Hunyadi Mátyás (1458-1490)

Hunyadi Mátyás (1458-1490) Folytatás az ÚMÉ 2004/II. számából A Hunyadi fiúk sorsa A Hunyadi János vezérletével kivívott nándorfehérvári gyızelem legnagyobb eredménye az volt, hogy sikerült a törököt még 65 évig távol tartani Magyarországtól. A király, V. László csak ezen dicsı esemény után tért vissza Bécsbıl, Budára. Cillei Ulrik, a király barátja és tanácsadója (aki Szlavóniát birtokolta), a királytól kapott fıvezéri megbízatását azonban nem a törökre összpontosította, hanem a Hunyadi családra. A Hunyadi család valóban Magyarország leggazdagabb birtokosává küzdötte fel magát, de kiváló érdemei kapcsán. Hunyadi László, az elsıszülött fiú kezén volt Nándorfehérvár, ahol egy végzetes esemény történt. A király és Cillei személyesen látogatták meg Nándorfehérvárt, ahol egy tanácskozás közben Cillei szenvedélyes haragjában kardot rántott Hunyadi Lászlóra, aki felindulásában szintén kardot rántott, és emberei holtra kaszabolták Cilleit. A király erre megrémült, de színleg büntetlenséget ígért Hunyadi Lászlónak és a családnak, melyet esküvel is megerısített Temesvárott. Budára érve azonban megerısödött benne a megtorlás bosszúja, és evégett 1457. tavaszán Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja magához rendelte a Hunyadi fiúkat. A gyanútlan Hunyadi ifjakat megérkezésükkor rögtön zsoldosok kezére adta. Lászlót és Mátyást hamis vádakkal halálra ítélték (mivel hogy királyuk életére törtek) és Lászlót sebtiben, alkonyatkor a Szent György téren, 1457. március 16-án lefejezték. A budai nép, amikor a munkájából hazajövet tudomást szerzett róla, az utcára sereglett és mély felháborodásából zendülés támadt. A Hunyadi család hívei, a nemesség és a parasztság Szilágyi Mihály zászlója alá győlve majdnem egész Erdélyt elfoglalták. Hunyadiné, Szilágyi Erzsébet zsoldosaival Budára ment. Ugyanakkor a Felvidéken is lázadás tört ki a király ellen. A gyáva király másodszor is elmenekült az országból, de túszként magával vitte Mátyást a kisebbik Hunyadi fiút. Bécsen át Prágába ment, ahol esküvıjét akarta megtartani, de megbetegedett és 1457. november 23- án meghalt. A magyar nemesség, királyválasztói országgyőlésén 1458. januárjában Hunyadi Mátyást választotta meg királyának. Végre gyızött a nemzeti érzelem és öntudat, a dicsı Hunyadi

János és fia László vértanú emlékének téve ezzel elégtételt. Hunyadi Mátyás Hunyadi Mátyás, Kolozsvár legrégibb városrészében látta meg a napvilágot 1440- ben, (avagy 1443-ban?) febr. 23-án a Hunyadi család szállóházában. Gyermekkorát ebben a szép magyar városban töltötte, amelyrıl késıbb sem feledkezett el. Külön privilégiummal ajándékozta meg szülıvárosát, és szállóházuk tulajdonosát, Méhffi Jakab szılısgazdát. A fiatal Mátyás kiváló nevelésben részesült. Olyan nevelıi voltak, mint Vitéz János nagyváradi püspök, Kapisztrán János szerzetes és a tudós pap Karvajal János bíbornok. Széleskörő mőveltsége, okossága, Hunyadi Mátyás szülıháza Kolozsváron akaratereje, a politikában és hadtudományokban való jártassága, mind elıre vetítették egy rendkívüli uralkodó kifejlıdését. Amikor a 17 éves ifjú Prágában megkapta a hírt, hogy ıt választották Magyarország királyává, Podjebrád György cseh kormányzó -késıbb király- mindjárt sietett a maga javára kihasználni az alkalmat. Mátyás szavát kérte, hogy feleségül fogja venni leányát. Az ifjú Mátyás hamar bebizonyította szavahihetıségét és komolyságát, mert édesanyja, Szilágyi Erzsébet kívánságát utasította emiatt vissza, aki - az egyesség szerint - Garai Nádor leányát szánta volna a Mátyás király alakja kolozsvári lovasszobrán fiának. Emiatt Garai nem ismerte el királyának Mátyást, de Újlaki Miklós, az erdélyi vajda sem. A cseh Giskra is pártütı lett, de Mátyás egyik hő embere, Rozgonyi Sebestyén, Jánospatak mellett megverte. A fiatal király rendet teremt maga körül Mátyás önállóságát bizonyítja, hogy a melléje rendelt Szilágyi Mihálynak (aki nagybátyja volt) csak a kormányzói címet hagyta meg, de nem tőrte el a gyámkodását. Garai László nádort leváltotta, és helyébe Guti Ország Mihály fıudvarmestert nevezte ki. Amikor Szilágyi, Garai és néhány fıúr összeesküvést szınek ellene, Mátyás elfogatja nagybátyját és Világos várába záratja. Késıbb ugyan kibékült vele és a Délvidék fıkapitányává nevezte ki, ahol ı Szendrı vára közelében a török fogságába került majd Konstantinápolyban a szultán lefejeztette, mert nem volt hajlandó elárulni Nándorfehérvár sebezhetı pontjait.

Garai László, aki fıként nyugat-magyarországi ligatársakkal szövetkezett 1459. februárjában Németújvárt III. Frigyest kiáltották ki királlyá. A Garai ház befolyása csak Garai László röviddel ezután bekövetkezett halálával szőnt meg. Hunyadi Mátyás elsı fellépése a török ellen Közben híre érkezett, hogy Szerbiában a török megszállta Galambóc várát, mire válaszként Mátyás személyesen vezette összetoborzott hadát ellenük. A török erre visszahúzódott, de Mátyás üldözıbe vette és meg is verte az ellenséget. Az 1458. december 6-i szegedi országgyőlésen Mátyás egy új hadsereg megszervezését határozta el. 1462. ıszén Oláhországba vezetett az útja, ahonnan a kegyetlenkedéseirıl ismert Vlad vajdát-,aki késıbb a Drakula legenda megszemélyesitıje lett- fogolyként Budára küldte. Az igazságos királynak azután önként hódolt meg Oláhország. A török szultán Bosznia elfoglalására készülıdött, és hogy Mátyásnak útját elállja, a Szerémségbe és Temes megyébe küldött sereget. Mátyás hadai azonban megverték a törököket. Üldözıbe véve ıket, Mátyás Szerbia területén 15 ezer keresztény foglyot tett szabaddá. Eközben a szultánnak sikerült Bosznia várait elfoglalnia és úgyszintén királyát is. Jajcza volt a legfontosabb vára Boszniának, és Mátyás ezt akarta bevenni. A király vezetésével megindult ostromban a vár olyannyira megrongálódott, hogy a vár feladásáért a török szabad elvonulást kért. Ezt megkapták, de a foglyokat Mátyás nem engedte magukkal vinni. Még több várat is sikerült bevenni a magyaroknak, de Mátyásnak haza kellett térni, mert hírét kapta, hogy a csehek újra garázdálkodni kezdtek a Felvidéken. Mátyás megkoronázása Mátyás király pecsétje és aláírása 1461. májusában megtörtént a kényszerő házasság Podjebrád Katalinnal. Ezzel Mátyás joggal remélhette volna a cseh király támogatását. Podjebrád azonban álnok politikát folytatott, míg egyik oldalon közvetített III. Frigyes felé, a másik oldalon fia számára szerette volna megszerezni a magyar koronát és evégett szövetkezett néhány magyar fıúrral is. Mátyás ekkor elérkezettnek látta az idıt a Szent Korona visszaszerzésére III.(Habsburg) Frigyes német császártól. Szerzıdést kötött vele, amelynek értelmében a császár visszaadja a koronát (80 ezer forint váltságdíjért) és Sopron városát. A szerzıdés szerint Frigyes megtartja a királyi cím viselésének jogát, de ami a legfontosabb, hogyha Mátyás fiú utód nélkül halna meg, úgy a magyar trónt Frigyes fiainak egyike kapná meg. A szerzıdéshez hozzájárult az országgyőlés is, így a Szent Korona 1473. nyarán visszakerült Magyarországra. Mivel a beteges fiatal királyné meghalt és újszülötte is, a bekövetkezett gyász miatt a

koronázásra csak 1464. március 29-én, fényes ünnepségek között került sor, Székesfehérvárott. Hunyadi Mátyás uralmának megszilárdulása Mátyás király címere, középen a Hunyadiak fekete hollójával Mátyásnak a török mellett, keresztény szomszédjai is veszedelmesek voltak. Legfıképpen III. Frigyes német császár-,de a volt após- a cseh király is, a lengyel király és a moldvai vajda. 1467-ben Erdélyben pártütık lázadása tört ki, amelynek igazi bujtogatója a moldvai vajda volt, aki átpártolt a lengyel királyhoz. Mátyás megjelenésére az erdélyi pártütık megalázkodva kértek kegyelmet királyuktól, aki nagylelkően megbocsátott nekik. Utána a gyimesi és ojtozi szorosoknál betört Moldovába, ahol több várost elpusztított, mire a vajda követei békéért könyörögtek. A béketárgyalások közben tizenkétezer oláh fegyveres támadta meg éjjel a magyar tábort. Moldvabányát, ahol Mátyás táborozott, több ponton felgyújtották. A szándék egyértelmő volt, végezni a királlyal. A váratlan viadalban maga a király is részt vett és megsebesült. A király ily módon nem tudta megtorolni az árulást. Végül mégis meghódolt Mátyásnak a moldvai vajda. A következı ellenfél a cseh király volt, aki Frigyessel szövetkezett, hogy megszerezzék a magyar koronát. Mátyás tisztán látta, hogy Magyarország hatalmát a nyugati és a keleti császárság egyaránt veszélyezteti. Ezért határozta el, hogy megszerzi magának a német császári trónt. Ez nem telhetetlen hatalomvágyból fakadt nála, hanem abból a józan belátásból, hogy a törököt a magyarság csak védıállásból tudja legyızni, de nem támadó hadjáratokkal. Ezt édesapjától Hunyadi Jánostól tanulhatta még meg. Miután Csehország felıl megújultak a betörések, Mátyás háborúra készülıdött ellenük. Tervét a pápa is támogatta, mivel a huszita eretnekség szálka volt az egyház szemében. Közben kitört a háború a két szövetséges között. III. Frigyes német császár a bajban Mátyás segítségéért folyamodott, és nagy ígéretekkel- írásban adva- támasztotta alá kérését. Eszerint lemond a magyar királyi cím viselési jogáról, visszaadja a kezén lévı magyar területet, Mátyást német királlyá teszi, sıt lemond császári címérıl is, fiának Miksának gyámjává téve Mátyást. Ezalatt alattomban mégis ellene dolgozott. A cseh királyi székbe Kázmér lengyel királyt javasolta a pápának Mátyás helyett. Mivel a lengyelek nem engedték elfoglalni az idegen trónt királyuknak, így Mátyás maradt egyedüli jelöltként. 1463-ban megüzente a háborút a cseh királynak és Ausztriából kiőzve ıket bevonult hadaival Morvaországba. A fekete sereg 1462-ben kezdett hozzá Mátyás zsoldos seregének megszervezéséhez. Ebben a húszezer fınyi lovasból és nyolcezer gyalogosból álló állandó seregben szolgáltak cseh, lengyel, német nemzetbéliek is, de a könnyő lovasok alföldi legények voltak, a huszárok, az íjjászok székelyek, a nehézvasas lovasok cseh és német vitézek. Ez volt az Európa szerte híres "fekete sereg". 1469-ben a cseh katolikusok megválasztották Mátyást királyuknak. Ekkor hárman is

szövetkeztek Mátyás ellen: Frigyes császár, Podjedráb György cseh király és Kázmér lengyel király. Sıt sikerült nekik néhány magyar fıurat is megnyerni élükön Vitéz János (Hunyadi Jánosnak volt leghívebb embere) esztergomi érsekkel. Mátyás ügyes politikával leszerelte a háborgó fıurakat és nagy kedvezményekben részesítette ıket. Újlaki Miklóst például kinevezte Bosznia királyává. Mátyás országgyőlést hívott össze, ahol orvosolta a felgyülemlett panaszokat, és helyet adott egy egész sor törvénycikknek a nemzet jogainak biztosítására. Kázmér lengyel király jogot formált a magyar trónra, a leányági trónörökösség jogán. A magyar jogrend azonban ilyet nem ismert el, és bár Kázmér tizenkétezer fınyi sereggel bevonult Magyarországra, de kénytelen volt visszafordulni, látván, hogy alig csatlakoznak hozzá. 1471-ben meghalt a cseh király. A csehek Jagelló Ulászlót választották királyukká, a lengyel király fiát. És bár Mátyással megosztozkodtak az országon, Frigyes bujtogatására Ulászló betört a cseh melléktartományokba. Mátyás ügyes taktikával térdre kényszerítette az ellenséget, majd újra békét kötöttek. Így Ulászlóé maradt Csehország, a melléktartományok pedig Mátyásé. Megújult török támadások A török ismételten megmozdult. A Száva mentén épített egy nagy várat, Szabács várát. Innen történtek a betörések az országba. Nagyváradot felégették, rengeteg kincset tulajdonítva el, nıket, férfiakat hurcoltak el rabságba. 1475 telén, betörtek Moldvába is, ahol Magyar Balázs erdélyi vajda, sikeresen verte meg az ötszörös fölényben lévı török sereget. Mátyás is készült Szabács várának bevételére. 1476 elején, hat heti ostrom után az ırség feladta a várat és Mátyás szolgálatába álltak. A folytatást Frigyes császár ismételt bújtogatása szakította félbe. Vitéz János utódának a sziléziai származású Beckensloer János hercegprímásnak ígérte, hogy pápává választatja meg. A nagyravágyó ember ezért kiszökött az országból, temérdek pénzt vívén magával... Mátyás, mielıtt leszámolt volna Frigyessel, régi adósságát törlesztette nemzetével szemben. Tizenkét esztendei özvegység után megházasodott, és feleségül vette Beatrix nápolyi király leányát. Az esküvıre 1476- ban került sor, amelyet Székesfehérvárott fényes pompával és nagy vendégsereggel ünnepeltek meg. Beatrix királynı és Mátyás király

1479-ben az Olmücben megkötött békében - Frigyes, Ulászló és Kázmér térdre kényszerítésével - Mátyás erejét újra a török ellen fordíthatta. Erdélyben, Szászváros város közelében, a híres kenyérmezei csatában, 1479. október 13-án Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál egyesült hadai fölényes gyızelmet arattak a török sereg felett. Egy évre rá, Mátyás visszafoglalta Jajca várát Boszniában, és Szerbiában is több gyızelmet arattak a magyarok, minden idegen segítség nélkül. S amikor a török sereg 1480 tavaszán betört Dél-Olaszországba, akkor Mátyáshoz fordultak segítségért. Mátyás hétszáz huszárt küldött Otrantóba és a nyolcezer fınyi török ırség a hír hallatára kitakarodott Otrantóból. Frigyes császár hatalmának letörése Mátyás király 1485 júniusában bevonult "Bécsnek büszke várába", minek elıtte sorra foglalta el az osztrák várakat és városokat. Az okok voltak: Habsburg Frigyes császár állandó hitszegése, a megkötött szerzıdések felrúgása és támadásai az ország ellen. Bécs várát Mátyás az 1490 áprilisában bekövetkezett haláláig birtokolta. Távozásával óriási veszteség érte az ország népét. A fıurak kettıs temetést rendeztek számára, Bécsben ravatalozták fel és Székesfehérvárott helyezték sírba. Az ország három hónapos nyílt gyászt tartott utána. Nagy volt a szomorúság a nép körében. Mátyás uralkodásának érdemei Ronsanus beszéde Mátyás király és Beatrix elıtt Mátyás királyt okkal és joggal helyezi a magyar történelem a legnagyobbak közé. Uralkodása alatt a magyar királyság helyzete megerısödött, külpolitikailag is gyarapodott. Bár sokfelé és sokáig kellett hadakoznia Mátyásnak, mégis az ország belsı rendjét biztosítani tudta. A királyi hatalom megerısítése mellett, tiszteletben tartotta a nemzet jogait. Fontosabb intézkedéseket a gyakorta összehívott országgyőléseken szavaztatott meg. Igazságossága legendássá vált. Az ország törvényeinek betartását egyaránt kérte számon a fıurakon és az egyszerő embereken. Panaszaikkal személyesen fordulhattak a királyhoz a szegény emberek is, akinél teljes igazságot nyertek. Mátyás jóvoltából emelkedtek országos rangra olyan kiváló emberek, mint pl. Báthory István erdélyi vajda (1458-tól); Kinizsi Pál a temesi gróf hadseregparancsnok; a Thurzó család; a Szapolyaiak, Guthi Ország Mihály nádor; Bakócz Tamás esztergomi érsek stb.,akik a király sikereit és népszerőségét csak növelték. Zömében alacsonyabb származásból emelkedtek fel az országnagyok sorába. Mátyás idejében virágzott a belkereskedelem, az ipar fejlıdött, a külföldi kézmővesek letelepítésével és az ipari céhek szabályozása által.

A mőveltség terén is hatalmas fejlıdés indult meg. Mátyás nem csak kiváló hadvezér, bölcs uralkodó volt, hanem a mővészetek igazi párfogója is. 1470-tıl jövedelmébıl százezer forintot fordított mővészetpártolásra. Mátyás, aki maga is több nyelven beszélt és igen olvasott, mővelt ember volt, létrehozta a híres Corvina könyvtárat, amely mintegy ötezer kötetbıl állott. Ez óriási számnak tekinthetı, egyrészt mivel kézzel íródtak, másrészt a könyvnyomtatás még kezdetleges volt. Harminc könyvmásolót foglalkoztatott, a legkiválóbb festıket és illusztrátorokat alkalmazta. Mátyás és olasz felesége kapcsolatai folytán több megrendelést adott ki például Firenzének. Sajnos a könyvtár java a török megszállás alatt elpusztult, elkallódott, de még így is szerte a világon kétszáz kötet fennmaradt. Ebbıl Magyarországon 53 példány van. A külföldön találhatókban sok esetben kitörölték az eredetét bizonyítandó Mátyás-címert. A tudományok mővelésére 1467-ben Pozsonyban egyetemet alapított (az országban akkor csak a pécsi egyetem volt) és újra indította a budai, Nagy Lajos idejébıl származó egyetemet is. Tudós emberekkel vette magát körül. Maga is minden fontosabb lépés elıtt az asztronomia tudományát vette elı csillagászainak megkérdezésével. Egy Corvina könyv fedılapja Az építészetben különösen érezhetı volt az olasz reneszánsz kultúra befolyása. Mátyás a visegrádi és budai palota építkezéseiben alkotott maradandót. Még az európai mintákat is fölülmúló alkotásokat hozatott létre olaszdalmát mesterekkel. Vendégei elragadtatással szemlélhették t.k. a palota függıkertjét, valamint az alakos kályhacsempéket. De tovább építtette családi birtokán Vajdahunyad Visegrádi palotarészlet a híres kúttal várát is. Mátyás udvarából terjedt szét az országban és a környezı államokban is a korai reneszánsz mővészete. Mátyás uralkodása alatt kapcsolódott be a magyar latin nyelvő irodalom az európai kultúra áramlatába. Janus Pannoniust (Csezmiczei János) latin epigrammái és elégiái a kor legkiválóbb humanista költıi sorába helyezték. (Janus Pannonius pécsi püspök volt és Pécsett van eltemetve.) Budán mőködött az elsı hazai könyvnyomda Hess András irányításával. 1473-ban jelent meg itt a "Budai Krónika" 450 példányban. Ebbıl mára már csa 9 példány maradt meg. 1486-ban jelent meg az elsı nyomtatott törvénykönyv, amellyel t.k. Mátyás biztosítani akarta

fiának, Corvin Jánosnak öröklési jogát. 1488-ban pedig Thuróczy János mőve jelent meg nyomtatásban Augsburgban "Chronica Hungarorum" a Magyarok Krónikája címmel. Fentieken kívül ismert volt Mátyás zenei érdeklıdése. Udvarában sok hívatásos zenész, sıt zenekar is mőködött. Mátyás király népszerősége 1490-ben bekövetkezett halála után még inkább nıtt. A hatalmas, erıs és igazságos király alakját a késıbbi (1575-ben megjelent) Heltai Gáspár krónikája, különféle anekdotákkal is növelte. A legszebb és leghíresebb Mátyás szobor Kolozsvár fıterén áll, lásd Évfordulók rovatunk 10. számát, amelyben a szobor 100 éves évfordulójáról emlékeztünk meg. A magyar nép szívében a tisztelet az utolsó magyar nemzeti király iránt "meghalt Mátyás király, oda az igazság" szállóigében él tovább.

Hunyadi Mátyás magyar király. (Kolozsvár, 1443. február 23. Bécs, 1490. április 6.) Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerően, mint Mátyás király emlegeti. Neve latinul és németül Matthias Corvinus. Aláírásában a Mathias Rex (Mátyás király) tőnik fel. Magyarországon 1458 és 1490 között uralkodott. 1469-tıl cseh (ellen-)király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is ırzi. Ifjúkora Hunyadi Mátyás szülıháza Kolozsvárott Apja Hunyadi János kormányzó, a középkori Magyar Királyság egyik legkiemelkedıbb hadvezére. Nevéhez főzıdik az 1456-os nándorfehérvári diadal. Anyja Szilágyi Erzsébet, testvére Hunyadi László. Hunyadi János kisebbik fiát hat éves koráig anyja és dajkája nevelte, majd tanítók felügyelete alá került. Hunyadi János nem lovagi mőveltséget szánt a fiának. Elıbb Szánoki Gergely lengyel humanista, majd Vitéz János vezette be e tudás birodalmába. Humanista szellemben Mátyást sokoldalú, érdeklıdı emberré nevelték, tanították egyház- és államjogra, mővészetekre és latinra. A magyar mellett németül és csehül is beszélt. Vitéz János a váradi könyvtár ritkaságait adta az ifjú Mátyás kezébe, az antik írók mőveit. Eredetiben olvasott Nagy Sándor bátorságáról, Hannibal ravaszságáról szóló elbeszéléseket. Az olvasmányokat Vitéz János válogatta meg: a történelem gyakorlati hasznára igyekezett rábeszélni a fogékony gyermeket. Habár neveltetése félbeszakadt, mőveltsége így is jóval meghaladta korának fıuraiét. Életének e korszakát fıként Vajdahunyadon, a családi fészekben töltötte. Hunyadi László kivégzése után, a Hunyadi párt zászlójára Mátyás neve került, aki V. László foglyaként, az István nevő toronyban várta szabadulálását. Nagybátyja, Szilágyi Mihály támadásai következtében zőrzavar támadt az országban, ami a nagyobb várurak javainak pusztulását okozta. A király hatalma és népszerősége egyre csökkent, ezért elhagyta az országot. Bécsbe, majd Prágába vonult, túszként Hunyadi Mátyást is magával vitte. Bár V. László anarchiát hagyott maga mögött, lecsillapodván a kedélyek, a véres bosszú elmaradt. Mikor az esküvıjére készülı királyt a halál váratlanul elragadta, Mátyás esélyei megnövekedtek. Díszes küldöttség indult 1458 januárjában Csehországba, hogy Budára kísérje a magyarok ifjú királyát. A követséget Vitéz János vezette, de a Hunyadiak számos híve is csatlakozott. Az elıre kialkudott váltságdíj megfizetése után a fogoly Mátyás végképp megszabadult a fogságból és Buda fele vette az útját. A csapat Esztergomnál kelt át a repedezı jégen, és 1458. február 15-én megérkezett a fıvárosba.

Uralkodása Mátyás király pecsétje és aláírása 1458-tól 1490-ben bekövetkezett haláláig uralkodott. V. László halála után nagybátyja, Szilágyi Mihály és a Hunyadi-párt fegyveres erejének nyomására 1458. január 24-én királlyá választották [3], ám egyúttal öt évre kormányzóvá tették Szilágyit. 1463-ban Mátyás megkötötte III. Frigyessel a bécsújhelyi megállapodást, aminek értelmében 80 000 aranyforintért visszakapta tıle a Szent Koronát, amivel 1464. március 29-én Székesfehérvárott koronázták meg. [1] Ezen kívül az egyezségben közös céljuknak nevezték meg a harcot az török ellen. Kinyilvánították, hogy ha Mátyás fiú utód nélkül hal, a magyar trónt Frigyes fia, Miksa örökli. Késıbb ez a kitétel vált a Habsburg-ház hatalmi igényének elsı jogalapjává. Aragóniai Beatrix Mátyás már uralkodása elején leszámolt mindkét fıúri párttal Szilágyit, akinek a koronát köszönhette, még be is záratta. Központosított királyi hatalmat épített ki, aminek katonai alapja az elsı magyar állandó zsoldoshadsereg, a fekete sereg volt. A fıurakat korlátozó intézkedései vetették meg Igazságos Mátyás máig élı népi legendájának alapját. Elsı felesége, Podjebrád Katalin halála után Aragóniai Beatrixot vette feleségül, és III. Frigyes német-római császárral megállapodott, hogy amelyikük gyermektelenül hal meg, annak trónját a másik örökli. Uralkodása idején budai, illetve visegrádi udvara az európai reneszánsz egyik központjává vált. A korvináknak otthont adó, világhírő könyvtára több mint 5000 kötetet számlált, és a kódexek értéke meghaladta a darabonként 1000 aranyat.

1490. április 6-án Bécsben, váratlanul halt meg. [2] Az egyre növekvı török fenyegetettségre való tekintettel olyan királyra volt szükség, aki Mátyás nyugati figyelmő politikája után ezt a problémát is orvosolni tudja. Trónkövetelıként lépett fel Mátyás törvénytelen fia, Corvin János, Jagelló Ulászló cseh király, valamint János Albert lengyel királyfi. Az ország bárói ezek köré csoportosultak. Corvin János az újjáalakuló ligákkal alkudozva lemondott a trónról, Mátyás III. Frigyessel kötött megállapodását figyelmen kívül hagyták, végül a pesti országgyőlés 1490. július 15-én II. Ulászlót választotta királlyá. Mátyás király hatalmának alapját, a Fekete sereget feloszlatták, rablóbandává fajult maradékát a sereg legendás hadvezére, Kinizsi Pál és Báthory csatában szórták szét. Mátyás halála véget vetett a központosított nemzeti királyságnak. Címei Magyarország, Dalmátia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodomeria, Kunország és Bulgária királya 1471-es törvényeiben pedig már így tőnik fel: Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodomeria, Kunország és Bulgária királya Címere Hunyadi Mátyás és Aragóniai Beatrix országainak címerei Thuróczy János krónikájának elsı oldalán A Corvinus nevet Mátyás a család címerérıl kapta, amely egy győrőt tartó hollót (latinul Corvus) ábrázolt. A Sziléziai Krónika szerint Mátyás király a kezérıl egy vadászat alatt levette győrőjét, és azt egy holló elragadta. Mátyás üldözte a madarat és visszaszerezte győrőjét, és ezen esemény emlékezetére választotta a hollót címerállatául. Tudományosabb magyarázatként román források megemlítik, hogy Mátyás nagyapjának egy Holló Köve (román nyelven: Piatra Corbului) nevő birtoka volt, és hogy ez is kapcsolatba hozható a névvel. Más elképzelés szerint Mátyás kedvenc állata a holló. Erre utaló emlék egy krónikában található. A híres legenda szerint, amikor a fiatal Mátyás Prága városában fogságban volt, akkor édesanyja egy holló segítségével küldött neki levelet. (A történetet Arany János is feldolgozta a Mátyás anyja címő balladájában, eredeti szövegemlékek alapján.) Ez a történet volt az oka annak is, hogy a Magyar Posta reklámfigurája sokáig egy holló volt. Külpolitikája

A Magyar Királyság Mátyás halálakor Mátyás király, fıként uralkodása kezdetén, több sikeres hadjáratot vezetett a törökök ellen, és több-kevesebb sikerrel függıségben tartotta az ország déli határain elterülı tartományokat. Késıbb azonban inkább a békére törekedett, ennek érdekében, amennyire lehetett, kész volt az együttmőködésre is. Hadjáratokat indított Csehország és Nyugat felé is. Felismerte ugyanis, hogy a török ellen csak szélesebb összefogással lehet védekezni. Ehhez a keresztény Európa jelentıs részét magában foglaló Német-római Birodalom erıforrásaira volt szükség, amelyek igénybevételéhez császárrá kellett választatnia magát. Diplomáciája is ezt célozta. 1483-ban elfoglalta Alsó-Ausztriát, 1485-ben Bécset, a királyi székhelyet is ide helyeztette át. Visegrádon a törökhöz való átpártolása miatt ı végeztette ki a hírhedt III. Vlad (łepeş) havasalföldi fejedelmet, akinek személye késıbb Drakula legendájának alapjává vált. Hibásan, ugyanis a románok II. Vlad-ot, Vlad łepeş apját emlegették mint Vlad Dracul (Vlad, az ördög). Gazdasági helyzet és az 1467-es pénzügyi reform Mátyás trónra kerülésekor a kincstár éves bevétele nem sokkal haladhatta meg a 110-120 ezer forintot. Harminckét éves uralkodása alatt Mátyásnak sikerült elérni, hogy ez a szám a sokszorosára emelkedjen. Az ismert adókivetések átlagát véve alapul illetve a cseh és osztrák tartományok nélkül ez az összeg évi 628 000 forint körül lehetett, a leggazdagabb években 900 000 aranyforintra tehetı. Ez még így is jóval szerényebb volt, mint a kor nyugati nagyhatalmaié (Velence 1 000 000, az Oszmán Birodalom 1 800 000, a Francia Királyság 4 000 700 forintnyi éves jövedelemmel rendelkezett). A kor adórendszere alól sok kibúvó kínálkozott és a helyzetet csak fokozta, hogy a vámok bérbe vagy zálogba voltak adva. Elkeseredett próbálkozás volt a bevételek növelésére az is, hogy Mátyás Ernuszt János harmincadispánt, körmöci kamaraispánt Körmöcbányára küldte, hogy hozza el a próba címén kötelezıen félretett aranyforintokat. Ahhoz, hogy a kincstár katasztrofálisan alacsony bevételét emelhesse, reform erejő pénzügyi intézkedésekre volt szükség. Ernuszt János felismerte, hogy megoldást csak egy központosított, az egész országra kiterjedı pénzügyi rendszer jelenthet. A királyi jövedelmeknek egy kézbe, a kincstartóéba kell befutnia. Mátyás reformjait az országgyőlés elfogadta és 1467. március 25-én ki is hirdették. Bevezették a háztartásonként szedett királyi kincstár adóját (azaz a füstadót - tributum fisci regalis), ami a kamara haszna elnevezésőt váltotta fel (azaz a kapuadót - lucrum camerae). Habár nem sokban különbözött a kettı, az új adó nagyon szők korlátok közé szorította a korábbi mentesítéseket. Így jelentıs bevételi forrás lett.

Bevezették a koronavámot (vectigal coronae) a korábbi harmincadvám helyett. Ez lehetıvé tette a jól jövedelmezı zálogban és bérben levı vámok visszavételét és a mentességek is csökkentek. Állandó értékő ezüstpénzt verettek. Mivel ezt nem kellett évenként beváltani, a fizetési kötelezettségek számonkérhetıbbek lettek. Ez azt is jelentette, hogy a kincstár elesett az évenkénti pénzváltási nyereségtıl. Hosszú távon azonban tervezhetıbb gazdasági alapot teremtett. A törvény továbbá kimondta a koronabirtokok elidegeníthetetlenségét, valamint az elidegenítettek visszavételét. A rendkívüli hadiadót évenként kivetették. Ennek mértéke portánként egy forint volt. Habár a korhoz képest ezek az adók nem voltak alacsonyak, az új rendeletek azt is megtiltották, hogy a földesurak más címeken egyéb adókat is kivessenek. Ez az adózók körében stabilitást hozott, ami valószínőleg hozzájárult a Mátyás, az igazságos név elterjedéséhez. A reformok hatására az ország elsı számú bevételi forrása az adók lettek. A király jövedelmei három forrásból táplálkoztak. Az elsı kettı a kincstartó fennhatósága alá tartozott, míg a harmadikért a budavári udvarbíró felelt. Ez a három nagy csoport a következı: Rendes bevételi források: Sóbányászat, ércbányászat, vámjövedelmek, adójövedelmek. Rendkívüli bevételi források: Rendkívüli adók, birtokok elidegenítése, elzálogosítása, egyházi javadalmak bevételei üresedés esetén, ajándékok, a meghódított tartományokból származó jövedelmek, külföldrıl kapott pénzbeli támogatás. Koronabirtokok jövedelmei: Várak, földterületek jövedelmei, jászkunok adója. Az ezüstpénz mellett forgalomban volt a kedvelt és jó minıségő aranyforint is. Mátyás veretett még garast, dénárt és obulust (1 aranyforint = 20 garas = 100 dénár = 200 obulus volt, ami persze drasztikusan változhatott a pénzrontások idején). Megváltozott az érmekép is. A Kisdedet tartó Madonna került az ezüstpénzek hátlapjára és az aranyforintok elılapjára. A

madonnás érmekép évszázadokig fenn is maradt. Az ország akkori jelentıs pénzverdéi Budán, Kassán, Körmöcbányán, Nagyszebenben és Nagybányán voltak.

A reneszánsz mővészete Történeti áttekintés A középkori társadalmi viszonyok bomlása a 13 14. század fordulóján Itáliában indult meg. Itália volt az akkori Európa legpolgárosultabb területe. Gazdag kereskedıvárosai már a 13. században kivívták az önállóságot. Itáliában az ókor emlékei hozzátartoztak a mindennapi élethez. Ott hatott a legközvetlenebbül az antik Rómától örökölt szemlélet. A kedvezı feltételek folytán ott bontakozott ki legkorábban a polgári rend eszményét az ókori szerzık mőveiben felfedezı új szellemi áramlat, a humanizmus, s ott született meg az ókor újjáélesztésére törekvı reneszánsz mővészet a középkori tetszhalott állapot után (a renaissance francia szó, újjászületést jelent). Az itáliai mővészet korszakait gyakran a század olasz megnevezésével jelölik. Eszerint az elılegzı a 14. század a trecento; nagy festıi között: Giotto, Cimabue, Ambrogio Lorenzetti, Gentile da Fabriano, Antonio Pisanello; a 15. sz. a quattrocento: Masaccio, Fra Angelico, Botticelli; a 16. század a cinquecento kora: Leonardo, Raffaello, Michelangelo, Tiziano, Tintoretto, Veronese. A quattrocento a kora reneszánsz ideje (1420 1500). A cinquecentóra a stílusfejlıdés két szakasza esik: a fejlett (1500 1540) és a késı reneszánsz (1540 1580). A reneszánsz korát Itáliában a 15. század elejétıl a 16. század végéig számítjuk. Európa többi országa néhány évtizedes helyenkénti évszázadnyi késéssel onnan vette át az új stílust. A reneszánsszal összefonódó szellemi áramlat, a humanizmus széles körő terjedéséhez a 15. század közepén nagyban hozzájárult Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás. A század végéig számos nyomda alakult az itáliai városokban Németországban, Franciaországban és Angliában, vagy Mátyás alatt Hess András budai nyomdája. A humanizmus felszabadította a tudományos gondolkodást az egyház gyámsága alól. A 15. században a tudomány és a mővészet még nem vált szét egymástól. Firenzében a mesterek körül formálódó mővészeti mőhelyek voltak a tudományos kutatás központjai. Foglalkoztak a festészeten és a szobrászaton kívül anatómiával, kémiával s a természetkutatás különféle más területeivel. Ilyen sokoldalú, a tudomány és a mővészet majdnem minden ágát mővelı polihisztor, jellegzetesen reneszánsz egyéniség volt a 15 16. század fordulóján Leonardo da Vinci. A tudomány elválasztása a mővészettıl a 16. század vívmánya. Fıként a csillagászat fejlıdött. A bolygómozgás törvényeinek felfedezésével, a napközéppontú (heliocentrikus) magyarázatrendszer kidolgozásával ebben értek el új korszakot nyitó eredményeket. A képzımővészet a reneszánsz korában a természet kutatásának és megismerésének egyik legfontosabb eszköze. A mővészek a valóság hiteles bemutatására törekednek. Behatóan tanulmányozzák az emberi test felépítését, a dolgok térbeli tulajdonságait, s mindenekelıtt magát a teret. Kidolgozzák a térbeli kapcsolatok rögzítésének pontos módszerét, a perspektíva szerkesztési szabályait. A reneszánsz építészet A gótika függıleges tagolásával ellentétben a vízszintes irány hangsúlyozása jellemzi, a nyugodt egyensúly, egyszerő szépség; a vonalak és tömegek harmóniájának kutatása; atiszta felépítés, szimmetria. A világi építészet feladatai fölnıttek az egyháziéhoz. Paloták,

kastélyok, polgári bérházak, villák, városházak, egyetemek, könyvtárak, színházak, kórházak, terek; valamint továbbra is temlomok és kolostorok adtak feladatot az építészetnek. Néhány jellegzetesség: az alaprajzok központosak, görögkereszt alakúak vagy a kilencosztású tértípus, és hosszházas templomtereket mutatják. Boltozatmegoldásaik: kereszt-, cseh-, kolostorboltozatok; cikkelyes-, függı-, csegelyes-tambúros kupolák; a világi építészetben tükör és teknıboltozatot alkalmaznak, kazettás síkfödémet. A homlokzatot nyers kıvel (rusztika), vagy négyszögő, faragott kıvel (kváderkı) díszítik. A templomok bazilikális elrendezését a nyugati oldalon kulisszahomlokzattal fedik el. Alkalmazzák a félemeletet (mezzanin) az alacsonyabb, alárendelt helyiségek céljára, kis ablakokkal. A falból kiugró pillért lábazattal és fejezettel (pilaszter), vagy fejezet nélkül függıleges falsávot (lizéna). A boltozat oldalnyomásának ellensúlyozására félköríves boltíveknél vonóvasat használnak. Erıdítményeknél megjelenik az óolasz, majd újolasz bástya. Díszítı elem: a ballusztrád (kıbábos korlát); a párkány feletti mellvédszerő fal (attika); a gyámkı, vagy konzol, ami a falba illesztett, de abból merılegesen elıreugró, általában díszes kı tartóelem; akantuszlevelek, puttók (pufók, csupasz gyerekek); stukkó (gipsz)díszítések; gazdag koronázópárkányok, delfinek; mennyezetkazetták, rozetták (rózsa alakú díszek); loggiák; Palladio-motívum (hármas nyílású egység; a középrész széles nyílású, magas, félkörívvel záruló; az ív vállmagasságában vízszinttes gerendával zárulnak az oldalsók). A színes vakolatkéreg réteges kikaparásával (sgraffito) is díszítenek, használnak mázas terrakottát (majolika). A reneszánsz építészet a zárt hatású, a befejezettség nyugalmát árasztó, kiegyensúlyozott tömegformákat kedveli a gótika erısen megbontott, magasba törı, függélyesen tagolt tömegei helyett. Példaképei ebben is az antik római alkotások. A kor tömegeszményét maradéktalanul megvalósító palota, az itáliai palazzo vízszintesen tagolt s fönt is vízszintes párkánnyal záruló egyszerő négyszöghasáb. Az összetett térrendszerő centrális templomok tömegének alakításánál a reneszánsz mesterek az arányok egyensúlyával, az egymásra utaló részek harmonikus kapcsolatával biztosították az épület egyöntető megjelenését. A reneszánsz az antik római építészet tagozatait veszi át és fejleszti tovább. Az antik emlékek tényleges ismeretén alapuló, a klasszikus szabályoknak megfelelı formálás a fejlett és a késı reneszánsz jellemzıje. A homlokzattagozásban az ókorhoz hasonlóan az oszloprendek szerepe alapvetı. Az oszlopok, pilaszterek és párkányok mellett a tagozás fontos eszköze a nyílás-keretezés, s jelentısége miatt ide kell sorolni a felületképzés különféle módszereit is. Késıbb az oszloppal két szintet fogtak át, s ha szükség volt rá, a fıpárkány fölött alakítottak ki attikaként második emeletet. Az ilyen nagyoszlop-rendes homlokzat párkánya arányos volt az oszloppal s ugyanakkor az épület magasságával is. Ez a tagolásmód a késı reneszánsz építészetben terjedt el. Építési szervezet és technika A reneszánsz korában jelentıs mővek építtetıinek többsége a mővészethez értı uralkodók, fıpapok, fıurak és gazdag polgárok körébıl kerül ki. Az építészek kevés kivételtıl eltekintve világi mesterek, s majdnem mindegyik a mővészet több ágát gyakorolja. Nem ritka az olyan sokoldalú mester, aki építész, ötvös, szobrász és hadmérnök egy személyben. A jelentıs mesterek az építészet elméletével is foglalkoznak. A 15. század végétıl egyre sőrőbben jelennek meg az építés általános kérdéseit, az arányokat, az oszloprendeket, az épület-típusokat, a városépítészetet tárgyaló mővek s az antik római szerzı, Vitruvius 1411-ben megtalált könyvének (Tíz könyv az építészetrıl) jegyzetekkel ellátott kiadásai. (Az építészet-teória legnevesebb képviselıi Alberti, Palladio és Vignola.)

Szerkezetek terén a középkor tudás-színvonalát alig haladták meg. Inkább az építéstechnika fejlıdött. A mechanikai kutatások eredményeként egyre jobb emelık s egyéb szerkezetek segítették az építést. Itália reneszánsz építészete A reneszánsz építészet a 15. század elején a közép-itáliai Toszkánában alakult ki. Onnan terjedt át a század folyamán Itália más területeire, majd a 16. század kezdetén Európa országaira. A kora reneszánsz a 15. század húszas éveitıl a század végéig tartott. Legjelentısebb központja Firenze, ahol az antik és a protoreneszánsz épületekrıl kölcsönzött antikizáló formákkal együtt a gótikából átvett elemeket is alkalmaznak. Az új szemlélet a térszervezésben, a tömegformálásban, a komponálásmódban érvényesül. A fejlett reneszánsz kora a 16. század elsı fele. A mővészeti élet központja s a legnagyobb építkezések színhelye ekkor az Egyházi állam fıvárosa, Róma. A mővészetpártoló pápák megbízásai odavonzzák a mestereket. Az elvek ekkorra már letisztultak. Az ókor alkotásait alaposabban ismerı, az elméletben is jártas mesterek biztos tudással, de mindig a feladathoz illı eredetiséggel alkalmazzák a klasszikus formákat. A késı reneszánsz idején, a 16. század harmadik negyedében a reneszánsz világa kezd felbomlani. Az építészetben kettıs folyamat figyelhetı meg. A téralakításban nagyobb szabadságra, a mozgás élményét keltı változatosságra törekszenek. Ugyanakkor a formálás elmerevedik. Az oszloprendek alkalmazását megmásíthatatlan szabályok szigorítják. A reneszánsz építészet vezetı mesterei Filippo Brunelleschi (1377 1446; Firenzében a Lelencház; a Santa Maria del Fiore-dóm kupolája; a San Lorenzo-templom és a Pitti-palota tervezıje), Leon Battista Alberti (1404 1472; Rucellai-palota és a Santa Maria Novellatemplom homlokzata Firenze; San Andrea-templom, Mantova) és Giuliano da Sangallo (1445 1514; Strozzi-palota, Firenze), Donato Bramante (1444 1514; Tempietto és Vatikáni palota, Róma), Michelangelo Buonarroti (1475 1564; Bibliotheca Laurenziana, Firenze; Szent Péterszékesegyház kupola, oldalhomlokzatok, Róma), Andrea Palladio (1508 1580; Teatro Olympico, Róma), Giacomo Barozzi da Vignola (1507 1573; Il Gesù-templom, Róma). Mellettük jelentısek Michelozzo di Bartolomeo (1396 1472; Medici-palota, Firenze) és Luciano da Laurana. A mővészeti központtól távolabb fekvı városok közül a reneszánsz paloták sajátos típusainak kifejlesztésében fontos szerepet játszott Bologna és Velence. Filippo Brunelleschi (1377 1446) fiatal korában szobrászatot, aranymővességet tanul. 1401-ben kezd szobrászként mőködni. Nem sokkal késıbb Rómába megy, hogy a helyszínen tanulmányozza az antik emlékeket, mindenekelıtt az építés, a boltozás technikáját. Fı mővei, valamennyi Firenzében keletkezésük sorrendjében a dóm (a Sta. Maria del Fiore) kupolája, az Ospedale degli Innocenti, a S. Lorenzo templom s a hozzá csatlakozó Sagrestia Vecchia (régi sekrestye) továbbá a Cappella Pazzi. Firenze: dóm-kupola

A gótikus székesegyházat a 14. század közepén kezdték építeni. Brunelleschi 1420-ban vette át a munkát, rá a befejezés feladata hárult. A 40 m-t meghaladó fesztávolságú, nyolcszög-alaprajzú tér fölé kettıs héjú kolostorboltozatot épített. A szerkezet tkp. még gótikus. A boltsüvegek együttmőködését a két héj közé elhelyezett bordák és az azokat egymáshoz kapcsoló haránt-irányú konzolok biztosítják. Ezen túl azonban vannak olyan szerkezeti, építéstechnikai sajátosságai, amelyek forradalmian újszerőek. A vastagabb belsı héjban Brunelleschi halszálkafalazással 64 rejtett, spirálvonalban felhaladó bordát alakított ki. Ezek segítségével elérte, hogy a boltozatban a gömbkupolához hasonló erıjáték keletkezett, vagyis az építés minden szakaszában szerkezetileg önhordó volt. Nem igényelt teljes alá-állványozást, rendkívül gazdaságosan, függıállványról lehetett falazni. A város házai fölé magasodó, hatalmas kupola nemcsak technikai szempontból a század egyik csúcsteljesítménye. A mővészettörténet a reneszánsz építészet kezdetét a firenzei dóm kupolaépítésétıl számítja. Firenze: Ospedale degli Innocenti. A dóm kupolájával egyidejőleg kezdte Brunelleschi az ártatlanok kórházának nevezett lelencház építését. Alaprajzi elrendezése a kolostorokhoz hasonló: árkád-íves folyosóval övezett, négyszögő udvart vesznek körül egytraktusos épületszárnyak. A homlokzatot fönt a tetı túlnyújtásával képzett eresz zárja le. Az architektonikus tagozatok oszlopok, archivoltok, párkányok, ablakkeretek antikos jellegőek. Firenze: San Lorenzo-templom. A dómkupolával és a lelencházzal egyidejőleg kezdte Brunelleschi ezt a munkát is. A templom háromhajós, bazilikális felépítéső, az alaprajza latinkereszt alakú. A térrendszer alapegysége a fı- és a kereszthajó metszıdésébıl adódó négyezet. Ezzel azonos mérető négyzetes térszakasz a két keresztszár valamint a kórus, és ugyanennek az alapegységnek négyszerese a fıhajó. Az így keletkezı latinkereszt alakú fıteret veszik közre a mellékhajók és a kápolnák.

Firenze: Cappella Pazzi Brunelleschi legfontosabb s egyben a firenzei kora reneszánsz egyik legjelentısebb mőve a Pazzi-család megbízásából a Santa Croce kolostor udvarán épült. A kápolna térrendszerének központi egysége kupolatér. Ahhoz kapcsolódik kétfelıl egy-egy harántdongával fedett térszakasz, a bejárattal szemben pedig egy négyzetalaprajzú szentélykápolna. Elıtte az ókeresztény templomok narthexére emlékeztetı oszlopos elıcsarnok húzódik. A tagozás teljes rendszerét a kupola-tér szentélykápolna felıli oldalának formarendje határozza meg. A szentély félkörívben záródó nyílását egy-egy pilaszter s a rájuk támaszkodó archivolt keretezi. Mellette kétoldalról keskenyebb, szintén pilaszterrel határolt falszakaszok helyezkednek el. Michelozzo di Bartolomeo (1396 1472) a firenzei kora reneszánsz második nemzedékének jelentıs mestere. Legfontosabb mőve a város vezetı családjának épített Medici-palota. Firenze: palazzo Medici A firenzei kora reneszánsz paloták típusalkotó emléke. A földszintet durván lenagyolt felülető, rusztikus kıtömbök burkolják. Az elsı emeleten a kváderkövek felülete simára megdolgozott, közöttük hézagok mélyülnek. A második emeleten a hézagolás is eltőnik, a sík felületet csak a pontosan illesztett kváderek vonalrajza tagolja. A kıburkolat lentrıl fölfelé haladva egyre finomabb, a plasztikája csökken. A homlokzatképzésben közvetve a klasszikus építészetbıl átvett szabály érvényesül. Ahogy az emeletes oszloprendeknél a zömök arányú dór kerül alulra, itt is nehézkes hatású a rusztikázott földszint, fölötte a jón oszlop nyúlánkabb formájának megfelelıen könnyedebb az elsı emelet, s a korinthoszi oszlop karcsúságára emlékeztetıen még finomabb a legfelsı szint. Leon Battista Alberti (1404 1472) az egyetemes képzettségő reneszánsz embertípus egyik legkiválóbb képviselıje. A tudomány és a mővészet szinte valamennyi területén otthonos volt. Ismerte a klasszikus nyelveket, az ókor irodalmát, foglalkozott joggal, teológiával, csillagászattal, matematikával, geometriával, fontos elméleti munkákat írt a szobrászatról, a festészetrıl és az építészet kérdéseirıl. Firenzében a kor legnevesebb tudósainak és mestereinek baráti köréhez tartozott. Harmincéves kora körül a pápai udvarban

kapott hivatalt. Ez lehetıséget adott számára, hogy behatóan tanulmányozza az antik emlékeket. Nagy jelentıségő elméleti mőve, a Tíz könyv az építészetrıl az ókori szerzı, Vitruvius azonos címő munkája alapján tárgyalja az építészet meghatározó tényezıit és az építészettel szemben támasztott korszerő követelményeket. Építészként mint kiválóan képzett humanista arra törekedett, hogy az antik szelleméhez hően alkalmazza a római formákat. Legfontosabb alkotásai Firenzében a palazzo Rucellai (1446-) és a Santa Maria Novella templom homlokzata (1457), továbbá a mantovai San Andrea-templom (1472-). Firenze: Santa Maria Novella homlokzata A középkori templom homlokzatának kiépítésével a Rucellai-család bízta meg Albertit. A kora reneszánsz mesterei sokat küszködtek a bazilikális metszető templom homlokzatának alakításával. Alberti erre adott kitőnı megoldást. A mellékhajók félnyeregtetıit eltakaró két volutával úgy kapcsolja össze a szinteket, hogy a tér bazilikális felépítését hően kifejezve biztosította a homlokzat reneszánsz szellemő egységét. A volutával képzett templomhomlokzat típusa a késı reneszánsz idején s a barokkban fejlıdött tovább. Mantova: San Andrea-templom. Az eredeti tervek s a modell alapján Alberti halála után épült. A latinkereszt alaprajzú templom hosszházának mintaképe a római Maxentius-bazilika. A 16. század második felében az egyik legnagyobb hatású a római Il Gesù a mantovaihoz hasonló rendszerben épült: ott is kápolnasor kíséri a kupolás négyezetbe torkolló, dongaboltozatos hajót. A mantovai San Andrea-templom belseje: Alberti mőve, alapvetı fontosságú alkotás, mert térelosztását gyakran utánozták a reneszánsz, majd utóbb a barokk templomok építıi. Alberti itt tovább fejlesztve Brunelleschinek a háromhajós, klasszikus bazilika mintája nyomán kialakított elgondolását egészen újszerő templomtípust hozott létre: ez egyetlen, dongaboltozattal fedett hosszanti hajóból áll, melynek négyezetét kupola fedi. A mantovai San Andrea-templom alaprajza