1. Felelősség Az eljárás betartásáért viselt felelősség megoszlik: az Idegenforgalmi és Szálloda szak vezetője jelöli ki vagy hagyja jóvá a szakszemináriumvezetőket, koordinálja a szakszemináriumok témáit, valamint kiválasztja és felkéri a külső opponenseket a szakdolgozatok bírálatára; a szakszeminárium-vezetők feladata, hogy megismertessék a hallgatókkal a szakdolgozat tartalmi és formai követelményeit, illetve felügyeljék és konzultációkkal segítsék a szakdolgozat-készítés menetét; a hallgató felelőssége, hogy a szakszeminárium-vezetőtől kapott útmutatások alapján és az előírt követelmények szerint határidőre elkészítse szakdolgozatát. 2. Formai követelmények 2.1. A szakdolgozat részei A szakdolgozatnak tartalmaznia kell az alábbi részeket: Borító szerepelnie kell rajta a Szakdolgozat megnevezésnek, a szerző nevének, valamint a dolgozat beadása évének. A dolgozatot fekete vászon- (műbőr-) kötésbe kell kötni. Belső címlap fel kell tüntetni rajta felülről lefelé az itt ismertetett sorrendben az egyetem, a kar és a szak nevét, a dolgozat címét, a Szakdolgozat megnevezést, a szerző nevét, a szakszeminárium-vezető (belső konzulens) nevét, valamint a dolgozat beadásának évét. Tartalomjegyzék a dolgozat szerkezeti egységeinek címeit ugyanabban a sorrendben és formában kell feltüntetni, ahogyan azok a szöveg közben szerepelnek, hozzájuk rendelve azt a lapszámot is, amelyen a szóban forgó rész elkezdődik. Ugyancsak fel kell tüntetni a tartalomjegyzékben a főszövegeken kívüli tartozékokat, hűen követve azt a sorrendet és megnevezést, amelyet a dolgozatban alkalmazott a szerző. Táblázatok, ábrák, illusztrációk jegyzéke e jegyzékeknek (külön az ábrákra, külön a táblázatokra és külön az illusztrációkra például fotókra vonatkozóan) a tartalomjegyzéket kell követniük. A szóban forgó tartozékok megnevezését a főszövegben való előfordulásuk sorrendjében kell megadni azon lapszámokkal együtt, ahol találhatók. Bevezetés a dolgozat témájának előzetes bemutatása, a fejezetek tartalmának áttekintő ismertetése, lehetőleg a téma kifejtése során alkalmazott gondolatmenet érzékeltetésével. A bevezetésben ezen felül be kell mutatni a dolgozat módszertanát, megindokolva az adott módszer kiválasztását, illetve az irodalmi hátteret és annak kritikai értékelését. Itt kell szerepeltetni továbbá ha vannak ilyenek a szerző kutatásaiból leszűrt gyakorlati javaslatokat is. A téma kifejtése (törzsrész) a kutatás eredményeinek részletes, lényegretörő bemutatása, a szakszeminárium-vezető által elfogadott tézisjavaslat alapján. Zárófejezet (összefoglalás) a dolgozat leglényegesebb megállapításait emeli ki, szokásos terjedelme legalább 3-4 szabványoldal. Kiegészítő szövegrészek ide kerülnek a függelékek, a mellékletek, a névmutató, a tárgymutató, a rövidítések jegyzéke, a fogalomtár (glosszárium), a felhasznált szakirodalomra
való utalás és a bibliográfia (ezek közül csak a szakirodalom-jegyzék kötelező, illetve a rövidítések jegyzéke, ha a szövegben nem került volna sor megfelelő magyarázatukra). A kiegészítő szövegrészekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem célszerű, ha a függelékek vagy mellékletek túlsúlyba kerülnek a dolgozatban. Kedvező, ha a szemléltetőanyag (grafikonok, táblázatok, fényképek) a törzsrészben helyezkedik el, szoros összefüggésben a szöveges ismertetéssel. Függelékként illeszthető a dolgozathoz olyan, a szerző által írt, összeállított vagy szemelvényezett anyag, amely nem képezi szerves részét a dolgozat törzsrészében kifejtett gondolatmenetnek, ám annak megértését, feldolgozását segíti (például vonatkozó jogszabály ismertetése, összefoglaló táblázatok, kronológia, a kutatáshoz felhasznált kérdőívek stb.). Mellékletként olyan anyag csatolható a szakdolgozathoz, amelyet a szerző változtatás nélkül vesz át, és amely főképp mondandója illusztrálását szolgálja (például térkép, fotók, termékismertető, reklámkiadvány stb.). Mind a függeléket, mind a mellékletet csak indokolt esetben lehet a szakdolgozathoz csatolni, azaz akkor, ha azokat a szerző képes gondolatilag is a dolgozat törzsrészéhez illeszteni és ezáltal munkája értékét növelni. A név- és tárgymutató elsősorban hosszabb dolgozatoknál alkalmazható, de nem kötelező. A szakdolgozat készítőjének döntése, hogy külön névmutatót és tárgymutatót alkalmaz-e, vagy inkább név- és tárgymutatóként összevontan szerepelteti ezeket. A névmutatóba vesszük fel a dolgozatban szereplő személyneveket, írói neveket és álneveket, földrajzi neveket, a tárgymutatóba pedig a főszöveg kulcsszavai, alapfogalmai kerülnek. Ha külön név- és tárgymutatót alkalmazunk, akkor a névmutató mindig megelőzi a tárgymutatót. A nevek, illetve fogalmak, szakszavak után külön írásjel nélkül, csupán spáciumot (betűhely-kihagyást) alkalmazva feltüntetjük az oldalszámokat, ahol a szóban forgó név vagy fogalom előfordul. A fogalomtár (glosszárium) mutatja be a szerző által használt terminológiát, rövid (2-3 soros) definíciókkal. Készítése bár nagyban emeli a dolgozat használhatóságát nem kötelező. A szakirodalom-jegyzéket az ún. Harvard-rendszer szerint kívánatos elkészíteni, de alkalmazkodva a magyar nyelvhez a szerzők nevének (magyar) ábécé-sorrendjében kell felsorolni az egyes szakirodalmi tételeket. Minden egyes tételt új sorban kell kezdeni. Az egynél több sorban elhelyezett hivatkozások esetében a második, harmadik stb. sor beljebb írandó. Ha ugyanazon szerzőtől több tétel is szerepel, sorrendjüket a megjelenés évszáma határozza meg. (A korábbi kiadású művek kerülnek előbbre.) Ha ugyanazon évben több tétel is van ugyanattól a szerzőtől, akkor az évszám mellett elhelyezett kis a, b, c stb. betűkkel határoljuk el őket egymástól. Az egyes hivatkozásokban a megadott sorrendben az alábbi bibliográfiai adatoknak kell szerepelniük: a szerző(k) neve; kiadási év (szögletes zárójelben, utána kettőspont); a cím és az esetleges alcím (utánuk pontok); kötetszám; kiadás (hányadik kiadás, illetve milyen jellegű kiadás); a kiadó vagy folyóirat, periodika neve 1 ; kiadási hely (csak könyv esetén); oldalszám (terjedelem); egyéb adatok. 1 Ha nincs kiadó vagy periodika név, akkor disszertációként, műhelytanulmányként vagy konferenciakiadványként, ezen megjelölések bizonytalansága esetén pedig kéziratként kell jelölni a tanulmányt.
A dőlt betűvel szedett 2 bibliográfiai adatok közlése minden egyes tétel esetében kötelező, a többi adat közlése a szerzőre van bízva, illetve attól függ, hogy a szóban forgó hivatkozásnál szükség van-e rájuk (például kötetszámra). A szakirodalom tételei például az alábbi módon adhatók meg: BAUM, T. [1994a]: National tourism policies: implementing the human resource dimension. Tourism Management, Vol. 15, No. 4, pp. 259-266. [1994b]: The development and implementation of national tourism policies. Tourism Management, Vol. 15, No. 3, pp. 185-192. SURÁNYI SÁNDOR [2000]: A szolgáltatások internacionalizálódása globális gazdaságban. In: Blahó A. (Ed.): Nemzetgazdaság, regionalitás, világgazdaság, pp. 151-162. Aula, Budapest. SZENDE P. [1994]: Marketing a szállodaiparban. KIT Képzőművészeti Kiadó, Budapest. Weboldalakra is pontosan kell hivatkozni, megadva az oldal pontos elérhetőségét (azaz nemcsak az alapcímet) 3 és lehetőség szerint az oldal megnevezését is, például: EUROPEAN COMMISSION [1999]: Euro-Preparation Guide for Tourism Enterprises. http://europa.eu.int/comm/enterprise/services/tourism/tourism-publications/ publications.htm Interjúk esetében megadandó az interjú ideje, az interjúalany beosztása és elérhetősége. Az interjú szerkesztett gépelt változata elhelyezhető a dolgozat mellékletében. A dolgozat végi szakirodalom-jegyzék teszi lehetővé, hogy a szerző a szöveg közben mellőzze a részletes lapalji hivatkozást, s a sorok közötti három adatot tartalmazó hivatkozás részletezésével egyértelművé tegye a referenciát (lásd még az 2.3 pontot). A bibliográfia a feldolgozott témakör lehető legteljesebb háttérirodalmi összefoglalója, azaz jóval nagyobb terjedelmű, mint a szakirodalom-jegyzék, mivel ez utóbbi csak a szöveg megírásához felhasznált munkák felsorolása. A szakdolgozatban a bibliográfia összeállítása nem elvárás. 2.2. A tagolás Az áttekinthetőség és a logikai felépítés megfelelő érzékeltetése érdekében szükség van a dolgozat tagolására. Ezt az alábbi hierarchia szerint célszerű elvégezni 4 : a) rész; b) fejezet; c) alfejezet; d) szakasz; e) pont; 2 A dőlt betűs szedés nem jelenti azt, hogy e tételeket a dolgozat szakirodalom-jegyzékében is így kellene jelölni. 3 Előfordulhat, hogy egy adott oldal címe dinamikusan generált, amit abból lehet felismerni, hogy a cím egy igen hosszú, számokkal és/vagy % jelekkel teletűzdelt karaktersort tartalmaz ilyenkor a teljes cím mellőzhető, viszont meg kell jelölni az oldal elérési útvonalát, a weblapon található belső hiperhivatkozások alapján. 4 Nem szükséges kimeríteni valamennyi címfokozatot.
f) alpont. A tagolás mélységének összhangban kell állnia a dolgozat terjedelmével. A dolgozatot nem feltétlenül szükséges részekre tagolni, fejezetek és alfejezetek szerepeltetése azonban mindenképpen kívánatos. Ennél mélyebb (szakasz, pont, illetve alpont mélységű) tagolásra csak igen hosszú dolgozatoknál vagy speciális témák esetében van szükség. A dolgozat szerkezeti egységeit mindenképpen jelölni kell, olyan számozással, betűkkel vagy jelekkel, melyek kifejezik annak tagolását. A szerkezeti egységek közül csak a magasabb szintűek (rész és fejezet) megnevezését szokás kiírni, de ez sem feltétlenül szükséges 5. A jelölés alapvetően kétféle módszerrel lehetséges: Szerkezeti egységenként más-más jel alkalmazása pl. részeknél nagybetű, fejezeteknél római szám, alfejezeteknél arab szám, szakaszoknál kisbetű stb. Az egyes szerkezeti egységek jelölése ebben az esetben nem tartalmazza a magasabb szintű egységek jelölését. Pontokkal elválasztott arab számok alkalmazása (pl. 1.1.4.2) az egyes szintek jelölésére, ahol a legnagyobb kategóriát mindig az első, a legszűkebbet az utolsó szám jelenti. A szerkezeti egység jelölése ekkor a hierarchia egészében elfoglalt helyet mutatja. A szakdolgozatban elsősorban ezt a jelölési módszert javasoljuk. A szerkezeti egységek súlyát, hierarchikus helyét címeik különféle tipográfiai kiemeléseivel is jelölhetjük. Ilyen lehetőség például a betűméret növelése, a félkövér vagy a kurzív (dőlt) betűtípus alkalmazása, a csupa nagybetűk vagy kiskapitálisok használata, valamint a betűk ritkítása vagy a szavak aláhúzása (az utóbbi két módszer kevésbé esztétikus, ezért lehetőség szerint kerülendő). A kiemelésfajtákat kombinálhatjuk is: a fő egységek címeit például nagyobb betűmérettel, félkövér betűtípusból célszerű szedni, majd az alacsonyabb hierarchikus szinten levő szövegrészek címeinél folyamatosan közeledni kell a törzsszöveg betűméretéhez és betűtípusához. 2.3. A hivatkozás szabályai és a szakirodalom felhasználásának etikája A felhasznált művek megnevezése, egy idézet forrásának, egy gondolat eredetének megjelölése a tudományos pontosság és tisztesség követelménye. A hivatkozásokat szöveg közben kell elhelyezni, közvetlenül az után a szövegrész, illetve mondat után, amelyekre vonatkoznak. A szöveg közbeni hivatkozásnál zárójelben szerepeltetendő a hivatkozott szerző vezetékneve, a hivatkozott mű kiadásának évszáma és az oldalszám vagy oldalszámok, eléjük téve a p. vagy a pp. megjelölést 6 (ez utóbbiak helyett elfogadott még a kettőspont alkalmazása, tehát a hivatkozás formája lehet pl. Surányi [2000] p. 158 vagy Surányi 2000:158 ). Háromnál több szerző esetén rövidíteni lehet a hivatkozást oly módon, hogy csak az első szerző nevét tüntetjük fel, a munkatársakat pedig az et al, illetve és mások kifejezéssel helyettesítjük, feltéve, hogy az így rövidített forma nem teszi kétségessé a rövidítés és a hivatkozás közötti megfelelést. A részletes hivatkozás valamennyi szükséges bibliográfiai adattal a dolgozat végi szakirodalomjegyzékben helyezendő el (összeállításának szabályait lásd az 2.1 pontban). Egy mű felhasználása többféleképpen történhet. Idézésnek minősül egy bármely mű felismerhetően átvett része, az átvétel pontos feltüntetésével. Elmaradása kimerítheti a plágium fogalmát, jogsértésnek számít. Jogi bonyodalmakhoz vezethet a megengedettnél jóval nagyobb terjedelmű idézet, amelyet csak a szerző engedélyével, átvételként lehet közölni. Idézet esetén 5 A részek és fejezetek nevének cím nélküli feltüntetése, ami a szépirodalmi műveknél gyakori módszer, tudományos publikáció esetében csak elvétve indokolt. 6 Az oldalszámot szó szerinti idézetnél kötelezően, egyébként pedig szükség szerint (pl. egyazon műre történő több hivatkozás esetén) kell feltüntetni.
változtatás nélkül, tartalom- és szöveghűen kell a vonatkozó részeket közölni, idézőjelekkel kiemelve. Ha tartalmi okok miatt egyes részeket elhagyunk, ezt a szükséges helyekre tett, zárójelben elhelyezett három ponttal jelölhetjük. Ügyelni kell arra, hogy a kihagyással ne hamisítsuk meg az idézet értelmét. Ha nem csak egy-egy gondolatot, megállapítást vagy adatot, hanem egy forrásmunka nagyobb részét kívánja átvenni a szakdolgozat készítője, akkor még nem szó szerinti idézetnél is jelezni kell az átvétel terjedelmét, például oly módon, hogy a felhasznált anyagot egy külön alfejezetbe vagy szakaszba helyezi el, annak elején közölve, hogy az adott rész egy bizonyos forrásmunka alapján vagy nyomán íródott. Amennyiben az átvett gondolatok néhány pontjára különösen fel akarjuk hívni a figyelmet, megfelelő tipográfiai módszerrel a szöveg adott része kiemelhető környezetéből. Ezt vastag vagy dőlt betűs szedéssel el lehet érni, de a beavatkozás tényére fel kell hívni a figyelmet. Közhasználatú jelzés például a zárójelben elhelyezett Kiemelés tőlem formula, amely mögött a szerző névbetűi állnak. Többszöri kiemelés esetén elégséges a formula rövidítésének ( K.T. ) alkalmazása is. 2.4. Mennyiségi és külalaki követelmények Az Idegenforgalmi és Szálloda szakon a szakdolgozatnak legalább 40 gépelt oldal terjedelműnek kell lennie, nem számítva a kiegészítő szövegrészeket. Felső terjedelmi korlát nincs, ám ez semmiképpen nem jelentheti a mennyiségi szempontok túlsúlyba kerülését a minőséggel szemben. Fontos a dolgozat belső arányainak megfelelő kialakítása is: a címben megfogalmazott kérdést, problémát kifejtő lényegi résznek kell kitennie legalább a dolgozat (pontosabban a törzsrész) felét, de inkább kétharmadát. Ezt megelőzheti egy felvezető jellegű rész, amely a feltett kérdés általános vonatkozásait, elméleti hátterét, összefüggéseit tárgyalja. Kizárólag olyan elméleti és leíró anyagot kell és lehet a dolgozatban elhelyezni, ami a későbbi témaelemzés során felhasználásra kerül. A törzsrészben elhelyezett táblázatok, grafikonok, illusztrációk lehetőleg ne haladják meg annak egynegyedét. A szakdolgozatot nyomtatott formában, illetve számítógép-lemezen kell beadni. A számítógépes szövegszerkesztő programok magas szintű alkalmazása a készítés során nyomatékosan ajánlott. A dolgozatot A4-es méretű fehér papírlapokra kell nyomtatni, a lapok egy oldalát felhasználva. A dolgozatban a szöveg színe kizárólag fekete lehet. A margók 2-2,5 cm szélesek lehetnek, a lap bal margója a kötés érdekében további 1 cm-rel növelhető. Törekedni kell a szöveg olvashatóságára, áttekinthetőségére, tetszetős megjelenésére. Ennek érdekében ajánlott a 12 pontos betűméret és a másfeles sortávolság használata, a bekezdések első sorának behúzása és/vagy a bekezdések közötti távolságok kismértékű (6-12 pontos) növelése. Bármilyen stilizált (dekoratív) betűtípus használata tilos. Lehetőleg a könyvnyomtatásban elterjedt (klasszikus) betűtípusokat vagy azokhoz hasonlóakat kell használni (pl. Times New Roman). A csupa nagybetűk, a kiskapitálisok, a félkövér vagy dőlt betűk alkalmazása csak kiemeléseknél vagy címeknél megengedett, a szöveg egészét tekintve nem. Kerülni kell az öncélú dekorációkat: a szöveghez csupán lazán kötődő, a téma kifejtését, megértetését érdemben nem szolgáló illusztrációknak nincs létjogosultsága egy tudományos munkában. Az ábrák és grafikonok esetében sem a látványosság, hanem az érthetőség és az áttekinthetőség a fő szempont háromdimenziós vagy színes grafikonokat például csak akkor célszerű használni, ha ez nélkülözhetetlen a vonatkozó adatok egzakt ábrázolásához. Táblázatok, grafikonok, képek csak abban az esetben helyezhetők el a törzsrészben, ha azok részletes (nem egymondatos) elemzésére a szövegben sor kerül. Ellenkező esetben az ilyen kiegészítőket a mellékletbe vagy a függelékbe kell elhelyezni.
Lehetőleg kerülni kell a tördeléssel kapcsolatos hibákat: a lap legaljára ne kerüljön fejezetcím, a táblázatok ne törjenek meg két oldal között, a kereszthivatkozások és a tartalomjegyzék oldalszámai ne csússzanak el stb. Mindezek a hibák könnyen kiküszöbölhetők a fejlett szövegszerkesztő programok megfelelő használatával. Az oldalszámok feltüntetése kötelező (kivéve a belső címlapot). Az oldalszámozásnak folyamatosnak kell lennie, tehát a műszaki leírásoknál, kézikönyveknél időnként alkalmazott fejezet betűjele + oldalszám módszer nem megengedett. Kötelező feltüntetni továbbá valamennyi táblázatnál az adatok forrását (a szövegközi hivatkozásoknál ismertetett módszerekkel). Ha a táblázat összeállításához a szerző több forrást használt, értelemszerűen valamennyit meg kell adni. Ugyancsak fel kell tüntetni a forrást a nem saját készítésű grafikonoknál és ábráknál. Ajánlott irodalom A tudományos igényű dolgozatok, publikációk formai kialakítását illetően a legrészletesebb magyar nyelvű útmutatóként Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve (Osiris, Budapest 1997) című munkája szolgál. 3. A szakdolgozat elbírálása A szakdolgozatot két opponensnek kell elbírálnia: a dolgozat témavezetőjének, illetve egy külső szakembernek. A külső opponenst az adott szakterület kiemelkedő képviselői köréből választja ki és kéri fel a szakvezető. A külső bíráló személyére az adott téma vezetője javaslatot tehet. A külső opponens helyett a szakdolgozatot a Turizmus Tanszék egy másik oktatója is bírálhatja, amennyiben a szóba jöhető külső szakemberek nem tudják vállalni a bírálat elkészítését. A szakdolgozatot a kinyomtatott és bekötött példányokon túl számítógép-lemezen is le kell adni. A megvédett szakdolgozatok egy példánya az Egyetem könyvtárába, egy másik példánya a Turizmus Tanszékre kerül megőrzésre. Az egyes szakdolgozatokkal együtt meg kell őrizni azok írásos bírálatát is. A számítógép-lemezen leadott fájlok Adobe PDF-formátumban, másolás- és nyomtatásvédett formában felkerülnek a Turizmus Tanszék szerverére, az egyetemi hálózaton belüli elérhetőséggel. Az eredeti fájl(oka)t a Tanszék nem őrzi meg.