9. évf. 9. - évf. 2013/9-10. - 2009/11. szeptember-október november
Szeged, 2009. november 26. SAJTÓKÖZLEMÉNY Kiadja a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület A géntechnológiával nemesített (GM) növények megalapozzák a környezetbarát növénytermesztést A napokban jelent meg Charles Benbrook összefoglaló tanulmánya: A géntechnológiailag mó- dosított növények hatása a növényvédőszer-hasz- nálatra: az első 13 év címmel az Organic Center (USA) gondozásában. Az elemzés az Amerikai Egyesült Álla- mokbeli adatokat értékeli a szója-, kukorica- és gyapot- termesztés növényvédőszer-felhasználását alapul véve. Bár a tanulmány külön tárgyalja az egyes növények és technológiák vegyszerfelhasználását, a hangadó ellenzők és így a sajtó csak a géntechnológiát elma- rasztaló következtetéseket emeli ki, hogy újabb érvvel akadályozza az új növénynemesítési módszerek hazai elfogadását. Pedig a tanulmány is megállapítja, hogy a rovarrezisztencia gént hordozó kukorica hibridek és gyapotfajták termesztésével az utóbbi 13 évben 29 millió kg-mal kevesebb vegyszert permeteztek ki az USA-ban. Más következtetésre jut a szerző a gyomirtószer-fogyasztást illetően, mert 173 millió kg növekedést tulajdonít a GM fajták használatának. Ennek a kalkulációnak az el- fogadását kérdésessé teszi, hogy az amerikai statisz- tikai adatok (USDA, NASS) nem kezelik elkülönítve a hagyományos és GM növényeknél történő felhasználást. Így ez egy becsült paraméter, ami bizonytalan eleme a vizsgálatnak. Ugyanakkor mások az összes herbicidhasználatot illetően 162 millió kg csökkenésre következtetnek az USA-beli növényvé- delem kapcsán (G. Brookes, PG Economics). A GM növények kiátkozása helyett érdemes a globális hatásokat is értékelni. Így például a gyom- irtószer-ellenálló növények lehetővé teszik a szántás nélküli agrotechnológiák alkalmazását. Az üzema- nyag-megtakarítás és a talaj nagyobb CO2-visszatartó kapacitása következtében 2007. évben 14, 2 milliárd kg CO2-kibocsátását lehetett elkerülni a GM fajtának köszönhetően. Az agrárinnováció ezen folyamatainak jelentős világméretű hatásait is figyelembe kell venni. 2008 júniusában jelent meg G. Brookes és P. Barfoot átfogó elemzése, amely jelentős teret szentel az 1996 és 2006 közötti időszakban termesztett GM növények környe- zeti hatásainak számbavételéhez. Közleményükben bemutatják ennek az elemzésnek az erre vonatkozó eredményét, az aktív hatóanyagban (millió kg) kife- jezett változást, ami a kémiai vegyszerek felhasználásának csökkenéséből származik. Növény GM herbicidtoleráns szóják GM herbicidtoleráns kukorica GM herbicidtoleráns gyapot GM herbicidtoleráns repce GM rovarrezisztens kukorica GM rovarrezisztens gyapot Összesen Változás (millió kg) - 62,4-46,7-32,1-7,9-8,2-128,4-285,7 A géntechnológiai kutatásokat végző magyar kutatók szakmai meggyőződése, hogy a géntechnológiai módszerek növénynemesítési felhasználásának kezdetén van a világ, ennek ellenére ez a technológia meghatározó szerepet kap a fenntartható fejlődés biztosításában. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezeknél a fejlesztéseknél a célok között szerepel az agrárium versenyképes- ségének javítása mellett a környezet védelmét biztosító növénytermesztési technológiák kifejlesztése is. A zöld értékeket szolgálják a modern nemesítésből származó termékek, amelyek nélkülözhetetlenek már a közeli jövő magyar mezőgazdaságában is. Hivatkozás: Brookes, G., Barfoot, P. (2008): GM crops: global social-economic and environmental impacts 1996-2006. PG Economics Ltd., Dorchester, UK, pp 1-118. További információ: Dr. Györgyey János titkár Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Tel.: 06 62 599 707 1
http://www.agrarhaszon.hu/product/3251/ 2009. október 26. GMO: Hagyjuk szóhoz jutni a tudományt Mariann Fischer Boel Hölgyeim és Uraim! Hadd kezdjem azzal, hogy megköszönöm az Európai Politikai Központnak ezt a mai eseményt. Na- gyon jól időzítettek, mivel a géntechnológiával módosított organizmusokhoz (GMO) kapcsolódó kérdések jelenleg döntő fontosságúak a mezőgazdasági szektor számára. Tényleg nagyon örülök, hogy esélyem nyílik ezekről beszélni! Ma délután itt az a kérdés, hogy a "GMO kockázatot vagy lehetőséget" jelent. Ez kemény dió. Hogy illusztrálhassam, arra kérem önöket, használják két percig a fantáziájukat. Képzeljük el, hogy önök európai szójaimportőrök és szerződésben állnak egy takarmánygyártóval. Ahogyan önök is tudják, az európai állatte- nyésztési ágazat nehéz időket él meg (különösen a tejágazat). A gazdák csak a magas fehérjetartalmú, versenyképes árú takarmányokra támaszkodhatnak. A takarmány fehérjekomponenséhez nagy szükség van a szójára, ezt más megfelelően nem tudja helyettesíteni. Már megrendeltek egy szállítmányt az Egyesült Államokból. A szállítmány készen áll az Atlanti-óceánon való átkelésre. De van egy kis probléma. Egy kollégájának már áll egy szállítmánya a hamburgi kikötőben, és tudja, hogy nem fogják beengedni az Unióba. A Ez év júliusa óta már körülbelül egy tucat olyan esetben történt úgynevezett "gyors riasztás", a- mikor egy nagyon kis mennyiségű génkezelt, az unió- Mariann Fischer Boel rakományt előzőleg tesztelték az USA-ban az unióban nem megengedett GMO szempontjából, és semmit sem találtak. De amikor a rakomány megérkezett Eu- rópába, a helyi vizsgálatok nyomokban génkezelt ku- koricát találtak benne. Az Európai Élelmiszer-bizton- sági Hatóság (EFSA) azt állítja, ez a kukorica nem ká- ros az emberekre, állatokra vagy a környezetre, de az engedélyezési eljárást politikai ellenállás sújtotta. Az Unióban alkalmazott "zéró tolerancia" alapján, mely nem engedélyezi a GMO importját, a szállítmány meg- feneklik. Mit tesz Ön, mint szója importőr, aki próbál a szerződésnek megfelelni? Az USA-ban tesztelték a rakományt a nem engedélyezett GMO-ra és negatív eredményt kaptak. De ismerve a mérések bizonyta- lanságát, hogyan lehet biztos benne, hogy Európában nem jutnak más eredményre? Megkockáztatja a szállítást, miközben tudja, lehetséges, hogy az európai ellenőrzés nyomokban GMO-kat fog találni, melyeket az USA-ban nem mutattak ki? Vagy leállítja a szállítmányt, még mielőtt az elhagyná a kikötőt és vállalja, hogy veszít egy rakat pénzt? Ez egy valóságos kérdés, amely- nek pénzügyi kockázataival igazi emberek szembe- sülnek. 2
ban még nem engedélyezett kukoricafajtát találtak USA-ból érkező szójában vagy szójakészítményben. Ez az általam előbb vázolt komoly problémákhoz vezetett. Igen, különösen a mezőgazdaság szempontjából, a GMO égető kérdéseket vet fel és a megválaszolásukra szánt időből kezdünk kifutni. Engedjék meg, hogy egy pillanatra eltekintsek a "szerepjátékomtól" és általános elvekről ejtsek szót. Magától értetődik, hogy a GMO-val kapcsolatban szükségünk van biztosítékokra. Biztosítékokra mindig szükségünk van, amikor a természethez új módszerekkel nyúlunk. Ha az új technológiát nagymértékben akarjuk hasz- nálni, akkor annak az összes kockázatával is tisz- tában kell lennünk. A kockázatok felmérése a tu- domány dolga. A tudomány pedig alapját képezi az Európai Unió GMO politikájának. Ha valakinek két- ségei vannak azzal kapcsolatban, hogy ez a politika komolyan veszi a kockázatokat, akkor tekintse meg sa- ját maga a szabályokat. Újra és újra nagyon világos és határozott elveket fog találni. Mi akkor engedélyezünk egy GMO-t, ha nincs olyan tudományos ok, ami miatt tiltani kellene. (Mellesleg, ez összhangban van a Világ- kereskedelmi Szervezettel.) Ha azonban kimutatták egy GMO-ról, hogy "kedvezőtlen hatású az emberi, állati egészségre vagy a környezetre", akkor azt nem engedélyezzük. Vizsgáljuk meg a szabályokat, benne van feketén-fehéren. Ez nem csak egy üres frázis, a szisztémáink is meg vannak ezeknek a szavaknak a végrehajtásához. A mi GMO ellenőrző és engedélyező rendszerünk a világon a legszigorúbb. Számtalanszor újjáépítettük az aljától a tetejéig, politikai civakodások és zavargások eredményeként az évtized eleje óta. Az egész az EFSA független tudományos véleményeire alapozódik és tele van rakva biztonsági rendelkezésekkel. Most azonban, amikor ez a GMO-ra kifejlesz- tett gépezetünket használni akarjuk, valódi küzdelmet folytatunk azért, hogy használni is tudjuk. Vagyis, ha zökkenőmentesen akarjuk a kereskedelmi partnereink áruira alkalmazni. Az EFSA minden hónapban újabb GMO-nak állít ki jó bizonyítványt, a folyamat azonban itt elakad, mivel a tagállamok, amikor ezek engedélyezésére vonatkozó javaslatának a szavazására kerül sor, nem tudnak minősített többséggel mellette vagy ellen dönteni. Először tehát az illetékes bizottság nem hoz döntést, aztán a Tanács sem hoz döntést, végül pedig a Bizottság a szabályoknak megfelelően engedélyezi. Ez a folyamat rengeteg időt emészt fel. Az éppen eléggé törvényes lenne - sőt szükséges is -, ha új tudományos információk kerülnének az asztalra. De az esetek többségében nem ez történik. Létfontosságú az az idő, ami ezek során az eljárások során elveszik. Az eredmény pedig az, hogy a világ többi részein egyre több GM terméket használnak széles körben, olyanokat, amelyeket az Európai Uni- óban még nem engedélyeztek. Ezeket nem azért nem engedélyezik, mert valamilyen bizonyítéko- kat találtunk a veszélyességükre, hanem, mert a politikai döntés, mint egy lassú ütemű teniszmérkőzés labdája, jár köre-körbe. Ennek a folyamatnak a terminológiája az "aszinkron GMO jóváhagyások". A "minden dolog azonos feltételek mellett" elvével a GMO jóváhagyások kapcsán nem is lenne probléma, de minden dolog nem egyenértékű. Az Európai Unió és a világ többi része közötti aszinkronitás a mezőgazdaságot valódi pénzügyi válsággal fenyegeti. Hadd magyarázzam meg, hogy az előző "szerepjátékom" a szójakereskedőről, miért is olyan fontos. Az Európai Unióban az állattenyésztésből 3
származó termelés 2008-ban elérte a közel 150 milliárd eurót. Ez az agrár-élelmiszeripari ágazat - amely az Európai Unió bruttó hazai termékének (gazdálkodás és élelmiszer-termelés együttesen) a 4 százalékát képviseli - termelésének jelentős részét teszi ki. Az európai haszonállatoknak sok fehérje kell. Ennek nagy részét importálnunk kell, mert egyrészről nincs meg a megfelelő kapacitásunk, másrészről a megfelelő termesztési körülményeink, hogy saját magunk elő tudjuk állítani a szükséges takarmány fehérjét. (Ha azt hallják valakitől, hogy önellátóvá kell válnunk a fehérjenövények termesztésében, felejtsék el: ez színtiszta fantáziálás.) Azaz, különböző okok miatt, a fehérje nagy részét szója formájában importálnunk kell. Az elmúlt kilenc évben az általunk importált átlagos mennyiség évente 32 millió tonna szójának felel meg. Szója-behozatalunknak alapvetően két forrása van: Dél-Amerika és az Egyesült Államok. Szezonális szempontból ezek a források kiegészítik egymást. Az Egyesült Államokból főként november és március között importálunk, amikor Dél-Amerikában kisebb a kínálat. Azonban a világon rendelkezésre álló import szója fokozatosan nyomás alá kerül, aminek három oka a következő. Először is Argentínában a szárazság a szója termést 30 százalékkal csökkentette 2008/2009- ben. Másodszor, Dél-Amerikában a készlet szokatlanul kevés. Harmadszor, Kína szójaigénye folyamatosan nő. A fenti okok miatt a jövő télen, nagymértékben az Egyesült Államokból származó szójára kell támaszkodnunk. És itt van a probléma! Mint már kifejtettem, egy olyan helyzetben, mint az aszinkron jóváhagyások, az apró nyomokban előforduló GM kukorica mennyisége újra és újra a teljes szója import szállítmányok dokkokban ra- gadását eredményezik, amint elérik Európát. Hadd hangsúlyozzam ismét, hogy a kérdéses kukorica az EFSA-tól kedvező biztonsági értékelést kapott, de felhasználást az Európai Unióban még nem engedélyezték az eljárások lassúsága miatt. A kimutatott mennyiség nagyon csekély, gyakran annál a mennyiségnél is kevesebb, mint amennyit bizton- sággal értékelni tudunk, azaz a rakomány 0, 1 százaléka. Ezek az apró mennyiségek óriási problémát jelentenek! A kereskedők nem engedhetik meg maguknak a szállítmányok blokkolásának kockázatát,ésje- lenleg az Egyesült Államokból származó behozatal fel- tartóztatásáról beszélnek. Ha ez a jelenlegi piaci körül- mények között bekövetkezik, igen kedvezőtlen befo- lyással lesz a haszonállat-szektorra. Még ha be is tud- nánk szerezni a szóját máshonnan, ami koránt sem biz- tos, ezért az állattenyésztési szektorunknak nagyon nagy árat kell fizetnie. Talán látták a TV-ben - vagy magán az utcákon is! -, hogy ezen szektor egy része jelenleg nyomás alatt van. Az utolsó dolog, amire szükségük van a takar- mány árának emelkedése. Néhányuk számára ez lehet az utolsó csepp a pohárban. Ami még rosszabb, a jelenlegi problémák csupán figyelmezető széllökések a vihar kitörése előtt. A zavar, amit a nyáron tapasztaltunk, csak egyetlen beszállító országot, az Egyesült Államokat érintette és csak egy GM kukorica fajtát. De a világ többi része folyamatosan egyre több GM növényt engedélyez, nem várva Európára. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja előrevetíti, hogy világszerte, a kereskedelmi céllal termelt GM növények száma 2015-re 30-ról 120-ra fog ugrani. Ebben az esetben a kereskedelem megzavarásának robbanása fenyeget. Ez pedig olyasvalami, amivel az állatte- nyésztési ágazat nem tervezhet. Mielőtt a megoldásokról beszélnék, még egy fontos pontra hívom fel a figyelmet: ha hagyjuk, hogy az állattenyésztési szektorunk falnak menjen, akkor egyszerűen az import húsoknál fogunk kikötni, amelyek olyan állatoktól 4
származnak, amiket GM növények tömegével tápláltak, és amit már nem tudunk ellenőrzés alá vonni. Ez igazán ironikus lenne. Mit tehetünk? Alapvetően, el kell kezdenünk úgy használni az ellenőrzési rendszerünket, ahogyan azt tervezték. Majdnem minden tanácsülésen, amelyre elmegyek, arra kérem a tagállamokat, hogy vállalják a felelősséget és hozzanak egyértelmű döntéseket. Néha igazán meglep, amit tapasztalok. Önmagában az is elég rossz, ha tartózkodnak egy olyan termék engedélyezéséről szóló szavazáson, ami megkönnyíthetné a takarmányozási költségek csökkentését, miközben a tudományos bizonyítékok egyértelműek. De vajon annak mi az értelme, hogy miközben ezt te- szik, export-visszatérítést kérnek a húsipari termé- kekre, mert a gazdálkodóik nem bírnak megbirkózni a magas takarmányárakkal? Vannak pillanatok, amikor azt hiszem, egy televíziós komédia szereplője vagyok! Felelőtlenség azt állítani, hogy ez a viselkedés nem jár következményekkel. Vannak és lesznek is következmé- nyei. Zárjuk végre le ezt a nevetséges helyzetet. Végre racionális módon kell használnunk a rendszert, amit magunk hoztunk létre. Végre szavaznunk kell, a tu- dományra alapozva és nem az előítéletekre, amikor egy új GM termék engedélyezésére kerül sor. És amint tudjuk, szorgalmaznunk kell a párbeszédet arról, hogy hogyan kezeljük azokat a szállítmányokat, amelyek kismennyiségű nem engedélyezett GMO-t tartalmaznak. Nem a zéró tolerancia végéről beszélek, ebben a kérdésben ez nem is kétséges. Amiről én beszélek, az ennek az elvnek a gyakorlatban történő használata, technikai küszöbökkel a mérésekben. Ahol azonban a GMO jelenléte nagyon csekély, bizonyos- nak kell lennünk a mérési módszereinkben. Ha megengedjük, hogy előforduljanak olyan helyzetek, amikor elismert vizsgálati módszerek pozitív eredményt mutatnak, míg más módszerek éppen az ellenkezőjét, akkor ezzel csak zavart keltünk. A mai napon az utolsó megjegyzésem a GMO-val kapcsolatban arra vonatkozik, ahol a vita a leghevesebb, azaz a termesztésre. Bizonyára ismerik a Bizottság elnökének erről szóló nyilatkozatát, melyet nemrégiben tett. Felismerte a téma rendkívüli érzékenységét. És azt mondta, új megközelítéseket kell keresni. Egyfelől, fenn kell tartanunk az egész Európára kiterjedő, tudományon alapuló ellenőrzési rendszert. Másrészt viszont, fenntartjuk a tagállamok jogát arra, hogy eldöntsék: akarnak-e GM növényeket termelni a területükön vagy sem. Ezt a véleményt teljes mértékben támogatom. Tegyük azonban egyértelművé, hogy engedélyezett GM termé- kek továbbra is szabadon forgalmazhatók az Eu- rópai Unión belül, az szóba sem jöhet, hogy ez megbontja az egységes piacot. Itt az ideje, hogy befejezzem a beszédemet. A GMO kockázatot vagy lehetőséget kínál? Természetesen mindkettőt. Egyértelmű döntési rendszert kell használnunk, hogy ezeket meg tudjuk határozni. Egyértelmű döntési rendszerrel és logikai következetességgel kell a saját politikai rendszerünket használni. Máskülönben vakok leszünk a lehetőségekkel szemben, és árnyékok elől fogunk menekülni. És egy valós gazdasági katasztrófába gyalogolunk, amit észre kellett volna vennünk, mert itt van éppen előttünk. Bátran és következetesen kell használnunk a legjobb útmutatóinkat. Hagynunk kell végre a tudományt szó- hoz jutni, és a szerint kell cselekednünk, amit tőle hallunk. Köszönöm a figyelmüket! 5
Spiegel Online 2009. november 29. http://www.spiegel.de/wissenschaft/natur/0,1518,664086,00.html Kumi Naidoo a Greenpeace új vezetője éhségsztrájkkal kíván harcolni a klímaváltozás ellen Radikálisabb tiltakozási formákat akar: a Greenpeace International új vezetője, Kumi Naidoo, a Spiegelben a politikai küzdelem terén a szenvedélyesség előtérbe kerülése mellett száll síkra. A klímaváltozás elleni küzdelemben az éh- ségsztrájk fegyverét kívánja bevetni. efféle formáival több fiatalt kíván a környezetvédő szervezet számára megnyerni. Az emberi jogokért vívott harcban az aktivisták mindig is készek voltak "börtönbe vonulni vagy akár az életüket kockára ten- ni". Naidoo ezt a szenvedélyességet kívánja "a politikai küzdelemben kiaknázni". Hamburg - Kumi Naidoo, aki november közepe óta a Greenpeace International ügyvezetője, a Spiegelnek adott mostani nyilatkozatában kifejti, miként kívánja a környezetvédő szervezet stratégiáját átalakítani. Az in- terjúban Naidoo olyan "radikális lépéseket" helyez kilá- tásba a klímaváltozás elleni küzdelemben, mint az éh- ségsztrájk bevetése. A 44 éves emberjogi aktivista, aki a Dél- Afrikában élő indiai kisebbséghez tartozik, az év elején éhségsztrájkkal demonstrált a hazájában a Mugabe- rezsimmel szemben megnyilvánuló tolerancia ellen. A Greenpeace vezetője, aki ezelőtt dél-afrikai emberjogi aktivistaként tevékenykedett, a tiltakozás Naidoo szkeptikusan nyilatkozik a Greenpeace olyan eljárásokkal szembeni alapvetően elutasító magatartásá ról, mint az erőművekben keletkező széndioxid kinyerése és tárolása, vagy a zöld géntechnológia. Az új fejlesztési eredmények, például az alultáplált gyermekek A-vitaminnal való ellátásában és a megvakulás megelőzésében segítséget jelentő arany rizs kapcsán fölveti annak megvizsgálását, hogy az ezekkel kapcsolatos álláspont nem szorul-e felülvizsgálatra: Vigyáznunk kell, nehogy valami- lyen új és helyes irányba mutató fejlesztési ered- mény ről mondjunk le. 6
EURAKTIV, 2009. december 7. http://pr.euractiv.com/press-release/open-letter-europabiopresident-barrosopriorities-7-december-copenhagen-climate-change Az EuropaBio nyílt levele Barroso elnökhöz: prioritások a december 7-i koppenhágai klímacsúcshoz Tisztelt Barroso Elnök Úr! Ma, a koppenhágai ENSZ-konferencia meg- nyitásának napján gratulálunk Önnek az éghajlat- változás problémáival kapcsolatos eddigi vezetői munkájához! Az Ön első kinevezése idején az EU az elsők között ismerte fel a szükséges cselekvés nagyságrend- jét és sürgősségét, és mára már elkötelezte magát amel- lett, hogy az éghajlatváltozás hozta globális kihí- vások megoldása érdekében forradalmasítsa gaz- daságát. Az Ön új megbízatása kezdetén külön öröm- mel üdvözöljük két új szerepkör, az éghajlatpolitikai biztos és a tudományos főtanácsadó tisztségének létre- hozását ennek az alapvető fontosságú munkának a folytatásához. Ha azonban az Európai Unió más országokat is arra akar ösztönözni, hogy elinduljanak ezen az úton, meg kell mutatnia, hogy képes a kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás elkerülhetetlen hatásaihoz való alkalmazkodásra, miközben a jólétet és a jól-létet is fokozni tudja. A biotechnológia alapvető megoldásokat kínál az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére és az azokhoz való alkalmazkodásra. A biotechnológia lehetővé teszi a hagyományos ipari és mezőgaz- José Manuel Barroso dasági eljárások kiegészítését és lehetőség szerinti újragondolását. Azáltal, hogy versenyképes ipari és mezőgazdasági teljesítményt biztosít, a biotechnológia fokozza a gazdasági növekedést és a mezőgazdasági termelést, ugyanakkor pedig víz-, energia- és nyersanyagmegtakarításra, és a gáz-, illetve szilárd hulladék kibo- csátásának csökkentésére is módot ad. Az EuropaBio és tagvállalatai világszerte arra ösztönzik a kormányokat, hogy alakítsanak ki olyan politikai kereteket, melyek hathatósan támogatják e technológiák továbbfejlesztését és alkalmazását. Az ipari vagy fehér biotechnológia reális lehetőséget ajánl az ásványi tüzelőanyagok megújítható nyersanyagokkal való helyettesítésére, ami 2030-ig évente 1-2,5 milliárd tonna kibocsátás-csökkenést jelentene (ld. a Biotechnológia több mint zöld tüzelőanyag egy piszkos gazdaságban? című WWF-jelentés 2009 szeptemberi mellékletében). A mezőgazdasági vagy zöld biotechnológia felkészíti a mezőgazdaságot a kiszámíthatatlan éghajlathoz való alkalmazkodásra és biztosítja azt, hogy a termelés az egész világon környezetileg fenntartható módon lépést tartson a növekvő kereslettel. Az Európai Uniónak és tagállamainak biztosí- taniuk kell azt, hogy a jelenlegi koppenhágai találkozón előterjesztendő javaslataik megnyissák az utat a biotechnológia ilyen irányú felhasználása előtt. Ehhez a következő prioritásokat kell megvalósítani: Erélyes nemzeti kibocsátás-korlátozás, amely minden fontos gazdaságra és a gazdaság minden szek- torára kiterjed. Így biztosítható az, hogy a biotech- nológia nyújtotta szénkibocsátás-csökkentés megfelelő átszámítási áron felhasználási dönté- sekben jelenjék meg az alkalmazást fontolgató cégek vagy kormányok cselekvési terveiben; 7
Ellentételezési piacokat kell létrehozni a biotechnológia alkalmazásával történő kibocsátás-csökkentés engedélyezésére és ösztönzésére. Ez különösen fontos a mezőgazdaságban, ahol gyorsabban, fenntarthatóbban és gazdaságosabban ragadhatók meg nagy csökkentési lehetőségek, mint sok más területen; A biotechnológia és más alacsony széndi- oxid-kibocsátási technológiák szellemi tulajdon- jogának megfelelő védelmet kell biztosítani e lét- fontosságú újítások továbbfejlesztésének érdekében; Az iparilag fejlett világban adaptációs és finanszírozási kereteket kell létrehozni a fejlődő országok legsérülékenyebb népcsoportjainak védel- mére az éghajlatváltozás hatásai ellen. Amint már maga a Bizottság is elismerte, a nemzetközi éghajlat-változási egyezmények keretein belül tett európai vállalások finanszírozását megköny- nyítené, ha a kulcsfontosságú technológiákra pl. a biotechnológiára, valamint az éghajlatváltozás hatá- saival szembeni cselekvésre fordítandó támogatás egyesíthető lenne. az újító tevékenység a felfedezéstől egészen a gazdasági hasznosításig megfelelő anyagi támogatásban részesüljön. Kritikus fontosságú, hogy Európa továbbra is fenntartsa vezető szerepét annak érdekében, hogy az e havi koppenhágai találkozó határozatai lehetővé tegyék, illetve előmozdítsák a rendelkezésre álló összes módszer, közöttük a biotechnológia nyúj- totta számos megoldás bevetését a globális éghaj- latváltozás megoldását szolgáló célok elérésére. Örömmel tekintünk az Ön új Bizottságával való e- gyüttműködés elé, hogy együtt megvalósítsuk a biotechnológiában rejlő hasznos lehetőségeket Európa javára. Tisztelettel: Willy De Greef, az EuropaBio főtitkára Amellett, hogy megteremtik a biotechnológia alkalmazását lehetővé tevő szabályozási környezetet, a politikacsinálóknak a kutatási és technológiai befektetéseket is ösztönözniük kell annak érdekében, hogy *** The Ecologist 2009. december 14. http://www.theecologist.co.uk/news/news_analysis/381184/copenhagen_could_lead_to_increase_ in_intensive_farming.html Koppenhága a mezőgazdasági termelés intenzitásának növekedéséhez vezethet Ed Hamer A globális emissziós megegyezésben minden szektornak részt kell vennie, de lehetséges-e, hogy a mezőgazdaság bevonása intenzívebbé tenné a mezőgazdálko- dást és pénzt jelentene a GM technológia számára? December 12-én, szombaton a Koppenhágai Egyetemen a globális mezőgazdaság nagyágyúi adtak egymásnak találkozót: az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (Food and Agriculture Organization, 8
FAO), a Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (International Fund for Agricultural Development, IFAD) és a Nemzetközi Mezőgazdasági Kutatás Tanácsadó Csoportja (Consultative Group on International Agricultural Research, CGIAR), akik valamennyien egyetlen téma megvitatására jöttek össze: mit jelent a koppenhágai csúcs a mezőgazdaság számára? Bár a találkozón alig került konkrét követelés a konferenciaközpont küldöttei elé, arról folyt a szó, amin a koppenhágai csúcs történelmi megítélése áll vagy bukik: arról a döntésről, hogy a mezőgazdaság, pontosabban a talajban való széndioxid-megkö- tés (szekvesztráció) részt vehet-e a Tiszta fej- lesztési mechanizmus (Clean Development Mechanism, CDM) finanszírozási program keretein belül történő széndioxid-kereskedelemben. Talaj eladó Ahhoz képest, hogy egy olyan szektorról van szó, amely a Kormányközi Éghajlat-változási Bizott- ság (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPCC) szerint az összesített globális üvegházigáz-kibocsátás egyharmadáért felelős, és amelytől, mint iparágtól azt követelik, hogy évente kb. 800 megatonnával csökkentse széndioxid-kibocsátását, miközben 2050-re készerezze meg teljesítményét, hogy 9 milliárd ember élelmezéséről gondoskodni tudjon, nos, ehhez ké- pest a mezőgazdaság eddig meglepő visszafogottsággal vett részt a tárgyalásokban. Ennek részben a mezőgazdasági tudományban fellehető ellentmondások az okai. Az 1992. évi riói csúcs óta a mezőgazdasági szolgáltatásokon keresztüli emisszió-elkerülés (mitigáció) komoly megfontolását lehetetlenné teszi az a tény, hogy nincs egyetértés az emisszió-elkerülés számértékeinek a kérdésében. 2007-ben azonban az IPCC elismerte, hogy a világon fellelhető összes talaj évenként kb. 6 milliárd tonna széndioxid megkötésére képes, ezzel pedig megnyitotta az utat a széndioxid-kereskedelmi ajánlatot tevők özöne előtt a mezőgazdaság felé. És özönöltek is! Az elmúlt két évben az UNFCCC-nál (ENSZ éghajlatváltozási keretegyez- mény, United Nations Framework Convention on Climate Change) egy sor nemzetközi szervezet, kormány és ma- gáncég lobbizott az UNCCD-től (ENSZ-egyezmény az elsivatagosodás ellen, United Nations Convention to Combat Desertification) a Monsantón keresztül a szaúdi királyi házig, kezüket tördelve afölötti aggodalmuk- ban, milyen hatással is lesz majd a talaj széndioxid- kvóta-kereskedelme a nyereségükre. És ki hibáztathatja őket? 2008-ban globális szinten összesen 4,9 milliárd tonna CO2 cserélt gazdát, 83%-kal több mint 2007-ben. Mivel az előrejelzések szerint a széndioxid-kereskedelem lehet a következő konjunktúra alapja, a világon megművelt 1,6 milliárd hektár termőföld mesés lehetőségeket csil-lant fel a jövő befektetői előtt. A becslések szerint az USA csak a belföldi ellentételezésből több mint 100 milliárd USD bruttó bevételhez juthatna, ami jelenlegi mezőgazdasági bruttó nemzeti összter- mékének majdnem 50%-a. Mezőgazdálkodás az ENSZ égisze alatt Melyek lennének hát a CDM szerint széndi- oxid-kvótára átváltható mezőgazdasági módszerek? A mezőgazdaságban felhasznált ásványi tüzelőanyag mennyiségének csökkentése, vagy talán az organikus gazdálkodásra való áttérés kapna támogatást? Nem valószínű. Helena Paul,azEconexus közérdekű tudományos kérdésekkel foglalkozó érdekvédelmi szervezet munkatársa (ez a szervezet nemrég Mezőgazdaság és éghajlatváltozás: valós problémák, álmegoldások címmel adta közre irányelveit) így foglalja össze az ide- vágó aktuális témákat: 9
A biotechnológiai ipar a GM növények ma- gasabb hozamára hivatkozva gyakran hangsúlyozza, hogy e növények termesztése lehetőséget nyújt az emisszió-csökkentésre. Az iparág emellett erősen lobbizik annak terve ellen, hogy tilalmat vezessenek be az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban kulcsfontosságúnak ítélt genetikai források szabadalmazására Először is, egyesek a talajművelés nélküli gazdálkodást is be akarják vonni a széndioxid-kereskedelembe, így a CDM-be, arra hivatkozva, hogy a talajművelés elhagyása csökkenti a talaj széndioxid-kibocsátását. A valóságban azonban a talajművelés nélküli gazdálkodást főleg a nagybani termelők alkalmazzák, akik genetikailag módosított herbicidtoleráns növényeket termesztenek herbicidek alkalmazásával kombinálva, és műtrágyát, rovarirtó szereket is hasz- nálnak. Másodszor, a biomasszának a talajban való lekötésére alkalmazható módszerként felmerült az ún. bioszén (biochar) ami lényegében faszén előállítása. Azonban, eltekintve attól, hogy a módszer mind nagy, m ind kis léptékű alkalmazásának hatékonysága különösen hosszú távon igen kétséges, ehhez óriási ültetvényeken kellene termeszteni a faszénnek való biomasszát. Ez a tevékenység egyúttal a melléktermékként nyerhető bioüzemanyag piacát is élénkítené, és kétszeres támogatást tenne lehetővé, de kétszeres indítékot is adna az erdők és a biológiai sokféleség további pusztítására. Harmadszor, egyesek az állattenyésztés inten- zitásának további fokozását javasolják azon az alapon, hogy a kibocsátás lényegesen csökkenthető az állatállomány zárt helyen tartásával és a trágyaalapú biogáztermeléssel. Itt ismét az ipari termelők húznak hasznot a kistermelők rovására. A jelenlegi becslések szerint a CDM nyújtotta támogatásnak körülbelül hat százalékát fordítják mezőgazdasági szolgáltatásra, azonban ahogy Helena is rámutat ebből a támogatásból aránytalanul nagy rész jut a nagyüzemi termesztőknek. 2007-ben például a Malajziában jóváhagyott összes CDM-projekt 90 szá- zaléka pálmaolaj-termelésre szolgáló monokultúrákat támogatott, Mexikóban pedig a CDM-től érkező támogatásnak több mint a fele olyan ipari sertéstelepeknek jut ott, ahol trágyából biogázt állítanak elő. Vannak, akik úgy gondolják: ha az ENSZ úgy dönt, hogy a talajban megköthető széndioxidot is bevonja az emisszió-kereskedelembe, akkor ennek hatására robbanásszerűen beindulnak az in- tézkedés kiaknázására legalkalmasabb, intenzív gazdálkodási rendszerek. Egy ilyen forgatókönyv megvalósulása, amelynek során az ENSZ akár 1,5 milliárd USD-t is pumpálhat a mezőgazdaság intenzitásának növelésébe, súlyos következményekkel járhat hiszen alig 18 hónappal vagyunk egy olyan globális élelmiszerválság után, amely a becslések szerint világ- szerte 90 millió embert taszított szegénységbe. Ed Hamer mezőgazdasági és globalizációs témákra szakosodott szabadúszó újságíró, aki a koppenhágai klímacsúcsról tudósít. Széndioxid-kereskedelemből származó pénz a GM technológia finanszírozására A jelenleg mérlegelés alatt álló legellentmon- dásosabb javaslat az, hogy GM növények termeszté- séért széndioxid-kvóta legyen adható. Főszerkeszt ő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczánné Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db/hó Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja az GBE és a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület 10
Főszerkeszt ő: Dudits Dénes Szerkesztette: Keczán Zsuzsa Fordította: Fejes Erzsébet Példányszám: 1000 db két havonta Borító: EDOMO MEDIA, Szeged Nyomda: TISZA PRESS, Szeged Kiadja a GBE támogatásával a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület Green Biotechnology Europe (GBE)