanyák nemigen avatkoztak egymás dolgaiba, a birodalom első századaiból a szultánfeleségekről nevükön és származásukon kívül alig jegyzett fel valamit a história. A rangbéli hitvesek mellett ágyasok és rabnők végleg nem jutottak szóhoz. A 16. századra a hajdan önálló országok sorra beépültek a birodalomba, magasabb származású arák híján a hárem vásárolt és ajándékba kapott, válogatott szépségű rablányokkal telt meg. Nagy Szulejmán korában is több száz volt belőlük, a 17. század második felében a francia követ négyezerre becsülte számukat. A rabnők többsége szolgáló maradt és a hárem mindennapi munkáit végezte. De a díszül tartott nők közül is kevesen tették meg illatosan és felcicomázva a szultáni hálószobáig vezető utat. Legtöbbjük sorstól kiválasztott urát még akkor sem láthatta, ha az valamelyik gyengélkedő feleségének vagy gyermekének meglátogatásával megtisztelte a háremet. A nagyúr ilyenkor ezüstszegekkel kivert cipőt viselt, s a szögek közeledő pengése finoman fogalmazott parancs volt a szétrebbenésre: a szultán kifejezett óhaja nélkül tiszteletlenségnek számított az útjába kerülni. Az életfogytig tartó egyhangúságból két út adódhatott, ha nem is menekülésre, de legalább a háreméleten belüli felemelkedésre. Az elsőt a szultán vonzalma nyitotta meg. Ha a rabnő örököst szült, törvényes feleséggé lépett elő, jövedelmet, kincset érő ruhákat és ékszereket, szolgálatára rabnőket kapott, s anyasága jeléül kis aranykoronát. Az asszonyok egy részét, elsősorban elhunyt uralkodók elárvult rabnőit, időnként a szerájon kívülre házasították vagy egyszerűen felszabadították és szélnek eresztették. Azoknak életét, akik a távozás mindkét lehetőségétől elestek, olyan ünnepek színesítették, amelyekből a hárem is részesedett. Mindenekelőtt a szultáni hercegnők esküvői, időnként fényes-zajos lakodalmak, csendesek sűrűbben. A szultáni család általában jól el volt látva hercegnőkkel: amikor pl. III. Murád szultán 1595-ben meghalt, huszonhat hajadon lánya élt a háremben, a hirtelen osztásban még középrangú katonáknak is jutott belőlük. Gyakoriak voltak az esküvők azért is, mert bukott főemberektől a megtiszteltetésül adott díszkaftánokkal együtt a hercegnő-feleségeket is visszavették és újra eladományozták: a 17. század második felében csak a budai pasák közül négyen voltak kénytelenek hálásak lenni azért, hogy asszonyuknak mondhatták Átikét, IV. Mehmed szultán testvérhúgát. A hercegnői esküvők a szorosan vett szultáni család életének derűsebb oldalát jelentették. Annak árnyasabb felében érdektelen hercegnők sorsánál komolyabb tétek forogtak kockán. Feleségek és anyaszultánnék között folyt a harc az uralkodó fölötti befolyásért, fiaik elsőbbségéért és kegyenceik karrierjéért. Az öröklési rend ugyan szelídebbé vált, de a különböző feleségektől született szultánfiak élete az anyák rivalizálása és az uralkodó szultánok féltékenysége miatt most is állandó veszélyben forgott. A 17. századi szultánok, akik számára gyerekkoruk életterét a hárem adta, s nyilván sokat felfogtak abból, hogyan harcolt értük anyjuk, trónra jutásuk után sem tudtak menekülni a hárem befolyása alól. Beköszöntött az a korszak, amelyet a törökök az asszonyok szultánságának neveztek. A politizálásra kapott anyaszultánnék, a hárem rangban első asszonyai rendszeresen beavatkoztak az államügyekbe. Ugyanezt tette a hárem másik hatalmassága, az őrzésükkel megbízott fekete eunuchok főnöke, a kizlar agaszi (a lányok agája ). A 17. században a nagyvezír és a sejhüliszlám után ő lett a szeráj harmadik legbefolyásosabb embere. Az anyaszultánné és a kizlar agaszi jóindulata nélkül nehéz volt komolyabb hivatalban megmelegedni. Szeráj-alkalmazottak Az államvezetés és a hárem kettőse adta a szultáni szeráj életének tartalmát. Ellátását, védelmét és rangjához illő pompáját mesteremberek hada, középrangú tisztségviselők, bizalmi méltóságok és a palota számára létrehozott 21