Egy kiállítás képeire A lepkész felfedezései és a grafikus megvalósításai Bálint Zsolt Állattár Lepkegyűjtemény
2000 őszén kiállítást terveztünk Szappanos Albert rovarillusztrátorral. Én adtam a lepkéket és az ötleteket dél-amerikai felfedezéseim és munkáim kapcsán. Ő pedig mindezeket megrajzolta és megfestette. Egészen gyönyörűen és különleges módon. 2001 tavaszán kiállítottuk a lepkéket és a képeket a Magyar Természettudományi Múzeumban. A fajokhoz rövid ismertetőket írtam. Ebből állt össze a kiállítás. Ebben a diasorozatban a művész képeiből láthatunk hetet, ám nem az eredeti kiállítási szövegeket, hanem a képek megszületését ösztönző történeteket vagy ötleteket olvashatjuk. 2
Aranyos Farkincás Penaincisalia aurulenta Johnson, 1993 Ezt a csinos lepkét Kurt Johnson amerikai kollégám írta le egy pár példány alapján. Én a leírás után két évvel Peruban jártam, és megfigyeltem, ahogy a nőstények egy ottani havasi áfonya levelére petéznek. Mindez 4000 méteren, a Huascarán hegy havas lábánál történt. 3
Annamária Boglárka Pseudolucia annamaria Bálint & Johnson, 1993 1993-ban nagyobb boglárka lepkeanyagot kaptam Chiléből feldolgozásra. Több tudományra új fajt is felfedeztem. Közülük az egyik legszebbet feleségemről neveztem el. Mivel a lepkék életmenetét is ismertük, pontosan meg tudtam mondani, milyen növénnyel és hogyan lehetne őket ábrázolni. Remekül sikerült! 4
Az általam ismert lepkék közül az egyik legszebb. Kizárólag Délkelet- Brazília atlantikus esőerdőiben honos. Élőhelyén olykor több példánya is összegyűlik sásos, mélyen fekvő zugolyokban. Ezt igyekszik megjeleníteni a kép. Dukátos Farkincás Arcas ducalis (Westwood, 1852) 5
Molinopampa Farkincás Jagiello molinopampa Bálint & Wojtusiak, 2000 Egyik londoni tanulmányutam alkalmával találkoztam Janusz Wojtusiak kollégával, aki a krakkói egyetem zoológiai múzeumának igazgatója volt. Megmutatta legújabb andoki expedícióinak lepkeanyagát, és megkért, határozzam meg a Lángszinérféléket. Ezt a különös fajt akkor láttam először. Számára együtt állítottuk fel a Jagiello génuszt az örök lengyel-magyar barátság emlékére. 6
Lamas Boglárka Leptotes lamasi Bálint & Johnson, 1995 A típussorozat példányait a Bingham expedíció során, 1911-ben gyűjtötték, amikor a Machu Picchu romjait megtalálták. A lepkét a perui születésű Gerardo Lamasról neveztük el, akinek évtizedekig tartó munkája gyümölcseként megjelenhetett a neotropikus régió nappali lepkéinek katalógusa. 7
Az andoki boglárkákat legelőször Vladimir Nabokov amerikai író osztályozta, aki szorgalmas lepkekutató is volt. Hírhedt regényalakja ihlette ezt a fajnevet, tisztelegve valóban értékes lepkészeti munkássága előtt. Bár a lepkét egyetlen régi, 1895-ben gyűjtött példány alapján írtam le, a lengyel kollégák több helyütt is gyűjtötték, és megfigyelték, hogy a nőstény Trifoliumra (lóherére) petézik. Lolita Boglárka Madeleinea lolita Bálint, 1993 8
Szélesszárnyú Farkincás Micandra platyptera (Felder & Felder, 1865) A hím és a nőstény olyannyira különböző, hogy más fajként írták le őket. A nagy illatfolttal és csillogó kék szárnnyal rendelkező hím udvarolja körül a párját, aki sokkal visszafogottabb megjelenésű és viselkedésű. Ritkán kerülnek a lepkészek szeme elé, mert életüket a lombkoronában töltik. 9
Köszönet Köszönet minden múzeumi kollégának a Dél-Amerikai Lepkeboglárok ritka és újonnan felfedezett lepkék a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből című kiállítás megrendezéséért, elsősorban Holler Juditnak és Katus Magdolnának. Köszönet külföldi kollégáimnak, akiktől a múzeum értékes anyagokat kapott feldolgozásra, elsősorban Pierre Boyer (Fransziaroszág: La Reparade), Dubi Benyamini (Israel: Bet Arye) Kurt Johnson (Amerikai Egyesült Államok: New York), Gerardo Lamas (Peru: Lima), Alfred Moser (Brazília: São Leopoldo) Omasz Pyrcz és Janusz Wojtusiak ( ) (Lengyelország: Krakkó) és végül, de nem utolsósorban köszönet Szappanos Albertnek a lepke-lelkes közreműködésért és a nagyszerű képekért 10