18. alkalom április 13. Feltámadás Márk evangéliumában (16,1-14) 16,1) 16,2 16,2 16,2 16,9 16,1 Mk 16,9

Átírás

1 Biblia-kor BB 18. alkalom április 13. Feltámadás Márk evangéliumában (16,1-14) A feltámadás eseményének ideje: Mikor elmúlt a szombat (16,1) Korán reggel (16,2) A hét első napján (16,2) Napfelkeltekor (16,2) Reggel a hét első napján (16,9) Tehát összességében elmondhatjuk, hogy a hét első napján (a zsidó szombatot követő napon) a mi naptárunk szerint vasárnap a hajnali órákban támadhatott fel Krisztus. Éppen ezért tartjuk vasárnap a szentmisét, és ezért fontos a vasárnapi szentmisére járás. Ekkor ünnepeljük megváltottságunkat. Kik mennek a sírhoz? Ahány elbeszélés, annyi féle. Jelen szakaszunkban (Mk 16,1) a következő személyek mennek a sírhoz: Mária Magdolna. Személye ismert, sőt a Mk 16,9-ben Márk megemlíti, hogy hét ördögöt űzött ki belőle Jézus. Mária. Ki ez a Mária? Jézus anyja, vagy valaki más? A választ Máténál találjuk meg, akinél a másik Mária -ként szerepel. Aki az ifjabb Jakab apostol anyja volt (mint itt Márknál is olvassuk), Alfeus vagy másnéven Kleofás felesége. Kleofás megjelenik Lukács evangéliumában (Lk 24,18), mint az egyik Emmauszba igyekvő tanítvány. Szalome: Zebedeus felesége, az idősebb Jakab és János apostol anyja.

2 2 Illatszereket vásároltak, amikkel Jézus testét szerették volna bekenni. Milyen illatszerekről van itt szó? A választ János evangéliumában találjuk: Nikodémus is elment, aki annak idején éjszaka kereste föl (Jézust), s vitt mintegy 100 font mirha- és aloékeveréket. Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni. (Jn 19,39-40) Mirha: o mirhafa (héberül mar, 'keserű'; görögül szmürna, mürra, latinul Commiphora myrrha): a balzsamfa-félék (Burseraceae) családjába tartozó, szomorúfűzre emlékeztető, lecsüngő ágú, alacsony növésű cserje. o Illatos mézgája (gyantája), ősidők óta ismert, keresett luxuscikk, gyógyeszköz, füstölő- és kultikus szer stb. o A mai Szaúd-Arábia és Etiópia É-i részén m tengerszint felett őshonos. Főként a Mekka környéki szigorúan őrzött helyeken termesztik, így a balzsamkészítés több fázisa gyártási titok, a helyi technológiákat ma sem ismerjük részleteiben. o A görögök füstölőszernek használták, s tőlük a rómaiak is átvették. Gyógyhatású préselt olaját hajkenőcsnek, illetve szépítőszernek és orvosságnak használták, továbbá borkezeléshez való adalékot készítettek belőle. o A Szentírásban mézga jellege (a sebzett helyet védi a fertőzéstől, a rügyeket a fagyhaláltól), továbbá jó illata és gyógyító hatása alapján az áldozat és áldozatvállalás jelképe. o Olívaolajban elkeverve drága illatszer, nők is (Eszt 2,12), férfiak is használták (Én 1,13; 5,13). Eszt 2,12-ből tudjuk, hogy a lányokat 6 hónapig szépítették mirhaolajjal, mielőtt Ahasverus kir. elé mentek.

3 3 o Aloéval keverve a bőr illatosítására (Zsolt 45,9; Péld 7,17), ill. az aloé erős konzerváló ereje miatt holttestek bekenésére szolgált (Jn 19,39); összehúzó, gyulladáscsökkentő és vérzéscsillapító hatása miatt Keleten régóta alkalmazott gyógyeszköz. o Borral keverve bódító ital, melyet fájdalomcsillapításra is használtak, a keresztrefeszítés előtt az elítéltekkel itattak. Jézus nem fogadta el, mert teljes öntudattal akarta beteljesíteni keresztáldozatát (vö. Mk 15,21-23). o A szimbólumok között az odaadás, az Istennek adott áldozat jelképe (a megsebzett növény gyógyírt ad, illata kedves Isten előtt), Jézus előképére utal. o A napkeleti bölcsek mirhát ajándékoznak az éppen megszületett Messiásnak, mely már utal földi életének a végére, a szenvedésre. S nem sokkal Jézus halála előtt, az Úr Betániában részt vesz egy vacsorán, melynek keretében Mária megkeni Jézus lábát illatos kenettel (bár ez nem mirha). S erre a nárduszolajra mondja Jézus: Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. (Jn 12,7) 100 font: font = libra = 327 g (0,327 kg) o Nikodémus 100 font illatos mirha- aloe keveréket hozott, azaz 32,7 kilogrammot. (Jn 19,39) o Mária Betániában 1 font nárduszolajat áldozott Jézusra, azaz 327 grammot. (Jn 12,3) nárdusz, valódi nárdus (görögül nardosz, latinul Nardostachys grandiflora): a macskagyökérfélék családjába tartozó növény. A Himalája 4000 m magas hegyi legelőin őshonos, évelő, 40 cm-nél nem magasabb, vastag gyöktörzsében tárolja tápanyagait. Föld feletti rövid, barnaszőrös hajtásainak végén erednek

4 4 háromerű szálaslándzsás levelei. Közülük emelkedik ki a virágtartó szár, amelynek végén gömbszerű fejbe csoportosulnak fakólila virágai. Aromás illatáról és mereven felálló szárán hozott, éréskor lecsüngő fejecske-virágzatáról kapta tudományos nevét. A különleges illatú, igen drága nárduszolajat a növény lombfakadás előtt szedett, megszárított gyöktörzséből és szárából készítik. Palesztinába Indiából hozták be a fahéjjal és a kassziával együtt. Zárt alabástromedényekben forgalmazták, amelyek nyakát használat előtt letörték, ahogy Mária Magdolna is tette, mielőtt Jézus lábát megkente vele (Mk 14,4). A közel-keleti népek és a rómaiak a templomi szertokon és temetéseken egyaránt a legdrágább felajánlásának jelképes aktusaként öntöttek belőle az áldozati füstölőbe. o Mindenképpen megjegyzendő, hogy drága portékákról van szó, s az a mennyiség, amit Nikodémus hozott, valóban csak a gazdagok kiváltsága lehetett. (Összehasonlításképpen a Chanel Allure Homme 150 ml-es parfüm forintba kerül. És a mirha körülbelül ezzel vetekszik.) Megkenjék Jézust. Az Ószövetségből csak a halott szeme lezárásának szokását ismerjük (Ter 46,4); és aki túl korán zárta le valakinek a szemét, az vért ontott. Izrael fiai nem balzsamozták be a holttestet. Az újszövetségi időből több részletet ismerünk. o Az ApCsel 9,37 szerint a holttestet az asszonyok mosták meg, zsidó szokás szerint (vö. Jn 19,40) fűszerekkel gyolcsba göngyölték (Mt 27,59; Mk 15,46; Lk 23,53, Jn 19,40), a fejét pedig kendővel takarták be (20,7; vö. 11,44). Az előkészületek után a halottat a ház

5 5 legszebb szobájában terítették ki (ApCsel 9,37), majd a rokonok és a barátok siratóasszonyokkal és fuvolásokkal (Mt 9,23) elsiratták. o Sírba tétel. A halottat rendszerint még halála napján eltemették feltehetően koporsó nélkül (27,57; Jn 11,39; ApCsel 5,6; vö. MTörv 21,22), kb. 8 órával a halála után, ahogy az Keleten még napjainkban is szokás. A sírt vagy egy részét beszórták illatos füvekkel (vö. 2Krón 16,14); királyok vagy előkelő személyek temetésekor tetemes mennyiségű illatszert is égettek (2Krón 16,14; 21,19; Jer 34,5). A halottat hátára fektetve helyezték sírba; feje alá olykor kőpárnát tettek. Valószínűleg közös étkezés is szokásban volt a temetés alkalmával a sírnál, de a gyász elteltével mindenképpen (16,7; Tób 4,1f). A gyász 7 napig tartott (Ter 50,10; 1Sám 31,13; Jud 16,24; Sir 22,12). - Izraelben az elhamvasztás soha nem volt szokásban, legföljebb csak büntetésként (Ter 38,24; Lev 20,14; 21,9; Józs 7,25); kivétel: 2Kir 23,16 (vö. 1Kir 13,31: hogy az ő csontjai mellett nyugodjanak csontjaim ). Izrael fiai fontosnak tartották, hogy ha meghalnak, eltemessék őket; nagy szerencsétlenségnek számított temetetlenül maradni (Préd 6,3); a háborúnak ez volt az egyik legszörnyűbb következménye (Iz 34,2; Zsolt 79,2); Isten büntetésének tekintették (MTörv 28,26; 2Kir 9,10; Jer 7,33; 14,16; 16,4.6; 19,7; 22,19; 25,33; 34,20; 36,30; Ez 29,5); még az ellenségnek is rendeztek temetést (1Kir 2,31; 2Kir 9,34). A temetésnek ez az értékelése legalábbis ami az eredetét illeti, annak a felfogásnak volt a következménye, hogy a halál utáni élet attól függ, hogy az ember holtteste miként őrződik meg. A halál utáni életnek ez az anyagias módon való értelmezése nyilvánul meg Izrael fiainak abban a kívánalmában is, hogy atyáik mellé temessék őket (Ter 47,30; 2Sám 19,38). Gedeon (Bír 8,32),

6 6 Sámson (16,31), Azahel (2Sám 2,32), Achitófel (17,23) és Júdának csaknem minden királya és Izrael királyai közül is sok esetében szerepel kifejezetten családi sírbolt az Ószövetségben. Isten büntetésének tekintették, ha valakit nem atyái mellé temettek el (1Kir 13,22); és viszont: jutalomnak számított, ha valaki ősei mellett nyugodhatott (pl. 2Kir 12,22). Ki hengeríti el nekünk a követ? Hogyan lehet elindulni úgy Jézus sírjához, hogy nem visznek magukkal segítséget? Kora reggel van, így nem sok ember lézengett arra felé. teljesen a vak szerencsére bízták magukat az asszonyok. Máté kivételével semelyik evangélium sem írja le a kő elhengerítésének mikéntjét. Máténál egy angyal hengeríti el a követ (Mt 28,2). Egy ifjú ül bent a sírboltban. Valószínűleg angyalról van szó. Máténál is egy angyal van (Mt 28,2). Lukács és János szerint két férfi van itt jelen (Lk 24,4; Jn 20,12). Az ifjú útmutatása. A tanítványok menjenek Galileába. Miért? Csak Máté és János ír a galileai eseményekről, de Máté elég keveset ad tudtunkra. Sokkal bővebb és mélyebb a galileai esemény Jánosnál. mindezt a 21. fejezetben találjuk meg. o Jézus megjelenik tanítványainak a Tibériás tavánál egy csodálatos halfogás alkalmával. o Átadja Péternek a főpásztori hatalmat és megjövendöli vértanú halálát. o Péter kíváncsi János sorsára, de Jézus rendreutasítja. Nem hitték az apostolok a feltámadást.

7 7 Márknál kétszer olvassuk, hogy nem hitték a feltámadást: 16, Ezt követően Jézus szemükre veti hitetlenségüket. o Pál tanít a feltámadásba vetett hitről és a feltámadás mikéntjéről. A feltámadásba vetett hitről az 1 Kor 15. fejezetében olvasunk: Tanúságtétel 15,1-4. Kiknek jelent meg a feltámadt Krisztus: 15,5-8. Pál a maga méltatlanságáról és Isten nagyszerűségéről ír: 15,9-11. Krisztus feltámadásában való hit-hitetlenség: 15, Ádám és Krisztus párhuzama: 15, A feltámadási sorrend: 15,23. A végidő: 15, A keresztség és a tanúságtétel értelme: 15, A feltámadás mikéntje a test problémája: 15, A feltámadás titka: 15,51-58.

8 8 Jézus feltámadása (Mk 16. fejezete) 1Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalómé illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. 2A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. 3Egymás közt így beszélgettek: "Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?" 4De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. 5Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. 6De az megszólította őket: "Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! 7De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek." 8Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről. 9Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. 10Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. 11Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. 12Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. 13Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. 14Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták.

9 9 Alleluja. Üdv, dicsőség és hatalom Istenünknek, * mert igazak és jóságosak ítéletei. Alleluja. Alleluja. Dicsérjétek Istenünket, ti, összes szolgái, * és akik félve tisztelitek őt, kicsinyek és nagyok. Alleluja. Alleluja. Átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk, * örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt! Alleluja. Alleluja. Elérkezett a Bárány menyegzőjének napja, * már fel is készült menyasszonya. Alleluja.