2012. ELŐZETES DOKUMENTÁCIÓ. Régészeti szakterületi rész MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI

GYŐR-MOSON-SOPRON MEGYEI ELŐZETES DOKUMENTÁCIÓ Régészeti szakterületi rész MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA 2012. 85. sz. főút Csorna elkerülő II. ütem (Projekt kód: K088.03) (finanszírozási azonosító: KÖZOP-3.4.0-09-2010-0003.) Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága 9022 Győr, Széchenyi tér 5. 96/310-588 96/310-731 xantus@gymsmuzeum.hu

ELŐZETES DOKUMENTÁCIÓ Régészeti szakterületi rész 85. sz. főút Csorna elkerülő II. ütem (Projekt kód: K088.03) (finanszírozási azonosító: KÖZOP-3.4.0-09-2010-0003.) Megrendelő: Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zártkörűen Működő Részvénytársaság 1134 Budapest, Váci út 45. A tanulmány tárgya: 85. sz. főút Csorna elkerülő II. ütem (Projekt kód: K088.03) (finanszírozási azonosító: KÖZOP-3.4.0-09-2010-0003.) 2 x 2 forgalmi sávos út által érintett területeken az építési engedélyhez szükséges előzetes dokumentáció, amely a jogszabályi keretekben meghatározott módon a terület régészeti érintettségét vizsgálja. Megrendelő feladata, hogy a fenti beruházást előkészítse, amelynek része a régészeti hatásvizsgálat is. Fontos megjegyezni, hogy a tervezett beruházás az 5/2010 (VIII. 18.) NEFMI rendelet 1. d) pontja alapján, valamint a 2001. évi LXIV törvény 7. (31) alapján is nagyberuházásnak minősül. A rendelet, illetve a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény alapján a megelőző régészeti szakfeladatok ellátására a területileg illetékes megyei múzeum, jelen esetben a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatósága jogosult. Ennek megfelelően a nagyberuházásokhoz kapcsolódó kulturális örökségi elemek felmérésére és a szakfeladatok meghatározására vonatkozóan jelen tanulmány a jogszabályban meghatározott dokumentáció (előzetes dokumentáció). Jelen tanulmányt a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogi védelem illeti meg. A közölt adatok szerződéstől eltérő célra való felhasználása, régészeti lelőhelyre vonatkozó adatok nyilvánosságra hozása vagy továbbadása csak a szerző engedélyével, a 17/2002 (VI. 21.) NKÖM rendelet 7., valamint a 47/2001 (III. 27.) Kormányrendelet szabályai szerint történhet. Törvényi környezet: A régészeti lelőhelyekre, a régészeti kutatásra és a régészeti leletekre vonatkozó főbb jogszabályok: 1997. évi CXL. törvény a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 149/2000. (VIII. 31.) Kormányrendelet a régészeti örökség védelméről szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről 191/2001. (X. 18.) Kormányrendelet örökségvédelmi bírságról 308/2006. (XII. 23.) kormányrendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról 324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a 2

kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet örökségvédelmi hatástanulmányról 3/2003. (I. 25.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól 17/2002. (VI. 21.) NKÖM rendelet kulturális örökség hatósági nyilvántartásáról 3/2002. (II. 15.) NKÖM rendelet a kulturális örökség védetté nyilvánításának részletes szabályairól 5/2010 (VIII. 18.) NEFMI rendelet a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól 2004. évi CXL. törvény - a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól 257/2012. (IX. 14.) Korm. rendelet, A nagyberuházásokkal összefüggő régészeti feltárások szabályairól 258/2012. (IX. 14.) Korm. rendelet, A kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító állami támogatásokról szóló 28/2008. (II. 15.) Korm. rendelet módosításáról 25/2012. (IX. 14.) EMMI rendelet, Az egyes régészeti lelőhelyek védetté nyilvánításáról, illetve egyes ingatlanok régészeti védettségének megszüntetéséről 26/2012. (IX. 14.) EMMI rendelet, A régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 5/2010. (VIII. 18.) NEFMI rendelet módosításáról 266/2012. (IX. 18.) Korm. rendelet, A kulturális örökségvédelmi hatóságok kijelöléséről és eljárásaikra A 2001. évi LXIV. törvény és végrehajtási rendeletei alapján a régészeti területeket három kategóriába lehet besorolni: 1. fokozottan vagy kiemelten védett régészeti lelőhelyek 2. nyilvántartott régészeti lelőhelyek 3. régészeti érdekű területek. 1. Védett régészeti lelőhelyek esetében: Védett régészeti területen bármilyen, a talajt 30 cm-nél mélyebben megbolygató tevékenység végzéséhez az illetékes megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Iroda hatósági engedélye szükséges, függetlenül az adott beruházást egyébként engedélyező államigazgatási szerv engedélyétől. Az illetékes megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Iroda (továbbiakban Hatóság) határozatának hiányában semmilyen munka nem végezhető. Egyebekben mindenben az adott területre a régészeti védelmet elrendelő miniszteri rendeletben (a korábbiak esetében határozatban) foglaltakat kell követni és betartani. (2001. évi LXIV. tv. 63. (2) bekezdés a) pont) 2. Nyilvántartott régészeti lelőhelyek esetében: A régészeti lelőhelyek a 2001. évi LXIV. tv. 11. alapján általános védelem alatt állnak. A nyilvántartott régészeti lelőhelyek esetében minden az eddigi használattól eltérő hasznosításhoz, építkezéshez, a talaj bolygatásával járó tevékenység végzéséhez az illetékes megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Iroda előzetes (hatósági vagy szakhatósági) engedélye szükséges. (2001. évi LXIV. tv. 63. (2) bekezdés a) és (4) bekezdés a) pontjai) Az engedélyezési eljárás miatt célszerű már a tervezés előtt a Hatóság előzetes 3

nyilatkozatát kérni, hogy az adott beruházáshoz, hasznosításhoz (pl. építkezés, művelési ág változtatása, vizes létesítmények kialakítása, stb.) hozzá fognak-e járulni, s ha igen, akkor milyen feltételekkel. Így a később megvalósíthatatlannak minősülő fölösleges tervezés, illetve a feltárás miatt történő nem várt időbeli csúszás és költségnövekedés kiküszöbölhető vagy előre kalkulálható lesz. (2001. évi LXIV. tv. 65. (1) bekezdés) A földmunkával járó fejlesztésekkel a Hatóság által nyilvántartott régészeti lelőhelyeket a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével el kell kerülni. Ha a lelőhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, a beruházással veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni. (2001. évi LXIV. tv. 22. (1)(2) bekezdések) A beruházás feltételeként adott esetben előírt régészeti feltárás költségei mindig a beruházót terhelik, mivel az ő érdeke a már ismert lelőhely megbolygatása. A régészeti feltárásra vonatkozó szerződést a beruházónak a területileg illetékes múzeummal kell megkötnie (2001. évi LXIV. tv. 22. (3) bekezdés). A szerződés érvényességéhez a Hatóság jóváhagyása szükséges. Nyilvántartott régészeti lelőhelyen a lelőhely jelenlegi használati módját csak akkor kell korlátozni, ha annak folytatásától a lelőhely súlyosan károsodhat, vagy fennáll a megsemmisülés veszélye. Ugyanez vonatkozik az ott a Hatóság hozzájárulásával végzett tevékenységekre is, amennyiben ennek során előre nem kalkulálható örökségvédelmi érdek merül fel, vagy nem várt jelenség mutatkozik, a végzett tevékenységet korlátozni kell. A Hatóságnak a munka felfüggesztése esetén lehetősége van kártérítés fizetésére, kisajátítás kezdeményezésére, vagy régészeti védelem megindítására. (2001. évi LXIV. tv. 22. és 23. ; 18/2001 NKÖM rendelet 14. ) A régészeti lelőhelyben vagy a leletekben okozott kár, illetve ezek megsemmisítése büntetendő cselekmény (BTK hatálya alá esik), továbbá örökségvédelmi bírság kirovását eredményezi. A nyilvántartott régészeti lelőhelyek a III. kategóriába tartoznak, vagyis a bírság a kötelezettségszegés vagy a károkozás mértéke szerint 10 ezer forinttól 25 millió forintig terjedhet. (2001. évi LXIV. tv. 82-85. ; 191/2001 Kormányrendelet) 3. Régészeti érdekű területek, továbbá valamely tevékenység során bárhol újonnan észlelt régészeti lelőhely előkerülése esetében. Régészeti érdekű területnek számít minden olyan területrész, ahol régészeti lelőhely előkerülése várható vagy feltételezhető. E területekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a beruházás során nem várt módon előkerülő régészeti leletekkel és objektumokkal fedett területekre. Az ilyenkor követendő eljárásban a helyi önkormányzat is feladatot kap. (2001. évi LXIV. tv. 7. 14. pont) Amennyiben ezeken a nem ismert vagy hivatalosan nem nyilvántartott régészeti lelőhelyeken régészeti jelenség vagy lelet kerül elő, a végzett tevékenységet abba kell hagyni és a helyszín vagy lelet őrzése mellett értesíteni kell a jegyzőt, aki a területileg illetékes múzeum és a Hatóság szakmai bevonásáról köteles gondoskodni. A bejelentési kötelezettség a felfedezőt, az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a kivitelezőt egyaránt terheli. A múzeum 24 órán belül írásban köteles nyilatkozni a munka folytathatóságáról. A szükséges beavatkozás költségeit (amennyiben időközben a KÖH nem regisztrált lelőhelyet a helyszínen) a feltárásra jogosult intézmény köteles állni. (2001. évi LXIV. tv. 24. és 25. ; 5/2010 NEFMI rendelet 26-27. ) A lelet, illetve a lelőhely bejelentőjét jutalom illeti meg, amely nemesfémek esetében nem lehet kisebb a beszolgáltatott lelet nemesfémtartalmának piaci értékénél. A nyilvántartásban nem szereplő régészeti lelőhelyben vagy az onnan származó leletekben okozott kár, illetve ezek megsemmisítése ugyancsak büntetendő cselekmény (BTK hatálya alá esik). (2001. évi LXIV. tv. 26. ; 5/2010 NEFMI rendelet 28. ) 4

Az előzetes dokumentációról Nagyberuházások esetén a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozó engedély iránti kérelem benyújtását megelőzően, a nagyberuházás által érintett területen a terület régészeti érintettségének egyértelmű tisztázása, a régészeti örökségi elemekre vonatkozó ismeretek (különösen a lelőhely jellegének, korának, kiterjedésének és intenzitásának) megszerzése és pontosítása, valamint az ebből következően elvégzendő régészeti feladatellátás formájának, idő- és költségvonzatainak meghatározása érdekében, az 5/2010. NEFMI rendelet 4. (1) bekezdésében meghatározott régészeti feltárási módok - a régészeti megfigyelést kivéve - alkalmazásával előzetes dokumentációt köteles készíttetni a régészeti feltárásra jogosulttal. Az előzetes dokumentáció elkészítése kiterjed a beruházás által érintett területre vonatkozó kulturális örökségvédelmi és helytörténeti szakirodalmi adatok, múzeumi, térképi, levéltári adatok, valamint fényképek részletes feldolgozására is. (5/2010. NEFMI rendelet 21. ) A 2001. évi LXIV. törvény szerint: Előzetes régészeti dokumentáció 7. (29) Előzetes régészeti dokumentáció: valamely terület régészeti érintettségének egyértelmű tisztázására, a régészeti örökségi elemekre vonatkozó ismeretek (különösen a lelőhely jellegének, korának, kiterjedésének és intenzitásának) megszerzésére és pontosítására szolgáló, valamint az ebből következően elvégzendő régészeti feladatellátás formájának, idő- és költségvonzatainak meghatározásához hozzájáruló, a lelőhely állapotában maradandó változással nem járó műszeres lelőhely-, illetve leletfelderítés és terepbejárás vagy próbafeltárás alkalmazásával készült dokumentum. 20/A. (1) Nagyberuházás esetén előzetes régészeti dokumentációt kell készíteni. Egyéb esetekben előzetes régészeti dokumentáció készíthető különösen a földterületkiválasztás során, a hatósági engedélyezési eljárásokat megelőzően. (2) Az előzetes régészeti dokumentáció nem pótolja a 22. (2) bekezdése szerinti próbafeltárást. (3) Az előzetes régészeti dokumentáció elkészítéséhez szükséges régészeti feltárások költségei - nemzetgazdasági szempontból indokolt esetekben - a központi költségvetésből fedezhetőek. ELSŐ RÉSZ a) Valamennyi érintett kulturális örökségi elem számbavétele és állapotának részletes ismertetése a.a) kulturális örökségvédelmi és helytörténeti szakirodalmi adatok, a.b) múzeumi, térképi és levéltári adatok, fényképek A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a szakirodalmi és különböző adattári adatok összevonva kerülnek tárgyalásra az alábbiakban. 5

Topográfiai leírás Az érintett terület a Rábaközben, azon belül is a Kapuvári-síkon és a Csornai-síkon helyezkedik el, melynek a pleisztocénben keletkezett földrajzi képét meghatározta az, hogy a Hegyeshalom és Győr között kialakult haránt irányú süllyedék ülepítő szerepet játszott a Duna hordalékának mozgásában, míg az emelkedő hegységi szakasz a Dunát teraszképződésre kényszerítette. A két kistáj földrajzi adottságai lényegileg megegyeznek. Túlnyomó részük magas ártéri helyzetű keskeny parti dűnesávokkal és a közöttük lévő lapos, vizenyős mélyedésekkel tagolt hordalékkúp. E mellett megfigyelhető még a Rábaköz nagyobb déli részére jellemző folyóvízi kavics, mely a felszín alatti 1-3 méteres homokos-agyagos öntésiszap alatt összefüggően települt. Ez a helyzet a Csorna, Osli vonalától délre, a Kis- Rába és a Keszeg-ér közötti háromszög alakú területen. Ezen belül is az Osli-Farád- Csorna közötti területen a felszín alatt az alacsony görgetettségű Répce kavicsok találhatók. Ezek a holocén vízfolyások, széles laposokat, rossz lefolyású, elzáródott kis medencéket hoztak létre, amelyek egészen enyhe domborzati különbségeket okoznak. A kapuvári kistáj a Rábca és a Répce vízrendszeréhez tartozik. Mindkét kistáj felszíne enyhén észak felé lejt és a Rábának, valamint a Répcének a Rábaközt átszelő hajdani mellékágai (Kis-Rába, Keszeg ér, Szili ér, Ligó ér, Kis-folyó stb.) tagolják. Ezek a szabályozások óta felszínre került régi medrek a holocénban keresztül-kasul járták a rábaközi felszínt, melyek nélkül a terület domborzata a legtöbb helyen lefolyástalan, elmocsarasodó felszínű lenne. A Rábaköz nagyobb, déli részéről domborzatilag összefoglalva elmondható, hogy a hordalékkúp-felszín tagoltsága igen csekély: jórészt kiszáradt fattyúágak sűrű hálózata és a kissé felmagasodott fattyúágak között széles, lapos, rossz lefolyású, elgátolódott kis medencék, továbbá elszórt, apró parti dűnék váltakoznak. Ezek az enyhe domborzati különbségek mégis jelentősen befolyásolják a talajtakaró erősen mozaikszerű elrendeződését. A kapuvári terület talajtípusai nagyrészt a folyók által kiöntött iszap, az ún. öntéstalajokból, másrészt az elláposodott növényzettel feltöltött rétek, tavak, öblök, árterek helyén keletkezett láptalajokból áll. A talaj jelentős része kötött, felső része savas kémhatású. Az öntéstalajok mechanikai összetétele agyagos vályog. Vízgazdálkodásukra a gyenge vízvezető és a nagy vízraktározó képesség a jellemző. A csornai terület jelenkori folyóvízi iszap, délkeleten lápi és réti agyag, a rossz lefolyású teknőkben tőzeg, a teraszszigeteket dűnehomok borítja. A humuszréteg általában 40 cm vastag, 50-60 cm mélységben sok helyen megtalálható a hajdani folyók által lerakott kavics, homok. Vízrajzi szempontból a Rábaköz legjelentősebb folyója a tájat keletről és délről határoló "Öreg"-Rába. A másik természetes vize a Répce, amely a tájegység nyugati határa. Jelentős még a Rábából Nicknél kilépő Kis-Rába, mivel a Rábca és a Répce közti Rábaköz kis vízfolyásai a Kis Rába nicki vízkivételén keresztül részesülnek állandó vízellátásban. Ezek a régi erek (Keszeg ér, Farkas ér, stb.) helyén létesült csatornák csapadékos években belvízlevezetőként, száraz években öntözőcsatornaként működnek. Ezek a fentebb említett holocén vízfolyások, széles laposokat, rossz lefolyású, elzáródott kis medencéket hoztak létre, amelyek egészen enyhe domborzati különbségeket okoznak. A tervezett nyomvonal a Keszeg-ér völgyében halad. A táj éghajlatilag egységes: túlnyomó része a mérsékleten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű körzethez tartozik. 6

Forrás: Ádám László (szerk.): A Kisalföld és a Nyugat - magyarországi - peremvidék. Magyarország Tájföldrajza 3, Budapest, 1975.; Dr. Marosi Sándor - Dr. Somogyi Sándor (szerk.): Magyarország Kistájainak Katasztere I., Budapest 1990.; Mike Károly: Magyarország ősvízrajza és felszíni vizeinek története. Budapest 1991.; Dr. Karátson Dávid (főszerk.): Pannon Enciklopédia - Magyarország földje. Budapest 2000. Történeti összefoglaló Csorna a Rábaköz egyik központja, mely a Hanság és a Rábaköz találkozási pontjára épült.... a hanyi mocsár mellett építkezésre az a hátság alkalmas, amely 1-1,5 méterrel magasabb, mint közvetlen környezete. Ilyen hasonló a folyók és a Hanságba tartó időszakos vízfolyások által kialakított földnyelven, ill. <félszigeten> fekszik a Déli-Hany szinte valamennyi községe. Csorna városát elsőként 1226-ban említik oklevélben. Csorna neve az Árpád kori okleveleinkben többféle alakban fordul elő: Chorna, Cherna, Churna, Serna, Surna. Első birtokosai az Osl nemzetség, akik 1180-ban premontrei prépostságot alapítottak a területen, mely már 1231-től hiteles helyként működött. Az Osl nemzetség a XII-XIII. század folyamán családokra bomlott, melyek közül a család két ágát is illették Csornai névvel. Közülük 1255-ben egy Osl illetőleg Chorna nemzetségbeli ember: István fia István gondoskodni óhajtván lelke üdvéről a monostornak adja egész birtokrészét. A XV-XVI. században az Ostffyak, Túróczyak, majd enyingi Török Bálint tulajdonába került. A csornai premontreiek hiteleshelyi tevékenységén túl a Kanizsaiak 1393-ban megszerezték számára a saját, országos hitelű pecséttel bíró hitelességi jogot. A Kanizsaiak Zsigmond királyt 1400-ban Csornára is lehozták. A prépostágnak Zsigmond királynak bíráskodási privilégiumot is nyertek, melyben a csornai premontreiek fölhatalmazást kaptak a birtokaikon tartózkodók feletti ítélkezésre. A lakosság életében jelentős szerepet játszott, hogy a 13. századtól piacos hely is volt, és a 15. században mezővárosi rangot kapott. Magasabb szintre emelte a település szerepét a nemesi vármegye XIII. századvégi kialakulása. Különösen az a tény, hogy Sopron vármegyében... a Rábaköz Csorna székhellyel hosszabb időn át külön alispán vezetésével részben önálló megyei életet élt. A település a török időkben többször is elpusztult (1529, 1543, 1594, 1683), de mindannyiszor újranépesült. A török háborúk keresletet teremtettek, s ezért a földesurak gabonatermelésbe és állattenyésztésbe fogtak. Csornán a 16. század közepén Török Bálint birtokán, s a prépostság birtokán is nagy kiterjedésű major létesült. A török 1543. évi rábaközi hadjárata tönkretette a várost. Az 1548. évi adólajstrom szerint ez a város a törökök által szörnyűségesen elpusztított, úgyhogy a lakosok csak földbehányt viskókban húzhatják meg magukat. A település 1584-re regenerálódott. Az 1659-es egyházlátogatási jegyzőkönyv beszámol arról, hogy iskolamester is volt, tehát ez a legkorábbi híradás a csornai iskoláról. A XVII. század folyamán a község megkezdte határainak kiterjesztését a Hanság irányába. Ennek során először a szomszédoktól különült el (Barbacs, Farád). A földfoglalás során a Hanságban a kapuvári és a csornai határ érintkezésbe került. A török haderő utoljára 1683-ban, Bécs második ostromakor pusztította el Csornát. Területi elhelyezkedéséből adódóan már a neolitikum időszakában lakott volt. Tőszomszédos keleti földjein kőkorbeli telepek maradványait találjuk. Római korból Mithras szobor és téglasíros temetkezések kerültek elő. 1887-ben egy magányos hun 7

temetkezés került elő, aranylemezből készült diadémmal, melyet ma a Nemzeti Múzeum őriz. Az avaroknak több temetkezési helyét is ismerjük Csornáról. A VIII. század végéről származik a Csorna Városház utcai lelet. Egy kettős sír, férfi (veretes övvel) és nő közös temetkezése. Mintegy 800 síros temető a Csorna hosszúdombi. A temető nagy része kavicsbányászat folytán elpusztult. Szórványként öntött veretek, szablyák, kések, fa vödrök kerültek elő. A temetőt a VIII. és a IX. században használták. A Csorna, Ebágydűlőben feltárt sírok valószínűleg IX. századiak. Edények, kardok, kés és egyéb fémtöredékek kerültek elő. 1888-tól több feltárás is folyt a premontrei prépostság birtokához tartozó Sülyhegyen. Itt több honfoglalás kori sír került elő. A köznépi temetkezéstől elkülönülve egy előkelő, magányos, lóáldozat maradványait tartalmazó női sír látott napvilágot. A női sírban lócsontok, aranyozott ezüstlemezből domborított rozettás lószerszám veretek, kengyelpár, pofarudas zabla, csat, vaskés, vaslánc töredék, áttört tárgy, függők, a karokon vékony ezüstlemez pánt, a jobb kézen almandinköves ezüstgyűrű, továbbá lábbelit díszítő gombfejű szögecsek voltak. Az Eperjes dombon több lovas sírt tártak fel a XI. századból. Leletek: kengyelek, zablák, lándzsacsúcsok. A prépostság udvarán középkori boltozatos téglakripta maradványát figyeltek meg. Az utóbbi évtizedekben a nyomvonalon, illetve a nyomvonal közelében végzett régészeti kutatások lényeges adatokkal járulnak hozzá a település múltjához. Csorna keleti szélén, a Barbacsra vezető út mentén emelkedő kisebb dombháton több terepbejárás és helyszíni szemle során azonosította Tomka Péter és Takács Károly egy több régészeti korszakhoz is köthető lakott település nyomait (Barbacsi út, KÖH 1658). A lelőhely kiterjedését Reményi László és Takács Károly 2007-ben terepbejárás során lokalizálta. A neolitikum elején élt dunántúli vonaldíszes kerámia kultúráját (DVK), a késő rézkorban a badeni kultúra népessége követte, de éltek itt a késő bronzkor idején és a késő vaskorban kelták is, akik után a rómaiak lakták a területet. A Hőszolgáltató gázvezetékének építése kapcsán Tomka Péter folytatott ásatást 2002-ben a 85. sz. főút mellett, ahol a középső neolit korszakából származó településrészletet tárt fel (KÖH 34988). Ettől a lelőhelytől és a 85. sz. főúttól délre, a Dör felé vezető bekötőúttól nyugatra lévő kiemelkedésen a dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának (DVK) és a középső rézkori Balaton-Lasinja kultúra népessége telepedett meg, itt 1997-ben M. Egry Ildikó végzett feltárást (Árpási útelágazás, KÖH 1648). 2011-ben Polgárné Pásztókai- Szeőke Judit és Polgár Péter a Csorna elkerülő út I. szakaszának kivitelezéséhez kapcsolódóan folytatott megelőző feltárást a lelőhelyen, mely során rézkori alapárkos házak maradványai kerültek elő. A fenti kereszteződéstől északra egy kisebb dombon Reményi László és Takács Károly őskori telepjelenségeket azonosított. Elképzelhető, hogy az említett három jelenség valójában összetartozik, és a szabálytalan alakú dombhát teljes egészében lakott volt. A fent említett döri bekötőút keleti oldalán egy régi homokbánya területén 1948- ban azonosítottak egy késő Árpád-kori telepet (Homokgödör II., KÖH 24122). A bányászás miatt a lelőhely egy része megsemmisült. Ettől délre nagy kiterjedésű DVK, bronzkori és középkori telepmaradványokat talált Szőke Béla 1948-ban végzett terepbejárása során (Homokgödör, KÖH 1713). 1997-ben a Mosonszentmiklós-Kapuvár gázvezeték gázfogadó állomásának építését megelőző feltárások során itt Árpád-kori településrészlet került elő. A feltárásokkal párhuzamosan végzett terepbejárások során mintegy 12 ha területen kerültek elő középkori felszíni leletek. 2006-ban Bíró Szilvia és Takács Károly is járt itt terepet, ennek során ismét sikerült pontosítani a lelőhely kiterjedését. A lelőhely talán a középkori Patak falu helyével azonosítható, amelyet a források említenek Dör és Csorna között. (villa Putuk, terra Potahc, terra Potuk). A falut a soproni várjobbágyok lakták, kisebb része az Osl nemzetség és a csornai prépostság birtoka volt. 8

A települést a 14. században már nem említik, feltehetően még a 13. század folyamán pusztásodik. A leírások alapján a település a Dörből Csornára vezető út és a Keszeg-ér között helyezkedhetett el. Az gázvezeték fektetése során 1997-ben Szőnyi Eszter római település maradványait és edényégető kemencét tárt fel (Kisméhtöltés KÖH 1654). A Csorna, Kisméhtöltés lelőhelyen 2011-ben Polgárné Pásztókai-Szeőke Judit megelőző feltárást végzett a Csorna elkerülő út I. szakaszához kapcsolódóan, ahol további római kori településmaradványok láttak napvilágot. Délebbre pedig Tomka Péter terepbejárás során római kori telepnyomokat talált az említett bekötőúttól nyugatra (Csillagszállás, KÖH 1655). Csorna, Csillagszállás lelőhely egy szakaszán 2011-ben Bíró Szilvia, majd Polgárné Pásztókai- Szeőke Judit folytatott próbafeltárást a Csorna elkerülő út I. szakaszának nyomvonalán, negatív eredménnyel. Az úttól délnyugatra fekvő Keszeg-ér keleti partján Tomka Péter egy középkori település maradványait lokalizálta a római szórványleletek mellett (Tehénkút, KÖH 1656). 2006-ban a nyomvonaltól délre, de még a Keszeg-ér keleti partján egy kisebb homokdombon és körülötte középkori cserepeket talált Bíró Szilvia és Takács Károly terepbejárás során. (Pásztori-erdőtől nyugatra). 2007 ben a KÖSZ munkatársai szórványos középkori és kora újkori telepnyomokat találtak. Losonczi Máté 2008-ban végzett helyszíni szemléje során egy Árpád-kori telepre utaló cserépbogrács peremtöredékét, illetve kevés jellegtelen kerámiatöredéket gyűjtött (Pásztori úttól keletre, KÖH 59487). Ugyanő ettől délre a vízfolyás mentén DVK lelőhelyet azonosított (Kisházasi-dűlő, KÖH 59488). A fenti gázvezeték fektetése kapcsán Csorna Mocsári-dűlő nevű határrészén 1998-ban Tomka Péter végzett feltárást, melynek során egy avar kori település maradványait tárta fel (KÖH 1798). 1998-ban Csapás földek lelőhelyen M. Egry Ildikó végzett feltárást. Az ásatáson szegényes leletanyaggal keltezhető középkori telepjelenségek kerültek elő. A Bükkhegyi ásatáson egy Árpád-kori aknakemence került elő. 2008 ban a KÖSZ munkatársai Alsópásztori-dűlő lelőhelyen kevés Árpád-kori leletanyaggal keltezhető településre utaló nyomokat találtak. Csillagszállás II. lelőhelyen is szórványos leletanyaggal keltezhető Árpád-kori telepnyomokat találtak. Kisméhtöltés lelőhelyen bolygatott római telep nyomait figyelték meg. Árpási elágazás lelőhelyen őskori és Árpád-kori, bolygatott telepek nyomait dokumentálták. Forrás: Győr-Moson-Sopron Megye Kézikönyve (szerk.: Bunovácz Dezső), Kaposvár, 2004.; Gaál Zoltán: Rábaköz és Burgenland, Győr, 1991.; Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben. IV. kötet, A Dunántúl (szerk.: Francsics Norbert) Budapest, 1896.; Pájer Imre: Csorna évszázadai. Csorna Város Önkormányzata, 1996.; Ollram Ferenc: Csorna település és gazdaságföldrajza. Győr, 1941.; Tomka Péter: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. Arrabona 17. (1975).; Tomka Péter: Adatok a Kisalföld avar kori népességének temetkezési szokásaihoz. Arrabona 14. (1972).; Szőke Béla: A honfoglaló és a kora Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Bp. 1962.; Fehér-Éry-Kralovánszky: A Közép-Duna medence magyar honfoglalás - és kora Árpád kori sírleletei. Leletkataszter. Bp. 1962.; Kozák Károly-Uzsoki András: A Győri székesegyház feltárása. Arrabona 12. 1970.; Oszvald Ferenc: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. Művészettörténeti Értesítő. 1957.; Horváth Antal: A Csornai Konvent hiteles helyi működése. Keszthely, 1943.; Belitzky János: Sopron vármegye története. Bp. 1938.; Dr. Gecsényi Lajos: A megye története. In: Győr-Sopron (Magyarország megyéi). Bp. 1984.; Sós Imre: Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében. In: Ősi sopronmegyei nemzetségek (szerk: Horváth László). Sopron, 1941.; Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I.; 1579 1589., Sopron, 1994.; Lőrinc Imre: A Rábaközi Főespereség egyházlátogatási 9

jegyzőkönyvei 1659 ből. Arrabona 1974.; Régészeti Füzetek 1958, 9. szám (Bíró Endre jelentése).; Régészeti Füzetek 1964, 17. szám (Faragó Sándor jelentése).; Régészeti Füzetek 1991, 42. szám (Rainer Pál jelentése).; XJM RA.57 98, RA.10 99 (Egry Ildikó jelentései), XJM RA.1-98 (Szőnyi Eszter jelentése).; XJM RA.3 98, RA.5 98, RA.5 99, RA.12 99.; RA.35 2003 és RA.115-2003 (Tomka Péter jelentései).; XJM RA.32 2006 Örökségvédelmi Hatástanulmány: Csorna (készítette: Takács Károly).; XJM RA 32 2006 Örökségvédelmi Hatástanulmány Csorna településrendezési tervének módosításához (készítette Takács Károly).; XJM RA.10 2008 Terepbejárási Jelentés, Csorna határa Öregúti - dűlő (Reményi László terepbejárása).; XJM RA.6 2008 Kulturális Örökségvédelmi Hatástanulmány 86. sz. főút Csornát elkerülő szakasza (készítette: Takács Károly).; XJM RA 137 10 M86 jelű gyorsforgalmi út Győr Moson Sopron (Vas) megyehatár Csorna közötti szakasz terepbejárási dokumentációja 2008 (készítette: Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat).; XJM RA.131 2008 (Losonczi Máté jelentése).; KÖSZ 2008, Terepbejárási napló, a tervezett M86 gyorsforgalmi út Győr-Moson-Sopron megyei szakaszán Csorna és a vasi megyehatár (119+235 149+651 kmsz.) közötti szakaszon. Csornától délre Szilsárkány közigazgatási határán belül halad a nyomvonal. Bel és külterületéről egyaránt van tudomásunk az ember korai jelenlétére utaló nyomokról. Ezek közül jelentősebbek a bronzkori edények, egy késő római sír, valamint az avar temető. A település neve története során több alakban is előfordul: Szél Sarkany, Szél Sárkány, Szili-Sárkány, Szill-Sárkány, Szil-Sárkány. A falu első okleveles említése 1345 ből ismert, amikor is a Sarkan -nak nevezett hely Capu (Kapuvár) várához tartozott. A középkor folyamán az Osl család, majd ebből a családból származó Csornai család volt a birtokosa, mikor is 1467-ben Sárkány, Csorna, Farád, Nemti, Sarold és Beled helységek részeit a Csornaiaknak zálogosították el. A települést, az asszonyfalviak, Ostfyak birtokát 1466-ban a Kanizsaiak kifosztották. 1481 -ben Szántói Botha János feleségének Jerominának atyja, Csornai István után örökölt itteni birtokát nővére, Krisztina s ennek férje, Túrócz György elfoglalták. A török Győr elfoglalásának évében, 1594 ben elpusztította. Templomának újjáépítésére 1633 ban került sor. 1901-ben őskori szűrőedény darabjai kerültek be a soproni múzeumba. Szilsárkány belterületén 1970-ben a győri múzeum munkatársai egy csontvázas sírt tártak fel. A sírgödörben őskori és római kori edénytöredékek voltak. A temetkezés mellől egy valószínűleg bronzkori hamvakat tartalmazó edény került elő. 2006-ban a szélerőmű park kijelöléséhez kapcsolódó hatástanulmány kapcsán Takács Miklós késő népvándorlás kori, római kori kerámiatöredékeket gyűjtött. A tervezési terület és a Keszeg-ér között Losonczi Máté 2008-ban tartott helyszíni szemlét a vízfolyásra merőlegesen húzódó széles dombhátakon. Az északabbi magaslaton jellegtelen őskori cserepeket (Hercegi-tag, KÖH 58859), a délebbre fekvőn grafitos vaskori kerámiát gyűjtött (Böröndi-tag, KÖH 58560) 2008 ban a KÖSZ munkatársai a Miklós-tag lelőhelyen intenzíven gyűjtöttek őskori (bronzkori) leletanyagot. A Kápolna-tag lelőhelyen őskori (bronzkor), Árpád-kori és késő középkori telepjelenségek nyomait figyelték meg. A Hatrendes lelőhelyen pedig közepes intenzitású őskori és Árpád-kori lelőhelyeket vettek nyilvántartásba. 2011-ben a Kányatag lelőhelyen Losonczi Máté régészeti szakfelügyelő több korszakra keltezhető edénytöredékeket gyűjtött. Ugyanebben az évben Bíró Szilvia végzett próbafeltárást, majd Hargitai András megelőző feltárást Miklós-tag lelőhelyen, ahol késő bronzkori-kora vaskori, kelta és római kori települések maradványai kerültek feltárásra, valamint egy római kori hamvasztásos temető részlete is. A lelőhely jóval nagyobb és intenzívebb az 10

előzetesen gondoltaknál. 2011, 2012 során megelőző feltárást végzett Hargitai András Szilsárkány, Miklós-tag lelőhelyen az M85-86 Csorna elkerülő út, I. üteméhez kapcsolódóan. Majd 2012. decemberében ugyanitt próbafeltárás folyt az M86 Csorna-Szombathely nyomvonalat érintően. Egy intenzív nagy kiterjedésű késő bronzkor kora vaskorra datálható településrészlet került elő, szórványosan római kori település és temetőrészletek kíséretében. Forrás: Herczegh Frigyes: Sopron vármegye története a Hunyadiak korában. (1437 1490), Pannonhalma, 1928.; Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában III., Bp., 1897.; Sopron vármegye története. Oklevéltár. (szerk.) Nagy Imre, Sopron, 1889 1891.; Biszak Sándor, Tímár Gábor: Georeferált vármegyei kataszteri térképek. Győr, Moson, Sopron, 1856-1857 [DVD], 2009.; XJM RA.578 71.; XJM RA. 660 71 (Tomka Péter és Szőnyi Eszter jelentése).; XJM RA.161 10; XJM RA.181 2008 és XJM RA.169 2008 (Takács Károly jelentései).; XJM RA.131 2008 (Losonczi Máté jelentése).; KÖSZ 2008, Terepbejárási napló, A tervezett M86 gyorsforgalmi út Győr-Moson-Sopron megyei szakaszán Csorna és a vasi megyehatár (119+235 149+651 kmsz.) közötti szakaszon.; Győr-Moson-Sopron Megye Kézikönyve (szerk.: Bunovácz Dezső), Kaposvár, 2004.; XJM RA.038 11 (Losonczi Máté jelentése). Jobaháza: A falu egykori birtokosáról Jób vagy Joba személyről kapta a nevét. Bél Mátyás történeti összefoglaló munkájában találjuk a település legkorábbi említését, miszerint Franko várát Giletus Miklós már 1192-ben nagyszámú várossal és faluval gyarapította Ezen falvak felsorolása közt említi Farad és Jobaháza településeket. A helyiségnév etimológiájára vonatkozóan érdemes megemlíteni, hogy 1407-ben a nemesített várjobbágyok magukat birtokuk után jobbaházi Döryeknek kezdték nevezni. A család előneveként, Dörrel szomszédos Jobbaháza, eredetileg szintén Jobbágyháza volt. A község egyes feltevések szerint három község összevonásából keletkezett: északi része a Jobaháza (első írásos említése Jobahaza 1442), déli része Csáford: (Chaford 1360) és a köztük fekvő Ombod földe. (Ombothfewlde 1523). Csáford a Döry nemzetség birtokaihoz tartozott: An. Ch. 1360. Ludouicus R. H. stipites In. familiae Döry, ac Cháfort e Iobbagionatu Castrensi seruitiorum meritis in coetum Nobilium transfert. A fentebb említett Ombod földe kétséges, mint település, ugyanis 1451-ben oklevélbe került néhai Chaffordi Ombod fia, János, és itt az Ombod személynév: A csornai convent előtt Csáfordi Szőke Domokos, Péter és János fiai, továbbá Csáfordi Mihály s László, és Jobaházi Benedek utódai, Ombod fia János birtokrészét az egy határt képező Jobaháza és Csáford nevű birtokban maguk közt felosztják. 1524-ben pedig Jobahaz possessió és a mellette fekvő Ombothfewlde nevű föld került említésre, azaz nem faluként tűnik fel. A település nemesi község volt. 1526 előtt birtokosként a Csáfordi, a Jobaházi, és a Döri családot említik az oklevelekben. Egy 1585-ös conregatioban szerepel: A vármegye közönsége a következő határozatot hozta: tekintettel a törökök várható támadásáról szállingózó különféle hírekre, a Külső- Rába folyó gázlóinak a bevágását.haladéktalanul el kell végezni...a Rába szigetek lakosai egy emberként jelenjenek meg. A nemesség állítási kötelezettsége: Csáford (Chaford) és Jobaháza 3 szekér,... 1961-ben egy ismeretlen korú csontvázas sírt találtak a Szociális Otthon parkjában. 11

A XIX. században Jobaháza, Borsodi major lelőhelyen bronzkori kincslelet és honfoglalás kori temető került elő. A Tóth tag lelőhelyen pedig bronzkori telep került felszínre. A Borsody domb mellett lelőhelyen a római kori (?) halomsír tetején római leletanyagot találtak. E mellett egy olyan halomsír van, melyet még a XIX. század végén Bella Lajos tárt fel. Ezen a lelőhelyen honfoglalás kori temető is található. 1997-ben a Döri-tag lelőhelyről őskori és avar kori edénytöredékek kerültek be a múzeumba. 1998-ban a Bogyoszlói határra dűlő lelőhelyen Szőnyi Eszter vezetésével 23 objektum került feltárásra. Ezek közt voltak őskori kerámiákat tartalmazó gödrök, római kori hamvasztásos sírok, és Árpád-kori településjelenségek. A szórthamvas temetkezés mellékletei: üveg és agyagedények, mécsesek, vastárgyak maradványai. Ma a csornai múzeum udvarán álló, kettétört római sírkő valószínűleg ehhez a temetőhöz tartozott. 2006-ban egy terepbejárás során a Kavicsbányától északkeletre lelőhelyen Árpád kori edénytöredékeket találtak. Két út között lelőhelyen Árpád kori felszíni telepnyomokat figyeltek meg. A Kossuth utcától keletre lelőhelyen Árpád-kori, késő középkori és kora újkori telepek leletanyagai kerültek felszínre. Tamási út mellett lelőhelyen 2,5 3,0 méter magas, 25-30 méter széles valószínűleg római kori halomsír van. A Temető környéke lelőhelyen szórványos középkori és újkori edénytöredékek kerültek elő. 2008- ban a Döri-tag lelőhelyen újabb őskori cseréptöredékeket gyűjtöttek egy terepbejárás során. Forrás: Nagy Imre (szerk.): Hazai okmánytár I. - VIII., Codex diplomaticus patrius. Győr és Bpest, 1865-91.; Fejér, Georgius, Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I XI (Budae 1829 1844), In: Hazai Okmánytár IV. kötet.; Sopron vármegye története. Oklevéltár. (szerk.) Nagy Imre, Sopron, 1889 1891.; Vályi András: Magyarország leírása 1796., Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II., Descriptio Comitatus Semproniensis II., Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron 2006.; Belitzky J: Sopron vármegye története I. kötet Bp., 1938.; Magyarország Régiói: Nyugat Dunántúl, Győr-Moson-Sopron Megye Kézikönyve (szerk.: Bunovácz Dezső), Kaposvár, 2004.; Tóth Péter: Sopron Vármegye Közgyűlési Jegyzőkönyveinek Regesztái. I. 1579 1589, Sopron, 1994.; Régészeti leletek és lelőhelyek a Rábaközben.; XJM RA. 244 68.; XJM RA. 84 83.; XJM RA. 161 10.; XJM RA. 15 98. (Tomka Péter jelentése).; XJM RA. 13 99. (Dr. Szőnyi Eszter jelentése).; XJM RA. 48 2007., 71 2007., 68 2007., 69 2007., 70 2007., és 72 2010. (Takács Károly jelentései).; XJM RA. 231 2008. (Losonczi Máté jelentése). Farád: Középkori oklevelekben több változatban is szerepel. A XII. század végén Terra Farad. 1228-ban Frad, az 1300-as években Farad névvel jelölik a települést. Farád a XIII. század elejéig nagyrészt királyi birtok volt, de az Osl nemzetség már korábban is birtokos volt itt. Ennek az Oslu comesnek a két Farádon három ekényi födje volt. 1236-ban II. András adományaként már az egész falu az Osl nemzetség birtoka. Osl Domokos macsói bán volt az Ostffyak őse, ez a család sokáig meghatározó szerepet játszott a falu történetében. Az Osl nemzetséghez tartozó Asszonyfalviak családjának egyik képviselője, Asszonyfalvi Jánost 1403-ban a Zsigmond király elleni összeesküvés miatt halálra ítélték és csak a birtokai tudták megmenteni az életét. A nádor lefoglalta a Sopron megyei Csornán, Farádon, Maglócán, Osliban, Széplakon és Vicán lévő birtokait. 1407-ben kelt oklevél pedig arról számol be, hogy A vasvári káptalan Zs. 1407. aug. 7. parancsára visszaiktatja Azzonfalua-i Ferencet a..farad és Sarkan birtokon lévő részeibe, nem véve figyelembe Gergely, László mesterek ellentmondását. 1408-ban az Osl nemzetség kihalásával az Ostffyak szerezték meg Farádot. Ostffy 12

Gergely, Zsigmond király főispánja, vérszerinti örökös nélkül halt meg, birtokait végrendeletében 1428-ban a Molnáriakra hagyta, akik a királlyal is megerősítették az oklevelet. 1466-ban Kanizsai László és Miklós több fegyveres társukkal együtt kirabolták. 1467-ben Csornai István két fiával együtt megvette Bresztóczi Miklós Sopron megyei birtokait, ezek közt Farádot is. Jagellók uralkodása alatt az Osl nemzetség birtokain kívül már köznemesi birtokok is voltak a faluban. Legnagyobb birtokrésszel az enyingi Török Bálint bírt, valamint a Dessewffy - és a Czikó családnak voltak még birtokai. Farád lakossága sokat szenvedett az 1570. évi pestis alkalmával, amikor a húsznál több jobbágytelekből haltak ki a lakók. Az 1594 es török támadáskor a falu egészen elpusztult, a lakók egy része India majorba menekült, hevenyészett házikókban húzta meg magát, s a halászóvizekből próbálta meg élelmét biztosítani. 1604-ben egyetlen farádi házat lehetett megadóztatni. Török Bálint leszármazottai a XVII. század elejéig voltak birtokosok a megyében. Családja István halálával 1618-ban kihalt. Birtokrészei a XVI. század végén apró darabokban a többi farádi birtokos nemes kezére került. A Kisalföld egésze, azon belül is a Rábaköz régészeti leletekben igen gazdag. Ez a helyzet Farád esetében is, melynek területéről 1869-ben talált bronz eszközök, török kori patkók kerültek be a soproni múzeum nyilvántartásába. 1957-ben az Ostffy-tag lelőhelyen Mihtay Sándor két vsz. avar kori sírt tárt fel. A farádi tsz. Káva dűlőben lévő kavicsbányában 1963-ban Faragó Sándor végzett előzetes feltárást, melynek során öt bolygatott és két teljesen ép VII-VIII. századi sírt tártak fel. Orsógomb és bronz huzalkarika melléklettel. 1969-ben Farád, Kishosszú-dűlőben Tomka Péter végzett leletmentést, ekkor 19 avar sír került feltárásra. Öntött griffes díszítésű öves férfisír és sok apró gyöngyből álló gyöngysorokkal, nagy kerek fülbevalókkal ellátott női sírok jellemzik a feltárt temetőrészt. Kettős temetkezést és szokatlan temetkezési sajátosságokat is sikerült megfigyelni. 1974 ben Farád Osstffy-tagon nagy mennyiségű VIII.-IX. századi leletanyagot gyűjtöttek a győri múzeum munkatársai. Az 1997 es feltárás során 17 középavar korra keltezhető sírt tártak fel, a női sírokban nyakdíszek, mellboglár pár, fülbevalók, gyűrűk, karperec, a férfi sírokból három élű nyílhegy, csatok, vaskések, tarsoly maradványai kerültek elő. 2004-ben egy lakossági lelet beszolgáltatással az Ostffymajori tó lelőhelyről római és Árpád-kori leletek kerültek be a múzeumba. Farád határában (Följáró-dűlő) Takács Károly 2009-es terepszemléje során Farád és Csorna közt őskori, római kori, Árpád-kori és késő középkori leletanyagot gyűjtött. Ugyanebben az évben, a Farád, Sarlay-major lelőhely a légifotók alapján, mint temetkezés került be a múzeum adattárába. Forrás: Soós Imre: Ősi Sopron megyei nemzetségek. Képek a Sopron megyei községek és családok történetéből. Sopron, 1942.; Belitzky János: Sopron vármegye története I. kötet Bp., 1938.; Herczegh Frigyes: Sopron vármegye története a Hunyadiak korában. (1437 1490), Pannonhalma, 1928.; Csánki Dezső: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában III., Bp., 1897.; Fejezetek Farád múltjából és jelenéből. (szerk.: Horváth Győző), Győr, 1974.; Zsigmond kori Oklevéltár II. Összeállította: Mályusz Elemér, Budapest, 1951 1958.; XJM RA. 998 71 (Tomka Péter jelentése).; XJM RA. 2 83.; XJM RA. 27 74 (Tomka Péter jelentése).; XJM RA. 27 84 (Faragó Sándor jelentése).; XJM RA. 128 68 (Faragó Sándor jelentése).; XJM RA. 062 11 (Takács Károly jelentése).; XJM RA. 58 98 (Tomka Péter jelentése).; XJM RA. 73 2005 (Takács Károly jelentése).; XJM RA. 45 09 (Losonczi Máté jelentése). 13

Régészeti örökség a tervezett nyomvonalon A győri Xantus János Múzeum Régészeti Adattárának áttekintése és a szakirodalom kutatás képezi jelen dokumentáció első részét, amelyeket a helyszínen ellenőrizni, illetve pontosítani tudunk. A helyszínen készített fotókat és dokumentációkat lásd. mellékletekben. A GYMSMMI munkatársai 2012 szeptemberében és novemberében végeztek terepbejárást a Megrendelő által rendelkezésünkre bocsátott nyomvonalon. A terepbejárás során a teljes nyomvonalszakaszt, a megadott összes variációt és a lehajtókat is végigjártuk, az ismert lelőhelyek egy részét beazonosítottuk, kiterjedésüket pontosítottuk (Ezek nem érintik a beruházás területét). Új lelőhelyek is lokalizálásra kerültek. A terepbejárás során a felszínen összegyűjtött leletanyag helyzetének nagy részét GPS készülékkel bemértük, így a felszínen előkerülő maradványok alapján a lehetőségekhez képest a legpontosabb képet kaptuk a megismert lelőhelyek kiterjedéséről. A tervezett nyomvonalat többször légifotóztattuk, mely felvételeket is felhasználtuk a tanulmány elkészítéséhez. (A berepülésekkor készült felvételeket tartalmazó DVD-k mellékletei az Előzetes Dokumentációnak). A terepbejárás alakalmával előkerült leletanyag jellegzetes darabjairól készült felvételeket lelőhelyenként a tanulmányhoz mellékeltük. A terepbejáráson részt vett: Pesti Krisztina, Czigány Dávid, Herbály Róbert, Telekes Katalin, régészek, illetve Alács Attila, Koncz Dániel, Dankó Judit, Gera Ágnes, Péter Dávid, Semperger Zoltán, Szalai Gábor, Szőllősi Géza, Nagy Gábor, Papp Szilveszter régésztechnikusok. Az egyes lelőhelyekre vonatkozó adatokat az alábbiakban közöljük: 6 lelőhely esetében a tervezett nyomvonal a régészeti lelőhelyet keresztez, ezek a következőek: 1. Csorna, Eger-Hát-Szeg A lelőhely a GYMSMMI 2012. szeptember folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal 27+290-27+450 kmsz. közötti területén. 14

Kisméretű, kevésbé intenzívlelőhely a 86-os főúttól keletre, a Rábamenti Állami Gazdaságtól D-re és a Csapás fődtől délre az Eger-Hát-Szeg dűlőben helyezkedik el. A 2012 szeptemberében végzett terepbejárás során azonosítottuk, a mezőgazdasági művelés alatt álló (szemes takarmánnyal bevetett) területen szórványosan előkerülő későközépkori kerámiát gyűjtöttünk. A lelőhely kiterjedése 130x150 m. Kis kiterjedésű lelőhely 150 m x 130 m nagyságú területen fogható meg a felszínen, középkori településjelenségek előkerülésével kell számolni. A nyomvonalat a felszíni adatok alapján a következő helyen érinti: 27+290-27+450 kmsz. A beruházás által érintett terület nagysága a felszíni adatok alapján: 5265 m2 2. Bogyoszló, Külsőmezők A lelőhely a GYMSMMI 2012. november folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal 28+640-29+200 közötti területén. 2012. novemberében végzett terepbejárás során lokalizált lelőhely a Jobaházicsatornától délre, a Török majortól keletre a Külső-Mezők dűlőben helyezkedik el. A közepes kiterjedésű lelőhely intenzív, nagymennyiségű kerámiaanyagot találtunk a sík, művelés alatt álló területen. A lelőhely kiterjedése 270x570 m, a terepbejárás során római kori, Árpád-kori és középkori leletanyagot találtunk. Közepes kiterjedésű lelőhely 270 m x 570 m nagyságú területen fogható meg a felszínen, római-, Árpád-kori és középkori településjelenségek előkerülésével kell számolni. A nyomvonalat a felszíni adatok alapján a következő helyen érinti: 28+640-29+200kmsz. A beruházás által érintett terület nagysága a felszíni adatok alapján: 37 729m2 3. Farád, Kis-Árkus A lelőhely a GYMSMMI 2012. november folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal 29+920-30+330 kmsz. közötti területén. A lelőhely a Farád, Dámföld régészeti lelőhelytől dél-keletre, a Török-majortól és a Jobaházi csatornától északnyugatra található. Kisméretű, kevésbé intenzív. A művelés alatt álló, 400x170 m nagyságú területen szórványosan előkerülő középkori kerámiát és egy festett, római kori töredéket találtunk. Kis kiterjedésű lelőhely 400 m x 170 m nagyságú területen fogható meg a felszínen, középkori településjelenségek előkerülése várható. A nyomvonalat a felszíni adatok alapján a következő helyen érinti: 29+920-30+330kmsz. 15

A beruházás által érintett terület nagysága a felszíni adatok alapján: 22 240m2 4. Farád, Dámföld A lelőhely a GYMSMMI 2012. szeptember, november folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal 30+360-31+870, 0+000-0+760kmsz. közötti területén. A 2012-ben végezett terepbejárások során lokalizált, nagy kiterjedésű, meglehetősen intenzív lelőhely Jobaházától észak-keletre. Északon egészen a vasútig elnyúlik, délen Jobaháza beépített területéig jelentkeztek a felszíni régészeti leletek. Délkeleti határa a Farád, Kis-Árkus lelőhely szélénél van. A többnyire frissen szántott, sík felszínen nagy mennyiségben gyűjtöttünk Árpád-kori és középkori kerámiát. A terület nagysága 1550x700 m. Nagy kiterjedésű, intenzív lelőhely 1550 m x 700 m nagyságú területen fogható meg a felszínen, Árpád-kori, középkori településjelenségek előkerülése várható. A nyomvonalat a felszíni adatok alapján a következő helyen érinti: 30+360-31+870, 0+000-0+760 kmsz. A beruházás által érintett terület nagysága a felszíni adatok alapján: 168 239 m2. (Az I.ütem megvalósítás határa területével számolva) 5. Farád, Hat-Hét-Rendes A lelőhely a GYMSMMI 2012. szeptember, november folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal 0+000-0+050 kmsz. közötti területén. A lelőhely a Farád és Jobaházát összekötő műúttól keletre, a farádi vasútállomástól délre található. A 320 x 130 m kiterjedésű, kevésbé intenzív lelőhely területén, a szántott felszínen több középkori kerámiát találtunk. Kis kiterjedésű, kevésbé intenzív lelőhely 320 m x 130 m nagyságú területen fogható meg a felszínen, középkori településjelenségekkel kell számolni. A nyomvonalat a felszíni adatok alapján a következő helyen érinti: 0+000-0+050 kmsz. A beruházás által érintett terület nagysága a felszíni adatok alapján: 4285 m2. 6. Farád, Megyeri-rét I. A lelőhely a GYMSMMI 2012. november folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal 0+790-1+340 kmsz. közötti területén. 16

A terepbejárás során azonosított régészeti lelőhely a 85-ös főúttól délre, a vasúttól északra a csatorna keleti partján fekszik. A szántott felszínen 220 x 530 m nagyságú területen viszonylag sűrűn előkerülő középkori kerámiaanyagot gyűjtöttünk. Közepes kiterjedésű, intenzív lelőhely 220 m x 530 m nagyságú területen fogható meg a felszínen, középkori településjelenségekkel kell számolni. A nyomvonalat a felszíni adatok alapján a következő helyen érinti: 0+790-1+340 kmsz. A beruházás által érintett terület nagysága a felszíni adatok alapján: 22 695 m2. 2 lelőhely esetében az előzetes adatok alapján a nyomvonal érintettsége egyértelműen nem eldönthető vagy az előzetes adatok alapján csak kis mértékben érintett, illetve a nyomvonal közelében találhatóak, ezek a következők: Farád, Megyeri-rét II. A lelőhely a GYMSMMI 2012. szeptember folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal első verziójának bejárása kapcsán. A kisméretű, de rendkívül intenzív lelőhely a jelenlegi nyomvonalon kívül esik, a csatornától 300 m-re keletre. A szántott felszínen sűrűn gyűjtöttünk római kori kerámiát, közülük néhány TS, festett kerámia ill. találtunk egy szűrőedény-töredéket is. Emellett a 130x200 m méretű lelőhelyen szórványosan középkori kerámiát is találtunk. Farád, Megyeri-rét III. A lelőhely a GYMSMMI 2012. szeptember folyamán végzett terepbejárása során került elő a tervezett nyomvonal első verziójának bejárása kapcsán. A lelőhely a tervezett nyomvonalat nem érinti, attól 500 m-re keletre, a farádi vasútállomástól ÉNy-re található. Kiterjedése 210x110 m, a terepbejárás során szórványosan előkerülő középkori kerámiát gyűjtöttünk. Régészeti érdekű területnek bizonyulnak a fenti lelőhelyek közvetlen környezete, illetve a nyomvonal által érintett kisebb-nagyobb kiemelkedések, dombok, mivel ezek potenciálisan alkalmasak voltak a régészeti korokban az emberi megtelepedésre. Kiemelnénk, hogy a nyomvonalon gazos, műveletlen területek, ill. a rendelkezésre álló idő alatt bejárásra alkalmatlan állapotban lévő területek gyakorlatilag vizsgálhatatlanok, és az, hogy a nyomvonal ezen részeiről nincs azonosított/regisztrált régészeti lelőhely, nem jelenti azt, hogy nem is létezik. 17