Molnár Judit: Adalékok a Sajó és a Hernád közötti magyar-szlovák határszakasz társadalomföldrajzi képéhez* I. A vizsgált terület lehatárolása A kutatási terület a Sajó és a Hernád között található, 105 települést érint, 58 magyarországi falut és 47 szlovákiai helységet, amelybõl kettõ városi ranggal bír. A magyar oldalon egy szélesebb sáv tartozik a vizsgált térséghez, mivel a probléma felvetésének ez a rurális térség adta a kiindulópontját. Itt a Sajótól északra a történelmi Gömör vármegyéhez tartozó falvak jelentetik a vizsgált területet, aztán a Galyaság falvai adják a déli határt, a Bódván átlépve pedig a Rakaca patak Büttösig. Majd néhány ÉK-csereháti település után érjük el a vizsgált térség keleti határát, a Hernádot. A szlovákiai oldalon nyugatról a Sajó folyó, északról a torna-abaúji Felsõhegy határolja a vizsgált területet, ettõl keletre, a Hernádig a Kanyapta medence falvai tartoznak még a lehatárolt térséghez. (1. ábra) 1. ábra A vizsgált térség *A tanulmány az F 029 180 sz. OTKA támogatásának keretében készült.
II. A kutatás célja Több kutató is foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vajon a határmentiség egyben elmaradottságot, hátrányt is jelent-e. (Tóth J. Csatári B. 1983., Süli-Zakar I. 1987., Kocsis K. 1988., Kovács Z. 1990., Kovács T. 1991.) Az egyes mûvek szerzõi megegyeznek abban, hogy bár nem tehetünk egyenlõség jelet a hátrányos helyzet és a határmentiség közé, de az sem véletlen, hogy e két fogalom gyakran egybeesik Magyarországon. Vajon ugyanez a helyzet Szlovákiában is? A határ túloldalán is ugyanazokkal a nehézségekkel és problémákkal találjuk szembe magunkat? A másik fõ gondolat pedig az volt, hogy vajon milyen a kapcsolatrendszer ezen a határvidéken, kommunikálnak-e a határ két oldalán lévõ települések egymással, illetve a határ két oldalán lakókat milyen kötelék fûzi össze egymással: rokoni, baráti, vásárlási, munka jellegû, stb. III. A kutatás módszere Empirikus módszert választva, kérdõíves felvételezés készült a 103 falusi településen. 765 háztartás került be a mintavételi keretbe. A kérdõívek száma a lakosság arányában változott településenként. Nem valószínûségi mintavételezés alkalmazása mutatkozott célszerûbbnek, mivel Szlovákiában valószínûségi mintavételre nem volt mód az adatok hozzáférhetetlensége miatt. A feldolgozás számítógépen történt. A népességszám alakulásának vizsgálata statisztikai adatokra támaszkodik. IV. Határmentiség egyenlõ elmaradottság? Nem véletlen, hogy a kutatók közül sokan így vélekednek: valamely terület határ menti fekvése nem jelent szükségszerûen periféria jelleget, bár a két minõsítés közötti egybeesés több, mint véletlen (Tóth J. Csatári B: 1983.). (Kovács Z. 1990.) A határ menti fekvés a társadalmi-gazdasági fejlõdésre önmagában nem jelent szükségszerû hátrányt, sõt bizonyos esetekben (pl. Ny. Európában) kifejezetten elõnyös is lehet. Magyarországon a határmentiség általában elmaradottságot jelent (Süli-Zakar I: 1992.). Éppen ezért nálunk a határmentiség egyben perifériával is társult, de nem csak földrajzi értelemben, hanem úgy is, mint hátrányos helyzetû. Az is igaz, hogy a kutatások hazánkban inkább az elmaradott falusi térségek vizsgálatára összpontosultak, s a határ menti (ti. ország/megyehatár) fekvést a szerzõk többsége csak, mint szükségszerû rosszat vette tekintetbe (Kovács Z. 1990.) Trianon után ugyanis megkövesedett a határ elválasztó szerepe, és ennek egyenes következménye lett, hogy ezek a térségek gyakran az ország gazdasági-társadalmi életének árnyékába kerültek. Tehát az elsõ világháborút követõen jelentõsen megváltozott a határmenti térségek gazdasági-társadalmi-politikai helyzete. Az így létrehozott politikai határok sem etnikai, sem térszerkezeti elvet nem követtek, kizárólag nagyhatalmi alkuk eredményei, hogy szinte természetesnek vehetõ, hogy a régió-kezdeményekre sem voltak tekintettel. (Tóth J. 1996) A vizsgált térségben e század folyamán háromszor történt határváltozás: 1920-ban a Trianoni Békét követõen, 1938-ban, amikor a Felvidék visszacsatolása történt, majd 1947- ben, a párizsi békekonferencián, amikor a trianoni állapotokat állították vissza. Kelet-Közép-
Európában a gazdasági-társadalmi fejlõdés más utat vett, mint Nyugat-Európában, így az egyes államok közötti viszonyt is egészen más paraméterekkel lehet jellemezni. A KGST országai politikai, gazdasági életében a centralizmus érvényesült: az együttmûködõ országok központjaik révén szervezték gazdasági kapcsolataikat. Így a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szempontjából nem volt jelentõsége annak, hogy az ezekben résztvevõ felek telephelyei, vagy a felvevõpiac hol van Magyarországon belül. (Aschauer, W. 1996) Ugyanakkor az egyes országok közötti közvetlen kapcsolatok merevvé váltak, a határok teljesen elválasztották és elszigetelték a határmenti területeket. Az összehasonlító elemzések rámutatnak arra, hogy egy ilyen falszerû határ esetében is, jelentõs hatása van annak, hogy az adott politika mennyire befolyásolja a térség fejlesztését. A vidék magyarországi szakaszának talán a legsúlyosabb érvágása az volt, hogy az itt található települések jelentõs részével, mint távlatilag fizikailag is felszámolandó kategóriával számoltak. (Hajdú Z. 1992.) Tehát nem a határmentiség az ok az elmaradott térségek kialakulásában, hanem jóval összetettebb problémakörrel találjuk magunkat szembe, ha ezzel a kérdéssel kezdünk el foglalkozni. A hetvenes években, amikor több tanulmány is jelent meg errõl a vidékrõl, (Barta Gy. - Beluszky P. - Berényi I. 1975, Barta Gy. 1975, Lackó L. 1975, Beluszky 1977, 1979.) a kutatások célja az volt, hogy feltárja az elmaradott területeknek a problémáit és lehetõséget találjon ezek kezelésére. Valóban nem tekintették a határvidéket egy olyan területnek, amelyet más módszerrel, más megközelítésben kéne vizsgálni, mint a belsõ országrészeket, ám az akkori politikai helyzetben ez talán fel sem merülhetett. Késõbb, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején jelennek meg a határmentiség kérdésével foglalkozó írások. (A már említetteken kívül Kocsis K. 1988, Kovács T. 1991, Hoóz I. 1992, Tiner T. 1994.) Többször szó esik egyfajta fogyatékosságról, amikor e kutatások eredményeit bírálják, melyek szerint a határvidék egyedi jellegét figyelmen kívül hagyva, annak sajátos jellemzõinek tárgyalását hiányolják. (Kovács Z. 1990, Kovács T. 1991) Véleményem szerint ezek az újabb tanulmányok, amelyek említésre kerültek és az utóbbi 10-12 évben íródtak, már figyelembe veszik, vagy kezdik figyelembe venni ezeket a sajátosságokat. A határmentiség és elmaradottság pusztán azért mosódik egybe, mert Magyarországon a határ csekély áteresztõképessége, a határ elválasztó szerepe érvényesült leginkább, amely természetesen gátolta a határos térségek fejlõdését, de ez csak egy az okok között, és nem is biztos, hogy a legfõbb. A vizsgált térségben végzett kutatások alátámasztják a fenti megállapításokat. A népesség számának változásai is azt mutatták, hogy egészen más a tendencia a határ szlovákiai és magyar oldalán. Míg a Magyarországon maradt töredék megyékhez tartozó területek népességfejlõdése már az 1950-es években megtorpan, az 1970-es évektõl kezdõdõen pedig erõsen fogy, addig a szlovákiai részek a második világháború utáni veszteségeket hamar kiheverték, ütemes gyarapodásnak indultak, a mai napig is növekvõ népességszámot produkálva nagy különbséget mutatnak az összehasonlítás során. (2. ábra) 1920-ig a két területen a népesség számbéli változása párhuzamosan halad. Trianon után a Szlovákiához csatolt területek népessége erõsen csökken, ám az 1941-es, újra magyarországi területi felmérés szerint, ezt a törést hamar kiheverte a népesség. A II. világháború utáni kitelepítések aztán megint éreztetik hatásukat, az újfent szlovákiai térség népessége fogy, de ettõl kezdve azután folyamatosan növekszik, ellentétben a magyar területek népességével, ahol amint látható éppen ellentétes tendencia van érvényben. A népesedési folyamatok tehát különböznek a határ két oldalán. Ez utal arra, hogy a két térség társadalmi-gazdasági helyzetében is eltérések lehetnek, hiszen míg az egyik rész népességmegtartó képességét elvesztette, a másik lakosságszáma folyamatosan emelkedik.
2. ábra A vizsgált térség népességének alakulása a magyar és a szlovák terület összehasonlításában fõ 90000 a teljes vizsgált terület szlovákiai terület magyarországi terület 80000 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 1870 1880 1890 1900 1910 1920/21 1930 1941 1949/50 1960/61 1970 1980 1990/91 Az életmóddal foglalkozó munkák vizsgálatának egyik fókuszpontja a lakásállomány és felszereltségük vizsgálata. A határvidékek vizsgálatánál azért érdekes ez a kép, mert egymás szomszédságában lévõ területeket vizsgálunk, ahol ezek a különbségek befolyásolhatják a két ország közötti kapcsolatrendszer minõségét vagy típusát is. A 765 háztartás adatainak feldolgozása során a lakásviszonyokról a következõket lehet elmondani: a legelterjedtebb a földszintes családi ház, az esetek majd 50%-ban ilyenben laktak a megkérdezettek. Közel 20%-a hagyományos családi házban, azaz régi típusú parasztházban, 17,4%-uk pedig tetõtér beépítéses, 12%-uk pedig emeletes családi házban lakott. A magyarországi és a szlovákiai területek közötti különbséget a 3. ábra mutatja. A magyarországi határvidéken több mint kétszer gyakoribb a hagyományos parasztház, ritkább a tetõtér beépítéses, és nagyon alacsony az emeletes lakóházak aránya. A vizsgált térségben a lakóépületek többsége 1946 és 1980 között épült, a szlovákiai területekkel ellentétben az ennél fiatalabb lakóházak aránya Magyarországon kisebb, mint az ennél öregebbeké. Megnézve a házak korához viszonyított felújítási arányt, az tapasztalható, hogy a legidõsebb fel nem újított házak aránya Magyarországon jóval nagyobb, mint Szlovákiában. (4. ábra) A lakóházak épületszerkezeti állapotáról készült felmérés szerint is a szlovákiai területeken lévõk jellemezhetõk kedvezõbb mutatókkal. Magyarországon 26,4 %-a a lakóházaknak vályogból épült, Szlovákiában ez az arány csak 7%. A határ túloldalán a házak többsége téglából és/ill. szilikátból épült, míg Magyarországon a tégla és a szilikátból emelt épületek elõtt a vályogházak vezetnek.
3. ábra Lakóházak típusai a megkérdezettek körében % 60 40 magyar szlovák 20 0 1900 elött 1900-1945 1946-1960 1961-1970 1971-1980 1981-1990 1990 után nem válaszolt hagyományos parasztház földszintes családi ház tetöteres családi ház emeletes családi ház társasház szuterénos családi ház nem válaszolt 4. ábra A fel nem újított házak aránya a vizsgált térségben az építési idõ szerint % 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0 magyar szlovák
A közmûvekkel való ellátottság kérdésében is különbség tapasztalható a határmenti térség két oldala között. A háztartások vizsgálata is igazolta ezt a képet. (5. ábra) 5. ábra A vizsgált háztartások komfortossága % 100 80 magyar szlovák 60 40 20 0 fürdõszoba angol wc szennyvíz csatornára köttetés emésztõgödör vezetékes gáz telepített gáztartály palackos gáz Az ábráról leolvasható, hogy az adott határmenti területrészen a háztartások hány százaléka rendelkezik a megjelölt dologgal. A szlovákiai szakaszon a háztartások majd 100%- ában van fürdõszoba, a vízöblítéses wc aránya 80% felett van, a vezetékes gáz aránya meghaladja a 60%-ot. A magyarországi térségben a lakások fürdõszobával és angol wc-vel való ellátottsága ~20%-kal a szlovákiai értékek alatt maradnak, a vezetékes gázt kapó háztartások pedig nem érik el a 28%-ot. A szennyvízcsatorna kiépítettsége mindkét területen alacsony, de a szlovák oldalon két és félszer nagyobb arányban fordul elõ, mint a magyarországi térségben. A lakások komfortossága és felszereltsége is ugyanazt az eredményt adta, mint a lakásállományi mutatók. A kutatott terület magyarországi szakaszán rosszabb körülmények között élnek az emberek. A népesedési adatokkal összevetve tehát megerõsödik a helyzetkép, miszerint a magyarországi határszakaszon élõ emberek, ha lehetõségük van rá, a jövõjüket, ill. gyermekeik jövõjét nem a térségben képzelik el. Kevésbé fektetnek be nagyobb összegû beruházásokba, a házaik elavultak, alacsony komfortfokozattal bírnak. Infrastrukturális helyzetben is jobban állnak a szlovákiai községek. A határ magyarországi oldala egy hátrányos helyzetû rurális térség, városhiányos övezetben, kedvezõtlen településhálózattal és közlekedési viszonyokkal. Ugyanakkor a szlovákiai terület az ország egyik legdinamikusabban fejlõdõ térsége, [ legnagyobb fokú az urbanizálódás a kassai és a
pozsonyi járásban (Verešik, J. 1975.)], illetve annak árnyékában található és az itt lévõ falvak nem vesztették el vonzásközpontjaikat sem. Önmagában tehát a határ még akkor sem jelent teljes mértékben gátat a térség társadalmigazdasági fejlõdésében, ha olyan típusú, mint esetünkben. Számos egyéb tényezõ együttesen alakítja ki a fennálló viszonyokat. A Martinez féle határvidékek kapcsolatrendszerének 4 modellje közül (1. az elidegenített, 2. az egymás mellett létezõ, 3. az együttmûködõ, 4. az egyenjogúságot biztosító, vagy integrált) ez a terület az egymás mellett létezõ csoportba sorolható. (Martinez, Oscar J. 1994.) Az viszont nem kétséges, hogy az ilyen határ, amelynek áteresztõképessége ennyire kedvezõtlen hatásfokú, mindenképpen megnehezíti a vidék helyzetét és rányomja bélyegét a határmenti térség társadalmi-gazdasági életére. V. A kapcsolatrendszer jellemzése E témának a vizsgálata többféle megközelítésben történt: 1. rokoni baráti kapcsolatok vizsgálatával, 2. határ átjárás intenzitásának és céljának mérésével, és végül a 3. a vonzásközpontok a vásárlási cél és a szolgáltatások helyei szerint való elemzésével. [Erre e tanulmányban részletesen nem térek ki, mivel ennek elemzése egy önálló cikk kereteit is lefedik, egy korábban megjelent publikációmban már érintettem ezt a kérdést, ill. megjelenésre vár a folytatása. (Molnár J. 1999.)] 1. Rokoni és baráti kapcsolatok. E kérdéskörön belül, a határközi kapcsolatok szempontjából fontos az, hogy vannak-e rokonok a határ túloldalán, és ha igen, mennyire tartják velük a kapcsolatot, illetve mennyire játszik szerepet a határátlépéskor a baráti kapcsolat, mint cél. A megkérdezettek közel 56%-nak vannak rokonai a határ másik oldalán. (A szlovákiai térségben élõ családok nagyobb százalékának, mint a magyarországiaknak. 1. táblázat) 1. táblázat Rokonok a határon túl Magyarország és Szlovákia vonatkozásában a vizsgált térségben A megkérdezettek %-ában Határon túli rokonság index* Magyarország Szlovákia Különbség Nem élnek rokonaik 43,7 70 30 40 Élnek rokonaik 55.7 35 65-30 Nem válaszoltak 0,6 78 22 56 *Az index számításánál az adatokat a két országban felmért háztartások arányában normáltuk. Azokat a válaszadókat figyelembe véve, akiknek vannak ilyen jellegû rokoni kapcsolatai, az összeseteket külön-külön alapul véve a két határvidéken, a velük való találkozás a következõképpen alakult: a magyarországiak közül valamivel többen vannak azok a családok akik nem tartják a kapcsolatot a határon túli rokonsággal. A szlovákiaiak közül kerülnek ki többen azok, akik sûrûbben találkoznak távoli hozzátartozóikkal, de azok is akik csak a nagyobb családi ünnepeken jönnek össze. (6. ábra)
6. ábra Kapcsolattartási szint a határon túl élõ rokonsággal % 70 60 50 40 30 20 10 0 magyar szlovák nem tartják a kapcsolatot hetenként vagy gyakrabban kéthetenként havonta ritkábban csak nagyobb ünnepeken nem válaszolt A rokoni látogatások szerepe a határátlépésekben nem jelentkezik nagy súllyal, de ezt az alábbiakban látni fogjuk. 2. A határátjárás intenzitása és a határátlépés célja. A megkérdezettek válaszát arra a kérdésre, hogy milyen gyakran járnak át a szomszédos országba, a 2. táblázat foglalja össze. Közel egyharmaduk válaszolta azt, hogy nem járnak át a határos országba. Ez már önmagában is viszonylag magas érték. 16%-uk csak nagyon ritkán lépi át a határt. Tehát közel fele a megkérdezett háztartásoknak nem vagy csak nagyon ritkán utazik át a szomszédos országba. Valamivel több, mint egyötödük egy évben egyszer vagy kétszer, egynegyedük egy évben négyszer ill. havi gyakorisággal, és csak alig több mint 5% azoknak az aránya, akik ennél is gyakrabban tesznek látogatást a másik államban. Azok közül, akik legritkábban utaznak, többségük rokoni látogatás valamint kirándulás céljából lépik át a határt. (37% jelölte meg a rokoni látogatást, és 28% a kirándulást.) Összehasonlítva a szlovákiai és a magyar települések lakóinak határátlépési intenzitását, jól látható a különbség, miszerint a szlovákiai falvakból sokkal inkább jönnek hazánkba, mint viszont. A nem magyar nemzetiségûek aránya nagyon alacsony, hiszen a vizsgált térség falvai túlnyomórészt magyarlakta települések. Látható tehát, hogy a Szlovákiában élõ magyarok mindenképpen erõsebb kapcsolatot tartanak fenn az anyaországgal.
2. táblázat A határ átjárhatóságának mérése Magyarország és Szlovákia vonatkozásában a vizsgált térségben Milyen gyakran járnak át A válaszadók Határátjárási index* a szomszédos országba %-ában Magyarország Szlovákia Különbség Nem járnak 31 78 22 56 Naponta 0,3 47 53-6 Hetente 5 37 63-26 Havonta 14 29 71-42 Negyedévente 12 25 75-50 Félévente 10 32 68-36 Évente 11 34 66-32 Ritkábban 16 63 37 26 Nem válaszolt 0,7 78 22 56 *Az index számításánál az adatokat a két országban felmért háztartások arányában normáltuk. 3. táblázat Az utazás célja Magyarország és Szlovákia vonatkozásában a vizsgált térségben Milyen célból járnak a A válaszadók Határátlépési cél index* szomszédos országba %-ában Magyarország Szlovákia Különbség Nem járnak 32 78 22 56 Élelmiszer vásárlás 20 27 73-46 Ruházati cikkek vásárlása 30 12 88-76 Iparcikkek vásárlása 14 19 81-62 Tankolni 6 97 3 94 Különbözõ szolgáltatás 9 23 77-54 igénybevétele Rokoni látogatás 31 32 68-36 Kirándulás 16 36 64-28 Dolgozni 0,1 100 0 100 Szórakozás, baráti- ill. 1 64 36 28 színház látogatás Sport (mint nézõ is) 0,4 0 100-100 Tanulás 0,3 0 100-100 Nem válaszolt 1 87 13 74 *Az index számításánál az adatokat a két országban felmért háztartások arányában normáltuk. A 3. táblázat a határátlépési célokra kapott eredményeket foglalja össze. A szlovákiai családok a vizsgált térségben gyakrabban járnak élelmiszert, ruházati cikkeket, iparcikkeket vásárolni, mint a magyarországi falvak lakói, többször vesznek nálunk igénybe különbözõ szolgáltatásokat, mint a magyar családok Szlovákiában, és gyakrabban járnak hozzánk kirándulni is. A sporttal kapcsolatos és a tanulás céljából történõ átjárásuk kizárólagos a magyar településeken élõkkel szemben. A magyarországi területeken az említett célok közül csak a tankolás, a munka céljából történõ átutazás, valamint a szórakozás, baráti- és színházlátogatás az, amelyik cél jellemzõbb a magyar családok körében. Tükrözõdik a két
ország különbözõ termékeinek árában meglévõ különbség, és az is hogy melyik árucikknél a legjelentõsebb mértékû ez. (benzin ár) VI. Összegzés Az eddigi kutatások arra engednek következtetni, hogy a mai magyar határvidéket nem csak azért kell különleges módszerek bevonásával vizsgálni, mert a határmenti területek igénylik ezt a speciális megközelítést a társadalmi térségek elemzésén belül, hanem a határvidék kutatásban is figyelembe kell vennünk az alábbi szempontokat: 1. A határ korábban egybefonódott területeket vág ketté, ahol egyrészt: jelen esetben a határ túloldalán magas a többségében magyarlakta települések aránya; másrészt: fellelhetõ a múlt kapcsolatrendszerének maradványa, mind a társadalomban, mind a települések közötti viszonyban. 2. Nagyon fontos a szomszédos államok egymás közötti kapcsolata, mind mikroszinten, mind makroszinten; és meghatározó a vizsgált térségnek a saját országán belüli helyzete, preferencia szintje. Felhasznált irodalom: ASCHAUER, W: A földrajzi határterületkutatás témakörei és vizsgálati módjai a magyar határvidék példáján In: Határon innen határon túl, Nemzetközi Földrajzi Tudományos Konferencia, Szeged 1996. Szeptember 4-6. Szerk: Pál, Ágnes Szónokyné Ancsin, Gabriella, pp. 231-239. BARTA GY. - BELUSZKY P. - BERÉNYI I: A hátrányos helyzetû területek vizsgálata B.A.Z. megyében Földrajzi Értesítõ XXIV.Évf. 1975. 3. Füzet, pp. 290. BARTA GY: Mikrogeográfiai vizsgálat egy észak-borsodi faluban (Trizs) Földrajzi Értesítõ XXIV. Évf. 1975. 3. Füzet, pp. 391-416. BELUSZKY P: Falvak az Aggteleki Karszton. In: Néprajzi Tájkonferenciák IV. Miskolc, 1979. Szerk: Viga Gy. pp. BELUSZKY P: Krasznokvajda - egy alsófokú központ (?) gondjai a Csereháton. Földrajzi Értesítõ XXVI. Évf. 1977. 3-4. füzet, pp. 349-386. HAJDÚ Z: Település- és településhálózat-fejlesztési politika Magyarországon az államszocializmus idõszakában. Földrajzi Közlemények XL. kötet, 1992. 1-2. pp. 29-37. HOÓZ I: A határmenti települések elnéptelenedése. Statisztikai Szemle 1992. December. pp. 1005-1017. KOCSIS K: A határmenti fekvés hatása egy régió népesedési viszonyaira. Földrajzi Értesítõ XXXVII. Évf. 1988. 1-4. Füzet, pp. 137-158. KOVÁCS T: A határmenti fekvés szerepe a falusi települések életében. Tér és Társadalom 1. 1991. 1. pp. 41-53. KOVÁCS Z: A határ menti területek központhálózatának átalakulása az elsõ világháború után. Földrajzi Közlemények 1990. 1-2. pp. 3-16. LACKÓ L.: Magyarország elmaradott területei (Egy kutatás eredményei és tapasztalatai). Földrajzi Értesítõ XXIV. évf. 1975. 3. pp. 243-269. MARTINEZ, O. J: The dynamics of border interaction. New approaches to border analysis. Global Boundaries, World Boundaries Volume 1. London and New York, 1994.
MOLNÁR J. - MAROZSÁK P: A települések kapcsolatrendszere és intézményi ellátottsága egy határmenti térségben. In: szerk. Füleky György: A táj változásai a Kárpát-medencében Gödöllõ 1999. pp. 89-94. SÜLI-ZAKAR I: Az államhatár társadalmi- gazdasági fejlõdést akadályozó hatásának vizsgálata ÉK-Magyarország határ menti területein. Földrajzi Közlemények CXVI. 1992. 1-2.sz. pp. 45-56. SÜLI-ZAKAR I: Megyehatár menti elmaradott térségek terület- és településfejlesztési feladatai az Alföld északkeleti részén. 2. Alföld-ankét. Tudományos konferencia anyaga. Békéscsaba, 1987. pp. 34-52. TINER T: Az országhatár "átjárhatóságának" néhány közlekedés-földrajzi feltétele Észak- Magyarországon. Észak- és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv. Miskolc- Nyíregyháza, 1994. pp. 91-104. TÓTH J. - CSATÁRI B: Az Alföld határ menti területeinek vizsgálata. Területi Kutatások 6. 1983. pp. 78-92. TÓTH J: A regionális fejlõdés kezdetei és mai problémái a Kárpát-medencében In: Határon innen határon túl, Nemzetközi Földrajzi Tudományos Konferencia, Szeged 1996. Szeptember 4-6. Szerk: Pál, Ágnes Szónokyné Ancsin, Gabriella, pp. 27-44. VERESIK, J.: Urbanizálódás Szlovákiában az utóbbi 100 évben; a városiasodás további útja. Földrajzi Közlemények XXIII. kötet, 1975. 1. pp. 43-60.