Szabadidő szervezés a gyakorlatban A szociálpedagógus szakmaiságához hozzátartozik az is, hogy a saját és a kliensek szabadidejét értelmesen meg tudja szervezni. Mi, II. évfolyam szociálpedagógus szakos hallgatók vagyunk és Hovánszki Jánosné tanárnőnél felvettük a szabadidő szervezés I. tantárgyat, ahol megismerkedhettünk néhány intézmény szabadidős tevékenységével. Ahová elmentük, ott részletes bemutatást kaptunk magáról az épületről és az ott megszervezett programokról, esetleges kiállításokról. A meglátogatott intézmények közül én a Debreceni Református Kollégium Múzeumát szeretném részletesen bemutatni, ahol 2012 március 19.én voltunk. A múzeumról DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM MÚZEUMA A Debreceni Református Kollégium Múzeuma (korábbi hivatalos nevén: Református Kollégiumi és Egyházművészeti Múzeum) a Tiszántúli Református Egyházkerületi Gyűjtemények tagintézménye, 1964-ben kezdte meg működését. A múzeum egyrészt egyházkerületi, másrészt az 1538-ban alapított Debreceni Kollégium múzeuma. Ez a kettősség nyilvánul meg működésében is.
A Múzeum leltárában jelenleg közel 17 000 tárgy található a régészeti, történeti, iskolatörténeti, képzőművészeti, iparművészeti és néprajzi osztályokban. A legjelentősebb a magyar ötvösség és hímző kultúra páratlan kincseit őrző iparművészeti osztály. A képtárat olyan művészek alkotásai gazdagítják, mint Kiss Sámuel, Kiss Bálint, Orlay Petrics Soma, Barabás Miklós, Zichy Mihály, Rippl Rónai József, és a debreceni rézmetsző diákok munkái; de itt található Ferenczi István, Izsó Miklós, Medgyessy Ferenc néhány szobra és plasztikája is. Az nemzetközi viszonylatban is jelentős Szőnyi féle kollekció mellett az ásványgyűjtemény része a kabai meteorit is, ez volt az első földön kívüli szerves élet lehetőségét bizonyító lelet. Fontos része a múzeumnak az értékes néprajzi hagyaték, melyet a Kollégium tanárainak Észak-Afrikai és Új Guineai gyűjtései gyarapítottak. A muzeális értékek őrzése egyidős a Kollégiummal. A Nagykönyvtár első leltáraiban megtalálható kincsek: érmék, mamut-fogak, csontvázak, címerek, fegyverek és festmények. A Kovács János professzor által szervezett múzeumot 1858-tól tekinthették meg a látogatók. A professzor nyugalomba vonulásával a Nagykönyvtár állományába került az értékes kiállítási anyag. 1916-ban Zoltai Lajos, majd Csikesz Sándor vetette föl ismét a múzeum alapítás gondolatát. Csikesz Sándor az 1934-es Országos Református Kiállítás anyagát tervezte bemutatni egy Országos Református Múzeum keretében. A Művelődési Minisztérium végül 1964-ben engedélyt adott a nyilvános működéshez. A múzeum két állandó kiállítással rendelkezik, ezek az Egyházművészeti és az Iskolatörténet kiállítások. Ezeket tekintettük meg mi is, valamint a Nagykönyvtárba is betekintést nyertünk. Az Egyházművészeti kiállításról A bölcsőtől a koporsóig tartó út református szertartásait templomi tárgyak, és rendeltetésüket is megvilágító filmek elevenítik meg a kiállítás során. A keresztény hagyományokon nyugvó európai társadalmak hétköznapjait a mai napig tagolják az egyházi év folyton ismétlődő ünnepei. A jeles napokhoz kötődő szertartások sorában a reformátusoknál szentség, azaz sákramentum a Keresztség és az Úrvacsora. A keresztség belépő egy közösségbe, befogadás egy szövetségbe. Az 2
úrvacsorai szertartás ennek a szövetségnek és közösségnek rendszeres megerősítése, amelynek időpontjai igazodtak a naptári év jelentős egyházi alkalmaihoz (karácsony, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd) vagy a gazdaság (aratás és szüret, új kenyér és újbor) idejéhez. Minden teremben különböző a református egyházhoz kapcsolódó bútorokkal és tárgyakkal ismerkedhettünk meg (fa kazettás mennyezet, szószék, bölcső, úrasztal, korabeli nyomda amivel a bibliát nyomtatták ki). A temetkezés tárgyi emlékei között szinte személyes megszólításként hallhatóak az élet értelmével, az emberhez méltó élet jutalmával, az örök élettel kapcsolatos bibliai kulcsmondatok, amik az utolsó teremben olvashatóak. Érdekes volt, hogy a fejfákból meg lehet tudni, hogy ki fekszik alatta, a gyermekeknek alacsonyabb volt, az asszonyoknak jobban díszített. Az Iskolatörténeti kiállításról Az iskolatörténeti kiállítás első része a wittenbergi hatásokat, a templom, az iskola és a helyi nyomda működésének szoros összefonódását érzékelteti. A Debreceni Kollégiumban maradt fönn a legrégibb hazai szemléltető eszköz, Hevelius éggömbje (Amszterdam, 1700) több tucat védett műszer társaságában, közöttük találhatóak a híres leydeni mechanikus, Musschenbroek eszközei is. 3
Három enteriőr, egy írópultjánál olvasó XVII. századi deák, a szenior szobájának XVIII. századi berendezése, és egy XIX. századi osztályterem látványa tette emlékezetessé számunkra az iskolatörténeti kiállítást. A régi diákélet hangulatát őrzik a különféle diáktársaságok, a tűzoltó diákok eszközei, a rézmetsző diákok munkái, a Kántus, az olvasó és önképző társulatok, a diáklapok szerkesztőségeinek gazdagon illusztrált dokumentumai. Abban az időben a diákok élete teljesen másképp zajlott. Egy átlagos napirendjük a következő: hajnali 3-kor ébresztették őket, megreggeliztek, elvégezték a reggeli teendőket, majd 6-11-ig tanítás volt. Ezek után kaptak egy kis pihenőt, de délután 2-7-ig ismét tanítás volt, itt már csak zenével és matematikával foglakoztak. A pénteki napirendjük másként alakult, mert akkor jogszabályokat tanulmányoztak, testedzést végezte, valamit énekeltek. Este 7 órakor vacsoráztak, ami általában főzelék volt ( tök, borsó, bab) és ehhez járt még egy kevés hús ( 37dkg/hét), valamint keménymagleves és köleskása volt az ellátás. Este 9 óra után takarodó volt, ekkor mindenki köteles volt a szobájába vonulni. Tárgyak és auktor kiadások idézik az antikvitás kultuszát, az ereklyetár darabjai a nagy növendékek emlékét, köztük irodalmunk olyan jeles alakjait mint Szenci Molnár Albert, Csokonai Vitéz Mihály, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre, Móricz Zsigmond és Szabó Lőrinc. Térképek, tárgyak, díjlevelek, tankönyvek, diktátumok emlékeztetnek a történelmi Magyarországot behálózó debreceni partikula rendszerre és az európai egyetemekre irányuló diákvándorlásra. A Nagykönyvtárról A Kollégium nagykönyvtára félmilliós állományával a magyarországi református egyház legnagyobb gyűjteménye. Egyes ritkaságai Európában, sőt a világon is egyedülállóak. Az 1300-1500-as években 39 kódexet írtak pergamenre, ezek is megtalálhatóak a könyvtárban. Tovább az 1500-as években íródott ősnyomtatványt, valamint a világon egyetlen példányban fennmaradt műveket és a régi magyar irodalom 1700 előtti emlékeiből mintegy 1600 4
ritkaságot őriznek. A könyvtár teremfelügyelője kérésünk kivett egy több száz oldalas 1800 előtti könyvet, amibe belelapozhattunk és megnézhettük a felépítését, sajnos olvasni nem tudtuk belőle mert latin nyelven volt írva. A gyűjtemény becses darabjai a híres diákok, Csokonai Vitéz Mihály, Arany János, Kölcsey Ferenc és Ady Endre kéziratai. A hálás diákok értékes könyvekkel gyarapították az Alma Mater könyvtárát. A legértékesebbek Nicolaus Germanus kéziratos térképlapjai, 1450-1470 tájáról. Jelentős Méliusz Juhász Péter első magyar növénytana, a Herbárium 1578-ból. A 17. század végén itt alakult ki a legönállóbb hazai könyvkötészeti stílus. A látogatás során számos hasznos információra tettünk szert, amiért érdemes volt megtekinteni a Debreceni Református Kollégium Múzeumát. Tanulságos lehet számunkra az iskolatörténeti kiállítás, hogy milyen eszközöket is használtak régen a diákok és a tanárok egyaránt. Továbbá az egyháztörténeti kiállítás számos érdekes tárgyi emléket mutat be és a bölcsőtől a koporsóig tartó elgondolás tökéletesen bemutatja egy régi egyházi ember életét a templomban, hogy a bölcsőben való kereszteléstől a kopjafával ellátott sírig jutunk el. Készítette: Bodnár Enikő II. évfolyam Szociálpedagógia 5