Az egyházi jogállás szabályozásának új útjai: az Országgyűlés új hitvallása

Az egyházi jogállás szabályozásának új útjai: az Országgyűlés új Kiss Anna Rita Tanulmány az ars boni jogi folyóiratból. arsboni.hu - 2012.

Az egyházi jogállás szabályozásának új útjai: az Országgyűlés új A tanulmány 2012-ben készült, a szerző nem adta meg, hogy milyen intézményben és milyen célból. A tanulmány az ars boni jogi folyóiratban jelent meg, eredeti formájában szabadon terjeszthető és tudományos célra felhasználható. Hivatkozás: Ezen tanulmány egészének vagy részének felhasználásakor (ideértve a tanulmány bármilyen más alkotás - különösen tanulmány, esszé, dolgozat - elkészítéséhez való felhasználását) legalább a szerző nevét, a tanulmány címét, valamint az arsboni.hu weboldalt kell megjelölni forrásként. Például így: Kiss Éva: Mit szabad és mit nem?, arsboni.hu. Minden más jog fenntartva a szerző, illetve az ars boni jogi folyóirat részére. Bármilyen üzleti vagy kereskedelmi felhasználáshoz a szerző és az ars boni jogi folyóirat előzetes írásbeli hozzájárulása szükséges. Az ars boni jogi folyóirat a Stádium Intézet Alapítvány kiadványa. Design: G. Szabó Dániel facebook.com/arsboni arsboni.hu info@arsboni.hu facebook.com/stadiumintezet stadiumintezet.hu info@stadiumintezet.hu

Tartalomjegyzék I. Szükségünk van új egyházi törvényre?...3 II. Miért jó egyháznak lenni?...4 III. Előremutató változások...5 IV. Hol van a kutya elásva?...6 V. Az első törvénymódosítás...8 VI. Néhány megjegyzés...9

2011 év végén, mire az egyházak észbe kaptak, már ki is hirdették A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvényt, ami sokaknak körülbelül 270 egyházként nyilvántartása vett szervezetnek a halálos ítéletét jelentette. A legnagyobb meglepetést azok a koncepcionális változások okozták, amelyek majdhogynem észrevétlenül kerültek a zárószavazás előtt, a részletes vita lezárása után a törvényjavaslat szövegébe. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel kimondta a törvény közjogi érvénytelenségét, amiről addig példátlan módon napokkal hamarabb értesült a T. Ház, mint a nyilvánosság. A két intézmény között zajló Ki nevet a végén -t, úgy látszott, hogy az Alkotmánybíróság nyeri, mert a törvényt megsemmisítette. De az Országgyűlés, a rendelkezésére álló eszközöket kihasználva Házszabályt módosított, és elfogadta a 2011. évi CCVI. törvényt (továbbiakban: Ehtv2), amely a kisebb javítgatásoktól eltekintve megismételte az Alkotmánybíróság által elkaszált C. törvényt. A Kormány eljárása, nem kétséges, hagy kívánnivalót maga után, közjogilag elfogadhatatlan megoldásokat tartalmaz, de pont az keltheti fel az érdeklődésünket, hogy mi az, amit a Kormány ilyen eljárással is, tűzön-vízen keresztül akart vinni. Ezért nem is elsősorban közjogi szemszögből érdemes szemügyre venni a kérdést, annál is inkább, mert ezt a leginkább feljogosított és érdemes testület, az Alkotmánybíróság már megtette. (1) Van-e mentsége a közjogi érvénytelenséggel kacérkodó Kormánynak? Milyen politikai, társadalmi megfontolásokból eredhetnek a törvény egyes, felháborodást is kiváltó elemei? I. Szükségünk van új egyházi törvényre? Az egymást váltó kormányzati ciklusok törvénymódosításra irányuló törekvéseiben már 20 éve jelen van vitatémaként az egyház jogi fogalma, az alapításhoz szükséges létszám, a történelmi és a kisegyházak viszonya, egyház és állam kapcsolata és a közösségi vallásgyakorlás keretei. 1990 óta, amikor az egyházi törvény megszületett (2), az országgyűlés is többször érezte a nyilvántartásba vétel szigorításának szükségességét. Ezt főleg az egyházaknak járó állami támogatások jogosulatlan igénybe vétele motiválta, amit több szervezet úgy ért el, hogy a ténylegesen nem hitéleti tevékenységet végző szervezeteket egyházként jegyeztette be. A destruktív szektásodási folyamat ellen megoldást kereső módosítások szükségessége is gyakran terítékre került, azonban jogalkotás nem követte a vitákat. A 2002 2010-es baloldali kormányzati ciklusok idején a kérdés háttérbe szorult, majd a 2010-es kormányváltáskor került megint előtérbe, azonban a második Orbán-kormány a módosítások helyett a teljes és gyökeres átalakítás és új alapokra helyezés mellett döntött. A Kormányzat a keresztény valláserkölcs több elemét emelte alkotmányos rangra, az állam eltávolodott az addig jellemző erősen szekuláris állami beállítódástól. Ilyen előzmények után nem is lehetett meglepetés, hogy az eddigiektől gyökeresen eltérő, a párt saját értékrendjét is erősen tükröző egyházi szabályozás előbb utóbb megszületik. A Kormány koncepciója alapján az egyházi jogállás többé nem a vallási közösségek általános szervezeti formája. Bevezették a más államok szabályozásából is ismert kétszintű szabályozást. (3) A egyház mint jogi kategória alatt létrejött egy alacsonyabb szint, amely a közösségi vallásgyakorlást ugyanúgy lehetővé teszi. Ez, Schanda Balázs találó kifejezése szerint, az egyházi 3

jogállás előszobája, (4) mivel a nyilvántartásba vétel egyik feltétele a 20 éves egyesületi működés. Az így kialakult két szervezeti szint az egyház és az alapcélként vallási tevékenységet végző egyesület. A mellékletben meghatározott egyházak és a későbbiekben nyilvántartásba vettek, valamint ezek szervezetei kivételével valamennyi nyilvántartásba vett szervezet és annak vallásos célra létrejött önálló szervezete 2012. január 1-jétől egyesületnek minősül. Véleményem szerint indokolt volt az újraszabályozás. Az 1990-es törvénynek a rendszerváltás után 20 évvel más környezetben, más kihívásokra kellett volna választ adnia, de ma már ez a rendszer nem tudta kezelni a felmerülő társadalmi problémákat. Az eljárás túl formális volt, nem végeztek érdemi vizsgálatot, a nyilvántartásba vételhez például még a vallási tevékenység igazolását sem követelte meg a törvény, és a formai követelményeket sem volt nehéz teljesíteni, ennek következtében a vallási státusszal való visszaélések jelentősen megnövekedtek. (Az 1990. évi IV. tv. csupán száz természetes személyhez köti a nyilvántartásba vételt, illetve ahhoz a kitételhez, hogy a cél az Alkotmánnyal nem ellentétes és törvénybe nem ütközik. Ez európai viszonylatban is nagyon megengedő szabályozás volt.) A sosem definiált, de sokat hangoztatott bizniszegyházak ellen semmilyen védelmet nem biztosított, nem is lehetett kiszűrni őket az eljárásban. Gulyás Gergely is kifejtette a parlamenti viták során, hogy Magyarországon európai méretekben is kiemelkedően magas számban működtek egyházak; 368 nyilvántartott egyházat említ. Nyilvánvalóvá vált (5), hogy ez a szám nemcsak a valós egyházi tevékenységet végző egyházakat takarta, hanem sok esetben csupán egy vállalkozási formát. Ezt a helyzetet sem a magyar gazdaságnak nem feladata fenntartani, illetve egyetértek a képviselő úrral, hogy az egyházak történelmi múltja is méltatlanná teszi ezt a helyzetet. A törvényhozás indokoltságát a közvélemény is ritkán kérdőjelezi meg, és a Velencei Bizottság sem kritizálja, sőt elismeri, hogy a ténylegesen vallási tevékenységet nem végző, az egyházakat illető állami támogatásokért és adókedvezményekért egyházi nyilvántartásba vett szervezetek elleni lépések alátámasztottak; másrészt az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatára hivatkozva azt is megállapítja, hogy az egyházi jogállás elnyerésének visszautasítása önmagában nem sérti a szabad vallásgyakorlatot, ha egyéb jogi személyiség elnyerésére reális esélyt biztosít. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert manapság meglehetősen divatossá vált a Velencei Bizottság állásfoglalásaira hivatkozni, és mivel sokat foglalkoznak velünk, erre elég lehetőségünk is van. Az új szabályozás a 368 egyházat megtizedelte. Más kérdés, hogy elsődlegesen hangoztatott céljukat, a bizniszegyházak kiszűrését elérték-e. Az Országgyűlésnek juttatott diszkrecionális jogkör alapján összeállított listán ugyanis széles skálán mozog a végül elismert egyházak köre kialakulásukat, korukat, nagyságukat és támogatottságukat tekintve. II. Miért jó egyháznak lenni? De milyen előnyei vannak az egyházkénti elismerésnek? A közjogi érvénytelenség és a szerzett jogok veszélyeztetése (6) miatti rosszallás önmagában talán kisebb vihart kavart volna. 4

A törvények alapján Magyarországon bármely vallási közösség zavartalanul végezheti vallási tevékenységét, egyházkénti elismerés nélkül is tarthat fenn intézményt, nevelési, oktatási, kulturális, egészségügyi, sport-, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet végezhet, és egyesületként is jogosult az 1 százalékos adófelajánlásokra. Bár a közösségi vallásgyakorlás joga önmagában nem függ az egyházi jogállástól, ahhoz mégis olyan jogosultságok kapcsolódnak többek között nagyobb szervezeti és működési autonómia, állami támogatási lehetőségek, adókedvezmények, a személyi jövedelemadó meghatározott részének az egyház számára történő felajánlása, továbbá állami és önkormányzati fenntartású intézményekben támogatott hitoktatási lehetőség, amelyek lényegesek a vallási közösség élete szempontjából, ezért az egyházi jogállás megszerzése alapvető jelentőségű, elvi szabályozási kérdésnek minősül. (7) Az egyház státuszból kiesettek fontos állami támogatásoktól esnek el, amivel intézményeik fenntartása is veszélybe kerülhet. Ne felejtsük el, hogy az ő iskolájuknak vagy intézményeiknek a törvény szerint nem kell megkapniuk azt a támogatást, amit állami, önkormányzati és főleg az egyházi iskola megkaphat. Ha csak egyesületi jogállással rendelkezik, akkor nem vonatkozik rá a fokozott büntetőjogi vagy szabálysértési védelem sem, a lelkésze, lelkipásztora nem végezhet börtöni és kórházi szolgálatot. Az egyházi jogi személy gazdálkodása, amely valamely államháztartási alrendszerből támogatásban vagy ingyenes vagyonjuttatásban részesül a nem egyházi jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel ellentétben, nem vizsgálható az Állami Számvevőszék által sem. Meg kell említeni, hogy az egyházak támogatása a törvény keretein kívül is megnőtt. A megmaradt egyházaknak nagyobb teret enged társadalmi szerepvállalásukban is. A legfontosabb támogatások a katolikus egyházak számára megállapított járadékkiegészítés, amelyet a költségvetési törvényben határoznak meg. Az egyházak az intézményfenntartáshoz nyújtott normatív költségvetési támogatáson kívül egyházi kiegészítő normatívát is kapnak a központi költségvetésből (8), így a kedvezőbb feltételek hatására több önkormányzati iskolát vett át egyház. Ezt az egyházi kiegészítő normatívát a Fidesz-kabinet meg is emelte, vagyis a kormány nemcsak jogi, hanem költségvetési eszközökkel is támogatja az egyházakat és az egyházak intézményműködtetését. A szektorsemleges finanszírozás elvén túl a megemelt állami támogatás abból is ered, hogy az egyházaknak a rendszerváltáskor részleges kártérítés járt államosított vagyonukért. Amit nem kaptak vissza természetben, arra örökjáradékot állapított meg a vatikáni szerződés, (9) közhasznú tevékenységet folytatói intézményeik után pedig az egyenlő elbírálás és a semlegesség elve szerint kapnak ugyanannyit, mint a hasonló állami, önkormányzati intézmények. (11) Mint a legtöbb helyen a nyugati világban, az adózásban is számos kedvezmény illeti meg őket. A történelmi egyházak a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács tagjaivá is váltak. (12) III. Előremutató változások Szóljunk először néhány jó szót. Mindenképpen üdvözlendőnek tartom az Ehtv2-ben, hogy a vallási tevékenység fogalmának meghatározásában deklarálja az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő magatartás követelményét, valamint azt is, hogy ezt a kitételt a nyilvántartásba vételhez szükséges feltételek között is szerepeltetik. A másik helyeslő megállapításommal talán egyedül maradok, mert azt állítom, hogy a vallási tevékenység fogalmának kibontásánál a vallásfogalom és a negatív taxáció (önmagában mi az, ami nem tekinthető vallási tevékenységnek) ugyancsak az 5

egyházi jogállású szervezetek elszaporodásának antitéziséből származhatott, és ugyancsak olyan szűrőként hatott, amely az egyházak jogi szabályozásának fejlődését és progresszivitását segíti elő. Ám a parlamenti ellenzék szerint az Országgyűlés nem vállalkozhat ennek megfogalmazására. Tanulmányában (13) Klein Tamás azt írja, hogy a rendszerbe foglalt hitelveknek a vallási tevékenység fogalmába illesztése, s a hitelvek feltételként való követelése kizárhat egyes ténylegesen vallási közösségként működő csoportokat a jogállás megszerzésének a lehetőségéből. Szerintem azonban ez pozitív és helyes szabályozási elem, ugyanis ez a legkézenfekvőbb szűrő annak érdekében, hogy a ténylegesen vallási tevékenységet végző szervezetek között az új, más egyházaktól elkülönülő szervezeteket azonosítani lehessen, mivel új vallási közösség úgy jön létre, hogy elutasítják az addig ismert hitelv(ek)et, és új útra térnek. Ezért szükségszerű, hogy legyenek hitelveik, és hogy azok különbözzenek egymástól (és ne csak a névben különbözzenek), mert enélkül nem is jön létre új vallási közösség. Összefoglalva, a fogalmi világosság erősítése és a formai követelmények szigorítása szükséges lépés volt, ha elismerjük a szabályozás indokoltságát. IV. Hol van a kutya elásva? De amennyit nyert a törvényhozó azáltal, hogy világosabban és szigorúbban kívánta elhatárolni az egyházakat más akár hasonló civil szervezetektől, annyit vesztett is azzal, hogy saját hatáskörbe utalta annak eldöntését, hogy a formai követelményeknek megfelelt egyesületek, volt egyházak megkaphatják-e a jogcímet. A mai törvényalkotási lázban még ezzel is kibékülne az ember (kivéve talán, ha alkotmányjogász), ha ezt a döntési jogkört ugyancsak egyértelműen meghatározott követelményrendszer korlátozná. De nem így van. Az állami elismerés mondanivalója és iránya már nem egyértelmű, indokaik már nem elegendőek a szabályozás magyarázatához, a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték. Szerintem a kérdésben ott van a probléma, hogy az egyházi jogállás elnyerése a szó köznapi értelmében sarkalatos kérdés, mivel nagyon kedvező többletjogosultságok és kedvezmények járnak vele. Ezért a szigorú követelményeknek szigorúan formalizáltnak kellene lenniük, az állami hatóságnak jelen esetben az Országgyűlésnek pedig teljes mértékben semlegesnek, (14) és a nyilvántartásba vételnek kellően indokoltnak. Transzparens és számon kérhető, előre látható követelményeket kell minden egyház elé állítani, amely a nyilvántartásba vételét kéri. (15) Az új szabályrendszer lényegi eleme, hogy az egyházak nem a bíróság általi nyilvántartásba vétellel nyerik el az egyházi jogállást, hanem az Országgyűlés törvénymódosító aktusával. A már működő egyházaknál is ugyanezt a követelményt rögzíti a szabályrendszer. A 14. alapján az Országgyűlés szabadon dönthet, hogy egy-egy egyesületet vagy korábban egyházként működő jogi személyt a továbbiakban is elismer-e egyházként. Az Ehtv. 14. (1) és (2) bekezdései szerinti feltételek csak negatív taxációk, arra vonatkoznak, hogy mely esetekben nem ismerheti el egyházként az adott jogi személyt az Országgyűlés, azonban azt egyetlen törvényi rendelkezés sem rögzíti, hogy az e feltételeknek megfelelő jogi személyt a törvényalkotó köteles lenne elismerni egyházként. 6

Az Alaptörvény és az Alaptörvény Átmeneti rendelkezései (16) felhatalmazzák az Országgyűlést az egyházként való elismerés feltételeinek sarkalatos törvényben való meghatározására. Az Ehtv (mind a 2011. évi C., mind a hatályos 2011. évi CCVI. törvény) azonban az Országgyűlés politikai mérlegelésére bízza a döntést, így ez a követelmény nem teljesül, mivel nem normatív törvény korlátozza az Alaptörvény által is elismert jogokat. Igaz, hogy az elismerés formailag az Ehtv2-ben törvényi formában jelenik meg, de a döntés tartalmában egyedi, politikai mérlegelés körében meghozott döntés. Nem lenne szabad, hogy az Országgyűlés elismerése feltétele legyen az egyházalapításnak és a vallási tevékenység folytatásának, mivel ennek az eljárásnak a részletei mai formájában nincsenek normatív módon, törvényszövegben fixálva. A lehetséges mérlegelési szempontokat a parlamenti vitákból ismerhetjük meg, ami pedig nyilvánvalóan semmilyen kötelező erővel nem bír, nem kikényszeríthető, nem számon kérhető. Az állami elismerés problematikáját még kuszábbá teszi, hogy kritériumoknak nemcsak a törvény mellékletében szereplő 14 egyház (17) felel meg, de még csak nem is az azóta hozzáadott 13 másik. Az eredeti törvényjavaslat még 45 egyházat említett, és a parlamenti viták során is magasabb számok hangzottak el. (18) A formai követelményeknek való megfelelés azonban nem jelenti automatikusan a jogállás elnyerését. Amint Lukács Tamás fogalmazott, az egyházzá nyilvánítás többé nem alanyi jog. (19) A politikai mérlegelés lehetősége sérti a jogbiztonság és kiszámíthatóság követelményét a kétharmados szavazati arány, amelyet jelen esetben a kormányzó párt egymagában kitesz, nem biztosítja a jogi garanciákat és az egyenlő bánásmódot, viszont teret enged a lobbiknak. (20) A parlamenti nyilvántartásba vétel másik problémája a jogorvoslat hiánya, ami szembemegy minden alkotmányos és nemzetközi kötelezettségből fakadó követelménnyel. A Velencei Bizottság ajánlása szerint vagy a nyilvántartásba vételt kellene rendes bíróság hatáskörébe utalni, vagy azt biztosítani, hogy a Parlament döntése ellen rendes bírósághoz lehessen fellebbezni. Így a jogorvoslatot kereső szervezetek egyenesen és kizárólag az Alkotmánybírósághoz tudnak fordulni. Ennek már most látható következménye, hogy több szervezet fog Strasbourghoz fordulni. (21) Felmerül a kérdés, hogy éri-e a társadalmat és az államot aránytalan és szükségtelen károsodás azzal, ha a például egy 13 évig egyházként működő (és másban a kritériumoknak megfelelő), szociális intézményt ellátó közösség egyházi jogállásának elvesztése miatt nem tudja feladatát tovább teljesíteni. Azt mondhatjuk, hogy a magyar szabályozás nem valósít meg kirívóan szélsőséges megoldást a nemzetközi gyakorlathoz képest, ez azonban nem mentség; a szabályozás ettől még sem azt nem biztosítja automatikusan, hogy a valóban egyházi tevékenységet végző egyházak a jövőben is zavartalanul tudjanak működni (az egyházi jogállással járó előnyök elvesztése miatt), sem azt, hogy a bejegyzés objektív, értékmentes alapon, minden esetben alátámasztottan valósuljon meg. 7

V. Az első törvénymódosítás 2012. február 29-én jelent meg a Magyar Közlönyben a 2012. évi VII. törvény, amely az Ehtv2 mellékletének első módosítása. (22) Ezzel a 14-es lista 27 bejegyzett egyházra bővült. A módosító listán szereplő 13 egyház nevéről is legalább olyan heves viták folytak a Parlamentben, mint egyes eredetileg bejegyzett egyházakról. Éles támadások érték a kormányt minden oldalról. A legkomolyabb aggály azzal kapcsolatban merült fel, hogy a módosítás révén bejegyzett 13 egyház tekintetében nem tiszta, végül milyen kritériumok alapján fogadták el őket, illetve a többi 67 jelentkezőt miért utasították el. Mivel az MTA elnöke nem akart állást foglalni a meghatározott törvényi kritériumok meglétéről, holott a törvény meggondolatlanul ezt tartalmazza, és a törvény a fent említetteken kívül sem tartalmaz utasítást arra nézve, hogy a Parlamentnek milyen szempontokat kell mérlegelnie (vagy milyeneket mérlegelhet a döntés során), így teljesen az Országgyűlés kezébe adja a döntést. Ez akár annak az útját is megnyitja, hogy egy új országgyűlés felállásával egészen más koncepció alapján más egyházakat fogadjanak el, és akár már elismert egyházakat töröljenek a mellékletből törvénymódosítás útján. Egyszerűen nem tudhatja egy egyesület, hogy milyen követelményeknek kellene pontosan megfelelnie, mivel úgy néz ki, hogy a törvényi követelményeknek való megfelelés csak az első szűrő. Hol van az az objektív, logikus szempontrendszer, amelynek megléte mellett Lukács Tamás, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság elnöke érvelt? A döntő szempont az adott vallási közösség intézményfenntartó szerepe és más európai országban a hasonló vallási közösségek bejegyezése. Az Erdélyi Gyülekezet bejegyzését például Trianon kapcsán találta méltányosnak és tisztességesnek a Ház, mások az 1 százalékos felajánlások figyelembe vételével, míg ugyancsak mások a diplomáciai kapcsolatok Magyarország külügyi érdekei miatt vagy jelentős, világméretekben is számottevő egyházi közösségi helyzetük okán kerültek a módosított listára. A kialakult 13-as lista végül a támogatók szerint az összes világvallás magyarországi képviseletét biztosítja, a történelmi egyházak alkotmányos keretek közötti pozitív megkülönböztetésével együtt. Mint említettem, ezt a szempontrendszert nehéz ellenőrizni, és az MTA elnökének döntése után magam sem vállalkozom rá, hogy ezt vizsgáljam. A bárki számára rendelkezésre álló információk szerint viszont magunk is láthatjuk, hogy az objektív, logikus parlamenti szempontrendszerben igenis kérdések merülnek fel, nem a NAV által közzétett dokumentumban is láthatóan erős társadalmi támogatottsággal rendelkező egyházaknál (ugyanis ha megnézzük, hogy a 2011. évi adózók a személyi jövedelemadójuk 1 százalékáról mely egyházak javára rendelkeztek, láthatjuk, hogy a jelentősebb társadalmi támogatottsággal rendelkező egyház egyházi bejegyzést nyer, illetve az egyházi státusa folyamatos marad), hanem azoknál, akik ezen adatok alapján a 100 fős támogatottságot sem érik el. Őket tehát, valószínűsíthetjük, más szempont alapján jegyezték be. Nem csoda, hogy a lobbi gyanúja könnyen és gyorsan felmerült a parlamenti viták és a közéleti dialógusok során is, hiszen valamelyik érv alapján bizonyosan alá lehet támasztani az összes döntést, de ezek az érvek eddig egyszer sem álltak össze koherens, ellentmondásmentes, az alkotmányos elveknek megfelelő rendszerré.(23) Tehát a neuralgikus pontja ott található a szabályozásnak, hogy nem átlátható, hogy a legjelentősebb társadalmi támogatással rendelkező egyházak kategóriájába nem tartozó, de Országgyűlés általi elismert egyházak minek alapján nyertek el a kegyet, illetve, hogy a többi 67 kérelmező közül a törvényi követelményeket teljesítők miért nem. Lendvai Ildikó 8

parlamenti felszólalásában (24) 19 olyan vallási közösségről beszél, amely megfelel a törvényi kritériumoknak. Bár Rétvári Bence felszólalásában (25) azzal érvel, hogy a lakosság 98,5 százaléka azokhoz a felekezetekhez tartozik, amelyek a törvény első változatában a 14-es mellékletben szerepelnek, a módosítás után pedig az, aki nagyobb közösséghez tartozik, az állammal való kapcsolatát rendezettnek tudhatja, a fent ismertetett és a parlamenti viták során kibontakozó szempontok nincsenek törvényben szabályozva, nem normatív kijelentések, nem lehet rájuk hivatkozni, és nagyon nehézkes az ellenőrzésük is. Jogilag semmiképpen nem tekinthetünk úgy rájuk, mint egységes, kiszámítható követelményrendszerre. A zárószavazás előtti módosító indítványok elfogadásával bekövetkező koncepcionális változások miatt a Parlament alkotmánysértő (26) és Házszabály-sértő (27) módon járt el. Mivel az Alkotmánybíróság az Ehtv1 egészének alkotmányellenességét megállapította az Alkotmány 2. (1) és (2) bekezdésének, valamint 20. (2) bekezdésének sérelme alapján, az indítványokban felvetett egyéb kifogásokat érdemben nem bírálta el. Felmerül a kérdés, hogy az Alkotmánybíróságnak ebben az ügyben mutatott komoly önkorlátozása összefüggésben áll-e a mostanában a törvényhozó által kvázi reakcióként alkalmazott hatáskörszűkítésekkel. VI. Néhány megjegyzés A konkrét esetben egyetértek azokkal, akik úgy gondolják, hogy az Alkotmánybíróságnak a negatív törvényhozáson átlépve érdemben is tanácsos lett volna véleményt nyilvánítania, hiszen a testület az alkotmányellenes törvényt alkotó parlamenti többség egyetlen komoly ellensúlya. Ilyen sarkalatos kérdésben a testület értékelése orientáló, biztos alapot nyújtó vélemény lett volna, amelyet persze a Parlament figyelmen kívül hagyott volna, de a testület funkciója és mindenek ellenére ma is létező befolyása miatt talán azt is mondhatnánk, hogy feladata lett volna. A közjogi érvénytelenség kimondására és a törvény megsemmisítésére válaszként az Országgyűlés módosította a Házszabályt (28), így nem lehet többé az zárószavazás előtti módosító indítványok által a törvényszövegben végrehajtott koncepcionális változtatások miatt, a Házszabályra hivatkozva közjogi érvénytelenséget megállapítani. Bár az Alkotmánybíróság röviden összefoglalja határozatában a legneuralgikusabb pontokat (29), nem értékeli őket. Figyelembe véve, hogy az Ehtv2 ezen elemeket változtatás nélkül átmentette a jelenleg hatályos törvénybe, és a házszabály-módosítással (30) a zárószavazás előtti módosító indítványok garanciális szerepét is megsemmisítette, legalább a testület tekintélyéből fakadó érdemi véleménye lehetett volna az egyetlen befolyásoló tényező, amely útját állja a jogalkotásnak. Magából az újraszabályozásból, annak tartalmából és alaptörvényszintű megalapozásából is látszik, hogy az egyházak jogállása a kormányzat számára kiemelten fontos kérdés volt. Ahogy Fazekas Csaba nagyon találóan írja (31): az egyházügyi törvény alkotása nem cél, hanem eszköz. Hatályos szabályozásunkat áttekintve felmerül a kérdés: vajon minek az eszköze? A vallási pluralizmust szerintem is kezelni kell, az állam nem lehet teljesen értéksemleges. (32) És bármennyire szeretnénk, soha nem lesz érdeksemleges. A szabályozás irányai jók, de a kimondott célok megvalósítására szerintem nem alkalmas; hogy mennyit nyertünk és mennyit 9

veszítettünk, mérlegelhető. A döntéshozatala tisztázásával, az Alkotmánybíróság tiszteletével azonban biztosan nyerne a Kormány, ráadásul az alkotmányos kultúránkra is ráférne a példamutatás. (1) 164/2011 (XII. 20.) Abh (2) 1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról (3) Ausztria, Csehország, Németország, Románia (4) Schanda Balázs: Néhány megjegyzés Jogtudományi Közlöny 2011. október, 66. évf. 10. szám. 515-520. oldal (5) Rétvári Bence: Abból a 350 egyházból és felekezetből, amely korábban bejegyzésre került a megyei bíróságok és a Fővárosi Bíróság által, mindösszesen 80 adott életjelet. Tehát a kettő közötti különbség, több mint 200 egyház valódi életjelet nem mutatott, nem kérte újra a nyilvántartásba vételét, tehát ők valódi tevékenységet valószínűleg nem folytattak, vagy ha folytattak, akkor nem egyházi tevékenységet folytattak. 162. ülésnap (2012.02.13.), 30. felszólalás (6) A hazai eset nem egyedülálló. A The Moscow Branch of the Salvation Army v. Russia ügyben (no. 72881/01) a Bíróság egyértelművé tette, hogy a közös európai értékként értelmezett vallásszabadsággal ellentétes, ha az állam az egyházak újraregisztrációja során olyan közösségektől vonja meg az egyházi jogállást, amelyek korábban nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel. (7) 164/2011. (XII. 20.) AB határozat (8) Az állami normatíva nem feltétlenül fedezi a tényleges bekerülési költséget, de míg egy önkormányzat ki tudja ezt egészíteni adó- és egyéb bevételeiből, addig az egyháznak erre nincs lehetősége. Ezért az egyházaknak nyújtott kiegészítő normatívát úgy számolják ki, hogy megnézik, az előző évben az önkormányzatok által az iskoláiknak adott kiegészítésnek mekkora az egy gyerekre számított országos átlaga a következő évben ezt az összeget kapja minden egyes gyerek után is minden egyházi iskola a normatíva felett, kiegészítő támogatásként. A szektorsemleges finanszírozás elve alapján kiegészítő normatívát egyébként önkormányzatok is kaphatnak, speciális, például kisebbségi oktatás után. (Magyar Kurír: http://www.magyarkurir. hu/hirek/miert-jar-allami-tamogatas-az-egyhazaknak letöltve 2012. 05. 10.) (10) 1999. évi LXX. törvény a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről (11) (http://www.magyarkurir.hu/hirek/miert-jar-allami-tamogatas-az-egyhazaknak letöltve 2012. 05. 10.) (12) A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról (NGTT) szóló 2011. évi XCIII. törvényben foglaltak szerint az NGTT tagjai oldalakat alkotnak. A Tanács oldalai a gazdaság képviselőiből, a munkavállalói érdekképviseletekből, a civil szervezetekből, a tudomány, illetve az egyházak képviselőiből tevődik össze. Az egyházi oldalt a Magyar Katolikus Egyház, Magyarországi 10

Református Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének képviselője képviseli. (13) Klein Tamás: Az új egyházügyi szabályozás színe és fonákja; Közjogi Szemle, 2012. évfolyam 1. szám (14) Ezt először az Alkotmánybíróság 4/1993. (II. 12.) határozata fogalmazta meg az egyházi ingatlanok kérdése kapcsán (15) Alujer Fernandez And Caballero Garcia v. Spain, decision of 14 June 2001.; Appl. No. 53072/99 (16) 21. cikk (1) Az Országgyűlés az egyházakra vonatkozó részletes szabályokat meghatározó sarkalatos törvényben megállapítja az elismert egyházakat, valamint meghatározza a további elismert egyházként való elismerés feltételeit. Sarkalatos törvény előírhatja, hogy az egyházként való elismeréshez meghatározott idejű működés, meghatározott taglétszám, a történelmi hagyományok és a társadalmi támogatottság figyelembevétele szükséges. (17) Magyar Katolikus Egyház, Magyarországi Református Egyház, Magyarországi Evangélikus Egyház, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo Ante), Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség, Budai Szerb Ortodox Egyházmegye, Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus - Magyarországi Ortodox Exarchátus, Magyarországi Bolgár Ortodox Egyház, Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye, Orosz Ortodox Egyház Magyar Egyházmegyéje (Moszkvai Patriarchátus), Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete, Magyarországi Baptista Egyház és a HIT Gyülekezete. (18) Lendvai Ildikó 162. ülésnap (2012.02.13.), 367. felszólalás; http://parlament.hu/internet/ plsql/ogy_naplo.naplo_fadatp_ckl=39&p_uln=162&p_felsz=367&p_szoveg=&p_felszig=367 (19)...vita az a kérdés, hogy vajon az egyházi státus bejegyzése alanyi jog-e. Egyértelműen nem. ha elolvassuk magát a normaszöveget, a bejegyezheti kifejezés nyelvtani, grammatikai és rendszertani értelmezés szerint is azt jelenti, hogy a bejegyzés feltételének teljesítése csak a feltételek vizsgálatára vonatkozik, nem pedig magára a bejegyzésre. 163. ülésnap (2012.02.14.), 128-134. felszólalás (20) Mirkóczki Ádám a 163. ülésnap (2012.02.14.), 126. felszólalásában Rubovszky Györgyöt idézte, aki a képviselő úr nyilatkozata szerint a következőket mondta: Tisztelt Alkotmányügyi Bizottság! Meglepő hírem van, hogy tegnap este hazamentem, és kaptam egy üzenetet Magyarország washingtoni nagykövetétől, Szapáry György úrtól, és ő azt kérte, hogy ezt én szavazzam meg. Szóval, én ezen bejelentés után fogok szavazni, de nem akartam bejelentés nélkül csak igennel szavazni. (21) http://www.hetek.hu/belfold/201203/verfurdo_a_parlamentben (letöltve: 2012. 05. 16.) (22) 2012. évi VII. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény módosításáról (23) ha indítványozzuk azoknak a vallási közösségeknek az egyházi státusként való elismerését, amelyek decemberben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előtt tüntettek a törvény ellen, akkor ne tessék már azt mondani, hogy politikai válogatás történt Figyelembe 11

vehetjük az országos elterjedtséget, az intézményhálózatot, s még sok minden olyan kérdést figyelembe vehetünk, amivel indokolhatjuk a magasabb egyházi státus megadását. Lukács Tamás 163. ülésnap (2012.02.14.), 128-134. felszólalás (24) Lendvai Ildikó 162. ülésnap (2012.02.13.), 367. felszólalás; http://parlament.hu/internet/ plsql/ogy_naplo.naplo_fadatp_ckl=39&p_uln=162&p_felsz=367&p_szoveg=&p_felszig=367 (25) 162. ülésnap (2012.02.13.), 30. felszólalás (26) A demokratikus hatalomgyakorlást sértette: Az Alkotmány 2. (1) és (2) és a 20. (2) bekezdésére hivatkozva (az Alaptörvényben hasonló formában a B. cikk, és a 4. cikk (1) bek. tartalmazza): A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. ( ) minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján ( ) gyakorolja; Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. (27) A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat, 107. (1) bekezdés a) pont: bizottság, illetve országgyűlési képviselő bármely korábban megszavazott rendelkezéshez kapcsolódóan, ha a megszavazott rendelkezés nincs összhangban az Alaptörvénnyel, törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével, illetve ha az egységes javaslat nem felel meg a jogszabályszerkesztés vagy a nyelvhelyesség követelményeinek (...) (28) Magyar Közlöny 2012. évi 47. szám: Az Országgyűlés 36/2012. (IV. 19.) OGY határozata a Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX. 30.) OGY határozat módosításáról 39. (1) A H. 107. (1) bekezdés a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: [A zárószavazás megkezdése előtt írásban legkésőbb annak az ülésnapnak a megnyitása előtt huszonnégy órával, amely ülésnap napirendjén szerepel az adott törvényjavaslat zárószavazása módosító javaslatot nyújthat be] a) bizottság, illetve országgyűlési képviselő bármely korábban megszavazott rendelkezéshez kapcsolódóan, ha a megszavazott rendelkezés nincs összhangban az Alaptörvénnyel, törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével, illetve ha az egységes javaslat nem felel meg a jogszabályszerkesztés vagy a nyelvhelyesség követelményeinek, valamint (2) A H. 107. (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: (2) A zárószavazás előtti módosító javaslatot a házelnök az Alkotmányügyi bizottságnak adja ki. (29) 164/2011 (XII. 20.) Abh (30) Ennek eredményeképpen nem lehet többé arra hivatkozni, hogy a zárószavazás előtti módosító indítványok túllépnek a koherenciazavar megszüntetésén, és lehetővé teszi, hogy a törvény elfogadása előtt még percekkel is koncepcionális változtatásokat lehessen végrehajtani a javaslatban. Lásd: 36/2012. (IV. 19.) OGY határozat 39. (31) Fazekas Csaba: Egyházak és egyházügyi törvények (...); Tudományos konferencia, kötet 96. o.: levonható következtetés, hogy az egyházügyi törvény alkotása a hatalom birtokosai szemében nem (illetve nem elsősorban) cél, hanem eszköz. (32) Főleg a balliberális kormányokra jellemző, hogy egyáltalán semmilyen értéket nem akarnak képviselni, de akár ez is lehet értékválasztás. Az Alkotmánybíróság szerint az állam világnézeti semlegessége nem jelenti azt, hogy az ateizmust kell támogatnia. 12