A T A T A I F R A N Y Ó R E M I G I U S F E L S É G S É R T É S I PERE. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1977. -
A T A T A I FRANYÓ REMIGIUS FELSÉGSÉRTÉSI P E R E. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1977. -
- 1 - A tatai születésű Franyó János Remigius a magyar történelem egyik jelentős alakja volt. A fennmaradásáért, szabadságáért évszázadokon át kemény harcot vívott magyarság egyik hőse ő, akinek nevével, bár méltán tarthat számot az utókor megbecsülésére és hálájára, nem találkozunk még legjobban szerkesztett lexikonjainkban sem. Pedig felségsértési és hűtlenségi pere a XVIII. században nem csak megyei, de országos viszonylatban is a legjelentősebb és legnagyobb port felvert politikai per volt. Ha szervezkedését idejében el nem fojtják a Habsburgok éberen figyelő kopói, egy második Martinovics üggyé nőtt volna. ooo Mária Terézia, bár nem szakított családjának tradicionális németesítő politikájával, szándékának megvalósításán nagy türelemmel munkálkodott. Népeinek alkotmányát, szabadságát tapintattal kezelte, reformjainak megvalósítását a jó, a szeretetreméltó uralkodó álarca mögé rejtőzve igyekezett végrehajtatni. Nem így II.József, a "kalapos király". Méltán mondotta 1780-ban Nagy Frigyes : "Mária Terézia meghalt; a dolgok új sora következik." II.József kemény kézzel, nagy energiával látott célkitűzései megvalósításának. Hogy a magyar alkotmánynak az uralkodó hatáskörét megszabó pontjai ne kötelezzék, meg sem koronáztatta magát. A világi és egyházi hatalmak központosítására, kézbevételére törekedett. Pest és Eger mellett Pozsonyban is felállított egy papnevelő intézetet, melyben az ő politikai nézeteinek megfelelő - "jozefinista" - szellemben szándékozott neveltetni a fiatal papságot. A pozsonyi szemináriumot a várban kívánta elhelyezni, ezért onnan a magyar királyi koronát, mint az ő "ingó jószágát", Bécsbe vitette. Ez országszerte óriási felháborodást keltett. Mikor Esterházy Ferenc magyar kancellár 1784-ben a magyar rendek nevében, a törvényeinkre hivatkozva, tiltakozott ez ellen, a császár csak annyit irt a felterjesztésére: "Nevetséges!" Magyarország igazgatásét teljesen bele akarta olvasztani az osztrák birodalmába. A magyar hatóságokat alárendelte az államtanácsnak, melyet 1760-ban még Mária Terézia állított fel, s e leg-
- 2 - főbb közigazgatási fórum az ő akaratából semmibe vette a magyar kancellária minden előterjesztését, határozatát. Magyarellenes intézkedései bátorították fel az erdélyi mócokat vagy mint akkor általánosan nevezték : a "hegyi oláhokat", hogy Hóra és Kloska vezetése alatt halomra öldösték a magyarokat. Még nagyobb helységeket, mint Abrudbányát, Zalatnát is feldúlták, mert a katonaság császári parancsra nem tett megfékezésükre kísérletet sem, a magyar nemesség fegyveres önvédelmét pedig - mint "törvénytelent" - II.József szigorúan eltiltotta. Csak mikor már több ezer magyart lemészároltak és több ezer magyar házát felégették, adott parancsot a mócok további garázdálkodásának megfékezésére. Bár a magyar kancellária és a helytartótanács mindig ellentmondott a császár törvénybe ütköző rendeleteinek, de királyi hatóságok lévén, végül is minden esetben beadták derekukat. Nem így a megyék, melyeknek kezében volt a végrehajtó hatalom, s melyeknek magistrátusa közvetlen a rendektől függött. Ezért azután II.József 1785 tavaszán megszüntette a vármegyéket, tíz kerületre osztva az országot, s a kerületek élére a főispánok helyett királyi biztosokat állított. Az alispánok kinevezésének jogát is magának tartotta fenn. De a császár nem volt kíméletes többi országaival sem. Fittyet hányt törvényeikre, kiváltságaikra, minek következtében 1787-ben Belgiumban nyílt felkelés támadt, Tirol is megtagadta az engedelmességet. Csak nálunk parázslott hamu alatt az elégedetlenség. Alig akadtak olyanok, akik cselekedni is mertek. Ezek közé a kevesek közé tartozott, sőt közöttük is élen járt a tatai születésű Franyó János Remigius. Franyó János - szerzetesi nevén Remigius - 1762-ben született Tatán. Tanulmányait Tatán kezdte, Komáromban folytatta, majd Tatán fejezte be. Piarista /kegyesrendi/ szerzetes-tanár lett. Elmélyülő, gondolkodó egyéniség volt, akit elöljárói és tanítványai egyaránt szerettek. Rövid ideig tartó tatai működése után a már akkor is jó hírű nagykárolyi gimnáziumba helyezték. Itt, csendes cellájában és a Kraszna menti sétái közben sokat töprengett szeretett hazája sorsán. Mint szerzetes nem értett különösebben a politikához, izzó hazaszeretete azonban nem hagyta nyugodni, cselekedni kívánt. Kirajzolódott előtte a külpolitikai helyzet, s ebbe próbálta beilleszteni az ország függetlenségét célzó terveit.
- 3 - II.József szövetségre lépett Katalin cárnővel, s megállapodott vele Törökország felosztását illetően. Diplomáciai segítségnyújtásával Katalinnak sikerült is háború nélkül birtokba venni a Krim félszigetet, ennek fejében viszont Katalin Boszniát és Szerbiát Ausztriának ígérte. II.József azonban nem elégedett meg ezzel, szerette volna Belgiumot is megszerezni, ha másképpen nem, csere formájában. Ausztria ez időben nem kellett különösebben tartson Franciaországtól, melyet elfoglalt az észak-amerikai gyarmatok szabadságáért vívott nagy tengeri háború. Franyó Remigius II.József egyetlen számottevő ellenfelét a porosz királyban látta, s ennek segítségével szándékozott Magyarországot felszabadítani az osztrák iga alól. Meglátása nem volt egészen alaptalan, mert a "burkus király", II.József minden diplomáciai mesterkedése ellenére kérlelhetetlen ellensége maradt Ausztriának. Abban az időben nem Franyó volt az egyetlen, aki a Hohenzollernekben reménykedett. Egy genealógus munkája nyomán ugyanis széles körben elhintődött az a hit, hogy e dinasztiában van némi vér Árpád nemzetségéből. /1./ Franyó befolyásos segítőtársakat keresett. Bizalma főként az 1780-ban erdélyi püspökké lett Batthyány Imre felé fordult, aki hosszú római tartózkodása idején, hazafias érzelmektől hevítve, a vatikáni levéltárban és könyvtárban alapos kutatásokat végzett, tanulmányozva a magyarság múltját, nemzetközi kapcsolatait. Kutatási eredményeinek nagy részét publikálta is, és e munkái történetírásunknak ma is elsőrendű forrásmunkái. Először vele lépett Franyó kapcsolatba, hogy megnyerje tervének és tanácsait kérje. Tervébe belevonta levelek utján az esztergomi érseket, Esterházy Károly egri püspököt és Károlyi Józsefet is, aki korának egyik vezető politikai személyisége volt és sokáig viselt titoknoki hivatalt a helytartótanácsnál. /2./ De a felsoroltakon kívül kapcsolatot épített ki Kárász István volt csongrádi alispánnal és a primipilus székely család sarjéval, Dózsa János szatmár-megyei táblabíróval is. Esterházy Károlyt Mária Terézia is nagyra tartotta. A XVIII. században ő volt a magyarországi katolikus egyház egyik legjelentősebb vezéralakja, akit II.József uralkodása idején az elégedetlenkedő magyar hazafiak nagy része vezérének tekintett. Franyó tisztában volt azzal, hogy külső segítség nélkül nem
- 4 - rázhatjuk le az osztrák rabigát. Elgondolása az volt, hogy terveit fegyveres porosz segítséggel lehet csak megvalósítani. Kiépített kapcsolatai révén szerzett értesülései alapján reménykedett, hogy Frigyes Vilmos Szilézián keresztül harmincezer főből álló lovas hadsereget küld az országba, s e sereghez csatlakoznak azután az országnagyok és nemesek felkelő csapatai, hogy egyesült erővel elfoglalják Bécset, ahol a császárt lemondatják a magyar királyságról. Segítsége fejében Frigyes Vilmos - miután áttért a katolikus vallásra és megesküdött, hogy az ország alkotmányának szellemében igazságosan fog uralkodni - megkapja a magyar koronát. Franyó szervezkedése az osztrák hatóságok tudomására jutott, mire 1787 június 4.-én este a nagykárolyi kolostorban lévő cellájában letartóztatták. Maga Perczel József budai császári csendés rendőrfőnök, első segédje társaságában, nagy rendőri kisérettel jött érte. Pesthy Adolf koadjutor /3./ jelenlétében foganatosították az őrizetbevételt valamint az ezt megelőző alapos házkutatást, melynek során megtalálták azt a jegyzéket is, mely az összeesküvők titkosírásának kulcsát tartalmazta. Összes iratait lefoglalták, egyházi ruhájából kivetkőztették és rabruhában Nagykárolyból Budára, majd Bécsbe szállították. Az éheztetéstől és a kínzásoktól meggyötört Franyót Bécsben az osztrák rendőrség és a császári törvényszék ügyészei tüstént vallatóra fogták, ő azonban páratlan lelkierőről téve tanúságot, állhatatosan kitartott a mellett, hogy az esztergomi érseken és a két püspökön kívül csak Károlyi grófot és Dózsa Jánost ismerte, de az ezekhez irt leveleire sem kapott választ. Állította, hogy az összeesküvés gondolata kizárólag tőle magától ered, s nem társult vele senki a gyanúba vett több mint negyven, vezető szerepet betöltő főúr közül. Az ügyészt különösen az Esterházy Károlyhoz és Illésházy grófhoz fűződő kapcsolata érdekelte, Franyóból azonban semmi olyan vallomást kicsikarni nem tudtak, ami ezekre nézve terhelő lett volna. A császári törvényszék a Bécsben megtartott tárgyaláson,mely az 1787. augusztus 2.-án kezdődött és 1788. március 22.-én befejeződött vizsgálat alapján Franyót felségsértés és lázítás elkövetésének bűntettében bűnösnek nyilvánította és a hírhedt Spielberga várában letöltendő hatvan esztendei börtönre ítélte. Megjegyzendő,
- 5 - hogy a Remigius ellen felhozott vádak között azt is felhozták, hogy az elégedetlenkedő országnagyok megbízásából követként is megfordult a porosz udvarban. - II.Józsefnek 1790. február havában bekövetkezett halálával Magyarországon helyreállt az alkotmányos uralom. A magyar rendek, arra való hivatkozással, hogy a jogfolytonosság alkotmányos elve alapján meg nem engedhető, hogy magyar állampolgárt, különösen főbenjáró ügyben osztrák hatóság ítéljen el, követelték az osztrák börtönökben sínylődő magyar hazafiak kiadatását, II.Lipót - elismerve a rendek követelésének jogosságát - 1790 április 29.-én az 5468. szám alatt kiadott királyi rendeletével Franyó Remigiust, az ügyével kapcsolatos ügyiratok egyidejű átadásával átadatta Komárom vármegyének, meghagyva, hogy a magyar törvények és rendszabályok alapján vizsgálja felül a bécsi császári törvényszék ítéletét. A megyei törvényszék Csejthey István szolgabírót és Arady László esküdtet bízta meg az új vizsgálat lefolytatásával. A vádinditványt felségsértés és hűtlenség címén, maga a koronaügyész, Lányi József tette meg. Remigius a megyei törvényszék, mint elsőfokú illetékes hazai bíróság előtt bátrabban, nyíltabban nyilatkozhatott és szabadabban védekezhetett. A felségsértés és hűtlenség vádjára nézve saját mentségéül a következőket hozta fel : Tette alapforrósa a hazája iránti szeretet volt. Kereste az eszközöket, hogyan lehetne szerencsétlen hazáját a zsarnokság alól felszabadítani. Ő II.Józsefet nem tekintette az ország valódi királyának, mivel az nem koronáztatta meg magát, nem tette le az előírt esküt, hogy az ország törvényeinek, a magyar alkotmánynak szellemében kormányoz és a rendek szabadságait megoltalmazza. Így nem alkalmazható reá a "rebellis" neve és fogalma. Hivatkozott a Hármaskönyv alkotmányi alapelvére, mely szerint lázadónak nemtekinthető az, aki koronázatlan uralkodó uralma ellen szövetkezik, fellázad. Védője hosszadalmas védőbeszédében előadta, hogy "Franyó Remigius azért, mert Magyarország némely nagyjaihoz a burkus királyra vonatkozólag bizonyos leveleket irt, még rebellisnek nem tekinthető, mert a levelek írásának célja nem a lázítás, hanem ellenkezőleg
- 6 - a hazafiúi lelkiismeretükben fölbolygatott kedélyeknek arravaló ősztönzése volt, hogy az ország előkelőségei a hazát fenyegető veszély elhárításáról tanácskozzanak és gondoskodjanak. Hiszen ha lázadást akart volna szítani, akkor nem az ország nagyjaihoz fordul, hanem egyenesen magához a néphez, melyet mikönnyen lehetett volna felizgatni, kedélyét nyílt lázadásra ösztökélni, ha értésére adja az erőszakos kormányzat anyagi és erkölcsi veszedelmeit, ha megmutatja neki azt, hogy a német nyelven való iskolai oktatás elrendelésének egyedüli célja az, hogy a magyar nép az ő nemzetiségéből kivetkőztessék." A védelem a szabadlábrahelyezés érdekében felhasználta az esztergomi hercegprimáshoz intézett első levél e mondatát is : "Hozzád, főméltóságodhoz fordulok tanácsért, ha vajjon helyesek-e gondolataim, vagy ha nem, úgy, a miért lelkem régóta sóvárog, mutasd meg nekem a helyesebb utat." Komárom vármegye rendeinek törvényszéke 1791. január 10.-én kezdte nyilvános ülésen tárgyalni az ügyet. A napokig tartó tárgyalás után felmentette a vádlottat és kimondta azonnali szabadlábra helyezését. Az indokolásban kimondotta a törvényszék, hogy Franyó Remigius elitélése törvénytelen volt. Elutasította az osztrák ház koronaöröklési jogait biztosító 1687. évi 2. és az 1723. évi 2. törvénycikkeket, melyek alapján a bécsi császári törvényszék megállapította a hűtlenség és felségsértés tényeit. Helyesnek, megengedhetőnek mondta ki, hogy Remigius az alkotmányától megfosztott haza bajainak orvoslása érdekében a legilletékesebbekhez, az ország rendjeinek vezető egyéniségeihez fordult. Végül a biróság enyhítő körülménynek vette, hogy Franyó Remigius rajongásig szerette hazáját és hogy a vádlott több mint három évig tartó nehéz rabsága alatt mérhetetlen szenvedéseken ment keresztül. A vármegye törvényszéke által hozott ítéletet - a magyar jogszabályoknak megfelelően - a magyar királyi ítélőtáblához kellett felterjeszteni, mely az elsőfokú ítéletet jóváhagyta. Jegyzetek. 1./ A Hohenzollernekből kerültek ki 1415 óta a brandenburgi
- 7 - választófejedelmek, 1871 óta a német császárok. A dinasztia egyik tagja, IV.Frigyes /+1442/ Zsigmond magyar király mellett harcolt a nikápolyi csatában s ezért Zsigmondtól - már mint német császártól - kapta 1415-ben a választófejedelmi méltóságot Brandenburggal együtt. 2./ 1800-ban mint ezredes öt magyar megye felkelő seregét vezette. 3./ Koadjutor annyi mint segéd, társ. A katolikus egyházban a püspök segédjének neve, akinek feladata a betegeskedő vagy valamilyen oknál fogva működésében gátolt püspök teendőit ellátni. A koadjutorok kétfélék : ideiglenesek /akiket csak a püspök betegsége vagy akadályoztatása idejére neveznek ki/ és örökösök, akik cum jure successionis, azaz utódlási joggal rendelkeznek.