Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR. Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat Szakdiplomácia Szakirányú továbbképzés

Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat Szakdiplomácia Szakirányú továbbképzés AZ ENSZ MENEKÜLTÜGYI FŐBIZTOSSÁGÁNAK TEVÉKENYSÉGE, FŐBB CÉLKITŰZÉSEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A SZERVEZET MAGYARORSZÁGI KÉPVISELETÉNEK MUNKÁJÁRA Készítette: Szatmári Zita Budapest, 2004

Tartalomjegyzék oldal Bevezetés 4. 1. Az UNHCR jelentősége, helyzete és története 1.1 Az UNHCR feladata, küldetése 6. 1.2 A Szervezet története 7. 1.3 A Szervezet evolúciója 9. 1.4 A menekültkérdés jogi háttere 11. 2. Az UNHCR történetének öt évtizede 2.1 Az 1956-os forradalom és szabadságharc 16. 2.2 A jugoszláv konfliktus, a Szervezet részvétele a balkáni konfliktuskezelésben 29. 2.3 Együttműködés a társszervekkel 43. 3. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Budapesti Képviseletének munkája, szerepe a magyarországi menekültek ellátásában 47. 4. Következetések, a menekültkérdés jövője 58. Irodalomjegyzék 64. Függelék 66.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának tevékenysége, főbb célkitűzései, különös tekintettel a Szervezet Magyarországi Képviseletének munkájára Bevezetés Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) az egyetlen olyan ENSZ szervezet, amelynek fő célkitűzése a menekültek helyzetének javítása olyan megoldások keresésével, amelyek biztosíthatják az egyén számára, hogy életét olyan körülmények között élhesse le, amelyben biztonsága nem forog veszélyben. A kiszolgáltatott helyzetben lévő menekültek védelme, illetve a kényszervándorlás problémájának felszámolása az ENSZ történetének egyik legégetőbb problémája. Az ENSZ által életre hívott szervezet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága jár élen ezeknek az embereknek a védelmében, valamint a kényszervándorlást kiváltó tényezők kezelésében. 1 A Szervezet feladatai összetettek. Fő célkitűzései között az emberi jogok védelme, a hátrányos helyzetű női és kiskorú menekültekről való kiemelt gondoskodás, annak biztosítása, hogy a leányok és a nők azonos elbánásban részesüljenek, valamint anyagi források biztosítása szerepel, annak érdekében, hogy a rászoruló otthontalanná vált emberek és családjuk számára megfelelő körülményeket biztosíthatóak legyenek. A globalizáció korát éljük, amelyben a kényszervándorlást kiváltó tényezők egyre összetettebbek. Miközben a szegények és gazdagok közötti szakadék egyre inkább mélyül, a geopolitikai változások és az országon belüli ellentétek a hagyományos értelemben vett menekültfogalom mellett egy új fogalom, a belső menekült fogalmának definiálására késztetik a Szervezetet. Miközben a Nyugat a jólét, a személyiségi jogok tág értelmezésének szimbólumává vált a periférikus helyzetű országokat a szegénység és a túlnépesedés jellemzi. A kérdés nem az, hogy kinek, mely országoknak kell a nyakukba venniük a menekültek befogadásnak és ellátásának költségeit és terhét, vagy itt bizonyos országok erkölcsi 1 A Szervezet megnevezés jogilag nem teljesen helytálló, hiszen nem szervezetrl, hanem az Egyesült Nemzetek egyik programjáról van szó, ugyanakkor a programot egy szervezetileg körülhatárolt entitás ( Dr Ambrus

felelősségéről kell-e beszélnünk, sokkal fontosabb, hogy egy olyan globális problémáról van szó, amely nemzetközi összefogást kíván. A témaválasztás személyes eredetű, mivel családommal egy olyan kisvárosban élek, ahol évek óta működik közösségi szállás, így alkalmam nyílt ezeknek az embereknek az életét szűkebb környezetemben is megfigyelni. Személyes véleményem szerint a világon az a néhány ország, amelynek a kezében gazdasági hatalom összpontosul, nem tesz meg mindent erejéhez mérten a menekültek problémáinak felszámolásához. Az UNHCR nemzetközi szervezetként igyekszik orvosolni ezt a problémát, de nemzetközi összefogás és együttes akarat nélkül csak azt érhetjük el, hogy néhány évtizeden belül nem egy-egy, bizonyos földrajzilag körülhatárolt területet érintő menekültválságról kell majd beszélnünk, hanem egy globális problémáról, amelynek megoldására akkor már a nemzetközi összefogás véleményem szerint kevésnek bizonyul. Szakdolgozatomban, melynek témája egy nemzetközi non-profit szervezet, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága arra keresem a választ, hogy a Szervezet az elmúlt öt évtizedben milyen változáson ment keresztül, ezek a változások elégségesek-e ahhoz, hogy a Szervezet meg tudjon felelni a XXI. század új menekültkihívásainak. Szakdolgozatom elkészítésekor, a leíró és elemző módszerek ötvözésére törekedem, alapul véve az adott témakörben megjelent vagy elektronikus formában fellelhető irodalmat. Dolgozatom elkészítésében nagy segítségemre volt Dr. Ambrus Ágnes, az UNHCR Budapesti Képviseletének jogtanácsosa, és Dr. Nyusztay László, a Külügyminisztérium tanácsadója, szakigazgató, tanszékvezető főiskolai tanár, akinek tanácsaira és kritikáira mindig támaszkodhattam. Ágnes, jogtanácsos, UNHCR Magyarországi Képviselete) hajtja végre, ezért beszélhetünk ebben az értelemben egy szervezetrl, amely jogi személyiséggel nem rendelkezik.

1. Az UNHCR jelentősége, helyzete és története 1.1 Az UNHCR feladat, küldetése Az UNHCR-t az ENSZ Közgyűlése hívta életre 1950. december 14-én azzal a céllal, hogy működjön közre a világ menekültjeinek segítésében, alapvető szükségleteik kielégítésében, valamint olyan megoldások keresésében, amelyek tartósnak bizonyulhatnak a menekülteket sújtó problémák kezelésében. A Szervezetet alapításakor mindössze három éves mandátummal tervezték, az akkori feladatköre ennek megfelelően szűkebb volt: a menekültek védelme, gondoskodás az otthontalanná vált menekültekről. A menekültügyi problémák száma azonban az idő múlásával egyre szaporodott és egyértelművé vált, hogy a megoldásra váró feladatok ennél sokrétűbbek, a három éves mandátum a problémák súlyához képest meglehetősen csekélynek bizonyult. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága tevékenységét az 1951-es Genfi Egyezmény, illetve az azt kiegészítő 1967-es Jegyzőkönyv szellemében fejti ki, de talán még ennél is erőteljesebb a Szervezet Statutumának meghatározó ereje. 2 Ezek szellemében feladatának tekinti a Szervezet a menekültek 3, illetve menedékesek 4 fizikai és szellemi épségének megóvását, az ehhez szükséges anyagi források előteremtését, a menekültek alapvető jogainak garantálását. A Szervezet fontos feladata továbbá, hogy felhívja a világ figyelmét ezeknek az embereknek a kiszolgáltatottságára, tartós megoldások keresésében együttműködjön a kormányokkal, úgy, hogy segítséget nyújt a kormányoknak az önkéntes hazatérés, letelepítés, illetve egy harmadik országba való beilleszkedés elősegítésével. 2 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede, Oxford University Press, New York, 2000, 24. oldal 3 menekült: az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy( a továbbiakban külföldi), aki faji, illetleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás avagy politikai meggyzdése miatti üldözése, az üldözéstl való megalapozott félelme miatt az állampolgársága - hontalan esetén szokásos tartózkodási helye- szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, és nem tudja, vagy üldözéstl való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, feltéve, hogy az érintett kérésére a menekültügyi hatóság menekültként elismerte Forrás: CompLex CD Jogtár, 1997. évi CXXXIX. törvény a menedékjogról, 1 fejezet, 2. 4 menedékes: (ideiglenes menedékben részesül) a Magyar Köztársaság területére tömegesen menekülk olyan csoportjába tartozó külföldi, amelyet a Kormány vagy az Európai Unió erre felhatalmazott intézménye azért részesített ideiglenes menedékben, mert a külföldiek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetleg az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése - így különösen kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód - miatt elmenekülni kényszerült Forrás u.o.

Mint nemzetközi szervezettől, az UNHCR-től is elvárható a pártatlanság, a diszkrimináció-mentesség, amelynek fontosságát elsősorban háborús szituációkban érezhetjük közvetlenül, hiszen ilyen feszült helyzetekben az egyik fél csupán látszólagos támogatása is tovább mérgesítheti a helyzetet. A menekültek új társadalmakba való integrálásának javítása is hasonlóan fontos feladata a Szervezetnek, továbbá a beilleszkedés, az ottani munkavállalás esélyeinek a növelése, pl. oktatás segítségével. 1.2 A Szervezet története A történelem során az embereknek az üldözés, üldöztetés különféle formái vagy fegyveres konfliktusok miatt gyakran kellett elhagyniuk otthonaikat, más esetekben a politikai erőszak kényszeríttette menekülésre az embereket. A rászorulók védelmét legfeljebb vallási alapon értelmezték (vallási oltalom), de a XX. századig nem léteztek erre vonatkozó egyetemes szabályok, legfeljebb ad hoc jellegű segélyek biztosítására került sor. Az I. világháború után a Népszövetség emelte a menekültkérdést nemzetközi szintre, de a megoldásokat kereső intézményrendszer kiépítése nehéz feladatnak bizonyult. (A Népszövetség követek és főbiztosok kinevezésével kívánta orvosolni a problémákat, de ők általában egy-egy kiválasztott népcsoporttal foglalkoztak, csupán a kiemelt népcsoport problémáinak megoldására összpontosítottak.) Az európai kontinenset a II. világháborús pusztítások után az erőteljes népmozgások jellemezték, ami a szövetséges hatalmakat rendkívül nyugtalanította. A tömeges vándorlásokra adott nemzetközi válasz az Egyesült Nemzetek Segély és Újjáépítési Igazgatóságának 5 1943. évi létrehozása. 1950-ig nem létezett átfogó intézményrendszer illetve jogszabályi háttér, amely alapot biztosított volna a globális szinten jelentkező nehézségek megoldására. Az igazi áttörést ebben a helyzetben az 1951-es Genfi Egyezmény létrejötte jelentette. Az Egyezmény fogalmazta meg elsőként a menekült fogalmát 6, fogyatékosságaként értelmezhető azonban, hogy idő és térbeli korlátozásokat alkalmazott a menekültekről való gondoskodás vonatkozásában. Mint ahogyan az alapítás időpontjából is kitűnik, az UNRRA-t hamarabb hozták létre, mint ahogyan az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapkövét lerakták. Az UNRRA egyértelmű feladata a háború sújtotta területek 5 United Nations Relief and Rehabilitation Admistration( UNRRA) 6 A menekültfogalom pontos definiálásával a II. fejezet 1. pontjában részletesen foglakozom

segélyezése, a háború borzalmas következményeinek enyhítése, valamint a romeltakarítás, vagyis az újjáépítés voltak. A Szovjetunió nem engedélyezte, hogy az újjáépítési feladatokkal megbízott szervezet a területén tevékenykedjen, ezzel is elutasítva a Nyugat bármiféle beavatkozását az ország és így a tömb belügyeibe. Az UNRRA tevékenységéhez nélkülözhetetlen anyagi és logisztikai feltételeket teljes egészében a szövetségesek bocsátották a szervezet rendelkezésére. A háború után az UNRRA a menekültek hazatelepítésére összpontosított, legalábbis olyan esetekben, amikor a menekültek valóban vissza kívántak térni abba az országba, ahonnan a háború borzalmai vagy üldöztetésük miatt elmenekülni kényszerültek. Azonban volt példa arra is, hogy a menekültek nem tudtak, vagy inkább nem akartak hazatérni. Ilyenek voltak az ukrán menekültek, vagy a balti államok lakói, akik számára a haza Sztálin munkatáborait jelentette. 7 Az erőszakos hazatelepítések ellen az USA kritikát emelt ugyan, azonban eredmény nélkül. Már itt érezhetünk egy, a Kelet és a Nyugat közötti fontos ideológiai különbséget. A szembenálló felek másként ítélték meg ugyanis, hogy segíteni kell-e mindenkit a hazatérésben. A vita olyannyira központivá válik, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa is napirendjére tűzte a kérdést. 1947-ben az USA úgy döntött, hogy megvonja az anyagi támogatást a szervezettől. Új szervezetet kellett tehát létrehozni, amely a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet 8 nevet viselte. Az IRO 3 éves mandátummal, az ENSZ nem állandó jellegű szakosított intézményeként 9 jött létre. Klasszikus értelemben ezt a szervezetet tekinthetjük az első menekültekkel foglakozó szervezetnek, melynek feladatai között szerepeltek a hazatelepítés, a személyazonosság megállapítása, regisztrálás, besorolás, ellátás, jogi, politikai védelem, szállás biztosítása, áttelepítés, illetve újbóli letelepítés. A szervezet már elvként fogalmazza meg az erőszakos hazatelepítés tilalmát. Természetesen ez a szervezet is a keleti tömb kritikájának céltábláját jelentette, a kommunista országok egyenesen azzal vádolták a nyugati országokat, hogy az áttelepítések célja a munkaerő-problémák megoldása, a munkaerőszerzés. A Nyugat elismerte ugyan, hogy a menekültek szétszórása egy kedvezőbb földrajzi eloszlást eredményez, ezáltal csökkenti az európai túlnépesedést, és nem utolsósorban jótékony hatást gyakorol az ún. 7 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede, Oxford University Press, New York, 2000, 16. oldal 8 International Refugee Organisation ( IRO) 9 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede, Oxford University Press, New York, 2000, 16. oldal

tengerentúli demokráciákra, de azt, hogy célja a munkaerőszerzés volna sohasem ismerte be. 10 Az 1940-es évek végén, 1950-es évek elején lezajló események, úgy, mint a berlini blokád, a két részre szakadó Németország, Mao Ce Tung győzelme, és nem utolsó sorban a hidegháború mutattak rá, hogy a menekültügy nem csupán háború utáni kérdés, szükség lett tehát egy olyan szervezetre, amely a menekült-probléma tartós megoldására törekszik. Az új szervezettel szembeni elvárásokat a kezdeti időkben aligha jellemezte az egyetértés. Az USA kis költségvetésű szervezetre gondolt, amely nem vesz részt a segítségnyújtásban és nem folyamodhat önkéntes adományokért, ezzel szemben a nyugati államok egy olyan szervezetet álmodtak meg, amelynek fenntartási költségeiben az adományok is fontos tényezőt jelentenek, hiszen ezek az országok viselték az igazi menekült-terhet. Az új szervezet végül a kompromisszum szellemében született meg, amely ugyan gyűjthetett adományokat, de a Közgyűlés beleegyezése előfeltétele volt a felhívásnak. Ez a szervezet az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. 11 1. 3 A Szervezet evolúciója Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága megalakulása után a Genfi Egyezmény földrajzi korlátjai nyomán kizárólag európai menekültekkel foglalkozott, számuk akkoriban 400 000-re tehető. 1951.évi költségvetése 300 000 $, a Szervezet által foglalkoztatott munkatársak száma pedig mindössze 33 volt. 12 A Szervezet akkori tevékenysége a menekültek áttelepítése koncentrálódott, a menekültekről való gondoskodás nem volt igazán összetettnek mondható, hiszen a menekültek oktatására, képzésére, a megfelelő színvonalú életkörülmények biztosításához elengedhetetlen egészségügyi ellátás megszervezésére a tevékenységi kör alig, vagy inkább egyáltalán nem terjedt ki. A Szervezet története során azon konfliktusok jellege is drámai fordulaton ment át, amelyben az UNHCR tevékenykedett. Eleinte ugyanis elképzelhetetlen lett volna, hogy a munkatársak fegyveres konfliktusok kellős közepén végezzék munkájukat. Mára a helyzet jelentősen átalakult ezen a téren is, hiszen egy humanitárius akció sikere csakis katonai támogatással képzelhető el. Ez igaz többek között azért is, mert a humanitárius akció céljai a helyi intézmények erősítése, a szenvedések 10 u. o. 17. oldal 11 United Nations High Commissioner for Refugees ( UNHCR) 12 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede, Oxford University Press, New York, 2000, 3. oldal

csökkentése, a lakosság önállóvá tétele, mindezt aközben, hogy a civil és katonai erők szorosan együttműködve keresnek tartós megoldást a menekültek problémáira. Vizsgáljuk meg, hogy ezekből az alapvető jellemzőkből hogyan, milyen lépések útján vált az UNHCR korunk jól működő, hatékony szervezetévé, amely képes a menekültprobléma kezelésére, vagy legalábbis harcba képes szállni ellene. Az 1950-es években a Szervezet megalakulása egybeesett a hidegháború kezdetével, amikor a két tömb közötti éles szembenállás pattanásig feszült helyzetet teremtett. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a felek aligha értettek egyet bármiben is. Az alapítók, akik egytől-egyig a nyugati tömbhöz tartoztak alapvető céljuknak tekintették a kommunizmus elől menekülők felkarolását. Azzal, hogy ezek a demokratikus országok a magyar forradalom és szabadságharc után nagy tömegben fogadták be a menekülteket, egyfajta elismerésüket fejezték ki Magyarország iránt, amely vállalta a szovjet uralommal és a diktatórikus sztálinista rendszerrel való nyílt szembekerülést. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc szovjet leverése után hazánkat rengeteg menekült hagyta el. Az országot elhagyó, a szebb és biztosabb jövőt remélő menekültek számát óvatos becslések is 200 ezerre becsülik. 13 Ezen menekültek ellátása, illetve harmadik országba való letelepítésük jelentette az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága számára az első nagy kihívást. Az 1960-as, 70-es években a hangsúly Európán kívülre, és a kontinensen kívüli menekültekre helyeződött. A Szervezet figyelme az algériai menekültekre terelődött, akik elsősorban Tunéziában illetve Marokkóban találtak oltalomra. 1962-ben Algéria függetlenné válása sok menekült problémájára jelentett gyógyírt, a hatalmas méretű hazatelepítésekben az UNHCR vállalt kardinális szerepet. 1967 fontos fordulópont a Szervezet életében, hiszen ekkor kerül sor az ENSZ Menekültügyi Egyezményében foglalt idő és térbeli korlátok felszámolására, innentől számíthatjuk az UNHCR egyetemességét. 1971-ben a bangladesi függetlenségi háborúban való részvételre a Menekültügyi Főbiztosság az ENSZ főtitkárának felkérésére vesz részt, ennek az akciónak illetve az 1973-13 United Nations Report of the United Nations High Commissioner for Refugess, General Assemby, Official Records: Thirteen Seccion, Supplement No. 11, United Nations, New York, 1958 ( Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fbiztosának beszámolója, Közgylés, Hivatalos felvétel, 13. ülés, az ülés száma 11, ENSZ, New York 1958)

as pakisztáni és bangladesi lakosságcserének a sikere sokban hozzájárult a Szervezet széles körű elismertségéhez. Az 1980-as évtized első felében a hidegháború elmélyülését hozzák, ekkor a szemben álló felek a menekülteket használták fel geopolitikai érdekek megvalósítására, diktatúrák destabilizálására illetve felkelések szítására. Ezekben a válságos időkben az UNHCR-nek történetében először kellett szembenéznie egy olyan komplex válsághelyzettel, amely egyszerre három kontinensen (Afrikában, Közép-Amerikában, Ázsiában) ütötte fel a fejét. A menekültek túlnyomó többsége a kommunista kormányok erőszakos cselekedetei miatt kényszerült szülőföldje elhagyására, amit azonban a nyugati országok rendre ki is használtak, hiszen nekik szigorú geopolitikai érdekük fűződött a szocialista barakkból menekülők felkarolásához. 14 A soha nem látott embertömegekről való gondoskodás szervezett formái, a menekülttáborok elsőként az 1980-as években, Afrikában jelentek meg. Természetesen a táborok megjelentésével egyidejűleg számos probléma ütötte fel a fejét, amelyért szintén a Szervezetet tették felelőssé. Az 1990-es években bizonyos egyetértés jött létre a szuperhatalmak között. A nemzetközi összefogás virágzott, az UNHCR fő tevékenységi köre a béketeremtésre és a békefenntartásra korlátozódott. A törékeny békefolyamat első lépéseként demokratikus választások megrendezésére, nemzetközi megfigyelők és polgári szakértők alkalmazására került sor, akiknek jelenléte jótékony hatást gyakorolt a konszolidációra, a társadalmi visszaillesztésre. A Szervezetet munkájának elismeréseként két alkalommal 1954-ben és 1981-ben is Nobel Békedíjjal tűntették ki. 1. 4 A menekültkérdés jogi háttere Egy jelenség pontos körülhatárolásának hiánya, a jelenség jogi hátterének homályossága vagy tisztázatlansága könnyen vezethet bizonytalansághoz, illetve bizonyos esetekben kibúvókhoz, ami a nemzetközi szintű állami szerepvállalásokat illeti. A menekültek, az otthonukról elűzött emberek esetében egészen az 1951. évig beszélhetünk erről a jelenségről. Noha az alapvető emberi jogok tisztázása már a második világháború után 14 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede, Oxford University Press, New York, 2000, 7. oldal

megszületett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megtörtént, a menekült fogalmának definiálására csak a mérföldkőként emlegetett Genfi Egyezményben került sor. Mivel a menekülést kiváltó tényezők között első helyen rendszerint az alapvető, minden embert egyetemesen megillető jogok megsértése szerepel, fontosnak tartom az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt emberi jogok tisztázásával kezdeni a jogi háttér megvizsgálását. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában első helyen rögzített jogként került lefektetésre az ember talán leginkább elidegeníthetetlen joga, az élethez, szabadsághoz való jog: Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. 15 Az alapvető emberi jogok között találjuk a kínzás, rabszolgaság és kényszermunka tilalmát, valamint a szabadsághoz való jogot és a megkülönböztetés tilalmát: Mindenki, bármely megkülönböztetésre, nevezetesen fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra, politikai vagy bármely más véleményre, nemzeti vagy társadalmi eredetre, vagyonra, születésre, vagy bármely más körülményre való tekintet nélkül hivatkozhat a jelen Nyilatkozatban kinyilvánított összes jogokra és szabadságokra. Ezenfelül nem lehet semmiféle megkülönböztetést tenni annak az országnak, vagy területnek politikai, jogi vagy nemzetközi helyzete alapján sem, amelynek a személy állampolgára, aszerint, hogy az illető ország vagy terület független, gyámság alatt áll, nem autonóm vagy szuverenitása bármely vonatkozásban korlátozott. 16 Leírva milyen egyszerűnek is tűnik, biztosításuk az otthonukból elűzött, menekülő, reményvesztett emberek esetében azonban közel sem ilyen egyszerű feladat, hiszen pontosan ezeknek a jogoknak a megtagadása kényszerít olyan sok menekültet hazájának, szűkebb életterének elhagyására. Ilyenfajta jogsértésekre sajnos igen-igen sok példát találunk a történelemben, hiszen ezek a jogok általában veszélybe kerülnek egy-egy háború, fegyveres konfliktus esetében. A legújabb kori történelem azonban bővelkedik olyan példákban is, amelyek során nem valamely idegen, fegyveres katonai erő, hanem ugyanazon nép más etnikai csoporthoz tartozó tagjai jelentenek fenyegetést az egyén, illetve családja számára, aki személyes biztonságát veszélyben érezve jóformán utolsó esélyeként a menekülést választja. Az alapvető jogok közül érdekes továbbá kiemelnünk az ember magán és családi életének tiszteletben tartását, a gondolat, lelkiismeret és vallásszabadságát, a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezés és egyesülés szabadságának jogát, valamint a megkülönböztetés 15 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 3.cikk ( Forrás:www.freedom.hu/embe_jogok/) 16, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 2. cikk( Forrás:www.freedom.hu/embe_jogok/)

tilalmát, hiszen ezen jogoknak a teljesülését illetve hiányát azonnal meg kell vizsgálnunk egy-egy menekült esetében. Napjaink fegyveres konfliktusainak, etnikai villongásainak középpontjában rendszerint a megkülönböztetés áll, amikor az embereket, embercsoportokat egy-egy vallási vagy felekezeti hovatartozás miatt ér hátrányos megkülönböztetés. Ilyen jogsértésekre találunk példát, ha megvizsgáljuk az 1991-ben darabjaira hulló Jugoszlávia esetét. A széthulló birodalom egyik szelete Bosznia Hercegovina egy olyan országként jött létre, amely etnikai szempontból a legvegyesebb összetételt mutatta. Lakói muzulmánok illetve szerbek és horvátok voltak, akik az erősen centralizált Jugoszlávia fennhatósága alatt látszólagos békében és egyetértésben éltek egymás mellett. A mélyben azonban feloldhatatlan, vagy annak tűnő ellentétek húzódtak, Jugoszlávia felbomlása után pedig a mégoly békésnek tűnő terület hirtelen felbolydult. Ezzel párhuzamosan Horvátországban kezdetét vette az etnikai tisztogatás, amelynek során több ezer szerb nemzetiségű embert űztek el otthonából. Óvatos becslések szerint 1991-ben az etnikai tisztogatás áldozatainak száma megközelítette a 20 000- t, körülbelül 200 000 ember kényszerült elmenekülni, a belső menekültek száma pedig 35 000-re tehető. 17 A jogi háttér kialakulásának második lépcsőjeként kell megemlítenünk az 1951-es Genfi Egyezményt, amely áttörést hozott a menekültkérdés rendezésében, miután pontos fogalmi meghatározást biztosított az akkoriban meglehetősen homályos menekültfogalomnak. Az 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről 18 az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet rendelkezik. A Egyezmény szövegében utal az 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, kiemelve, hogy az azokban lefektetett emberi jogok tiszteletben tartását alapvetőnek tekintik a Szerződő Felek. Az Egyezmény bevezető passzusai kiemelik a menekültkérdés tekintetében elengedhetetlen nemzetközi összefogást: Figyelembe véve, hogy a menedék nyújtása aránytalanul nehéz terhet jelent bizonyos országok számára, és azt hogy...a problémának... megoldása... nem képzelhető el nemzetközi együttműködés nélkül 19, a szöveg egyszersmind utal a menekültprobléma veszélyeire is: minden állam, amely a menekültek problémájának 17 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede, Oxford University Press, New York, 2000, 218. oldal 18 CompLex CD Jogtár: 1989. évi 15. törvényerej rendelet. Hatály:1998.III.1 19 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, Preambulum ( Forrás:www.freedom.hu/embe_jogok/)

társadalmi és humanitárius jellegét elismeri, minden tőle telhetőt megtesz annak megakadályozására, hogy e probléma az államok közötti feszültség okozója legyen 20 Az Egyezmény szövegezői tehát tisztán látták, hogy a menekültkérdés megoldása, menekültpolitikák összehangolása nélkül a népek békés egymás mellett élése sem valósítható meg, mivel a menekültek problémája nem oldható meg egy ország keretein belül, hanem elengedhetetlenül nemzetközi összefogást kíván. Az Egyezmény (1) A cikkének (2) bekezdése tartalmazza a menekült fogalmának meghatározását. az a személy, aki 1951. január 1. előtt történt események következtében faji, vallási okok, nemzeti hovatartozás illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni. 21 A Genfi Egyezmény már csak a kiemelt menekült-definíció kapcsán is rengeteg érdekességet és magyarázatra szoruló furcsaságot tartalmaz. Kezdjük mindjárt az időbeli korláttal. Az időbeli megszorítás a Szervezet megalakulása előtt menekülté vált embereket ismeri el, az Egyezmény (B) cikkelyének (1) pontja azonban megemlíti, hogy az 1. cikk A. részében szereplő az 1951. január 1 előtt történt események kifejezés, vagy az Európában 1951. január 1. előtt történt eseményeket vagy pedig az Európában vagy máshol 1951. január 1. előtti eseményeket jelenti mintegy felkínálva az időbeli korlát mellett egy térbeli korlát lehetőségét is. Így az Egyezményhez tartozó országok maguk dönthették el, hogy mely korlátozó rendelkezést fogadják el a három lehetséges alternatíva közül. A menekült-definíció hibájaként szokás említeni az említett korlátokon kívül, hogy az üldözés lehetőségével csak egy ország szintjén foglakozik, nem ismerve el a belső menekült fogalmát. Az Egyezmény pozitívumaként kell azonban említenünk, hogy egy általános, az aláíró, csatlakozó országok által is alkalmazott menekült-definíciót biztosított, amelynek segítségével az otthontalanná vált emberek státuszának elismerésében is fontos lépést tettek a csatlakozó országok. Innen már csupán egyetlen lépés a menekültpolitikák összehangolása, amely várhatóan fontos lépést jelent majd a menekültkérdés megoldásának sikerében. a 20 u. o. 21 u.o. illetve CompLex CD Jogtár, 1989. évi 15. törvényerej rendelet I. fejezet, I. cikk

Az Egyezmény fogalmazza meg a menekültek kötelezettségeit is : magát az ország törvényeinek és szabályainak, valamint a közrend fenntartása érdekében hozott intézkedéseknek alávesse 22. Ugyancsak pozitívumként értékelendő, hogy az Egyezmény a kötelezettségek rögzítése mellett nem feledkezik meg a jogok biztosításáról sem: szabad vallásgyakorlat, az állandó lakóhelye ha ilyen nincs a tartózkodási helye szerinti ország törvényei által biztosított jogok élvezete, ingó és ingatlan tulajdonhoz való jog, művészeti jogok és ipari tulajdonjog, az egyesülés és az igazságszolgáltatás joga. A fizetett munkavállalás terén érdekes a legkedvezőbb elbánás, amelyet azonos körülmények között egy idegen ország állampolgárainak biztosítanak. Mindez azonban párosul a hazai munkaerőpiac természetes védelmét garantáló kivételekkel, amelyek a legkedvezőbb elbánás fogalma kapcsán megszorításokat jelentenek. Ilyen megszorító intézkedések alkalmazásától csak három lehetséges kivételt hoz a törvény: a) legalább három éve tartózkodik az országban; b) házastársa a tartózkodási helye szerinti ország állampolgára...; c) olyan gyermeke vagy gyermekei vannak, akik a tartózkodási hely szerinti ország állampolgárai. 23 További jogok az önálló mezőgazdasági, ipari, kisipari vagy kereskedelmi tevékenységhez való jog, valamint az alapfokú oktatásban való részvételhez való jog. Az Egyezmény 25. cikkelye a menekült személyi okmánnyal való ellátásáról rendelkezik, amennyiben az illető nem rendelkezik érvényes okmánnyal. A Magyarországon a bevándorolt és a menekült jogállású személyek azonosító igazolványának meghatározó alapszíne a sárga. A jogokat illetően tehát összességében azt mondhatjuk, hogy az Egyezmény értelmében a menekülteket a magyar állampolgárokkal azonos jogok illetik meg három fontos eltéréssel: 1. a menekült jogállású személy nem rendelkezik választójoggal, 2. nem tölthet be olyan munkakört, amelynek ellátását a jogszabály magyar állampolgársághoz köti, 3. a menekülteket hadkötelezettség nem terheli. Az 1951-es Genfi Egyezmény legfőbb pozitívumának mégis az abban megfogalmazott non-refoulment vagyis a visszaküldés vagy a kiutasítás tilalmát tekintjük: Egyetlen Szerződő Állam sem utasíthatja ki vagy küldheti vissza a menekültet azon ország területének határára, ahol élete vagy szabadsága faji, vallási okokból, nemzeti hovatartozása miatt vagy azokból az okokból van veszélyeztetve, hogy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik, vagy bizonyos politikai véleményt vall. 22 Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 2. cikkely ( Forrás:www.freedom.hu/embe_jogok/) 23 u. o.

Az 1967-es Jegyzőkönyv, amelyet szintén az 1989. évi 15. törvényerejű rendelet illeszt bele a magyar jogba, feloldja a Genfi Egyezmény földrajzi és időbeli korlátozásait, fontos előrelépést jelent továbbá, hogy a helyi hatóságok a törvényerejű rendelet értelmében egy vagy két évre érvényes, kétnyelvű úti okmánnyal kell, hogy ellássák a menekülteket, hacsak nyomós állambiztonsági vagy közrendi okok mást nem követelnek. 24 A már többször említett alapvető, elidegeníthetetlen emberi jogok a Magyar Köztársaság Alkotmányának is fontos részét képezik. Az Alkotmány XII. fejezetének 54. -ának 1. pontja rendelkezik az ember veleszületett jogáról: minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani 25, de az Alkotmány kiemelt pontjaként említhetjük a szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jogot { 55 (1)}, a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának a jogát, { 58 (1)} valamint a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát (60 ). 26 2. Az UNHCR történetének öt évtizede Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága az elmúlt 50 esztendőben jelentős változásokon ment keresztül. Ezek a változások megfigyelhetők a Szervezet által kezelt konfliktusok természetében, a megközelítés módjában és természetesen a konfliktuskezelés során alkalmazott eszközök vonatkozásában is. Azt gondolom a leghitelesebb és a legszembetűnőbb képet ezekről a radikális változásokról akkor kaphatunk, ha megvizsgáljuk az egyik első és az egyik utolsó akcióját, összevetve azok legfontosabb jellemzőit. Az első akcióként az 1956-os forradalom és szabadságharc és az egyik legutolsóként pedig a rendszerváltás után darabjaira hulló Jugoszlávia esetét emelném ki. 2.1 Az 1956-os forradalom és szabadságharc A II. világháború utáni sokat szenvedett Európát a kettéosztottság jellemezte. Ez a megosztottság értelmezhető ideológiai megosztottságként is, mivel az új bipoláris világrend két pólusa homlokegyenest másként képzelte el a háború utáni életet, a lehetséges folytatáshoz illetve a prosperitáshoz vezető utat. A keleti blokk országai számára köztük 24 CompLex CD Jogtár 1989. évi 15. törvényerej rendelet 25 www.mkogy.hu/alkotmany/alkotm.htm 26 Forrás: A Magyar Köztársaság Alkotmánya ( www.mkogy.hu/alkotmany/alotm.htm)

természetesen Magyarország számára is ez az út a szocializmus kényszerű útját jelentette, amely 1947-től a Párt fennhatóságát és hegemóniáját jelentette az élet minden területén. A II. világháború utáni két esztendő még békés, demokratikus esztendőként írható le, amelyben az ország igyekszik magára találni. Az emberek közötti hatalmas szinte szakadékként megjelenő tulajdoni és jövedelmi különbségek azonban a baloldali eszmék számára fontos táptalajt biztosítottak. A körvonalazódó vagy inkább újra felszínre kerülő kommunista eszmék pontosan ezeknek a szembetűnő különbségeknek a megszűntetését illetve jólétet kínáltak. A jólét, a háború utáni törvényszerű gazdasági prosperitás Kondratyev ciklusként valóban megjelent, amelyben a kommunista erők egyfajta önigazolásra leltek. Az átalakítási hullám a politikai fordulaton kívül az élet két fontos területét célozta meg: a gazdaságot és a társadalmat. Az állampárt első lépésként a belpolitika uniformizálására és az államszervezet központosítására törekedett, így a Párt lassan az élet minden területén domináns szerepre tett szert. 27 Az átalakítás másik síkja a társadalom volt, ahol az ideológia hegemóniája volt a legfontosabb elérendő cél. A rengeteg negatív jegy között pozitívumként említhetjük az olcsó színház- és mozijegyeket; könyveket, de talán még ezeknél is fontosabb megemlíteni a tömeges paraszti származású fiatal felvételét a felsőoktatási intézményekbe, mivel éppen ez ad magyarázatot arra, hogy az emberekben nőttön-növő elégedetlenség nem a szocializmus, csupán az alkalmazott eszközök ellen irányult. Az 1956. október 23-án kirobbanó felkelés vezetői között ironikus ódon a szocializmus által kinevelt ifjúságot találjuk, mely a Szabad Európa tiltott adásait hallgatva a Nyugattól, elsősorban az Amerikai Egyesült Államoktól ideológiai támogatásra is lelt. 28 1956. október 28-án megindul az egységesített brit - francia offenzíva a Közel- Keleten, ami teljes figyelemelterelést eredményezett. A magyar kérdés, amely az infrastruktúra és a távközlés kérdéseit követte a kijelölt napirenden elsősorban amerikai és francia kezdeményezés hatására került a Biztonsági Tanács elé. A nyugati országok tisztában 27 az államosítási hullám, amely a háború utáni években kezdetét vette a háború utáni újjáépítés természetes, annak elválaszthatatlan kísérjelensége. Az idleges tervutasításos rendszer, vagyis amikor átmenetileg az állam veszi át a piaci mechanizmusok rendezerejének szerepét alapveten normális jelenség, azonban az átmenetiségen igencsak nagy hangsúlynak kell lennie. Amikor ez a jelenség nem átmenet, hanem a totalitás egyik meghatározó jele, onnantól a jelenség hosszú távú hasznáról már aligha beszélhetünk

voltak a kérdés kényességével, hiszen bármilyen nyugati katonai beavatkozás egy, a Szovjetunióval való fegyveres konfliktushoz és egy termonukleáris eszközökkel vívott világháborúhoz vezethetett volna. Magyarország a válság ideje alatt végül semmilyen támogatást nem kapott az amerikai kormánytól, legfeljebb a szovjet katonai beavatkozás elől elmenekült menekültek segélyezésében és a lakosságnak küldendő segélyszállítmányok vonatkozásában. A magyar kérdés ezt követően a Közgyűlés elé kerül, amely azonban csak november 4-én ülésezett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe folytatására november 4-én került sor, amikor a szovjet csapatok a forgószél hadművelet keretében a korábbi elnyomás visszaállítására a katonai rendezés módszerét választották. Az eszközök a régiek, legfeljebb az elnevezések mások, a várható következmények pedig egyértelműek: terror, megfélemlítés, megtorlás. A végrehajtott halálos ítéletek száma 230-ra, a bebörtönzöttek száma 16 000-re becsülhető 29, az internáltak számáról pontos adatok nincsenek. A brutális megtorlástól való félelem, illetve a kilátástalanság érzése, amelyet a függetlenség elvesztése és a forradalom leverése keltett az emberekben tömeges kivándorlási hullámhoz vezetett. Már a szovjet invázió délelőttjén mintegy 5000 ember lépte át az osztrák magyar határt, a következő hetekben, hónapokban több százezer ember hagyta el hazánkat. Ez körülbelül 2 % át jelentette az akkori népességnek. 30 A kivándorlók többsége 40 év alatti, főleg a 18-30 éves korosztályhoz tartozó volt, ők ugyanis könnyebben vágtak neki a bizonytalannak, az ismeretlennek maguk mögött hagyva az anyaországot. A menekültek két fő irányba hagyták el az országot, Ausztria és Jugoszlávia irányába. 1956. október 28-án kezdődtek meg a tömeges méretű határátlépések, sok menekült ugyanazon az úton jutott el Ausztriába, amelyen a Vörös Hadsereg elől menekülő magyarok 1944-45-ben. A bécsi kormány azonnal reagált, és bejelentette, hogy fenntartás nélkül menedéket nyújt a magyar menekülteknek, de a Bécsi Konvencióban vállat nemzetközi kötelezettségének a többi ország segítsége nélkül nem tud eleget tenni. November 5.-re a helyzet elég súlyossá vált ahhoz, hogy az osztrák kormány az ENSZ Menekültügyi 28 A forradalom után az USA valóban kellemetlen helyzetbe került, mivel felröppent a vád, miszerint a Szabad Európa Rádió bátorította a forradalmat. Dulls, amerikai külügyminiszter kivizsgáltatta a vádat, az eredmény azonban nemes egyszerséggel a felelsség kizárása volt.( Forrás: Történelmi Szemle 1998. 3 4. szám: Borhi László: Iratok az 1956 58 közötti amerikai magyar viszony történetéhez ) 29 Ripp Zoltán, 1956, forradalom és szabadságharc Magyarországon. Korona kiadó, 2002, 248. oldal 30 u.o.

Főbiztosságához forduljon segítségért. 31 A Menekültügyi Főbiztosság közreműködésének alapját az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1956. november 9-én hozott 1006. számú határozata biztosította 32. Az UNHCR a Vöröskereszttel együttműködve kezdett hozzá a segélycsomagok gyűjtéséhez, amelyek a menekültek alapvető fiziológiai szükségleteihez nélkülözhetetlen eszközöket tartalmazták, ugyanakkor a nyugati országok szorgalmazták a tartós megoldás szellemében ezeknek a menekült személyeknek a harmadik országba való letelepítését, hiszen egyéb módon nem támogatták a magyar népet a demokráciáért vívott elkeseredett küzdelmében 33. Hamarosan ideiglenes és állandó menedék-felajánlások érkezetek több országtól is: Kanadától, Chillétől, Franciaországtól, Dániától, Norvégiától, Svédországtól és az Egyesült Királyságtól. November 8.-án Eisenhower amerikai elnök bejelentette, hogy az USA azonnali hatállyal hajlandó 5000 menekültet befogadni, később az Egyesült Államok kormánya bejelentette, hogy további 16 500 Ausztriában tartózkodó magyar készülhet fel az USA-beli bevándorlásra 34. A menekültek repülőgépeken illetve hadihajók fedélzetén érkeztek a tengerentúlra, ahol New Yearseyben a Camp Kilmer nevet viselő legendás katonai támaszpontot ideiglenes szállássá alakították át a menekültek számára. 1958 közepére az Amerikai Egyesült Államokban körülbelül 38 000 magyar menekült kapott letelepedési engedélyt. 1957. április 5-ig összesen mintegy 171 694 magyar menekült érkezett Ausztriába 35, ennek a hihetetlen mértékű emberáradatnak az ellátására az UNHCR és a Vöröskereszt összehangolt akciót indított. Ez volt az első válsághelyzet, amelynek megoldásában a két szervezet összehangolt akcióra törekedett. A menekültek segélyezésében igen fontos szerepet betöltő Vöröskereszt mellett említést kell tennünk a Magyar Menekültügyi Segítőszolgálat munkájáról, amely a magyar menekültek jogvédelmi segélyszolgálataként működött Ausztriában. A Szervezet meglehetősen széles feladatkört látott el, hiszen feladatai során nem csupán a menekültek legalapvetőbb szükségleteinek a biztosítására helyezte a hangsúlyt, úgy, mint ahogyan azt a Vöröskereszt feladatának tekintette, hanem igyekezett a menekültek jövőbeli boldogulásához 31 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede,, Oxford University Press, New York, 2000, 26-35. oldal 32 u. o. 30. oldal 33 u. o..32. old 34 u. o. 29. oldal 35 Memorandum prepared by the UN High Commissioner for Refugees for submission to the Commitee on Social and Humanitarian Questions ( Nice 1957. április 24 ) (www.unhcr.ch) ( Az ENSZ Menekültügyi Fbiztosának memoranduma a Szociális és Emberjogi Kérdések Bizottságának felkérésére.( forrás: http:// wwwunhcr.ch/cgi-bin/texis)

szükséges tényezők megteremtésében is segítséget nyújtani. A Segítőszolgálat tájékoztatást, útbaigazítást nyújtott a rászorulóknak, de jogi tanácsadással is szolgált azok számára, akik a jog területén nem rendelkeztek megfelelő jártassággal. A Szolgálat a menekültek letelepedése utáni munkaközvetítésben nyújtott segítsége, valamint a hatóságokkal folyó eljárásokban való részvétele hasonlóan elengedhetetlen segítséget jelentett az erre rászoruló menekültek számára. Természetesen a magyar nyelven kiállított diplomák, bizonyítványok hitelestése is nagy gondot okozott a menekülteknek, hiszen ezeket az okmányokat hitelestés nélkül nem használhatták fel Ausztriában. A Szolgálat ebben is igyekezett a menekültek segítségére lenni. A Szolgálat hangsúlyt fektetett arra is, hogy jó kapcsolatokat és hatékony együttműködési formákat építsen ki az Ausztriában működő menekültügyi, egyházi és egyéb jótékonysági szervezetekkel. Központi irodája Bécsben volt, de e mellett irodát tartott fenn Salzburgban, Linzben, Grazban, Klagenfurtban, Innsbruckban és Bergenzben. 36 A menekültkérdés három korszerű kezelési módját a Szervezet már akkoriban is alkalmazta, ennek értelmében 1957. április 5.-ig 128 921 magyar állampolgár emigrált, 4934 én tértek haza saját elhatározásuk alapján és csaknem 30 000 ember maradt Ausztriában az említett dátumig, bár a memorandum szövegében utal arra, hogy számuk fokozatosan csökkent. Ugyanakkor a Főbiztosság 1957 közepén készített felmérése nyomatékos utalást tesz azokra a menekültekre, akiket az említett időpontig a Szervezetnek nem sikerült letelepítenie, vagyis nem találtak számukra megnyugtató, tartós megoldást. 37 Ez a felmérés 178 000-re becsli azok számát, akik 1957 derekán Ausztriában, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Olaszországban illetve Törökországban várják a helyzetük megoldását. Közülük 58 000 menekült él táborokban és mintegy 120 000 ember táborokon kívül. A Szervezet már ekkor felismerte a táborokkal sajnos szükségszerűen együtt járó veszélyeket, pszichológiai problémákat. Az összezártság, de még inkább a külvilágtól való elzártság vezethet az emberekben kialakuló feleslegesség érzéséhez, kiválthat szorongást, de komolyabb kimenetelű pszichés zavarokhoz is vezethet. Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a menekültek durván 9 % tért haza 1958. januárjáig. 38 A hazatelepülést természetesen a menedéket nyújtó országok is nagymértékben 36 Soós Katalin: 56-os magyar menekültek a statisztikai adatok tükrében. 37 United Nations Report of the United Nations High Commissioner for Refugess, General Assemby, Official Records: Thirteen Seccion, Supplement No. 11, United Nations, New York, 1958 ( Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Fbiztosának beszámolója, Közgylés, Hivatalos felvétel, 13. ülés, az ülés száma 11, ENSZ, New York 1958) 38 A világ menekültjeinek helyzete, a humanitárius segítségnyújtás öt évtizede,, Oxford University Press, New York, 2000. 34. old

támogatták, számos esetben előfordult, hogy a hazautazás költségeit a menedéket nyújtó országok vállalták magukra, ha pedig valamilyen probléma merült fel a hazatérés során a Főbiztos diplomáciai csatornák igénybevételével segítette a hazatelepülni vágyókat. A menekültek tekintélyes 88-90 %-a azonban a befogadó országba való beilleszkedést illetve egy új hazában való letelepedést választotta. A legfontosabb befogadó országok között a már említett USA mellett fontosnak tartom megemlíteni Kanadát, amely 35 000, az Egyesült Királyságot, amely 16 000, az NSZK, amely 15 000 menekültet fogadott be. 39 E két megoldás azonban meglehetősen sok hasonlóságot mutat, hiszen a menekültnek mindkét esetben alkalmazkodnia kell az új közeghez, az új élettérhez, meg kell próbálnia beilleszkedni, ami korántsem egyszerű feladat. Ezen a ponton tényleg nagy felelősség nehezedi a befogadó országra, ugyanis ha erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a menekültek integrációja gyorsabb és minél zökkenő mentesebb legyen, akkor megelőzheti az egyénekben kialakuló bizonytalanság és gyökértelenség érzetét és nem utolsó sorban elősegítheti, hogy ezek az emberek a társadalom hasznos tagjává váljanak és terhek helyett gazdasági értelemben vett hasznot produkáljanak. Ausztria az UNHCR és a Vöröskereszt segítségével különféle kezdeményezéseket indított be, amelyek célja pontosan ez a már említett gazdasági integráció volt. A small loans project vagyis a kisebb összegű kölcsönöket lehetővé tevő projekt célja volt, hogy a menekültek olyan eszközökre vagy tőkére tegyenek szert, amelynek segítségével munkát tudnak találni, vagy saját kis üzletet alapíthatnak, egy szóval a cél az önállóvá tétel volt. Egy másik kezdeményezés szakmai tréningek segítségével kívánta elérni, hogy a menekült-munkavállalók nagyobb sikerrel vállalhassanak munkát, és jobban megfeleljenek a munkapiaci elvárásoknak. Nem feledkezhetünk meg a fiatalok oktatását támogató és a nyelvtanulást elősegítő programokról sem, amelyek célja szintén a beillesztés volt. Noha a már többször idézett ENSZ Menekültügyi Főbiztosi jelentésben nem szerepelnek pontos adatok arról, hogy a mintegy 180 000 ausztriai menekült között hány kísérő nélküli kiskorú, vagy más szóval gondviselőjétől elszakított gyermek 40 lehetett, a beszámoló mégis fontosnak tartja ennek a kérdésnek a felvetését. Ha egy menekülő gyermek elszakad a családjától meglehetősen védtelenné válik. Ez a védtelenség értelmezhető jogi értelemben is, mivel ebben az esetben a menekültstátuszuk megállapítása nehéz, e nélkül azonban védelmük igen nehézkessé válhat. 39 u.o. 32. old 40 u. o. 34. old

1956. novemberében a magyar hatóságok azzal a kéréssel fordultak az osztrák kormányhoz, hogy 18 évesnél fiatalabb kiskorúakat küldjék vissza Magyarországra. A kérdést az UNHCR a Vöröskereszttel együtt rendkívüli tanácsülés keretében vitatatta meg. A két szervezet ezen az ülésen azt a döntést hozta, hogy 14 évesnél fiatalabb gyermekeket, ha mindkét szülő Magyarországon tartózkodik valóban haza kell küldeni, később ezt az életkori határt eltörölték. A döntés azonban nem jelentett megoldást olyan esetekre, amikor a gyermek hazatérését mindkét szülő kívánja, viszont a gyermek nem akar hazatérni, ugyanis a Szervezetnek története során ilyen esetekkel is meg kellett birkóznia. A fiatalkorú, egyedülálló magyar menekültek kérdése az osztrák-magyar kormány viszonyában sarkalatos kérdéssé vált, tárgyalásaiknak, jegyzékváltásaiknak gyakorta képezte tárgyát ez a kérdés. A helyzet rendezése mindkét ország számára kényes kérdés volt, ezért a vita mielőbbi rendezése érdekében mindkét fél érvek hosszú sorát sorakoztatta fel. A magyar fél legfontosabb érvei között szerepelt, hogy meglátásaik szerint a 18 évesnél fiatalabb személyekre nem vonatkozik a Genfi Konvenció, így nekik állandó menedékjog nem adható. Az osztrák álláspont szintén a Genfi jogból merítve tagadta meg a 14 éven felüli gyermekek kiadását, éppen arra hivatkozva, hogy ők már menekültstátuszt kaptak. Hasonló volt az egyet nem értés a családegyesítés kérdésében, mivel az osztrák fél nem értette, miért ne lenne lehetséges a hivatkozott családi egységet Ausztria területén helyreállítani, de a magyar szülők Ausztriába való utazása magyar félről fel sem merült. A magyar érvelés igen fontos pontja volt, hogy a magyar családjogi törvények értelmében a kiskorú gyermek tartózkodási helyéről a szülő dönt, ezért a magyar szülők levélben fordultak a Vöröskereszthez, a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumához és az illetékes követségekhez, haza hívó leveleikben pedig az otthonról érkező rossz hírekkel próbálták befolyásolni és hazahívni a szülők a gyermekeiket. Tárgyalások folytak egy csoportos szülői delegáció Ausztriai látogatásáról is, amelyet a Külügyminisztérium 8 000 Schillinggel támogatott volna, azonban a szülők csoportos vízumot nem kaphattak, az egyéni beutazást pedig a Minisztérium nem támogatta. A magyar fél azzal is érvelt, hogy a magyar gyermekek állítólagos rossz erkölcsi és szellemi körülményei valamint az, hogy az ifjúsági táborok és iskolák feszült hangulatát a korábbi fasiszta emigráció és a szexuális bűnözők soraiból kikerülő oktató testület okozzák. 41 A valóság persze egész más képet festett. A magyar menekültek jövőjének megalapozását számos osztrák és nemzetközi ösztöndíj segítette, nyelvtanfolyamokat

indítottak és megteremtették a menekült gyermekek számára a középiskolai, valamint a főiskolai és egyetemi továbbtanulás lehetőségeit. Bár a fiatal korú menekültekkel kapcsolatos számadatok rekonstruálására kevés lehetőség van, 1957-es források becslése szerint közel 10 000 kísérő nélküli fiatal hagyta el családja nélkül az országot 1956-57 fordulóján. 42 Azok a 18 évesnél fiatalabb menekülők, akik családjuk nélkül lépték át a határt jellemzően 1956 novemberében tették meg ezt, amikor az még a legkevésbé volt veszélyes. Ausztria földjére lépve a nagykorú menekültekhez hasonlóan a Genfi Konvenció értelmében ők is megkapták a politikai menekültjogot, hiszen a non- refoulment értelmében nem toloncolhatók vissza. Ezt az elvet pedig az osztrák hatóságok mindvégig tiszteletben is tartották. Érdekes dolog, hogy a magyar hatóságok gyakran vetették Ausztria szemére, hogy az egyedülálló fiatalokkal kapcsolatos tárgyalásaik során gyakran húzzák az időt 43 Persze a vád nem volt alaptalan, hiszen az időhúzással csökkentették az érintettek körét, mivel időközben több fiatal betöltötte a 18. életévét és így már maga dönthetett a sorsa felől. A kísérő nélküli gyermekek kérdése a Menekültügyi Főbiztosság számára napjainkban is egy kényes, nehezen megoldható kérdést jelent. A menekülni kényszerülők másik fontos célpontja Jugoszlávia volt, amelynek vezetése, élen Jozip Broz Tito-val már a II. világháború után, 1948-ban szakított a sztálini szocializmussal. Bár a szocializmus alapvető elveivel és célkitűzéséivel Tito is egyetértett, ennek megvalósításában azonban a saját eszközeit és elképzeléseit helyezte előtérbe. Ehhez a külön utas szocialista fejlődéshez 44 Tito nak gondoskodnia kellett a külső gazdasági, politikai és nemzetbiztonsági feltételekről. Az egykori Jugoszlávia külgazdaságára jellemző volt a nyitottság és az erőteljes exportorientáltság, bár érdemes megjegyeznünk ezzel kapcsolatban, hogy Jugoszlávia behozatala mindig meghaladta a kivitelét. Ami a jugoszláv belpolitikát illeti, a szocialista országokhoz hasonlóan a Párt erőteljes dominanciájáról kell beszélnünk, amelyet az erős centralizáltság, a totalitás jellemzett. Külpolitikájában az el nem kötelezettség kapta a legnagyobb hangsúlyt, amely egyfajta ügyes lavírozást jelentett a nagyhatalmi törekvések között. Az elvek tehát hasonlóak, az alkalmazott módszerek azonban igen eltérőek voltak a szovjet szocializmushoz képest. A két ország közötti feszült helyzet 1953-ig tartott, Sztálin halála után, Hruscsov ugyanis felismerte, hogy elengedhetetlen a jugoszláv vezetővel való 41 Murber Ibolya: Két tz között, kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956-57 42 Murber Ibolya: Két tz között, kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956-57 43 Murber Ibolya: Két tz között, kiskorúak család nélkül Ausztriában 1956-57 44 Arday Lajos:Reformok és kudarcok, Jugoszlávia utolsó évtizedei és ami utána következett, BIP, 2002,38. oldal