2012-08-06 12:00:00 Bartha Beatrix 3. dan élménybeszámolója az edzőtáborról és a vizsgáról Bartha Beatrix 3. dan élménybeszámolója az edzőtáborról és a vizsgáról Bartha Beatrix 3. dan élménybeszámolója az edzőtáborról és a vizsgáról Kedves Barátaim! Az elmúlt hetekben, hónapokban mindig kértem, hogy küldjetek nekem sok sok pozitív gondolatot és energiát. Hatott, és ezúton szeretném megköszönni nektek, hogy lélekben velem voltatok! Írtam egy élménybeszámolót, elnézést kérek, hogy ugyanazt küldöm mindnekinek (karatésnak és nem karatésnak is), de nincs erőm többet írni, kérlek, fogadjátok el így, és még egyszer nagyon köszönöm, hogy segítettetek nekem, ki így, ki úgy, de mind részesei vagytok. Mindenkitől kaptam valamit (örömöt vagy fájdalmat), ami segített! Köszönöm! Élménybeszámolóm következik, csak erős idegzetűeknek, vagy mazohistáknak :-) ajánlott. 1/8
Először is a táborban napi 3 edzés volt. Reggel 5-kor keltem, hogy a derekamat "bemozgassam, gyógyítgassam", hogy egyáltalán tudjam használni a lábaimat. 6-tól futottunk (20-40 perc között), utána erősítettünk. Rögtön az első ilyen erősítésnél a betonon nyomtuk a fekvőtámaszt, amit hiába nyomtam otthon is a betonon, akkor sem lehet megúszni vízhólyagok nélkül. Így már a második napon az összes bütykömön, amivel ütni kell, vízhólyag volt, a harmadik napon már alig tudtam a feszülés miatt ökölbe szorítani. Reggeli után technikai edzés volt, ami nem volt fizikailag vészes, de nagyon elfáradtam agyban, nagyon kellett összpontosítani minden technikára, 1-1,5 órán át. Délután egy kis fincsi küzdőedzéssel fejeztük be a napot. Persze rögtön az első ilyen edzésen kaptam egy akkora 2/8
combost edzőtársamtól, aki 185 cm, 115 kg tiszta izom, és akkor szed szét, amikor akar, hogy le kellett fagyasztani,hogy lábra tudja állni. A bal kezem alkarcsontjára meg egy ütést, amitől bedagadt az alkarom. Szóval megvolt már az első nap a kezdő adrenalin löket. Ebből "csak" három nap volt. Pénteken reggel megcsináltuk annak rendje és módja szerint a reggeli futást és erősítést. Kell az így vizsga előtt.majd 10 órától kezdődött a vizsga. A vizsga mindig az erősítéssel kezdődik. Minden fokozatra kell valamennyi erősítő gyakorlatot tudni. Nekem voltak kedvezmények, mert 40 felett vagyok, így csak 20 kg-al kellett nyakból nyomni 20 db-ot. A társam átugrálásából is csak 40 volt (a fiataloknak 50), és a felugrok és leérkezés után két köríves rúgás fejre gyakorlatból is "csak" 40 volt, ami azért 80 rúgás, mert egy fulágrás-kettő rúgás számít egy gyakorlatnak. A többi erőnléti elemből nincs kedvezény. Mindenki mellett volt egy segítő, aki megszámolta a gyakorlatokat, és csak a szabályos fekvőtámaszt és felülést számolta. 100 fekvőtámaszt, és 200 teljes felülést kell minden fekete övesnek megcsinálni, aztán már "csak" talicskázni kellett minden ütőfelületen egy hosszt a teremben, szerencsére keresztben, ami kb. 20 méter. Végül 1 perc kézenállásban, ami nekem nagyon megy, mert sokat gyakoroltuk edzésen, és nagyon pihentető is tud lenni, amíg bírja az ember karja. Ez az erőnléti rész volt kb. 1 óra hossza, utána ki lehetett menni WC-re és lehetett inni is. Szerintem a Miskolci Tescobol elfogyott az összes izotoniás ital, és szőlőcukor, úgy bevásároltunk e vizsgára. 3/8
Azután következett egy japán bemelegítés (idogeiko), ami nagyon pörgős, gyakorlatilag szinte az összes technikát meg kell csinálni, mindből 30 db-ot,persze mindet erőből és mindet kia-al (kiáltani kell, amikor célba ér a technika) ez is egy órán át tartott. Majd következett a technikai rész (mert ez eddig "csak" a bemelegítés volt), minden övfokozat, minden anyagát meg kellett csinálni. 2,5 órán keresztül megállás nélkül minden állás, minden kéztechnika, védések és ütések, minden rúgás, és a végén az adott fokozatra előírt formagyakorlat. Először elengedték a 10. Kyu-ra vizsgázókat, ez az elős fokozat, erre kell a legkvesebbet tudni még. Utána a 9. Kyu anyagát csináltuk végig...azután nekik véget ért a vizsga, és így tovább. Amikor már csak a danokra vizsgázók maradtak, megint lehetett inni. Ekkor kaptam a dokitól (végig ott volt egy orvos) egy izomlazító és egy fájdalomcsillapító tablettát, mert az egyik rúgáskombinációban (3 rugás szabályosan, gyorsan, én voltam a leggyorsabb szinte mindnél, kb. 30 sorozat volt ebből-is) annyira hajtottam, hogy a hátamba beleszúrt valami és alig bírtam kiegyenesedni. Nagyon nagy dolog ám, hogy volt segítség, meg az, hogy lehetett inni is. 10 éve a 2. danra a 3,5 órás vizsga alatt egyszer sem lehetett inni. Két éve van ilyen, hogy vannak kis ivós szünetek, mert a Shihan (a nagyfőnökünk) mintha jobban vigyázna az idősebbekre, nehogy kiszáradjunk :-) És akkor következett a dan fokozatokra előírt technikák és formagyakorlatok bemutatása. Ez a legnehezebb, és ekkor voltunk már a legfáradttabbak. Volt olyan kata, amit ha egyszer szépen megcsinálok, akkor is összeesek a fáradtságtól, olyan nehéz és olyan hosszú, no ezt 5-ször kérte egymás után. Többször lepergett előttem életem filmje, és magamban igen sűrűn imádkoztam, hogy bírjam még erővel. Volt olyan holtpont, hogy nem emlékszem semmire, csak vitt a lábam, de mintha magától csinálta volna. Ketten fel is adták, mert nem bírták tovább. A karate ruhám olyan vizes volt az izzadtságtól, hogy min. 2 kg volt a súlya. Egyébként másnap estére sem száradt meg teljesen. 4/8
Ekkor már 16.30 körül lehetett, és már csak hárman maradtunk, akik 3. danra mentünk. Három igen nehéz, és igen hosszú kata van a 3. danra, mindent meg kellett csinálni vagy négyszer vagy ötször, nem tudom, mert olyan eufórikus állapotban voltam, nem számoltam. Arra emlékszem, hogy valahonnét még kaptam erőt (tudom, hogy mindenki küldte, aki gondolt rám, és ezt akkor ott nagyon is éreztem), és úgy csináltam,mintha az életem utolsó percei lennének. Mondjuk úgy is éreztem magam. Pontban 17.10-kor (10-kor kezdtük) mondta a Shihan, hogy véget ért a technikai vizsga, készüljünk a küzdelemre. 15 perc múlva kezdjük. Ekkor elhagyott az erőm. Arra számítottam, hogy legalább lesz egy órám pihenni, esetleg enni egy csokit...de csak rohantam ki és a csapvíz alá tettem a fejem. A folyosón már jöttek a többiek, készültek a nagy verésre, kipihenten, vérszomjasan :-), és azt mondták, hogy olyan beesett volt az arcom és szürke a színem, hogy ilyesztő volt. Nem mértem le, de úgy érzem, minimum 2 kg-ot fogytam a vizsga alatt. Hatásos, mégsem ezt a módszert ajánlom a fogyni vágyóknak. 5/8
És végül kezdődött a vizsgaküzdelem. A 35 év felettiek külön voltak, mert nekünk csak 1 perc volt egy küzdelem, és mi vehettünk fel lábszárvédőt is. Így óvják az idősebbeket :-) Nem nagyképűség, de annyira boldog voltam, hogy kibírtam az előző 5 órát, és hatott a fájdalomcsillapító is, hogy az első 40 percet végig támadtam, szinte minden ellenfelemet fejbe tudtam rúgni, a vizsgázók között én voltam a legfittebb, legtöbbet én ütöttem, rúgtam az ellenfeleimen., ezt monsta is az egyik ifjú titán, aki megverni jött, de nem sikerült neki. Mondták külsősök, akik a vizsgaküzdelmet jöttek megnézni, hogy jó volt nézni, ahogy bunyóztam. dinamikus volt és nagyon könnyedén mozogtam. A mesterek, akik segítkeztek, azok közül is ketten odajöttek megdícsérni a küzdelem miatt. A negyvenedik perc lehetett, amikor megint jött egy holt pont, besavasodhatott a lábam, mert alig bírtam felemelni. De az utolsó 5 percre felszívtam magam, csakhogy az utolsó küzdelemhez behívták a legnagyobb embert (mondjuk minden ellenfelem minimum 10 kg-al volt több, de volt, aki 60-al, és mind nagyobb volt nálam, volt, aki 3 fejjel is magasabb volt), akinek már csak az volt a feladata, hogy jól megverjen, hogy napokig emlékezzek erre a napra. Természetesen sikerült neki, mert nem vagyok én C. Norris :) Kaptam két akkora bordást, hogy azóta nem tudok oldalra fordulni alváskor, és fáj, ha nevetek. Most senki sem merjen nevettetni! Erről készült is egy jó kép, azt is csatolom, elrettentésnek, ha eseteleg megforul a fejetekben, hogy a Kyokushinban fekete övet szeretnétek.-) 18. 30 körül ért véget a vizsga. Másnap reggel még volt egy reggeli futás (kb. 6 km), és erősítés. Nem nagyképűség, hanem tény, hogy én csináltam végig egyedül a fekete övre vizsgázók közül. Mindenki megállt futásnál,sántikáltak, nyöszörögtek, felmentést is kértek többen az erősítés alól...igaz, hogy nem tudok rendesen futni, de mégsem köröztek le a jó futók sem, beértem a középmezőnyben, és minden erősítő gyakorlatot végigcsináltam, még ha nem is olyan jól, mint ahogy tudtam volna a vizsga előtt. Szombaton 11-kor hirdették ki, hogy mindnekinek sikerült, aki állva maradt a vizsgán (írtam fentebb, hogy ketten feladták a vizsgát). 6/8
Most nagyon boldog vagyok, de ma jött rám egy olyan fáradtság, hogy menni is fáj, ülni is fáj, feküdni is fáj...minden fáj. Egész héten bírta a derekam, sokat kentem meg sokat meditáltam rá, de ma reggel óta úgy fáj, hogy erősen gondolkodom egy fájdalom csillapítón. Az nálam a végső megoldás, de ha nem múlik ez a fájdalom, be fogok egyet venni. Szóval fizikailag lemerültem, de szellemileg fel vagyok töltődve. Ma még pihenek, de holnaptól edzés. Még két csík van az övemen, de már Sensei-nek szólítanak. Valamikor ősszel fog megérkezni Japánból a dan dipolmám és a nevemmel hímzett 3 csíkos fekete övem. Még leírni is hihetetlen. Holnap meg munka. Vissza a való világba. Mennyivel jobb az a világ, ahol nincsenek hírek, nincs politika, sem alakoskodás. Csak edzeni kell és nem beszélni róla, csak csinálni. És az áll a sor elején, aki a legjobb, legtapasztaltabb, nem pedgi az, aki a lejobban tud beszélni, mellébeszélni, politizálni. Esküszöm a világ jobb hely lenne, ha mindnenki karatézna. Nem lenne semmi bajunk, mert az edzőteremben, a küzdelemben nem számít semmi más, csak a valós teljesítmény. Hát ennyi :-) 7/8
Csatolok náhány képet a vizsgaküzdelmekből. Látni fogjátok az arcomon, melyik volt az utolsó bunyó. Üdvözletem nektek és köszönöm, hogy lélekben segítettetek, tudom, hogy a segítségetek nélkül nem bírtam volna ki! BB 3. dan :-) 8/8 Powered by TCPDF (www.tcpdf.org)