HARCOLJ VAGY MENEKÜLJ!

MOLDOVA GYÖRGY HARCOLJ VAGY MENEKÜLJ! Riport és dokumentumok a tűzoltókról Második kötet URBIS KÖNYVKIADÓ BUDAPEST, 2010

Moldova György, 2009-2010 A táblaborító NAGY PÉTER munkája A kötetben megjelent képeket a Budapesti Tűzoltó-Parancsnokság archívumából válogattuk

VII. TŰZOLTÓ ORVOSOK Bent a Fővárosi Tűzoltó-parancsnokság Dologház utcai központi épületében működik egy orvosi rendelő, a szolgálat tagjait és a hozzátartozóikat látják itt el ehelyt. Az itt praktizáló D. doktor viszonylag fiatal ember, ennek megfelelően a szakmai életrajza sem túlságosan hosszú: 1985-ben szerezte meg a diplomáját Dunaújvárosban, majd a Dél-pesti Kórházban dolgozott, de praktizált belgyógyászként, körzeti orvosként is. Melyik terület vonzotta leginkább? Helikopteres orvos lennék a legszívesebben; gyógyítani is szeretek, repülni is. 1988-ban D. és társa néven egy orvosi betéti társaságot alapított, igazságügyi szakértőként is szerepel. Magáncégét a mostani munkahelyre való kerülése után is megtartotta, jövedelmének nagyobbik fele most is onnan származik. D. szolidárisán jóindulatú, mikor orvoskollégáiról kérdezem: Az üzemi orvosok, a rezidensek elméletileg igen jók, okosak. A hiányosságok inkább az 50-60 év feletti korosztálynál ütköznek ki. Ezt természetesnek tartom, ők voltak a szakma igazi teherhordói, olyanokat hallani, hogy valaki a négyórás rendelési ideje alatt 120 beteggel foglalkozott véleményem szerint ez a hajtás igen kétes körülményeket kellett hogy eredményezzen. (Az öregebb tűzoltók még emlegetik doktor Takács főorvost, aki foghúzás közben keresztrejtvényeket fejtett.) Önt mennyien keresik fel? Idén szeptemberig 442-en, ebből 209-en alkalmassági vizsgálatokra; nem mutatkoznak-e olyan egészségügyi körülmények, melyek miatt el kell tanácsolnom a jelentkezőt. Mik a leggyakoribb panaszok? Már a toborzó rendezvényeken ismertetjük az elvárásokat, most csak megismételek néhányat. A szemmel adódik a legtöbb baj, itt már eleve nagyon szigorúak az előírások. A felvételnél a látóélesség az

egyik szemen sem lehet rosszabb 0,8-nál, korrekciós műtétek után fél évvel is el kell érje a 0,9-et. Kizáró körülmény a kancsalság operáció után is, a vonuló állománynál a kontaktlencse, sőt a szemüveg is. Ez komoly hátrány? Gondolja meg, hogy a sisakban bepárásodik a lencse, vagy valamilyen anyagszemcse kerül mögé, a tűzoltó nem tudja elhárítani, gyakorlatilag akcióképtelenné válik. Ide tartozik a színtévesztés minden formája. Ha valaki nem adekvát módon észleli a színeket, nem tudja kiválasztani a megfelelő jelzésű palackokat, vezetékeket, jelzéseket. Előfordulhat, hogy az anyag színéből kell kikövetkeztetni, milyen láng ég. Gyakorlati hiba lehet, hogyha a pirosat barnának észleli, a rőt avarban elveszíti egy sérült ember vérnyomait. Az alkalmasságot befolyásoló faktornak minősül az allergia az orvos megadóan emeli fel a kezét, őszintén szólva: ezt néha csak akkor tudjuk kiszűrni a vizsgálatnál, ha maga a páciens bevallja. Mostanában talán azért, mert az allergia milliókra kiterjedő népbetegséggé vált enyhítettek a megítélésén. Gyengébb megjelenési formában úgynevezett két keresztig egyedi elbírálás alá esik, hogy itt maradhat-e az illető, afölött nincs mód rá. Nehéz felállítani bármiféle sorrendet is, de az elsők között kell említenem a szívbetegségeket: a ritmuszavart, az EKG-val kimutatható rendellenességeket, bár ezek inkább a már folyamatos szolgálatot teljesítő tűzoltóknál jelentkeznek. Néha 180-as pulzussal áll szemben a lángokkal, ha ez gyakran és hosszabb időszakokban megismétlődik, tönkremehet a szíve. Ahogy a szívfal megvastagodik, úgy romlik a vérellátása. Hajnalban a legnagyobb az előfordulás veszélye, mert akkor ébred a szervezet, fokozódik a mellékvese tevékenysége. Mik az elfogadható vérnyomásértékek? 139 per 89 alatt, bár az is igaz: hallottam már olyan profi súlyemelőkről, akiknél a felső érték állítólag 300-ra is felugrott egy csúcskísérletnél. Egyébként a testünk számos pontja produkálhat olyan jelenségeket, melyek a felvételre pályázókat eleve kizárják, a gyakorló tűzoltókat pedig alkalmatlanná tehetik a hivatás folytatására. Halláscsökkenés a beszédhangtartományban, epekövesség, hasnyálmirigy-betegségek, perifériás érbetegségek, visszeresség, középsúlyos lúdtalp, krónikus húgyhólyaggyulladás.

Bőrgyógyászatilag kizáró ok például a pikkelysömör, a dermatitis. A bőrbetegségek csak romlani fognak a légmentesen lezárt védőruhákban, ahol a test valósággal fürdik az izzadságban. Egy belső rendelkezés tiltja, hogy valaki tetoválást viseljen a látható bőrfelületen. De hát a rendőrségnél ezt engedélyezik! Bende tábornok úr úgy ítéli meg, hogy egy-egy, a bicepszen ugráló sellő, vagy egy kabala felirat a kézfejen csökkentené a tűzoltók tekintélyét az emberek előtt. A tűzoltóknak nem lehet kezeletlen, lyukas foguk, sőt, a pótlás mértéke is meghatározott. A rágófelszín legalább hetvenöt százaléka ép kell hogy legyen. Sok a túlsúlyos ember mi ezt úgy mérjük fel, hogy a testtömeget elosztjuk a magasság négyzetével. Ha 26 és 30 közötti viszonyszámot kapunk, akkor az illetőt túlsúlyosnak minősítjük, 31 és 35 között elhízottnak, afölött pedig súlyosan elhízottnak. A módszer megfelelő, de nem kizáró érvényű, a gyakorlati teljesítőképességet is figyelembe vesszük. Például, ha valaki túlsúlyos, de szintidőn belül le tudja futni az előírt kétezer méteres távot, akkor nincs különösebb baj vele. A pácienseik elégedettek az orvosok munkájával? Azt hiszem, igen. Szívesen jönnek a mi rendelőnkbe, és a hozzátartozóikat is hozzánk küldik, mert itt kevesebbet kell várakozniuk, hamarabb végeznek, mint a családi orvosoknál. Mennyire vannak ellátva megfelelő gyógyszerekkel? A közlekedőedények törvénye itt, szerencsére, nem érvényesül. Mi ebben a tekintetben jobban állunk, mint például a vonulósok a maguk technikai eszközeinek a színvonalával. Őszintén örülök annak, ha az emberek azt tapasztalják, hogy a tűzoltósághoz nehéz bejutni, de itt humánusan kezelik őket, megkapják, amire szükségük van. Azon persze mi sem tudunk segíteni, hogy a munkájuk során a térdük, a válluk, a gerincük túlterhelődik, hamarabb elkopik. A készenléti állományban kevés olyan embert találni, akit 35 éves kora fölött is tökéletesen egészségesnek mondhatnék. A tűzoltók egészségi állapotát évente ellenőrzik különböző fizikai felmérésekkel. Az állományt két korcsoportra osztják, és aszerint értékelik, hogy teljesítik a követelményeket. Például az első korcsoportban a 2000 méteres futásnál 7,35 perc jelent 25 pontot és

13,30 egyet, az idősebbeknél 8 perc a megkívánt szint, és 14 perc a minimum. A fekvőtámaszoknál 35, illetve 30 a maximális elvárás, illetve 11 és 6 a mélypont. Aki valamelyik próbánál alulmarad, az nem okvetlenül rostálódik ki, a többi számban még összeszedheti a szükséges pontokat. Sokkal meghatározóbb súllyal esik latba a tűzoltási beavatkozásokat imitáló feladatok teljesítése: a magasban történő munkavégzésre való további alkalmasság és még inkább az úgynevezett pszichikai pályán történő, légzőkészülékben való végighaladás. Ezzel a helyszínnel először az angyalföldi tűzőrség épületében találkoztam. Normális látási viszonyok között tekintettem át az elrendezését: a 60-70 méter hosszú, fordulókkal megnehezített, tág résű fém kordonlapokból felépített labirintus arra hivatott, hogy felmérje: a próbálkozó mennyire bírja a zárt, sötét térben való mozgást. Úgy van kialakítva, hogy többnyire nem engedi az egyenes, kihúzott testtartást, kúszásra, mászásra, kapaszkodásra kényszerít. Az a cél, hogy a pálya leküzdésének feltételei minél inkább hasonlítsanak a tűzoltói gyakorlatban adódó körülményekhez. A próbák során a légteret úgynevezett diszkófüsttel borítják el, csak sejteni lehet az elmosódó, gyenge fényeket. Bár gázmérgezés veszélye nem fenyeget, a próbálkozó rendelkezésre álló oxigénmennyisége korlátozott, ha kapkodva, szabálytalan ritmusban szívja be, vagy eltévedne és megnyúlik a bent töltendő idő, könnyen elfogyhat a levegője. Ajánlatos minél rövidebbeket szippantani. A pályát időnként átrendezik, hogy a tűzoltók ne készülhessenek fel az irányváltásokra és fordulókra, ne tájékoztathassák az utánuk következőket. A feladatot általában 8-10 perc alatt teljesítik az indulók. Később egy gyakorlatot is végignézhettem, újoncok vágtak neki a pályának. Náluk méltányosságból néhány hangulati jellegű könnyítést alkalmaztak, például a rejtett hangszórókból nem áradt kiabálás, gyermeksírás. Mielőtt elindulnának, az eligazításnál külön feladatokat is kapnak, melyeket benti vonulásuk során végre kell hajtaniuk. Meg kell találniuk és le kell nyomniuk néhány fali kapcsológombot, észlelniük kell, hogy milyen tárgyak akadnak az útjukba: teniszlabdák, pillepalackok és más hasonlók. Azt nem közlik velük, hogy bent egy tolózár is áll, melyet nem szabad kinyitniuk, mert ezzel esetleg gázt

szabadíthatnak fel, vagy épp ellenkezőleg: működésbe kell hozniuk, mert szükséges a mentéshez nekik maguknak kell meghozni a döntést. Az előírások szerint párosával indulnak el egy tűzoltó nem tűzoltó, kissé lemaradnak egymástól, az elöl haladó szabja meg az irányt, közli a megfigyeléseit társával: hol kell kúszóhelyzetbe ereszkednie, hol kapaszkodjon. Kezükben lámpát tartanak, de a fényköre alig 40-50 centis távolságot fog be. El-eltévednek, de viszonylag hamar visszatalálnak a helyes irányba. Néha ellenőrzik: mennyi levegő van még a légzőkészülékekben. Néhány külső hatással nehezülnek a feladataik: csörömpölések hallatszanak, egy-egy pillanatra fény villan át a füstön. Az út nagy kerülővel visszavezet a bejárathoz, kilépnek az előtérbe. A kiképzésüket irányító parancsnok kikérdezi őket a tapasztalataikról. Miért nem nyitották ki a tolózárat? Az adott helyzetben kockázatosnak találtuk volna. Felmutatják a vonulásuk során felszedett tárgyakat, a parancsnok megkérdezi: Mást nem találtak? Eltöprengenek, de nem emlékeznek semmi továbbira, a parancsnok a padlóra mutat: Most min állnak? Szőnyegen. Bent nem volt? De igen. Akkor miért nem emelték fel, hogy meggyőződjenek, mi van alatta? A lakástüzeknél a gyerekek a szőnyeg alá bújva szoktak menedéket keresni. Az emberek nem tudnak tájékozódni a bajban, olyat is láttam, hogy valaki a konyhában épp a tűzhely alá vette be magát. Jól van, mehet a következő pár. A parancsnok felém fordul: Mit szólt hozzá? Kemény próba. Előfordul, hogy valaki vonulás közben bepánikol? Igen..Egyszer egy tapasztalt öreg tűzoltó megzavarodott attól, hogy nem tud tapintással tájékozódni. Előbb az egyik kesztyűjét húzta le, aztán a másikat, az ujja hegyével próbálta megtalálni a falat. Nem sikerült neki, akkor levette magáról a légzőkészüléket is. Azt hittük, csak egy alkalmi rövidzárlat lépett fel nála, fél év múlva

megismételtettük vele a próbát, de akkor is ugyanúgy viselkedett. Le kellett százalékolnunk. Alapvető szabály, hogy a tűzeset vagy más katasztrófa helyszínén jogosulatlan személy nem tartózkodhat, a mentési műveletben részt nem vehet. Ez az intézkedés logikus meggondoláson alapszik: el kell kerülni, hogy az illetéktelen és hasonló helyzetben járatlan közbeavatkozó bajba jusson, esetleg maga is mentésre szoruljon. A helyzet azonban korántsem egyértelmű. Előfordulhat, hogy a lángok közvetlen közelében küzdő tűzoltó megég vagy megsérül, és a bajtársai nem vihetik ki őt a biztonságos távolabbi terepszakaszra. Hozzá sem szabad érniük, mert egy óvatlan mozdulatuk, érintésük is súlyos következményekkel járhat. Az ellátáshoz szükséges ismeretekkel viszont nem rendelkeznek. Az Országos Mentőszolgálat emberei sem léphetnek be a lezárt területre, ehhez nem elégséges az eredeti szakmai jártasságuk. Kering egy olyan legenda, hogy az ápoló berohant az égő házba, és kihozott egy veszélyeztetett gyereket, ezért a jutalom mellé egy megrovást is kapott a főnökeitől. Csak speciális képzettség birtokában, védőruhában, a tűzhelyszínparancsnok utasításainak megfelelően avatkozhatnának be. A helyzet mindenképpen megoldást igényelt, itt kapcsolódott be a szervezésbe dr. Pék László. Pék az Országos Mentőszolgálat szolgálatvezető főorvosa, honvéd- és katasztrófaorvosi szakvizsgával rendelkezik. Magas tudományos fokozatát is e tárgyba vágó disszertációjával szerezte, a címe Az egészségügyi és műszaki mentők együttműködése veszélyes kárhelyen. A főorvossal ügyeleti támaszpontján, a ferencvárosi tűzőrségen találkoztam. Én nem számítottam újoncnak ezen a területen, a Sri Lanka-i cunami idején részt vettem egy mentőcsoportban, korábban kint jártam a kárpát-ukrajnai nagy árvíznél is, szereztem bizonyos tapasztalatot a szakmában. Néhány évvel ezelőtt felhívott egy régi barátom, az FTP egyik magas rangú parancsnoka, és rövid köntörfalazás után előállt a szándékával: tűzoltó orvosokat, pontosabban mentőket kívánnak toborozni. Elképzeléseik szerint a káresetek közvetlen helyszínén vetnék be őket.

Ezzel az új szervezettel több célt is szándékoztak elérni. Lerövidítenék az információk útját; előfordulhat, hogy a bejelentés esetleg a mentőkhöz érkezik, csak onnan kerül át a tűzoltókhoz, ez az áttétel a jelenlegi lerobbant technikai állapotok mellett hosszú időveszteséggel járhat. Egy, a tűzoltóság rendelkezésébe sorolt orvost viszont közvetlenül lehetne riasztani a kijelölt laktanyában. Bármilyen helytálló is volt ez az elképzelés, a megvalósítás számos nehézséggel járt. Az Országos Mentőszolgálat, mely elsőnek merült fel lehetséges partnerként, folyamatos válsággal küzd. Hiányoznak a jól képzett orvosok, és az egész állományban is jelentős fluktuáció megy végbe. A munkarend is előnytelenül változott: az Európai Unióhoz való csatlakozás után megszűnt ugyan a 24-48-as forda, a napi munkaidő 12 órára csökkent, hogy a feladatainkat mégis elláthassuk, a havi szolgálatok száma majdnem a duplájára emelkedett, hétről tizenegyre. Mégsem kínálkozott más forrás, ahonnan feltölthettük volna a tervezett tűzoltó mentő szolgálat állományát. Úgy számoltuk, havonta 2-3, egyenként huszonnégy órás műszakra vetjük be majd őket. A jelentkezőket nem a pénz motiválta szinte megalázó összegű térítést kínálhattunk: egy orvosnak 23 ezer, egy ápolónak 17500 forintot 24 órára csak maga a feladat vonzotta ide őket. A hivatásos mentőkön kívül kórházi orvos, aneszteziológus, gyereksebész is akad köztük csupa olyan elfoglalt szakember, aki különben is három-négy helyen dolgozik. Visszatérve a kezdetekre, barátaimmal sokat meditáltunk a technikai megoldásokon. Számítottunk a Máltai Szeretetszolgálat segítségére. Annak idején náluk is részt vettem a mentőszolgálatuk megszervezésében. Indulásnál egy rohamkocsit szereztünk be külföldről. Kozma Imre atya bízott benne, hogy ez csak az első lépés, a szolgálat néhány hónap alatt felfejlődik, és az országos mentőszervezettel is felveszi majd a versenyt. Sokan és nagy lelkesedéssel támogatták ezt az alakulatot, de bennem már felgyülemlett annyi rutin, hogy belássam: önkéntesekkel nem lehet profi munkát végezni, mert a lelkesedés előbb vagy utóbb, de törvényszerűen elfogy, a feladat viszont megmarad. Ezért nem javasoltam, hogy a máltai szervezet tagjait besoroljuk a tűzoltók közé, azt sem ajánlottam, hogy szövetségben, mintegy párhuzamosan működjünk együtt.

Így, mint említettem, alapvetően a hivatásos és önkéntes mentőkre kívántunk alapozni. Pályázatot hirdettünk részükre, a jelentkezőknek egy negyvenórás tanfolyamot kellett elvégezniük. Megismerkedtek az alapvető tűzoltói szakmai fogásokkal, munkavédelmi előírásokkal, a védőfelszerelés használatával, de még az alpin mentési technikával is. 2003. április l-jén megkapták a bizonyítványt a végzettségükről. Ami a technikát illeti: kölcsönjárművekre nem alapozhattunk, beszereztünk egy Frontéra terepjáró kocsit. Mikrobuszra nem volt szükségünk, feladataink között nem szerepel a betegszállítás ezt az állami mentőszolgálat látja el, bár előfordulhat, hogy ha egy balesetnél sok a sérült, egy-két embert nekünk is el kell vinnünk. A kocsit aztán többször is cseréltük, most egy Volkswagennel dolgozunk. Átmegyünk a szertárba, itt állomásozik az autó. Pék doktor kinyitja az ajtait: A felszerelése egy mentőorvosi személygépkocsinak felel meg: EKG-készülékkel, defibrillátorral és számos más azonnali ellátáshoz szükséges eszközzel van ellátva. Az orvos néhány, magyar viszonyok között ritkaságszámba menő műszert mutat, például egy kis mércét, mely a vizsgált személy ujjára húzva azonnal kijelzi a vér szén-dioxid-tartalmát ha jól értettem, több mint kétmillió forintba került. Hordágyat nem visznek magukkal? Nem férne el a kocsiban, szükség esetén egy úgynevezett mentőkosárban hozzuk le a sérültet. A gyógyszereket két táskában hordják magukkal, az egyik egy masszív fémládához hasonlít, ha úgy adódik, többemeletnyi magasságból is le lehet dobni, akkor sem sérül meg. Pék doktor mutatja a tartalmát: kötszerektől, fájdalomcsillapító morfiuminjekcióig soktucatnyi orvosságot őriznek benne. Rögzítve van, hogy a tűzoltó mentőknek milyen típusú feladatokat kell ellátniuk? Három alapvető teendő hárul ránk: a fájdalomcsillapítás, a folyadékpótlás biztosítása, a légúti égések kezelése. A munkánk néha mégis nehezebb, mint egy sokoldalúbb tevékenységet végző mentőnél, például egy égett sérültnél nem könnyű vénát találni. És ha a szakmai hivatástudatot hasonlítjuk össze? Erről én nem tudok elfogulatlanul beszélni, mert mind a két csapatnál érintett vagyok, csak néhány tényt említhetek. A

mentőszolgálat sok nehézséggel küszködik. Az orvosok száma csökkent; öt frissen szakvizsgázott fiatal közül három-négy is elmegy az OMSZ-től. A munka nagy része a mentőtisztekre hárul, náluk nem adódnak létszámgondok, a pécsi, a szombathelyi, a nyíregyházi és főleg a budapesti képző valósággal ontja az újoncokat, de a többségük nem mérhető össze a néhány évvel ezelőtt szolgált nemzedékkel. Hiányzik belőlük a szakápolói gyakorlat, nincsenek hozzászokva a keményebb szituációkhoz. A legrosszabb az a néhány ember, aki afféle receptfelírási jog nélküli orvosnak képzeli magát. A tűzoltómentőorvosi gyakorlat nem enged meg semmiféle lezserséget, mindig az illetékes parancsnok határozza meg a teendőinket. A helyzet néha szokatlan feladatokat ró ránk, ha szükséges, az orvos alapvezetéket szerel. Bevetéseiből melyik szituáció maradt a legemlékezetesebb? Melyik? Talán egy tűz egy panelházban. Egy öregasszony fent a harmadik szinten kint rekedt az erkélyen, már égett a ruhája, próbált volna bemenekülni a lakás belsejébe, de ha kinyitotta az ajtót, még erősebben csaptak ki a lángok. A helyzet úgy állt, hogy nem tehettem mást, mint hogy emelővel felmentem hozzá a harmadik szintre, ott kötöttem be a fájdalomcsillapító infúziót, és egy hevederrel rögzítve elhelyeztem a sérültet a mentőkosárban. Sajnos, hiába igyekeztem, így is elveszítettük őt. Hogy viselik el a tűzoltók a halottak látványát? Nehezebben szoknak hozzá, mint a mentők, mert kevesebb holttestet látnak. Egy-két év után felvesznek egy cinikusnak álcázott hárító magatartást. Tovább nézegetem a Volskwagent. A tűzoltó mentők jelenleg csak ezzel az egy kocsival rendelkeznek, ez az egész FTP legtöbbet riasztott szere. Bár a tevékenységi köre nem több ötven-hatvan kilométernél, már 130-140 ezer kilométer van a motorjában. Több hasonló rendeltetésű kocsi nem működik a fővárosban, legalább még egy elkelne a budai oldal ellátásra egy ilyen jármű azonban 300 millió forintba kerülne, és ehhez jönne még a szükséges felszerelés beszerzése. És ha egyszerre két helyen van szükség magukra? A parancsnokságról kiszólnak: bevethető-e a doktor? Ha már dolgozunk egy kárhelyen, általában ott maradunk, nem hagyhatjuk abba a mentést az orvos az órájára néz, van még valami kérdés?

Ön sokszor vonult ki tűzoltókkal, jól ismeri őket. Hogy vélekedik a fizikai állapotukról? A fiatalabb állomány, szerintem, egyelőre még gyengébb, mint öthat évvel ezelőtt volt, különösen mentális tartásukat tekintve. Pedig kemény feladatok elé kerülnek, a károsultak gyakran rájuk támadnak: miért hagyták leégni a lakásomat? És hiába mondják meg az igazat: azért, mert menthetetlen volt. Az emberek nem hajlandók belátni, hogy a természet erőivel szemben néha tehetetlenek vagyunk. Mikor elköszönünk, Pék doktor még ad egy tanácsot: A figyelmébe ajánlok egy érdekes riportalanyt. Kiss Attilának hívják. Lehet, hogy több Kiss Attila is szolgál a parancsnokságon. De ez doktor Kiss Attila, ebből csak egy van. Ő is orvos az FTP-n? Nem, de majd meglátja. A Fővárosi Tűzoltóparancsnokság készenléti állományának tagjai között számos különleges civil képzettségű is akad. A lista több mint százféle szakmát sorol fel. A magasabban iskolázottak általában vezetői beosztást töltenek be, ezért meglepődtem, mikor egy átlagos vonulós őrmesterről kiderült, hogy két egyetemi diplomával is rendelkezik: orvos és tűzvédelmi mérnök. Ő a Pék főorvos által ajánlott doktor Kiss Attila. Kiss doktor a Közép-pesti Tűzoltási Mentési Parancsnokság kőbányai tűzőrségén dolgozik, feladatát tekintve semmiben sem különbözik az átlagos, fekete gyakorlóruhát viselő bajtársaitól. Riasztásnál ő is felugrik a fecskendő hátsó ülésére, és a helyszínre érve éppúgy szereli az alapvezetéket, vagy cipeli a tömlőt. Helyzetét semmiképp sem érzi méltatlannak, készséggel vállalkozik egy beszélgetésre. Parancsnoka felmenti a soros testnevelési foglalkozás alól, de az interjú nem zavarhatja meg szolgálati kötelmeit: egy riasztás esetén a dialógusunk félbeszakadna, és doktor Kiss Attila 120 másodpercen belül a fecskendőn ülve beavatkozásra készen elhagyná az épületet. Egy éppen üres irodában telepedünk le. Hogy kerül egy orvos a tűzoltók közé? Komolyan vette azt a verssort, hogy Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász? Ábrándozó természetű ember? Nem, engem egész életemben a reáliák vonzottak. A családom Győrben él, értelmiségiek, azt szerették volna, ha valamilyen jogi

vagy egészségügyi pályát választok. Ebbe az irányba is indultam el, 17 éves koromban már bejártam a megyei kórházba kisegítő ápolónak ez egyszerre számított pénzkereseti lehetőségnek és alkalomnak önmagam kipróbálására. 2000-ben, érettségi után felvettek a Semmelweiss Orvostudományi Egyetemre. A tanulás mellett itt is vállaltam mellékfoglalkozást, már az első évtől kezdve eljártam mentőzni. Ezt jelenleg is folytatja? Igen, havonta átlagosan nyolcvanórányi szolgálatot teljesítek náluk, de az állásom természetesen a tűzoltósághoz köt. Miért választotta ezt a hivatást? A képzettsége alapján orvosként, esetleg tűzvédelmi mérnökként is dolgozhatna fehér köpenyben, vasalt nadrágban. Nem vonz ez a lehetőség. Egy kezdő orvos jelenleg három úton indulhat el: vagy beáll egy kórházba, ebben az esetben a sor legvégére kerül, minden főnök belé törölheti a cipőjét. Annyi joga marad, mint valaha egy jobbágynak volt Werbőczy után: ha elégedetlen, elmehet. Bár beilleszkedő típusú ember vagyok, ezt a helyzetet nehezen viselném el. A másik lehetőség a kutatói munka volna, de ez sem az igazi irány a számomra. Az egyetemen az első előadáson 140 évfolyamtársammal együtt ültem az előadóteremben, mikor bejött a tanár, a szakma nagy neveinek egyike, egy feltétlenül hiteles professzor. Köszönt, odalépett a táblához, felírt rá egy 7-es számot, aztán felénk fordult: Önök szerint ez mire vonatkozik? Találgatni kezdtünk: ennyi szigorlat vár ránk, ennyiszer lehet majd utó vizsgázni, de a professzor csak a fejét rázta: Nem, uraim, ez a hetes szám azt jelenti, hogy összesen hétféle betegséget vagyunk képesek meggyógyítani, a többit legfeljebb kezelni tudjuk. Az önök nemzedéke, bármilyen tehetséges is legyen, legföljebb egy újat tud majd hozzátenni. Őszintén szembenéztem magammal, és beláttam, hogy aligha én találom fel ezt a nyolcadikat. Valóban ilyen keveset tehet egy orvos? Voltaire szerint az orvosnak az a legfőbb feladata, hogy elszórakoztassa a beteget, amíg a Természet meggyógyítja, vagy meghal. Igazi haladást csak a fájdalomcsillapításban értünk el,

egyébként az orvos csak találgatja, hogy mi lehet a beteg baja. Ez egy statisztikai tudomány: nincsenek bizonyosságok, csak lehetőségek. És a főállású mentőorvosi feladat nem érdekelte? Hiszen a munkaideje egy részében most is ezt végzi. A mentő nem gyógyít, hanem esélyt ad, a tűzoltó eljut a rábízott ügy kimeneteléig, a tűzoltóság életpálya, a mentőség nem. Több mentőállomáson is dolgoztam, és olyat is tapasztaltam, hogy egy irányító részegségében eltévesztette, hová kell kivonulnunk. Látott már tűzoltót, aki részegen teljesített szolgálatot? Még nem. Remélem, nem is fog. Mindent összevetve: én hobbi mentőnek és hobbi orvosnak tekintem magam, igazából tűzoltó vagyok. Az előbb egy harmadik utat is említett, amerre egy kezdő orvos elindulhat, ez, gondolom, a külföldi munkavállalás. Ez sem vonzotta? A mentőszolgálatnál többször is kaptam olyan feladatot, hogy kísérjek haza kint megbetegedett magyar állampolgárokat. Mikor átléptem a határt, újra és újra megbizonyosodtam, hogy nem tudnék külföldön élni Kiss doktor elnézést kérőleg felemeli a kezét. A lehetőségek közül kifelejtettem egy negyediket: a gyógyszerügynöki munkát. Ez komoly pénzzel járna, a mostani keresetem sokszorosával, de megbontaná a lelki egyensúlyomat. Egyébként, ha kupeckedni akarok, eleve azt kellett volna választanom. Képtelen lettem volna megtagadni magam. A szemem előtt ott lebeg az egyik közeli rokonom példája, aki úgy érezte, hogy a hivatásában utat tévesztett. Férfiatlannak találta volna, hogy a csalódottságát nyíltan kimutassa, de rászokott az italra. És a másik diplomáját, a tűzvédelmi mérnökit nem tudná hasznosítani? Legföljebb egy magáncégnél helyezkedhetnék el vele tűzvédelmi felelősnek, előadónak egy íróasztal mellett ülnék érdemi teendők nélkül. Véleményem szerint csak kitüntető célokért érdemes küzdeni, már a gyerekek is arról ábrándoznak, hogy világ körüli utakat tesznek, vagy felfedeznek egy ismeretlen szigetet. A pénzt nem lehet megenni. Az igaz, de ha nincs pénz, akkor egyáltalán nem lehet enni. Most milyen anyagi körülmények között él? Mentősként havi 90-100 ezer forintot keresek, itt a tűzoltóságnál 128 ezer forint a nettóm, vagyis mindösszesen 200-220 ezer forint jön össze. Hazulról nem támogatnak, ami kis pénzt a szüleim össze tudnak

szedni, azzal az öcsémet segítik és ez természetes. Az előbb elfelejtettem mondani: a 128 ezer forintban benne van a nyelvpótlékom is, egy angol felsőfokú és egy német középfokú nyelvvizsgával rendelkezem. Valami más mellékes nem adódik? A tűzoltók szoktak borravalót kapni? A magam gyakorlatából két esetre emlékszem. Az egyik tipikus ügy volt: egy öregasszony kizárta magát a lakásából, mi szabadítottuk ki az erkélyről, egy üveg italt adott nekünk. A másik alkalommal egy bútoráruház pincéjében csőtörés következett be, és bokáig érő víz borította el. Az a veszély fenyegetett, hogy az itt tárolt bútorok felszívják a vizet, és tönkremennek. Kihívtak minket, de a mi szivattyúink csak akkor működnek jól, ha tíz centinél magasabb folyadékréteget kell felszívniuk, itt a szint alatta maradt ennek. Mi négyen nekiálltunk, és raklapokra tettük fel a bútordarabokat, így megmentettük az árukészletet. A tulajdonos megvendégelt minket. Anyagilag mit tud felmutatni? Nem sokat. Van egy 21 éves Polski Fiat gépkocsim. Az Üllői úton vásároltam egy harminc négyzetméteres lakást a kiválasztásánál két szemponthoz ragaszkodtam: téglából épült legyen és egyedi fűtéssel rendelkezzen, én hivatalból tudom, milyen veszélyekkel jár a panel. Bankhitelt vettem igénybe, a szüleim győri házára terhelték rá a jelzálogot. Nem sok időt töltök benne, másod-, harmadnaponként négy-öt órát. Nőtlen vagyok, a barátnőm is orvos egy Pest melletti kisvárosban. Néha nála maradok, máskor ő jön át hozzám. Mint orvos, hogy éli meg, hogy gyakorlatilag szabályszerű tűzoltói szolgálatot folytat? Nem tart attól, hogy szakmai tekintetben megreked, sőt visszafejlődik? Nem érzem úgy, sőt sok tekintetben kivételes orvosi tapasztalatokat szerezhetek. A saját bőrömön bizonyosodhatok meg néhány olyan jelenségről, melyeket a kollégáim csak könyvből ismerhetnek meg. Közhasznú az az angol mondás, hogy a stressz fogadásánál két alapvető reakció létezik: fight or flight!, harcolj vagy menekülj. Itt a gyakorlatban mérhetem fel, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Látom, hogy a riasztásoknál hogy ugrik meg az adrenalinszint, hogy növekszik meg a vérnyomás a rövid távú túlélést elsősorban biztosító szervekben, hogy áramlik a vér a szívbe és azon

keresztül az izomzatba. Hogy válnak feltételes reflexszé például a riasztás jelzései. Ezeknek mi a sorrendjük? Először egy lámpa gyullad fel ez áramszünet idején is működik, külön ellátással rendelkezik, aztán három-négy taktus zene hallatszik. Milyen műből? A tűzőrségeken három szám közül lehet választani: egy motívumot Morricone: Egy marék dollár című filmjéből, Dvorák: Új világ -szimfóniájából egy részletet, vagy a Csillagok háborúja betétdalát a fiúk általában Morriconét kedvelik. Beszéljünk a jövőjéről: szándékai szerint egészen a nyugdíjig itt marad? Valószínűleg, legfeljebb annyi változás várható, hogy feljebb sorolnak. Itt, Kőbányán most lelép a kettes fecskendő parancsnoka, és én veszem át a helyét, azért is helyeztek át ide a Józsefvárosból, hogy megismerjem a körülményeket. Hivatali beosztásra nem vágyik? Nem, én a vonulósok között akarok maradni, nem vágyom hivatalnoki életformára. Elégedett vagyok a sorsommal; huszonnyolc éves koromra nem szórtam el az időmet, van két felsőfokú diplomám és két nyelvvizsgám. Egyetlen más rendvédelmi szervezethez sem mennék át azokat ellepik a bukott rendőrök és bukott katonák. A folyosóról behallatszik a tornaóráról bevonuló tűzoltók lábdobogása. Kiss doktornak csatlakoznia kell hozzájuk eddig szólt az engedélye, hogy beszélgessen velem, udvariasan elköszön. Néhány hónappal később, az ügyintézői kocsiban ülve, hallottam, hogy a hírközpont hangszórója tüzet jelent a sasadi Szárnyas utcából, megkértem a kísérőmet, hogy nézünk ki oda. Egy lakóházzá átalakított kétszintes víkendépület gyulladt ki, leégett az emeleti álmennyezet, és az egész helyiség lakhatatlanná vált. Mire kiértünk, a vonulós tűzoltók már eloltották a lángokat, csak vékony lebegő füst szállt fel. A bútorok és háztartási gépek roncsait már lehordták a kertbe, mellettük egy Boss hálózsák és megégett ruhák fekszenek a fűben. A ház két pakisztáni testvér családjának tulajdona, tíz éve vették 16 millió forintért. Amelyikük a kiégett felső lakásban élt, most

leköltözik a földszintre, nyugodtan, csendesen tárgyalják, hogy férnek majd el. Mit gondolnak kérdezem tőlük, gyújtogatás történt? Nem hisszük, minden ajtót zárva találtunk, senki sem tört be rossz szándékkal. Különben sincs ellenségünk, most is a szomszédok hívtak minket haza, hogy baj van. A lakók mögött ott áll a védőruhás szerparancsnok, adatokat jegyezget fel. Közelebb lépve, az arcát félig eltakaró sisakban is felismerem Kiss doktort. Kezet nyújtok: Ezek szerint előlépett, gratulálok. Igen, három hete neveztek ki a X/2 fecskendő parancsnokává, ez már a tizedik vonulásom. Előléptettek zászlóssá. Anyagilag nagy különbség? Harmincezer forinttal keresek többet. Van valamilyen speciális tűzoltó-jókívánság, mint például a bányászoknál a jó szerencsét? Nincs, legfeljebb azt szokták mondani, hogy nyugodt szolgálatot! Akkor: nyugodt szolgálatot! A rendszerváltás után a tűzoltóknál is megváltozott az orvosi ellátás illetékességi köre is. Korábban a megyei rendőrorvosok döntöttek a felvételükről, vagy küldték őket nyugdíjba. Időközben azonban az egykori közös irányító hatóságnak számító Belügyminisztérium feloszlott, funkcióit más, újonnan alakult minisztériumok vették át, a rendőrség és a tűzoltóság korábban közös szervezeteinek, intézményeinek némelyike megszűnt. A rendőrorvosok többé nem voltak kötelesek ellátni a tűzoltók egészségügyi vizsgálatát, előfordult, hogy csak magas díjazásért vagy egyáltalán nem vállalták magukra ezt a feladatot. (Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a vidéki városok tűzoltó-parancsnokságai nem rendelkeznek az FTP-hez hasonlóan kiépült magas szintű orvosi szolgálattal.) Az átszervezés következtében megmutatkozó réseket a Honvéd Egészségügyi Központ bevonásával igyekeztek betömni, költőien szólva: ez jelenti a kezdetet és a véget. A felvételi eljárás végén van egy összesített ellenőrzés, ahol a fent nevezett intézményben megvizsgálják a jelentkezőket, és eldöntik: egészségügyi és pszichológiai szempontból alkalmas-e tűzoltónak. A vizsgálat

fejenként 17 ezer forintjába kerül az FTP-nek, de szakmailag még így sem teljes értékű, mert csak arra ad választ, hogy a jelentkező általában alkalmas-e hivatásos állományba a rendőrséghez, büntetésvégrehajtási szolgálathoz és így tovább, de azt nem méri fel, hogy megfelel-e a speciális tűzoltó-követelményeknek. Ugyancsak a Honvéd Egészségügyi Központ dönt a nyugdíjba vonulási kérelmekről kialakult vitákban. A hivatásos állományú tűzoltóknál a szolgálati viszony megszűnésének szabályait a köztisztviselői törvényből veszik át, de a szolgálat sajátosságaira való tekintettel kibővíti a megszűnési okok körét írja Molnár Zsuzsanna ezredes asszony. A hivatásos állomány tagjai, amennyiben rendelkeznek 25 év szolgálati idővel és betöltötték ötvenedik esztendejüket, közös megegyezéssel, vagy alkalmatlanság esetén nyugdíjba vonulhatnak. A hatályos szabályok alapján a nyugdíjuk számítása is eltér a civil szféráétól, mivel náluk az utolsó egy év átlagkeresetét veszik nyugdíjalapnak. Így, amennyiben a nyugdíjba vonulás évében megkapja a jubileumi jutalmat és majd minden esetben ezt az időpontot választják ki, az így megemelkedő összeggel az érintett személy nyugdíja havi 300 ezer forinttal is több lehet, mint a keresete volt. Ennek alapján a hivatásos állomány tagjai érdekeltek abban, hogy»idő előtt«nyugdíjba vonuljanak. Abban az esetben, ha még nem érte el a meghatározott életkori határt a tűzoltó, jogszabályi segítséget is kaphat. Ha a parancsnokság ragaszkodik hozzá, hogy kitöltse a teljes szolgálati időt, a tűzoltó kérheti, hogy alanyi jogon jelentkezhessen a FŰV Bizottságnál és kikérje annak döntését. Ez a Bizottság pedig az eseteknek szinte mindegyikében talál valamilyen csekély mértékű, akár 3-12 százalékos egészségkárosodást, és kimondja, hogy az érintett alkalmatlan a beosztásának ellátására, vagy bármilyen más hivatásos szolgálatra. Nem köteles elfogadni más munkakört, mert az többnyire keresetcsökkenéssel járna, inkább betegállományba vonul, amit addigaddig hosszabbítgat, míg eléri a meghatározott életkort. Körülbelül öt éve lebegtetik azt a fenyegetést, hogy megszigorítják a nyugdíjba vonulásnak ezt az előnyös módját, emiatt az érintettek közül mind többen fellebbezik meg az esetleges elutasítást. A tömeges nyugdíjba vonulások viszont komoly költségvetési megterhelést okoznak, nem beszélve a létszámhiányról és arról, hogy a

leszerelésekkel a tudás, a tapasztalat is távozik az állományból, és végső soron az állampolgárok biztonsága sérül. A tömeges leszerelések következtében a 2006-tól eltelt három év alatt a hivatásos önkormányzati tűzoltók országos méretekben vett 9000-es létszámának több mint a fele, közel 6000 fő távozott az aktív állományból! Az egészségi állapot megromlásának megállapítását kérheti maga a személy, a felülvizsgáló orvos, a parancsnok, de a végső szót a Honvéd Egészségügyi Központ hivatott kimondani. Ez az intézmény a budai Petőfi laktanyában működik, az egykori katonai városparancsnokság épületeiben. A bejutás ide korántsem könnyű, nekem és kísérőmnek látogatásunk előtt több mint egy héttel be kellett jelentkeznünk főbb személyi adataink feltüntetésével, és a kézhez kapott engedélyünket is tüzetesen megvizsgálta a kapu előtti sorompónál felállított őr. Tájékozódási szándékunkkal érezhetőleg zavartuk az intézet folyamatos munkáját, be kellett érnünk a főorvossal lebonyolított rövid beszélgetéssel. Szerencsénknek mondhatjuk, hogy személyében olyan illetékessel sikerült találkoznunk, aki maximális jóindulattal kezeli a leszázalékolásra jelentkezőket. A főorvos szavaiból kiviláglott, hogy a vizsgálandó személyek állapotát nem lehetséges átfogó precizitással felmérni, ehhez esetleg hetekre-hónapokra volna szükség. Sokszor el kell fogadni olyan szubjektív panaszokat, mint hogy az alany tériszonnyal küszködik, nincs mit kezdenünk olyan tűzoltókkal, akik azt állítják, hogy ha meglátják a falnak támasztott ingatag mászólétrákat, a legszívesebben már visszafordulnának. Ugyancsak kizáró jelenségként kell számítani a klausztrofóbiás a zárt helyektől való irtózást, a tájékozódóképesség megingását. Azt hiszem, ezek ama betegségek közé tartoznak, melyek valós voltát nem könnyű diagnosztizálni, sok függ a vizsgáló, pontosabban fogalmazva: a felülvizsgálatot végző orvos felfogásától. Tájékoztatónk, egy nyugdíjból visszahívott katonaorvos úgy véli: az öreg tűzoltók között kevesebb szimuláns akad, mint a többi rendvédelmi szervezet tagjainál. Nincs szükségük arra, hogy tettessék magukat, az a 25 év, amit leszolgáltak, okvetlenül megtette a maga hatását a szervezetükre. A gyanút kizárja, hogy másképp élik meg az elhivatottság tudatát, mint a

rendőrök vagy a büntetés-végrehajtás emberei, néhányan túlságosan is sokáig igyekeznek kitartani a helyükön. Hogy példát említsek: egyikük tumorban szenvedett, de húzta-halasztotta a vizsgálatot, nekünk kellett felgyorsítanunk a lefüvezés menetét. A döntés után négy nappal meghalt. A főorvos rátér a lebonyolítás részleteire: A bizottság három főből áll, ez hozza meg az alkalmatlansági minősítést. Én vagyok az elnök, de a szavazatom súlyban egyenértékű a kollégáiméval, a többségi határozat velem szemben is érvényesül. Úgy tudom, a Központ nemcsak ezzel az egyetlen feladattal foglalkozik, például végső fokon önök döntenek a különböző rendvédelmi szervekhez jelentkezők alkalmasságáról. Hány százalékot kell kiszűrniük? Durván számítva, a különféle okokból elénk kerülők egyharmada esik ki. Ha konkrétan kellene fogalmazni, valószínűleg meghökkentően igen magas szám jönne ki, hiszen az 1980-tól 2006-ig terjedő időszakban 180 ezer embert vizsgáltunk meg: rendőrt, tűzoltót, bévést, némelyiket évenként több alkalommal is. A különböző hivatások egészségügyi mutatószámait összehasonlítva, milyen különbségek mutatkoznak? Az állomány egészére vonatkozólag alig néhány százalékos eltérést észlelünk. Bocsásson meg a provokatív kérdésért: emberileg mennyire biztosak abban, hogy mindig megfelelő döntést hoznak? Akár a felvételnél, akár a lefüvezésnél. Az orvos elmosolyodik: Nem szabad túlbecsülnünk a magunk csalhatatlanságát. Amíg az orvostudomány egy náthát sem tud kellő gyorsasággal és biztonsággal kikezelni, addig nem illik azzal dicsekedni, hogy már szívátültetésekre is képesek vagyunk. Egy öreg parasztember egyszer azt mondta nekem: nyáron azért kevesebb a temetés, mert az orvosok olyankor szabadságon vannak. Annyit viszont kijelenthetek, hogy semmiféle külső pressziótól nem hagyjuk befolyásoltatni magunkat, legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint határozunk. Egy pillanatra sem felejtjük el, hogy döntésünkkel alapvetően befolyásoljuk az elénk kerülők sorsát.