Miskolci konferenciák 2015 AZ ÚJ PTK. ÖRÖKLÉSI JOGI SZABÁLYAI TAPASZTALATOK ÉS KRITIKÁK Tanulmánykötet A 2015. június 5-én megrendezett Polgári Jogot Oktatók XXI. Országos Találkozóján elhangzott előadások és a konferencia témájához kapcsolódó tanulmányok gyűjteménye Novotni Alapítvány a Magánjog fejlesztéséért Miskolc 2016
Szerkesztette: Dr. Juhász Ágnes egyetemi adjunktus Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék a szerzők, a szerkesztő Novotni Alapítvány A kiadásért felelős: Dr. Gaál Zoltán ISBN 978-963-9360-99-0 Megjelent: 100 példányban A kiadásban közreműködött: Könyvkiadó- és Kereskedelmi Kft. Felelős vezető: Ujvári Béla Felelős szerkesztő: Szabó Tünde 2
TARTALOMJEGYZÉK Előszó 5 Barta Judit Gondolati kalandozások a személyegyesítő társaságok tagjának halála okán felmerülő kérdések körül... 9 Csehi Zoltán A túlélő házastárs törvényes öröklése és az osztályrabocsátás az új Ptk.- ban... 17 Dúl János A hagyatéki tartozásokért való felelősség társasági jogi kitekintéssel... 29 Hornyák Zsófia Prugberger Tamás A föld öröklésének speciális szabályai... 47 Katarína Kirstova A szlovák öröklési jogi szabályozás rövid áttekintése... 59 Leszkoven László A kötelesrész kielégítése és a szerencseszerződések gondolatok az új Polgári Törvénykönyv 7:80. (4) bekezdésének ún. kétéves szabályáról... 69 3
Rácz Zoltán Rácz Orsolya Öröklési jog a munkajogban... 87 Szalma József A kötelesrész és a végintézkedési (végrendelkezési) szabadság az európai és a magyar magánjogban... 95 Szeibert Orsolya A törvényes örökösnek minősülő hozzátartozók és rokonok köre, tekintettel a polgári jogi kodifikációra... 119 Ujváriné Antal Edit Jogutódlás a társasági jogviszonyokban, különös tekintettel az átalakulásra (szétválásra, egyesülésre)... 129 4
Előszó A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Civilisztikai Tudományok Intézete 2015. június 5. napján immáron 21. alkalommal rendezte meg a Polgári Jogot Oktatók Országos Találkozóját (POT), amelynek választott témakörét az új Ptk. öröklési jogi rendelkezései képezték. A konferencia keretében a résztvevők a jogtudomány művelőinek és gyakorló szakembereknek előadásait hallgathatták meg, amelyekben az öröklési joggal kapcsolatos tapasztalataikat, kritikai észrevételeiket fogalmazták meg. 1 Prof. Dr. Bíró György köszöntő szavait követően Dr. habil. Szeibert Orsolya (ELTE-ÁJK) «A törvényes örökösnek minősülő hozzátartozók köre, s a végintézkedéssel való eltérés kockázatai «címmel tartott előadást, amelyben a Ptk. által definiált hozzátartozói kör kapcsán az öröklési jog területén felmerülő kérdésekkel foglalkozott és felhívta a figyelmet arra is, hogy az élettárs öröklésének jogszabály általi el nem ismerése a Ptk. jelenlegi szabályainak alkalmazása mellett adott esetben méltánytalan megoldásokra vezethet. Dr. Hídvéginé Dr. Adorján Lívia, a Szolnoki Törvényszék tanácselnöke Az ági öröklés és az öröklési szerződés új szabályai a várható bírói gyakorlatban című előadásában a praxisa során megismert gyakorlati példákon keresztül mutatta be az ági öröklés sajátos érvényesülését és emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy a Ptk. és a bírói gyakorlat sok esetben nem teljesen fedi egymást. Előadásában az öröklési szerződésre vonatkozó szabályanyag legfontosabb változásaira is kitért. A túlélő házastársat érintő új öröklési szabályok ellentmondásai című előadásának megtartásakor Prof. Dr. Csehi Zoltán (PPKE-JÁK) abból a tényből indult ki, hogy a halál mint jogi tény a túlélő házastárs vonatkozásában kettős joghatással jár, amennyiben megszünteti egyrészről a házastárs státuszjogát, másrészt pedig megnyitja az öröklést. Az előadás 1 A rendezvényről szóló beszámolót és a konferencia keretében elhangzott előadások részletes ismertetését lásd: HORVÁTH Viktória: A Polgári Jogot Oktatók XXI. Országos Találkozója Az új Ptk. öröklési jogi szabályai, In: Advocat, 2015/1-2. sz., 53-58. o. 5
során ezt alapul véve járta körül a túlélő házastárs leszármazókkal, valamint az örökhagyó szüleivel való egyidejű öröklése kapcsán felmerülő problémaköröket. Dr. Leszkoven László (ME-ÁJK) Kötelesrész és öröklési szerződés című előadásában a Ptk.-ban újdonságként megjelenő ún. kétéves szabályból (Ptk. 7:80. (4) bekezdés) kiindulva vizsgálta a címben megjelölt jogintézményeket, azok egymáshoz való viszonyát és érintett számos nemcsak jogi, hanem igazságossági és etikai jellegű kérdést is. A kötelesrész témaköre Prof. Dr. Szalma József (KGRE-ÁJK) Kötelesrész az európai és magyar (új Ptk) polgári (öröklési) jogban című előadásával folytatódott, amelyben az előadó a hatályos magyar Ptk. vonatkozó rendelkezésein túl több külföldi állam (pl. Ausztria, Németország, Franciaország) kötelesrészi szabályozásának sajátosságait is ismertette. A konferencián a klasszikus öröklési jogi kérdésekkel foglalkozó előadások után két olyan előadás is elhangzott, amelynek témája egy-egy, a magánjog más területén felmerülő sajátos öröklési jogi jellegű problémákat is felvető helyzet volt. Dr. Rácz Zoltán (ME-ÁJK) és Dr. Rácz Orsolya (ME-ÁJK) Öröklési jog a munkajogban címmel tartott közös előadásában a munkavállaló halála és a munkáltató megszűnése által generált különböző problémákat vette sorra és villantotta fel az azokhoz kapcsolódó potenciális megoldási lehetőségeket. A konferencia zárásaként Prof. Dr. Prugberger Tamás A farm öröklésének speciális szabályai címmel elhangzott előadásában számos külföldi állam, így Németország, Franciaország, a Benelux államok, valamint Dánia szabályozását példaként felhozva rámutatott a magyar öröklési jog és agrárjog hiányosságára, miszerint a farm, a mezőgazdasági üzem öröklésével kapcsolatosan külön rendelkezést sem előbbi, sem utóbbi nem tartalmaz, noha az több szempontból is szükséges lenne. A kötet, amelyet az Olvasó a kezében tart, két részből tevődik össze: tartalmazza egyrészt a 2015. évi konferencián elhangzott (fentebb felsorolt) előadások többségének írásos anyagát, másrészt magában foglalja a konferencia és a kötet tematikájába illő a konferencián előadóként nem nevesített szerzők munkáit is. Bár valamennyi tanulmány öröklési jogi problémakört jár körül, a kötet mégsem unalmas olvasmány, hanem egy rendkívül színes tudományos egyveleg, amely egyszerre ismertet elméleti és gyakorlati problémákat és 6
mutat be az ismert hazai szabályozás mellett adott esetben példaértékű, de legalábbis megfontolásra érdemes külföldi öröklési jogi megoldásokat. A kötetben több olyan tanulmány is szerepel, amely a klasszikus öröklési jogi kérdéseken túli, de azzal részben összefüggő, a magánjog más területein (pl. munkajog, agrárjog, társasági jog) felmerülő sajátos problémákat dolgoz fel. Miskolc, 2016. május 11. A Szerkesztő 7
8
Barta Judit * GONDOLATI KALANDOZÁSOK A SZEMÉLYEGYESÍTŐ TÁRSASÁGOK TAGJÁNAK HALÁLA OKÁN FELMERÜLŐ KÉRDÉSEK KÖRÜL 1 1. A Ptk. rendelkezéseiből fakadó kérdések Kkt. és bt. esetében, ha annak természetes személy tagja meghal, azzal a tagsági jogviszony is megszűnik, ami azáltal válik egyértelművé, hogy ezt az esetet a Ptk. a tagsági jogviszony megszűnésének esetei között (3:146. d) pont) sorolja fel. A tagi pozíció nem örökölhető, társasági jogi szempontból, az örökös nem lép automatikusan az elhalt tag helyébe. Tekintve, azonban, hogy a legtöbb kkt. és bt. családi vállalkozás, így mind az örökös, mind a társaság tagjai részéről felmerülhet az igény a tagi pozíció átvételére, azonban de az örökös taggá válása éppen a személyegyesítő jellegre tekintettel nem automatizmus. A személyegyesítő jelleg, azaz a tagok egymás iránti bizalma követeli meg azt, hogy az örökös csak a többi taggal történő megegyezés alapján léphessen be a társaságba, amennyiben ezt ő is szeretné. A társaságba kerülése tehát nem örökösi jogcímen történik; az örökösi minőség csak annyiban számít, hogy ez a személyi kör kap lehetőséget a törvény által a belépésre. Az örökösnek minősülő személynek nem kell vagyoni hozzájárulást teljesítenie, mint más harmadik személynek, aki belép a társaságba, mert az örökhagyó tagi * Dr. Barta Judit PhD, tanszékvezető egyetemi docens, Miskolci Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Kereskedelmi Jogi tanszék 1 A társasági jog és öröklési jog összefüggéseivel először HARSÁNYI Gyöngyi, UJVÁRI Andorné és MISKOLCZI BODNÁR Péter foglalkozott A jogutódlás mint sajátos szerződést módosító tény a társaságokban c. tanulmányban (In: Magyar Jog, 1991/4. sz., 223-231. o.) 9
pozíciójába kerül, aki korábban már teljesített vagyoni hozzájárulást. Emiatt hangsúlyozza a Ptk. 3:149. -a, hogy az örökös nem köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni. A tagváltozást a társaság többi tagjával való megegyezést követően a társasági szerződésen is át kell vezetni, a társasági szerződést módosítani szükséges. A tagsági jogviszony a megegyezéssel és nem az örökhagyó halálának időpontjával keletkezik. Előfordulhat, hogy az örökhagyónak több örököse van, ami a belépésre irányuló megegyezést ugyan nehezíti, de nem teszi lehetetlenné. Álláspontunk szerint a többi tagnak lehetősége van arra, hogy valamennyi örökössel vagy csak egyes örökösökkel állapodjon meg a belépést illetően, amennyiben azoknak ilyen irányú szándéka van. Ekkor is a tagokon múlik, kinek engedik a társaságba történő belépést. Amennyiben több örökössel állapodnak meg a belépésről, úgy az örökhagyó társasági részesedését valójában az őt illető tagsági jogokat, meg kell osztani közöttük, öröklési arányuk szerint. Kérdéses, hogy a be nem lépőkkel el kell-e számolni, ki kell-e adni a rájuk jutó részt, illetőleg hogyan alakul felelősségük a tag halála előtt keletkezett társasági tartozásokért. Ez utóbbi kérdésre a következő pontban visszatérünk. Az örökös belépése érintheti az ügyvezetést (pl. ha minden tag annak tekinthető), illetve a szavazati arányokat is. Ez utóbbit akkor, ha több örökös lép be a társaságba és az a szabály él, hogy minden tagnak egyenlő, illetve egyetlen szavazata van. Ilyen helyzetben a már kialakult szavazási ( hatalmi ) egyensúly felborul a több, új szavazatra jogosult megjelenésével. E kérdések a társasági szerződés megfelelő módosításával rendezhetők. Ha az örökös nem kíván (vagy nem engedik) belépni a társaságba, akkor vele el kell számolni az általános szabályok szerint (Ptk. 3:150. ). A gyakorlatból fakadóan azonban itt bizonyos eltérésekkel számolni kell. A Ptk. rögzíti, hogy az örökössel a tag halálának időpontja szerinti állapot szerint kell elszámolni. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha az örökösi minőséget igazolták, ami viszont hosszabb időbe is telhet. Álláspontunk szerint, az örökössel történő elszámolásra nem alkalmazható maradéktalanul a Ptk. 3:150. (2) bekezdésének szabálya, amely szerint az örökössel a tagsági jogviszony megszűnését követő 3 hónapon belül el kell 10
számolni. Az elszámolás ténylegesen csak az örökösi minőség igazolásától lehetséges, ami jóval meghaladhatja a három hónapot. 2 2. Felelősség a társasági tartozásokért A felelősségi kérdések vizsgálatának szempontjából is külön értékelést igénylő szempont, hogy az örökös a társaság tagjává válik-e, vagy sem, ugyanis más-más helyzetet eredményez. Ha az örökös taggá válik, helytállása korlátlan lesz, azaz teljes magánvagyonával felel, így ha volt örökrésze, az azon felüli teljes vagyonával is, ezzel szemben, ha nem válik azzá, csupán a hagyaték erejéig köteles helytállni azon tartozásokért, amelyek az örökhagyó halálának időpontjáig keletkeztek, felelőssége cum viribus. 3 Be nem lépése esetén tehát az örökös, nemcsak a megkapott rész erejéig felel a tag halála előtt keletkezett társasági tartozásokért, hanem az általa örökölt rész erejéig, tekintve, hogy ha a kkt. tag, vagy bt. beltag élne, ő is teljes vagyonával felelne, amit most az örökös megörökölt. Ez eredményezheti azt, hogy a társaságba be nem lépő örökös egy kisebb értékű elszámolásért cserébe a teljes örökrészével felel. Van-e felelősségi oldalról jelentősége annak, hogy az örökös nem kéri az elszámolást, öröklési szempontból nézve az elszámolási igény öröklését visszautasítja? Álláspontunk szerint nincs jelentősége, nem szünteti meg az örökösi minőségből fakadó felelősséget. Az örökös a tag halálát megelőzően keletkezett tartozásokért nem azért felel, mert a társaság vele elszámolt és megkapta az elhalt tagra jutó társasági részesedést, hanem azért mert a tag vagyonának örököse és ez a vagyon az, mely a társaság és a tagi mögöttes felelősség okán a tag hitelezőinek fedezetül szolgált volna. Bt. esetében, ha az elhalt tag kültag volt, akkor a társaság fennállása alatt a társasági kötelezettségekért nem tartozik helytállni. Ha örököse belép a kültagi pozícióba, akkor helytállása hasonlóan alakul. Hogyan alakul viszont felelőssége akkor, ha az elhalt kültag örököse nem lép be a társaságba és vele a társaság elszámol? A Ptk. a kérdéssel nem foglalkozik. Kültag esetén az örökös csak azzal az összeggel felel a társaság 2 MOLNOS Dániel és SZABÓ Imre Gergely Az elhunyt tag esete I. c. cikkében (In: Céghírnök, 2015/9. sz., 9-11. o.) szintén felveti a problémát, amelynek megoldását abban látnák, ha a Ptk. a hagyatéki eljárás lezártához igazítaná az elszámolás kezdő időpontját. 3 GÁL Judit: A társasági vagyonrész öröklése, Céghírnök 2002/3. sz., 3-6. o. 11
tartozásaiért, amelyet a társaságtól az elszámoláskor kapott és nem a teljes örökrészével. Ugyanis habár a kültag nem felel a társaság kötelezettségeiért, a társaság viszont saját vagyonával helytállni köteles, így ez esetben a társaság vagyonából a kültag az őt megillető részt elvonja, ezzel csökkentve a társasági vagyont és amennyiben a társasági vagyon nem elegendő a hitelezők kielégítésére, ezen vagyonrész erejéig a kültag felelőssége megállapítható. 4 Hogyan alakulhat a felelősség, sokszorozódik-e, ha van vagy vannak örökösök, akik belépnek és vannak, akik nem. Ha az egyik vagy több örökös belép, akkor ezzel az elhalt tag után belépők a belépést megelőzően keletkezett társasági tartozásokért mögöttesen és korlátlanul felelni fognak. Társasági jogi szempontból a hitelezők így új, akár több fedezethez is jutnak. Fennmarad-e emellett a be nem lépő örökösök örökösi felelőssége tag halálát megelőzően keletkezett tartozásokért? A társaságba be nem lépő örökös jogállása speciális, ezek a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségek nem társasági jogi alapon terhelik, hanem az öröklési jog szabályai szerinti korlátozott felelősség alapján, ugyanis nem különböztet a jogszabály, mi a hagyatéki tartozás forrása. Ezért az örökös által megörökölt, az örökhagyó mögöttes helytállási kötelezettségén alapuló tartozások a cum, illetve pro viribus felelősség szabályai szerint fognak kielégítést nyerni. 5 Alapvetően, a következtetés az, hogy fennáll a be nem lépő örökösök örökösi felelőssége is. Ezek szerint, tagként felelnek a belépő örökösök és örökösként felelnek a be nem lépők, sokszorozva a társasági hitelezők fedezetét. El lehet gondolkodni azon, hogy szükséges-e, igazságos-e egy ilyen helyzet? 3. Az elhalt tag által tehető kikötések A gyakorlatban többször felmerülő kérdés, hogy a társasági szerződésben lehet-e, és ha igen, úgy milyen kikötéseket lehet tenni a tag halálának esetére. 4 BESENYEI Lajos: A társasági jog és az örökjog kapcsolatáról, In: Gazdaság és Jog, 2002/12. sz., 12-14. o. 5 DÚL János: A hagyatéki tartozásokért való felelősség társasági jogi kitekintéssel, In: Jelen kötet, 27-25. o., 42. o. 12
a) Az egyik ilyen kérdés, hogy az örökhagyó tudja e biztosítani örököseinek a társaságba kerülését. Miután a kkt. és bt. tagsági pozíció nem örökölhető, ez csak úgy lehetséges, ha a tag ezt a kérdést még életében rendezi a társaság tagjaival. Ezt megteheti akár külön megállapodásban, akár a társasági szerződésben. Tekintve, hogy a Ptk. társasági jogi szabályai diszpozitívak a társaság tagjai egymás közötti viszonyának rendezése körében, illetve a tagok olyan kérdéseket is rendezhetnek a társasági szerződésben, amiről a Ptk. nem rendelkezik, így nem látjuk akadályát annak, hogy a tagok a társasági szerződésben előre kötelezettséget vállaljanak arra nézve, hogy az érintett tag által megnevezett személyek belépéséhez a tag halálát követően hozzájárulnak. Kérdés persze, hogy mennyiben kényszeríthető ki egy ilyen megállapodás, a tag halálát követően, az érintett harmadik személy által. Kft. esetén a törvény biztosítja ennek lehetőségét. b) Tartalmazhat-e vajon a társasági szerződés a nevezett belépésének kikényszerítését mellőzve olyan kikötést, hogy örökösei közül csak a megnevezettek léphetnek a társaságba, illetve megegyezés hiányában, velük kell a társaságnak elszámolni? Ha ezek nem az egyedüli örökösök, további kérdések vetődnek fel: ha így a kedvezményezett örökösök többet szereznek, mint ami őket az öröklési jog alapján megilleti, keletkezhet-e az örököstársakkal szemben kiegyenlítési kötelezettségük? Ha igen, úgy egy ilyen társasági szerződésben tett kikötés végrendeletnek minősülhet-e? Nem kizárt, hogy az elhalt tag végrendelkezzen társasági részesedéséről, azaz meghatározza, kinek juttatja a társasággal szembeni elszámolási igényét. (Az arról való rendelkezést viszont, hogy ki léphet be a társaságba, nem látjuk kivitelezhetőnek). A nevezett személy végrendeleti örökös lesz, helyzete a többi örökös és az örökhagyó hitelezői, társasági hitelezői irányában is a Ptk. öröklési szabályai szerint alakul. 4. A hagyatéki eljárásról szóló törvény 6 irányadó rendelkezései A kkt. és bt. közhitelű örökösnek azt tekintheti, aki igazolja e minőségét. Ez a gyakorlatban problémát okozott, mivel ahhoz, hogy az örökös e minőségét igazolni tudja, szükségessé tette a hagyatéki eljárás 6 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról (Hetv.) 13
teljes lefolytatására, ami legtöbbször hosszadalmas folyamat volt. Ennek egyik megoldását adja Hetv. 102. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés, miszerint annak a kérelmére, aki valószínűsíti, hogy jogainak érvényesítéséhez vagy megóvásához az örökhagyó utáni öröklési rend igazolása szükséges, a közjegyző a hagyatékban vagy annak egy részében érvényesülő öröklési rendet (az örökös személyét, a hagyatékban való részesülése jogcímét és a hagyatékban való részesülése arányát) külön végzésbe foglalt öröklési bizonyítvánnyal állapítja meg. A korábbi szabályoktól eltérően tehát az örökösi minőség és a hagyatékban való részesedés igazolására is kérhető hagyatéki bizonyítvány, méghozzá a hagyatéki eljárás alatt bármikor, így az örökösi minőség igazolása ha az nem vitás, már viszonylag hamar igazolható. A Hetv. 20. (1) bekezdés ab) pontja szerint, a hagyatékot leltározni kell, ha a hagyatékban belföldi cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságban, illetve szövetkezetben fennálló tagi (részvényesi) részesedés van, azaz ilyen esetben, hagyatéki eljárást is le kell lefolytatni. A kérdés, hogy kkt. és bt. esetén mit érthetünk tagi részesedés alatt? Hiszen a kkt. és bt. esetén az ún.,,tagi részesedés nem örökölhető, legalábbis olyan értelemben, mint az üzletrész vagy részvény, hanem a tagsági jogviszony megszűnik az örökhagyó halálával megszűnik, az nem száll át ipso iure az örökösre. Kkt. és bt. esetében tehát a leltározandó hagyaték az örökösnek az örökhagyó halálával megnyílt az a jogosultsága, hogy a társaság tagjaival való megegyezés alapján a társaságba tagként belépjen, ilyen megegyezés hiányában pedig az az igény, hogy vele a társaság a társaságtól megváló taggal történő elszámolás szabályai szerint elszámoljon, és annak eredményeként a követelését a társaságtól megváló tag követelésének kielégítésére vonatkozó szabályok szerint a társaság kielégítse. 7 5. A társaság jogutód nélküli megszűnése A gyakorlatban problémát okoz, ha valamely tag halála következtében a társaság tagjainak száma egy főre csökken, vagy csak beltagok, illetve, csak kültagok maradnak. Ez az eset a hatályos szabályok szerint a társaság 7 ANKA Tibor: A hagyatéki eljárás, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014., 70. o. 14
megszűnésével járhat, amennyiben a megszűnéstől számított 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a társaság nem jelenti be a cégbíróságnál újabb tag társaságba történő belépését. Többször volt már rá példa, hogy a társaság közjegyzői javaslatra megvárta, amíg a hagyatéki eljárás lezajlik, van jogerős hagyatékátadó végzés és az örökös csak ezt követően nyilatkozott arról, hogy be kíván-e lépni a társaságba. Mindeközben viszont letelt a 6 hónapos anyagi jogvesztő határidő és a társaság jogutód nélkül megszűnt. A közjegyzői álláspontoknak annyi igazságtartalma van, hogy amennyiben az örökös nem kaphat öröklési bizonyítványt, úgy e minőségét a jogerős hagyatékátadó végzéssel tudja igazolni. Megjegyezzük viszont, hogy a Ptk. nem ír elő határidőt arra vonatkozóan, hogy az örökösnek az örökhagyó halála időpontjától számítva mennyi időn belül kell nyilatkozatot tennie arról, hogy a társaságba be kíván lépni. Az örökös tehát csak akkor tud dönteni a belépésről vagy akkor tudja az elhalt tag részesedésének kiadására vonatkozó igényét előadni, ha e minőségét igazolni tudja, amelyre viszont nincs és nem is szabható határidő. A társaság, illetve a megmaradt tagok nem várhatnak az örökösre, a társaság megszűnésének elkerülése érdekében még a 6 hónap letelte előtt gondoskodniuk kell valakinek a belépéséről, vagy ha lehet, a tagcseréről, illetve az átalakulásról. Az is előfordulhat, hogy a társaság tagjának haláláról nem értesül időben és tekintettel arra, hogy a 6 hónapos határidő jogvesztő jellegű, a társaság igazolási kérelemmel sem élhet. Amennyiben a jogalkotó fenn kívánja tartani a 6 hónapos időtartamot, a helyzet enyhítésére javasoljuk legalább a határidő jogvesztő jellegének megszüntetését. 15
16
Csehi Zoltán * A TÚLÉLŐ HÁZASTÁRS TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSE ÉS AZ OSZTÁLYRABOCSÁTÁS AZ ÚJ PTK.-BAN Bevezetés A 2013. évi V. törvény, az új Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban új Ptk.) előkészítése során az öröklési jog kérdéseit illetően a legtöbb vita a túlélő házastárs törvényes örökléséhez kapcsolódott. 1 Az új Ptk. megalkotása során a kodifikátorok az állagörökös és a haszonélvezeti örökös közti különböző konfliktusok megelőzését szolgáló megoldást kerestek 2 és ezeket a problémákat kívánták az új szabályokkal, amennyire csak lehet megelőzni. A megoldás ismert, és az új szabály üdvözlendő. Megszűnt az özvegy haszonélvezetét érintő korlátozás lehetősége, a leszármazók által kezdeményezett megváltás intézménye, de mint minden újítás, amely megoldja a régi problémákat, egyúttal új kérdéseket is felvet. A jelen kis dolgozatban lényegében egyetlen kérdést vizsgálunk, a túlélő házastárs öröklésének és az osztályrabocsátásnak a kérdését. I. A Szakértői Javaslat megoldása (1) Az új Ptk. előkészítő munkálatai során a 2008-as Szakértői Javaslatban (a továbbiakban SzakértőJ) a törvényes örökösök első osztályában csak annyi lett volna a változás, hogy a leszármazók * Prof. Dr. Csehi Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar, Magánjogi és Kereskedelmi Jogi Tanszék 1 WEISS Emília: A Ptk. öröklési jogi könyvének koncepciója, In: Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/6. sz., 16-28. o. 2 VÉKÁS Lajos WEISS Emília: Öröklési jog, In: VÉKÁS Lajos GÁRDOS Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, Complex Kiadó, Budapest, 2014, 2451. és skk. 17
állagöröklése mellett mind a házastárs, mind a bejegyzett élettárs haszonélvezetet örökölt volna, megváltást pedig a leszármazók csak korlátozottan érvényesíthettek volna és a lakás-haszonélvezetre vonatkozó korlátozás ki lett volna zárva. A törvénnyel örökölt haszonélvezetet az újraházasodás nem érintette volna. 3 A SzakértőJ a törvény szövegébe felvenni javasolta az állag, illetve állagörökös kifejezéseket. A megváltásra egyébként időkorlátozás nem érvényesült volna. 4 (2) Újraolvasva a SzakértőJ-t, a 6:55. (2) bekezdésében a túlélő házastárs haszonélvezet-öröklése sajátosan, kissé félrevezetően került megfogalmazásra, hiszen az (1) bekezdés arról szól, hogy a házastárs örököl, ha az örökhagyónak nincs leszármazója és szülője. Ehhez kapcsolódóan a SzakértőJ 6:56. kimondta, hogy a bejegyzett élettárs úgy örököl, mint az örökhagyó házastársa, a SzakértőJ 6:57. pedig már a haszonélvezeti jog megváltásáról rendelkezik. (3) Ha nincs felhívható leszármazó örökös, a túlélő házastárs együtt örököl a még élő szülőkkel vagy szülővel. Ezt már a SzakértőJ is azzal indokolta, hogy a rendszerint már idős szülők elvesztik támogatójukat, gyermeküket, valamint a gyermeki vagyon egy része általában a szülői vagyonból származik ajándékozás útján, tehát a szülő azt mintegy visszakapja, ha örököl. 5 A SzakértőJ így a hagyatéki vagyont megosztani tervezte: a házastárs által lakott lakás és annak berendezési és felszerelési tárgyai, amelyet a házastárs örököl, valamint a fennmaradó vagyon, amelynek felét ugyancsak a túlélő házastárs, a másik felét pedig az örökhagyó szülei öröklik. A kieső szülő helyén annak részét egyenlő arányban örökli a másik szülő és a házastárs, azaz ezen vagyontárgyra vonatkozó öröklési arány ¾ - ¼ arányban oszlik meg a két személy közt. Ezen öröklést nem érinti a kiesés és helyettesítés. Ezen szülői részeken a házastársat haszonélvezeti jog nem illeti meg. Ebben az öröklési osztályban már érvényesülnek az ági öröklés szabályai is, az ági vagyonon viszont érvényesülnek a haszonélvezet szabályai. A vagyon megosztása a lakás és annak felszerelési és berendezési tárgyaira, valamint egyéb vagyonra rendkívül sok esetlegességet és véletlenszerűséget visz az öröklésbe, és a törvényes öröklésre jellemző, mellesleg üres és formális aritmetikai 3 WEISS i.m. 5. pont 4 VÉKÁS Lajos (szerk.): Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez, Complex Kiadó, Budapest, 2008, 1170.o. (a továbbiakban Szakértői Javaslat) 5 Szakértői Javaslat, 1171. o. 18
igazságot lehetőleg egyenlő arányban részesedjenek az egyenlők a hagyatékban nagy mértékben torzíthatja. (4) A haszonélvezeti jog megváltását a SzakértőJ is tartalmazta, de az nem terjedt ki a leszármazók (állagörökösök) általi kezdeményezés esetében a házastárs által lakott lakásra, berendezési és felszerelési tárgyakra, a megváltási jogot a SzakértőJ magyarázata alanyi jogként, azaz bíróság előtt kikényszeríthető jogként definiálja. 6 (5) Változatlan abban a SzakértőJ, hogy megváltásként nem a haszonélvezeti jog valós ellenértékére jogosult a házastárs, hanem egy gyermekrészre, ági örökséget terhelő haszonélvezet esetében harmad részre, amely lehet több és kevesebb is, mint a jog valós értéke. 7 (6) A SzakértőJ már kiáll azon módosítás mellett, hogy a haszonélvezeti jog megváltásának ne legyen időbeli korlátja. A SzakértőJ új szabálya átvette egyik felvetésünket, miszerint a haszonélvezet korlátozása, a korlátozás mértéke, nem mehet a kötelesrészi minimum alá. (SzakértőJ 6:58. (2) bekezdés) 8 További újdonsága, hogy a korlátozás alól kiveszi az özvegy (bejegyzett élettárs) által lakott lakást, annak berendezési és felszerelési tárgyaival egyetemben. (SzakértőJ 6:58. (3) bekezdés) Helyes szabálynak tűnt a megváltási és korlátozási igény ütközésére javasolt norma, amely a megváltásnak adott elsőbbséget a haszonélvezet korlátozásával szemben. II. Az új Ptk. szabálya (1) A 2013. évi V. törvény szabályai végül eltérnek a SzakértőJ-ben foglaltaktól. 9 A legjelentősebb eltérést az öröklés első osztályának öröklési 6 Szakértői Javaslat, 1173. o. 7 U.o. 8 L. CSEHI Zoltán: Észrevételek és javaslatok az új Polgári Törvénykönyv tervezetének kötelesrészi szabályaihoz, In: Közjegyzők Közlönye, 2007/7-8. sz., 16-22. o. 9 Az eddig megjelent négy kommentárból: CSEHI Zoltán: Harmadik rész: Törvényes öröklés, In: CSEHI Zoltán (szerk.): Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata. Kommentár a 2013. évi V. törvényhez, Menedzser Praxis kiadó, Budapest 2014, VII. könyv 40. és skk.; külön kiadványban: CSEHI Zoltán: Öröklési jog a 2013. évi V. törvény alapján (ideiglenes jegyzet), Menedzser Praxis Kiadó, Budapest, 2014, 40. és skk.; VÉKÁS Lajos WEISS Emília: Öröklési jog, In: VÉKÁS Lajos GÁRDOS Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz., Complex Kiadó, Budapest, 2014, 7:58. és skk., 2450. és skk.o.; VÉKÁS Lajos WEISS Emília: Öröklési jog, In: VÉKÁS Lajos (szerk.): A Polgári 19
rendje mutatja, ahol a leszármazó mellett a túlélő házastárs is állagörökös lehet. 10 Az új szabály megosztani rendeli a hagyatékot az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra és egyéb vagyonra. Önmagában már ez a vagyonmegosztás is számos kérdést vet fel, ezek közül csak néhányat érintünk. (2) A törvény abból indul ki, hogy ha a lakás az örökhagyó és a túlélő házastárs közös tulajdonában állt, akkor az öröklés csak az örökhagyó tulajdoni hányadára vonatkozik, illetve ha az teljes egészében az örökhagyó külön tulajdonát képezte, akkor a túlélő házastárs haszonélvezeti joga erre terjed ki, állagörökösök az örökhagyó leszármazói lesznek. (3) A lakás fogalmát a törvény nem határozza meg, de lakás alatt érthetjük a házat is. 11 Komolyabb kérdést vet fel, ha a lakáshoz külön helyrajzi szám alatt felvett garázs vagy parkolóhely tartozik, amely sem berendezésnek, sem felszerelésnek nem minősül, így a haszonélvezet sem terjed ki erre. Ha a házastársak egyszerre több lakásban laktak, akkor az öröklés a rendszeresen lakott, életvitelszerűen felkeresett és birtokolt lakásokra, akár többre is vonatkoztatható, de ehhez azt kell bizonyítani, hogy az adott lakás (ház), rendszeresen és visszatérően, a házastársak közös tartózkodásának helye volt. Nem lakás az üdülő, a pince, a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos egyéb ingatlan, présház, vadászház, így ezekre haszonélvezet nem vonatkoztatható még akkor sem, ha esetleg közösen használták a házastársak ezt az ingatlant. Törvénykönyv magyarázatokkal, Complex Kiadó, Budapest, 2013, 1011. és skk.; OROSZ Árpád: Öröklés, In: WELLMANN György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata. I/VI., HVG- ORAC, Budapest, 2013, 230-231. o.; FABÓ Tibor: Törvényes öröklés. in OSZTOVICS András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja. IV. kötet., Opten Informatika Kft., Budapest, 2014, 636. és skk. 10 7:58. [Házastárs öröklése leszármazó mellett]: (1) Az örökhagyó házastársát leszármazó örökös mellett megilleti a) a holtig tartó haszonélvezeti jog az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyakon; és b) egy gyermekrész a hagyaték többi részéből. (2) A haszonélvezeti jog nem korlátozható, és a házastárssal szemben megváltása nem igényelhető. (3) Osztályos egyezségben a házastársnak a gyermekrész helyett az egész hagyatékra kiterjedő holtig tartó haszonélvezeti jog biztosítható. 11 FABÓ i.m. 638. és skk 20
A törvény célja egyértelmű: az özvegy maradhasson abban a környezetben, amelyben az örökhagyóval élt házasságban, függetlenül a házasság (két hetes, két hónapos vagy húsz éves) időtartalmától ennyit a véletlennek is hagyni kell. Ebből az is következik, hogy több ingatlant akkor érinthet ez az öröklés, ha a házasság a felek közt már hosszabb ideje fennállt, és a többes lakás gyakorlata évek során a felek életvitelének helyszínévé vált. A törvényes öröklési rend első osztályában a leszármazóval együtt örököl a túlélő házastárs is. 12 A házastárs öröklésénél a törvény különbséget tesz a hagyatékban lévő, örökhagyóval közösen lakott lakás és a hozzá tartozó berendezési és felszerelése tárgyak, amelyeken haszonélvezeti jogot örököl az özvegy, és a hagyaték többi része közt, amely vagyonelemeken az özvegy egy gyermekrészt örököl. (4) A hagyaték ilyen megosztása az öröklési jog azon sajátos vakságát követi, amely sem a hagyatéki tárgyak értékére, sem a házassági vagyonjog sajátosságaira nincs tekintettel, csak az aritmetikai egyenlőségre, vagy mint a jelen kérdésfelvetés is mutatja, még arra sem teljes egészében. A fent idézett szabály abban a kivételes esetben alkalmazandó, ha az örökhagyóval együtt lakott lakás az örökhagyó külön tulajdonát képezi. Ennél gyakoribbnak tűnik az a tényállás, hogy az örökhagyóval közösen lakott lakás részben a túlélő házastárs tulajdonát is képezi, például a házastársi vagyonjog alapján eszmei tulajdoni hányad illeti meg. Ez utóbbi helyzet a leszármazók öröklésével ismét csak közös tulajdont eredményez, amelyben az özvegy védelme a leszármazók által megörökölt tulajdoni hányadon törvény által létesített haszonélvezet révén biztosított. (5) A túlélő házastárs állagöröklése attól függ, hogy mekkora a közösen lakott lakáson és annak berendezési és felszerelési tárgyain kívüli hagyaték nagysága. Ha az örökhagyó lakása és a hozzá számítandó értékek jóval nagyobb értékkel bírnak, mint a hagyaték többi része, akkor a túlélő házastársnak van hol laknia, más vagyont viszont nem örököl abban az esetben, ha az általa életvitelszerűen használt ingatlan nem volt része a házastársi vagyonközösségnek. Nem megismételve a Ptk. lakás fogalmában rejlő értelmezési nehézségeket és annak tágítási lehetőségeit, napjaink viszonylag egyszerű és jogilag rendezett eseteiben, számos társasházi konstrukcióban a lakás és a hozzá tartozó tároló, pince, 12 Ptk. 7:55. és 7:58. 21
gépjárműbeálló, stb. külön-külön ingatlannak minősülnek. Az özvegy kérheti persze a volt örökhagyói lakáson fennálló haszonélvezeti jogának megváltását. Ekkor egy gyermekrésznyi állagot kap, amelyet pénzben is kifizethetnek számára, mert például lehet saját tulajdonú lakása, ahol lakhatása megoldott. A magyarországi vagyon-felhalmozási gyakorlatban ugyanakkor még mindig a lakásingatlan-tulajdon a meghatározó vagyontárgy, amely alapján valószínűsíthető, hogy a tulajdonos (örökhagyó) azt, mint legértékesebb ingatlant életvitelszerűen használja, s általában ez az a vagyon, amelyik értékének 20-40 %-os arányában valamely kölcsön (vagy más tartozás) fedezetéül is szolgál egyben. Ebben a tipikus esetben és figyelemmel a Ptk. kodifikációja során markánsan szereplő azon álláspontra, miszerint a házastársak közötti korkülönbség számos esetben (pl. örökhagyó új házasságkötése) megnőtt a leszármazókat semmi sem készteti arra, hogy állagként olyan ingatlan hagyatékot örököljenek, amelyen jelentős hiteltörlesztési kötelem és egyúttal a túlélő házastárs haszonélvezeti joga áll fenn. Ezeknél a tényállásoknál a kölcsön vagy más tartozás hagyatéki terhe tovább bonyolíthatja a házassági vagyonjog elszámolását, azon belül is a passzívák és az öröklést illető hagyaték nagyságát. (6) Amint említettük, a megosztott hagyaték nem-lakás hányadán a túlélő házastárs egy gyermekrésznyi vagyont örököl, mintha ez teljesen független lenne az örökhagyóval közösen lakott lakást érintő haszonélvezettől. Ez a két vagyonelem a haszonélvezet- és állagöröklés azonban több ponton is találkozik. (7) Mit is értsünk viszont egy gyermekrész alatt? Az osztályrabocsátás előtti vagy az utáni gyermekrészt? Az osztályrabocsátás eredménye ugyanis adott esetben (túladományozás miatt) a hagyatékból részesülő leszármazók számának a csökkenésével járhat. Ha a leszármazók osztályrabocsátásra kötelezettek, az örökhagyó akaratának megfelelően (7:56. ) a leszármazóknak jutó hagyatéki rész az osztályrabocsátással állapítandó meg. Az 1959-es Ptk. esetében a törvényes öröklés első osztályában még nem kellett számolni sem a túlélő házastárs állagöröklésével, sem a hagyaték megosztásának problémájával az osztályrabocsátás kapcsán. (8) Az új Ptk. alapján egyértelmű, hogy a túlélő házastársnak nincs osztályrabocsátási kötelezettsége, hiszen azt a törvény nem írja elő. Az eredeti szándék szerint a túlélő házastárs állagöröklése elkülönülő jogi státuszt létesít, és semmiképp sem kívánja őt a leszármazókkal egyformán 22
kezelni. 13 Az már érdekesebb kérdés, hogy miért nem, pontosabban miért tér el a törvényes örökrész és a kötelesrész számítása ilyen esetekben. Ha a leszármazóknál elsősorban több leszármazó egymás közti viszonyában figyelembe vesszük az örökhagyótól származó korábbi, még életében kapott adományokat, akkor mi az indoka annak, hogy ugyanezt mellőzzük a túlélő házastárs esetében. Erre a kérdésre írásunk végén röviden még visszatérünk. (9) Az osztályrabocsátása amint azt a törvény meghatározza, befolyásolja leszármazók hagyatékból való részesedésének mértékét, sőt a korábbi ajándékok értékének a korrigálására is sor kerülhet, hogy ne az ajándékozási ügylet idejében fennálló értéket, hanem attól eltérő, a hagyaték megnyíltakori értéket vegyük figyelembe a részesedésük meghatározása során. 14 Az osztályrabocsátási kötelezettség az örökhagyó akarata szerint kötelezi a leszármazókat, továbbá az új Ptk. is tartalmazza azt az esetet, ha a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. 15 (10) Az osztályrabocsátás kapcsán több kérdés merül fel. Az egyik, hogy az örökhagyói lakás esetében, amelynek állagát a leszármazók öröklik, miként és milyen értékkel vegyük figyelembe az özvegyi haszonélvezetet. Az osztályrabocsátáshoz is szükséges a haszonélvezettel terhelt lakásingatlan értékének a meghatározása. Lényeges, hogy ezt a hagyatéki tárgyat annak pontos értékén tudjuk meghatározni, az pedig nem mellőzhető a haszonélvezeti jog értéket csökkentő hatása nélkül. Nyilvánvaló, hogy a haszonélvezettel terhelt vagyon értékét a haszonélvezet csökkenti, különösen akkor, ha a lakás a házastársi vagyonközösség része is volt, így a haszonélvezeti jogosultnak még állagtulajdona is fennáll azon. Hogy ezt miként kellene azonban számolnunk, a Ptk. nem mondja meg, így marad az illetékszabályozás alkalmazása 16 vagy a piaci értéken történő számítás. (11) Az osztályrabocsátás mint számítási mód eredménye lehet, hogy az egyik leszármazónál túladományozás esete áll fenn, vagyis az 13 VÉKÁS, 2013, 101.o. 14 Ptk. 7:57. (2) bekezdés, második mondat, amely viszont nem határozza meg, mely időpontot vegyünk alapul. 15 Ptk. 7:56. (1) bekezdés 16 1990. évi CXIII. törvény az illetékekről, 72. 23
osztályrabocsátási számítás eredményeként neki már semmi nem jár a hagyatékból. (12) Ha nincs túladományozás, leszármazók esetében a hagyaték mely részénél kell elsődlegesen érvényesítenünk a már kapott ajándékok értékét? Az örökhagyói lakásból vagy a másik vagyontömegből eredő örökségnél? Vagy egységes elszámolást kell készíteni? (13) Ha három leszármazó és túlélő házastárs együtt örököl, akkor az egy gyermekrész mértéke ¼, vagyis ennyi jut a túlélő házastársnak a nem-lakás hagyatéki vagyonon. A hagyaték ezen részének fennmaradó ¾ része pedig felosztásra kerül a leszármazók közt (hiszen ha van lakás, az nem ide tartozik), és ezt kell korrigálni az osztályrabocsátandó vagyon számításával. Igen ám, de ezt követően, ha van örökhagyói lakás is és más hagyaték is, akkor természetben melyik vagyonnál veszem figyelembe az osztályrabocsátás eredményét? A lakásnál vagy a fennmaradó vagyonnál? Mondhatnánk mindegy, hiszen az értékeknek a valós értékeket kell mutatniuk, így elvileg nem lehet különbség a közös tulajdoni hányadban kapott X érték és a külön vagyontárgyakból megillető X érték közt. Az értékek szintjén a haszonélvezettel terhelt vagyon és a másik, nem terhelt vagyoni kör értékmegállapítása között nem lehet különbség, de a közös tulajdonba kerülő és haszonélvezettel terhelt ingatlan jogi kötöttsége csak akkor fejeződik ki a vagyonértékelésben, ha a piaci értéket vesszük alapul, nem pedig az illetékszabályok szerinti számítást. Ebben végső soron a leszármazóknak kell megállapodniuk a hagyatéki osztály során. Ha nincs megállapodás, célszerű elsődlegesen a nem-lakás hagyatéki vagyon körében kell elvégezni az osztályrabocsátott ajándékok értékének a levonását, és ha az már teljes egészében fedezett az adományokkal, akkor a még levonandó értéket az örökhagyói lakásnál vehetjük figyelembe. Mivel az osztályrabocsátás lényegében vakon, tiszta értékekkel számol, a haszonélvezettel nem terhelt hagyatéki vagyont kell először figyelembe vennünk a hagyaték felosztásánál, a terhelt vagyont pedig lehetőleg a leszármazók közt, egyenlő arányban kell figyelembe venni. (14) További kérdés, hogy ha túladományozás van és az egyik leszármazót már nem kell figyelembe venni, akkor a teljes fennmaradó vagyont a többi leszármazó örökli vagy előbb korrigáljuk a túlélő házastársi részt, és az egy gyermekrész nagyságot az osztályrabocsátás eredményét követően állapítjuk meg. Ilyen korrekciókat az öröklési jog ismer, maga az osztályrabocsátás jó példa erre, hogy figyelembe is kell venni, majd annak eredményétől függően korrigálni kell a számítást. 24
(15) Ezen korrekcióval szemben az hozható fel, hogy ha túladományozás van, akkor az egyik leszármazó lényegében már hozzájutott akkora vagyonrészhez, amelyhez a többiek csak az öröklés kapcsán jutnak (ha egyáltalán jut nekik annyi), vagyis a korábban megajándékozottat nem indokolt figyelmen kívül hagyni a túlélő házastárs örökrészének meghatározásánál. Hiszen minél több gyermeket veszünk figyelembe, annál kevesebb jut a túlélő házastársnak, annál nagyobb arány marad viszont felosztható a leszármazói körnél. Amíg három gyermek esetében ¼ jut a túlélő házastársnak, úgy négy leszármazónál már csak 1/5 rész. Azaz az első esetben ¾ részt veszünk figyelembe a leszármazók hagyatékául, a második esetben már 4/5 részt, és ezt a hagyatéki értéket vesszük az osztályrabocsátás alapjául. Ez a megoldás azonban csak akkor lenne korrekt és egyenlő, ha a túlélő házastárs vagyoni szaporulatait is figyelembe vennénk, amint teszi azt a jog a leszármazók osztályrabocsátásával. (16) Összefoglalva, a túlélő házastárs egy gyermekrészi állagöröklése csökkenti a hagyaték leszármazókra jutó arányát és növeli az osztályrabocsátással kapcsolatos bizonytalanságot, jóllehet az örökhagyó még ha figyelt is a leszármazók egyenlő kezelésére, ezt a túlélő házastárs öröklése eltérítheti. A leszármazókat érintő osztályrabocsátás eredménye azzal a következménnyel járhat, hogy túladományozás miatt a hagyatékot egy vagy több leszármazó figyelmen kívül hagyásával kell felosztani, s bár ez nem érinti a túlélő házastársat megillető egy gyermekrész arányának a mértékét, növeli viszont a túladományozás veszélyét, és ennek következtében az egyes leszármazóknak juttatott vagyonok közti eltérést. (17) Az örökhagyót megillető nagyobb szabadság jut ennek kapcsán is érvényre, hiszen a túlélő házastárs részére még az örökhagyó életében juttatott ajándékok csak a kötelesrészi igény érvényesítésében kapnak szerepet, a hagyaték törvényes öröklés szerinti felosztásánál viszont nem. Utószó. A vagyon eredete mint alapvető kérdés Amint fentebb már említettük, a törvényes öröklés első osztályában a túlélő házastárs örökrészének meghatározása során nem kell figyelembe venni sem a neki adott ajándékokat, sem mindazt a vagyoni előnyt, amihez a házasság révén jutott. Két külön kérdésre szeretnénk csak utalni. Az 25
egyik a túlélő házastárs részére az örökhagyó életében adott adományok esetleges figyelembe vétele, a másik a házastársi vagyonközösség esetleges vagyonszaporulatának a ténye. Vizsgáljuk ez utóbbit először. (1) A halál tényének kettős vagyonjogi hatása van: megszünteti egyrészt a házastársi vagyonközösséget, másrészt kiváltja az öröklést. Egy időpont, egy tény, kettős jogi hatás, amelynek jogkövetkezményeit nem lehet egyszerre, csak egymás után figyelembe venni: előbb a vagyonközösség a halál általi megszűnését, majd ezt követően annak öröklési következményeit. A túlélő házastárs esetében az örökhagyóházastárs halálával konkretizálódik egyrészt a közös vagyonból őt a házastársi vagyonközösségből megillető hányad, amelynek eredménye lehet a saját vagyonát illető vagyoni szaporulat, de az járhat a vagyonának csökkenésével is. (Csökkenés alatt a házastársi vagyonmérleg szerinti elszámolás eredményét értjük.) Kérdés, ha van vagyoni szaporulat a túlélő házastársnál a házastársi vagyonközösség halál általi megszűnése kapcsán, akkor azt miért nem vesszük figyelembe a házastársi állagöröklésnél, ha leszármazóknál a vagyoni juttatásokat mindenféle időkorlátozás nélkül, akár húsz vagy akár harminc év eltelte után is figyelembe vesszük? Amíg a gyermek-leszármazó esetében kifejezett ajándékozásról van szó, addig a házastársi vagyonközösség megszűnése kapcsán keletkező, az özvegy vagyonában jelentkező vagyonnövekmény a törvényi szabályokból ered, ez azonban nem érinti a vagyonnövekmény tényét. A vagyoni növekmény eltérő eredetétől függetlenül nem indokolt az eltérő szabályozás. (2) Ha figyelembe vesszük az özvegy különvagyonának növekedését, akkor tekintettel kell lennünk annak lehetséges csökkenésére is, azaz abban az esetben, ha az örökhagyó vagyona halála folytán a házastársi közös vagyon megosztása folytán nő, és ezzel növeli a hagyatékot, akkor az ebből részesedő személyek közt leszármazók és házastárs ezt figyelembe lehetne venni. (3) Különösen nem indokolt azon adományozások figyelmen kívül hagyása az öröklés első osztályában, amelyet az örökhagyó életében adott a házastársának. Ezen adományok mint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott ingyenes adományok 17 beszámítanak a kötelesrész alapjába, nem vesszük azonban azokat figyelembe a hagyaték felosztásánál. Sőt, figyelembe vesszük a betudás kapcsán a kötelesrész 17 Ptk. 7:80. (1) bekezdés 26
kielégítésénél is, és azon túlmenően a kötelesrészre jogosult a kapott juttatásnak azzal a részével felel a többiek kötelesrészéért, amely a törvényes örökrészét meghaladja, 18 így az özvegyet érintő törvényes örökrész kiszámításánál az osztályrabocsátás figyelembe vétele vagy mellőzése eltérő eredménnyel jár. (4) Adott esetben a túlélő házastársnak nyújtott jelentős értékű ajándék érdemben nem befolyásolja a törvényes öröklést, mert a jog a kötelesrész révén biztosítja a leszármazó törvényes örökösnek az erre vonatkozó igényét, jóllehet csak a törvényes örökrész egyharmadában. Ha végintézkedés folytán a leszármazót csak kötelesrész illeti meg, akkor annak eltérő nagyságú vagyoni alapja és az arra számolt egyharmadnyi kötelesrész mérték alkalmazásának következtében ismét felmerül az osztályrabocsátás alkalmazása vagy mellőzése, például az özvegy részére ajándékba adott örökhagyói lakás és annak felszerelési tárgyai viszonyában. Bár meglehetősen ritka, hogy az örökhagyó vagyonának jelentős részét házastársának ajándékozza, majd leszármazóit (akár hallgatólagosan, akár közvetlen módon) lényegében kizárja az öröklésből, ekkor a leszármazót illető kötelesrészi igény mértékének meghatározásánál nem mindegy, hogy ez meghaladja-e a törvényes öröklési rész értékét. 18 Ptk. 7:85. (2) bekezdés 27
28
Dúl János * A HAGYATÉKI TARTOZÁSOKÉRT VALÓ FELELŐSSÉG TÁRSASÁGI JOGI KITEKINTÉSSEL Bevezetés Az öröklési jog a magyar polgári jogi kodifikációs tervezetek és az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) integráns részét képezte. Nincs ez másképp a hatályos Polgári Törvénykönyvben (2013. évi V. törvény, a továbbiakban Ptk.) sem. A jogterület legfontosabb kérdéskörei közé tartozik, hogy mely személyek, milyen arányban lesznek az örökhagyó egyetemes jogutódjai, 1 milyen sorrendben (törvényes öröklés); 2 el lehet-e térni a törvény által meghatározott szigorú sorrendtől, és ha igen, úgy ezt milyen módon és tartalommal teheti meg az örökhagyó. 3 Végintézkedés esetében vannak-e olyan személyek, akik ennek ellenére a vagyon egy részére igényt tarthatnak; 4 végül az örökösök, miután rájuk az örökhagyó vagyoni jellegű jogai és kötelezettségei egyaránt átszállnak, 5 a kötelezettségekért milyen módon és mértékben állnak helyt. 6 A tanulmány a hagyatéki tartozásokért való helytállás alapjait kívánja bemutatni, kitekintéssel a régi Ptk. eltérő szabályaira, melyek között az öröklési jog több jelentős koncepcióváltásával (például a túlélő házastárs öröklési jogi helyzete) ellentétben, ebben a témakörben hasonló fajsúlyú módosítást nem lehet találni. * Dr. Dúl János PhD hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Polgári Jogi és Polgári Eljárásjogi Tanszék 1 Ptk. 7:1-7:9., 7:87-7:93. 2 Ptk. 7:55-7:74. 3 Ptk. 7:10-7:54. 4 Ptk. 7:75-7:86. 5 Ptk. 7:1. 6 Ptk. 7:94-7:100. 29
A téma aktualitását az adja, hogy az utóbbi években megnövekedett azon hagyatéki eljárások száma, ahol a magas hagyatéki tartozások miatt megfontolandó kérdés az örökösök számára, hogy egyáltalán igényt tartsanak-e az örökségre vagy inkább utasítsák azt vissza. Korábban ugyanis a temetési költségek, a hagyatéki költségek és a hagyatéki eljárás költségei jelentették a hagyatéki terhek nagyobb részét, és csak kisebb részben az örökhagyó tartozásai. Mára ez az arány megfordult. 7 Túlterhelt hagyatéknak azt tekintjük, amikor a hagyatéki terhek meghaladják a hagyatéki vagyon értékét. 8 A munka célja továbbá annak bemutatása, hogy a fent körülírt témakörnek szoros kapcsolata van a társasági joggal: fokozatosan jelennek meg olyan hagyatéki eljárások, amelyekben az örökhagyó hagyatékához társasági jogi részesedés tartozik. A következőkben a jogszabályi környezet bemutatásával együtt a főbb jogtudományi meglátásokat ismertetjük a témához szervesen kapcsolódó joggyakorlattal, kiegészítve saját meglátásainkkal. 1. A hagyatéki tartozások Az örökléssel az a sajátos eset áll elő, hogy a vagyoni kötelezettségek teljes egészében átszállnak ugyan, ettől azonban elválik a kötelezettségekért való felelősség terjedelme. Ezért nevezzük hagyatéknak az örökhagyót a halálakor megillető valamennyi vagyoni jellegű jogot és kötelezettséget, míg örökségnek csak azt, amely ebből az örökösre mint egész (jogok a kötelezettségekkel együtt) átszáll. 9 A Ptk. taxatíve felsorolja a hagyatéki tartozásokat; ezek megegyeznek a régi Ptk.-ban foglaltakkal: a) az örökhagyó illő eltemetésének költségei; b) a hagyaték megszerzésével, biztosításával és kezelésével járó szükséges költségek (hagyatéki költségek), valamint a hagyatéki eljárás költségei; 7 VISEGRÁDI Ágnes: Az örökös felelőssége a hagyatéki tartozásokért, In: Magyar Jog, 2015/7-8. sz, 424-431. o., 424. o. 8 BÓKAI Judit: Az örökös felelőssége, különös tekintettel a túlterhelt hagyaték kérdésére, In: Közjegyzők Közlönye, 2001/7-8. sz., 7-12. o., 7. o. 9 ANKA Tibor: Öröklési jog Hagyatéki eljárás, 2. hatályosított kiadás, HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014. 17-18. o. 30
c) az örökhagyó tartozásai; d) a kötelesrészen alapuló kötelezettségek; e) a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek. Ez a felsorolás egyben kielégítési sorrend is, ami azt jelenti, hogy a meghatározott sorrendben előbb álló csoportba eső tartozások a kielégítés során megelőzik a hátrább álló csoportba soroltakat. 10 Abban a csoportban, amelyben valamennyi tartozás teljes kielégítésére nincs lehetőség, kielégítésnek a követelések arányában van helye. A törvényi szabályozás alapján az egyes tartozásokat csoportosítani is lehet: az a)-b) pont alattiak az örökhagyó halála folytán merülnek fel, a c) pont alattiak az örökhagyó életében keletkezett, őt terhelő és halála miatt a jogutódjára átszálló tartozások, míg a d)-e) pontban nevesített tartozások az örököst terhelő tartozások. 11 A fenti taxatív felsorolás azt jelenti, hogy csak azok a tartozások vehetők figyelembe, amelyek valamelyik nevesített tartozáscsoportba tartoznak. Az egyes csoportokon belül már különböző jogcímeken felmerülő tartozások jelenhetnek meg, amelyek kapcsán vita merülhet fel, helye van-e annak, hogy azokat hagyatéki vagyonból kielégítendő követelésként ismerjük el. A korábbi Ptk. alapján kialakult és továbbra is irányadónak tekinthető joggyakorlat több vitás kérdésben letisztult. 12 Ilyen vitás kérdésnek minősült például az örökhagyó tartozásai között az örökhagyó tartásával, gondozásával, ápolásával és gyógykezelésével felmerült költségek érvényesítése, melyet az eset körülményei alapján 13 14 a Legfelsőbb Bíróság hagyatéki teherként ismert el. A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) értelmező rendelkezéseit tárgyaló 6. b) pont alapján 10 OROSZ Árpád: Hetedik Könyv. Öröklési jog, In: WELLMANN György (szerk.): Az új Ptk. magyarázata I/VI., 2. átdolgozott, bővített kiadás, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2014, 309. o. 11 FABÓ Tibor: Hagyatéki tartozások és kielégítésük, In: OSZTOVITS András (szerk.): A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapcsolódó jogszabályok nagykommentárja, IV. kötet, Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014, 739-755. o., 739. o.; Complex CD jogtár 1959. évi IV. törvény 6:77. -hoz fűzött magyarázata 12 FABÓ i.m. 739-740. o. 13 BH 1993.428, BH 1991.20 14 VÉKÁS Lajos GÁRDOS Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, 2. kötet, Wolters Kluwer, Budapest, 2014, 2502. o. (a továbbiakban VÉKÁS GÁRDOS II.) 31