Házicincér (Hylotrupes bajulus) Faanyagvédelem Ptilinus pectinicornis = Fésüscsápu kopogóbogár Phymatodes testaceus =Változékony korongcincér
Callidium violaceum = KÉK korongcincér Bostrychus capucinus =Piros csuklyásbogár Rhyoncolus culinaris= Bányafabogár
Leptura rubra = Vörös virágcincér Lymexylon navale = Hajófúróbogár Hylecoetus dermestoides= Fafúró bogár
Lyctus brunneus = Barna szíjácsbogár Criophalus rusticus = Gödrösnyaku cincér
Közönséges kopogóbogár HALÁLÓRÁJA (Anobium punctatum) Kicsi (kis) cincér (Gracilia minuta F.) Kéregrágó kopogóbogár (Ernobius mollis) Kis fadarázs= sirex juvencus
Nagy fadarázs= Sirex gigas Nagy kopogóbogár= Xestobium rufovillosum Sárgalábú termesz
Házicincér (Hylotrupes bajulus) ÓRIÁS HANGYA
Nagysága 7-12 mm között változik. Színe barnásfekete, két fényes dudorral a nyakpajzson. Rendkívül szapora. Az épület faanyagának legnagyobb kártevője. A faanyag felszínét épen hagyja, a teljes szíjácsot károsítja. Járatai a tavaszi pásztában haladnak bizonyos ideig. Kifejlődési ideje, meneteinek hosszúsága fehérjetartalommal függ össze. Általában 3-5 év a generációs idő. Kis légycincér (Caenoptera minor) Gazdanövénye a lucfenyő. Harmadlagos károsító, menetei a kéreg és a szíjács között futnak. A bábágy a szíjácsba mélyen benyúlik. Károsítási jelentősége csekély. Romboló fenyőcincér (Tetropium luridum) 10-18 mm nagyságú bogár, tömeges elszaporodásra hajlamos. A kéregben, beépített anyaggal kerül az épületekbe, nagy károkat okoz járataival, melyek az évgyűrűhatárokat is keresztezik. Gödrösnyakú cincér (Criocephalus rusticus L.) Másodlagos károsító. Csak tűlevelűeket támad meg. Fenyvesekben, fatelepeken rajzik július-augusztus hónapokban. Petéit a kéregbe rakja. A kikelő álcák először a kéreg alatt, majd a faanyag rostirányába rágnak. Később a bél irányába beljebb húzódnak. Rágásuk feltűnően keskeny, ovális keresztmetszetű, vonaluk kevéssé hullámvonalszerű. A bábozás rendszerint a szíjácsban történik. Az álcamenetek és a bábbölcső furatliszttel, parányi forgácsdarabkákkal és ürülékcsomókkal béleltek. Beépített faanyagokban, épületekben csak abban az esetben fordul elő, ha fertőzött, nedves faanyaggal a bogár petéit, vagy álcáit behurcolják. Jelentős károkat okozó károsító rovarfaj. Kék korongcincér (Callidium violaceum)
10-13 mm hosszú, kékes-ibolyás szárnyfedőjű bogár. Kéregmaradványokat tartalmazó fenyőfélékkel kerül az épületekbe. Fatestbe hatoló, kampó alakú bábbölcsőjével okoz kárt. Változékony korongcincér (Phymatodes testaceus) Főleg lombfákon károsít, fenyőben való előfordulása ritkább. Kéregben levő, faanyagát támadó harmadlagos károsító. Gyakori faj, mely közösen lép fel más cincérekkel együtt. A kikelő álcák a kéreg és a szíjács között készítik meneteiket, majd bábosodáskor a fatestbe hatolnak. Erdei félcincér (Spondylia buprestoides L.) Jellemző megjelenése: a bogár 15-25 mm nagyságú, barna színű, álcája halvány ibolyaszínű, ezáltal könnyen megkülönböztethető a többi cincérálcától. Károsított fafaj: fenyőfélék, főleg erdeifenyő, ritkábban luc- és jegenyefenyő. Életlehetősége: korhadó faanyagokban, erdőben visszamaradt tuskókban, ritkábban beépített faanyagban él. Rajzási ideje: június végétől szeptemberig. Kártétele: beépített faanyagok közül csak a nedvesen tárolt, egyidejűleg gombafertőzés veszélyének kitett anyagot támadja. Kártétel faja: harmadlagos károsító, károsítási jelentősége csekély, csak a szíjácsot károsítja. Bársonyos darázscincér (Plagionotus arcuatus L.)
Jellemző megjelenése: a bogár 9-22 mm hosszú, fekete színű, nyakpajzsának elülső szegélyén sárga sáv, a hátsó előtt sárga harántfolt van. A szárnyfedőkön öt sárga harántszalag, az első pontokból áll. Az első és a második sáv között középen sárga folt van. Az álca először a kéreg alatt tipikus, nagyon hosszú meneteket készít, azután a fába hatol, amelyben szintén hosszú meneteket rág. A bábulás egyszerű, vagy többszörösen elhajló, 10-12 cm hosszú, a fatestbe 6 cm mélységig hatoló, horog alakú bábbölcsőben történik. A bogár 7x4 mm haránt-oválisan álló kirepülési lyukon át hagyja el a fát. Károsított fafaj: tölgy, bükk és más kemény lombos fák. Optimális hőigénye: melegkedvelő, a fatörzseket főleg a napsütött oldalukon támadja. Életlehetősége: Lábon álló sérült, de méginkább a már döntött törzseket támadja. A fertőzés már kérges, friss fához kötött, mivel a nőstény petéit a kéreg repedéseibe rakja. Alkalmilag frissen feldolgozott fával behozott állatok azt végleg elhagyják. Generációja egyéves. Rajzási ideje: május-június. Kártétele: a fatest közepéig terjedő járataival azt műszaki célokra teljesen alkalmatlanná teszi. Kártétel faja: másodlagos károsító, mely tömeges elszaporodása esetén óriás károkat okoz. Kicsi cincér (Gracilia minuta F.) Károsított fafaj: lombos fák, főleg nyír, fűz, továbbá szelídgesztenye, ritkábban tölgy, bükk, stb. Jellemző megjelenése: 5-6 mm nagyságú, barna színű, selymes szőrű bogár. Álcája karcsú, fehér, ritkábban szőrös, rövid csápokkal és nagyon rövid lábakkal. A hajtások tövébe rakott petékből kikelő álca hamarosan a kéreg alá fúrja magát. Onnan a fatest belsejébe hatol, ahol éles szélű, lapos, fokozatosan szélesedő, eleinte rostiránnyal párhuzamos, később szabálytalanul kanyargó meneteket készít. Az álcamenetek kevert színű furatliszttel sűrűn, de nem szilárdan tömöttek. A bábbölcső a fabélben centrálisan készül. A kéreg sértetlen marad, csak a laposan ovális kirepülési lyuk jelzi a fertőzést, Idővel a kéreg leválik, s a furatliszt kihullása után láthatóvá válnak az álcamenetek. Csak kérgezetlen anyagot támad. Generációja 1-2 éves, egyes esetekben többéves.
Kártétele: főleg a levágott vagy elhalt ágakat, vékonyabb faválasztékokat támadja meg. Kártétel faja: kimondottan harmadlagos, technikai károsító. Fenyvescincér (Monochamus sutor) A károsító 20-32 mm nagyságú, fekete színű. Gazdanövényei a fenyőfélék, elsősorban a luc- és erdeifenyő. Másodlagos károsító, elsősorban a betegeskedő élőfában, frissen döntött faanyagban él. A kifejlett álca a felszín alatt bábul, menetei kb. 1,5 cm szélesek, a nyílás többé-kevésbé kör alakú. A faanyag összefurkálásával jelentős műszaki kárt okozhatnak. Generációjuk egyéves. Vörös virágcincér (Leptura rubra) Az átnedvesedett fenyőanyagok szíjácsában károsító rovar. A rajzási ideje: júliusaugusztus. Generációs körforgása feltevések szerint 2 év. Gyakori előfordulása vezetékoszlopok, póznák és egyéb, szabadban alkalmazott, nedvességhatásnak kitett fenyőanyagok. Dacos kopogóbogár (Dendrobium pertinax) Fekete, kékesfekete, 4-5 mm hosszú, széles nyakpajzsú bogár. Kizárólag átnedvesedő, illetve farontó gombák által bontott faanyagban él. Elsősorban fedett térben, a beépített fenyőanyagot támadja meg. A faanyag felmorzsolódását okozza. Közönséges kopogóbogár (Anobium punctatum)
Sötétbarna, 3-4, esetleg 5 mm nagyságú bogár. A nyakpajzsa tövén elkeskenyedik. Polifág faj. Fenyőt és lombos faanyagot egyaránt károsít. Generációs ideje 1 év. A gombásodott faanyagban kifejlődési ideje rövid ideig tart. A bogarak sorozatos támadása a faanyag felmorzsolódását okozza. Szárazságtűrése nagy. Kéregrágó kopogóbogár (Ernobius mollis) A kéreg alatti részt károsítja. Kártétele nem jelentős. Fenyőféléken fordul elő. Álcái a döntött, kéregben levő fenyők kérge és szíjácsa között készítenek rövid, szabálytalan meneteket. Kis kopogóbogár (Anobium striatum) Egész Közép-Európában elterjedt és leggyakoribb kopogóbogár. A bogár életének legnagyobb részét meneteiben tölti. Onnan csak a párzási időben (június-július) jön elő, amikor a rágási helye közelében tartózkodik. Az álcák kezdetben a tavaszi pásztában készítik el meneteiket, amelyek az évgyűrűk irányában haladnak. Később azonban keményebb őszi pásztába is átmennek. Menetei kezdetben 1/3 mm átmérőjűek, az álca növekedésével lassan elérik a 2 mm-t. Kizárólag feldolgozott fában él. A tűlevelű fákat előnyben részesíti, de azért a lombfákat is megtámadja. Bányafabogár (Rhyncolus culinaris)
3-5 mm nagyságú, barnásfekete színű bogár. Az erdőn tuskóban, korhadó törzsben, szabadba beépített oszlopokban, az épületek átnedvesedő, gombásodott faanyagában élnek. Többnyire csak a szíjácsrészt támadják szabálytalanul futó meneteikkel. Nagy fadarázs (Sirex gigas) A nemző 15-40 mm, a faj szorosan ízül a torhoz. A tor fekete, a potroh sárgás, feketén harántgyűrűs. A nőstény tojószerve rövidebb a testnél. Különböző fenyőféléken él. Nyáron rajzik. A lerakott peteszám rendkívül változó, 30-1000. A generáció 2-4 éves. A fatestbe hatoló menetek fokozatosan szélesednek, kör keresztmetszetűek. A meneteket tömött rágcsálék tölti ki. Színe sárgásbarna, barna. Nagysága 15-40 mm. Fenyőfélék, továbbá nyár és kőris károsítója. A farontó gombákkal ektoszimbizózisban áll fenn. Zárt helyen a generációs körforgás nem ismétlődik. Műszaki kárt okoz. Penészevő álböde 2-2,5 mm nagyságú, vörösesbarna színű. Teste sűrűn szőrös, csápja bunkós, előtorának két szélén egy-egy hosszanti rovátka van. Élőhelye: nedves, penészes pincék, gombás avar, stb. Évente több generációja van. Penészevő, gombafonalakkal táplálkozik. A fertőzött helyiségben gyakran tömegesen elszaporodik. Szerepe: a gombafonalak, ill. spórák széthurcolásával a fertőzést terjeszti. Védekezés: inszekticidek és gombaölő szerek elpusztítják. Pusztító múzeumbogár (Anthrenus verbasci) Ez a bogár a Porvák (Dermestidae) családjába tartozik. A Porvák álcái a faanyagot nem eszik. A faanyagban korábban élt farontó bogarak álcáinak és bábjainak vedlési bőrét (kitin) eszi a pusztító múzeumbogár álcája. Szíjács- vagy falisztbogár (Lyctus linearis GOSZE)
A szíjácsbogár a szikkadt, légszáraz tölgy, kőris, akác, szil és dió faanyagában találja meg életfeltételeit. Raktárakban, beépített faanyagban szaporodik el. Csak a szíjácsot károsítja. A bogarak tavasszal, nyár elején rajzanak. A nőstény a petéit hosszú tojócsöve segítségével bővebb üregű edényekbe rakja. Peteszám kb. 60-70 db. A fiatal álcák 2-3 hét múlva kelnek ki. Táplálékuk elsősorban keményítő. A kifejlődött álcák közvetlenül a felszín alatt bábozódnak. A nemző kb. 1-2 mm átmérőjű kör alakú nyíláson hagyja el a faanyagot. A generációs idő egy év. Piroscsuklyás bogár (Bostrychus capucinus L.) A bogár 7-15 mm-es fekete, a szárnyfedők és a hasi oldal piros. Jellegzetessége, hogy a nyakpajzs boltozott, csuklyaszerűen takarja a fejet. Az álca sárgásfehér, torlábas, has felé görbült testtel. Fő gazdanövénye a tölgy, de más lombfán is előfordul. Harmadlagos károsító. Az erdőben, rakodókon, raktárakban, épületekben, szikkadt, vagy száraz döntött, feldolgozott, beépített faanyagban, tuskókban él. Szíjácskárosító. Május-júniusban rajzik. Párzásuk bábüregben, vagy a megtámadott faanyagon kívül történik. A hímek és a nőstények párosodás után elkészítik a kéreg alatt, vagy a faanyag szíjácsába fúrva a fészket. A lerakott petékből 2-3 hét alatt fejlődnek ki az elsődleges álcák. Generációs idő közel egy év. Fafúróbogár (Hylecostus dermestoides)
Főleg lombos fán károsít, friss tuskókat és beteg törzseket támad. Az álca kard alakú. 18-26 cm hosszú meneteket készít. Egy év alatt fejlődik ki. Gyapjúbogár (Attagenus piceus) Fekete, vagy barna, alul sűrűn, sárgásan szőrös, lábai vörösbarnák, 3-5 mm nagyságú. Házakban, virágokon közönséges. Kis lisztbogár (Tribolium confusum) Vörösbarna, zsírfényű, fej és előtor finoman, oldalszegélye mellett sűrűn, középen szórtan pontozott. Mindenféle szárított növényi anyagokban, magvakban, lisztben, korpában, rovargyűjteményekben is kártevő (tésztabogár). Ezüstös ősrovar (Lepissa saccharina) Csillogó, sertefarkú rovar. Kb. 1 cm. Erősebb inger hatására a hullamerevséget, vagy az ugrást választja. Élettartama 2-5 év. Regenerációs képessége hihetetlen. Elveszett lábakat, csápokat, álkapcsi tapogatókat képes újranöveszteni. Lakásokban, házakban gyakori. Farontó ormányosok (Cossoni nemzetség) Kicsi, 3-5 mm nagyságú barnás-fekete színű bogarak. Csak nedves, általában gombabontott faanyagban élnek. A faanyag szétrágásában nemcsak az álcák, hanem a hosszú életű nemzők is részt vesznek. A Cossonik rejtett életet élnek, a megtámadott faanyagot nemzedékeken keresztül sem hagyják el. Rágásképük a kopogóbogáréhoz hasonló. Fenyőféléket és lombos fákat egyaránt károsítanak. Épületekben, pincékben és főként alagsori lakások padlózatában fordulnak elő. Csuklyás kopogóbogár (Trypopitys carpini) Fenyőféléken és gyertyánban károsít. A harmadlagos károsítók második csoportjába sorolható, döntött, feldolgozott, korhadó faanyagban él. Gyakran fellép épületek gombásodó faszerkezetében is.
Ácscincér (Ergates faber) Döntött, száradó fenyőtörzsekben él. 12-17 mm-es álcajárataival és fatestbe mélyesztett bábbölcsőjével műszaki kárt okoz. Átnedvesedő, friss szerkezeti anyagokban generációváltására számítani lehet. Generációja egyéves. Sávos fenyőszú (Xyloterus lineatus) Gazdanövényei a fenyőfélék. A hágcsós menetek 6 cm mélyen hatolnak be a fatestbe. A bogár a kéregben levő vagy kérgezett frissen döntött anyagot támadja meg. Fenyves díszbogár (Calcophora mariana) Pinus félék korhadó faanyagában él. A rágcsálék felhős elrendezésű. A horog alakú bábágy max. 2 cm mélységig hatol a fába. A kirepülési nyílás aránytalan ellipszis. Az okozott műszaki kár mérsékelt jelentőségű. Kéregben költő szú A kéregben költő szúk a háncs és a szíjács tápanyagban gazdag szöveteivel táplálkoznak. Gyakran lehet találkozni rakodón, rönktéren, esetleg beépített faanyagokon a kéreg belső oldalán. Nagy fenyvescincér (Monoephamus sartor F.) Franciaországból Sziléziáig elterjedt. Fő gazdanövénye a luc- és erdeifenyő. A bogár mind a beteg álló, mind pedig a frissen döntött törzseket megtámadja. A petéből kikelő álca eleinte a kéreg alatt rág huzamosabb ideig, majd a fa belsejébe hatol mind nagyobb és ovális járatokkal. Bábozódás a fa belsejében történik. Élettani és műszaki károsító. Általában júniusban repül. Generációja egy éves. Fenyvescincér (Monochamus galloprovincialis Ol.) Algírtól Szibériáig elterjedt, másodlagos károsító. Fő gazdanövénye az erdeifenyő. Más fenyvescincérekkel együtt lép fel. Károsítása a Monochamus-félékkel azonos. Rendkívül nagyméretű járatairól (2-3 cm) és a szálkás furatlisztről azonosítható. Élettani és műszaki károsító. Kirepülési ideje: május végétől augusztus-szeptember hónapig. Tömeges elszaporodásra hajlamos. Generációs idő: egy-két év. Sávos fenyőcincér (Aseneum striatum L.) A fa külső palástján látható ovális kirepülési lyukak, a kéregben és háncsban igen kis járatok, majd a szíjácsban (esetleg a gesztben is) ovális keresztmetszetű, szélesebb,
minden irányban haladó járatok, melyek finom furatliszttel, hosszú forgácsdarabkákkal és henger alakú ürülékkel sűrűn tömöttek. Tövises fenyőcincér (Rhagium (Harpium) inquisitor L.) A tövises cincéreket egységes életmód jellemzi. Álcáik az elhalt, döntött törzsek kérge és szíjácsa között készítik meneteiket, itt található ovális rágcsálékpárnával szegélyezett bábágyuk is. Közömbös, igen gyakran előforduló fajok. Változó háncscincér (Phzmatodes testaceus L.) Ovális, simaszegélyű kirepülési nyílások, a kéreg-szíjács határán haladó kisebb járatok, amelyek a geszt felé haladva helyenként térszerűen kiszélesednek, ott azután a fafelülettel párhuzamos horog alakú járattá alakítják ki. A járatok finom furatliszttel tömöttek, laposan kígyózók és éles szegélyűek. Petéit a kéreg mélyedéseibe rakja, bábbölcsőit 2-3 cm mélyen a szíjácsban készíti el, eleinte a kéreg és a szíjács között rág, idővel azonban járatai néha a gesztig hatolnak. Fésűscsápú kopogó (Ptilinus pectinicornis L.) Kb. 1-1,5 mm-es kerek kirepülési lyukak túlnyomórészt rostirányban haladó, furatliszttel keményen teletömött járatok. A kifejlett bogarak rövid időre ugyan elhagyják a járatokat, de peterakáshoz visszatérnek a fába. Penésztenyésztő bogár (Hzlocoetus dermestoides L.) A kerek, 2 mm átmérőjű álcajáratok eleinte sűrűn összetorlódva a kéregben és kéreg alatt haladnak, később vízszintes irányban, gyengén hullámosan, elágazás nélkül haladnak a fatestben. Az évgyűrűket rézsút vagy ívben vágják át. A járatokat gondosan kiürítik, s így vagy a bejárati nyílások alatt, vagy közvetlenül a kéreg alatt furatliszt halmocskák, ill. udvarok láthatók. A járatok idővel megfeketednek, az álcák megélhetéséhez szükséges a járatok falán tenyésző Ambrosia-gombáktól. Kirepülési nyílásai 2 mm átmérőjű kerek lyukak.
Nagy hőscincér (Cerambix cerdo) A fiatal álca az első évben csak a háncsban rág és ott telel át, majd leginkább gombafertőzött részeket keresve hatol a fatestbe, de onnan rendszeresen visszatér a háncsba. Az idősebb álca az egészséges álgesztbe is behatol és 150-200 mm hosszú, horog alakú, sugárirányú járat végén készült 80-85 mm-es bábbölcsőjét rágcsálékkal és mészdugóval zárja le. Nagy álszú vagy tarka kopogó (Xestobium rufovillosum) A legnagyobb, nálunk előforduló kopogóbogár. Könnyen felismerhető az egyéb kopogóbogarakénál nagyobb, de szintén kerek kirepülési lyukakról, a járataiban keményen összepréselt furatliszttel kevert lencse alakú ürülékcsomókról és a lemezszerűen szétrágott fáról. Kék fadarázs (Paururus juvencus L.) A vízszintesen fekvő behatoló járatból derékszögben föl- vagy lefelé haladó, később nagy ívben tekeredő meneteket rág a fa belseje felé. A menetek a fa feldolgozásakor alig vehetők észre, mivel furatliszttel sűrűn tömöttek. Alakjuk lapos, ovális. Tarka égercincér (Saperda scalaris L.) Az álca kéreg és háncs között rág, eleinte egyáltalán nem érinti a szíjácsot, idősebb korában is csak max. 3 mm mélységig hatol a szíjácsba. A járatok 6-8 cm hosszúak, majdnem egyenesek, rostirányúak, majd visszafelé fordulva párhuzamosan, sűrűn egymás mellett haladnak. Bábozódáshoz horog alakú járatot készítenek, mely kb. 6 mm mélységig hatol a szíjácsba. Hengeres törzsszú (Platypus cylindrus Fabr.) A nőstény majdnem egyenes, alig hullámzó vízszintes járatot rág a gesztig, azután ugyanazon a szinten a geszt határával párhuzamosan, annak hullámvonalát követve fúr tovább, akár 30 cm hosszúságig is. Ebből a járatból sugárirányban a gesztbe hatoló meneteket rág, melyeknek hossza különböző, de a 18 cm-t is elérik. Tobozrágó álszú (Ernobius mollis L.) Az álcajáratok igen rövidek, legtöbbnyire a kéregre korlátozódnak. A bábbölcső a fa külső felületével párhuzamosan készül. Kártétele jelentéktelen, gyakorlatilag nincs. Tűzpiros korongcincér (Callidium sangvineum L., Pyrrhidium sangvineum L.) Kirepülési nyílásai hosszúkásak, majdnem párhuzamosak, álcamenetei is, utóbbiak kanyargósak, furatliszttel tömöttek, a kéreg alatt haladnak. Az álca hossza a 3-6 cm
hosszú, sekély, horog alakú bábbölcső elkészítéséhez hatol hosszirányba állított ovális nyílások át a fatestbe. Különösen a vékony szerkezeti elemek, vagy tetőcseréptartó lécek fertőzése esetén okozhat nagy károkat a különben csak a szíjács felületét károsító, de mélybehatoló bábbölcsői által. Ezenkívül gyakorisága és sokszor tömeges elszaporodása által okozhat nagymértékű károkat. Szú-félék (Ipidae) A szúk és törzsszúk kivétel nélkül másodlagos károsítók, életfeltételeiket betegeskedő, pusztuló, vagy frissen döntött törzsekben találják meg. Beépített anyagba csak járataik találhatók, aktív károsítás már nincs. Csőszcincér (Prionis coriarius) Polifág faj, korhadó faanyagban él. Gazdasági jelentőségét nem ismerjük. Fafúróbogár (Hylecoetus dermestoides) Főleg lombos fán károsít, friss tuskókat és beteg törzseket támad. Az álca kard alakú, 18-26 cm hosszú meneteket készít. Egy év alatt fejlődik ki. Betűző-szú (Ips typographus L.) 2-3,5 mm hosszú hengeres barna-fekete bogár. Csápja rövid megtört bunkószerű végződésűek. Szárnya fedi a potrohot, végük benyomott. Mivel álcái a járatok falára telepített ambrózia -szerű gombákkal táplálkoznak, amelyek idővel megsötétednek, a járatok könnyen felismerhetők. A majdnem egyenes anyajáratból jobbra-balra számos álcajárat nyílik sűrűn, szabályosan egymás mellett, melyek a helyviszonyoktól függően rendesen elég hosszúak, végük felé kissé tágulók, furatliszttől mentesek. Akár a többi szúféle, elsősorban a beteges, gyenge törzseket támadja meg, de nagy szaporasága miatt, ha már nem talál gyengült törzseket, az egészséges fákat is megtámadja. Bár a száradó fában kipusztul, technikai célra is sokszor használhatatlanná teszi azt, mivel járatai általában közel 8 cm mélységig hatolnak a fa belsejébe További információ: pyrostop@pyrostop.hu Tel/fax: (061) 295-00-0