RENDISÉG ÉS PARLAMENTARIZMUS MAGYARORSZÁGON

RENDISÉG ÉS PARLAMENTARIZMUS MAGYARORSZÁGON A kezdetektől 1918-ig Országgyűlés Hivatala

Szerkesztette Dobszay Tamás, Forgó András, Ifj. Bertényi Iván, Pálffy Géza, Rácz György, Szijártó M. István A kötet az Argumentum Kiadó gondozásában jelent meg. Országgyűlés Hivatala és a kötet szerzői, 2013

TARTALOM Kecskeméti Károly: A parlamenti történetírás csendes forradalma... 7 KÖZÉPKOR Tringli István: A rendiség és a Szent Korona-tan... 27 C. Tóth Norbert: A nádori cikkelyek keletkezése... 36 Neumann Tibor: Királyi hatalom és országgyűlés a Jagelló-kor elején... 46 Mikó Gábor: Kéziratos törvénygyűjteményeink mint történeti források... 55 16 17. SZÁZAD Pálffy Géza: A magyar országgyűlés helyszínei a 16 17. században A szimbolikus politikai kommunikáció kora újkori történetéhez... 65 Bessenyei József: A tractatus diaetalis I. Ferdinánd uralkodása idején... 88 Dominkovits Péter: Vármegye és országgyűlés a 17. században A nyugat-dunántúli törvényhatóságok példáján... 102 Tatjana Guszarova: Vármegyei követek a magyar országgyűlés alsótábláján a 17. században Társadalmi kép... 123 H. Németh István: A szabad királyi városok a 16 17. századi országgyűléseken... 144 Gebei Sándor: A Rákóczi-szabadságharc országos gyűlései... 162 18. SZÁZAD Vajnági Márta: A Reichstag és a diéta... 187 Ring Éva: A szejm és a diéta... 200 Kalmár János: Adalékok az 1708. évi pozsonyi országgyűlés megnyitásának körülményeihez... 210 Forgó András: Egy politikai küzdelem tanulságai A munkácsi püspök és káptalan erőfeszítései az országgyűlési részvételért... 218 5

Poór János: Országgyűlési viták a századfordulón. Változatok az állagőrzésre... 230 Kovács Ákos András: Diétai beszédek és politikai nyelvek, 1790 1791... 244 Hönich Henrik: Nyelv és nemzeti közösség viszonyrendszerének néhány aspektusa egy 18. század végi hanyatláskoncepció tükrében... 261 Vámos András: A távollévők követeinek pályafutása két állítás tükrében... 273 Horváth Gyula Csaba: Régi és új elit a 18. századi Magyarországon... 283 Szemethy Tamás: Rangemelésben részesült új főrendek a 18. században... 299 A HOSSZÚ 19. SZÁZAD Pajkossy Gábor: A diéta törekvések, tervek kereszttüzében, 1790 1793... 321 Gergely András: Az 1848-as parlament... 329 Erdődy Gábor: A reformkori magyar parlamentarizmus mintái Nyugat-Európában... 337 Dobszay Tamás: Egy városi követ iratai 1843 1844-ből... 344 Pálmány Béla: Országgyűlési követek, a reformkori politikai elit... 355 Tóth Árpád: A diétaváros fellázad. A pozsonyi háztulajdonosok érdekei az országgyűlési ingyenszállások körüli konfliktusban az 1840-es években... 372 Pál Judit: Korrupció vagy hazafias cselekedet? Választási korrupció Erdélyben a dualizmus kor elején... 388 Cieger András: Mindennapok a Tisztelt Házban A nagypolitika társadalomtörténete (1865 1918)... 405 Pap József: A dualizmus kori képviselők életpálya-elemzésének dilemmái... 420 Névmutató... 433 6

16 17. SZÁZAD

Pálffy Géza A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS HELYSZÍNEI A 16 17. SZÁZADBAN A szimbolikus politikai kommunikáció kora újkori történetéhez * Jean Bérenger professzornak nyolcvanadik születésnapjára Egy aktuális téma hiányzó alapkutatások Közép-Európa-szerte A kora újkori politikai kommunikációnak (politische Kommunikation), a szimbolikus politikának (symbolische Politik) és a politika szimbolikus tereinek a kutatása (Raumforschung) Közép-Európában mintegy másfél évtizede virágkorát éli. Noha a politika kultúrtörténeti megközelítésének vizsgálata különösen Németországban komoly vitákat váltott ki, a kutatás új szempontból történő gazdagításában kiemelkedő szerepet játszott. 1 Ám e diskurzusból az is kiderült, hogy a hagyományos és új politikatörténet nehezen választható el egymástól, egyik vizsgálati szempontrendszerét sem érdemes kizárólagosnak tekinteni, egyik sem építkezhet komolyabb sikerrel a másik eredményei nélkül, viszont mindkettő gyarapíthatja a kora újkori politikáról és politikai kultúráról szerzett ismereteinket. Jelen tanulmány szempontjából akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a politika kultúrtörténeti megközelítésének egyik legfőbb németországi mestere, a münsteri Barbara Stollberg-Rilinger 2012 májusában a Bécsi Egyetemen tartott előadásában arról értekezett, menynyiben volt a kora újkori elsősorban az általa vizsgált német birodalmi rendi gyűléseknek rituáléja és szimbolikus politikai dimenziója. 2 Tézisére meggyőző igennel válaszolt, ám ezt nem kis részben éppen azért tehette meg, mert a régi politikatörténet, elsősorban a birodalmi gyűlésre vonatkozó alapkutatások mind forráskiadványok, mind feldolgozások terén az új szempontú kérdésfelvetésekhez bőséges muníciót szolgáltattak számára. Közép-Európa más országaiban, elsősorban az osztrák, cseh és magyar területeken már korántsem ennyire kedvező a helyzet. Elegendő e helyütt arra gondolnunk, hogy a cseh, morva és magyar országgyűlések iratainak szisztematikus kiadása ellentétben a némettel vagy a horváttal több próbálkozás ellenére a 20. század elején majd mindenütt megszakadt, az osztrák tartománygyűlések esetében pedig még gyakran az is kérdéses, hogy a 16 18. században hol, mikor, kik és milyen gyakorisággal vettek részt az egyes tartományok Landtagjain. 3 Másként fogalmazva nem ismerjük kellőképpen a rendi gyűlések helyszíneit és résztvevőit, * A tanulmány az MTA BTK TTI Lendület Szent Korona Kutatócsoport által elnyert Lendületi II. kutatási projekt (2012 2017) támogatásával készült. 1 A vitát újabban részletesen összegezte, így irodalmának felsorakoztatásától e helyütt eltekinthetünk: Forgó 2012. 2 Az előadás az interneten is meghallgatható: http://www.aether.fm/tracks/barbara-stollberg-rilinger-ritualedes-konsenses-staendische-partizipation-im-0 Letöltés: 2013. február 20. Témánk szempontjából emellett írásaiból a leghasznosabbak: Stollberg-Rilinger 2006.; Stollberg-Rilinger 2008. 3 Az újabb szakirodalomból a téma kiváló helyzetfelmérése (magyar történészek, Szijártó M. István és Poór János részvételével): Ammerer et al. 2007. Az osztrák tartományok 17 18. századi gyűlésein részt vevők feltárásával habilitációs értekezésén dolgozva évek óta Petr Maťa foglalkozik. 65

a tárgyalások témáit és mechanizmusait, mindezek hiányában pedig érthetően a szimbolikus politikáról is nehéz érdemben szólni. Az eddigi hazai eredményekről nyitott kérdések sora A kora újkori Magyar Királyság diétájára vonatkozóan az osztrák cseh tartományokénál kedvezőbb a helyzet. A 18. század vonatkozásában az elmúlt évtizedben Szijártó István és diéta-kutatócsoportja alapvető eredményeket tett le mind az országgyűlés helyszínére, öszszetételének prozopográfiai vizsgálatára, mind a tractatus diaetalisra vonatkozóan. 4 Emellett két új adatbázisnak köszönhetően a 16 17. század kapcsán már ugyancsak ismerjük a diéta résztevőinek nagy részét. 5 Mindeközben pedig a Magyar Országgyűlési Emlékek régi köteteinek, történeti, jogtörténeti és egyéb feldolgozásoknak, valamint több új esettanulmánynak köszönhetően egyre többet tudunk a tárgyalások mechanizmusairól is. 6 Ezen figyelemre méltó eredmények ellenére az 1526. évi mohácsi csatát követő közel két évszázad vonatkozásában még számos alapvető problémakör vár tisztázásra. Nem ismerjük ugyanis kellő alapossággal többek között az alábbi kérdésköröket: Hol üléseztek a Habsburg uralkodók kormányozta Magyar Királyság rendjei a 16 17. század diétáin? hiszen a kétkamarás magyar országgyűlés egy közös épületben (ám külön üléstermekben) tartott üléseire csak az 1722/23. évi országgyűléstől kezdődően került sor Pozsonyban, miként ezt nemrég Szijártó István tisztázta. 7 Mely épületek jutottak az egyes országgyűlések alatt szerephez? Mikortól játszik meghatározó szerepet Pozsonyban az úgynevezett Zöldház, amely még a 18. század első diétáján (1708 1715) is a felsőtábla helyszínéül szolgált? 8 Mióta van egyáltalán Országház Magyarországon, mikor bukkant fel, és mit jelentett eredetileg a kifejezés? Az alábbi írás a magyar uralkodókoronázásokról folytatott újabb kutatásaink különleges mellékeredményeként elsősorban ezekre a magyar parlamentarizmus históriája szempontjából meghatározónak tartható kérdésekre keresi a választ. Majd ezek tisztázása után két mintapéldával próbálja erősíteni Stollberg-Rilinger tézisének helyességét: azt, hogy az országgyűlések esetében a valóságos politikai kommunikáció, a gyakran heves hangvételű diétai tárgyalások mellett 9 még a helyszínek kiválasztásának, sőt ezek interakciójának és kommunikációjának is lehetett szimbolikus-rituális dimenziója. Ez egyébként részben már előzetesen is feltételezhető, hiszen a magyar rendiség legfőbb politikai, hatalmi, ceremoniális 4 Szijártó 2010 és http://szijarto.web.elte.hu/diaeta-index.html Letöltés: 2013. február 20. 5 Guszarova 2005, valamint a felsőtábla tagjaira, azaz a főrendiházra vonatkozóan lásd A magyar arisztokrácia családi kapcsolatrendszere a 16 17. században című OTKA-projekt eredményeit: http://archivum.piar.hu/arisztokrata/ Letöltés: 2013. február 20. 6 Megjelenésük időrendjében: MOE I XII.; Fabó 1874.; Zsilinszky 1880 1897.; Salamon 1889.; Kérészy 1906.; Ötvös 1914.; Németh 1915.; Kérészy 1925.; Hajnal 1930.; Karpat 1944.; Bérenger 1973.; Benda Péter 1987.; Bessenyei 1991.; Guszarova 1999.; Etényi 2000.; Ballabás 2011.; valamint lásd még e kötetben elsősorban Tatjana Guszarova, Bessenyei József és H. Németh István írásait. 7 Szijártó 2010: 139., a régebbi irodalomból számos bizonytalansággal vö. Mezey 1999: 21. 8 Szijártó 2010: 138. és Lauter 1995: 156 157. Arról az ugyancsak fontos kérdésről, hogy mióta rekonstruálható a két tábla ülésrendje (amit ez ideig ugyancsak a 18. századból ismerünk), terjedelmi okokból jelen tanulmányban nem szólhatunk. 9 Lásd ezekre részletesen a 6. jegyzetben idézett munkák mellett Bessenyei József e kötetbeli tanulmányát. 66

és művészeti reprezentációs eseményeire, a király- és királyné-koronázásokra kizárólag diéták keretében kerülhetett sor, így aligha képzelhető el, hogy az utóbbiak esetében mellőzték volna a szimbolikus politika gazdag eszköztárát. 10 A diéta helyszínei a 16 17. században A magyar rendek Buda török kézre (1541) kerülését követően a 17. század végéig Pozsonyban, Sopronban, Nagyszombatban és Besztercebányán tartották országgyűléseiket, 11 amelyeket azonban a Pest melletti hagyományos helyszínre, a Rákos mezei tanácskozásokra emlékezve 12 a külföldi (például német és szláv) források ezt követően is gyakran Rakosch/ Rakusch-ként emlegettek. Míg az 1530 1540-es években még több diétát tartottak az utóbb említett két szabad királyi városban, addig az 1550-es évektől a 17. század végéig túlnyomó többségében a Magyar Királyság belpolitikai fővárosává váló Pozsony lett a magyar diéták helyszíne. 13 Ez alól csupán 1553, 1622, 1625, 1634/35 és 1681 jelentettek kivételt, amikor olykor politikai, olykor katonai okokból, vagy éppen járványveszély (főként pestis) miatt az országgyűlés helyéül Sopron szolgált. 14 S jóllehet ezt majd elfelejtette történetírásunk, az utóbbi öt alkalomból háromszor Sopronban az országgyűlés egyúttal koronázódiéta is volt (1622: Gonzaga Eleonóra Anna királyné, 1625: III. Ferdinánd és 1681: Eleonóra Magdolna királyné). 15 Bár az 1530 1540-es évek nagyszombati és besztercebányai országgyűléseinek városbeli helyszíneit jelenleg még nem ismerjük, a pozsonyi és soproni diéták kapcsán ezt mind a felső-, mind az alsótábla (másként a felső- és alsóház) esetében szélesebb körű kutatással sikerült csaknem teljességgel rekonstruálnunk miként erről az 1. és a 2. táblázat részletesen tanúskodik. 16 Ezek összeállítása ugyanakkor nem volt egyszerű feladat, hiszen a magyar országgyűlések különféle iratai közül viszonylag kevés forrástípus segít minket konkrét információkkal. Ezek közül első helyen az országgyűlési naplók (többnyire latin, kisebb részben magyar és német nyelven) és követi beszámolók emelendők ki, bár miként a táblázatokból részben látható ezek magyarul író szerzői sem nevezik meg mindig konkrétan a tanácskozások helyét, a résztvevők számára ugyanis ez gyakran evidencia volt. Ráadásul a 16. századból diáriumok csak csekély számban maradtak fenn. Naplók mellett különösen Sopron esetében városi krónikák és olykor különféle városi számadások, valamint korabeli (nyomtatott és kéziratos) hírlevelek és egyéb nyomtatványok egészítik ki ismereteinket. 10 A koronázások kapcsán további irodalommal újabban lásd Pálffy 2012. 11 16. századi jegyzékük: Pálffy 2010: 290 292., 1. táblázat; ill. 17. századi (nem egészen teljes) listájuk: Bérenger Kecskeméti 2008: 37., 1. táblázat. 12 Vö. Szende 2010. 13 Minderre további bőséges irodalommal Tózsa-Rigó 2013. és Pálffy 2013. 14 1553: Dominkovits 2011.; a 17. századra: Payr 1917: 276 291., 482 488., stb. és Etényi 2000. 15 Üdítő kivétel: Bárdos 1984: 320 329. és Etényi 2000. 16 A pozsonyi helyszínek lokalizációjához az alábbi köteteket használtuk: Ortvay 1905/1991.; Horváth 1990.; Federmayer 2003. A soproni azonosításokat nagyon megkönnyítette a belvárosi házak nemrég elkészült topográfiatörténeti adattára: Dávid Goda Thirring 2008. 67

1. táblázat. A magyar országgyűlés felsőtáblájának helyszínei Pozsonyban és Sopronban a 16 17. században Eredeti megnevezés (dátum) monasterium (1526) apud cancellarium (1550) domus cancellarii, domini Strigoniensis (1553) ad archiepiscopum (1555) domus cancellarii (1559) die grossen Hern beÿm Erczbÿschoff (1563) domus archiepiscopalis (1572) palatium locumtenentis / domus locumtenentis (1578) palatium archiepiscopi / locumtenentis, ill. domus praepositurae (1608) domus senatoria / consessum magnatum (1622) Rathaus / Land-Haus (1625) hospitium domini comitis palatini (1630) gyűltek öszve magán az Statusok és magán az urak / magán öszvegyűlvén az urak és magán az ország / az urak szállására ment az ország / domus senatoria dominorum praelatorum et magnatum (1634/35) az urak összegyűlének palatinus szállására (1637/38) Zöld ház / viridis domus / domus Praelatorum, Baronum et Magnatum (1646/47) domus viridis ad Praelatos et Magnates / domus viridis civitatis Posoniensis (1649) Helyszín Pozsony, ferences kolostor Pozsony, Oláh Miklós kancellár háza a Búzapiac téren Sopron, Oláh Miklós esztergomi érsek és kancellár háza, valószínűleg a későbbi Dersffy Esterházy-palota Pozsony, Oláh Miklós érsek palotája a Búzapiac téren Pozsony, Oláh Miklós érsek-főkancellár palotája a Búzapiac téren Pozsony, Oláh Miklós érseki palotája a Búzapiac téren Pozsony, Verancsics Antal érsek palotája a Búzapiac téren Pozsony, Radéczy István királyi helytartói palotája a Búzapiac téren Pozsony, Forgách Ferenc királyi helytartó-érsek palotája a Búzapiac téren, ill. a préposti ház Sopron, Régi Városháza Sopron, Régi Városháza Pozsony, Esterházy Miklós nádor szállása Sopron, Régi Városháza Pozsony, Esterházy Miklós nádor szállása, feltehetően az ún. Istvánffy-házban a Hosszú utcában Pozsony, Zöldház a Főtéren Pozsony, Zöldház a Főtéren 68

Eredeti megnevezés (dátum) Zöld-ház / domus viridis / daß Rathhauß, daß griene stibl genandt (1655) domus viridis Zöld ház dicta (1659) domus viridis sic dicta (1662) Ország Háza / az urak gyűlésháza / domus ut vocant viridis Portae Hungaricae immediate contigua / domus magnatum, quam alias apud Posonienses domum viridem appellare consueverunt / domus consilii magnatum / domus provincialis / Land-Hauß / dass grien stiebl (1681) domus viridis (1687) Helyszín Pozsony, Zöldház a Főtéren Pozsony, Zöldház a Főtéren Pozsony, Zöldház a Főtéren Sopron, az Abraham Steiner özvegye birtokában lévő, későbbi Artner Lipót-féle Zöldház, az úgynevezett Cézár-ház Pozsony, Zöldház a Főtéren Az 1. táblázat válogatott forrásai (helyhiány miatt csak a legreprezentatívabb forráshelyeket adjuk meg): 1526: MOE I. 45.; 1550: OSZKK Quart. Lat. 556. p. 13.; 1553: Uo. p. 126.; 1555: Uo. p. 157L.; 1559: Uo. p. 236.; 1563: ŠA Levoča, MML III/11a. Nr. 3.; 1572: Németh 1994: 168 169.; 1578: MNL GyMSM SL Sopron, SVL Lad. X. et K. Fasc. 7. Nr. 222d.; 1608: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 3r v; 1622: Uo. fol. 11r., fol. 12r., fol. 17r., fol. 17v., fol. 17v.; 1625: ÖNB Wien, 28. Q. 134 fol. 2v. és Uo. 44290-B. fol. 2v., vö. még Etényi 2000: 39.; 1630: Csízi 2005: 242.; 1634/35: Komáromy 1885: 118., 119., 123. és MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 36r.; 1637/38: Szilágyi 1891: 579.; 1646/47: Esterházy 1989: 311., MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy és Szirmay Péter naplói); 1649: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy diáriuma, ill. Szemere Pál naplójának másolata); 1655: Horn 1990: 106., 107., 134 135., 142. stb., MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy naplója) és ÖStA Wien, HHStA OMeA ZA Prot. Bd. 1. p. 480., ill. MNL OL Budapest, E 142, Fasc. 10. Nr. 9. fol. 250v.; 1659: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (két ismeretlen személy naplója); 1662: OSZKK Quart. Lat. 384. fol. 5r v.; 1681: Batthyaneum, Alba-Iulia, Ms X 141. fol. nélkül (ismeretlen naplója), MNL OL Budapest, N 114, Köt. 3. fol. nélkül (Gyöngyössy István naplója), OSZKK Fol. Lat. 532. fol. 5v., Payr é. n.: 8 9., OSZKK Fol. Lat. 538. fol. 126v., Probst 1682: 25., MNL GyMSM SL Sopron, SVL XV. 3. 7. p. 201. (Daniel Petz krónikája.) és Páur 1858: 58.; 1687: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 6. p. 8. 2. táblázat. A magyar országgyűlés alsótáblájának helyszínei Pozsonyban és Sopronban a 16 17. században Eredeti megnevezés (dátum) monasterium / in monasterii communi stuba (1550) monasterium (1552) monasterium (1553) monasterium (1555) Helyszín Pozsony, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor Sopron, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor 69

Eredeti megnevezés (dátum) monasterium / claustrum (1559) die gemeine Landtschafft czusamen gangen im Kloster (1563) monasterium (1572) monasterium, ubi regnicolae regulariter convenire solent (1578) closter (1593) domus provincialis / domus regnicolaris / Landthauß (1622) congregatio regnicolarum nobilium / Landhauß (1625) domus regnicolaris (1630) gyűltek öszve magán az Statusok és magán az urak / magán öszvegyűlvén az urak és magán az ország / domus regnicolaris (1634/35) az ország maga gyűlő helye / ország maga szokott helye / az ország consistoriumja / Ország Háza / curia regni / domus regnicolaris (1637/38) domus regnicolaris (1642) domus communis regnicolaris / domus regnicolaris / domus regni / aedes regnicolares (1646/47) domus regni / domus regnicolaris (1649) domus regnicolaris / domus regni (1655) domus regnicolaris (1659) publica seu communis regnicolarum et regni domus / regni domus / regnicolarum domus / domus regnicolaris (1662) Sopron városa tanács háza / domus regni (quae tunc erat domus praetoria) / curia oppidana / rathauß, alß landhauß, wie man es damals genenth / Rath haus, welches man dass mal pfleget dass Land haus zu nennen (1681) domus regnicolaris (1687) Helyszín Pozsony, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor Pozsony, ferences kolostor Sopron, Országház, a ferences kolostor Sopron, Országház, a ferences kolostor Pozsony, Országház a Hosszú utcában Sopron, Országház, a ferences kolostor Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Pozsony, Országház a Hosszú utcában Sopron, Régi Városháza Pozsony, Országház a Hosszú utcában A 2. táblázat ugyancsak válogatott forrásai: 1550: OSZKK Quart. Lat. 556. p. 13.; 1552: Uo. p. 82G.; 1553: Uo. p. 116.; 1555: Uo. p. 157I., p. 157L.; 1559: Uo. p. 235 236.; 1563: ŠA Levoča, MML III/11a. Nr. 3.; 1572: Németh 1994: 168 170.; 1578: MNL GyMSM SL 70

Sopron, SVL Lad. X. et K. Fasc. 7. Nr. 222d.; 1593: Uo. Lad. VIII. et H. Fasc. VI. Nr. 246.; 1622: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 11r v., fol. 12r. és ŠA Levoča, MML III/46/4. és III/46/12.; 1625: Csízi 2005: 193. és ŠA Levoča, MML III/49/3. és III/49/16.; 1630: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 25v.; 1634/35: Komáromy 1885: 118., 119. és MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 36r v., fol. 37r.; 1637/38: Komáromy 1885: 127., Szilágyi 1891: 579., Komáromy 1885: 130 131., SNA Bratislava, SAR I. Turiec 2. Fasc. II. Nr. 5. fol. passim, MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 68v. és Uo. fol. 132v., fol. 133r.; 1642: Uo. Köt. 2. fol. nélkül (Szemere Pál naplójának másolata), kiadása: Hajnal 1930: 423.; 1646/47: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 2. fol. nélkül (Szirmay Péter, Szemere Pál és Vitnyédy István naplói, ill. ismeretlen személy diáriuma); 1649: Uo. Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy diáriuma, ill. Szemere Pál naplójának másolata); 1655: Uo. Köt. 2. fol. nélkül (ismeretlen személy naplója); 1659: Uo. fol. nélkül (két ismeretlen személy naplója); 1662: OSZKK Quart. Lat. 384. fol. 5r v. és MNL OL Budapest, N 114, Köt. 3. p. 93., p. 227.; 1681: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 3. fol. nélkül (Gyöngyössy István naplója), OSZKK Fol. Lat. 532. fol. 5v., Probst 1682: 26., Heimler 1942: 81. és Páur 1858: 58., vö. még Payr é. n.: 7. és Németh 1915: 16., 19., 22.; 1687: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 6. p. 18. A két táblázat adatai azonnal óvatosságra intenek bennünket azzal kapcsolatban, hogy elhiggyük a Szentgyörgy szabad királyi város követeinek 1662. évi országgyűlési naplójában szereplő, igen érdekes, ám kiadatlan diétaismertető (Informatio de iis, quae Comitia Regni Hungariae concernunt.) állítását. Eszerint a felsőtábla helyszíne ekkor már hagyományosan a pozsonyi Fő téri Zöldház, az alsótábláé pedig a Hosszú utcabeli úgynevezett Országház lett volna. 17 Ez a hagyomány ugyanis ekkor még meglehetősen új volt, hiszen a felsőtábla helyszíne, a Zöldház esetében miként ezt az 1. táblázat adatsora érzékletesen mutatja csupán másfél (1646/47-től), ám az alsótáblánál is csak bő három évtizedre (1630-tól) tekintett vissza. Ám 1662 után a 18. század elejéig valóban a szentgyörgyi követek által rögzített gyakorlat maradt érvényben. Mindeddig azonban hosszabb út vezetett. A 17. század közepéig a diéta helyszínei még többször változtak. 1526 végén a Habsburg Ferdinánd főherceget királlyá választó országgyűlést amelyen egyértelműen a főrendek domináltak a pozsonyi Fő tér közeli ferences kolostorban (lat. monasterium, ném. Kloster) tartották. Ennek nagyterme (ebédlője), avagy miként a lőcsei követ, Daniel Türck 1550. évi naplója konkrétan is megnevezte a communis stuba a következő évtizedekben azonban nem a felső-, hanem az alsótábla üléseinek vált bevett helyszínévé. A 2. táblázat ez időből ugyan sajnos nem teljes adatsora mellett ezt Sopron város követének az 1578 eleji diétáról vezetett naplója is megerősíti. Ez az alsótábla üléseinek helyszíne kapcsán a korábbi évtizedek gyakorlatát az alábbi szavakkal összegezte: a kolostor, ahol az országlakosok rendszeresen gyűlésezni szoktak. 18 Így a pozsonyi ferences kolostor a 16. században a magyar országgyűlés mindkét házának szolgált helyszínéül. Hasonló különleges ülésterem alig akadt a magyar parlamentarizmus kora újkori históriájában. Ezen kevés kivétel közé tartozott a 17. században a soproni Régi Városháza (lat. domus senatoria, ném. Rathaus) tanácsterme, a városi Fő téren napjainkban álló újabb, jóval nagyobb épület helyén. Amint ez ugyanis a fenti táblázatokban ugyancsak 17 OSZKK Quart. Lat. 384. fol. 5r. 18 monasterium, ubi regnicolae regulariter convenire solent. MNL GyMSM SL Sopron, SVL Lad. X. et K. Fasc. 7. Nr. 222d. 71

nyomon követhető, a 17. századi négy soproni országgyűlésen e teremben három alkalommal (1622, 1625, 1634/35) a felsőtábla, míg 1681-ben az alsótábla ülésezett. Ennek okaira a szimbolikus dimenziókról szólva majd még visszatérünk. A főrendek ugyanakkor a 16. századi Pozsonyban és Sopronban üléseiket többnyire az 1550-es évektől őket vezető Oláh Miklós kancellár (1545 1553), majd esztergomi érsek (1553 1568), végül királyi helytartó (1562 1568) és utódai házában/palotájában (domus cancellarii, domus archiepiscopalis, palatium locumtenentis) tartották. 19 Ez elsősorban azzal a körülménnyel állt összefüggésben, hogy nádorválasztást a század folyamán politikai okokból a Habsburg uralkodók és magyar politikai szövetségeseik csak egyetlenegy alkalommal, az 1554. tavaszi pozsonyi diétán engedtek a rendeknek, amikor Nádasdy Tamás nyerte el a tisztséget. Mivel a királyi helytartói (locumtenens regius) posztot 1542 után többnyire az esztergomi érsekek vagy más befolyásos főpapok viselték, így a magyar országgyűlés felsőtáblájának üléstermévé a Búzapiac téri érseki/királyi helytartói palota ebédlője vált; ahol emiatt a két 16. századi uralkodókoronázás (1563: Miksa, 1572: Rudolf) ünnepi lakomáját is tartották. 20 1608-ból viszont néhány ülésre a főrendek részéről a préposti házban (domus praepositurae) is van adatunk. A 17. század elejétől a diéta helyszíneiben markáns változások következtek be Pozsony ban. Az ország politikai vezetésében 1608 után a világi elit javára bekövetkezett hatalomeltolódás során a főrendek irányítását a nádorok vették át, 21 ami a felsőtábla üléseinek helyszínében is megmutatkozott. Bár teljes adatsor ezen időszakból sem áll rendelkezésünkre, a változás tendenciája önmagáért beszél. Míg az 1608. őszi nádor- és királyválasztó diétán a főrendek részben a 16. századi hagyományt követve, részben nádor hiányában még Forgách Ferenc esztergomi érsek és királyi helytartó palotájában üléseztek, addig az 1630-as évek mindkét pozsonyi országgyűlésén (1630, 1637/38) már az őket irányító Esterházy Miklós nádor és helytartó (1625 1645) szállásán (magy. palatinus szállása, lat. hospitium domini palatini) tanácskoztak. A magyar politikai elitben lezajló hatalmi átrendeződések és mindenkori erőviszonyok tehát mind a 16., mind a 17. században döntően meghatározták a főrendek országgyűlési tárgyalásainak helyszínét! E folyamatban csak 1646 őszén következett be újabb fordulat. Ám ezúttal ez kevésbé az aktuális hatalmi viszonyokkal, hanem inkább azzal a különleges körülménnyel állhatott összefüggésben, hogy Esterházy Miklós halála (1645) után ekkor nádorválasztó diétát is tartottak. Ezen a főrendek természetesen még nem ülésezhettek a nádor szállásán, hiszen a nádorválasztás hagyományosan a felsőtábla helyszínén zajlott. 22 Azaz más, mondhatnánk semleges helyszínt kellett választaniuk. Lippay György esztergomi érsek (1642 1666) palotáját ugyanis a világi elit tagjainak egy része biztosan elutasította. Bár a részleteket még nem tárta fel a kutatás, így eshetett választásuk a pozsonyi Városházával szemben álló városi sarokházra, a zöld falfestéséről elnevezett úgynevezett Zöldházra (korabeli magyarsággal Zöld ház, lat. domus viridis civitatis, ném. Grünstübel / Grünhaus), amely korábban is többször volt különféle tanácskozások és ünnepségek (pl. esküvők) helyszíne. Mivel pedig a IV. Ferdinánd király 1647. június közepi koronázása utáni tűzvészben ez az épület is komoly károkat szenvedett, a trónörökös a saját királyválasztása színhelyéül (1647. jún. 3.) szolgáló házat 19 Az érseki és helytartói udvarra újabban alapvető: Fazekas 2005.; Gál-Mlakár 2007. 20 Pálffy 2004: 1020 1032., 1067 1068. 21 Újabban további irodalommal: Pálffy 2010: 387 403. 22 Lauter 2008: 189. stb. 72

1648-ban restauráltatta, amiről azon sokáig latin nyelvű emléktábla tanúskodott. 23 Talán ez a szimbolikus erővel bíró aktus is szerepet játszhatott abban, hogy ezt követően a főrendek 1712-ig már minden diétán itt gyűltek össze. Ám ezt erősíthette az is, hogy 1646 után az országgyűlések fele (1649, 1655 és 1681) egyúttal újfent nádorválasztó diéta is volt, ami ismét a semleges helyszín választásának kedvezett. A 17. század első harmada az alsótábla helyszínében ugyancsak döntő, még a főrendekénél is hosszabb távra kiható változást hozott. A ferences kolostort ugyanis a Hosszú utcában felépülő Országház (egykorú magyarsággal az Ország Háza, lat. domus regni / domus regnicolaris / domus regnicolarum, ném. Landhaus) váltotta fel. Ez ugyancsak egyértelműen tükrözte a világi rendek említett megerősödését és növekvő politikai szerepvállalását, soraikban az evangélikus státus (status evangelicus) legmeghatározóbb nemesi és városi képviselőivel. Számukra ez időben már nyilvánvalóan elfogadhatatlanná vált, hogy a diéták alatt egy katolikus egyházi intézményben tárgyaljanak, sőt küzdjenek az 1608-ban törvénnyel is garantált protestáns vallásszabadság védelmében. Ám ebben még az alsótábla szerepének növekedése és önállóságának hangsúlyozása is szerepet játszhatott. Bár az Országház felépülésére már több mint száz esztendeje Salamon Ferenc is felhívta a figyelmet, 24 a kutatás azóta is csak részben tisztázta körülményeit. 25 Az eddigi szakirodalom és újabb levéltári kutatásaink szerint e folyamat a következő lépésekben zajlott. Az 1609. és 1613. évi diétán a rendek adót (portánként egy-egy forintot) vetettek ki abból a célból, hogy egyrészt biztosítsák a Szent Koronát 1608-tól a pozsonyi várban őrző katonaság fizetését és a különféle rendi követek költségeit, másrészt az alsótábla üléseinek helyszínéül új házat vásároljanak és építsenek. Ennek köszönhetően bukkant fel a magyar parlamentarizmus történetében először a még fizikailag ugyan nem létező Országház neve 1609 végén a 62. törvénycikkben, mégpedig latin változatban: domus pro conventu regnicolarum. A házvásárlásra a következő esztendőkben, az evangélikus Thurzó György nádorsága (1609 1616) alatt, pontosan még nem ismert időpontban került sor, amikor a rendek megvettek egy a Hosszú utca végén található telket, rajta egy igen rossz állapotban lévő házzal. Ezt igazolja, hogy a következő, 1618. tavaszi diétán már ennek a latinul ugyan más formában, de ismét Országháznak (communis domus regni) nevezett épületnek a restaurálására szavaztak meg újfent adót (portánként 60 dénárt). 26 Ez utóbbit a vármegyei és városi adószedőknek Johannes Schrembser pozsonyi szenátor kezéhez kellett beszolgáltatniuk, akinek kiválasztása aligha volt véletlen, hiszen a fizikailag már létező, ám ekkor még politikai tárgyalások céljára nem használt, sőt mint látni fogjuk teljességgel használhatatlan Országház közeli szomszédságában lakott. 27 A házrestaurálás és építkezés felügyeletével a rendek ugyanekkor 23 Ortvay 1905/1991: 646. 24 Salamon 1889: 75 77. és 428 430. 25 Vö. újabban Szijártó 2010: 136 139. 26 1609. 62. tc.: ad exolutionem autem conservatorum et custodum coronae legationumque, et coemptionem ac aedificationem domus pro conventu regnicolarum... CJH 1608 1657: 74 75.; 1613. 9. tc.: pro conservatione coronae, coemptione et aedificatione domus; pro diversis regni legatis... Uo. 102 103.; 1618. 40. tc.: pro restau ratione porro communis domus regni in hac civitate Posoniensi habita...; ad fabricam dictae domus...; ad inspectionem dictae fabricae; in restauranda praescripta domo communi...; domus autem ipsa a tempore primae emptionis ad rationem regni exempta fuisse... Uo. 146 147. 27 Federmayer 2003: 33. és 256. 73

bethlenfalvi Thurzó Szaniszlót, a szintén evangélikus, új magyar királyi pohárnokmestert (1618 1622), a későbbi nádort (1622 1625) bízták meg. 28 Miként az adó is nehezen folyt be, az építkezések megkezdése is egyre halasztódott. Noha maga Thurzó Szaniszló az 1614. évi linzi tárgyalásokra kiküldött egykori rendi bizottság maradványköltségeiből (amelyek még az 1613. évi adókivetésből származtak) már a diéta legvégén, 1618. július 3-án befizetett Schrembser szenátornak Pozsonyban 460 magyar forintot, 29 a vármegyékre kivetett újabb adó azonban csak lassacskán csörgedezett a magyar fővárosba. Az első jelentősebb összeg végül 1619. január 27-én érkezett meg Pozsonyba, amikor Moson vármegye dikátora 185 forintot fizetett be Schrembser kezéhez. Erről a szenátor már másnap értesítette az építkezésekért felelős Thurzó Szaniszlót, miközben levelében szemléletes, ám igencsak lehangoló képet festett az Országház (miként az 1618. évi országgyűlési törvénycikkhez hasonlóan ő is nevezte: communis domus regni) akkori állapotáról. Az épület ugyanis oly mérhetetlen mennyiségű szeméttel, piszokkal, hulladékkal és törmelékkel volt tele, hogy már kitisztítása is komoly költségekre rúgott, nem is beszélve a felújításához és az építkezésekhez szükséges homok, tégla, kő, mész és egyéb anyagok beszerzéséről és időben történő odaszállításáról. A szenátor ezért Thurzó véleményét várva azt javasolta a nagyúrnak, hogy minden más munka megkezdése előtt a ház kitisztítását, a szükséges hiányosságok kijavítását és az építőanyagok odaszállítását végezzék el, ellenkező esetben ugyanis minden kétszer vagy háromszor annyi munkába és költségbe is kerülhet. 30 A pozsonyi szenátor által javasolt előkészítő munkálatokat követően a kitisztított ház tényleges továbbépítése végül 1619 márciusában kezdődhetett meg. Ekkor ugyanis Thurzó Szaniszló március 4-én semptei várából a következőket írta feleségének: Én jó szívvel haza várlak, mert mihelyen megérközöl, tehát másnap mindjárt én is Posomban megyek az Ország Házát megfundálni [Kiemelés tőlem P. G.]. 31 Az építkezések megkezdését elősegíthette az is, hogy Schrembser kezéhez időközben újabb összegek folytak be. Erről például március 12-én, Pozsonyban kelt nyugtája tanúskodik, nevezetesen a Győr vármegye által in rationem restaurationis domus communis regni et annonae pro custodibus Sacrae regni Coronae avagy a külzet szerint pro structura domus regnicolaris Dallos János adószedő által befizetett összegről (63 magyar forint 45 dénárról). 32 Mindezen adatok alapján az alsótábla épületének egy régebbi romos házból történő megújítása és felépítése tehát 1619 márciusában kezdődött meg Pozsonyban. Ám az utóbbi két forrás 1619 tavaszáról azért is kulcsfontossággal bír számunkra, mert 28 manibus Joannis Schremser assignentur...; dominus Stanislaus Thurzó ob amoren, quo erga communem patriam fertur, ad inspectionem fabricae praescriptae attendet. CJH 1608 1657: 146 147. 29 Mindez iuxta ordinationem et dispositionem Statuum et Ordinum regni sub praesenti diaeta factam in coemptionem et aedificationem domus regni történt. MNL OL Budapest, E 196, Irregestrata, Rendezetlen vegyes iratanyag, Nyugták, Johannes Schrembser nyugtája Thurzó Szaniszló részére. 1618. július 3., Pozsony. 30 Ipsa domus infinitis pene (salvo honore) sordibus, immunditiebus, retrimentis et impedimentis plena, referta ac repleta necessariam emundationem requirit, tot item defectibus laborat, ut eosdem reficere ac reparare multum expensarum requirat. Taceo arenam, lateres, lapides, calcem et alia requisita ac praeparamenta, quibus, nisi mature provideatur, totum negotium tardius successurum est. [...] Mihi quidem videretur, ut ante omnes alios labores emundatio et necessaria reparatio defectuum illorum, necnon antelatorum praeparamentorum convectio institutatur et effectuetur... MNL OL Budapest, E 196, Irregestrata, Johannes Schrembser levele Thurzó Szaniszlóhoz. 1619. január 28., Pozsony. 31 MNL OL Budapest, E 196, Irregestrata, Thurzó Szaniszló levele feleségéhez, Listhius Anna Rozinához, 1619. március 4., Sempte. Köszönöm tanítványomnak, Hanák Bélának, hogy felhívta figyelmemet a forrásra. 32 MNL OL Budapest, E 554, Fol. Lat. 1298. fol. 2r v. 74

jelenlegi ismereteink szerint Thurzó magánlevelében bukkan fel először a magyar Országház kifejezés, még a régiesebb az Ország Háza alakban, Schrembser elismervényén pedig elsőként szerepel a később oly gyakori domus regnicolaris latin terminus (vö. a 2. táblázat adataival). Összegezve érdemes ugyanakkor kiemelni: az Országház kifejezés alatt kezdetben kizárólag a vármegyék, szabad királyi városok, kisebb egyházi testületek stb. alkotta alsótábla (Tabula Inferior, másként Tabula Regnicolarum seu Statuum et Ordinum) üléseinek helyszínét értették. Ők ugyanis a 16. század második felétől már mindig követek útján képviselték küldőiket és ezáltal úgymond magát az országot (regnum). Az Országház e korai jelentése döntő mértékben csak azután változott meg, hogy a kétkamarás diéta résztvevői 1722/23-tól Pozsonyban a már a felsőtábla számára is kibővített épületben, ám továbbra is külön termekben üléseztek, miként erről már szóltunk. Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy 1637 végi házszabálytervezetében miért panaszkodhatott Esterházy Miklós nádor arra, hogy az Országház még nem készült el, ráadásul a város félreeső zugában fekszik. 33 Erre viszonylag könnyebb választ adnunk. Bár az épület felújítása és megépítése első lépésben 1619 tavaszán megkezdődött, sőt az 1624. évi Pozsony városi házösszeírás azt már szintén Országház néven (latinul domus regni) említette, miként a későbbi összeírások (1655, 1700, 1717, 1760) is, 34 azt egészen 1630-ig nem használták tanácskozások céljára. Az 1619. nyári diétán ugyanis amelyen törvénycikk nem született, így nemcsak a Corpus Jurisból, hanem parlamenttörténeteinkből is gyakran kimarad még nem ülésezhettek itt, hiszen néhány hónap alatt az épület biztosan nem készült el. Ezt követően viszont Pozsonyt első királysági hadjárata idején (1619 1621) előbb Bethlen Gábor erdélyi fejedelem ostromolta meg és foglalta el (1619. okt. 14.), amikor a város jó részéhez hasonlóan az épülő Országház is károkat szenvedhetett. Sőt a város 1621. tavaszi (ápr. 29.) elvesztése után augusztus szeptemberben Bethlen újra megostromolta azt, ekkor sikertelenül. Az ő ellenőrzése alatt itt tartott 1619. novemberi 1620. februári rendi gyűlés helyszínét sajnos jelenleg nem ismerjük, ám a fentiek ismeretében aligha valószínű, hogy ez az éppen csak (újjá)építeni kezdett Országház lett volna. 35 Egyes adatok szerint a főrendek Forgách Zsigmond nádor szállásán tanácskoztak, ami megfelelt a 17. század eleji gyakorlatnak (lásd az 1. táblázatot). 36 Ezen eseményeknek, majd Bethlen második királysági hadjáratának (1623/24) alapvető szerepe volt abban, hogy a következő két diétát 1622-ben és 1625-ben nem Pozsonyban, hanem Sopronban szervezték meg. Az 1619 márciusában építeni kezdett pozsonyi Országház így hosszú éveken át valójában csak pusztuló bérház céljaira szolgálhatott 1624-ben például négy lakója volt. 37 Első biztosan országgyűlési célokra történő használata az 1630. májusi diétáról adatolható, miként ezt a híres követ, Szemere Pál naplója bizonyítja. 38 Ám teljesen még ekkor sem volt készen, noha fokozatos építése és állandó renoválása az 1630-ban 33 Salamon 1889: 428. 34 Federmayer 2003: 247 248. 35 E különleges rendi tanácskozásra lásd Demkó 1881, valamint Pozsony és Bethlen kapcsolatára még mindig alapvető: Lukinich 1921 1922. 36 Demkó 1881: 434. 37 Federmayer 2003: 33. 38 Die 3a Maii in domum regnicolarum convenimus, ubi primo Suae Maiestatis propositiones perlectae... MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 25v., vö. még Aszalay István naplójával: domini separatim ad hospitium domini comitis palatini seu distinctum ipsum locum, regnicolae autem ad suum iterum locum convenerunt. [Kiemelés tőlem P. G.] Csízi 2005: 242. 75

ismét kivetett adónak (portánként 50 dénár) és Esterházy Miklós nádor közbenjárásainak is hála azért időről időre lassacskán előrehaladt, miként erről egy magyar nyelvű számadás az 1630 és 1642 közötti időszakból érzékletesen tanúskodik. 39 Az építkezéseknek a nehezen befolyó rendi adó mellett az sem kedvezett, hogy 1630 után a következő diétát 1634/35 fordulóján ismét Sopronban tartották, így az épületet közcélokra 1637 novemberéig megint nem hasznosították. Az ekkor megnyílt újabb pozsonyi országgyűlésen az alsótábla viszont újfent itt székelt, amint erről Osztroluczky Menyhért zólyomi követ kiadatlan vagy Berényi György és Illésházy Gáspár ismert magyar nyelvű naplói tanúskodnak. 40 A közöletlen diárium azért is kiemelkedő számunkra, mert diétai dokumentumban a magyar Ország Háza kifejezésnek ez az első, ám ekkor már részben meghonosodottnak tűnő előfordulása. Berényi és Illésházy ugyanekkor vagy csak általánosságban nevezte meg az alsótábla helyszínét (az ország maga gyűlő helye, ill. ország maga szokott helye), vagy miként egy helyütt az előbbi tette egy félig magyar, félig latin kifejezéssel (az ország consistoriumja) illette. Mindezek ellenére Esterházy nádor fent idézett megállapítása igaz volt. Egyrészt az épület 1637 végén még mindig nem volt teljesen készen, másrészt az ezután is többéves hiátusokkal tartott diéták idején mindig újra meg újra renoválásra szorult. 1637-ben és 1642-ben emiatt a nádor mindkét alkalommal újrazsindelyeztette azt. 41 Noha a közrendek saját ülésházuk felépítésére nehezen fizették az adót, a magyar fővárosnak valóban nem a legfrekventáltabb részén álló Nemes Ország Háza a 17. század közepére mégis a magyar parlamentarizmus első, a diéta által megszavazott adójából emelt szimbolikus középülete lett. E tekintetben pedig egyúttal a Magyar Királyság Habsburg Monarchián belüli belső szuverenitásának ugyan gyakran omladozó jelképévé is vált, amelyre valamikor a 17 18. században egy a 20. század elejéig rajta látható szent koronás magyar országcímer is felkerült. E meghatározó szerepkörén még az sem változtatott, hogy 1655-ben ismételten szükségessé vált felújítására maga az uralkodó, III. Ferdinánd adományozott 10 000 forintot. 42 Végül e helyütt fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy a felső- és az alsótábla üléstermeit magában foglaló, bemutatott intézményi, köz- és magánépületek mellett a diéták alatt még mások is meghatározó szerephez jutottak. A rendek különféle (társadalmi, vallási és politikai) csoportjai ugyanis már a 16 17. században is gyakran tartottak érdekeik összehangolására előzetes egyeztetéseket, modernebb kifejezéssel élve bizottsági üléseket bár ezekre ez ideig csak a 18. századtól figyelt fel érdemben a kutatás. 43 A főpapok gyakran üléseztek az érseki palotában, a világi főrendek pedig a nádor szállásán (például 1625-ben Sopronban Esterházy Miklósén vagy 1662-ben Wesselényi Ferencén) még akkor is, amikor sem az előbbi, sem az utóbbi nem szolgált a felsőtábla helyszínéül. Az evangélikus rendek ugyanakkor egy-egy befolyásos vármegyei követ szállását használták privát egyeztetésekre (consultatio privata), miként például 1622-ben és 1634/35-ben Sopronban Bossányi Boldizsár, 39 MNL OL Budapest, E 554, Fol. Hung. 520. fol. 1 13. (Daniel Karner pozsonyi szenátor számadása.) Említette már Lauter 2005: 157. 40 SNA Bratislava, SAR I. Turiec 2. Fasc. II. Nr. 5.; Komáromy 1885 és Szilágy 1891: passim. 41 Anno 1637 vettem az Nemes Országház fedelének jobbétására 1000 zsindelyszeget pro 95 d. és Anno 1642 Palatinus uram őnagysága parancsolatjábúl az Nemes Ország Házát újonnan megfedeleztettem, minthogy a fedele és csatornák megrohadtanak, tudván, hogy annyi ország pénze nem lön kezemnél, parancsolá, hogy magam pénzembűl csináltassam, megtérítteti őnagysága. MNL OL Budapest, E 554, Fol. Hung. 520. fol. 11v. és fol. 12r. 42 Ortvay 1905/1991: 333. 43 Vö. Szijártó 2010: 86 92. 76

majd Bossányi Mihály vármegyei követekét. Ám ugyanezt a gyakorlatot általában is követték a vármegyei küldöttek, akik példának okáért 1662-ben a nógrádi követek, Bene János és Bezzeg György szállásán egyeztettek. 44 A szabad királyi városok küldöttei ugyanakkor többnyire a pozsonyi Városházán (lat. domus senatoria, ném. Rathaus) tanácskoztak, amit döntő mértékben elősegített az is, hogy a városok általában itt tartották a diéták alatt tárnoki székeiket. 45 Mindezen helyszínek mellett a diétákon még egy épület jutott kiemelkedő szerephez: az országgyűléseken a 16. század közepétől nagyobbrészt személyesen vagy főhercegek által képviseltetve részt vevő uralkodók szálláshelye, a pozsonyi vár. 46 Az önálló magyar királyi udvar hiányában a virtuális magyar uralkodói rezidenciává váló, a 16 17. század folyamán több ízben neves építészek bevonásával modernizált épület ugyanis éppen a diéták idején kelt valódi, ám ekkor is csak átmeneti életre. Ezek alkalmával a lovagteremben (a korabeli forrásokban Ritter- oder Tafelstube, maior stuba, hypocaustum interius, conclave sive palatium magnum, triclinium equitum) az uralkodó számára baldachinos trónszéket állítottak, ő itt fogadta a rendek képviselőit, akik a diéták megnyitásakor itt kapták meg tőle az uralkodói előterjesztéseket (propositiones). Majd az országgyűlések alatt a magyar királyok végig itt tartották audienciáikat, itt egyeztettek rendszeresen a rendek képviselőivel, sőt itt tettek esküt a diéták alatt újonnan megválasztott vagy éppen kinevezett országos főméltóságok. 47 A tractatus diaetalisnak tehát a királyi vár is meghatározó, rituális jelentőségű részévé vált. Nem véletlenül jegyezte le oly gyakran az 1655. évi országgyűlésről is szóló naplójában Rákóczi László a következő fordulatokat: mentünk elsőben a Zöld-házhoz, azután onnan fel az várba vagy mentem másodszor is a Zöld-házhoz és onnan fel a várba. 48 Az alkalmi rezidencia kialakulása következtében a pozsonyi várpalota szobáit a 17. század közepére fokozatosan a bécsi Hofburg, azaz az állandó rezidencia hasonló funkcionális tereinek megfelelően használták és nevezték el (Antecamera, Kämmerertafelstube, Wartstube, Ratstube stb.). 49 1608-tól pedig már az uralkodókoronázások utolsó eseményét, a nyilvános lakomát is a vár legreprezentatívabb termében tartották. Sőt IV. Ferdinánd 1647. júniusi szertartásától a magyar uralkodó az előző évtizedben újjáépített palota termeiben látta vendégül a teljes magyarországi politikai elitet, valamint a Habsburg-udvartartást. 50 Ezt azért érdemes kiemelnünk, mert ez volt szinte az egyetlen esemény, amelyen noha a jelentős létszám miatt természetesen több teremben a 17. század folyamán mindig ugyanazon épületben gyűlt össze a magyar diéta összes résztvevője! Ennek már komolyabb szimbolikus dimenziója is volt. A pozsonyi királyi várpalota a diéták alatt időlegesen valódi szerepet játszó magyar uralkodói rezidenciaként materiális va- 44 Az említés sorrendjében, 1625: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 20v., fol. 23r.; 1662: OSZKK Quart. Lat. fol. 13r.; 1622: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 11v., fol. 12r.; 1634/35: Uo. fol. 34v., fol. 36r.; 1662: Uo. Köt. 3. p. passim, valamint vö. még Dominkovits Péter e kötetbeli írásának adataival. 45 Néhány példa, 1559: OSZKK Quart. Lat. 556. p. 236. és Uo. Fol. Lat. 3117. fol. 249r.; 1608: MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 7r. (domus senatoria pro sede tavernicali) További adatokra lásd még H. Németh István e kötetbeli írását. 46 16 17. századi történetére (a régebbi szlovák és magyar irodalmat is összegezve) lásd Fiala Šulcová Krútky 1995., ill. a magyar szakirodalomból jól használható: Kelényi 1999. 47 Miként ezt Lőcse város követének, Daniel Türcknek a naplója már az 1550-es évekből számos példával bizonyítja. OSZKK Quart. Lat. 556. p. passim. 48 Horn 1990: 106., 107., 134 135., 142. stb. 49 Šulcová 1992; Pálffy 2004: 1056 1057.; a bécsi Hofburgra a régebbi irodalommal: Hengerer 2004: 218 242. 50 Pálffy 2004: 1054 1059. 77

lóságában ugyanis különleges épített jele volt a Magyar Királyság Habsburg Monarchián belüli külső szuverenitásának. Ezen alkalmakra tehát a belső szuverenitást megtestesítő országgyűlés a városbeli diétális épületekből (1647 után a Zöldházból, ill. az Országházból) a külső szuverenitás jelképébe, az uralkodói rezidenciára vonult át miként ezt Rákóczi László naplójából már több példával szemléltettük. Így bizonyára nem véletlen, hogy a bártfai követ diáriuma 1637/38-ban a pozsonyi Országházat curia regninek, a királyi várat pedig curia Suae Maiestatisnak titulálta. 51 Szimbolikusan is vitatkozó helyszínek az 1637/38. évi pozsonyi diétán A Magyar Királyság külső és belső szuverenitásának helyszínei nemcsak a diétai tárgyalások és egyeztetések során a valóságban, nemcsak a bártfai követ megfogalmazásában neveikben, hanem olykor még szimbolikusan is politikai kommunikációban álltak egymással. Erre az egyik legérzékletesebb példát 1637. december 17-éről ismerjük. Ekkor ugyanis a pozsonyi diétán egészen direkt szimbolikus diskurzus következett be az uralkodói hatalmat is jelképező virtuális királyi udvar és a külső szuverenitás jelképe (a királyi vár), illetve a belső szuverenitás színhelyei (a felső- és az alsótábla akkori városbeli üléstermei) között. Történt ugyanis, hogy a főrendek vezetője, Esterházy Miklós nádor a kora reggel még a Hosszú utcai Országházban ülésező alsótábla képviselőit saját szállására, azaz a felsőtábla üléstermébe hívta egyeztetésre. Miként a már említett Osztroluczky-napló fogalmazott: Az Ország Házához menvén, Palatinus urunk szállására hívatta az státusokat.... Ám miután itt nem jutottak egyezségre, a protestáns rendek sérelmei miatt már hetek óta húzódó tárgyalások kapcsán a nádor haragra gerjedve a következőket jelentette ki: Azt is mondotta Őnagysága, hogy mennénk az Őfölsége szállására és néznénk meg az falon való írást, mely írás olyan nagy betűkkel vagyon írva, mint az ujjam:»res parvae crescunt concordia, discordia maximae dilabuntur.«, azaz Egyetértéssel a kis dolgok naggyá lesznek, széthúzással a legnagyobbak is elenyésznek., avagy Baranyai Decsi János 16. század végi ízes fordításában: Az egyezség által az kicsiny dolgok is nagyra nevekednek, az háborúsággal még az nagyok is semmivé lesznek. 52 Bár erről a nevezetes Paul Juvenel-féle monumentális mennyezetkép-sorozat elkészülte (1638 1643) 53 előtt is létező sokatmondó feliratról, a római történetíró, Sallustius Iugurtha háborúja című munkájából származó szentenciáról nem tud sem a magyar, sem a szlovák kutatás, a bártfai követek szerint a nádor ennek jelentését (persze saját interpretációjában) el is magyarázta a rendeknek. Kifejtette ugyanis, hogy miként lehetne egyetértés közöttük, ha az alattvaló ura ellen, a világi az egyházi ellen folytat állandó politikai küzdelmet, sőt 1608-tól a protestánsok egy olyan követ próbálnak a diéták tárgyalásain rendszeresen, ám sikertelenül felemelni, amely alatt mérges kígyók és békák tanyáznak. Az alsótábla követei viszont erre azt felelték, hogy e vádra a felsőházban nem tartoznak válasszal, mivel az erre nem megfelelő hely (locus incompetens), arra ugyanis nem más, mint rendes ülésező helyük (locus ordinarius), azaz maga az Országház hivatott. Ez végül másnap valóban itt történt meg, ha- 51 MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol. 68v. (Matthaeus Daniel bártfai követ naplója) 52 SNA Bratislava, SAR I. Turiec 2. Fasc. II. Nr. 5. fol. 17v 18r. 53 Rózsa 1973: 81 106. és Galavics 1985. 78

sonlóan kemény hangú állásfoglalás formájában. 54 1637 legvégén a diéta három kulcshelyszíne, a pozsonyi királyi vár, a felsőház és az Országház (azaz az alsóház épülete) így jutott a rendek tényleges politikai diskurzusában szimbolikus módon is kiemelkedő szerephez. Mindezek jól jelzik, hogy egy-egy esetben a magyar országgyűlés különféle helyszínei a rendek valóságos tárgyalási küzdelmei közepette a szimbolikus politika legkülönfélébb eszközeivel, akár még a hatalmi-művészeti reprezentációban olykor fontos szerephez jutó épületfeliratokkal is kommunikálhattak egymással. A politikai, hatalmi és művészeti reprezentációban a diéták alatt szerephez jutó efféle emlékek feltárásával azonban még adós a kutatás, hiszen ez ideig mint láthattuk még a 16 17. századi országgyűlések helyszíneit sem ismertük. Mindeközben különféle hivatalos irataiknak, sokféle szempontból értékes naplóiknak az összegyűjtése sem történt meg, nem is beszélve az egyes épületek ikonográfiai ábrázolásainak, 55 illetve írásos vagy éppen tárgyi művészeti emlékeinek feltárásáról (ami alól csak a pozsonyi vár jelent részleges kivételt). 56 Pedig mindezek szisztematikus számbavétele bizonyosan hasonló példákkal gazdagíthatná a kora újkori magyarországi szimbolikus politikáról és a diéták rituális eseményeiről ez ideig feltárt szerény ismereteinket. Ám e példa azt is igazolja, hogy azon gyakori vélekedéssel ellentétben, amely az országgyűlések politikai küzdelmeit a rendek és az udvar egymás közti vetélkedésére egyszerűsíti le, a diéták valóságos és szimbolikus politikai küzdelme ennél sokkal összetettebb volt. Azaz még a belső szuverenitás letéteményesei, a magyar rendek között is gyakran volt nagy discordia, ami olykor jelentősen akadályozta akár még a legszükségesebb országos közügyekben való concordia megszületését, hogy jelképesen magunk is a pozsonyi vár nevezetes feliratát parafrazeáljuk tovább. Ezt a feliratot (miként a Juvenel-féle mennyezetképeket) ráadásul amennyiben az a vár lovagtermében volt a diéták megnyitásakor, az említett audienciákon vagy a koronázási lakomák alkalmával, azaz éppen az országgyűlések rituális szereppel bíró eseményein a valóságban is megtekinthették a diéták fő- és közrendű résztvevői. 54 Post haec dominus palatinus orationem rigidam et asperam contra nos direxit, notanter exaggerando Suae Maiestatis potentiam, eam tantam esse, ut etiam totus orbis adoret; Turcicum imperatorem ipsam magis venerari, quam nos. Unde dicitur: Deum time, regem honora, dirigit nos ad hospitium Suae Maiestatis, ubi scriptum est: Concordia res parvae crescunt. Quomodo autem inter nos crescere debent, cum subditus sit contra suum dominum, politicus vel secularis contra clerum, imposibile esse nostrum postulatum, nam nos incepisse lapidem elevare ab anno 1608 o, quem elevare non potuimus in omnibus congressibus diaetalibus, nunc vero volumus in effectum deducere, lapidem illum elevare, sub quo meri serpentes viperae, ranae adinvicem jacent, quod nunquam ad effectum deducemus etc. Quin potius huic operi super sedendum et illud ad tractandum assumendum, quod publico bono et toti regno salutare sit. Nobis silentibus quaerit, quid respondeamus? Qui tacet inquit consentire videtur. Nostrantes dixerunt, non teneri hic respondere, quia est locus incompetens, sed conscensuros locum ordinarium, ibique super haec re deliberaturos, et hic responsum daturos. MNL OL Budapest, N 114, Köt. 1. fol 79v 80r. Berényi György és Illésházy Gáspár is tudósít az esetről, ám más hangsúlyokkal és a felirattörténet említése nélkül: Komáromy 1885: 130 131. és Szilágy 1891: 580., vö. még az irodalomból hasonlóan Ötvös 1914: 24 25. és Demkó Kálmán 1885: 233 234. Az ügyről a bártfai napló alapján ez ideig egyedül tudott: Zsilinszky 1885: 28 29. Egy nem ennyire beszédes, ám hasonló példa az 1634/35. évi soproni diétáról: Komáromy 1885: 123. (1635. jan. 22.) 55 Az eddigi eredményekre lásd Rózsa 1972: 81 83. és Mezey 1999: főként 81 105. 56 Ezekhez a soproni városi kamarási számadáskönyvek (például 1625-ből) számos kiváló adattal szolgálnak, amelyek feldolgozását művészettörténész kollégákkal külön írásban tervezzük. 79