Ma harcot kell vívni politizálni kell!
Wesley Jubileumi Kötetek Sorozatszerkesztő: Majsai Tamás
Ma harcot kell vívni politizálni kell! Köszöntő könyv Bárdos-Féltoronyi Miklós 75. születésnapjára Szerkesztette: Majsai Tamás Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szak Budapest, 2010
Wesley Jubileumi Kötetek (6.) Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szak Szerkesztette: Majsai Tamás Olvasószerkesztő: Mártonffy Marcell Közreműködött: Jónás-Mátéh Magdolna, Mártonffy Marcell, Udvarvölgyi Zsolt Wesley János Lelkészképző Főiskola ISSN 2062-0330 ISBN 978-963-86804-4-0
Tartalom Ha meginog a föld (Iványi Gábor) 7 75 év a holnap jegyében. (Bárdos-Féltoronyi Miklós megközelítése) (Majsai Tamás) 9 Tabula gratulatoria 13 Boór János: Traduttore traditore, fordító ferdítő 15 Fazekas Csaba: Körmöczy Imre nyilatkozata 1848 májusából 23 Gedő Éva Schwendtner Tibor: Az idegen. Az ellenség- és identitásképzés dilemmái 33 Hadházy Antal: A cigánymisszió és a Biblia 41 Jakab Attila: Vallás és identitás. Geopolitikai perspektívák 68 Kamarás István Ojd: Ipiapi atya posztulációja 85 Krausz Tamás: A forradalom-narratíva ellentmondásai 98 Majsai Tamás: Egyházak és Soá az ország egyetlen konzervatív, keresztény napilapjában 1996-ban. (Egy történészpublicisztikai epizód) 108 Nagy Péter Tibor: Egy ortodox zsidó közösség a helyi társadalomban 130 Orosz Atanáz: Az Egyház mint közösség az ökumenikusan nyitott Joánisz metropolita teológiájában 144 Petrás Éva: Társadalmi tanítás és szociális kérdés. A Quadragesimo anno enciklika recepciója a katolikus újságírásban, 1931-1938 158 Pomogáts Béla: Piarista emlékek 173 Szöllőssy Ágnes: Cigány a képen. Cigányábrázolás a XIX-XX. századi magyar képzőművészetben 179 Vigh Szabolcs: Családtervezés egyházi normák múlt és jövő 190 A kötet szerzői 199
Ha meginog a föld Az éneklőmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára. Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid. Ha megszabom a határidőt, én méltányosan ítélek. A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erősítem meg annak oszlopait. Szela. A kérkedőknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat! Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal; Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás; Hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal! Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belőle, még seprejét is issza és szopja a föld minden gonosztevője. Én pedig hirdetem ezt mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének. És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. (Zsoltárok könyve 75.) Bárdos-Féltoronyi Miklós 75 éves. Hadd nyissam ki előtte a Bibliát Aszáf zsoltárénekénél, melyet a nagy bibliai költő a Ne veszíts el kezdetű ének dallamára szerzett, és nem magányos imának, hanem közösségi, gyülekezeti dalnak szánta. Oly korban élt, olyan történelmi pillanat ihlette meg, amikor egyes önmagukat istenítő, nagy befolyással rendelkező halandók akkora hatalomra tettek szert, hogy szinte képesek voltak a föld oszlopait is megingatni. Szarvuk hegye az Örökkévalót fenyegette, nyakasak és gőgösek voltak. Az oszlopok tetején billegő föld kétségbeesett lakói pedig előbb keletre aztán nyugatra, majd a végtelen pusztaság felé tekingetve várták a szabadítót. A hitvallás megszólaltatja Istent, aki üzeni az oszlopdöntögetőknek, hogy az Ő helyreállító és megszilárdító hatalma majd biztonságossá teszi a föld fundamentumát. Ítéletét pedig nem bízza ilyen vagy olyan irányzatokra, maga tölti ki a harag poharába az ítélet habzó fűszeres borát, melyet fenékig ürítenek majd a gonosz fennhéjázók, s még az ital seprejét is szürcsölni fogják. A földi hatalmasok szarvából pedig törmelék lesz, talán szarufésű vagy hajtű asszonyok kontyában. 7
Bárdos-Féltoronyi Miklós élete háromnegyed évszázada alatt bizonyára többször átélte az oszlopok ingadozását. Láthatta azt is, hogyan dideregnek a földi födém riadt kisemberei, és hallhatta a kifent szarvaikkal fenyegetőzők bömbölését is. Bizonyára ismeri a társadalom, a közösségek kapkodását is, amikor az okos politizálás és az isteni elvek követése helyett mindig valahonnan napkeletről, napnyugatról vagy a puszta felől várják a megoldást. Isten a bíró. Jó hirdetni elmúlt és újraéledő zavaros történelmi korszakok földmozgásai közepette, hogy nem elévülhetetlen azok igaza, akik megkeményedett nyakkal szólnak, az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak. Isten áldása kísérje az igaz ember lépteit és bátor tanúságtételét! 2010 Pünkösdje felé Iványi Gábor 8
75 év a holnap jegyében (Bárdos-Féltoronyi Miklós megközelítése) Biblikusan szólva: egy igazán arisztokrata, akiben hamisság nincsen. Családja a Rákosi-rendszer osztályellensége és kárvallottja. Velük együtt ő is megszenvedte a kitelepítést és annak sokféle hátrányát. Hazájában még gimnáziumi érettségit sem tehetett. Akár törvényszerűnek is gondolhatnánk, hogy a katolicizmus egyik fontos szellemi centrumában élő és tanító gondolkodó, aki már ifjú éveiben is e tájon eszmélődött hithű egyházi és társadalmi mozgalmárrá, a nemes konzervativizmus elkötelezett hívévé és apostolává szocializálódik. A képlet azonban nemcsak bonyolultabb ennél, de egyenesen cáfolja is előfeltevéseinket. Bárdos-Féltoronyi Miklós ugyanis nem a magától értetődő alternatívák közül választott, például egy progresszív perszonalizmusban bukkanva rá a ki tudja honnan hozott, s mely Lélek által belétáplált principiális kriticizmus és rezervacionalizmus alkatilag asszonáns ösvényére, hanem inkább és legalább ennyire érzi otthon magát a kommunista eszmének elkötelezett nők és férfiak társaságában, amelynek okán biográfusa éppoly jó lelkiismerettel jellemezhetné őt a neomarxisztikus krisztianizmussal, mint amilyen bátran fel is helyezhetné nevét a kortárs kommunista hitvallók regiszterére. Bárdos-Féltoronyi Miklós szubjektíve képviselt identitásmeghatározásának rangos pillére ugyan a tudományteoretikum iránti elkötelezettség, az őt fürkésző elemző mégis inkább arról van meggyőződve, hogy e lelkesedés leginkább ott és abban a sajátja, ahol a legkevésbé hódol a tudományosság konvencióinak, és ezt is csak akként művelvén, hogy közben a legelszántabb ifjontisággal teszi permanens kritika tárgyává az új vallás (az ún. tudomány) örök adversarius-át: a lelkét és szellemét minden más univerzalitás előtt szorongató transzcendenciaorientált dispozicionalitást. Az ideális tudományteoreikus? Netalán aporetikus (is) lenne a globalista rezervacionalista? Ki tudja! A Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szakon konferenciát rendez az egyházak megújulásáról és felelősségéről, de csak azért, mert szilárdan vallja kritikokatolikus és másfajta radikalizmusokban szerzett elvbarátaival együtt a soreli konfessziót: a zsarnokság minden fogalom közül elsősorban is Istenéből tud a legtöbbet profitálni, és hogy nem lehet megállás a minden belenyugvásnak, kvietisztikus kegyességnek kesztyűt dobó, élethosszig kötelező lelkesedésben. Szubverzív emfázissal utasítja hát rendre az általa világszkeptikus kísértésként megbélyegzett 9
savoir se taire sur ce qu on ignore elvét, hogy a jövő minden bizonytalanságát látva is inkább legyen a wovon man nicht sprechen kann, darüber muss man sprechen hangnemben játszó wittgensteini orchester szólistája (l. még Mt. 10,27), ahol a szekularizált lélek odaadó szenvedélyével hirdetheti, hogy kár és szemét minden kereszténység, amelynek céljai nem elsősorban Isten Királyságának lehetőleg evilági kialakítására irányulnak. Az egyenlőtlenek emancipációjáért folytatott paraklétoszi ügyvédkedés, a megnyomorító struktúrák, de még az azokat állandósítani segítő aromával házaló legnemesebb konzervativizmusok ignorálása is, a rasszista és antiszemita és egyéb istenszomorúságokkal szembeni fellépés éppoly alapvető eleme spiritualitásának, mint a reakcioner egyházi és krisztiánuskodó devianciák, illetve mindenféle alvatag viselkedés elutasítása. Mindennapi szenvedélyei határtalanok és univerzálisak. Brüsszel pedig természetesen a világ közepe, ahonnan úgy vezet út minden irányba, hogy Washington vagy Peking, esetleg Stockholm vagy Johannesburg felé mozdulva is el, mindig otthon legyen Köztes-Európában, és persze leginkább is a kárpáti medencében, ahol az éppen adott hic et nunc imperativuszai alapján tud a mennyei béke hitétől táplált pacifizmusa jegyében biztos zengésű tiltakozást bejelenteni a pápai NATO-támaszpont létesítése ellen, vagy támogatást adni sziklaszilárd antifasiszta és antirasszista humanizmusából fakadóan, netalán a felszadítás-theológia eszméinek Krisztus kis embereit szerető buzgalmától indítva főiskolánk különféle humán- és politikatheológiai megnyilatkozásaihoz. Kereszténynek lenni ugyanis, vallja messzeszólóan Bárdos-Féltoronyi Miklós, kathexochen politikai tevékenységet jelent. Nem egyik vagy másik párt, hanem az Örökkévaló mellett, akinek ügyéért ma, az örök mában éspedig rendületlenül! minden Ő gyengeségei közepette is harcot kell vívni, politizálni kell! Bárdos-Féltoronyi Miklóssal együtt mennyei áldásnak is tekinthetjük, hogy a tudományfilozófia erőterében az utóbbi évtizedek során leginkább egy konkrétnak csak nehezen tekinthető diszciplína, az ún. geopolitika ragadta meg alkotó életét, és hogy elméje pedig leginkább e nézőpont teleológiaorientált terrénumain sátorozik. A jeles kutató a globalitás horizontjának jegyében találta meg ugyanis annak a tudásnak és hitnek a legmeggyőzőbb bizonyságait is, hogy a jövő epicentruma a mai világrend legkritikusabb hatalmi közege, a kapitalista erő- és érdekkoncentráció, és hogy itt, ebben a kontextusban kell hirdetni, hogy a Föld és a földi javak mindenkiéi, de persze leginkább is az Úréi, és hogy minden kizárás kizárt, a kapitalizmust pedig, mint bűnös építményt meg kell szüntetni, de legalábbis kevésbé bűnössé kell tennünk. E horizontokon tájékozódva hirdeti lankadatlan hittel, hogy a társadalmi szenvedés égbekiáltó kinövéseit minél radikálisabban vissza kell metszenünk, mert az emberi méltóság egyenlőséget és igazságosságot követel, és hogy az odafennva- 10
lókra tekintettel űzött gazdasági-társadalmi politizálást, békepolitikát és környezetpolitikát kell folytatnunk. A feladat emberfeletti. Tudja ezt Bárdos-Féltoronyi Miklós is. Hogy mégsem csügged, ahhoz adjon neki továbbra is erőt és sok-sok évet az Örökkévaló, akinek szolgálatát vállalja, és akire tekintettel az alábbi elemzés már-már eschatológiai dimenziót ostromló józansággal és méltósággal végiggondolt sorait is megfogalmazta: Van, aki örvend annak, hogy a tőkés gondolkodásmód lelepleződött, és több igazságosságot, nagyobb fokú együttérzést vár el a közgazdasági szemléletben. Van, aki a környezet védelmét és az eljövendő nemzedékekről való gondoskodást helyezi előtérbe. A bátrabbak demokratikus változásokat sürgetnek helyi és országos szinten, továbbá nemzetközi és állampolgári téren egyaránt a»máshogy gondolkodók«mozgósítását, a»haladónak«mondott politikai rendszerekkel való összefogást. Az emberiség méreteiben gondolkodva szerintem ez mind szenteltvíz, ha nincs mögötte megfelelő fedezet társadalmi összefogásban, elhatározásban és politikai akaratban. Lényegesebbnek tűnik számomra felvetni néhány alapvető kérdést: vajon nem egy egészen új tőkés rendszer kialakulása előtt állunk? Valóban nincs-e ennek a rendszernek alternatívája, például olyan gazdasági rendszer, amelyben több szinten érvényesül az állami/közösségi és az azt kiegészítő jelleg? Elképzelhető-e olyan rendszer, amelynek szinte nem is lesz köze a fennálló (klasszikus) tőkés rendszerhez? Fenntartható-e a jövőben teljeskörűen a magántulajdon joga? Mennyire tudják majd a jövőben a piacok, mint az eladás és a vásárlás metaforikus képlete, irányítani az élet minden területét? Indokolt-e állami intézmények segítségével kisszámú állampolgár számára biztosítani a tőke tulajdonjogát és tőke termelte profitot? Forradalomra kell-e várni ahhoz, hogy a vagyonok és a jövedelmek közötti különbségek alapvetően módosuljanak? E kérdések megválaszolása tőlünk függ. Ez a görög kairosz, a válaszút, ami előtt állunk. Hogy az út hová vezet, azt mi határozzuk meg. Együtt vagy egymás ellen. Háborúban vagy békében. Isten segítsen rajtunk! Végezetül a 75. Zsoltár legmélyebben geopolitikai üzenetével kérjük életére és munkásságára a Mindenható áldását: Mert nem napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás. *1 Budapest, 2010. május 18-ának előestéjén A WJLF Theológus és Lelkész Szak nevében: Majsai Tamás * Bárdos-Féltoronyi Miklós idézett írásai: a) A hatalom és a tőke időleges válsága. Korunk, 2009/6. 41-49. = http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2009&honap=6&cikk=10620; b) Fű alatt épül az európai védelem. [Szőcs László interjúja] Népszabadság, 2008. április 26. (LXVI. évf., 98/2. sz.) 1. 8. = http://nol.hu/archivum/archiv-489895; c) Egyházi felelősség bevezető gondolatok. In: Az egyházaink a felelősség és a jövő kihívása előtt. Konferencia a Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szak szervezésében. 2008. november 7-8. Budapest, Wesley János Lelkészképző Főiskola (Theológus és Lelkész Szak), Wesley Konferencia Kötetek, 1. 2010. = http://felelosseg.atw.hu/ 11
Tabula gratulatoria Balogh Margit történész, az ELTE c. egyetemi docense, az MTA tudományos főmunkatársa Barna István a WJLF főtitkára Bánlaky Pál szociológus, főiskolai tanár, WJLF Bognár László filozófus, ME BTK Bognárné Horgosi Anikó theológus hallgató, WJLF Boór János theológus, a Mérleg volt főszerkesztője Dobrovits Mihály PhD, MTA-ELTE, Közép-ázsiai Kutatócsoport Fazekas Csaba történész, ME BTK Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár, MTA, ORZSE Gánóczy Sándor theológus, professor emeritus Gedő Éva filozófus, egyetemi tanársegéd Geréby György egyetemi docens, CEU Hadházy Antal ref. lelkész, főiskolai tanár Hubai Péter főiskolai tanár, a WJLF Vallástudományi Intézet igazgatója Iványi Gábor theológus, címzetes egyetemi tanár Jakab Attila vallástörténész Kamarás István OJD szociológus, egyetemi docens Krausz Tamás történész, tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE Lakatos Anka lelkész, theológa M. Hideg Tünde theológa, főiskolai tanár, WJLF Majsai Tamás theológus, egyetemi tanár, WJLF Mártonffy Marcell irodalomtörténész, theológus, a Mérleg főszerkesztője Nagy Péter Tibor szociológus, egyetemi tanár Ónodi István theológus, a WJLF gazdasági igazgatója Orosz Atanáz görög katolikus szerzetespap, főiskolai tanár, Nyíregyháza-Dámóc Petrás Éva történész, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Archívum tudományos vezetője Schwendtner Tibor filozófus, egyetemi tanár Sziva Ibolya theológus hallgató, WJLF Szöllőssy Ágnes művészettörténész Vigh Szabolcs katolikus pap, morálteológus 13
Boór János Traduttore traditore, fordító ferdítő A Csillaghegyi Evangélikus Gyülekezetben 2008 fehérvasárnapján elhangzott igehirdetés alapanyaga, ezúttal Bárdos-Féltoronyi Miklós barátomnak ajánlva 0. Ökumenikus életutam Nagy megtiszteltetés és nehéz feladat számomra, egy héttel húsvét után, hogy itt a csillaghegyi evangélikus gyülekezetben méltatlan szolgaként elláthatom az igehirdető szolgálatát. Köszönöm a meghívást és a megbízatást. Mielőtt belekezdenék a Biblia és a Reneszánsz évében választott tulajdonképpeni témámba, amelynek címe olasz közmondás: traduttore traditore, latinul traductor-traditor, magyarul fordító ferdítő, röviden visszapillantok arra a hosszú útra, amely ide, a csillaghegyi evangélikus gyülekezet szószékéhez elvezetett. A római katolikus egyházban a vértanúhalált halt Kálló Ferenc tábori főesperes 1932-ben keresztelt meg. Az anyaszentegyház megosztottságát életemben először fájdalmasan a kőszegi katonaiskolában ( az iskolában a határon ) éltem meg, amikor egy esti kivonuláson Csont Béla nagybányai református növendéktársam kővel megdobott, mert állítólag a protestánsokat pogányoknak neveztem. Lehet, hogy így volt, erre nem emlékszem már. De abban az időben mi, katolikusok egy zsinagógába, de még egy protestáns Istenházába sem léphettünk be. Szinte fordulat az életemben, amikor már a világháború után ciszterci diákként egy pesti protestáns leánygimnázium tanulóinak kellett Székesfehérvárt idegenvezetőként bemutatnom, és egy leányzó nagyon megtetszett. Nagy lépés az ökuménia útján életemben, hogy az iskolák államosítása és az egyesületek feloszlatása után a Bokor Bázisközösség elődmozgalmában már rendszeresen tartottunk protestáns diákokkal együtt titokban bibliamagyarázatokat, amelyeken többek közt a már megboldogult Németh Géza, a budapesti református Erdélyi Gyüle- 15
kezet későbbi alapítója is részt vett. Jezsuita kispapként, ún. skolasztikusként egyháztörténetet tanulva már felismertem a római egyház felelősségét az egyházszakadásban. 1956-ban nyugatra menekülve először még jezsuita növendékként, később világiként tevékenyen részt vettem a Pax Romana nemzetközi katolikus egyetemista és értelmiségi mozgalomban, amely el volt kötelezve az ökumenizmusnak (Spanyolországban például ökumenikus összetételű a tagsága) és a II. Vatikáni Zsinat által meghirdetett aggiornamentónak. Ebben a szellemben alapítottuk 1965-ben a máig megjelenő, Mérleg című tallózó folyóiratot, amely évtizedeken át napról-napra szembesített a fordítás problémáival. A Pax Romana keretében kezdeményeztük rendes évi kongresszusaink mellett (amelyeken rendszeresen előadtak protestáns gondolkodók, Vajtától Hafenscherig) az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemmel és az Evangéliumi Ifjúsági Konferenciákkal először Nyugat-Európában a Magyar Ökumenikus Találkozókat. Az ötödiket és eddig sajnos az utolsót már itthon, Gyulán, 1995-ben rendeztük meg. E találkozókon évről-évre egymáshoz közelebb kerülve meghonosodott az Úr asztala körül is az eucharisztikus közösség, amint ez Münchenben is évtizedekig gyakorlat volt a Szent Quirinius Plébániánk és az Adventi Templom evangélikus gyülekezete között, amíg római nyomásra az egyháztanács tiltakozása ellenére meg nem szűnt. Hosszú út és fejlődés vezetett engem idáig. 1. Miről nem beszélek? 1.1. Először is nem szólok a tárgyi, a személyek közötti nehézségekről, sem pedig alanyi tapasztalataink és intuícióink megfogalmazásának nehézségeiről. Utóbbi, amellyel most én is küszködöm, minden ismeretelmélet legsúlyosabb problémáját jelenti, hogy tudniillik miképpen ragadhatjuk meg végérvényesen vagy csak közelítően, torzítás és meghamisítás nélkül, általános fogalmainkkal, modellszerű, elvont kifejezés- és beszédmódunkkal a mindig kimeríthetetlen valóságot. Talán ez a problematika is felvetődik az Örökkévaló képi ábrázolásának bibliai tilalmában, bár a teológiai viták a zsidóknál bizonyára nem voltak megtiltva. Talán ugyanebből az okból panaszkodott Luther Márton alkotó életének utolsó napjain, hogy nem tudja már teljesen átdolgozni német bibliafordítását. Kicsit hasonlóan Aquinói Tamás halál előtti kijelentéséhez, miszerint pelyvának tekinti nagy Teológiai Summáját. 1.2. Másodszor nem tárgyalom a plágiumot, amikor a fordító egyenesen rablóvá válik, mások szellemi alkotásait eltulajdonítva. Az általam lektorált anyagokat gyakran a hazai szellemi életben megbecsült szerzők orozták el, akik olyan jeles folyóiratokban publikálhattak, mint a Hitel, a Magyar Tudomány, a Theológiai Szemle és a Vigilia, oly nagy írók rossz példáját követve, 16
mint Goethe, Dumas, Brecht és Umberto Eco. 1 Az Újszövetségi Szentírásban persze gyakran nem a tanításokat, hanem a tekintélyes tanítók neveit volt szokás eltulajdonítani. Sem János evangéliuma, sem Pál Apostol mind a tizennégy levele nem származik a Bibliában feltüntetett szerzőtől. 2. Amiről szó lesz: fordítási hibák az újszövetségben 2.1. Egyszerű bibliaolvasó emberként, és nem szentírástudósként mert ez nem vagyok szeretnék most a Biblia és Reneszánsz Évében erről elmélkedni. Mindnyájan gyakran megakadunk olyan igéken, amelyeket egyszerűen nem értünk. Ezekkel kapcsolatban azt a hipotézist állítottam fel, hogy ezek az értelmezhetetlen helyek általában fordítói ferdítések, ahol a traduttore traditore, a traductor traditor vezet minket félre. Legelőször a nyugati nyelvekből készült teológiai tanulmányok magyar fordítását lektorálva jöttem rá arra, hogy az ezekben idézett bibliai helyek a magyar bibliafordítások szerint gyakran nem illenek be a szövegbe. Még a legtöbb szerencsém a Magyar Bibliatanács megbízásából a Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya által 1975-ben kiadott Bibliával volt. Amin persze csak addig ütköztem meg, amíg nem tudatosodott bennem, hogy bibliáink fordítások fordításainak fordításai, pontosabban héber és arám szövegek görög fordításai latin fordításának (a Tridenti Zsinat által a katolikus egyházban kanonizált Vulgatának) népnyelvi fordításai Ferdítések ferdítéseinek ferdítései? Tudtommal ezt a súlyos problémát elsőként Julius Wellhausen göttingeni nyelvész és arabszakértő ismerte fel, amikor tanulmányozni kezdte a sinai kolostorban 1892-ben megtalált és már 1894-ben közzétett szír evangéliumokat, amelyeket a görögből fordítottak. Ezek a fordítások a várakozás ellenére eredetibbeknek, simábbaknak, egységesebbeknek, szóval hitelesebbeknek mutatkoztak, mint a görög nyelvű evangéliumok. Feltehetően azért, mert a szír nyelv közeli rokonságban áll az arámmal, amelyen Jézus, Jesua beszélt. Wellhausen fogalmazta meg a következő követelményt, amely nem döntötte meg a Kurt Aland gondozta Novum Testamentum Graece irányadó kritikai kiadásának tekintélyét, csupán viszonylagossá tette fontosságát: Ha valaki Jézus beszédeit tudományosan magyarázni akarja, akkor képesnek kell lennie arra, hogy szükség esetén visszafordítsa arra a nyelvre, amelyet Jézus használt (). 2 2.2. Az első példa: szabad-e adót fizetni a császárnak? Mindnyájan jól ismerjük a történetet (Mt. 22,17-22; Mk. 12,13-17; Lk. 20,20-26). Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe. Elküldték 1 Vö. Mérleg, 25 (1992) 2, 218-219. 2 Idézi Günther Schwarz: Worte des Rabbi Jeschu. Eine Wiederherstellung. Graz Wien, 2003, 15. 17
tehát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták:»mester (azaz Rabbi; B. J.), tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és hogy nem törődsz senkivel, mert nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?«jézus felismerve gonoszságukat így szólt:»mit kísértetek engem, képmutatók? Mutassátok meg nekem az adópénzt!«azok odavittek neki egy dénárt. Jézus megkérdezte tőlük:»kié ez a kép és a felirat?a császáré«felelték. Jézus erre kijelentette:»adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.«Így olvasom az előbb említett magyar fordításban. Az adó a tributum capitis, azaz fejadó és sarc, ami miatt három évszázad alatt 62 felkelés tört ki a római gyarmatosító hatalom ellen; az istenkáromló felirat: Tiberius Caesar Divi Augusti filius Augustus, Tiberius császár, az isteni Augustus fia, Augustus. Emiatt egy istenfélő zsidó meg sem érinthette. Pinchas Lapide (1922-1997) németországi zsidó újszövetség-kutató szerint a görög szövegben nem az áll, hogy»adjátok meg«, hanem jó héberséggel az, hogy»adjátok vissza«! Itt evangélium-fordításaink legsúlyosabb ferdítésével állunk szemben: az άπόδοτε (apodote) görög szó fordítása nem adjátok meg, hanem adjátok vissza. Vagyis kézbe se vegyétek, ne használjátok a császár pénzét, hanem adjátok vissza neki a tulajdonát. Mintegy erőszakmentes ellenállásra szólít fel itt Mesterünk. Szó sincs itt semmiféle vallási kötelezettségről vagy tiszteletről a császár iránt, ami a Római Levél 13. fejezetének elején is megfogalmazódik: Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől... Kiváltképpen ennek a kis vissza igekötőnek a hiánya alapozta meg teológiailag Trón és Oltár két évezredig tartó ártalmas szövetségét Páltól, Ágostontól Lutherig és a Hitlerhez mindvégig hűséges német keresztényekig. Ez az alapja a Nagy Konstantin alapította római birodalmi egyházban végigkövethető szövetségnek a politikai reakcióval, szemben az emancipációs és felszabadító mozgalmakkal, valamint forradalmakkal. Annak ellenére, hogy a zsarnokgyilkossággal kapcsolatban már az ókorban és a középkorban kialakult az ellenállási jog etikai tanítása, ez általában nem vált a politikai életet megmozgató irányelvvé. Traductores, traditores! 3 2.3. Második példa: az ellenséggyűlölet vallása-e a zsidó vallás? Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és 3 Vö. Pinchas Lapide: Ist die Bibel richtig übersetzt? Bd. 2, Gütersloh, 2 1996, 56-59; Érted vagyok, 2007/2, 2-4; Günther Schwarz Jörn Schwarz: Das Jesus-Evangelium (Zusammengestellt und übersetzt aus griechischen und altsyrischen Vorlagen aus außerbiblischen Quellen. München, 1993) Lapide-hez hasonlóan fordítja a 25,25-ös sornál, 139. 18
imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak a fiai (Mt. 5,43sk). Évezredeken keresztül kiváltképpen ez az igei hely táplálta azt az előítéletet, hogy a zsidóság a gyűlölet, a kereszténység a szeretet vallása. Pinchas Lapide a Mérleg 17. évfolyamában 4 írja ezzel kapcsolatban (egyébként egy hírhedten plagizáló honfitársunk ezt a cikket tette közzé saját neve alatt Dativus ethicus címmel a Vigiliában) : E jól ismert hely első mondata ószövetségi idézetet foglal magában (Lev 19,18), amit Jézus is»első parancsként«hangsúlyoz (Mt. 22,39). Ezután egy valótlanság következik, amely lehetetlen, hogy Jézustól származzék. Még a katolikus»jeruzsálemi Biblia«is kénytelen hozzátenni az állítólag megparancsolt ellenséggyűlölethez:»e parancsolatnak a második része nincs meg a régi törvényben, tehát itt sem fordulhat elő«. Még világosabban fogalmaz Ethelbert Stauffer, aki nem gyanúsítható filoszemitizmussal:»a zsinagóga kezdettől fogva joggal tiltakozott a Mt. 5,43 ellen. Sem az Ószövetségben, sem a Talmudban nem létezik olyan törvény, amely az ellenség gyűlöletét írná elő«. 5 Honnan került akkor ez a mondat az evangéliumba? Lapide másutt Moore Cross nyomán arra mutat rá, hogy a Mt. 5,43-ban Jézus vagy az evangélisták az esszénus szeparatizmussal és a qumráni ellenséggyűlölet parancsával (I QS 1:9-10) szállnak vitába. 6 2.4. Harmadik példa lehetne a Passió. Ehhez ismertetnem kellene Vermes Géza barátom Passió című, magyarul is megjelent kis könyvét és Pinchas Lapide: Wer war schuld an Jesu Tod? című könyvét, amelyeket húsvétra készülve áttanulmányoztam. Magammal hoztam az utóbbi szerző Ulrich Luz svájci református teológussal együtt kiadott A zsidó Jézus című művét, amely a 40. oldaltól tárgyalja Jézus perét. E kiadvány érdekessége, hogy Ittzés Nóra szerkesztésében, Babits Antal és Donáth László lektori gondozásában hagyta el a sajtót 1994-ben. Tudtommal sajnálatos módon ez Lapide egyetlen magyar nyelven megjelent műve. A 11. oldalon, a második bekezdés végén olvassuk a zsidóság Jézus által megjövendölt keresztútjának felidézése (vö. Mk. 13,13) után: S akiknek mindebben hinniük kellett azok zsidók voltak. A Wer daran glauben mußte, waren die Juden német eredetit (11. o.) helyesen így kellett volna fordítani: S akiknek mindebbe bele kellett pusztulniuk azok zsidók voltak. Mindezt szerényen azért teszem szóvá, hogy ha már a németet élő nyelvként beszélők is tévedhetnek, akkor mennyivel inkább megeshet ez a holt nyelveken írt szövegek fordítóinál. 4 Az ellenséget leszerelő szeretet. Reálpolitika a hegyi beszéd szellemében. Mérleg, 17 (1981) 4, 340-341. (A tanulmány eredeti szövegét lásd a Lutherische Monatshefte 1981/9. számában.) 5 Ethelbert Stauffer: Die Botschaft Jesu. Bern, 1959, 126. 6 Lapide: Ist die Bibel richtig übersetzt? Bd. 1., Gütersloh, 7 1997, 103; uő.: Die Bergpredigt. Utopie oder Programm? Mainz, 1892, 88. 19
Lapide fejtegetéseinek lényege: Jézus Judás általi állítólagos elárulása, majd elfogatása, kihallgatása a zsidó főtanács és Pilatus előtt nem folyhatott le úgy, ahogy az evangélisták elbeszélik. Az események időrendjét is nehéz rekonstruálni, kezdve az utolsó vacsora időpontjával. A főtanácsnál történtekről az evangéliumok szerzőinek aligha lehettek pontos információik; az ott lefolyt tárgyalás egyáltalán nem felelt meg a zsidó jogi előírásoknak (nem hallgattak ki mentő tanúkat, Jézus nem követett el istenkáromlást, amiért a főpapnak meg kellett volna szaggatnia ruháit, az állítólag a szemére vetett messiási igény nem számított bűntettnek, Jézus megesketése is Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg: Te vagy-e a Messiás, az Isten Fia? ellentmondott a rabbinikus hagyománynak, a per nem folyhatott éjszaka stb.). Pilátus ábrázolása az evangéliumokban túl szép ahhoz, hogy igaz legyen (ha az evangéliumok még nem avatják is szentté, mint később a kopt és az etiópiai egyház). Ellentmond a korabeli történetírók, főként Josephus Flavius roppant kegyetlenként ábrázolt Pilátus-képének. Nyilvánvaló a késői szándék a római hatalom felmentésére és arra, hogy a felelősséget megkíséreljék a zsidókra áthárítani a római birodalomban megkezdett pogány misszó érdekében. Mindezeket az összefüggéseket zsidó bibliatudósok megfigyeléseim szerint könnyebben felismerik, mint keresztény kollégáik. Ezért is nagyon sajnálom, hogy a Biblia Évébe hazánkban őket ha nem tévedek nem vonták be. 2.5. További példák: Teve (hajókötél helyett) a tű fokán (Mt. 19,24) ; az okos intéző (Lk. 16,1-9) eufemisztikus dicsérete az elítélés helyett; dicsérjétek Istent orgonával (Zsolt. 150) ; két szamáron lovagolva (Mt. 21,2; Zak. 9,9; Mk. 11,2; Lk. 19,30). A feltámadt Jézus Mk. és Mt. szerint Galileában, Lk. és ApCsel. szerint Jeruzsálemben jelent meg tanítványainak, mely ellentmondást Lapide azzal oldja meg, hogy a görög fordítók feltehetőleg nem ismerték a hasonló nevű jeruzsálemi negyedet (Galilah Jerusalaim) Betánia környékén. Itt a Jn. 11,1; Mk. 11,11; Jn. 11,43 sk és Mt. 26,6-13 tanúsága szerint az apostolok még otthonosak lehettek. 3. Tanulság: miért nem ítélitek meg magatoktól, hogy mi a helyes? 3.1. Hibaforrások lehetnek a hiányos nyelvi ismeretek (arám, héber, görög, latin), a nyelvek egészen eltérő szerkezete, fogalomrendszere (kényes, a hagyományos krisztológiát megkérdőjelező példa az Isten fia gyökeresen eltérő jelentése a zsidóknál és a görögöknél, illetve rómaiaknál), szelleme, másolási hibák a betűképek vonatkozásában (például Jézust megkeresztelkedésekor a magasságból közvetlenül vagy galamb ké- 20