1 1. Lámpatestek Tartalomjegyzék 1.1 A lámpatestek rendeltetése és funkciói...1 1.2 A lámpatestek fajtái, csoportosításuk...1 1.3 Lámpatestek alkatrészei...3 1.4 A lámpatestek jelölései...3 1.5 Lámpatestek fénytechnikai jellemzése...6 1.6 Védettség szilárd testek és víz behatolása ellen (IP védettség)...9 1.7 Áramütés elleni védelem (érintésvédelem)...10 1.8 A lámpatestek felszerelése...12 1.9 Energetikai hatékonyság (EEC osztályok)...14 1.10 Biztonsági vizsgálatok...14 1.11 Lámpatestek kiválasztási szempontjai...15 1.13 A lámpatestekre vonatkozó fontosabb európai szabványok...15 1.1 A lámpatestek rendeltetése és funkciói A lámpatest a lámpa (vagy több lámpa) fényének elosztására, szűrésére vagy átalakítására szolgáló készülék, amely a lámpákat magukat nem tartalmazza, de a rögzítésükre, védelmükre és működtetésükre szolgáló elemeket igen. A lámpatestet és a lámpát együttesen világítótestnek nevezik. A lámpatestek a lámpák rögzítésére szolgáló foglalatokon kívül általában tartalmazzák a lámpa működéséhez szükséges szerelvényeket is, de indokolt esetben ezek külön szerelvénydobozban is elhelyezhetők. A lámpatestek lényeges részei azok az optikai elemek, amelyek a fényt a kívánt módon irányítják, szűrik. A lámpatest elsődleges rendeltetése, hogy a fényforrásnak a tér minden irányába szabadon terjedő fényét a kívánt térrészbe irányítsa, a sugárzás nem kívánt vagy káros összetevőinek kiszűrésével. Emellett a lámpatestnek további funkciója a fényforrás rögzítése, üzemi körülményeinek biztosítása (hálózatra csatlakoztatása) és védelme a környezeti hatások (szilárd testek és nedvesség behatolása) ellen. Nem elhanyagolható a lámpatest esztétikai funkciója sem, amellyel nagyban hozzájárul a külső és belső terek megjelenésének alakításához. A ledek alkalmazásának elterjedésével mivel a fényforrás és a lámpatest sokszor már nem különíthető el egymástól nem lehet többé lámpatestről beszélni, helyette a világítótest fogalommal kell megbarátkozni. A hagyományos szóhasználatot megtartva azonban ezen jegyzetben a lámpatest fogalomba beleértjük a ledes világítótesteket is. 1.2 A lámpatestek fajtái, csoportosításuk A lámpatesteket sokféle szempont alapján csoportosíthatjuk. A legkézenfekvőbb csoportosítás a működtetett fényforrás fajtája szerint történik, eszerint megkülönböztethetünk hálózati feszültségű izzólámpás törpefeszültségű izzólámpás (általában halogénlámpás) kisnyomású kisülőlámpás (fénycsöves, kompakt fénycsöves, kisnyomású nátriumlámpás) nagynyomású kisülőlámpás (pl. nagynyomású nátriumlámpás, fémhalogénlámpás)
2 félvezető fényforrással (leddel) működő lámpatesteket. A fényforrás fajtája meghatározó abból a szempontból, hogy a lámpatestnek milyen működtető szerelvényeket és optikai elemeket kell tartalmaznia. Az izzólámpás lámpatestek ma már korszerűtlennek számítanak, alkalmazásuk csak különleges esetekben indokolt. Az ún. retrofit fényforrások alkalmasak arra, hogy segítségükkel egy korszerűtlen lámpatestben is korszerű fényforrásokat használjunk (pl. izzólámpás lámpatestben becsavarható kompakt fénycsövet vagy retrofit ledet). Felhasználási területük szerint léteznek lakásvilágítási kommunális célú (irodák, iskolák, üzletek, stb. világítására használt) ipari világítási közvilágítási díszvilágítási térvilágítási és különleges célú (pl. színház- és stúdióvilágítási, víz alatti, kórházi, stb.) lámpatestek. Az áramütés elleni védelem szempontjából a lámpatestek I II III érintésvédelmi osztályúak lehetnek. Részletes ismertetésük az 1.7 Áramütés elleni védelem (érintésvédelem) fejezetben található. A por, a szilárd testek és a nedvesség behatolása elleni védettség szempontjából történő csoportosítás az ún. IP fokozatok (Ingress Protection) alapján történik. Ezek ismertetését lásd az 1.6 Védettség szilárd testek és víz behatolása ellen (IP védettség) fejezetben. Elhelyezésük alapján helyhezkötött és hordozható lámpatesteket különböztethetünk meg. A belsőtéri, helyhezkötött lámpatestek szerelési módjuk alapján két nagy csoportra oszthatók, a felületre szerelhető és az álmennyezetbe vagy egyéb felületbe süllyeszthető típusokra. A szerelés módjáról a gyártmányismertető katalógusok adnak felvilágosítást. A külsőtéri süllyeszthető lámpatestek különleges fajtái a járófelületbe (talajba, útburkolatba) süllyeszthető lámpatestek. A termikus szempontok szerint kétféle csoportosításról beszélhetünk. Az első szempont a külső környezet hatása a lámpatestre. A normál kivitelű lámpatestek általában csak legfeljebb 25 C környezeti hőmérsékleten használhatók, azonban a lámpatest nem károsodhat, ha a hőmérséklet rövid időre 35 C-ig emelkedik. Nagyobb hőmérséklet esetén hőálló lámpatestek alkalmazására lehet szükség. A hőálló lámpatestek adattábláján megtalálható a t a jelölés, a környezeti hőmérséklet jele. A jelet követi a megengedett környezeti hőmérséklet C-ban megadott felső határa. A második szempont az, hogy a lámpatestek saját melegedése mennyire jelent veszélyt a környezetre. A közönséges lámpatestek felszerelhetők a normál gyúlékony anyagból készült felületekre. Normál gyúlékony anyagnak az az anyag számít, amelynek gyulladási hőmérséklete 200 C felett van és amely ezen a hőmérsékleten alaktartó, nem lágyul meg, ilyen pl. a legalább 2 mm vastagságú fa vagy farostlemez. Az ilyen felületre való felszerelésre
3 nem alkalmas lámpatesteket megjelölik. (Korábban a gyúlékony felületre szerelhető lámpatesteknek volt megkülönböztető jele, egy csúcsával lefelé mutató háromszögbe írt F betű. Sok lámpatesten még ez a korábbi jel szerepel). A lámpatesteken használt jeleket a az 1.4 fejezet mutatja be. A lámpatestek fényeloszlás szerinti csoportosítását az 1.5 fejezet ismerteti. 1.3 Lámpatestek alkatrészei A lámpatestek főbb alkatrészei: Foglalatok Fényforrások működtető eszközei előtétek (induktív vagy elektronikus) kondenzátorok (fázisjavító vagy zavarszűrő) gyújtók led tápegységek Vezérlő és szabályozó elemek (fény- jelenlét- és/vagy mozgásérzékelők) Optikai elemek A lámpatestek alkatrészeire vonatkozó további tudnivalók a Világítástechnika II. jegyzetben találhatók. A jegyzet még nem említi a megjelenése óta a led-modulokra kidolgozott Zhagaelőírásokat, ezért a legfontosabb tudnivalókat itt ismertetjük. A Zhaga konzorciumot 2010-ben hozták létre a led-iparág vezető gyártói annak érdekében, hogy a rendkívül gyorsan haladó fejlesztéseket a lámpatestek gyártói minél gyorsabban és egyszerűbben követhessék. A kozorcium tagjai olyan mechanikai, termikus, elektromos és optikai specifikációkra vonatkozó, csereszabatossági szabványok összeállításán dolgoznak, amelyek egyaránt előnyösek a gyártók, a kereskedők, a vásárlók és a végfelhasználók számára. A Zhaga-szabványnak megfelelő egyre újabb és fejlettebb led-modulokat anélkül lehet használni a lámpatestekben, hogy módosítani kelljen annak mechanikai konstrukcióját. Ez csökkenti az új ledes lámpatestek kifejlesztésének költségét és kockázatait. A specifikációkat ún. Zhaga-könyvekben teszik közzé. A Zhaga előírásainak megfelelő, csereszabatos led-modulokat az 1.1. ábra szerinti jellel jelölik meg. 1.1. ábra. A Zhaga előírásainak megfelelő led-modulok jele
4 1.4 A lámpatestek jelölései A lámpatesteken alkalmazott jelképi és betűjelölések általában a gyártmányismertető katalógusokban is megtalálhatók, fontos információt adnak egy lámpatest adott feladatra való alkalmasságának megállapításához. A jelöléseket a lámpatestek műszaki követelményeit és vizsgálatait leíró MSZ EN 60598-1 szabvány alapján az 1.1 táblázatban mutatjuk be: 1.1 táblázat. Lámpatestek jelölései Műszaki jellemző Jel Megjegyzés Amper A Frekvencia (hertz) Hz Volt V Watt W Váltakozó áramú táplálás Egyenáramú táplálás Egyen- és váltakozó áramú táplálás II. érintésvédelmi osztály III. érintésvédelmi osztály Legnagyobb névleges környezeti hőmérséklet t a... C Figyelmeztetés hidegtükrös lámpák használatának tilalmára Legkisebb távolság a megvilágított tárgyaktól (m) Normál, gyúlékony anyagú felületekre való közvetlen felszerelésre alkalmatlan lámpatest
5 Normál, gyúlékony anyagú felületekbe süllyesztésre alkalmatlan lámpatest Hőszigetelő anyaggal a lámpatestet tilos letakarni Normál kivitelű (védelem nélküli) Csepegő víz ellen védett. Esővíz ellen védett Freccsenő víz ellen védett Vízsugár ellen védett Erős vízsugár ellen védett. Víz ellen tömített (bemeríthető). Víznyomás ellen tömített (alámeríthető) IP20 IPX1 IPX3 IPX4 IPX5 IPX6 IPX7 IPX8 2,5 mm-nél nagyobb szilárd testek behatolása ellenip3x védett 1 mm-nél nagyobb szilárd testek behatolása ellen védett IP4X Por ellen védett Por ellen tömített Hőálló tápvezetékek, összekötő vezetékek vagy külső huzalozás alkalmazásának szükségessége Tetőtükrös lámpák működtetésére kialakított lámpatest IP5X IP6X A jelölés után meg kell adni az alámerítés legnagyobb megengedett mélységét, méterben (a vezetékerek száma a lámpatest kialakítása szerint szabadon választható) Kedvezőtlen körülmények között működő lámpatest Külső impulzusgyújtót tartalmazó lámpatest nagynyomású nátriumlámpákhoz Külső gyújtókészüléket nem igénylő (beépített gyújtójú) nagynyomású nátriumlámpákhoz készült lámpatest
6 A törött védőernyő cseréjének szükségessége Csak biztonsági védőernyővel ellátott volfrámszálas halogénlámpákhoz vagy fémhalogén lámpákhoz kialakított lámpatest Belső biztosítót tartalmazó lámpatest 1.5 Lámpatestek fénytechnikai jellemzése A lámpatestek fénytechnikai jellemzői közül a legfontosabb a hatásfok és a lámpatestből kilépő fényáram térbeli eloszlása, vagy röviden a fényeloszlás. Hatásfok alatt a lámpatestek esetében két különböző mennyiséget érthetünk és az egyes gyártmányismertetők a hatásfok magadásakor nem minden esetben közlik, hogy melyik mennyiségről is van szó. Az optikai hatásfok alatt a lámpatestből kilépő fényáram és a lámpatestben működő lámpa vagy lámpák fényáramának arányát értjük, míg a fénytechnikai hatásfok esetén a lámpatestből kilépő fényáramot a lámpatesten kívül, referencia körülmények között működő fényforrás fényáramához viszonyítjuk. A kétféle mennyiség egyes esetekben akár 20-30 %-kal is eltérhet egymástól. Ennek az az oka, hogy a lámpatest zárt terében már a fényforrás kibocsátott fényárama megváltozhat a referencia körülményekhez képest, elsősorban a zárt lámpatestek belső légterének nagyobb hőmérséklete miatt. Bizonyos fényforrások, különösen a fénycsövek fényárama függ a fényforrást körülvevő légtér hőmérsékletétől és az optimális értéktől való bármilyen irányú eltérés a lámpa fényáramát csökkenti. A gyakorlat szempontjából ezért a fénytechnikai hatásfok bír nagyobb jelentőséggel, mert ez az érték a fényforrás fényáramváltozását is figyelembe veszi. A hatásfokok összehasonlításának csak közel azonos fényeloszlású lámpatestek esetén van értelme. Könnyen belátható, hogy legnagyobb, 100%-os hatásfoka egy lámpatest nélküli szabadon sugárzó fényforrásnak van; azonban egy ilyen lámpatestnek a fénye igen bántó, kellemetlen lehet. A fény irányítását végző optikai elemek óhatatlanul csökkentik a hatásfokot, viszont a kisugárzott fényt a megvilágítani kívánt térszögbe irányítják.. A lámpatestek fényeloszlása nagymértékben meghatározza azok használhatóságát. A legismertebb fényeloszlás szerinti osztályozási rendszer azon alapul, hogy a lámpatest teljes kisugárzott fényárama hogyan oszlik meg az alsó és felső térfél között Ezt nevezik a lámpatest világítási módjának. A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) által kidolgozott rendszer szerint a lámpatestek a világítási mód szerint 5 fő csoportba sorolhatók. Az egyes kategóriák fényáramának százalékos arányait az 1-2. táblázat foglalja össze.
7 1.2. táblázat. Világítási módok fő jellemzői A főcsoportokon belül további alcsoportok is léteznek, ezeket korábban a hatásfok módszerrel történő, egyszerűsített világítási számításokhoz használták (LiTG osztályozás). Az alcsoportok jelentősége a számítógépes világítástervezési módszerek elterjedésével visszaszorult. A lámpatestek fényeloszlását részletesen a fényeloszlási görbékkel adják meg. A teljes fényeloszlás egy olyan térbeli testtel jellemezhető, amelynek a felületét úgy kaphatjuk meg, hogy a lámpatest által a tér egyes irányaiba mutató és az abba az irányba kibocsátott fényerősség nagyságával arányos hosszúságú vektorok végpontjait összekötjük. A fényeloszlási görbék ennek a térbeli testnek az egyes síkmetszetei. A fényeloszlás megadására a legáltalánosabban használt rendszer az úgynevezett C-γ koordináta rendszer. Ebben a rendszerben a fényeloszlási testet metsző egyes síkok egy egyenesben, a lámpatest optikai tengelyében metszik egymást. A C síkok helyzetére a lámpatest keresztirányú tengelyétől számított szög jellemző, a gamma szögek pedig az adott C síkban az optikai tengely és a kérdéses irány között bezárt szögek. A C-γ koordinátarendszert az 1.2. ábra szemlélteti. A fényeloszlási görbéket a cserélhető fényforrásokat tartalmazó lámpatestek esetébengyakorlati okokból általában relatív léptékben, cd/1000 lm egységben szokásos megadni. Nem cserélhető fényforásokat (ledeket) tartalmazó világítótestek esetében az abszolút lépték (cd) a szokásos.
8 1-2. ábra. A lámpatestek fényeloszlásának C-γ koordinátarendszere A korszerű cégfüggetlen világítástechnikai tervező programok a lámpatestek fénytechnikai adatait általában ún. EULUMDAT-fájlformátumban tárolják (kitrejesztése:.ldt), de mellette léteznek más fájlformátumok is (pl. CEN, IES). Az 1.3. ábra néhány lámpatest alaptípusnak is tekinthető - elemi felület fényeloszlását mutatja be. 1.3. ábra. Elemi felületek fényeloszlása a egyik oldalán világító sík felületelem (Lambert-sugárzó, opálburás lámpatest) b pont- vagy gömbsugárzó (gömblámpa) c félgömb (mennyezeti lámpatest) d vonal (szabadonsugárzó fénycsöves lámpatest)
9 A lámpatestek fényárama, és így a hatásfoka a fényeloszlásból is meghatározható. A fényáram definíciós egyenlete szerint Φ= I d Ω vagyis a fényáram a fényerősség térszög szerinti integrálja. Ez az egyenlet az 1.4. ábra alapján a következő alakban írható fel: π 2π Φ= I ( α,ϕ )sin α dα dϕ α=0 ϕ =0 ahol α és ϕ az I fényerősségvektorhoz tartozó df felületelem irányát leíró gömbi koordináták. 1.4. ábra. A lámpatest fényáramának meghatározása A numerikus integrálás a C síkokban megadott fényeloszlási görbék esetén az 1.5. ábra alapján követhető. 1.5. ábra. Zónafényáramok számítása A különböző C síkokban, azonos γ szögek alatt megadott fényerősségek átlagaként meghatározhatjuk az α 1 és α 2 szögek által meghatározott kúpszögbe eső zónafényáramot. Pl.
10 ha a fényeloszlási táblázat 10 -os lépésközzel tartalmazza az adatokat, akkor egy adott γ szöghöz tartozó határoló kúpszögek α 1 = γ -5, és α 2 = γ +5. Az ehhez a zónához tartozó térszög szteradiánban: ΔΩ=2π (cosα 1 cosα 2 ) A zóna fényárama az átlagos fényerősség és a térszög szorzata, vagyis Φ Δ Ω = I ΔΩ ΔΩ A lámpatest fényárama megegyezik a zónafényáramok összegével, tehát Φ= I Δ Ω ΔΩ Ha a fényeloszlási görbék cd/1000 lm egységben vannak megadva, az így meghatározott lámpatest fényáram is 1000 lm fényforrás fényáramra vonatkozik, tehát az eredményül kapott számérték megegyezik a lámpatest ezrelékben kifejezett fénytechnikai hatásfokával. Közvilágítási lámpatestek fénytechnikai jellemzésére a fényeloszlási görbék mellett a hatásfok-görbék és izolux görbék használata is elterjedt. 1.6 Védettség szilárd testek és víz behatolása ellen (IP védettség) A külső mechanikai behatások elleni védelem fokozatának megfelelően a lámpatesteket az úgynevezett IP számokkal jelölik meg. Az IP számok egy nemzetközi osztályozási rendszert alkotnak (Ingress Protection), ahol az egyes jelzések műszaki tartalma az 1.3. táblázat alapján tekinthető át. Az IP betűjelzést követő első számjegy a szilárd idegen testek, a második számjegy a víz behatolása elleni védelmet jelenti. Az IP védettségtől függetlenül a lámpatestek akár 100% relatív légnedvességű térben is biztonságosan működnek, az ilyen légnedvességtartalom nem tekinthető rendkívüli igénybevételnek. IP 20-nál alacsonyabb
11 védettséggel nem készíthető lámpatest, így ez a fokozat jelenti az alapvédettséget. Az IP 20 jelölést nem is szükséges az adattáblán feltüntetni, ez csak nagyobb védettség esetén kötelező. Első számjegy (szilárd testek) 1.3. táblázat. A lámpatestek IP osztályozási rendszere Második számjegy (víz) értéke jelentése értéke jelentése 0 Nincs védelem 0 Nincs védelem 1 Legfeljebb 500 mm átmérőjű tárgyak behatolása ellen védett (kéz) 2 Legfeljebb 12 mm átmérőjű tárgyak behatolása ellen védett (ujj) 3 Legfeljebb 2,5 mm átmérőjű tárgyak behatolása ellen védett 4 Legfeljebb 1 mm átmérőjű tárgyak behatolása ellen védett 5 Káros porbehatolás ellen védett 1 Függőlegesen csepegő víz ellen védett 2 Csepegő víz ellen védett, 15 döntésnél 3 Esővíz ellen védett 4 Bármilyen irányból freccsenő víz ellen védett 5 Vízsugár ellen védett 6 Por ellen tömített 6 Erős vízsugár ellen védett - - 7 Vízbemerítés ellen védett - - 8 Tartós víz alatti működésre alkalmas 1.7 Áramütés elleni védelem (érintésvédelem) A hálózati feszültség és frekvencia általában a szabványos 230 V 50 Hz értékű. Működtető eszközt nem tartalmazó, izzólámpás lámpatestek esetén a lámpatest névleges feszültsége megegyezik a benne felhasznált alkatrészek szigetelési feszültségével, azaz általában 250 V értékű. Ez az érték annyira általános, hogy az adattáblán csak akkor jelölik, ha ettől eltér. Ha a lámpatestben eltérő névleges feszültségű alkatrészeket használnak (pl. 250 V-os foglalatot és 400 V-os csatlakozókapcsot), a lámpatest névleges feszültsége a kisebbik feszültségértékkel egyezik meg. A kisülőlámpás és ledes lámpatestek névleges feszültségét a működtető eszköz névleges feszültsége határozza meg.
12 A hálózati feszültségről működő lámpatesteket az aktív részek véletlen megérintése esetén, az áramütés elkerülése érdekében érintésvédelemmel kell ellátni. A lámpatest szabvány aktív rész -nek nevez minden olyan vezető vagy vezetőképes részt, amelyet arra szántak, hogy rendeltetésszerű üzemben feszültség alatt álljon. Az üzemi nullavezető is e fogalom alá tartozik, a védővezetőül szolgáló PEN-vezető azonban nem! A törpefeszültségű villamos szerkezeteknek is van aktív része, annak ellenére, hogy annál áramütés veszélyével nem számolhatunk. Korábban a létesítési szabványok az aktív részt üzemszerűen vezető rész -nek, a termékszabványok feszültség alatt álló rész -nek nevezték. Az áramütésveszélyes aktív részek megnevezésére újabban a veszélyes aktív rész megnevezést használják. Érintésvédelem szempontjából legkedvezőbbek a kettős vagy megerősített szigeteléssel készülő, II. érintésvédelmi osztályú lámpatestek. Itt az alapszigetelésen kívül egy további biztonságot adó második, védő szigetelés is található. Ha a második szigetelőréteg elkészítése technikai akadályokba ütközik, akkor az egyrétegű szigetelést a kettős szigeteléssel egyenértékű, megerősített formában kell elkészíteni. Mivel védővezető csatlakoztatására az ilyen lámpatestek esetében nincs szükség, a biztonság független a hálózati csatlakozástól. Az I. érintésvédelmi osztály esetében az alapszigetelésen kívül az ad további biztonságot, hogy a megérinthető fémrészek össze vannak kötve a hálózat védővezetőjével. Az alapszigetelés esetleges hibája esetén a védővezető megakadályozza, hogy a megérinthető fémrészek veszélyes feszültségre kerüljenek. A lámpatest fémes szerkezeti részeinek összekötése belső összekötő vezetékekkel történhet, de az egyes részek közvetlenül, akár lemezcsavarokkal is összeköthetők, ha ezeket a csavaros kötéseket a rendeltetésszerű használat során nem kell megbontani és minden kötéshez legalább két csavart használnak. Festett felületek összekötésénél a csavarfejek alá fogazott alátéteket szokásos elhelyezni, amelyek a csavarok meghúzásakor a felületet megkarcolva biztosítják a jó villamos érintkezést. A III. érintésvédelmi osztály esetében a lámpatestet biztonsági szigetelő transzformátorral előállított, érintésvédelmi szempontból veszélytelen, ún. érintésvédelmi törpefeszültséggel (nemzetközi jele: SELV, safety extra-low voltage), általában 12 V-os feszültséggel táplálják és ennél nagyobb feszültség a lámpatest belső áramköreiben sem keletkezik. A transzformátor elhelyezéséről és védelméről ilyenkor külön kell gondoskodni. A III év. osztályú lámpatestek jellegzetes képviselői a halogénlámpás lámpatestek. A III. érintésvédelmi osztályú lámpatestek felső feszültséghatára 50 V. A különböző érintésvédelmi osztályokat a lámpatesten is jelölik. Az I. év. osztály jele a védőcsatlakozó kapocs mellett, a II. és III. év. osztályok jele az adattáblán található. Az alkalmazott műszaki megoldásokat és a hozzájuk tartozó jeleket az 1.6. ábrán mutatjuk be.
13 1.6. ábra. Érintésvédelmi osztályok 1.8 A lámpatestek felszerelése A lámpatestek felerősítő szerkezetének kellő mechanikai szilárdságúnak kell lenni. A felerősítő szerkezetet statikailag úgy kell méretezni, hogy viselje el a lámpatest ötszörös súlyának megfelelő terhelést. A hajlékony vezetéken függő lámpatestek tömege nem haladhatja meg az 5 kg-ot, a vezetéket húzás és csavarás ellen tehermentesíteni kell (pl. szorító bilinccsel). A tehermentesítő szerkezetet úgy kell kialakítani, hogy a vezetéket szorító részei szigetelőanyagból készüljenek. A szabadtéri lámpatestek felerősítő szerkezetét úgy kell méretezni, hogy az álljon ellen a 130 km/h erősségű szél torlónyomásának. Előnyős, ha a szabadtéri lámpatestek felerősítő szerkezete lehetővé teszi a hajlásszög beállítását is és egyaránt alkalmas a függőleges oszlopcsúcsra vagy a vízszintes oszlopkarra történő felszerelésre (1.7. ábra). szerelés oszlopkarra szerelés oszlopcsúcsra 1.7. ábra. Szabadtéri lámpatest szerelési módjai A beltéri, álmennyezetbe süllyeszthető lámpatestek különböző álmennyezeti rendszerekhez készülhetnek. A látszóbordás álmennyezethez készült lámpatestek általában külön rögzítő elem nélkül ráhelyezhetők az álmennyezet tartóbordáira. A rejtettbordás vagy gipszkarton álmennyezetekre való szerelésnél az általában a lámpatesthez tartozékként rendelhető, az 1.8. ábra szerintihez hasonló rögzítő elemet kell alkalmazni. Az álmennyezeti lámpatestek kiválasztásának fontos szempontja a méretek illeszkedése.
14 1.8. ábra. Lámpatest rögzítése rejtettbordás vagy gipszkarton álmennyezethez A mennyezeti lámpatestek akasztóhoroggal, csőingával, sodronyhuzallal szerelhetők fel. A lámpatestek felerősítésének különleges módját valósították meg az adapterrel ellátott, áramvezető sínre szerelhető típusoknál. Az 1 és 3 fázisú kivitelben gyártott adapterek a mechanikai rögzítés mellett egyidejűleg villamos csatlakozást is létesítenek. 1.9 Energetikai hatékonyság (EEC osztályok) A lámpatesteket (és a fényforrásokat) az 874/2012 európai rendelet szerint A, B, C és D energetikai osztályokba sorolják. A legnagyobb fényhasznosítású lámpatestek az A osztályúak, energetikailag a legkedvezőtlenebbek az E osztályúak. Az A osztályon belül A+ és A++ kategóriák is léteznek. Az ismertetett osztályozási rendszer a korábban alkalmazott osztályozást váltja fel, alkalmazása fényforrások esetében 2013. szept. 1-jétől, lámpatestek esetében 2014. március 1-jétől kezdődően kötelező (1.9 és 1.10. ábra). 1.9. ábra: B osztályú fényforrással forgalmazott, B-E osztályú fényforrások üzemeltetésére alkalmas lámpatest energiacímkéje
15 1.10 ábra: Nem cserélhető ledes lámpatest energiacímkéje 1.10 Biztonsági vizsgálatok A villamos termékek alapvető biztonsági követelményeit EU jogszabályon alapuló miniszteri rendelet írja elő (jelenleg a 79/1997 (XII. 31) IKIM sz. rendelet az egyes villamossági termékek biztonsági követelményeiről és az azoknak való megfelelőség értékeléséről). A törvényes követelmények legegyszerűbben a szabványos kivitellel teljesíthetők. A lámpatestekre az MSZ EN 60598 szabványsorozat vonatkozik, melynek egyes szabványlapjai az 1.13 fejezetben vannak felsorolva. A terméken feltüntetett CE betűjelzés annyit jelent, hogy a termék a gyártó szerint megfelel az Európai Unió előírásainak. Ennek feltüntetése 1998 áprilisa óta hazánkban is kötelező (az Európai Unió országaiban ezt a jelölést már hosszabb ideje alkalmazzák). A vizsgálatok részletei tekintetében a szabványra, ill. a Világítástechnika II. jegyzetre utalunk. 1.11 Lámpatestek kiválasztási szempontjai Egy világítási berendezés specifikálásánál a lámpatestek kiválasztásakor a műszaki szempontokkal egyenértékű az esztétikai szempontok figyelembevétele. A jó világítás egyik alapvető feltétele, hogy a lámpatest külső megjelenésében is illeszkedjen környezetéhez. A felhasználási terület figyelembevételével határozhatjuk meg a szükséges IP védettséget, érintésvédelmi osztályt, vagy a működési hőmérsékletet. A lámpatestek fényeloszlásának jellege szerinti kiválasztás a fénytechnikai tervezés során történik. A nagyobb gyártók rendelkeznek olyan tervezőprogramokkal, amelyekkel néhány próbálkozás után meghatározhatjuk az adott megvilágításhoz szükséges lámpatest típust és darabszámot. A jelentősebb gyártók különösen a belsőtéri lámpatesteket különböző optikai elemekkel kínálják. A leggyakoribb változatok a rácsos és az opál vagy prizmás burás lámpatestek. A rács festett vaslemezből, műanyagból vagy fényesre, illetve mattra eloxált alumíniumlemezből készülhet. A rácsos lámpatestek fénytechnikai jellemzői viszonylag kis mértékben térnek csak el egymástól. Legolcsóbbak, de a legigénytelenebbek is a fehérre festett rácsos típusok. A matt vagy fényes rács közötti különbség inkább esztétikai, mint fénytechnikai. A burás lámpatestek használata a burák piszkolódása, öregedése és az ezzel járó hatásfok csökkenés miatt lehetőleg kerülendő. Burás lámpatestet akkor célszerű csak
16 alkalmazni, ha a bura használatát a por vagy nedvesség behatolása elleni védelem indokolja, vagy ha a lámpatest elhelyezéséből adódóan nem lehet elkerülni a fényforrásra való közvetlen rálátást. A kompakt fénycsöveket leggyakrabban mélysugárzó lámpatestekben (downlight) alkalmazzák. Felépítési módjuk szerint ezek vízszintes vagy függőleges helyzetű fényforrások működtetésére alkalmasak. Az előbbiek előnye a kis beépítési magasság, az utóbbiaké a kedvezőbb fényeloszlás és a jobb hatásfok. Dekoratív világításoknál szokásos a kompakt fénycsöves mélysugárzókat díszkerettel vagy előtétüveggel is ellátni. A könnyű szerelhetőséget és karbantarthatóságot szintén célszerű figyelembe venni a lámpatestek kiválasztásánál. Nagy csarnokok világításánál az úgynevezett gyorsszerelésű típusokat érdemes alkalmazni. Ezek egy átmenő huzalozást is tartalmazó szerelősínre szerelhetők fel és tetszőleges hosszúságú fénysáv alakítható ki belőlük. Érdemes ügyelni az alkatrészek, különösen a foglalatok csereszabatosságára, hiszen ha egy különleges konstrukciójú foglalattal szerelt lámpatestben nincs módunk az egyébként olcsó alkatrész cseréjére, a teljes lámpatestet kell kicserélnünk. 1.13 A lámpatestekre vonatkozó fontosabb európai szabványok MSZ EN 40 MSZ EN 50294 MSZ EN 60061 MSZ EN 60155 MSZ EN 60238 MSZ EN 60320 MSZ EN 60360 MSZ EN 60400 MSZ EN 60529 MSZ EN 60570 MSZ EN 60598-1 MSZ EN 60598-2-1 MSZ EN 60598-2-2 MSZ EN 60598-2-3 MSZ EN 60598-2-4 MSZ EN 60598-2-5 MSZ EN 60598-2-6 MSZ EN 60598-2-7 MSZ EN 60598-2-8 MSZ EN 60598-2-9 MSZ EN 60598-2-10 MSZ EN 60598-2-11 MSZ EN 60598-2-12 MSZ EN 60598-2-13 MSZ EN 60598-2-14 MSZ EN 60598-2-17 MSZ EN 60598-2-18 Lámpaoszlopok Eljárás lámpa-előtét kapcsolások összteljesítményének mérésére Lámpafejek és lámpafoglalatok, valamint a csereszabatosságot és a biztonságot ellenőrző idomszerek Fénycsőgyújtók Edison-menetes lámpafoglalatok Készülékcsatlakozók háztartási és hasonló célokra A lámpafejek melegedésének szabványos mérési módszere Fénycső- és gyújtófoglalatok A burkolatok által nyújtott védettségi fokozatok (IP kódok) Sínrendszerek lámpatestek villamos táplálására Lámpatestek. Általános követelmények és vizsgálatok Általános célú helyhezkötött lámpatestek Süllyesztett lámpatestek Közvilágítási lámpatestek Általános célú hordozható lámpatestek Fényvetők Izzólámpás lámpatestek beépített transzformátorral Hordozható, kerti lámpatestek Kézilámpák Fényképészeti és filmtechnikai lámpatestek Hordozható lámpatestek gyermekeknek Lámpatestek akváriumokhoz Hálózati csatlakozóaljzatba helyezhető éjszakai lámpák Földbe süllyesztett lámpatestek Hidegkatódos, cső alakú kisülőlámpák (neoncsövek) és hasonló készülékek lámpatestjei A színpadvilágítás, tv- film- és fényképészeti stúdiók lámpatestjei Úszómedencék lámpatestjei
17 MSZ EN 60598-2-19 MSZ EN 60598-2-20 MSZ EN 60598-2-22 MSZ EN 60598-2-23 MSZ EN 60598-2-24 MSZ EN 60598-2-25 MSZ EN 60742 MSZ EN 61347-1 MSZ EN 61347-2-1 MSZ EN 61347-2-2 MSZ EN 61347-2-3 MSZ EN 61347-2-4 MSZ EN 61347-2-5 MSZ EN 61347-2-6 MSZ EN 61347-2-7 MSZ EN 61347-2-8 MSZ EN 61347-2-9 MSZ EN 61347-2-10 MSZ EN 61347-2-11 MSZ EN 61347-2-12 MSZ EN 61347-2-13 Szellőztetett lámpatestek (klímaberendezéshez kapcsolódó lámpatestek) Díszvilágítási füzérek Tartalékvilágítási lámpatestek Törpefeszültségű izzólámpás világítási rendszerek Korlátozott felületi hőmérsékletű lámpatestek Kórházak és egészségügyi létesítmények klinikai területein használt lámpatestek Szigetelő transzformátorok Lámpaműködtető eszközök. Általános követelmények és vizsgálatok Gyújtókészülékek (a parázsfénygyújtók kivételével) Egyen- vagy váltakozó árammal táplált feszültségcsökkentő konverterek Váltakozó árammal táplált elektronikus fénycsőelőtétek Általános világításhoz használt, egyenárammal táplált elektronikus előtétek Tömegközlekedési eszközök világításához használt, egyenárammal táplált elektronikus előtétek Légi járművek világításához használt, egyenárammal táplált elektronikus előtétek Tartalékvilágításhoz használt, egyenárammal táplált elektronikus előtétek Fénycsőelőtétek A kisülőlámpák előtétjei (a fénycsőelőtétek kivételével) Nagyfrekvenciás működésű, hidegen gyújtó, cső alakú kisülőlámpák (neoncsövek) elektronikus inverterei és konverterei Lámpatestek különféle elektronikus áramkörei Kisülőlámpák váltakozó vagy egyenárammal táplált elektronikus előtétjei (a fénycsőelőtétek kivételével) LED-modulok egyenárammal vagy váltakozó árammal táplált elektronikus működtetőeszközei