Tartalom KÖZÖS DOLGAINK Dorin Matei: Románia és Magyarország védnököt keres 3 Románia és a II. világháború. Kronológia (Sz. Z.) 3 Ottmar Tra c : Németország és a román magyar viszony 8 Sipos Péter: Magyarország a vesztes oldalon 13 Magyarország és a II. világháború. Kronológia (O. E.) 13 Fülöp Mihály: Egy sikeres kiugrás anatómiája 17 GYARAPODÓ KÖZGYÛJTEMÉNYEINK A szarmaták (Farkas Ildikó) 19 Csukovits Enikõ: Katalónia és Magyarország a középkorban 23 Gulyás András: Hol nyugszik Beatrix királyné? 24 FIGYELÕ Szász Zoltán: A régi magyar nyelvtörvény 25 BALKÁN-TÖRTÉNET Bíró László: A Szerb Horvát Szlovén Királyság elsõ évei 29 HÍREK Európai tengeri régészet A világ veszélyeztetett mûemlékei Kincslelet Angliában Az Apolloprogram (Farkas Ildikó) 34 Melléklet Horváth Richárd: Várak és uraik a késõ középkori Magyarországon Glatz Ferenc: Magyarország a szovjet zónában és a rendszerváltásban, 1945 1990 Címlapon: Magyarország és Románia a II. világháborúban. Montázs (MNM Történeti Fényképtár fotóinak felhasználásával) Támogatónk: Szerkesztõ: Glatz Ferenc A szerkesztõség tagjai: Burucs Kornélia, Demeter Zsuzsanna, Fodor Pál, Kertész István, Sipos Péter, Szász Zoltán, Zsoldos Attila Olvasószerkesztõ: Kovács Éva Munkatársak: Farkas Ildikó, Kocsis Gabriella, Bognár Katalin, Horváth Imre (számítógépes tördelés), Nagy Béla (térkép) Szerkesztõségi titkár: Oprán Emese Megjelenik évente tízszer. Elõfizetési díj 2009-re: 3200 Ft. Felelõs kiadó: História Alapítvány. Szerkesztõség: 1014 Bp., Úri u. 53. Tel.: 224-6700/615, 623, 625; tel./fax: 356-0457. Levélcím: Pf. 9. Bp., 1250. www.historia.hu Bankszámlaszáma 11701004-20125394 OTP Devizaszámlaszámok: Budapest Bank Rt. 1051 Bp., Hercegprímás u. 5. USD HU47-10103104-82876600-00000997; Euró HU46-10103104-82876600-01000309 Adószám: 19654243-2-41 Szedés, tördelés: MTA TTI Kiadványcsoport. Nyomdagrafikai elõkészítés: Krónikás Bt., Biatorbágy Nyomás: MESTERPRINT Kft., Budapest, Vak Bottyán u. 30 32/B Terjeszti: LAPKER Rt. és alternatív terjesztõk. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Elõfizethetõ közvetlen a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap Centrumnál (Bp. VIII. ker., Orczy tér 1. Tel.: 06-1-303-3447; postacím: Bp., 1932). További információ: 06-80-444 444 hirlapelofizetes@posta.hu HU ISSN 01392409. Index: 25384 KÖZÖS DOLGAINK Egy szakma küldetése Dan Berindei, Glatz Ferenc, Dorin Matei és Beke Mihály. Bukarest, 2008. május 23. A magyar és román nemzet érdekei ma jobban találkoznak, mint korábban bármikor. (...) Ahhoz azonban, hogy e közös érdekeket felismerjük, el kell múlnia az évszázados haragnak, amely látásunkat elhomályosítja. (...) Tisztázó vitákat kell indítanunk történelmünkrõl. (...) A múlt bevallása fel is oldoz bennünket a kötelezettség alól, hogy tovább cipeljük a múlt terheit. 2007. október óta folyik a szlovák magyar és a román magyar párbeszéd. A fentebbi mondatok az elsõ bukaresti találkozóra a javaslattevõ Glatz Ferenc román és magyar nyelvû programjából valók. (2008. május 23. História 2008/4 5. sz.) Az MTA Történettudományi Intézete, az Európa Intézet Budapest és a História folyóirat a szervezõk. A konferenciasorozaton szlovák, román, magyar történészek tárgyalják a térség 1918 1945 közötti etnikai-állami konfliktusának történelmét osztrák, amerikai, német, francia, olasz, lengyel kollégák közremûködésével. 2009. május 9-én a második világháborús román magyar részvétel legkényesebb kérdéseit tárgyalták. (A História, mint egyik szervezõ, folyamatosan közli az elõadásokat: szlovák, román, magyar kollégák írásait.) Reményeink szerint hamarosan a szerb magyar párbeszéddel is kiegészül a konferenciasorozat. Remény: aktuális haszna lesz a történelmi kibeszélésnek A szerk. 2
Románia és Magyarország védnököt keres Az 1940 1944 közötti évek Aromán magyar viszonyban 1940 és 1944 között az egymás iránti bizalom a mélyponton állt. Mindkét ország gyanakodott. Magyarország rég nem titkoltan érvényteleníteni akarta a versailles-i békerendszer határozatait, amelyeket igazságtalannak tartott, hátrányt okozott neki a gazdasági élet lényeges területein, s elégedetlen volt a szomszéd államokbeli magyar kisebbségek helyzetével. Románia akárcsak Csehszlovákia, Jugoszlávia, részben pedig Lengyelország aggodalommal figyelte a magyar törekvéseket. A Franciaország pártfogásával megalkotott szövetségi rendszerük melynek a status quót kellett volna szavatolnia, összeomlott, amint Németország megindította a harcot a versailles-i béke felszámolásáért. Félelem a területvesztéstõl 1940-ben egyértelmûvé vált, hogy a Versailles-ban megalkotott rendszer az összeomlás felé halad. Csehszlovákia már eltûnt. Románia külpolitikáját pedig a területek elvesztésétõl való félelem uralta. A veszteségek elhárítására sem diplomáciai bölcsesség, sem végszükség esetén kellõ fegyveres erõ nem állt rendelkezésre. A román kormányzat sorozatban követte el a hibákat. A maga szempontjából is. Megpróbálták megszerezni a hagyományos szövetségesek, Anglia és Franciaország támogatását, egyidejûleg kacérkodva a Berlin Rómatengellyel is. Az elsõ kapcsolatok a román titkosszolgálat (SSI) és az Abwehr között már 1938-ban létrejöttek, 1939-tõl pedig együttmûködési megállapodást kötöttek. A márciusban Németországgal létrejött kereskedelmi egyezmény nyílt bizonyítéka volt Románia új külpolitikai orientációjának. 1940-ben, Franciaország összeomlása és Nagy-Britannia elszigetelõdése után, a Szovjetunió rászorította Romániát Besszarábia, Észak-Bukovina és a Her a-vidék átadására. II. Károly román Románia és a II. világháború 1939 szeptember 6. Románia kinyilatkoztatja semlegességét. szeptember 17. A legyõzött Lengyelország kormánya és több mint 100 ezer katona menekül román területre. 1940 május 27. Megkötik a német román kereskedelmi szerzõdést (döntõ: olajszállítások). június 26. A szovjet kormány ultimátumban követeli Romániától Besszarábia és Észak-Bukovina (49 800 km 2, 3,7 millió lakos) átengedését. július 1. Románia felmondja a határait védõ angol francia garanciákat. július 26. A román miniszterelnök és a külügyminiszter találkozik Hitlerrel és Ribbentroppal. Azt a tanácsot kapják, tárgyaljanak Budapesttel a magyar területi igényekrõl. augusztus 8. Törvényerejû rendelet korlátozza a zsidók jogait; megtiltja a házasodást románokkal, a birtokvásárlást, elõírja a közintézményekbõl való elbocsátásukat. augusztus 16 24. Román magyar tárgyalások Turnu-Severinben. A Hóry András vezette küldöttség Erdély nagyobbik felét igényli a Maros vonaláig, míg a román küldöttség a lakosságcsere elvét akarja elfogadtatni. A tárgyalások megszakadnak. augusztus 29 30. A román koronatanács elfogadja, hogy Németország és Olaszország döntõbíróként oldja meg az Erdély jövõjérõl folyó magyar román vitát. augusztus 30. Bécsben a Berlin Róma-tengely külügyminiszterei kihirdetik döntésüket: Észak-Erdély (mintegy 43 000 km 2, 2,6 millió lakos) visszakerül Magyarországhoz. Cserébe Németország és Olaszország garantálja Románia új határait. szeptember 5. A korábban õrizet alatt tartott, most szökésben lévõ Ion Antonescu tábornokot II. Károly megbízza kormányalakítással és teljhatalommal ruházza fel. szeptember 6. Antonescu lemondatja fia, Mihály javára II. Károlyt, aki elmenekül az országból. Antonescu államvezér (Conduc tor) lesz. II. Károly (1930 1940) I. Mihály (1940 1947) 3
szeptember 7. Románia és Bulgária megállapodik Dél-Dobrudzsa, az 1913- ban megszerzett bolgár terület visszaadásáról. szeptember 14. Romániát nemzetilegionárius államnak nyilvánítják. Kettõs hatalom: Antonescu és a Legionárius Mozgalom (Vasgárda). szeptember 14 18. Sikertelen magyar román tárgyalások Budapesten a két kisebbség jogairól. Októberben a tengelyhatalmak vizsgálatát kérik. október 5. Dekrétum a zsidó földbirtok (késõbb a malmok, fûrészüzemek, sajtolók) államosításáról. 1941-ben kiterjesztik a városi ingatlanokra is. október 12. Német tancsapatok vonulnak be a román haderõ átképzésére (és az olajmezõk biztosítására). Létszámuk 1941 elején 170 ezer fõ. november 12. A magánvállalatoknak el kell bocsátaniuk zsidó alkalmazottaikat. Nem hajtják végre teljes körûen. november 23. Románia csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez. 1941 január 21 23. A Vasgárda lázadása Antonescu ellen, amit a hadsereg segítségével levernek. január 27. Betiltják a Vasgárdát. Antonescu katonákból és szakértõkbõl álló kormánnyal katonai diktatúrával igazgatja az országot. február 10. Anglia megszakítja a diplomáciai kapcsolatait Romániával. május 3. Románosítási Országos Központ létrehozásával kisajátítják a zsidó vállalatokat. június 11 12. Német román megbeszélések Románia részvételérõl a Szovjetunió elleni háborúban. június 22. A Szovjetunió elleni német támadás elsõ óráiban Antonescu (és Magyar román tárgyalások Erdély hovatartozásáról Turnu-Severinben, 1940. augusztus 16 24. király ekkor egy meglepõ, felelõtlen gesztust tett: felmondta a két nagyhatalom által nyújtott területi garanciákat, s teljesen Németország karjaiba vetette magát, támogatásának elnyeréséért versengve. Németországot pedig fontos stratégiai érdekek fûzték Romániához (olaj- és búzaszállítások, kiindulási bázis a Szovjetunió elleni támadáshoz). A magyar román területi kérdésrõl a Szovjetunió is világossá tette álláspontját mind Berlinben és Rómában, mind Budapesten. Azt bizonygatták, hogy normális kapcsolatokat akarnak Magyarországgal, és elismerik Magyarország Romániával szembeni területi igényeinek jogszerûségét. Csupán arra vártak, hogy meghívást kapjanak egy nemzetközi konferenciára, melynek döntenie kellene a magyar román vitában. A szovjetek a Balkánon is a Romániával szembeni igényeket támogatták. Magyarország Németország Szovjetunió Magyarország politikája megállapodottabb és elõrelátóbb volt ezekben az években. Németország felé, a versailles-i rendszert tagadó másik állam felé való orientálódása logikusnak tûnt. A budapesti román követség 1940. január 3-i távirata szerint a magyar vezérkar fõnöke és Csáky István külügyminiszter elmentek Teleki Pál miniszterelnökhöz, s azt kérték, hogy egy szovjet román háború esetén Magyarország is támadja meg Romániát. Ezt azonban Telekiék elvetették, mivel magával vonta volna Franciaország és Nagy-Britannia beavatkozását. Mivel Magyarország szándékai nem kaptak meg minden támogatást Németországtól és Olaszországtól, Moszkvától reméltek segítséget. (Noha addig Magyarország éles kritikusa volt a bolsevik rendszernek.) 1940. július 1-jén a bukaresti központba Budapestrõl érkezõ román távirat szerint a szovjetek azt mondták a magyar külügyminiszternek: ti, magyarok, ahelyett hogy annyit beszélnétek, jobban tennétek, ha cselekednétek. Budapest pedig kérte Moszkvától, hasson oda, hogy Jugoszlávia ne avatkozzon be abban az esetben, A II. bécsi döntésre készülve: Ribbentrop német és Csáky István magyar külügyminiszter Teleki Pál miniszterelnökkel Bécsben, 1940. augusztus 30. Kilõtt szovjet harci jármûvek, fegyverek Besszarábiában a román támadás után Mihály király) kiáltványban hirdet szent háborút Besszarábia és Bukovina felszabadítására. Visszafoglalják Besszarábiát és Észak-Bukovinát; július közepén a Dnyeszteren is átkelve tovább nyomulnak a szovjet területre. június 29 30. Zsidóellenes pogrom Ia i-ban (4 8 ezer áldozat). július 14. Dekrétum írja elõ a zsidók munkaszolgálatra való igénybevételét. augusztus 22. Antonescut a király marsallá nevezi ki. Elsõ külföldiként megkapja a német Vaskeresztet. 4
ha Magyarország megtámadja Romániát. A döntõ fordulatot végül az hozta, hogy a Szovjetuniót kirekesztették a II. bécsi döntésbõl, és ettõl kezdve számára Magyarország érdektelenné vált. Út a II. bécsi döntéshez Hadtörténeti Múzeum Fotóarchívuma 1940. július 9-én érkezett a hír Bukarestbe, hogy a magyar miniszterelnök és külügyminiszter váratlan látogatást tett Berlinben. Kíséretükben voltak a külügyi politika, a sajtó és a gazdaság vezetõi, továbbá a Magyar Statisztikai Hivatal igazgatója. Teleki szakértõkkel, térképekkel ment. Hitler elhatározta, hogy véget vet a Románia és Magyarország közti konfliktusnak, hiszen a helyzet már a határincidensekig fajult. Július 11-én Románia budapesti követe arról tájékoztatott, hogy a magyar külügyminiszter közölte vele: jugoszláv közvetítéssel megkapta a román javaslatot egy végleges megoldás kialakítására. A követ határozottan cáfolt minden ilyen román kormányajánlatot. Jelezte, hogy magyarázatot kér [Carl] Clodius német diplomatától. Másnap visszatért a témára. Elmondta, hogy Clodius kifejtette neki: Magyarország igényei Romániával szemben túl nagyok. Július 15-én ugyanez a diplomata reménykedve írta, hogy a német követséghez közeli források szerint Telekinek németországi útja során nem engedték meg, hogy bemutassa térképeit. Hitler azt mondta neki: tartózkodjék a meggondolatlan akcióktól, s keresse a közvetlen megegyezést Romániával. Július 12-én Beljajev, a budapesti szovjet követség tanácsosa közölte, hogy egy magyar képviselõ, Mecsér A bécsi döntõbíróság tagjai, Ciano és Ribbentrop aláírják a jegyzõkönyvet András úgy tájékoztatta, hogy Teleki és Csáky müncheni látogatása után Magyarország nem fegyverrel fogja megoldani Erdély kérdését, hanem békés tárgyalások útján. Augusztus 31-én azonban már a moszkvai német nagykövet tájékoztatta Molotov szovjet külügyminisztert a II. bécsi döntésrõl. [Augusztus 30-án született meg a bécsi döntõbíróság ítélete a magyar román vitában.] Molotov a nagykövet szemére vetette, hogy Németország megsértette az 1939. augusztus 23-i megnemtámadási szerzõdés 3. cikkelyét, mely kimondja a konzultáció kötelezettségét a mindkét felet érdeklõ kérdésekben, s azt is kifogásolta, hogy a sajtóból tudott meg több részletet. Föderációs tervek A történtekkel párhuzamosan a felek kísérletet tettek arra is, hogy a vitát Magyar csapatok bevonulása Erdélybe, 1940. szeptember 5 13. augusztus 30. A Dnyeszter és a Bug közötti területet (Transnistria) román igazgatás alá rendelik. szeptember 15. Antonescu parancsára Besszarábia és Észak-Bukovina maradék 150 ezer fõnyi zsidóságát Transnistriába deportálják. október 16. A román haderõ két hónapi ostrom után elfoglalja Odesszát. Német tankok és román katonák a szovjet fronton október 23. Miután szovjet partizánok felrobbantják az odesszai román parancsnokságot, megtorlásul 25 ezer zsidót kivégeznek. december 6. Anglia hadat üzen Romániának. december 12. Az Egyesült Államoknak hadat üzen Románia. 1942 június 28. után A 3. és 4. román hadsereg részben a Don-kanyarig, részben Sztálingrád széléig jut el. A 17 hadosztály kétharmada odavész. augusztus 17. Német átirat szerint mind Antonescu, mind helyettese beleegyezik a végsõ megoldásba : szeptember 10-tõl német táborokba deportálják a zsidókat. augusztus vége Antonescu leállítja a deportálási elõkészületeket; pozitív fordulat a kormány zsidópolitikájában. 1943 január 11. Német román megállapodás 19 új hadosztály felállításáról. február 11. Német román megállapodás az aranyért folyó olajszállításokról. (A háború alatt Németország 58 tonna színaranyban is fizetett, így Románia aranykészlete 1944-re 245 tonnára növekedett.) 5
zõket mondta: Erdély félúton van Románia és Magyarország között. Van egy enyhe román nemzeti többsége; vitathatatlan azonban, hogy a kulturális bélyege magyar. Erdély kell legyen tehát az egyesítõ tényezõ Magyarország és Románia között. Aradot, Nagyváradot és a határ menti, magyar többségû területeket vissza fogják adni Magyarországnak. A többi rész vagy román tartomány, vagy autonóm román egység lesz egy föderációban vagy egy semleges államban, mely ugyancsak a szövetségbe tartozna. Azonban a városokon és határterületeken kívül, melyeket visszacsatolnak, a székelyek régiójára találni kell egy kompromisszumos megoldást, mely összeköti a székelyeket Magyarországgal, számolva a geográfiai és gazdasági körülményekkel. A székelyeknek vissza kell kerülni Magyarországhoz. Július 14-én a lisszaboni román követet magyar kollégája ebédre hívta meg, amelyen részt vett még Eckhardt Tibor, visszatérõben az Egyesült Államokból, ahová Horthy küldte állítja a távirat. Õ biztosította a román diplomatát, hogy Magyarország nem kívánja Erdély kettéosztását. Még akkor is, ha a mostani európai átalakulások hatása alatt Münchenben találtak volna egy azonnali megoldást, bármilyen legyen is az, ami a magyar igényeket illeti, ezek csupán ideiglenes megoldások lennének, amelyek mély ellenszenveket teremtenének Románia és Magyarország között mondotta Eckhardt a román követnek. A megoldás eszerint az lett volna, hogy II. Károly fölveszi az Erdély fejejúnius 9. Bánffy Miklós gróf titkos missziója Bukarestben, az egyidejû magyar, román kiugrás elõkészítésére. július 1. Olasz román bizalmas megbeszélés Rómában az angolokkal és amerikaiakkal kötendõ különbékérõl. 1944 január 26. Hitler kidolgoztatja a Románia megszállására vonatkozó tervet (Margarethe II.). március 24. Antonescu látogatása Hitlernél. A német kancellár új román erõfeszítéseket kér, kijelentve: nem ragaszkodik többé a II. bécsi döntés érvényességéhez. április 12. A Szovjetunió Bukarest tudomására hozza a fegyverszüneti feltételeket. Kilátásba helyezi a II. bécsi döntés érvénytelenítését. április 19. Maniu a fegyverszünet feltételéül állítja, hogy ne legyen szovjet megszállás, Antonescu viszont nem hajlandó a Szovjetunió elõtt kapitulálni. május 10 13. A román és német csapatok kiürítik a Krím félszigetet, közben a szovjet csapatok mélyen benyomulnak román területre. augusztus 23. I. Mihály felmenti a kormányt, s letartóztatja Antonescut. augusztus 24. Románia hadiállapotban lévõnek nyilvánítja magát Németországgal. augusztus 31. Befejezõdik a romániai német erõk likvidálása (56 455 foglyot ejtenek, köztük 14 tábornokot.) szeptember 5. A magyar haderõ Kolozsvár térségébõl támadást indít Románia ellen. szeptember 8 október 25. A román csapatok a szovjetek oldalán részt vesznek az erdélyi harcokban. szeptember 12. Aláírják Moszkvában a román fegyverszünetet, mely ígéretet tesz a II. bécsi döntés legalább részleges érvénytelenítésére. Románia vállalja, hogy 12 hadosztállyal részt vesz a németellenes háborúban. A szovjet hadsereg kozákjai Erdélyben szeptember 13 21. Német magyar támadás a bánsági részeken. A 3. magyar hadsereg 13-án elfoglalja Aradot. november 11. A szovjet kormányzat kitiltja a frissen berendezkedõ román közigazgatást Észak-Erdélybõl. 1945 március 6. Szovjet nyomásra megalakul a koalíciós, baloldali Groza-kormány. Harmadnapra Moszkva visszaengedi a román adminisztrációt Észak-Erdélybe. SZÁSZ ZOLTÁN Német katonai parádé Bukarestben Románia háromhatalmi egyezményhez való csatlakozása alkalmából, 1940. december * Eckhardt Tibor (1888 1972): kisgazdapárti politikus, a magyar politikai élet egyik vezetõ alakja. Az angolszász orientáció híve. 1941-ben bizalmas diplomáciai megbízatással az USA-ba távozott, és nem tért haza. (A szerk.) egy föderáció megteremtésével oldják meg. 1940. január 11-én a budapesti román követség arról küldött tájékoztatást, hogy Bethlen István hívei közt hirdeti egy eljövendõ cseh szlovák magyar királyság eszméjét, amelyhez hozzá lehetne kötni Erdélyt is, s ennek az olasz aostai herceg lenne az uralkodója. A terv iránt érdeklõdést mutatott az USA budapesti követe, J. F. Montgomery és pártolta Eckhardt Tibor,* de ellenezte Horthy, illetve a magyar kormány. Február 3-án az a tájékoztatás érkezett Bukarestbe, hogy Magyarország tart egy Franciaország által kezdeményezett tervtõl, amely egy közép-európai konföderáció megteremtésére irányul (belépnének a lengyelek, csehek, szlovákok, osztrákok és magyarok), mivel itt Lengyelországé lenne a vezetõ szerep. Március 8-án a brüsszeli román követség azt közölte, hogy Habsburg Ottó New Yorkba ment egy olyan szövetségi állam tervével, melyet Ausztria, Magyarország, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia részvételével kell kialakítani. Ezt a tervet francia körök vetették fel. Párhuzamosan kerengett egy angol nyelvû emlékirat, amely hasonló gondolatokat hirdetett. Március 26-án a washingtoni román követség arról tájékoztatott, hogy Habsburg Ottó egy jelentõs amerikai személyiséggel tárgyalt, aki aztán a román követnek a követke- 6
delme címet, megújítva a Habsburgmonarchia kori hagyományt. Ezt követte volna az egyenlõ jogok elismerése az erdélyi három etnikum részére; létrehozták volna az erdélyi nemzetiségek tanácsát mint igazgatási szervezetet a román kormány égisze alatt. A következõ lépés egy román magyar vámunió megalkotása lett volna, végül a két korona egyesítése II. Károly személyében. Ezeket a javaslatokat a következõ hónapokban kellene diszkrét módon megtárgyalni kérte Eckhardt. Nem tudható, hogy Eckhardt Horthy nevében is beszélt-e, s hogy milyen szerepet játszhattak az amerikaiak. Tény, hogy Habsburg Ottó részesült támogatásban az Egyesült Államokban, de a háború félidejénél akkor, amikor az amerikaiak és angolok már nem kockáztattak meg a térség kapcsán egy érdekütközést a Szovjetunióval Habsburg Ottó támogatása megszûnt. Formális szövetségben 1941 1944 között Románia és Magyarország formálisan szövetségesek voltak. A gyakorlatban azonban továbbra is egymást vigyázták, készülõdve a háború végére, amely eldöntheti Erdély sorsát. A titkosszolgálat, az SSI rendszeresen küldött tájékoztatást Ion Antonescunak Magyarország katonai részvételérõl a szovjet fronton. 1943-ban Ilie teflea, a nagyvezérkar fõnöke egy ilyen jelentés alapján kérte Antonescut, hogy ne küldjön több alakulatot ki a frontra, mivel Magyarország jelentõsen csökkentette részvételét a háborús erõfeszítésben, s egyre több egységet tart otthon egy Romániával való összeütközés céljára. Antonescu idõs román önkéntest üdvözöl Besszarábiában, 1941 1943 közepétõl megélénkültek a tapogatózások az ellenzék és Antonescu részérõl, hogy a szövetségesektõl minél jobb feltételeket érjenek el a fegyverszünethez. Magyarország is ebben az irányban tevékenykedett. A két ország megint megpróbálkozott a világ új urai pártfogásának elnyerésével. A zsidókérdés szerepe Történt azonban egy olyan esemény, amely a két országot elválasztotta. 1944. március 19-én a német csapatok elfoglalták Magyarországot. Horthyt megtartották az ország élén. Az országban durva zsidóüldözés kezdõdött. Megindultak a deportálások a koncentrációs táborokba Erdély északnyugati részébõl is, mely a II. bécsi döntéssel került vissza Magyarországhoz. Románia ekkor a pokolból való menekülés egyik kapuja lett a zsidóság számára. 1944 májusában a németek felrótták, hogy a Magyarországból Romániába menekült zsidók határátlépését a román határ menti szervek és az erdélyi román népesség mindeddig intenzíven támogatták. George Mandel-Montello és Florin Manoliu, a svájci román követség kereskedelmi attaséi révén a szabad világ megtudta, hogy mi történik a magyarországi zsidókkal. Tudósításuk alapján kampány kezdõdött, hogy kikényszerítsék a deportálások leállítását. 1944. május 30-án a román SSI továbbított Antonescunak egy táviratot az USA követségétõl, mely szerint: Ez a kormány [az amerikai] a legnagyobb megdöbbenéssel fogadja a magyar kormány által végrehajtott üldözését a honi vagy idegen zsidóknak, deportálásukat Németországba vagy más, németek által ellenõrzött területre, s nem lesz tekintettel [ti. az USA-kormány] arra, hogy a németek a magyar kormányra nyomást gyakorolnak. Minden ilyen természetû intézkedést számításba fognak venni a háború végén. Az üzenetet a magyar kormánynak küldték, de szólt a románnak is. 1943. június 9-én Nagy-Britannia Moszkvába akkreditált nagykövetének már Molotov is így nyilatkozott: A szovjet kormány úgy ítéli, hogy a Németországnak nyújtott katonai támogatásért, valamint az elfoglalt területeken elkövetett atrocitásokért a felelõsséget nemcsak Magyarország kormánya, hanem ugyanolyan mértékben a magyar nép is kell hogy viselje. DORIN MATEI Elkülönített romániai zsidók a moldvai Bákón (románul: Bac u), 1941 Zsidó menetet kísérnek a Dunántúlon, 1944. július 7