1 KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott b10 Natura 2000 kifizetések című képzéshez A képzési program kódszáma: b10 A képzési program megnevezése: Natura 2000 kifizetések című képzés a külön jogszabályban meghatározott ezen támogatási jogcímhez kapcsolódóan, beleértve az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 128/2007. (X. 31.) FVM rendeletet. A képzés során megszerezhető kompetencia: - általános ismeretek a természetvédelemről és a Natura 2000 területekről - a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodás - a Gazdálkodási Napló vezetése - az agrárszakigazgatás rendszere A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: - iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály - szakképesítés, végzettség A képzés óraszáma: - elmélet: 14 óra - gyakorlat: - A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)
2 A képzés tematikája és óraterve: Sor- Témakör szám Speciális rész 1. - 1. Modul Általános ismeretek a természetvédelemről és a Natura 2000 területekről - természetvédelmi alapismeretek; - a mezőgazdaság kulcsszerepe a környezet- és természetvédelemben; - a hazai természetvédelem működése; - az EU ökológiai hálózata: a Natura 2000 hálózat bemutatása; - jogi szabályozás; - a Natura 2000 területeken előforduló közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek, valamint a növény- és állatfajok bemutatása 2. - 2. Modul A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatáshoz kapcsolódó információk 3. - 3. Modul: Gazdálkodási napló vezetése elméleti óraszám 4. - 4. Az agrárszakigazgatás rendszere 2 4 8 gyakorlati óraszám - - A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1. téma: Általános ismeretek a természetvédelemről és a Natura 2000 területekről (szerző: Győri-Koósz Barbara) 1.1. Természetvédelmi alapismeretek a biodiverzitás A biodiverzitás az élet elképesztő sokfélesége a Földön teszi a bolygónkat nemcsak lakhatóvá, hanem gyönyörűvé is. Az emberiség függ ettől a sokféleségtől és ennek következtében létünk és életminőségünk ezer szállal kapcsolódik hozzá: élelem, energia, fa és egyéb nyersanyagok, megfelelő összetételű levegő és tiszta víz teszi lehetővé az életet és működteti a gazdaságot. Ugyanakkor természetes környezetünknek vannak kevésbé kézzelfogható javai is, mint például az esztétikai élmény, művészeti és technikai inspiráció, kikapcsolódás. Az Európai Közösség szerteágazó és hatalmas kulturális sokfélesége és gazdasági szerkezete tükröződik a vidéki tájakban, a mezőgazdaságban és a természeti élőhelyekben. Gazdái és gondviselői vagyunk egy csodálatos természeti örökségnek, amelyet remélhetőleg továbbadhatunk a jövő generációknak. Az utóbbi 25 évben az EU tagállamai közösen minden eddiginél átfogóbb hálózatot építettek ki, mely magában foglal több mint 26.000 közösségi jelentőségű területet, mintegy 850.000 km 2 t, az Európai Unió több mint 17%-át. Ezen területcsoportok összességét nevezzük Natura 2000 hálózatnak amely a közösségi jog által
3 védett területek legnagyobb összefüggő hálózata a világon az EU állampolgárainak elkötelezett szövetsége a biodiverzitás megőrzéséért. 1.2. Miért volt szükség a biodiverzitás európai szintű védelmére? A Földünket benépesítő természetes élővilágot az emberiség többféleképpen is átalakítja. A természetet romboló hatások négy nagyobb csoportra oszthatók: az élőhelyek feldarabolódása, idegen fajok betelepítése, élőhelyek átalakítása, és szennyezés, amelyek következtében természeti környezetünk kezdi elveszíteni a bevezetőben említett eddigi ingyenes ökoszociális szolgáltató képességeit (tiszta levegő, víz, termékeny talaj, legelő, tűzifa, egyéb haszonvételek valamint sport és kikapcsolódás). A korábban kialakított intenzív gazdálkodás a túlhasznosítással, vagyis hosszútávon nem fenntartható területgazdálkodással szél- és vízeróziót, vegyszer-felhalmozódást és egyéb termőképesség csökkenést okozott az egész világon a fejlett és fejlődő gazdaságú országokban egyaránt. Az első természet- és környezetvédelmi kezdeményezések eredményeképp létrejövő, a termőföldek között szigetszerűen elhelyezkedő természetvédelmi területek rendszere sajnos nem oldotta meg a problémát az ember és a természet hosszútávon fenntartható együttélésének kérdésében. Ez a rendszer ugyanis hosszabb távon nem képes biztosítani az élővilág hálózatszerű működésének fenntartását, azzal, hogy szigetszerű rezervátumba kényszeríti közös természeti értékeinket, a ritka növényés állatfajokat. Tehát mind természetvédelmi, mind gazdálkodói szinten szemléletváltásra volt szükség. A Natura 2000 hálózat a felsorolt problémákból többre is megoldási lehetőséget kínál. A szigetszerűen megőrzött természetközeli területeket zöld folyosókkal kapcsolja hálózatba. Így biztosíthatja az élőlények vándorlásához szükséges útvonalakat, az egyes fajok egymástól távol lévő populációi között az átjárhatóság lehetőségét és ezzel a genetikai állományuk változatosságának fenntartását, a természet sokszínűségének és ökoszociális szolgáltatásainak, többek között termőképességének megőrzését. Egy ilyen jellegű hálózat szükségességének a felismerése válasz volt a vadvilág élőhelyeinek nagyarányú rombolására és elaprózódására, amelynek tanúi voltunk az előző évtizedekben. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség megerősítette, hogy a legutóbbi években sok európai faj hanyatlásnak indult, a természetben 64 őshonos növényfaj kipusztult, a madárfajok 38%-a és a lepkefajok 45%-a fenyegetett, sérülékeny, ill. veszélyben lévő populációkkal, és Európa első ízben lehetett tanúja egy olyan faj kihalásának (egy hegyikecske faj) amely már szerepelt az élőhelyvédelmi irányelv listáján. Nagy nyomás nehezedik az élőhelyekre és ökológiai rendszerekre: például Észak- és Nyugat-Európa vizes élőhelyei 60%-kal csökkentek az utóbbi évtizedekben. A legutóbbi évtized folyamán a természetes élővilág helyzete tovább romlott (pl. Csehországban újabb lepkefajok tűntek el). Az ezért a veszteségért felelős terhelő tényezők a városiasodás, az infrastrukturális és turisztikai fejlődés, a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységek mind intenzívebbé válása. A fentiekben leírtak alapján a Natura 2000 hálózat kulcsszerepet játszik az EU biológiai sokszínűségének (biodiverzitásának) megóvásában, célja az Európában honos karakterfajok, valamint a ritka vagy csak itt előforduló állatok és növények megőrzése a magunk és a jövő nemzedékek számára. Az élőhelyvédelmi irányelv mintegy 200 élőhelytípust és 700 növényés állatfajt azonosít, melyek az Európai Közösség számára jelentőséggel bírnak.
4 Ezeknek az értékeknek a megőrzése hosszútávon nem érhető el a természet elszigetelt, zsebkendőnyi területeinek megóvásával, bármilyen nagy legyen is egyedi értékük. A területek hálózatának létrehozásával ezen élőhelyek és fajok teljes kiterjedésének keresztmetszetén a Natura 2000 dinamikus és élő hálózat megvalósítását célozza, garanciát nyújtva azok megőrzésére. A közösségi természetvédelmi irányelvek keretében az élőhelyvédelmi intézkedéseket egyéb fajvédelmi rendelkezések egészítik ki. 1.3. A hazai természetvédelem működése: illetékességi kérdések Magyarországon jelenleg 10 nemzeti park igazgatóság található, amelyek működési területe az egész országot lefedi. A 29/2004.(XII. 25.) KvVM rendelet 2005. január 1-ei hatállyal szétválasztotta a természetvédelem hatósági és kezelési jogköreit; ennek értelmében szétváltak az illetékességi és működési határok is. A korábban a nemzeti park igazgatóságok kezében lévő természetvédelmi hatósági jogkört és kezelési feladatkört kettéválasztották. A természetvédelmi hatósági munkát a továbbiakban az összevont zöldhatóság, vagyis a környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség természetvédelmi jogkörrel összevont intézményei, a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (országosan összesen 10 db) látják el, míg a természetvédelmi kezelési tevékenységeket - a természetvédelmi őrszolgálat és szakmai háttérbázis működtetésével együtt - továbbra is a nemzeti park igazgatóságok végzik. A nemzeti park igazgatóságok biztosítják tehát elsősorban a természetvédelmi munkában a terepi jelenlétet, őrszolgálati ellenőrzéseket, a területkezelés irányítását, a védett területeken a kutatási, oktatási tevékenységek felügyeletét, továbbá a bemutatásban és ökoturizmusban is részt vesznek. A felügyelőségek ugyanakkor a beadott kérelmek egyablakos ügyintézési lehetőségét biztosítva intézik a környezetvédelmi, vízügyi és természetvédelmi jogköröket érintő engedélyezéseket és szakhatósági állásfoglalásokat, az esetleges panaszok kivizsgálását. 1.4. A mezőgazdaság kulcsszerepe a környezet- és természetvédelemben A mezőgazdaságnak évezredek óta kulcsszerepe van az emberiség életben maradásában és fejlődésében. Alapvető természeti értékeket hordoznak agrárterületeink: a legelők, a szántóföldek melletti fasorok, bokorsorok, csatornák, maguk a szántók, a tanyák, istállók és az agrártáj számos más összetevője. Legértékesebb fajaink közül többnek kizárólagos, másoknak kiegészítő élőhelyei a különböző mezőgazdasági területek, például a nemzetközi vörös könyv alapján világszerte veszélyeztetett túzoknak, parlagi sasnak vagy a harisnak. A környezetbarát agrárgazdálkodás alapvető eszköz a mezőgazdasági területek élővilágának fenntartásában. Például a növényvédelmi intézkedések esetében a vegyszerekkel szemben természetkímélőbb módszerek alkalmazása a biológiai és mechanikai védekezés illetve a vetésforgó, rezisztens fajták kiválasztása, a természetes ellenségek számára megfelelő életfeltételek kialakítása, stb.). A mezőgazdasági területek élővilága alapvető mintázatainak, kapcsolatrendszerének megismerésével a lehetőségek tárháza nyílhat meg a hosszú távú termőképesség megőrzésének (talaj tápanyagforgalom, talajvíz megőrzése) valamint a vegyszerek, nehézfémek és egyéb növényekbe és állatokba jutó káros anyagok kiküszöbölése érdekében. Az Európai Unió természeti értékeinek pusztulása, elsősorban a mezőgazdasági területekhez kötődő fajok drasztikus állománycsökkenése, a mezőgazdasági túltermelés és a vidék elnéptelenedése átfogó és nem csak termelésre épülő vidékpolitikát és többfunkciós mezőgazdálkodást igényel.
5 A Natura 2000 hálózat támogatja a fenntartható gazdálkodást, célja tehát nem a gazdasági tevékenységek kizárása vagy hátráltatása, inkább csak segít a helyi gazdálkodási paraméterek meghatározásában, kialakításában, amelyek által megőrizhető a biológiai sokféleség is. A Natura 2000 területek lehatárolásának és fenntartásának célja az azokon található, az élőhelyvédelmi irányelv 1-3. számú mellékletében meghatározott fajok, és a 4. számú mellékletben meghatározott élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A Natura 2000 területekkel kapcsolatban az irányelv (1) bekezdésében meghatározott célját más, különösen az ország társadalmi-gazdasági fejlődése, illetve a honvédelmi érdek szempontjából lényeges, törvényben vagy a kormányrendeletben meghatározott, fontos közérdeket szolgáló fejlesztési célokkal összehangoltan kell megvalósítani. 2. 1. A Natura 2000 az Európai Unió ökológiai hálózata Az intenzív gazdasági fejlődés, a környezeti erőforrások fokozódó mértékű kihasználása a viszonylag érintetlen, természetes állapotú élőhelyeket a töredékére csökkentette, ezzel együtt a bennük élő fajdiverzitás és számos faj egyedszáma is drasztikusan csökkent. A természeti örökség megőrzésének igénye nyomán kialakuló természetvédelem felismerte, hogy a fajok hatékony védelme csupán élőhelyeikkel együtt, komplex ökológiai rendszerben történhet. E stratégia szellemében hozta létre az Európai Unió a Natura 2000 természetvédelmi hálózatát. A Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a biológiai sokféleség megőrzését a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük megóvásához, illetve helyreállításához. A Natura 2000 a fenntartható fejlődés alapelvét előtérbe helyezve összehangolja a tudományos, gazdasági és társadalmi fejlődési igényeket a természetvédelem céljaival. A Natura 2000 hálózat jelentős mértékben hozzá fog járulni a vidék fenntartható fejlődéséhez, a vidéki munkaerő foglalkoztatásának növelésével, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek teremtésével, a vidék turisztikai vonzerejének növelésével, biotermékek kereskedelmével és az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésekkel. 2.2. Hogyan alakult ki a Natura 2000 hálózat? A Natura 2000 területek szakmai kijelölése a természetközeli területek, illetve a közösségi jelentőségű növény- és állatfajok előfordulásának, valamint a ritka, veszélyeztetett élőhelytípusok hazai felmérései alapján kezdődött. Az aktuális magyarországi és európai állományadatokat, civil és EU-s egyeztetéseket összefogta egy tudományos szellemi alkotóműhely is, a Pannon Biogeográfiai Szeminárium. Magyarország az alábbi európai biogeográfiai régiók közül a pannon biogeográfiai régióhoz tartozik. Az egyes régiók tudományos lehatárolása földrajzi elhelyezkedés, klimatikus viszonyok, valamint az ott jellemzően előforduló növény- és állatvilág alapján történt.
6 2.3. Biogeográfiai régiók A Natura 2000 területi javaslatok kiértékelésének megkönnyítésére és a nagy földrajzi változatosságból fakadó nehézségek kiküszöbölésére az Európai Unió területét tehát biogeográfiai régiókra osztották fel. Az EU korábbi 15 tagállamára 6 biogeográfiai régiót jelöltek ki: boreális, kontinentális, alpin, atlantikus, mediterrán, makaronéziai. Ezeket a régiókat növényzeti és éghajlati tulajdonságaik alapján különítették el oly módon, hogy a nem zonális vegetációval borított területeket és a szórványos kis szigeteket beleolvasztották az azokat körülölelő régiókba. Az EU keleti bővítésének eredményeként még három új régióval gazdagodott a térkép: pannon, sztyep, fekete-tengeri régió. Forrás: http://dataservice.eea.europa.eu
7 Az élőhelyvédelmi irányelv az Európai Unió jelenlegi területét tehát 9 ökológiailag összefüggő biogeográfiai régióra osztotta fel. Ezek a következők: atlantikus, kontinentális, alpesi (melyek magukba foglalják a Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkáni és Rhodope-hegység és részben Skandinávia területeit), mediterrán, boreális (Finnország, Svédország, Észtország, Lettország és részben Litvánia), makaronéziai (Madeira, Azoriszigetek, Kanári-szigetek), pannon (elsősorban Magyarország, valamint kisebb területek Csehországban, Szlovákiában és Romániában), sztyep és fekete-tengeri régió (Románia és Bulgária egy része). Egyelőre az EU határain kívül található még az anatóliai és az arktikus régió, a mellékelt térképen egyébként valamennyi biogeográfiai régiót feltüntettük. A Natura 2000 területeket az egyes biogeográfiai régiókon belül jelölték ki. Ez az országokon átívelő rendszerezés megkönnyíti a hasonló természeti körülmények között élő fajok és élőhelyek védelmét. 3.1. A Natura 2000 hálózat létrehozásának jogi háttere A Natura 2000 hálózat létrehozásának jogi hátterét az Európai Unió két természetvédelmi irányelve képezi. Már itt kiemeljük, hogy a Natura 2000 hálózat egy kiegészítő eszköz a hazai természetvédelem számára. A hálózat területei nem helyettesítik a hazai védett természeti területek rendszerét, hanem azt kiegészítik. A madárvédelmi irányelv A madárvédelmi irányelv - a Tanács 79/409/EK (1979. április 2.) sz. irányelve a vadon élő madarak védelméről - általános célja a tagállamok területén, természetes módon előforduló összes madárfaj védelme. Az irányelv 1. számú melléklete tartalmazza azoknak a madárfajoknak a jegyzékét, amelyek védelmére különleges madárvédelmi területet kell kijelölni a tagállamok területén. A különleges madárvédelmi területeket az 1. számú mellékleten felsorolt, az adott országban rendszeresen előforduló, továbbá a rendszeresen átvonuló madárfajok jelentős állományainak otthont adó élőhelyek, valamint a vízimadarak szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek alkotják. Az 1. számú mellékleten felsorolt madárfajokból 78 fordul elő hazánkban, továbbá 13 egyéb rendszeres átvonuló vagy telelő faj. Az élőhelyvédelmi irányelv Az élőhelyvédelmi irányelv - a Tanács 92/43/EGK (1992. május 21.) sz. irányelve a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről fő célkitűzése a biológiai sokféleség megóvása, a fajok és élőhelytípusok hosszú távú fennmaradásának biztosítása, természetes elterjedésük szinten tartásával vagy növelésével. Az irányelv írja elő az európai ökológiai hálózat, a Natura 2000 létrehozását. Az irányelv rendelkezik a különleges természet-megőrzési területek kijelöléséről, melyet az I. számú mellékleten szereplő közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, és a II. számú mellékleten szereplő közösségi jelentőségű állat- és növényfajok védelmére kell kijelölni.
A Natura 2000 területek rendszere, az EU 27 tagországának ökológiai hálózata 8 Forrás: http://biodiversity.eionet.europa.eu 3.2. A magyarországi Natura 2000 területeken előforduló közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek, valamint növény- és állatfajokról A jelölő fajok és élőhelyek, a "pannonikumok" A közösségi jelentőségű élőhelytípusok listájára azok az élőhelytípusok kerültek fel, amelyeket az eltűnés veszélye fenyeget, vagy kicsi a természetes elterjedésük, vagy egy adott életföldrajzi régión belül jellemző sajátosságokkal bírnak. A közösségi jelentőségű fajok a veszélyeztetett, a sérülékeny, a ritka vagy a bennszülött fajok köréből kerültek ki. Az irányelvek eredeti mellékleteinek összeállításánál az unió aktuális területén elforduló fajokat és élőhelytípusokat vették figyelembe. A később csatlakozó tagországok számos javaslatot tettek a mellékletek bővítésére. Magyarország természetes élőhelyei, állat- és növényfajai egyedülálló értéket képviselnek Európában. Az irányelv I. számú mellékletén található élőhelytípusok közül 46, a II. számú mellékletén felsorolt fajok és alfajok közül 40 növény- és 108 állatfaj fordul elő hazánkban.
9 A Natura 2000 könnyebb kezelhetősége érdekében az EU területén kialakított biogeográfiai régiók közül a pannon biogeográfiai régió csaknem teljes egészében Magyarország területére esik, számos csak hazánk területén elforduló élőhelytípust és fajt, ún. "pannonikumokat" hordozva. Ilyen élőhelyek például a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok. A hazai flórában és faunában a Kárpát-medence földrajzi adottságainak köszönhetően, magas az itt kialakult, azaz bennszülött fajok aránya, de a korábbi földtörténeti korokban (pl. jégkorszak) itt élt maradványfajok is szép számban megtalálhatók. Ilyen például a Kis- és Nagyszénás dolomitsziklagyepein virágzó pilisi len, a Bükk, Börzsöny, Pilis és Gerecse néhány pontján előforduló magyarföldi husáng és a Visegrádi-egységben és a Pilisben cseres-tölgyesekben honos magyar vadkörte. A gerincesek közül hazánk legveszélyeztetettebbjét, a nedves réteken illetve sztyep réteken fennmaradt, kistermetű rákosi viperát és egy jégkori maradványfajt, az északi pockot emeljük ki. Utóbbi csak speciális élőhelyeken fordul elő, amelyek édesvízi mocsarak feltöltődésével keletkeztek. Pannonikumok: pilisi len és rákosi vipera. Forrás: www.dinp.nemzetipark.gov.hu, http://hu.wikipedia.org/wiki/rákosi_vipera 4. 1. A kijelölés folyamata A Natura 2000 hálózat területeit, vagyis a különleges madárvédelmi területeket és a különleges természetmegőrzési területeket a tagállamok jelölik ki. A területek kijelölésénél kizárólag szakmai szempontokat szabad figyelembe venni, gazdasági-társadalmi megfontolások nem játszhatnak szerepet. A szakmai javaslatok tudományos és felsőoktatási intézmények illetve saját felmérések alapján a nemzeti park igazgatóságok dolgozták ki a konkrét területekre vonatkozó javaslatokat, majd a javaslatok társadalmi szintű véleményeztetése következett. A végső szakmai és közigazgatási egyeztetés felelőse a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM).
10 Forrás: Magyarország és a Natura 2000. (Öko Rt. 2002) Különleges madárvédelmi területek (SPA) A különleges madárvédelmi területek (Special Protection Area, rövidítve: SPA) kijelölésénél figyelembe vették a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által összeállított fontos Madárélőhelyek (Important Bird Area - IBA) magyarországi hálózatát. A madárvédelmi Natura 2000 területek kialakítását e hálózat és a nemzeti park igazgatóságok által összegyűjtött adatok alapján végezték. A különleges madárvédelmi területek a Natura 2000 hálózaton belül azokat a nemzetközileg is kiemelkedő fontosságú területeket jelentik, amelyek kritikusak a vadon élő madárfajok populációinak fennmaradása szempontjából. Különleges természetmegőrzési területek (psci, SAC) A különleges természetmegőrzési területek (proposed Site of Community Importance, Special Area of Conservation) kijelölése három lépcsőben történik. Első lépésben a tagállamok összeállítják a jelölt különleges természetmegőrzési területek nemzeti listáját. A nemzeti listák alapján az Európai Unió Bizottsága a tagállammal konzultálva három éven belül kialakítja a közösségi jelentőségű területek végleges listáját. A tagállamok a jóváhagyott közösségi jelentőségű területeket hat éven belül kihirdetik különleges természetmegőrzési területként és biztosítják a területek kedvező természetvédelmi helyzetét. Az Európai Bizottság 2008/26/EK számú határozatával 2007. november 13-án az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) értelmében a pannon bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzéket elfogadta. Ezáltal Magyarországon a jelölt Natura 2000 területek az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján jóváhagyott Natura 2000 területekké váltak.
11 4. 2. Hazai Natura 2000 területek Hazánkban 55 különleges madárvédelmi terület és 467 különleges természet-megőrzési terület került kijelölésre. E két területtípus részben átfed, összes kiterjedésük 1,95 millió hektár az ország területének 20,6 %-a, melyen a pannon biogeográfiai régióhoz kötődő élőhelytípusok, valamint növény- és állatfajok fordulnak elő. Az EU-15 Natura 2000 hálózatba került területi átlaga 17,5%, a bővítés után az EU-27 átlaga 20% körül alakult. Ez annak köszönhető, hogy a kevésbé iparosodott kelet-európai országokban jobb állapotban és nagyobb területen maradt meg a természetes élővilág. A pannon biogeográfiai régióhoz tartozó hazai területek fenntartása és megőrzése, melyek az EU-n belül szinte egyedülálló értéket képviselnek, kiemelt jelentőséggel bír. A Natura 2000 területek kijelölését a legnagyobb körültekintéssel kellett elvégezni. Ha az Európai Bizottság úgy találja, hogy a kijelölt területek nem elegendőek az irányelvben meghatározott célok eléréséhez, vagy a tagállamok nem gondoskodnak a területek megfelelő védelméről, a tagországgal konzultációt, szakmai egyeztetést kezdeményez. Amennyiben az egyeztetések után is úgy ítéli meg, hogy a teljesítés hiányos, szankcióval élhet. A területjavaslatok kidolgozása az európai uniós kritériumoknak megfelelően szigorúan szakmai (ökológiai) szempontok alapján történt (faj vagy élőhelytípus állománynagysága, állománysűrűsége, hazai elterjedése, hazai és nemzetközi védelmi helyzete, élőhelyigénye). A szakmai egyeztetéseket követően a jelölő fajok és élőhelyek előfordulása alapján hazánkban a nemzeti park igazgatóságok dolgozták ki a Natura 2000 hálózat területi lehatárolását.
12 A munka érdemi része 2003-ban zajlott le, melynek során topográfiai térképen történt meg a területek lehatárolása. Mivel a hazai jogrendben a területi érintettség a helyrajzi számok listájával jeleníthető meg, 2004-ben a KvVM Természetvédelmi Hivatala megbízásából a Földmérési és Távérzékelési Intézet elvégezte a lehatárolt területekre vonatkozóan a helyrajzi számok kigyűjtését. A kijelölt hálózat minisztériumi szintű egyeztetését követően a Natura 2000 területekre vonatkozó szabályokat a 2004. október 8-án hatályba lépett 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet tartalmazza. A hazánkban található Natura 2000 területeket, az irányelvekben meghatározott közösségi jelentőségű fajokat és élőhelytípusokat a rendelet mellékletei tartalmazzák - nemzeti park igazgatóságok szerinti csoportosításban. A 275/2004. (X. 8.) számú kormányrendelet mellékletében kihirdetett területekkel érintett helyrajzi számok listáját a környezetvédelmi miniszter közlemény formájában, a Magyar Közlönyben tette közzé 2005. júniusában. A Magyar Közlönyön kívül a helyrajzi számok mai napig elérhetőek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (www.kvvm.hu) honlapján, a működési területük szerint illetékes nemzeti park igazgatóságokon és a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségeken. A Natura 2000 területekkel érintett helyrajzi számos listán túlmenően az érintettek tájékoztatást kaphattak arról, hogy az adott Natura 2000 terület mely közösségi jelentőségű élőhely(ek)re és faj(ok)ra lett kijelölve. A földtulajdonosoknak a jogszabály alapján a Natura 2000 hálózattal érintett földrészletek listájának a kihirdetéstől (június 10.) számított 90 nap állt rendelkezésére, hogy az illetékes nemzeti park igazgatóságnál észrevételt tegyenek, ez az időszak a valóságban több, mint egy évig tartott. Észrevételeket akkor lehetett tenni, ha a Natura 2000 területté nyilvánítás feltétele, vagyis a kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelyek jelenléte az adott területen nem vagy csak részlegesen volt igazolható. Amennyiben valaki úgy ítélte meg, hogy a területén közösségi jelentőségű faj vagy élőhely jelentős állománya fordul elő és ennek alapján a terület Natura 2000 hálózatba való felvétele indokolt, ennek jelzésére is lehetősége volt. Az észrevételek, esetleges technikai hibák elbírálása után, valamint az EU elvárása alapján a miniszter 2006-ban a 45/2006. (XII. 8.) KvVM rendeletben hirdette ki a Natura területekkel érintett helyrajzi számok listáját. Az országon belüli jogalkotási folyamattal párhuzamosan hazánk hivatalosan is leadta az Európai Unió hivatalos szerveihez a Natura 2000 hálózatra vonatkozó részletes javaslatot, melynek megkezdődött a nemzetközi szintű ellenőrzése. A 2005. szeptemberében, európai szakértők részvételével lezajlott Biogeográfiai Szeminárium eredményeként az Európai Unió egyes fajok és élőhelyek tekintetében pontosítást, illetve hazánk területén további területek kijelölését kérte. A madárvédelmi irányelv 79/409/EGK 4. cikkelyének (1) és (2) bekezdése alapján 2007-ben az Európai Unió Bizottsága a kijelölést hivatalosan is hiányosnak ítélte és Magyarországot, mint tagállamot újabb madárvédelmi területek kijelölésére kötelezte. Ugyanakkor az élőhelyvédelmi irányelv 92/43/EGK 6. cikkelyének (3) bekezdése alapján szükséges Natura 2000 területekre jelentős hatású beavatkozások hatásvizsgálatának betartására, illetve annak szigorítására hívta fel a figyelmet.
13 5. 1. A védelem megvalósításának útja A Natura 2000 területek kihirdetésétől fogva a tagállamok meghozzák a szükséges védelmi intézkedéseket. A Natura 2000 terület kedvező természetvédelmi állapotának megőrzése vagy elérése érdekében jogi, hatósági, gazdasási és szerződéses intézkedések kerültek bevezetésre szükség esetén az egyes Natura 2000 területekre fenntartási tervek készítése kezdődött el. Az élőhelyvédelmi irányelv egyértelműen kifejezi, hogy a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági fejlődés leállítása, nem zárt rezervátumok létrehozása a cél, ahol minden tevékenység tiltott. A gazdálkodás bizonyos formái a területen továbbra is folytathatók, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet elsősorban azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek alapján a területet kijelölték. Fontos kiemelni, hogy a területek felterjesztésének időpontjától, függetlenül attól, hogy a javasolt terület elfogadásra kerül vagy nem, a szükséges intézkedéseket meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a természetes élőhelytípusok, illetve a fajok élőhelyeinek leromlását. A területek védelmének megvalósítását az EU a tagállamokra bízza. Ez megvalósulhat jogszabályi tiltással, de emellett hatósági vagy a gazdálkodókkal kötött szerződéses megoldás is alkalmazható. Eddig a természetvédelemnek kizárólag hatósági elsősorban tiltási és bírságolási - eszközei voltak. A hatósági védelem esetében a Natura 2000 területeken meghatározott tevékenységekhez a természetvédelmi hatóság engedélye vagy szakhatósági hozzájárulása szükséges. Az Európai Unióhoz való csatlakozással erősebbé vált az támogatással egybekötött metódus, amelyben az állam a gazdálkodót természetvédelmi szempontból kedvező területhasználati, gazdálkodási módszer alkalmazása esetén kompenzálással illetve támogatással segíti. A természetvédelmi törvényben illetve a természetvédelmi kezelési tervekben előírtak betartása egyébként külön szerződés nélkül is kötelező. Az EU és a Magyar Állam közös finanszírozású, önkéntes alapú természetvédelmi, agrár-környezetvédelmi célprogramjainak bevezetésével azonban a természetkímélő gazdálkodási módok alkalmazásához védett és nem védett Natura 2000 területekre is lehet kompenzációt igényelni. 5.2. Értékelések és fejlesztések: kutatás, monitorozás Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak. A közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek védelmi helyzetének rendszeres ellenőrzése céljából azok állományát, hazai elterjedését és természetvédelmi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és különleges figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kutatására. Az Európában vadon élő madárfajok állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást is elő kell segíteni, pl. be kell engedni a monitorozást végzőt az adott földrészletre. A monitorozás tekintetében még nincsenek egységesített előírások és módszerek, de a hazánkban 1997-óta működő Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében kidolgozott mintavételi eljárások jó alapot nyújtanak a Natura 2000 területek állapotának nyomonkövetéséhez. 5.3. A védelem eszköztára Hazánkban a Natura 2000 területekkel kapcsolatos természetvédelmi eszközöket és célokat az európai közösségi jelentőségű, természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet határozza meg. A jogszabály alapvetően két részre bontja a hálózatot: az egyéb jogszabályok alapján országos védelem alatt álló területeken továbbra is a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szabályozása az irányadó.
14 A hagyományos, hazai természetvédelmi oltalom alatt nem álló területekre vonatkozóan e kormányrendelet részletesen felsorolja a hatósági jogköröket, melyekkel a jelölő fajok és élőhelyek védelme biztosítható. A Natura 2000 területekre vonatkozó szakhatósági jogköröket 2009. március 1-jétől külön kormányrendeletek tartalmazzák. A Natura 2000 hálózat fenntartására, kezelésére vonatkozóan az egyik legfontosabb új eszköz a területalapú támogatás, melyet a 275/2004. Kormányrendelet 6. (2) bekezdés tesz lehetővé. A támogatási mód elkészítése jelenleg folyamatban van. A 8. (1) bekezdés felhatalmazása alapján a területhasználati szabályokat Kormányrendelet határozza meg. Ennek koncepciója, hogy hasznosítási irányonként (pl. gyep, erdő hasznosítás) meghatározza azokat az alapvető gazdálkodási szabályokat, melyek a természeti értékek károsodásának kizárását, megelőzését biztosítják (pl.: környezetromboló tápanyag utánpótlási módok kizárása, elfogadható kaszálási módok és időpontok meghatározása, stb.), és e szabályozással arányban álló területalapú kompenzációt fizet az agrártámogatások eszközrendszerén keresztül. A kötelező előírások betartásának kompenzálása mellett a magasabb szintű, önkéntes vállalásokon alapuló agrár-környezetgazdálkodási célprogramok támogatásai biztosíthatnak forrásokat a Natura 2000 területek megőrzésén túl az élőhelyek és természeti értékek természetvédelmi kezelésére és fejlesztésére. A természeti értékek megőrzése és gondozása is járhat tehát gazdasági előnyökkel, amit már Magyarországon is számos példa bizonyít. A hálózat felállításának legnagyobb előnye, hogy Magyarország természeti értékei, egy az eddiginél magasabb szintű, európai uniós jogi védelmet kapnak, ami nagymértékben támogatja a hazai természetvédelmi törekvéseket és munkákat, elősegítve páratlanul gazdag természeti értékeink hatékonyabb védelmét. 6. 1. Szabályozott finanszírozási / támogatási lehetőségek Az Európai Unió Közös Agrárpolitikai reformjainak egyik alapvető intézkedése, hogy néhány kivételtől eltekintve a közvetlen termelői támogatásokat elválasztotta a termeléstől. Azonban a termelési kötelezettségtől zömében elválasztott közvetlen támogatások kifizetését az egyéb területalapon kifizetett támogatással együtt egy egységes szakmai feltételrendszer szabályainak teljesítéséhez kötötték. Ez a kölcsönös megfeleltetés (cross compliance) rendszere (részei: a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények (JFGK) és a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot (HMKÁ) előírásai). A kölcsönös megfeleltetés közvetlen kapcsolatot teremtett a mezőgazdasági tevékenység, valamint a mezőgazdasági jogrend és a környezetvédelmi célok megvalósítása, továbbá jogrendszere között. A környezetvédelmi tevékenység közszolgálat és sok esetben gyengíti a termelés rövid távú jövedelmezőségét, ezért pénzügyi forrásokkal segíteni kell a gazdasági tevékenység hatékonyságának megőrzését is. Az EU a kölcsönös megfeleltetés bevezetésével közvetíteni szándékozik az állampolgárok felé, hogy a gazdálkodók nem ingyen kapják a támogatásokat, hanem azért (is), mert olyan pozitív társadalmi szolgáltatásokat állítanak elő tevékenységük során, amelynek piaci ellentételezése (pl.: az árakon keresztül) lehetetlen. A Jogszabályban foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK) Natura 2000 területekhez kapcsolódó részei a következők: JFGK 1. A vadon élő madarak védelme; JFGK 5. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme. A gyep (legelő, rét) hasznosítású területek hazai és európai közösségi szempontból is a legveszélyeztetettebb élőhelytípusok közé tartoznak, ezért azok kiemelt figyelmet kapnak az EU legtöbb
15 tagországában (pl. az állandó gyepterületek megőrzésére vonatkozó közösségi szintű szabályozás). Ezek hazai jogszabályi háttere az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Kormány rendelet valamint a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormány rendelet vonatkozó rendelkezései. A 275/2004. (X. 8.) Kormány rendelet 9. (2) bekezdése például kimondja, hogy A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen a felügyelőség engedélye szükséges a) a gyep feltöréséhez, felülvetéséhez, faültetvénnyé alakításához; c) az erdőkről és az erdő védelméről szóló törvény, valamint a fás szárú energetikai ültetvényekről szóló kormányrendelet hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fás legelőn lévő fa telepítéséhez, kivágásához, kivéve a csatorna medrében, az üzemi vízszintnél a nedvesített keresztszelvényben lévő fa, facsoport mederfenntartási céllal történő kivágásához. 8. (1) A Natura 2000 terület fenntartási céljainak elérését nem veszélyeztető vagy nem sértő és a Natura 2000 terület jelölésekor jogszerűen, jogerős engedélynek megfelelően folytatott tevékenység korlátozás nélkül folytatható. (2) A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen tilos engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon olyan tevékenységet folytatni, illetve olyan beruházást végezni, amely - a 4. (1) bekezdésére figyelemmel - a terület védelmi céljainak a megvalósítását akadályozza. A Natura 2000 területeken a különböző hasznosítási irányok tekintetében szántóra nincs korlátozás. NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet előírásait részletesen a tananyag második felében, A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatásokhoz kapcsolódó információk című fejezetében taglaljuk. Amennyiben a Natura 2000 gyepterület egyben védett természeti terület is, úgy az e rendeletben foglaltakat a védett természeti területekre vonatkozó külön jogszabályokban foglaltakkal együtt kell alkalmazni. A kölcsönös megfeleltetés rendszerének fő célja a szabályok betartásának elősegítése, a gazdálkodás részévé tétele, nem pedig a szankcionálás. Azonban a gondatlan, vagy szándékos szabálytalanság esetén arányos támogatáscsökkentést kell alkalmazni. Szándékosság esetén akár több éves támogatásból való kizárás is elképzelhető. A kölcsönös megfeleltetés tehát az egyes közösségi mezőgazdasági támogatások teljes összegéhez való hozzájutáshoz betartandó előírások és követelmények összessége, illetve az ezekhez kapcsolódó ellenőrzési- és szankciórendszer. A természetvédelmi és a Natura 2000 területeken a gyepek, illetve a általában a védett fajok károsítása, elpusztítása esetén (pl. védett növények lekaszálása, beszántása) a természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény) alapján a természetvédelmi hatóság természetvédelmi bírságot róhat ki, illetve természetkárosítás bűncselekménye miatt eljárást indíthat az elkövetők ellen. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, mint kifizető ügynökség ugyanakkor szankcióként a támogatási összeget csökkentheti a kölcsönös megfeleltetés rendszerén belül. A gazdálkodók szempontjából most jelentős pozítív változás, hogy a természeti értékek megőrzésének önkéntes feladatvállalásával, jelen esetben a Natura 2000 területekhez tartozó gyepek fenntartásával több kifizetésre is jogosult a földhasználó. A Natura 2000 gyepterületek földhasználati szabályainak betartása a hagyományos gyepgazdálkodási gyakorlatot figyelembe véve nem jelent számottevő többletterhet a gazdálkodók számára.
16 A rendelet előírásai elsősorban a jelenlegi állapot fenntartására koncentrálnak, amelyek betartásának ellentételezéseképpen a gazdálkodót 38 euró/ha kompenzációs kifizetés illeti meg, a vonatkozó 128/2007. (X. 31.) számú FVM támogatási rendelet alapján. A gyepek mellett egyéb Natura 2000, például szántó területeken is van lehetőség a védett fajok okozta esetleges hozamkiesés kompenzációjára: például az önkéntesen választható agrár-környezetgazdálkodási célprogramokhoz csatlakozáson keresztül a gazdálkodók többlet támogatásokhoz juthatnak. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) több intézkedésére is jellemző, hogy amennyiben Natura 2000 területen történik a beruházás és/vagy gazdálkodás, akkor az mind a tevékenység (beruházás) támogathatóságát, mind a támogatás mértékét befolyásolja, továbbá a kérelmek elbírálása során adott többletpontok révén a támogatás elnyerését is segíti. Tehát a jelenlegi ÚMVP támogatások több típusa is kötődik a Natura 2000 területekhez. Néhány példát felsorolunk az alábbiakban. Jogosultsági feltétel szerint: Natura 2000 gyeptámogatás 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet Nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatása - 33/2008 (III. 27.) FVM rendelet A fás- és lágyszárú energiaültetvények támogatásánál a Natura 2000 terület kizáró tényező - 71/2007. (VII.27.) és 72/2007. (VII. 27.) FVM rendelet A támogatás mértékét (intenzitását) befolyásolja: az állattartó telepek korszerűsítésénél a támogatás mértékét befolyásolja, Natura 2000 terület esetén +10% az eltérés 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelet kertészeti beruházások, szárítók, egyéb növénytermesztési létesítmények támogatásánál Natura 2000 területen +10% a támogatás mértéke 25/2008. (III. 7.) és FVM rendelet az ültetvény-telepítési, korszerűsítési beruházások támogatásánál az elszámolható kiadások mértéke +10% -kal magasabb Natura 2000 területeknél - 75/2007. (VII. 27.) FVM rendelet Többlet pont a támogatási kérelem elbírálásánál: Agrár-környezetgazdálkodási támogatások - 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet Nem termelő beruházások mezőgazdasági területen 33/2008. (III. 27.) FVM rendelet Erdészeti potenciál helyreállítása - 32/2008. (III. 27.) FVM rendelet Erdő-környezetvédelmi intézkedések - 124/2009. (IX. 24) FVM rendelet 6.2. Támogatások a MePAR szerint A területalapú támogatások egy modern térkép és légifotó alapú térinformatikai nyilvántartási rendszer: a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) alapján kerülnek kifizetésre. Ebben a rendszerben a Natura 2000 területek az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. -ának előírásai szerint, fizikai blokk szinten kerültek lehatárolásra a MePAR-ban. A gyakorlatban ez
17 azt jelenti, hogy az egész fizikai blokk vagy rendelkezik Natura 2000 jogosultsággal, vagy sem, részbeni érintettség nem lehetséges. Földhivatali bejegyzés A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. 41/A (2) bekezdése valamint a 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet alapján a Natura 2000 területek kijelölésének tényét a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban - helyrajzi számos rendszerben - fel kell jegyezni, mely elsősorban a természetvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó feladatokhoz (pl. engedélyezési eljárásokhoz) kapcsolódik. 6.3. Natura 2000-et érintő tervek, beruházások engedélyeztetési szempontjai A Natura 2000-et érintő tervek, beruházások hatásbecslési eljárását a 275/2004. Korm. rendelet 10-10/A. -a, 14-15. sz. melléklete alapján kell kivizsgálni, amelyet az alábbi ábrán foglaltunk össze. A szabályozás fontos eleme, hogy bármely beruházásra vagy tervre, amely jelentős hatással lehet a Natura 2000 területek természetvédelmi állapotára, veszélyezteti a területek állagát, hatásbecslést kell végezni. A hatásbecslésnek elsősorban a területen található jelölő élőhelytípusokra és a fajokra kell összpontosítani. A terv vagy beruházás csak akkor hagyható jóvá, ha a közösségi jelentőségű fajok vagy élőhelytípusok fennmaradására az nem jelent veszélyt. Ha nincs más megoldás és valamely kiemelt közérdek által kényszerítve egy tervet vagy beruházást mégis végre kell hajtani, a tagállamnak minden kármérséklő és kiegyenlítő intézkedést meg kell tennie a Natura 2000 területek egységének megóvása érdekében. Részletesen írásba kell foglalni a tervezett beavatkozást, illetve annak indokait, negatív (esetleg pozitív) hatásait, továbbá a Natura 2000 területen szükséges kompenzációs, kiegyenlítő intézkedéseket.
18 Forrás: Magyarország és a Natura 2000. (Öko Rt. 2002) Irodalomjegyzék: http://ec.europa.eu/environment/nature/index_en.htm http://biodiversity.eionet.europa.eu http://dataservice.eea.europa.eu http://www.natura.2000.hu http://www.fvm.hu http://www.umvp.eu Magyarország és a Natura 2000 - I. Natura 2000 - Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére. Öko Rt, Budapest, 2002. Tóth P. (KvVM): A Natura 2000 hálózat működtetésének gazdálkodási összefüggései. Előadás. Magyar Agrár-környezetgazda Egyesület Föld Napi Konferenciája, 2009. április 22, Dévaványa. http://www.zoldhatosag.hu http://www.dinp.nemzetipark.gov.hu http://hu.wikipedia.org/wiki/rákosi_vipera (Fotó: Edvard Mizsei 2006.)
19 2. téma: A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodás (szerző: Kinorányi Éva) I. A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatásokhoz kapcsolódó információk A Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Korm. rendeletben (továbbiakban: Korm. rendelet) meghatározott földhasználati előírások olyan alapszintű előírások, melyek a gyepek jó állapotának megőrzését, a hosszútávon fenntartható gyephasznosítást, illetve az ott előforduló védendő természeti értékek megőrzését célozzák, lényegében a "jó gazda gondossága" típusú hozzáállást hivatottak erősíteni. A kötelező előírások teljesítésért kompenzációs kifizetést igényelhetnek a Natura 2000 hálózatban kijelölt gyepterületek földhasználói (tulajdonos vagy bérlő). Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a Korm. rendeletben előírtakat abban az esetben is be kell tartani, ha nem igényelték az adott Natura 2000 területre a kompenzációs támogatást. A Natura 2000 besoroláson túl természetvédelmi oltalom alatt is álló területeken a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, végrehajtási rendeletei és az adott területre vonatkozó természetvédelmi kezelési tervben foglalt előírások a mérvadóak. A Korm. rendeletben foglalt előírások az egész országban egységesen vonatkoznak minden Natura 2000 gyepterületre, míg a természetvédelmi oltalom alatt álló területekre vonatkozó speciális előírásokat a környezetvédelmi miniszter által rendeletben kihirdetett természetvédelmi kezelési tervek tartalmazzák, amennyiben ezek elkészültek az adott védett terültekre. I.1. Az egyes földhasználati előírások értelmezése: 3. (1) A gyepterületeket legeltetéssel, illetve kaszálással kell hasznosítani. A gyepterületek megőrzéséhez fontos azok gondozása, mivel annak elmaradása esetén fellép a gyomosodás, a cserjésedés veszélye, később megindulhat a beerdősülés. A gyepterületeket vagy csak kaszálással, vagy csak legeltetéssel illetve a kettő kombinációjával is lehet hasznosítani. 3. (2) Gyepterületen csak szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló és bivaly legeltethető. A Natura 2000 gyepterületeken liba nem legeltethető, mivel a trágyája szinte kiégeti a gyepet, ami így nehezen regenerálódik és könnyen gyomosodik. Továbbá a füvet tövig rágja, így akár teljesen tönkreteheti a legelőt, ha nagy csapatokban tartják. A sertés szintén nem jó legelő állat, hiszen mindenevő, kiváló szaglásával megérzi a giliszták, csigák, rovarlárvák, férgek, békák, egerek jelenlétét a talajban és ezeket túrással felkutatja, elfogyasztja, ezáltal a gyepfelszín károsodik. 3. (3) A gyepterület túllegeltetése tilos. A túllegeltetés, vagyis a legelő állateltartó képességénél nagyobb állatlétszám legeltetése a gyep szerkezetét károsíthatja, csökkenhet a fajszám, nyílttá válhat a talajfelszín, ami gyomosodáshoz vezethet és az erózió veszélye is nagyobb. A legelő állateltartó képessége az állatok táplálékszükséglete és a gyep termőképessége alapján számítható ki. Az optimális
20 állatszámmal végzett legeltetés biztosítja a folyamatos, kismértékű zavarást, amely szükséges az optimális fa- és cserje borítottság, valamint a fajdiverzitás fennmaradásához. A gyepek túllegeltetésének elkerülését célzó korábbi szabályzás, amely gyeptípusonként határozta meg a legeltethető állatsűrűség alsó és felső határát, nem volt tartható, hiszen a gyepek eltartó képessége sok mindentől függ, nem csak a gyeptípustól. 3. (4) A gazdálkodási tevékenység során a gyepfelszín maradandó károsítása tilos. A gyepfelszín bármilyen károsodása túlzottan megnyitja, ezáltal tönkreteszi a gyepnemezt, utat engedve a nemkívánatos gyomnövényeknek (1. kép). A gyepfelszín megóvása érdekében kerüljük a fogasolást, boronálást, gyepszellőztetést. Felázott gyepterületekre ne hajtson rá gépjárművel, munkagéppel. Különösen igaz ez a földutak melletti gyeprészekre. Felázott talajon a legeltetést sem javasolható, mivel az állatok könnyen felsérthetik a nedves gyepfelszínt és emellett a talajtömörödést is fokozzák. 1. kép Károsodott gyepfelszín Forrás: Gazdálkodói Kézikönyv - 2009 3. (5) Tápanyag-utánpótlás csak a legelő állatok által elhullajtott ürülékből származhat, trágya kiszórása tilos. Bár a hazai gyakorlatban ez az előírás nem tekinthető komoly megszorításnak, mégis fontos, mert a műtrágya, a hígtrágya és a feleslegesen kijuttatott szerves trágya károsan hathat a gyepek fajösszetételére, szerkezetére, biológiai sokféleségére. A túlzott és rendszeres tápanyag-bejuttatással az erőteljesebb növekedésű fajok (herefélék, intenzív fűfajok gyomok) kerülnek túlsúlyba a gyepen, kiszorítva így más ritka fajokat. A trágyázás miatt megnövekedett nem kívánatos növényzet ezzel egyidejűleg számos madárfaj élőhelyét teheti tönkre. 4. (1) A terület legalább 5, legfeljebb 10%-át - beleértve a természetvédelmi érdekből hatósági határozattal elrendelt eseti korlátozással érintett földterületeket is - kaszálásonként változó helyen kaszálatlanul kell hagyni. A rétek, kaszálók számos földön fészkelő madárnak szolgálnak fészkelőhelyül. A kaszálatlanul hagyott foltok egyrészről búvóhelyet tudnak biztosítani a kaszálás során megzavart madarak számára, másrészt őszi-téli táplákozóhelyet biztosítanak, illetve a korán szaporodó fajok esetében ideális élőhelyek a következő tavasszal.
21 Ezt a következő kaszálásnál is vegyük figyelembe! A kaszálás területi és időbeli ütemezésével olyan mozaikos térszerkezet alakítható ki, mely lehetővé teszi, hogy a földön fészkelő madarak fészekaljai épségben maradjanak a fészkek elhagyásáig, a növényzetben megbújó madarak, rovarok búvóhelyet találhassanak és a későn virágzó növényeknek is legyen elegendő ideje a magérlelésre. A természetvédelmi hatóság természetvédelmi érdekből meghatározhatja, hogy mely területeken és mikor nem szabad kaszálni, mert ott valamilyen ritka növényfaj virágzik, vagy madárfaj fészkel. Az így korlátozott terület beleszámít a kötelezően kaszálatlanul hagyandó területbe. Amennyiben a természetvédelmi hatóság a Korm. rendeletben meghatározott 10%- nál nagyobb területen rendeli el a kaszálási tilalmat, a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szóló 276/2004. (X. 8.) Korm. Rendelet 5. -a alapján, a jogszabályban foglalt feltételek mellett kártalanítást igényelhet. A kártalanítási igényt a természetvédelmi hatósághoz kell bejelenteni. 4. (2) A belvíz gyepterületről történő elvezetése és a gyepterület öntözése tilos. A gyepterületek vízgazdálkodása rendkívül komoly hatással van a gyeptársulás növényeire. Annak érdekében, hogy a jelenlegi társulások védelmét biztosítsuk az öntözést teljes mértékben tiltani kell. A belvíz levezetése jelentősen hozzájárul egyes területek kiszáradásához, számos élőhely megszűnéséhez. A belvizes foltokon általában eltérő növénytársulás található, melyek megőrzése természetvédelmi szempontból is kívánatos. A nedves rétek lecsapolása a legértékesebb növény- és állatfajok élőhelyeit veszélyezteti. A szikes területeken a laza parti, nedves részek értékes élőhelynek és táplálkozó helynek számítanak számos fokozottan védett madár számára, ezért megőrzésük kiemelt szempont. 4. (3) Napnyugtától napkeltéig a gépi munkavégzés tilos. Az éjszakai kaszálás során a gyepterületeken élő állatfajok nehezebben mérik fel a közeledő veszélyforrást, és a menekülésük is körülményesebb, ezért jóval nagyobb számban eshetnek áldozatul a kaszálásnak, mint nappal. A kaszálás mellett az egyéb éjszakai munkavégzés (pl. szénagyűjtés, kaszálás, rendsodrás, bálázás) nem az állatfajok közvetlen veszélyeztetése miatt nem megengedett, hanem elsősorban az adott terület zavarása miatt kialakuló közvetett veszélyforrások miatt (pl. a zavarás miatt a fészket elhagyó madarak fészkeit a különféle ragadozók könnyebben kifoszthatják). Az előírás célja éppen ezért az, hogy csak nappal történjen munkavégzés, nem zavarva meg így az állatok nyugalmát. 4. (4) A Natura 2000 gyepterületeken a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség), helyi jelentőségű védett természeti területnek minősülő Natura 2000 gyepterület esetében a települési önkormányzat jegyzőjének, a fővárosban a főjegyzőnek az engedélye szükséges, amelyet természetvédelmi hatósági jogkörében eljárva ad ki: a) a nád irtásához, valamint b) az október 31. és április 23. között történő legeltetéshez. A nád, mint termőhely-idegen faj megjelenése, jelentős problémát okozhat egyes gyeptípusokon, pl. mocsárrétek, de irtása odafigyelést igényel, mivel élőhelyet nyújthat egyéb, fontos fajoknak. A téli legeltetés gyepkárosodást okozhat, elsősorban a nedves talajokon, ahol főleg a nagy testű jószágok (elsősorban a szarvasmarhafélék) hagynak mély nyomokat.