A sürgősségi ellátás betegjogi vonatkozásai Lendvai Rezső Bacsi Jenő Betegjogi, Ellátottjogi És Gyermekjogi Közalapítvány Budapest 2006
TARTALOMJEGYZÉK Bevezető A sürgősségi ellátás és a betegjog A sürgősség sajátosságai, az életveszély. Fogalom-meghatározások Ellátói etika a sürgős ellátásban A betegek kiszolgáltatottsága. Az elveszthető bizalom Kockázat, tévedés, gondatlanság A kezelőorvosi intézmény A szakmai kompetencia határai. A gyógyítás szabadsága és korlátai Betegjogok és a mentés Az elsősegélynyújtás betegjogi vonatkozásai A súlyos állapotban lévő sérült helyszíni kiszolgáltatottsága Betegjogok a mentési szolgálatvezetésben Betegjogok a mentőellátásban, sürgős esetben, lakáson Az eszméletlen beteg Újraélesztés és az ehhez kapcsolódó betegjogok Az egyes betegjogok érvényesülése a sürgősségi ellátásban A sürgősségi ellátáshoz való jog Az emberi méltóság elvárásai sürgős szükségben A kapcsolattartáshoz való jog Korlátozott önrendelkezés A tájékoztatáshoz való jog Az ellátás visszautasításához fűződő jogok A cselekvőképtelenség megállapításának nehézségei Az önrendelkezési jog korlátai a geriátriai sürgősségi ellátásban Betegjogok érvényesülése a pszichiátriai sürgősségi ellátásban Az öngyilkosság betegjogi megítélése a sürgősségben Az alkoholos állapot és a drog Titoktartás a sürgősségben Dokumentáció, önrendelkezési okiratok, betegnyilatkozatok A sürgősségi ellátás különleges betegjogi aspektusai A sürgős ellátás betegjogi szempontjai az egészségügyi dolgozók szemével Egészségügyi dolgozó sürgősségi intim helyzetben" A gyermekek sürgős ellátásának betegjogi szempontjai A fájdalom megszüntetése és a betegjog A vér nélküli gyógyítás gyakorlata és kívánalmai Oxigén nélkül nincs élet A folyadékpótlás betegjogi vonatkozásai A súlyos állapotú beteg továbbküldése. A végleges ellátás A súlyos állapotban lévő beteg kötelezettségeinek elmulasztása Reménytelenség, halál, eutanázia A szervdonáció kérdései a sürgősségi ellátásban Értékek, hiányok és konfliktusok az egészségügyi szolgáltatói sürgős ellátásban A betegjogi képviselő lehetőségei és kötelességei a sürgősségi ellátásban
I.1. A sürgősség sajátosságai, az életveszély. Fogalom-meghatározások Az ellátáshoz való hozzáférés A betegnek joga van ahhoz, hogy szükségletének megfelelően hozzáférjen a sürgősségi ellátáshoz. Jogosult igénybe venni a szakmailag indokolt egészségügyi ellátást a nap minden órájában. A hazai egészségügyi szervezés biztosítja a hozzáférést az egészségügyi szolgáltatók rendszerén keresztül, belefoglalva ebbe az ügyeleti ellátást is. Az egészségügyi állapot által indokolt ellátás szakmai kérdés, az orvosi kompetencia körébe tartozik. A különböző szintű ellátások (alap-, járóbeteg-, fekvőbeteg-ellátás) biztosítják a beteg állapotának meg1élelő szintű segítség igénybe vételét. A megfelelő szintű ellátás az orvostudomány mindenkori állásának, színvonalának és a személyzet szaktudásának függvénye lehet. A folyamatos hozzáférhetést sürgős esetekben biztosítani kell. Ennek megszervezésénél fő szempont, hogy a megfelelő ellátáshoz való jog ügyeleti időben, sürgős esetekben se sérüljön. Az ellátás megszervezésénél természetesen nem lehet azt biztosítani, hogy minden szolgáltató egység folyamatosan készen álljon a betegek rendelkezésére. Mindenki számára biztosítani kell az elérhetőséget Ezt a feladatot látják e1 az ügyeletek. A helyszíni ellátás biztosításához a mobil ellátó szerepét vállalni tudó Országos Mentőszolgálat hatásos működése szükséges. A folyamatos hozzáférhetőség sok esetben csak a bármikor, bárki által hívható mentő vonatkozásában biztosított, természetesen a kapacitás határáig. Esélyegyenlőség A sürgősségi ellátásnak megkülönböztetés nélkülinek kell lenni, minőségét, idejét nem befolyásolhatja más, mint a szakmai indokoltság. Egyéb szempont nem kaphat szerepet, csak a közvetlen életveszély elhárítása, a súlyos, maradandó állapotromlás megelőzése. Az ellátást függetlenné kell tenni a beteg biztosítási viszonyaitól, s az sürgős szükségben minden Magyarország területén tartózkodó személyt megillet. A sürgős esetek sajátossága, hogy a váratlan történés miatt gyakran a segítséghívásra sincs lehetőség, önkéntelenül kerülhet a beteg késői ellátásra, vagy lehet annak még súlyosabb következménye. Ezen betegjog érvényesülését az adott lehetőségek befolyásolják, csak az egészségügyi szervezés keretei, általános ellátottsága adhat megvalósulást. Sajnos az esélyegyenlőség a gyakorlatban alig érvényesül, az államilag garantált ellátás az ország különböző területein nem azonos értékű. Ennek biztosítása elsősorban a gazdasági lehetőségek Függvénye. Centrumoktól, nagyobb településekről távoli betegek csak jelentős idő elteltével juthatnak segítséghez. A végleges szaksegély órákba telhet, ami a beteg állapotát veszélyezteti. A rendelkezésre álló, esetenként szűkös lehetőségek, jó szervezés és gondos ellátás mellett, nem minősülnek az ellátáshoz való jog megsértésének. Az egészségügyi szolgáltatóhoz való fordulás esetén az állampolgár nem korlátozható, mert azzal jogsértés idézhető elő, a szakmai ismeretek hiánya miatt. A sürgősségi ellátás rendszerének fel kell vállalni a szűrő feladatot is, még ha az jelentős kapacitást köt le, akkor is. A kivárás az ellátási jog érvényesítése ellen hat, az öngyógyítás pedig veszélyezteti az adekvát betegellátást. Az életveszélyben nyújtott segítés gyakran késik azáltal, hogy a beteget későn találják meg, időbe telik a segítséghívás és a szaksegítség megérkezése is. A baleset bekövetkezte után a helyszíni körülményektől, a megtalálás nehézségéig tetemes idő telhet el hatásos beavatkozás nélkül. Ha megtalálják a beteget, az odaérkezőtől függ, hogy tud-e hatásos elsősegélynyújtást alkalmazni s milyen gyorsan tud segítséghívásról intézkedni. Sok tényezőtől függ a szaksegítség helyszínre érkezése, így a távolságtól, a mentőszolgálati kapacitásról, az időjárástól, egyéb megközelíthetőségi szempontoktól. Lényeges, hogy ezen idő alatt történik-e határozott, szakmailag szükséges elsősegélynyújtás. A mentő kiérkezésekor a helyszíni szakellátás meghatározza a kórházba juttatás sikerét, a beteg további életlehetőségeinek alakulását Az egészségügyi szolgáltatói ellátás nem mindenütt azonos, nem mindegy, hogy milyen felszereltségű, milyen személyi feltételekkel rendelkező kórházba kerül a beteg. Az ellátáshoz való jog nem érvényesülhet e vonatkozásban minden esetben, mert a közvetlen életveszély elhárítása érdekében az útba eső kórház is igénybe veendő a beteg érdekében,
máskor az eleve nagy távolság akadályozza a megfelelő intézetbe történő szállítást. Legmagasabb szintű ellátás A beteg életének megmentése érdekében minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy a lehetséges, elérhető, legmagasabb szintű szakmai ellátás megtörténhessen. A helyszíni újraélesztés végzésekor, ha remény mutatkozik a keringés légzés stabilizálódására, szükséges a kíméletes szakintézeti szállítás. Eszméletlen beteget a szükséges ellátás (leszívás, eszközös légútbiztosítás, stb.) után lehetőség szerint intenzív osztályra kell szállítani, ahol a megfelelő szintű megfigyelés, további vizsgálatok s a végleges ellátás elvégzésére van lehetőség. Ebbe tartozik az ideg-, mellkas-, hasi - és érsebészeti háttér biztosítása is, megfelelő radiológiai háttér rendelkezésre állásával. Kardiológiai vonatkozásban a ritmuszavarok kezelésére az erre is alkalmas szolgáltató választása szükséges Az infarktusos beteg ellátásában katéteren keresztüli értágítás a leghasznosabb, ezért lehetőség szerint ilyen centrumokba kell a beteget szállítani. Ennek hiányában a thrombus oldást, mint szívizom-mentő lehetőséget kell alkalmazni, akár a helyszínen is. Szóba kerül a másodlagos transzport is, amikor az intézetben ellátott s a szállításra felkészített beteget kell esetkocsival, programozottan másik intézetbe szállítani, a jobb ellátás reményében. A sürgős szükség nem ok a betegjogok megsértésére 1.2. Ellátói etika a sürgős ellátásban A sürgős szükség nem ok a betegjogok megsértésére. Helytelen és elítélendő gyakorlat az, ha a sürgős ellátásra hivatkozva, a legalapvetőbb emberi jogok sem kerülnek megtartásra az ellátás során. Kívánatos hangnem A gyógyító szolgálatnak kevés olyan lehetősége van, ahol annyi jót tehet a legkiszolgáltatottabb betegekkel, mint a sürgősségi ellátásban. Ennek egyik fontos része a kívánatos hangnem. Nem kerül pénzbe, bármikor elérhető, mégis sokan nem élnek vele alig érthető okból. A gyógyító van mindig könnyebb helyzetben, Ő a segítő, Ő irányítja a kapcsolatot és dönt - elsősorban szakmai okok alapján - a továbbiakról. A kioktató, lekezelő, durva hang, adott esetben kiabálás, súlyos betegjogsértés. A súlyos állapotban lévő beteg gyakran már a találkozás pillanataiban elutasítást, számonkérést, vagy kiutasítást kap. Ezek az érthetetlen történések sokszor a felszín alatt maradnak, mert a félelemmel teli beteg nem meri megfogalmazni panaszát és a helyszínen sem meri szóvá tenni ezt az egyértelmű betegjogsértést. Ebben az esetben is a legkiszolgáltatottabbak kapják a legtöbb sértést. Akik ágyban fekvők, önmagukat fizikailag ellátni képtelenek, nem áll mellettük érdekvédő hozzátartozó, sorsukért nem tudnak semmit tenni. Ők nem mernek visszaszólni és a stílustalanságot kikérni maguknak. A gyógyító közösségnek kellene elsősorban fellépni az etikátlanság ezen formája ellen, de ma még nem ez a gyakorlat. Nem lehet ezekben az esetekben kifogásként az elkövetők védelmére felhozni a fáradtságot, vagy az alulfinanszírozottságot még akkor sem, ha annak adott esetben van is alapja. Az egyébként túlterhelt egészségügyi dolgozók nyilván könnyebben vesztik el türelmüket, a hosszú ügyelet végső óráiban a fáradtság miatt nehezebb a barátságos betegfogadás. Ezt mindenki megérti, de mindez nem jelenthet alapot a durvaságra, a kiabálásra, a sértő megjegyzésekre. Nehezen érthető, hogy aki a beteget nem tudja elviselni, benne a kényszerű munkát látja csak, nem tud hozzá emberként közeledni, hogyan lehet a gyógyító team tagja. Beteg fogadása Gyakran vita tárgya az ügyeleti ellátásban, hogy az adott eset nem az ügyelet feladata. Ez a feltételezés lehet valós, de a beteg nem köteles tudni azt, hogy betegsége mennyire súlyos, a megoldás valóban ügyeleti feladatot jelent-e. A szolgálatot igénybe vevő betegek többsége jelentős
lelki teherrel lépi át a küszöböt, s ezt tovább rontani, a fogadás tisztességtelen hangnemével, etikátlan. A hangnem megnyerő, vagy taszító, bizalmat árasztó, vagy bizalmatlanságot keltő lehet és ezt minden egészségügyi dolgozónak figyelembe kell venni. Kapcsolattartás a hozzátartozóval A hozzátartozók elküldése a magára hagyott, önmagát ellátni képtelen, krízishelyzetben lévő beteg mellől, ha az nem akadályozza az egészségügyi intézmény megfelelő működését önmagában is jogsértés. A feltételek hiánya, a jelenlét zavaró voltára való hivatkozás jórészt egy rosszul értelmezett védekező mechanizmus. Talán a hozzátartozók előtt más lenne a hangnem, más módon kommunikálnának a beteggel is. Az idős, magatehetetlen betegek felvételekor különösen szembetűnő lehet a beteg kiszolgáltatottsága. A vizsgálat, az anamnézis felvétele sajnálatosan, néha egészen agresszív körülmények között történik. Külső körülményekkel szembeni védelem Kötelessége az egészségügyi dolgozónak, hogy megvédje a beteget minden olyan ártó körülménytől, amely ellene hat, így a szeméremérzet megsértése, a magány és a félelem kiküszöbölése. Alkalmatlan egészségügyi dolgozónak az, aki nem rendelkezik kellő tapintattal, megértéssel és türelemmel a sürgős esettel jelentkező beteggel szemben. 11 Bizalom nélkül nincs gyógyítás, de gyógyulás sem" 1.3. A betegek kiszolgáltatottsága. Az elveszthető bizalom A betegnek joga van ahhoz, hogy az egészségügyi ellátása során vele tisztelettel, megbecsüléssel bánjanak és a személyhez fűződő jogait beteg állapotában is tiszteletben tartsák. " (KŐSZEGFALVI EDIT) A váratlan, az egészségi állapotot súlyosan érintő történés kiszolgáltatott helyzetbe hozza a beteget. A hozzá érkező gyógyító személye ismeretlen a rászoruló számára. Szerencsés esetben a segítő embersége, viselkedése feloldja a gátlást, s lehetőséget ad arra, hogy a beteg bizalmába fogadja őt. A zaklatott, félelemmel teli beteg kritikus figyelője gyógyítójának, akinek minden mozdulata, rezdülése, mondata befolyásolja a rögtönzött bizalmi kapcsolat létrejöttét. Egy-egy rossz mondat, gesztus tönkre teheti az addig kialakult bensőséges viszonyt. Ezért is nagy a felelőssége a gyógyítónak, hogy ezeknek az elvárásoknak valóban jól megfelelhessen. Ez mindkettőjüknek fontos. A beteg válságában társat keres, akiben bízhat, akinek el meri mondani lelki és testi fájdalmait. Bizalom nélkül nincs gyógyítás, de gyógyulás sem. A kiszolgáltatottságra, a bizonytalanságra nincs jobb gyógyszer, mint a megvalósuló bizalom a gyógyítóhoz. Így kaphat a sürgős ellátás közben is figyelmet, megértést, folyamatos tájékoztatást. A súlyos állapotban lévő beteg érzékeny a kimondott szóra, annak hangsúlyára és tartalmára. Elkerült megszokott környezetéből, fájdalma van, aggódik sorsáért, nem tud felkelni, nincs lehetősége testi szükségleteit a megszokott módon végezni, hányingere van, szédül, rossz a közérzete, időnkénti eszméletzavara van, nem kap tájékoztatást, segítő szót. Vele megértetni, elfogadtatni a szükséges beavatkozásokat, vizsgálatokat, türelmet kérni a fájdalom és a szenvedés szükséges mértékű elviselésére, nem könnyű feladat. A gyógyítás szabadságának és a beteg önrendelkezésének kell egységben lenni, megnyugvást jelentve mindkettőjük lelkében. A bizalom eléréséhez a sürgős esetekben nem sok idő áll rendelkenésre, ám az egy-egy benyomásból, mondatból, mosolyból, érintésből is kialakulhat. Ugyanilyen módon hamar is megszűnhet, s hozhat maga után kezelhetetlen űrt minden váratlan helyzethez nem illő hang, mozdulat. A kiszolgáltatott beteg minden apró lehetőséget megragad a másik embertől segítséget várva, gyűjti mindazon irányba ható jelzést, ami számára sokat jelent. Ennek az elfogadási szándéknak, akaratnak, meg kell felelnie az egészségügyi dolgozónak is, s a lehetőség határáig ezt a kapcsolatot ébren kell tartani.
1.4. Kockázat, tévedés, gondatlanság A betegségek kezelése óhatatlanul kockázattal jár (amit a betegnek kell viselnie), a tévedés jogát a törvény is biztosítja (elfogadott alapja van, mert tökéletes munkát senki nem végezhet, ám a társadalom jogosan várja el az alapos hozzáértést és gondosságot), a mulasztás és a gondatlanság büntetőjogi kategória. " Kockázat (BERENTEY GYÖRGY) A kockázat felvállalása a sürgős szükségben való tevékenységben elengedhetetlen. Tekintve, hogy a szükséges mértékű kockázatvállalás nélkül nem lehet gyógyítani, védelmet kell kapni a gyógyítónak. A kezelések kockázatát a beteg kényszerül viselni a gyógyulás reményében. Annak megállapítása, hogy a kockázatos beavatkozás során történt-e mulasztás, szakértői kérdés. Ebben az esetben elemezni kell azt, hogy a feltételezett mulasztás elkövetője alkalmazta-e az adott tevékenységre vonatkozó szakmai szabályokat, s annak megfelelően járt-e el. A szakmai szabályok figyelmen kívül hagyása mulasztást jelent, tehát felelősség terheli a gyógyítót, ha ezzel összefüggésben bármilyen kár keletkezik. A halál, vagy tartós egészségkárosodás összefüggésében az elkövető büntetőjogi felelőssége is megállapítható ha a mulasztás és a gondatlanság is fennáll. Mulasztás nélkül is megvalósulhat a kockázat körébe tartozó károsodás. A kockázat ismerete fontos része a betegjogok helyes alkalmazásának. Az állapot indokolta kockázat szakmai kérdés, az orvos ezen jogát kompetenciája segítségével teszi gyakorlattá. Minél kevesebbet tud az ellátó a betegről, minél kevesebb vizsgálói lehetőséggel bír, minél gyorsabban kell döntenie és cselekednie, annál nagyobb a kockázat. A gyógyítónak azt kell mérlegelnie, hogy az élet megtartása érdekében, az állapot javításáért mit kell tennie, s a célért milyen adódó veszélyeket és következményeket kell felvállalnia. A mérlegelésnek nincsenek meg az optimális feltételei (konzílium, vizsgálatok, mérlegelő döntés). A gyógyítói döntésnek gondosnak kell lennie, figyelembe kell venni mindazon feltételeket, amelyek rendelkezésre állnak. Többre nincs módja a sürgős esetben beavatkozást végzőnek. Fel kell készülnie a kockázatot jelentő következmények elhárítására, intézkednie kell annak lehetséges megelőzéséről. A közvetlen életveszélyben csak ritkán valósul meg, hogy az ellátási cél mellett ne legyen másodlagos következmény, ami gyakran önmagában is életveszély forrása lehet. A reális kockázatvállalás tehát elvárható a gyógyítótól, az ilyen módon történő következményes állapotromlás nem minősül gondatlanságnak. Ha a beavatkozás megfelel a szakma szabályainak, akkor a kockázat vállalható. Ezekben az esetekben tett panasz nem megalapozott, a gyógyítónak védelmet kell kapnia. Persze csak ritkán lehet egyértelműen értékelni, többször a hivatalos panaszeljárás, benne a szakértői vélemény adhat pontosabb választ. Tévedés Fokozzák a tévedés lehetőségét a sürgős ellátásban mindazon tények, amelyek általában jellemzik a folyamatot. A tévedés jogát még a törvény is biztosítja, elfogadott alapja van, mert nyilvánvaló, hogy aki dolgozik, az tévedhet. Mindig tökéletes munkát senki nem végezhet, ugyanakkor a társadalom elvárja a szakemberektől az alapos ismereteket, azok gondos alkalmazását. Az alapvető ismeretek hiánya, a tudatlanság nem adhat alapot tévedésre. Az időhiány, a hirtelen jelentkező sok feladat, az ellátók és az ellátottak között fennálló aránytalanság (a beteg hátrányára), a közvetlen életveszély jelenléte, az optimális személyi és tárgyi feltételek hiánya mind-mind növeli a tévedés lehetőségét. Az orvosi tevékenység biológiai környezetben folyik, számos alkalom adódik arra, hogy egy-egy panasz félrevezesse a gyógyító érdelelődését, figyelme elterelődjön, s erre alapozva megszülessen a téves döntés. A tévedés következményeitől függ annak súlya. Még a tragédiához vezető tévedés is elfogadható akkor, ha nem volt lehetőség és esély arra, hogy ezt időben felismerve, korrigálja a gyógyító. A halált okozó tévedéseknél vizsgálandó, hogy gondatlanság, egy rossz döntés, vagy éppen egy nem szerencsés kezelési módszer játszott szerepet a
történésben. A tévedés következményeiért a szolgáltatónak, vagy annak biztosítójának helyt kell állnia, így a tévedést okozó személy nem felel anyagilag a bekövetkezett helyzetért. A sürgős ellátás során az egyes betegségek jelei, a tünetek nem egyértelműen jelentkezhetnek. A felismert segítő jelek hiánya adott esetben megtévesztő lehet, más betegségekre utalhat. Elkerülheti a figyelmet olyan figyelmeztető jel, ami segíthetne a pontos felismerésben. Tévedhet a gyógyító: A szakmai szabályokban rögzített irányelvek betartásában, azok rendszerszerű értelmezésében. Ha a váratlan helyzetben, az ideges, feszítő körülmények között nem terjed ki a figyelem lényeges kérdésekre, amelyek hiánya korlátozza, vagy lehetetlenné teszi a korrekt betegség-megállapítást. Abban, hogy nem végez, vagy nem kér egyébként fontos vizsgálatokat, mert úgy gondolja, nélküle is diagnózishoz jut. Amikor nem kér idő hiányában, vagy szakmai döntése alapján konzíliumot, mert feltételezi, hogy az nem ad annyi segítséget, hogy érdemes az időt arra fordítani. A kezelőorvos döntési helyzetben van, fel kell vállalnia az egyes beavatkozások időbeni elvégzését, annak a szakma szabályai szerinti kivitelezését. Az egyes tünetek túlértékelése a tévedés lehetőségét rejti, tekintve, hogy a változás folyamatos, egyes jelek megújulnak, míg mások eltűnnek, majd bizonyos idő múlva újra megjelennek. Ezek helyes értékeléséhez igazán fontos a jó dokumentáció a mindig lényeges részletek időbeni feltüntetésével. A betegségek zajlásában vannak pontosan várható, kiszámítható, szinte menetrendszerűen kifejlődő kórképek, míg mások nem hozzák a tankönyvi leírásokat. A kezelőorvos a döntési kényszer okán saját belátása szerint - a segítségül hívott lehetőségeket figyelembe véve - kell hogy döntsön. Akkor is, amikor még nincs a pontos diagnózis birtokában, akkor is, ha még vannak bizonytalansági tényezők, de a beteg állapota nem engedi a további időveszteséget Ezek a helyzetek érthetően, fokozottan magukban rejtik a tévedés lehetőségét. Ugyancsak veszélyes, ha a gyógyító az első benyomásait túlértékeli, annak túlzott jelentőséget tulajdonít, az első észlelési pillanat gondolkodását egy irányba viszi s attól az elképzeléstől nem akar eltérni s akkor is azt védelmezi, ha közben az már több oldalról megtörni látszik. Ezekben sokat segíthet az ellátásban részt vevő team kijózanító közös bölcsessége. A tévedés időbeni felismerése segíthet a rossz következmények csökkentésében, a helyes terápiás irány megválasztásában. Gondos elemzéssel, a beteg állapotának folyamatos nyomon kísérésével, a team minden tagjának (Függetlenül végzettségétől és beosztásától) véleményét meghallgatva a tévedés gyakran megelőzhető, vagy mielőbb korrigálható. A pontos dokumentáció ebben is segítséget nyújt. A tévedés beismerése, a következmények további megakadályozására irányuló segítség kérése korrekt, etikus gyógyítói magatartás. Gondatlanság A súlyos állapotú betegek ellátásában különösen veszélyes a gondatlan gyógyítói hozzáállás. A következményektől, az elkövetés súlyától függően a gondatlan cselekedet (kivételes esetben a"nem tevés" is) lehet a társadalomra veszélyes bűncselekmény is. Bűnösség érhető tetten, ha az elkövető azt szándékosan, vagy gondatlanságból követi el és valamilyen mértékben annak tudatában van. Egyenes szándékról van szó, ha a cselekvő a magatartásának következményeit előre látja, annak ellenére bekövetkeztét kívánja. Eshetőleges a szándék akkor, ha az elkövető nem kívánja a magatartása következményeit, de abba beleegyezik. Tudatos gondatlanság az, amikor az elkövető a magatartás következményeit előre látja, s könnyelműen bízik a be nem következtében, annak elmaradásában. Hanyag gondatlanságot jelent, ha a személy a tőle elvárható körültekintés hiánya miatt nem látja a magatartás következményét. A sürgősségi ellátásban a bejelentést követő intézkedés hiánya, a beteg felkeresésének elmulasztása, az állapot felszínes vizsgálaton és megítélésen alapuló alul értékelése, a további gondoskodás elmaradása, mind gondatlanságra utal. A felelős egészségügyi dolgozó a magatehetetlen, súlyos állapotú betegekért felelősséget kell
hogy érezzen, azok ellátásában etikai és szakmai értelemben is helyt kell álljon. A dokumentáció elégtelen vezetése, a konzíliumok igénybevételének elhagyása, a beteg szükség szerinti ismételt felkeresésének elmulasztása nem adja meg a betegnek adott esetben a lehetőséget a gyógyulásra. Hiányában egészségi állapotában súlyos vagy maradandó károsodás alakulhat ki. Ebben felelős az egészségügyi dolgozó, aki nem használja és használtatja időben, folyamatosan és következetesen a lehetséges gyógyítási elveket. Számos esetben érhető tetten a gondatlanság olyankor, amikor a hirtelen jelentkező, a szakma szabályai szerint figyelmet érdemlő eseményeket nem követik, nem tulajdonítanak neki jelentőséget. Baleseti körülmények között az eszméletvesztéssel járó esetek felületes értékelése, a nyaki gerinc sérülés lehetőségének fel nem ismerése, a belső sérülések (különös tekintettel a máj és a lép károsodására) figyelmen kívül hagyása utalhat legtöbbször gondatlanságra. Nagy felelősség a helyszínen lévő, kivizsgálatlan, bizonytalan tüneteket mutató beteg otthagyása, vagy lakásra küldése. A későbbi állapotromlás a szükséges ellátás hiányában a beteg életét is veszélyezteti. A kórházi ambulanciára sürgősséggel kerülő betegek gyors vizsgálatok utáni, vitatható indokoltságú hazaküldése is szak- mai felelősséget jelent. A gondatlan, beteget veszélyeztető egészségügyi ellátásra nem lehet magyarázat az időhiány, mert a gondosság a megfigyelésben, az utóvizsgálatokban, a lehetséges szakmai segítségek igénybevételében éppen a tévedéselv elkerülését célozzák. Ha a sürgős szükség ténye a gyógyító tudomására jut, akkor az köteles a beteget megvizsgálni, ellátni, vagy ha erre nincs lehetősége, akkor egyéb módon intézkednie kell megnyugtatóan a beteg további sorsáról, részletes dokumentáció készítése mellett. A törvény a gyógyító ezen kötelezettségeit részletesen rögzíti. 1.5. A kezelőorvosi intézmény EÜ, tv. 3. b. kezelőorvos: a beteg adott betegségével, illetve egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati és terápiás tervet meghatározó, valamint ezek keretében beavatkozásokat végző orvos, aki a beteg gyógykezeléséért felelősséggel tartozik. " Az egészségügyi törvény fontos szerepet szán a kezelőorvosi intézménynek, s ez sürgős esetekben különös jelentőségűvé válik. A kezelőorvos meghatározza a beteg kezelésével, egészségi állapotával kapcsolatos vizsgálati tervet, folyamatosan figyelemmel kíséri a változásokat, nyilvántartja és használja a teljes egészségügyi dokumentációt Ezek okán a beteg legfőbb támasza és segítője megbetegedései során. Személyén keresztül garantálható, hogy a gyógyítás folyamata a törvényben és a szakmai előírásokban meghatározott módon történjen. A kezelőorvos jogot kap és kötelezettséget vállal a beteg ellátására felel érte az egészségügyi szolgáltatónál való tartózkodás egész idején. Felel azért, hogy csak a legszükségesebb vizsgálatok történjenek meg, de azért is, hogy ami szükséges az elvégzésre kerüljön. Rendszeresen tájékoztatnia kell a beteget állapotának alakulásáról, a várható gyógyító eljárásokról. A dokumentációban fontos rögzíteni a meghatározó döntéseket, fejleményeket, állapotváltozásokat. Az egyes ellátások visszautasításának eseteiben meg kell kísérelni a beteg meggyőzését, a valós helyzet bemutatásával. Egyértelművé kell tennie a beteg számára azokat az ismereteket, információkat, amelyek számára fontosak. Az érdeklődő betegek számára az egyes állapotra vonatkozó bejegyzések megmutathatóak, elemezhetőek még a szűkös idő ellenére is. Ez tovább növeli a bizalmat, a tájékozottság jobb együttműködést is féltételez. A következő lépések, tervek megbeszélése már segít a beteg belegyezésének megismerésében is. Sürgős esetekben gyakran válik szükségessé a konzílium kérése, vagy a beteg más osztályra való áthelyezése. Ezekben az esetekben fontos kezelőorvosi feladat az információ átadása és az ehhez szükséges dokumentációk elkészítése. A váratlanul bekövetkező történések egy részében a kezelőorvos nincs a beteg közelében, ilyenkor nem tudja hasznosítani a beteg javára a hasznos információit.
Az Eü.tv. 33. paragrafusa minden orvos kötelességévé teszi sürgős szükség esetén a lehetséges segítség megadását. Ez alól nincs kivétel, függetlenül attól, hogy az orvos szolgálatban van-e, továbbá, hogy milyen jogviszonyban végzi egyébként tevékenységét. A kezelőorvosnak kompetenciája okán lehetősége van, hogy beavatkozzon és(vagy) segítséget hívjon s intézkedjen a beteg további sorsáról. Az egészségügyi végzettségű szakemberekről eleve több várható el, mint a laikusoktól. A sürgős ellátás jellemzője, hogy sokan foglalkoznak a beteggel, gyógyító teamek vesznek részt a gyógyításban. Csak ritkán van lehetőség arra, hogy a kezelőorvos folyamatosan részt vegyen az ellátásban. A beteggel foglalkozó orvos lesz az adott kezelési időszakban a kezelőorvos. Például egy áthelyezéskor, más osztályra kerüléskor már nem tud az állapot folyamatos észlelője, a gyógyítás aktív szereplője lenni. Ez a beteg számára számos hátránnyal járhat, különösen akkor, ha nem pontos és részletes a kezelőorvosi dokumentáció. A több szakmát is felvonultató ellátáskor a több specialista részfeladatai közepette fontos információk maradhatnak rejtve. A megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező sürgősségi ellátó osztályok a fentieket át tudják hidalni azzal, hogy a sürgősségi szakember végig követheti a gyógyulási folyamatot. A szabad intézményválasztás A betegnek lehetősége van az őt ellátó intézmény megválasztására bizonyos korlátokkal, de sürgős esetekben ennek a feltételei nem adottak. Az idő múlásával a beteg állapota romlik, így gyakran a legközelebbi (útba eső) szolgáltatót szükséges igénybe venni. Közvetlen életveszélyben a betegnek nincs lehetősége a szabad intézményválasztás jogát gyakorolni. A beteg egyébként csak olyan intézményt választhat, ahol az adott egészségügyi tevékenység elvégezhető, ahol a személyi és tárgyi feltételek biztosítottak. A szolgáltató nem vállalhatja az ellátási felkérést, ha a lehetőségei, feltételei arra nem adottak. A távoli intézményválasztás többletköltségei (utazás, szállás) a beteget terhelik általában, ha szakmai okokból nem indokolt a távoli ellátó hely választása. A társadalombiztosítás fedezi az utazási költségeket, ha a távol történő végleges ellátásra utógondozására, ellenőrzésére kell mennie a betegnek. A szabad orvosválasztás sem érvényesíthető sürgős szükségben, mert a beteg állapotának rosszabbodása nem vállalható fel az orvosválasztás érdekében. Közvetlen életveszélyben a törvény tiltása az irányt mutató, éppen a beteg életének megmentése érdekében. 1. A szakmai kompetencia határai. A gyógyítás szabadsága és korlátai Eü.tv. 126.. (2) Az orvos -feltéve, ha szakmai kompetenciája és felkészültsége alapján erre jogosult- a hozzá forduló beteget megvizsgálja. A vizsgálat megállapításaitól függően a beteget ellátja, vagy - a megfelelő tárgyi és személyi feltételek hiánya esetén - a megfelelő féltételekkel rendelkező orvoshoz, illetve egészségügyi szolgáltatóhoz irányítja. " Az egészségügyi törvény a kezelőorvos személyét pontosan meghatározza. A szakmai kompetencia súlyát kiemelve biztosítja a gyógyítás szabadságát. Egyben lelkiismereti és jogi felelősségét helyezi előtérbe s ezzel a beteggel kapcsolatos döntésekben meghatározóvá teszi. A kezelőorvos felelősségét nem veszi, nem veheti át az adott szolgáltató (osztály) vezetője, vagy a kezelőorvos más felettese, még akkor sem, ha a szolgáltatói szokásjog időnként más gyakorlatot jelent. A kezelőorvos munkáját segíti a konzílium, a szakmai megbeszélés, a vizit s minden olyan fórum, ahol lehetőség lehet konzultációra, tapasztalatcserére. A gyógyítás szabadsága nem jelenti azt, hogy nélkülözhető a beteg tájékoztatása. Így van ez a körülmények figyelembe vételével sürgősségi esetekben is, néha a jelentősége sokkal fontosabb, mint krónikus ellátási esetekben. Az eszméletlen, vagy egyéb okból tájékoztatás fogadására képtelen betegen kívül, minden ellátott tájékoztatása, felvilágosítása fontos, akár a legegyszerűbb formában is. Közvetlen életveszélyben a beteg nem utasíthatja vissza az ellátást, mégis lehetőséget kell teremteni arra, hogy ne kényszerkezelés történjen. A határozott érvelés és empátia együttesen hatásosan oldhatja a konfliktushelyzet megoldását. Az orvos felelőssége annak eldöntése, hogy sürgős szükségben a kezelés melyik formáját választja, a
rendelkezésére álló tünetek, tapasztalatok és vizsgálati eredmények birtokában dönt. Döntenie kell arról is, hogy vállalja-e a kezelést, vagy segítséget kér. Állást kell foglalnia abban, hogy igénybe veszi-e a konzíliumot, vagy esetleg más intézménybe továbbszállíttatja-e a beteget. Tisztában kell lennie azzal is, hogy a végleges ellátó helyre érkezésig is felelősség terheli. Azt is mérlegelnie kell, hogy elkíséri-e a beteget, vagy más arra alkalmas szakemberre bízza a feladatot.. Kötelességéhez tartozik, hogy észlelésének fontosabb mozzanatait is rögzítse a dokumentációban. A gyógyítás szabadsága okán felvállalhatja a kezelést, ha annak elvégzésére szakmailag - a körülmények figyelembe vételével - képesnek érzi magát Minden más esetben a beteg további sorsának felelősségteljes intézéséről kell döntenie. A sürgős szükségben gyakran fordul elő, hogy a nyomasztó időhiány miatt kell gondolnia a beavatkozás elvégzésére. Az elsődleges ellátás elhalasztásának következményei súlyos vagy maradandó egészségkárosodást, vagy akár halált is okozhatnak. Az orvosi felelősség ezekben az esetekben meghatározó. Kényszerül így a nagyobb kockázattal, bizonytalan kimenetellel fenyegető beavatkozást is felvállalni, viselni annak rá eső felelősségét Ezekben az esetekben is elvárás azonban a józan értékelés, a reális helyzetelemzés. Nem veszélyeztetheti a súlyos állapotban lévő beteget sürgős szükség terhe alatt sem, tőle elvárható, hogy a reális gyógyulási esélyeket vegye figyelembe. Emellett azonban az élet lehetőségének megadása szakmai és etikai kötelessége. Közvetlen életveszélyben a cselekvés jelenti a kötelezettség teljesítését, minden más döntés csökkenti az élet esélyét. A segítség hívása mindig lehetőségként adódik, ám a továbbküldés csak akkor valósulhat meg, ha a betegnek az nyújt várhatóan nagyobb esélyt a gyógyulásra. A nem alapos elemzéssel, rossz döntéssel továbbküldött beteg felveti a gondatlanság megvalósulását A néhány tünetből kialakított szakmai döntés is lehet megalapozott s utalhat gondos tevékenységre adott esetben. A gyógyítói cselekedetek mindegyikében jelen kell legyen a gondos mérlegelés. Csak ekkor valósulhat meg a gyógyítói szabadság, ami sürgősségben elsősorban szabad, felelősségteljes döntést jelent, s egyben korlátként jelentkezik a szakmailag és emberileg megoldhatatlan feladatokkal szemben. Tekintve, hogy sürgős szükségben gyorsan változhat a beteg aktuális egészségi állapota, a döntés lehet nehéz s ebben a lelkiismeret fontos szerepet kap. Állandó segítséget jelent a pontosan vezetett, folyamatos állapot felmérés. Súlyos vétség, ha az elküldés vizsgálat nélkül, vagy éppen a beteg távollétében történik. Ekkor nem érvényesülhetett az elküldő szaktudása, elemzésen alapuló helyes, megalapozott döntése. Ilyenkor a beteg felkészületlenül kerül a szállításra s annak traumája már önmagában is veszélyeztető tényező. Orvosi Etikai kérdésekben a szolgáltatói etikai bizottság foglal állást, vagy az orvosi kamara etikai bizottsága tárgyalja a panaszbeadvány tartalmát. A gyógyítás szabadsága lehetőség, amivel élni lehet s egyben korlátot is emelő felelősség. II. BETEGJOGOK ÉS A MENTÉS 11.1. Az elsősegélynyújtás betegjogi vonatkozásai A váratlan történések következményeit meghatározza, hogy az mikor kerül észlelésre, s mikor történik hatásos laikus elsősegélynyújtás. Az állampolgári biztonság érdekében kívánatos lenne az ellátáshoz való jog érvényesülése ebben a tekintetben is. Ehhez az kellene, hogy mindenki legyen képes elsősegélyt nyújtani. Bizonyos esetekben a halál kérlelhetetlen bekövetkeztét jelenti, ha késik a segítség (légzéshiány, keringésmegállás, légúti akadály eszméletlen állapot, nagy vérzés). Közös állampolgári érdek, hogy mind több ember legyen képes segíteni. Az államnak kötelessége a polgárok egészségének megőrzésében, visszaszerzésében legfontosabb feltételeket biztosítani. A közösségek, a civil szervezetek jól felfogott érdeke a segítői képzés népszerűsítése. Az egészségügy szakemberei, a sürgős feladatot hivatásszerűen ellátók kell, hogy biztosítsák a képzés szakmai feltételeit annak érdekében, hogy mind kevesebbszer sérüljön az ellátáshoz való jog az elsősegély elmaradása miatt. A segítségnyújtások többsége különleges lelki és fizikai körülmények között történik s ezek a hatások teherként érik a segítőt is. Cselekvését számos tényező befolyásolja. A lelki tényezők is kihatnak minden mozdulatára. A helyszínen lévő empátiás készsége, lelkiismerete meghatározza a segítés létrejöttét, annak minőségét. A segítségnyújtás elmaradásának súlyos következményei
lehetnek. Az életveszélyes állapotban lévők emiatt meghalhatnak, akik még gyors és szakszerű elsősegéllyel életben tarthatók lennének, menthetetlenné válhatnak. Az ellátatlanságból további melléksérülések, állapotromlást jelentő szövődmények jöhetnek létre. A kényszerhelyzetben lévő, pszichésen terhelt beteg magára hagyottan újabb veszélybe kerülhet Az elsősegélynyújtás elmaradásának súlyos terhe, hogy a rászorulók nem kapják meg a minden embernek kijáró lehetőséget a további életre. A segítségnyújtás késői kezdésének is súlyos következményei lehetnek. Emiatt elveszíthetők az élet megtartásának, vagy visszaszerzésének esélyei. Az életműködések megszűnte urán csupán néhány perc van arra, hogy még eséllyel elkezdődhessen a hatásos újraélesztés. Az időveszteség ezekben az esetekben végzetes. A közvetlen életveszélyben lévő beteg számára döntő a gyors első segítség, ami konkrét cselekvést jelent, nem elsősorban a segítséghívást. A beteg ellátáshoz való jogának sérülése a fájdalom csökkentésének, vagy megszüntetésének elmaradása is. A késői segítés miatt a foltozódó vérvesztés közvetlen életveszélyt jelent a sokkos állapot kialakulásával. A beteg mozdulatai, menekülési próbálkozásai újabb és újabb veszélyeket jelenthetnek. Nem elhanyagolhatók a késői kezdés miatti pszichés terhelés következményei sem. 11. A súlyos állapotban lévő sérült helyszíni kiszolgáltatottsága Az elsősegélynyújtásra váró beteg helyzetét számos tényező nehezíti, ami állapotát akár végzetes irányba is viheti. A sérült szorult helyzete, Fájdalmai, fulladásérzése, kilátástalansága, félelme a haláltól, a maradandó testi következményektől, a hozzátartozókért való aggódás, mind súlyos nehezítő tényező. A segítségre való várakozás, az időjárás terhei, a tiszta tudattal megélt szenvedés, vagy az emlékezet visszavisszatérő bizonytalanságai egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kényszerítik a beteget. A balesetet szenvedett gyakran kerülhet olyan helyzetbe, hogy a helyszínen nem tartózkodik elsősegélynyújtó, s érkezése a közeljövőben nem is várható. Az idő múlásával, a sérüléstől, betegségtől függően jelentős állapotromlás jöhet létre. A segítségre szoruló átéli helyzetét s adott esetben egyedüli lehetőségként adódik az önsegély. Ez létrejöhet például szorult helyzetben, amikor a sérült testrész elhelyezésével, kívánt elmozdulással, adott terület fokozott védelmével lehet megelőzni a súlyosabb egészségkárosodást. A vérzések megszüntetését a sérült sebbe nyúlással, a vérző testrész megemelésével, a lehetséges fekvő testhelyzet felvételével, valamint ideiglenes nyomókötéssel érheti el. Nyugalomba helyezheti tört testrészét, amellyel jelentősen csökkennek az elmozdulásból eredő következmények. A testhelyzet optimális kialakítása jelentheti az alsó végtagok felemelését, a kívánt oldalra fekvést és mozdulatlanságot. A beteg segíthet magán azzal is, hogy a lehetősége szerinti segítséghívásról mielőbb intézkedik, ha egyéb módon nem lehetséges, kiáltással, zajkeltéssel, adott esetben üzenettel. Az elsősegélynyújtó feladata ilyen rendkívüli helyzetekben nem lehet más, mint a beteg (sérült) védelme, segítése fizikai és lelki vonatkozásban egyaránt. A sérült addig is átélni kényszerül helyzetét, pillanatnyi tudatállapotától függően szenved a fájdalomtól, aggódik az ismeretlentől, az életveszély kialakulásától. Segítséget vár. Szeretné eloszlatni félelmét, fájdalmát szüntetné. Kilátástalanságára kiutat, kérdéseire választ vár. Pontos és azonnali információra van szüksége a vele együtt utazók állapotáról, a baleset más résztvevőinek várható sorsáról Állapotának súlyossá ga, helyváltoztatásának képtelensége hatványozza lelki terheit is. Várja segítségül azt, aki hozzá gyorsan érkezik, határozott fellépésű, s vele emberi modor viselkedik, tájékozott a baleset körülményeivel kapcsolatban, felismeri a bajt, s képes az állapotromlást megakadályozni, szükség esetén megmenteni őt az életnek. A magány, a hosszú várakozás, a sürgető állapotromlás, a gondolkodásában megjelenő bizonytalanság kétségbeeséssel töltheti el a beteget. Ezt kell az érkezőnek mielőbb feloldania, s egész tevékenységével a beteg mellett állnia. A segítő puszta jelenléte már erőt ad, a megszólítás, az emberi hang szünteti a magányt, támogatást ad a helyzet elviselésében. Hatalmas a segítő felelőssége emberi vonatkozásban is. Sajnos a környezet sokszor rosszul reagál a helyszíni történésekre, gyakran pánik alakul ki, a
csodálkozás és a szenzációkeresés lesz meghatározó, a konkrét cselekvések helyett. A távolból szemlélők, a jajgatók, a hangoskodók gyakran a beteghez sem mennek oda, legfeljebb bölcs tanácsok hangzanak el. A tömeggel körülvett sérült az első percekben gyakran alig érezheti a józanságot, a tervszerű segítőkészséget, gyakran a kapkodás, a felesleges ötletek váltogatása a jellemző. Mindez csak akkor változik, ha határozott, valóban segíteni akaró személy érkezik a helyszínre. Ha a beteg egyedül van, az a legnagyobb lelki terhet, s állapotbeli bizonytalanságot is jelent. A várakozás perceiben a remény és a reménytelenség harca érhető tetten, gyakran az elkeseredettség, vagy a halvány remény. Csak a hit, az élni akarás vágya adhat erőt, ami megsokszorozza a szenvedés elviselésének határát, energiát ad, megerősíti a reményt, segít elkerülni a feladást, a lelki összeomlást. Ennek megfelelően a beteg nem akar gyengülni, fél az elalvástól, a csendes elmúlástól, a tudatnélküliség még fokozottabb kiszolgáltatottságától. Az eltelt percek óráknak tűnnek, s kétségek közt éli meg, s teszi fel magának a kérdést, hogy meddig bírja még, ki fogja megtalálni. Tiszta tudat mellett folyamatos az állapotellenőrzés, vérzik-e, van-e belső sérülése, törése. Önmaga képes-e némileg segíteni, tud-e mozdulatot tenni. A beteg tükre a helyszínre érkező arca, viselkedése. A beteg minden apró jelből következtetéseket von le. Figyeli, hogy az érkezőt mennyire döbbenti meg a látvány, képes-e leplezni, megőrzi-e cselekvőképességét, erőt vesz-e rajta a tanácstalanság, a kapkodás. Milyen a kommunikációja, hogyan mond véleményt, milyen a hangszíne, hangjának ereje, kihez szól, nyugodtnak tűnik-e. Tárgyilagosan képes-e értékelni, tesz-e a segítésre határozott, konkrét lépéseket. Az elsősegélynyújtásra váró beteg helyzetét jelentősen könnyítő tényező a gyors megjelenés, a beteggel történő beszélgetés, a tények korrekt feltárása, Az együttérzés, a megértéssel közeledés, a jövőbe vetett hit megnyilvánulása, a legszükségesebb életmentő beavatkozások szakszerű elvégzése, a veszélyhelyzetből biztonságba helyezés, a fájdalom megszüntetése, a nyugalom biztosítása, a segítséghívás és a beteg védelme, mellette maradással. Ezek hatására a beteg türelmesebb, reménykedőbb lehet, oldódhat félelme, szűnhet fájdalma, javulhatnak életkilátásai, kisebb előfordulása lehet akár a maradandó károsodásoknak is. Mindig kérdezz, hogy tanítsanak s mindig mondd, hogy taníts 11.3. Betegjogok a mentési szolgálatvezetésben (BRUTSCHER J Ó Z S E F ) A hazai sürgősségi ellátási rendszer egyik legfontosabb pillére az Országos Mentőszolgálat szolgálatvezetése. Ők azok, akik a segélyhívásokat veszik az egész ország területén, egységes, 104-es hívószámmal, azonos szakmai és szervezési elvek alapján. Olyan szakemberek töltik be ezt a munkakört, akik jártasak az adott terület mentésszervezésében, de a mentés elméletében és gyakorlatában is jelentős ismeretre tettek szert. A telefonbejelentést vevő az elhangzott információnak megfelelően dönt a mentőautó küldéséről, vagy intézkedik egyéb módon a beteg további ellátásáról, sorsáról. A bejelentés precíz vétele odafigyelést, tapasztalatot, rutint és jó kommunikációs készséget igényel. A bejelentő a történés hatása alatt gyakran felületesen, hiányosan teszi meg a jelzést. Az ideges, türelmetlen, félelemmel és bizonytalansággal terhelt bejelentőtől feltétlenül meg kell szerezni a legfontosabb információkat. Ennek sikertelensége lehetetlenné teszi a mentést. A telefonon a hívó felé tett szakmai javaslatok meghatározók lehetnek a beteg sorsára vonatkozóan. Az Országos Mentőszolgálat saját rendszerén belül intézkedik a betegről, leggyakrabban -látható indokoltság esetén- mentőkocsi küldésével, a várható súlyosság lehetőség szerinti figyelembe vételével (eset-, rohamkocsi). Ha az adott mentőállomáson nem található mentő, úgy a szolgálatvezető intézkedik más közeli állomások riasztásáról, vagy rádión keresztül továbbítja a közelben tartózkodó mentőegységet. A feladatok osztályozása nehéz szakmai és szervezési kérdés, a döntésnek mindig súlyos következményei lehetnek, tekintettel arra, hogy a telefonjelzésből biztos vélemény kialakítása kockázatos. Növeli a szolgálatvezető felelősségét, hogy a bejelentések bizonytalan tartamúak és tartalmúak. Az információ lehet bőséges, de gyakrabban
egészen hiányos. Gyakran alig van lehetőség visszakérdezésre, tanácsok adására, vagy egy egyszerű pontosításra. Ha a bejelentés már csak a közvetett információt hordozó, még nehezebb a pontosítás. Betegjogi szempontból kifejezetten aggályos, ha a sürgős történést jelző bejelentést nem követi időben szakmai döntés, lépés nélküli, észrevétlen marad. Nehezíti az értékelést, ha a bejelentő gyermek, ittas személy, zaklatott, vagy zaklató. Vannak helyzetek, amikor a pontatlan fogalmazás valószerűtlennek mutatja a bejelentést. Ilyen esetekben különösen nehéz a felelősségteljes elbírálás, s a hiba lehetősége fokozottan jelen van. Legegyszerűbb az a helyzet, amikor a mentőegység küldése egyértelmű (például közlekedési baleset), míg más esetekben szükség lenne a pontosabb adatokra, jellemzőkre. Bizonyos fontos információk megszerzésére esély sincs, ekkor a mentésirányító a beteg érdekében a lehető legjobb megoldást kell hogy válassza. Sürgős szükség fennállását kell vélelmezni kétség esetén" (Eü. tv. 125). A mentőegység hívásának elutasítása csak olyan mérlegelés után történhet, amikor annak megalapozott ismérvei vannak, minden egyéb esetben a beteg ellátáshoz való jogának sértése valósul meg. Tudni kell minden irányításban részt vevőnek, hogy egy súlyos egészségkárosodásra a reakciók a bejelentőknél mindig mások különösen fokozza a lelki terheket, ha a közvetlen hozzátartozó az érintett. Továbbá nem köteles ismerni a telefonáló a tüneteket, azokat nem is képes - amennyiben laikus - olyan pontossággal megjeleníteni, amiből könnyen következtet a szolgálatvezető a helyzet valódi súlyosságára. Egyébként is minden állampolgárnak joga s lehetősége kétséges, bizonytalan esetben a szakemberhez fordulni, s így ellátáshoz jutni (Eü.tv.6.). Nagy veszélyt jelent az, hogy a bejelentést követően a segítő már nem fordul máshová, részéről befejeződött a segélykérés. Ennek súlyos következményei lehetnek. A közvetett információt jelentők valójában nem rendelkeznek, nem is rendelkezhetnek a tények pontos ismeretével, önzetlenül, illetve kérésre továbbítják a segélykérést. A különleges bejelentések nehezítik a döntést, amikor olyan információk hangzanak el, amelyek bizonyítottsága nem hallható ki a telefonból". Gyakran csak annyit mond a bejelentő, hogy a beteg furcsának tűnik", vagy rossz a színe, néha annyit, hogy úgy látom meghalt". A rosszat sejtek" jelentés is lehet súlyos állapot jelzése, de valóság nélküli szubjektív gondolat is. Az öngyilkos lesz" jelzés lehet, hogy teljesen alaptalan, de valóságos is, akár a beteg halála is bekövetkezhet. Általában az aggódó hozzátartozók bejelentésében lelhető fel a nem veszi fel a telefont, ilyen még nem volt" mondat, ami lehet a telefon hibája, az adott személy figyelmetlensége, de egészen súlyos helyzet következménye is. Ezekben az esetekben óhatatlanul benne van a tévedés lehetősége, ezért kétség esetén mindig a beteg érdekét legjobban szolgáló megoldást kell választani. Mindezt a kapacitáshiány feszültté teheti, s az a fokozott felelősség, hogy egy valóban rászoruló egy felesleges intézkedés miatt nem kap segítséget. Nem felejthető az, hogy a jelzések felvételekor a szakembernek az is hordozhat információt, ami a laikusnak nem. A szakember felelős döntését a munkaköri leírás, a szakmai utasítások és protokollok segítik. Ugyanakkor a szükséges és elvárható gondosság (Eü.tv.77.3.) betartása érdekében nem zárhatja ki a legkisebb tényt valószínűsíthető momentumot sem. Nem általánosíthat a bejelentésből, mert például az ittas személy is lehet életveszélyben, nem lehet hát elutasítás oka az, hogy statisztikailag többször volt ilyen jellegű jogtalan bejelentés. A mentés kezdeményezésére bárki jogosult (Eü. tv.94..3). A bejelentést intézkedéseknek kell követni, ami leggyakrabban a mentő küldése. Lehet a szállítóegységet, vagy párhuzamosan eset- rohamkocsit is küldeni. Utasítást adhat a szolgálatvezető, hogy az útba eső orvos segítségét kérje a szállító mentőegység, vagy abba a kis kórházba is vigye be a beteget, ahol bár végleges ellátásra nem felkészültek, orvosi elsősegélynyújtásra lehetőségük lehet A további intézkedésekhez tartozik a rendőrség segítségül hívása, a tűzoltóság műszaki erőinek helyszínre kérése, illetve a kórház értesítése a sérült (sérültek) állapotáról, számáról. A szolgálatvezetői intézkedésekben jelen kell lennie a gondosságnak, az alapvető elvárás. Az időben történő intézkedés mindenképpen elvárható, az idő múlásával a beteg állapota egyre rosszabbá válhat, bizonyos időn túl már visszafordíthatatlan egészségkárosodás alakulhat ki, vagy bekövetkezhet a halál. Elvárható, hogy az egészségügyi rendszer minden területén jól gazdálkodjanak a percekkel, a beteg életlehetőségeivel, az ellátáshoz való jog lehetőség szerinti teljes biztosításával. Fontos, hogy a mentési és gyógyítási lánc minden szakaszán olyan szakemberek vegyenek részt a gyógyításban, akik az érvényes előírásoknak és
szakmai ajánlásoknak megfelelő képzettséggel, gyakorlattal és készséggel rendelkeznek. Ez elsősorban az egészségügyi szolgáltatók felelőssége. Fontos a jó dokumentálás, s ez többszörösen igaz a sürgősségi betegellátásban. A menetokmányok pontos kitöltése segít a valóság megállapításában, a pontos következtetések levonásában. A hangrögzítés elsősorban a bejelentés tényeinek tisztázását segíti, például a cím megállapításában. A változások dokumentálása jogi, de szakmai vonatkozásban is elengedhetetlen, s nemkülönben az intézkedések sora, időrendje, tartalma a gondosság megalapozását (vagy megalapozatlanságát) is jelentheti és bizonyíthatja. A személyes adatok védelme, a különböző menetokmányok, menetlevelek, esetlapok nyilvánosságtól, idegenektől való védelme a szolgáltató és az egészségügyi dolgozók közös felelőssége. Biztosítani kell a törvényes betekintés lehetőségét az arra illetékeseknek. A telefonon történő tájékoztatásnak felelőssége van, hisz bizonytalan, hogy a vonal másik végén ki kéri az információt. Az általános tényeken kívül konkrét (személyre, betegségre vonatkozó) adatot csak kivételes esetekben, az adatvédelmi törvény vonatkozó paragrafusainak megfelelően lehet kiadni, amikor az rövid, tényközlő, úgynevezett kontrollált tájékoztatás. A személyes érdeklődés, a jogosultság tisztázásával már bővebb felvilágosítást biztosít. Általában írásban kérik az információt a történés vizsgálatával, intézésével megbízott szervek, intézmények. Hivatkozással a mentés, a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás érdekeire, a tárgyszerűség legyen a vezérelv, amikor nem több és nem kevesebb információ kerül kiadásra mint amennyi szükséges. Az illetéktelen tájékoztatás" elkerülésének nehézségei vannak, de azt a személyes adatok védelme céljából meg kell tenni. A titoktartás megsértését jelentheti a rádióforgalmazás mások számára azonosítást lehetővé tevő adatokkal, a hangrögzítés illetéktelen általi meghallgatása, a menetlevelek és esetlapok jogtalan áttanulmányozása, de a dolgozói nyilvános beszéd is jogsértés lehet. A sajtónyilatkozat akkor válik egyértelműen jogsértővé, ha a beteg felhatalmazása nélkül a nyilatkozat úgy hangzik el, hogy az azonosíthatóvá válik a személyre. Ebben a kérdésben is a bölcs mértéktartás és visszafogottság ad segítséget. A szolgálatvezető hibát követ el, ha a hangja kioktató durva, ha eleve valótlannak feltételezi a bejelentést és követelőző, türelmetlen a bejelentővel szemben. Betegjogsértő az, ha eleve előítélettel viszonyul a bejelentőhöz, ha látszólag ok nélkül utasítja el, vagy a bejelentés visszavonására ösztönzi. A hibás információ felvétel, vagy bizonytalan esetben más szolgáltatóhoz küldés súlyos következményekkel járhat. Sose kérdezd milyen Ő és milyen volt, a pillanat akarást követel" 11.4. Betegjogok a mentőellátásban, sürgős esetben, lakáson (BRUTSCHER jó7sef) A mentőellátás meghatározója a kellő sűrűségű állomáshálózat. Segítségével elérendő cél, hogy -optimális körülmények között- 15 percen belül elérhető legyen a beteg. Mentő bárki által hívható, ha sürgősségi ellátásra van szükség. Ez a lehetőség és jog az esélye annak, hogy a segítség még időben érkezhessen. Tekintve, hogy általában laikus segítséghívásról van szó, annak valósága bizonytalan lehet, de az államnak ezt fel kell vállalnia. Az észlelő nem köteles a tüneteket, a sürgősségre jellemző jegyeket pontosan ismerni. A jó szándékú bejelentő védelmet igényel. A bejelentés értékelése a szolgálatvezető feladata, aki dönt a jelzés sorsáról, a mentőkocsi küldéséről, más intézkedésről (orvos kiküldéséről) vagy a bejelentés elutasításáról. Az elutasítás nagy felelősség, mert a döntését könnyítő információkkal nem, vagy csak alig rendelkezik. Fontos szempont annak a biztonsági szabálynak betartása, amely szerint inkább felesleges igénybevételt kell választani, mint az elutasítás esetleges következményeit. A mentési esetek tekintélyes részében az ellátásra a beteg lakásán kerül sor. Ennek számos nehézsége lehet, jogi és szervezési szempontból egyaránt. Nehezítő körülmény, ha a címként megadott lakás zárva található. A bejelentés jellegétől függően a bejutás alapkérdés. A lakás feltörése mindenképpen körültekintő mérlegelést igényel. Elképzelhető, hogy nem valós a bejelentett történés, de az is lehet, hogy a túlzott óvatosság, a várakozás percei a beteg életét veszélyeztetik. A hatósági tanú jelenléte jogi szempontból kívánatos.
Célszerű a rendőrség igénybevétele, akik avatott szakemberről is gondoskodnak az ajtó kinyitására. A hozzátartozók megkeresésére általában nincs idő, egyébként is aggályos az esetleges távolabbi hozzátartozók ajtónyitásra való felkérése. A csengetés, a zörgetés, az esetleg nyitva hagyott ablakok kihasználása gyakran jelenthet megoldást. Növeli a mentésben részt vevők felelősségét és döntési kényszerét, ha biztosak az információk a személy súlyos állapotára vonatkozóan. Több lehetőséget jelent, ha a bent lévő életjelet ad magáról, sőt úgy dönt, hogy nem nyit ajtót. Ekkor kifejezetten nehéz a mentést végzők munkája, mert a durva behatolási kísérlet, vagy egyéb fenyegetés sokat ronthat a helyzeten. Ajó kommunikáció segíthet a beteg bizalmának megnyerésében. A nem tolakodó, reális megközelítés, a segítés egyértelmű szándékának hangoztatása sikert hozhat. Gyakran válhat szükségessé egyes pszichiátriai betegségekben a családtagok, vagy a családorvos, esetleg pszichiáter segítségül hívása. Rossz kapcsolattartás esetén a lelkileg megviselt beteg félelmében akár önpusztító döntést is hozhat. Az erőszakkal történő behatolás mindig magában rejti a váratlan történések bekövetkeztét. A beteg saját környezetében érzi magát biztonságban, annak elvesztése törvényszerűen válthat ki váratlan reakciókat. Adott esetben végsőkig küzd szabadságáért. Konfliktus forrása lehet, ha a család egyik tagja ellenzi a lakásban tartózkodást az idegen" mentést végzőknek, tulajdonosi jogaira hivatkozva lép fel agresszívan. Ezekben az esetekben is a karhatalom igénybe vétele válhat szükségessé. A segítésre érkezők, akit a hívó vészjelzésére küldtek, nem minősülnek magánterület sértőinek, ha a beteg állapot-megőrzésének, az életveszély elhárításának idejéig tartózkodnak a helyszínen, törvényi védelmet élveznek. Az éles vita kerülendő, de az egész procedúra nem hátráltathatja a szükséges betegellátást. Az életveszélyes fenyegetések mindenképpen rendőrségi segítséget igényelnek. Cselekvőképtelen betegnél a hozzátartozó közvetlen életveszély esetén nem akadályozhatja meg az életmentő beavatkozást, annak erő alkalmazásával is érvényt kell szerezni. A magánterület védelmében várható egyéb durva módszer is, ilyen lehet például az elektromos áram kilincsbe, vagy kerítésbe vezetése, de a mentésben részt vevőknek számítani kell az áram hirtelen kikapcsolására, s ennek következtében a teljes sötétségben való tartózkodásra is. Az ütés, szúrás, lövés vagy savval leöntés is szerepel a veszélyek között. A kutya elengedése, uszítása szintén veszélyhelyzetet teremt. Az egyébként békés kutya is megvadulhat, ha idegenek gazdáját viszik, fogják, vagy vele hangosan beszélnek, valamilyen módon foglalkoznak. Nem kis feladat, hogy jogilag is helyesen járjon el a segítő az értékek védelmében. A külső tanú nagy segítség, bár néha az a titoktartás kívánalmát nehezíti. Baleseti körülmények között is lehetőség szerint tanú jelenlétében, leltárszerűen kell számba venni a jól látható értékeket. Sok vita forrása lehet az értékkezelés elégtelen volta. A betegen lévő ékszer eltávolítását külső tanú előtt kell megtenni és elvárható a pontos dokumentálás. Az egyes ellátásoknál biztosítani kell a betegjogokat. Az ellátáshoz való jog érvényesítése során a lehetőséget meg kell adni a betegnek a legkisebb remény esetén is. Fontos, hogy a közeli hozzátartozó szándéka esetén végig a beteg mellett tartózkodhasson. Biztosítani kell lehetőség szerint ennek feltételeit a beteg lakásán is. Ez a beteg érdekét szolgálja, s a hozzátartozó számára is lehetőséget ad a kapcsolatra. Nem ok a távol tartásra a vélt zavarás, vagy feltételezett akadályozás. A hozzátartozói jelenlét azt is szolgálja, hogy látja mi történik a beteggel, könnyebben elfogadja az állapotromlás tényét, adott esetben a halált is. Semmi elfogadható magyarázat nincs arra, hogy zárt ajtók mellett történjen a gyógyítás a lakásban. A beteggel történő kommunikációnak mindenben meg kell felelnie az emberi méltóság elvárásainak. Figyelembe kell venni a beteg önrendelkezéseit, cselekvőképes állapotában, életveszélyben különös gonddal kell eljárni, amikor a kezelés mellett kell dönteni. A helyszíni ellátás dokumentálása gondosságot igényel. A tünetek, a kezelés részletezése mellett a helyszíni körülményekre is ki kell térni. A jognyilatkozatok kitöltésénél törekedni kell a külső tanúk bevonására. Az ellátás visszautasításának alapot adó nyilatkozatok érvényességét bizonyítani, helyszíni körülmények között, alig lehet. Fő szempont mindig az élet mentése, a gyógyítás megvalósítása legyen. Hasonlóan felelősség a mentőegység részéről a beteg helyszínen hagyása, vagy annak javaslata. A betegnél lévő szakember fokozott felelősséget visel, mert vizsgálatra és objektív döntésre van lehetősége, noha a helyszíni vizsgálati lehetőségek korlátozottak. A súlyos állapotúnak tartott beteg helyszíni ellátása veszélyeket rejt magában, nem biztosított a szakmai
kontroll. Más a jogi helyzet, ha a beteg nem kívánja igénybe venni az ellátást. A mentőellátás súlyos esetben a közvetlen életveszély elhárítását, a szállításra való felkészítést, s az alkalmas intézetbe szállítást jelenti. A megfelelő képzettségű szakemberek a szükséges korszerű eszközök segítségével képesek arra, hogy a közvetlen életveszély elhárítását elvégezzék, s a súlyos állapot kezelésével, lehetőséget adjanak a betegnek a későbbi végleges ellátásra. A megfelelő intézet kiválasztását a beteg érdeke diktálja, a szakmai szabályok és az érvényes protokollok figyelembe vételével. Az útba eső kórház segítői lehetőségétől függ, hogy azt a mentőegység igénybe veszi-e. Annak elmulasztása - különösen a személyi feltételek hiányos volta esetén - állapotromláskor, szakmai és etikai felelősséget is felvet. 11.5. Az eszméletlen beteg A legkiszolgáltatottabbak azok a betegek, akik nem tudják tiszta tudattal megélni súlyos állapotukat, lelki-fizikai erőtlenségüket. Eszméletlenek azok a betegek, akiknek légzésük, keringésük van, de kontaktus nem teremthető velük, akik nem reagálnak a fizikai ingerekre. Ők azok, akik életveszélyben vannak, bármikor megfulladhatnak, s ez ellen védekezésre képtelenek. Számukra létkérdés, hogy már a történés bekövetkeztekor laikus elsősegélyt (oldalra fordítást) kapjanak, mielőbb szaksegítségben részesüljenek, s időbeni szállítással a végleges ellátó helyre érkezhessenek Az eszméletlen beteg állapotából következően nem tudja érdekét érvényesíteni, akaratát megfogalmazni. Teljes kiszolgáltatottságba kényszerül, ráhagyatkozva a segítőkre, az egészségügyi dolgozókra. Megaláztatások sorát szenvedheti el, míg a végleges ellátáshoz juthat. Az eszméletlen beteg felügyelete betegjogi szempontból is felelősségteljes feladat, az ellátáshoz való jogtól kezdve, az emberi méltóság megőrzésén át, a kapcsolattatáshoz való jog érvényesüléséig. Az eszméletlenséget kiváltó ok megszüntetése kifejezett sürgősségi feladat, jó szakmai és emberi együttműködést, team munkát, odafigyelést igényel. Az eszmélet időnkénti visszatérése, majd megszűnése nehéz helyzetbe hozhatja a beteget és az ellátót egyaránt. Az emlékezés bizonytalansága, annak valósággal nem azonosuló módja a beteg kiszolgáltatottságát fokozza, a feltisztulás időszakának emberi megnyilvánulásai a környezettől emberhez méltó mellé állást, megértést igényelnek. Bár a törvény lehetőséget biztosít az általános betegjogok érvényesítésére minden helyzetben, az eszméletlen betegnél is, ám a valóságban ilyenkor csak nehezen lehet érvényt szerezni azoknak, hisz az ellátók figyelmét jórészt a szakmai kérdések kötik le. 11.6. Újraélesztés és az ehhez kapcsolódó betegjogok Az egyik szakmai körökben legtöbbet vitatott sürgős ellátás. A döbbenetes statisztikai adatok sem tudják megsejtetni azt az állandó veszélyt, amelyet a keringésmegállás lehetősége okoz. A szívinfarktusok magas száma, gyors és következményekkel teli zajlása társadalmi kérdés. Váratlanul - sokszor minden előzetes jelzés nélkül - is kialakulhat, s a tervezett egészségügyi ellátás így alig használható ki az esetek jelentős részében. A váratlan keringésmegállásban az újraélesztést mindig meg kell kezdeni, s azt kell tenni minden kétséges esetben is. A késve kezdett újraélesztés jórészt eredménytelen, a be sem szűkülő vagy kitáguló, tartósan fénymerev pupillák eredménytelenséget és kilátástalanságot jelentenek. Az újraélesztést folytatni szükséges, ha egy másik szakember csoport kezdte a kísérletet, ha még az első vélemény szerint reménytelennek is látszik. Az első szakellátók tevékenységének felülbírálása helytelen. Etikai és szakmai okokból is az újraélesztés végzésére kell biztatni, attól eltekinteni csak alapos indokok alapján, tudatosan lehet. Aki bizonytalanul tudja megítélni, hogy van-e remény, annak addig kell végeznie, amíg segítség nem érkezik. Nem kerül újraélesztésre a rendkívüli életfenntartó eljárásokban részesülő, aki a törvénynek megfelelő módon nyilatkozik. A nem újraélesztendő" beteg kategóriába kerülés szakmai és etikai kérdés. Ide sorolható a súlyos betegségben szenvedő, akinél az életműködéseit fenntartó beavatkozások ellenére áll meg a keringés és (vagy) a légzés, valamint az agyhalál állapotába került beteg. Az észlelés, a segítséghívás olyan hosszú időt vesz igénybe, hogy szövődményes esetekben (kamrafibrilláció) alig van esély a túlélésre a gyors helyszíni laikus
segítségnyújtás nélkül. A lakosság felkészítése fontos társadalmi kérdés. Az ember természetes törekvése, hogy küzd az életéért és minden tőle telhetőt megtesz érte. Az életveszély elhárítása érdekében fontos a gyors és hatékony elsősegélynyújtás elsajátítása. A lélegeztetés és a mellkaskompresszió hatékony végzése lehetőség az életre. Ezért is elvárható az újraélesztés megtanulása, más lehetőség nincs a rászoruló életben maradására. Fontos hinni és megértetni, hogy az újraélesztés megtanulható. Szakszerűen képesek elvégezni mindazok, akik akarják és tanulják. Minden ember kötelessége a másik emberen való segítés. A betegnek pedig állampolgári jogos elvárása, hogy ilyen helyzetben segítséget kapjon. Az újraélesztésre váró beteg sorsát meghatározza, hogy hol található, hogyan közelíthető meg, kik és mikor észlelték a történést a közelben tartózkodók, az oda érkezők. A sikerre akkor van lehetőség, ha a keringésmegállást és (vagy) légzésmegállást követő néhány percben megkezdődik az újraélesztés. Meghatározó az is, hogy a helyszínre érkező képes-e eszköz nélküli ellátásra. Döntő, hogy rendelkezésre állnak-e a szükséges eszközök, gyógyszerek, a szaksegítség milyen gyorsan érhető el. Az ellátásra szoruló közvetlen életveszélyben van az újraélesztés közben, s röviddel azt követően is. Csak a hatásos mellkaskompresszió és/vagy lélegeztetés jelentheti a reményt a túlélésre. Az ellátásban részt vevőknek törekedniük kell az emberi méltóság megőrzésére. Ennek meg kell valósulnia a viselkedésben, a beszédben s minden mozdulatban. A kiélezett szituációban a határozott, ám mégis emberi fellépés biztonságot jelent a hozzátartozóknak s a betegnek is. Tekintettel kell lenni arra, hogy csak a segítésben részt vevők és a közvetlen hozzátartozók maradhassanak a beteg mellett. Az elkülönítés azt is szolgálja, hogy idegenek előtt ne látszódjon a beteg kiszolgáltatottsága, tudat nélküli állapotában minden emberi gyengesége rejtve maradhasson mások előtt. Törekedni kell a lehetséges betakarásra, csak a szükséges mértékű vetkőztetés történjen meg. Közben is gondoskodni kell a takarás pótlásáról, a szabaddá váló testrészek lehetséges fedéséről. A beavatkozások igazodjanak a szakmai elvárásokhoz, de a mozdulatokban is legyen tisztelet és együttérzés a beteg iránt. A hatásos újraélesztés alatt a beteg hallhatja a beszédet, emiatt is figyelni kell az ellátók közötti kommunikációra, annak tartalmára. A reménytelenségnek ok nélkül nem szabad hangot adni, s annak sem, hogy folyamatosan csak a negatív jelek, vélemények hangoztatása történjen. A kapcsolattartás jogának érvényesítése érdekében kifejezetten kívánatos a hozzátartozói jelenlét. Nem vállalhatja azt az ellátást végző, hogy távol tartja a közvetlen hozzátartozót. Nincs erre elég indok és magyarázat. Kevés olyan helyzet adódhat, hogy a hozzátartozó zavarja az ellátást A mellette maradásra lehetőséget kapott hozzátartozók jelenlétükkel, a beteg kezének, homlokának érintésével nem jelentenek zavaró körülményt. Ők oda helyezkednek, ahova az ellátó azt javasolja, csak ritkán fordul elő, amikor a hozzátartozói viselkedés akadályozóvá válik. Ilyen esetben egyéb lehetőség híján fel kell szólítani a jelenlévőt arra, hogy ne akadályozza az ellátást. Az újraélesztést végzőnek felelnie kell azért is, hogy információ ne kerüljön jogosulatlan személyhez. A sajtó, a szomszéd, a bámészkodók nem kell, hogy tájékoztatáshoz jussanak az újraélesztés sikerére, vagy eredménytelenségre vonatkozóan. A nyilatkozatok súlyosan sérthetik a beteg emberi méltóságát. Lehetőség szerint még közterületen is meg kell akadályozni a fénykép vagy videofelvétel készítését. Ebben segítséget jelent a rendőrség jelenléte, akik a helyszín biztosításával kedvezőbb feltételeket tudnak biztosítani a zavartalan újraélesztésre. A szakellátást végzőknek figyelmet kell fordítani arra is, hagy a szekundánsok, tanulók akkor kapjanak csak szakmai feladatot, amikor esetleges késlekedésüknek, avatatlan mozdulatuknak nem lesz következménye. A gyakorlási célzatú beavatkozások csak a remény elvesztése után történhetnek, különös figyelemmel a kíméletességre, a méltóság őrzésére. A beteg életében tett jognyilatkozatok vizsgálatára újraélesztéskor alig van lehetőség, annak valódiságát idő és feltételek hiányában sem lehet bizonyítani. Elemi feladata az ellátóknak, hogy a legkisebb remény esetén is haladéktalanul kezdődjék meg az újraélesztés, függetlenül a beteg korától, állapotától, bőrszínétől. Tisztelni kell a beteget életjelenségei hiányában, újraélesztés közben is, kegyelettel kell viseltetni akkor, ha a végleges halál következett be. A jelenlévők és a hozzátartozók érzéseire tekintettel kell lenni még akkor is, ha az újraélesztést végző, magát a beavatkozást, bizonyos tárgyilagos távolságból szemléli.
EGYES BETEGJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE A SÜRGŐSSÉGI ELLÁTÁSBAN III.1. A sürgősségi ellátáshoz való jog Eü. tv. 6. Minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához és szenvedéseinek csökkentéséhez Minden betegnek joga van a jogszabályi keretek között, az egészségi állapota által indokolt folyamatosan hozzáférhető és megkülönböztetés nélküli egészségügyi ellátáshoz. Szakmai kérdés, hogy milyen ellátást jogosult igénybe venni. Különösen vonatkozik ez a sürgősségre, ahol az ellátást az állapot és a sürgős szükség igénye határozza meg. Oda kell kerülni a betegnek, ahol a számára szükséges legjobb ellátást kaphatja meg. Ebben az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő ellátórendszeri színvonalnak, valamint a személyi és tárgyi feltételeknek kell biztosítva lenni. Az ország minden területén biztosítani kell a sürgősségi ellátást. Természetesen működő rendszerről van szó, amely nem garantálhatja a szükséges szakellátást minden területen, eltérések lehetnek az elérhetőség idejében s a kórházba jutás lehetőségében. A sürgős ellátásban az elérhetőséget kell biztosítani folyamatosan működő egészségügyi intézményekkel és (vagy) ügyeleti-készenléti szolgálatok megszervezésével Az alkotmány alapvető jogként határozza meg az élethez, az emberi méltósághoz való jogot, így sürgős szükségben az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét nem lehet korlátozni. A mentésre vonatkozó szabályok azt szolgálják, hogy a beteg már a helyszínen megkapja a szükséges ellátást, s annak segítségével is a legközelebbi szakintézetbe juthasson. A törvény megfogalmazza a fájdalom enyhítésének kötelezettségét és a szenvedések csökkentésének kötelmét is. A megfelelő ellátáshoz való jog a mindenkori rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek függvényében történő igénybevételt jelent A körülményektől függő sürgősségi ellátás garantálható. Figyelembe véve a sürgős ellátást igénylő beteg állapotromlását, sajnálatosan az egyes esetekre vonatkozóan elégtelennek minősülhet a sürgősségi egészségügyi szolgáltatás. A cél az, hogy az ellátó rendszerek bővítésével, mind kevesebben kerüljenek ilyen okból megoldhatatlan helyzetbe. Az egyes egészségügyi szolgáltatók minimum feltételeiről szóló rendelet részletezi a személyi és tárgyi szükségletet, ami a súlyos állapotú beteg számára is biztosítja a megfelelő ellátást. A szabad orvos- és intézményválasztás, mint alapvető betegjog a sürgősségi ellátásban korlátozást szenvedhet, mert mindenképpen elsődleges a beteg érdekét jelentő szakmai indok. A mentő oda szállítja a beteget, ahol képesek az ő ellátására szakmai szempontból, vagy az, adott intézmény éppen felvételes. Ha a beteg sürgősnek vélt panaszával az ügyeleten jelentkezik, köteles az orvos megvizsgálni, s a szükséges további tennivalókról intézkedni, függetlenül attól, hogy milyen jogviszonyban végzi munkáját. A sürgős ellátás során, az egészségi állapottal össze nem függő ok (nem, bőrszín, vallás, nemzetiség) alapján tilos a megkülönböztetés. Agyvérzés után néhány évvel, gyengült testféllel élő beteg évek óta ápolja ágyban fekvő feleségét. Igyekszik őrizni megtépázott egészségét, rendszeresen jár autóbusszal a 20 km-re lévő szakrendelésre, ahol gyógyszeres és egyéb kezelésben részesül. Addig szomszédja vigyáz hozzátartozójára. Egyik alkalommal magas láza miatt már a rendelési idő kezdetén a váróteremben ült első betegként. Félóra múlva a résre nyitott ajtóhoz ment, kopogott, majd belépett elnézést kérve. Az orvos magából kikelve fogadta, elvette a neki nyújtott egészségügyi dokumentációt, majd kérdés és megnézés nélkül az ablak irányába hajította s azok szétszóródtak. Azonnal hagyja el a rendelőt" kiáltásra baktatott ki a beteg, iratait és a magas láz okozta panaszát is hátrahagyva, könnyes szemmel ment a buszmegállóhoz. Egy éven keresztül nem mert ezt követően elmenni a szakrendelőbe... Elemzés, kérdések:
- emberi méltóságsértés történt, sérült az ellátáshoz való jog - 1 évig nem mert kezelésre menni, amelynek következményei lehettek egészségi állapotában - mit okozhatott a napok óta tartó magas láz - összefüggésbe hozható-e a kezelések elmaradása a maradandó állapotromlással - sérült az egészséghez való alkotmányos jog - elvárható-e a betegtől, hogy a történtek után felkeresse az orvost - nem élhetett a szabad orvosválasztás jogával, mert nem volt lehetősége rá - jelzett kiszolgáltatottság az időskor, a betegség, a beteg hozzátartozó s az etikátlan orvos... 111.2. Az emberi méltóság elvárásai sürgős szükségben Eü. tv. 10.. Az egészségügyi ellátás során a beteg emberi méltóságát tiszteletben kell tartani. " A betegen a sürgős ellátás során is csak a szükséges beavatkozások végezhetők el. Ennek során betegjogaiban csak a szükséges mértékig és ideig korlátozható, amely nem lehet büntető jellegű és csak addig állhat fenn, ameddig az elrendelés oka létezik. Kevés olyan lehetősége van a gyógyító szolgálatnak, amivel a sürgős ellátás során annyi jót tehet a legkiszolgáltatottabb betegekkel, mint a kívánatos hangnem. A gyógyító könnyebb helyzetben van, Ő a segítő, irányítja a kapcsolatot, dönt szakmai okok alapján a továbbiakról. A reménytelen helyzetben lévő beteg gyakran már a találkozás pillanataiban számonkérést, kiutasítást kap. Pedig Ők a legnehezebb helyzetben lévők, az ágyban fekvők, az önmagukat fizikailag ellátni nem tudók. Ok küzdenek testi és lelki betegséggel, sorsukért alig tudnak valamit tenni, Ők nem mernek visszaszólni, kikérni maguknak a stílustalanságot. A betegjogi képviselők megoldhatatlan feladata, hogy jogvédőként mindenütt jelen legyenek, ahol jogsértés történik. A megoldás sokkal inkább közösségi, jórészt a gyógyításban részt vevő közösségé. Az ügyeleti időben kórházba, orvoshoz kerülő betegek többsége lelki teherrel lépi át az ambulancia küszöbét. Ezt a lelki állapotot tovább rontani a hangnemmel etikátlan. A beteget fogadó egészségügyi dolgozónak intelligensnek, együtt érzőnek, bizalmat sugárzónak kell lennie. Segíteni kell az önmagát fizikailag ellátni képtelen betegnek azzal is, hogy biztosítják a közvetlen hozzátartozó jelenlétét. Az ő védelmére ilyen súlyos történések- ben nagy szüksége van a betegnek. A testi gyengeségek miatti megalázás a legsúlyosabb betegjog-sértések közé tartozik. Meg kell nevezni ezeket a stílustalan, gyógyító feladatra alkalmatlan egészségügyi dolgozókat. A sürgős ellátásnak fontos jellemzője a gyorsaság, a késlekedés nélküli tevékenység. Ennek okán többször maradhat figyelmen kívül a beteg érzése, emberi méltósága. Súlyos vétség a nem megfelelő hangnem, az embertelen megszólítás. A beteg körül dolgozók, a konzíliumra érkezők jelenléte önmagában is zavaró lehet a beteg számára. A súlyos állapotban lévő beteg még érzékenyebb a szóra, a jelenlévők viselkedésére. A váratlanul bekövetkező történés nagy lelki terhet rak a beteg vállára, annak elviselésében a súlyos beteg segítséget vár az egészségügyi dolgozóktól. Várakoztatás Sértő a betegre nézve a túlzott, ok nélküli várakoztatás, a magyarázat nélküli magára hagyás. A figyelmen kívül hagyott beteg fokozottan szenved fájdalmától, elesettségétől, reménytelenségétől. A várakozás magyarázata, az ez idő alatt történő beszélgetés képes a feszültség oldására. Kikérdezés Súlyosan sérti a beteg emberi méltóságát a mások előtt történő kikérdezés, adatainak, magánszférájának mások előtti feltárása. A sürgős szükség sem lehet ennek magyarázata. Az egyes megjegyzések, amelyeket a beteg félreérthet, sokat árthatnak a beteg lelkiállapotának. Vetkőztetés csak szükséges mértékig történő vetkőztetés súlyos esetben általában, sajnálatosan nem
szempont, a ruhátlan állapot elfogadott. Az éppen vizsgálatot nem igénylő testrész kötelező fedése segíthet az egyébként eszméletén lévő betegnek. Az eszméletlen beteg takarása, e vonatkozású tiszteletben tartása is kötelessége az egészségügyi dolgozóknak, mert még teljesebb ebben az állapotban a kiszolgáltatottság. Annak ellenére, hogy az egészségügyi dolgozók körében természetes a betegek ruhátlansága, csak a szükséges mértékű vetkőztetés lehet elfogadott. Kellő figyelmet és empátiát kell tanúsítani lehetőség szerint a beteg jogos elvárására, adott esetben a betakarásra, a felesleges mezítelenség megszüntetésére. Fontos az ambulanciákon a paravánok használata, az ajtók zártságának biztosítása, még a sürgős esetekben is. A sürgősségben is elvárás a jogtalanul jelenlévők távol tartása, a beteg védelme az illetéktelen idegenektől. Figyelembe kell venni lehetőség szerint a beteg izolációra vonatkozó kérését. Oktatókórházban vagy egyéb szolgáltatónál sem lehet visszaélni azzal, hogy a sürgős esetre hivatkozva a beteg kérése ellenére hallgatók legyenek jelen a vizsgálaton, vagy kezeléseken. A várakozás, várakoztatás idején súlyos etikai vétség a takarás elhagyása. A sürgősségi ellátásban is szervezési feladat az ellátó helyen a beteg idegenek jelenlététől való megvédése. A beteg méltóságának tiszteletben tartása empátiát, kulturáltságot, kitartást és kellő tapintatot kíván az egészségügyi dolgozóktól. A sürgősség okán nem felejtendő mindez, sőt fokozódik a szolgáltató dolgozóinak felelőssége ezekben a nehéz helyzetekben. A súlyos állapotban lévő betegek gyakran kerülnek a kiszolgáltatottság kényszerébe. Bármi is okozza, az veszélyezteti és alapjaiban teheti tönkre magát a gyógyítást is. Sokszor több, alig kivédhető tényező együttes jelenléte lehet a magyarázat. Gyakran a kölcsönös bizalom elvesztése jelent nehézséget, máskor a sürgősség feszült pillanatai okoznak konfliktust. A beteg kiszolgáltatottságát erősíti, ha az egészségügyi szolgáltatóval való találkozás csak jogszerű, de nem emberi. Érkezésekor elégedetlenség, megjegyzések fogadják, elhangzik a miért pont most jött" kérdés, bőrszíne kétes értelmű mondatokat vált ki, tisztaságára, ruházatára megjegyzéseket tesznek. Hozzátartozóját akarata ellenére kiküldik, testi gyengeségében idegeneknek kiszolgáltatják, zavara és ellenérzése ellenére is oktatási célra rendelik, megszégyenítik mások előtt, fájdalmára vonatkozó jelzéseit nem veszik figyelembe, annak tűrésére szólítják fel emelt hangon. Hisztisnek és türelmetlennek nevezik indok nélkül, bizonytalanságát és félelmét tükröző kérdéseit visszautasításnak veszik. Ok nélkül tartják várakozásban,, kétségek között. Nagy terhet jelent a beteg számára, ha a jelenlévők miatt nem tud, vagy nem mer intim dolgairól beszélni, sőt szeméremérzetére sincsenek figyelemmel, akár órák hosszat tartják feleslegesen kitakart, vagy más módon kellemetlen helyzetben. Akaratát nem veszik figyelembe, még csak a megbeszélés szintjére sem viszik, olyat iratnak vele alá, aminek nem tudja a lényegét, az elmaradt tájékoztatás miatt nincs döntési lehetőségben. Többször hangoztatott panaszait semmibe veszik, az ellátók gépiesen végzik munkájukat, jutnak el a diagnózishoz és a kezelési tervekhez. Megkérdezése nélkül szúrnak tűt a karjába vérvétel vagy gyógyszeradás miatt, de hogy mit s miért tesznek, azt nem közlik vele. Gyakran megsértik, de nem követik meg, nem alakul ki emberi hangvétel a vezényszavak és szakmai mondatok között. Úgy érezheti a beteg s úgy is érzi, hogy csak egy tárgy, amelyet úgymond a szakma szabályai szerint, protokollok és egyéb előírások alapján gyógyítanak. A beteg kiszolgáltatottsága már akkor kezdődik, amikor rádöbben arra, hogy élete, jövője került veszélybe. Esetleg eddigi reménykedése - a betegség súlyossá válásának elkerülésében - is azonnal köddé válik s szembesül a valósággal. Erősödnek a lelki fizikai fájdalmak, bizonytalanság, kétkedés, reménytelenség lesz úrrá rajta. Az ellátók részvét nélküli munkavégzése, kellemetlen helyzetek idegenek előtt, a bántó megjegyzések miatt, a várakozás súlya, az egyes vizsgálati eredmények nyugtalanító kérdései, a meghallott, ám meg