Tartalom BEVEZETŐ 9 ÉN-TE-ÚRISTEN Testhatárok Kukorelly Endre költészetében 17 TÜKRÖKKEL AZ EGYHANGÚSÁG ELLEN Marno János költészete A semmi esélye című kötet fényében 41 ÚJABB ECHO NÁRCISZRA (Marno János: Nárcisz készül) 69 AZ EMBER ELLÓG EGY KÖTÉLLEL, AVAGY: OLVASNI KOCKÁZATOS! (Marno János: Daidal) 77 EMLÉKEZÉS ÉS MÍTOSZ (Borbély Szilárd: Halotti Pompa) 83 A NEM JÓTÉKONY HOMÁLYRÓL (Borbély Szilárd: Berlin Hamlet) 107 VISSZA-TÉR (Borbély Szilárd: Mint. minden. alkalom.) 115
MNÉMOSZÜNÉ ÉS A TÉR Szövegszervező térkoncepciók Térey János költészetében 131 A TRAGÉDIA SZÜLETÉSE MULTIKULTÚRÁBAN (Térey János: A Nibelung-lakópark) 161 EZ PONYVA KÖNNYEZIK (Tóth Krisztina: Síró ponyva) 175 MÚZEUMOK HOSSZÚ ÉJSZAKÁJA? (Lanczkor Gábor: Vissza Londonba) 183 JÁTÉK A HIÁNNYAL (A Lovasi-dalszöveg mint kortárs líra) 191
BEVEZETŐ Kritikusan a négyzeten Fiatal kritikusok tüneteként szokás emlegetni azt a hajlamot, amely a kortársak szépirodalmi munkássága felé fordítja az irodalmár figyelmét. Később a láz elmúlik, a kutató visszafelé indul az időben, egyre távolabb merészkedik saját korától, és már kortársaként képes fölismerni a legtávolabbi múltba vesző költészeti hagyományokat. Mi lehet az oka a kezdő irodalmárok körében az időben túlnyomóan horizontális érdeklődésnek? Szerencsésebb lesz egyes számban nyilatkoznom: ami engem a költészettel kapcsolatban leginkább izgatott, az igen prózai ok. Kíváncsi voltam, hogy vajon milyen gondolkodástörténeti közeg vesz körül; mely kérdésekre keresik jelen korunkban az írók és költők leghevesebben a választ, és ezek közül ma melyek tűnnek érvényesnek. Milyen nyelvi megvalósulásai lehetnek a problémafölvetéseknek és kérdéseknek, amelyek ebben a pillanatban hitelesnek hatnak? Az első csábítás ezért bizonyára a valósághoz való közvetlenebb hozzáférés lehetősége. Éppen ez a közvetlenségigény, a minél teljesebb átélés, azonosulás, megértés vágya milyen hiú ábránd Akteon módjára a fikció erdejében kutatni utána! hajtott a műnemek közül a líra irányába. Vagy úgy is mondhatnám, a költészet csalogatott leghevesebben a személyesség, a transzparencia ígéretével. Jelen lenni valami érdemi, sőt nagyszerű születésénél, a kezdeteknél ez már a második kísértés. A harmadik kísértés ez lehetett: kortárs szerzőkkel kapcsolatban az újat mondásnak egyszerűen nagyobb a valószínűsége. Nem kell megmérkőzni tapasztalt irodalomtudósok, gyakorlott kritikusok évtizedeken át kiérlelt véleményével. Szűz terület, szabad a pálya. De igazán könnyű préda? 9
kacér romok Csak később született meg bennem a fölismerés, hogy a közvetlenség éppen az egészet takarja el a szem elől, s nagyobb a kockázata annak, hogy részleteket tegyünk az egész helyébe. Hiszen, ha a jelenben kibontakozó életműveket figyeljük, akkor nincs segítségünkre az időbeli eltávolodás által nyerhető rálátás adománya. Így nincs a megfigyelésnek alkalmas magaslata. Mégis, a kortárs költészet egy bizonyos vonulatának bemutatására tett kísérletemet számos más érv menti és indokolja, s ezek már nem csupán személyes nyereségemre vonatkoznak. A jelenkori magyar irodalom, azon belül a költészet jóllehet talán csak kis hányada, minden figyelmet és reklámot megérdemel, hiszen színvonalában nem marad el, sem térben, sem időben mérve, más nyelvek irodalmától, illetve a magyar irodalom korábbi korszakaitól. Ez az állítás még akkor is elfogadható, ha a magyar líra nem éppen a nyugat-európai irályt követi. Miközben ezerféle művészeti konkurenciája van, hiszen lényegéből adódóan az erős befogadói aktivitást kívánó irodalom ritkán terjeszkedik agresszíven vagy robbanásszerűen, a kereslet csökkenése ellenére is fönntartja magát. A hosszú távon is megszólítható, válaszokat adó költészetnek mindig köze lesz az életünkhöz. Újra és újra bemutat bennünket magunknak, elevenünkre tapint, és jó esélye van elérni az egyes embert a számára tartogatott önszembesítő erejével. Wolfgang Iser a művészet (minden színrevitel) funkciójának két, kognitív módon megragadhatatlan eseményt tart: azt, hogy önmagunkon kívül létezhetünk, illetve, hogy önmagunk változatával szembesülhetünk. Ezek az események időben nem rögzítettek, tehát egy jó vers később is, mások számára is megadhatja azt az önszembesítő, a megrekedtségből kiléptető élményt, amelyet első közönségének szerzett, ha szerzett. Ami szintén ösztönözte munkámat, hogy hiányoltam és hiányolom a jelenkori irodalomkritika túlnyomó többségéből az önmagában konzekvens ízlés vállalását. Nyelv- és irodalomelméleti alapon ugyan szinte bármilyen költői jelenségről hosszú értekezést lehet írni, azonban nem biztos, hogy érdemes. Tudniillik az irodalomtudósi eszmefuttatáshoz választani a verset: gombhoz varrni a kabátot. És nem biztos, hogy az irodalomtörténésznek le kellene mondania az oktatásban vagy a tudományban betöltött szövegszelekciós szerepéről. Magyarországon azonban olyannyira összekötöttek az irodalomtudomány szereplői, akik 10
Bevezető gyakran egymás kenyéradói, barátai, hogy mondhatni természetes módon gyorsan születnek kompromisszumok. Sajnos rendszerint a szakmaiság rovására megy az elismerő vélemények körbetartozása. Fontosnak tartottam, és ez talán válogatásom leghiúbb szándéka, hogy nyíltan gyakoroljam az irodalomkritika és -tudomány ízlésalapú szelektív funkcióját. Ezzel esetleg leheletnyit hozzájárulhatok a számomra értékesnek tartott művek újrafölfedezéséhez. De legalábbis egyetlen olvasó figyelmét szeretném fölhívni az általam legfontosabbnak tartott alkotásokra, s ha e szekundér irodalom csak olyanokat érne el, akik a tárgyként választott primér irodalmat már jól ismerik: akkor hát fölhívnám figyelmüket e művek további értékeire, bizonyos, korábban nem tárgyalt összefüggésekre. Legerősebb érvem pedig, amely e tanulmánykötet megjelentetése mellett szól, talán az, hogy szándékom használható, tájékoztató anyagot átnyújtani e könyv formájában főiskolai és egyetemi tanártársaim, irodalmár kollégáim számára, mivel én magam is hálás voltam a hasonlókért. Egy-egy verseskötet, ciklus, költői világ érdekelt, s a versekkel való foglalatoskodás, újraolvasás közben kerestem hozzájuk a bejárást, a megfelelő elméleti megközelítés módját. Minden esetben előbb szólított meg a szöveg, előbb ért hozzám az élmény, amely a szóba kerülő művek jelentésének kibontásakor, a szöveg kompozíciójának és a nyelv viselkedésmódjának vizsgálatakor csak fokozódott, elmélyült, tágult. Akteon lesben áll, ott lapul a sorok mögött, megfejtené, magáévá tenné(?) a jelenséget. Megfeszített figyelme, amely az isteni Egészre függesztődik, óvatlanná teszi őt magát: szarvassá változtatva darabokra szakíttatik Artemisz vadászkutyái által, hiszen tiszteletlenül sokat zsákmányol. Maga válik végül a meglesett-megfigyelt jelenség prédájává.