A LEGNAGYOBB MUTATVÁNY

Richard Dawkins A LEGNAGYOBB MUTATVÁNY AZ EVOLÚCIÓ BIZONYÍTÉKAI Nyitott Könyvműhely Budapest, 2009

Fordította KELEMEN LÁSZLÓ A mű eredeti címe The Greatest Show on Earth. The Evidence for Evolution Copyright 2009 by Richard Dawkins Hungarian translation 2009 by Kelemen László Hungarian edition 2009 by Nyitott Könyvműhely Minden jog fenntartva Kiadja a Nyitott Könyvműhely www.nyitottkonyv.hu Felelős kiadó: Halmos Ádám Olvasószerkesztő: Moldován László Korrektor: Rákos Katalin Nyomdai előkészítés: Kebok Borítóterv: Ligetfalvi Zsolt Nyomdai munkák: Kinizsi Nyomda Felelős vezető: Bördős János ISBN 978-963-9725-81-2

JOSH TIMONENNEK

TARTALOM ELŐSZÓ 5 1. CSAK EGY ELMÉLET? 8 2. KUTYÁK TEHENEK ÉS KÁPOSZTÁK 27 3. VIRÁGÖSVÉNY A MAKROEVOLÚCIÓHOZ 51 4. CSEND ÉS LASSÚ IDŐ 93 5. A TULAJDON SZEMÜNKKEL 117 6. A HIÁNYZÓ LÁNCSZEM MIÉRT HIÁNYZÓ? 151 7. ELTŰNT SZEMÉLYEK? MÁR MEGKERÜLTEK 191 8. ÖN IS KÉPES VOLT RÁ KILENC HÓNAP ALATT 220 9. A KONTINENSEK BÁRKÁJA 262 10. UNOKATESTVÉREK FÁJA 296 11. A TÖRTÉNELEM OTT VAN MINDEN PORCIKÁNKBAN 350 12. FEGYVERKEZÉSI VERSENY ÉS EVOLÚCIÓS TEODICEA 387 13. FELEMELŐ ELKÉPZELÉS EZ 412 FÜGGELÉK: A TÖRTÉNELEMTAGADÓK 443 JEGYZETEK 453 BIBLIOGRÁFIA 465 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A KÖNYVBEN FELHASZNÁLT KÉPEKÉRT 477 NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 487

ELŐSZÓ AZ EVOLÚCIÓ napról napra sokasodó bizonyítékai még sohasem voltak ilyen szilárdak. Eközben, paradox módon, a tudatlan evolúcióellenesség is erősebb, mint eddig bármikor. Könyvem azon bizonyítékaim személyes összegzése, amelyek szerint az evolúció elmélete valós tény ugyanolyan kétségbevonhatatlan tény, mint a tudományban bármi más. Nem ez az első könyv, amelyet az evolúcióról írtam, és muszáj elmagyaráznom, hogy miben tér el a többitől. A legjobban úgy jellemezhetném, hogy ez a hiányzó láncszem. Az önző gén és A hódító gén című munkáimban újszerű látásmóddal tekintettem át a természetes kiválasztás ismerős elméletét, de nem foglalkoztam annak bizonyításával, hogy maga az evolúciós folyamat ténylegesen lezajlott. A következő három művemben mindegyikben más és más módon a megértést akadályozó korlátokat próbáltam meg azonosítani és felszámolni. Ezek a könyvek A vak órásmester, Folyam az Édenkertből és (a három közül számomra legkedvesebb) A valószínűtlenség hegyének meghódítása olyan kérdésekre válaszoltak, mint mire lenne jó egyetlen szem?, mi értelme lenne egyetlen szárnynak?, hogyan működhet a természetes kiválasztás, ha a legtöbb mutációnak negatív következményei vannak?. Még egyszer hangsúlyozom, hogy noha ez a három könyv számos nehézséget megoldott, nem bizonyították be az evolúció tényét. A leghosszabb könyvem Az Ős meséje az élet történetének teljes

folyamatát ábrázolta egyfajta őskereső chauceri zarándoklat formájában, amely az időben visszafelé zajlott; ám ez a könyv is eleve igaznak tételezte fel az evolúciót. Felsorolt munkáimra visszatekintve rájöttem, hogy műveimben sehol nem történt meg az evolúció explicit bizonyítása, és úgy gondoltam, hogy ez olyan komoly hiányosság, amelyet meg kell szüntetnem. Erre jó alkalomnak tűnt a 2009-es év, Darwin születésének kétszázadik, A fajok eredete megjelenésének százötvenedik évfordulója. Nem meglepő, hogy másoknak is eszébe jutott ugyanez a gondolat, és idén e témában néhány további nagyszerű kiadvány is megjelent, mindenekelőtt Jerry Coyne Why Evolution is True (Miért igaz az evolúció?) című könyve. E könyvhöz írt, a The Times Literary Supplementben megjelent méltató ajánlásom megtekinthető a honlapomon is, a http://richarddawkins.net/article,3594,heat-the-hornet,richard- Dawkins internetes hivatkozáson. Megszállottként, hihetetlen munkabírással dolgozó irodalmi ügynököm, John Brockman még a könyv Only a Theory (Csak egy elmélet) munkacímű változatát mutatta meg a kiadónak. Időközben kiderült, hogy ezzel a címmel Kenneth Miller már megjelentette azt a művét, amelyben egy teljes könyvnyi terjedelemben elemzi azon emlékezetes bírósági ügyeket, amelyek során alkalmanként tudományos vizsgálatokról mondanak ítéletet (e tárgyban Miller hősies munkát végzett). Egyébként is kételkedtem benne, hogy ez lenne a megfelelő cím, és már majdnem elkészültem a kézirattal, amikor rájöttem, hogy a tökéletes cím az orrom előtt lóg a szekrényemben. Néhány évvel ezelőtt egy névtelen jóakaróm küldött nekem egy pólót, amelyre ezt nyomtatták: Evolúció, a Föld legnagyobb mutatványa, az egyetlen igazi játék! Időről időre fel is vettem, hogy oktassak benne, és hirtelen rádöbbentem, hogy a felirat ideális cím lenne, csak egy kicsit hosszú. Lerövidítettem A legnagyobb mutatványra. A Csak egy elmélet pedig nagyszerűen megfelel az első fejezet címének, mindössze egy elővigyázatos kérdőjellel kell kiegészíteni a kreacionisták szőrszálhasogatása elleni védekezés gyanánt. Munkámban sokféleképpen és sokan segítettek, köztük Michael Yudkin, Richard Lenski, George Oster, Caroline Pond, Henri D.

Grissino-Mayer, Jonathan Hodgkin, Matt Ridley, Peter Holland, Walter Joyce, Yan Wong, Will Atkinson, Latha Menon, Christopher Graham, Paula Kirby, Lisa Bauer, Owen Selly, Victor Flynn, Karen Owens, John Endler, Iain Douglas-Hamilton, Sheila Lee, Phil Lord, Christine DeBlase és Rand Russell. Nagy- Britanniában és Amerikában rengeteg támogatást kaptam Sally Gaminarától, Hilary Redmondtól és munkatársaiktól. E könyv befejező munkálatai közben háromszor is előfordult, hogy izgalmas új felfedezésről szóló hírek jelentek meg a tudományos sajtóban. Minden alkalommal bátortalanul felvetettem, lehetséges-e a kiadás pontos rendben zajló bonyolult munkálatait megszakítani, hogy ezeket az új eredményeket a kész könyvben is felhasználhassam. Ilyen esetben minden normális kiadó nemet mondana, de Sally és Hilary a három alkalom közül egyetlenegyszer sem fejezte ki a nemtetszését amiatt, hogy az utolsó pillanatban változtatok, sőt lelkesedésükkel hegyeket mozgattak meg, hogy ezek a változások is bekerüljenek a könyvbe. Ugyanilyen buzgó és segítőkész volt Gillian Somerscales is, aki a nyomtatás előkészítő munkálatait végezte nagyfokú irodalmi hozzáértéssel és érzékenységgel. Feleségem, Lalla Ward a folyamatos bátorítás mellett értékes stilisztikai megjegyzéseivel és jellemzően elegáns javaslataival volt segítségemre. E könyv gondolata akkor érlelődött meg bennem, és akkor kezdtem el az írást, amikor professzorként utolsó hónapjaimat töltöttem a Charles Simonyi nevét viselő intézetben, és akkor fejeztem be, amikor már nyugdíjba vonultam. A Simonyi-intézet leköszönő professzoraként, első találkozásunk után tizennégy évvel és hét könyvvel, Lallával együtt ismételten hálás köszönetemet szeretném kifejezni Charlesnak. Reméljük, hogy barátságunk még sokáig tart. Művemet Josh Timonennek ajánlom. Sok köszönettel tartozom neki, és kicsiny, de elhivatott csapatának, amiért elkészítették a RichardDawkins.net honlapot. A világhálón Josht tehetséges honlaptervezőként ismerik, de ez csak kis része zsenialitásának. Kreatív tehetsége ott van mindennek a mélyén, de köszönetem nem eléggé tükrözi, milyen sokoldalúan járul hozzá közös vállalkozásunkhoz, és azt a meleg humort sem adja vissza, amellyel ezt teszi.

1 CSAK EGY ELMÉLET?

KÉPZELJE el, hogy Ön egy római történelmet és latin nyelvet oktató tanár, aki minden erejével szeretné megosztani az ókori világ Ovidius elégiái és Horatius ódái, a latin nyelv Cicero szónoklataiban megmutatkozó tömör ökonómiája, a pun háborúk stratégiai finomságai, Julius Caesar hadvezéri erényei és a későbbi császárok hedonista kilengései iránti lelkesedését. Hatalmas vállalkozás, amely sok időt, figyelmet és odaadást igényel. Ugyanakkor észreveszi, hogy csak vesztegeti a drága idejét, mert hallgatósága figyelmét elterelik azok a hangoskodó ignoramusok (latintanárként Ön is tudja, hogy helyesebb az ignorami forma), akik erős politikai és főként pénzügyi támogatással a hátuk mögött arról próbálják meggyőzni a diákjait fáradhatatlanul, hogy a rómaiak sohasem léteztek. Hogy sohasem létezett maga a Római Birodalom sem. Hogy az egész világ csak azóta létezik, amióta az eleven emberi emlékezet. Hogy a spanyol, az olasz, a francia, a katalán, az okcitán és a rétoromán nyelvek mindegyike spontán módon és külön-külön jött létre összes dialektusukkal együtt, és kialakulásuk nem köszönhető egyetlen olyan ősnyelvnek sem, mint mondjuk a latin. Önnek pedig, ahelyett hogy teljes figyelmét a klasszika-filológia magasztos tudósi és tanári hivatásának szentelné, idejét és energiáját arra kell fordítania, hogy utóvédharcokat folytasson azon állítás mellett, hogy a rómaiak igenis léteztek; védekeznie kell egy ostoba megállapítás ellen, és ettől legszívesebben elsírná magát, ha nem foglalná le túlságosan maga a küzdelem. Ha e képzeletbeli latintanár képe túlzottan erőltetettnek tűnne, lássunk egy kézzelfoghatóbb példát. Tegyük fel, hogy Ön újkori történelmet oktat, és a 20. századi Európával foglalkozó tanóráit bojkottálják, bekiabálásokkal vagy más módon zavarják a

holokauszttagadók jól szervezett, jól pénzelt és politikailag is erős csoportjai. Feltételezett Róma-tagadóimmal ellentétben holokauszttagadók valóban léteznek. Hangosak, első hallásra tetszetősen érvelnek, és ügyesen a tudományosság látszatát keltik. Legalább egy jelentős ország elnökének támogatását élvezik, és közéjük tartozik a Római Katolikus Anyaszentegyház legalább egy püspöke. Képzelje el, hogy az európai történelem tanáraként folyamatosan olyan agresszív követelésekkel szembesül, hogy az ellenkező véleményt is tanítania kell, és hogy időben kiegyensúlyozottan kell oktatnia azt az alternatív elméletet is, amely szerint sohasem volt holokauszt, és az egész csak a cionista történelemhamisítók koholmánya. E vitába a manapság oly divatosan relativizáló értelmiségiek is beavatkoznak: bizonygatják, hogy nincs abszolút igazság, hogy a holokauszt személyes hit kérdése, ezért minden nézet egyformán érvényes, és egyformán tiszteletben tartandó. A természettudományt oktató tanárok helyzete ma sem kevésbé lehangoló. Amikor a biológia központi vezérelveit kísérlik meg kifejteni; amikor korrekt módon saját történeti kontextusába azaz az evolúcióba helyezik az élővilágot; amikor magának az életnek a természetét tárják fel és magyarázzák el, akkor zaklatják és akadályozzák, erőszakosan lehurrogják, sőt azzal fenyegetik őket, hogy elveszíthetik állásukat. Folyamatosan az idejüket vesztegetik, de ez még a legkevesebb. Valószínűleg fenyegető levelekkel üldözik őket a szülők, és kénytelenek elviselni az agymosott gyerekek gúnyos vigyorgását és konok ellenkezését. Olyan államilag jóváhagyott tankönyvekkel látják el őket, amelyekből módszeresen kitörölték az evolúció szót, vagy valláserkölcsi célzattal átírták időbeli változássá. Régebben az ilyesmin még hajlamosak voltunk tréfálkozni mint sajátságos amerikai jelenségen. Manapság Nagy- Britanniában és Európában is ugyanezzel a problémával szembesülnek a pedagógusok; részben amerikai hatásra, de sokkal inkább azért, mert az iszlám is egyre erőteljesebben van jelen a tantermekben amihez bűnös segítséget nyújt a multikulturalizmus iránti hivatalos elkötelezettség és a rasszista megbélyegzéstől való félelem. Gyakran és jogosan mondják, hogy a klérusnak és a teológusoknak nincs problémájuk az evolúcióval, és ők ebben a

tekintetben sokszor még aktívan támogatják is a természettudósokat. Ez többnyire igaz, mint azt magam is örömmel tapasztaltam, amikor két különböző alkalommal is együtt dolgoztam Oxford akkori püspökével aki azóta már Lord Harries. 2004-ben közösen írtunk a The Sunday Timesba egy cikket, amely ezekkel a sorokkal zárult: Manapság már nincs miről vitatkozni. Az evolúció tény és keresztény nézőpontból Isten egyik legnagyszerűbb műve. Az utolsó mondatot Richard Harries írta, de a cikk összes többi mondatában 1 is egyetértettünk. Két évvel korábban ugyancsak Harries püspökkel az alábbi közös levelet írtuk az akkori miniszterelnöknek, Tony Blairnek: Tisztelt Miniszterelnök Úr, Levelünkkel egy természettudósokból és püspökökből álló csoport aggodalmának adunk hangot a gatesheadi Emmanuel City Technology College-ben folyó természettudományos oktatás miatt. Az evolúció jelentős felvilágosító erővel rendelkező tudományos elmélet, amely széles körben alkalmazható számos diszciplína jelenségeire. A bizonyítékok fényében lehet finomítani, megerősíteni, sőt gyökeresen át is lehet alakítani. Az evolúció nem ugyanabba a kategóriába tartozó hitvallás, ahogy azt e főiskola szószólói állítják, mint a bibliai értelemben vett teremtés, amelynek a funkciója és a célja is más. A probléma jelentősége túlmutat azon, hogy mit oktatnak ma egy főiskolán. Erősödik az aggodalom amiatt, hogy mit és hogyan tanítanak majd a tervezett vallási tanintézetek új generációjában. Meggyőződésünk, hogy ezekben az iskolákban csakúgy, mint az Emmanuel City Technology College-ben, szoros felügyeletre van szükség annak érdekében, hogy mind a tudományos, mind a vallási diszciplínákat megfelelően tiszteletben tartsák. 1 Dawkins meggyőződéses ateista (A ford).

Szívélyes üdvözlettel: Richard Harries főtisztelendő, Oxford püspöke Sir David Attenborough, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja Christopher Herbert főtisztelendő, St. Albans püspöke Lord May of Oxford, a Királyi Természettudományos Akadémia elnöke John Enderby professzor, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja, a Fizikai Tudományok Osztályának titkára John Oliver főtisztelendő, Hereford püspöke Mark Santer főtisztelendő, Birmingham püspöke Sir Neil Chalmers, a Nemzeti Történeti Múzeum igazgatója Thomas Butler főtisztelendő, Southwark püspöke Sir Martin Rees, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja, királyi csillagász Kenneth Stevenson főtisztelendő, Portsmouth püspöke Patrick Bateson professzor, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja, a Biológiai Tudományok Osztályának titkára Crispian Hollis főtisztelendő, Portsmouth római katolikus püspöke Sir Richard Southwood, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja Sir Francis Graham-Smith, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja, a Fizikai Tudományok Osztályának volt titkára Richard Dawkins professzor, a Királyi Természettudományos Akadémia tagja Harries püspökkel sebtében kellett megszereznünk az aláírásokat. Emlékezetem szerint minden általunk felkeresett személy aláírta, a tudósok és a püspökök egyike sem volt más véleményen. Canterbury érsekének nincs problémája az evolúcióval, és ugyanígy nincs a pápának sem (beleértve vagy leszámítva azt a furcsa bizonytalanságot, hogy pontosan melyik paleontológiai

csomóponttól létezik az emberi lélek), a tanult papoknak és a teológia professzorainak sem. Ez a könyv kifejezetten az evolúció tényének bizonyításáról szól. Nem vallásellenes műnek szántam. Az egy másik ing, amelyet nem itt kell újra felvennem. Már nem harcolnak ellene azok a püspökök és teológusok, akik ráébredtek, hogy az evolúció nyilvánvaló. Néhányan vonakodva, mások mint Richard Harries lelkesen, de a szánalmasan tudatlanoktól eltekintve valamennyien kénytelenek voltak elfogadni az evolúció tényét. Gondolhatják róla azt, hogy Isten elindította a folyamatot, és a további történéseken valószínűleg nem tartotta rajta a kezét. Hihetik azt, hogy Isten először létrehozta az univerzumot, majd olyan harmonikus törvények és fizikai állandók felállításával ünnepelte meg a születését, amelyeket úgy számolt ki, hogy megfeleljenek annak a kifürkészhetetlen célnak, melyben végső soron mi is szerepet játszunk. Még ha néha csak vonakodva, máskor boldogan, a gondolkodó és értelmes lelkészek és lelkésznők is elfogadják az evolúció bizonyítékait. Ugyanakkor nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy azért, mert a püspökök és a tanult klérus elfogadja az evolúciót, a hívek is ezt teszik. Sajnos, mint ahogyan azt a függelékben dokumentálom, a közvélemény-kutatások számos bizonyítékot szolgáltatnak az ellenkezőjére. Az amerikaiak több mint 40 százaléka elutasítja, hogy az emberiség más állatokból fejlődött ki, és azt hiszi, hogy Isten teremtett minket és minden életet valamikor az elmúlt tízezer évben. Nagy-Britanniában ennyire nem rossz a helyzet, de már most is aggasztó, és az egyházak számára ugyanolyan aggasztónak kellene lennie, mint a tudósoknak. Muszáj volt megírnom ezt a könyvet. A továbbiakban a történelemtagadó elnevezést használom azokra, akik elutasítják az evolúciót: azt hiszik, hogy a világ kora évezredekben mérhető és nem évmilliárdokban, és szerintük az emberek a dinoszauruszok között járkáltak. Ismétlem, ők alkotják az amerikai lakosság több mint 40 százalékát! Néhány országban a hasonló számok magasabbak, máshol alacsonyabbak, de a 40 százalék jó átlagnak tekinthető, én pedig időről időre a negyvenszázalékosok elnevezéssel utalok majd a történelemtagadókra. Visszatérve a felvilágosult püspökökre és teológusokra, jó lenne, ha kicsit több energiát fektetnének az általuk is

helytelenített tudományellenes zagyvaság felszámolásáért folyó harcba. Miközben sok igehirdető egyetért az evolúció tényével és azzal, hogy sohasem létezett Ádám és Éva, meggondolatlanul kiáll a szószékre, Ádám és Éva példáján kifejt valamilyen erkölcsi vagy teológiai kérdést a prédikációjában, és nem említi meg, hogy Ádám és Éva természetesen sohasem létezett! Mikor ezt a szemükre vetik, azzal érvelnek, hogy tisztán szimbolikus értelemben szándékoztak használni, hogy valamit kezdjenek mondjuk az eredendő bűnnel vagy az ártatlanok tisztaságával. Esetleg bátortalanul hozzáteszik: nyilvánvalóan senki nem olyan buta, hogy szó szerint értse a szavaikat. De ezt a gyülekezetük is tudja? A templomi padban vagy az imaszőnyegen térdelő hívőnek honnan kellene tudnia, hogy a szentírás melyik részletét kell szó szerint, és melyiket szimbolikusan értenie? Tényleg olyan könnyű ezt kitalálniuk a templomba járó tanulatlanoknak? Az esetek döntő többségében a válasz egyértelmű nem, és nem csoda, ha ettől összezavarodnak. Ha nem hisznek nekem, nézzék meg a függeléket! Gondolkodjanak, püspök urak! Vigyázzanak, kedves lelkészek! Dinamittal játszanak, és a lappangó viszály kitörését kísértik ami majdnem biztosan be is következik, ha nem tesznek ellene. Nem gondolják, hogy óvatosabbnak kellene lenniük, amikor a hallgatóságuk előtt azt mondják: hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem nem; hogy kárhoztatás alá ne essetek? 2. A meglehetősen elterjedt és népszerű téveszmék hangoztatása helyett inkább Önöknek is a tudósokat, a tudomány letéteményeseit kellene buzgón és lelkesen segíteniük! Magukat a történelemtagadókat is megpróbálom elérni ezzel a könyvvel, azonban talán még ennél is fontosabb lehet azok felfegyverzése, akik nem történelemtagadók, de ismernek néhányat esetleg a saját családjukban vagy a templomban és úgy érzik, nem kellően felkészültek a vitákra. 2 Jakab apostolnak közönséges levele 5:12. Károli Gáspár fordítása.

Még mindig azt mondom, hogy csak egy elmélet Az evolúció tény. Az evolúció az ésszerű kételyek, a komoly kételyek, az őrült, tudálékos és intelligens kételyek felett álló kétségtelen tény. Az evolúció bizonyítékai legalább olyan szilárdak, mint a holokauszt azon bizonyítékai, amelyek ráadásul még szemmel láthatóvá is teszik a holokausztot. Az a színtiszta igazság, hogy unokatestvérek vagyunk a csimpánzokkal, valamivel távolabbi unokatestvérek az alsóbbrendű majmokkal, még távolabbi unokatestvérek a fokföldi földimalaccal és a lamantinnal, még ennél is távolabbi unokatestvérek a banánfélékkel és a tarlórépával a lista tetszés szerint folytatható. Pedig nem kellene igaznak lennie. Nem magától értetődően, tautologikusan vagy szembetűnően igaz, és voltak olyan időszakok, amikor még a tanult emberek többsége is úgy vélte, hogy nem is az. Nem kellene igaznak lennie, pedig az. Onnan tudjuk, hogy bizonyítékok növekvő áradata támasztja alá. Az evolúció tény, és ez a könyv ezt demonstrálja. Ahogy a közmegbecsülésnek örvendő tudósok sem vitatják, úgy a bizonytalan olvasó sem kételkedik majd benne, amikor leteszi e könyvet. Akkor miért emlegetjük úgy, hogy Darwin elmélete az evolúcióról, hiszen így helytelenül azokat a kreacionista

meggyőződésűeket segítjük a történelemtagadókat és a negyvenszázalékosokat, akik szerint az elmélet szó maga olyan előnyt jelent, amely valamiféle ajándékot vagy győzelmet kínál számukra. MI AZ ELMÉLET? MI A TÉNY? Csak egy elmélet? Vizsgáljuk meg, mi az elmélet szó jelentése. Az Oxford English Dictionary (a továbbiakban OED) két meghatározást is ad (valójában többet, de esetünkben ez a kettő bír jelentőséggel). ELMÉLET, 1. ÉRTELMEZÉS: Olyan fogalmak vagy állítások sémája vagy rendszere, amelyek megmagyarázzák vagy érthetővé teszik tények vagy jelenségek csoportjait; olyan feltételezés, amelyet igazoltak, illetve megfigyelésekkel vagy kísérletekkel támasztottak alá, és ismert tények alapjául javasoltak vagy elfogadtak; olyan állítás, amelyet valamilyen ismert vagy megfigyelt dolog vagy jelenség általános törvényének, alapelvének vagy okának tartanak. ELMÉLET, 2. ÉRTELMEZÉS: Magyarázatként ajánlott hipotézis; mint ilyen, puszta feltevés, spekuláció, sejtés; valamire vonatkozó ötlet vagy ötletek halmaza; elképzelésről alkotott egyéni vélemény. Jól látható, hogy a két értelmezés élesen különbözik egymástól. Az evolúció elméletére vonatkozó kifogásra az a rövid válaszom, hogy a tudósok az első értelmezést használják, a kreacionisták pedig lehet, hogy rosszindulatúan, de lehet, hogy jóhiszeműen a másodikat választották. Az első értelmezésre jó példa a Naprendszer heliocentrikus elmélete, amely szerint a Föld és a többi bolygó a Nap körül kering. Az evolúcióra tökéletesen ráillik az első meghatározás. Darwin elmélete az evolúcióról csakugyan fogalmak vagy állítások sémája vagy rendszere. Számos esetben érthetővé teszi tények vagy jelenségek csoportjait. Valóban olyan feltételezés, amelyet igazoltak, illetve

megfigyelésekkel vagy kísérletekkel támasztottak alá, és a közmegegyezés szerint olyan állítás, amelyet valamilyen ismert vagy megfigyelt dolog vagy jelenség általános törvényének, alapelvének vagy okának tartanak. Kétségtelen, hogy távol áll attól, amit puszta feltevés, spekuláció, sejtés alatt értünk. A tudósok és a kreacionisták az elmélet szót nagyon eltérően értelmezik. Az evolúció ugyanabban az értelemben elmélet, mint a heliocentrikus elmélet. Egyik esetben sem helyes a csak szó használata úgy ahogyan azt a csak egy elmélet kifejezésben teszik. Ami azt a kifogást illeti, hogy az evolúciót sohasem bizonyították : úgy gondolom, hogy a bizonyítás olyan folyamat, amelyet a tudósok a bizalmatlanok meggyőzésére használnak. Befolyásos filozófusok állítják, hogy a tudományban nem lehet mindent bebizonyítani. A matematikusok bizonyíthatnak dolgokat egy szigorú nézet szerint csakis ők, de más természettudósok a legjobb esetben is csak azt tehetik, hogy nem cáfolnak meg állításokat, miközben rámutatnak, hogy minden erejükkel megpróbálták. Még az olyan vitathatatlan megállapítások, mint hogy a Hold kisebb a Napnál, sem bizonyíthatók be bizonyos filozófusok számára annyira kielégítően, mint amennyire például a Püthagorasz-tétel igazolható. Ugyanakkor számos egymással összefüggő tapasztalat olyan szilárdan támasztja alá, hogy e tény állapot tagadása a megrögzött szőrszálhasogatóktól eltekintve mindenki számára nevetségesnek tűnik. Ugyanez igaz az evolúcióra is. Az evolúció ugyanabban az értelemben tény, amelyben tény az is, hogy Párizs az északi féltekén van. A logika kerékkötői -nek 3 akadékoskodása ellenére néhány megállapítás kívül esik a józan kételkedés határain, ezért ténynek tekintjük. Ha átvészeli, hogy egyre erőteljesebben és kíméletlenebbül próbálják megcáfolni, akkor egyre közelebb kerül ahhoz, amit mindennapi értelemben ténynek nevezünk. Folytathatnám úgy, hogy a továbbiakban az Elmélet, 1. értelmezés vagy az Elmélet, 2. értelmezés kifejezéseket használom, de a számokat nehéz megjegyezni. Alkalmas helyettesítő szavakat kell keresnem. Az Elmélet, 2. értelmezés 3 A logika kerékkötői kifejezés William Butler Yeats Tom O'Roughley című versében szerepel.

kifejezésre már van is egy jó szavunk: hipotézis. Mindenki tisztában van vele, hogy a hipotézis egy olyan puhatolózó ötlet, amely megerősítésre (vagy cáfolatra) vár; az evolúciónak éppen ezt a tapogatózó jelleget sikerült levetkőznie, noha Darwin idejében még teherként nehezedett rá. Az Elmélet, 1. értelmezés fogasabb kérdés. Jó lenne, ha az elmélet szót egyszerűen úgy használhatnánk a továbbiakban, mintha a 2. értelmezés nem létezne. Ténylegesen az lenne jó, ha a 2. értelmezésről kinyilvánítanánk, hogy nem kellene léteznie, mert zavarba ejtő és szükségtelen, tekintve, hogy már van hipotézisünk. Sajnos az elmélet 2. értelmezését általánosan használják, ezért mi sem tilthatjuk be rendeletileg. Mindezen megfontolások után megengedem magamnak azt a nagyfokú, de még megbocsátható szabadságot, hogy az 1. értelmezésre a matematikától kikölcsönözzem a teoréma vagy tétel szót. Mint majd látható, ez valójában pontatlan kölcsönzés, de úgy vélem, hogy az előnyök többet nyomnak a latban, mint a félreértés kockázata. Az esetlegesen megbántott matematikusok iránti engesztelő gesztusként a teórum írásmódot használom. 4 Mindenekelőtt hadd fejtsem ki a teoréma pontos matematikai használatának mikéntjét, miközben érthetőbbé teszem azt a korábbi állításomat, amely szerint voltaképpen csak a matematikusoknak van joguk bárminek a bizonyítására (a jogászoknak a busásan megfizetett nagyképűségük ellenére sincs). A matematikus számára a bizonyítás annak logikus levezetése, hogy egy állítás igaznak elfogadott alaptételek szükségszerű következménye. A Püthagorasz-tétel magától értetődően igaz, de csak ha olyan euklideszi axiómákból indulunk ki, mint például, hogy a párhuzamos egyenesek sohasem találkoznak. Csak az idejét vesztegeti az, aki derékszögű háromszögek ezreinek méricskélésével olyat keres közöttük, amellyel megcáfolhatná a Püthagorasz-tételt. A püthagoreusok bebizonyították, a bizonyítási folyamatot bárki megismételheti, egyszerűen igaz lesz, és ezzel el van intézve. A matematikusok a bizonyíték fogalmát arra használják, hogy különbséget tegyenek a sejtés és a teoréma azaz tétel között, és ez felszínesen emlékeztet az 4 For the sake of decorum / Pronounce it theorum. Körülbelül: Azt kívánja a dekórum, / Hogy itt álljék teórum.

elmélet két szótári jelentése közötti különbségre. A sejtés olyan állítás, amely igaznak látszik, de sohasem bizonyították be. Nevezetes példája a Goldbach-sejtés, amely kimondja, hogy bármely páros egész szám kifejezhető két prímszám összegeként. A matematikusok az első háromszázezerszer-milliószormilliószor-millió páros szám esetében nem tudták megcáfolni, ezért a józan gondolkodó boldogan nevezné Goldbach-féle ténynek. Ugyanakkor sohasem bizonyították be, pedig tekintélyes díjat tűztek ki rá, ezért a matematikusok jogosan utasítják el, hogy a tételeknek fenntartott piedesztálra emeljék. Ha valaki egyszer majd rábukkan a bizonyítékra, a Goldbach-sejtést előléptetik Goldbach-tétellé, esetleg X. Y. tételévé X. Y. lesz az a leleményes matematikus, aki megtalálja a bizonyítékot. Carl Sagan a Goldbach-sejtést használta a szarkasztikus riposzt eszközeként olyanok esetében, akik azt állították magukról, hogy földönkívüliekkel létesítettek kapcsolatot. Alkalmanként levelet kapok olyanoktól, akik földönkívüliekkel állnak kapcsolatban. Azzal hívnak meg, hogy minden kérdésemre tudják a választ, ezért az évek során összeállítottam egy rövid kérdéssort. Mivel a földönkívüliek nagyon fejlettek, ezért például olyanokat kérek, hogy Kérem, röviden bizonyítsa be Fermat utolsó tételét vagy a Goldbach-sejtést Sohasem kapok választ. Viszont, ha olyan dolgot kérdezek, hogy Jók leszünk-e?, akkor szinte mindig válaszolnak. Ezek az idegenek bármilyen bizonytalan dologban, különösen konvencionális erkölcsi nézetekben előszeretettel nyilatkoznak meg előszeretettel. Ha azonban bármilyen olyan speciális területről van szó, amelyben kiderülhetne, hogy tényleg többet tudnak az embereknél, akkor mélyen hallgatnak. Fermat utolsó tétele a Goldbach-sejtéshez hasonlóan olyan számelméleti probléma, amelyre sokáig senki nem talált kivételt. A matematikusok Szent Gráljaként tekintenek rá 1637 óta, amikor Pierre de Fermat egy öreg matematikakönyv margójára

firkantotta, hogy van egy igazán kitűnő bizonyításom, csak ez a margó túl keskeny hozzá. A tételt végül az angol Andrew Wiles bizonyította be 1995-ben. Addig némelyik matematikus szerint sejtésnek kellett nevezni. Wiles sikeres bizonyításának hossza és bonyolultsága, valamint az általa használt fejlett 20. századi módszerek és ismeretanyag miatt a legtöbb matematikus úgy véli, Fermat (jóhiszeműen) csak hitte, hogy bebizonyította. A történetet csak azért meséltem el, hogy illusztráljam a sejtés és a tétel közötti különbséget. Tehát kölcsönveszem a matematikusoktól a teoréma vagy tétel szót, de a teórum formáját használom, hogy megkülönböztessem a matematikai teorémától. Az evolúció vagy a heliocentrizmus olyan tudományos teórumok, amelyek megfelelnek az Oxford-szótárban leírt 1. értelmezésnek. (Az elmélet) olyan feltételezés, amelyet igazoltak, illetve megfigyelésekkel vagy kísérletekkel támasztottak alá, és ismert tények alapjául javasoltak vagy elfogadtak; (az elmélet) olyan állítás, amelyet valamilyen ismert vagy megfigyelt dolog vagy jelenség általános törvényének, alapelvének vagy okának tartanak. A tudományos teórumot nem bizonyították be nem is lehet úgy, ahogyan a matematikai teorémákat. A józan ész azonban ugyanúgy tényként kezeli, ahogyan azt az elméletet is, amely szerint tény, hogy a Föld gömbölyű és nem lapos; vagy azt, amely szerint tény, hogy a növények a naptól nyerik az energiát. Ezek mindegyike természettudományos teórum; nagy mennyiségű bizonyíték szól mellettük, minden tájékozott megfigyelő elfogadja őket, és mindennapi értelemben véve vitathatatlan tények. Ha akadékoskodni akarnánk, akkor minden más tényhez hasonlóan ezekkel kapcsolatban is tagadhatatlan, hogy mérőműszereink és az ezeket leolvasó érzékszerveink kapitális csalás áldozatai lehetnek. Mint Bertrand Russell mondta: Mindannyian akár öt perccel ezelőtt is keletkezhettünk, használatra kész emlékekkel, lyukas zoknikkal és alapos nyírásra szoruló hajjal. Az evolúcióval kapcsolatban rendelkezésünkre álló jelenlegi bizonyítékokat tekintve az evolúció csakis tény lehet, egyébként