KÖZPONTI ÉLELMISZER-TUDOMÁNYI KUTATÓINTÉZET AZ MTA ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KOMPLEX BIZOTTSÁGA MAGYAR ÉLELMEZÉSIPARI TUDOMÁNYOS EGYESÜLET és a BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KARA közös rendezésében 2006. október 27-én tartandó EMLÉK KOLLOKVIUM A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából elıadásainak rövid kivonata 297. füzet Budapest
A szervezett magyar tartósítóipari kutatás megteremtése: emlékeim a KOHIKI vezetı kutatóiról Dr. Farkas József az MTA rendes tagja professzor emeritus, Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar kutatóprofesszor, Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Az elıadó nem sokkal vegyészmérnöki oklevelének megszerzése után, 1957 elején nyert felvételt a Konzerv- Hús- és Hőtıipari Kutató Intézetbe, ami az Országos Mezıgazdasági Ipari Kísérleti Intézet (OMIKI) utódintézményeként 1949 végén alakult meg, s aminek igazgatója Török Gábor (1902-1966) volt. Török Gábor az élelmiszerek gyorsfagyasztásos gyártástechnológiájának hazai atyja volt, aki maga körül kimagasló képességő és teljesítményő kutató közösséget alakított ki. A KOHIKI különleges eredményeinek a titka az ipar problémáinak a megoldása iránti készség és a kor nemzetközi színvonalán lévı kutatási felkészültség volt. A kutatással szoros egységet képezett az oktatómunka. A viszonylag kis kutató-létszámú intézet mőködésének alig 10 esztendeje alatt a legváltozatosabb élelmiszerkutatási és fejlesztési témákból 404 közleményt publikált. Török Gábor konzervipari kutatási feladatokban is eredményes volt. Akadémiai doktori értekezését az élelmiszerek vízállapotával kapcsolatos fizikai-kémiai témakörbıl írta. Tıle jelentek meg az akkor nemzetközi újdonságnak számító élelmiszer-besugárzásról az elsı hazai publikációk. A KOHIKI mikrobiológiai részlegét vezetı Vas Károly (1919 1981), az elıadó példaképe és szakmai pályafutásának életre szóló hatású elindítója, vegyészmérnök volta ellenére a hazai élelmiszer-mikrobiológia legnagyobb egyénisége volt, aki azonban a tartósítóipari minıségvizsgálati módszerek, valamint új tartósítási eljárások megalapozása terén is maradandót alkotott. Elismert volt a mai szóhasználattal biotechnológiai kutatásnak nevezhetı munkássága is, az ionizáló sugárzásos tartósítás terén pedig nemzetközileg is számon tartott tudományos iskolát teremtett. Spanyár Pál (1903 1980), a hazai konzerviparnak már a negyvenes években is jelentıs személyisége, a KOHIKI-ben az igazgatóhelyettesi szerepe mellett az élelmiszerkémiai és analitikai munkákat is irányította. Lırincz Ferenc (1898 1986), korábban orvosprofesszor és a hazai parazitológiai kutatás megteremtıje a KOHIKIben munkatársaival együtt a húsipari és táplálkozástani kutatás számos területét mőveltek igen eredményesen. Almási Elemér (1919 1985) Török Gábor nyomdokain haladva a hőtés és a gyorsfagyasztás mondhatni minden területére kiterjedten végzett kimagasló munkát. Kardos Ernı (1907 2003) akkor a KOHIKI osztályvezetıjeként a magyar tartósító- és főszerpaprika-ipar nyersanyagtermelése újjászervezésével és többek között a vízelvonásos tartósítással kapcsolatos munkásságával szerzett múlhatatlan érdemeket. Gyönös Károly (1917- ), ma az élelmiszeripari kutatók doyenje, a konzervipari sterilezés tudományos kísérleteken alapuló méretezése és a csomagolástechnika terén végzett hazailag úttörı munkát. A KOHIKI-nek a tartósítóipar egészével kapcsolatos, multidiszciplináris stratégiájának fontos része volt a mezıgazdasági kutatással való kapcsolat is. A KOHIKI vezetıi és munkatársaik aktív részt vállaltak a MÉTE elıdjének, a Mezıgazdasági Ipari Tudományos Egyesületnek a tevékenységében és annak akkor születı folyóiratai és rendezvényei munkájában. 1959-ben a KOHIKI egyes osztályai önálló iparági kutatóintézetekké alakultak, amelyek további tevékenységükkel is a magyar tartósító- és húsipar óriási fejlıdését megalapozó és nemzetközi hírnevet szerzı eredményeket értek el. A KOHIKI többi munkatársával pedig az élelmiszeripar egészét érintı és hosszú-távú kutatást igénylı új technológiák megalapozására létrehozták Török Gábor vezetésével a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetet, ahova az elıadó is felvételt nyert.
Élelmiszermérnök képzés a BCE Élelmiszertudományi Karán és jogelıd intézményeiben Dr. Balla Csaba egyetemi docens, dékán Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kar 1969 szeptemberének elsı napjaiban, azaz 37 éve 107 hallgató hallgatta a Kertészeti Egyetem Tartósítóipari Szak vezetıinek évkezdı biztatását egy új szak indulása alkalmából, érezve, hogy az újonnan indított szak nemcsak a hallgatóknak, hanem a szakot felvállaló oktatóknak is új feladatott, új megpróbáltatást jelent. A képzés, mely akkor elindult, mind képzési szerkezetében, mind felvállalt oktatási céljában úttörı volt. Vállalta, hogy megreformálja az élelmiszeripari felsıoktatást, és a felsıfokú technikumi képzés helyére fıiskolai és egyetemi rangra emeli az élelmiszertudomány és technológia diszciplínáit. Felvállalta, hogy szerkezetében útjára indít egy egymásra épülı, a fıiskolai és egyetemi képzést összeolvasztó képzést, mely akkor újszerőnek és a hazai felsıoktatásban idegennek számított. A magyar felsıoktatás történetében a 2006/2007 e tanév nevezetes évnek számít. Országos érvénnyel elindul a Bolognai képzésként emlegetett többlépcsıs, lineáris képzési rendszer, magába foglalva a fıiskolai végzettség helyére kerülı felsıfokú alapképzési végzettséget nyújtó képzést, melyet BSc képzésnek nevezünk, a MSc képzést, mint mesterképzést, mely mérnöki diplomák esetében az okleveles mérnök végzettséggel ekvivalens, valamint a PhD képzést mint tudományos fokozatot nyújtó szervezett tudósképzést. Az elmúlt, mintegy 50 évet magába foglaló idıszak korszakalkotó az élelmiszertudomány és technológia oktatásában. A korszak, ráépülve a kézmőipari jellegő élelmiszer elıállítás ipari forradalmasodásának igényére, a hazai élelmiszertechnológia és tudomány területén úttörı szerepet játszó kutatásokra és felsıfokú szakmai képzésekre, mára megteremtette az élelmiszermérnök fogalmat és végzettséget, egyetemi végzettség rangjára emelve az élelmiszertudományt, elismert és megbecsült helyet, rangot vívott ki magának a mérnöki végzettséget nyújtó képzések sorában. Jelen idıszak az európai és a magyar felsıoktatás történetének egyik legnagyobb átalakulása, mely magával hozta a felsıoktatási intézményrendszer átalakulását is, új kihívásokat fogalmaz meg a felsıoktatás, köztük az élelmiszermérnök képzés és az élelmiszertudományi doktori iskola számára is. A Magyar tudomány ünnepe alkalmából az MTA Élelmiszertudományi Komplex Bizottsága, a KÉKI, a MÉTE és a BCE Élemiszertudományi Karának szervezésében megrendezésre kerülı Emlékkollovium ülésén az elıadás célul tőzi ki bemutatni az élelmiszermérnök képzésének szerkezeti fejlıdését és intézeti változásait az ötvenes évektıl napjainkig, és tisztelegni azon elıdök munkássága és emléke elıtt, akiknek munkája nélkül az élelmiszertudomány diszciplínai tapasztalt fejlıdése, az élelmiszermérnök képzés intézeti háttere nem valósulhatott volna meg.
Vas Károly és az elektroforézis / proteomika kezdete Magyarországon Dr. Hajós Gyöngyi az MTA doktora, egyetemi magántanár, Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet Táplálkozástudományi Osztály Az elıadó az IAEA (International Atomic Energy Agency) ösztöndíjával Dr. Vas Károly, a KÉKI igazgatója ajánlata alapján 6 hónapot töltött a Bundesforschungsanstalt für Ernährung (Karlsruhe, Németország) Biokémiai Intézetében, ahol az akkor legújabb elektroforetikus technikák alkalmazását sajátította el. A laboratórium vezetıje Henry Delincée, az elektroforetikus technikák világhírő fejlesztıje és kutatója: Bertold J. Radola tanítványa volt. A tanulmányút során a röntgenbesugárzott ribonukleáz szerkezet-változását vizsgálta. Hazatértével az itthoni elektroforetikus elválasztás-technikák bevezetését és elterjedését elısegítette azáltal, hogy egyrészt Dr. Vas Károly támogató javaslata alapján sikerült beszerezni a Pharmacia FBE 3000 típusú elektroforézis készüléket, amelyet izoelektromos fókuszálásra és immun-elektroforézis kivitelezésére használtak. Másrészt a külföldön használt berendezés modellje alapján készíttetett plexibıl vertikális gélelektroforézis kamrát a natív és a detergenst tartalmazó SDSpoliakrilamid gélelektroforézishez. A módszereket és a készülék modelljét átadta több hazai kutatóintézet érdeklıdı kutatóinak. Az 1980-as évek közepén az elektroforetikus technikákat már az élelmiszertudomány, az élelmiszeripar és a minıség-ellenırzés több területén alkalmazták Magyarországon is, így: fehérjék szerkezetvizsgálatában, fehérjék és peptidek elválasztásában, élelmiszerhamisítások, idegen anyagok kimutatásában, fajtanemesítésben, különbözı eljárások, technológiák kimutatásában. Az elıadó 1989 óta oktat és vezet laboratóriumi gyakorlatokat elektroforetikus módszereken alapuló elválasztás-tudományi témákban az egyetem Élelmiszertudományi Karán, a KÉKI Táplálkozástudományi Osztályán pedig nagyszámú diplomázó, PhD hallgató dolgozik élelmiszertudományi témákban elektroforetikus technikák és MS módszerek alkalmazásával. Ma már az intézetben multidimenziós kromatográfiás és elektroforetikus technikákat alkalmaznak kiértékelı rendszerekkel, és együttmőködésben a Szegedi Tudományegyetemmel, MALDI-TOF MS és MS/MS módszerrel határozzák meg és azonosítják az élelmiszer-tudomány szempontjából jelentıs fehérjéket az élelmiszerbiztonság és az egészségmegırzı táplálkozás érdekében a proteomika segítségével.
A hazai élelmiszer-mikrobiológia fél évszázada Dr. Deák Tibor A biológiai tudományok doktora professzor emeritus Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszertudományi Kar Egy év híján tanújaként, idınként aktív részeseként a hazai élelmiszer-mikrobiológia elmúlt fél évszázadának, az elıadó áttekinti azokat a személyeket, eseményeket, írásos dokumentumokat, amelyek képet nyújtanak errıl az idıszakról. A háborús évek romjaiból feltámadó országban az élelmiszertudomány, benne az élelmiszer-mikrobiológia neves képviselıi, a hozzájuk csatlakozott fiatalabb generáció tagjaival együtt, egy évtized alatt megteremtették azt a hátteret, amelyre az ország gazdaságában egyre nagyobb jelentıségő élelmiszeripar támaszkodhatott. Jellemzı volt erre az idıszakra, hogy a kutatómunka mindennapos szoros kapcsolatban állt az ipari gyakorlattal. Új tartósító eljárások, sıt új élelmiszeripari ágazatok, új termékek, vizsgálati módszerek alakultak ki. A megjelent közlemények, hazai rendezvények tanúsága szerint csak az 1970-es évektıl sikerült az élelmiszer-mikrobiológia hazai mővelıinek számottevı mértékben bekapcsolódniuk a nemzetközi tudományos-technológiai közegbe. A 80-as évektıl a felhalmozódó ismeretanyag tankönyvek, szakkönyvek formájában is megjelent és szolgálta a következı generáció felkészülését. Sorozatos átalakulások után kialakultak a meghatározó élelmiszer-mikrobiológiai vezetı intézmények, kutatóhelyek, tanszékek. Rendszeressé váltak a tudományos-szakmai összejövetelek, rendezvények. Az 1990-es évektıl tágra nyíltak a kapuk a nemzetközi kapcsolatokhoz, és igazolódott, hogy az élelmiszer-mikrobiológia hazai eredményei nemzetközi összevetésben is megállják helyüket. Az idısebb nemzedék a jól végzett munka tudatában adhatja át helyét az ıket követıknek. A fentieket az elıadás számos dokumentum bemutatásával példázza.
Vas Károly meghatározó szerepe a MÉTE Mikrobiológiai Szakosztály létrehozásában és mőködésében Dr. Kiss István egyetemi tanár Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszertudományi Kar Magyar Élelmmiszeripari Tudományos Egyesület a Mikrobiológiai-Biotechnológiai-Higiéniai Szakosztály elnöke A MÉTE Mikrobiológiai Szakosztálya 1962. március 2-án alakult meg Dr. Vas Károly irányításával és nagy tudású, a hazai és a nemzetközi tudományos életben elismert szakemberek részvételével, akik mint vezetıségi tagok részt vettek a Szakosztály célkitőzésének meghatározásában és azok megvalósításában. A célkitőzés az élelmiszeripar területén tevékenykedı mikrobiológiával és higiéniával foglalkozó szakemberek összefogása, szakmai ismereteinek bıvítése, a legújabb eredmények gyakorlati bevezetése, a fiatal szakemberek szakmai fejlıdésének biztosítása volt. A célkitőzések közt szerepelt a mikrobiológiával és higiéniával foglalkozó szakemberek összefogása, szakmai ismereteinek bıvítése, a legújabb eredmények gyakorlati bevezetése, a fiatal szakemberek szakmai fejlıdésének biztosítása, a mikrobiológiai szemlélet terjesztése, a gyártási vesztességek csökkentése, a készítmények minıségének javítása, a fogyasztók egészségének védelme, az élelmiszeripari mikrobiológus hálózat továbbfejlesztése, az üzemi mikrobiológiai munka mennyiségi és minıségi javításának szorgalmazása illetékes helyeken (felsıoktatási intézmények, az iparok vezetı szervei, stb.) társadalmi úton, az élelmiszeripari mikrobiológusok tudományos és technológiai felkészültségének fokozása. A Szakosztály feladata, a dolgok természetébıl fakadóan interdiszciplináris jellegő volt és hangsúlyozni szeretném, hogy ma is az, aminek következtében mérnökök, biológusok, orvosok és állatorvosok együttes gondolkodása és közös munkája hozhatott és hozhat a jövıben is fejlıdést, eredményeket. Ez egy nagyon lényeges koncepciója volt a vezérlı elveknek, a különbözı háttérrel, szempontokkal rendelkezı szakemberek közös munkájának megvalósítása, a közös cél érdekében. Nem a parciális érdekekért vívott egyéni harcok, hanem a közös szemlélet érvényesítése a termelés, a szabályozás és ellenırzés területén, a valódi team-munka létrehozása, az észszerő gazdálkodás és megvalósítás megteremtése volt a cél. Az ıszinte, kollegiális kapcsolatok kialakulása feltétele volt, hogy kialakuljon az egészséges kritika, a közös állásfoglalások létrejötte, az elırelépés. Az ipari tapasztalatok, a tudományos eredmények ismertetése, hasznosítása lehetett csak kulcsa a feladatok megoldásának, a kapcsolatok megteremtésének, ami mindig feltétele a sikeres együttmőködésnek. Dr. Vas Károly személyisége, rendkívül széleskörő szakmai tudása, a dolgok összefüggéseinek ismerete, emberi tulajdonságai, szerénysége, a szakterület, a munka iránti alázata, a nyitottsága, a segítı készsége, bátor és határozott kiállása a szakterület érdekében a legmagasabb fórumokon is, a magyar eredmények nemzetközi elismertetésében kifejtett tevékenysége, a MÉTE szakosztályok szerepének meghatározása a tudomány eredményeinek és gyakorlati megvalósításának érdekében az ország életében és a mindennapi emberek szürke hétköznapjaiban, gondjaiban, meghatározó volt sokak munkájában és kell, hogy legyen a jövıben is. Dr. Vas Károly személye, szellemisége, megnyilvánulásai, és cselekedetei példakép kell, hogy legyen mindazok számára, akik felelısséggel akarják ellátni tevékenységüket a MÉTE, a tudomány és az ország érdekében.