Kémiai biztonság Törvényi háttér Történelmi áttekintés A jelenlegi helyzet megértéséhez a kémiai biztonsági előírások hazai kialakulását kell röviden áttekintenünk. Az elmúlt század végén nemcsak hazánk általános jogrendszere módosult igen jelentősen, hanem ezen belül a kémiai biztonság szabályozása is. Ennek oka nyilvánvalóan a forgalomban megjelent igen nagyszámú új vegyület volt. Ezt a folyamatot egy ma már nem használt kifejezés írja le legjobban: a kemizáció. A 233/1996 Kormányrendelet állította át az addigi méreg besorolást az Európai Közösségben használt veszélyességi kategóriákra (mérgező és ártalmas, valamint az R mondatok és veszélyjelek). Ezt követően született meg a 2000. évi XXV. Törvény a kémiai biztonságról, mellyel az egész kérdés jelentősége és szabályozása törvényi szintre emelkedett. Nagyon fontos látni, hogy a kémiai biztonsági törvény és csatlakozó rendeletei hogy az ebben kulcsszerepet játszó Ungvári Professzort idézzem nagyon sok elemet tartalmaztak az Európa által jóval később bevezetett REACH rendeletből is, de ennek megfelelően igen jelentős részüket felváltotta és felváltja a REACH és a CLP európai szabályozás. Ennek az új, a kémiai biztonságot a teljes Európai Közösségre egységesen szabályozó rendeletnek a parlamenti tárgyalásával megvárták a 10 csatlakozó országot. 2006-os kihirdetésével elindult egy folyamat Európában, mely ma is tart: Európa egyre inkább rendelettel, tehát minden tagországra automatikusan érvényes jogi szabályozással kívánja a kémiai biztonságot szabályozni, és nem irányelvekkel, melyeket a tagországok, a tapasztalat alapján eltérő módon és értelmezésben tesznek át a nemzeti szabályozásba. Az elmúlt években ennek több lépésben voltunk tanúi: a REACH, a CLP, a növényvédő szerekre, biocidokra, felületaktív anyagokra és másokra vonatkozó rendeletek mind irányelveket váltottak ki és tették egyre feleslegesebbé az adott téma hazai szabályozását. Nagyon fontos alapelv, hogy az Európai Közösséghez való csatlakozásunkkal minden, a közösségi rendeleteknek ellentmondó jogszabályunk semmis. Nem jelenti ez azt sajnos hogy az ott előírtakon túlmenő, attól független követelményeket ne lehetne hazai jogszabályokban megkövetelni. Ilyen pl. a veszélyes vegyi anyagok bejelentési kötelezettsége. Hasonló a helyzet az irányelvek áttételénél is. A továbbiakban az alapelvek és a jelenlegi szabályozások szerkezetének megadását követően javaslatot teszek egy új kémiai biztonsági szabályozásra, a jelenlegiben előforduló ellentmondások kijavítására. Vegyi anyagnak (ha nem ennek a rendeletekben meg nem 1
határozott szónak a rendeleti alkalmazását kritizálom) mindig az anyagokat vagy a keverékeket fogom nevezni. Alapelvek Ezek azok alapvető elvek, melyek elfogadása szükségszerű ahhoz, hogy ezt követően világosan meg tudjuk fogalmazni a szükséges változtatásokat. 1. alapelv: a szállítói felelősség. Ez azt jelenti, hogy a felelősség a szállítói láncban mindig azon nyugszik, aki az adott veszélyes vegyi anyagot létrehozza és más jogi személynek átadja. Hiszen ő élvezi az ebből eredő anyagi előnyöket, másrészt ő rendelkezik a legtöbb információval. Ez az alapelv megfelel a REACH és a CLP szemléletének 2. alapelv: a rendszeres és a véletlenszerű expozíció megkülönböztetésének elve. Teljesen eltérően kell tekinteni és szabályozni a csatornába és levegőbe rendszeresen kikerülő veszélyes anyagokat (környezetvédelmi törvény) mint egy véletlenül fellépő robbanás környezeti következményeit (katasztrófavédelmi törvény). Egész másképp kell a kockázatot számolni egy veszélyes keveréket rendszeresen használó, ragasztást végző vállalkozásnál (munkavédelmi törvény), mint egy raktárban, ahol csak baleset esetén fordul elő expozíció (katasztrófavédelmi törvény). A rendszeres expozíciót elszenvedőket három fokozatra kell bontani a jelenlegi európai szabályozások szerint (szemben a jelenlegi hazai gyakorlattal!): a. ipari felhasználás b. foglalkozásszerű felhasználás c. lakossági felhasználás Ezek megkülönböztetését az alábbi táblázat szemlélteti: Mennyiségek Időtartam Helyszín Exponált személyek Ipari nagy Folyamatos kötött kiépített munkavállaló Foglalkozásszerű kisebb Rendszeres változó vállalkozó + munkavállalója Lakossági csekély Alkalmi változó, nagyszámú lakosság + gyermekek 3. alapelv: a teljes életciklus tekintetbe vételének elve. Négyféle életciklussal kell foglalkozni: 2
- anyag (intermedier) másik anyag (toluolból dinitrotoluol) - anyag keverék hulladék (benne az eredeti anyag, pl. festékben a toluol) - anyag keverék hulladék (az eredeti anyag kémiailag átalakult, pl. szennyvízkezelés vas-kloriddal, vagy ph állítás savval vagy lúggal). Ide tartozik az az eset is, melyben az anyag (a keverékből) kémiai átalakításon átmenve árucikkké válik, majd annak hulladékká válása után nem az eredeti anyag, hanem annak kémiailag átalakult formája kerül a hulladékba. A ciklus lényege, hogy az eredeti - anyag csak rövid életű és soha nem válik hulladékká. Elvileg és expozíciós hatását tekintve - ez azonos az elsővel, csak az Ügynökség nem tekinti az ilyen felhasználásokat intermedier felhasználásnak. - anyag keverék árucikk hulladék (az eredeti anyag végig jelen van, pl. vas acélcső) A molekulához kötődő veszély egészen addig jelen van (általában csökkenő expozíciós potenciállal, gondoljunk a keverékbe történő hígításra, vagy az árucikkben való elrejtésre ), amíg az adott molekula kémiai reakcióban át nem alakul. Ebből a szempontból a hulladékká válás sem jelenti mindig az életciklus végét, csak azt, hogy ettől kezdve nem a kémiai biztonsággal összefüggő, hanem a (veszélyes) hulladékokra vonatkozó előírások lépnek az adott és még jelen lévő anyaggal kapcsolatban hatályba. 4. alapelv: a kockázatalapú megközelítés. Ez azt jelenti, hogy a különös aggodalomra okot adó anyagokat leszámítva (ezek helyettesítése kívánatos), a veszélyes vegyi anyagok elfogadható kockázatú felhasználását el kell fogadni, nem kell további kockázat csökkentést előírni. Elfogadható kockázatot jelent a. a nem veszélyes vegyi anyag felhasználása (csak a teljesség kedvéért sorolom, hiszen veszélyes vegyi anyagokról beszélünk végig). b. veszélyes vegyi anyag felhasználása úgy, hogy a benne lévő, és/vagy a felhasználásánál keletkező anyagok koncentrációja a megfelelő végpontokban (levegő, víz, talaj, munkahely, stb.) i. a törvényben megadott határérték alatti ii. a regisztrációban meghatározott DNEL vagy PNEC érték alatti iii. a saját kockázatértékelésben (REACH XI. melléklet) megadott, vagy a gyártó által javasolt határérték alatti (előfordul, hogy a gyártó nem regisztrál, de megad az anyagra munkahelyi határértéket az adatlapban. Ezt a felhasználónak figyelembe kell vennie.) c. veszélyes vegyi anyag felhasználása olyan módon, mely a saját kockázatértékelés alapján 3
i. elfogadható kockázatú. Ez azt jelenti, hogy az értékelésben használt félkvantitatív módszer eredményeként a kockázat nincs a felső 10%-ban, ii. amennyiben a legkockázatosabb felső 10%-ba esik az adott felhasználás, akkor a felhasználó dokumentált programot hajt végre a kockázat csökkentésére és ellenőrzi annak végrehajtását és eredményességét. iii. Mindkét esetben a felhasználási körülmények megfelelnek a biztonsági adatlapban leírtaknak (illetve, ha azokkal a felhasználó nem ért egyet, akkor jelezte a beszállítójának) 5. alapelv: a piac egyenlőségének elve. Nem elfogadható, ha a hazai vállalkozásoknak szigorúbb szabályozásnak kell megfelelniük, mint a külföldi versenytársaknak. Kifejezett versenyhátrányt jelent, ha alacsonyabb és több határértéket, vagy további bejelentési feladatokat vagy feljegyzéseket ír elő a hazai szabályozás számukra. Ezzel összefüggésben el kell kerülni, hogy ugyanarra a területre közösségi és hazai jogszabály is vonatkozzék, mert ez ellentmond a deregulációs elvnek. 6. alapelv: a piacgazdaság szabadságának elve. Mindaz szabad, ami nem tilos. Nem a felhasználónak kell igazolnia, hogy megfelel a törvényes előírásoknak (ha ilyen bizonyíték létrehozása a jogszabályban nincs kifejezetten előírva), hanem az ellenőrzést végzőnek kell bizonyítania, hogy ez nem áll fenn. A hazai szabályozás szerkezete és összefüggése az európai irányelvekkel és rendeletekkel A haza szabályozások az Alaptörvényen, az arra épülő törvényeken (Parlament) vagy a Kormány, illetve a megfelelő szakminisztérium(ok) által a törvényi felhatalmazás alapján kiadott rendeleteken alapulnak. A kémiai biztonsággal összefüggő szabályozások igen sokrétűek, hiszen onnan kezdődően, hogy egy anyag kémiai reakcióban megszületik (vagy a Közösségbe import útján bekerül), a molekulába beépítetten a veszélyeket hordozza és a felhasználástól függően ezek kockázatokat jelenthetnek. Néhány, a témában fontosabb haza szabályozást sorolam fel, jelezve, hogy főként melyik törvény alá tartozik a rendelet: Kémiai biztonsági törvény XXV 2000 Osztályba-sorolási előírások: 44/2000 EüM Biocid rendelet: 38/2003 ESzCsM-FVM-KvVM RoHS: 374/2012 Korm. Korlátozások: 41/2000 EüM-KöM Kivitel-behozatal: 123/2009 Korm. 4
Környezetvédelmi törvény III 1995 VOC rendelet: 25/2006 IM Számos rendelet a különböző végpontokba történő kibocsátásról Fogyasztóvédelmi törvény CLV 1997 Aeroszol rendelet 1/2010 NFGM Felületaktív anyagok 329/2012 Korm. Egészségügyi törvény XLIV 1997 Kozmetikumok 40/2001 EüM Növényvédelmi törvény XXXV 2000 Növényvédő szer rendelet 89/2004 FVM Gyógyszertörvény XCV 2005 Munkavédelmi törvény XCIII 1993 Munkahelyek kémiai biztonsága 25/2000 EüM-SzCsM Rákkeltő anyagok: 26/2000 EüM Robbanásveszélyes munkahelyek 3/2003 FMM-ESzCsM A közösségi jogszabályokkal való összefüggés igen változatos. Vannak területek, mint pl. az aeroszolok, ahol változatlanul az irányelvek és azok hazai joganyagban történő áttétele a szabályozási módszer. Más területeken, mint pl. a veszélyes vegyi anyagok osztályba sorolása, a CLP rendelet 2015. júniusával teljesen kiváltja a 44/2000 EüM rendeletnek ezt a részét, (ez ma a rendelet döntő hányadát teszi ki). A korlátozások esetén a hazai rendelet mindössze egyetlen tétel miatt maradt meg, a REACH XVII. mellékletének több száz oldalával szemben, ahova a régi szabályozás átkerült és folyamatosan bővül is. Végül vannak olyan esetek, ahol az európai rendelet teljesen átvette a szabályozást, mint pl. a veszélyes anyagok határokon keresztül történő szállítására vonatkozó PIC közösségi rendelet. Van azért erre vonatkozó hazai szabályozás, de az csupán azzal foglalkozik, hogy milyen területen mely hatóság ellenőrzi a közösségi rendelet betartását. Szintén nyilvánvalóan hazai csatlakozó szabályzás kell, hogy legyen a közösségi rendeletek be nem tartásáért fizetendő bírságtételek megállapítására. Ez a két típusú szabályozás minden területen lényeges: a végrehajtás ellenőrzésére és a bírságtételekre vonatkozó rendeletek. A legrosszabb helyzet akkor áll elő, amikor egymás mellett él ugyanarra a területre hazai és közösségi szabály. Ilyen a kémiai biztonság alapkérdéseit szabályozó REACH és a kémiai biztonsági törvény egymás mellett élése. De kicsit másképp hasonló eset a viszonylag új közösségi biocid rendelet és a még mindig hatályban maradt hazai biocid szabályozás, a 5
38/2003.(VII.7.) ESZCSM FVM KvVM, egymás mellett élése és az ebből következő ellentmondások. Megint más típusú összefüggés a közösségi és a hazai szabályozás között az a kényszer, mely rendeletek határidejének bekövetkezése miatt teszi kötelezővé a hazai szabályozás módosítását. Jelenleg ilyen és igen sok hazai rendeletet érintő kényszer az, hogy a keverékekre 2015 közepén a CLP szabályozásnak megfelelőre kell átállítani több hazai rendeletet (aeroszol, fiatal és terhes munkavállalók, katasztrófavédelem, stb.) A javasolt hazai szabályozáshierarchia a kémiai biztonság területén Mivel a közösségi és a hazai szabályozásszerkezet teljesen eltérő, a REACH és a CLP mellett nehéz helyet találni 2015 után a kémiai biztonsági törvénynek. Másfelől mivel a hazai szabályozások módosítására még ebben a 2014. évben sor kerül, célszerű a módosítási javaslatokat is két ütemben megfogalmazni úgy, hogy alapvető szerkezeti változások ne következzenek be 2015 után sem. Nagyon fontos leszögezni, hogy az anyagok kémiai szerkezetükhöz kötött veszélyessége és az ebből következő veszélyességi osztályba sorolása nagyon széles területre terjesztené ki egy új kémiai biztonsági törvény hatályát. Egy új gyógyszerhatóanyag hatásosságának vizsgálata nyilván egy gyógyszertörvény hatályába tartozik, de az, hogy mennyire veszélyes, pontosabban a vizsgálatok alapján miként kell besorolni, az a CLP rendelet témája. Az élelmiszeradalékok, aromaanyagok, játékok, építőipari termékek más és más keret törvény alá (is) tartoznak, de ott is a kritikus anyagok szabályozása ugyanazon veszélyességi osztályzáson kell, hogy alapuljon, mint amit a CLP rendelet előír. Mindezekért célszerű a kémiai biztonsági törvényt megtartani, mint hivatkozási alapot, melyen keresztül más szakterületi szabályozások is elérik a ma még a 44/2000 EüM rendeletet, mint a keverékre jelenleg érvényes veszélyességi besorolásának szabályozását, majd 2015 után pedig a CLP rendeletet. Sajnos sok olyan szakmai terület van, tipikusan ilyen a tűzvédelem, ahol régi szabványoknak a rendeletbe való beemelése miatt sem a modern veszélyességi osztályba sorolások sem érvényesek, sem pedig a veszélyforrások és a felhasználási kockázatok éles megkülönböztetése sem létezik. Mindezek hosszú távon módosításra szorulnak. Látni kell, hogy jelenleg nyilvánvalóan történelmi okokból a szabályozások ellenőrzésében is érthetetlen átfedések léteznek. Az volt ÁNTSZ-hez tartozik a REACH rendeletnek való megfelelés ellenőrzése, de a REACH egyik legfontosabb célja a munkahelyi kémiai biztonság megteremtése a kémiai biztonsági értékelésen, a megújult biztonsági adatlapon és az expozíciós forgatókönyvön keresztül A két utóbbit szintén az ÁNTSZ 6
ellenőrzi, pedig ezek a munkavédelmi hatóság munkaegészségügyi ellenőrzésének alapbibliája kellene, hogy legyenek. Hasonlóan a környezetvédelmi osztályba sorolás és a PNEC értékek, melyek adatlapban való elhelyezése ÁNTSZ téma, kellene, hogy irányítsák egy cég környezetvédelmi megfelelőségének a környezetvédelmi hatóság általi ellenőrzését (akik jószerivel nem is ismerik ezeket a fogalmakat). Hasonló ellentmondások rejtőznek a növényvédő szerek, építési anyagok, kozmetikumok területén, csak azért, mert történelmileg ezek más hatósági-minisztériumi terület alá tartoztak. Persze ez így van más országokban is, ezt a kérdést nem tudjuk, nem lehet egy csapásra megoldani, csak azt kell látni, hogy minden, az adott területen ellenőrzött kockázat mögött ugyanaz, az anyag kémiai szerkezetéhez kötött veszélyesség bújik meg, mely elvileg egy kémiai biztonsági törvény (és alapvetően a REACH és a CLP rendelet) tárgya. A legkevésbé érthető az az alapvető ellentmondás, ami abban rejlik, hogy miért van külön kémiai biztonsági és szállítási veszélyességi besorolás és címkézés (bár hála a CLP-nek, most már ezek elég közel kerültek egymáshoz). Nem az anyag kémiai szerkezetébe beépített ugyanazon veszélyessége teszi -e az adott terméket egyszer veszélyes anyaggá vagy keverékké, máshol meg veszélyes áruvá? Természetesen a szállításnál (ahogy a veszélyes vegyi anyagokkal végzett minden más tevékenységnél is) vannak speciális kockázatok, melyek nem ebből a kémiai szerkezetből, hanem speciális felhasználási-szállítási körülményekből fakadnak. Ilyenek a szállításnál a nyomás alatti, vagy a cseppfolyósított gázokból, vagy a tűzoltóknál az emelt hőmérsékleten használt termékekből, vagy az aeroszoloknál a nyomás alatti palackból eredő speciális kockázatok. De ezek nem veszélyek, hanem a különleges felhasználási körülményekből eredő speciális kockázatok. Fogalmak és meghatározások a Kémiai biztonsági törvényben Anyag és vegyi anyag: A Kbt csak a keverék, regisztráló, gyártó, importőr, továbbfelhasználó, forgalomba hozatal, forgalmazó kifejezések meghatározását veszi át a REACH-ből és a CLP-ből, az anyagét pl. nem, ami megengedhetetlen, hiszen igen sok helyen használja a Kbt ezt a fogalmat, mindig párhuzamosan említve a keverékekkel. Nagyon érdekes, hogy több helyen, pl. a meghatározásokban is, használja a Kbt a vegyi anyag fogalmát, de sehol sem határozza meg (lehet, hogy az általam használttal azonos értelemben, de ez nem derül ki). A 23. cikk 3. bek.-ben és a 34. cikk 3. bek af pontjában követelményeket ír elő vegyi anyagokról, ami így alkalmazhatatlan. A REACH-ben sincs ilyen fogalom, bár mondjuk a chemicals (és annak hivatalos fordítása, pl. Európai Vegyi Anyag Ügynökség) elég jól lefedi. Véleményem szerint a vegyi anyagok (chemicals) fogalma 7
az anyagokat és a keverékeket együtt jelenti. Ennek a fogalomnak a bevezetése a Kbt-be és a csatlakozó rendeleteibe sokkal egyszerűbbé tenné a megszövegezést (nem kellene állandóan veszélyes anyagról és veszélyes keverékről együtt beszélni). Kémiai biztonság: A Kbt meghatározása nem igazán használható. A bevezetőmben tárgyalt elvek talán hasznosak lehetnek egy új fogalom meghatározásra. Látni kell, hogy a kémia biztonság azt jelenti, hogy az anyagokat a teljes életciklusuk alatt (és ez a gyártásuktól/importjuktól a kémiai átalakításukig, illetve a hulladékba kerülésükig, tart, hiszen a hulladék már nem anyag, keverék vagy árucikk a REACH szerint) úgy használjuk, hogy a kockázat elfogadható legyen. A vegyi anyagok életciklusa: Ez is egy pontatlan és zavaros fogalom. Ha a vegyi anyag alatt az anyagot értjük, annak lehet életciklusa, de egy keveréknek már nem, hiszen gyakran készítünk keverékből másikat, és akkor mi van az eredeti keverék életciklusával. Nem helyes megfogalmazás márrészt az ártalmatlanítást és újrahasznosítást belevenni az anyag életciklusába, hiszen ott már hulladékról van szó. Nyilvánvalóan a REACH kémiai biztonsági értékelése is végigköveti a hulladékfázison át is a molekulákat, de ott már nem nevezi, nevezheti anyagoknak (pedig kémiailag változatlanok, csak a jogi helyzetük változott). Lásd ebben a kérdésben a 3. alapelvet feljebb. Biztonsági adatlap: Nem biztos, hogy hasznos meghatározást adni a biztonsági adatlapra. Hiszen az már rég nem az 1907/2006 rendelet 31. cikke alapján összeállított dokumentum, hanem a 453/2010 rendeletnek kell megfelelnie. Másfelől nem kell kötelezően magyarnak lennie. Ha mint vállalkozás tagja vagy dolgozója kimegyek Bécsbe és veszek valamilyen speciális festéket (veszélyes keverék) a vállalkozásom számára, jogszerűen nem fogok magyar nyelvű adatlapot kapni. A hatóságnak ebben az esetben el kell(ene) fogadnia a németet, hiszen teljesen a közösségi jog szerint jártunk el. Tevékenység: Ez a Kbt legkritikusabb fogalma, mely nem nagyon szokásos a közösségi joganyagokban. A legnagyobb baj vele, hogy összemossa a rendszeres expozícióval járó tevékenységeket azokkal, melyeknél csak baleset esetén lehetséges expozíció (szállítás, tárolás, forgalmazás, stb.). Belekever olyan tevékenységeket is, melyeknél még baleset esetén sem jöhet létre expozíció, pl. a címkézés vagy az osztályozás. Érthetetlen és megszüntetendő fogalom, hiszen ezt követően igen sok követelményt kapcsol ehhez a fogalomhoz (az anyag és a keverék fogalma után ez fordul elő a legtöbbször a Kbt-ben). Ezek közül a legkritikusabb a biztonsági 8
adatlap birtoklása, ami azért is lehetetlen, mert ha egy vegyi anyagot nem osztályoztam, miként követelhető meg, hogy biztonsági adatlap legyen a birtokomban (márpedig a Kbt ezt mondja, ha a tevékenység helyett behelyettesítem annak egy elemét, az osztályozást: az osztályozás, mint tevékenység nem kezdhető meg csak adatlap birtokában 28. cikk. 3. bek.) Ha a tevékenységbe az egyéb, a tevékenységbe tartozó fogalmakat is behelyettesítjük, akkor még érdekesebb eredményeket kapunk: pl. 20. cikk 2. bek: A tevékenységhez legalkalmasabb veszélyes anyag vagy keverék kiválasztásához az OKBI-től vélemény kérhető. Ez tehát azt jelenti ha megint behelyettesítünk - hogy az OKBI megmondja, hogy melyik a legjobb veszélyes keverék a címkézéshez, vagy a csomagoláshoz???? És sok más hasonló zagyvaság jön ki a tevékenység megadott meghatározásából és a kapcsolódó jogi követelményekből. Ehelyett a REACH fogalmait használva kellene-lehetne meggondolni, hogy milyen további feladatokat kívánunk a hazai vállalkozások nyakába rakni (lásd 5. alapelv). Forgalomba hozatalért felelős személy: Ez a legzavarosabb fogalom: ez lehet a gyártó, ez OK, ennek hiányában a forgalomba hozó (ilyen fogalom nincs, van a forgalmazó, ezt átvette a Kbt, akkor azt kellene használni, de mit hoz forgalomba, ha senki se gyártotta a Közösségben az anyagot?), vagy azon importőr, aki az anyagot forgalomba hozza. A mondat vége azért értelmetlen, mert a közösségi jogban a behozatal forgalomba hozatalnak számít akkor is, ha az importőr elhasználja az anyagot. Érthetetlen és felesleges az egész. Nyilván a forgalomba hozatalért felelős személy a régi Kbt-ből került át, amikor 2000-ben nem voltunk EU tagok és a hazánkba bekerülő anyagoknál-keverékeknél meg kellett határozni a felelősséget. Most már semmi értelme, forgalmazót kell használni és nem kell meghatározás rá, hiszen szerepel a REACH-ben. A másik gond ezzel ott van, hogy csak anyagokról beszél. Mi van a keverékekkel? Ehhez a hamis fogalomhoz is kötődik követelmény a Kbt-ben: 5. cikk 2. bek: szerint, ha nincs regisztráció, akkor a gyártó, továbbfelhasználó, az importőr vagy a forgalomba hozatalért felelős személy köteles osztályozni az anyagokat vagy a keverékeket. És az ő nevét kell ráírni a címkére, címével, telefonszámával (17. cikk 2b bek.)!! Ez is teljesen felesleges követelmény, hiszen ezeket a kérdéseket a CLP tárgyalja. 2015-ig pedig a forgalmazónak egyértelmű és világos feladata ez. Itt kell beszélni a csatlakozó rendeletekben alkalmazott fogalmakról is. Fogalmak és meghatározások a 44/2000 EüM rendeletben Foglalkozásszerű felhasználó: 9
Sajnos ez a fogalom egybeveszi az ipari és a foglakozásszerű felhasználót. Ez a szétválasztás az európai joganyagban egyre határozottabb (lásd a REACH XVII. mellékletét) és a 2. alapelvet fentebb). Törölni javasolom, illetve áttérni az európai fogalmakra (előfordul a hazai kémiai biztonsági rendeletekben, hogy ipari és foglalkozásszerű felhasználót egymás mellett említenek. Ez sem fér össze a fenti meghatározással). Anyagok és keverékek: Értelmetlen és jogellenes ezekről itt bármit mondani (mást mint a REACH-ben), mikor a Kbt már kijelentette, hogy a REACH fogalmait használja. Több helyen szerepel itt is a meghatározatlan vegyi anyag kifejezés, pl. a 3.2.4., 4.3.2.2 pont, a 4. és a 9. melléklet. ELINCS: Félrevezető, ha itt törzskönyvezett anyagokról beszélünk, a REACH-ben pedig bejelentettnek fordították a notified angol szót. Fogalmak és meghatározások a 25/2000 EüM-SzCsM rendeletben Veszélyes anyag: Már nem a Kbt szerint kell az anyagokat osztályozni, ez a meghatározás rossz. Veszélyes keverék: Ez a meghatározás értelmetlen: az egyetlen anyagból álló keverék nem keverék, hanem anyag. Ez a rendelet is több helyen használja a meghatározatlan vegyi anyag fogalmat. Például a 3. par-ban az expozíció, az expozíciós idő, a biológiai expozíciós mutató és a biológiai hatásmutató meghatározásánál, a 4.2, az 5.5, a 6. és a 7. par. több helyén, a 15.2-ben, az 1. melléklet 3, a 2. és 3. melléklet táblázatainak fejléceiben. Néhol anyagnak, máskor az én fogalmam szerinti vegyi anyagnak kellene ezeket átírni. A kémiai biztonsági törvény és a rendeletek hatálya A Kbt-ben a 2.2-ben megadott hatály több szempontból nem megfelelő. A fentebb tárgyalt 3. alapelv alapján a kémiailag megszülető (vagy a REACH fogalma alapján egyéb módon, pl. természetből való kinyeréssel, vagy visszanyeréssel gyártott) anyagok, illetve a behozott anyagok jelentik az életciklus kezdetét. Gyakorlati szempontból két esetet kell jogilag élesen elválasztani. Ez az anyag vagy K+F-ben született meg (és alkalmazzuk itt is a REACH kétféle K+F fogalmát) vagy pedig rendszeres gyártásban. Ha regisztrációs kötelezettség van, akkor a K+F-re egyértelmű követelmények vannak a REACH-ben, azt kell meghivatkozni. Ha nincs, akkor az érintett jogi személy saját belső nyilatkozata elég kell, hogy legyen (ez az ISO 9001- et megvalósító vállalkozásoknál egyértelműen megtörténik). Ez azért fontos, mert a Kbt-ben a K+F-re megadott egy éves felmentés egyrészt nem elég, másrészt nem konform a REACH- 10
csel. Ezt a K+F-et fel kell menteni a Kbt és csatlakozó rendeletei alól azzal, hogy a munkáltató köteles a dolgozók elfogadható kockázatú foglalkoztatásáról gondoskodni ebben az esetben is. A K+F anyagokból leggyakrabban magánál a gyártónál hulladék lesz, ezzel nincs gond. Ha azonban a K+F-ben született anyagot tisztán vagy keverékben átadják más vállalkozásnak gondoljunk pl. a kipróbálásra újra belép a REACH és a CLP. Ezért még a K+F anyagot/keveréket is osztályba kell sorolni, és ha veszélyes, akkor címkézni, adatlapot adni mellé, bejelenteni az Ügynökségnek, stb. Mivel ezek egyértelműek, nem kell foglalkozni velük a Kbt-ben, csak a K+F fogalmára utalni és egy általános felmentést megadni azokra az esetekre, melyeket a vállalkozás nem jelentett be az Ügynökségnek K+Fként a regisztrációja elhalasztására. A hatállyal kapcsolatos másik igen fontos döntési kérdés, hogy a Kbt akar-e az anyagok veszélyessége teljes körével foglalkozni, vagy nem. A jelenlegi megfogalmazása alapján (lásd a további rendeletek készítésére szóló felhatalmazások megadását igen. Látni kell azonban, hogy ezek csak bennmaradtak a Kbt-ben. Azóta sok egyéb hazai törvényi szabályozás született, a Kbt-től függetlenül, arra nem hivatkozva, melyek szintén az anyagok kémiai szerkezetébe beépített veszélyforrásokból eredő kockázatok kezelésével foglalkoznak. Ezeket a veszélytípusok alapján tárgyalom a következő bekezdésekben: A jelenlegi megszövegezésben sok utalás van a környezeti veszélyességből következő kérdésekre, pedig az 1995-s környezetvédelmi törvényben semmi utalás nincs a Kbt-re, mint törvény, megáll az a maga lábán (bár a Kbt-ben szerepel a megalkotására a felhatalmazás.) Mit ne mondjak, utalhatna ez a törvény Magyarország Alaptörvényére, hiszen az abban lefektetett egészséges környezethez való jog alapelvéből eredeztethető (XX. és XXI. cikk). Ugyanilyen fontos kérdés az anyagok fizikai-kémiai veszélyéből származó, az épített környezet megóvására vonatkozó intézkedések szabályozásának bevonása a Kbt-be. A 15. par-ban utal a biztonságra, a 19.5-ben kockázatát is értékelteti, de mindjárt jelzi, hogy ettől függetlenül ( nem érinti, mit is jelent ez?) a katasztrófavédelmi törvényben megadott kötelezettségeket teljesíteni kell. Nota bene a katasztrófavédelmi törvény Alaptörvényre való hivatkozása (XXXI. cikk) sem igazán teljes, hiszen a fenti, környezetvédelmi cikkekre is kellene hivatkoznia. A katasztrófavédelmi törvényben sincs utalás a Kbt-re, pedig a Kbt-ben benne van a megalkotására a felhatalmazás. További kérdés, hogy a jelenlegi katasztrófavédelmi törvény nincs adaptálva a CLP-hez. Fontos látni, hogy sok olyan katasztrófa veszélyforrás van, melyeket nem tárgyal a katasztrófavédelmi törvény, pedig ezek az anyagok fizikai-kémiai veszélyességéből 11
erednek. Ezek közül a tűzvédelemmel nem akarok foglalkozni, szemlátomást nem akar tudni a Kbt-ről, még az anyagok-keverékek osztályozását se veszi egy az egyben át, arról nem is beszélve, hogy a CLP-ről sem tud. Tehát valahol a kockázatértékelésnek azokra a veszélyforrásokra, illetve anyagokra is ki kell terjednie, melyek nem SEVESO témák. Nem is beszélve magukról a kémiai átalakításokról, mint veszélyforrásokról, melyeket szintén a benne résztvevő nyersanyagok beépített tulajdonságai határoznak meg (exotermitás, reakciósebesség, az átalakuláshoz szükséges hőmérséklet és nyomás, stb.). A harmadik, különösen izgalmas kérdés a CMR (és a PBT, vpvb, tehát a különös aggodalomra okot adó) anyagok helyzete. Érdekes módon a 26/2000 rendelet nem hivatkozza meg a Kbt-t, hanem csak a munkavédelmi törvény hatálya alá tartozónak tekinti magát. Mégis, sokkal inkább a Kbt-nek kellene foglalkoznia és utalnia ezekre a kérdésekre, hiszen az anyagoknak ez a legnagyobb veszélye, és ezek azok az anyagok, melyek kiváltására törekedni kell. Maga a 26/2000 rendelet is nagyon furcsán kezeli a hatályát: A karcinogén anyagokra egyértelműen meghivatkozza a REACH XVII. mellékletét, mint olyan jogforrást, mely meghatározza, mely anyag karcinogén és milyen kategóriában. A mutagéneknél két szempontból is furcsa a helyzet: egyrészt ezeket csak úgy hozzáveszi a rendelet a karacinogénekhez (ahol karcinogénről van szó, az mutagént is jelent, ami ha szó szerint vesszük a szöveg alkalmazásánál nagy jogi zavarokat okozhat). Másfelől a meghatározásuk nem egyértelműen csak a XVII. mellékletre való hivatkozással történik, hanem a 44/2000 szerinti osztályba sorolásra is. Ez azt jelenti, hogy ha egy szállító bármilyen ok miatt mutagén 1A vagy 1B-nek nyilvánít egy anyagot, a rendelet követelményeit a felhasználónak a kézhez kapott biztonsági adatlap alapján akkor is be kell tartani, ha ez az anyag a XVII. melléklet szerint nem 1A vagy 1B mutagén (vagy jeleznie kell a beszállítójának a hibát és elérni, hogy osztályozza át az adott anyagot). Végül a negyedik, talán legfontosabb kérdés a munkavédelmi törvény alá is tartozó munkahelyi kémiai biztonsági rendelet, a 25/2000 EüM-SzCsM rendelet. Sajnos ennek hatálya nagyon zavaros és hiányos. Az első probléma mindjárt, hogy csak a rákkeltőket veszi ki a hatályából, a mutagéneket nem. Ennek ellenére sok rákkeltő anyag van az I. és a II. mellékletében, és a rákkeltő rendelet is utal erre a rendeletre. A következő és sokkal súlyosabb gond az, hogy bár a rendelet elején mindenféle munkahelyi veszélyes anyagokra visszavezethető - károsodásról beszél, de lényegében csak az inhalációs toxicitással foglalkozik. Pedig a bőrre való sokféle hatás, a toxicitástól kezdve, a 12
maráson, irritáción át az érzékenyítésig, alapján még sokféle munkahelyi károsodás lehetséges. Nyilvánvalóan itt a REACH filozófiáját be kell építeni ebbe a rendeletbe (lásd a 4. alapelv a bevezetésben). Összefoglalás és javaslatok A hazai rendeletek összefüggésének illetve azok részleteinek áttekintése alapján úgy látom, hogy talán a legelőnyösebb az lenne, ha a kémiai biztonsági törvény egy, az anyagok életciklusát leíró, összefoglaló törvény lenne. Ebben lehetne utalni mindazokra a szabályozásokra, melyek az életciklus során meghatározzák az intézkedéseket. Fontos lenne olyan, általános követelményeket beletenni, mint az oktatás a legkisebbektől kezdve. Legalább ennyire fontos lenne mindazoknak a fórumoknak a létrehozása, melyekben a zöld szervezetek, a hatóságok és az ipar képviselői egyeztethetnék a megoldási lehetőségeket. Azt látom, hogy a zöld szervezetek egyre jobban átveszik a kémiai biztonság irányítását a laikus lakosság félrevezetésen alapuló meggyőzése által. Ezzel kényszerítik megvalósíthatatlan, illetve felesleges szerződések aláírására a fogyasztókat kiszolgáló globális nagyvállalatokat (cipő, ruha, élemiszer, stb. gyártók). Ugyanilyen fontos lenne a törvényben előírni, hogy a lakosság számára az ipari szereplők gyárlátogatásokat, információs fórumokat, ismertető reklámokat szolgáltassanak, hogy ezzel a bizalmat vissza tudják szerezni. Ilyeneket elszórtan az ipar magától is elkezdett, de sokkal több kellene. Nagyon fontos szerepe lenne itt a médiának is, hogy ne csak a balesetekről tudósítson főcímekben, hanem az ipar sikereiről is, akár a biztonság, akár a környezetvédelem terén eredményeket ér el. Budapest, 2014. június 13. Dr. Körtvélyessy Gyula 13