A HORTOBÁGY FEJL ŐDÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA ÉS LEVÉLTÁRI FORRÁSAI Béres András Hortobágy, vagy mint korábban nevezték, Nagyhortobágy" puszta az Alföldön, de az egész országban legtágasabb, minden részében összefüggő olyan darab föld, olyan legelő volt, amelyen a magyarság egyik legjellemzőbb ős foglalkozását, az állattenyésztést, pásztorkodást, s annak aránylag még számos ősi vonását, régi szokását, formáját szinte napjainkig megőrizte.l A Nagyhortobágy Debrecen város leginkább legeltetésre használt nyugati szélső pusztáinak gyűjtőneve. Benne értjük a 26 000 kh kiterjedésű Mátát; a 12 000 holdas Zámot és a 10 000 holdas Ohatot, a többi kisebb, mintegy 30 000 kh-t kitevő terülteket nem is számítva. Ezért van az a tisztázatlanság, hogy némelyek 40, mások 50-60 ezerre, ismét mások 80 ezerre teszik a Hortobágy holdjainak számát. 2 A XIII-XIV. században több lakott, egyházas és egyháztalan falut, települést találunk ezen a területen a Papegyháza, Derzs, Arkusd, Árkustelke, Bodajcs, Csécs, Elep, Nagyálomzug, Karinkó, Kónya, Gáthát, Cserepes, Kecskés, Hort, Daraksa, a szoboszlói határban Angyalháza puszta, a nádudvari határban Szabolcs, Mizséte, Zádor mind a tatár és török pusztítás áldozata 4 A végtelen kiterjedés ű területet hosszas bonyodalmak árán Debrecen városa szerezte meg, s extenzív jószágtartással hasznosította.5 Kialakult a jószágőrzők, pásztorok 1 Ábrahám László : A hortobágyi puszta jogtörténeti ősmertetése. Debr. Gazd. Lapok, 1902. évf. 16. sz. Balogh István : A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja. Népr. Ért. 1943. 97-112. old. Balogh István : Formen der extensiwen Viehhaltung auf den Puszten von Debrecen. Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Bp. 1961. 465-503. old. Béres András : A Hortobágy kutatása és a pásztormúzeum. Hajdú-Bihari Napló. 1965. nov. 20. Ecsedi István : A Hortobágy puszta és élete. Debrecen, 1914. Györffy István : Állattartás. Magyarság Néprajza II. Bp. é. n. Könyve s Tóth Mihály : A Hortobágy. DKK. 1904. 79-85. old. Szabadfalvy József : Nomád teleltetési rendszer az Alföldön. Műveltség és hagyomány VIII. Debrecen, 1966. 85-136. old. Zelizy Dániel : Debrecen egyetemes leírása. Debreczen, 1882. Zoltai Lajos : A Hortobágy. A legnagyobb magyar puszta ismertető leírása. Térképpel és 23 szövegképpel. Debreczen, 1911. 2 Balázsy Ferenc : Zámi és Ohati apátságok. Akadémiai Értekezés. Bp. 1880. Ecsedi I. : i. m. 1914. Végh Kálmán Mátyás : Hortobágyi apátságaink. Egyháztörténeti tanulmány. Eger, 1903. Egyházmegyei Közlemény 1903. Zoltai Lajos : A hortobágyi apátságok. Századok. 1904. 537-543. old. Uő. : Az ohati és zámi apátságokról. Uo. 536. old. Ásatás a zámi templom dombján. Jelentés Debreczen sz. kir. város Múzeuma 1908. évi állapotáról. 43-49. old. Települések. Egyházas és egyháztalan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI-XV. századokban. Debrecen. 1925. 3 Zoltaí Lajos : Debreczen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban. DKK_ 1905. 50-90. old. Ásatások Ohat-Telekházán és a Bihvalyhalomban. Múzeumi és Könyvtári Értesítő. 1907. évf. 180. old. Ásatások a Hortobágyon. Jelentés sz. kir. Debreczen város Múzeuma 1909. évi működéséről és állapotáról. Debreczen, 1910. 45, old. 73-81. old. A hortobágyi tizenkét faluról meg a többi hortobágyi településről. DSz. 1934. IV. 1. 4 Zoltaí L. : í. m. 1911. 5 Zoltai Lajos : Debreczen sz. kir. város határának kialakulása és birtokainak megszerzése. Képpel. DKK. 1916. 30. old. Debrecen vizei. Debrecen, 1935. 40. old. Telepítési törekvések a debreceni pusztákon. Debreceni Képes Híradó. 1935. VII. 21.
rendje, akik sajátos életmódot folytattak és honosítottak meg, amely maradványaiban, lassan inkább emlékeiben mai napig megtalálható. Az elnevezés : Hortobágy pusztá' nem régibb keletű, igen rugalmas meghatározás. A debreceni szójárásban és a magyar irodalmi nyelvben alig egyszázötven esztendővel ezelőtt kezdett elterjedni e A Hajdú-Bihar megyei Levéltárban őrzött egykorú okmányok, a különböző jegyzőkönyvek, gyűjtemények névmutatói csak a múlt század húszas, harmincas éveiben kezdték használni Debrecen város Hortobágy (a folyó) mellett, vagy mint egy 1805. évi jegyzőkönyvbő l kitűnik a Hortobágy körül, a Hortobágy két mentín levő pusztáinak együttes megjelölésére a latin praedium Hortobagyiense", a magyar Hortobágyi puszta gyűjtőnevet.' A XVII-XVIII. században, amikor kézizálog formájában már Debrecené volt a hortobágyi puszta, a Városi Tanács a jószágnak a Hortobágy melli' való kihajtásáról intézkedik. A hortobágyi nagy határperek tanúi, nemes urak, vagy megvessz őzött pásztorok a Hortobágy körül, vagy a Hortobágyon kívül, belül való pusztákat emlegették.$ A Hortobágy melléke a XVII. század második felében, amikor Debrecen városa Elep, Baluraz, Máta pusztái mellé megszerezte Ohatot és Zám praediumokat is, elhagyott, lakatlan, kietlen vadon volt. A debreceni tanácsnak abban a polgáriasító munkában, melyet Hortobágyon a török kiűzése után szinte elölről kellett kezdenie, egyik legels ő cselekedete az volt, hogy a mátai hídnál a fáradt és szomjas utasok számára pihenő hajlékot, korcsmát építessen s Indokolta ezt az is, hogy Lipót király megerősítette a hortobágyi régi vámszedési jogot, Diószegi Sámuel városi szenátor (1695-97.), mint postamester a Debrecen-pesti postaút egyik Tóváltó állomásául a mátai hídfőt jelölte ki. 1o A mátai híd és postaállomás mellett állította fel Debrecen városa 1699 nyarán a korcsmaházat és az oda kirendelt kocsmárost a vámszedéssel is megbízta. Így a hortobágyi csárda keletkezése pontosan 1699. június 1-re tehető. ll Az elvadult nagy pusztaságban életrekelő civilizációnak tehát előőrse a hortobágyi csárda és mellette a postaállomás. Kezdetben igen szerény építmény. Erigáltatott egy ház is és alatta pince is, a borárulás hogy annál alkalmatosabb lehessen. A bornak iccéje 12, égett boré 5 dénár (az akkori körülményekhez viszonyítva igen drága - B. A.), pálinka is adatott a vámos kezébe árulásra". Az utasok nemigen lépték keresztül finnyás kívánságokkal a csárda küszöbét, de jó volt, hogy mind maguknak, mind állataiknak pihenőhelyet találtak. Az első csaplárost Vasvári Istvánnak nevezték. Tisztére hivatalos esküt tett. Fizetése a vámszedésért havonta négy magyar forint, a csaplárságért minden cseber bor után a csuporra és gyertyára valóval együtt 12 dénárt, az égett bor 6 Zoltai Lajos : A Hortobágy története. Kézirat. Debrecen. 1937. DMA. TGY. 187. sz. 7 Kiss Lajos : Hol tart a Hortobágy név etimológiájának vizsgálata? In : Tanulmányok a Hortobágy néprajzához.műveltség és Hagyomány. XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 21-30. old. és az ott közölt irodalom. 8 Balfiányi Szabó Lajos : Debreczen helynevei. Debreczen, 1865. Zoltai Lajos : Ismeretlen részletek Debrecen múltjtából. Debrecen, 1936. TJjdebrecen terve (1866) Debrecen. 1936. VIII. 30. 9 Zoltai Lajos : Mikor keletkeztek Debrecen határában a pusztai csárdák. DSz. 1934. VI. sz. 271-282. old. Bére s András : A hortobágyi kőhíd. Hajdú-Bihari Napló. 1962. júl. 8. Hortobágyi Csárda. Uo. 1962. júl. 22. Lósy Schmidt Ede: A hortobágyi kőhíd építése Debrecen város mátai pusztáján 1827-1833. Debrecen, 1926. 10 HBmL. IV. A. 1011/a. 1699/523. 11 Zoltai L. : ~Jjdebrecen i. m. 132
és pálinka iccéjétől kettő dénárt kapott, veszteségre minden cseber után egy meszelyt írhatott be a pénztári naplójába.l2 A tanácsi jegyzőkönyv tanúsága szerint 1699. július 12-én, csaknem másfél hónappal az ideiglenes csárda megnyitása után, a Tanács elrendeli a hortobágyi postamester megbüntetését, szeszes ital jogtalan árulása miatt : Olyan panasz érkezett, hogy a hortobágyi Posta-Mester szabadságunk sérelmére bort s-égett bort árultat, végeztetik azért, hogy mivel az inhibitio ellen cselekedett, vágassék ki az hordafa feneké '. A határozatot, amelyet bizonyára az első csárdabérl ő bejelentésére a korábbi joggyakorlat alapján szeszes italt árusító postamester ellen hozott a Tanács, végrehajtották. Borát kifolyatták nem kis kárára. (De arról nem szól a hiteles krónika, hogy mibe folyt az értékes bor, s mennyit menthettek meg belőle.) Az 1699-ben épített fogadó, azaz csárda egy emberölt ő után szűknek bizonyult, erősen megkopott. Nem sokkal lehetett különb a bővítés utáni náddal fedett tégla épület sem 1737-ben, hiszen kész kiadásban jelentkező összes költ sége kitelt 763 magyar forintból. Hivatalos jelentés szerint öt megvasalt ablaka, három ajtaja volt, padlása gyalult deszka. Folytathatnám részleteiben egyebekkel együtt a csárda és más a puszta kultürájához tartozó első létesítmények létrejöttéről szóló kutatásaim eredményeit, de ez kissé messzebb vinne, ez alkalommal a téma lényegétő1. 14 A hortobágyi csárdához ma annyira hozzátartozik a folyót átível ő hilenclyuhú kőhíd, hogy egymás nélkül szinte el sem tudjuk képzelni. A pásztornóta is kilenclyukúnak nevezi. l' Mais hazánk legnagyobb közúti kőhídja, amelynek tégláit helyben égették, s a monda szerint azért olyan tartós, mert a tégla közé kevert meszet tejjel oltották.ls Az első híd, mint még néhány későbbi változat a XV-XVI. században fából készült. 1462-ben Budán kelt okiratában már utasítja Erzsébet királyanya a debreceni vámosokat, hogy Bártfa polgáraitól vámot ne szedjenek. i' A kőhíd pedig Tokajból szállított terméskő felhasználásával 1833-ban készült e1. 1s A hortobágyi puszta mezőgazdasági művelése a XVII. század végén kezd ő- dött ismét. l9 Ekkor még a 10 000 holdas nagyságú ohati pusztán csupán egyetlenegy fennálló épület volt. Legnagyobb része kaszáló és rét, csupán az egye kiek törnek fel időnként egyes dűlőket és szemesterményt vetnek. Az Egri Káptalan katolikusokat telepít Egyekre, Tiszacsegére, de nagyon sok család ideiglenes földkunyhókban nyomorgott. A múlt század elején, 1832 körül ivónyiak kaptak szántóföldet és kaszálót Ohaton. A város, ohati pusztáján nagyobb építkezést, amint azt egykorú vázrajz is tanúsítja,21 csupán 1744-t ő l kezdeményezett, amikor ott ménest tele pített. A felügyelőknek, pásztoroknak lakóházakat, a lovaknak istállót, aklot építtetett. Így keletkezett majorság az elpusztult falu egykori helyén, amely ma is a telekházi major nevet viseli. 1842-ben tovább építették, bővítették. 1850-12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 HBmL. IV. A. 1011/m. 203/1777. Sápi Lajos : Hortobágy műemlékei. In : DMÉ 1969-70. Debrecen, 1971. 505-524. old. Zoltai Lajos : Petőfi írt-e verset a Kadarcsi csárdában? Debrecen, 1937. szept. 26. és Uő. : A Hórtobágy története. Kézirat. DMA TGY. 187. sz. Debrecen, 1937. Ecsedi István : Hortobágyi életképek. Debrecen, 1927. Sápi L. : i. m. Hortobágy idegenforgalmának vizsgálata, Debrecen, 1967. HBmL. IV. A. 1911/a. 1704/7. 6 pag. IV. A. 1011/a. 1. Szepesi Kamara 1735. ápr. 1. Lósy-Schmidt E. : i. m. HBmL. IV. A'. 1011/k. 275/1827., 435/1829. Ecsedi 1. : im. 1914. Zoltai L. : A Hortobágy története. i. m. Uő. : Ismeretlen részletek i. m. Hajdú-bihari kéziratos térképek. (Szerk. :Komoróczy György.) Debrecen, 1972. 13 3
ben Debrecen városa bérbe adja, 22 1882 februárjában 130 tanulóval a gazdasági cselédek tanköteles gyermekei számára iskola nyitott. A mátai majorság keletkezésének ideje a XIX. század első felére tehető. A városnak mindaddig nem volt erre különösebb igénye, amíg a hortobágyi felügyelő Ohaton lakott. Az 1850-es évektől a csárdától északra mintegy más fél kilométerre eső Máta lett a város gazdálkodásának s egyúttal a pusztának is centruma. Máta lett székhelye a biztosi hivatalnak, s a biztos mint a város tiszttartója, a közigazgatás végrehajtója, rend őri ügyeinek intézője tevékenykedett. Itt épült meg a biztosi lakáson kívül két állatorvosi, mezőrendőri, gulyás, csikós lakás, állatkóroda (patikával), gazdasági épületek, szénáskert, csemetekert, a puszta fásításához, a 410 méter mélységű gázos melegvizet adó artézi kút kis fürdővel, amelynek fejlesztése fontos feladat lenne.z4 A századfordulón a csárda és környékének jelentősége lépett előtérbe, amikor a debreceni út mellett felépült a pandúrokat felváltó csendőrök számára a csendőrség épülete, ahol ma a rendőrség kapott helyet. A szabályozások során megfogyatkozott árvizek korábbi jó hatása mellett a vasút volt az, amely leginkább megváltoztatta a puszta képét. A vasút hozta meg a puszta új gazdasági lehetőségeit s megindította méginkább a fejlődést, vele az érdekl ődést és az idegenforgalmat, s az érdekes pusztát egy időre az irodalmi tájékozódás és a kutatás központjába állította. A vasútépítést az 1880- as évek végén Csávolszky Lajos országgyűlési képviselő újságíró kezdeményezte. Debrecen városa ingyen területen kívül 180 000 forint értékű törzskötvényt ajánlott fel, hogy az Egerrel, Miskolccal és Füzesabonyon át Budapesttel is összekötő vasútvonal megépülhessen. 26 A debreceni úton most már a csárda körül kezd ődött a terjeszkedés. A csárdától vissza kb. két kilométerre Debrecen felé, az út jobb oldalán építették a nyír ő hodályokat. A juh- és birkatartó gazdák Debreceni Juhtartó Gazdák Egeysülete" néven 1879-ben társasággá alakultak a tenyésztés jobbítására és a juhtermékek értékesítésére. Hatósuk révén épült fel a juhúsztató deszka alkotmány a Hortobágy folyón. A Bivalyhalom környékén 1921-ben 110 holdas gazdaságot, juhgazdaságot rendeztek. be, kezdeményezésükre jött létre a sajtgyár is.~ tl századforduló idején alakult a bikatelep, a törzsménes, a törzsgulya a hozzátartozó épületekkel. Megtörtént a legelőterület jószágjárásokra való felosztása. Rendkívüli nagysága alapján azt hihetnénk, hogy régebben sokkal több állat legelt a füves pusztákon. Egy számos jószágra két, két és fél holdat számítva 40 000 marhának kellett volna lennie. Az idevonatkozó feljegyzések legjobb esetben is 20 000 számos állatot mutatnak. 1783-ban tizenkét számadó gulyás ötvenhét bojtárral őrizte az egyenként ezernél több számos jószágból álló falkákat. Erről tájékoztat Szombati István szenátor és Fráter Pál fürmender 1783. március 23-án kelt jelentése, amelyet Debrecen város Tanácsához küldött és a Hortobágyon foglalkoztatott pásztoro- 22 Szücs István : Sz. kír. Debreczen város történelme. Debreczen, 1870-1871. 989. old. 23 Zoltai L. : A Hortobágy története i. m. 24 Uo. 25 Ecsedi L : i. m. 1914. 26 Wolfinau József : Közlekedés, vasutak. In : Magyar városok fejlődése L, Debrecen sz. kir. város. Bp. 1931. 371-398. old. HBmL. IV. B. 1405/b. IX. 25/1890, 5858/1891. jún. 24. és 5586/1891. HBmL. IV. A. 1011/k. 711/1838. 27 Zoltai L. : i. m. 1911. Ecsedi L : i. m. 1914. 276. old. 28 Ecsedi István : A Hortobágyi Intézőbizottság története. Debrecen, 1931. 134
kat felsorolja : A Tek. Nemes Tanácstól exmittáltatván a végre, hogy a pásztorokat constituálván azokat cselédjeik felől megkérdezzük és a már kiadott parancsolatokra emlékeztessük, az alább írtaknak... minthogy a többit nem kaphattuk... tudtukra adtuk : 1. Innét a Hortobágyon a Porosháton : Bajnok Miklós pásztor Bojtárjai : Csizmadia István itt való, Kányási Mihály újvárosi, Kányási István újvárosi, Böszörményi János itt való. 2. Kardos János a Borsós közt itt való. Bojtárjai : Szatmári István itt való, Nagy Máton itt való, Péter Károly talyigás, böszörményi. Túl a Hortobágyon 3. Papegyházi telken jár Zoltán András itt való. Bojtárjai : Kalóz András palkonyai, Mészáros János Egyekr ől szakadt be régen, Zoltán Gergely a számadó fia. 4. Ludas között Balogh József. Bojtárjai : Garai János csegei, Jashay Mihály szentimrei, Faragö András itt való, Gál Mihály csegei. 5. Ludas oldalon Boha Mihályék. 6. Ohaton és Telek körül Zoltán János itt való. Bojtárjai : Hajdú György itt valö, György ide valö, Dániel palkonyai, Halász János újvárosi. 7. Ohaton Dahuj István itt való. Bojtárjai : Lukács János böszörményi, Kardos András csegei, Kapás Gergely csegei, Tóth István kunhegyesi'. A továbbiakban hasonló részletességgel ismerhetjük meg a pásztorok nevét, lakóhelyét, amelyb ől mind a pásztorok számról, mind illetőségi helyükről biztos adatokat nyerünk. Az évenként készült jelentések alapján a pásztorokra vonatkozóan rendszeresen tájékoztatást kapunk. Esküdt Korba János ohati provisor 1805. június 26-i jelentése a Városi Tanácshoz a Hortobágy körül lévő pásztoroknak conscriptiojáról" úgy ad számot, hogy abból világosan kitűnik a nyájakat őrző pásztorok száma, hovatartozása is s Az 1805. évi jelentésben foglalt összeírás szerint a pásztorok megoszlása : Gulyás számadó 11 fő gulyás bojtár 56 fő Csikós számadó 3 fő csikós bojtár 5 fő Juhász számadó 10 fő juhász bojtár 21 fő Kondás számadó 5 fő kondás bojtár 10 fő Számadó összesen : 29 fő, bojtár összesen : 137 fő Számadó és bojtár együtt : 166 fő. Illetőség szerinti összetételük 1805-ben a következőképpen alakul : ~1. Debrecen 83, 2. Füred 15, 3. Böszörmény 11, 4. Balmazújváros 10, 5. Csege 9, 6. Hajdúnánás 7, 7. Szoboszló 6, 8. Nádudvar 5, 9. Aroktő 4, 10. Törökszentmiklós 3, 11. Madaras 2, 12. Mikepércs 2, 13. Palkonya 2, 14. T. Imre 2, 15. Bagos 1, 16. Béltek 1, 17. Igar 1, 18. Lönya 1, 19. T.-keszi 1 fő. (Térkép melléklet.) A legelőgazdálkodásra, legelőviszonyokra, amelyeket már egy tanulmányomban elemeztem, nagyon jól világít rá Pándi Károly esküdt 1819. október 29 HBmL. IV. A. 1011/k. 65/1783. 30 Uo. 176/1805. 135
8-án kelt jelentése, amelyet Debrecen város Tanácsához küldött a hortobágyi tilalmas legeltetésről : 31 A folyó esztendőben szept. 28. napján 8 nyájjuhászok a többszöri tilalom ellen juhaikat a Hortobágyon túl vervén convincaltattak száz-száz forintra, melyeket Vecsei Sámuel szenátor úr keze alá következő feljegyzés szerint fizet tek be. Nyájjuhász Tar Ferencétől Piac utcai polgár Csiszár János és Szabó József 100 forintot. Harangi Jánosétól Piac utcai polgár Szekeres János 100 forintot. Pákozdi Jánosétól Piac utcai polgár Huszti János 100 forintot, Szabó Sámuelét ől Hatvan utcai polgár Molnár Sámuel és Kovács András után 100 forintot". A büntetéspénzek befizetésének alapja a Tanács 1819. szeptember 25-i ítélete, amelyeket a pásztorok ellen hozott, s a tilalomrontókat gazdáikkal együtt keményen büntette az Több ízben lévén már büntetve a szoros tilalom ellen va ló engedetlenségért mind a juhtartó gazdaság, mind a számadó kisbojtárok, mégis a magistratuális parancsolatokat és rendeléseket semmibe se vévén, azt tetszések szerint nyakason gázolni nem irtóznak, azért a számadók közül azok akik már több ízben is megpácáztattak, nevezetesen Pákozdi, Cziráki, Tóth András, Harangi, Tar Ferenc, - hogy engedelmességre szoktatódjanak - külön-külön fejenként 50 pálcára, Nagy Péter, Moritz János, és Szabó József fejenként 40 pálcára, Oláh János és Major István bojtárok fejenként 30 pálcára ítéltetnek". Bűnükül azt rótták fel, miszerint : ezek most kemény tilalom ellenére arra a vakmerőségre vetemedtek, hogy nyájokat a Hortobágyon túl hajtották". Ami a rossz legelőviszonyokat figyelembevéve nem is csoda, hiszen a nagyjószágnak is alig volt mit enni, de a juh még elcserkészett" a nagyjószág legelőin. S ha figyelembe vesszük az évenként fellépő nagymértékű betegséget, a száj- és körömfájást, annak ilyen módon, a közös legelő útján való terjedését értjük, bár nagyon szigorúnak tartjuk a Tanács határozott kemény ítéletét, mégís meg kell érteni. Egyébként a debreceni Tanács egyik 1824. június 2-án hozott határozata a ménes állapotáról ezt a kérdést is jobban megvilágítja. Jelentődvén, hogy a gazdaság méneseiben, különösen pedig Csikós Tapaszíó számadása alatt lévő ménesekben sok ragadós nyavajájú és taknyos lovak vannak, a többi egészséges lovaknak világos romlására. Ezen kívül hogy a Hortobágy mellett a gulyák, az ökörcsorda átaljában a láb és a szájfájásban fekészrek. Erre nézve a főbíró úr azt praejectálja (javasolja), hogy jó volna ezen bizonyos idő szakaszokban előforduló nyavajáknak okai gyógyító, vagy elhárító eszközei eránt fizikus urakkal értekezni, azonban minthogy némely marhatartó gazdák tapasztalások után nagyon dicsérik ezen nyavaják elhárítására nézve azt, ha tavasszal a marhák ivóvájujokba tengeri pók, vagy jól megposhadt és savanyodott tésztakovász tartódik". Nagyon figyelemreméltó a tanácsi határozat, amely bizonyos tekintetben már megelőző intézkedéseket tartalmaz és rendelést tesz a gyógyászati eszközök, vagy a kor szintjén elfogadott és javallott orvosi szerek beszerzésére.3y Az úr polgármester és senátor Fodor Sámuel urak egyikőjükkel ordinarius phisicus urak közzül és chirurgus Jámbor András urammal együtt kiküld ődnek a végre, hogy a méneseket, gulyákat és ökörcsordákat járják fel, az azokban tanálhatö nyavajákat vizsgálják meg, a nyavajáknak okairól az azokat elhárító, 31 Uo. 439/1819. 32 Uo. 33 Uo. 282/1524. 34 Uo. i36
vagy gyögyító eszközeiről értekezzenek. Hogyha pedig a ménesekben taknyos, vagy rühes lovak találtatnának, onnan az olyanokat további rendelésig tiltsák el, s verettessék ki és parancsolják meg a számadós csíkónoknak, hogy sem a most kiveretteket, újonnan, sem többször má taknyos, vagy rühes lovakat büntetés terhe mellett béfogadni ne merészeljenek. Az úr főbíró úr praejectuma szerint minden esetre pedig a tengeripóknak meghozattatását bízzák Rikli József uramra. Most pedig tegyenek rendelést az eránt, hogy külön-külön minden gulyáknál a csatornákban jól megposhadt savanyított tészta-kovász tartasson és arról itattassanak a marhák". Majd így folytatja az egyébként emlékezetben mai napig még élő kovász használatára vonatkozó rendelkezés, amelynek alapján a népi gyógyászatban való továbbélésére is ered őt találunk : Mind a pásztoroknak, mind a kint lévő gazdáknak javasoltuk, hogy ilyen esetekre poshadt savanyított kovászt tegyenek a csatornába és arról itassanak. A tengeripók hozatása eránt már megtette a rendelést fürmender úr". A száj- és körömfájás oka leggyakrabban a nagy szárazság, az ebből következ ő legelőhiány, a hozzákapcsolódó vízhiány, a jószágok nagyfokú leromlása, amelyről a jegyzőkönyv további része megdöbbentően, néhol szinte irodal mi megfogalmazásban szól, s a jelenség borzalmasságát megfelelően aláfesti. Ezért érdemes szószerint idézni :as A gulyautak mindenütt fel vagynak készítve, vizek is elégséges van, kivévén Ohaton Kovács László tanyájánál nem régen készült két kutat, melyeknek egyikébe semmi víz nem tanáltatott, a feneke is csupa száraz volt, a másikba alig volt öt vagy hat veder víz, azt is a tanyába maradt kevés lábfájós marhának tartogatták. A föveny duma fel magát a vízen felül. Ezen a gulyán bizonyos, hogy a marhák szenvedtek, mivel a Völgyesbe sincsen víz, de meg sem tetszik rajtok. Most azt a rendelést tettük, mivel a nemes Város ménese már elhajtódott, azon az oldalon járjon és a ménes két kútján s a harmadik gulyaúton, amelyben víz van, itasson. A gazdák is kint voltak és sírkutakat ástak, de különben is már jó eső lévén, ottan a laposokba is itathat szorultságból. Jelentjük alázatosan azt is, hogy noha a gulyásoknak megparancsolódva, hogy vásárokra ne járjanak, hanem a gulya körül legyenek, mégis öt gulyánál nem találtunk gulyást, csak a bojtároknál kellett tudakozódni". Az egyre drámaibbá váló hangvétel valóságos képet fest, s a Hortobágyot leginkább romantikus szemlélő érdeklődőben kérdőjelessé teszi a kialakított idillikus képet a békésen legelő gulyákról, a mellettük sétáló dolog nélküli pásztorokról, akiknek csupán egyetlen lényeges tevékenysége a művészkedés, a nyáj melletti furulyázás. A gulyák közöt a szájfájás és a lábfájás uralkodik. Ezen betegségeknek fundamentumát még a múlt esztendőbeli nagy szárazság vetette meg, mert emiatt nem volt jó és elég eledele a marháknak. Már Szent Mihály napkor széjjel verte őket a kénytelenség ; rosszul teleltek, sok olyan gazdáknál, kik inkább szeleltem, mint teleltetni szokták marháikat és így még náluk szájfájósak lettek mán télen. Szent György nap táján összvegyűlvén a gulyák, kevés napok múlva kezd ődött bennök a szájfájás és azolta fojvást tart. Az mely gulyákban elébb kiadta magát, azokban már szűnik ; amelyikben később kezd ődött, azokban most van legnagyobb mértékben. De szerencsére igen szelíd ez a mostani szájfájás, minthogy négy vagy öt nap alatt elmúlik és az elhullottak száma is igen kevés. Egy-egy gulyából, kettő vagy három ha elesik, 35 HBmL. IV. A. 1011/a. 1793. máj. 2., 116. old. 379. sz., 1815. jú1. 21. 234. old. 701, sz., 1835. jún. 15. 165. old. 395. sz. 137
több nem. Az is pedig - mindegyik gulyás és bojtár előadása szerint - csak harmadfű és tavalyi ; nagy marha egy sem. Egyedül Balla Mihály előtt való gulyából esett el Szent György nap olta tizennégy darab, de hogy ennek nem éppen a szájfájás volt az oka, azért hihető, mivel a közt nagy marhák is voltak. Kétségkívül a rossz teleltetés következésében hullott el". Mikor a szájfájás elmúlik, akkor a marhák nyelve és szájok padlása lehámlik s a lábokba vivődik le a betegség maradványa, amelyb ő l lábfájás származik. Ez tartósabb a szájfájásnál, mert eltart két vagy három hétig is, de még eddig minden rossz következés nélkül. Ezt azzal orvosolják, hogy késheggyel megszürván a dagadt és neki tüzesedett lábat vérbocsátanak belőlle, mely gyógyítás módja helybenhagyható. A szájfájást semmivel sem gyógyítják, hanem csak a természetre bízzák, pedig ha ecetes vízzel, üröm, vagy zsálya főtt levével lehetne a szegény beteg marhák száját és nyelvét mosogatni, még hamarabb megszabadulhatnának a szájfájástól és ennek következése : a lábfájás sem lenne olyan tartós. Ezen két féle, de nagyon szelíd természetű betegségről csakhamar felvennék magokat a marhák, ha a tavalyi szárazság és a sovány teleltetés után már az idén jobb táplálkozások lenne. De az időnek mostoha járása miatt ez a boldogságok nincsen. Mert emiatt mező sincs olyan, mint más esztend őkben szokott lenni ; vize sincs mind nyájnak annyi, amennyi máskor volt. Nevezetesen a Kovács László előtt lévő gulya felette nagyon szenved a víz nem léte miatt. Nem lehetett nagy megindulás nélkül azokat a sokféle hangú bőgéseket hallani, melyekkel apraja nagyja egyformán szakadatlanul kérték a nagy forróság miatt bennek származott szomjúságok oltására a vizet, kínfokban a száraz vályút nyalták". Csak annyi vizecskét találtunk egyik kútban, mely a betegeknek talán-talán elég volt ; a másik kútnak a fenekét láttuk s a még egészséges marhák szomjan maradtak egész éjszaka. Ha a forrö napok fognak járni és a víznek ily szűkibe lesz még továb is ez a gulya ; e lesz az, amelyben a legtöbb kárt fok lenni. Sőt ha az idén ki fogütődni - amit Isten ne adjon - az a ragadó és pusztító betegség a dög, félő, hogy ez a gulya semmivé lesz." Közel százötven év távlatában is elgondolkodtató tény az, hogy milyen gondot jelentett jószágtartónak, pásztornak és a gazdaságoknak a folyton ismétlődő s évekig elhúzódó betegség és annak számos velejárója. Természete sen ez is nagymértékben befolyásolta a jószágállomány és a pásztorok számának alakulását, de a hosszas tapasztalat megteremtette a gyógyításnak kialakult formáit as a védekezés előfeltételeit, amelyek között több ártézi kút fúrása már komoly eredménynek számít, különösen ha a későbbi időszakot vesszük figyelembe.3' Így született többek között 1815. július 7-én Szentgyörgyi József és Szegvári István orvosdoktorok relátiója szerint az a rendelkezés aa amelyben : phisicus uraimék által elmülhatatlanul szükségesnek ítéltetvén az uralkodni kez dett marhadögnek eltávoztatására elegendő számü kősónak minden gulyákhoz minél előbb leendő kiadása és a marháknak sóval való provideáltatásá '.as Sokféle betegség említésével, s azok gyógyítási módjával találkozunk a tanácsi jegyzőkönyvekben, amelyek a pásztorok hagyományai révén a népi gyógyászat- 36 Nagy Cziroh László : Pásztorélet Kiskunságon. Bp. 1959. 179. old. 37 Zoltai Lajos : Debrecen vizei. Debrecen, 1935. 11-32. old. 38 HBmL. IV. A. 1011/k., 343/1815. 39 HBmL. IV. A. 1011/a. 1829. jún. 22. 242. old. 508. sz. Béles András : A jószág sózása, sózóvályú. Ethnographia. LXXVI. 3. 1965. 456-461. old. 138
ban tovább élnek. Gyakran kuruzslókhoz folyamodtak. 1839-ben egy veszett tehenet, amely a többire ugrált és nyalogatta, a pásztorok egy karcagi Nagy Péter nevű veszettséget kuruzsló emberrel orvosoltatták a tilalom ellenére. 4 Bayler István szenátor jelentésében ide vonatkozó intézkedéséről is beszámolt : 41 Meghagytam a pásztoroknak, hogyha valamely veszett állatot tapasztalnak a gulya körül megfordulni, a gulyát azonnal és napjában gyakrabban hajtsák a víznek, hogy így netalán a marhákon esett sebek a nyavalyát szülő miazmától megtisztíttatván, veszedelmen kívül tétessenek". A szenátorok jelzései mellett a XIX. század második negyedét ő l már az állatorvosok szakszerű jelentéseivel is találkozunk. Bőhm Márton baromorvos" 1841-ben, június 15-én kelt jelentése szerint42 kilenc gulyát és ökörcsor dát feljárt, az elhullott marhák számát feljegyezte, megállapította, fogy a nagyarányú pusztítás mérhetetlen károkat okozott. A szarvasmarhák nagy része tályogban hullott el, a sertésnyájakat torokgyík tizedelte. E betegség megakadályozására orvosságot is ajánlott, s a szer leírását is közölte : végy kőrösbogár port 4 latot, babírolajat 6 latot, terpentinolajat 12 latot, s keverve használni, mihelyt a sertés nyavalyája észrevétetik, azonnal másfél kalánnyi és az marokkal a nagyobb sertés nyakába bédörgöltetik napjába kétszer, a kisebbeknek 1 kalányi. Ha két bedörzsölés után másnap hólyagok nem mutatkoznának, esmét be kell dörzsölni a torkán lévő daganatbá '. Dög elleni védekezésre 1851-ben tanátsosnak nyilvánították a salétromnak a marhák vályujába óvszerül használását". Bőhm Márton elrendelte azt is, hogy a szájfájást minden gulyánál ecetbe vegyített timsóba mártott pamaccsal dörzsöljék és mossák a jószág száját. A lábfájásra nézve hasonlóul azon egyszerű házi orvosságot rendeltem, hogy a marhának körmét és annak közeit óhájba vegyített kékkővel napjában egyszer, sőt szükséghez képpest többször is bekössék". E módszer a pásztori gyakorlatban mai napig é1. 44 Ami ezekből roppant érdekes és tanulságos : az, hogy a levéltári anyagból feltárt gyógymódok közel két évszázad múltán még élnek, s a pásztorok körében itt-ott még napjainkban is nagyapáiktól öröklött módszerekként feltalál hatók. Nem volna haszontalan a népi gyógyászat ismeretanyaga és a XVIII. század végi és a XIX. század közepe előtti időben javallt hivatalos gyógyászati módok összevetése, amelyre mind a levéltári, mind a recens néprajzi adatok kínálják a lehetőséget. Némely tapasztalat alapján egyre megerősödik az a feltevésem, hogy a korábbi, baromorvosok, chirurgusok vagy gyógykovácsok által alkalmazott gyógymódok teljes, vagy csökevényesedett változatai az öreg pásztorok megfigyelései révén átmentődtek a későbbi pásztortársadalom ismeretanyagába, s a maguk által szerzett tapasztalataik mellett a régiektől tanultakat is alkalmazták, tovább éltették, s nyomai, elemei a XX. század felvilágosult állatgyögyászatában mint kuruzslásnak tartott reliquiák, fellelhetők. 4s A gulyák, s a gulyákon, méneseken tartott jószág száma igen változó. 1778-ban a gulyák száma 12, 1813-ban 11 gulyában 13 733 db szarvasmarha található. 1881-ben az előbbiekkkel szemben 7 borjú, 3 tinó, 7 tehén, 2 bika és 2 40 HBmL. IV. A. 1011/a. 423/1826. szept. 13. 41 HBmL. IV. A. 1011/k. 596/1839. 42 Uo. 65/1844. 43 HBmL. IV. B. 1109/f. 249/1851. 44 HBmL. IV. A. 1011/k. 488/1846., 536/1847. Vö. : Ecsedi István : Hogyan készül a rühkenő Néprajzi Értesítő XXI. 1929. 24-25. old. 45 H. Fekete Péter : Állatgyógyítás a Hajdúságon. Ethnographia LXVII. 1956. 126-131. old. 139
ökör, összesen 21 gulya, 1 városi, 4 cifra, 5 renyhe, 1 csődör, 1 szűz, összesen 12 ménes, 5 tenyész, 1 kan, 5 kupec, sertésnyáj, összesen 11 sertésnyáj, ezen kívül 2 kos és 29 juh- és birkanyáj kapott helyet 4~ Az évek során a gazdasági helyzet alakulása szerint a jószágállomány száma csökkent vagy emelkedett. A gulyák száma 800-1900 darab, amelyeket öt-hét ember őrzött. A hortobágyi puszta egyik különlegessége volt, hogy alig pár száz ember élt itt, mégis 1892-ben hivatalosan engedélyt kapott a város a Hortobágynál állat- és kirakodóvásár, az ún. hídivásár megtartására. Majd néhány évvel ké sőbb évenként két vásárt tartottak. A hídivásár néven ismertté vált és keresett árukicserélő hely lett, amelyet messze földről felkresetek, s egészen a felszabadulásig nagy eseményszámba ment. Az utóbbi években felújított folklorisztikus jellegű formájával évenként találkozunk. 4 ' Hortobágy egyre terjeszked ő mezőgazdasági kultúrájának sokakat bámulatba ejtő és fejlődő alkotása a halastó gazdaság. yg A pusztának csaknem semmire sem használható vakszikes, mocsaras, Csúnyafőd"-nek nevezett részén létesítették. Terve még az első világháború előtt felmerült s alatt kezdett megvalósulni fogságba esett orosz katonák közreműködésével. A haltenyésztés 1916-ban kezdődött meg, 1920-ban bővült a halastórendszer, amelynek összes költsége mintegy tízmillió koronát emésztett fel. Területe akkor 2994 kh, s a Tisza vize táplálja csatornákon át. A tógazdaság leginkább pontyot, süllőt tenyészt, harcsát, csukát lényegesen kevesebbet. A hal élő állapotban vasúti hűtőkocsikban kerül a hazai és külföldi piacokra. A telep rendszeresen 200-300-500 ember munkáját biztosítja. Összefoglaló történetének feldolgozása a jövő feladata. 49 Egy újabb műszaki alkotás a csárdától délre mintegy 1,5 km távolságra létesült. A hortobágyi víztároló szerepe az, hogy felfogja, tárolja a folyó téli csapadék vizét, s nyáron, amikor arra szükség van, a kijelölt legelőt, vagy egyéb területet innen öntözzék. A tároló a hortobágyi út mentén Debrecen felől balra terül el, mintegy 309 kh területen. 1936-ban a mátai major mellett közel 1000 kh területen kisebb öntözőtelepet létesítettek. Ma a Hortobágynak minden művelhető területe öntözött, de nem ritka az árasztásos legelő, vagy kaszáló terület sem. 51 Ha a Hortobágy létesítményeinek időrendjét követjük, a csárda, a posta és a hidak után az egykori vízimalmot kellett volna melítenem. A malom helyét a csárdától délre 3,5 km távolságra szemelték ki, s építése Domokos Márton debreceni főbírósága idején 1739-ben megkezdődött. 1743-ban egy, 1777-ben három kőre járt, s nagyivónyi, kösélyszegi, elepi emberek itt őrölték terményei- 46 Béres András : Debrecen város legelőgazdálkodása a Hortobágyon a XIX. század elején. A HBm. Levéltári Évkönyve I. Szerk. : Gazdag I. Debrecen, 1974. 159-190. old. 47 Béres András : A hortobágyi hídivásár néprajza. Kézirat. 48 Zoltai L. : A Hortobágy története. i. m. 90-91. old. Ujlahy Zoltán : A Hortobágy hasznosításának problémái a XIX. század végén és a XX. század első felében. In : Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 342. old. 49 HBmL. XXI. 505/a. Hortobágyi iratok. Kcs. Papp József : Halászati jog a Hortobágy vizein. In : Tanulmányok és Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 189-206. old. 50 Pallós Imre : Húszesztendős ahortobágyi Allami Gazdaság. Debrecen, 1969: 9. old. 51 Hortobágy hidrologiai szaktanács OVH. Központi Vízgazd. felügy. In : Hortobágy településfejlesztési terve. Vizsgálatok 4. lap. 140
ket. Egyik 1820-ból fennmaradt leltára értékes összefoglalás. 52 A Balogh József bérlő által felvett leltári ingó és ingatlan jószágok értékét Aranyosi Sámuel és Debreczeni Mihály molnárok becsülték meg s értékelték az 570,5 tételt 6174 Ft 35 krajcárra. A leltár szerint található : egy kőszoba, kemence és kandalló, benne deszka padlással. Ebből nyílö kőkamra, hasonló deszka padlással, de ennek a pitarnak a felét a csősz használja. Két malomház náddal fedve, az oldalán van 320 fenyődeszka. Mind a kettő egy fedél alatt és fa talpon áll. A ház felől való malomházban egy nagy hombár található és egy grádicstalan feljáró. Ugyancsak itt egy tölgyfa deszkából készült tárhombár, egy vas sarkú ócska fenyődeszka láda, egy hodorgüt ő vastag karikával, három fogaskerék, az egyik kereken egy vasszög, vasráf, ezeknek a perendjein 14 darab vastag vas karika. Ezen kívül három alsó és három fels ő malomkő. A felső köveken három vas ráf. Van még három parad, három lisztesláda, kettő kármentő fenyődeszkából, két darab pórkéve kifaragott tölgyfa keréknek való egy bakra való négy szegelésű vastag vas ráf. A változó leltárú, gyakran javított malom még közel három évtizedig állott, míg 1848-ban, többszöri rongálódás után a debreceni Tanács elbontatta. Emlékét a mai napig őrzi a Malomház", s az 1770-es években ültetett kis tölgyerd őnek még látható néhány öreg fája.~3 A jószágtartás sajátos rendje a szélsőséges időjárásban megkövetelte, hogy ~zárnyéherdőhet telepítsenek. A ma csenevész akácosok jó részét mint szárnyerdőket 1880 körül telepítették. A szikes talaj egyáltalán nem kedvezett az akácosoknak. Ilyen kis erdőket találunk Porosháton, a Nyíróhodálynál, Kungyörgyön, Keserűkútnál, Szatmáritelken, Tornyidombon, Szásztelken, Kövesháznál, Ludasháznál és Angyalházán is. A telepítéseket a mátai csemetekert látta el alanyokkal.' Számos terv látott napvilágot Balásházy János 1844-ben keltezett munkájától a Hortobágy képének megváltoztatására, 55 egészen az 1866-ban Barcsay Miklós épít őmester által Hortobágy központjában létesítendő Új Debrecen", nagy falu kialakításáig, amely ötletet akkor felhőnyargalónak" minősítették némelyek. Mai szemmel, ha úgy tetszik, egyáltalán nem az, csupán száz évnek kellett eltelni addig, amíg az ötletb ő l valóság érlelődött, igaz, nem Újdebrecen, hanem Hortobágy község néven. 5e Felmerült a Hortobágy öntözésének, mezőgazdasági művelésének terve is. Erre a célra 12 000 kh területet szemeltek ki. Elhatározták a körzetekre való felosztást is és már 1913-ban szó esett az egyes területeken létesítendő kultúr központokról, de mindezekre csak 1945 után a népi demokratikus államrend megvalósítása során, a felszabadulás tényével nyílt lehetőség.5' Hortobágy községgé alakult. Az állami gazdaság lett gazdája a nagy területnék.~ Lényegesen megváltozott a népélet korábbi arculata. Sok a helyi lakos az egyes tanyaközpontokban, mint Mátán, Kungyörgyön, Szásztelken, Ha lastónál, Ohaton, Kecskésen, Nagymajorban, de igen nagy a naponta ingázó, 52 HBmL. IV. A. 1011/k. 120/1820. 53 Zoltaá L. : i. m. 1911. 17. old. Hortobág y története. i. m. HBmL. IV. A. 1011/a. 1792. 212. sz. 358. old. 1816. 490. sz. 512. old. IV. A. 1011/k. 585/1829. sz. 54 Balásházy János : Debreczen mint van, 's jövendője. Debreczen, 1844. 55 Ujlahy Z. : i. m. 343. old. 56 HBmL. Rajz. 68. Új Debrecen térképe a Hortobágyon. A Hortobágy parcellákra való felosztásának valószínű tervével. 57 Pallás L : i. m. 9. old. 58 Uo. 16. old.
Hortobágyon dolgozók száma is, akik itt találják meg kenyerüket, megélhetésüket. Megváltozott a kép az agrokultúra vonatkozásában is. A gépesítés megváltoztatja a tájat, vele, vagy benne az embert is. A civilizáció fokozatosan teret hódít. A fejlődés folyamatát nem lehet megállítani, de mindaz, ami a történe lemből megbecsülendő, régészeti, történeti, néprajzi, levéltári kutatással alátámaszthatö, - tanulságul szolgál az utókor számára, de a ma embere előtt is feltétlenül megbecsülést érdeme1. 59 Nem csoda hát, ha a megismerés vágyán túl a kutatás tudatos művelése vezette a kutatókat, akik figyelmüket a Hortobágy életének felderítésére fordították. A kevés összefoglaló munka mellett számos apróbb tanulmány jelent meg, amely történeti és néprajzi szempontból is a pusztai élet bemutatására törekedett. 61 Zoltai Lajos után Ecsedi István a Hortobágy legjobb ismerője komoly alapossággal örökítette meg Hortobágyra vonatkozó ismeretanyagát. Igaz, 1914- ben megjelent munkája az újabb kutatások alapján kiegészítést vár, de mégis ö mondta ki először könyvében, amikor a pásztor jelleméről, karakteréről beszélt, a szórakozásra, táncra is uta1t :62 Ideje volna már alkalmas műszerrel kinematográffal e jeleneteket felvenni". Csaknem ötven esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az általa időben sürgetett, de véghez nem vihető munkát valamelyest pótolni, de még nem elvégezni lehetett. Zoltai Lajos történeti néprajzi szempontú kutatásai se mhozták meg egészében a kívánt eredményt, tervét már nem válthatta valóra. A kiemelkedő tudós, aki nélkül nem lehet a Hajdúság, Bihar és Debrecen történetéhez hozzányúlni, nem lehet a Hortobágy kutatását elkezdeni, csak szórványos adatokat tallózhatott a Levéltárból, s szándéka szerint nem tárhatta fel igazán a Hortobágy múltját, életét. Hetman Ottó kutatásaiban is csak egy részt ölel fel a Hortobágy. Győrffy István neves emlékű tudósunk maradandó tanulmányai is csak a húszas évek végéig viszi el az olvasót és nyújt a kutatóknak támpontot. Tury Mészáros István főleg nyelvészeti szempontból foglalkozott a hortobágyi pásztorélette1.65 N. Bartha Károly, Lühó Gábor csupán adalékokat közölt, H. Pehete Péter is csak szórványos ismeretekkel gazdagította a publikált forrásokat, de elsősorban a Hortobágy peremvidékéről. K. Kovács Péter mindenek előtt a jószág munkára nevelésével foglalkozott, s hézagpötlö munkái nagy segítséget nyújtanak. ss Balogh István ugyan nem nagylélegzetű, de nagyon is összefüggő és körültekintő kutatómunkára 59 A helytörténetírás levéltári forrásai I-II. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár Közleményei. 3-4. Debrecen, 1972. (Szerk. : Komoróczy György.) A levéltári fondok feltárása. 60 Lásd a felsorolt irodalomból a felszabadulás előtt megjelenteket. 61 A felszabadulás után megjelent források lényegesebb része a felsorolt irodalomban. 62 Ecsedi L : i. m. 1914. Béres András : Hortobágyi pásztortáncok I. Tánctudományi tanulmányok. Bp. 1958. 95-105. old. - II. Uo. 1959-1960. 297-308. old. 63 Zoltai Lajos levéltári kutatásokra alapozott tanulmányai számos részeredményt tárnak fel, de igen komoly jelent őségűek múzeumigazgató korában a Hortobágyon végzett régészeti ásatásai s azok publikálása a Déri Múzeum évköngveiben. A Hortobágy kutatása ezek nélkül elképzelhetetlen. 64 Hetman Ottó : A magyar pásztorok nyelvkincse. Bp. 1914. Gy őrffy István : Das Bauwesen der Hitten im ungarischen Tiefland. Debrecen. 1927. 65 Tury Mészáros István nyelvészeti munkái. 66 N. Bartha Károly, H. Pehete Péter és K. Kovács László munkál az Ethnographia különböző évfolyamaiban. 142
épített közleményekkel gazdagította a Hortobágy néprajzi irodalmát.s' Szabadfaluy József, Földes László, Bencsih János kutatásai is nagyban hozzájárultak a Hortobágyról szóló ismeretek bővítéséhez. Magam bár 20 éve megszakítás nélkül foglalkozom a Hortobágy kutatásával, több ezer oldalra tehető összegyűjtött, lejegyzett ismeretanyagom, s több mint 100 magnótekercs vár részben lejegyzésre, az összegyűjtött anyag értékéhez képest viszonylag még kevés adalékkal járultam hozzá kisebb tanulmányaimban, cikkeimben a hortobágyi pásztorélet a jószágtartás történeti néprajzi ismeretéhez. Mindezeket látva határoztam el a Hortobágy és Hortobágy környéke jószágtartásának, pásztoréletének történeti szemléletű néprajzi monografikus kutatását. Közben a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézete Gunda Béla vezetésével e kezdeményezéstől függetlenül nagyon helyesen célul tűzte tájunk jobb megismerését, ismertetését, köztük a Hortobágy kutatását, amelynek eredményeképpen néhány kiemelkedő tanulmánykötet látott napvilágot, s további résztanulmányok várhatók.' Jóllehet időközben a már meglevő kezdeményezésektő l függetlenül kapcsolódtak a munkába s megosztott erőkkel más úton járnak, ez egyáltalán nem zavaró, sőt igen örülhetünk, hogy többen több oldalról igyekeznek felderíteni, felkutatni ezt a területet. Közben a létrejött Hortobágy Nemzeti Park célkitűzéseinek megvalósítása is nagyban befolyásolja a kutatómunkát.'1 A hazai kutatásban egy eddig alig próbált módszert választottam a kutatás bővítésére. Igaz fáradságos, de megérte. 1960-tól három ízben kiköltöztem néhány munkatársammal több hétre az eddig kevésbé bolygatott, külső behatásoktól mentesebb hortobágyi területekre, köztük Angyalházára. Akkor az volt a célom, hogy pontos leltárakat készítsek a pusztáról. Mindent, ami a területen található, leltárba veszek, hogy egyszer már legyen mihez mérni a változásokat. Célom volt, hogy öt év múlva megismétlem ugyanazt. Az akkor 67 Balogh István : Néhány adat a magyar juhtenyésztés múltjáhhoz. DMÉ. 1937. Debrecen, 1938. 119-123. old. - A jószág teleltetése Debrecen környékén. A Déri Múzeum Néprajzi Osztályának Ismeretterjesztő Közleményei 12. sz. Debrecen, 1938. DMÉ. 1937. 175-212. old. - A hortobágyi pásztorkodás történeti múltja. Néprajzi Értesítő 1943. 97-112. old. - Pusztai legeltetési rend Debrecenben a XVIII-XIX. században. Ethnographia. LXIX. 1958. 537-566. old. - Néprajzi adatok a Hortobágy környékéről a XVIII. században. Uo. LXX. 1959. 463-466. old. - Formen der extensiwen Viehhaltung auf den Puszten von Debrecen. Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Bp. 1961. 465-503. old. 68 Szabadfalvy Józset munkássága az állattartás vonatkozásában alapvető fontosságú. Földes László : Az erdélyi vándorpásztorok állatfajai a XIX, század első felében. In. : Műveltség és Hagyomány X. Debrecen. 1968. 231-246. old. Gund a Béla : A román pásztorkodás magyar kapcsolata. Nép és Nyelv I. 1941. 313-320. old. Bencsih János: Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII, század végétől. Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből 22. Debrecen. 1969. - Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. Tanulmányok Hajdúböszörmény néprajzához. I. In. : Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből 24. Debrecen. 1971. - Szarvasmarha és lótartás Tiszapolgáron. In. : Tanulmányok a Hortobágy néprajzához. Műveltség és Hagyomány XV-XVI. Debrecen, 1972-1974. 31-45. old. 69 A gyűjtött anyag feldolgozása folyamatban van, a Hortobággyal kapcsolatos résztanulmányok különböző kötetekben megjelenésre várnak. 70 Tanulmányok a Hortobágy Néprajzához. Műveltség és Hagyomány. XV-XVI. (Szerk. : Gunda Béla.) Debrecen. 1972-1974. 71 Lányi György : Természetvédelem első nemzeti parkunkban. Népszabadság 1973. febr. 27. Bencsih János : Nemzeti parkunk a Hortobágy. Hajdú-Bihari Napló. 1973. ápr. 3. Kovács Gergelyné : Hortobágy és az idegenforgalom. Hajdú-Bihari Napló, 1973, febr. 27. Pásztor Károly : A Hortobágy híre, értéke. Még egyszer a Hortobágyi Nemzeti Parkról. Népszabadság, 1973. júl. 29. 143
feltérképezett pásztorépítményeket öt év múltán ismét felkeresem, s így megállapítom, hogy eszközkészletében mit változott a pásztorélet a technika fejlődésével. Akkor először mintegy huszonegy pásztortanyát kerestem fel, amelyeknek pontos felmérése megtörtént. Ezekből öt év múltán már csak tizenkettőt találtam meg, de sikerült a változásokat rögzíteni. Egyidejűleg tapasztaltam azt is, hogy a technika bevonult a pusztára is. Szinte eltűntek a szárnyékok, helyüket fedeles aklok, a juhászoknál ún. seggenül ő hodályok váltották fel. Szárnyékot csak szórványosan találtunk egyet-kettőt, de azok is modernizálódtak, új változatok születtek, s biztosabb szélenyhet nyújtanak. A vizsgált területeken is kísérleteznek a villanypásztorral, az öntözéses legeltetőrendszer bevezetésével, a kint nyaraló gulya, ménes számára fedett éjjeli szállásokat, nappali delelőket biztosítottak, amelyeknek szép darabjait sikerlüt film-, illetőleg fényképfelvételek segítségével megörökíteni. Sok régi jól ismert pásztorral egy- vagy kétszer öt év múltán már nem sikerült találkoznom. Id őközben vagy meghaltak, vagy idősebbek lévén, közelebb foglaltak legelőhelyet lakóhelyükhöz. Amíg korábban nők csak mint családtagok is csak ritkán voltak jelen a pusztán, vagy férjüknek segítettek az asszonyok kint a pusztán, főleg a juhászoknál a tejfeldolgozásban, ez időben megjelent az asszony önálló munkakörben, vagy mint juhász, esetleg mint kospásztor, de találkoztam bikagondozóval is. A rádió mindennapi eszköz lett a pásztorok között, már televíziót is láttam pásztortanyán. Nem egyetlen pásztorkodással eddig nem foglalkozott személyek jelentek meg mint jószágőrzők, akiket jobb híján a véletlen sodort ide. Ezek a kényszeredett pásztorok", ahogyan az idősebb, ún. virtigh' pásztorok mondják, nem pásztorítják, hanem tántorítják a jószágot. Felmérő munkámhoz nagy segítséget kaptam a Hortobágyi Állami Gazdaságtól és a Legeltetési Társulatoktól is, amelyek állandóan segítőkész figyelemmel kísérték munkámat'2 amiből ez alkalommal is volt lehetőségem egy kis ízelítőt nyújtani. Mostmár a recens anyag ismeretében, amely egy emberöltőre mutat viszsza, könnyebben tudom a Hortobágy s ezen belül a pásztorok életét, az állattartás módjának alakulását áttekinteni, amihez a levéltári gy űjtés nagyon jó se gítséget, történeti néprajzi kiegészítést nyújt a mintegy 70 db a XVIII. századtól napjainkig a változatokat bemutató, felkutatott, most már kiadványban is szereplő térképek segítségével.'3 Emellett a monografikus munkának igen jó segítője és kiegészítője lesz, s nemzetközi vonatkozásban is figyelemre méltó összehasonlító anyagot nyújt a kiadásra tervbevett és előkészületben levő Hortobágy Okmánytára,'y amely nek összeállitásához rendelkezésre áll a Hajdú-Bihar megyei Levéltár elsősorban debreceni vonatkozású anyaga szépen rendezett fondjaival. Az okmánytár számos témához nagyon jó kutatási lehetőséget kínál, amelyb ől, vagy segítségével a hortobágyi birtokviszonyokra, a legeltetési sezrvezetre, a Hortobágy hasznosítására, állategészségügyre, legelőgazdálokásra, építményekre, 72 Ezúton is köszönetet mondok a Hortobágyi Állami Gazdaság Igazgatóságának, a Hajdúszoboszlói Legeltetési Társulatnak, különösen Márton Gábornak, a Társulat ma nyugdíjas vezetőjének, hortobágyi és angyalházi pásztoroknak, akik munkámat messzemenő figyelemmel kísérték és segítették. 73 Hajdú-Bihari kéziratos térképek. (Szerk. : Komoróczy György.) Debrecen. 1972. - 74 Béres András tervezete a Hajdú-Bihar megyei Levéltárban, őrzött Hortobágyra vonatkozó anyag alapján. Kézirat. 144
pásztorokra, állandó telephelyekre, hidakra, utakra, rét- és kaszálógazdálkodásra, csárdára és idegenforgalomra vonatkozóan, de az élet minden területéről találunk adalékokat. Csupán néhány témát soroltam fel, amelyek feldolgozásra várnak. Tettem ezt a teljesség igénye nélkül, mivel nem célom ez alkalommal a feltárás részletes szempontjainak kidolgozása, csupán néhány ötlet, tovább bontható témák vázolását érzem feladatomnak. Ennek a hatalmas feltáró munkának az elvégzéséhez ugyanis egy ember életének munkája is kevés, de jól összefogott erők szervezettsége eddig nem látott eredményeket produkálhat. E nagyon komoly kutatómunkához nyújt segítséget Levéltárunk néhány kiemelkedően értékes gyűjteménye, a benne található Hortobágyra vonatkozó adatokkal : Királyi biztosságok fondjai, 1770-1848. Debrecen sz. kir. város Választott Hites Közönsége iratai, 1814-1847. Debrecen sz. kir. város Tanácsának és Választott Hites Közönségének iratai, 1518-1848 (-1905). Jelentések. (Relationes.) 1730-1848. Debrecen város számvevőségének iratai. Ohati számtartó iratai, 1739-1844. A hortobágyi ménes állatállományának összeírása, 1828-1833. Debrecen város titkos levéltára, 1295-1919. a) Oklevélgyűjtemény, b) Különböző tartalmú iratok, c) Hiteleshelyi másolatok, e) Vegyes iratok (Acta miscellanea.) f) városi külső birtokokra vonatkozó iratok, 1452-1910. Ohat, Zám pusztákat tárgyaló iratok, 1333-1914. Ohati határper, Ohati zárni kincstári birtokokat tárgyazó iratok kivonatai. Máta pusztát tárgyazó irományok, 1462-1870. Birtokok földhaszonbérleti iratai, 1730-1900. Legelőbér iratai, 1825-1828, 1833-1865. Legelőbérek elszámolási iratai, 1822-1861. Küls ő és belső legelőn levő jószágok összeírása, 1862. A felsoroltakon kívül sok egyéb fontos okmány mind a debreceni, mind más szomszédos, valamint az Országos Levéltárban feldolgozásra kínálkozik, s ideje volna e roppant fontos történeti forrásértéket mielőbb kézreadni.'' A tudományos kutató és feldolgozó munka mellett természetesen gondolni kell a munka eredményének szélesebb körben való megismertetésére is. Népszerű kiadványok, kiálítások mind-mind segíthetik a most már Hortobágy Nemzeti Park formájában is működő területet, amelynek létrehozása után, számolva az adottságokkal és lehetőségekkel, nagyon sok tennivalója van. Fontos, hogy az érdeklődő, de a gazdaságok is ne csupán a tiltó rendelkezésekkel találkozzanak, hanem a jól egybehangolt tudományos feltárás, szervező munka, gazdasági élet, természetvédelem, tájvédelem igazán azzá tegye a világon páratlanul álló értéket, amivé valójában lennié kell. Minden e munkához nyújtott segítség egy közös cél megvalósítását segíti elő, amely közös összefogást igényel, s ha erre mostani előadásomban a tények 75 A Helytörténetírás levéltári forrásai I-II. i. m. 145
és eredmények vázolása mellett sikerült ráirányítani a figyelmet, akkor úgy hiszem, egy picikét ismét sikerült előbbre lépni még akkor ís, ha a rendelkezésre álló időben nem volt alkalmam a sok irányban szerteágazó problémára minden tekintetben kitérni. Outlines and Sources on the History of Hortobágy by András Béres The Hortobágy, or as they earlier called it Nagyhortobágy", is a steppe on the Great Hungarian Plain, the most spacious, unbroken piece of land, where one of the most typical Hungarian ancient professions, the stock-breeder shepherding has still been preserved, with many of its old features, habits almost to our days. The Nagyhortobágy" denoted the pastures to the west of Debrecen, some 110 000 acres in all. There were a number of village with or without church in the area in the 13th-14th centuries, but were all destroyed by Tartans and Turks. The endless plain eventually became a Debrecen domain, to be utilized as grounds for outdoor stockbreeding. The shepherds grádually formed their colonies, and lived a particular life, which can still be observed in fragments. Civilization of the waste began in the 2nd half of 17th century, when they built the post-station beside the Mata bridge and the tavern in 1699, then replaced the old wooden-- bridge with the famous nine spanned stone-bridge in 1833. At the same time the town utilized the plaughable fields, established a central grange which in the beginning of 19the century moved to Mata, thus giving prominence to the tavern and its surroundings. Owing to regulatings rivers ceased to flood this territory and this changed the scenery together with the first railway-line opened in 1891, offering new economical possibilities, urging development. Shearing sheepfolds were built, and to promote sheepbreeding they set up the Organization of Debrecen Sheepbreeders". At the turn of the century, they established a plant for bulls, created a basic stud, divided the pasture among different stocks. Great care was taken to protect hygiene, to prevent epidemics, first of all the foot and mouth disease. Mention should be made of the water-mill, which went on grinding for over a hundred years. An outtstanding feature of development was embodied in the creation of a fishpond, where not only jack-salmon and carp, but sheat-fish and pike are kept as well. The water basins and sprinkling facilities or farms brought about fundamental changes after the liberation, and stock-breeding made a great step forward with farming as well. liesearch has discovered many details on the history, ethnography, nature of the Hortobágy. Mr. Lajos Zoltai and Mr. István Ecsedi did a pioneering work in this field, followed by valuable efforts on part of the Department of Ethnography Debrecen University, but a thorough exploration of the region, with the help of sources ín archives is still waiting to be done. This is what the author of the present article tried to promote by publishing the most importand funds to draw the attention of research workers on the topic, because the already available information can become meaningful and historically true only by exploring the ethnic features as well. This is the only way to ari all-round exploration and description of the Hortobágy. 146 Cxe~uamuuecxuü'odsop u ucmouxuxu ucmopuu paseumun Xopmoóadu Axdpauf Bepeuf Xoproóaub, xnx «Sonbmaa Xoproóap[bcxaa ctexb» xa Pasxxxe, xax paxbnie xasba,nb eé, AanAerca camo~ o6nrxpxok, Tepsxox~er3ca s óecxoxe~octx pasxxxoh BeFSpxx, TaxxM xactóx~em, xa xoropom xo~rx uo xaxx3x uxek coxpaxxnocb ouxo xs cambrx xapaxrepxbix, xepsofíbitxbrx saxn Txx se~sepcxoro xapoua - xxsotxoso,~ecxoe xactyxiecrso, a Taxxe coxpaxxrmcb ero ~orogxcnexxbie, orxocxrenbxo nepsoóbitxbie ~eprbi, crapxxxbie oóbriax, c~opmbi. Bo.~iuan Xoproóaub - sto coóxpatenbxoe xassaxxe saxa,~,ix xpaxxxx ctexei3 ropora J~e6peuex, xcxonbsyembrx unu xacrbóbi. Teppxzopxa Xoproóaubcxo~ cte~ xpoctxpaercx 6o.rume uem xa cro rbica~ rexrapos. B 13-14 sexax xa Teppxropxg cre~ Moxcxo óbrno xa~tx xe o,axy xacenéxxyeo uepesxio xax c uepxosbio Tax x 6es xez. Kaxcplas xs stxx uepesexb czana ~xeprso~ Ta- Tapexxx x Typegrcxx xautecrsxk. Oxycroxiéxxy~o, 6ecxoxe~xyFO Teppxropx~o, xoene J(JIxTe.TIbHbbIJt