IGAZSÁGÜGYI ÉS RENDÉSZETI MINISZTER

IGAZSÁGÜGYI ÉS RENDÉSZETI MINISZTER TERVEZET ELŐTERJESZTÉS a Kormány részére az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciójáról Budapest, 2007. április

TARTALOMJEGYZÉK Vezetői összefoglaló I. Tartalmi összefoglaló II. A Kormányprogramhoz való viszony III. A kodifikáció előzményei és további menete IV. Gazdasági és társadalmi hatások V. Kapcsolódások VI. Javaslat a sajtó tájékoztatására VII. Közigazgatási egyeztetés Határozati javaslat Korm. határozat az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciójáról Melléklet a Korm. határozathoz: Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciója Részletes előterjesztés 2

VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ I. Tartalmi összefoglaló Az egyéni vállalkozásról szóló törvényt 1990-ben fogadta el az Országgyűlés (1990. évi V. törvény az egyéni vállalkozásról, a továbbiakban: Evt.), a törvény azóta csak néhány ponton változott. Az elmúlt másfél évtized gazdasági, jogi és társadalmi változásai következtében az Evt. számos problémára nem nyújt hatékony választ. Az új törvény megalkotásával a cél egy olyan, érdemében új szervezeti forma megalkotása, amely a hatályos szabályozás által kínált lehetőségeket bővíti rugalmas, a piac igényeit kielégítő szabályok megalkotásával. E cél megvalósítása érdekében szükséges egyrészt az egyéni vállalkozásra vonatkozó szabályozás átfogó felülvizsgálata, másrészt pedig az egyéni cégre vonatkozó ma szinte teljes egészében hiányzó szabályozás megteremtése. Az új törvényben is szükséges az egyéni vállalkozó és az egyéni cég megkülönböztetését fenntartani az alábbiak szerint. Az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozás továbbra sem minősülne jogalanynak, tehát az egyéni vállalkozás nem különülne el a természetes személy egyéni vállalkozótól. Ez meghatározza az egyéni vállalkozás felelősségét is: a vállalkozás vagyona nem válik el a magánszemély vagyonától, az egyéni vállalkozó korlátlanul felel a vállalkozás tartozásaiért. Az egyéni vállalkozásra vonatkozó szabályok többsége a gyakorlatban megfelelően működik. A felülvizsgálat feladata egyrészt a hatályos szabályozás alapján jelentkező problémák kiküszöbölése, másrészt pedig az Evt.-ben nem rendezett, de a hatékony és rugalmas szabályozás megvalósításához kívánatos intézmények szabályozása. Az egyéni vállalkozásra vonatkozó szabályozástól eltérően az egyéni cégre vonatkozó szabályozás szinte teljes egészében hiányzik az Evt.-ből. Az új törvény abból indul ki, hogy az egyéni cég jogalany, de nem jogi személy. Az egyéni cég olyan jogalany, amelynek tulajdonosa a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozó, és amely a körzetközponti jegyző határozatával jön létre és végelszámolást, felszámolást vagy átalakulást követően a jegyző határozatával szűnik meg. Az egyéni cég az új törvény szerint jegyzett tőkével rendelkezne, az egyéni cég tartozásaiért az egyéni vállalkozó főszabályként mögöttesen felelne. Az egyéni vállalkozó mögöttes felelőssége azonban korlátozható, vagy akár teljesen kizárható lenne, ennek azonban a nyilvántartásból és a vállalkozói igazolványból egyaránt ki kellene derülnie. Az új törvény biztosítaná az egyéni cég társulási jogát, lehetővé tenné az egyéni cég örökölhetőségét, és fenntartaná az egyszemélyes gazdasági társasággá való átalakulás lehetőségét. II. A Kormányprogramhoz való viszony Az új törvény megalkotása összhangban van a Kormányprogrammal, amely a kis- és közepes vállalkozások prosperálását kívánja elősegíteni. Ezzel összefüggésben mondja ki a Kormányprogram, hogy A vállalkozások életének megkönnyítése, versenyképességük növelése érdekében módosítunk számos gazdasági jogszabályt. A szabályozás összhangban van továbbá a Kormányprogramnak az ügyintézés egyszerűsítésére és gyorsítására vonatkozó elemeivel. A Kormányprogram e kérdésben célul tűzi ki, hogy A teljes körű és kölcsönös elektronikus ügyintézés feltételeinek megteremtésével biztosítjuk az állami eljárások egyszerűsítését, gyorsítását. 3

III. A kodifikáció előzményei és további menete, ütemezése A Kormány 2007. I. félévi munkatervében szerepel az egyéni cégre és az egyéni vállalkozásra vonatkozó törvény koncepciójának kidolgozása. A szabályozás jelentőségére tekintettel a Kormány már 2006 elején megkezdte a jogterület átfogó felülvizsgálatát. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az elkészített vitaanyagot megküldte az érintett tárcáknak és szakmai szervezeteknek, majd ezt követően az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, amelynek Gazdasági Bizottsága azt 2006 szeptemberében megvitatta. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kezdeményezésére munkabizottság jött létre, amelyben az érintett tárcák (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium) mellett munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek (Ipartestületek Országos Szövetsége, Magyar Kereskedelmi és Iparkamra, Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége), valamint a Központi Statisztikai Hivatal vettek részt. Az új törvény koncepciójának elfogadását követően a törvénytervezetet a munkacsoport bevonásával szükséges elkészíteni. A törvénytervezet széleskörű szakmai vita után 2007 novemberében kerül a Kormányhoz benyújtásra. Az egyéni vállalkozóra és az egyéni cégre vonatkozó új törvény előkészítésével párhuzamosan a Külügyminisztériumban munkacsoport jött létre a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv (az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról) átültetésére. Tekintettel arra, hogy a munkacsoport az irányelv átültetésének keretében vizsgálja az egyablakos ügyintézés (6. cikk) szabályozását, az egyéni vállalkozóra és az egyéni cégre vonatkozó új törvény normaszövegének kialakítása során indokolt a munkacsoporttal való egyeztetés. IV. Gazdasági és társadalmi hatások Az elmúlt évek jogi, gazdasági és társadalmi változásainak eredményeképp az egyéni vállalkozások száma radikálisan csökkent. A még működő egyéni vállalkozásoknak csupán 40%-a nyereséges, az egyéni vállalkozások túlélőképessége és jövedelmezősége jelentősen elmarad a társas vállalkozásoktól. Az egyéni cégre és az egyéni vállalkozásra vonatkozó új szabályozás feladata, hogy az egyéni vállalkozási formát vonzóvá tegye a vállalkozni vágyók számára. Egy hatékony, jól működő szabályozás a természetes személyek szélesebb köre számára tenné lehetővé egyéni cég alapítását, a jól működő egyéni cégek a társadalom számára könnyen elérhető szolgáltatásokat, az állam számára pedig hosszú távon megnövekedett adóbevételeket eredményezhetne. Az egyéni cégek alapítása továbbá hozzájárulhatna a munkanélküliek számának csökkentéséhez is. V. Kapcsolódások Az új törvény megalkotása kapcsolódik a vállalkozások gazdasági jogi környezetének átalakítását célzó egyes, a 2007-es évben kidolgozásra, illetve elfogadásra kerülő törvényjavaslatokhoz. A jelen előterjesztés alapján még ebben az évben a Kormányhoz benyújtásra kerülő törvényjavaslaton kívül a Kormány szisztematikusan törekszik arra, hogy a kis- és középvállalkozásokra irányadó jogi szabályozást fokozatosan átalakítsa, az indokolatlan bürokratikus terheket megszüntesse. Az ezt célzó törvényjavaslatok közül kiemelendők a következők. 4

- Az Országgyűlés már tárgyalja a cégjogi szabályozást módosító törvényjavaslatot (a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény és egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat), amely a cégek piacra lépését érdemben egyszerűsíti, gyorsítja, olcsóbbá és kiszámíthatóbbá teszi. - Szintén az Országgyűlés napirendjén szerepel az ún. jogügyletek biztonságának megteremtését célzó törvényjavaslat, amely az ingatlan ügyletek, cégalapítások és cégátruházások során nagyobb jogi mozgásteret biztosít az ügyvéd, közjegyző számára annak érdekében, hogy a rosszhiszemű, illetőleg csalárd magatartás előzetesen kiszűrésre kerülhessen (a jogügyletek biztonságának erősítése érdekében szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat). A törvényjavaslatban foglaltak elfogadása módot ad arra, hogy a bírósági kontrollt (és az ezzel együtt járó adminisztratív terheket) csökkenteni lehessen. - Összhangban a 2006 nyarán hatályba lépett új társasági törvénnyel, az Országgyűlés rövidesen elfogadja a Büntető Törvénykönyv módosítását, amely egyebek között újraszabályozza, ésszerűsíti az egyes gazdasági bűncselekményekre irányadó rendelkezéseket. - Még ebben a negyedévben a Kormány és az Országgyűlés napirendjére kerül az a törvényjavaslat, amely módosítja, pontosítja a közbeszerzési és a csődjogi szabályozást a vállalkozások körbetartozásából fakadó nehézségeket enyhítendő. - A Kormány munkaterve szerint 2007. I. félévében benyújtásra kerül a könyvvizsgálói kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló új törvényjavaslat, amely számos más fontos előírás mellett módosítja a számviteli törvény azon rendelkezését is, amely a könyvvizsgáló kötelező igénybevételének feltételeit rögzíti. A jövőben a mikro- és kisvállalkozások egy része mentesül majd a könyvvizsgáló megbízásának kötelezettsége alól, ily módon is csökkennek a vállalkozások adminisztratív terhei. - Szükség van arra, hogy még ebben az esztendőben felülvizsgálatra kerüljenek azok a jogszabályok, amelyek egyes üzleti tevékenységek folytatását hatósági engedély megszerzéséhez kötik. Indokolt, hogy ezeknek az eltérő jogforrási szintű, az elmúlt 16 évben indokolatlanul nagy számban kibocsátott jogszabályoknak a deregulációja mielőbb megkezdődjön. - A hazai mikro-, kis- és középvállalkozókra vonatkozó jogszabályi környezet fokozatos átalakítása szükségessé teszi, hogy a jogérvényesítés rendje átalakuljon, a bírósági eljárások és a végrehajtási eljárások gyorsabbá váljanak. Ennek érdekében még ebben az évben előterjesztés készül az elektronikus fizetési meghagyás szabályozása, a bírósági végrehajtással összefüggő jogorvoslati eljárások ésszerűsítése, a kiemelt jelentőségű közigazgatási perek elbírálásának hatékonyabbá tétele tárgyában. - Előkészítés alatt áll a deregulációról és a vállalkozói környezet javítását szolgáló Üzletre hangolva program intézkedéseiről szóló kormányhatározat, amelynek célja az államreform részeként a természetes személyek és a vállalkozások adminisztratív terheinek mérséklése a gazdasági növekedés elősegítése érdekében. 5

VI. Javaslat a sajtó tájékoztatására A sajtó tájékoztatása a koncepció elfogadásával egyidejűleg indokolt. Az előterjesztés kommunikációja Igen Nem Javasolt-e a kommunikáció X Kormányülést követő szóvivői tájékoztató X Tárcaközlemény X Tárca által szervezett sajtótájékoztató X További szakmai programok szervezése X Részletezve: További lakossági tájékoztatás Részletezve (célcsoport-bontásban): X A kommunikáció tartalma (sajtózáradék): A Kormány megtárgyalta és elfogadta az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepcióját és elrendelte, hogy az elfogadott koncepció elveinek, szabályozási javaslatainak megfelelő törvénytervezet 2007 novemberében kerüljön benyújtásra a Kormányhoz. Tárcán belüli nyilatkozók szintje: államtitkár, szakállamtitkár VII. Közigazgatási egyeztetés 6

HATÁROZATI JAVASLAT A Kormány megtárgyalta és elfogadta az igazságügyi és rendészeti miniszternek az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciójáról szóló előterjesztését, és elrendeli az előterjesztés szerinti Korm. határozat közzétételét a Magyar Közlönyben, továbbá felkéri az igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy azt a honlapján is tegye közzé. Felelős: Határidő: igazságügyi és rendészeti miniszter azonnal. A Kormány elrendeli azoknak az egyéni vállalkozásokat is érintő jogszabályoknak az összegyűjtését és a Kormánynak való bemutatását, amelyek olyan bürokratikus, illetve adminisztratív akadályokat tartalmaznak, amelyek a vállalkozók érdekképviseleteinek véleménye alapján a vállalkozói működés elindítását, folytatását vagy annak hatékonyságát negatívan befolyásolják. Felelős: Határidő: gazdasági és közlekedési miniszter igazságügyi és rendészeti miniszter 2007. november. A Kormány elrendeli az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciójában foglalt szabályozás megvalósításához szükséges informatikai fejlesztések felmérését a szükséges költségvetési források biztosítása érdekében. Felelős: Határidő: igazságügyi és rendészeti miniszter a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 2007. szeptember. 7

A Kormány 1 /2007. ( ) Korm. határozata az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciójáról A Kormány megtárgyalta és elfogadta az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciójáról szóló előterjesztést, és elrendeli a melléklet szerinti koncepció alapján a törvény kidolgozását. Felelős: Határidő: igazságügyi és rendészeti miniszter 2007. november a Kormányhoz történő benyújtásra. 8

Melléklet a /2007. ( ) Korm. határozathoz Az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény koncepciója AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓ ÚJ SZABÁLYOZÁSÁRA VONATKOZÓ KONCEPCIÓ Jogalanyiság 1. Az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozás maga nem jogalany, jogokat és kötelezettségeket ezért a vállalkozói tevékenységet végző természetes személy szerez. Egyéni vállalkozás alapítása; vállalkozói igazolvány 2. A vállalkozói igazolvány kiadása és visszavonása továbbra is a körzetközponti jegyző kompetenciájába tartozna, ennek során a körzetközponti jegyző mérlegelési joggal nem rendelkezik, feladata csupán a jogszabályban foglalt, taxatívan meghatározott feltételek fennállásának ellenőrzése. 3. Egyéni vállalkozói tevékenység az új törvény alapján csak vállalkozói igazolvány birtokában lenne végezhető. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a ma vállalkozói igazolvány nélkül egyéni vállalkozói tevékenységet (mezőgazdasági termelőtevékenységet, ügyvédi és közjegyzői tevékenységet) folytató vállalkozók kötelesek lennének a jövőben vállalkozói igazolványt kiváltani, és azt sem, hogy a jövőben ezek a tevékenységek a korábbi formában nem lennének folytathatóak. Azok a tevékenységek, amelyek esetén ma a jogszabály nem követeli meg a vállalkozói igazolvány kiváltását, a továbbiakban nem minősülnének egyéni vállalkozásnak, azokra tehát az új törvény nem lenne alkalmazandó. Ezeket a tevékenységeket külön jogszabályoknak kell szabályozniuk. 4. A vállalkozói igazolvány kiadását egyablakos rendszerben, rövid határidőkkel szükséges szabályozni. Az egyablakos rendszer alapján a körzetközponti jegyző a kérelmező helyett az érintett szervezetektől az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján közvetlenül, haladéktalanul beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát (adóazonosító jelét), valamint statisztikai számjelét. Az egyéni vállalkozók nyilvántartása 5. Az új törvényben ki kell alakítani az egyéni vállalkozók nyilvántartásának részletes szabályait. Ennek során meg kell teremteni a nyilvánosság és a közhitelesség biztosítékait, és felül kell vizsgálni, hogy a nyilvántartás mely adatokat tartalmazza. Indokolt, hogy az egyéni vállalkozó fizetőképességét befolyásoló információk kerüljenek be a nyilvántartásba. Részletes szabályok szükségesek a nyilvántartásból történő adatszolgáltatásra. A szabályozás kialakítása során figyelemmel kell lenni a személyes adatok védelmének követelményeire is. Egyéni vállalkozók esetén ugyanis a nyilvánosság követelménye eltérően érvényesül, mint a cégnyilvántartás esetén: az adatoknak nem szükségszerűen teljes köre nyilvános, és az adatkérőnek az adatkérés jogcímét igazolnia kell. 6. Az új nyilvántartásnak a jelenleg működő nyilvántartás adatain kell alapulnia. Az egyéni vállalkozókat adatközlésre csak olyan körben lehet felhívni, amely adatok még nem szerepelnek a nyilvántartásban. Ha ilyen adatkérés szükséges, azt lehetőség szerint a vállalkozókat legkevésbé terhelő módon kell megvalósítani. 9

Az egyéni vállalkozás működése 7. Egyéni vállalkozás képesítéshez kötött tevékenységet csak akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő munkavállalói, illetve az egyéni vállalkozóval kötött tartós polgári jogi szerződés alapján az egyéni vállalkozás javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. Az egyes tevékenységek folytatásának feltételeit szabályozó törvény vagy kormányrendelet a képesítési követelményekre más szabályokat fogalmazhat meg. Így például a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 3. (2) bekezdése kimondja, hogy az üzletben kereskedelmi tevékenységet végző személynek a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie. Ebben az esetben hasonlóan a hatályos megoldáshoz az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégekről szóló új törvény képesítésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandóak. 8. Megvizsgálandó, hogy egyéni vállalkozás esetén továbbra is fenntartandó-e az a szabály, amely kimondja, hogy az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. 9. Ha az egyéni vállalkozó vagy az egyéni cég másnak munkát ad, akkor foglalkoztatóként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint köteles bejelentkezni, és mint foglalkoztató a törvényekben előírt adatszolgáltatásokat és közteherfizetési kötelezettségeket teljesíteni (Art. 31. és 52. (7) bekezdés). Mivel az egyéni vállalkozások sok esetben családi vállalkozások, ahol az egyéni vállalkozó mellett több családtag is részt vesz a vállalkozásban, szükséges fenntartani azt a lehetőséget, hogy az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. Segítő családtagként a vállalkozó közeli hozzátartozója, továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható. 10. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 17-18. -ai megteremtik a tevékenység szünetelésének lehetőségét. E szerint az ügyvéd a tevékenységét a kamara engedélyével szüneteltetheti. Az ügyvéd az ügyvédi tevékenység szüneteltetésének időtartama alatt munkaviszonyt, közalkalmazotti vagy köztisztviselői jogviszonyt létesíthet. A szüneteltetés alatt az ügyvéd nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik az abból fakadó kötelezettségek. Az ügyvédeknél szűkebb körben ugyan, de a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény is lehetővé teszi a közjegyzői szolgálat szünetelését. A közjegyző a szünetelés időtartama alatt közjegyzői tevékenységet nem végezhet, részére tartós helyettest kell kirendelni. A közjegyzői szolgálat szünetelése alatt a közjegyző kamarai tagsága fennmarad, de nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik a kamarai tagságból fakadó kötelezettségek. Indokolt megvizsgálni, hogy megteremthető-e az új törvényben a vállalkozói tevékenység szünetelésének jogintézménye. Erre például azon egyéni vállalkozók esetében lehet igény, akik tevékenységüket az évnek csak meghatározott időszakában végzik. A szünetelés szabályozását abban az esetben szükséges kialakítani, ha biztosítható, hogy a szünetelés időpontja alatt a vállalkozó valóban nem végezhet vállalkozói tevékenységet. 10

Végrehajtás az egyéni vállalkozóval szemben 11. A tartozását nem teljesítő egyéni vállalkozásra a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályai vonatkoznának. A nem egyéni vállalkozó természetes személy esetén a Vht. 90. -a meghatározza a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét. A Vht. 90. (1) bekezdése szerint mentesek a végrehajtás alól az olyan eszközök, amelyek nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, így különösen a nélkülözhetetlen szerszám, műszer, technikai, katonai és egyéb felszerelési tárgy, egyenruha, önvédelmi fegyver, szállítóeszköz, ide nem értve a gépjárművet. Egyéni vállalkozók esetén a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét azokra a vagyontárgyakra szükséges kiterjeszteni, amelyek az egyéni vállalkozó egzisztenciális biztonságát és lakhatását biztosítják. E körben külön vizsgálandó, hogy a vállalkozási tevékenység végzéséhez szükséges vagyontárgyak védelme indokolt-e egyéni vállalkozók esetén, és ha igen, akkor a védelmet a vállalkozó vagyonának milyen körére indokolt kiterjeszteni. Ha a mentes vagyontárgyak köre a vállalkozás folytatásához szükséges vagyontárgyakra is kiterjed, akkor olyan garanciális szabályokat kell megfogalmazni, amelyek biztosítják a hitelezők kielégítését azáltal, hogy az egyéni vállalkozó nem lesz jogosult ezzel a szabállyal visszaélve vagyontárgyait indokolatlanul kivonni a végrehajtás alól. Bérgarancia szabályozás 12. A Bérgarancia Alapról szóló törvény megteremti azt a bérgarancia eljárást, amelyben a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása megelőlegezhető. A támogatás forrásául a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 39. (3) bekezdés d) pontja alapján a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprésze szolgál. E szabályozás alapján a munkáltató és munkavállalója járulékbefizetést teljesít a Munkaerőpiaci Alapba, amelyből a Bérgarancia Alapról szóló törvényben meghatározott rend szerint a Cstv. 3. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalóival szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozás megelőlegezhető. A hatályos szabályozás alapvető problémája, hogy az egyéni vállalkozásnak rendezetlen a Bérgarancia Alappal való kapcsolata. Noha az egyéni vállalkozó és az egyéni vállalkozó munkavállalója egyaránt járulékbefizetést teljesít, a Bérgarancia Alapról szóló törvény csak Cstv. 3. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezetek munkavállalói számára teszi lehetővé a Bérgarancia Alapból történő kifizetést. Mivel az egyéni vállalkozó nem minősül gazdálkodó szervezetnek a Cstv. szempontjából, a szabályozás eredménye az, hogy az egyéni vállalkozó munkavállalója a Munkaerőpiaci Alap befizetője, abból azonban támogatáshoz nem juthat. Az új törvényben szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy az egyéni vállalkozó munkavállalói bértartozás esetén támogatást kapjanak a Bérgarancia Alapból. Ehhez szükséges kialakítani azt az eljárást, amelynek eredményeképp az egyéni vállalkozás munkavállalója jogosulttá válik a Bérgarancia Alapból támogatásra. Megszűnés 13. Az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga megszűnik, ha az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja vagy az igazolványt a körzetközponti jegyző visszavonta. Megszűnik továbbá a tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy 11

örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja. EGYÉNI CÉG ÚJ SZABÁLYOZÁSÁRA VONATKOZÓ KONCEPCIÓ Jogalanyiság 1. Az egyéni cég olyan jogalany, amelynek csak természetes személy tagja lehet, amelyben a tagok száma csak kivételes esetekben és ideiglenesen haladhatja meg az egy főt, amelynek tagja egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, és amelynek létezése alatt a természetes személy egyéni vállalkozói üzleti tevékenységet kizárólag egyéni cégként gyakorolhat. 2. Az új törvény biztosítja majd az egyéni cég polgári jogi jogalanyiságát. Az egyéni cég jogalanyiságát a körzetközponti jegyző határozatával nyeri el, a cég a jegyző határozatával szűnik meg. Az egyéni cég jogképessége elválik az egyéni vállalkozó természetes személy jogképességétől, a cégvagyon és a természetes személy egyéni vállalkozó magánvagyona elkülönül egymástól. 3. Az egyéni cégre eltérően az egyéni vállalkozótól kiterjedne a jogképes társas vállalkozásokra irányadó törvények, így a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.), a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény, valamint az egyszerűsített vállalkozási adóról szóló 2002. évi XLIII. törvény hatálya. Az egyéni cég esetén a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) tekintetében szervezetsemleges szabályozás jönne létre. Az egyéni cég az Sztv. hatálya alá tartozna, és arra akkor és annyiban vonatkoznának a törvény adminisztratív könnyítésre vonatkozó szabályai, ahogy és amikor azt a hatályos szabályok a kisvállalkozások számára biztosítják. Egyéni céggé történő átalakulás; működés egyéni cégként 4. Az egyéni cég az új törvényben meghatározott nyomtatvány kitöltésével hozható létre. A nyomtatványt az egyéni vállalkozó ügyvéd közreműködése nélkül tölthetné ki, annak alapján az egyéni cég bejegyzését a körzetközponti jegyző folytatná le. A nyomtatvány csak a hitelezővédelmi szempontok szerint feltétlenül indokolt adatok kitöltésére kötelezné a vállalkozót, az adminisztratív teendők során a körzetközponti jegyző irodájának ügyintézői segítenék a bejegyzést kérőt. A bejegyzett egyéni cég adatait a jegyző elektronikus úton továbbítaná a cégbíróság felé, amely az adatokat hivatalból rögzítené a cégnyilvántartásban. 5. Az egyéni cég a körzetközponti jegyző konstitutív határozatával jön létre. A jegyző a döntés során diszkrecionális mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik, a bejegyzési eljárásban törvényességi szempontok szerint jogosult megvizsgálni a létesítő okiratot, így ellenőrizni a névválasztás megfelelőségét az elektronikus egyéni vállalkozói nyilvántartásban. Mivel az egyéni cégekre kiterjed a Ctv. hatálya, ezért egyéni cégek esetén is érvényesülnek a Ctv.- nek a névre vonatkozó szabályai. Ez egyrészt azt jelenti, hogy egyéni cégek cégneve is tartalmazhat vezérszót, másrészt azonban a kizárólagosság elvének az egyéni cégek cégneve esetén is érvényesülnie kell. A Ctv. 3. (4) bekezdése szerint a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétől, illetve a lefoglalt elnevezéstől a cégforma különbözőségén túlmenően is egyértelműen különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami különösen a cég tevékenységi körét és a 12

választott cégformát illetően megtévesztő. Megvizsgálandó, hogy egyéni cégek esetén is indokolt-e az egész országra kiterjeszteni a névkizárólagosság elvét, vagy elegendő azt körzetenként érvényesíteni. Ez utóbbi esetben a név mellett az egyéni cég azonosításához szükséges lenne a körzet megjelölése is, a körzetközponti jegyző pedig kizárólag az adott körzetben ellenőrizné a névkizárólagosság elvének érvényesülését. Az előbbi esetben fontos kiemelni, ahhoz, hogy a körzetközponti jegyző országosan vizsgálni tudja a névválasztás megfelelőségét, szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy a jegyző elektronikusan hozzáférjen valamennyi egyéni cég adatához. A körzetközponti jegyző bejegyzést elrendelő döntése konstitutív hatállyal bírna: az egyéni vállalkozó ettől az időpillanattól kezdve válna jogosulttá egyéni cégként üzleti tevékenység folytatására. A jegyző a jóváhagyást követően elektronikus úton továbbítja a létesítő okiratot a cégbírósának, amely az egyéni céget hivatalból nyilvántartásba veszi. A cégbíróság végzése deklaratív hatályú, az egyéni cég a jegyző határozatával jön létre. 6. Az egyéni cég alapítása során a körzetközponti jegyző irodája az ún. egyablakos rendszer keretében gondoskodik a cég alapításával összefüggő, az adóhatóság, statisztikai hatóság részére való bejelentés, adatszolgáltatás teljesítéséről. 7. Egyéni cég kétféleképp jöhetne létre: jogelőd nélkül és jogutódlással. Jogelőd nélkül jön létre az egyéni cég, ha a vállalkozói igazolványt kiváltó természetes személy az igazolvány kiváltásával egyidejűleg kéri az egyéni cégként való nyilvántartásba vételt. Ebben az esetben az egyéni vállalkozó rögtön egyéni cégként kezdi meg a vállalkozását, egyéni vállalkozásként ebben az esetben nem működik. Jogutódlásal jön létre az egyéni cég, ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozás folytatása során kérte egyéni cégként való nyilvántartásba vételét. Ebben az esetben az egyéni cég az egyéni vállalkozás jogutódja, arra az egyéni vállalkozást megillető valamennyi jogviszony átszáll. Szükséges ezért a jogutódlás hitelezővédelmi garanciáit megteremteni. 8. Az egyéni cég alapítója megválaszthatja, hogy milyen mögöttes felelősséggel kívánja az egyéni céget működtetni. A felelősség tekintetében három megoldás képzelhető el: az egyéni vállalkozó felelőssége korlátlan az egyéni cég tartozásaiért, ebben az esetben az egyéni vállalkozó felelőssége úgy alakul, mint a közkereseti társaság tagjának vagy a betéti társaság beltagjának a felelőssége a társaság tartozásaiért; az egyéni vállalkozó felelőssége korlátozott az egyéni cég tartozásaiért, ebben az esetben az egyéni vállalkozó akár az egyéni cég jegyzett tőkéje, akár más meghatározott összeg erejéig vállal felelősséget az egyéni cég tartozásaiért; vagy az egyéni vállalkozó nem felel az egyéni cég tartozásaiért. Az új törvény mindhárom megoldást fel kívánja kínálni az egyéni vállalkozók számára. Garanciaként az új szabályozás annyit kívánna csak meg, hogy a választásnak egyértelműnek kell lennie, és a felelősségvállalás módját, illetve mértékét a cégnyilvántartásnak és az egyéni vállalkozók nyilvántartásának tartalmaznia kell. 9. A törvény előírná, hogy az egyéni cég bejegyzésekor jelölje meg a jegyzett tőkét, amelynek összege azonban szabadon határozható meg, minimumtőke-követelmény e cégforma esetén nem érvényesülne. Az egyéni cég esetén is hasonlóan pl. a szövetkezeti szabályozáshoz érvényesülne a változó tőke elve. E szerint a jegyzett tőke nem csupán a jegyzett tőke leszállítás szabályai szerint módosulhat, hanem ennél tágabb körben van lehetőség kifizetésre a jegyzett tőke terhére az egyéni vállalkozó részére, feltéve, hogy az nem veszélyezteti az egyéni cég működőképességét, fizetőképességét. Fontos garanciális 13

szabály ugyanakkor, hogy a jegyzett tőke aktuális mértékét, annak változását évente közzé kell tenni a cégjegyzékben. 10. A törvény az egyéni cég szervezetét, működését illetően a szabályozást a feltétlenül szükséges minimumra korlátozná. Mivel egyéni cég esetén nincs taggyűlés, a döntéseket az egyedüli tag hozza. Fontos garanciális szabály, hogy a döntéseket az egyéni vállalkozó írásban köteles meghozni. A szabályozás során az egyszemélyes gazdasági társaságra irányadó rendelkezéseket lehet az analógia szintjén hasznosítani. Az új törvény nem rendelkezik sem tulajdonosi, sem közérdekvédelmi ellenőrzésről. Felügyelő bizottság létrehozását egyéni cég esetén nem indokolt megkövetelni. Számviteli jogszabályok meghatározott feltételek esetére könyvvizsgáló választását előírhatják, az egyéni cégre vonatkozó új törvény ezeken túlmenően egyéb eseteket nem kíván meghatározni. 11. Az új törvényben szabályozni kell az egyéni cég társulási jogának lehetőségét. A társulási jog tekintetében szükséges megkülönböztetni azokat az egyéni cégeket, amelyek az egyéni vállalkozó korlátlan felelősségével működnek, azoktól az egyéni cégektől, ahol az egyéni vállalkozó felelőssége korlátozott (vagy kizárt). Ha az egyéni vállalkozó felelőssége az egyéni cég tartozásaiért korlátlan, a társulási jogot olyan társasági formák esetében indokolt lehetővé tenni, ahol a tag felelőssége korlátozott. Ha azonban az egyéni vállalkozó felelőssége korlátozott vagy kizárt, a társulási jogot valamennyi gazdasági társaság esetén indokolt lehetővé tenni. 12. Az egyéni cég jellemzője, hogy főszabályként egy természetes személy tagja van. A szabályozásnak szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy az egyéni cégnek meghatározott feltételek esetén, átmeneti jelleggel legfeljebb kilenc hónapon keresztül több tagja legyen. Az egyéni vállalkozó halála esetén pl. indokolt lehet lehetővé tenni, hogy meghatározott ideig az örökösök is az egyéni cég tagjának számíthassanak. Állandó jelleggel ugyanakkor továbbra sem indokolt módot adni több személyes egyéni cég működtetésére, erre ugyanis a társas vállalkozási formák alkalmazhatóak. 13. Mivel az egyéni cégek sok esetben családi vállalkozások, ahol az egyéni vállalkozó mellett több családtag is részt vesz a vállalkozásban, szükséges fenntartani azt a lehetőséget, hogy egyéni cég munkavállalót, alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. 14. Egyéni cég képesítéshez kötött tevékenységet csak akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő munkavállalói, illetve az egyéni céggel kötött tartós polgári jogi szerződés alapján az egyéni cég javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. Az egyes tevékenységek folytatásának feltételeit szabályozó törvény vagy kormányrendelet a képesítési követelményekre más szabályokat fogalmazhat meg. 15. Továbbra is indokolt fenntartani azt a lehetőséget, hogy az egyéni cég átalakulhat egyszemélyes gazdasági társasággá, és meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy az egyéni cég egyéni vállalkozássá alakuljon át. Mindkét eljárásra ki kell azonban alakítani az átalakulás részletes szabályait. 16. Mivel az egyéni cég a csődtörvény hatálya alá tartozna, az egyéni cég fizetésképtelenségére a csődtörvény vonatkozna. Ugyancsak alkalmazandóak lesznek egyéni cég esetén a fenyegető fizetésképtelenségre vonatkozó felelősségi szabályok. E szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérhetné a bíróságtól annak 14

megállapítását, hogy az egyéni cég tagja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az egyéni cég vagyona a keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve az egyéni cég tagja előre látta vagy ésszerűen előre láthatta, hogy az egyéni cég nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. 17. Az egyéni cég a csődtörvény szerinti gazdálkodó szervezetnek fog minősülni, így arra kiterjed majd a Bérgarancia Alapról szóló törvény hatálya is. Megoldódik ezért az a ma létező probléma, hogy az egyéni cég és a munkavállaló egyaránt járulékbefizetést teljesít, de a munkavállaló a Munkaerőpiaci Alapból támogatáshoz nem tud jutni. Megszűnés 18. Az új törvényben ki kell mondani, hogy az egyéni cég a jegyző törlést kimondó határozatának jogerőre emelkedésével szűnik meg. A bejegyzési eljárásnak megfelelően a cégnyilvántartásból való törlés csupán deklaratív hatállyal bír. 19. Az új törvényben szabályozni kell, hogy az egyéni cég megszűnése hogyan hat ki az egyéni vállalkozói tevékenységre. Ha a vállalkozó az egyéni cég helyett újra egyéni vállalkozásként kíván működni, akkor az egyéni cég törlését követően az egyéni vállalkozóra szállnak át az egyéni cég jogviszonyai. Ha az egyéni vállalkozó az egyéni céget végelszámolással megszünteti, akkor jogosult dönteni, hogy ezzel egyúttal az egyéni vállalkozói tevékenységét is meg kívánja-e szüntetni. Ha az egyéni cég megszüntetésére felszámolási eljárás következtében kerül sor, az egyéni cég megszűnik, de a vállalkozó továbbra is jogosult lesz egyéni vállalkozói tevékenységet folytatni. 20. Új megszűnési okként szükséges szabályozni azt az esetet, ha a körzetközponti jegyző az egyéni cég működése alatt visszavonja a vállalkozói igazolványt. Az egyéni cég jogsértő magatartásának kezelésére azonban rugalmas szabályozás kialakítása szükséges, a körzetközponti jegyző csak végső esetben élhetne a vállalkozói igazolvány visszavonásának jogával. E szabályozáshoz alapul szolgálhat az Evt. 14. (1) bekezdése, amely kimondja, hogy visszavonásra akkor kerül sor, ha az egyéni vállalkozó a hatóság felszólítására a felszólításban meghatározott határidőn belül a jogszabályi követelményeknek nem felel meg, és a jogszabálysértés másként nem orvosolható. A vállalkozói igazolvány visszavonása főszabályként nem végleges, a visszavonást követően a vállalkozó jogosult új vállalkozói igazolványt kiváltani. AZ EGYÉNI CÉGRE ÉS AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÁSRA VONATKOZÓ ÚJ SZABÁLYOZÁS HATÁLYBA LÉPÉSÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ FELADATOK 1. Az új szabályozás által érintett vállalkozók nagy számára, a szabályozásban bekövetkező jelentős változásra, az arra történő felkészülésre, valamint a szabályozás megvalósításához szükséges technikai fejlesztésekre tekintettel indokolt kellő időt biztosítani a törvény kihirdetése és hatálybalépése között. A hatálybalépés tervezett időpontja ezért 2009. július 1-je. 2. A törvény egyértelművé tenné, hogy az egyéni cég alapítása az egyéni vállalkozó számára jogosultság lesz, nem pedig kötelezettség. A vállalkozási tevékenységet folytatni kívánó természetes személy szabadon dönthet arról, hogy egyéni vállalkozóként, egyéni cégként vagy egyszemélyes gazdasági társaságként kíván-e működni. A jogalkotó által bevezetésre 15

kerülő, érdemben megújult egyéni cég jogintézménye tehát a hazai mikro- és kisvállalkozások számára jogbővítő jellegű lesz, az új szabályok alkalmazására azok tartalma ösztönzi majd a piaci szereplőket, nem pedig törvényi kötelezettség. 3. Az új törvény hatálybalépéséig ki kell alakítani a körzetközponti jegyző eljárására vonatkozó sajátos, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szabályaitól eltérő szabályokat annak érdekében, hogy az elektronikus ügyintézés teljes körűen biztosítható legyen. 4. Az új törvény elfogadását követően, a szabályozás hatálybalépéséig el kell készíteni a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletet. A rendelet tartalmának pontos ismeretében határozható meg, hogy kormányrendelet vagy miniszteri rendelet alkotása szükséges-e, illetve, hogy miniszteri rendelet esetén egy vagy több minisztérium hatáskörét érintik-e a rendeletben szabályozandó kérdések. 5. A szabályozás módjának, az alkalmazandó kodifikációs megoldásoknak a kialakítása során nem hagyható figyelmen kívül, hogy az egyéni cégre és egyéni vállalkozóra vonatkozó új törvényt jellemzően alapos jogi ismeretekkel nem rendelkező személyek alkalmazzák majd. Ennek megfelelően a szabályozásnak közérthetőnek kell lennie. A kormányzati szervek továbbá együttműködve a kisvállalkozói érdekeket képviselő szervezetekkel, kamarákkal javítsák azon szolgáltatásaikat, amelyek az egyéni cégek és egyéni vállalkozók számára megkönnyítik az eligazodást a jogi szabályozás útvesztőiben. 6. Meg kell teremteni az elektronikussá váló cégnyilvántartás és az egyéni vállalkozók nyilvántartása között a kapcsolatot. Ennek keretében egyéni cégek esetén a cégnyilvántartás tartalmazna olyan ún. linkeket, amelyek lehetővé tennék az egyéni vállalkozások nyilvántartásának közvetlen elérését. Ezáltal az egyéni cégekre vonatkozó adatok lekérdezésével egyidejűleg hozzáférhetőek lennének az egyéni vállalkozóról nyilvántartott adatok is. 7. Össze kell gyűjteni azokat az egyéni vállalkozásokat is érintő jogszabályokat, amelyek olyan bürokratikus, illetve adminisztratív akadályokat tartalmaznak, amelyek a vállalkozói működés megkezdését, folytatását vagy annak hatékonyságát negatívan befolyásolják. 16

RÉSZLETES ELŐTERJESZTÉS Bevezetés Az egyéni vállalkozásról szóló törvényt 1990-ben fogadta el az Országgyűlés. A törvény megalkotását az tette szükségessé, hogy 1988-ban megszületett a társas vállalkozások kódexe (a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény), nem létezett azonban egységes törvényi szabályozás a korlátlan felelősséggel folytatott egyéni vállalkozásra. Ennek bizonyos területeit a kisiparról, illetve a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendeletek szabályozták. Ezek a szabályok jellemzően a személyes munkavégzéssel járó egyéni kisvállalkozásokra voltak modellezve. Az Evt. az egyéni vállalkozás szabályait egységesíti és jelentősen egyszerűsíti. Nemcsak a személyes munkavégzéssel járó kisipari, magánkereskedői stb. tevékenység, hanem a vállalatszerű vállalkozás feltételrendszerét is szabályozza. Egy vállalkozó így többféle tevékenységet folytathat, több üzlete, telephelye is lehet. Az Evt. miniszteri indokolása szerint a kisipari és a magánkereskedelmi tevékenységek egyaránt az állampolgárok olyan vállalkozásai, amelyek hatósági engedély alapján gyakorolhatók. E vállalkozások körében folytatott tevékenységi körök sok esetben megegyeznek, illetve egymáshoz szorosan kapcsolódnak (pl. cukrász kisiparos, illetve cukrászda, fagylaltozó stb.). Egyre nagyobb igény jelentkezik a kisipari és a magánkereskedelmi tevékenység egyidejű gyakorlása iránt. Ez az utóbbi időben a kötöttségek oldásával már lehetségessé vált, de a kétféle tevékenység jelenleg eltérő tartalmú külön jogszabályok alapján folytatható. Az Evt. az elfogadása óta csak néhány ponton változott. Az elmúlt másfél évtized gazdasági és jogi változásai következtében az Evt. számos problémára nem nyújt hatékony választ. Mindezen változások következménye, hogy az egyéni vállalkozási formát választók száma az elmúlt néhány évben radikálisan csökkent. A Kormány kifejezett céljának tekinti a kis- és közepes vállalkozások működésének elősegítését. A Kormányprogram kimondja, hogy a vállalkozások életének megkönnyítése, versenyképességük növelése érdekében módosítunk számos gazdasági jogszabályt. Ennek körében célul tűzi ki a Kormányprogram többek között a vállalkozások alapításának könnyítését, az elektronikus ügyintézés kiterjesztését és általában az adminisztratív akadályok csökkentését. Mindezen szempontokra tekintettel az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium 2006 elején megkezdte az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályozás átfogó felülvizsgálatát. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az elkészített vitaanyagot megküldte az érintett tárcáknak és szakmai szervezeteknek, majd ezt követően az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak, amelynek Gazdasági Bizottsága 2006 szeptemberében megvitatta azt. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kezdeményezésére munkabizottság jött létre, amelyben az érintett tárcák (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Pénzügyminisztérium) mellett munkáltatói és munkavállalói érdekképviseleti szervezetek (Ipartestületek Országos Szövetsége, Magyar Kereskedelmi és Iparkamra, Általános Fogyasztási Szövetkezetek és Kereskedelmi Társaságok Országos Szövetsége, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége), valamint a Központi Statisztikai Hivatal vettek részt. Az egyeztetés eredményeként konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy az egyéni vállalkozásokra vonatkozó hatékony szabályozás megteremtéséhez nem a hatályos szabályozás módosítása, hanem egy új törvény megalkotása szükséges. Az új törvény koncepcióját az érintettekkel való egyeztetést követően készítette el az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. 17

Az egyéni vállalkozóra és az egyéni cégre vonatkozó új törvény előkészítésével párhuzamosan a Külügyminisztériumban munkacsoport jött létre a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv (az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/ek irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról). A munkacsoport az irányelv átültetésének keretében vizsgálja az egyablakos ügyintézés szabályozását. Az irányelv 6. cikke előírja, hogy (1) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók az egyablakos ügyintézési pontoknál minden alábbi eljárást és alaki követelményt teljesíthessenek: a) minden, a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz szükséges eljárás és alaki követelmény, különösen a szükséges nyilatkozatok, értesítések vagy az illetékes hatóságok engedélyére irányuló kérelmek, ideértve a nyilvántartásba, jegyzékbe vagy adatbázisba, vagy valamely szakmai testületbe vagy szövetségbe való felvétel iránti kérelmeket is; b) a szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges engedélykérelmek. (2) Az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása nem sértheti az egyes nemzeti rendszereken belül a hatóságok feladatainak vagy hatásköreinek megosztását. Jelenleg vizsgálja a munkacsoport, hogy a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozó területeken mely hatósági jellegű eljárásokat (pl. engedélyezés, bejelentés, jóváhagyás) szükséges bekapcsolni az egyablakos ügyintézés rendszerébe, illetve, hogy melyek azok az eljárások, amelyeket nem lehet elektronikus úton teljesíteni. Mivel az egyablakos ügyintézés az egyéni vállalkozók körében is kiemelt cél, az egyéni vállalkozókra és az egyéni cégre vonatkozó új törvény normaszövegének elkészítése során indokolt a Külügyminisztérium munkacsoportjával együttműködni. Az egyéni vállalkozások helyzete A társas vállalkozások száma az elmúlt években jelentős mértékben növekedett. Míg az ezredfordulón a társas vállalkozások száma alig haladta meg a 400 ezret, addig ez a szám mára túllépi a félmilliós határt: 2006-ban 513 750 társas vállalkozás létezett. Ezzel a folyamattal párhuzamosan az egyéni vállalkozások körében ellentétes előjellel zajlott le hasonló változás. A vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozások száma 2000-ben 490 ezer volt. Ez a szám nem változott szignifikánsan 2000 és 2002 között. Az egyéni vállalkozások száma 2003-ban kezdett csökkenni (488 ezer). A folyamat eredményeképp az egyéni és a társas vállalkozások száma 2004-ben megközelítőleg egyenlő volt, majd 2005-ben a társas vállalkozások száma először haladta meg az egyéni vállalkozásokét. 2006-ra 435 ezer alá azaz négy év alatt közel ötvenezerrel csökkent az egyéni vállalkozások száma, amelyből az elmúlt év csökkenése 35 ezer. 2007 első negyedévének végére az egyéni vállalkozások száma 400 ezer alá csökkent. Az egyéni cégként működő egyéni vállalkozások száma továbbra is elenyésző. 2006-ban a 435 ezer egyéni vállalkozás közül 1 842 (0,4%) kérte egyéni cégként való bejegyzését. A működő egyéni vállalkozások száma a regisztrációk számához hasonlóan 2003 óta évről-évre kismértékben csökken. A működési arány 2004-ben 78% volt, azaz 10 vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozóból ténylegesen csak 8 végzett gazdasági tevékenységet. A vállalkozások statisztikai és adóadatait vizsgálva a Központi Statisztikai Hivatal utólag állapítja meg egy szervezetről, hogy az adott évben mutatott-e gazdasági aktivitást. Jelenleg a működő egyéni vállalkozások adatai 2004-ig állnak rendelkezésünkre. A regisztrált és működő egyéni vállalkozások száma, 2000-2006 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Regisztrált egyéni vállalkozás 492 301 492 553 492 184 488 198 482 768 469 890 434 601 Működő egyéni vállalkozás 360 075 360 668 390 843 383 509 376 463 n.a. n.a. 18

A társas és egyéni vállalkozások stabilitása jelentősen eltér: a társas vállalkozásoké szignifikánsabban nagyobb, mint az egyéni vállalkozásoké. A megszűnési arány társas vállalkozások esetében több mint 4%-kal alacsonyabb (8%), mint az egyéni vállalkozások esetén (12%). Hasonló eltérés figyelhető meg a vállalkozások túlélőképességét vizsgálva. A 2000-ben alakult társas vállalkozások 64%-a működött 2004-ben, az egyéni vállalkozásoknál ez az arány csak 46% volt, tehát az új társas vállalkozások túlélési képessége számottevően erősebb, mint az egyéni vállalkozásoké. 100,0% A 2000-ben indult vállalkozások túlélése 80,0% 60,0% 40,0% 20,0% 0,0% 2000 2001 2002 2003 2004 Társas vállalkozás Egyéni vállalkozás Vállalkozás összesen Az egyéni vállalkozások működési problémáit jelzik az eredményességi mutatók is. Az egyéni vállalkozások árbevétele jelentős mértékben elmarad a társas vállalkozásokétól. Az elmúlt években kétezer milliárd forint éves árbevételt értek el az egyéni vállalkozások. Ezzel. 2004-ben a vállalkozások összes árbevételének 3,8%-át realizálták, ez az arány fokozatosan csökken. Az Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal honlapján található kimutatás szerint az összes egyéni vállalkozásnak csupán 40%-a nyereséges. Az egyéni vállalkozások több mint 50%-a veszteséges vagy nullszaldós. (A maradék 8% átalányadózó.) Jogalanyiság EGYÉNI VÁLLALKOZÁS Az egyéni vállalkozó esetében a vállalkozás maga nem jogalany, tehát jogokat és kötelezettségeket a vállalkozói tevékenységet végző természetes személy szerez. Az új törvényben nem indokolt változtatni e tekintetben a hatályos szabályozáson. Egyéni vállalkozás alapítása; vállalkozói igazolvány Az Evt. 4. -a értelmében egyéni vállalkozás alapítására azok a Magyarországon lakóhellyel rendelkező, cselekvőképes magyar állampolgárok, letelepedett, bevándorolt, illetőleg menekült jogállású személyek jogosultak, akik nincsenek kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. Jelenleg hatályos nemzetközi szerződéseink szerint a külföldi állampolgárok közül az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamainak polgárai jogosultak hazánk területén egyéni vállalkozás alapítására. (Az EGT államok körébe tartozik az Európai Unió valamennyi tagállama, továbbá az Izlandi Köztársaság, a Lichtensteini Nagyhercegség és a Norvég Királyság.) Nem kaphat vállalkozói igazolványt: a) akit gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek; 19

b) akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek; c) akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységre; d) aki egyéb jogszabályban törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben meghatározott, a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik; e) aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja; f) akinek a korábban kiadott vállalkozói igazolványát adó-, vám- vagy járuléktartozás, illetve adatszolgáltatási, nyilvántartási kötelezettség megszegése miatt visszavonták, a tartozás kiegyenlítéséig; g) akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van. Egyéni vállalkozás vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható. Vállalkozói igazolvány nélkül gyakorolható a mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás. A vállalkozói igazolványt kérelemre az erre rendszeresített egységes nyomtatvány kitöltésével, a vállalkozó székhelye szerint illetékes körzetközponti jegyző adja ki. A kérelemben fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, leánykori nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, székhelyét, telephelyeit, fióktelephelyeit, tevékenységi körét és tevékenységének megnevezését. A kérelemhez mellékelni kell a) a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy foglalkozástól nincs eltiltva, foglalkozási tilalom alá nem esik, gazdasági társaságnak nem korlátlanul felelős tagja, vállalkozói igazolványát ezen okok miatt nem vonták vissza, nincs adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása, b) hatósági igazolást arról, hogy a kérelmezőt nem ítélték jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt, valamint szándékos bűncselekmény miatt a kérelmezőt nem ítélték egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre, c) a jogszabályban előírt képesítés meglétét igazoló okiratot, amennyiben a kérelmező képesítéshez kötött tevékenységet kíván folytatni, d) jogszabályban előírt más hatóság engedélyét, amennyiben a tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, e) a kérelmező nyilatkozatát az adószám, és ha adóazonosító jellel nem rendelkezik, az annak megállapításához szükséges külön jogszabályban meghatározott adatokról. A körzetközponti jegyző a kérelmező helyett az érintett szervezetektől az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján közvetlenül, haladéktalanul beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát, szükség esetén adóazonosító jelét, valamint statisztikai számjelét. A körzetközponti jegyző az adószám, illetőleg az adóazonosító jel, statisztikai számjel megállapításához szükséges adatokat a kérelem rögzítését követő két napon belül az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján továbbítja az illetékes hatóság számára. Az állami adóhatóság az adóazonosító számot, a Központi Statisztikai Hivatal a statisztikai számjelet a kért azonosítószámok és -jelek megállapításához szükséges adatok megérkezésétől számított öt napon belül köteles megküldeni a körzetközponti jegyzőnek. Az egyéni vállalkozó csak egy vállalkozói igazolványt kaphat. Az igazolvány alapján azonban a vállalkozó több tevékenységet folytathat és több telephelyet, fióktelephelyet (üzletet, termelő és szolgáltató egységet) tarthat fenn. A vállalkozói igazolvány kiadása csak akkor tagadható meg, ha a kérelem teljesítése jogszabályba ütközik. Az új törvényben nem szükséges lényegesen átalakítani a vállalkozói igazolványok kiállításának rendjén. A vállalkozói igazolvány kiadása és visszavonása továbbra is a körzetközponti jegyző 20

kompetenciájába tartozna, ennek során a körzetközponti jegyző mérlegelési joggal nem rendelkezik, feladata csupán a jogszabályban foglalt, taxatívan meghatározott feltételek fennállásának ellenőrzése. Az új törvény célja az egyéni vállalkozó piacra lépésének megkönnyítése és a lehetséges legegyszerűbb eljárás kialakítása. Az egyéni vállalkozás nyilvántartásba vétele ennek a célnak megfelelően egyablakos rendszerben rövid határidőkkel valósulna meg. Szükséges ennek során felülvizsgálni, hogy a jegyző milyen hatóságok felé járhat el a valóban egyablakos rendszer hatékonysága érdekében. Az APEH mellett célszerűnek tűnik például a telepengedély beszerzését is a jegyző feladatául előírni. Szükséges az új törvényben kimondani, hogy egyéni vállalkozói tevékenység vállalkozói igazolvány kiváltása nélkül nem végezhető. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a ma vállalkozói igazolvány nélkül egyéni vállalkozói tevékenységet (mezőgazdasági termelőtevékenység, ügyvédi és közjegyzői tevékenység) folytató vállalkozók kötelesek lennének a jövőben vállalkozói igazolványt kiváltani, és azt sem, hogy a jövőben ezek a tevékenységek a korábbi formában nem lennének folytathatóak. Az új törvény hatálya azonban kizárólag az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozókra terjedne ki. A más formában vállalkozási tevékenységet végzők nem egyéni vállalkozók, így a tevékenységüket külön jogszabályoknak kell szabályozniuk. Az egyéni vállalkozók nyilvántartása Az Evt. 4/A. (1) bekezdése írja elő a körzetközponti jegyző azon kötelezettségét, hogy az egyéni vállalkozók törvényben meghatározott adatait az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók központi nyilvántartásában rögzítse. Az elektronikus és közhiteles nyilvántartást a 276/2006. (XII. 23.) Korm. rendelettel kijelölt Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Hivatala kezeli. A nyilvántartás az Evt. 2000. november 1-jei módosításával került kialakításra, a nyilvántartásba ezen időponttal kerülnek be az egyéni vállalkozók. A nyilvántartásnak továbbra is hiányoznak a részletes szabályai. Az ezen időpont előtt megszűnt vállalkozásokról kizárólag a gazdasági kamaráktól átvett iratanyag tartalmaz információkat. A 2000. november 1-je előtt kiadott, és a gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIII. törvény 25. (4) bekezdése értelmében 2003. február 15-én érvényüket vesztett vállalkozói igazolványokról mind a Hivatal a nyilvántartásból, mind pedig az okmányiroda a nála található iratanyagból szolgáltathat adatot. Az Evt. 4/A. (5) bekezdésének értelmében a 2000. november 1-je után kiadott vállalkozói igazolványok adattartalmáról a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala gyűjti és kezeli a körzetközponti jegyző által rögzített adatokat és azok változásait. A nyilvántartás adattartalmát az Evt. 4/A. (1) bekezdése határozza meg. A nyilvántartott adatok a következők: az egyéni vállalkozó (egyéni vállalkozás) a) neve, b) leánykori neve, c) születési helye és ideje, állampolgársága, d) anyja neve, e) tevékenységi köre, f) székhelye, g) telephelye, h) fióktelephelye, i) adószáma, vállalkozói igazolvány száma, nyilvántartási száma, 21

j) statisztikai számjele, k) munkavégzés módja, l) levelezési címe, m) telefon- és telefax-száma, n) foglalkoztatottak létszáma. A Hivatal a nyilvántartásból megkeresésre egyedi vagy csoportos adatszolgáltatást teljesít, amely díjköteles. Egyedi adatszolgáltatásnak minősül, ha az adatkérő a vállalkozó nevének és székhelyének, vagy egyéb azonosításra alkalmas adatának a kérelemben történő feltüntetése mellett egy vállalkozó nyilvántartott adatait kéri. Egyéb esetekben az adatszolgáltatás csoportos. Az adatszolgáltatásért az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók központi nyilvántartásából teljesített adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 28/2000. (X. 27.) BM rendelet értelmében adatszolgáltatási díjat kell fizetni. A rendeletet módosította a 15/2007. (III. 13.) IRM rendelet, a módosítás 2007. május 1-jén lép hatályba. Az egyedi adatszolgáltatás (egy eljárásban kért, egy fő adatait tartalmazó adatszolgáltatás) díja 1000 Ft (2007. május 1-jét követően 1200 forint), a csoportos adatszolgáltatás (a nyilvántartásból valamilyen csoportképző ismérv alapján történő vállalkozói kör adatainak szolgáltatása) esetén a tételszám és a díjtétel szorzata, de legalább 7000 Ft (2007. május 1-jét követően 8400 Ft). Tételszám Forint/tétel 2007. április 30-ig Forint/tétel 2007. május 1-jétől 1 10 000 35 Ft 42 Ft 10 001 50 000 25 Ft 30 Ft 50 001 22 Ft 26 Ft Az új törvényben szükséges kialakítani a nyilvántartás részletes szabályait, ennek során meg kell teremteni a nyilvánosság és a közhitelesség biztosítékait. Szükséges továbbá felülvizsgálni, hogy az egyéni vállalkozói nyilvántartás mely adatokat tartalmazza. Jogos igény, hogy az egyéni vállalkozó fizetőképességét befolyásoló információk kerüljenek be a nyilvántartásba. Mivel az egyéni vállalkozó vagyona nem különül el a természetes személy vagyonától, ezért nem csak a vállalkozáshoz kapcsolódó adatok feltüntetése szükséges, hanem indokolt a természetes személy fizetőképességére kiható jelentősebb tények feltüntetése is. A szabályozás kialakítása során a legmesszebbmenőkig figyelemmel szükséges lenni a személyes adatok védelmének követelményeire. Egyéni vállalkozások esetén a nyilvánosság követelménye eltérően érvényesül, mint a cégnyilvántartás esetén. Míg a cégnyilvántartás esetén az adatok teljeskörűen nyilvánosak, addig az egyéni vállalkozás esetén az adatoknak csak egy része nyilvános. Ezen az adatkörön túl az adatkérőnek igazolnia kell az adatkérés jogcímét. Az új törvényben szükséges részletesen szabályozni a nyilvántartásból történő adatszolgáltatást. Az új nyilvántartásnak a jelenleg működő nyilvántartás adatain kell alapulnia. Az egyéni vállalkozókat adatközlésre csak olyan körben lehet felhívni, amely adatok még nem szerepelnek a nyilvántartásban. Ha ilyen adatkérés szükséges, azt lehetőség szerint a vállalkozókat legkevésbé terhelő módon kell megvalósítani. Az egyéni vállalkozás működése Képesítéshez kötött tevékenység végzése Az Evt. 9. -a szerint képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek megfelel, vagy az alkalmazottai, illetve segítő családtagjai között van olyan személy, aki az előírt képesítéssel 22

rendelkezik. Ha az egyéni vállalkozónak több telephelye (fióktelephelye) van, a képesítési követelményekre vonatkozó előírásokat valamennyi telephelyen (fióktelephelyen) érvényesíteni kell. A Gt. 6. (3) bekezdése kimondja, hogy képesítéshez kötött tevékenységet, ha jogszabály ide nem értve az önkormányzati rendeletet kivételt nem tesz, gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. Indokoltnak látszik a Gt. szabályát egyéni vállalkozások esetén is az egyéni vállalkozás jellemzőiből fakadó eltérések figyelembevételével előírni. Az egyes tevékenységek folytatásának feltételeit szabályozó törvény vagy kormányrendelet a képesítési követelményekre más szabályokat fogalmazhat meg. Így például a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 3. (2) bekezdése kimondja, hogy az üzletben kereskedelmi tevékenységet végző személynek a külön jogszabályban meghatározott szakképesítéssel kell rendelkeznie. Ebben az esetben hasonlóan a hatályos megoldáshoz az egyéni vállalkozókról és az egyéni cégekről szóló új törvény képesítésre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandóak. Személyes munkavégzési kötelezettség Az Evt. 10. (1) bekezdése kimondja, hogy az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. Megvizsgálandó, hogy egyéni vállalkozás esetén továbbra is fenntartandó-e az a szabály, amely kimondja, hogy az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. Foglalkoztatás Az egyéni vállalkozásokban foglalkoztatottak száma jellemzően alacsony. 2004-ben a 376 ezer működő egyéni vállalkozás közül 308 ezer, azaz az egyéni vállalkozások 82%-a 0 vagy 1 foglalkoztatottal rendelkezett, 58 ezer (15%) 2-4 foglalkoztatottal, 8 ezer (2%) 5-9 foglalkoztatottal, és csak 2 ezer (1%) egyéni vállalkozás foglalkoztatott 10 főnél többet. Az egyéni vállalkozásokban foglalkoztatottak száma 2000-ben 540 ezer volt, ez 2004-re 513 ezerre csökkent, arányuk az összes vállalkozásban foglalkoztatottak között 17,3%. Az egyéni vállalkozások arányának fokozatos csökkenésével ez az arány is évről évre csökken. Ha az egyéni vállalkozó vagy az egyéni cég másnak munkát ad, akkor foglalkoztatóként az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint köteles bejelentkezni, és mint foglalkoztató a törvényekben előírt adatszolgáltatásokat és közteherfizetési kötelezettségeket teljesíteni (Art. 31. és 52. (7) bekezdés). Az Evt. 10. (2) bekezdése szerint az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. Segítő családtagként a vállalkozó közeli hozzátartozója, továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható. A segítő családtag intézményét az új törvényben is indokolt fenntartani. Az egyéni vállalkozások sok esetben családi vállalkozások, amelyekben az egyéni vállalkozó mellett több családtag is részt vesz. A segítő családtag intézménye ennek teremti meg a jogi kereteit. A vállalkozói tevékenység szünetelése Az Evt. nem teszi lehetővé a vállalkozói tevékenység szünetelését. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 17-18. -ai megteremtik a tevékenység szünetelésének lehetőségét. E szerint az 23

ügyvéd a tevékenységét a kamara engedélyével szüneteltetheti. A szünetelés legrövidebb időtartama három hónap. A szüneteltetés engedélyezését a kamara abban az esetben tagadhatja meg, ha az ügyvéd nem gondoskodott megfelelően megbízásainak átadásáról vagy megszüntetéséről, valamint ha a szüneteltetést bejelentő ügyvéd alkalmazott ügyvédet, ügyvédjelöltet foglalkoztat az alkalmazott ügyvéd, illetve ügyvédjelölt munkaviszonyának a Munka Törvénykönyve szerinti rendezéséről. A kamara a szüneteltetés iránti kérelemről határozatot hoz. A kamara engedélyezése nem szükséges az országgyűlési képviselői vagy a polgármesteri megbízatás miatti szüneteltetéshez, ez esetben a szüneteltetés időtartama a megbízatás lejártáig tart. Az ügyvéd az ilyen szüneteltetést köteles a kamarának bejelenteni. Az ügyvéd az ügyvédi tevékenység szüneteltetésének időtartama alatt munkaviszonyt, közalkalmazotti vagy köztisztviselői jogviszonyt létesíthet. A szüneteltetés alatt az ügyvéd nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik az abból fakadó kötelezettségek. Az ügyvédeknél szűkebb körben ugyan, de a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény is lehetővé teszi a közjegyzői szolgálat szünetelését. E szerint, ha a közjegyzőt országgyűlési, helyi önkormányzati képviselőjelöltként, illetőleg polgármesterjelöltként nyilvántartásba vették, ettől az időponttól a választás befejezéséig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma megszűnéséig közjegyzői szolgálata szünetel. A közjegyző a szünetelés időtartama alatt közjegyzői tevékenységet nem végezhet, részére tartós helyettest kell kirendelni. A közjegyzői szolgálat szünetelése alatt a közjegyző kamarai tagsága fennmarad, de nem gyakorolhatja a kamarai tagságból eredő jogokat, és nem terhelik a kamarai tagságból fakadó kötelezettségek. Az új törvényben szükséges megvizsgálni, hogy megteremthető-e a vállalkozói tevékenység szünetelésének lehetősége. Erre azon egyéni vállalkozók esetében lehet szükség, akik tevékenységüket az évnek csak meghatározott időszakában végzik (pl. idénymunka), és az év többi részében egyéni vállalkozói tevékenységet nem végeznek. Szünetelésre lenne továbbá lehetőség az ügyvédeknél és a közjegyzőknél szabályozott esetekben is. A szünetelés időtartama alatt az egyéni vállalkozó egyrészt nem jogosult az egyéni vállalkozói igazolványban foglalt tevékenység folytatására. A szabályozásnak ugyanakkor biztosítania kell, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység szünetelése ne teremtse meg az adóelkerülés lehetőségét. Megfelelő megoldás lehet például annak előírása, hogy a szünetelés időtartamára az egyéni vállalkozó köteles a vállalkozói igazolványát leadni a körzetközponti jegyzőnek. Végrehajtás az egyéni vállalkozással szemben Az Evt. nem rendezi azt az esetet, amikor az egyéni vállalkozás a követeléseket esedékességkor nem képes vagy nem kívánja kielégíteni. A hatályos szabályozás alapján a Vht. szabályai érvényesülnek, azaz a tartozását nem teljesítő egyéni vállalkozó mint természetes személy ellen végrehajtást kell lefolytatni. Az új törvénynek szükséges szabályoznia ezt az esetkört. Az egyéni vállalkozás továbbra sem tartozna a Cstv. hatálya alá, arra az esetre, ha az egyéni vállalkozás az esedékes követeléseket nem elégíti ki, a Vht. szabályai vonatkoznának. Egyéni vállalkozó esetén is szükség van a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körének meghatározására. Ennek során külön kell választani azt az esetet, amikor az egyéni vállalkozó ellen úgy indul végrehajtási eljárás, hogy az egyéni vállalkozó a fizetőképességét megőrizte, és azt, ha az egyéni vállalkozó fizetésképtelenné vált. A nem egyéni vállalkozó természetes személy esetén a Vht. 90. -a meghatározza a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét. A Vht. 90. (1) bekezdése szerint mentesek a végrehajtás alól az olyan eszközök, amelyek nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, így különösen a nélkülözhetetlen szerszám, műszer, technikai, katonai és egyéb felszerelési tárgy, egyenruha, önvédelmi fegyver, 24

szállítóeszköz, ide nem értve a gépjárművet. Egyéni vállalkozók esetén a végrehajtás alól mentes vagyontárgyak körét azokra a vagyontárgyakra szükséges kiterjeszteni, amelyek az egyéni vállalkozó egzisztenciális biztonságát és lakhatását biztosítják. E körben külön vizsgálandó, hogy a vállalkozási tevékenység végzéséhez szükséges vagyontárgyak védelme indokolt-e egyéni vállalkozók esetén, és ha igen, akkor a védelmet a vállalkozó vagyonának milyen körére szükséges kiterjeszteni. Ha a mentes vagyontárgyak köre a vállalkozás folytatásához szükséges vagyontárgyakra is kiterjed, akkor olyan garanciális szabályokat kell megfogalmazni, amelyek biztosítják a hitelezők kielégítését azáltal, hogy az egyéni vállalkozó nem lesz jogosult ezzel a szabállyal visszaélni, és vagyontárgyait indokolatlanul kivonni a végrehajtás alól. Bérgarancia-szabályozás A Bérgarancia Alapról szóló törvény megteremti azt a bérgarancia-eljárást, amelyben a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnek a munkavállalóval szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozása megelőlegezhető. A támogatás forrásául a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 39. (3) bekezdés d) pontja alapján a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprésze szolgál. E szabályozás alapján a munkáltató és munkavállalója járulékbefizetést teljesít a Munkaerőpiaci Alapba, amelyből a Bérgarancia Alapról szóló törvényben meghatározott rend szerint a Cstv. 3. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetek munkavállalóival szemben fennálló, kiegyenlíthetetlen bértartozás megelőlegezhető. Ha a felszámoló a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben fennálló bértartozást a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon nem tudja kielégíteni, haladéktalanul kérelmet nyújt be az állami foglalkoztatási szervhez visszatérítendő pénzügyi támogatás iránt. Az állami foglalkoztatási szerv köteles a támogatást megállapítani, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet által benyújtott kérelem a törvényben foglalt feltételeknek megfelel. Az állami foglalkoztatási szerv a támogatásról a kérelem benyújtását követő nyolc napon belül határozattal dönt. Támogatás nyújtása esetén az állami foglalkoztatási szerv a kérelem átvételétől számított 15 napon belül intézkedik annak a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből történő átutalásáról. A felszámoló a támogatásnak a gazdálkodó szervezethez történő beérkezését követő három munkanapon belül gondoskodik a fennálló bértartozások munkavállalók részére történő kifizetéséről. A hatályos szabályozás alapvető problémája, hogy az egyéni vállalkozásnak rendezetlen a Bérgarancia Alappal való kapcsolata. Noha az egyéni vállalkozó és az egyéni vállalkozó munkavállalója egyaránt járulékbefizetést teljesít, a Bérgarancia Alapról szóló törvény csak Cstv. 3. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezetek munkavállalói számára teszi lehetővé a Bérgarancia Alapból történő kifizetést. Mivel az egyéni vállalkozó nem minősül gazdálkodó szervezetnek a Cstv. szempontjából, a szabályozás eredménye az, hogy az egyéni vállalkozó munkavállalója a Munkaerőpiaci Alap befizetője, abból azonban támogatáshoz nem juthat. Az új törvényben mind az egyéni vállalkozások, mind az egyéni cégek esetén szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy az egyéni vállalkozó munkavállalói bértartozás esetén támogatást kapjanak a Bérgarancia Alapból. Egyéni cég esetén a Bérgarancia Alapról szóló törvény szabályai megfelelően alkalmazandóak. Egyéni vállalkozás esetében azonban szükséges az új törvényben kialakítani azt az eljárást, amelynek eredményeképp az egyéni vállalkozás munkavállalója is jogosulttá válik a Bérgarancia Alapból támogatásra. 25

Megszűnés A hatályos szabályozás alapján az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga megszűnik, ha a) az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja; b) az igazolványt a körzetközponti jegyző visszavonta; c) az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve: ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Az egyéni vállalkozó bármikor dönthet úgy, hogy megszünteti tevékenységét, ekkor vissza kell adnia a vállalkozói igazolványát. Az igazolványt az egyéni vállalkozó székhelye szerinti okmányirodának kell visszaadni. A vállalkozói tevékenység megszüntetésekor az egyéni vállalkozót sem illeték-, sem egyéb díjfizetési kötelezettség nem terheli. Az egyéni vállalkozótól a vállalkozói tevékenysége gyakorlására jogosító okmány az Evt.-ben meghatározott esetekben vonható vissza. Egyéni vállalkozói igazolvány visszavonására a vállalkozó székhelye szerinti okmányiroda jogosult. A visszavonás közigazgatási hatósági határozattal történik, amely ellen fellebbezéssel lehet élni. Ilyen eset lehet, ha a) olyan körülmény merül fel, amely az igazolvány kiadását kizárná; b) az egyéni vállalkozás a működéshez szükséges, e törvényben vagy más jogszabályban előírt követelményeknek nem felel meg és a körzetközponti jegyző vagy az illetékes települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője, illetőleg a külön jogszabályban megjelölt hatóság felszólítása ellenére e követelményeknek 30 napon, illetve a külön jogszabályi felhatalmazás alapján a hatóság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget, és a jogszabálysértés másképpen nem orvosolható; c) az adó, illetve vám megfizetésére irányuló kötelezettségeit az egyéni vállalkozás a hatáskörrel rendelkező hatóság felhívását megelőzően legalább 12 hónapig nem teljesítette, illetve a bejelentkezési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségeinek az adóhatóság felhívása ellenére a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget; d) a vállalkozó a körzetközponti jegyző felhívása ellenére az érintett hatósági engedélyt a megadott határidőn belül nem mutatja be. A vállalkozói tevékenység megszűnését eredményezi a vállalkozó halála, illetve cselekvőképességének elvesztése. Kivételt képez ez alól, ha van olyan személy, aki a tevékenységet a jogi szabályozás alapján folytatni jogosult, és ennek tényét be is jelenti az okmányirodában. A szabályozás felállít egy jogosultsági sorrendet, amelytől eltérés a sorban előbb levő jogosult beleegyezésével megengedett. A vállalkozó halála esetén az özvegye, továbbá özvegy hiányában vagy egyetértésével örököse jogosult a tevékenység folytatására. Ha egy egyéni vállalkozással rendelkező személyt helyez a bíróság gondnokság alá, akkor a gondnok (a gondnokság alá helyezett személy törvényes képviselője) dönthet arról, hogy folytatja-e a vállalkozást a gondnokolt nevében és javára, vagy azt megszünteti. Mindkét esetben három hónapon belül lehet bejelenteni a vállalkozás folytatását, a határidőt az egyéni vállalkozó halálának napjától, illetőleg cselekvőképességének elvesztése időpontjától számítják. EGYÉNI CÉG A hatályos szabályozás nem rendelkezik részletesen az egyéni cégről, az Evt. 15. -a csupán annak a lehetőségét rögzíti, hogy az egyéni vállalkozó kérheti egyéni cégként való nyilvántartásba vételét. Részben a szabályozás szinte teljes hiányának köszönhető, hogy kevesebb mint 2 000 egyéni vállalkozó élt az Evt. által kínált lehetőséggel. Az új törvény elsődleges feladata ezért az egyéni 26

cégre vonatkozó szabályozás részletes kialakítása. Az új törvény azonban abban a tekintetben nem kíván változtatni a hatályos szabályozáson, hogy az egyéni cég alapítása továbbra is lehetőség marad az egyéni vállalkozó számára, a törvény nem teszi azt kötelezővé. Az egyéni vállalkozó szabadon dönthet arról, hogy egyéni cégként kíván-e működni. Jogalanyiság, főbb jellemzők A hatályos szabályozás alapján az egyéni cég nem jogalany. Noha az Evt. 15. -a pusztán annyit tartalmaz, hogy az egyéni cég nem jogi személy, a bírói gyakorlat ebből helyesen arra a következtetésre jutott, hogy nem ismeri el az egyéni cég jogalanyiságát. Az egyéni vállalkozás a tevékenységet folytató magánszemély vagyonától akkor sem különül el, ha az egyéni vállalkozást a cégbíróság egyéni cégként nyilvántartásba vette. (EBH2002. 658.) Az egyéni cégnek nincs önálló, magánszemélytől, cégtulajdonostól, kisiparostól, egyéni vállalkozótól független jogalanyisága. (EBH2005. 1380.) Az új törvény biztosítaná, hogy az egyéni cég jogalany. Jogalanyiságát a jegyző bejegyzést elrendelő határozatával nyeri el és a jegyző törlést kimondó határozatával szűnik meg. Az egyéni cég jogalanyisága tehát elválik az egyéni vállalkozó jogalanyiságától. Az egyéni cég azonban továbbra sem minősülne jogi személynek. Hosszú távon azonban megvalósítható egy olyan szabályozás, amelynek eredményeként az egyéni cég jogi személlyé válna, erre akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó megszünteti a nem jogi személy jogalany kategóriáját. Az egyéni cég az új törvény alapján olyan jogalany, amelynek csak természetes személy tagja van; amelyben a tagok száma csak kivételes esetekben és ideiglenesen haladhatja meg az egy főt; amelynek tagja egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik, és amelynek létezése alatt a természetes személy egyéni vállalkozó üzleti tevékenységet kizárólag egyéni cégként gyakorol. Az a körülmény, hogy az egyéni cég jogalanyisággal rendelkezik, megteremti annak a lehetőségét, hogy a társas vállalkozásként működő cégekre irányadó, hitelezővédelmi szempontból fontos törvények hatálya kiterjedjen az egyéni cégre is. Az egyéni cég a vállalkozó magánvagyonától elkülönített cégvagyonnal rendelkezne, az egyéni cégre irányadók lennének az Sztv. könyvvezetésre és beszámoló készítésre, továbbá az éves beszámoló cégbíróságnak történő megküldésére irányuló szabályai. (Ez azt jelentené, hogy a számviteli törvényben foglalt szabályok alkalmazásánál az egyéni cég akkor és annyiban lenne jogosult adminisztratív könnyítésekre, ahogy és amikor azt a hatályos szabályok a kisvállalkozások számára biztosítják. E tekintetben tehát szervezetsemleges szabályozás jönne létre.) Eltérően az egyéni vállalkozástól, az egyéni cégre kiterjedne a Cstv. hatálya és ezzel összefüggésben a bérgarancia-szabályozás is. Az egyéni cég szemben az egyéni vállalkozóval felszámolható volna, elsősorban az egyéni cég vagyonából (mint csődvagyonból) elégítenék ki a cég hitelezőit. Az egyéni cégre irányadó új szabályok lehetőséget adnak a társas vállalkozásokra vonatkozó adójogi szabályok alkalmazására, így eltérően az egyéni vállalkozástól az egyéni cégre a társasági adó, illetve az egyszerűsített vállalkozási adó szabályai lennének alkalmazandóak. 27

Egyéni céggé történő átalakulás; működés egyéni cégként Az egyéni cég létrejötte és bejegyzése Az Evt. 15. (1) bekezdése megteremti annak lehetőségét, hogy az egyéni vállalkozót kérelmére a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezzék. A bejegyzésre a Ctv. szabályait rendeli az Evt. alkalmazni, ennek megfelelően az eljárás a Ctv. szabályai szerint folyik le, abban az egyéni vállalkozást nyilvántartó körzetközponti jegyző nem vesz részt. Az egyéni vállalkozások nyilvántartása ezért nem tartalmaz adatot arról, hogy mely egyéni vállalkozó kérte egyéni cégként való bejegyzését. Egyéni cég kétféleképp jöhetne létre: jogutód nélkül és jogutódlással. Jogutód nélkül jön létre az egyéni cég, ha a vállalkozói igazolványt kiváltó természetes személy az igazolvány kiváltásával egyidejűleg kéri az egyéni cégként való nyilvántartásba vételt. Ebben az esetben az egyéni vállalkozó rögtön egyéni cégként kezdi meg a vállalkozását, egyéni vállalkozásként ebben az esetben nem működik. Jogutódlással jön létre az egyéni cég, ha az egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozás folytatása során kérte egyéni cégként való nyilvántartásba vételét. Ebben az esetben az egyéni cég az egyéni vállalkozás jogutódja, arra az egyéni vállalkozást megillető valamennyi jogviszony átszáll. Szükséges ezért a jogutódlás hitelezővédelmi garanciáit megteremteni. Az új törvény alapján az egyéni cég a jogszabály által meghatározott nyomtatvány kitöltésével lenne létrehozható. A nyomtatványt az egyéni vállalkozó ügyvéd közreműködése nélkül tölthetné ki, annak alapján az egyéni cég bejegyzését a körzetközponti jegyző folytatná le. A nyomtatvány csak a hitelezővédelmi szempontok szerint feltétlenül indokolt adatok kitöltésére kötelezné a vállalkozót, az adminisztratív teendők során a körzetközponti jegyző irodájának ügyintézői segítenék a bejegyzést kérőt. A bejegyzett egyéni cég adatait a jegyző elektronikus úton továbbítaná a cégbíróság felé, amely az adatokat hivatalból rögzítené a cégnyilvántartásban. A cégnyilvántartás az egyéni cég tekintetében is a gazdasági forgalom tájékoztatását szolgálná, a bejegyzések azonban nem keletkeztető, hanem deklaratív hatályúak lennének. A körzetközponti jegyző eljárása során vizsgálja az egyéni vállalkozó által megjelölt cégnév megfelelőségét. Mivel az egyéni cégekre kiterjed a Ctv. hatálya, ezért egyéni cégek esetén is érvényesülnek a Ctv.-nek a névre vonatkozó szabályai. Ez egyrészt azt jelenti, hogy egyéni cégek cégneve is tartalmazhat vezérszót, másrészt azonban a kizárólagosság elvének az egyéni cégek cégneve esetén is érvényesülnie kell. A Ctv. 3. (4) bekezdése szerint a cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén bejegyzett más cég elnevezésétől, illetve a lefoglalt elnevezéstől a cégforma különbözőségén túlmenően is egyértelműen különböznie kell, és nem kelthet olyan látszatot, ami különösen a cég tevékenységi körét és a választott cégformát illetően megtévesztő. Megvizsgálandó, hogy egyéni cégek esetén is indokolt-e az egész országra kiterjeszteni a névkizárólagosság elvét, vagy elegendő azt körzetenként érvényesíteni. Ez utóbbi esetben a név mellett az egyéni cég azonosításához szükséges lenne a körzet megjelölése is, a körzetközponti jegyző pedig kizárólag az adott körzetben ellenőrizné a névkizárólagosság elvének érvényesülését. Az előbbi esetben fontos kiemelni, ahhoz, hogy a körzetközponti jegyző országosan vizsgálni tudja a névválasztás megfelelőségét, szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy a jegyző elektronikusan hozzáférjen valamennyi egyéni cég adatához. A körzetközponti jegyző bejegyzést elrendelő döntése konstitutív hatállyal bírna: az egyéni vállalkozó ettől az időpillanattól kezdve válna jogosulttá egyéni cégként üzleti tevékenység folytatására. A cégbíróság csupán a már létrejött egyéni cég adatait vezeti be a nyilvántartásba, erről való döntése ezért deklaratív. 28

Az egyéni vállalkozó felelőssége az egyéni cég tartozásaiért A hatályos szabályozás alapján az egyéni vállalkozó felelőssége korlátlan az egyéni cég tartozásaiért. Az új törvényben indokolt megteremteni annak a lehetőségét, hogy az egyéni vállalkozó választhasson, hogy milyen mögöttes felelősséggel kívánja az egyéni céget működtetni. Létezhet olyan egyéni cég, amelynek tartozásaiért az egyéni vállalkozó a cég fennállása alatt korlátlan felelősséget vállal a magánvagyona terhére, de elképzelhető olyan megoldás is, hogy az egyéni vállalkozó az egyéni cég tartozásaiért csak akkor felel, ha az az egyéni cégtől nem hajtható be. Elképzelhető olyan megoldás is, amely szerint az egyéni vállalkozó az egyéni cég tartozásaiért a jegyzett tőke összegéért felel csupán. Az egyéni vállalkozó választásának azonban egyértelműnek kell lennie, és a felelősségvállalás mértékét az egyéni vállalkozók nyilvántartásnak, valamint a cégnyilvántartásnak tartalmaznia kell, és azt a vállalkozói igazolványban is fel kell tüntetni. Az egyéni cég jegyzett tőkéje Szükséges előírni, hogy az egyéni cég bejegyzésekor jelölje meg a jegyzett tőkét, amelynek összege azonban szabadon határozható meg, minimumtőke-követelmény tehát e cégforma esetén hasonlóan a közkereseti társaságra és a betéti társaságra vonatkozó szabályozáshoz nem érvényesülne. A szabályozás során analógiaként egyéni cég esetében is alkalmazhatóak a Gt. közkereseti társasági tag kilépésére vonatkozó szabályai. A Gt. 102. -a szerint a társaságtól megváló taggal a társasági részesedését átruházó tag kivételével a tagsági jogviszonya megszűnésének időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. A társaságtól megváló tagot a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában a társaság saját tőkéjéből akkora hányadrész illeti meg, amilyen mértékben a vagyoni hozzájárulása viszonyult a társaság jegyzett tőkéjéhez. A társaságtól megváló tag követelését a társaság és a tag eltérő megállapodásának hiányában a tagsági jogviszony megszűnésétől számított három hónapon belül pénzben kell kifizetni. A törvény előírja, hogy az egyéni cég bejegyzésekor jelölje meg a jegyzett tőkét, amelynek összege azonban szabadon határozható meg, minimumtőke-követelmény tehát e cégforma esetén nem érvényesülne. Az egyéni cég esetén is érvényesülne a változó tőke elve. E szerint a jegyzett tőke nem csupán a jegyzett tőke leszállítás szabályai szerint módosulhat, hanem ennél tágabb körben van lehetőség kifizetésre a jegyzett tőke terhére az egyéni vállalkozó részére. A kifizetésre abban az esetben kerülhet sor, ha az nem veszélyezteti az egyéni cég működőképességét. Fontos garanciális szabály ugyanakkor, hogy a jegyzett tőke aktuális mértékét, annak változását évente közzé kell tenni a cégjegyzékben. Az egyéni cég szervezete, döntéshozatala Egyéni cég szervezeti felépítésére az új törvényben nem indokolt részletes szabályozást kialakítani. Az egyéni cég egyszemélyes jogalany, ezért indokolatlan, hogy a törvény meghatározzon egy összetett szervezeti-működési struktúrát. Egyéni cég esetében taggyűlés nincs, a döntéseket az egyedüli tag hozza. Fontos garanciális szabály azonban, hogy a döntéseket érvényesen csak írásban lehet meghozni. Az új törvény nem rendelkezik sem tulajdonosi, sem közérdekvédelmi ellenőrzésről. Felügyelő bizottság létrehozását egyéni cég esetén nem indokolt megkövetelni. Közkereseti társaság és betéti társaság esetén a Gt. is csak abban az esetben követeli meg felügyelő bizottság létrehozását, ha a gazdasági társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. A jelenleg működő egyéni vállalkozásoknak azonban kevesebb 29

mint 1%-a foglalkoztat tíz főnél több munkavállalót, az egyéni vállalkozások jellemzően (82%) foglalkoztatott nélkül vagy egy foglalkoztatottal működnek, ezért indokolatlan egy bonyolult ellenőrzési struktúra kialakítása. Számviteli jogszabályok meghatározott feltételek esetére könyvvizsgáló választását előírhatják, az egyéni cégre vonatkozó új törvény ezeken túlmenően egyéb eseteket nem kíván meghatározni. Társulási jog Az új törvényben szükséges szabályozni az egyéni cég társulási jogának lehetőségét. A társulási jog tekintetében szükséges megkülönböztetni azokat az egyéni cégeket, amelyek az egyéni vállalkozó korlátlan felelősségével működnek, azoktól az egyéni cégektől, ahol az egyéni vállalkozó felelőssége korlátozott (vagy kizárt). A korlátlan tagi felelősséggel működő egyéni cégek esetén csak olyan társasági formák esetében indokolt a társulást lehetővé tenni, ahol a tag felelőssége korlátozott, így a gazdasági társaságok közül betéti társaság kültagjaként, korlátolt felelősségű társaság tagjaként vagy részvénytársaság részvényeseként. Ha a tag felelőssége korlátozott, a társulási jogot bármilyen társaság esetére lehetővé kell tenni. Több taggal működő egyéni cég Az egyéni cég jellemzője, hogy főszabályként egy természetes személy tagja van. Az új törvényben azonban szükséges megteremteni annak a lehetőségét, hogy átmenetileg több tagja legyen az egyéni cégnek. Ilyen eset lehet például az egyéni vállalkozó halála. A törvény lehetőséget teremtene arra, hogy a hagyaték megnyíltát követően meghatározott ideig mintegy 9 hónapon keresztül az örökösök tagjai lehessenek az egyéni cégnek, lehetőséget teremtve ezáltal arra, hogy a jogutódok végiggondolják a vállalkozás jövőjét. Állandó jelleggel ugyanakkor továbbra sem indokolt módot adni több személyes egyéni cég működtetésére, erre ugyanis a társas vállalkozási formák alkalmazhatóak. Fizetésképtelenség és fenyegető fizetésképtelenség Az egyéni cég a Cstv. hatálya alá tartozna, így az egyéni cég fizetésképtelenségére eltérően az egyéni vállalkozástól a Cstv. vonatkozna. Ugyancsak alkalmazandóak lennének egyéni cég esetén a Cstv. fenyegető fizetésképtelenségre vonatkozó szabályai. E szerint a hitelező vagy a felszámoló a felszámolási eljárás ideje alatt keresettel kérhetné a bíróságtól annak megállapítását, hogy az egyéni cég tagja a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, és ezáltal az egyéni cég vagyona a keresetben meghatározott mértékben csökkent. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve az egyéni cég tagja előre látta vagy ésszerűen előre láthatta, hogy az egyéni cég nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Bérgarancia-szabályozás Hasonlóan az egyéni vállalkozáshoz, egyéni cég esetén is rendezetlen a bérgarancia-szabályozás. Az egyéni cég és a munkavállaló egyaránt járulékbefizetést teljesít, de a munkavállaló a Munkaerőpiaci Alapból támogatáshoz nem juthat. Azzal, hogy az egyéni cégre a Cstv. alkalmazandó lesz, ez a probléma megoldódik, a Bérgarancia Alapról szóló törvény ugyanis a Cstv. 3. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezetek munkavállalói számára teszi lehetővé a Bérgarancia Alapból történő kifizetést. Ha az egyéni cég is a Cstv. szerinti gazdálkodó szervezetnek minősül, akkor a probléma további szabályozást nem igényel. 30

Megszűnés Egyéni cég esetén az Evt. nem tartalmaz speciális szabályozást, ezért a hatályos szabályozás alapján nem válaszolható meg egyértelműen, hogy az egyéni cég törlése az egyéni vállalkozói tevékenységre milyen hatással bír. Az új törvényben differenciált szabályozást kell kialakítani. Az egyéni vállalkozó dönthet egyrészt arról, hogy az egyéni céget jogutódlással vagy jogutódlás nélkül kívánja-e megszüntetni, másrészt pedig arról, hogy a megszűnéssel a vállalkozói igazolványt vissza kívánja-e adni. Ahogy az egyéni vállalkozó dönthet arról, hogy egyéni vállalkozás helyett egyéni cég formában kíván működni, úgy az új törvény ezt a döntési lehetőséget ellenkező irányban is megteremti. Az egyén vállalkozó ezért dönthet úgy, hogy az egyéni céget végelszámolással megszünteti, és a vállalkozói tevékenységet egyéni vállalkozás formájában folytatja. Ebben az esetben az egyéni cég jogai és kötelezettségei átszállnak az egyéni vállalkozóra. Az egyéni vállalkozó határozhat az egyéni cég jogutód nélküli megszüntetéséről is. Ebben az esetben végelszámolást követően az egyéni vállalkozó jogosult dönteni, hogy a törléssel a vállalkozói igazolványt vissza kívánja-e adni. Az egyéni vállalkozó tehát dönthet úgy is, hogy az egyéni céget megszünteti, de a vállalkozási tevékenységét egyéni vállalkozóként tovább folytatja úgy, hogy az egyéni cég jogviszonyaiba nem lép be jogutódként. Ha az egyéni cég megszüntetésére felszámolási eljárás következtében kerül sor, az egyéni cég megszűnik, de az egyéni vállalkozó igazolványa megmarad, így vállalkozási tevékenység folytatására az egyéni vállalkozó a megszüntetést követően is jogosult marad. Az Evt. 15/A. (1) kimondja, hogy az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakulhat át. Az új törvényben továbbra is indokolt fenntartani ezt a lehetőséget, szükséges azonban megteremteni az átalakulás részletes szabályozását. A cégbejegyzési eljárás és a cégnyilvántartás egyes kérdéseiről szóló 21/2006. (V. 18.) IM rendelet 13. (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az egyéni cég egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakul át, a cégbíróság az átalakulás cégbejegyzését követően erről a szükséges intézkedések megtétele céljából elektronikus levélben értesíti az egyéni vállalkozás nyilvántartását vezető hatóságot. Nincs azonban szabályozva, hogy az egyéni vállalkozás nyilvántartását vezető hatóság milyen intézkedést köteles megtenni. A vállalkozói tevékenység gyakorlása megszűnésének szabályai között nem szerepel olyan rendelkezés, amely kimondaná, hogy az egyéni cég gazdasági társasággá történő átalakulását követően vissza kell-e vonni a vállalkozói igazolványt. Nem egyértelmű tehát, hogy az egyéni cég megszűnése vagy átalakulása kihat-e az egyéni vállalkozói működésre. Indokolt ezért az egyéni vállalkozás megszűnési okai közé felvenni azt az esetet, amikor az egyéni cég egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakul át. Az új törvényben az egyéni cég megszűnési okaként szükséges szabályozni azt az esetet, amikor az egyéni cég létrejöttét követően következik be olyan ok, ami miatt a vállalkozói igazolványt a körzetközponti jegyző visszavonja. Az egyéni cég jogsértő magatartásának kezelésére azonban rugalmas szabályozás kialakítása szükséges, a körzetközponti jegyző csak végső esetben élhetne a vállalkozói igazolvány visszavonásának jogával. E szabályozáshoz alapul szolgálhat az Evt. 14. (1) bekezdése, amely kimondja, hogy visszavonásra akkor kerül sor, ha az egyéni vállalkozó a hatóság felszólítására a felszólításban meghatározott határidőn belül a jogszabályi követelményeknek nem felel meg, és a jogszabálysértés másként nem orvosolható. A vállalkozói 31

igazolvány visszavonása főszabályként nem végleges, a visszavonást követően a vállalkozó jogosult új vállalkozói igazolványt kiváltani. Budapest, 2007. április Dr. Petrétei József 32

1. sz. melléklet Az egyéni vállalkozásra és az egyéni cégre vonatkozó tervezett szabályozás összehasonlítása Jogalanyiság Az egyéni vállalkozás nem elkülönült jogalany, jogokat és kötelezettségeket az egyéni vállalkozónak minősülő természetes személy szerez. Ezzel összhangban az egyéni vállalkozó nem cég, a cégnyilvántartásban nem jelenik meg. Vagyon Mivel az egyéni vállalkozás nem jogalany, a vállalkozás és a magánszemély vagyona nem válik el. Felelősségvállalás EGYÉNI VÁLLALKOZÁS EGYÉNI CÉG EGYSZEMÉLYES KFT. Mivel az egyéni vállalkozás nem jogalany, az elkülönült felelősség kérdése nem merül fel, a tartozásokért a magánszemély egyéni vállalkozó tartozik korlátlan felelősséggel. Fizetésképtelenség Az egyéni vállalkozóra a Vht. szabályai alkalmazandóak. Megszűnés Az egyéni vállalkozás a vállalkozói nyilvántartásból való törléssel szűnik meg Az egyéni cég nem jogi személy jogalany. Jogalanyiságát a jegyző bejegyző határozatával nyeri el és az a jegyző határozatával szűnik meg. A cégjegyzékbe való bejegyzés csak deklaratív hatállyal bír. Az egyéni cég bejegyzéskor megjelöli a jegyzett tőkéjét, ennek összege azonban szabadon határozható meg, minimumtőkekövetelmény tehát egyéni cégek esetén nem érvényesül. Érvényesül a változó tőke elve. Az egyéni cég tartozásaiért való felelősségét az egyéni vállalkozó szabadon választhatja meg. A felelősség lehet korlátlan, korlátozott, és az egyéni vállalkozó a felelősségét ki is zárhatja. A felelősségvállalás mértékét a nyilvántartás és a vállalkozói igazolvány tartalmazza. Az egyéni cég fizetésképtelenségére a Cstv. vonatkozik. Az egyéni cég a jegyző határozatával szűnik meg. Az egyszemélyes kft. jogi személy jogalany. Az egyszemélyes kft. minimum hárommillió forintos törzstőkével jön létre. A tag és a társaság vagyona néhány kivételtől eltekintve elválik. A társaság felelősségéért a tag nem felel. A törzstőke összege a törzstőke felemelésének és leszállításának a szabályai szerint változhat. A tag kötelezettsége csak a törzsbetét és az egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. A tag a társaság tartozásaiért nem felel. A kft. fizetésképtelenségére a Cstv. vonatkozik. A kft. a cégjegyzékből való törléssel szűnik meg.

Cégnév Az egyéni vállalkozásnak nincs Az egyéni cég cégnévvel rendelkezik. cégneve. A tevékenység (főszabályként) csak vállalkozói igazolvány birtokában végezhető. Az egyéni céget a körzetközponti jegyző veszi nyilvántartásba. Az alapítás nyomtatvány kitöltésével történik. Vállalkozói igazolvány Alapítás Az egyéni vállalkozást a körzetközponti jegyző veszi nyilvántartásba. Képesítéshez kötött tevékenység végzése A képesítési követelményeket az új szabályozás összhangba hozza a Gt. szabályaival. Személyes Az egyéni vállalkozó személyes közreműködési közreműködési kötelezettsége kötelezettség felülvizsgálandó. Alkalmazott Az egyéni vállalkozó igénybevétele alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és tanulót foglalkoztathat. Átalakulás Az egyéni vállalkozás nem alakulhat át; az egyéni vállalkozó kérelmére a cégjegyzékbe cégként bejegyezhető. A képesítési követelményeket az új szabályozás összhangba hozza a Gt. szabályaival. Az egyéni vállalkozó személyes közreműködési kötelezettsége felülvizsgálandó. Az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és tanulót foglalkoztathat. Az egyéni vállalkozás egyszemélyes kft.-vé vagy rt.-vé alakulhat át a Gt. átalakulási szabályi alkalmazásával. A kft. cégnévvel rendelkezik. Nincs. A kft. alapításához alapító okirat elfogadása és a társaságnak a cégbírósági bejegyzése szükséges. Képesítéshez kötött tevékenységet gazdasági társaság csak akkor folytathat, ha e tevékenységben személyesen közreműködő tagjai, munkavállalói, illetve a társasággal kötött tartós polgári jogi szerződés alapján a társaság javára tevékenykedők között legalább egy olyan személy van, aki a jogszabályokban foglalt képesítési követelményeknek igazolt módon megfelel. Nincs személyes közreműködési kötelezettség. Munkavállalót (alkalmazottat) foglalkoztathat. Az egyszemélyes kft. a Gt. szabályai szerint alakulhat át. 34

Az egyéni vállalkozók nyilvántartásának hatályos szabályai 2. sz. Melléklet Az egyéni vállalkozásokra vonatkozó alapvető jogi szabályozást jelenleg az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Evt.), valamint az egyéni vállalkozói igazolványról szóló 129/2000. (VII. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) tartalmazzák. A Korm. rendelet 5. -ában foglaltak szerint az egyéni vállalkozói igazolvánnyal összefüggő hatósági feladatok ellátására első fokon a vállalkozó székhelye szerint illetékes körzetközponti jegyző (okmányiroda) rendelkezik hatáskörrel. Az egyéni vállalkozói igazolvány kiadása kérelemre (formanyomtatvány kitöltésével) történik, amelyhez az Evt. 4. (5) bekezdésében meghatározottakat kell mellékelni. Ennek megfelelően a kérelem benyújtásakor csatolni kell: az ügyfél hatósági erkölcsi bizonyítványát (kötelező jelleggel minden esetben), a kérelmező nyilatkozatát arra vonatkozóan, hogy nem állnak fenn vele szemben az Evt. 5. (1) bekezdés c)-g) pontjaiban foglalt kizáró okok, a kérelmező nyilatkozatát esetleges adószámáról, illetve az adóazonosító jel megállapításához szükséges adatairól, valamint a végezni kívánt tevékenységre irányadó jogszabályok függvényében opcionálisan: a képesítési követelmények igazolását az Evt. 9. -a alapján, a tevékenység folytatásához előírt hatósági engedélyeket az Evt. 8. (2) bekezdése alapján (e tekintetben azonban az Evt. 8. (3) bekezdés szerint lehetőség van arra ha az adott hatósági engedély megadásához külön jogszabály az egyéni vállalkozói jogviszony igazolását írja elő, hogy a hatósági engedélyt a körzetközponti jegyző által meghatározott határidőn belül, utólag csatolja a vállalkozó). A vállalkozó igazolvány kiadásával összefüggő eljárásban megvalósulnak az egyablakos rendszerrel összefüggő elvárások, tekintettel arra, hogy az Evt. 4. (7) és (8) bekezdései alapján a körzetközponti jegyző a kérelmező helyett az állami adóhatóságtól, illetve a KSH-tól az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján közvetlenül és haladéktalanul beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát, szükség esetén adóazonosító jelét és statisztikai számjelét. A két társhatóság a kért azonosítókat az adatok hozzájuk való megérkezésétől számított 5 napon belül köteles megküldeni a körzetközponti jegyzőnek. A körzetközponti jegyzőnek értesítési kötelezettsége áll fenn az Evt. 4/B. alapján a vállalkozói igazolvány kiadásával, az egyéni vállalkozással összefüggő egyes adatváltozásokkal (székhely, telephely, főtevékenység, tevékenységi kör), az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlására való jog megszűnésével, valamint a vállalkozói igazolvány iránti kérelem elutasításával kapcsolatosan. (Értesítési kötelezettségét a körzetközponti jegyző az adóhatóság, a KSH és társadalombiztosítási szervek felé informatikai rendszeren keresztül, elektronikus úton

teljesíti, míg az Evt. 4/B. (1) bekezdés b), d) és f) pontja szerinti szervek (vámhatóság, ha az egyéni vállalkozó olyan tevékenységet végez, amelyhez vámhatósági engedély szükséges; mezőgazdasági igazgatási szerv az agrárvállalkozók tekintetében; területi gazdasági kamara a tevékenységi körnek megfelelően) tájékoztatása papír alapon, postai úton történik. A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEK KH), az egyéni vállalkozóknak az Evt. 4/A. (1) bekezdésében felsorolt adatait a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére havi rendszerességgel CD adathordozón küldi meg. A körzetközponti jegyző az egyéni vállalkozás Evt. 4/A. (1) bekezdésében, valamint a Korm. rendelet 12. -ában meghatározott adatait rögzíti az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók központi nyilvántartásában (a továbbiakban: nyilvántartás). Ezt az elektronikus alapon működő nyilvántartást a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatal létrehozásáról, feladatairól és hatásköréről szóló 276/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 8. -a, valamint az Evt. 4/A. (5) bekezdése alapján a KEK KH kezeli. A nyilvántartásban szereplő adatokat a KEK KH a gazdasági forgalom biztonsága, a vállalkozás gyakorlásával összefüggő jog vagy tény igazolása céljából a vállalkozás működésének ideje alatt, valamint a vállalkozási tevékenység megszűnésétől számított két évig kezeli. A nyilvántartás az Evt. 2000. november 1-jei módosításával került kialakításra, ezen időponttól tartalmazza közhitelesen az egyéni vállalkozók adatait. Az egyéni vállalkozói iratanyag a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező (egyéni vállalkozó székhelye szerinti) körzetközponti jegyző által vezetett okmányirodában található. (Az egyéni vállalkozások adatai szempontjából a 2000. november 1. napját megelőző időszak vonatkozásában a gazdasági kamaráktól átvett nyilvántartás hiányában a vállalkozó iratanyag az irányadó.) Az Evt. 4/A. (5) bekezdése, valamint a Korm. rendelet 14. (1) bekezdése a nyilvántartásból történő adatszolgáltatás tekintetében kizárólagos hatáskört állapít meg a KEK KH számára. A Korm. rendelet lehetővé teszi ugyan, hogy az adatszolgáltatás internetes közigazgatási szolgáltató rendszeren keresztül, elektronikus úton történjék, azonban ez a gyakorlatban jelenleg még nem megvalósítható. (Ennek oka az, hogy az adatszolgáltatásért díjat kell az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók központi nyilvántartásából teljesített adatszolgáltatás igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 28/2000. (X. 27.) BM rendeletben (a továbbiakban: BM rendelet) meghatározottak szerint fizetni, és ez elektronikus adatszolgáltatás esetében jelenleg nem megoldható.) Az adatszolgáltatás a BM rendelet 2. (3) bekezdésében meghatározottak szerint lehet díjmentes (helyi önkormányzat, költségvetési szerv, önálló bírósági végrehajtó, nem peres eljárást lefolytató közjegyző által benyújtott kérelem esetén). A díjmentességben részesülő adatkérők részére egyedi (ha az adatkérő a vállalkozó nevének és székhelyének, vagy egyéb azonosításra alkalmas adatának a kérelemben való feltüntetése mellett egy vállalkozó nyilvántartott adatait kéri), vagy csoportos 36

adatszolgáltatás nyújtható, utóbbi esetben az adatszolgáltatás teljesítése csoportképző ismérvek alapján történik. Díjfizetésre kötelezett adatkérők részére csoportos adatszolgáltatás teljesítésére csak igen szűk körben nyílik lehetőség. Ennek oka, hogy a nyilvántartás nyilvánossága ellentétben a cégnyilvántartással nem teljeskörű. Abból adatok, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény mint mögöttes jogszabály rendelkezései szerint, kérelemre szolgáltathatók, a cél és a jogalap megjelölésével. Tekintettel arra, hogy az adatigénylőnek minden egyes az adatszolgáltatással érintett személy tekintetében igazolnia kell adatkezelési jogosultságát, ez csoportos adatszolgáltatás esetében ha az adatkérés célja nem feleltethető meg a nyilvántartás létrehozásának céljával, azaz a gazdasági forgalom biztonságával, tehát az az adatkérő közvetlen üzletszerzését szolgálja értelemszerűen nem megvalósítható. Ennek megfelelően, mivel a nyilvántartásban lakcímadatok nem, csak székhely és telephely, valamint levelezési cím adatok szerepelnek, ezért a kutatás és közvetlen üzletszerzés célját szolgáló név- és lakcímadatok kezeléséről szóló 1995. évi CXIX. törvény rendelkezéseinek hatálya nem terjed ki a nyilvántartásból történő adatszolgáltatásra, és így direkt marketing célú adatkérések nem teljesíthetőek. Ha a kérelmező nem a nyilvántartás adataira vonatkozó tájékoztatást szeretne kapni (akár amiatt, hogy a keresett egyéni vállalkozás megszűnése óta két évnél több idő telt el, és ezért a nyilvántartásnak már nem képezi adattartalmát, akár azért, mert kérelme csak a vállalkozói iratanyagból teljesíthető), az egyéni vállalkozó székhelye szerint illetékes körzetközponti jegyző irattárából a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatósági bizonyítványra vonatkozó rendelkezései alapján kaphat tájékoztatást. Az egyéni vállalkozók által végzett tevékenységi körök meghatározásánál az érvényes szakmakódok jegyzékéről szóló 8002/2004. (SK 5.) KSH-APEH együttes tájékoztató (a továbbiakban: Tájékoztató) 1. pontjában foglaltak szerint a Tájékoztatóban foglaltakat (hat számjegyű szakmakódszám és a hozzá tartozó tevékenységi kör megnevezése) kell alkalmazni. A szakmakódszám első négy számjegye a tevékenység TEÁOR-nak megfelelő kódszáma, az utolsó két számjegy pedig a szakma TEÁOR-on belüli sorszáma. Tekintettel arra, hogy esetenként a szakmakódok nem fedik le valamely konkrét tevékenységet, szükségessé válik a vállalkozói igazolványban a végezni kívánt tevékenységnek megfelelő szakmakód szűkítéseként záradék feltüntetése. A szakmakódok pontos meghatározásában, pontosításában a KEK KH is közreműködik, tekintettel arra, hogy napi szinten nyújt segítséget az okmányirodai ügyintézőknek az egyéni vállalkozói ügyintézéssel kapcsolatos kérdésekbe 37