Európai Unió Bírósága Sajtó- és tájékoztatási osztály Magyar, cseh és szlovák ügyek csoportja Dr. Lehóczki Balázs Tel: 00 352 4303 5499 Fax: 00 352 4303 2028 AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK HÍRLEVELE Tájékoztató a jelentősebb és érdekesebb ügyekről Fontos: ez a hírlevél kizárólag a sajtó tájékoztatására szolgál, tartalma nem köti az Európai Unió Bíróságát. Az Európai Unió Bíróságának részletes munkaprogramja az alábbi helyen található meg: Tárgyalási jegyzék A következő két hét munkaprogramjából az alábbi ügyekre hívnám fel a figyelmét: A március 18-tól március 22-ig tartó munkahét Bíróság 2013. március 19., kedd C-399/10 P Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság és C-401/10 P Bizottság kontra Franciaország és társai egyesített ügyek [Állami támogatások France Télécom Eladósodott cég állami megsegítését valószínűsítő nyilatkozatok Tőzsdei és hitelminősítői reakciók] A főtanácsnoki indítvány kelte: 2012. június 28. Sajtóközlemény főtanácsnoki indítványról C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P Bizottság, Tanács és Egyesült Királyság kontra Kadi egyesített ügyek [Terrorizmus elleni küzdelem Pénzeszközök befagyasztása] Háttéranyagok (C-584/10 P) Háttéranyagok (C-593/10 P) Háttéranyagok (C-595/10 P) Tárgyalás C-167/12 CD [Egyenlő elbánás Béranyaság A nem biológiai anya szülési szabadsághoz való joga a gyermek születése után]
Háttéranyagok 2013. március 21., csütörtök C-254/11 Shomodi [Kishatárforgalom A Schengeni övezetben való tartózkodás maximális időtartamának kiszámítása] A főtanácsnoki indítvány kelte: 2012. december 6. C-92/11 RWE Vertrieb [Tisztességtelen szerződési feltételek Gázárak változtatása jogszabályra való utalással] A főtanácsnoki indítvány kelte: 2012. szeptember 13. C-244/12 Salzburger Flughafen [Környezeti hatásvizsgálat elvégzésének kötelezettsége jelentős projektek esetén Repülőtér átalakítása és bővítése] Háttéranyagok Március 25. és április 7. között az Európai Unió Bíróságán a húsvéti ítélkezési szünet miatt nem lesznek tárgyalások és ítélethirdetések. Ellenkező értesítés hiányában a feltüntetett eljárási cselekmények mindig 9.30 órakor kezdődnek. A sajtóközlemények valamennyi elkészült nyelvi változata elérhető az Európai Unió Bíróságának honlapján. C-399/10 P Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság és C-401/10 P Bizottság kontra Franciaország és társai egyesített ügyek A francia állam többségi tulajdonában lévő France Télécom 2002-ben súlyos adósságválságba került, különösen a mobiltelefon-ágazatban végrehajtott cégfelvásárlásai (pl. a brit Orange megvétele) miatt. A cég által kibocsátott kötvényeket a hitelminősítők befektetésre nem ajánlottnak osztályozták, a vállalkozás tőzsdén jegyzett részvényeinek árfolyama pedig jelentősen visszaesett. Ilyen körülmények között a francia állam kinyilvánította, hogy nem hagyja magára a céget és kötelezettséget vállalt arra, hogy 9 milliárd euró összegű részvényesi kölcsönt nyújt a bajba jutott társaságnak, amelyet az azután France Télécom részvények szolgáltatásával fizetne vissza. Bár a kölcsön folyósítására végül nem került sor, önmagában az a tény, hogy Franciaország a távközlési vállalkozás mögé állt és kinyilvánította a készségét a társaság megsegítésére, megnyugtatta a befektetőket, aminek következtében a cég csődkockázata jelentősen lecsökkent és annak részvényei is emelkedni kezdtek.
A Bizottság ezek után úgy határozott, hogy a francia államnak a cég megmentésére vonatkozó nyilatkozatai és a 9 milliárd eurós kölcsön felajánlása jogellenes állami támogatásnak minősülnek (ilyen támogatást piaci körülmények között nem kaphatott volna a francia cég). Ennek ellenére a France Télécomnak nem kellett visszafizetnie semmit a francia államkasszába, mivel egyrészt a Bizottság nem volt képes az állami támogatás pontos összegének megállapítására, másrészt pedig a France Télécom hasonló korábbi eset hiányában nem tudhatta, hogy a francia állam őt védő nyilatkozatai a kölcsön felajánlásával együtt vizsgálva állami támogatásnak minősülhetnek. A Bizottság határozatát Franciaország, a France Télécom, valamint annak két versenytársa is megtámadta a Törvényszék előtt, amely 2010. május 21-én meghozott ítéletében úgy döntött, hogy a francia államnak a cég megmentésére vonatkozó nyilatkozatai egyáltalán nem minősülnek állami támogatásnak. Ezen ítélet ellen nyújtott be fellebbezést a France Télécom egy versenytársa, valamint a Bizottság az Európai Bírósághoz. C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P Bizottság, Tanács és Egyesült Királyság kontra Kadi egyesített ügyek Immáron negyedik alkalommal tárgyalja az Európai Unió Bírósága (kétszer a Törvényszék és kétszer a Törvényszék ítéletei ellen benyújtott fellebbezések tárgyában a Bíróság) az Y. A. Kadi pénzeszközeinek befagyasztásával kapcsolatos ügyeket. 2008 szeptemberében meghozott ítéletében a Bíróság úgy döntött, hogy sérültek Y. A. Kadi alapvető jogai, köztük a védelemhez és a hatékony jogorvoslathoz való joga, amikor felvették a nevét az Oszama Bin Ladennel, a Tálibánnal és az Al-Kaidával kapcsolatban lévő személyek uniós listájára és befagyasztották a pénzeszközeit. A Bíróság különösen azt kifogásolta, hogy az uniós hatóságok nem közölték a férfival azt, hogy pontosan miért is került fel a neve a kérdéses listára. Ezután a Bizottság tájékoztatta Y. A. Kadit a listára való felvételének okairól és ezzel egyidejűleg úgy döntött, hogy a férfi nevét továbbra is fenntartja a listán. Az érintett e döntés ellen a Törvényszékhez fordult, amely 2010 szeptemberében meghozott ítéletében megsemmisítette azt, miután úgy találta, hogy a férfi alapvető jogai ismét sérültek, mivel csak felszínes betekintést nyerhetett az ellene felhozott bizonyítékokba, az azokra tett észrevételeit pedig a Bizottság nem vizsgálta meg. A Bizottság, a Tanács és az Egyesült Királyság is fellebbeztek a Bírósághoz ezen ítélet ellen, a fellebbezők oldalán pedig egy sor tagállam bekapcsolódott az eljárásba beavatkozóként. A Bíróságnak a jelen ügyben azt kell meghatároznia, hogy milyen terjedelemben kell az érintett személyek alapvető jogait figyelembe venni a listára való felvételkor. C-167/12 CD Egy nő béranyaságról szóló megállapodást kötött egy másik nővel, amelynek értelmében a megtermékenyítéshez szükséges spermiumot az először említett nő élettársa szolgáltatta. Miután a gyermek
megszületett, a nő azonnal átvette a béranyától a gyermeket, és megkezdte annak gondozását és szoptatását. Mivel azonban nem ő maga szülte meg a gyermeket, ezért az érintett nem volt jogosult szülési szabadság kivételére és egyes kapcsolódó juttatásokra. Az is kiderült, hogy a nő az örökbefogadás esetén járó kedvezményekre sem jogosult, munkáltatója pedig megállapította, hogy a béranyaság keretében született gyermek gondozása céljából nincs jogi lehetőség semmilyen speciális szabadság igénybevételére. Az érintett e bánásmód miatt a brit munkaügyi bíróságokhoz fordult, azt állítva, hogy nemen alapuló hátrányos megkülönböztetés áldozata lett. Az ügyben eljáró bíróság azt kérdezi az Európai Bíróságtól, hogy a várandós munkavállalókról szóló uniós irányelv alapján járó szülési szabadságra jogosultak-e azok a nők is, akiknek a gyermekét béranya szülte meg. A brit bíróság arra is kíváncsi, hogy a szülési szabadság engedélyezésének a munkáltató általi megtagadása sérti-e az egyenlő elbánás elvét. C-254/11 Shomodi A Shengeni övezetbe való belépést és az ottani tartózkodást szabályozó általános rendelkezésektől eltérő előírások vonatkoznak a Shengeni határokkal szomszédos, nem EU államok e határok közelében lakó polgárai kishatárforgalom keretében történő beutazására és tartózkodására. A kishatárforgalomról szóló uniós rendelet értelmében az így beutazó nem EU polgárok csak a számukra kishatárforgalmi engedélyt kiadó uniós tagállam érintett határ menti terültén tartózkodhatnak, úgy hogy folyamatos tartózkodásuk leghosszabb ideje nem haladhatja meg a három hónapot. Egy kishatárforgalmi engedéllyel rendelkező ukrán állampolgár Záhonynál kívánt hazánk és az EU területére lépni, azonban a belépését a magyar hatóságok azzal az indokkal tagadták meg, hogy a kérelmező a szándékolt belépést megelőző, kevesebb, mint hat hónapos időszakban már 105 napot tartózkodott Magyarországon. Márpedig a magyar hatóságok úgy vélik, hogy a kishatárforgalomról szóló rendelet végrehajtása céljából elfogadott magyar-ukrán megállapodás értelmében a kishatárforgalmi engedély az első beutazástól számított hat hónapos időszakon belül csak összesen legfeljebb három hónapos tartózkodásra jogosítja fel a határmenti lakost. Álláspontjuk szerint a hat hónapon belül történt beutazásokat össze kell adni, és amint összegyűlik a három hónapos tartózkodás, úgy a további beutazást és tartózkodást az első beutazástól számított hat hónapos időszak végéig meg kell tagadni. Ezenfelül azt állítják, hogy csak az ez értelmezés felel meg az Unióba történő beutazás általános szabályait meghatározó schengeni jog hasonló tartalmú rendelkezéseinek. A jogvitában eljáró Legfelsőbb Bíróság azt szeretné megtudni az Európai Bíróságtól, hogy a magyar hatóságok gyakorlata összhangban van-e a rendelettel, azaz más szóval, hogy a kishatárfogalmi engedéllyel rendelkező ukrán állampolgárok korábbi magyarországi tartózkodásaiktól függetlenül jogosultak-e az országba való minden egyes beutazásuk után maximum három hónapot ott tartózkodni. C-92/11 RWE Vertrieb
Észak-Rajna-Vesztfáliában a fogyasztók egy része jogszabály által meghatározott áron jut hozzá a gázhoz, míg másik részüket a szerződési szabadság elve alapján, tisztán piaci feltételek mellett kötött szerződések fűzik a szolgáltatókhoz. Az első csoportba tartozó fogyasztók vonatkozásában a német jogszabályok lehetővé teszik a szolgáltatóknak, hogy egyoldalúan, indokolás nélkül változtassák a gáz árát. E tekintetben a szolgáltatók egyetlen kötelessége, hogy a változtatásról tájékoztassák a fogyasztókat, akik ilyenkor felmondhatják a szerződést. A második csoportba tartozó fogyasztókkal kötött szerződéseibe a RWE német gázszolgáltató beépített egy olyan feltételt, amely szerint a cég az ő vonatkozásukban is egyoldalúan árváltoztatást hajthat végre. A változtatás részleteivel kapcsolatban e feltétel egyszerűen visszautal az első csoportba tartozó fogyasztókra alkalmazandó német jogszabályokra. Egy fogyasztóvédelmi szervezet a német bíróságok előtt azt állítja, hogy a második csoportba tartozó fogyasztókkal szemben alkalmazott, említett feltétel tisztességtelen jellegű, és ezért nem köti a cég ezen ügyfeleit. Az ügyben eljáró német szövetségi bíróság arra a kérdésre vár választ Luxembourgból, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó uniós szabályok lehetővé teszik-e a kizárólag jogszabályi rendelkezéseket átvevő szerződési feltételek tisztességtelen jellegének vizsgálatát. C-244/12 Salzburger Flughafen A 85/337/EGK irányelv értelmében a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében hatásvizsgálatot kell végezni. Ugyanakkor a tagállamok maguk dönthetnek arról, hogy elrendelik-e hatásvizsgálatot a már engedélyezett projektekhez kapcsolódó olyan átalakításokkal vagy bővítésekkel összefüggésben, amelyek jelentős negatív hatással lehetnek a környezetre. Az irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogba átültető osztrák törvény szerint a kifutópályák bizonyos módosításaitól eltekintve csak az olyan átalakításokkal kapcsolatban kell környezeti hatásvizsgálatot elvégezni, amelyek folytán előreláthatólag évente legalább 20 000-rel emelkedik a gépmozgások száma. A Salzburger Flughafen nevű társaság üzemelteti a salzburgi repteret és 2002-ben engedélyt kért egy új terminál felépítésére. E kérelemnek helyt is adtak, és a projekt nem képezte környezeti hatásvizsgálat tárgyát. 2004-ben a társaság a repülőtér bővítésére irányuló új kérelmeket terjesztett elő hangárok, tárolóhelyiségek és parkolóhelyek építése céljából. A kérelmek elbírálása folyamán az osztrák hatóságok megállapították, hogy az új terminál felépítése és a repülőtér bővítése együttesen olyan munkálatnak minősülnek, amelynél szükséges a környezetre gyakorolt hatások értékelése. Ugyanis, jóllehet külön tekintve a két projekt egyike sem vezetett az osztrák jogban megállapított küszöb átlépéséhez, azok együttes megvalósítása azonban jelentős hatást gyakorolhat a környezetre. Az osztrák hatóságok határozata elleni kereset tárgyában eljáró osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság azzal a kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz, hogy az irányelvvel ellentétes-e az az osztrák szabályozás, amely kivonja a környezeti hatásvizsgálat alól azokat az összetett és jelentős mértékű projekteket, amelyek részelemei önmagukban nem vezetnek a gépmozgások számának évi legalább 20 000-rel való megemelkedéséhez.