MONOSTORAINK A MOHÁCSI VÉSZ ELŐTT A KALOCSAI EGYHÁZMEGYÉBEN. ÍRTA: WINKLER PÁL tb. kanonok, érseki Könyvtáros. 1933. ÁRPÁD RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA.
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK...2 Bevezetés...3 TÁRSAS KÁPTALANOK....4 1. A Titeli társas káptalan....4 2. A Hay-Szentlőrinczi Társas káptalan....5 SZERZETES RENDEK...5 I. Bencés apátságok....6 1. A Szentgergelyi bencés apátság...6 2. A Nagy-Olaszi, másképp Frankavillai bencés apátság...6 3. A Dombói bencés apátság....6 4. A Garábi bencés apátság....7 5. A Felső- és Alsó-Adorjáni bencés apátságok....7 6. A Szent-Fülöpi bencés apátság....8 II. Ciszterci apátságok....8 1. A Bélakúti ciszterci apátság...8 2. Aranylábú Bácsi-cisterci apátság...9 3. A Tárnoki cisterci apátság....9 4. A Bodrogmonostori apátság....9 III. Premontrei kanonokrend...9 1. A Géderi (Gediri) premontrei prépostság...10 2. A Dersi prépostság....11 IV. A bátmonstori Ágoston-rendi remeték kolostora....11 V. A Dominikánusok rendházai a kalocsa-bácsi egyházmegyében....12 1. A Frankavillai, másképp Nagyolaszi Domonkos rendű kolostor...12 2. A Czobor-szent-mihályi Domonkos rendű kolostor....12 3. A Szegedi Domonkos-rendű kolostor....12 VI. A Pálosremeték Bodrogszigeti rendháza....12 VII. A templomosok lovagrendje és a Jeruzsálemi Szent János másképp Máltai lovagrend a kalocsabácsi egyházmegyében....13 1. A templomosok lovagrendjének konventje Bácsban....13 2. A Jeruzsálemi Szent János, más néven Máltai lovagrend házai Dalban és Bánmonostoron...13 VIII. Szent Ferenc rendje a kalocsa-bácsi egyházmegyében....14 1. A Bácsi ferencrendű kolostor....14 2. A bajai ferencrendű kolostor....15 3. A szabadkai ferencrendű kolostor...15 4. A Szegedi ferencrendű kolostor...15 5. Szent Ferenc rendjének érdemei a kalocsa-bácsi egyházmegyében...15 Felhasznált források...18 2
Bevezetés. Békefi Rémig, Kollányi Ferenc és Lukcsics József okiratok alapján összeállították a Magyarországon létezett monostorok hiteles lajstromát és ezzel a kalocsai-bácsi egyházmegye területén fenn állott monostorok hiteles kimutatását is. Több monostor, mely tévesen volt a régi lajstromba felvéve, mint nem létező, kimaradt, míg néhány eddig ismeretlen monostor létezését megállapították. Az új hiteles lajstrom szerint a kalocsai egyházmegye területén a következő apátságok és prépostságok voltak: Bencésrendű apátságok: a Nagyolaszi, másképp Frankavillai, Dombói, Garábi, Szentgergelyi, a két Adorjáni és a Szentfülöpi apátság. Cziszterci apátságok: a Bélakuti és Tárnoki apátság. Premontrei prépostság: Gediren, (ma Géder-lak.) Szent Ágoston-rendű kolostor: Bátmonostoron. Ismeretlen rendű kolostorok: A Bodrogmonostorí apátság, a Dersi prépostság és az Aranylábú Bácsi apátság. Előbbi valószínűleg czisztercinek, két utóbbi pedig premontreinek tartható. Domonkosrendű kolostorok: Frankavillán, Czobor-Szentmíhályon, Szegeden. Pálos kolostor: Bodrogszigeten. Ferencrendű kolostorok: Bácsban, Baján, Szabadkán és Szegeden. Templomosok lovagrendje: Bácsban, Jeruzsálemi Szt. János lovagrend máskép máltai lovagrend, Dál és Bánmonostor községben. A monostorokat királyok és főúri nemzetségek alapították és javadalommal ajándékozták meg. Ezzel megszerezték a kegyúri jogot a monostorra. Alapítóik szerint így a monostorok vagy királyi kegyúri vagy magánkegyúri monostorok voltak. A kegyuraság patronatus bizonyos jogokat biztosított a kegyúrnak, ezek azonban csak a világi ügyekre terjedtek ki és lényegük a monostornak ajándékozott javadalom védelmében állott. Viszont a kegyurak a monostor részéről bizonyos megtiszteltetésben részesültek és ha elszegényedtek, a monostor jövedelméből segélyt élveztek, joguk volt továbbá a monostor templomában temetkezni, Az összes monostorok felett a főfelügyeleti jogot a király, mint a magyar kat. egyház főkegyura gyakorolta, emellett a királyi kegyúri monostorok kegyura volt és ha magánkegyúri család kihalt, a monostor kegyúri joga a javadalommal együtt a királyra szállott, aki azt érdemek jutalmazására más főúri családnak adományozta. Megtörtént, hogy a király valamely családot hűtlenség vagy jogával való visszaélés miatt a kegyuraságtól megfosztott és azt másnak adományozta. Ezekre a kalocsai egyházmegyében is volt példa, miként azt a monostorok története mutatja. Mind a király, mind a magánkegyurak jogukat a pápa tudtával és beleegyezésével gyakorolták, de az- adományozásnál és átruházásnál mindig a megyés püspök megerősítését kellett kikérni. A monostorok apátjait, prépostjait és egyéb főnökeit, a király mint főkegyúr beleegyezésével, az illető monostor szerzetes-tagjai a kánonokban előírt formaságok betartásával választották. Ha a megválasztott a választást elfogadta, azt a királynak, vagy magánkegyúrnak bejelentették s hozzájárulását kerék. Ha ezt elnyerték, a választást a megyés püspökhöz felterjesztették a megválasztott megerősítése és felavatása végett. A szerzetes monostoroknak, mint egyáltalában Magyarországon, úgy a kalocsai egyházmegyében is érdekes és nevezetes múltjuk van, a török dúlás azonban legtöbbjét eltüntette a föld színéről és a múltjukra vonatkozó adatok is gyéren maradtak ránk. Még romjaikból sem maradt sok hírmondó, csak a helyet tudjuk, ahol hajdan állottak. Történetüket így nehéz megvilágítani. Ismerjük azonban e monostorok anyagi és szellemi kulturhatását az országra és népére és ez indokolja, hogy velük foglalkozzunk. Földművelés, állattenyésztés, halászat, ipar felvirágoztatása hazánkban és így a kalocsai egyházmegyében is nagyrészt az ő érdemük. De még kiválóbb érdemet szereztek a hitterjesztés, lelkipásztorkodás, tanítás és a tudományok művelése körül kifejtett kultúrmunkával. Krisztus Urunk egyházának legnemesebb hajtásai a szerzetes rendek. Az Evangélium tanácsaiból sarjadzott a szerzetes élet és az egyház talajába ültetve idők folytán terebélyes fává fejlődött, melynek különféle ágai napjainkig virulva, lelki-testi áldást hullatnak az emberiségre. A szerzetesek alázatos önmegtagadó életüket egyedül Isten dicsőségének előmozdítására, saját és felebarátjaik lelkének megszentelésére, a tudomány, művelődés és közjólét előmozdítására szentelik. Ily lelkes munkások voltak a kalocsai egyházmegye területén alapított monostorok és szerzetes há- 3
zak tagjai is. Ezeknek.emlékét akarjuk a monostorok történetével feleleveníteni, hogy lássuk, mily hatalmas kulturtényezői voltak hazánknak és a kalocsai egyházmegyének 1526 előtt és egyik-másik a romokból feltámadva még a jelen időben is. TÁRSAS KÁPTALANOK. 1. A Titeli társas káptalan. Monostora erődített helyen, a Duna és Tisza összefolyásánál, Titel város fennsíkján állott. A várost már a honfoglalás történetéből Tétel néven ismerjük. A monostor romjai még a múlt században láthatók voltak, jelenleg már ezeknek is csak nyomát találjuk. Ezt a társas káptalant az eddigi vélemény szerint Szt. László király alapíthatta. Bizonyos, hogy már 1138-ban fennállott, mert ez évben említi egy okmány Lőrinc titeli kanonokot, mint II, Béla király káplánját, A káptalan az Isteni Bölcsességről (Dei Sapientia) volt elnevezve, amely elnevezést a káptalan hivatalos pecsétjén is használta. Egyház jogilag a monostor az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. Rendezett káptalan volt préposttal az élén. Volt olvasó, éneklő és őrkanonokja, dékánja, aki a káptalan anyagi ügyeit vezette és több egyszerű kanonokja. A társas káptalanok ugyanis ugyanúgy voltak szervezve, mint a püspöki székhelyek káptalanjai. Világi papok társulása volt közös jámbor életre, Sz. Chrodegang szabályai szerint. Mert nem voltak püspöki székvárosban és nem voltak a püspök mellett az egyházmegye kormányzatára rendelve, csak társas káptalanoknak neveztettek, mivel közös életre társultak. Egyházmegyei hovatartozásukat szabadon választhatták és így a titeli az esztergomi, a hay-szentlőrinci a kalocsai érseki fennhatóságát ismerte el. A titeli társaskáptalan a legtekintélyesebbek egyike volt az országban és mint ilyen fontos szerepet vitt mind egyházi mind országos ügyekben. Egyházi téren mint a titeli plébánia plébánosai, a titeli hívek és a környező falvak magyarságának lelki gondozói voltak. Emellett kiváló prépostjai magasabb egyházi téren is működtek, érdemeik és tudományos képzettségüknél fogva püspöki székekbe is emelkedtek. Így Koboli László prépost 1326-ban zágrábi püspök, 1342-ben pedig kalocsai érsek. Gebhardt Kelemen prépost pedig 1344-ben csanádi püspök. A tudományosságáról híres Csezmiczei János prépostot, (Janus Pannonius) mint híres pécsi püspököt és latin költőt ismerjük. A híres Erdődi Bakócz Tamás prépost pedig mint esztergomi érsek halt meg. Tagjai a közoktatás terén is működtek. A monostori iskolában az akkori viszonyok szerint a népet vallásosán oktatták, emellett az ifjúságot felsőbb oktatásban is részesítették, részben a papi pályára előkészítették. A káptalan mint országos tényező is kiváló szolgálatot tett hazánknak. Már 1138-ban Lőrinc titeli kanonokot mint II. Béla király káplánját említik a források. 1163-i feljegyzések bizonysága szerint István titeli prépost királyi kancellár volt, továbbá 1233-ban Mihály, 1240-ben II. István, 1293-ban III. István titeli prépostok királyi alkancellárok és végre 1390.1398-ig IV. István mint Zsigmond király kancellárja ismeretes. Prépostjai tehát a legelőkelőbb országos hivatalban szolgálták az országot. Emellett a káptalan, mint országos hiteles hely is, fontos szolgálatot tett az országnak és a társadalomnak. Az ország egyik legrégibb hiteles helye volt és kiadványai elég sűrűen találhatók oklevéltárainkban. Mindezekből kitűnik, hogy a titeli társaskáptalan magas színvonalon állt, mely mind egyházi, mind állami téren évszázadokon át hasznosan működött. Meg kell még emlékeznünk a káptalan érdemeiről, melyeket a honvédelem terén szerzett. IV. Incze pápa 1247. évi felszólítására ugyanis hazánkban különösen az egyházi testületek a mongol veszedelem ellen erődítéseket kezdték építeni. Ekkor épült a titeli vár is a titeli fennsíkon. A várat a titeli káptalan építtette, fenntartásáról és védelméről is gondoskodott. Mint végvárnak, a délvidék védelmében fontos szerepe volt, különösen a török háborúk alatt. A káptalan az országos törvény rendelkezése szerint 50 lovas katonát volt köteles tartani, emellett a várban, melyet ellenálló-képessége fokozására egyre jobban kiépítettek és őrtornyokkal elláttak, zsoldos-katonaságot is tartott. A török veszedelem idején a káptalan tagjai és a vár katonasága éveken át harcolt a beözönlő török csapatok ellen. A végveszély idején, 1525-ben Tomori Pál védte a várat, de miként 1525. jún. 25-én a pápának 4
írta, a török sereg túlnyomó ereje ellen Nándor fejérvár eleste után már nem volt reménye, hogy a várat megtartsa. 1526 szept. végén Titel vára és a monostor török kézre került. A. nép és a monostor tagjai elmenekültek és a társas káptalant, mely századokon át szolgálta az Országot, egyházat és népet, a török dúlás örökre elsöpörte, 2. A Hay-Szentlőrinczi Társas káptalan. Monostora Hay-Szentlőrinc városában Bodrog megye határán feküdt és pedig egy 1436, évi okmány szerint a Bodrog városba vezető út mellett. Azonban a város és monostora teljesen eltűnt a föld színéről, úgy hogy eddig helyét biztosan nem lehetett megállapítani. A város 1400. után Bodrog megye járásbírósági székhelye volt. Okmányok tanúsága szerint a társaskáptalant III. Béla király neje Margit alapította 1173-1183 között. Gyenge javadalmazású káptalan volt, azért tagjai megélhetésének biztosítására Csák Ugrin érsek a kalocsai káptalan beleegyezésével és IX. Gergely pápa jóváhagyásával 1234-ben a hay-szentlőrinci prépostságot a kalocsai káptalan bodrogi főesperességével egyesítette, minek folytán a hayszentlőrinci prépost ezentúl bodrogi főesperes is volt. Ezen egyesítés következtében a káptalan ismét életképessé vált egy időre. A káptalan tagjai, mint lelkipásztorok a hay-szentlőrinci plébániát vezették. A plébános a prépost volt, aki 1234-től egyben a bodrogi főesperes teendőit is végezte, kanonokjai pedig segítő társai voltak a hívek lelki gondozásában és a plébánia iskolájában az ifjúságot oktatták. A társas káptalan hiteles hely is volt és mint ilyen az ország polgárainak hasznos szolgálatot végzett. 1396 táján azonban Csapi Péter prépost alatt a káptalan valószínűleg a mongoldúlás következtében annyira elszegényedett, tagjai annyira megfogytak, hogy mint társaskáptalan megszűnt létezni. A prépostság azonban ezután is fennmaradt, prépostja a község plébánosa és egyben, mint már említettük, bodrogi főesperes is volt. A káptalannal a hiteles helyi jog is megszűnt és amint a fennmaradt okmányok mutatják, a hiteleshelyi teendőket ezután Bodrog megye bírái végezték. Prépostjai közül felemlítjük Tamás prépostot, aki az első bodrogi főesperes volt, továbbá 1364-1368-ig Bácsi Jánost, 1368-1396-íg Zarud Miklóst, aki alatt a káptalan megszűnt, Csapi Pétert 1396-1424-ig, aki a káptalan megszűnése után első prépost-plébános volt, Nagyvölgyi Lászlót, aki 1447-ben Bodrog megye képviselője volt az országgyűlésen, végre Beriszló Pétert, aki alatt 1511-ben kitört a Dózsa-féle pórlázadás, mely Hay-Szentlőrinc várasára és a prépostságra veszedelmet hozott. A lázadók egy csapata ugyanis Borbás pap vezetésével a városra rontott és felgyújtotta, de pórul járt, mert szerb csapatok, akik a királyi sereggel tartottak, Borbás lázadó csapatát szétverték, őt pedig az égő templom tornyáról letaszították. A várost és prépostságot a mohácsi csatavesztés utáni török dúlások temették el annyira, hogy romjai sem maradtak meg és helyét eddig még nem sikerült biztosan megállapítani. SZERZETES RENDEK. A régmúltba vezetem vissza az olvasót, mikor a Duna-Tisza közén a magyarság még javában sátrak alatt tanyázott, állattenyésztéssel foglalkozva ide-oda vándorolt legelő után. A földművelést, ipart még nem űzte foglalkozásszerűen, e tekintetben a nyugati országok kultúrájához még nem kapcsolódott. Királyaink és főuraink látván népünk elmaradottságát a nép lelkének és gazdasági kultúrájának emelésére a nyugat országainak példáját követték. Szerzetes-rendeket telepítettek birtokaikra, apátságokat, prépostságokat és egyéb szerzetes házakat létesítettek, földadományokkal ellátták, hogy ezeket műveljék és így példájukkal a népet állandó lakhelyre, földművelésre és iparra oktassák és szoktassák, emellett vallásos lelkületüket kiműveljék, a szükséges tudnivalókra az iskolákban tanítsák és a tudomány művelésével az ország kultúrszínvonalát emeljék. Ily szerzetes rendek voltak abban az időben különösen a bencések, cisterciek, premontreiek, pálosok, dominikánus és ferences szerzetek. A kalocsai-bácsi egyházmegye területén élő ily szerzetes rendek múltját akarjuk a fennmaradt okmányok alapján ismertetni. 5
I. Bencés apátságok. Szent Benedek fiai már Szt. István első apostoli királyunk idejétől áldásosán működnek Magyarországon. Szent királyunk alapította a pannonhalmi és pécsváradi bencés apátságot. Ez apátságok jámbor és tudós szerzetesei voltak a magyarok hittérítői, ők lettek első püspökeink és érsekeink, így Asztrík Kalocsa első érseke, pécsváradi apát volt. Idők folytán a kalocsai egyházmegyében is keletkeztek bencés kolostorok, melyek keletkezését és történetét ismertetjük. Hogy azonban megértsük, mily áldásos volt ezen rendházak működése, vessünk egy pillantást a rend eredetére, A rendet Szt. Benedek alapította, kiről elnevezését is nyerte. Első nagy rendházát Szt. Benedek 528-ban, Nápoly közelében Cassino hegyén alapította, mely Montecassino néven mint a rend világhírű anyaháza még ma is fennáll. A rend áldásos működése Szt. Bendek rendi szabályzatából fakad, melynek alapeszméje: Az engedelmesség üdvös járma alatt imádkozzál és dolgozzál, hogy lelkedet megszenteljed és embertársad hasznára válj." Ahol a rend letelepedett, ott a zsolozsma-éneke mellett megindult a hithirdetés, a lelkek vallásos gondozása, az őserdők irtása, a szakszerű földműves-munka, állattenyésztés, kertészkedés. Alázatos, példás, önmegtagadó életmód mellett űzték az ipart, a kézmű mesterséget is és mindezekre a népet is megtanították. Emellett az építészet, festészet és egyéb művészet jeles mesterei voltak, tudományos könyvek másolásával és írásával a tudományt szolgálták. Különös gondjuk volt a plébániákon a nép lelki gondozására, oktatására és művelésére. És a rend hű maradt alapszabályához, mert még ma is ott találjuk a rend fiait magasabb intézeteinkben, mint nevelőket és tanárokat; a plébániákon, mint a hívek lelkipásztorait és oktatóit; az irodalom terén, mint a tudomány jeles művelőit. 1. A Szentgergelyi bencés apátság. A Szerémség délkeleti regényes hegyláncolata, a Fruskagora egyik dombján feküdt Szentgergely városában, a mai Gregurovce helyén. Országos szempontból is fontos apátság volt, mert monostora várszerűleg volt kiépítve. Ez kitűnik IV. Ince pápa leveléből, melyet 1247-ben Benedek kalocsai érsekhez intézett, melyben említi, hogy hallomása szerint a Szentgergelyi bencés kolostor fekvése várépítésre nagyon alkalmas, azért célszerű volna ott várat építeni és esetleg a szerémi püspök székhelyét a kolostorba áthelyezni. Hogy a monostort tényleg várszerűen kiépítették kitűnik abból is, hogy Szerémi György történetíró azon várak között, melyeket a török sereg 1526-ban elfoglalt, Szentgergelyt is említi. Mivel az apátság a határon feküdt és a török hódoltsági részekkel szomszédos volt, sokat szenvedett a török betörésektől. Már 1455-ben, III. Calixtus pápa egy bullájában írja, hogy az apátság az ellenséges betörésektől siralmas állapotban van és már csak egy szerzetes lakik benne. A monostor azonban ismét benépesedett. Kitűnik ez abból is, hogy okmányaink 1469-ben Péter szentgergelyi apátot említik. A szentgergelyi vár elestével 1526-ban az apátság is megszűnt. 2. A Nagy-Olaszi, másképp Frankavillai bencés apátság. A Szerémség kies hegyei között feküdt Nagy-Olasz, a mai szlávosított Mangyelosz községben, melyet egy 1366. évben kelt okmány a szentkeresztről nevezett Frankavillai apátságnak nevez. Ebből az okmányból tudjuk, hogy bencés apátság volt. Az okmány szerint a magyarországi bencések nagykáptalana pert indított Konrád garábi apát ellen, mely perben mint tanú a szomszédos frankavillai bencés apátság apátja is fel van említve. Az apátság a szentkeresztről volt elnevezve. Kegyura a híres Maróthi család volt. A pápai tizedlajstromok és országos okmányaink az apátságot többször említik. 1526-ban pusztult el. 3. A Dombói bencés apátság. Az apátság a Dráva mentén feküdt a Szerémségben és Szt. Györgyről volt elnevezve. A pápai tizedlajstromok a szerémi főesperesség kerületében említik, mely az egyházmegye bácsi vikáriátusának esperessége volt. Helyét azonban nem lehet biztosan megállapítani. Némi tájékoztatást ad a bélakúti 6
apátság adománylevele, mely szerint a dombói apátság szerémi birtokai határosak voltak ezen apátság birtokaival, tehát az apátság a Szerémség délkeleti részén feküdt. Okmányainkban a Bőid. Szűzről elnevezett dombói apátságot is találunk említve, amiből következtetni lehet, hogy Dombon női bencés szerzet is volt. Alapítói és kegyurai Dombó birtokosai a Philpe és Maróthi családok voltak. Az apátságot már 1247-ben említi a pápa egy az apáthoz írt levelében, 1366-ban a magyarországi bencések káptalanában Pál dombói apát jelen volt, A 15. században a kolostor a török zaklatások folytán pusztulásnak indult. Utolsó apátja János volt 1515-ben, 1525-ben a török dúlás végleg elpusztította. 4. A Garábi bencés apátság. Ezen apátság is a Szerémségben feküdt, a mai Grabovci község helyén, Valkó (Vukovár) megyében. Szent Margitot tisztelte védszentjenek. Az egyházmegye határán feküdt, azért régi feljegyzések tévesen a pécsi egyházmegyéhez tartozónak mondják. Szegény apátság volt és csak keveset tudunk sorsáról. 1366-ban azonban úgylátszik már javult anyagi helyzete, mert az u. n. Béla birtok, mint az apátság gazdasági székháza (grangia) említtetik, mely Szlavóniában feküdt, 1479-ben a garábi, bélai és babócsai apátságokat, mivel szegények voltak egyesítették, 1514-ben pedig a pannonhalmi főapátsághoz csatolták, mint fiókapátságot. Ezzel önálló története befejeződött. Ez a négy apátság a kalocsai egyházmegye szerémi esperessége területén a végvidéken állott. A történelem mutatja, mily fontos missziót teljesítettek a török hódoltsági birtokokkal határos Szerémségben. A hit őrei voltak a mohamedánizmus, görög szakadárok és a Boszniából feltörő pataren tévtan ellen. Emellett a nép lelkipásztorai, tanítói és oktatói voltak a földművelésben és szőlőművelésben. A Szerémséget viruló gyümölcs- és szőlőskertté varázsolták. A török dúlás ezeket a hasznos monostorokat levéltáraikkal együtt megsemmisítette. 5. A Felső- és Alsó-Adorjáni bencés apátságok. A Tisza folyó mellett, Kanizsa és Zenta közt fekvő Adorján község két apátságnak emlékét őrzi. A község a török hódoltság előtti időben tekintélyes hely volt és két községre oszlott, Felső- és Alsó- Adorjánra. Mindkét községben volt apátság. A község földesura a híres Laki család volt, melynek ősi fészke azonban az akkori Bodrog megyében a Baja alatti Lak nemesi bírtok volt. Ez a család adorjáni birtokain két apátságot létesített, Felső- Adorjánon férfi és Alsó-Adorjánon női szerzetesi apátságot. Minden jel arra mutat, hogy ezek bencés apátságok voltak. Tekintélyes földbirtokok adományozásával lehetővé tették, hogy ezek művelésével a Tisza mentén a népet a földművelésre oktassák és szoktassák és emellett a népnek a vallás terén is lelkipásztorai és oktatói lehessenek. Az apátságok már 1271 előtt fennállottak és kegyuruk az alapító Laki család volt. A felső-adorjáni apátság mint férfi szerzet Szt. Mártonról volt elnevezve. Ebből következtetünk arra, hogy bencés apátság volt. Temploma pedig Szt. Györgyöt tisztelte pátronusának. A Laki család azonban csak 1271-ig volt a monostor kegyura. Megtörtént ugyanis, hogy a Lakiak ősi birtokuk, Lak szomszédságában levő tárnoki apátsági monostor ellen hatalmaskodást követtek el. Emiatt büntetésül a Tárnoki családnak, mint a monostor kegyurának át kellett engedniük felső-adorjáni birtokukat az apátság kegyúri jogaival együtt, amiről a kalocsai káptalan előtt kiállított átadási okmány tanúskodik. A Tárnoki család Leusták nevű tagja 1331-ben örökösök nélkül elhalván Károly Róbert király mint főkegyúr Felső-Adorján azon részét, mely Leusták tulajdona volt, Magyar Pál gimesi várnagynak adományozta. Ez 1344-ben a Tárnoki család többi tagjainak a részét is megvette és így ez évtől Magyar Pál volt az apátság kegyura. Az alsó-adorjáni apátság a Bold. Szűz Máriáról volt elnevezve, temploma pedig Szt. Miklóst, a szüzek pártfogóját tisztelte pátronusának. Női apátság volt, melyben a gazdálkodás mellett a női ifjúság nevelésével és oktatásával is foglalkoztak az apácák. A Laki családtól a birtok és kegyuraság a Geszti családra szállott, 1340-bén azonban Geszti Lőrinc a maga örökös részét a kegyuraság felével a már említett Magyar Pálnak eladta. Testvére Geszti János azonban megtartotta a maga részét és végig az ő családja társbirtokos volt Alsó-Adorjánon. Úgy látszik Magyar Pálnak sem voltak utódjai, mert 1355-ben felesége mind Felső-Adorjáni, mind Alsó-Adorjáni birtokait a budai klarissza kolostornak adományozta, azon kikötéssel, hogy a klarisszák 7
budai templomában temetkezhessek, 1355. után a két monostorról nincsen hírünk. Valószínű, hogy ezentúl klarisszák lakták, A községeket a háború dúlása pusztította el. A két apátság a Tisza vidékén fejtett ki nagymérvű kultúrmunkát. Nagykiterjedésű birtokain a földművelést és állattenyésztést a nyugati országok mintájára űzte, iparos tevékenységet fejtett ki és ezzel a magyar népet a rendes gazdálkodásra oktatta. Emellett a népet tanította iskoláiban és lelki vezetője volt a vallás terén. 6. A Szent-Fülöpi bencés apátság. Az apátság létezéséről III. Béla király egy 1173, évi kiadványából értesülünk, melyben Szond helység határát szabályozza, A kiadvány a monostornak egy darab földjét is említi, mely Szonddal határos volt. Miután az apátság 1173-ban már létezett, feltehetjük, hogy bencés monostor volt, mert ezek telepedtek le először Magyarországon. Védőszentje Szent Fülöp apostol volt. Több hírünk az apátságról nincsen, de Közép-bácskában a monostor bizonyosan áldásos munkát végzett anyagi és szellemi téren egyaránt. Emlékét Filipova németajkú jóhírű telepes község őrzi. II. Ciszterci apátságok. A bencések rendjének életerős hajtása a Cisterciek rendje. Alapítója Szt. Róbert. Az első rendházat Citeauxban (Citó) alapította, amely anyaháztól a rend Cisterci elnevezését kapta. Szt. Róbert és társai 1098-ban külön renddé alakulván szerzetesi szabályul a bencések szabályait megtartották, de ezekhez szigorúbb életszabályokat csatoltak. Szerzetesi feladatuk tehát ugyanaz mint a bencéseké. A szigorú életmód miatt azonban az új rend csak nehezen indult elterjedésnek, míg azután 1113-ban Szt. Bernát elevenebb életre keltette és így második alapítója lett. Mint a bencések, úgy a cisterciek is a kalocsai egyházmegyében több monostorban áldásosán működtek. E monostorok emlékét fogjuk a következőkben felidézni. 1. A Bélakúti ciszterci apátság. A Fruska Gora vadregényes lejtőjén a Duna hajlatától átfogva emelkedik hazánk egyik végvára, Pétervárad erődje, melynek területén az apátság állott. Az apátság IV. Béla király fiúi kegyeletének köszöni keletkezését. A király ugyanis anyjának, Gertrud királynénak gyilkosát, Törefi Pétert, megfosztotta birtokaitól és ezek egyikén, a várhegy alatt elterülő kies völgyben, Ökördön, ahol hűs forrás csörgedezett, apátságot alapított. Erre a király Franciaországból a Champagnéban fekvő troisfontanesi kolostorból cisterci szerzeteseket hívott be, akik itt letelepedtek, az ökördi forrás mellett templomot és rendházat építettek és azt az alapító király neve után Bélakúti apátságnak nevezték el. A tatárjárás után a pápa buzdítására, mint Szentgergelyen a bencések, a hegyormon ők is várat építettek, amelynek belterületén templomot és rendházat emeltek és ide tették át az apátság székhelyét. A péterváradí vár keletkezése tehát a cisterciek nevéhez fűződik. Az apátság a Boldogságos Szűz Máriáról volt elnevezve, kegyura pedig a királyi kincstár volt. 1439-ben azonban Albert király a várat és apátságot Garai László macsóí bánnak ajándékozta a kegyúri joggal együtt, azzal a kikötéssel, hogy az apátság a hozzá tartozó összes javakkal a cistercieké maradjon. A cisterciek azonban csak Mátyás király idejéig maradtak az apátsági birtokok élvezetében. Ez időben ugyanis a török már sűrűn nyugtalanította az ország keleti határát, melynek ütköző pontja a péterváradi erőd volt. Azért a vár erősebb kiépítéséről kellett gondoskodni. Ez okból a király a várat az apátsággal együtt 1477-ben Matucsini Gábor kalocsai érseknek adta át, azzal, hogy az apátság birtokai jövedelméből a várat rendbe hozza és abban katonaságot tartson. Az érsek halála után 1482-ben utódja Váradi Péter kalocsai érsek is megmaradt a vár urának. Ő nagy költséggel keresztülvitte a vár kiépítését, Tessényi Miklóst várkapitánynak nevezte ki és ezzel a várat harcképessé tette. Ily körülmények között az apátság jelentősége egyre hanyatlott, elszegényedett és így nem volt képes feladatát teljesíteni. A vár és az apátság birtokai más urat kapván, a monostor elnéptelenedett, úgyhogy 1522-ben már csak négy szerzetes lakta. A péterváradi vár 1526-ban török kézre jutott és ezzel az apátság megszűnt. 8
A bélakúti apátság a kalocsai egyházmegye egyik legtekintélyesebb apátsága volt. Tagjai magas tudományos képzettséggel bírtak és az apátságnak hiteles helyi joga is volt. Tagjai az ország déli részén ép oly fontos és áldásos tevékenységet fejtettek ki, mint a Szentgergelyi bencés apátság a Szerémség hegyei között a hithirdetés, hitvédelem, népoktatás és honvédelem terén. Mint a francia Champagne-ban, úgy itt is nagy érdemük van a szőlőművelés meghonosítása és terjesztése terén. 2. Aranylábú Bácsi-cisterci apátság. Újvidék alatt a. Tisza torkolata táján a 13-ik században Aranylábú Bács nevű apátság állott. Aranylábú Bács község és birtok Törefi Péter tulajdona volt, kit IV. Béla király, anyja meggyilkolása miatt összes birtokaitól megfosztott és fiúi kegyeletből itt is apátságot létesített. Mint a bélakúti úgy ez is valószínűleg cisterci apátság volt, Szt. Miklósról, a püspök pártfogójáról volt elnevezve és így valószínűleg női szerzetes apátság lehetett. Aranylábú Bács birtokát az apátság kegyúri jogaival együtt 1267-ben V. István király András nevű ajtónállójának adományozta, 1291-ben pedig Csaba grófot találjuk a bírtok és kegyuraság birtokában. További sorsáról nincs följegyzés. 3. A Tárnoki cisterci apátság. A Duna-Tisza köze szenvedett legtöbbet a török dúlástól, azért nem lehet csodálni, hogy Tárnok község és a tárnoki apátság nyomtalanul eltűntek és csak okmányokból tudjuk, hogy léteztek. Az apátság és Tárnok község létezését visszamenőleg 1256-ig lehet kimutatni és az 1520. évi tizedlajstrom még említi mint adózó községet. Az apátság és így Tárnok község is Bodrog megyében Vaskút, Gara és Baracska községek által képezett háromszög közepe-táján feküdt. Kitűnik ez III. Endre király adományleveléből, mellyel Kéme és Pócs nevű egyéneknek és ezek fiainak Gafán földet adományoz, melyet a Kalocsai Káptalan 1308, évi átiratban újra kiadott. Ezen okmányban foglalt határ-megállapítás szerint a tárnoki apátság birtoka és Tárnok község Vaskút, Baracska és Gara határával szomszédos. A kalocsai káptalannak 1271-ben kelt kiadványa szerint Bernát fia Lőrinc van megnevezve, mint az apátság kegyura és így ezt a családot tarthatjuk az apátság alapítójának. Ugyanezen okmányból megtudjuk, hogy az apátság női szerzet volt. A káptalan említett kiadványa szerint ugyanis Laki Sebestyén fiai Miklós és Jakab az adorjáni apátság kegyurai a tárnoki apátság birtokaiból egy darab földet akartak eltulajdonítani. Mivel azonban ez nem sikerült, bosszúból megrohanták a zárdát, az apácákat és a bennlakó nemes lányokat durván bántalmazták. Büntetésül a Lakiak kötelesek voltak Felső-Adorjánban levő birtokukat az ottani apátság kegyúri jogával együtt a tárnokiaknak átengedni. Ebből tudjuk meg, hogy a tárnoki apácák klastromában leánynevelés is folyt és ezzel a rég múltból a cistercita rendnek bodrogmegyei kultúrmunkájáról is hírt kapunk. Tárnokot az 1522, évi tizedlajstrom említi utoljára. 1526-ban a török had a községet a klastrommal együtt eltüntette a föld színéről. 4. A Bodrogmonostori apátság. Alapítóját nem ismerjük, sem azt, hogy mely szerzetesrendhez tartozott. Azonban mivel apátság volt, bencések vagy cisterciek rendháza lehetett. Az apátság Bodrog megye hajdani székhelyén, Bodrog város és vára mellett feküdt a mai Monostorszeg szomszédságában, amely község neve az apátság emlékét őrzi. A monostorszegi plébánia 1823. évi kánoni látogatási jegyzőkönyvének feljegyzése szerint 1823-ban, a Régi Monostor -nak nevezett helyen, a község melletti Obrovácz erdőben Bodrog vár és városa maradványai Bodrog szálláson még láthatók voltak, Bács-Bodrog megye Történelmi Társulata 1899-ben itt ásatásokat végzett. Az apátság Szt. Péterről volt elnevezve. 1327-ben Márton apátot, később Gergely apátot említik okmányaink. A kolostort a bodrog-megyei tizedlajstrom 1522-ben még említi. Bodrog várossal együtt 1526-ban a török dúlásnak esett áldozatul. III. Premontrei kanonokrend. 9
A premontrei rend is képviselve volt a kalocsai egyházmegyében. Szt. Norbert alapító 1121-ben Franciaországban Premontré völgyében építette az első zárdát, ahonnan a rend nevét is vette. Szent Ágoston szabályait fogadták el és így mint a társas káptalanok, e rend tagjai is kanonokok, azzal a különbséggel, hogy míg a társas káptalan tagjai világi papok voltak, akik közös életre társultak, a premontreiek fogadalmas szerzetesek. II. Honorius pápa a rendet 1126-ban erősítette meg. A rend célja regulái szerint az erényes szerzetesi élet mellett a nép vallásos oktatása és lelki gondozása, a tévelygők és bűnösök megtérítése, egyszóval a lelkipásztorkodás és oktatás, melyszerzetesi hivatáshoz a rend a mai napig hű maradt. 1. A Géderi (Gediri) premontrei prépostság. A múltban ezt a prépostságot Gaidel vagy Gedir elnevezés alatt a bácsmegyei Gajdobra szomszédságába helyezték, de tévesen. A tévedés Pázmány Péter idejéből származik, aki ismert lajstromában a kalocsai egyházmegye területén három premontrei prépostságot sorol fel, ezek között Gaidelt is. Hugó Károly Lajos történetíró pedig a premontreiek évkönyvének első kötetében Gedir elnevezés alatt erről a prépostságról írja, hogy Gedírt Laurelius és Pegius történetírók Gajdelnek mondják. Így került össze a két elnevezés: Gedir és Gajdel a kalocsai egyházmegye történetében. Gajdobra tájára a figyelmet Fuxhofer Czinár monasterológiája terelte. Ez a munka a géderi prépostságról írván, mondja, hogy egy utazó azon a vidéken jártában Gajdobra alatt a Duna felé, tehát a mai Palánka felett, régi romokat és egy kerek templom maradványait látta és a gajdeli prépostság maradványainak tartja. Ez tévedés, mert azon a helyen Kerekegyháza község állott, melynek emlékét Kerekics-puszta a későbbi Wekerlefalva tartotta fenn. Ennek romjait látta ez az utazó. Haynald érsek is az állítólagos prépostság nyomára akarván találni, 1877-ben Henszlmann régésszel ásatásokat végeztetett a Palánka és Gajdobra között levő úgynevezett török halmon, ahol szintén falmaradványok látszottak. Az ásatás eredményeként Henszlmann megállapította, hogy a romok katonai őrhely-épület maradványai. Következőleg ezek a romok sem igazolták itt valamely prépostság létezését. De nem is lehet más, mint tévedés, ez a két névnek összekapcsolásából keletkezett és Gajdobra közelébe helyezett gajdeli gedíri prépostság. Ugyanis azon a tájon egyáltalában nem volt Gedir helység, aminek pedig kellett volna lenni, mert a prépostság rendszerint a községtől kapta a nevét. Gajdelt sem lehet Gajdobrával azonosítani, mert azon a helyen Dobra község már ősidőktől létezett, melyből később az új telepítéskor Gajdobra (Erdődobra) lett és a Dobra család birtoka volt. Tehát az eddigiekből látható, hogy a gediri prépostság helyét máshol kell keresnünk, még pedig annál inkább, mivel semmiféle okmány nem került elő, mely Gaidel községet vagy prépostságot említene. Köztudomású, hogy a Pestmegyében, Kalocsától egy órányira fekvő Lak azelőtt a Duna partján állott, de a Duna áradásai miatt a községet mai helyére, a Géder dombra, a régi Géder régi írásmód szerint Gedir község helyére kellett áttelepíteni. Innét mostani kettős neve: Géderlak. Ezen Géder vagy Gedir a kérdéses premontrei prépostság helye, mint azt az alább említendő királyi okmány is bizonyítja. Dr. Karácsonyi János nagynevű történetírónk is ide helyezi a prépostságot. A geriri prépostság történetéből a következő adatokat ismerjük: Hugó Károlyi, a premontrei évkönyvekben írja Gedirről, hogy 1294 előtt az obzai, (ma Ócsa község Pest megyében), prépostságtól függött, 1294 után azonban a zabrdovici prépostság felügyelete alá osztották be. A prépostság tehát már 1294 előtt megvolt és mint az okmányok mutatják, valamely magyar király alapította. Védszentjét nem ismerjük. A monostor további történetét Károly Róbert királynak 1316-ban kiadott egyik okmányából tudjuk meg, mellyel mint az apátság kegyura, a Fejér megyében fekvő Géder monostort tartozékaival együtt Csatafi Imre grófnak adományozta. Az okmány adatainak megértéséhez megemlítem, hogy a régi időben a solti, hon-tokai és fajszi nemesi székek területe Fejér megyéhez tartozott, Géder pedig a solti székben feküdt. Ezen okmány tanúsága szerint 1316 előtt a prépostság tulajdonosa, illetve kegyura királyi adományozás folytán Ivánkafia Miklós volt. Mivel azonban ez a család a nevezett Miklóssal kihalt, a kegyuraság ismét a királyra szállott. A király most már ezt a patronatust főlovászmesterének, Csatafi Imre grófnak adományozta közszolgálati jutalmazására. Az okmány Pécsváradon kelt 1318-ban. A monostor további sorsáról még azt tudjuk, hogy a török csapatok Géder községgel együtt 1529-ben elpusztították. De azért Géder községe és a monostor nem tűnt el végleg a föld színéről. Megmaradt a monostor emléke a fennmaradt romokban. Mikor La- 10
kot 1775 táján a mai helyére, a Géder dombra áttelepítették, a dombon a mai templom helyén a monostor templomának falai még állottak. Mikor pedig a géderlakiak 1814-ben a kalocsai érsektől, mint földesuruktól, templomot kértek, kérvényükben megemlítik, hogy a dombon levő romokból sok kő kerül ki, melyet az új templom építéséhez fel lehet használni. A romok a régi templom falai voltak, és a kifejtett téglákat be is építették a mostani Szt. László tiszteletére épült plébániai templomba. A régi templom megmaradt alapfalait nem régen fel is ásták. 2. A Dersi prépostság. Bács város közelében feküdt Ders, másképp Dersfalva községben, a mai Tersanik puszta helyén. A prépostság az Üdvözítőről volt elnevezve. A bácsi ferencrendiek naplójának egy feljegyzése szerint 1292-ben már fennállott és szerzetes kanonokok, valószínűleg premontreiek prépostsága volt. Azért a premontreiek prépostságai közt említem. A prépostságnak Bács és Bukin között Félegyháza nevű birtoka volt, a mai Felity nevű erdő helyén. Itteni gazdasági udvara miatt a dersi-félegyházi prépostságnak is nevezték. Kegyura 1387-ig a híres Horváthi család volt. Azonban ebben az évben Mária magyar királynő a lázadó Horváthiaktól elvette Dersfalvát és a prépostság kegyúri jogával együtt Garai Miklós nádornak adományozta, több más birtokkal együtt abból a célból, hogy a nádor hatalmát a Horváthiak elleni harcban növelje. Minden jel arra mutat, hogy 1450 táján a monostor annyira elnéptelenedett, hogy a prépostságot birtokaival együtt a bácsi káptalanhoz csatolták. Ez időtől ugyanis a bácsi káptalanban kisprépostokat találunk mint a káptalan dékánjait, akik úgy látszik a dersi préposti méltóságot viseltek, így 1467-ben. II. Pál pápa a Kalocsa-bácsi egyházmegyébe kebelezett dersi prépostság címét és javadalmát Fábiánnak adományozta, akit később epifaniai címzetes püspöknek nevezett ki és a kalocsai érsek mellé segédpüspöknek rendelt. Továbbá 1473-ban Mátyás, 1478-ban Mihály, 1483-ban István és 1513-ban Bernát kisprépostok, mint káptalani kiküldöttek hiteles helyi ügyben eljárnak. A monostor tényleges prépostjai közül egy 1346. évi okmány Endre frátert, egy 1393, évi pedik Miklós frátert, mint a dersi egyház prépostjait említi. Az 1522. évi bácsmegyei tizedlajstrom még említi Dersfalvát, Bács szomszédságában. Bács várának bevétele után a törökök földig lerombolták és nevén kívül nyoma sem maradt. IV. A bátmonstori Ágoston-rendi remeték kolostora. A rend nevét Szt. Ágoston püspöktől vette. Kolduló szerzet volt és tagjai remete életet éltek Szt. Ágoston rendszabályai szerint. Saját lelkük megszentelése mellett különösen tudományos munkával foglalkoztak. A rend sok egyházi tudóst nevelt és emellett a nép oktatói és lelkipásztorai is voltak. Idők folytán a rend több ágra oszlott, viszont más szerzetesrendek is elfogadták Szt. Ágoston rendi szabályait. A kalocsai egyházmegyében Bátmonostoron volt rendházuk, mely a Bőid, Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve. Kezdetben bencés kolostor és a bátaí bencés apátság gazdasági székháza (grangia) volt. Később apátság lett és a bátai anyakolostor alá tartozott. A bencés kolostorra a mongol-járás hozott romlást. A mongolok a templomot és a kolostort felgyújtották, lakói elmenekültek és nem is tértek többé vissza, A kolostor és templom 1345-ig állott romokban, ekkor a pápa megengedte Tötös Imre pilisi ispánnak, hogy az általa kijavított templomba és kolostorba 12 Ágostonrendű szerzetest telepítsen. Ez meg is történt, és az Ágostonrendűek 1526-ig lakták a kolostort. Ekkor elhagyták. A török hódoltság ideje alatt szerb kalugyerek foglalták el és 1704-ig laktak itt. Ebben az évben Rákóczi egyik vezére Vak Bottyán csapataival megrohanta a kolostort és a kalugyereket elűzte. A templom és kolostor falai 1754-ig állottak, akkor puskaporral szétvetették és a köveket a bátmonostori, a régi vaskúti és a mélykúti plébánia-templomok építésére használták. A falak egy része azonban 1819-ig állott. Ezt bátmonostoriak bontották szét és a köveket házépítésre használták, Haynald Lajos érsek megbízásából Henszlmann régészünk 1871-ben felásta a templom és monostor alapját. Szerinte határozottan bencés építkezés volt. A templom szélessége 70, hossza 200 láb volt. Három magas torony ékesítette és román stilben volt építve. A kolostor az Ágoston-rendüek életmódjának megfelelően bővítve lett, A kolostornak keresztfolyosója, külön apáti székháza és a remete élet- 11
nek megfelelően külön cellái voltak a rendtagok számára, A templom faragott díszkövei, melyek az ásatáskor előkerültek, arra mutatnak, hogy a terméskőből épült templom a román építészet díszes alkotása volt. A kolostor egyik perjelének emléke fennmaradt egy 1475, évi okmányban, melyben a kalocsai egyházmegye a Bőid. Szűz Máriáról nevezett Ágostonrendű kolostorának perjele és több szerzetese panaszt emelt a pápánál, hogy Németh László bátmonostori plébános a temetőben levő kápolnájuk birtoklásában és az isteni tisztelet végzésében háborgatja őket. Ez időben tehát a kolostor még népes volt. V. A Dominikánusok rendházai a kalocsa-bácsi egyházmegyében. Szt. Domonkos az albiiak (Albigenses) tévtanának elterjedtségét látván és hallván a panaszokat, hogy mily nehéz a tévelygőket megtéríteni, elhatározta, hogy megtérésükre szenteli életét. Szándéka kiviteléhez társakat is toborzott és rövid idő alatt többen csatlakoztak hozzá, munkatársaknak, akik vele együtt oktatással, prédikálással az albiiak megtérítésén jó eredménnyel fáradoztak. Szt. Domokos csakhamar munkatársaival társulatot alapított megfelelő rendi szabályokkal és rendjének megerősítését 1217-ben a pápától kérte és meg is kapta. Első rendházuk Franciországban, Toulouseban volt Szt. Román templomával. Ezután gyorsan elterjedt, még Szt. Domonkos életében Magyarországon is letelepedtek, A kalocsai egyházmegyében is több rendházuk volt 1526 előtt, melyek emlékét, bár csak gyér adatok állnak rendelkezésünkre, felelevenítjük. 1. A Frankavillai, másképp Nagyolaszi Domonkos rendű kolostor. A Szerémségben a Fruskagora hegyei között Nagy-Olasziban épült. Csak létezéséről van tudomásunk, de sejtjük, hogy itt is rendkívül fontos szolgálatot teljesítettek Szt. Domonkos fiai a hit hirdetésével és védelmével a görög keleti szakadárok és a Boszniából feltörő patarenek ellen, kiknek megtérítése leginkább az ő érdemük. A kolostor 1526-ban elpusztult. Az itt létesült bencés apátsággal együtt a kalocsai érsek joghatósága alatt állott. 2. A Czobor-szent-mihályi Domonkos rendű kolostor. Ez a kolostor 1479-ben épült. A jelzett évben Czobor János, Czobor-Szent-Mihály -ura, a pápától kapott engedéllyel Czobor-Szent-Mihály városban, amely a mai Zombor helyén állott, kolostort épített, azt birtokokkal megajándékozta, és a Domonkos-rendűeknek adta át. A kolostor 1526-ig állott. 3. A Szegedi Domonkos-rendű kolostor. Szt. Domonkos fiai építették a kolostort 1319-ben, az akkor már népes Szegeden. 1474-ből van ismét hírünk a kolostorról egy perből kifolyólag, melyet Fejérváry Dömötör kalocsai érseki helyettes a kolostor javára eldöntött. A kolostor a mohácsi vészig fennállott, áldásosán működvén a népes tiszamenti városban. Kétségtelen, hogy Szt. Domonkos fiai e három népes városban az Isten igéjének hirdetésével, a lelkek gondozásával és a hittérítés munkájával áldásos működést fejtettek ki. Hogy mégis oly keveset tudunk sorsukról, annak a nagy pusztításnak kell tulajdonítanunk, amit az 1526. év különösen a kalocsai egyházmegyére hozott. A török csapatok kíméletlen dúlásukkal több század kulturális alkotásait és intézményeit legtöbbször nyomtalanul elsöpörték. VI. A Pálosremeték Bodrogszigeti rendháza. A Remete Szt. Pálról elnevezett Pálosok rendje az egyetlen magyar eredetű szerzetesrend. Alapítása II, Endre király uralkodási idejébe esik. Ugyanis 1215-ben Bertalan pécsi püspök az egyházmegye területén levő erdőkben és barlangokban szétszórtan tartózkodó remeték számára Pécshez közel, Patacson, az ireghí hegytetőn kisebbszerű monostort építtetett és őket együttlakásra ide helyezte. Szabályokat is adott nekik, melyek remete életüket irányították. Harminc év után alakult meg ebből a kezdetből a pálosok rendje. 12
Ugyanis Özséb esztergomi kanonok elhagyván kanonoki állását, szintén remete éleire határozta el magát. Isten sugallatára elment Patacsra és tanácskozott az ottani remeték Jakab nevű főnökével, a tanácskozás eredménye az lett, hogy új szerzetbe egyesültek és Szt. Ágoston szabályai alapján az űj remete szerzet constitutióit is megalkották. Özséb erre Pilisen rendházat is épített és több társával az új szabályok szerint szerzeteskedett. Özséb most már IV. Orbán pápától a rend megerősítését kérte, amit a pápa meg is adott. 1381-ben Nagy Lajos király a velencei köztársaságtól megszerezte Remete Szt. Pál holttestét és azt a Pest közelében levő Szt. Lőrincről nevezett rendházuknak adta át megőrzés végett. Ekkor vette fel a rend a Remete Szt. Pálról nevezett remeték, röviden Pálosok elnevezést. A rend gyorsan elterjedt nemcsak Magyarországon, hanem a legtöbb államban. Rendkívül szigorú életet éltek, lelkipásztorkodással, oktatással és a tudomány művelésével foglalkoztak. Magyarország nemesi családjainak színe-java lépett a rendbe, mely sok püspököt adott az egyháznak, így Borkovics Márton és gróf Széchényi Pál kalocsai érsekek is előbb Pálosok voltak. A rendet Magyarországon II. József törölte el. Jelenleg megint van házuk Pécsett és azon fáradoznak, hogy a rendet Magyarországon ismét felélesszék. Bodrogszigeti rendházukról a következő adatok maradtak ránk. A bodrogmonostori pálosok rendháza a mai Monostorszeg táján a Duna fő- és mellékága által alkotott Bodrogszigeten, ma Sziga szigeten, szép ligetektől környezett magányban állott és a Szent Keresztről volt elnevezve. Már 1282-ben fennállt, mert egy fennmaradt okmány szerint ez évben a kolostor priorja egy Hostyás nevű halastavat kapott Kenezmonostori Simon fia Andrástól 10 giráért és egy hordó borért. A kolostorról 1459-ből van ismét hírünk. Ez évben András prior a kolostor Monyorós nevű birtokán levő népnek és jobbágyaknak irántuk való szeretetből többféle jogot és szabadalmat engedélyezett, 1490- ben pedig Szekcsői Herczeg László és Bernát a kolostor jobbágyainak a dézsma fizetését elengedte. Priorjai nevét 1504-ig ismerjük a rend aktáiból, ez évben Ferenc fráter volt a kolostor priorja. A bodrogmegyei dézsmalajstrom említi a kolostort utoljára. A török pusztította el 1526-ban. VII. A templomosok lovagrendje és a Jeruzsálemi Szent János másképp Máltai lovagrend a kalocsa-bácsi egyházmegyében. Két egyházi lovagrendnek volt a kalocsai egyházmegye területén konventje: a Templomosoknak és a Szent János vagy másképp Máltai lovagrendnek. Mindkettő a keresztes hadjáratok elején keletkezett. Kezdetben főcéljuk a betegápolás és a Szentföldre zarándoklók vezetése és védelme volt. A haza védelmére is tettek fogadalmat. A János lovagokat II, Géza király telepítette az országba 1155-ben. A két rend fogadalma értelmében várak közelében, telepedett le és a kalocsai egyházmegyében is ott találjuk őket a hazánk sorsában nagy szerepet vitt Bács és Pétervárad várai közelében. 1. A templomosok lovagrendjének konventje Bácsban. Bács vára tövében Csák Ugrin kalocsai érsek, a vitéz katona, 1225 táján ispotályt és szép templomot épített, melynek büszkén magasba szökő tornya a templom jó részével még ma is fennáll. Ide telepítette az érsek a templomos lovagrendet, hogy betegek ápolásával, zarándokok befogadásával és a vár védelmével szent és hazafias hivatásuknak éljenek. Letelepedésük után csakhamar alkalma nyílott a konvent tagjainak vitéz karjukat és életüket a haza védelmére szentelni. Jött ugyanis 1241-ben Batu Khán vad mongol hordáival. Hadra kelt ellene Csák Ugrin kalocsai érsek is bandériumával és a templomosok az érsekkel együtt szálltak a király táborába. Az ütközet gyászos kimenetelét ismerjük. Viszszavonulás közben a menekülő király útját a templomosok fedezték és mind vértanúi lettek a hazának. Hogy a bácsi konvent tagjai is ott haltak a hazáért, mutatja, hogy a konvent a mongoljárás után már nem állott fenn. Házát és templomát 1300 körül a ferencrendű atyák vették át, akik azóta őrzik a vitéz konvent emlékét annak még ma is álló templomával. 2. A Jeruzsálemi Szent János, más néven Máltai lovagrend házai Dalban és Bánmonostoron. Külföldön még most is fennáll e lovagrend. Célja ugyanaz, mint a templomosok lovagrendjéé. E szuverén katonai lovagrend mostani nagymestere Thun Hochenstein Galeazzo herceg. Horthy Miklós 13
Őfőméltósága, Magyarország vitéz kormányzója is tagja a lovagrendnek és a rend nagykeresztjének birtokosa. A rend Kalocsa város címerében is szerepel. Ott díszlik a város címerében a lovagrend jelvénye a máltai kereszt, melyet gróf Kolonicz Lipót kalocsai érsektől (1691-1695.) kapott címerébe. Gróf Kolonicz Lipót már ifjú korában a rend tagja volt és abban mint érsek s később mint esztergomi prímás is megmaradt. Az ő intézkedésére gyűjtötte össze Hevenessi Gábor, Jézus Társasági Atya e dicső rend történelmi emlékeit 22 írott kötetben; ugyancsak ő akarta a rendet visszatelepíteni az országba, de nem sikerült. A magyarországi konventekről fennmaradt jegyzék szerint a kalocsai egyházmegyében két konventjük volt, Dalban és Bánmonostoron. Dal helység Bácstól keletre a mai Bácsújfalu és Tovarisova között állott, A konvent már jóval a mongoljárás előtt fennállott, mert 1231-ben már mint Bács vára szomszédságában fekvő konvent említtetik egy határ járási okmányban. A mongol pusztítás után a konventről már nincs adatunk, miként a templomosoknak, ügy ezeknek a háza is lakatlanná vált. Bánmonostoron is volt konventjük. Mint Dalon a bácsi vár, úgy itt is a Péterváradi vár szomszédságában, alig egy órányira a vártól, találjuk konventjüket, Béla király még mint horvát bán 1198-ban a bencések számára itt rendházat létesített, innét Bánmonostor, ma Bánostor a neve. Csák Ugrin érsek a szerémi egyházmegye alapításakor Bánmonostort jelölte ki püspöki székhelynek. Ezen a székhelyen építettek maguknak a Johaniták rendházat az illoki és péterváradi vár között. A történelemből tudjuk, hogy a magyarországi Johaniták Rombald nagymesterük vezetésével szintén részt vettek a mongolok ellen vívott sajói csatában. Testvér lovagrendjükkel, a Templariusokkal vállvetve megálltak helyüket, fedezve IV. Béla király visszavonulását és hősi halált haltak. Mint a dali úgy a bánmonostorí konventről sem találunk ezentúl említést. A szerémi püspök kénytelen volt a mongolok pusztítása miatt székhelyét Bánmonostorról a mai Mitrovicára áttenni. Ekkor pusztulhatott el a Johaniták rendháza is. A Szt. János lovagrendnek emléke azonban a kalocsai egyházmegyében más helyeken is feltalálható. Bodrog vára aljában Halászfalu a rend birtoka volt. A lovagok harchai konventjének, melynek helyét eddig nem sikerült megállapítani, a bácsi várhoz tartozó Becsén volt birtoka és a becsei vár is az övék volt. Csurogon, melyet egy okmány Szerecsenfalunak nevez, (örmények lakták) a vár jogot élvezték. VIII. Szent Ferenc rendje a kalocsa-bácsi egyházmegyében. A rend alapítója, Szent Ferenc, életelvül a teljes szegénységet választotta. Hét társával, kik szintén tökéletesebb életre törekedtek, Assisi olasz város alján az Angyalokról nevezett Boldogasszonynak szentelt templomocska mellett készített kis hajlékban kezdték meg a közös zárdái életet. Szt. Ferenc rendszabályokat is alkotott, melyek első és legfőbb pontja a teljes szegénység. Tulajdona sem a rendnek, sem tagjainak nem lehetett, hanem életfenntartásukat könyöradományokból kellett megszerezniük. Emellett legszigorúbb önmegtagadó életet kellett élniük. Célja a rendnek az önmegszentelésen és jó példaadáson kívül a lelkipásztorkodás, a hithirdetés, mind itthon, mind a missziókban. A rend oly gyorsan terjedt el, hogy az 1220-ban Assisiben tartott általános káptalani gyűlésen már a rendnek 5000 tagja vett részt. A rendet III. Honorius pápa 1223-ban hagyta jóvá, A ferencrendűek kiváló érdeme, hogy a néppel közvetlenül és atyailag foglalkoznak, azért a nép ragaszkodik hozzájuk, a magyarság pedig az őket jellemző barát névvel tisztelte meg, Szerafi atyjuk, Szt. Ferenc példájára őszinte szeretet vezeti a rend tagjait a nép iránt, annak vezérei, lelki atyái és tanácsadói voltak mindég és hősökként álltak nem egyszer a nép mellett bajban és vészben, A kalocsai egyházmegyében hajdan létezett és részben még ma is fennálló rendházait akarjuk bemutatni és a rendnek a kalocsai egyházmegye területén szerzett elévülhetetlen érdemeit méltatni. 1. A Bácsi ferencrendű kolostor. Csák Ugrin érsek, mint említettük, 1230. táján Bácsban hospitiumot, mellé templomot épített és azt a templomosok lovagrendjének adta át. Ezek azonban csak 1242-ig, a mongolok ellen vívott sajói csata idejéig lakták a hospitiumot, mert a csatában elesvén, a hospitium lakatlan maradt, 1310 táján már ferencrendűek lakták. A hospitiumból lett zárdát és templomot a Boldogságos Szűzről nevezték el. Ezen kisebbszerű kolostor helyébe 1370-ben Erzsébet királynő nagyobbat épített. 1526-ban mikor a 14
török sereg Bacsót elfoglalta, a rendtagok elmenekültek és a hódoltság ideje alatt a zárda üresen állott. A. török kiűzetése után azonban a zárda ismét be-1 népesedett. Ugyanis P. Radnics Mihály, ferencrendű barát, Gradovából több sokác családot hozott, akik Bácsban letelepedtek, P. Radnics pedig elfoglalta a zárdát. Csakhamar több rendtársa csatlakozott hozzá. A rendházat rendbehozták és a mai napig is lakják. A Rákóczi-féle mozgalom alatt a zárda leégett, de nagy költséggel mai alakjában ismét felépítették. A kolostor ősrégi templomát, mint országos műemléket, Bács vármegye törvényhatósága néhány év előtt stílszerűen kitataroztatta. Mily áldásos működést fejtett ki és fejt ki még jelenleg is a bácsi zárda a többivel együtt, a rend érdemei méltatásánál fogjuk látni. A bácsi kolostor tekintélyét mutatja, hogy a rendtartomány, 1360-ban, 1378-ban és 1499-ben a bácsi zárdában tartotta rendi közgyűlését. 2. A bajai ferencrendű kolostor. A bajai rendház már a 13. században fennállott. Egyike az elsőknek, melyek Magyarországon létesültek. Zárdájuk a török háború alatt leégett; templomuk azonban fennmaradt. A török hódoltság ideje alatt a boszniai rendtartomány tagjai újra életre keltették, akik eleinte a templom közelében, viskóban meghúzódva mint a hívek lelki gondozói működtek. Az 1686-ban bevándorolt bunyevácok egy része Baján telepedett le. Velük több ferencrendű szerzetes is jött, mint a nép vezetői. Ezek közül Csilics-Karagits Lukács és Lipovácz Péter jött a bunyevácokkal Bajára. Csakhamar új rendházat építettek, 1722-ben pedig templomukat is újra építették. A frankavillai kolostor megszűnése után, 1719-ben a bajai residentia konventté emeltetett. A kolostor és templom Páduai Szt, Antalnak van szentelve. Jelenben a Páduai Szt. Antalról nevezett bajai plébániát vezetik a rend tagjai. 3. A szabadkai ferencrendű kolostor. Keletkezése a török hódoltság utáni időbe esik. A szegedi rendházból ugyanis Sándor atya több éven át gondozta a Szabadkán letelepedett katolikus bunyevácokat, míg végre állandóan letelepedett Szabadkán, mint lelkészük és a szabadkai várban vett lakást. 1692-ben a rend főnöke még négy pátert küldött Sándor atya mellé és ők lettek alapítói a szabadkai kolostornak. 1695-ben a szabadkai várépület alsó nagy termét kápolnává alakították át és a nép adakozásából az isteni tisztelet tartására berendezték, A nép szaporodtával a kápolna nem volt már képes a híveket befogadni, azért elhatározták, hogy a váracskát templommá alakítják át. Előbb azonban a hívek a rendtagok számára felépítették a most is fennálló zárdát. Azután a templom felépítéséhez fogtak és több oldalról kapott tetemes adományokkal 1736-ban el is készültek. Ez év április 15-én gr. Patacsich Gábor kalocsai érsek (1733-1745) azt ünnepélyesen felszentelte és az isteni tisztelet tartására átadta. A templom Szt. Mihály arkangyalnak van szentelve. Jelenleg az egyik szabadkai plébániát vezetik a zárda tagjai. 4. A Szegedi ferencrendű kolostor. Már 1301-ben volt a ferencrendűeknek Szegeden kisebb zárdájuk. A nép azonban annyira megszerette a jó atyákat, hogy 1498-ban nagyobb zárdát és templomot épített számukra. A templom, mely még ma is áll, a Boldogságos Szűz tiszteletére van felszentelve. A zárdát 1526-ban a török katonák felgyújtották, de a szegediek csakhamar ismét felépítették. Az atyák a hódoltság ideje alatt is lakták a zárdát és innét kijárván a vidékre, az elhagyott népet vigasztalták, oktatták és a szentségekben részesítették. Volt a ferencrendűeknek még Futakon, Kabolban és Zentán zárdájuk, de ezekről csak azt tudjuk, hogy 1526-ban elpusztultak és többé nem éledtek fel. 5. Szent Ferenc rendjének érdemei a kalocsa-bácsi egyházmegyében. Mint már említettük a tizenharmadik század közepétől működnek Szt. Ferenc lelkes fiai a kalocsai egyházmegyében. Népünkben a keresztény gondolkozást, a vallásos életet szerafí Atyjuk példájára hitszónoklatokkal, szeretetteljes oktatással fejlesztették és erősítették. Ily hasznos működésük közben 1435-ben a huszita tévtan kezdett terjedni a kalocsai egyházmegyében. A tévtan kiirtására _a pápa Szt, 15
Ferenc lelkes fiait szemelte ki: Marchiai Jakab atyát bízta meg evvel, aki több társával az egyházmegyét szigorú rendszabályokkal, de még inkább szeretetteljes oktatással az eretnekségtől csakhamar megtisztította. Ugyanilyen buzgó apostoli munkában látjuk a kalocsai egyházmegye területén Kapisztráni Szt. Jánost is. A török sereg 1453-ban Konstantinápolyi bevette és most már azt hitték, hogy egész Európát hatalmuk alá keríthetik. Azonnal Magyarországba bevonultak és 1456-ban Belgrádot vették ostrom alá. Kapisztráni Szt. János erre bejárta az egyes országokat és a keresztényeket keresztes hadjáratra buzdította a török ellen. Magyarországon majd 10 évig fáradozott, hogy az ország rendjeit a török elleni hadjáratra buzdítsa. A hadjárat 1456-ban megindult. Péterváradon Hunyadi Jánossal találkozott. Kapisztrán János Hunyadi János serege élére állt kereszttel a kezében vezette azt a csatába, és fényes győzelmet aratott. Hunyadi János nem soká élte túl a győzelmei, barátja Kapisztrán Szt. János karjaiban halt meg. A szent is érezte halála közeledtét és Illőkön adta vissza lelkét teremtőjének 1456. okt. 23-án. Az illoki vár egy kútja, tartja fenn a szent emlékét a mai napig. Kapisztráni Szt. János Kalocsán is járt. Szekcső Herceg Rafael érsek (1450 1456) hívta meg a kalocsai egyházmegyébe, Kalocsán és Bácsban intézett a néphez leiekbe markoló beszédet és ezzel a hitéletet újra fellendítette a huszita mozgalom nyomán támadt tespedésből, 1526 után bekövetkezett az egyházmegye pusztulása. Népe javarésze, papsága csaknem egészen elpusztult a plébániákkal, községekkel együtt. Kalocsa, Bács érseki székvárosok török kézre jutottak. A kevés megmaradt és később bevándorolt nép lelki gondozói, vigasztalói ekkor is az apostoli lelkületű ferencrendű atyák lettek. A bajai, szegedi és kecskeméti zárdákban rejtőzködtek a bátor lelkű szerzetesek és a legnagyobb veszélyek és nélkülözések között hősökként járták be a kalocsai egyházmegyét, felkeresték az elszórtan lakó híveket, oktatva, buzdítva, oltalmazva és a szentségekben részesítvén őket. Szegedről Szabadkáig, sőt Kalocsáig felhatoltak s lelkipásztorai voltak a népnek. Még a török hódoltság alatt dalmát katolikusok vándoroltak be, akik szerteszéjjel telepedtek le az egyházmegyében. Hogy ezek lelki gondozása nagyobb biztonsággal történhessék, és ne kelljen az Atyáknak bujdosniuk, Zsidovícs Angelus boszniai ferenc-rendű atya II. Mohamed elé ment és elébe tárván, hogy Bács megye lakatlan vidékeit a beköltözött dalmaták is el fogják hagyni, ha papjaik nem lesznek, a szultántól atnaméját kapott, amellyel a boszniai ferencrendűeknek engedélyt adott a nép pásztor átlójára. Ez engedély folytán az itt levőkhöz sűrűn jöttek be Boszniából ferencrendűek, akik a nép tanácsadói, védelmezői és lelkipásztorai voltak. Mivel az érsek Kalocsán vagy Bácsban nem lakhatott, a pápa az egyházmegyét missiós területnek nyilvánította és apostoli administratoroknak ferencrendű atyákat nevezett ki. Már 1581-ben Raguzai Bonifác ferencrendű szerzetes járta be a kalocsai egyházmegyét; 1625 1644-ig pedig Regjics Albert (atya, 1649-ben Plumbo György atya. Még ez évben Ibrissimovícs Marin atya belgrádi püspök lett az apostoli administrator, aki azonnal Bácskában bérmáit. Az ő jelentéséből, melyet a Missíók Kongregaíiójának Rómába adott, megtudjuk,hogy hány községben lelkészkedtek ez időben a ferencrendű atyák. Bérmáit Szegeden, a Havi Boldogasszony templomában, mely a ferencrendűek temploma, továbbá Martonoson, Bajmokon, Jankováczon, Mélykúton, Szántován, Zomborban, Garán, Béregen, Koluton, Monostorszegen, Bácsban Mária menybemenetele templomában, mely a ferencrendűeké és Bukínban. Mindezen helyeken a ferencrend buzgó fiai közvetítették Isten kegyelmét, még pedig nem minden veszély nélkül, Mohamed szultán szabadalmi levelének ellenére sem, mert miként Benlics Máté atya, apostoli administrator 1664-ben Rómába írja:,,a kalocsai egyházmegyében a boszniai rendtartomány szerzetesei folytatják működésüket és fenntartják a kevés katolikust nagy félelem és veszélyek között. 1686-ban következett be a szabadulás a török járom alól, evvel megindult a kalocsai egyházmegye benépesedése is. Valóságos népvándorlás indult meg. Dalmáciából P. Dubicsanacz András, P, Velika Mihály, P. Szevcsanin Éliás, P. Raucsanin Simon, P. Sgostianin, P. Turbich György 23000 katolikus bunyevácot hoztak be, akik Bácskában, különösen Szabadkán és környékén telepedtek le. Ezek az atyák egyben e nép lelkészei is lettek. Kalocsa és vidéke is kezdett népesedni és itt a szegedi és kecskeméti atyák lelkészkedtek. Kalocsán Patacsich Gábor érsek vett először állandó lakást a török kiűzetése után, Ő nyitotta meg 1734-ben a papnevelő intézetet, hogy az egyházmegye számára világi papokat neveljen. Ha azonban a plébániák történetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a török hódoltság után is még éveken át az összes plébániákon a ferencrendűek működtek és ámbár a Patacsich Gábortól megnyitott szemináriumból kikerült papok lassankint felváltották őket, mégis 1776-ig tartott, míg az összes plébániákra világi papok kerültek. Ha most visszatekintünk a múltra és figyeljük a jelent, csak hálával adózhatunk e rend lánglelkű 16
fiainak működésükért, melyet szeretettel, veszedelmet, bajt, nélkülözést megvető lelki buzgalommal a kalocsai egyházmegye területén immár több mint hat századon át a lelkek üdvére és a nép szolgálatában kifejtettek. Érdemeik az Örök Élet Könyvébe vannak írva. Ide csatolom még azoknak a rendtagoknak nevét, akikről feljegyezték a Chronica Fratrum Minorumban, hogy a török dúlás alatt vértanúi halált szenvedtek, 1526-ban Előd Balázs fráter Újlakon, 1529-ben András fráter Újlak-Pesten (mai Palánka), A remetei (Szlavónia) zárdában Márton atya és Pál fráter, Athiai zárdában Diakovai Péter fráter, a szegedi zárdában 1545-ben Tamás atya, Zádori László atya és Liska Bernát klerikus. Az ő vértanúi vérük éppen úgy megtermékenyítette s megszentelte a Kalocsa-bácsi érsekség földjét, mint a különféle szerzetesrendek és monostorok istenfélő szerzeteseinek imája és a nép testi-lelki javaiért kifejtett áldozatos munkája. Most, mikor az egyházmegyét a világháborút követő nagy megrázkódtatás a mohácsi vészre emlékeztető helyzetbe sodorta, könnyes szemmel állunk lélekben annyi Istent dicsérő kolostor romjai felett, A történelem számunkra annyira mostoha volt, hogy még romjaik sem igen maradhattak fenn. Ezért kell lelkünkben el nem múló emléket állítani számukra. Szolgálja e szerény összefoglaló írás nagyrészt feledésbe ment emléküket! 17
Felhasznált források. Acta Paulinorum de Bodrogsziget. Árpádkori Okmánytár. A Bácsmegyei Történelmi Társulat évkönyvei. Csánky Rezső, Magyarország Történelmi Földrajza a Hunyadiak korában, Budapest, 1890-1894. 2 kt. Czaich A. Gilbert, Regesták a római Dataria levéltárának Magyarországra vonatkozó bulláiból. Érseki levéltár: Géderlak. Fraknói Vilmos, Tomori Pál élete, Budapest, 1881. Fuxhofer Damianus. Monasteriologia Regni Hungáriae. Pestini, 1856. 2 kt. Gyenis András S. J. a Pálosrend múltjából, Kalocsa, 1930. Árpád könyvek 38-39. sz. Hazai Okmánytár. Kiadják Nagy Mihály és mások, Győr, 1865-1880. 1-8 kt. Dr. Henszlmann Emerich, Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa, Ludwig Haynald Leipzig 1878. Horváth Mihály. Natales Archiepiscopatus Colocensis et Bacsiensis Canonice unitarum. Budae, 1846, Iványi István, Bács-Bodrog megye földrajzi és történelmi helységnévtára. Szabadka, 1889. 1-2. kt. Kalocsai Egyházm. Schematismus 1873. és 1880. Katona Stephanus, História Ecclesiae Archiepiscopatus Colocensis, Coloczae 1800. 2 kt. Magyar Történelmi Tár, II. kt. 73-154. l. Monumenta Vaticana, Budapest, 5 kt. Nagy Imre, Anjoukori Okmánytár 6 kt. Országos levéltár, Diplomataria. Reiszig Ede. A Jeruzsálemi Szt, János lovagrend Magyarországon. 1925. és 1928, 2 kt. Rupp Vendel. Magyarország helyrajzi története. Pest, 1870-1876. 4 kt. A szabadkai ferencrendi zárda naplója. Theiner Augustinus, Vetera Monumenta Szlavorum Meridionalium históriám illustrantia. Romae, 1863. Theiner Augustinus. Vetera Monumenta Historiam Hungariae Illustrantia, Romae, 1859. 2 kt. Vaticani levéltár, Dataria. Wagner Carolus, Epistolae Petri de Varda Posonii et Cassoviae 1776. 1 kt. Wenczel Gusztáv, Árpádkori Okmánytár, Bpest, 1860-1874. 6 kt. Com. Zichy Codex Diplomaticus. Budapest, 1871-1878. 1-9. kt. 18