Rodosz Készítette: Horváth Erzsébet 2016.
Az utazás elött pár nappal már elkezdtem minden szükséges dolgot beszerezni, ami az induláshoz kell. Nagyon vártam már az indulást, mert még sosem utaztam repülőgépen. A szüleim kevésbé örültek neki, mert még sosem voltam távol tőlük ennyire hosszú ideig. Viszont büszkék voltak rám, hogy sikerült kijutnom és sikeresen helytállnom. A suliban elintéztük a szükséges iratokat az induláshoz. Így 18.- án, már indulhattunk is Görögországba. Az indulásom egy kicsit zavaros volt, mert pont előtte volt egy autó balesetünk, de csak a kocsi tört össze, így taxival mentünk ki a reptérre. A családom is elkisért és láttuk, hogy valami kigyulladt útközben, ezért egy nagy dugóba keveredtünk. Még jó, hogy időben elindultunk, így nem késtem le a repülőt. Megérkeztünk a repülőtérre és elbúcsúztam mindenkitől, aki elkisért. Feladtam a poggyászomat, majd megkerestem a többieket. Elbúcsúztunk a kísérő tanárunktól, majd fent leültünk egy étteremnél és amig vártuk a repülő indulását ettünk valamit. Bemutatkoztunk egymásnak, mert a többi lányt nem ismertem. Hatan voltunk a második turnusban, abból 2 lányt ismertem, mert az osztálytársaim. Beszélgettünk addig amig a repülőre fel nem lehetett szállni. Volt bennem egy kis félelem a repüléssel kapcsolatban, mert nem tudtam mire számítsak sosem repültem még. Sajnos nem az ablak melletti ülést kaptam, igy nem láttam ki az ablakon, de igy is nagyon jó élmény volt. Mikor leszálltunk egy busz bevitt minket a repülőtérré, majd elmentünk a csomagtérhez, hogy megkeressük a bőröndjeinket. Legközelebb meg kell, hogy jelöljem, mert egy kicsit nehéz volt megtalálni. Elhagytuk a poggyászteret, amint mindenkinek meg lett a táskája. Kifele menet találkoztunk a főnökünkkel. Segített bepakolni a kocsiba amivel értünk jött. A szállodába menet beszélgettünk elmondta a szabályokat, és hogy másnap papírokat kell megcsinálni.
Mikor megérkeztünk néhányan még fent voltak a személyzet tagjaiból és velük megismerkedtünk. A konyhában megvacsoráztunk, majd elmentünk az apartmanunkba lefeküdni. Reggel korán keltünk, mert a papírokat fontos volt megcsinálni ugyanis a nélkül nem lehetett dolgozni. Útközben megnézhettük a várost, nagyon sok mindent láttunk. Imádom a pálmafákat az út mentén. András közben mesélt nekünk a városról és hogy hol mit találhatunk meg. Mikor végeztünk elvitt minket gyrost enni. Itt sokkal másabb, mert a sült krumplit beleteszik a gyrosba. Visszamentünk a szállodába és este már dolgozhattunk is. Addig viszont kipakoltunk a bőröndökből elosztottuk a szekrényeket, hogy mindenkinek legyen helye. Megcsináltuk a beosztást, majd felvettük a munkaruhánkat és lementünk dolgozni. Ekkor megismerkedtünk azokkal is, akikkel idáig nem találkoztunk. Én fent az étkeztető résznél kezdtem két másik lánnyal. Az elején még elmagyarázták mit, hogy kell megcsinálni. Maga a feladat nem volt nehéz, mert az asztalokat kellet mindig előkészíteni, megteríteni, az étkezőt tisztán tartani. Volt egy kis rész, ahol mosogatnunk kellet és az edényeket a helyére tenni. Ha bármiben megakadtunk Mentorunk szívesen segített nekünk. Nagyon gyorsan belejöttünk és mindig mindennel időben készen voltunk. Fárasztó, de egy hét után már
belejöttünk. A szabadidőnkben a parton voltunk nagyon sokat napoztunk. Mindenki úgy akart hazamenni, hogy jó barna legyen. A víz fenttartott és nem volt könnyű elsüllyedni, ami jó volt, mert nem tudtam még úszni, de ott kint megtanultam. Volt mikor elmentünk este munka után egy bárba és ittunk egy koktélt. Hangulatos helyek vannak ott. Két hétig voltunk fent utána a konyhára mentünk le dolgozni. Ott is meg kellet ismerkedni mindennel, hogy mit hogy kell csinálni, de fantasztikus társasággal dolgoztam együtt, úgyhogy minden gördülékenyen ment. Itt segítenem kellet a zöldségek szeletelésében, ételek előkészítésében, mosogatni és a konyhát tisztántartani. Megtanultam új ételeket készíteni, amiket itthon is megpróbálok majd megcsinálni. Itt is két hétig voltam, majd felváltva dolgoztunk lent és fent. Egy héten egyszer volt szabadnapunk, azon mindenki kipihenhette magát. Munka után nagyon sokszor mentünk le a partra napozni a végére már nagyon jó színunk lett. Elmentünk Praszonissire. Gyönyörű hely, a földközi és az égei tenger találkozása. Az égei tenger nagyon hullámzik igy ott semmit nem lehet csinálni, mert egy perc alatt bevisz a mély vízbe. Ellenben a földközi tengeren szokott mindenki kite-olni. Ez egy extrém sport, amit nagyon szeretnek űzni. Fürdeni nem nagyon lehet benne, mert veszélyes. Gyorsan eltelt hat hét. Az utolsó egy hétben András elvitt minket kirándulni, persze a munkát nem hanyagolhattuk, ezért két napba tellett mire eljutottunk oda
ahova terveztük. Az elsőnap megmásztuk a Tsmabika templomot, aminek 350 lépcsőfoka vezet fel a templomhoz. Lefele is 350 lépcsőfokot kell megtenni. Miután ezt megtettük megérdemeltük, hogy kipihenjük magunkat a Tsambika strandon. Nagyon finom jegeskávét ittam ott. Láttunk ott egy srácot, aki ernyőzött. Nekünk is nagyon megtetszett és mindenki ki akarta próbálni. Béreltünk egy hajót és szerintem mindenki nagyon élvezte. Fantasztikus élmény volt sosem éltem még ilyet át. De sietnünk kellet, mert este dolgoztunk és hamar visszaindultunk. A következő kiránduláson a lepke farmra mentünk. Ennyi lepkét sosem láttam még egyhelyen. Teljesen ellepték a fák törzsét és a sziklákat. Este dolgoztunk, úgyhogy el kellet indulni visszafele, közben megnéztünk egy ezer éves fát. Az indulás napján mindenki sajnálta, hogy máris véget ért, de vártuk is már. Nekem hiányoztak már az itthon levők és nekik is én.
Nagyon élveztem a Görögországot. Sokat kellett dolgozni, de megérte. Ha lenne, rá lehetőség ismét elmennék.