EGY HITBIZOMÁNY SZÉTHULLÁSÁNAK ANATÓMIÁJA. A DESSEWFFY-HITBIZOMÁNY: 1879-1939

Gottfried Barna EGY HITBIZOMÁNY SZÉTHULLÁSÁNAK ANATÓMIÁJA. A DESSEWFFY-HITBIZOMÁNY: 1879-1939 Az ún. Dessewffy-hitbizományokat gr. Dessewffy Kálmán alapította 1867-ben Lajos és Miklós nevű fiai javára. Az alapító okirat 1 szerint a két kötött forgalmú birtokot az alapító halála után kellett volna felállítani, ez az esemény azonban még életében 1877-ben megtörtént. Gr. Dessewffy Lajos az első, gr. Dessewffy Miklós a második hitbizomány birtokosa lett. Őket haláluk után elsőszülött fiaiknak kellett volna követniük. Gr. Dessewffy Lajos azonban már 1878-ban - utód nélkül - elhalálozott, így a két birtoktest - az alapító rendelkezéseinek megfelelően - egyesült öccse Miklós kezében.2 Az egy kötött forgalmú birtokká összeolvadt birtoktestek helyéről, nagyságáról, kataszteri tiszta jövedelméről a hitbizományi leltárak vallanak. 3 Az említett kategóriák és a hozzájuk rendelt adatok egyértelműen mutatják a Desseffy-hitbizomány felbomlásának kezdő- és végpontját. Hiszen, míg 1879-ben tizenegy község - Balsa, Kaszaper, Mád, Nagykálló, Nyírbéltek, Nyíregyháza, Nyírgelse, Oros, Tokaj, Vencsellő egyes határrészei, mintegy 25 567 kh, 63 332 Ft kateszteri tiszta jövedelemmel tartoztak a birtokhoz, addig 1939-ben csak Nyírbéltek és a Vencsellőhöz tartozó érháti gazdaság, összesen 5 702 kh, 17 618 K tiszta jövedelemmel. A kötött forgalmú Dessewffy-birtok területe, mint az adatok mutatják hat évtized alatt az 1/5-részére csökkent. Kisajátítások, csereszerződések, az Országos Földbirtokrendező Bíróság vonatkozó határozatai és nem utolsó sorban a hitbizomány - kormányzói legfelsőbb elhatározással történt - részleges feloldása jelentette a nagybirtok széthullását. Az okok igen sokrétűek: gazdasági, gazdálkodási gondok, a politikai környezet negatív hatásai, politikai döntések és személyi jellegű problémák együtt vezettek a hitbizomány területének összezsugorodásához. Mikor kezdődött el ez a folyamat? A Nyíregyházi Királyi Törvényszék iratai azt bizonyítják, hogy az 1920-as években. A problémák gyökerei azonban visszanyúlnak a XIX. századba. Az ebben az időszakban készített épület- és eszközleltárak egy rosszul kezelt, elhanyagolt, tőkehiánnyal küszködő nagybirtok képét mutatták. Ezen a helyzeten csak komolyabb mértékű tőkebefektetéssel lehetett változtatni. Mivel a hitbizományhoz pénztőke nem tartozott, az egyetlen járható utat a hitelekből finanszírozott beruházások jelenthették. Gr. Dessewffy Miklós 1878-ban 320 000 Ft-os 1881-ben 300 000 Ft-os aranykölcsönnel terhelte meg a

birtokot. Természetesen a tőkeinjekció áldásos hatásai mellett a birtokra nézve teher is volt, hiszen a részleteket fizetni kellett. Ez nem kis problémát jelentett a következő birtokos számára, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy 1894-ben a még fennálló aranytartozásokat - újabb hitelfelvétellel - papírkölcsönné változtatták át. A pénzügyi művelethez 630 000 Ft hitelre volt szükség, plusz 170 000 Ft-ot újabb beruházások céljára vettek fel. 5 Erre a lépésre az arany árának és ezzel együtt a törlesztés részleteinek növekedése késztette az új hitbizományi birtokost ifj. gr. Dessewffy Miklóst. Sajnos 1894-ig nem tudjuk követni - a dokumentumok hiánya miatt - a gazdaság esetleges gyarapodásainak jeleit. Egy valami azonban bizonyos, a hitelfelvételek nem elégítették ki a nagybirtok tőkeigényét. 1894-ben ifj. Dessewffy Miklós a hitbizomány átvételekor a házi kezelésben lévő birtoktestek /Görögszállás, Tiszalök, Vencsellő, Balsa, mintegy 8 200 kh /állapotáról szólva elmondta azt, hogy Vencsellőn és Balsán semmiféle felszerelést nem talált. Görögszálláson és Tiszalökön pedig csak azt, amit már korábban /1879-ben/ elkészült leltárak is tartalmaztak. 6 A 620 000 Ft-os kölcsön tehát a házi kezelésben lévő birtoktestek modernizálására sem volt elegendő, a haszonbérletben műveltetett területek visszavétele és fejlesztése pedig elérhetetlennek látszott. A tőkehiány okozta gondok orvoslására fölmerült a nagybánhegyesi /kaszaperi/ ingatlanok hitbizományi kötelék alól való feloldása és értékesítése. A birtokos a befolyt összeget a belterjesebb gazdálkodás, a modernizáció elősegítésére fektette volna be. Az ötlet azonban nem vált valóra, a hitbizományi bíróság elutasította gr. Dessewffy Miklós indítványát. Ebben az időszakban a kisajátítások és a csereszerződések /esetleges értékvesztéssel/ jelentették a hitbizományi területek elidegenítésének formáit. A kisajátítók között találjuk az Alföldi Első Gazdasági Vasutat, a Bodrogközi Tisza-Szabályozó Társulatot, a Nyírvíz Szabályozó Társulatot, a Tiszapolgár- Nyíregyháza HÉV-et.7 A birtok modernizálásán, a jövedelmezőség növelésén fáradozó gr. Dessewffy Miklós 1918-ban meghalt, a haszonélvezetben öccse gr. Dessewffy Aladár követte. 8 Az 1918-19-es események, a forradalmak és a román megszállás súlyos károkat okoztak a hitbizományban. Az idegen csapatok kirabolták a birtokot, az épületek egy igen jelentős részét felégették. A haszonbérletekből befolyó díjak az infláció miatt a nullával voltak egyenlőek. A bajokat tetézte az a tény, hogy az új birtokos teljességgel alkalmatlan volt a problémák átlátására, a megfelelő megoldás megtalálására, sőt a szándék is hiányzott belőle. Gr. Dessewffy Aladár külföldön élt és nem szándékozott hazaköltözni. Jellemző személyiségére, hogy 1901 és 1911 között apósa, br. Ambrózy Gyula gondnoksága alatt állt, elmebetegség és az abból fakadó tékozlás miatt. Bár 1911-ben gyógyultnak

nyilvánították, a gondnokságot megszüntették, ez azonban nem tette öt alkalmassá a birtoktestek irányítására. 9 Jellembeli hiányosságai mellett pénztőkével sem rendelkezett, tehát lehetőségei is korlátozottak voltak. Nem mellékes az a szempont sem, hogy négy gyermeke közül az egyetlen fiú ekkor már halott volt, így őt a hitbizományban az alapító valamely családtagja már nem követhette, csak az alapító okiratban meghatározott rend szerint következő másik család, a szentmihályi Dessewffyek. Az új birtokos számára a legkézenfekvőbb megoldást - mivel a fenti okok miatt a hitbizománnyal nem kívánt törődni, egyedül csak a megszerezhető jövedelem érdekelte - egyes területek elidegenítése, ül. a haszonbérleti rendszer kiterjesztése jelentette. A hitbizományi bíróság 100 kh elidegenítését engedélyezte, majd újabb 155 kh eladását utólagosan szentesítette, hivatkozva a kommunista és román megszállás okozta károkra. 1918 és 1924 között több haszonbérleti szerződést kötött gr. Dessewffy Aladár. 10 A nyírbélteki uradalmat egyik vejének br. Molnár Viktornak adta bérbe. A többi hitbizományi területet a Hofer Cuno /másik veje/, br. Molnár Viktor, gr. Dessewffy Emil /a hitbizományi várományos/ által alkotott haszonbérlő társaságnak. Ezt a szerződést egy alhaszonbérleti szerződés követte, amellyel a Nyírségi Mezőgazdasági és Ipari RT /Hofer Cuno, gr. Dessewffy Emil/ használatába adták a nyíregyházi, tiszalöki, nagykállói, nyírgelsei, nyírbélteki, vencsellői, balsai, tokaji ingatlanokat, Hofer Cuno személyes bérletébe került a vencsellői kastély, és az érháti gazdaság, Oros pedig a br. Molnár Viktoréba. 11 Önmagukban ezek a szerződések - ha a hitbizomány szempontjából nem is a legoptimálisabb megoldást jelentették - még nem okoztak volna problémát, azonban a birtokos és haszonbérlők, br. Molnár Viktor és gr. Dessewffy Emil, ül. Hofer Cuno között a pereknek és a megállapodásoknak olyan kusza szövevénye jött létre, mely lehetetlenné tette a későbbi válságos időszakban a hitbizomány együttartását. Az így kialakult helyzetet gr. Dessewffy Aladár csak tovább súlyosbította. 1924-ben ui. lemondott a hitbizomány birtoklásáról - ezt a döntését a hitbizományi bíróság jóváhagyta -, majd elhatározását visszavonta - ezt a hitbizományi bíróság elutasította -, újabb perek sorozatát indítva el ezzel. A haszonbérletek és a birtokosság körül folyó perek közben 1920-ban megszületett a földbirtok helyesebb megosztását szabályozó XXXVI. tc. és a végrehajtását szolgáló 60.000/1921. FM számú rendelet.^ Az Országos Földbirtokrendező Bíróság határozatai nyomán az eredetileg 22 850 kh 1538 nöl területű hitbizomány 17 491 kh 1 475 nölre apadt, tehát 5 359 kh 63 nöl került megváltásra. A birtok területének csökkenésével párhuzamosan, romlott a hitbizomány pénzügyi helyzete. Egyes kormányintézkedések: így az örökösödési illeték kiterjesztése a kötött forgalmú birtokokra, a kényszerkölcsön kivetése, a földbirtokrendezéssel kapcsolatos kiadások külön-külön is komoly terhet

jelentettek, együtt azonban szinte kilátástalan helyzetbe hozták az 1924-től birtokos Dessewffy Aurélt. Ezek a terhek az évjáradékokkal, kegy- és nyugdíjakkal, kegyúri kötelezettségekkel mintegy hétmilliárd K-át tettek ki. Az egyetlen megoldást csak egy újabb, sikeres hitelkonstrukció jelenthette, 1927-ben gr. Dessewfíy Aurél húszmilliárd K-ás kölcsön felvételének engedélyezését kérte a hitbizományi bíróságtól. 13 Még abban az esztendőben a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület 280 000 aranydolláros törlesztéses kölcsönt folyósított a hitbizományi birtokosnak, ez elegendőnek látszott a hétmilliárd K-ás tartozások rendezésére, ül. a legszükségesebb beruházások elvégzésére. Azonban itt már nem csak erről volt szó, hiszen a gr. Dessewffy Aladárnak és vejeinek "áldásos" tevékenységeként megindított perek még ekkor is folytak, anyagi vonzataikban is súlyos terhet jelentve a hitbizományra nézve. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a birtok legnagyobb része 1924 előtt haszonbérbe lett adva, emiatt gr. Dessewffy Aurél lehetőségei igen korlátozottak voltak. Nem maradt számára más megoldás, mint a hitbizomány teljes vagy részleges feloldásának kieszközlése a kormányzónál. Gr. Dessewffy Aurél azonban ezt a lépést sem tehette meg önállóan, egyezséget kellett kötnie a hitbizománnyal és egymással szemben is fantasztikus mértékű követelésekkel előálló családtagokkal. Csak egy példát szerének most megemlíteni: az 1924-ben - gr. Dessewffy Aladár lemondását megelőzően kötött szerződés értelmében ha a hitbizomány feloldásra kerül, akkor a birtok 50 %-a gr. Dessewffy Aladárt illeti meg. Ha a megoldás ilyen alapállásból indult volna ki, akkor a birtokos, a családtagok, ül, a hitelezők követeléseit képtelen lett volna rendezni. Sikerült azonban 1928-ban az érdekelteknek olyan egyezséget kötniük, amellyel - betartása esetén -, normális gazdasági viszonyok között lehetőség nyílt a feloldás végrehajtására. 1 4 Ezek után gr. Dessewffy Aurél feloldási tervezetet készített és az egyezségkötőkkel együtt -felségfolyamodvány útján - kérték a hitbizományi birtok egy részének felszabadítását. 1929. IX. 30-án az államfő - legfelsőbb elhatározással - 11 475 kh-nyi területet oldott fel a hitbizományi kötelék alól. A következő feltételekkel: - a perek beszüntetése, - a haszonbérleti szerződések felbontása, - a hitbizomány megmaradó területeit a kegyúri terhektől, iskolafenntartástól, kegy díjaktól, évjáradéktól mentesíteni kellett. 1 5 Milyen mértékű terheket jelentettek ezek a feltételek a hitbizományra nézve? A perköltségek 1929-ben 1 157 355 P-re rúgtak. Gr. Dessewffy Aurél egyik - az 1930-as évek elején írott - levélben arról szólt, hogy Porkoláb Zoltán nyíregyházi ügyvédet 175 kh földdel ki lehetett volna elégíteni. A perek további következményeként, ül. a haszonbérleti szerződések felbontásának kieszközlésére

7 000 000 P szükségeltetett. A kegyúri terhek 337 888 P-t /évi: 16 894 P/ tettek ki, az iskolafenntartás 485 208 P-t /évi: 24 260 P/, a nyűg- és kegydíjak 161 324 P-t /évi 8 066 P/, az évjáradékok 1 816 000 P-t /évi: 146 800 P/, a kölcsön hátraléka 1 584 432 P-t. 16 Ezeket a követeléseket kellett volna kielégíteni 11 475 kh értékesítése útján, ezt a területet 1928-ban 7 731 274 P-re értékelték, az értékesítés során remélt 20 %-os értéktöbblettel 9 563 858 P-re. Ez az összeg nem fedezhette a fentiekben felsorolt kényszerű kiadásokat, így a családtagoknak igényeiket le kellett szállítaniuk. Sőt azzal, hogy a készpénz helyett hajlandónak mutatkoztak a felszabadult területek egy-egy birtoktestét elfogadni, az évjáradékok kegyuraságok, kegydíjak, stb. bizonyos hányadát is átvállalták. Belátható közelségbe került ily módon a családi viszályok megoldása. Azonban a gazdasági válság közbeszólt. Az ingatlanpiac pangott, lehetetlenné vált a feloldás végrehajtása. Említsünk egy példát! 1933-ban a hitbizományi birtokos a nagybánhegyesi /kaszaperi/ birtokrészt eladta.^ Ennek a területnek az értéke az 1928-as feloldási tervezetben 1 554 367 P volt, ezzel szemben, a szakértői vélemények szerint is jó áron eladott földterületért 707 520 P-t kapott gr. Dessewffy Aurél, amely összeget egyébként a 280 000 dolláros kölcsön törlesztésére használt fel. A gazdasági válság végére igen nehéz helyzetbe került a hitbizomány. 1931-32-ben a birtokos nem rendelkezett jövedelemmel, hiszen bevételei 111 332 P-t tettek ki, míg az aktuális kifizetések 200 000 P-t. Adóit, törlesztéseit nem tudta fizetni, így végrehajtást foganatosítottak ellene és árverést helyeztek kilátásba. A birtok teljes összeomlásának elkerülése céljából a hatóságok védett birtokká nyilvánították a Desswffy-hitbizományt, majd zárlatot rendeltek el. 18 A kötött forgalmú birtok feloldása egyenlőre tehát lehetetlenné vált. A válságot követő gazdasági konszolidáció és az érdekeltek 1937-es újabb egyezsége /mely 1939-ben emelkedett jogerőre/ aztán lezárta a hitbizomány vajúdását. A már említett nyírbélteki és vencsellői /rózsási/ ingatlanokon kívül az összes területet feloldották a hitbizományi kötöttség alól. Értékelés helyett, befejezésül álljon itt a Dessewffy-hitbizomány alapító okiratának néhány sora: "az isteni gondviselésben helyezett bizalommal, - s a történelemből, és az átéltem emberkor tapasztalataiból szerzett, s megszilárdult meggyőződésemből, - hogy az emberi társadalom fejlésében, a birtokos főrend, vagyoni függetlensége által feltételezett, elsősegéllett, és kötelezett magas értelmi műveltsége, s a közanyagi érdekek, műipar: művészet emelésére befolyása, s képességeivel - hivatva van az emberiség jobb létét előmozdítani: - hivatva van a legmagasabb Trón és nemzet közt mindenkorban, s viszonyok közt az első láncszemet képezni: s hogy ezen intézmény hivatva van a család fenntartásának, s a felett a nemzeti gyarapodásnak is biztosítéka lenni Nemzetiségemben hitbizományi alapítok, "19

Jegyzetek 1. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára /a továbbiakban: SZSZBMÖL/, VII. 1. c. a Nyíregyházi Királyi Törvényszék Dessewfiyhitbizománnyal kapcsolatos iratai /a továbbiakban: VII. l.c, 1. doboz. A. őrzési egység. 2. Uo. 3. SZSZBMÖL VII.l.c, 2. doboz, D-E. őrzési egység: 3. doboz, A-C őrzésgi egység 4. SZSZBMÖL VII.l.c, 6. doboz, E-G. őrzési egység. 5. SZSZBMÖL VII.l.c., 6. doboz, H-I. őrzési egység. 6. SZSZBMÖL VII.l.c., 2. doboz, D. őrzési egység. 7. SZSZBMÖL VII.l.c, 5. doboz, C. őrzési egység. 8. SZSZBMÖL VII.l.c., 1- doboz, A. őrzési egység. 9. Uo. 10. Sajnos a szerződések szövege nem maradt ránk, azonban az érdekeltek beadványai a legfontosabb pontjaikat tartalmazzák. 11. SZSZBMÖL VII.l.c, 6. doboz, A. őrzési egység. 12. Törvények Gyűjteménye, 1916-20. Bp.: Magyar Királyi Belügyminisztérium. 1920. Az 1920. évi törvények gyűjteménye, 446. o. Magyarországi Rendeletek Tára. Bp.: Magyar Királyi Belügyminisztérium, 1921. Az 1921. évi rendeletek, 361. o. 13. SZSZBMÖL VII.l.c, 7. doboz, B. őrzési egység. 14. SZSZBMÖL VII.l.c, 1. doboz, B. őrzési egység. 15. Uo. 16. Uo. 17. SZSZBMÖL VII.l.c, 5. doboz, B. őrzési egység. 18. SZSZBMÖL VII.l.c, 2. doboz, A. őrzési egység. 19. SZSZBMÖL VII.l.c, 1. doboz, A. őrzési egység.