Amikor a politika a gúny tárgya

Átírás

1 2012 február 24. Flag 0 Értékelés kiválasztása Még nincs értékelve Give 1/5 Give 2/5 Mérték Give 3/5 Give 4/5 Give 5/5 Ahogy a mondás tartja: a humor a kétségbeesés udvariassága. A hatalom pedig joggal retteg tőle, hiszen a kiszolgáltatottak végső fegyvere, amivel segít leleplezni: a király meztelen. A New York-i Metropolitan Múzeum látványos kiállítással ünnepli a humort a politikai karikatúra évszázadait bemutató tárlat rendhagyó időutazást ígér. A karikatúra nem viccel a kifigurázás évszázadai New Yorkban A karikatúra kegyetlen műfaj: a túlzás vagy éppen a hiány élteti, a túl kerek vagy túlságosan is szikár formák, a nagy orrok és az aránytalan végtagok. Az biztos, hogy sem az ókor, sem a középkor 1. oldal (összes: 7)

2 nem vetette meg a humort, mégse volt számukra magától értetődő, ami nekünk banális: az elrajzolásokkal a személyiségjegyeket is ki lehet fejezni. A karikatúra felfedezése így az igazi portréfestők felbukkanásának köszönhető, és igazi diadalmenete épp ezért akkor kezdődött vagyis a reneszánsz idején, amikor már nem a természet szolgai utánzása, hanem a gondolatok kifejezése volt az elsődleges cél. Mondjuk a tökéletes rútság ábrázolása amiről Leonardo da Vinci groteszk vázlatai tanúskodnak például. Leonardót izgatta a rútság. Leonardo groteszk rajzait is számos művész másolta, amihez hozzájárult a szatirikus metszetek egyik legnagyobb mestere, a 18. században alkotó William Hogarth is, aki példaképei között emlegette a reneszánsz mestert. Úgy tartják, az első művész, aki bátorkodott rajztollát a gúny epéjébe mártani majd kíméletlenül karikírozni azokat, akiket környezete is ismerhet mondjuk a pápát vagy XIV. Lajost, Giovanni Lorenzo Bernini volt a 17. században. Bár nevét elsősorban a 2. oldal (összes: 7)

3 Szent Teréz extázisa című korszakalkotó szobráról ismerhetjük a tankönyvekből, szatirikus képei már a 18. századtól ismertek voltak az akkoriban divatba jött kulturális turizmusnak köszönhetően. Bernini gúnyol. Az első professzionális karikaturistát Pier Leone Ghezzinek hívták és hasonlóan a mai utcai rajzolókhoz ő is a turisták pénztárcáját célozta meg. A plakátművészet forradalmasításában is hatalmas szerepet játszó mélynövésű bohém, Henri de Toulouse-Lautrec is szoros viszont ápolt a gúnnyal, már hat évesen is előszeretettel rajzolt megmosolyogtató fejeket, ezt a szokását később, a kávéházak füstjében pácolódva sem adta fel. A kamasz Claude Monet is ilyesféle a helyben ismert arcokról készült rajzok árulásával egészítette ki a zsebpénzét La Havre-ban. 3. oldal (összes: 7)

4 Így látta Toulouse-Lautrec. Persze ekkora már a 19. századról beszélünk az újságokat is elöntötték a hírességeket kifigurázó grafikus illusztrációk a gúnyos tárcákkal és az irodalmi karikatúrákkal együtt. Ilyen fórum volt a harmincas években induló Le Charivari magazin, itt jelentek meg minden idők egyik leghíresebb karikaturistájának, Honoré Daumiernek a rajzai például a kor írófejedelméről, Viktor Hugóról. A karikatúrarajzolásba még a botrányhős költőzseni, Baudelaire is belekontárkodott, aki egyébként is nagy rajongója és méltatója volt a lenézett műfajnak. A Metropolitan kiállítása a mai politikusokat kipellengérező képekből is válogat, mondani se kell, George W. Bush is megkapja a magáét. Azt pedig, hogy a karikatúra története mennyire inspiráló lehet a ma alkotó szatirikus művészekre, jól mutatja Enrique Chagoya képe, ami Obama egészségügyi reformján élcelődik Captain Frederick Marryat 18. századi grafikus stílusának felhasználásával. 4. oldal (összes: 7)

5 Obamát sem kímélik. 5. oldal (összes: 7)

6 És az eredeti... mno.hu - thy Tweet 6. oldal (összes: 7)

7 (adsbygoogle = window.adsbygoogle []).push({}); Ajánló 7. oldal (összes: 7)