Tapodi Zsuzsa Kis- és nagyrégiók, centrum és periféria a 21. század elején Ha az általam vázolni kívánt irodalmi-kulturális problémacsomó felé perifériáról a centrum irányába tartva koncentrikus körökben közelítünk, észre kell vennünk azt a huszadik század hatvanas éveitől újra és újra megjelenő és napjainkban egyre erőteljesebbé váló polémiát, mely a kulturális és irodalmi eurocentrizmus nézőpontjának egyedüli lehetségesként való feltüntetését kérdőjelezi meg. (z a jelenség természetesen nem független a gazdasági hegemóniára törekvő nagy globális régiók rivalizálásától.) Világ- és nemzeti irodalom Az irodalmkutatásban fölmerülő kérdéskörök egyike, hogy mennyiben lehet csupán nemzeti kánonokról beszélni, és mennyiben szükséges nemzetközi örökséget föltételezni. Az irodalom idő- és térbeli változékonysága ellenére lehetséges-e egyáltalán az irodalmak összevetése, van-e létjogosultsága az összehasonlító kutatásnak, azaz tételezhetjük-e az egyetemességet, vagy nyugodjunk bele a viszonylagosságba? A dilemmák e csoportját Szegedy-aszák ihály így fogalmazza meg: Számít-e, hogy Fáy András Stendhalnak, Jókai Flaubert-nek, ikszáth Henry Jamesnek a kortársa? Ha azt feleljük, hogy e szerzők voltakképpen nem ugyanabban a szellemi időszakban alkottak, lényegében a nemzeti irodalom történet-írás önelvűségét védjük. Ki dönti el, mire érdemes emlékezni a múlt örökségéből, s vajon nem mondható-e, hogy aki kilép valamely nemzeti irodalom kereteiből, könnyen elmarasztalható azon az alapon, hogy a többféle igazság kevesebb igazság is lehet. 1 A kánon jól körülhatárolható értelmezői közösséget föltételez. De vajon a világirodalom esetében létezik-e ez a közösség? Folytatva a Szegedy-aszák által fölvetett kérdések sorát lehetséges-e olyan értelmezése a Háború és békének, amely egyaránt kielégíti az orosz és a francia olvasót? Készíthető-e olyan magyarázat a Sátáni versekről, amely mohamedán és gyaur számára egyaránt elfogadható? 2 Ha a széles körű nemzetközi hírnév, siker, olvasottság a fokmérője a világirodalmi rangnak, a kis népek nyelvén írott műveknek kevés esélyük van a világirodalmi szuperkánonba kerülésre. A fokozottan érezhető nyelvi akadályok okozzák például, hogy a magyar alkotások képtelenek meg teremteni világukat idegen nyelven. Fehér holló számba megy a kiemelkedő angol, német, francia műfordító, aki magyar alkotásokat ültetne át, de az olyan magyar emigráns is, aki Konradhoz, Nabokovhoz, Ionescóhoz, Canettihez vagy Cioranhoz hasonlóan jelentős műveket írt volna világnyelveken. bből következően az elméleti kutatás is nehezebbé válik. Ha a magyar irodalmár be kíván kapcsolódni a nemzetközi kutatásba, nemigen hivatkozhat anyanyelvének kultúrájára: Amikor külföldiek számára készít méltatást anyanyelvén írott művekről, mintegy kénytelen azt várni olvasójától, hogy becsületszóra fogadja el a tárgyalt művek 1 Szegedy-aszák ihály: A bizony(talan)ság ábrándja. Kánonképződés a posztmodern korban. = Uő: inta a szőnyegen. A műértelmezés esélyei. Bp. 1995. 91. 2 Uo.
2 TAPODI ZSUZSA értékelését. 3 Aki viszont az angol, német, francia, spanyol vagy orosz nyelven írt alkotásokkal foglalkozik, nemigen tud az anyanyelvén született művekre is időt szakítani, hiszen minden erejét arra kell összpontosítania, hogy behozza óriási hátrányát azokkal szemben, akik az illető irodalmak anyanyelvű kutatói. A nemzeti kereteket meghaladó vizsgálat létjogosultságát azzal szokás indokolni, hogy a műfajok, áramlatok, az intézmé nyesült értelmezési módok közösek, az olvasás pedig eltünteti a szövegek közti határt. A fenti kategóriák a nemzeti irodalom fölött megnyilvánuló szuperkánont feltételeznek, hiszen a kis népek nyelvén alkotók és e kis irodalmat kutatók számára mintát nyújtanak, olvasói számára pedig olyan elvárási rendszert, amely a befogadást tereli kanonizált mederbe. A bibliai kánonok megsokszorozódása után, a szekulari záció körülményei között mindöszsze egy jelenség került közel ahhoz, hogy felekezeteken és más intézményeken átnyúlva az egyetemes kánon vonásaira emlékeztető jegyeket vegyen magára: a világirodalom. Ám a világirodalom tulajdon képpen csak a nagy területen egyazon időben létező egységes világszemlélet alapján jöhetne létre, azonban a fogalmat a gyakorlatban talán csak a középkori latinitás közelítette meg. Ne felejtsük, hogy a műfajok, irányzatok stb. elvárásai korántsem érvényesek egy adott korszak teljes irodalmi termésére, csupán a nyugati kánont követőkre (a 18. század elején keletkezett haiku ugyanúgy nem értelmezhető a neoklasszicista irodalmi kánon keretében, mint a kecsua dalok), másrészt mivel a világirodalom egységes világtörté nelem létét feltéte lezi, ami megkérdőjelezhető, szerencsésebb helyette egymás mellé rendelt irodalmakról vagy egymásra ható irodalmakról beszélni. Közkeletű értelemben a világirodalom nem azonos az egyes irodalmak remekműveinek listájával bár a fogalom 19. századi értelmében annak kellene lennie, inkább a nagy népek irodalmainak kiemelkedő műveit értik rajta. Sovány vigasz számunkra Veres András megállapítása: Hogy a kis népek kulturális kisugárzásának elmaradása a nagy népekéhez képest nem kisebb művészeti teljesítményükkel, hanem a saját kultúra terjesztésében és fogyasztá sá ban érdekeltek kisebb létszámával és csekélyebb intézményes erejével magyarázható elsősorban. 4 gy-egy irodalmi jelenség létrejötte adott történelmi, társadalmi és kulturális kontextusba illeszkedik. A trubadúrköltészet Provence tájairól, a reneszánsz szonett olasz földről, a felvilágosodás eszmerendszerének társadalomkritikája a vadember figurája révén a francia kultúrkörből terjedt szét fokozatosan egész urópában. Ilyen magyar eredetű műfajt, műformát, motívumot nemigen találunk a világirodalmi eszköztárban. A kis nemzetek irodalmára rendszerint a nagy irodalmak kánonjának adaptálása, átalakítása vár. Reprezentatív alkotásaik ritkán kerülnek a világiro dalmi kánon centrumába. zért olvashatjuk gyakran a keserű megállapítást, hogy a magyar irodalmi kánon vidékies, epigon jellegű. A kis népek irodalmi kánonjainak kutatása mégsem haszontalan, és bár nehéz ígéretes is. A nehézség abból adódik, hogy például a kelet-közép-európai kisebb irodalmakban másként festenek a metakanonikus kontextusok, maguk a metakanonikus szövegek is, mint Nyugaton, az intézmények rendszere is eltérő. A világirodalmitól eltérő sajátos szöveg típusok jelennek meg, amelyeknek megfelelőit hiába keresnénk a nagyobb nyelvek irodalmaiban. A közvetítés csatornái szintén egészen mások lehetnek, mivel az intézmények hálózata itt többnyire jelentős 3 Szegedy-aszák ihály: i.m. 93 4 Veres András: olnár Ferenc, a kánonalakító. Helikon. Irodalomtudományi szemle, Bp. 1998/ 3. 319.
KIS- ÉS NAGYRÉGIÓK, CNTRU ÉS PRIFÉRIA A 21. SZÁZAD LJÉN 3 késéssel, a nyugati min táktól eltérő funkcióval alakult ki. A kutatás fáradalmai azonban megtérülhetnek, hiszen éppen ezért nyílik lehetőség a kultúra egészéről érdekes, új dolgokat mondanunk, anélkül hogy a nagy nyelvek irodalmainak kutatását lemá solnánk: gész irodalmi rendszereket kell újra koncipiálni, a sajátos műkö désre vonat kozóan hipotéziseket felállítani, kitalálni, hogyan is működik az irodalmi folyamat abban a kultúrában 5 figyelmeztet Kálmán C. György. Tovább szűkítve a kört a nemzeti irodalom és kultúra kérdéseire, úgy tűnik, az önálló erdélyi irodalom történetében ciklikusan megismétlődő viták, mint a Vallani és vállalni, Nem lehet, Csipkerózsika vagy a rendszerváltozás után a sepsiszentgyörgyi urópai Idő hasábjain zajló transzszilvanizmus-vita a centrum elvesztésének traumájából, a periférialét által generált sajátos szerep megtalálásának igényéből fakadnak. Kulturális-oktatási központ Nem kevésbé problematikus magának a kulturális központnak a kérdése sem. Az erdélyipartiumi régió centrumszerepre törő városai közül a történelmi hagyomány folytán és kulturális intézményeinek jogán (színház, püspökségek, rdélyi úzeum-gyesület, egyetem), a két világháború között Kolozsvár emelkedik az erdélyi centrum szerepébe, ezt ellensúlyozandó a második világégés után a romániai kommunista hatalom arosvásárhely szerepét erősítette (olyan intézményeket telepítve ide mint az orvosi és gyógyszerészeti főiskola, a színiakadémia, Igaz Szó, Új Élet), majd központosító törekvéseivel összhangban a hetvenes évek elején Bukarestben alakított ki jelentős szellemi potenciállal bíró intézményeket (Kriterion Könyvkiadó, Román Televízió magyar nyelvű adása, A Hét, űvelődés, Falvak Dolgozó Népe, unkásélet, Ifjúmunkás, Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztálya, Hungarológiai Tanszék az egyetemen, a Szocialista Nevelési és űvelődési Tanács Nemzetiségi Igazgatósága stb.). zek szerepe rövid virágzási periódus után a diktatúra bekeményítő, megvonó politikája következtében a nyolcvanas években fokozatosan elhalványult (akár meg is szűnt), a rendszerváltozást követően pedig a Bukarestbe vezérelt magyar értelmiségiek jó része visszaköltözött rdélybe, s a román fővárosban még megmaradt intézmények hatósugara jelentősen lecsökkent. 6 Napjainkban az egyetlen erdélyi magyar kulturális centrum kialakulásának útjában olyan paradox jelenségek állnak, mint az, hogy bár nincs hatalmi cenzúra a könyv- és folyóiratterjesztés hiányosságai megakadályozzák, hogy a korábban országos jelentőségű pediodikák széles körben olvasókra találjanak, ezért regionálisakká válnak, már nem jutnak el távolabbi régiókba (pl. a kolozsvári Helikon); ugyanakkor más, regionálisként indult folyóiratok (pl. a csíkszeredai Székelyföld) a kivándorlás miatt sokkal távolabbról, Svédországból, Izraelből, Kanadából is előfizetőkre és figyelő olvasókra számíthatnak. Bár az internet elvileg megszünteti a távolságokat, utazás nélkül is elérhetővé tesz számtalan kulturális terméket, az információk özönével fel is gyorsítja a tempót, gátjává válik a kommunikációnak: egyszerűen miatta sincs időnk sokszor saját lakhelyünkön sem mindent elolvasni, megnézni, amit szeretnénk. 5 Kálmán C. György: A kis népek kánonjainak vizsgálata. Helikon. Irodalomtudományi szemle. Bp. 1998. 3. 259. 6 Lásd Bányai Éva: Sikertörténet kudarcokkal. Kriterion Könyvkiadó, Kvár 2007.
4 TAPODI ZSUZSA Itamar ven Zohar többrendszerűség-elmélete szerint centrum és periféria viszonya nem csupán térben vizsgálható, hanem az egyes nemzeti irodalmak rendszerein belül is. Az irodalmi rendszerek dinamikája, állítja, folytonos centrum-periféria mozgást jelent. A kanonizált és nem kanonizált irodalom feszültsége az egyik belső mozgatórugó: A hivatalos kultúra meglétének ideológiája (hogy az volna az adott társadalomban egyedül elfogadható) súlyos kulturális kényszert jelentett, nemzeteket taszigált a központosított oktatási rendszerbe, sőt még az adott kultúrát tanulmányozó diák számára is ellehetetlenítette azon dinamikus feszültségek felismerését és elfogadását, melyek a hatékony fennmaradás érdekében működnek a kultúra medrében [ ]. lég valószínű, hogy bármilyen rendszer kanonizált játéktára bizonyos idő eltelte után unottá kopik, hacsak nem kel birokra vele nem kanonizált párja, s ezzel előáll a fenyegetettség réme, hogy emez felváltja azt. A kanonizált játéktár e nyomásnak engedni kénytelen, s szükségképpen megváltozik. z garantálja a rendszer fejlődését, ami megóvásának egyetlen eszköze. 7 z a gondolat termékenyen továbbvihető a regionális, nemzeti, globális kultúra egészére. Az egyetlen, hegemón központ ellenében a művelődést fenntartó, olykor az egymással rivalizáló intézmények és az őket benépesítő egyéniségek minél nagyobb száma és minél színesebb kínálata az állandó fejlődés záloga. Azt a természetes törekvést például, hogy a saját, magyar nyelvű kulturális intézmények épüljenek föl, minek következtében Székelyföldön a rendszerváltozás után sorra nyíltak a színházak (Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön az Stúdió) az évtizedes vagy akár évszázados múltra visszatekintő erdélyi magyar színházak szempontjából sem tekinthetjük veszteségnek, az erdélyi magyar közösség számára pedig egyértelmű nyereség. (Sokkal több nézőhöz juthat el rendszeresen az élő színházművészet, nő a vidéki értelmiségiek száma, több színészre van szükség, tehát a kolozsvári és marosvásárhelyi színitanodák jövője is megszilárdult, stb.) A sepsiszentgyörgyi Bod Péter egyei Könyvtár, a Székely Nemzeti úzeum vagy a Csíki Székely úzeum úgy szolgálnak ki egy szűkebb régiót, hogy közben folyamatosan nyitnak a nemzeti, európai és globális értékek felé. lég megtekinteni a nagy népszerűségnek örvendő író-olvasó találkozók vagy a múzeumi időszaki kiállítások programját, hogy lássuk, a tematika a székely határőrvédelemtől a világjárványokat okozó pestis kultúrtörténetéig, a fáraók korának művészetétől a köpönyeges ária-ábrázolásokig vagy a nagybányai művésztelep alkotásaiig igen széles skálán mozog. Az intézmények megléte még nem garanciája a pezsgő szellemi életnek, szükség van az őket benépesítő személyek állandó erőfeszítésére is. Amíg Kolozsvár volt az egyetlen jelentős erdélyi magyar kulturális centrum, természetes volt a periférián élő értelmiségieknek a kincses városba vándorlása. 8 A centrum kisugárzása jótékonyan hat a perifériára, ám a csúcsértelmiség elvándorlása a periféria vegetálását is eredményézheti. (A BBT mai bölcsészei között kapásból fel lehet sorolni tíz olyan székely származású kiemelkedő egyéniséget, aki számára csupán Kolozsvárott nyílt lehetőség az akadémiai pályára, hiányuk viszont hátráltatja szülőföldjük kulturális emancipációját.) 7 Itamar ven Zohar: A többrendszerűség elmélete. Helikon. Irodalomtudományi szemle, Bp. 1995. 4. 441. 8 Lásd Nagy Balázs (szerk.): Háromszéki jelesek a Házsongárdi temetőben. Kvár 2010.
KIS- ÉS NAGYRÉGIÓK, CNTRU ÉS PRIFÉRIA A 21. SZÁZAD LJÉN 5 Értelmiségi utánpótlás ikszáth Kálmán 1885-ben írja a székelyek iskolateremtő szándékáról Akik nem zúgolódnak című cikkében: egyetlen dolgot kérnek, adjatok nekünk még egy ágyút, egy oskolát. 9 Úgy tűnik, 125 évvel ezelőtt is világos volt, hogy egy régió felemelkedéséhez elsősorban kulturális megerősítésén keresztül vezet az út. A gondolatmenet következő részében a Sapientia T gazdasági kutatócsoportja által összeállított adatokat használom. 10 szerint a romániai magyar anyanyelvű diákok 70 százaléka jut el az érettségiig, minden ötödik magyarul érettségizett fiatal román nyelven tanul tovább. A magyarság mind a felsőfokú oktatásban szerepet vállaló tanári kar, mind pedig a diákok létszámának tekintetében alulreprezentált. Romániában tíz felsőfokú tanintézmény nyújt magyar nyelvű egyetemi képzést 51 képzési ágon, ezek közül kilenc rdélyben működik. Kolozsváron zajlik az anyanyelvű képzés 45 százaléka, a főbb tudományterületek bő negyedén, 691 hellyel. A kincses városban a BBT, a Sapientia T és a Protestáns Teológiai Intézet várja a magyarul tanulni akarókat. A Partiumban a BBT kihelyezett tagozata működik Szatmárnémetiben és a Partiumi Keresztyén gyetem Nagyváradon. Székely földön arosvásárhelyen a arosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti gyetem, a Színművészeti gyetem és a Sapientia T szakjain, valamint a Károli Gáspár Református gyetem kihelyezett tagozatain, Csíkszeredában a Sapientia T, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen és Székelyudvarhelyen a BBT kihelyezett tagozatain, a Gödöllői Szent István gyetem és a budapesti székhelyű Corvinus gyetem kihelyezett tagozatain lehet magyarul tanulni. Az egyetemet végezni kívánók közel egynegyede még mindig román nyelven tanul, mert vagy nincs az általuk választott szak magyarul (pl. mezőgazdasági, állatorvosi, erdőgazdálkodási szak vagy műépítészet), vagy pedig nincs a potenciális hallgató lakhelyéhez közeli és anyagi lehetőségeihez szabva elérhető anyanyelvi képzésre lehetősége. A tömegképzés körülményei között nem lehet figyelmen kívül hagyni a gazdasági tényezőket. Anyagi okokból van szükség arra, hogy a képzés helye közeledjék a potenciális hallgatók lakhelyéhez. zt az igényt ismerték fel azok a magyarországi és elsősorban romániai állami- és magánegyetemek, amelyek kihelyezett tagozatokat létesítettek a magyarlakta erdélyi kisvárosokban. A romániai magyar nyelvű felsőfokú képzés arányait tekintve megállapítható, hogy a román nyelvű szakokhoz és a tanulni vágyók elvárásaihoz viszonyítva túl sok a tandíjas hely, és kevés az ingyenes. Az esélyegyenlőség elvének tiszteletben tartásával bővíteni kell tehát a magyar nyelvű szakkínálatot és a tandíjmentes helyek számát. eg kell találni a megfelelő arányokat, megteremteni egy kiegyensúlyozott kultúrpolitikát, amely a fenntartható fejlődés jegyében nem sorvasztja el a meglévő egyetemi struktúrákat sem, de nem is hátráltatja a később kialakultak fejlődését. A választás szabadsága és felelőssége a leendő diáké, a közösségnek pedig kötelessége megteremteni a színvonalas oktatási intézményeket a kisrégiókban is. 9 ikszáth Kálmán: Akik nem zúgolódnak. = ikszáth Kálmán félcsizmája. Sepsiszentgyörgy 1997. 10 A romániai magyar közép- és felsőfokú oktatás helyzete gazdasági és társadalmi kontextusban. GHT Kar, Csíkszereda 2010.
6 TAPODI ZSUZSA Az egyetlen centrum és őt tápláló periféria dichotómiája helyett tanácsosabb lenne a matematikából vett hálózatelmélet modelljét alkalmazni kisebbségben élő közösségünk szellemi életében is: meggyőződésem, hogy egy virágzó regionális, nemzeti kultúra számára sokkal előnyösebb a több, egymással folytonos kapcsolatban, kölcsönhatásban álló csomópont megléte, mint az egyetlen centrumé. Small and Large Regions, Centre and Periphery at the Beginning of the 21th Century Keywords: literary and cultural urocentrism, national literature, world literature, Transylvanian Hungarian literature, centre-periphery dichotomy, network theory Literary and cultural urocentrism is often questioned today. The comparison of the specific values of the national literature with those of the world literature also implies the centre-periphery conflict. The cyclical debates of the Transylvanian Hungarian literature have their source in loss of the centre, in peripheral existence. It would be advisable to replace the centre-periphery dichotomy with the model of the network theory in the intellectual life of minority communities. For a flourishing regional national culture it is more advantageous to have a network of nodes, interacting in a continuous connection with each other, than the monopoly of the only center.