Az energiaadóval kapcsolatos szabályozás

ADÓVILÁG 11 Az energiaadóval kapcsolatos szabályozás rült bevezetésre Magyarországon. Nyugat-Európában már bevett gyakorlatnak számít, hogy a környezetet terhelô termékeket és tevékenységeket megadóztatják, várhatóan Magyarországon is egyre nagyobb létjogosultsága lesz majd a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevô adóztatásnak. Az energiatermékeket terhelô adó bevezetésének célja az externális környezeti károk energiaárakba történô beépítése és a gazdasági szereplôk energiahatékony termelésre, illetve a közszféra energiatakarékosságra történô kényszerítése. A magyar energiaadó törvény az Európai Unió energiaadózásról szóló irányelvére épül, amely a hazai szabályozással egy idôpontban, szintén 2004. január 1- jén lépett hatályba. Uniós szintû energiaadóztatási rendszer Az Európai Unió tagállamainak többsége, illetve a csatlakozó országok egy része már 2004. elôtt is adóztatott olyan termékeket, mint a villamos energia vagy a földgáz, de közösségi szintû keretek híján nagymértékben eltértek egymástól az egyes nemzeti szabályozások mind az adóztatott termékek, mind az alkalmazott adómértékek tekintetében. A 2003. októberében elfogadott 2003/96/EK Tanácsi Irányelv a tagállamokra nézve kötelezô egységes energiaadót vezetett be, és valamennyi energiaterméket az energiaadó hatálya alá vont. Az irányelv az Az energiatermékek adóztatása Magyarországon az energiaadóról szóló LXXXVIII. törvény (Etv.) alapján történik, amely 2004. január 1-jén lépett hatályba. Az Etv. a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény egy rendelkezése (131. (2) bekezdése) alapján még hatályba lépésének idôpontja elôtt módosult, így jelenleg két végrehajtási rendelet kiadására vonatkozó felhatalmazást is tartalmaz. A megfelelô árubesorolás érdekében adott felhatalmazás alapján került kiadásra a 45/2003. (XII. 29.) PM rendelet, amelyre a vonatkozó uniós irányelvben meghatározott vámtarifaszám állapotrögzítés miatt volt szükség, tehát tisztán jogtechnikai jellegû szabályozást tartalmaz az adóztatott termékek megfelelô beazonosíthatósága érdekében. Az Etv. nem határoz meg az elszámolásra, nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat. Szakmai szervezetekkel folytatott konzultáció alapján e tárgykörben végrehajtási rendelet kiadására sem került sor egyelôre, de ez a jövôben várható. Jelenleg tehát a gazdálkodók felelôssége, hogy az adóbevalláshoz, adóvisszaigényléshez megfelelô dokumentációval rendelkezzenek, az Etv. 7. (4) bekezdése alapján, illetve az adózás rendjérôl szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával. Az ökoadóztatás egyik elemét képezô energiaadó új adónemként keeddig is közösségi alapokon adóztatott ásványolajtermékeken túl kiterjesztette az energiaadó hatályát a többi energiatermékre, így a szénre, a földgázra és a villamos energiára is. Ez utóbbiakra bevezette és meghatározta a kötelezôen alkalmazandó adóminimumokat, amelyeket a nemzeti adómértékek meghatározásánál figyelembe kell venni, és amelyektôl eltérni csak felfelé lehet. Az irányelv harmonizálja az adóztatási struktúrát, output adózási rendszert ír elô, vagyis a kimenô energiát kell csak adóval terhelni. Az irányelv a lehetséges adóztatási pontokat is meghatározza. Az ásványolajtermékek esetén az új irányelv hatálybalépésével egyidejûleg a jelenlegi, kizárólag ásványolajra vonatkozó irányelvek (92/81 és 92/82 EGK Tanácsi Irányelvek) hatályukat vesztették, az adóminimumok pedig emelkedtek, de ez a magyar adómértékeket nem befolyásolta, azok az új minimum értékeknek is megfelelnek. Változás kizárólag az addig nulla kulcsos fûtôolajok és a nem közúti motorikus céllal értékesített, importált vagy felhasznált cseppfolyósított szénhidrogének esetében történt, továbbá nulla adómértékes lett a háztartási célú cseppfolyósított gáz. A termékminôség alapján, a felhasznált mennyiségekhez kötve, vagy a hasznosítási módtól, illetve a felhasználási céltól függôen az uniós irányelv meglehetôsen tág teret ad az eltérô adómértékek, a

12 ADÓVILÁG csökkentett adók és az adómentességek alkalmazásának. Ezek közül kiemelendô, hogy az elektromos áram, a földgáz és a szén esetében a lakossági végfelhasználás mentesíthetô az energiaadó alól, így a tagállamok dönthetnek arról, hogy élnek-e ezzel a lehetôséggel. Az általános érvényû, kötelezô illetve adható mentességek és kedvezményes adómértékek alkalmazásának lehetôségein túl a tagállamok további egyedi, az adott ország gazdaságpolitikai sajátosságait és stratégiáját tükrözô átmeneti derogációkat is kiharcoltak. Ilyen például a Portugáliának és Írországnak adott átmeneti mentesség a villamos energia adószintjére vonatkozóan, illetve a Görögország számára biztosított átmeneti idôszak jelenlegi input adóztatási rendszere output jellegûvé történô átalakítására. Az energiaadóról szóló irányelv elôírásainak 2004. május 1-jétôl a csatlakozó országoknak is meg kell felelniük. A csatlakozók által az irányelv adta alaplehetôségeken túl elérni kívánt mentességek ügyében viszonylag gyors tárgyalássorozat zajlott, amelynek eredményeképpen, ha nem is az eredeti igények szerint, de várhatóan az új tagállamok is több mentességet kapnak az irányelv módosítása révén. Ilyen például a Litvánia számára az Ignalina atomerômû egyes részlegeinek jövôbeni bezárása ellensúlyozásaként nyújtott mentesség 2007-ig a szénre, 2010-ig pedig a földgázra és a villamos energiára. Meg kell jegyezni, hogy a rövid felkészülési idô miatt 2004. január 1-jétôl csak Magyarország vezette be a harmonizált energiaadót a csatlakozó államok közül, a többi ország csak 2004. május 1-jétôl lépteti hatályba nemzeti szabályozását. Adóköteles termékek Az energiatermékek közül a szénre szociális és gazdasági megfontolások alapján Magyarországon egyelôre nem került bevezetésre az energiaadó. (Tekintettel arra, hogy az uniós irányelv direkt módon nem ad lehetôséget a szénnek az energiaadó alóli kivonására, az átmeneti mentesség érdekében Magyarország tárgyalásokat folytatott az Európai Unióval, jelenleg a 2009-ig tartó derogáció tûnik valószínûnek.) Az energiaadóról szóló törvény 2004. január 1-jétôl csak a villamos energiára és a földgázra (a továbbiakban a kettô együtt: energia) terjeszti ki az adóztatást. Az ásványolajtermékek esetében továbbra is az eddigiek szerint, vagyis a jövedéki törvény hatálya alatt, jövedéki adó formájában valósul meg az energiatermékként történô adóztatás. Az energiaadó jellege Az energiaadó egyfázisú, a hatósági ár felett értelmezendô adó, amely az áfa-alapba beleszámít, és végsô soron a nem lakossági energiafelhasználót, végfogyasztót terheli. Adóigazgatási szempontból nem indokolt adóalannyá tenni a felhasználók széles körét, ezért náluk az adóteher fô szabályként közvetetten jelenik meg, s az adóalany személye elválik az adóterhet ténylegesen viselô személytôl. Az adókötelezettség keletkezése így legtöbb esetben nem a felhasználáshoz, hanem az energia adásvételéhez, importjához vagy saját célra történô energiaelôállítás esetén már az energia termeléséhez kapcsolódik. A törvény az adófizetési kötelezettséget a termék forgalmazásának azon pontjához kapcsolja, ahol elôször beazonosítható a termék felhasználója. Az ásványolajtermékek (és az egyéb jövedéki termékek) jövedéki törvényben szabályozott adóztatatásához hasonlóan fô szabályként már a végsô felhasználás elôtti pont az adófizetési pont, ezekben az esetekben az adóalany az adóterhet áthárítja a végsô felhasználóra. A törvény ezzel a megoldással lecsökkenti az adófizetésre kötelezettek számát, továbbá azt is biztosítja, hogy a lakossági fogyasztók direkt adómentességet élvezzenek, az általuk vásárolt energiát ne terhelje adó. A gazdasági szereplôk és a közintézmények tehát bár nem adóalanyok, az adóterhet közvetve mégis ôk viselik, a törvény célja így jut érvényre. Az energiaadó bevezetése óta eltelt idô azt mutatja, hogy sok érintett nem érti a közvetett adóztatás ezen sajátosságát, pedig ez mind a fogyasztási adót, mind a jövedéki adót viselô termékek révén is ismert lehet. A gázolaj például a kôolajfinomítótól az üzemanyagkúton keresztül jut el az autóshoz, az adót a kôolajfinomító fizeti be a költségvetés részére, végsô soron mégis az autóst terheli. Sör esetében sem a fogyasztó fizeti be a vámhatóság megfelelô számlájára a sör szá-

ADÓVILÁG 13 razanyagtartalma szerinti adót, nem is beszélve a cigaretta adótartalmáról, amelynek kalkulálása bonyolult számítást igényel. Az adót az adóalanynak kell a költségvetés részére megfizetnie. Az adóalanyok a számviteli törvény szerint a megfizetett adót a költségeik között számolják el, egyéb ráfordításként. A termékekhez kötôdô adók az árat költségtényezôként növelik. A konkrét ár szabad árak esetében a piaci viszonyok függvényében alakul ki. Hatósági árkategória esetében az adók a hatósági ár érvényre jutásának sérelme nélkül, azon felül számítandók fel, a hatósági árat megállapító rendelkezések ugyanis külön kitérnek arra, hogy a hatósági ár nem tartalmazza az adókat. Az energiaadó az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 22. (3) bekezdés a) pontja alapján áfa alapot képez. A hivatkozott rendelkezés ugyanis kimondja, hogy az általános forgalmi adó alapjába az áfa kivételével beletartozik minden adó, vagyis az energiaadó is, és minden más, az árat közvetlenül befolyásoló kötelezô jellegû befizetés. Így a jövedéki adóhoz hasonlóan az ár egy részét képezô energiaadóra is felszámítódik az áfa. Adóalap, adómérték Az energiaadó a termék mennyiségi egységére kivetett adó. Az energiaadó alapja az adóköteles termék mennyisége, a villamos energia esetében a megawattórában, a földgáz esetében a gigajoule-ban meghatározott mennyiség. A 2004. január 1- jétôl bevezetésre került adó mértéke a villamos energia esetében 186 Ft/megawattóra, a földgáz esetében 56 Ft/gigajoule. (Ezek a mértékek mind a földgáz, mind a villamos energia esetében meghaladják az uniós minimum szintet. A földgáznál a 0,15 euró/gigajoule szemben - 260 Ft/euró árfolyammal számolva a magyar adómérték 0,215 euró /gigajoule-nak felel meg, a villamos energiánál az uniós 0,5 euró/megawattórával szemben 0,715 euro/megawattóra a magyar adómérték.) Adókötelezettség Az ökoadóztatás célkitûzéseihez igazodva az energiaadó azt a személyt kell, hogy terhelje, aki az energiaterméket ténylegesen felhasználja, elfogyasztja. Az uniós irányelv rendelkezései alapján, továbbá adóigazgatási szempontok miatt a felhasználók széles köre azonban nem tehetô adóalannyá, ezért az adóteher rájuk közvetetten jelenik meg, s az adóalany személye a közvetett adók sajátosságaként elválik az adóterhet ténylegesen viselôtôl. Az adófizetési kötelezettséget a termék forgalmazásának azon pontjához kell kapcsolni, ahol elôször beazonosítható a termék felhasználója. Tekintettel arra, hogy a földgáz és a villamos energia az elôállításának, forgalmazásának, fogyasztóhoz való eljuttatásának körülményeit tekintve nem egy szokványos termék, az adókötelezettség keletkezésének többféle esetét állapítja meg a törvény, s elôbbi elv is csak fô szabályként érvényesül. Adókötelezettség alapesetei Az energiaadóztatás rendszere a speciális szakmai energiaforgalmazási szabályozásra épül. A földgáz és a villamos energia jellemzôen egy forgalmazón, szolgáltatón keresztül jut el a fogyasztóhoz. Ennek kétféle esete lehetséges a jelenlegi forgalmazási szabályok, illetve gyakorlat szerint. Az egyik, amikor az energia értékesítését közüzemi szerzôdés alapján végzik, s a közüzemi szolgáltató közüzemi fogyasztónak értékesít. Közüzemi szolgáltatónak, illetve közüzemi fogyasztónak a külön jogszabály szerint közüzemi szerzôdés alapján jogviszonyban lévô személyek (eladó, illetve vevô) minôsülnek. Ezen értékesítési forma jellemzôje továbbá, hogy az ár hatóságilag szabályozott. Adókötelezettség az ilyen formában végzett értékesítések esetén csak akkor keletkezik, ha a közüzemi szolgáltató nem lakossági közüzemi fogyasztó felé végez értékesít. A lakossági közüzemi fogyasztó részére végzett értékesítés mentes az adó alól. Lakossági fogyasztónak az minôsül, aki külön jogszabály rendelkezései szerint lakossági árszabás, illetve díjszabás alapján vehet és vesz igénybe energiaszolgáltatást. A forgalmazón keresztül történô értékesítés másik esete, amikor egy közüzemi szolgáltatónak nem minôsülô forgalmazótól vásárol a felhasználó földgázt vagy villamos energiát. Ilyen forgalmazó a külön jogszabály szerinti földgáz-kereskedelmi vagy villamos energia-kereskedelmi engedéllyel rendelkezô személy lehet. Ezen értékesítési forma

14 ADÓVILÁG jellemzôje, hogy a felek szabadon szerzôdhetnek és állapodhatnak meg az árban, nincs kötött tartalmú szerzôdés és hatósági ár. Az adókötelezettség akkor keletkezik, ha az elôbbiek szerinti energiakereskedô az ún. feljogosított fogyasztónak értékesít energiát, kivéve ebben az esetben is a lakossági fogyasztót. A feljogosított fogyasztó az a személy, aki szabad megállapodás alapján vásárol földgázt vagy villamos energiát. A törvény végrehajtása során felmerültek olyan esetek, amikor a forgalmazó (közüzemi szolgáltató vagy energiakereskedô) és a végfogyasztó közé még egy kereskedelmi engedéllyel nem rendelkezô közvetítô is beépül. Ez a gyakran a szakmai szabályozással sem összhangban álló gyakorlat azonban a hatályos törvényi rendelkezések alapján azt eredményezi, hogy az ilyen konstrukcióban vásárló végfogyasztó adót nem igényelhet vissza. A törvény szerint ugyanis kizárólag a közüzemi szolgáltató vagy energiakereskedô számít adóalanynak, az adókötelezettség náluk keletkezik. Az energiát továbbadó személy tehát nem adóalany, a termék továbbadásáról kiállított számlán energiaadót nem tüntethet fel. Ennek hiányában viszont az adóvisszaigénylés nem érvényesíthetô. Adókötelezettség import esetén Földgáz és villamos energia külföldrôl történô Magyarországra szállítása esetén a behozatalkor csak akkor keletkezik adókötelezettség, ha az importáló a termék végsô felhasználója (a feljogosított fogyasztó) is egyben. Amennyiben az importáló továbbadási céllal importál, a vámkezeléskor nem kell az adót megfizetni, az adókötelezettség majd a forgalmazás késôbbi fázisában fog keletkezni. Adókötelezettség egyéb esetei A földgáz és a villamos energia nemcsak közüzemi szolgáltatón, vagy energiakereskedôn keresztül juthat el a felhasználóhoz. A villamos energia beszerezhetô közvetlenül az elôállítótól, az erômûbôl, továbbá mind a földgáz, mind a villamos energia megvásárolható az energiapiaci nyitást követôen közvetlenül az ún. szervezett piacról (energiatôzsdérôl) is. Ilyen esetekben az adókötelezettség a feljogosított fogyasztónak az energia elôállítójától (erômûtôl) vagy a szervezett piacról történô vásárlásával keletkezik. Felhasználni nemcsak vásárolt földgázt és villamos energiát lehet, hanem saját elôállítású energiaterméket is. Az adókötelezettséget erre az esetre is rendezni kellett. A saját felhasználásra történô energiatermelés esetén fô szabályként, néhány eset kivételével adókö-telezettség keletkezik. Adókötelezettség keletkezik akkor is, amikor a közüzemi szolgáltató, az energiakereskedô vagy az energiaszállítási, átviteli, elosztási tevékenységet ellátó hálózati engedélyes a vásárolt energia terméket saját célra használja fel. Az általuk megvásárolt földgáz vagy villamos energia ugyanis még nem terhelt adóval, így ha azt saját célra fogyasztják el, az adót végsô fogyasztóként nekik is meg kell fizetniük. A földgáz és a villamos energia fizikai szállítását, fogyasztóhoz való eljuttatását végzô energiaszállítási, átviteli, elosztási tevékenységet ellátó hálózati engedélyesek esetében az e tevékenység során keletkezô ún. hálózati veszteség pótlása azonban nem minôsül saját célú felhasználásnak, így a hálózati engedélyest emiatt nem terheli adó. Az energiaadó alanyai Az energiaadóról szóló törvény az egyes adókötelezettséget keletkeztetô eseményekhez kapcsolódóan tételesen nevesíti az adóalanyokat. Az energiaadót a közüzemi fogyasztónak történô energiaértékesítés esetén a közüzemi szolgáltató, a feljogosított fogyasztónak történô értékesítés esetén az energiakereskedô, a saját felhasználásra termelt energia esetén pedig az elôállító fizeti meg, önadózással. Abban az esetben, ha a felhasználó közvetlenül termelôtôl (vagy a csatlakozás után közvetlenül más tagállambeli termelôtôl) vásárol saját célra energiát, az adót a felhasználónak kell megfizetni, adóalanynak a felhasználó minôsül. A közüzemi szolgáltató, az energiakereskedô és a hálózati engedélyes az energia saját célra történô felhasználása esetében szintén adóalanynak minôsül. Import esetén adókivetés történik, ha az importáló az energia felhasználója (végsô fogyasztója).

ADÓVILÁG 15 Adómentesség lakossági felhasználásra Élve az uniós irányelv adta lehetôséggel, az energiaadóról szóló törvény a lakossági végfelhasználást mentesíti az energiaadó alól. Az adómentesség direkt formában érvényesül. A közüzemi szolgáltató, illetve az energiakereskedô adóalanynak (akiktôl a lakosság földgázt vagy villamos energiát vásárolhat) nem keletkezik adókötelezettsége a lakosság részére végzett értékesítések után. A lakosság gáz- és villanyszámláira a mentesítés következtében az energiaadó tehát nincs hatással. Adómentesség saját termelésû energiára A saját felhasználás céljából elôállított energiatermék alapesetben adóköteles, az adót az elôállítónak kell megfizetnie. Ez alól azonban néhány esetben kivételt tesz a törvény. A felhasználási cél szerinti mentesítést jelent, hogy a kémiai redukcióban, elektrolitikus és kohászati folyamatban felhasznált saját elôállítású energiatermékre (jellemzôen a villamos energiára), továbbá a vegyipari alapanyagként felhasznált saját elôállítású földgázra nem kell az adót megfizetni (azok akik ilyen célra vásárolt energiát használnak fel, utólagos adó-visszaigénylésre jogosultak). Környezetvédelmi szempontot juttat érvényre az mentesítés, amely szerint megújuló energiából elôállított villamos energiát az elôállító adófizetés nélkül használhatja fel. Adómentesség hálózati veszteségre A földgáz és a villamos energia fizikai mozgatását, fogyasztóhoz való eljuttatását végzô energiaszállítási, átviteli, elosztási tevékenységet ellátó hálózati engedélyeseknél elkerülhetetlen, hogy e tevékenységük során a szállított földgázra vagy villamos energiára ne keletkezzen veszteség. E veszteségek pótlására vásárolt energiát azonban nem indokolt adóval terhelni, hiszen azok valójában nem kerülnek energiaként elfogyasztásra. Ezért a törvény adómentességet biztosít az ilyen esetekre. Input adózás lehetôsége A kis energiatermelôk esetében, vagyis az 50 megawattnál kisebb teljesítményû, ún. kiserômûben történô elôállítás során lehetôség van arra, hogy a termelô válasszon aközött, hogy az elôállított, saját felhasználású villamos energia után adózik-e és ebben az esetben visszaigényli a villamos energia elôállításához alapanyagként felhasznált földgáz beszerzéskor megfizetett adót, vagy az elôállított villamos energiára nem fizet adót, hanem az alapanyagként felhasznált földgáz adóterhét viseli. Ez a szabályozás gyakorlatilag az output és az input adózás közötti választás lehetôségét adja meg, de csak a kiserômûveknek és csak a saját felhasználású energia esetében. Adófizetési kötelezettség A közüzemi szolgáltató és az energiakereskedô értékesítése, továbbá a feljogosított fogyasztó belföldrôl vagy szervezett piacról történô vásárlása esetén az adófizetési kötelezettség az ügyletre az áfa-törvény szerint értelmezendô teljesítés idôpontjában keletkezik. Az adófizetési kötelezettség arra a mennyiségre vonatkozik, amely az ügylet ellenértékének (részszámlázás esetén a részkifizetéseknek) az alapját képezi. Importálás esetén az importálást végzô feljogosított fogyasztó adófizetési kötelezettsége a belföldi forgalom számára történô vámkezeléskor keletkezik. A vámhatóság az adót a vámkezelt mennyiség alapján állapítja meg és szedi be. Amennyiben a vámkezeltnél bizonyítottan kevesebb energia érkezett be ténylegesen a feljogosított fogyasztóhoz, jogorvoslati eljárás keretében van lehetôség a vámkezelésrôl szóló határozat módosítására és az ügyfelet megilletô vámteherkülönbözet (ideértve az energiaadó különbözetet is) vámhatóság általi visszafizetésére. Saját célra történô felhasználás esetén az adófizetési kötelezettség a felhasználás idôpontjában keletkezik. Az adót a saját célra elôállított vagy a közüzemi fogyasztók, az energiakereskedôk és a hálózati engedélyesek esetében a vásárolt és saját célra ténylegesen felhasznált mennyiségre kell megfizetni. Az adófizetési kötelezettséget mind a belföldi, mind a külföldrôl behozott energiatermékek esetében az adóztatási feladatok ellátására kijelölt hatóság, a Vám-és Pénzügyôrség Országos Parancsnoksága és szervei (a továbbiakban: VPOP) felé kell teljesíteni. Adóvisszaigénylés esetén Az energiaadóról szóló törvény alapján bizonyos felhasználások

16 ADÓVILÁG esetén lehetôség van az input energiát terhelô adó VPOP-tól történô visszaigénylésére, illetve az adónak az önadózás keretében megállapított fizetendô adóból történô levonására. (Az adófizetésre kötelezettek és az adóvisszaigénylôk köre az adóztatási struktúra miatt nem azonos.) Az adó-visszaigénylések egyik esete, amikor az energiatermék felhasználása villamos energia elállításához történik, amely szintén adóköteles. A kettôs adóztatás elkerülése érdekében az adózottan beszerzett földgáznak vagy villamos energiának mind az eladásra, mind a saját felhasználásra termelt villamos energia elôállításához történô felhasználása esetén a beszerzéskor megfizetett adó visszaigényelhetô. (Megjegyezendô, hogy a saját felhasználásra termelt villamos energia elôállítása esetén, ha az alapanyagra az elôállító visszaigénylést érvényesített, a felhasznált saját villamos energia után köteles az adót megfizetni.) A kapcsolt hô- és villamos energia elôállításához felhasznált adózott alapanyag adója szintén visszaigényelhetô, mégpedig a teljes mennyiségre. A kapcsolt hô-és villamos energia elôállítás esetén így a hô-elállítást sem fogja terhelni adó, míg a más módon elôállított hôt közvetve igen. Ebben a környezetkímélôbb technológiák támogatása jut kifejezésre. A lakosság teljes körû, így azon háztartások mentesítése érdekében, amelyek nem rendelkeznek egyedi fûtéssel, s így nem élvezhetik a közvetlen mentességet, az adó visszaigényelhetô a lakosságnak szolgáltatott távhô, továbbá a központi fûtés és melegvíz elôállítására felhasznált energia esetében is. Az adót a távhô-szolgáltatók, illetve a külön rendelet szerint központi fûtést és melegvíz-szolgáltatást végzô vállalkozások igényelhetik vissza. Amennyiben a megtermelt hôt vagy melegvizet nem közvetlenül értékesítik lakosságnak, hanem egy másik vállalkozáson keresztül, adóvisszaigénylés nem érvényesíthetô, mivel annak együttes feltételei (lakosságnak történô értékesítés, adóvisszaigénylésre jogosító illetve nem jogosító felhasználások elkülönítése) nem teljesülnek. Adóvisszaigénylést érvényesíthetnek egyes ipari felhasználók is. Eszerint visszaigényelhetô az adó a kohászati felhasználásokra (kémiai redukció, elektrolitikus és kohászati folyamatok esetén), továbbá a földgáznak vegyipari termékek alapanyagaként történô felhasználására. A kohászati felhasználások körébe tartozik többek között a kokszgyártás és kokszgáztisztítás, a zsugorítmánygyártás, a nyersvasgyártás, az acélgyártás, a meleghengerlés, a hideghengerlés és a bevonatos termékek gyártása. A továbbfeldolgozó technológiák, például a hidegen hajlított profil és radiátorgyártás, nem tekinthetôk kohászati folyamatnak, energiaadó visszaigénylés ezen tevékenységek után nem érvényesíthetô. Adóvisszaigénylés érvényesítése Az adóvisszaigénylés, -levonás joga az adott célra a tárgyhóban ténylegesen felhasznált mennyiség után a beszerzéshez kapcsolódó vételár, illetve kivetéses adózás esetén a vámhatóság által megállapított adó megfizetésének napján nyílik meg. A vételár megfizetésének napját a kötelezett bankszámlája megterhelésének idôpontja jelenti. A felhasználásnak és a adómegfizetésnek mint az adóvisszaigénylési jogosultság érvényesíthetôsége feltételének tehát együttesen kell teljesülni. Az adóvisszaigénylési, adólevonási jogosultság tényleges fennállását az adóhatóság a beszerzésérôl kiállított, energiaadót tartalmazó számlák, belsô számviteli bizonylatok, felhasználásonkénti elszámolások alapján ellenôrzi. A távhôtermelô létesítményt üzemeltetô személy, amely csak részben végez lakosságnak történô szolgáltatást, a lakossági és nem lakossági felhasználást esetleg nem tudja havonta mérés alapján pontosan elkülöníteni. Amennyiben az más módon pontosan nem mérhetô, a lakossági hányad megállapításánál elégséges lehet a távhôszolgáltatásról adott részszámlák alapján történô megosztás, ha azok konkrét számot tartalmaznak a szolgáltatott hô vagy melegvíz mennyiségérôl. Ebben az esetben a távhô, illetve melegvíz elôállításához felhasznált energia után a végtermék lakossági felhasználásának arányában adóvisszaigénylés érvényesíthetô, amit a mérés alapján történô elszámolás után korrigálni kell. Önadózás, adókivetés Az energiaadó vonatkozásában fô szabályként az önadózás érvénye-

ADÓVILÁG 17 sül. Az adóalany, illetve az adóvisszaigénylésre jogosult személy maga köteles az adót megállapítani és bevallani, továbbá köteles olyan nyilvántartást vezetni, amely alkalmas az adó megállapítására és elszámolására. Ettôl eltérô adófizetés valósul meg az import utáni adókötelezettség esetében. A törvény vámhatósági határozattal történô adómegállapítást ír elô az energia importálása esetén (kivetéses adóztatás). Adóbevallás, adófizetés Az önadózás eseteiben az adókötelezettséget havonta kell bevallani és befizetni. Az adóalanynak és az adó-visszaigénylésre jogosult személynek az adót a tárgyhót követô hó 15. napjáig kell bevallania, és kell megfizetnie, illetve addig lehet visszaigényelnie. Import esetén a tárgyhóban importált és egyidejûleg felhasznált villamos energia vámkezelésére és a kivetett adó megfizetésére csak a tárgyhót követô hónapban kerül sor, ezért az adóvisszaigénylési jogosultság csak az adó megfizetésének hónapjáról benyújtott adóbevallásban érvényesíthetô. Az adóalanyok adóbevallási kötelezettségüket a VPOP által engedélyezett és forgalmazott, Havi bevallás a fizetendô, illetve visszaigényelhetô energiaadóról, valamint az önellenôrzéssel történô helyesbítésrôl elnevezésû formanyomtatványon tehetik meg. A formanyomtatvány jelenleg a megyeszékhelyeken mûködô jövedéki adóügyben eljáró vámhivataloknál szerezhetô be, és oda is kell benyújtani. Lehetôség gyakorított adóvisszaigénylésre Bizonyos energiaigényes iparágak speciális szempontjait figyelembe véve az Etv. a havi gyakorisággal történô adóvisszaigénylési lehetôségen túl további kedvezményt is biztosít. A finanszírozási terhek enyhítése érdekében gyakorított adóvisszaigényléssel élhet a kohászat a kémiai redukcióban, elektrolitikus és kohászati folyamatban felhasznált energia, valamint a vegyipar a vegyipari alapanyagként felhasznált földgáz adótartalmát illetôen. Amennyiben a visszaigényelhetô adó összege a tárgyhó 15. napjáig elér egy bizonyos összeghatárt (10 millió Ft-ot), az már a tárgyhó utolsó napjától visszaigényelhetô, így havonta akár kétszer is lehet adó-visszaigénylést érvényesíteni. A gyakorított visszaigénylés elsô alkalommal a 2004. február hónapban felhasznált földgáz vagy villamos energia esetében volt igénybe vehetô. Energiaadó áthárítása Az energiaadó a végfogyasztót terheli. Tekintettel arra, hogy az adóalany és az adóterhet viselô személye általában nem azonos, az esetek többségében az adót a végfogyasztó közvetetten fizeti meg. Az ármegállapító jogszabályok kimondják, hogy az adók így az energiaadó sem nem képezik az adott energia hatósági árának részét. Az energiaadóról szóló törvény elsôsorban a visszaigénylési lehetôségek miatt továbbá rendelkezik arról, hogy az adóval terhelt energia értékesítésekor az adóalanynak az adó összegét elkülönítve kell feltüntetni a számlán. Az adót értelemszerûen csak akkor kell feltüntetni a számlán, amikor az energiaadó áthárításra kerül, tehát amikor az adóalany személye elválik az adóterhet ténylegesen viselôtôl. A közüzemi szolgáltatónak és az energiakereskedônek nem lakossági végfelhasználónak történô értékesítés esetén kell tehát feltüntetnie az adó összegét, a termelônek ilyen kötelezettsége azonban nincsen, hiszen utóbbi esetben az erômûtôl vásárló felhasználó lesz az adóalany és az adófizetésre kötelezett is egyben. Szintén nem kell feltüntetni az energiaadó összegét a számlán, amikor erômû közüzemi szolgáltatónak vagy energiakereskedônek értékesít, mivel a termelô ebben az esetben sem minôsül adóalanynak, és az értékesített energiát sem terheli adó. Nem minôsül adóalanynak, és így nem tüntethet fel az általa kiállított számlán energiaadót az a személy, amely közüzemi szolgáltatótól vagy energiakereskedôtôl adózottan vásárolt energia továbbadását végzi szolgáltatói vagy kereskedelmi engedély nélkül. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ilyen konstrukcióban vásárló végfogyasztó energiaadó visszaigénylést nem érvényesíthet. Nem okoz ilyen problémát az energia bizományi szerzôdés keretében, bizományoson keresztül történô beszerzése, amennyiben ugyanis a

18 ADÓVILÁG közüzemi szolgáltató vagy az energiakereskedô által kiállított számla a végfelhasználó nevére szól, a számlán feltüntetetett adót a számlán vevôként szereplô személy jogosultság esetén visszaigényelheti. Változások az uniós csatlakozásunkkal összefüggésben Magyarország 2004. május 1-jétôl az Európai Unió tagjává válik. Ahogy az élet szinte minden területét, az energiaadózást is érinteni fogja ez az esemény. Az Európai Unióhoz történô csatlakozásunk napjától ugyanis az import fogalmának mai jelentése átalakul, és az Unió más tagállamából beszerzett energia vámhatárok nélkül fog hazánkba jutni, így az adófizetési kötelezettség szabályai is megváltoznak ezzel összefüggésben. A vámhatóság csak az Európai Unión kívüli, ún. harmadik országból történô energiabeszerzés esetén fogja majd kivetni az energiaadót a feljogosított fogyasztó (végsô felhasználó) által behozott földgázra vagy villamos energiára a vámjogi szabadforgalomba bocsátáskor a vám és egyéb terhek kivetésével egyidejûleg. A feljogosított fogyasztó uniós tagállamból történô beszerzése pedig átkerül az önadózásos, havi adóbevallásos rendszerbe. Továbbra is életben marad az a szabály, hogy harmadik országból történô beszerzés esetén az importáló személyétôl, illetve a behozatal céljától függôen (végsô felhasználás vagy továbbértékesítés) veti ki a vámhatóság a vámkezeléskor az adót, és azt csak a végsô felhasználásra szánt energia után kell megfizetni. BORKA NORBERT